//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* A rejtélyes, csuklyás fiú reakciója váratlanul éri Bacarat. A lányt hirtelenjében ismét irtózatos düh önti el, mert nincs hozzászokva ahhoz, hogy őt cselezzék ki, de mivel nem akar semmi zűrt ezért csak nagyot kortyol a söréből, ami meglepetésére elég ízletes számára. Érzi, hogy az aranysárga, hideg folyadék végigmarja tarkát és végül lejut a gyomorba. Ez kissé megnyugtatja, de még mindig úgy érzi, hogy bármikor meg tudná ölni az elfet, még úgy is, hogy nincs nála fegyver. Hosszan nézi a sötétséget, ami az arcát rejti és elképzeli, hogy feláll, lehúzza a fejfedőjét, feltárva az ismeretlen rémült arcot, majd hosszú vékony karjait a nyaka köré tekeri és egy laza mozdulattal kitekeri a nyakát. Ezt a módszert is az úgy mond tolvaj kiképzésükön tanulták. Aztán föleszmél, hogy mindketten a válaszára várnak és ekkor észreveszi, hogy Aeris beszél hozzá, nyugodt, boldog hangon. Ez nagyon nem tetszik neki. Most ő az áldozat, sarokba szorították, de úgy dönt nem adja meg azt az örömet, hogy behódol. Inkább burkoltan figyelmezteti az elf fiút, hogy ne játszadozzon az életével, mert még szüksége lehet rá egy pár évig. Elmosolyodik és nyugodt, kimért hangon szólal meg, akár egy mosolygós gyilkos. *
- Azt akarjátok tudni, hogy milyen egy tolvaj élete? Azt addig nem fogjátok megtudni, amíg azzá nem váltok. Egész életedben azt tanulod, hogy hogy rabolj, ölj és kínozz.
* Az utolsó két szónál élesen és jelentőségteljesen néz a fiúra, remélve, hogy elérte a kívánt hatást. Győzelmében reménykedve iszik még egy kortyot ízletes italából, majd a mellette ü lányra veti tekintetét és mikor meglátja a tej okozta bajuszt Aeris csinos kis szája fölött,kitör belőle a röhögés. Nem akarja megalázni a lányt, de egyszerűen nem képes visszatartani a nevetést. Hangosan, őszintén és csengő hangján kacag, hogy a helyiségben lassan mindenki felkapja a fejét kíváncsiságában, hogy mi a mulatság tárgya és a közelebb ülők észre is veszik amit Bacara és néhányan csak kuncognak, a már részegek röhögnek és az együttérzőbbek csúnyán néznek és rázzák a fejüket. Végül Bacara észhez tér és lecsillapodik, de még kuncog és így kezd el beszélni a látszólag zavarban lévő fél-elfhez. *
- Ne haragudj, de viccesen néz ki a tejbajuszod és nem tudtam visszatartani a véleményem, de nem akartalak kinevetni..
* Alig fejezi be a mondatot ismét kitör belőle a nevetés, de mikor észreveszi, hogy a többiek is Aerisen nevetnek elkomorul és villámló tekintettel néz körbe figyelmeztetőleg, amire mindenki elhallgat és folytatja a félbe hagyott beszélgetést, evést, ivást és a többit. Bacara pedig, mint aki jól végezte dolgát elmosolyodik, hátradől, kényelmesen elterül a széken és úgy teszi fel a kérdését Eritonnak. *
- Szóval, rejtélyes férfiú. * Mondja nagy átéléssel.*
- Neked milyen titkos, sötét múltad van? * Felhúzza egyik szemöldökét, fejét oldalra biccenti, mint egy értetlen kölyökkutya és így várja a fiú válaszát. *