//Letrion Wandar//
*Alakul ez, mint a púpos gnóm a prés alatt, de még mindig nem az igazi.*
- Na de ha a te neved Kunyhólakó, akkor apádé Kunyhólakó Apja kéne legyen, nemde? Elvégre különösen akkor, ha neked van ilyen neved, senki nem tudja, ki az a Wandar. Szóval a Wandar Apja név csak annyit ad, hogy van neki gyereke de az alvilági figurák nagyjának van egy csomó, csak épp a legtöbbről úgy se tudnak, a másik fele meg nem érdekli őket. És az ilyeneknek nem az a legnagyobb bűne, hogy... hát hogy gyereket... csinálnak, éppen ezért nem arról nevezik el őket. Emiatt csak egyszerűen szánalmasak. Nincs nekem azzal semmi gondom, ha valaki élete során több nőre is szemet vet, na de pusztán kedvtelésből tucatjával ágyba vinni őket! Szánalmas és undorító az ilyen. Mondjuk azok a törpék, akik valamire is tartják a régiek hagyományait, egész életüket egy nő mellett élik le. Tudod, mi vagyunk a sziklák. A régi időkben ez a legtöbb törpe számára szent volt... manapság kezd némelyik törpe-csapat a zöldbőrű orkok, vagy az ócska és megbízhatatlan sötételfek szintjére süllyedni. Nem is tudom, melyik a rosszabb. Az orkokkal végül is semmi baj, csak nem túl eszesek, ezért is fordul elő, hogy össze-vissza... csinálják. Na de a sötételfek... Ki hallott olyan ostobaságról, hogy egy nő dirigál egy férfinek? Felfoghatatlan, elfogadhatatlan, egy házban a férfi az úr, és nincs mellébeszélés. És ezzel nem csak a törpék vannak így, az emberek, az elfek, a gnómok, az orkok, mindenhol így van, de a sötételfeknek ez se volt jó. Tébolyodott banda, de nem is lehet csodálkozni, odalent élnek a sötétben, és a bódító gombákat zabálják le a falról. Bajom épp nincs velük, csak bizonyos szempontból egy ork is sokkal normálisabb és okosabb náluk. Na hogyan is jutottunk ide? *vakarja meg a fejét, hiszen ha leütnék se tudná, mégis milyen gondolatmenet során jutott el a sötételfek (teljesen jogos) szidalmazásáig. Mindenesetre inkább úgy dönt, nem is fontos, helyette iszik még a sörből. Kár, hogy egy korsó sem tart a végtelenségig.*
- Hogy volt dolgod mosogatólével? Ejnye, barátom, hát miről beszéltem az imént? Az ilyen munka asszonynak való. Valamilyen férfiasabb állás után kéne nézned. Azt mondod, tudsz vadászni. Na mondok én mást neked: ezzel sokra veheted. Sőt, vihetjük! Elmondom én mi a helyzet. Mostanság sokat hallani az erdőben lévő rengeteg farkasról, meg hogy az őrség milyen jól fizet azoknak, akik ezeket elejtik. Fejpénzt adnak értük, ha úgy tetszik. Na, te még az íjjal is tudsz bánni valamelyest, még talán a csapdaállításhoz is értesz... Értesz? Na mert ebből biza szerezhetnénk kis pénzt az erszénybe, nem gondolod? Persze nem épp veszélytelen munka, mi több, lehet utána pár napig nem állunk talpra, de talán lesz annyi pénzünk, hogy ne is kelljen, mi a véleményed? *Drawar hallott már a farkasokról, éppenséggel nem azon dögök közé tartoznak, amelyek egyedül szeretnek kóborolni az erdőben, éppen ezért, ha mennek vadászni, egy falkával kell számoljanak. Na de ha elég csapdát helyeznek el, akkor nem lehet túlzottan nagy baj. Persze a törpének már terve is van, de az eléggé nagyszabású, és közel sem biztos, hogy működőképes. De attól még terv, és pénzt is hozhat, ha úgy adódik.*
