*Teája feléhez érve, Melith úgy dönt szórakozik egy kicsit. Mivel régóta az országút és a tenger volt a hazája, nem volt ideje az utazáson kívül komolyabb szórakozásra. Most egy jó ideig a városban lesz, szóval akár még le is részegedhet. De nem fogja megtenni. Szervezete és gyomra nem tűrte jól az alkoholt. Kiszúr pár vendéget, akik szkanderrel töltik idejüket. Odalép hozzájuk. Két ember, egy törpe és egy óriás az asztal társaság. Éppen a szőkés hajú ember és az őszes felhangú törp kezei viaskodnak. Egyik sem nyer. Mindketten jól tartják magukat.*
-Oké Drezil.*szólal az ember és elvörösödött fejjel feláll az asztaltól.*-Most te nyertél.
-Tudtam, hogy ma is én fogok nyerni.* ugrik fel a törpe.*-De ne aggódj mágus, nem fogom terjeszteni, hogy megint elvertelek.
*A fél-elf közelebb lép és leül a székre.Kezét szkanderpozícióba helyezi.*
-Erős vagy. Kiállhatok ellened?* Mondja és a törpére mered.*
-Te akartad a kartörést.*nevet fel a törp hangosan.* ~ Micsoda humorérzéke van az ittenieknek.~* gondolja Melith.
*Elkezdődik a párbaj és a fél-elf a földön találja magát.*
-Mi a ..?*teszi fel a befejezetlen kérdést.*
-Erős, igaz?* kérdezi a szőke mágus.*-Én még olyat nem láttam, aki az én kedves Drezil barátomat, rajtam kívül le tudta volna győzni.
-Érdekes. Pedig te varázsló vagy. azok nem az eszükkel gyalulnak?* értetlenkedett Melith.*
-De. Ámde ki mondta, hogy csak az elmémet fényezhetem.*a férfi égszínkék textilköntöst visel, minek ujját feltolta, hogy bemutathassa muszklijait. Kissé szédelgett. Láthatólag ő sem bírja jól az alkoholt.A törphöz fordul és a kezébe nyom egy aranyat.*- Ez még az előző csatánk sarca. Ne sörre költsd. Az lenne a tizenharmadik.*a törpe gúnyos mosolyt vág, majd a fél-elf felé fordul.*
-Te nem vagy elég erős, és nem is bűzlesz az alkoholtól. Mit tudsz, őszintén?* A fél-elf elmosolyodik és tarisznyájába nyúl. Elővesz egy fuvolát és játszani kezd rajta. A muzsika belengi a teret, és a törp bólintgatni kezd. A szőke mágus pedig érdekes vigyort vet az újonnan érkezett muzsikusra.ímikor a muzsikának vége felcsendül a vastaps. Illetve hat, hét vendég tapsol.*
-Szépen játszol. De tenmagad mivel foglalkozol?~Kissé vidéki akcentussal rendelkezik~*gondolja Melith és válaszol a kérdésre.*
-Éppen semmivel, habár kaptam egy munka ajánlatot. Amúgy lovag vagyok.* alig mondja ki a szavakat, az asztal társaság kacagásban tör ki.*
-Inkább muzsikus, de nem vitatom annak sem utolsó.* szólal fel a mágiahasználó.*-Mi mindig itt vagyunk ha nincs dolgunk. Itt megtalálsz bennünket, de most mennünk kell. Üdv Gyengekar.
*Mind a négyen kilépnek az ajtón, így Melith visszatérhet a teájához és a pulthoz. Kissé kihűlt, de ugyanolyan borzasztó ízű, ahogy emlékezett.Még mindig nem szerette a kamillateát. Folytatta a pultnak támaszkodást, és a kortyolgatást.*