//A háború malmai//
*Az utasítás elhangzik, melyet Zaxdor a maga módján nyugtáz. Ez annyit tesz, hogy szorosan két kézre fogja kalapácsát, felzárkózik Kagan mellé, utasításának megfelelően a jobb oldalra.*
- Igen. Hadúr! *Szavai inkább csak töltelékek hisz jó látszik mit tesz, vagy mit nem tesz, tekintete már inkább valahol távol jár, s az említett kúriát keresi. A tömeg zúgolódását is hallani véli, olykor egy-két csattanás zaja, mintha egy-egy nagyobb tárgy érkezett volna meg célpontjához, néhol hangosabb üvöltés, mi sikert, vagy halált jelez. De lehet csak képzeli, a feladatára koncentrál, s a szituációt maga próbálja uralni, kizárva mindent. Daewe hamarosan megérkezik, s az ellátmány kiosztása is megtörténik. Zax a magyarázatot bólintással nyugtázza, s átveszi az elftől a varázsitalt, amit a fény felé tartva lötyköl meg egy kicsit, majd övére fűz. Komoly tekintettel hallgatja a további magyarázatot, a törzs sámánjának varázslatos tevékenysége is mindig lenyűgözte, most valahogy ekképp tekint Daewere is. ~ Harcedzett ábrázata ellenére meglehetősen barátságos. Ahogy csata előtt szükséges. ~ Gondolja magában. Kagan jól dönt, a három legmarconább fickót rakja előre, a törp vélhetően tapasztalt veterán. Hátra kerülnek a nők, de az egyik legfontosabb feladat az övék. Mert míg az első, támadó vonal a csatával lesz elfoglalva, lesz, ki figyeljen a hátukra is. Nem utolsó szempont, hogy vélhetően maga Kagan sem dísznek hordja fegyvereit. A meglehetősen csendes óriás, továbbra sem szaval mozgalmi dalokat, talán csak arcán látszik az eltökéltség és a vágy, hogy az utasításnak megfelelően a többiekkel karöltve, végre rendet tegyen.*