Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 417 (8321. - 8340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8340. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-28 09:28:10
Üzenet elküldve: 2020-11-28 09:28:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*Nem tudja, milyen reakcióra számított, de amit kapott, az mindent felülmúlt; a lány láthatólag rendkívüli stresszben van, de nem éppen annak a típusnak ismeri, aki a egy fák között rejtőző, furcsa lény látványától ilyen ilyen módon reagál. Talán rosszul van? Szenved valami visszatérő betegségtől, ami éppen most szorítja markába? Nawanthiri tekintetét stírölve ezt erősen kétségbe vonja. De valamit mondania kell, vagy akár tennie is, nem hagyhatja őt ilyen állapotban.*
- Dehogy vagy rendben. Beszélj, és segítek ahogy tudok. Ha meg láttál valakit... *Sokatmondóan a hátán lógó tokjára csap, a frissen vásárolt pallosára. Fogalma sincs, mi válthatja ki társából ezt a rémületet, de ha ő most próbál ilyen magabiztosan viselkedni, az hótziher, hogy a lányhoz hasonló feszélyezettség veszi úrrá. Egy gyors tekintetet vet önnön háta mögé, mintegy visszaemlékezve arra a járásra, ahonnan indultak. Egyenes út, tehát nem tévedhetnek el. Még biccent is arrafele, jelezvén, hogy akár vissza is mehetnek ha kell.*
*Nem tudja, milyen reakcióra számított, de amit kapott, az mindent felülmúlt; a lány láthatólag rendkívüli stresszben van, de nem éppen annak a típusnak ismeri, aki a egy fák között rejtőző, furcsa lény látványától ilyen ilyen módon reagál. Talán rosszul van? Szenved valami visszatérő betegségtől, ami éppen most szorítja markába? Nawanthiri tekintetét stírölve ezt erősen kétségbe vonja. De valamit mondania kell, vagy akár tennie is, nem hagyhatja őt ilyen állapotban.*
- Dehogy vagy rendben. Beszélj, és segítek ahogy tudok. Ha meg láttál valakit... *Sokatmondóan a hátán lógó tokjára csap, a frissen vásárolt pallosára. Fogalma sincs, mi válthatja ki társából ezt a rémületet, de ha ő most próbál ilyen magabiztosan viselkedni, az hótziher, hogy a lányhoz hasonló feszélyezettség veszi úrrá. Egy gyors tekintetet vet önnön háta mögé, mintegy visszaemlékezve arra a járásra, ahonnan indultak. Egyenes út, tehát nem tévedhetnek el. Még biccent is arrafele, jelezvén, hogy akár vissza is mehetnek ha kell.*
8339. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-27 06:50:17
Üzenet elküldve: 2020-11-27 06:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A folyó talán harminc lépésre hömpölyög előttük, és a holdak fénye tisztán kirajzolja az öreg stéget is. Kelet felé még látszik az artheniori híd túlsó lába, ahonnan kezdődnek a szántók, és az apró falvak, tanyák. Egyik-másik fényeit még ki is lehet venni a távolban. Minden csendes.
Nawanthiri úgy kapaszkodik a teherhordó rúdba, mint egy utolsó szalmaszálba. A szörny már-már folyékony mozdulattal átbújik alatta, és a keze, ami addig a lány csípőjén pihent, végigsimít közben a hátán, hogy a fenekén állapodjon meg. Szabad kezével átöleli a fejét, egyik lábát a lábára fonja, és testével rásimul, mint a jégvirág.*
~Az orkodnak is megmutatod majd az álmaid, Kis Kabócám?~
*kérdezi, miközben ajkával - ami nem is létezik - vérfagyasztó, puha csókokat lehel Nawanthiri nyakára, lentről haladva fölfelé.*
~Hogy milyen bestia tudsz te lenni? Hogy milyen emésztő hévvel sóvárogsz, ha én úgy akarom? Hogy sírni szoktál, mint egy kisgida, amikor három helyen kényeztetlek egyszerre, elöl és hátul? Hogy hányféleképp töröd el a hátam, a nyakam, vagy nyúlsz be a fejembe az ujjaiddal, ha mégis sikerül úrrá lenni magadon?~
*Ukrom mancsa ekkor nehezedik a lány vállára, és a vastag kabáton keresztül is érezheti, ahogy reszket. Nawanthiri előbb a kézre, majd a zsoldosra néz riadtan, a gyenge fényben látszik, hogy a homloka úszik a hideg verítékben. Nem tud válaszolni: a száját összeszorítja az iszonyat. Csak sután megrázza a fejét.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A folyó talán harminc lépésre hömpölyög előttük, és a holdak fénye tisztán kirajzolja az öreg stéget is. Kelet felé még látszik az artheniori híd túlsó lába, ahonnan kezdődnek a szántók, és az apró falvak, tanyák. Egyik-másik fényeit még ki is lehet venni a távolban. Minden csendes.
Nawanthiri úgy kapaszkodik a teherhordó rúdba, mint egy utolsó szalmaszálba. A szörny már-már folyékony mozdulattal átbújik alatta, és a keze, ami addig a lány csípőjén pihent, végigsimít közben a hátán, hogy a fenekén állapodjon meg. Szabad kezével átöleli a fejét, egyik lábát a lábára fonja, és testével rásimul, mint a jégvirág.*
~Az orkodnak is megmutatod majd az álmaid, Kis Kabócám?~
*kérdezi, miközben ajkával - ami nem is létezik - vérfagyasztó, puha csókokat lehel Nawanthiri nyakára, lentről haladva fölfelé.*
~Hogy milyen bestia tudsz te lenni? Hogy milyen emésztő hévvel sóvárogsz, ha én úgy akarom? Hogy sírni szoktál, mint egy kisgida, amikor három helyen kényeztetlek egyszerre, elöl és hátul? Hogy hányféleképp töröd el a hátam, a nyakam, vagy nyúlsz be a fejembe az ujjaiddal, ha mégis sikerül úrrá lenni magadon?~
*Ukrom mancsa ekkor nehezedik a lány vállára, és a vastag kabáton keresztül is érezheti, ahogy reszket. Nawanthiri előbb a kézre, majd a zsoldosra néz riadtan, a gyenge fényben látszik, hogy a homloka úszik a hideg verítékben. Nem tud válaszolni: a száját összeszorítja az iszonyat. Csak sután megrázza a fejét.*
8338. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-26 09:45:07
Üzenet elküldve: 2020-11-26 09:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*A holdfény valóban segít kicsit, bár valódi fényforrásnak vajmi kevés. Legalább be tudja mérni, merre kell visszaindulniuk. Nem kívánja ezt az éjjelt is a hűvösben tölteni.*
- Hmm... *Csendben emészti a hallottakat. Ennél a pontnál már túlságosan is lélektaposó lenne bevallani a lánynak, hogy ő alapjából egy szót sem hinne el erről. Sokan azt mondják, hogy a jövőlátás a mágia megtestesülésének egyik ravaszabb változata, ami inkább az alany mentális összetevőibe vájja be magát, sokatmondó víziókkal áldva meg az önnönt, minthogy elementális képességekkel. Hogy mennyi igaz ebből, azt ő majdnem ugyanúgy kérdőre vonja, de ez egy olyan orktól jön, aki ki kívánta törni az utolsó, mellette varázslatot végrehajtó manó nyakát, tehát nem kell komolyan venni. Valamint ennél a pontnál nem etetné Nawanthiri hamis reményekkel. Erről bővebben el kéne gondolkodnia.
De valami nem stimmel társával. Megint félbeszakad a hangja, ráadásul most nem is jön a folytatás, mintha ollóval nyisszantották volna el hangszálait. Ukromot kezdi megütni a nyugtalanság ismerős mérge. Nem fáradhatott el megint ilyen könnyen, elvégre sokkal hosszabb távot is megtettek szünet nélkül! Mi lehet a gond?*
- Nawanthiri, megállhatunk ha szeret- *Ekkor már valóban kiérnek a fák közül. Egy műveletlen mező szélénél vannak, a szántóföldeket mellettük lehet is már látni. Mekkora távot tehettek meg?
