//Saravul Meradir részére//
*Észleli ugyan a férfi pillantását, de próbál úgy tenni, mint aki ügyet sem vet rá, pedig rettentően bosszantja. "Mit képzel a pimasz, hogy ilyen nyíltan szemezni akar velem?" Fortyog magában, miközben egy falatka gyümölcsöt szúr a villájára. A mozdulat határozott, gyors és kegyetlen, pont mintha ellensége szívét döfné át, de a lágyság mellyel ajkához viszi valamelyest képes ellensúlyozni, ám a nyugodt felszín alatt érezhetően vad vihar tombol. S míg a gyümölcs eltűnik ajkai közt közeledő léptek ütik meg hegyes füleit. Nincs ideje kiélvezni a nektarin édes ízét, muszáj lesz gyorsan eltüntetni, mert ha jól hallja az előbb a pultot, majd egy közeli asztalt támasztó lovag felé tart. Gyorsan lenyeli hát, majd leöblíti egy korttyal. A kupa alja pont akkor koppan, mikor Saravul felé áll. A lány előveszi keszkenőjét, s finomkodva megtörli ajkát, majd kissé hunyorogva felpillant. Smaragdjai villanásából kitűnik cseppet sem nyerte el tetszését amit épp lát. Kezét az asztallapra ejti. Kedve lett volna odacsapni, de képes volt megállni.*
- Önnek is lovag. *Feleli hűvösen, mert hát az a fránya illem azt diktálja, hogy legalább a köszönését viszonozza mielőtt kikosarazza. A folytatást hallva viszont bár sosem vallaná be magának a másik hebegése kimondottan mulattatja. Látszik a férfin, hogy zavarban van. Ennek köszönhetően első gondolatát ("Eddig valóban az volt.") nagy kegyesen megtartja magának és halvány mosoly árnya költözik ajkaira.*
- Talán ha a falat támasztaná több hasznára volna. *Utasítja vissza, s csupán remélni tudja ennyiből érteni fogja nem kívánja megosztani vele asztalát.*
- Ilyen erőt kár egy asztalra vagy pultra pazarolni. *Próbál enyhíteni szavain egy bókkal. Ennek ellenére nem döntötte meg az elf nőkről kialakult képet. Tényleg olyan távolságtartó és bizalmatlan, mint amilyennek Meradir gondolta. Aztán időt hagyva a másiknak, hogy felfogja újabb szeletet szúr villájára, s elfogyasztja. Közben tüntetőleg oldalra pillant éreztetve a lovaggal nem óhajt csevegni.*