Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 451 (9001. - 9020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9020. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 09:12:38
Üzenet elküldve: 2022-04-23 09:12:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A főtérnél való elköszönés óta saját magán semmi drámai gyarapodás, vagy visszaesés jelei nem mutatkoznak; haja kissé megnőtt borbély hiánya miatt, de arcán kevésbé látszódnak a nyúzottság jelei, mint annak előtte. Örül, hogy Garsint sem szorította meg a sors and elmúlt hatok alatt.
A vállveregetést nem csak hagyja, hogy megtörténjen, hanem, amaz karját nézve, egy bátorító bólintással biztosítja barátját, hogy nem szükséges aggódnia, nem fog sem elpárologni a semmibe, sem elrohanni a látogatástól.
A kérdés hallatán egy büszke tapsot hallat, és egy sunyi vigyorral így felel:* - Nem! És új otthonom többet is adott bármely elvárásomnál; egy kúria a város melletti erdő sarkában, a Szarvasligetben! *Ezt megannyi elégedettséggel újságolja el a katonának, ugyanis tényleg nincs ezúttal semmi panaszra oka, talán a távolság miatt minden máshoz. De az a kis séta amúgy is kell neki, ha be akarja vallani magának.* - És te, sejtem, továbbra is az őrségnek vagy tagja. *Vesz egy pillantást a lány tabardjára, és majd ellógó tekintete a lóra esik.* - Gondolom a tiéd. Mikor kaptad? *Ilyen közelségben a paripához, a szag eszébe juttatja, hogy miért is volt ilyen ismerős. Otthon, még ki tudja milyen régen, lovagolni tanult, hogy aztán a státusza által követelt művelődöttség miatt, vagy önszántából, arra már nem emlékszik. Mindenesetre kedve támad megsimogatni a nagy jószágot. Tán' megkérdezi, szabad e.*
- Az istenségek is mondhatják, örülök, hogy megint látlak.
*A főtérnél való elköszönés óta saját magán semmi drámai gyarapodás, vagy visszaesés jelei nem mutatkoznak; haja kissé megnőtt borbély hiánya miatt, de arcán kevésbé látszódnak a nyúzottság jelei, mint annak előtte. Örül, hogy Garsint sem szorította meg a sors and elmúlt hatok alatt.
A vállveregetést nem csak hagyja, hogy megtörténjen, hanem, amaz karját nézve, egy bátorító bólintással biztosítja barátját, hogy nem szükséges aggódnia, nem fog sem elpárologni a semmibe, sem elrohanni a látogatástól.
A kérdés hallatán egy büszke tapsot hallat, és egy sunyi vigyorral így felel:* - Nem! És új otthonom többet is adott bármely elvárásomnál; egy kúria a város melletti erdő sarkában, a Szarvasligetben! *Ezt megannyi elégedettséggel újságolja el a katonának, ugyanis tényleg nincs ezúttal semmi panaszra oka, talán a távolság miatt minden máshoz. De az a kis séta amúgy is kell neki, ha be akarja vallani magának.* - És te, sejtem, továbbra is az őrségnek vagy tagja. *Vesz egy pillantást a lány tabardjára, és majd ellógó tekintete a lóra esik.* - Gondolom a tiéd. Mikor kaptad? *Ilyen közelségben a paripához, a szag eszébe juttatja, hogy miért is volt ilyen ismerős. Otthon, még ki tudja milyen régen, lovagolni tanult, hogy aztán a státusza által követelt művelődöttség miatt, vagy önszántából, arra már nem emlékszik. Mindenesetre kedve támad megsimogatni a nagy jószágot. Tán' megkérdezi, szabad e.*
- Az istenségek is mondhatják, örülök, hogy megint látlak.
9019. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-22 21:53:00
Üzenet elküldve: 2022-04-22 21:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja, hogy nem marad észrevétlen a jelenléte, a fa alatt üldögélő fölemeli a fejét és feléjük néz. Ahogy pedig ezzel együtt a könyv is lejjebb kerül az arca elől, már kétség sem fér hozzá, hogy valóban Adoaverre bukkant itt.
Éppen elmosolyodik és már mondaná az ifjú nevét, de amaz megelőzi. Látva a fiú kapkodását és az öröm egyértelmű jeleit a testbeszédén, kellemes melegség tölti ki a mellkasát és arca tükrözi a másik arcának derűjét. Felemelő tapasztalás, hogy valaki ilyen lelkesedéssel fogadja őt.
Aztán az első szavakat hallva már visszafogottan fölnevet, valószínűleg maga sem tudná megmondani pontosan, hogy miért. Egyszerűen boldog, hogy találkoztak, s ahogy Adoaver beszélni kezd a maga szokott, különös modorában, hirtelen olyan, mintha el sem váltak volna, magától tér vissza a közvetlen hangulat.*
- Egyben. És te is, ha jól látom. - *Feleli széles mosollyal, s jobbját kinyújtja, lehetőség szerint finoman és kissé bátortalanul megveregetve az ifjú bal felkarját, mintha csak ellenőrizné, hogy tényleg itt van-e egy darabban.
A ló meg horkant egyet mögötte, amire ijedten pillant hátra, de nem történt semmi, az állat csak látszólag indokolatlanul adta ki magából a hangot, talán a talajt szaglászva belement valami az orrába.
Meg is nyugszik és visszafordul Adoaver felé, már ismét mosollyal az arcán.*
- Jól elkerültük egymást eddig. Még mindig a fogadóban vagy? - *Érdeklődik. Mivel elég közel vannak a Pegazushoz, feltételezi, hogy ez lehet a helyzet és az ifjú épp csak kijött levegőzni, nyugodtabb körülmények között olvasgatni.
Sok változást egyébként nem fedezhet fel rajta Adoaver. A haja valamivel rövidebb, mint legutóbb, vagyis alighanem frissen lett kurtítva, illetve az útjuk során gondot okozó cipőjét láthatóan sikerült lecserélnie. Ez sem új darab, használtan vette, de jó állapotban van, egy darabig vélhetően kiszolgálja majd.*
*Látja, hogy nem marad észrevétlen a jelenléte, a fa alatt üldögélő fölemeli a fejét és feléjük néz. Ahogy pedig ezzel együtt a könyv is lejjebb kerül az arca elől, már kétség sem fér hozzá, hogy valóban Adoaverre bukkant itt.
Éppen elmosolyodik és már mondaná az ifjú nevét, de amaz megelőzi. Látva a fiú kapkodását és az öröm egyértelmű jeleit a testbeszédén, kellemes melegség tölti ki a mellkasát és arca tükrözi a másik arcának derűjét. Felemelő tapasztalás, hogy valaki ilyen lelkesedéssel fogadja őt.
Aztán az első szavakat hallva már visszafogottan fölnevet, valószínűleg maga sem tudná megmondani pontosan, hogy miért. Egyszerűen boldog, hogy találkoztak, s ahogy Adoaver beszélni kezd a maga szokott, különös modorában, hirtelen olyan, mintha el sem váltak volna, magától tér vissza a közvetlen hangulat.*
- Egyben. És te is, ha jól látom. - *Feleli széles mosollyal, s jobbját kinyújtja, lehetőség szerint finoman és kissé bátortalanul megveregetve az ifjú bal felkarját, mintha csak ellenőrizné, hogy tényleg itt van-e egy darabban.
A ló meg horkant egyet mögötte, amire ijedten pillant hátra, de nem történt semmi, az állat csak látszólag indokolatlanul adta ki magából a hangot, talán a talajt szaglászva belement valami az orrába.
Meg is nyugszik és visszafordul Adoaver felé, már ismét mosollyal az arcán.*
- Jól elkerültük egymást eddig. Még mindig a fogadóban vagy? - *Érdeklődik. Mivel elég közel vannak a Pegazushoz, feltételezi, hogy ez lehet a helyzet és az ifjú épp csak kijött levegőzni, nyugodtabb körülmények között olvasgatni.
Sok változást egyébként nem fedezhet fel rajta Adoaver. A haja valamivel rövidebb, mint legutóbb, vagyis alighanem frissen lett kurtítva, illetve az útjuk során gondot okozó cipőjét láthatóan sikerült lecserélnie. Ez sem új darab, használtan vette, de jó állapotban van, egy darabig vélhetően kiszolgálja majd.*
9018. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-22 18:26:29
Üzenet elküldve: 2022-04-22 18:26:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Első pár percnyi ittléte kellemes könyvbújással lelik; a fa árnyéka pont azt a tökéletes hőmérsékletet és fényerősséget nyújtja számára, amivel ezt a kevés fizikai munkát igénylő időtöltést a lehető legjobban ki lehet élvezni, így ki tudja mennyi ideig üldögélne egymagában, ha nem kezdett volna orra valamilyen furcsa szagot felfogni. Gyenge, de érezhető volt az, és nem is ismeretlen. Miután pár pillanatnyi merengés befejeztével sem tudja megállapítani magában a szag eredetét, kíváncsisága felülkerekedik kényelmén, és olvasmányát arcától eltolva felnéz. Nem telik el sok idő, míg a forrást, a paripát észreveszi.* ~ Hát ez meg egy kerül ide? ~ *Kíváncsian szemezgeti a jószágot, próbálja kitalálni, honnan jött, esetleg az egyik istállóból lógott el füvet gyarapítani. De önnön szemei lassan a ló körüli területet is kezdik feltérképezni, így egyhamar egy tabardos személyt is beregisztrálhat látókörébe. Még ha tekintetük találkozik is, egy-két pislogás erejéig eltart, míg agya felismeri őt. De azután egy azonnali hangulatváltozás játszódik le rajta.*
- Garsin! *Mondja nagy hangon, kis híján kiáltja. Arca sugárzani kezd, szemei körül egy időre eltűnnek a foltok, és széles mosollyá alakul ajkai állása. Könyvét egy kézzel, rutinos mozdulattal becsukja és táskájába dobja, és felpattan, ezúttal még csak nem igy úgy, hogy lefejel valamit. Mielőtt rég nem látott barátja felé kezdene haladni, gyorsan leporolja magát, úgymond megszokásként. Persze nem sietteti el magát, nem kívánja véletlenül megijeszteni a katona állatját, így végül csak kellemes sebességgel ballogni kezd a lány felé.* - De rég nem láttalak! És még egy darabban, az aztán a bónusz! *Garsin jelenléte igencsak felvillanyozza őt; csuklya nélküli arca leírja róla, hogy izgatott, ahogy szemei is rögtön társa minden porcikáját tanulmányozni kezdi, szétválásuk óta bármi komoly fizikai változás jelét keresve.