Közvetlenül a lány jobb válla mögé lépked. Valami nincs rendben, ezt vizuális megállapítás nélkül is érzi. Mélyen köhint egyet, nehogy megijessze társát, majd sután, olcsó bátorításként rá is teszi böhömnagy mancsát. Ez gyakorlatilag élete első noszogatása, úgyhogy nem éppen kitűnő benne.*
- Minden rendben? - *Kérdi visszafogott, istentelenül erőltetettnek hangzó hangon.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 09:45:22
*A holdfény valóban segít kicsit, bár valódi fényforrásnak vajmi kevés. Legalább be tudja mérni, merre kell visszaindulniuk. Nem kívánja ezt az éjjelt is a hűvösben tölteni.*
- Hmm... *Csendben emészti a hallottakat. Ennél a pontnál már túlságosan is lélektaposó lenne bevallani a lánynak, hogy ő alapjából egy szót sem hinne el erről. Sokan azt mondják, hogy a jövőlátás a mágia megtestesülésének egyik ravaszabb változata, ami inkább az alany mentális összetevőibe vájja be magát, sokatmondó víziókkal áldva meg az önnönt, minthogy elementális képességekkel. Hogy mennyi igaz ebből, azt ő majdnem ugyanúgy kérdőre vonja, de ez egy olyan orktól jön, aki ki kívánta törni az utolsó, mellette varázslatot végrehajtó manó nyakát, tehát nem kell komolyan venni. Valamint ennél a pontnál nem etetné Nawanthiri hamis reményekkel. Erről bővebben el kéne gondolkodnia.
De valami nem stimmel társával. Megint félbeszakad a hangja, ráadásul most nem is jön a folytatás, mintha ollóval nyisszantották volna el hangszálait. Ukromot kezdi megütni a nyugtalanság ismerős mérge. Nem fáradhatott el megint ilyen könnyen, elvégre sokkal hosszabb távot is megtettek szünet nélkül! Mi lehet a gond?*
- Nawanthiri, megállhatunk ha szeret- *Ekkor már valóban kiérnek a fák közül. Egy műveletlen mező szélénél vannak, a szántóföldeket mellettük lehet is már látni. Mekkora távot tehettek meg?
Közvetlenül a lány jobb válla mögé lépked. Valami nincs rendben, ezt vizuális megállapítás nélkül is érzi. Mélyen köhint egyet, nehogy megijessze társát, majd sután, olcsó bátorításként rá is teszi böhömnagy mancsát. Ez gyakorlatilag élete első noszogatása, úgyhogy nem éppen kitűnő benne.*
- Minden rendben? - *Kérdi visszafogott, istentelenül erőltetettnek hangzó hangon.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 09:45:22
8337. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-26 07:43:49
Üzenet elküldve: 2020-11-26 07:43:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
*A fák között lassan kivehetővé válik a stég, azon túl pedig a folyó. A holdak nemrég keltek fel, fényük meg-meg csillan a márványfekete hullámokon, és halvány derengésbe vonja a túlparti erdőt.*
- Ha emlékszel rájuk, meg is védheted magad tőlük. *feleli együttérzően az orknak, egy pillanatra feladva az árnyékok fürkészését* Már az is jót tesz, ha tudod, hogy a saját álmodban nem érhet semmi baj.
*Ekkor megüti a fülét azoknak a lehetetlenül kecses lépteknek a hangja. A szörny mellette sétál, az Ukrommal átellenes oldalon, éppen a látótere határán. Arctalanul is gyönyörű, és olyan bénító hideg sugárzik belőle, mint ami a téli éjszakákon falja fel a hangot. Nawanthiri egy lépés erejéig lehunyja a szemét. Amikor kinyitja a szörny még mindig ott van. Soha nem jelent még meg, ha volt valaki a lánnyal, csak akkor, ha egyedül volt. Vagy ha álmodott.*
- Az álmok mindent megmutatnak, Ukrom. Óriási barlangrendszert alkotnak, aminek mindenhová vezetnek járatai. A jövőbe, a múltba. Más helyekre. A titkokhoz. A lelked mélységeibe. Ha ismered a járást... *A hangjában még most sem könnyű felfedezni a rémületet. És a holdak fakó fényében nem látszik, mennyire sápadt. A szörny - ami csak az ő fejében létezik - átkarolja hátulról. Nagy, puha keze a lány csípőjére simul.*
~Ha tudnád, hogy hiányoztál!~
*A hangja olyan, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. Nawanthiri megtorpan, és bár minden ízében remeg, a bő ruhák eltakarják. Az sem feltűnő, hogy nem megy tovább: pont kiértek a fák közül, és a táj a két holddal, meg a délkeletre elterülő, ködfoltos szántókkal igazán festménybe illő.*
*A fák között lassan kivehetővé válik a stég, azon túl pedig a folyó. A holdak nemrég keltek fel, fényük meg-meg csillan a márványfekete hullámokon, és halvány derengésbe vonja a túlparti erdőt.*
- Ha emlékszel rájuk, meg is védheted magad tőlük. *feleli együttérzően az orknak, egy pillanatra feladva az árnyékok fürkészését* Már az is jót tesz, ha tudod, hogy a saját álmodban nem érhet semmi baj.
*Ekkor megüti a fülét azoknak a lehetetlenül kecses lépteknek a hangja. A szörny mellette sétál, az Ukrommal átellenes oldalon, éppen a látótere határán. Arctalanul is gyönyörű, és olyan bénító hideg sugárzik belőle, mint ami a téli éjszakákon falja fel a hangot. Nawanthiri egy lépés erejéig lehunyja a szemét. Amikor kinyitja a szörny még mindig ott van. Soha nem jelent még meg, ha volt valaki a lánnyal, csak akkor, ha egyedül volt. Vagy ha álmodott.*
- Az álmok mindent megmutatnak, Ukrom. Óriási barlangrendszert alkotnak, aminek mindenhová vezetnek járatai. A jövőbe, a múltba. Más helyekre. A titkokhoz. A lelked mélységeibe. Ha ismered a járást... *A hangjában még most sem könnyű felfedezni a rémületet. És a holdak fakó fényében nem látszik, mennyire sápadt. A szörny - ami csak az ő fejében létezik - átkarolja hátulról. Nagy, puha keze a lány csípőjére simul.*
~Ha tudnád, hogy hiányoztál!~
*A hangja olyan, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. Nawanthiri megtorpan, és bár minden ízében remeg, a bő ruhák eltakarják. Az sem feltűnő, hogy nem megy tovább: pont kiértek a fák közül, és a táj a két holddal, meg a délkeletre elterülő, ködfoltos szántókkal igazán festménybe illő.*
8336. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-25 17:18:58
Üzenet elküldve: 2020-11-25 17:18:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*Mivel Ukrom az utóbbi percben minden szemkontaktust mellőzött a lánnyal, önalkotott letargiájában egy random irányba nézve mindvégig, így eléggé megrezzent, mikor a lány kezét érzi vállán. Ez, valamint amaz hangjában lévő segítő szándék furcsa dolgokat művel az ork lelkével: mikor a szürkebőrű legközelebb Nawanthirire veti tekintetét, bár arca továbbra is kifejezéstelen marad, valami nyugalom, feloldottság mégis érződik rajta. Már majdnem olyan, mintha egy baráttal töltené az idejét.
Csendesen hallgatja társa magyarázatát, miközben kellően vállait ropogtatva sétál; egy ideje már nem erőltette meg őket. Lehet, hogy változtatni kéne rajta. Tovább is haladna ezzel a gondolattal, de valami félbeszakítja ezt: az a kis szünet Nawanthiri monológjában elég ahhoz, hogy kizökkentse őt, de mivel a ork mögötte halad egy lépéssel, az éjszakában más rendellenességet nem tud kivenni belőle. Lehet, hogy csak kifutott a levegőből.
A várostól már egy tisztes távolságot lassan megtettek, és a fák közötti tintafekete sötétség azzal fenyegeti a személyt, hogy a több irányba kezdene haladni, akkor menthetetlenük a fák között töltené az éjszakát. És nem olyan kitűnő az ork memóriája. Bár itt még gyakori a vadászat, úgyhogy veszélyes állatoktól legalább nem kéne tartaniuk.