- Van nekem rengeteg bányász ismerősöm, hát törpe volnék, nemde? *neveti el magát* Az én falum egy bányászfalu volt. Mondjuk mindig érdekelt, hogy azért lett bányászfalu mert törpék lakták, vagy azért lakták törpék, mert bányászfalu volt. Úgy értem... mi volt előbb, a törpe, vagy a bánya? *valójában a sör hatása lehet, hogy ilyen mély gondolatok fejtegetésébe megy bele, alapból ilyesmit nem csinálna* Tehát adott egy bánya, és egy falu. Persze a törpék mind beköltöznek a faluba, és idővel csak ők maradnak. Meg a bánya. Második lehetőség ugyanerre a helyzetre, ha csak egy bánya van. A törpék odamennek, ott laknak, a táborokból lassan viskók lesznek, a bányászott pénzből házak, aztán egy falu. Ez az első lehetőség, két formában. a Második, van egy törpék által lakott falu, ők pedig tudják a hagyományt: bányászat. Tehát nyitnak itt a bányát, ha kell, ha nem. És véletlenül csekély néhány éves munkával valóban ráakadnak egy bányára. Na vajon melyik? Mit gondolsz? Mellesleg azok a kövek... ha minden igaz, léteznek kövek, amelyek úgy nőnek, mint a növények, csak sokkal lassabban, na de... ez minket sose érdekelt. Amit találunk, azt kibányásszuk azonnal mi értelme évszázadokig várni olyasmire, ami nem is biztos, hogy lesz. Vagy észre se vesszük. Volt ideje nőni, most már ideje hogy aranyra váltsuk, azt pedig sörre! *neveti el magát. A törpe éljen a mának, és igyon. Ez a két szabály van. Majd újra elkapja a nevetés, mikor a férfi arról beszél, mennyire vigyázott rá mindig a föld.*
- A föld mindig elkap, csak néha előbb, néha később. Ha elfelejt, és későn kap el, akkor biza lehet hogy már nem tudod felróni ezt neki. Na de mellé esni sose fogsz, föld mindig lesz, csak legfeljebb jó mélyen! *azzal újból kortyol a korsóból, ez is kezd vészesen kiürülni. Wandar ugyan először nem fogadja el a nyilvánvaló tényt, miszerint van, aki irigyli, de végül belenyugszik.*
- Na figyelj, barátom, megosztom én veled nagyapám kedvenc bölcsességét. Mindig azt mondta, ha nekem rossz, tudjam, hogy másnak mindig rosszabb. Kiskoromban sosem tudtam bekerülni azok közé a fiatalok közé, akiket levittek a bányába, hogy megnézzék a helyet, netán elkezdjék tanulni a mesterséget, mert nem értettem annyira a dologhoz. Ekkor mondta ezt nagyapám, mikor csalódottan ültem otthon, és senki más nem volt rajtunk kívül (hisz apám is lent bányászott, anyám meg az ebéddel bajlódott, vagy esetleg éppen azt vitte apámnak). Szóval ketten voltunk, és ő mindig ezt mondta: lehet azt hiszed, neked most rossz, de másnak rosszabb. Én persze sose hagytam magam. Hiszen a bányászokat vigasztalta, hogy nekem rosszabb, mert otthon kell üljek, és nem csinálhatok semmit, de engem mi vigasztaljon? Az egész faluban nem volt senki, aki nálam rosszabbul járt volna. Persze a nagypapa se hagyta magát! Figyelj, kölyök, mondta, lehet, hogy tőled nem is olyan távol van egy veled egykorú kölyök, aki egész álló nap árkot kell ásson, teljes vízadagja napi egy apró pohárka (sör semmi), és azokat a bogarakat eszi, amelyeket megfog magának! Na ehhez mit szólsz? *itt enyhe hatásszünetet tart, majd folytatja* Viszont ezzel támadási felületet adott nekem, rá is kérdeztem egyik nap: na és nagyapa, őt mi vigasztalja? Ki van még nála is rosszabb körülmények között? Viszont ez nem volt akkora támadás, mint hittem, könnyen hárította: Még kérded? Akinek még ennyi víz se jut, és aki lassabb a bogaraknál. Ezen aztán jóízűt is kacagott, de mivel tudta, hogy ennyivel nem lenne vége, és már ráéreztem a dologra, be is fejezte a példát: mindig van valaki, akinek a legrosszabb, ő valóban csak azért él, hogy mi jobban érezzük magunkat. Ne hagyjuk kárba veszni az áldozatát, és érezzük jól magunkat! *nagyot sóhajt a példabeszéd és a történet végén. Szegény papa is alulról nézi már a bányát jó néhány évtizede...*
- Na érted már? Mindig van, akinek nálad rosszabb, barátom, szóval nem éri meg keseregni!