// Mordék bevetésen - Erf és Assa //
- Ez esetben, örvendek Assa!
*Azzal felkel székéről, odalép a tündér mellé, letérdel, majd előre nyújtja kezét, s ha a hölgyemény belehelyezi sajátját, megilleti bársonyos bőrét egy kézcsókkal köszönésképp, végül visszatelepedik helyére.*
- Elrabolták?! *akad meg a torkán a korty* Ehhez képest kérem, igazán nyugodtnak tűnik! *háborog* S ki tette, vagy miért? *kérdi kíváncsian* S hogy sikerült kiszabadulniuk? *pillant rá elkerekedett szemekkel* Viszont meg kell hagyni, hogy sokszor a baj két teljesen különböző személyt hozhat össze, nem igaz?
*Céloz a két nőszemélyre, bár még mindig nem igazán tudja felfogni, hogy mi értelme annak, hogy két látszólag ártatlan hölgyet elragadjanak - főleg egy törékeny kis tündért, aki még egy légynek se tudna ártani...*
- Ó, hát nekem már évek óta van egy szobám itt a fogadóban. A vándorlét nem igazán engedi meg a saját otthont, főleg mert sokat vagyok távol, s nem szeretnék egyszer sem arra hazaérni, hogy kipucolták a házat. *elhúzza száját* Az emelet pedig jól van védve úgyis, még egy olyan alkalom nem volt, hogy eltűnt volna a holmim. *bólogat* Így van, egy túlélőtúrára indulunk a hegyekbe, egy távoli szigetre, felszerelés nélkül. Mi szerzünk ételt, vizet, mi készítünk szállást s eszközöket, távol a civilizációtól. Igen jónak ígérkezik szerintem, főleg, hogy az éjszakák is egyre melegebbek, így nem kell tartanunk attól, hogy halálra fagyunk. Bár, a magasabb pontokra nem árt jobban felkészülni, de úgyis egyelőre a part menténk kezdünk.
*Mondja lelkesen, s szinte már előtte meg is jelenik a kép, ahogy partra szállnak s elindulnak. A szokatlan jelekről, melyet egy varázstekercs rejt, direkt nem akar beszélni egyelőre, hiszen arról senki sem tud. A kalandorok, kik szerezték annak a szigetnek egy barlangjából, azok még a Holdmágia jeleit sem értik, nem hogy ezeket... A pihenőnél levő szerzetesek pedig észre sem vették, s Mordach sem árult el róla semmit, csupán megtudakolta, merre is lehet az a rejtelmes sziget, mely a túlélő túrán kívül érdekes kalandokat rejtegethet.
Az éjhölgy feltételezésén enyhe sejtelmes mosolyra húzza ajkait, majd kérdően rápillant.*
- Mondja csak, ostobának tűnök?
*Kicsit összeszűkíti szemeit, majd vérszín íriszeit mélyen a sötételf szemébe fúrja. A bátorság relatív, hiszen a Vörös nem ítél az alapján, amit a mélységiekről hallott, ezért hát jelen esetben a bátorság sem a legmegfelelőbb szó, hiszen ha hófehér lenne a bőre, akkor is belenyúlt volna a másik elméjébe. Ám a hölgyemény szavaira újra sejtelmes mosolyra húzza száját, szavainak egy pontjára koncentrálva.*
- Mondja csak, miért olyan fontos Önöknek a hatalom, a feljebbjutás? Ha valaki hatalomvágyó, ez esetben érthető a felvetése, hogy a barát is csak egy alattomos ellenség. Persze, megértem, zárt közösségekben fontos a rang, de... Nézzen csak ránk. *Mordokhai felé biccent* Ön szerint nekünk fontos a hatalom? *kérdi kíváncsian* Hát, nem. Nekünk az a fontos, hogy éljük az életünket anélkül, hogy másoktól függenénk. Nem igaz, Mordokhai? *pillant felé* Nálam nincs a folyamatos harc, hogy feljebb jussak. Nincs bennem a félelem, hogy hátba szúr egy közeli