Felhangzik Nawanthiri kérdése tisztán, ami azért is jó, mert legalább biztosra be tudja venni vasgyúró társa pozícióját. Ösztönösen a közelébe is lépked. Na már a kérdés maga az egy másik történet.*
- Amikor szoktak lenni, azokat inkább elfelejteném. *Morogja csúfos becézéséhez méltóan. A kifáradt, pesszimista agy és a teherteli, borús tapasztalatok nem éppen mézesmázos víziókat szoktak maguk után vonni, ezt a lány is sejtheti.*
- Igaz, hogy néhány álmok megmutatják a jövőt? *A kíváncsiság most tisztán érződik kérdésében, ami nem szokott jellemző lenni számára. Ez talán még hasznukra is válhat...*
*Mivel Ukrom az utóbbi percben minden szemkontaktust mellőzött a lánnyal, önalkotott letargiájában egy random irányba nézve mindvégig, így eléggé megrezzent, mikor a lány kezét érzi vállán. Ez, valamint amaz hangjában lévő segítő szándék furcsa dolgokat művel az ork lelkével: mikor a szürkebőrű legközelebb Nawanthirire veti tekintetét, bár arca továbbra is kifejezéstelen marad, valami nyugalom, feloldottság mégis érződik rajta. Már majdnem olyan, mintha egy baráttal töltené az idejét.
Csendesen hallgatja társa magyarázatát, miközben kellően vállait ropogtatva sétál; egy ideje már nem erőltette meg őket. Lehet, hogy változtatni kéne rajta. Tovább is haladna ezzel a gondolattal, de valami félbeszakítja ezt: az a kis szünet Nawanthiri monológjában elég ahhoz, hogy kizökkentse őt, de mivel a ork mögötte halad egy lépéssel, az éjszakában más rendellenességet nem tud kivenni belőle. Lehet, hogy csak kifutott a levegőből.
A várostól már egy tisztes távolságot lassan megtettek, és a fák közötti tintafekete sötétség azzal fenyegeti a személyt, hogy a több irányba kezdene haladni, akkor menthetetlenük a fák között töltené az éjszakát. És nem olyan kitűnő az ork memóriája. Bár itt még gyakori a vadászat, úgyhogy veszélyes állatoktól legalább nem kéne tartaniuk.
Felhangzik Nawanthiri kérdése tisztán, ami azért is jó, mert legalább biztosra be tudja venni vasgyúró társa pozícióját. Ösztönösen a közelébe is lépked. Na már a kérdés maga az egy másik történet.*
- Amikor szoktak lenni, azokat inkább elfelejteném. *Morogja csúfos becézéséhez méltóan. A kifáradt, pesszimista agy és a teherteli, borús tapasztalatok nem éppen mézesmázos víziókat szoktak maguk után vonni, ezt a lány is sejtheti.*
- Igaz, hogy néhány álmok megmutatják a jövőt? *A kíváncsiság most tisztán érződik kérdésében, ami nem szokott jellemző lenni számára. Ez talán még hasznukra is válhat...*
8335. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-24 08:07:37
Üzenet elküldve: 2020-11-24 08:07:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
~Vajon az agyaraidat is ott vesztetted el...?~
*Megsimogatja az ork hozzá közelebb eső vállát, mikor az kitér a válasz elől.*
- Nem akarok vájkálni a múltadban. Úgyis az a lényeg, hogy most már itt vagy, és nem ott. *Bujkál ebben a mondatban valami megátalkodott életöröm. Amikor Ukrom az álomfűzfát kezdi firtatni, még rá is mosolyog halványan.*
- Kipróbálom, tényleg megőrzi-e az álmaimat. Ha igen, akkor majd mindig újranézem őket, és meditálok rajtuk. Biztos észreveszek majd olyanokat, amiket alvás közben nem. *Ahogy ezt kimondja, Nawanthirit környékezni kezdi egy érzés, ami nem talált rá, mióta Nap karavánpihenő után átjött a hegyeken. Egy lehetetlen mosoly: lehetetlen, mert egy olyan szörnyetegé, akinek nincs arca. A lány érzi, ahogy végigfut a hátán a hideg.* Aztán... *itt egy pillanatra elhallgat, mintha bátorságot gyűjtene. Gyűjt is, de ahhoz, hogy természetes hangon tudjon tovább beszélni.* lehet, hogy más is felfedezi magának, és meditálhatok az ő álmain is. Vagy újraálmodhatom őket.
*A folyó zúgása egyre erősödik. A bakancsok hangját még nem nyomja el, de a saruké beleveszik lassan. Egy arctalan árnyék lehetetlenül kecses lépteit pedig teljesen elnyomná. És egy arctalan árnyékot csak akkor lehetne a hőseinket átölelő sötétségben észrevenni, ha úgy akarná. Ezt Nawanthiri is nagyon jól tudja, de ösztönösen keresni kezdi a tekintetével.*
- Te szoktál emlékezni az álmaidra, Ukrom? *nem érezni ki a félelmet a hangjából, csak egy hang alatti, ideges vibrálást.*
~Vajon az agyaraidat is ott vesztetted el...?~
*Megsimogatja az ork hozzá közelebb eső vállát, mikor az kitér a válasz elől.*
- Nem akarok vájkálni a múltadban. Úgyis az a lényeg, hogy most már itt vagy, és nem ott. *Bujkál ebben a mondatban valami megátalkodott életöröm. Amikor Ukrom az álomfűzfát kezdi firtatni, még rá is mosolyog halványan.*
- Kipróbálom, tényleg megőrzi-e az álmaimat. Ha igen, akkor majd mindig újranézem őket, és meditálok rajtuk. Biztos észreveszek majd olyanokat, amiket alvás közben nem. *Ahogy ezt kimondja, Nawanthirit környékezni kezdi egy érzés, ami nem talált rá, mióta Nap karavánpihenő után átjött a hegyeken. Egy lehetetlen mosoly: lehetetlen, mert egy olyan szörnyetegé, akinek nincs arca. A lány érzi, ahogy végigfut a hátán a hideg.* Aztán... *itt egy pillanatra elhallgat, mintha bátorságot gyűjtene. Gyűjt is, de ahhoz, hogy természetes hangon tudjon tovább beszélni.* lehet, hogy más is felfedezi magának, és meditálhatok az ő álmain is. Vagy újraálmodhatom őket.
*A folyó zúgása egyre erősödik. A bakancsok hangját még nem nyomja el, de a saruké beleveszik lassan. Egy arctalan árnyék lehetetlenül kecses lépteit pedig teljesen elnyomná. És egy arctalan árnyékot csak akkor lehetne a hőseinket átölelő sötétségben észrevenni, ha úgy akarná. Ezt Nawanthiri is nagyon jól tudja, de ösztönösen keresni kezdi a tekintetével.*
- Te szoktál emlékezni az álmaidra, Ukrom? *nem érezni ki a félelmet a hangjából, csak egy hang alatti, ideges vibrálást.*
8334. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-23 16:49:56
Üzenet elküldve: 2020-11-23 16:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*Minden józan eszű teremtmény csak természetesnek gondolná, hogy ha már képes megosztani egy pár csipetnyi információt múltjával kapcsolatban, akkor egy használható mennyiségű adagot is ki kéne görgetnie. De ő mióta tartozott a normálisok közé? Tekintetet kerülve szóra nyitja a száját, hogy aztán némán becsukja. Végül tömény melankóliával megrázva fejét csak ennyit mond:* - Ezt inkább magamnak megtartanám. Nem egy hősi darab. *Ő maga sem hazudozni, sem titkokat tartani se szeret, tekintve hogy másoktól sem tűri el a kettő előfordulását. De vannak olyan sebek, amiket jobb nem megpiszkálni, mert könnyen feltépődnek. Még ezen kívül sem akar bővebbeket magáról mesélni, úgyhogy folytatja.* - De ne többet felőlem. Mit tervezzel azzal? *biccent a Nawanthriri tulajdonában lévő különös növény felé. Előző nap nem tulajdonított annak figyelmet leteperő fáradtsága miatt, és a papírról olvasott betűk amint kimondva őket ki is estek az emlékezetéből. A szárnyas malacról nem is beszélve. Átkozott mágusok.*
*Minden józan eszű teremtmény csak természetesnek gondolná, hogy ha már képes megosztani egy pár csipetnyi információt múltjával kapcsolatban, akkor egy használható mennyiségű adagot is ki kéne görgetnie. De ő mióta tartozott a normálisok közé? Tekintetet kerülve szóra nyitja a száját, hogy aztán némán becsukja. Végül tömény melankóliával megrázva fejét csak ennyit mond:* - Ezt inkább magamnak megtartanám. Nem egy hősi darab. *Ő maga sem hazudozni, sem titkokat tartani se szeret, tekintve hogy másoktól sem tűri el a kettő előfordulását. De vannak olyan sebek, amiket jobb nem megpiszkálni, mert könnyen feltépődnek. Még ezen kívül sem akar bővebbeket magáról mesélni, úgyhogy folytatja.* - De ne többet felőlem. Mit tervezzel azzal? *biccent a Nawanthriri tulajdonában lévő különös növény felé. Előző nap nem tulajdonított annak figyelmet leteperő fáradtsága miatt, és a papírról olvasott betűk amint kimondva őket ki is estek az emlékezetéből. A szárnyas malacról nem is beszélve. Átkozott mágusok.*
8333. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-21 22:10:51
Üzenet elküldve: 2020-11-21 22:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
*A csillagfény sajnos nem elég hozzá, hogy olyan finom dolgokat is ki tudjon venni, mint a zord arcon megpihenő békesség. Inkább a szürkebőrű hangjából érez ki valamit, de annyi új benyomás érte az elmúlt néhány órában, hogy még nem igazán tudja hova tenni. A csönd, a hideg és a sötétség viszont jót tesz neki is. A fejében kavarognak ugyan a gondolatok, de legalább már nem nyomják belülről.
