//Raken Doral//
*Figyel és értelmez, legalábbis azt hiszi, hogy ez utóbbi egészen jól sikerül neki, de mindig rá kell döbbennie, hogy természetesen nem. Raken a világ legkézenfekvőbb válaszát szolgáltatja, amire suta bólogatással válaszol. Nos igen, ez logikus volt, érthetetlen, hogy fejben hogyan sikerült ekkora feneket keríteni a dolognak.*
~Még mindig bolond vagy, a legjobb lenne, ha meginnád a teát és szépen elsüllyednél~
*Szótlanul korholja magát, néha tényleg úgy érzi, mintha őt tényleg azzal az átokkal sújtották volna, hogy képtelen legyen egyszerűen szót érteni az ellenkező nem tagjaival.
Egy pillanatra levegőt is elfelejt venni, ahogy a férfi megfogja a kezét és maga felé húzza, hogy meg tudja nézni, nem égette-e meg komolyabban. Ajaj. A hátán végigfut a hideg, a karja libabőrös lesz, az arca pedig egészen elvörösödik, kisebb fáziskéséssel húzza csak vissza eleresztett kezét. Raken csak az épségéről akart meggyőződni, hiszen már azzal is remekül lejáratta magát előtte, ahogy belefordult a kútba, nem csoda, ha aggódik, hogy a társaságában még több baja esik.*
-Köszönöm.
*Motyogja zavartan, tekintete az asztal lapjának erezetét fürkészi, mintha az volna a világ legérdekesebb látványossága. Lényegében nem is volna érdektelen, találgatni, milyen öreg lehetett a fa, amiből készült, honnan származhatott, mennyi mindenen kellett átmennie, mióta ezen fogadó bútorzatát gyarapítja... Dawn pislog párat, ahogy ráeszmél, hogy képes volt ekkora butaságon elmélázni, miközben a férfi éppen azt magyarázza, mennyire érdekelné bármi, amit mesél, ami vele kapcsolatos.*
-Nos... Szeretem az erdőt, a lovamat, a mókusomat, a családomat, szeretek vadászni... Örömök, az minden nap, azt hiszem. Szomorú pillanataim nem igazán vannak, esetleg csak álmomban.
*Megdörzsöli a homlokát, egészen összezavarja ez a kérdésáradat, amit így hirtelen kapott. Ő szívesen válaszol, de nem tudja, hogy mi az, ami tényleg érdekes is lehet. Így is sikerült csodálatos közhelyeket mondania. Kellene mondania valamit, ami tényleg érdekes, ami elárulja, hogy ő nem olyan ostoba, mint amilyennek látszik elsőre, hogy tud ő értelmesen is beszélni.*
-Pár éve, amikor vadászat közben rám támadt egy farkas, majdnem elveszítettem a kezemet, utána nem is vadászhattam jó sokáig, így beálltam szolgálónak az egyik nemesi családhoz, náluk az udvaron találtam egy halott mókuscsaládot, valami kisebb ragadozó szedhette szét őket, de az egyik kölyök életben maradt, én találtam meg és neveltem fel.
*Mintha tanítójának adna számot a leckéről, úgy hadarja el a bugyuta kis történetet. Nem is érti, miért éppen ez jutott eszébe, amikor ez sok minden, csak nem izgalmas...*
-Inkább mesélj te magadról.
*Utolsó ötlet a kármentésre, mielőtt Raken feláll és faképnél hagyja mondván, hogy bolonddal nem foglalkozik.*