//Második szál//
//Csillaghullás//
//Natalayda//
*Mikor először pillantotta meg Natalayda Mozecka „hölgyeményt”, Yahartael meghökkent annak ellentmondásos természetén. Haramiás megjelenéséhez és rémisztő csúfnevéhez mérten Natalayda valódi, már-már rosszindulatú viselkedést tanúsít, ami a rossz pletykák ellenére már nem annyira ellentmondásosak, ugyan is Yahartael jelenleg úgy gondolja, hogy ez csak egy álarc, ami mögé könnyebb elbújnia, mint felvállalnia a saját érzelmeit, de persze azok meglehetősen, túl fájdalmasak lennének Natalayda számára, és inkább az álarcot használja, érzelmeinek gyógyítására. Aztán lehet, hogy Yahartael egy idióta, aki teljesen mellényúlt a nő személyiségének feltérképezésében.*
- Igen az érzéseidet... már, ha még vannak olyanjaid, de ahogy látom a maradékot is szeretnéd gyorsan eldugni előlem, hogy még véletlenül se ismerhessem meg azt, aki az álarcod mögött bujkál. *Yahartel összevonja a szemöldökét, és hosszú idő után pislog egyet.*
*Az ilyen múlttal rendelkező személyek általában rendszeresen, és mértéktelenül isznak. Yahartaelnek volt alkalma személyesen meggyőződni arról, hogy micsoda veszélyt is jelent, ha egy ilyen személyt kihoznak a sodrából.*
- Először tudj, aztán higgyél. *Yahartael, ahogy az szokása, érzéseit mafla módon a tétova érdeklődés és a tettetett érzéketlenség álarca mögé rejti.*
*Hogyan éld túl a találkozást egy Kalapos Gondolatolvasztóval, aki a kiszámíthatatlanság tetőfokán is túltesz? Egyszerű. Fuss ahogyan a lábad bírja. A Kalapos Gondolatolvasztók egyáltalán nem olyan rosszak, mint amilyennek leírják őket. Az ilyesfajta teremtmények, mint Natalayda viszont az utolsó szóig olyanok, sőt rosszabbak.*
- Biztos az nem vagyok, de reménykedek benne, hogy lesz alkalmunk egyszer az életben, de remélem, hogy akkor már nem egy tőrrel a kezedben fogok beszélgetni veled. *Yahartael szélesen elmosolyodik. Azt mondják, a kutya az ember legjobb barátja... De ezekben az embert próbáló időkben nem árt óvatosnak lenni, még a hölgyekkel is.*
*A veszély olyan, mint az erdőkben süvítő szél: mindig Yahartael mellett jár. A legtöbb férfi úgy tartja, hogy a veszélytől mindig óvakodni, és félni kell. Yah viszont nem tartozik ezen férfiak körébe. Az összeérintés óta semmi különös nem történt vele, és szilánkpartnere: Natalaydaval sem, azt leszámítva, hogy valamilyen szokatlan érzés lett úrrá Yah szívén, amióta a szilánkdarab eltűnt a kezéből, de lehet, hogy csak az adrenalinszintje emelkedett olyan magasságokba, amikben még nem nagyon volt. Abban reménykedett, hogy valami mágikus dolog fog történni, de nem így lett. Látszatra minden maradt a régiben, még a rosszul indult kapcsolatuk is.*
- Hát azt hittem, hogy legalább a kapcsolatunk megjavul tőle, mert azt gondoltam, hogy csak kívánni kell valamit... így olvastam egy könyvben. *Nem ez volt az egyetlen egy kívánság, ami elhangzott a gondolataiban, de csak ezt az egyet említi meg Natalaydanak, hogy jól jöjjön ki nála a dologból, és hátha ezzel meglágyítja a szívét, hogy aztán az elejéről újra kezdhessék a kapcsolatuk felépítését, ami valljuk be nem valószínű, és nem feltétlenül azért mert annyira rosszul állnak, hanem sokkal inkább azért, mert Natalayda makacs maradhat az álláspontja mellett, miszerint nem hiszi azt, hogy Yahartael tudna segíteni neki.*