Odáig még nem jut el, hogy elgyönyörködjön az égboltban, elég az is, ha a lába elé néz. A tisztáson finom pára kezd gyülekezni, hogy majd egyszer köddé váljon. Mindent beborít az avar, illata keveredik a városból jövő füst gyenge szagával, meg a vizes földével. A lépteiken - a bakancsokon és a sarukon - kívül csak valami halk zúgás hallatszik, amiben Nawanthiri folyót vagy patakot sejt. A zsoldos komor hangja illik ebbe a földszagú csendbe. Miután válaszol, ott marad az emléke a levegőben. Jó pár lépés eltelik, mire a lány megszólal:*
- Hogyan szöktél meg? *Valamiért nem gondolja, hogy Ukromot csak úgy elengedték. Magától aligha maradt volna egy olyan helyen, aminél még egy vulkán gyomra is jobb.*
*A csillagfény sajnos nem elég hozzá, hogy olyan finom dolgokat is ki tudjon venni, mint a zord arcon megpihenő békesség. Inkább a szürkebőrű hangjából érez ki valamit, de annyi új benyomás érte az elmúlt néhány órában, hogy még nem igazán tudja hova tenni. A csönd, a hideg és a sötétség viszont jót tesz neki is. A fejében kavarognak ugyan a gondolatok, de legalább már nem nyomják belülről.
Odáig még nem jut el, hogy elgyönyörködjön az égboltban, elég az is, ha a lába elé néz. A tisztáson finom pára kezd gyülekezni, hogy majd egyszer köddé váljon. Mindent beborít az avar, illata keveredik a városból jövő füst gyenge szagával, meg a vizes földével. A lépteiken - a bakancsokon és a sarukon - kívül csak valami halk zúgás hallatszik, amiben Nawanthiri folyót vagy patakot sejt. A zsoldos komor hangja illik ebbe a földszagú csendbe. Miután válaszol, ott marad az emléke a levegőben. Jó pár lépés eltelik, mire a lány megszólal:*
- Hogyan szöktél meg? *Valamiért nem gondolja, hogy Ukromot csak úgy elengedték. Magától aligha maradt volna egy olyan helyen, aminél még egy vulkán gyomra is jobb.*
8332. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:05:36
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:05:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*Az előző alkalommal, mikor holdfény alatt voltak kint iyenkor, egy mocsár közepén ingadozó kunyhót álltak neki felfedezi, minden várakozást felülmúló élménnyel. Így nem volt sok lehetősége megszemlélni a felhőtlen égboltot, amin most ezrével kezdenek el ragyogni a csillagok, lassan megformázva a világ horoszkópjait. Egy harmonikus hangulat illúzióját keltve figyeli az eget, és kiélvezi a város zajainak teljes hiányát. Ez azzal, hogy most nem kell fél szemmel aludnia a vadságban, igazán békítő számára. Nawanthiri láthatja (már amennyire a sötétben láthatja), ahogy szoborkemény tekintete megolvad. Bár nem tart sokáig.
Kettejük zavartsága nem nagyon segíti előre a társalgást. Ő ennek még nem is szomorkodna, tekintve hogy nem valami szószátyár, de éppenséggel most ő kezdeményezett valami átkozott okból, ezért muszáj lenne folytatnia. Gondolkodik is, miközben félig odafigyelve a lány szavaira bólint, és egy kis fáziskéséssel, de elfogadja a lány kezét. Kezdett hideg lenni a talaj, ennél jobban meg nem akar fölfázni.
Gondolkodás nélkül követi is társát, csendben taposva a földet kicsivel mögötte. Mikor amaz ismét kérdez, nem válaszol rá azonnal. Erősen rágódik azon, mit mondjon és hogyan. Nawanthiri volt olyan jószívű az útjukon és elviselte a bogaras orkot, így azért egy kis őszinteség nem árt. De azt azért adagosan.*
- Nem egy békés helyről jöttem. Ha nem a megvadult csordák tépték volna szét őket, akkor a "Törvény Szolgálói". *Mondja ki undorodottan az utolsó szavakat. Arca eltorzul, lehet rajta látni, hogy már a puszta gondolat otthonáról is tömény dühbe hozza, de nem csak emiatt. Észreveszi magát és sóhajt egyet, komoran folytatja.* - Akik tudnak, minél messzebb találnak otthont maguknak, például itt. Vagy egy békésebb környezetben, mondjuk egy vulkán gyomrában.
*Az előző alkalommal, mikor holdfény alatt voltak kint iyenkor, egy mocsár közepén ingadozó kunyhót álltak neki felfedezi, minden várakozást felülmúló élménnyel. Így nem volt sok lehetősége megszemlélni a felhőtlen égboltot, amin most ezrével kezdenek el ragyogni a csillagok, lassan megformázva a világ horoszkópjait. Egy harmonikus hangulat illúzióját keltve figyeli az eget, és kiélvezi a város zajainak teljes hiányát. Ez azzal, hogy most nem kell fél szemmel aludnia a vadságban, igazán békítő számára. Nawanthiri láthatja (már amennyire a sötétben láthatja), ahogy szoborkemény tekintete megolvad. Bár nem tart sokáig.
Kettejük zavartsága nem nagyon segíti előre a társalgást. Ő ennek még nem is szomorkodna, tekintve hogy nem valami szószátyár, de éppenséggel most ő kezdeményezett valami átkozott okból, ezért muszáj lenne folytatnia. Gondolkodik is, miközben félig odafigyelve a lány szavaira bólint, és egy kis fáziskéséssel, de elfogadja a lány kezét. Kezdett hideg lenni a talaj, ennél jobban meg nem akar fölfázni.
Gondolkodás nélkül követi is társát, csendben taposva a földet kicsivel mögötte. Mikor amaz ismét kérdez, nem válaszol rá azonnal. Erősen rágódik azon, mit mondjon és hogyan. Nawanthiri volt olyan jószívű az útjukon és elviselte a bogaras orkot, így azért egy kis őszinteség nem árt. De azt azért adagosan.*
- Nem egy békés helyről jöttem. Ha nem a megvadult csordák tépték volna szét őket, akkor a "Törvény Szolgálói". *Mondja ki undorodottan az utolsó szavakat. Arca eltorzul, lehet rajta látni, hogy már a puszta gondolat otthonáról is tömény dühbe hozza, de nem csak emiatt. Észreveszi magát és sóhajt egyet, komoran folytatja.* - Akik tudnak, minél messzebb találnak otthont maguknak, például itt. Vagy egy békésebb környezetben, mondjuk egy vulkán gyomrában.