barát... Csupán járom a világot, élvezem a csodás tájakat, új tapasztalatokat szerzek és új tudásra teszek szert anélkül, hogy bárki rangjára fájna a fogam. Én magam el sem tudnék egy olyan életet képzelni, ahol ennyi szabály és törvény szerint kell élni. Márpedig ahol a hatalom ennyit számít, ott rengeteg a törvény is. Nem tudnám elképzelni, hogy egy feljebbvalónak az akaratomon kívül tegyek szolgálatot csak azért, hogy elismerjenek, hölgyek esetén pedig hogy olyanhoz mennek hozzá, ki iránt szemernyi érzelmet sem táplálnak. S miért? A rangért s a pénzért. Csupa küzdelem, semmi élet! Ahogy Ön is említette, az érzelem ismeretlen fogalom. Na de miért? Mert ezt nevelték magukba, s ez a fajból ered. Mindent el kell fojtani, s nem szabad engedni az érzelmeknek... Ám kérdem én, érzelmek nélkül teljes az élet? Teljes az élet úgy, hogy azt kiszáradt, magányos, korhadt fatörzsként éljünk egy sötét lyukban ahelyett, hogy csodálatos farengeteg, virágos rét vagy csillogó vízesés lennénk?
*Reméli, hogy érti a hasonlatot, s bár nem akarja befolyásolni, csupán rá akarja ébreszteni bizonyos dolgokra, mégpedig arra, hogy az élet nem csak a másoktól való függést jelenti, hanem azt, hogy a saját lelki világunk szerint cselekedjünk, s a vágyaknak ne szabjunk gátat.*
- Én jártam már a mélységekben, elég sok időt töltöttem odalent. Mint említettem, vándor vagyok, s egyik évben megkerestek, hogy nem vállalnám-e pár ifjonc tanítását, akik a felszínre készülnek. Bevezettem őket a felvilág rejtelmeibe, s felkészítettem őket szinte mindenre, ami csak itt fent érheti őket. A Nap, a csillagok, az állatok, az emberek, a növények... Számos utat szerveztem onnan ide ki, s mikor úgy láttam, hogy felkészültek, akkor elengedtem a kezüket. Kis időt még töltöttem ezután odalent, végül aztán visszatértem a felvilágra. *bólint határozottan, arcán szinte látni a vonásokat, hogy kellemes emlékek fűződnek a történethez* Viszont Mordokhai, nem is tudtam, hogy te is jártál odalent. Bár ahogy sejtem, ez fordítva is így van!
*Pillant kérdően társára, arra várva, hogy elmesélje történetét. Ha ez megtörtént, akkor helyeslően bólogat a kérésre, miszerint az éjhölgy is árulja el nevét. Persze lehet, hogy tőle is a Lidérc jelzőt hallják vissza, azért az ő szájából mégiscsak "hivatalosabb", így nem lesz rest a Vörös az ő ében bőrére is egy csókot hinteni.*
- Én Mordach volnék.
*S ezen a ponton törik meg benne valami, ahogy Mordokhai felé pillant, kinek arcán tökéletesen látja, hogy már ő se bírja sokáig, így hát a férfi meg is töri a "csendet". Maga sem tudja, hogy miért, de annyira elkezd nevetni, hogy alig bírja abbahagyni, s abban is biztos, hogy a hóhajú is pillanatokon belül rákezd. Miután végeztek, bocsánatkérően a két hölgyemény felé pillant.*
- Jaj, nagyon sajnáljuk, csak tudják... Akad nálam némi hangulatfelszabadító dohány, ami aztán megteszi a hatását! A legutolsó negatív gondolat is elszáll, az már biztos! *eszébe is jut valami* Ahogy említette a kis hölgy, elrabolták Önöket, s talán nem voltak fényesek az utóbbi hetek... Nincs kedvük a sok rosszat elfeledni egy kicsit és megkóstolni? Ígérem, nem lesz semmi bajuk, s ártalmas dolgot sem tartalmaz!