//Dagron és Raica//
- Mi az? *Figyeli a csuklya alól a hímet, ahogy az végigméri. Szinte biztos benne, hogy már megint olyan fejet vághat, mint egy duzzogó kölyök, de még kell neki pár perc, amíg az elf útitárs mellé még pluszban megemészti a napfényes időjárást is.
Sosem tudott kiigazodni a hímeken, de néha a közveszélyesebb nőstényeken sem. Sosem tudja, hogy a vizsgálgatások oka a ruházatára, vagy összességében rá vonatkozik, vagy csupán előzetes óvatosság, hátha a másik nagyjából így tisztább képet kap, hogy ő milyen fegyvereket is tarthat magánál. Persze az egyéb lehetőségeket is fontolóra veszi természetesen, most valahogy túl feltűnőnek, furának érzi a csuklyát, ahogy ennyire az arcába húzza. Talán csak azért, mert ez az első alkalom, hogy olyan fajtársával találkozik, akinek egyáltalán nincs szüksége még csak minimális védelemre sem a közvetlen napfénnyel szemben.
A sötétséggel kapcsolatos válaszra picit elhúzza a száját. Úgy néz ki, lassan bele kell nyugodnia, hogy az ő problémái csak és kizárólag őt érintik, és felesleges hasonlóságokat keresnie.*
- Nem fogják levadászni előlünk az összes vadat. Minek ez a nagy… *Közben megindul vele együtt a kijárat felé, de egy pillanatra megakad, ahogy a felismeréstől megcsillannak a szemei. Pontosan miért is találta ki néhány perccel ezelőtt ezt az egész vadászatot?* Szóval tényleg még mindig éhes vagy! *Pördül meg menet közben, egy elégedett, széles mosollyal. Persze lehet, hogy a hím szimplán csak unja már az egy helyben toporgást, ő viszont, amíg rá nem cáfol a másik, teljesen elégedett az elméletével.
Még ha csak félig is szánta csipkelődésnek, a reakciójából ítélve ez a megjegyzése lehet betett most Dagronnak. Ezt Amine csak egy sóhajjal nyugtázza. Valóban, felesleges ilyen dolgokat mondania. A hím valószínűleg azt sem érti, hogy mit akart ez jelenteni, arról nem is beszélve, hogy mivel a kis nősténykének fogalma sincs, hogy milyen kapcsolat is van közöttük, függetlenül attól, hogy a hím nemrég próbálta menteni magát, lehet ezt sértőnek találta.*
~Akkor találja sértőnek, nem érdekel!~ *Megbánni, visszaszívni biztos nem fogja, mert ő így gondolja, őt így nevelték. A hímnek viszont biztos nem derogál a más fajúakkal való keveredés, így a kérdés már értelmét is vesztette.
Ahogy kilép ő is a lány után, egyből a fejéhez kapja a kezét. Pedig arra is ügyelnie kellene, hogy hol legyen, ha a lila hajú elf esetleg úgy döntene, hogy kiadja magából az eddig megivottakat, de most jobban leköti őt, hogy egyáltalán lásson is valamit.*
~Oh, az Éjre, már megint mibe rángattam bele magam?!~ *Dagron jókedvűnek hangzó kérdésére, legszívesebben ismét gyilkos pillantással kezdené méregetni, de kizárt dolog, hogy most fel tudjon nézni.*
~Maradtam volna inkább csöndben!~ *Zsörtölődik tovább magában. Igen, talán jobb lett volna egyáltalán meg sem szólalnia, vagy legalább előre gondolkoznia azon, hogy hány óra is lehet.*