8331. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-20 13:21:26
Üzenet elküldve: 2020-11-20 13:21:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Élt törpe harcosunk útra kél a messziségbe. Kalandot keres és most így elhagyja szép komótosan a várost. Sárkánylegye ott döngicsél körülötte mint valami ürülék felett. Módfelett szokatlan ez a törpe harcosunknak. A tisztás. Oda halad és közeledik egyben a harcos. Kemény csatán van túl. Valami kis vidéki fogadót akar felhajtani ahol szórakozhat egyet. A városon kívül ritkán mászik el. Most szerencsét próbál és megnézi mi van a fal nélküli városon kívül. A tisztás nem nyűgözi le. Egy barlangtól már jobban lázba jönne. A mélység a hazája ezzel nincs mit tenni. Szóval a lényeg, hogy elhagyja a várost.*
8330. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-20 10:35:40
Üzenet elküldve: 2020-11-20 10:35:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
*Ahogy Ukrom abban reménykedett, hogy a lány nem látta, amikor megijedt a hangjától (naná, hogy látta, minden idegszálával a zsoldosra figyelt), Nawanthiri abban bízik, hogy az ork meg az ő értetlen arcát nem tudja kivenni a sötétben. Hogy jön ide, milyen hely a rönkház? Meg hogy milyenek a fivérei?*
- Jaj, dehogy... *a tiszteletre vonatkozó kérdést már nem sikerül szó nélkül hagynia, de ahogy a válasz kiszalad a száján, sejteni kezdi, hogy Ukrom valami egészen városi dolgot érthet tisztelet alatt. Mint hogy a gazdagok házaiban a nők külön szárnyban laknak, meg hogy ha egy szépasszony bemenne valahová, a férfiak versengenek, hogy ajtót nyithassanak neki, miközben a feleségek csak három lépésről követhetik a férjüket.* Ez nem amiatt van. *Préseli még ki magából, és ha az éjszaka el is rejti a vonásait, a hangjából érezni, hogy borzasztóan keresi a szavakat, amivel megértethetné magát a szürkebőrűvel, de nem sikerül rájuk találnia. Zavartan sóhajt egyet.*
- Ne haragudj, ideges vagyok, és nem tudnék ülve maradni. Inkább keressünk helyet az álomfűznek. Csillagfénynél biztos jobban nő... *odanyújtja a szabad kezét az orknak, hogy könnyebben fel tudjon állni. Ha elfogadja, szép lassan el is indul vele a tisztás déli oldala felé. Így is eltart egy darabig, mire újra megszólal.*
- Hogyhogy nem maradtak meg nálatok a nők?
*Ahogy Ukrom abban reménykedett, hogy a lány nem látta, amikor megijedt a hangjától (naná, hogy látta, minden idegszálával a zsoldosra figyelt), Nawanthiri abban bízik, hogy az ork meg az ő értetlen arcát nem tudja kivenni a sötétben. Hogy jön ide, milyen hely a rönkház? Meg hogy milyenek a fivérei?*
- Jaj, dehogy... *a tiszteletre vonatkozó kérdést már nem sikerül szó nélkül hagynia, de ahogy a válasz kiszalad a száján, sejteni kezdi, hogy Ukrom valami egészen városi dolgot érthet tisztelet alatt. Mint hogy a gazdagok házaiban a nők külön szárnyban laknak, meg hogy ha egy szépasszony bemenne valahová, a férfiak versengenek, hogy ajtót nyithassanak neki, miközben a feleségek csak három lépésről követhetik a férjüket.* Ez nem amiatt van. *Préseli még ki magából, és ha az éjszaka el is rejti a vonásait, a hangjából érezni, hogy borzasztóan keresi a szavakat, amivel megértethetné magát a szürkebőrűvel, de nem sikerül rájuk találnia. Zavartan sóhajt egyet.*
- Ne haragudj, ideges vagyok, és nem tudnék ülve maradni. Inkább keressünk helyet az álomfűznek. Csillagfénynél biztos jobban nő... *odanyújtja a szabad kezét az orknak, hogy könnyebben fel tudjon állni. Ha elfogadja, szép lassan el is indul vele a tisztás déli oldala felé. Így is eltart egy darabig, mire újra megszólal.*
- Hogyhogy nem maradtak meg nálatok a nők?
8329. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-19 19:09:06
Üzenet elküldve: 2020-11-19 19:09:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*Meg kell hogy mondja, azonnali válaszra nem számított. Olyannyira nem, hogy a lány hangja hallatán ijedten hátra hőköl, csak azért, hogy szégyentől morcosan, majdnem gyerekesnek mondható arckifejezéssel vissza is lépjen. Reménykedik, hogy Nawanthiri ezt nem veszi észre.
De ettől még nagy kő esik le a szívéről, hiszen sikerült egy egész napos keresgélés nélkül meglelni őt. Amaz ráadásul nem próbál elrohanni tőle, hanem éppenséggel megközelíti. Nagy sóhajjal ismét leül a meglepően puha fűre, és lazán int neki, hogy aggodalomra nincs oka az orkot illetően.
Lassan földolgozza a lány panaszát, de rájön, hogy nem tud rá válaszolni. Neki soha nem volt ilyesfajta
női kényszere, de még csak partnere se volt hasonló problémával. Alapból sem egy nagy tanácsadó típus, emberkerülő természetéből kifolyólag, de ebben a helyzetben vajmi kevés vigaszt tud nyújtani egy másik kultúrából újonnan jött lány számára, aki ennyire fenyegetettnek érezte magát.
Apatikusan néz maga elé: mit mondjon? Hívja fel a figyelmét, hogy korlátozza magát, mielőtt még tényleg agyonver valakit? Mondja meg, egy gyűlöletes orkként, hogy nem így kell "helyre tenni" az esetleg illetőt? Vagy adjon neki bizalmat, miszerint valóban a helyzethez megadottan cselekedett, minden oka megvolt rá? Esetleg mindössze oktassa ki arról, hogyan is kéne kezelni az ilyen körülményeket? Ő nem kezelte volna jobban, annyi biztos.
Egy megfáradt pillantást vet Nawanthirire, és a következőt kérdi.*
- Milyen hely az otthonod? Milyenek ott a férfiak? Tisztelnek? *Ha már mondania kell valamit, akkor egy semleges kérdéssel kezd puhatolózni. És, nem is tudja miért, de hozzárak valamit.* - Nálam nem voltak nők. És ha igen, akkor nem sokáig. Nem volt miért ott élniük.
*Meg kell hogy mondja, azonnali válaszra nem számított. Olyannyira nem, hogy a lány hangja hallatán ijedten hátra hőköl, csak azért, hogy szégyentől morcosan, majdnem gyerekesnek mondható arckifejezéssel vissza is lépjen. Reménykedik, hogy Nawanthiri ezt nem veszi észre.
De ettől még nagy kő esik le a szívéről, hiszen sikerült egy egész napos keresgélés nélkül meglelni őt. Amaz ráadásul nem próbál elrohanni tőle, hanem éppenséggel megközelíti. Nagy sóhajjal ismét leül a meglepően puha fűre, és lazán int neki, hogy aggodalomra nincs oka az orkot illetően.
Lassan földolgozza a lány panaszát, de rájön, hogy nem tud rá válaszolni. Neki soha nem volt ilyesfajta
női kényszere, de még csak partnere se volt hasonló problémával. Alapból sem egy nagy tanácsadó típus, emberkerülő természetéből kifolyólag, de ebben a helyzetben vajmi kevés vigaszt tud nyújtani egy másik kultúrából újonnan jött lány számára, aki ennyire fenyegetettnek érezte magát.
Apatikusan néz maga elé: mit mondjon? Hívja fel a figyelmét, hogy korlátozza magát, mielőtt még tényleg agyonver valakit? Mondja meg, egy gyűlöletes orkként, hogy nem így kell "helyre tenni" az esetleg illetőt? Vagy adjon neki bizalmat, miszerint valóban a helyzethez megadottan cselekedett, minden oka megvolt rá? Esetleg mindössze oktassa ki arról, hogyan is kéne kezelni az ilyen körülményeket? Ő nem kezelte volna jobban, annyi biztos.
Egy megfáradt pillantást vet Nawanthirire, és a következőt kérdi.*
- Milyen hely az otthonod? Milyenek ott a férfiak? Tisztelnek? *Ha már mondania kell valamit, akkor egy semleges kérdéssel kezd puhatolózni. És, nem is tudja miért, de hozzárak valamit.* - Nálam nem voltak nők. És ha igen, akkor nem sokáig. Nem volt miért ott élniük.