Végül az utolsó pillanatban türtőzteti magát, hogy ne tolakodjon bele amaz lehetséges magánszférájába, így egy lépésre tőle megáll. Kiadós húst igénylő karjai látszanak felhúzott köpenyujja alatt, ujjait tenyerének csapja a viszontlátás öröme által.*
*Első pár percnyi ittléte kellemes könyvbújással lelik; a fa árnyéka pont azt a tökéletes hőmérsékletet és fényerősséget nyújtja számára, amivel ezt a kevés fizikai munkát igénylő időtöltést a lehető legjobban ki lehet élvezni, így ki tudja mennyi ideig üldögélne egymagában, ha nem kezdett volna orra valamilyen furcsa szagot felfogni. Gyenge, de érezhető volt az, és nem is ismeretlen. Miután pár pillanatnyi merengés befejeztével sem tudja megállapítani magában a szag eredetét, kíváncsisága felülkerekedik kényelmén, és olvasmányát arcától eltolva felnéz. Nem telik el sok idő, míg a forrást, a paripát észreveszi.* ~ Hát ez meg egy kerül ide? ~ *Kíváncsian szemezgeti a jószágot, próbálja kitalálni, honnan jött, esetleg az egyik istállóból lógott el füvet gyarapítani. De önnön szemei lassan a ló körüli területet is kezdik feltérképezni, így egyhamar egy tabardos személyt is beregisztrálhat látókörébe. Még ha tekintetük találkozik is, egy-két pislogás erejéig eltart, míg agya felismeri őt. De azután egy azonnali hangulatváltozás játszódik le rajta.*
- Garsin! *Mondja nagy hangon, kis híján kiáltja. Arca sugárzani kezd, szemei körül egy időre eltűnnek a foltok, és széles mosollyá alakul ajkai állása. Könyvét egy kézzel, rutinos mozdulattal becsukja és táskájába dobja, és felpattan, ezúttal még csak nem igy úgy, hogy lefejel valamit. Mielőtt rég nem látott barátja felé kezdene haladni, gyorsan leporolja magát, úgymond megszokásként. Persze nem sietteti el magát, nem kívánja véletlenül megijeszteni a katona állatját, így végül csak kellemes sebességgel ballogni kezd a lány felé.* - De rég nem láttalak! És még egy darabban, az aztán a bónusz! *Garsin jelenléte igencsak felvillanyozza őt; csuklya nélküli arca leírja róla, hogy izgatott, ahogy szemei is rögtön társa minden porcikáját tanulmányozni kezdi, szétválásuk óta bármi komoly fizikai változás jelét keresve.
Végül az utolsó pillanatban türtőzteti magát, hogy ne tolakodjon bele amaz lehetséges magánszférájába, így egy lépésre tőle megáll. Kiadós húst igénylő karjai látszanak felhúzott köpenyujja alatt, ujjait tenyerének csapja a viszontlátás öröme által.*
9017. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-22 14:20:01
Üzenet elküldve: 2022-04-22 14:20:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rövid haj, barna fegyverkabát, kék tabard, vörös hátizsák, nyurga alak... Ha éppen felnézne olvasmányából, az ifjú mágusnak ismerős lehetne a látvány.
Egy ló sétál az érkező mellett. A tabardos meg mintha szokatlanul nagy figyelemmel volna az állat felé, szinte lépésenként megáll és fölnéz rá, mielőtt továbbvezetné.
A tisztás szélén aztán hosszabban is elidőzik, s míg a ló lehajol, hogy megkóstolja a füvet, addig ő óvatosan megsimogatja a nyakát.
Arca komoly, aggódó, de néhány simítás után elmosolyodik, ahogy megjön a bátorsága. Majd még mindig az állatot cirógatva fölemeli pillantását, hogy kicsit körülnézzen a tisztáson. Ekkor pillantja meg az ismerős alakot az egyik fa tövében. Hunyorogva erőlteti szemeit, hogy biztosra menjen, vagy várja, hogy az illető is fölnézzen és egymásra ismerjenek, de ha ez nem történik meg, akkor nyelvével csettintget párat és finoman magával vonja az állatot. Mivel nem biztos benne, hogy tényleg jól látja és Adoaver az, ezért nem egyenesen felé megy, csak úgy elindul, hogy közelebb kerüljön hozzá és jobban lássa. Ám azt azért meg kell mondani, hogy a szíve kicsit repesni kezd a viszontlátás lehetőségétől, noha nem mer előre örülni, hátha téved.
Igyekszik nem túl feltűnő lenni, de izgatottan oda-odapillant, mikor már úgy véli, elég közel ért, hogy biztosan felismerhesse.*
*Rövid haj, barna fegyverkabát, kék tabard, vörös hátizsák, nyurga alak... Ha éppen felnézne olvasmányából, az ifjú mágusnak ismerős lehetne a látvány.
Egy ló sétál az érkező mellett. A tabardos meg mintha szokatlanul nagy figyelemmel volna az állat felé, szinte lépésenként megáll és fölnéz rá, mielőtt továbbvezetné.
A tisztás szélén aztán hosszabban is elidőzik, s míg a ló lehajol, hogy megkóstolja a füvet, addig ő óvatosan megsimogatja a nyakát.
Arca komoly, aggódó, de néhány simítás után elmosolyodik, ahogy megjön a bátorsága. Majd még mindig az állatot cirógatva fölemeli pillantását, hogy kicsit körülnézzen a tisztáson. Ekkor pillantja meg az ismerős alakot az egyik fa tövében. Hunyorogva erőlteti szemeit, hogy biztosra menjen, vagy várja, hogy az illető is fölnézzen és egymásra ismerjenek, de ha ez nem történik meg, akkor nyelvével csettintget párat és finoman magával vonja az állatot. Mivel nem biztos benne, hogy tényleg jól látja és Adoaver az, ezért nem egyenesen felé megy, csak úgy elindul, hogy közelebb kerüljön hozzá és jobban lássa. Ám azt azért meg kell mondani, hogy a szíve kicsit repesni kezd a viszontlátás lehetőségétől, noha nem mer előre örülni, hátha téved.
Igyekszik nem túl feltűnő lenni, de izgatottan oda-odapillant, mikor már úgy véli, elég közel ért, hogy biztosan felismerhesse.*
9016. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-19 21:21:11
Üzenet elküldve: 2022-04-19 21:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Már nem az első, se a második alkalommal viszi lábai a város zajához viszonyítva ijesztően csöndes tisztáshoz, de néha akkor is úgy néz körbe örökké táskás tekintetével, mintha legelőször tévedt volna ide; mintha egy dombról csúszna le, úgy csökken a zajszint minden lépéssel az utolsó épülettömbön túl, és a fakör felé érve mintha a civilizációt fényévekkel tudná maga mögé: csak ő, a zöld fű, a pár fatörzs, és az esetenként lágyan fúvó szél. Nem mindig kíván többet.
Élvezve a tényt, hogy egyedül van, úgy ül hát le az egyik fa alá, törzse hátának, és veszi elő erszényéből az egyik könyvet, kölcsönvéve a kúriából; egy kis olvasmány tudományának fundamentális alapjairól. Köpenyébe jobban beburkolja magát, és elkényelmesedik.*
*Már nem az első, se a második alkalommal viszi lábai a város zajához viszonyítva ijesztően csöndes tisztáshoz, de néha akkor is úgy néz körbe örökké táskás tekintetével, mintha legelőször tévedt volna ide; mintha egy dombról csúszna le, úgy csökken a zajszint minden lépéssel az utolsó épülettömbön túl, és a fakör felé érve mintha a civilizációt fényévekkel tudná maga mögé: csak ő, a zöld fű, a pár fatörzs, és az esetenként lágyan fúvó szél. Nem mindig kíván többet.
Élvezve a tényt, hogy egyedül van, úgy ül hát le az egyik fa alá, törzse hátának, és veszi elő erszényéből az egyik könyvet, kölcsönvéve a kúriából; egy kis olvasmány tudományának fundamentális alapjairól. Köpenyébe jobban beburkolja magát, és elkényelmesedik.*
9015. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-04 07:06:01
Üzenet elküldve: 2022-04-04 07:06:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Limmen annak rendje és módja szerint idegállapotba kerül a t. Népek Tanácsa rendeletétől, a szerzetes pedig már-már vérlázító egykedvűséggel vár, amíg kidühöngi magát. Két dolgot tesz mindössze. Egyrészt már az elején úgy fordul, hogy ha a fiú közel akarna jönni hozzá, útban legyen neki a teherhordó rúd: a mozdulatban semmi fenyegető nincs, egyszerűen csak macera megkerülni a rudat meg a zsákokat. Másrészt amikor Limmen visszarakná a fejére a sisakot, Nawanthiri maga lép közelebb, és a szabad kezével megpróbálja megállítani.*
- Ha beszélgetni akarsz, ne takard el az arcod.
*Ennél többet tényleg nem mond, hagyja, hogy a kolléga kibogarássza Arja jegyzeteit. Ha a sisak tényleg nem került vissza a fejére, valószínűleg jót fog neki tenni a friss levegő. A szerzetes az útitervre rábólint, a naplót viszont egy intéssel elhárítja magától - Limmen az írástudó kettejük közül, legyen csak nála.*
- Ha sokáig követjük a folyót, inkább a város fölött vegyünk vizet. *merthogy ezen a részen már minden benne van, amit a Sárvárosban belehánytak. Ha választani lehet, inkább tisztát igyanak. Mielőtt tovább indulnának, még vet egy pillantást az Álomfűzre, hogy elköszönjön tőle gondolatban. Nyáron aludt utoljára a lombja alatt, és a sok szópárbaj, taktikázás meg helyezkedés után már hiányzik neki. Ha visszaérnek, lehet, kiköltözik egy időre a műhelyből, hallgatni a folyót meg a tücsköket.
A szántóföldekre vezető híd nincs messze amúgy, az Álomfűztől rálátni. Nawanthiri ráérősen afelé indul, és útitársa minden zsörtölődését egy árva szó nélkül hagyja. Egyedül arra hajlandó egy tárgyilagos "tudom"-ot kibökni, hogy Limmennek gondja van az önmérséklettel. A felvetésre, hogy van-e baja a sötételfekkel, szintén nem válaszol semmit, csak vet egy kérdő pillantást a kalapja alól a kolegájára: "úgy nézek én ki?". Az esetleges további kérdésekre is ugyanilyen bőbeszédűen reagál. A hallgatásában nem érezni sem elutasítást, sem dacot vagy félelmet. Inkább valami nehezen megfogható, meggyőződéssel vegyes belenyugvást. Ha Limmen netalán megpróbálná megállítani a menetüket, simán kikerüli, és halad tovább - csak int neki a fejével, hogy az arra előre van, jöjjön ő is. Amikor pedig rálépnek a hídra, fütyörészni kezd egy lassú, ringatózó ütemű dallamot.*
*Limmen annak rendje és módja szerint idegállapotba kerül a t. Népek Tanácsa rendeletétől, a szerzetes pedig már-már vérlázító egykedvűséggel vár, amíg kidühöngi magát. Két dolgot tesz mindössze. Egyrészt már az elején úgy fordul, hogy ha a fiú közel akarna jönni hozzá, útban legyen neki a teherhordó rúd: a mozdulatban semmi fenyegető nincs, egyszerűen csak macera megkerülni a rudat meg a zsákokat. Másrészt amikor Limmen visszarakná a fejére a sisakot, Nawanthiri maga lép közelebb, és a szabad kezével megpróbálja megállítani.*
- Ha beszélgetni akarsz, ne takard el az arcod.
*Ennél többet tényleg nem mond, hagyja, hogy a kolléga kibogarássza Arja jegyzeteit. Ha a sisak tényleg nem került vissza a fejére, valószínűleg jót fog neki tenni a friss levegő. A szerzetes az útitervre rábólint, a naplót viszont egy intéssel elhárítja magától - Limmen az írástudó kettejük közül, legyen csak nála.*
- Ha sokáig követjük a folyót, inkább a város fölött vegyünk vizet. *merthogy ezen a részen már minden benne van, amit a Sárvárosban belehánytak. Ha választani lehet, inkább tisztát igyanak. Mielőtt tovább indulnának, még vet egy pillantást az Álomfűzre, hogy elköszönjön tőle gondolatban. Nyáron aludt utoljára a lombja alatt, és a sok szópárbaj, taktikázás meg helyezkedés után már hiányzik neki. Ha visszaérnek, lehet, kiköltözik egy időre a műhelyből, hallgatni a folyót meg a tücsköket.
