//Amikor felkel a nap//
*Elismeréssel nézi, ahogy a Tanítvány eltünteti a tábortűz nyomait. Nem árt, ha valaki ért, ahhoz, hogyan is kell maga után nyomtalanul hagyni a terepet. Elfogadja a karaván kérdésre adott magyarázatot is, hogyne fogadná el? Meggyőző. Csak egy kis epizód, csak egy töltelék kérdés nem kell foglalkozni vele. Nem is teszi. Amikor elindulnak a fogadó felé úgy tűnik Al csevegni szeretne és ez neki sincs ellenére.*
-Nem sokat terveztem, ha visszatérünk a házba, kifaggatom az öreg kalózt, hogy mi történt a távollétünkben. Utána felmérem a kerítés állapotát és vissza kell vágni a növényzetet a kerítésnél, hogy ne lehessen annyira takarásban a házba bejutni, aztán lehet edzek még egy kicsit, ha a Kisasszony nem utasít másra, Arnakh harci tudását mérném fel. Nem vagyok vele tisztában mennyit tud.
*Nem tesz most megjegyzést rá, de az öreg nem valószínű, hogy nagy formátumú, ha harcról van szó, de reménykedik benne, hogy azért mutat valamit, mert nem ártana a jelenlegi ház őrségbe még egy arra alkalmas személy.*
-Az unokahúgod megkerült már?
*Most jut csak eszébe, hogy a kis Pihét már egy ideje nem látta. Igaz nem is nagyon kérdezte mi lehet vele, de most, hogy Al elmondta nem tudja mi történt vele és a bátyával egy kicsit jobban megérti azt, hogy miért csüng annyira kislányon. Legalábbis, úgy véli Alnak, ezért nagyon fontos mi lesz a gyerekkel. A család fontos és becsüli tulajdonképpen, hogy kitart a kislány mellett ebben a helyzetben. Nem nagyon törődött ő idáig azzal a gyerekkel. Valamennyire megkedvelte, mert olyan tűzrőlpattant leánykának tűnt és öntörvényűnek, amilyen ő is volt valaha, de nem nagyon hatotta meg, hogy ő is a háznál van. Most valamiért mégis csak eszébe jutott, hogy jó lenne, ha Tanítványa unokahúga a háznál lenne és nem kellene aggódnia Alnak miatta.*
-Gyakran tűnik el? Nagyon eleven gyereknek tűnik, ha kicsit edzene és erősödne, akkor talán nem kellene féltened, ha a maga útját járja.
*Nem tudja pontosan Al milyen neveltetést szánt a kislánynak, vagy egyáltalán gondolkodott e, ezen, de ha úgy döntene a gyerek, hogy megtanulna harcolni talán beleférne az idejébe, hogy edzést tartson neki is, persze valamivel finomabb módszerekkel, mint a nagybátyának. Bármilyen bátor is legyen neki egy kicsit törékenynek tűnt a kislány.*
-A fantáziája elég élénk nem?
*Eszébe jut, ahogy őt emlegeti, hogy miket mondott az előtérben mindenkire nevet aggatott neki meg mit is mondott...?*
-Mond egyébként mi az a sártroll? Így nevezett, ha jól emlékszem, ne csodálkozz elég jó a fülem.
*Tekinete közben üzen, hogy egyáltalán nem neheztel érte a gyereknyelv és fantázia már csak ilyen.*
-Kedves tőle, hogy nem valami, tündérnek, vagy orknak nevezet. A sártroll, bár fogalmam sincs mi lehet, azért mégiscsak hízelgőbb, főleg, ha erős és veszélyes valami.
*Néz a kék szemekbe jókedvűen. A fogadóhoz érve már szomjas, szóval nem késlekedik belépni a Tanítvánnyal és egy szabad asztalt keresve tekintetével pásztázza a terepet. Meg is találja nemsokára és int Alnak, hogy ott szerinte jó helyen lesznek. Miután leültek kérdőn néz rá.*
-Halljuk mit szoktál inni?
*Ami őt illeti marad a sörnél, mint általában, de Alra bízza, hogy az ő ízlése mit is diktál a halhoz. Nem gondolja úgy, hogy a tanítványnak kellene fizetni, nem is jut eszébe. Nem látszott már elsőre sem olyannak, akit felvet az arany, azon kívül még az unokahúgáról is gondoskodnia kell. Kényelmesen elhelyezkedve a széken várja mivel is fog koccintani vele az egészségére.*