8328. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-19 16:49:53
Üzenet elküldve: 2020-11-19 16:49:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
*Minden a terv szerint halad: a csend egyre mélyül, Nawanthiri jelenlétét nem árulja el semmi, a szürkebőrű pedig a helyén marad. A lány magában a légzését számolja. Négyig beszív, négyig benntart. Négy alatt kienged, négyig hagyja, hogy csak az üresség töltse ki. Más mozdulatot nem tesz, az éjszaka azonban az ő érzékeit is kiélezi: a fák közé a csillagok fénye sem ér el, így valamivel többet ki tud venni Ukromból, és a olyan zajok is a fülébe jutnak, amit a város zaja elnyomott eddig. Percek múlnak el így. Aztán az ork felkel, és ha tétovázva is, de elindul felé.*
~Meglátott.~
*Cikázik át a fején. Maga sem tudja, miért, de nem veszíti el a légzőgyakorlattal szerzett nyugalmát. Így merül fel benne a következő két, igen tárgyilagosnak tetsző gondolat:*
~Elosonni nem tudnék. Ha meg megijed, mert a sötétben nem látja, hogy én vagyok, leszúr a lándzsával.~
- A buta fejemmel azt hittem, hogy a kereskedő csak azért bámulja a mellemet, mert szép amulettet akar nekem találni. *Feleli Ukromnak, mielőtt az beérhetne a fák közé. Halkan beszél, de a tisztás csendjében így is tisztán érthető. Elindul a szürkebőrű felé.* Aztán rájöttem, hogy megkívánt, énhozzám meg senki nem nyúlhat, mert mindenét eltöröm. Már attól is egyre dühösebb vagyok, hogy most beszélek róla. *pillant fel a zsoldosra a kalapja alól, amikor odaér hozzá. A hangja alapvetően nyugodt, de tényleg kiérezni belőle a lassan gyűlő haragot.*
*Minden a terv szerint halad: a csend egyre mélyül, Nawanthiri jelenlétét nem árulja el semmi, a szürkebőrű pedig a helyén marad. A lány magában a légzését számolja. Négyig beszív, négyig benntart. Négy alatt kienged, négyig hagyja, hogy csak az üresség töltse ki. Más mozdulatot nem tesz, az éjszaka azonban az ő érzékeit is kiélezi: a fák közé a csillagok fénye sem ér el, így valamivel többet ki tud venni Ukromból, és a olyan zajok is a fülébe jutnak, amit a város zaja elnyomott eddig. Percek múlnak el így. Aztán az ork felkel, és ha tétovázva is, de elindul felé.*
~Meglátott.~
*Cikázik át a fején. Maga sem tudja, miért, de nem veszíti el a légzőgyakorlattal szerzett nyugalmát. Így merül fel benne a következő két, igen tárgyilagosnak tetsző gondolat:*
~Elosonni nem tudnék. Ha meg megijed, mert a sötétben nem látja, hogy én vagyok, leszúr a lándzsával.~
- A buta fejemmel azt hittem, hogy a kereskedő csak azért bámulja a mellemet, mert szép amulettet akar nekem találni. *Feleli Ukromnak, mielőtt az beérhetne a fák közé. Halkan beszél, de a tisztás csendjében így is tisztán érthető. Elindul a szürkebőrű felé.* Aztán rájöttem, hogy megkívánt, énhozzám meg senki nem nyúlhat, mert mindenét eltöröm. Már attól is egyre dühösebb vagyok, hogy most beszélek róla. *pillant fel a zsoldosra a kalapja alól, amikor odaér hozzá. A hangja alapvetően nyugodt, de tényleg kiérezni belőle a lassan gyűlő haragot.*
8327. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-19 09:16:30
Üzenet elküldve: 2020-11-19 09:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
*További hang nélkül hunyorít abba az irányba, ahol az árnyékot vélte látni. Vélte, mert a percek elteltével már koromsötétség lepi el a környéket. Ez persze további érzékszerveit, bár inkább hallását ösztökélte megerősíteni, jobban rákényszerítve arra, hogy még csak pisszegni se merjen, hátha véletlenül meghall valamit. Mivel még további öt perc elteltével sem változik a helyzet, így rá van kényszerítve, hogy elsőnek cselekedjen. Fegyvereit visszatéve helyükre, holt-lassan elindul a most már csak emlékezetből kiszemlélt fa irányába. Bár meg kell hagyni, bizonytalansága jelentősen megnőtt az utóbbi percek során, miszerint talál ott valakit, de túl sok választása nem lévén tesz egy próbát. Köpésnyi távolságig még ellát, úgyhogy a törzset elérve csak megtalál valamit, esetleg valakit. Tétován slattyog, nem siettetve el lépéseit. A mai napi utazás Artheniorba kezdi lesúlyozni, az álmosító esti sötétség pedig nem segít rajta.*
- Mi történt? *Kérdezi a semminek. Valóban benne ragadt a kérdés, hogy mi váltotta ki azt a lányból, hogy a földhöz vágja a kereskedőt. Amellett, hogy egy rettenetesen kínos szituációt teremtett ezzel kettejüknek, még tökéletesen is ellentmond Nawanthriri utóbbi kettő napban tapasztalt jellemével. Még az orkot is aggódásra készteti ezzel.
Egy végtelenségnek tűnő idő után eléri azt a fát, ahol a furcsa sziluettet vélte látni. Ha eddig nem tapasztalt semmi különösebbet, akkor egy gyors lélegzetvétel után a törzs mögé dugja fejét, hátha észrevesz valamit.*
*További hang nélkül hunyorít abba az irányba, ahol az árnyékot vélte látni. Vélte, mert a percek elteltével már koromsötétség lepi el a környéket. Ez persze további érzékszerveit, bár inkább hallását ösztökélte megerősíteni, jobban rákényszerítve arra, hogy még csak pisszegni se merjen, hátha véletlenül meghall valamit. Mivel még további öt perc elteltével sem változik a helyzet, így rá van kényszerítve, hogy elsőnek cselekedjen. Fegyvereit visszatéve helyükre, holt-lassan elindul a most már csak emlékezetből kiszemlélt fa irányába. Bár meg kell hagyni, bizonytalansága jelentősen megnőtt az utóbbi percek során, miszerint talál ott valakit, de túl sok választása nem lévén tesz egy próbát. Köpésnyi távolságig még ellát, úgyhogy a törzset elérve csak megtalál valamit, esetleg valakit. Tétován slattyog, nem siettetve el lépéseit. A mai napi utazás Artheniorba kezdi lesúlyozni, az álmosító esti sötétség pedig nem segít rajta.*
- Mi történt? *Kérdezi a semminek. Valóban benne ragadt a kérdés, hogy mi váltotta ki azt a lányból, hogy a földhöz vágja a kereskedőt. Amellett, hogy egy rettenetesen kínos szituációt teremtett ezzel kettejüknek, még tökéletesen is ellentmond Nawanthriri utóbbi kettő napban tapasztalt jellemével. Még az orkot is aggódásra készteti ezzel.