A szántóföldekre vezető híd nincs messze amúgy, az Álomfűztől rálátni. Nawanthiri ráérősen afelé indul, és útitársa minden zsörtölődését egy árva szó nélkül hagyja. Egyedül arra hajlandó egy tárgyilagos "tudom"-ot kibökni, hogy Limmennek gondja van az önmérséklettel. A felvetésre, hogy van-e baja a sötételfekkel, szintén nem válaszol semmit, csak vet egy kérdő pillantást a kalapja alól a kolegájára: "úgy nézek én ki?". Az esetleges további kérdésekre is ugyanilyen bőbeszédűen reagál. A hallgatásában nem érezni sem elutasítást, sem dacot vagy félelmet. Inkább valami nehezen megfogható, meggyőződéssel vegyes belenyugvást. Ha Limmen netalán megpróbálná megállítani a menetüket, simán kikerüli, és halad tovább - csak int neki a fejével, hogy az arra előre van, jöjjön ő is. Amikor pedig rálépnek a hídra, fütyörészni kezd egy lassú, ringatózó ütemű dallamot.*
9014. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:10:34
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Még a piacnál felfigyel a lány szótlanságára, nem mintha nagy dumagépnek ismerte volna meg, de eléggé szófukarnak tűnik. Ha pedig már ketten is ilyenek, akkor aztán nem lesz mulatság. Egy pillanatra el is húzza a száját, de hamar ki zökkenti a papír amit készhez kap. Végig is próbálja olvasni, de Nawa keze kizökkenti. Tekintetével a táblára mered.
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
~ Basszák meg magukat! Csak egy nappal előbb rendeltétek volna el ezt! ~ Tekintetét ráemeli a lányra, sisakját gyorsan le is veszi és dühösen néz szegény szerzetesre. *
- Basszák meg! Most szórakoznak velünk?!
* Mutat a kiáltványra, dühében. *
- Kár volt megmutatnod! Csak még jobban felhúztam magam! Ott pofázott az a tizedes is! Közben meg mi jártunk el jól!
* Mérgében a legszívesebben belerúgna valamibe, de inkább nem botránkozik feleslegesen. *
- De tényleg!
* Lép mérgesen nagyon közel a lányhoz. *
- Most ketten vagyunk! Végre megbeszélhetjük, hogy mégis mi a franc volt ez az egész!
* A mérge egy pillanat alatt szertefoszlik, amikor rájön, hogy kipanaszkodhatják magukat majd az út alatt. Sisakját türelmetlenül vissza teszi a fejére, majd elindul újra, hogy valamennyit legalább haladjanak. Újra neki feszül az olvasni valónak. Addig szótlanul halad inkább, ami néhol gondot is okoz neki. Itt-ott megbotlik a lába mert nem néz maga elé, de nem zavartatja magát a behemót. *
- Csak kövessük a folyót, és utána ha minden igaz északnak kell tartanunk az elején. * Vet egy gyors pillantást a jegyzetre majd felkiált. * - Nem! Keletre.... Keletre kell mennünk, de ahogy olvastam két nap alatt ott leszünk.
* Kezében lévő naplót vissza is adja a lánynak, ha elfogadja. Majd később tovább ellenőrzi a dolgát, de most határozottan panaszra nyitná inkább a száját. Lábával továbbra is a folyót követi, a feladatukat azért többre tartja mint egy kis panasz áradatot. *
- Remélem az úton felfalta egy warg, de amilyen szerencsénk van most két boszorkány ül a trónon.
* Húz undorodó fejet sisakja alatt, de utána ki is rázza a hideg. *
- Yeza szerinted miért utál engem ennyire és a nővéremet? Miért dolgozott ellenünk a fogadóban? Kezdek az egésszel úgy lenni, hogy amint belépett az a nő a fogadóba, be kellett volna hajítani az arénába és ott darabokra vágva ki hajítani a kutyáknak!
* Mérgelődik még tovább, de már öklét is felesleges szorítja. Egy pillanatra észbe kap, és ránéz Nawára. *
- Ne haragudj, nem ellened irányul, de néha könnyen elfogy a türelmem.
* Süti le a szemét, és az eddigi harag hamar tova száll belőle. Eléggé furcsa látványt nyújthat, a sisak alatt panaszkodó óriás mélységi, de csak remélni tudja, hogy a lányt nem ijesztette meg. *
- Gondom van önmérséklettel, de a kezem nem jár el csak parancsra.
* Védi meg magát gyorsan a mélységi. *
- Most ketten vagyunk Nawa mit szólnál ha nyíltabbak lennénk egymáshoz mint ott benn? Tőlem aztán nem kell tartanod, de ha egy kormos zavart okoz benned akkor szólj.
* Szeme előtt zajlott le az ölelése a testvérével, de valahogy még mindig úgy hiszi, hogy csak képzelte. ~ Remélhetőleg ő nem olyan mint kolléga nője, de eddig nem adott rá okot, hogy ezt higgyem. ~ *
- Engem soha nem érdekelt az, hogy kinek milyen a bőre, de sokakat csak ez érdekli.
* Süti le a szemét az útra, hogy legalább addig is míg hallgatja a lányt, az utat kövesse. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Még a piacnál felfigyel a lány szótlanságára, nem mintha nagy dumagépnek ismerte volna meg, de eléggé szófukarnak tűnik. Ha pedig már ketten is ilyenek, akkor aztán nem lesz mulatság. Egy pillanatra el is húzza a száját, de hamar ki zökkenti a papír amit készhez kap. Végig is próbálja olvasni, de Nawa keze kizökkenti. Tekintetével a táblára mered.
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
~ Basszák meg magukat! Csak egy nappal előbb rendeltétek volna el ezt! ~ Tekintetét ráemeli a lányra, sisakját gyorsan le is veszi és dühösen néz szegény szerzetesre. *
- Basszák meg! Most szórakoznak velünk?!
* Mutat a kiáltványra, dühében. *
- Kár volt megmutatnod! Csak még jobban felhúztam magam! Ott pofázott az a tizedes is! Közben meg mi jártunk el jól!
* Mérgében a legszívesebben belerúgna valamibe, de inkább nem botránkozik feleslegesen. *
- De tényleg!
* Lép mérgesen nagyon közel a lányhoz. *
- Most ketten vagyunk! Végre megbeszélhetjük, hogy mégis mi a franc volt ez az egész!
* A mérge egy pillanat alatt szertefoszlik, amikor rájön, hogy kipanaszkodhatják magukat majd az út alatt. Sisakját türelmetlenül vissza teszi a fejére, majd elindul újra, hogy valamennyit legalább haladjanak. Újra neki feszül az olvasni valónak. Addig szótlanul halad inkább, ami néhol gondot is okoz neki. Itt-ott megbotlik a lába mert nem néz maga elé, de nem zavartatja magát a behemót. *
- Csak kövessük a folyót, és utána ha minden igaz északnak kell tartanunk az elején. * Vet egy gyors pillantást a jegyzetre majd felkiált. * - Nem! Keletre.... Keletre kell mennünk, de ahogy olvastam két nap alatt ott leszünk.
* Kezében lévő naplót vissza is adja a lánynak, ha elfogadja. Majd később tovább ellenőrzi a dolgát, de most határozottan panaszra nyitná inkább a száját. Lábával továbbra is a folyót követi, a feladatukat azért többre tartja mint egy kis panasz áradatot. *
- Remélem az úton felfalta egy warg, de amilyen szerencsénk van most két boszorkány ül a trónon.
* Húz undorodó fejet sisakja alatt, de utána ki is rázza a hideg. *
- Yeza szerinted miért utál engem ennyire és a nővéremet? Miért dolgozott ellenünk a fogadóban? Kezdek az egésszel úgy lenni, hogy amint belépett az a nő a fogadóba, be kellett volna hajítani az arénába és ott darabokra vágva ki hajítani a kutyáknak!
* Mérgelődik még tovább, de már öklét is felesleges szorítja. Egy pillanatra észbe kap, és ránéz Nawára. *
- Ne haragudj, nem ellened irányul, de néha könnyen elfogy a türelmem.
* Süti le a szemét, és az eddigi harag hamar tova száll belőle. Eléggé furcsa látványt nyújthat, a sisak alatt panaszkodó óriás mélységi, de csak remélni tudja, hogy a lányt nem ijesztette meg. *
- Gondom van önmérséklettel, de a kezem nem jár el csak parancsra.
* Védi meg magát gyorsan a mélységi. *
- Most ketten vagyunk Nawa mit szólnál ha nyíltabbak lennénk egymáshoz mint ott benn? Tőlem aztán nem kell tartanod, de ha egy kormos zavart okoz benned akkor szólj.
* Szeme előtt zajlott le az ölelése a testvérével, de valahogy még mindig úgy hiszi, hogy csak képzelte. ~ Remélhetőleg ő nem olyan mint kolléga nője, de eddig nem adott rá okot, hogy ezt higgyem. ~ *
- Engem soha nem érdekelt az, hogy kinek milyen a bőre, de sokakat csak ez érdekli.
* Süti le a szemét az útra, hogy legalább addig is míg hallgatja a lányt, az utat kövesse. *
9013. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-02 21:41:46
Üzenet elküldve: 2022-04-02 21:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Na végre! Azt hittem sose érek ide.~
*Nagyot szusszant ahogy a nyugodt és békés tisztásra ér. Innen már igazán nincs messze az otthon melege, bár nincs aki hazavárja őt. Már nincs. Azért még mindig jobb mint valamelyik fogadóban tengetni az éjszakát meg kitudja hol. Egy pillanatra meg is áll, egy fatörzsnek támaszkodik és úgy nyújtja meg elgémberedett végtagjait. A fejét is oldalra fordítja, és a nyakizmai alig akarnak engedelmeskedni, olyan sokat jött egyhuzamban csak előre nézne hogy azok is elgémberedtek. Egy kis átmozgatás és rögtön mindjárt minden jobb. Eléggé fáradt már de a szeme előtt lebegő cél újult erővel ruházza fel. Neki is indul és ha minden jól megy, akkor hamarosan a piacon találhatja magát. Talán a hús dolga most nem is annyira izgatja, a zsibbadó talpa annál inkább. Le akar ülni, pihenni akar és nem csinálni semmit, legfeljebb meginni egy sört, annyi erőt még tudna találni magában hogyha igazán elkezdené keresni. De ez a jövő zenéje, egyelőre felveszi ismét a katonás ritmust és dúdolni kezd egy ócska nótát, hogy gyorsabban teljen az út. Egy nótát ami az öreg bolondról szól, aki véletlenül átverte az ördögöt és azóta is királyokat megszégyenítő jómódban tengeti mindennapjait. Ez a kedvence.*
*Nagyot szusszant ahogy a nyugodt és békés tisztásra ér. Innen már igazán nincs messze az otthon melege, bár nincs aki hazavárja őt. Már nincs. Azért még mindig jobb mint valamelyik fogadóban tengetni az éjszakát meg kitudja hol. Egy pillanatra meg is áll, egy fatörzsnek támaszkodik és úgy nyújtja meg elgémberedett végtagjait. A fejét is oldalra fordítja, és a nyakizmai alig akarnak engedelmeskedni, olyan sokat jött egyhuzamban csak előre nézne hogy azok is elgémberedtek. Egy kis átmozgatás és rögtön mindjárt minden jobb. Eléggé fáradt már de a szeme előtt lebegő cél újult erővel ruházza fel. Neki is indul és ha minden jól megy, akkor hamarosan a piacon találhatja magát. Talán a hús dolga most nem is annyira izgatja, a zsibbadó talpa annál inkább. Le akar ülni, pihenni akar és nem csinálni semmit, legfeljebb meginni egy sört, annyi erőt még tudna találni magában hogyha igazán elkezdené keresni. De ez a jövő zenéje, egyelőre felveszi ismét a katonás ritmust és dúdolni kezd egy ócska nótát, hogy gyorsabban teljen az út. Egy nótát ami az öreg bolondról szól, aki véletlenül átverte az ördögöt és azóta is királyokat megszégyenítő jómódban tengeti mindennapjait. Ez a kedvence.*
9012. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:21:10
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*A lovakból egyelőre nem lesz semmi, de valószínűleg Limmennek sem olyan sürgős ez a háborús készülődés, amilyen könnyen elengedi a dolgot.*
~Tudnám, minek ez a sok vas a karavánőrzéshez...~
*Jó-jó, látványos meg elrettentő, de azért csak fárasztó hordani azt a páncélt! Ha délután ütnek rajtuk, szegény kollégájának nem lesz ereje harcolni az egész napi caplatás után, akár gyalog mennek, akár lovon. Aztán meg most az eső is szomorkál, tiszta rozsda lesz Limmen vértje...*
~...eh, mindegy, majd lesz valahogy.~
*A fenti gondolatmenetből kívülről nem sokat vehetni észre. A szerzetes elbújik a kalapja meg az utóbbi időben egyre gyakrabban látható szoborarca mögé. Amikor a mélységi elkéri tőle Arja jegyzeteit, hümmög egy nem túl bizakodót, aztán a zsebéből előtúrja neki az alig tenyérnyi könyvecskét.
Nem juthat messze a lapozgatásban. Már majdnem kiérnek a piactérről, amikor Nawanthiri keze koppan a mellvértjén, hogy álljon meg. Ha Limmen fölpillant, a lány a tér közepe felé mutat, ahol épp most dobolják ki a városi tanács legújabb rendeletét:
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
Mekkorát fordult a világ! Amiért tegnap bolondnak nézték és lehordták őket, ami diplomáciai botránykő meg hatáskör-túllépés volt, mára a város minden lakójának kötelessége lett! Még meg is hurcolják, aki nem szól az őröknek, bármit jelentsen ez. Mandulaszem vet egy jelentőségteljes pillantást a kollégájára, aztán lassan továbbindul a tisztás felé.*
- Szerinted mi lett azzal a nősténydémonnal? *nem magyarázza, kire gondol, Limmen úgyis tudja. Ha a tanács így összekapta magát, talán tényleg bevonták a papokat az ügybe. Talán mire visszatérnek a kovácstól, kiderül, melyik isten kegyéből támadnak föl a holtak. Nawanthiri megint hümmög egyet, ezúttal rosszallót.*
~Le kéne már tennem ezeket a hullákat. Nehezebb őket cipelni, mint Limmennek a vértet...~
*Tényleg ideje kiszellőztetnie a fejét. A város zajai közben elmaradnak mögöttük. A lány mélyet sóhajt, amikor a tisztásra érnek. Körbepillant a fákon, akik mind a barátai. Valószínűleg ekkorra jut sötételf kollégája arra a megállapításra, hogy nem lesz könnyű útjuk.*
- Egy ló tízannyit iszik, mint mi. *feleli, és maga is meglepődik, milyen barátságosra sikerül* A pusztán meg nincs víz. Jó, hogy van ez a kis eső.
*Nagyokat szippant az illatából, ahogy a folyó felé tartanak. Nem is vette észre, hogy a hatok, hónapok alatt a város mennyire ránehezült. Mennyire belegörbedt az itteniek fura szokásaiba, mint valami szűk cellába, amiben se leülni, se egyenesen állni nem lehet.*
- A pusztán belül merre lakik ez a kovács? Meddig követjük a folyót? *kérdi, amikor a vízhez érnek. A választól függ, hány tömlőt fog megtölteni. Egyelőre nem aggódik: fér beléjük összesen három liter, és az egyik zsákjában van még egy óriásoknak való, ötliteres kulacs.
Amíg vizet vesznek, látszik rajta, hogy csak félig-meddig van jelen. A messzeséget nézi, ahol az Arthenior szürke csíkja délnek fordul. Szinte most is látja maga előtt, ahogy Nawanthirishardipandra baljós, fekete vérfoltként úszik rajta a tenger felé az őszi csillagok alatt. Zavarja, hogy még csak a jelenlétét sem érzi a szörnynek.*
~Majd a pusztán...~
*A semmi közepén? Egyedül egy fiúval, akiről alig tud valamit? Aki majdnem olyan fekete, mint a szerzetes lelke mélyén lappangó, lehetetlenül kecses, arctalan árnyék? Tökéletes alkalom...*
*A lovakból egyelőre nem lesz semmi, de valószínűleg Limmennek sem olyan sürgős ez a háborús készülődés, amilyen könnyen elengedi a dolgot.*
~Tudnám, minek ez a sok vas a karavánőrzéshez...~
*Jó-jó, látványos meg elrettentő, de azért csak fárasztó hordani azt a páncélt! Ha délután ütnek rajtuk, szegény kollégájának nem lesz ereje harcolni az egész napi caplatás után, akár gyalog mennek, akár lovon. Aztán meg most az eső is szomorkál, tiszta rozsda lesz Limmen vértje...*
~...eh, mindegy, majd lesz valahogy.~
*A fenti gondolatmenetből kívülről nem sokat vehetni észre. A szerzetes elbújik a kalapja meg az utóbbi időben egyre gyakrabban látható szoborarca mögé. Amikor a mélységi elkéri tőle Arja jegyzeteit, hümmög egy nem túl bizakodót, aztán a zsebéből előtúrja neki az alig tenyérnyi könyvecskét.
Nem juthat messze a lapozgatásban. Már majdnem kiérnek a piactérről, amikor Nawanthiri keze koppan a mellvértjén, hogy álljon meg. Ha Limmen fölpillant, a lány a tér közepe felé mutat, ahol épp most dobolják ki a városi tanács legújabb rendeletét:
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
Mekkorát fordult a világ! Amiért tegnap bolondnak nézték és lehordták őket, ami diplomáciai botránykő meg hatáskör-túllépés volt, mára a város minden lakójának kötelessége lett! Még meg is hurcolják, aki nem szól az őröknek, bármit jelentsen ez. Mandulaszem vet egy jelentőségteljes pillantást a kollégájára, aztán lassan továbbindul a tisztás felé.*
- Szerinted mi lett azzal a nősténydémonnal? *nem magyarázza, kire gondol, Limmen úgyis tudja. Ha a tanács így összekapta magát, talán tényleg bevonták a papokat az ügybe. Talán mire visszatérnek a kovácstól, kiderül, melyik isten kegyéből támadnak föl a holtak. Nawanthiri megint hümmög egyet, ezúttal rosszallót.*
~Le kéne már tennem ezeket a hullákat. Nehezebb őket cipelni, mint Limmennek a vértet...~
*Tényleg ideje kiszellőztetnie a fejét. A város zajai közben elmaradnak mögöttük. A lány mélyet sóhajt, amikor a tisztásra érnek. Körbepillant a fákon, akik mind a barátai. Valószínűleg ekkorra jut sötételf kollégája arra a megállapításra, hogy nem lesz könnyű útjuk.*
- Egy ló tízannyit iszik, mint mi. *feleli, és maga is meglepődik, milyen barátságosra sikerül* A pusztán meg nincs víz. Jó, hogy van ez a kis eső.
*Nagyokat szippant az illatából, ahogy a folyó felé tartanak. Nem is vette észre, hogy a hatok, hónapok alatt a város mennyire ránehezült. Mennyire belegörbedt az itteniek fura szokásaiba, mint valami szűk cellába, amiben se leülni, se egyenesen állni nem lehet.*
- A pusztán belül merre lakik ez a kovács? Meddig követjük a folyót? *kérdi, amikor a vízhez érnek. A választól függ, hány tömlőt fog megtölteni. Egyelőre nem aggódik: fér beléjük összesen három liter, és az egyik zsákjában van még egy óriásoknak való, ötliteres kulacs.
Amíg vizet vesznek, látszik rajta, hogy csak félig-meddig van jelen. A messzeséget nézi, ahol az Arthenior szürke csíkja délnek fordul. Szinte most is látja maga előtt, ahogy Nawanthirishardipandra baljós, fekete vérfoltként úszik rajta a tenger felé az őszi csillagok alatt. Zavarja, hogy még csak a jelenlétét sem érzi a szörnynek.*
~Majd a pusztán...~
*A semmi közepén? Egyedül egy fiúval, akiről alig tud valamit? Aki majdnem olyan fekete, mint a szerzetes lelke mélyén lappangó, lehetetlenül kecses, arctalan árnyék? Tökéletes alkalom...*
9011. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-31 20:21:48
Üzenet elküldve: 2022-03-31 20:21:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Indulás előtt //
// Mester fegyver nyomában //
* Minden felszerelést rendben talál, még másodjára is elégedetten bólint magának. A búcsúzkodás nem húzódik el, de annál nyugodtabban zajlik le. Az intéző későbbre inti a dolgokat, amire csak bólint a mélységi. *
- Nawa mehetünk?
* Néz a lányra, és ha ő is megvan elindulhatnak az úton. A piactéren átverekedve kezdik a kalandjukat, ha teheti akkor a szerzetes mellett halad. *
- Hallhattad Lillysst, ha valami van csak mond és úgy lesz.
* Bólint a mélységi, de ez is inkább csak magának szól. *
- Nem hittem volna, hogy egy ilyen hosszú útra gyalog fogunk menni, a feljegyzéseket megkaphatom?
* Ha megkapja akkor gyorsan át is próbálja olvasni a feljegyzést. Tekintetét a papírról csak akkor veszi le ha út akadályt vél felfedezni, de a tisztásig megállás nélkül próbálja memorizálni az olvasottakat. ~ Hmm ~ Forognak a rozsdás fogaskerekek a fejében. *
- Nem lesz egyszerű utunk, ahogyan látom.
* Húzza el a száját. *
- Nem kellene mégis lóvat kérnünk?
* A tisztáson a kulacsát gyorsan kiüríti, hogy friss vízzel tölthesse meg. *
// Mester fegyver nyomában //
* Minden felszerelést rendben talál, még másodjára is elégedetten bólint magának. A búcsúzkodás nem húzódik el, de annál nyugodtabban zajlik le. Az intéző későbbre inti a dolgokat, amire csak bólint a mélységi. *
- Nawa mehetünk?
* Néz a lányra, és ha ő is megvan elindulhatnak az úton. A piactéren átverekedve kezdik a kalandjukat, ha teheti akkor a szerzetes mellett halad. *
- Hallhattad Lillysst, ha valami van csak mond és úgy lesz.
* Bólint a mélységi, de ez is inkább csak magának szól. *
- Nem hittem volna, hogy egy ilyen hosszú útra gyalog fogunk menni, a feljegyzéseket megkaphatom?
* Ha megkapja akkor gyorsan át is próbálja olvasni a feljegyzést. Tekintetét a papírról csak akkor veszi le ha út akadályt vél felfedezni, de a tisztásig megállás nélkül próbálja memorizálni az olvasottakat. ~ Hmm ~ Forognak a rozsdás fogaskerekek a fejében. *
- Nem lesz egyszerű utunk, ahogyan látom.
* Húzza el a száját. *
- Nem kellene mégis lóvat kérnünk?