Egy végtelenségnek tűnő idő után eléri azt a fát, ahol a furcsa sziluettet vélte látni. Ha eddig nem tapasztalt semmi különösebbet, akkor egy gyors lélegzetvétel után a törzs mögé dugja fejét, hátha észrevesz valamit.*
8326. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-19 08:25:07
Üzenet elküldve: 2020-11-19 08:25:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
*Lélegzetét visszafojtva figyeli, ahogy a szürkebőrű zihálva elcsörtet mellette az úton. Hét-nyolc lépésnyire, ha volt tőle. A görbedt tartásán kívül Nawanthiri nem sok mindent tud kivenni rajta a homályban, de úgy tűnik, Ukrom nem vette észre. Amikor kiér a tisztásra, idegesen forgatja a fejét, és ha jó irányba nézne, talán ki is szúrná a lányt a fák között, hiszen az orkokról azt tartják, úgy látnak a sötétben, mint a baglyok. Azonban ő sem talál mást, mint a csendet, a fák sötét falát és a nyájas csillagokat. Jobb híján a tisztás közepén levő alacsony dombon állapodik meg, kisvártatva le is ül. Nawanthiri egész idő alatt mindössze annyit mozdul, hogy a szemével követi az orkot. Még csak nem is pislog közben.*
~Annyira nem látszik dühösnek...~
*No nem mintha a dombtetőn gubbasztó iromba fekete tömegből olyan sokat meg tudna állapítani. Aztán az iromba tömeg a nevén szólítja. Nawanthirishardipandra szíve kihagy egy ütemet.*
~Áh, úgysem vett észre! Túl óvatosan kérdezte...~
*A sötétség persze elrejti előle, hogy Ukrom határozottan feléje néz, és nem csak blöfföl, de abból semmi baj nem származhat, ha nem ugrik elő mindjárt az első tétova puhatolózásra. A lány tehát egyelőre mozdulatlanul áll a fák között, mintha ott sem lenne. Ki tudja? Talán a szürkebőrű elhiszi, hogy megcsalták a szemei...*
*Lélegzetét visszafojtva figyeli, ahogy a szürkebőrű zihálva elcsörtet mellette az úton. Hét-nyolc lépésnyire, ha volt tőle. A görbedt tartásán kívül Nawanthiri nem sok mindent tud kivenni rajta a homályban, de úgy tűnik, Ukrom nem vette észre. Amikor kiér a tisztásra, idegesen forgatja a fejét, és ha jó irányba nézne, talán ki is szúrná a lányt a fák között, hiszen az orkokról azt tartják, úgy látnak a sötétben, mint a baglyok. Azonban ő sem talál mást, mint a csendet, a fák sötét falát és a nyájas csillagokat. Jobb híján a tisztás közepén levő alacsony dombon állapodik meg, kisvártatva le is ül. Nawanthiri egész idő alatt mindössze annyit mozdul, hogy a szemével követi az orkot. Még csak nem is pislog közben.*
~Annyira nem látszik dühösnek...~
*No nem mintha a dombtetőn gubbasztó iromba fekete tömegből olyan sokat meg tudna állapítani. Aztán az iromba tömeg a nevén szólítja. Nawanthirishardipandra szíve kihagy egy ütemet.*
~Áh, úgysem vett észre! Túl óvatosan kérdezte...~
*A sötétség persze elrejti előle, hogy Ukrom határozottan feléje néz, és nem csak blöfföl, de abból semmi baj nem származhat, ha nem ugrik elő mindjárt az első tétova puhatolózásra. A lány tehát egyelőre mozdulatlanul áll a fák között, mintha ott sem lenne. Ki tudja? Talán a szürkebőrű elhiszi, hogy megcsalták a szemei...*
8325. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-18 19:33:41
Üzenet elküldve: 2020-11-18 19:33:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sietősen szedi lábait a tisztás felé mert, hogy a kovácstól kutyagol ide. Erre doktor vásárolni maradt mert az egy hosszú és rögös egy vásárlás lesz amit nincsen kedve kivárni. Ott hagyja a lovat az öregnek és gyalog caplat visszafelé a tavernába. A tisztáson nem bolyong semmit se. Irányba teszi a lábait ami azt jelenti, hogy a szántókat célozza meg. Az út jól ismert. Megjárta már vagy százszor de gyalogolni akkor is utál. Esemény nélkül megy végig a város széli tisztáson és kanyarodik rá a karavánok taposta útra. Jó lenne éjszaka előtt hazaérni így aztán szaporázza nyurga elf lábait.*
8324. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-18 18:38:43
Üzenet elküldve: 2020-11-18 18:38:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok és csillagok//
- Hová tűntél? *Morogja idegesen, mikor már tisztes távolságtól a műhelytől, valamennyire lecsillapodva, körülnéz. A piac felől jövő embertömeget látja mindössze, ami másodpercekre van attól, hogy őt is magával ragadja. Nem sok idő telt el azóta, mióta Nawanthiri elhagyta az épület látóterét, de ezer irányba lehet innen fordulni, könnyen eltévedhet itt bármelyikük. Már éppen fogát csikorgatva egy reménytelen keresésbe kezdődne, mikor halványan felmereng benne előző napi beszélgetésük. Kevés helyet sorolt fel, ami különösen társa tetszésére lenne, de egyet közülük legalább fölismer. Na meg meglepő közelségben is van. Józan ész diktálása szerint oda tarthat, már ha nem a város szagát akarja továbbra is élvezni. Nyugtalanul el is indul a tisztás felé.
Ahogy lassan elhalnak a külső zajok, úgy egyre inkább hallja önnön nehéz lépteit és szívének dobogását. Nem a csendes, idilli állapot ez, hanem a bármelyik pillanatban felrobbanó fajta, ami a felmerülő kellemetlenségek minél előbbi megszüntetését követeli. Nem tudja, miért idegesíti föl magát emiatt, talán mert nem szokott hozzá, hogy nem a neki tetsző módon alakulnak a dolgok.
Az egyre homályosodó időszakban csakhamar meg is közelíti a fakört. Az egyre nehezedő látókörülmények miatt nehéz kivenni, hogy mozgást vél látni a törzsek közül, vagy csak képzelete játszódik vele, de más választása nem lévén befelé halad. Most már síri csend van, de e csendnek köszönhetően veszi észre saját szapora lélegzését. El nem hiszi, hogy már kifulladt. Megáll a kör kellős közepén, igyekszik összeszedni magát; kiegyenesedik, jobbját ráteszi mellkasára nyugosztalásképpen, lassít levegővételén. Némaság. Lomhán forgatja fejét jobbról balra, keresve vasgyúró társát a fák között. Nem jár sikerrel, de mivel a mocskos utcába visszaugrani a legkevésbé sincs kedve, ezért megadottan leül, két fegyverét kartávolságra téve magától a földre. Még egyszer szétnéz bogárfekete szempárjával. Jól teszi, mert a nap utolsó fénysugarainak segítségével egyvalamit észrevesz: az egyik fa árnyékából valami különös sziluett dudorodik ki, rágcsálónak túlságosan nagy, ráadásul. Hacsak nem aludt el valaki más a tisztáson, akkor...*
- Nawanthriri? - *Mondja ki határozottan a lány nevét, elég hangosan ahhoz, hogy ha csak egy szunyáló szerencsétlen lenne ott, akkor amaz fölkeljen rá. Halvány óvatosság érződik benne.*
- Hová tűntél? *Morogja idegesen, mikor már tisztes távolságtól a műhelytől, valamennyire lecsillapodva, körülnéz. A piac felől jövő embertömeget látja mindössze, ami másodpercekre van attól, hogy őt is magával ragadja. Nem sok idő telt el azóta, mióta Nawanthiri elhagyta az épület látóterét, de ezer irányba lehet innen fordulni, könnyen eltévedhet itt bármelyikük. Már éppen fogát csikorgatva egy reménytelen keresésbe kezdődne, mikor halványan felmereng benne előző napi beszélgetésük. Kevés helyet sorolt fel, ami különösen társa tetszésére lenne, de egyet közülük legalább fölismer. Na meg meglepő közelségben is van. Józan ész diktálása szerint oda tarthat, már ha nem a város szagát akarja továbbra is élvezni. Nyugtalanul el is indul a tisztás felé.
Ahogy lassan elhalnak a külső zajok, úgy egyre inkább hallja önnön nehéz lépteit és szívének dobogását. Nem a csendes, idilli állapot ez, hanem a bármelyik pillanatban felrobbanó fajta, ami a felmerülő kellemetlenségek minél előbbi megszüntetését követeli. Nem tudja, miért idegesíti föl magát emiatt, talán mert nem szokott hozzá, hogy nem a neki tetsző módon alakulnak a dolgok.
Az egyre homályosodó időszakban csakhamar meg is közelíti a fakört. Az egyre nehezedő látókörülmények miatt nehéz kivenni, hogy mozgást vél látni a törzsek közül, vagy csak képzelete játszódik vele, de más választása nem lévén befelé halad. Most már síri csend van, de e csendnek köszönhetően veszi észre saját szapora lélegzését. El nem hiszi, hogy már kifulladt. Megáll a kör kellős közepén, igyekszik összeszedni magát; kiegyenesedik, jobbját ráteszi mellkasára nyugosztalásképpen, lassít levegővételén. Némaság. Lomhán forgatja fejét jobbról balra, keresve vasgyúró társát a fák között. Nem jár sikerrel, de mivel a mocskos utcába visszaugrani a legkevésbé sincs kedve, ezért megadottan leül, két fegyverét kartávolságra téve magától a földre. Még egyszer szétnéz bogárfekete szempárjával. Jól teszi, mert a nap utolsó fénysugarainak segítségével egyvalamit észrevesz: az egyik fa árnyékából valami különös sziluett dudorodik ki, rágcsálónak túlságosan nagy, ráadásul. Hacsak nem aludt el valaki más a tisztáson, akkor...*
- Nawanthriri? - *Mondja ki határozottan a lány nevét, elég hangosan ahhoz, hogy ha csak egy szunyáló szerencsétlen lenne ott, akkor amaz fölkeljen rá. Halvány óvatosság érződik benne.*
8323. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-18 17:59:35
Üzenet elküldve: 2020-11-18 17:59:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Lóvásárlás //
// Kis kitérő //
* Hátrahagyja a nyomot levegőjű piaci forgatagot. Jó egy kicsit kiszabadulni a város nyomorából. Ez a hely csöndes, békés és idilli. Nem hiába járnak ide enyelegni a szerelemtől megrészegült párok. Ideális hely randevúkhoz és találkákhoz, ha úgy a van a fák még egy kis etyepetyét is elrejtenek. Nagyon érdekes viszont a hely elrendezése. Szinte tökéletes körben lettek nőttek ki a talajból a fák. Igaz lehet a hír, hogy ez a hely mesterségesen jött létre. Bárki is alkotta meg az biztosan maga is művész lehetett. Elgroon le is ül egy fatörzsre. Már járt itt, de nagyon még nem szentelt túl sok időt ennek a csodának a megszemlélésére. Most ezt bepótolja, amíg felfrissíti magát. A friss levegő jótékonyan hat a művész elméjére. ~ Talán egyszer megfesthetném ezt is itt. Majd, ha már jobb lesz az idő, mert akkor lesz igazán élénk ez a hely.~ Feláll és tesz egy rövid sétát a kis dombra, ahol még virágzik pár virág, de ez már csak töredéke annak, ami fénykorában lehetett. Most már úgy érzi, hogy készen áll a vásárlásra. Így aztán lassan elkezd a Piactér irányába sétálni. Nem kapkodja el, mert nem siet ő aztán sehova. Holnapig ráér bőven. Mondjuk még össze kéne pakolnia, de azzal hamar meglesz. Végre lehetőséget kapott, hogy megcsillogtassa tehetségét. Ráadásul még egy múzsát is sikerült összeszednie, így aztán panaszra semmi oka sem lehet. Teysus szépen egyengeti az útját. Ezt tervezi is meghálálni neki majd idővel, ha már még jobban összeszedte magát és még egy kis hírnévre is szert tett.*
// Kis kitérő //
* Hátrahagyja a nyomot levegőjű piaci forgatagot. Jó egy kicsit kiszabadulni a város nyomorából. Ez a hely csöndes, békés és idilli. Nem hiába járnak ide enyelegni a szerelemtől megrészegült párok. Ideális hely randevúkhoz és találkákhoz, ha úgy a van a fák még egy kis etyepetyét is elrejtenek. Nagyon érdekes viszont a hely elrendezése. Szinte tökéletes körben lettek nőttek ki a talajból a fák. Igaz lehet a hír, hogy ez a hely mesterségesen jött létre. Bárki is alkotta meg az biztosan maga is művész lehetett. Elgroon le is ül egy fatörzsre. Már járt itt, de nagyon még nem szentelt túl sok időt ennek a csodának a megszemlélésére. Most ezt bepótolja, amíg felfrissíti magát. A friss levegő jótékonyan hat a művész elméjére. ~ Talán egyszer megfesthetném ezt is itt. Majd, ha már jobb lesz az idő, mert akkor lesz igazán élénk ez a hely.~ Feláll és tesz egy rövid sétát a kis dombra, ahol még virágzik pár virág, de ez már csak töredéke annak, ami fénykorában lehetett. Most már úgy érzi, hogy készen áll a vásárlásra. Így aztán lassan elkezd a Piactér irányába sétálni. Nem kapkodja el, mert nem siet ő aztán sehova. Holnapig ráér bőven. Mondjuk még össze kéne pakolnia, de azzal hamar meglesz. Végre lehetőséget kapott, hogy megcsillogtassa tehetségét. Ráadásul még egy múzsát is sikerült összeszednie, így aztán panaszra semmi oka sem lehet. Teysus szépen egyengeti az útját. Ezt tervezi is meghálálni neki majd idővel, ha már még jobban összeszedte magát és még egy kis hírnévre is szert tett.*
8322. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:07:20
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:07:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Álmok és csillagok//
*A kovácsműhelyből kilépve megcsapja a hideg esti levegő. Mélyeket szippant belőle, miközben megkerüli az épületet, és ráfordul az erdőszéli tisztásra vezető útra. Gyorsan halad, a zsákjai halkan zörögnek a teherhordó rúd két végén. Háta mögül füstszagot és kutyaugatást hoz a szél.
A tisztás szélén megáll, hogy körülnézzen. Arthenior fényei ide már nem érnek el. A tisztást körbefogó, karcsú fák látszólag egyetlen fekete falat alkotnak a csillagokkal teli égbolt alatt. Nawanthiri leteszi a zsákjait, és a nadrágja szárát térd alatt összefogó zsinórokat kioldja, majd megköti a bokájánál: a korábbi buggyos térdnadrág ezzel bő hosszúnadrággá változik.
Nehéz lépteket hall közeledni a műhely irányából. Ezeket a lépéseket hallgatta egész nap, száz közül is megismerné őket. A gazdájuk szándékában azonban már nem olyan biztos. Hamar felkapja a zsákjait, és amilyen csendben csak tud, behúzódik a tisztás szélén álló fák közé. Állva marad, a sudár törzsek legfeljebb félig takarják, de a sötét ruháiban így is könnyen beleolvad az éjszakába.*
*A kovácsműhelyből kilépve megcsapja a hideg esti levegő. Mélyeket szippant belőle, miközben megkerüli az épületet, és ráfordul az erdőszéli tisztásra vezető útra. Gyorsan halad, a zsákjai halkan zörögnek a teherhordó rúd két végén. Háta mögül füstszagot és kutyaugatást hoz a szél.
A tisztás szélén megáll, hogy körülnézzen. Arthenior fényei ide már nem érnek el. A tisztást körbefogó, karcsú fák látszólag egyetlen fekete falat alkotnak a csillagokkal teli égbolt alatt. Nawanthiri leteszi a zsákjait, és a nadrágja szárát térd alatt összefogó zsinórokat kioldja, majd megköti a bokájánál: a korábbi buggyos térdnadrág ezzel bő hosszúnadrággá változik.
Nehéz lépteket hall közeledni a műhely irányából. Ezeket a lépéseket hallgatta egész nap, száz közül is megismerné őket. A gazdájuk szándékában azonban már nem olyan biztos. Hamar felkapja a zsákjait, és amilyen csendben csak tud, behúzódik a tisztás szélén álló fák közé. Állva marad, a sudár törzsek legfeljebb félig takarják, de a sötét ruháiban így is könnyen beleolvad az éjszakába.*
8321. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-11-13 16:51:30
Üzenet elküldve: 2020-11-13 16:51:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erre doktor beszerző körúton//
*Nagy mázlija van. Az öreg olyan csendbe van mintha megkukult volna. Bocsánat! A doktor úr ugye. Furán tikkelni kezd a szeme, hogy az állat nem sokkal másabb mint az ember.*
- Te vagy az orvos. Ha azt mondod biztos úgy van.
*Persze, hogy nem hiszi el amit összehord az öreg de most már végig játssza az álcáját mint aki hű segéd szanitéc a doktor úrnak. A tisztás ezzel a jó sebességgel hamar elérik. Kikecmeregnek az erdőből és behatolnak a városba. A doktor úr javaslatára jobbra fordul a tisztásról és reményeik szerint tényleg a kovácsnál kötnek ki. Talán ezt még tudja az öreg és nem fogja félre vezetni.*
*Nagy mázlija van. Az öreg olyan csendbe van mintha megkukult volna. Bocsánat! A doktor úr ugye. Furán tikkelni kezd a szeme, hogy az állat nem sokkal másabb mint az ember.*
- Te vagy az orvos. Ha azt mondod biztos úgy van.
*Persze, hogy nem hiszi el amit összehord az öreg de most már végig játssza az álcáját mint aki hű segéd szanitéc a doktor úrnak. A tisztás ezzel a jó sebességgel hamar elérik. Kikecmeregnek az erdőből és behatolnak a városba. A doktor úr javaslatára jobbra fordul a tisztásról és reményeik szerint tényleg a kovácsnál kötnek ki. Talán ezt még tudja az öreg és nem fogja félre vezetni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587