* A tisztáson a kulacsát gyorsan kiüríti, hogy friss vízzel tölthesse meg. *
9010. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-27 14:47:06
Üzenet elküldve: 2022-03-27 14:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Régen szerette ezt a helyet. Ha szép időben járt erre, mindig hagyott magának meg a hátasának egy kis pihenőt. Most megállni sincs kedve, nem hogy a szükségesnél több percet vesztegetni itt. Ehhez hozzájárul az is, hogy most korántsem olyan barátságos arcát mutatja a tisztás. A folyó már most is gorombán feszegeti a meder szabta határokat. Még épp időben indult el. Ha egy napot még tétovázik, lehet, hogy már nem tudott volna átkelni a gázlón idefelé. Hordaléktól barna, tarajos hullámok tépik a víz sodrába került fűszálakat. Pár nap biztos kell majd, hogy levonuljon az ár. Bár a fák még kopaszok és az idő még csípős, az olvadékvíz egyértelműen jelzi, hogy a hegyek fagyos kabátját már bőszen gombolgatják a tavasz meleg, kacér ujjacskái.
Nem deríti fel a gondolat. A tavasszal remény jön, szerelem, vásározók, egyre nyúló nappalok, egyre melegedő éjszakák. Fény és új kezdet. Nincs erre felkészülve. Valahogy átvészeli majd. Félhomályos kocsmák gyomrában rejtőzve, mogorva alakok társaságában. Tompán és még így is a múlton rágódva.
Vajon mennyi szesz kell hozzá, hogy végleg kimarja a fejéből ezt az egészet?*
*Régen szerette ezt a helyet. Ha szép időben járt erre, mindig hagyott magának meg a hátasának egy kis pihenőt. Most megállni sincs kedve, nem hogy a szükségesnél több percet vesztegetni itt. Ehhez hozzájárul az is, hogy most korántsem olyan barátságos arcát mutatja a tisztás. A folyó már most is gorombán feszegeti a meder szabta határokat. Még épp időben indult el. Ha egy napot még tétovázik, lehet, hogy már nem tudott volna átkelni a gázlón idefelé. Hordaléktól barna, tarajos hullámok tépik a víz sodrába került fűszálakat. Pár nap biztos kell majd, hogy levonuljon az ár. Bár a fák még kopaszok és az idő még csípős, az olvadékvíz egyértelműen jelzi, hogy a hegyek fagyos kabátját már bőszen gombolgatják a tavasz meleg, kacér ujjacskái.
Nem deríti fel a gondolat. A tavasszal remény jön, szerelem, vásározók, egyre nyúló nappalok, egyre melegedő éjszakák. Fény és új kezdet. Nincs erre felkészülve. Valahogy átvészeli majd. Félhomályos kocsmák gyomrában rejtőzve, mogorva alakok társaságában. Tompán és még így is a múlton rágódva.
Vajon mennyi szesz kell hozzá, hogy végleg kimarja a fejéből ezt az egészet?*
9009. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:06:42
Üzenet elküldve: 2022-03-26 12:06:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Tekintete mosolyra húzódik, az óriás és a lány szerfelett érdekes hatást keltenek. Tovább zsörtölődik a páros mint egy házaspár. Kis váratva elindulnak és a közeli tisztáson megállnak, árnyék lelkesen a patak felé húzza gazdáját aki enged is a lónak. Nincs is ezzel gond, addig Morwot hallgatják, amire az elfnek is megrándul a szemöldöke. *
- Nem mintha zavarna a patak, árnyék is hálás érte, de a kérdése jogos Annisnak, miért jöttünk ide?
* Néz érdeklődve, de utána ha Morw elindul, lovát maga mellett húzva elindul a főtér irányába, újdonsült társai mellett. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Tekintete mosolyra húzódik, az óriás és a lány szerfelett érdekes hatást keltenek. Tovább zsörtölődik a páros mint egy házaspár. Kis váratva elindulnak és a közeli tisztáson megállnak, árnyék lelkesen a patak felé húzza gazdáját aki enged is a lónak. Nincs is ezzel gond, addig Morwot hallgatják, amire az elfnek is megrándul a szemöldöke. *
- Nem mintha zavarna a patak, árnyék is hálás érte, de a kérdése jogos Annisnak, miért jöttünk ide?
* Néz érdeklődve, de utána ha Morw elindul, lovát maga mellett húzva elindul a főtér irányába, újdonsült társai mellett. *
9008. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-26 11:00:31
Üzenet elküldve: 2022-03-26 11:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Jól esik neki, hogy Syndra megvédi Morwonnal szemben, már ami a nevét illeti. Talán mégsem lesz rá annyira féltékeny és még jó barátok is lehetnek. Ez két nap alatt elég jó teljesítmény lenne Anisstól. *
- Persze a Dwiritizének a nevét megjegyezted... Moon, vagy valami ilyesmi volt. De a tiéd tudom, hogy Morwon! * Kukacoskodik még egy kicsit Aniss, azonban a rosszallás teljes jele nélkül. Már korábban megbékélt a dologgal, hogy Morwonnak kissé szita a feje. ~ De legalább kedves! ~ *
- Á, úgy értetted. Végül is igazad van! * Mosolyog Syndrára, talán tényleg furcsa egy magas óriás és egy alacsonyabb harcoslány kettőse, akik egy öszvérrel járják Artheniort. Az "óriás-hangyákok" megnevezést Aniss pontosítja Syndrának, akinek a lány úgy látja, felismerés csillan a szemeiben. Aztán pedig fel is ajánlja a segítségét, amire már nem tud mosoly nélkül válaszolni Aniss. *
- De még hogy! Egy jó íjász... sose rossz! * Fejezi be kissé sután a mondatát, és örül, hogy az egész így alakul. Hárman már biztosan legyőzik a nagy "hangyákokat", és egy kellemes útitárs sem jön rosszul. Nem mintha Morwon nem lenne kellemes, csak kissé szűkszavú és lényegre törő. A finomságokat kevésbé látja át. Végül is ez érthető egy három és fél méter magas lénytől, akinek akkora a tenyere, mint az ő feje. Közben kiérnek a tisztásra, mikor Morwon azt mondja, hogy vissza kell menniük. Kicsit felvonja a szemöldökét Aniss és gondolkodóba esik. Végül megosztja a gondolatát a másik kettővel is. *
- De ha a főtér felé kell mennünk, miért jöttünk erre? * Kérdezi, de ha tudná, visszanyelné a megjegyzését. * - Végül is tetszik a tisztás, az a fűz is milyen szép. * Csodálkozik kicsit, de nem akarja feltartani kis csapatukat. *
- Vezess minket Morwi! * Mosolyogja telibe az óriás arcát, legalábbis felé próbál, nem tudni, hogy Morwon oda néz-e egyáltalán. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
* Jól esik neki, hogy Syndra megvédi Morwonnal szemben, már ami a nevét illeti. Talán mégsem lesz rá annyira féltékeny és még jó barátok is lehetnek. Ez két nap alatt elég jó teljesítmény lenne Anisstól. *
- Persze a Dwiritizének a nevét megjegyezted... Moon, vagy valami ilyesmi volt. De a tiéd tudom, hogy Morwon! * Kukacoskodik még egy kicsit Aniss, azonban a rosszallás teljes jele nélkül. Már korábban megbékélt a dologgal, hogy Morwonnak kissé szita a feje. ~ De legalább kedves! ~ *
- Á, úgy értetted. Végül is igazad van! * Mosolyog Syndrára, talán tényleg furcsa egy magas óriás és egy alacsonyabb harcoslány kettőse, akik egy öszvérrel járják Artheniort. Az "óriás-hangyákok" megnevezést Aniss pontosítja Syndrának, akinek a lány úgy látja, felismerés csillan a szemeiben. Aztán pedig fel is ajánlja a segítségét, amire már nem tud mosoly nélkül válaszolni Aniss. *
- De még hogy! Egy jó íjász... sose rossz! * Fejezi be kissé sután a mondatát, és örül, hogy az egész így alakul. Hárman már biztosan legyőzik a nagy "hangyákokat", és egy kellemes útitárs sem jön rosszul. Nem mintha Morwon nem lenne kellemes, csak kissé szűkszavú és lényegre törő. A finomságokat kevésbé látja át. Végül is ez érthető egy három és fél méter magas lénytől, akinek akkora a tenyere, mint az ő feje. Közben kiérnek a tisztásra, mikor Morwon azt mondja, hogy vissza kell menniük. Kicsit felvonja a szemöldökét Aniss és gondolkodóba esik. Végül megosztja a gondolatát a másik kettővel is. *
- De ha a főtér felé kell mennünk, miért jöttünk erre? * Kérdezi, de ha tudná, visszanyelné a megjegyzését. * - Végül is tetszik a tisztás, az a fűz is milyen szép. * Csodálkozik kicsit, de nem akarja feltartani kis csapatukat. *
- Vezess minket Morwi! * Mosolyogja telibe az óriás arcát, legalábbis felé próbál, nem tudni, hogy Morwon oda néz-e egyáltalán. *
9007. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-25 21:52:40
Üzenet elküldve: 2022-03-25 21:52:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Syndra, Morwon//
– A' meglehet, de ki tud ennyi nevet a fejébe' tartani? * Vág vissza Syndrának, akit látszólag jobban érdekli az elszólása, mint Anisst – vagy csak arról van szó, hogy utóbbi már megszokta Morwon balgaságát és már meg sem próbálja kijavítani. *
– Óriás-hangyákok. * Ismétli el az általa ismert elnevezést, ha már ilyen fontossá váltak a nevek. Továbbra is úgy véli, hogy az óriás-hangya találóbb név, mint a groklikh. Talán a törpék vagy sötételfek nyelvén ugyanazt jelenti a kettő, de Morwonnak nem mond semmit az, hogy "groklikh", illetve (ennélfogva) meg sem tudja jegyezni. A fehér hajú lány csatlakozni szeretne hozzájuk, amivel Morwonnak nincsen különösebb gondja, de azért meg akarja beszélni Anissal is – erre azonban nem kerül sor, ugyanis a lány egyből indulni szeretne. *
– No, legyen hát! * Összecsapja tenyereit és el is indul az erdőszéli tisztás felé, Pajtást a kantárnál vezetve maga mellett. Mivel a tisztás csak egy nagyobb köpésre található a piactól, gyorsan odaérnek. Syndra szavaira szemöldökét ráncolja néz le a nőre. *
– Tán' csak nem lovag vagyol? * Szétnéz a tisztáson és eltűnődik, hogy merre is kéne indulniuk. Felnéz az égre, aztán le, a fák közé, hiszen kora reggel van még, így a nap épp csak a horizont felé emelkedett. *
– Napnyugta felé kő' tartanunk. Úgyhogy az ellenkező irányba, mint amerre a napkelte van. * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert bár ő tapasztalt erdőjáró, társai nem biztos, hogy olyan jól boldogulnak az erdőben. Mivel a tisztást körülvevő erdők még túl közel vannak a városhoz, nincsenek itt nagyobb utak, csak azok, amik Amon Ruadh vagy a Kikötő felé vezetnek. Illetve vannak még őzcsapások, árkok, bokrok és remérdek fa. Hőseink azonban mindezt kikerülve egy olyan kis ösvényre térnek majd, ami egyenesen Arthenior főterére vezeti őket. Nem maradnak tehát sokáig a tisztáson, hanem végig a város közelében maradva, de azon kívül mennek észak felé. Morwon a saját szavaival be is avatja a többieket tervébe. *
– Ám előbb vissza kő térnünk a főtérre, mer' onnan vezet az út a nagyobb erdőbe fele. Hacsak nem akartok eszeveszett módon belevágni a rengetegbe. * Amennyiben a csapat bármely tagja – akár Árnyék, akár Pajtás – szeretne egy kicsivel több időt tölteni a szép kis tisztáson, úgy Morwon is visszavesz a tempóból, viszont ha mindenki menne már, akkor ő megy. Hatalmas lábainak köszönhetően nem kell megerőltetnie magát, hogy hamar ő vezesse a sort. Néha hátra-hátrapillant, hogy nem maradtak-e még le a lányok, de amennyiben nem kérdezik, magától csak egyszer szólal meg beszélgetés céljából mielőtt a főtérre érnének. *
– Szóval amolyan zsoldosleány vagyol, te aki Syndrának nevezed magad? * Egy kissé még mindig bizalmatlan a fekete ruhás nővel kapcsolatban. *
//Aniss, Syndra, Morwon//
– A' meglehet, de ki tud ennyi nevet a fejébe' tartani? * Vág vissza Syndrának, akit látszólag jobban érdekli az elszólása, mint Anisst – vagy csak arról van szó, hogy utóbbi már megszokta Morwon balgaságát és már meg sem próbálja kijavítani. *
– Óriás-hangyákok. * Ismétli el az általa ismert elnevezést, ha már ilyen fontossá váltak a nevek. Továbbra is úgy véli, hogy az óriás-hangya találóbb név, mint a groklikh. Talán a törpék vagy sötételfek nyelvén ugyanazt jelenti a kettő, de Morwonnak nem mond semmit az, hogy "groklikh", illetve (ennélfogva) meg sem tudja jegyezni. A fehér hajú lány csatlakozni szeretne hozzájuk, amivel Morwonnak nincsen különösebb gondja, de azért meg akarja beszélni Anissal is – erre azonban nem kerül sor, ugyanis a lány egyből indulni szeretne. *
– No, legyen hát! * Összecsapja tenyereit és el is indul az erdőszéli tisztás felé, Pajtást a kantárnál vezetve maga mellett. Mivel a tisztás csak egy nagyobb köpésre található a piactól, gyorsan odaérnek. Syndra szavaira szemöldökét ráncolja néz le a nőre. *
– Tán' csak nem lovag vagyol? * Szétnéz a tisztáson és eltűnődik, hogy merre is kéne indulniuk. Felnéz az égre, aztán le, a fák közé, hiszen kora reggel van még, így a nap épp csak a horizont felé emelkedett. *
– Napnyugta felé kő' tartanunk. Úgyhogy az ellenkező irányba, mint amerre a napkelte van. * Teszi hozzá a biztonság kedvéért, mert bár ő tapasztalt erdőjáró, társai nem biztos, hogy olyan jól boldogulnak az erdőben. Mivel a tisztást körülvevő erdők még túl közel vannak a városhoz, nincsenek itt nagyobb utak, csak azok, amik Amon Ruadh vagy a Kikötő felé vezetnek. Illetve vannak még őzcsapások, árkok, bokrok és remérdek fa. Hőseink azonban mindezt kikerülve egy olyan kis ösvényre térnek majd, ami egyenesen Arthenior főterére vezeti őket. Nem maradnak tehát sokáig a tisztáson, hanem végig a város közelében maradva, de azon kívül mennek észak felé. Morwon a saját szavaival be is avatja a többieket tervébe. *
– Ám előbb vissza kő térnünk a főtérre, mer' onnan vezet az út a nagyobb erdőbe fele. Hacsak nem akartok eszeveszett módon belevágni a rengetegbe. * Amennyiben a csapat bármely tagja – akár Árnyék, akár Pajtás – szeretne egy kicsivel több időt tölteni a szép kis tisztáson, úgy Morwon is visszavesz a tempóból, viszont ha mindenki menne már, akkor ő megy. Hatalmas lábainak köszönhetően nem kell megerőltetnie magát, hogy hamar ő vezesse a sort. Néha hátra-hátrapillant, hogy nem maradtak-e még le a lányok, de amennyiben nem kérdezik, magától csak egyszer szólal meg beszélgetés céljából mielőtt a főtérre érnének. *
– Szóval amolyan zsoldosleány vagyol, te aki Syndrának nevezed magad? * Egy kissé még mindig bizalmatlan a fekete ruhás nővel kapcsolatban. *
9006. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:45:57
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:45:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Függőségek kötelékében//
*Megpillantva a távolban Arthenior épületeinek sziluettjét felszakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Ez a fellélegzés persze csak a maga mögött hagyott hosszú útnak szól, a nehezén, akármennyire is szeretné, bizony még nincs túl. Valójában még csak most fog következni. Akkor, mikor kipihente magát, mikor elmúlt az egész testét átjáró kimerült zsibbadás, mikor már kénytelen lesz megbirkózni a gondolataival. Ilyen szempontból az érkezés a legkevésbé sem örvendetes, még ha ez nem is tudatosult benne igazán.
Megtorpan egy hosszú pillanatra. Ha bárki látná, bizonyára bolondnak gondolná, ahogy ott ácsorog, a távolt kémlelve. Nehezen mozdul a lába, olyan nehéznek tűnik most, mintha legalább ólomból öntötték volna csizmáját. De azért csak mozdul.*
*Megpillantva a távolban Arthenior épületeinek sziluettjét felszakad belőle egy megkönnyebbült sóhaj. Ez a fellélegzés persze csak a maga mögött hagyott hosszú útnak szól, a nehezén, akármennyire is szeretné, bizony még nincs túl. Valójában még csak most fog következni. Akkor, mikor kipihente magát, mikor elmúlt az egész testét átjáró kimerült zsibbadás, mikor már kénytelen lesz megbirkózni a gondolataival. Ilyen szempontból az érkezés a legkevésbé sem örvendetes, még ha ez nem is tudatosult benne igazán.
Megtorpan egy hosszú pillanatra. Ha bárki látná, bizonyára bolondnak gondolná, ahogy ott ácsorog, a távolt kémlelve. Nehezen mozdul a lába, olyan nehéznek tűnik most, mintha legalább ólomból öntötték volna csizmáját. De azért csak mozdul.*
9005. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-22 00:03:20
Üzenet elküldve: 2022-03-22 00:03:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Az a nők között is bőséggel előfordul.
*Legyint is a mondandóra. Ugyanis tökéletesen tisztában van azzal, hogy férfi és nő egy kutya. Azért mert ő maga a férfiakon nem tud kiigazodni, az nem azt jelenti, hogy saját nemét olyan hűen kész lenne pártfogása alá venni. Az állítólagos szebbik nem képviselői között is vannak bőséggel olyanok, akik megérik a pénzüket. De ez újfent olyan téma amit kellemesebb lenne egy pohár sör vagy bor és egy jó adag, forró, gőzölgő sült felett megvitatni. Amúgy sem ártana visszazökkennie harcuk mezejére, mielőtt még a fel-fel bukkanó egyéb témák teljesen leszedálják a hangulatát.*
- Ne játszd az ártatlant. Biztos vagyok benne, hogy a te kezed is benne van az egészben. Nem csak belőlem pattant ki a hócsata ötlete.
*Ha így lenne sem vállalná magára. Akkor hogyan is károghatna a férfinak, még akkor is, ha java részében az egész csupán mókából hevített színjáték. Nem hiába bújik meg az ő orra alatt is a komisz mosoly. De azért szemeivel igyekszik szigorúan fürkészni a férfit, miközben a csata folyik tovább. Ámbár úgy fest, hogy helyzete igencsak vesztésre álló, de a megkaparintott tincs azért ad némi biztonságot a számára. Amire természetesen erősebben rá is markol, mikor a kéz egy pillanatra eltűnik alóla. Egy újabb sikkantással jutalmazza a cselekedetet, ugyanis szent meggyőződése, hogy biztosan a vízben fog landolni. Szerencsére a férfi tisztában van azzal, hogy hol van a játék határa és hol kezdődik a gonoszkodás. Így szárazon megmaradva mered fel pajtására. Először, természetesen csupán csak a riadalom miatt, igen sértett tekintettel, de azután vonásai megenyhülnek, s ismét vidám mosollyal forgatja meg a szemeit.*
- Pedig higgye el, hogy van. Nem hagyhatok magam mögött egy kis árvát, még a végén bundabugyit csinálnának a szép szőréből.
*Remegnek is meg az ajkai, mint aki sírásra készül, közben pedig az említett szőrgombóc is megérkezik csaholva. Először körbe ugrálja a kettőst, a vízre gondosan ügyelve, nagyokat csaholva, de ahogy a bugyi szóba kerül hirtelen el is hallgat, s pár pillanatig megmeredve figyeli a kerge hócsatásokat. Mintha csak értette volna nyüsszent egyet, ezt pedig már gazdasszonya sem bírja ki, így felnevetve sandít a lökött kis ebre. Annak pedig több sem kell, újból azt hiszi hogy a játék folytatódik, így megint belemerül a vad ugrálásba és rohangálásba. Viszont a hó okosabbnak bizonyul, s a kutya óvatlan mozdulata után meg is indul a víz szélén, vele együtt pedig a bolhás is belezúg a hideg vízbe. Az pedig, ha nem is nagy mennyiségben, de csak telibe fröcsköli a kettőst, akik igyekeztek szárazon megúszni a játékot. Noha sem a lány, sem pedig Mordokhai nem kapott veszélyes mennyiségű vizet, azért a nadrágszárak nem hálásak most az ügyetlen kutyának. Rocha jóízű kacajával pillant végül vissza a férfira, majd amolyan én megmondtam arccal vonja is meg a vállait.*
- Látja uram? Nélkülem ez a lökött egy kis csapás.
*Noha kelletlenül, de azért hagyja, hogy a kezét levarázsolja a tincsről. Arra viszont már felszaladnak a szemöldökei, mikor a férfi tarkóján landol a praclija. Pozíciójukat szinte meghittnek is lehetne nevezni, ha nem készülne a lábára fagyni a nadrágja. Mégis egy röpke pillanatra szinte idillinek hat az egész. Arany szemeivel a férfiét fürkészi, miközben tarkóján pihenő kezével kissé a fehér szálakba fúrja az ujjait. Eljut füléig Mordokhai megjegyzése, de válasz most nem jön ki ajkain. Viszont egy tétova mozdulattal feljebb nyújtózik, közelebb a férfi arcához, közelebb az ajkaihoz. Aprót nyel kipirult arccal, amit ki tudja, hogy csak a csípős hideg okozott e. Halk sóhaj szakad fel tüdejéből, még egy keveset lop a kettejük között lévő távolságból, orruk hegye szinte összeér, majd...*
- Ha itt a meleg eljössz velem ide és akkor nagyon rá fogsz fázni.
*Vigyorodik el szélesen, miközben finoman megpaskolja a tarkóját, végül csak felnevetve dönti a férfiénak a homlokát. Meg meri kockáztatni, hogy életében nem szórakozott még ilyen jól.
Azért kellemesebb a helyzet, ahogy ismét rendesen áll a lábain és nem kell attól tartania, hogy mindjárt a vízbe feneklik.*
- Egy remekül összehozott és nagyon szórakoztató döntetlenben.
*Bólint is rá Mordokhai szavaira, miközben lehajol a didergő ebért, akit ölbe véve dug is a köpenye alá.*
- Viszont van egy olyan gondolatom, hogy egy kicsit elég volt a hidegből. Azért abból a hógolyóból jutott a ruhád alá, meg ugye őgrófsága is jeleskedett a bénaság legmagasabb fokán. Talán eljött az ideje, hogy most már igyunk egyet, esetleg ehetnénk is. Sőt, fokozom a dolgot azzal, hogy a fürdőházban igen nagyon kellemes forró fürdőt lehet venni előtte.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit. Saját meglátása szerint a hidegben való játék után szinte visszautasíthatatlan ajánlat az, hogy melegedjenek egy kicsit.*
- Ha jó fiú leszel a visszaúton az első pálinkára a vendégem vagy. Persze, ha továbbra sincsen más dolgod vagy esetleg más ötleted.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy mire jut Mordokhai az ötleteléssel. Reméli, hogy nem unta még meg a társaságát. Tőle aztán maradhatnak még a hidegben is akár, csak ne legyen egyedül.*
- Az a nők között is bőséggel előfordul.
*Legyint is a mondandóra. Ugyanis tökéletesen tisztában van azzal, hogy férfi és nő egy kutya. Azért mert ő maga a férfiakon nem tud kiigazodni, az nem azt jelenti, hogy saját nemét olyan hűen kész lenne pártfogása alá venni. Az állítólagos szebbik nem képviselői között is vannak bőséggel olyanok, akik megérik a pénzüket. De ez újfent olyan téma amit kellemesebb lenne egy pohár sör vagy bor és egy jó adag, forró, gőzölgő sült felett megvitatni. Amúgy sem ártana visszazökkennie harcuk mezejére, mielőtt még a fel-fel bukkanó egyéb témák teljesen leszedálják a hangulatát.*
- Ne játszd az ártatlant. Biztos vagyok benne, hogy a te kezed is benne van az egészben. Nem csak belőlem pattant ki a hócsata ötlete.
*Ha így lenne sem vállalná magára. Akkor hogyan is károghatna a férfinak, még akkor is, ha java részében az egész csupán mókából hevített színjáték. Nem hiába bújik meg az ő orra alatt is a komisz mosoly. De azért szemeivel igyekszik szigorúan fürkészni a férfit, miközben a csata folyik tovább. Ámbár úgy fest, hogy helyzete igencsak vesztésre álló, de a megkaparintott tincs azért ad némi biztonságot a számára. Amire természetesen erősebben rá is markol, mikor a kéz egy pillanatra eltűnik alóla. Egy újabb sikkantással jutalmazza a cselekedetet, ugyanis szent meggyőződése, hogy biztosan a vízben fog landolni. Szerencsére a férfi tisztában van azzal, hogy hol van a játék határa és hol kezdődik a gonoszkodás. Így szárazon megmaradva mered fel pajtására. Először, természetesen csupán csak a riadalom miatt, igen sértett tekintettel, de azután vonásai megenyhülnek, s ismét vidám mosollyal forgatja meg a szemeit.*
- Pedig higgye el, hogy van. Nem hagyhatok magam mögött egy kis árvát, még a végén bundabugyit csinálnának a szép szőréből.
*Remegnek is meg az ajkai, mint aki sírásra készül, közben pedig az említett szőrgombóc is megérkezik csaholva. Először körbe ugrálja a kettőst, a vízre gondosan ügyelve, nagyokat csaholva, de ahogy a bugyi szóba kerül hirtelen el is hallgat, s pár pillanatig megmeredve figyeli a kerge hócsatásokat. Mintha csak értette volna nyüsszent egyet, ezt pedig már gazdasszonya sem bírja ki, így felnevetve sandít a lökött kis ebre. Annak pedig több sem kell, újból azt hiszi hogy a játék folytatódik, így megint belemerül a vad ugrálásba és rohangálásba. Viszont a hó okosabbnak bizonyul, s a kutya óvatlan mozdulata után meg is indul a víz szélén, vele együtt pedig a bolhás is belezúg a hideg vízbe. Az pedig, ha nem is nagy mennyiségben, de csak telibe fröcsköli a kettőst, akik igyekeztek szárazon megúszni a játékot. Noha sem a lány, sem pedig Mordokhai nem kapott veszélyes mennyiségű vizet, azért a nadrágszárak nem hálásak most az ügyetlen kutyának. Rocha jóízű kacajával pillant végül vissza a férfira, majd amolyan én megmondtam arccal vonja is meg a vállait.*
- Látja uram? Nélkülem ez a lökött egy kis csapás.
*Noha kelletlenül, de azért hagyja, hogy a kezét levarázsolja a tincsről. Arra viszont már felszaladnak a szemöldökei, mikor a férfi tarkóján landol a praclija. Pozíciójukat szinte meghittnek is lehetne nevezni, ha nem készülne a lábára fagyni a nadrágja. Mégis egy röpke pillanatra szinte idillinek hat az egész. Arany szemeivel a férfiét fürkészi, miközben tarkóján pihenő kezével kissé a fehér szálakba fúrja az ujjait. Eljut füléig Mordokhai megjegyzése, de válasz most nem jön ki ajkain. Viszont egy tétova mozdulattal feljebb nyújtózik, közelebb a férfi arcához, közelebb az ajkaihoz. Aprót nyel kipirult arccal, amit ki tudja, hogy csak a csípős hideg okozott e. Halk sóhaj szakad fel tüdejéből, még egy keveset lop a kettejük között lévő távolságból, orruk hegye szinte összeér, majd...*
- Ha itt a meleg eljössz velem ide és akkor nagyon rá fogsz fázni.
*Vigyorodik el szélesen, miközben finoman megpaskolja a tarkóját, végül csak felnevetve dönti a férfiénak a homlokát. Meg meri kockáztatni, hogy életében nem szórakozott még ilyen jól.
Azért kellemesebb a helyzet, ahogy ismét rendesen áll a lábain és nem kell attól tartania, hogy mindjárt a vízbe feneklik.*
- Egy remekül összehozott és nagyon szórakoztató döntetlenben.
*Bólint is rá Mordokhai szavaira, miközben lehajol a didergő ebért, akit ölbe véve dug is a köpenye alá.*
- Viszont van egy olyan gondolatom, hogy egy kicsit elég volt a hidegből. Azért abból a hógolyóból jutott a ruhád alá, meg ugye őgrófsága is jeleskedett a bénaság legmagasabb fokán. Talán eljött az ideje, hogy most már igyunk egyet, esetleg ehetnénk is. Sőt, fokozom a dolgot azzal, hogy a fürdőházban igen nagyon kellemes forró fürdőt lehet venni előtte.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit. Saját meglátása szerint a hidegben való játék után szinte visszautasíthatatlan ajánlat az, hogy melegedjenek egy kicsit.*
- Ha jó fiú leszel a visszaúton az első pálinkára a vendégem vagy. Persze, ha továbbra sincsen más dolgod vagy esetleg más ötleted.
*Billenti félre a fejét kíváncsian, hogy mire jut Mordokhai az ötleteléssel. Reméli, hogy nem unta még meg a társaságát. Tőle aztán maradhatnak még a hidegben is akár, csak ne legyen egyedül.*
9004. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:28:09
Üzenet elküldve: 2022-03-19 22:28:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szia, Dóri vagyok, ma én vezetlek. Indulhatunk?//
* Vasborda fáradtnak tűnik, mintha nem a régi volna. Azon gondolkodik, hogy hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz, amivel belépett, és megszerette ezt a világot. Nagy utazás, arra készül most, és reméli, hogy nem hal bele. Minden reménye abban van, hogy soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, amit egykor kapott, majd belehalt, majd el is égett akkor a lángban. Mivé lehet most nélküle, hová menjen most nélküle? Ilyen gondolatok bántják, és csak megy, fáradtnak tűnik, tovatűnt szép ígéretek, nélkülük hová legyen, morfondírozik *
* Vasborda fáradtnak tűnik, mintha nem a régi volna. Azon gondolkodik, hogy hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz, az a régi égi láz, amivel belépett, és megszerette ezt a világot. Nagy utazás, arra készül most, és reméli, hogy nem hal bele. Minden reménye abban van, hogy soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, amit egykor kapott, majd belehalt, majd el is égett akkor a lángban. Mivé lehet most nélküle, hová menjen most nélküle? Ilyen gondolatok bántják, és csak megy, fáradtnak tűnik, tovatűnt szép ígéretek, nélkülük hová legyen, morfondírozik *
9003. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-17 22:03:51
Üzenet elküldve: 2022-03-17 22:03:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A napot követve//
*Hogy Eeyr szelleme töltötte fel energiával vagy valami egészen más indítja útjára azt Valuryen maga sem tudja igazán, de ha bárki megkérdezné azt válaszolná, hogy nem is óhajtja tudni. Persze vágyik a tudás iránt, sok dolgot igyekszik megfejteni, olyanokat is, amikre sokan még csak nem is gondolnának, de ez most nincs köztük. A tisztás már jól megszokott láthatatlan útjait követi, amit már oly sokszor megtett, hogy addig csak akkor tudna elszámolni, hogyha nagyon de nagyon próbálkozna. Pedig mi tagadás nem egy buta elf. Arcán komisz vigyor, a szakállát még szoknia kell, de eldöntötte, hogy egy darabig nem válik meg tőle. Egész kellemes érzés hogy van mivel elszórakoztatnia magát az előtte álló úton.*
*Hogy Eeyr szelleme töltötte fel energiával vagy valami egészen más indítja útjára azt Valuryen maga sem tudja igazán, de ha bárki megkérdezné azt válaszolná, hogy nem is óhajtja tudni. Persze vágyik a tudás iránt, sok dolgot igyekszik megfejteni, olyanokat is, amikre sokan még csak nem is gondolnának, de ez most nincs köztük. A tisztás már jól megszokott láthatatlan útjait követi, amit már oly sokszor megtett, hogy addig csak akkor tudna elszámolni, hogyha nagyon de nagyon próbálkozna. Pedig mi tagadás nem egy buta elf. Arcán komisz vigyor, a szakállát még szoknia kell, de eldöntötte, hogy egy darabig nem válik meg tőle. Egész kellemes érzés hogy van mivel elszórakoztatnia magát az előtte álló úton.*
9002. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-15 18:40:27
Üzenet elküldve: 2022-03-15 18:40:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Talán nem az egyszerű a legjobb szó, de minő fájdalom, sok olyan hölgyet sodort utamba az élet, akik szerint meglehetősen közönséges teremtések vagyunk.
*Mondja, miközben félszegen elmosolyodik Rocha célozgatására, ami a szelídebbik nem így vélekedő képviselőinek a foglalkozását illeti.*
- Mi tagadás, ezzel bizonyára könnyebb egyetérteni, bár ez az egész téma ennél sokkal összetettebb.
*Kuncog. Eszébe sem jutna afféle nagyképűség, hogy bármelyik nemet, vagy bármilyen nagyobb csoportot megpróbáljon egy szóban leírni, ettől függetlenül hazudna, ha azt mondaná, hogy nem ébreszt benne szánalmat, amikor egy-egy ledér leányka kacér ígéretei mindenre rá tudnak venni egy férfiút, így hát azt is érti, miért tartják őket néhányan egyszerű, kiszámítható alakoknak.
A hirtelen jött érzelmi megrázkódtatás ellenére is keserű mosolyt csal az arcára a lány reakciója, miszerint egyáltalán nem kelti olyan ember benyomását, aki bármit is tudna a világot felperzselő szerelemről, olyan barátságról, ahol ha kell a falon is átmennek egymásért, vagy úgy általában a feltétel nélküli szeretet bármilyen formájáról. Más körülmények között alighanem viccelődne is ezen, így azonban csak biccent Rocha megjegyzésére. Úgysem tudna rá elégségesen reagálni anélkül, hogy összeismertesse őt a történettel, annak pedig nem most van itt az ideje.*
- Még hogy hozzájárultam? *Kérdezi tettetett felháborodással, amikor végre megelevenedik egy kissé.* Én csak nagy gyanútlanul követtelek, amikor is galádul rám támadtál, miután pedig teljesen jogos önvédelemből viszonoztam a szívességet, letámadtál. Mindezek után pedig megpróbálsz velem osztozkodni a felelősségen? Hallatlan.
*Mondja szemét forgatva, de mindeközben cinkos mosolyt villant. Ez már csak a kötelező vérszívás, valójában teljes mértékben egyetért a lánnyal és minden ízében fel van készülve a következő összecsapásra.
Amit sikerül is egészen jól elkezdeni, persze a lány újabb sikeres találatot könyvelhet el magának, de valamelyest mégiscsak meghiúsul a terve, habár a Mordokhai ruhája alá becsúszó hó lehet, hogy az ellenkezője mellett érvelne, ha képes lenne bármiféle retorikára. Ez még persze önmagában semmit nem jelentene, a kulcsfontosságú különbséget végül az jelenti, hogy Rocha valamilyen a férfi számára érthetetlen okból inkább szemmel veri az ő általa útnak indított szeretetcsomagot, ahelyett, hogy bármerre is mozdulna vagy szemmel tartsa őt, így hát két gyors lépés és a Hóhajú eléri célját, rövidesen pedig már karjaiban tudja a leányzót. Akinek reakciója nem mellesleg újfent széles mosolyt terít szét az arcán, amiből ezúttal ismét hiányzik minden cinizmus és csak gyermeki örömmel van tele.*
- Nem-e?
*Kuncog egyet a heves fejrázásra, ami alighanem a megadásra irányul, s villámgyorsan előrehajol, így a lány alól a másodperc egy tört részére eltűnik az őt tartó kéz. Persze ez már csak a jutalomjáték része a dolognak, hiszen valójában esze ágában sincs őt elengedni. Egy kellemes tavaszi vagy nyári napon aligha lenne ellenére az efféle móka, most azonban tudja, hogy a gyerekes hülyeség egy ponton átcsapna rosszmájúságba, és úgy véli, ez már bőven az a pont.
Mindebből persze kifelé igyekszik semmit sem mutatni, hiszen jókedve továbbra is töretlen.*
- Szóval egy fia? Ha nem ez lenne az első alkalom, hogy nagysága ezt szóba hozza, még tán el is hinném!
*Ölti fel legmarconább arckifejezését, ami valójában rendkívül nehezére esik, tekintve mennyire szórakoztatja a leány színjátéka. Arca akkor is rezzenéstelen marad, amikor megérzi a szorítást a haján. Pár röpke pillanatig állja a lány tekintetét, majd eszelős vigyor kúszik az arcára és ismét előrehajol egy kissé. Mindez csak egy kis utolsó utáni ijesztgetésként szolgál, utána szemébe és vonásaiba visszaköltözik az őszinte vidámság.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, igazán derekasan küzdött! *Nevet.* Mindazonáltal ha komolyan gondolja szándékait, nem ártana őket egy kicsit biztosabb alapra helyezni.
*Azzal, amennyiben Rocha engedi, szabad kezével szelíden lefejti ujjait a hajáról és kezét a tarkójára helyezi.*
- Így sokkal jobbak az esélyei!
*Néz derűsen a leány szemébe és néhány másodpercig így marad, kellően átélve minden pillanatot. Végül afféle szertartásos főhajtás kíséretében felegyenesedik és visszahúzza partnerét a folyó jeges fenyegetéséből.*
- Azt hiszem mindenképpen kiegyezhetünk egy egészséges döntetlenben!
*Nevet, miközben megpróbálja kissé szabályozni a légzését. Mi tagadás, ebben az időben ilyen fizikai erőfeszítesnek kitenni magukat aligha a legbölcsebb dolog, de korábbi kijelentésüknek, miszerint akkor is átkozottul jól fogják érezni magukat, ha belegebednek, maradéktalanul eleget tettek.*
- Talán nem az egyszerű a legjobb szó, de minő fájdalom, sok olyan hölgyet sodort utamba az élet, akik szerint meglehetősen közönséges teremtések vagyunk.
*Mondja, miközben félszegen elmosolyodik Rocha célozgatására, ami a szelídebbik nem így vélekedő képviselőinek a foglalkozását illeti.*
- Mi tagadás, ezzel bizonyára könnyebb egyetérteni, bár ez az egész téma ennél sokkal összetettebb.
*Kuncog. Eszébe sem jutna afféle nagyképűség, hogy bármelyik nemet, vagy bármilyen nagyobb csoportot megpróbáljon egy szóban leírni, ettől függetlenül hazudna, ha azt mondaná, hogy nem ébreszt benne szánalmat, amikor egy-egy ledér leányka kacér ígéretei mindenre rá tudnak venni egy férfiút, így hát azt is érti, miért tartják őket néhányan egyszerű, kiszámítható alakoknak.
A hirtelen jött érzelmi megrázkódtatás ellenére is keserű mosolyt csal az arcára a lány reakciója, miszerint egyáltalán nem kelti olyan ember benyomását, aki bármit is tudna a világot felperzselő szerelemről, olyan barátságról, ahol ha kell a falon is átmennek egymásért, vagy úgy általában a feltétel nélküli szeretet bármilyen formájáról. Más körülmények között alighanem viccelődne is ezen, így azonban csak biccent Rocha megjegyzésére. Úgysem tudna rá elégségesen reagálni anélkül, hogy összeismertesse őt a történettel, annak pedig nem most van itt az ideje.*
- Még hogy hozzájárultam? *Kérdezi tettetett felháborodással, amikor végre megelevenedik egy kissé.* Én csak nagy gyanútlanul követtelek, amikor is galádul rám támadtál, miután pedig teljesen jogos önvédelemből viszonoztam a szívességet, letámadtál. Mindezek után pedig megpróbálsz velem osztozkodni a felelősségen? Hallatlan.
*Mondja szemét forgatva, de mindeközben cinkos mosolyt villant. Ez már csak a kötelező vérszívás, valójában teljes mértékben egyetért a lánnyal és minden ízében fel van készülve a következő összecsapásra.
Amit sikerül is egészen jól elkezdeni, persze a lány újabb sikeres találatot könyvelhet el magának, de valamelyest mégiscsak meghiúsul a terve, habár a Mordokhai ruhája alá becsúszó hó lehet, hogy az ellenkezője mellett érvelne, ha képes lenne bármiféle retorikára. Ez még persze önmagában semmit nem jelentene, a kulcsfontosságú különbséget végül az jelenti, hogy Rocha valamilyen a férfi számára érthetetlen okból inkább szemmel veri az ő általa útnak indított szeretetcsomagot, ahelyett, hogy bármerre is mozdulna vagy szemmel tartsa őt, így hát két gyors lépés és a Hóhajú eléri célját, rövidesen pedig már karjaiban tudja a leányzót. Akinek reakciója nem mellesleg újfent széles mosolyt terít szét az arcán, amiből ezúttal ismét hiányzik minden cinizmus és csak gyermeki örömmel van tele.*
- Nem-e?
*Kuncog egyet a heves fejrázásra, ami alighanem a megadásra irányul, s villámgyorsan előrehajol, így a lány alól a másodperc egy tört részére eltűnik az őt tartó kéz. Persze ez már csak a jutalomjáték része a dolognak, hiszen valójában esze ágában sincs őt elengedni. Egy kellemes tavaszi vagy nyári napon aligha lenne ellenére az efféle móka, most azonban tudja, hogy a gyerekes hülyeség egy ponton átcsapna rosszmájúságba, és úgy véli, ez már bőven az a pont.
Mindebből persze kifelé igyekszik semmit sem mutatni, hiszen jókedve továbbra is töretlen.*
- Szóval egy fia? Ha nem ez lenne az első alkalom, hogy nagysága ezt szóba hozza, még tán el is hinném!
*Ölti fel legmarconább arckifejezését, ami valójában rendkívül nehezére esik, tekintve mennyire szórakoztatja a leány színjátéka. Arca akkor is rezzenéstelen marad, amikor megérzi a szorítást a haján. Pár röpke pillanatig állja a lány tekintetét, majd eszelős vigyor kúszik az arcára és ismét előrehajol egy kissé. Mindez csak egy kis utolsó utáni ijesztgetésként szolgál, utána szemébe és vonásaiba visszaköltözik az őszinte vidámság.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, igazán derekasan küzdött! *Nevet.* Mindazonáltal ha komolyan gondolja szándékait, nem ártana őket egy kicsit biztosabb alapra helyezni.
*Azzal, amennyiben Rocha engedi, szabad kezével szelíden lefejti ujjait a hajáról és kezét a tarkójára helyezi.*
- Így sokkal jobbak az esélyei!
*Néz derűsen a leány szemébe és néhány másodpercig így marad, kellően átélve minden pillanatot. Végül afféle szertartásos főhajtás kíséretében felegyenesedik és visszahúzza partnerét a folyó jeges fenyegetéséből.*
- Azt hiszem mindenképpen kiegyezhetünk egy egészséges döntetlenben!
*Nevet, miközben megpróbálja kissé szabályozni a légzését. Mi tagadás, ebben az időben ilyen fizikai erőfeszítesnek kitenni magukat aligha a legbölcsebb dolog, de korábbi kijelentésüknek, miszerint akkor is átkozottul jól fogják érezni magukat, ha belegebednek, maradéktalanul eleget tettek.*
9001. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-13 14:15:11
Üzenet elküldve: 2022-03-13 14:15:11
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kénytelen volt sajnos faképnél hagyni a sötételfet, és nem amiatt, mert mélységi - ezzel valamelyest kilóg fajtársai közül -, hanem mert kérdései gyanússá tették Valea számára. Talán együtt tudott volna érezni vele, hiszen a saját maga zavarodottságát vélte felfedezni a másikban.
~ Vajon mással is az történhetett mint velem? ~
Nem tartaná kizártnak, hiszen mi különleges lenne benne, hogy csak ő tért vissza az élők sorába? Semmi. Tehát valahol akadnak sorstársak.
~ Vagy tényleg csak a véletlen műve volt. Az viszont elég aggasztó. ~
Jobb híján, mivel nincs miből szobát fizetnie, ezért a tisztáson húzódik meg. A fára való mászás nem idegen számára, ám hiányos öltözete megnehezíti azt, ahogy cipője hiánya. Már szörnyen fáj a talpa, az érdes kéreg nem segít ezen.
Valahogy sikerül felküzdenie magát egy alacsonyabb, de masszívabb ágra, ezt követően igyekszik egy stabil helyet találni magának, ahonnan lehetőleg nem esik le ha elszundikál kicsit. Márpedig muszáj lesz aludnia valamennyit, mert szörnyen ki van merülve.*
~ Vajon mással is az történhetett mint velem? ~
Nem tartaná kizártnak, hiszen mi különleges lenne benne, hogy csak ő tért vissza az élők sorába? Semmi. Tehát valahol akadnak sorstársak.
~ Vagy tényleg csak a véletlen műve volt. Az viszont elég aggasztó. ~
Jobb híján, mivel nincs miből szobát fizetnie, ezért a tisztáson húzódik meg. A fára való mászás nem idegen számára, ám hiányos öltözete megnehezíti azt, ahogy cipője hiánya. Már szörnyen fáj a talpa, az érdes kéreg nem segít ezen.
Valahogy sikerül felküzdenie magát egy alacsonyabb, de masszívabb ágra, ezt követően igyekszik egy stabil helyet találni magának, ahonnan lehetőleg nem esik le ha elszundikál kicsit. Márpedig muszáj lesz aludnia valamennyit, mert szörnyen ki van merülve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587