Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:08:59
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:08:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric a lehetőségek kihasználásában hisz, abban, hogy mindenkinek a saját kezében van a sorsa és ha eleget tesz érte, képes elérni a célját. Lehetőségük volt találkozni, lehetőségük volt összejönni és most itt vannak. Bár ez inkább a bárónak köszönhető. Nehezebben győzte meg szándékairól a lányt, de végül, úgy látszik, sikerült. Vagyis most itt vannak és egymást cirógatják.
A történet Kathlynről meggyőzni látszik Aenaet és az igricben semmiféle rossz érzés nincs a kitalált történetet illetően. Akár így is történhetett volna. Bár nem így történt. Egyelőre szeretné megőrizni magának múltjának ezen szeletkéjét, s bár, minden arra vall, érzelmei iránta túlmutatnak az éhes, másnapos, kanos, fáradt, dühös és szomorú hat-fogatán, egyelőre még nem érzi olyan biztosnak, hogy felfedje ezeket az emlékeket.
Aenae szavaira nem mond semmit a történettel kapcsolatban, a hallgatás sokkal kifizetődőbb olykor. A bocsánatkérésre pedig csak egy gyengéd simítással válaszol a lány ajkain. Afelől sincs rossz érzése, hogy a hazugsága után még tőle kérnek bocsánatot. Ha volnának érzelmeinek ilyen aspektusai, véletlen se juthatott volna el oda, ahol most van. A bűntudat nem kifizetődő az olyanok életében, mint ő.
A bocsánatkérést követő mozdulatokra összevonja a szemöldökét, ajkának szélébe érdeklődő ránccal költözik egy halovány mosoly. Az övcsatjáig vándorló ujjakat követi sárga pillantása, kicsit lejjebb is csúszik, csak éppen, alig érezhetően, hogy a lánynak kézre essen az a csat. Mosolya kiszélesedik, amikor Aenae elkezdi kiszabadítani ingét, ám a merénylet, ami ellene készül vezeklésnek álcázva, váratlanul éri.
Ahogy a lány ajkai a hasfalára tapadnak és a kifújt levegő komikus hangokat csal elő, összerándul és felnevet, de igyekszik nem fájdalmat okozni és elkapni onnan Aenae fejét.*
- Nade, kérem, micsoda dolog ez? *Nevet fel felszabadultan. Más alkalommal, mással meglehet, hogy csalódott volna, de most ez egyáltalán nincs így.*
- Miféle galád módi ez, úrnőm? *Kérdi tréfálkozva, kicsit lejjebb hajol, hogy csókkal honorálhassa a nagyszerűen kidolgozott csapda csattanóját.*
*Az igric a lehetőségek kihasználásában hisz, abban, hogy mindenkinek a saját kezében van a sorsa és ha eleget tesz érte, képes elérni a célját. Lehetőségük volt találkozni, lehetőségük volt összejönni és most itt vannak. Bár ez inkább a bárónak köszönhető. Nehezebben győzte meg szándékairól a lányt, de végül, úgy látszik, sikerült. Vagyis most itt vannak és egymást cirógatják.
A történet Kathlynről meggyőzni látszik Aenaet és az igricben semmiféle rossz érzés nincs a kitalált történetet illetően. Akár így is történhetett volna. Bár nem így történt. Egyelőre szeretné megőrizni magának múltjának ezen szeletkéjét, s bár, minden arra vall, érzelmei iránta túlmutatnak az éhes, másnapos, kanos, fáradt, dühös és szomorú hat-fogatán, egyelőre még nem érzi olyan biztosnak, hogy felfedje ezeket az emlékeket.
Aenae szavaira nem mond semmit a történettel kapcsolatban, a hallgatás sokkal kifizetődőbb olykor. A bocsánatkérésre pedig csak egy gyengéd simítással válaszol a lány ajkain. Afelől sincs rossz érzése, hogy a hazugsága után még tőle kérnek bocsánatot. Ha volnának érzelmeinek ilyen aspektusai, véletlen se juthatott volna el oda, ahol most van. A bűntudat nem kifizetődő az olyanok életében, mint ő.
A bocsánatkérést követő mozdulatokra összevonja a szemöldökét, ajkának szélébe érdeklődő ránccal költözik egy halovány mosoly. Az övcsatjáig vándorló ujjakat követi sárga pillantása, kicsit lejjebb is csúszik, csak éppen, alig érezhetően, hogy a lánynak kézre essen az a csat. Mosolya kiszélesedik, amikor Aenae elkezdi kiszabadítani ingét, ám a merénylet, ami ellene készül vezeklésnek álcázva, váratlanul éri.
Ahogy a lány ajkai a hasfalára tapadnak és a kifújt levegő komikus hangokat csal elő, összerándul és felnevet, de igyekszik nem fájdalmat okozni és elkapni onnan Aenae fejét.*
- Nade, kérem, micsoda dolog ez? *Nevet fel felszabadultan. Más alkalommal, mással meglehet, hogy csalódott volna, de most ez egyáltalán nincs így.*
- Miféle galád módi ez, úrnőm? *Kérdi tréfálkozva, kicsit lejjebb hajol, hogy csókkal honorálhassa a nagyszerűen kidolgozott csapda csattanóját.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-13 08:50:34
Üzenet elküldve: 2020-04-13 08:50:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ühüm.
*Hümmenti mosolyogva, immáron újra csukott szemmel. A konklúziót meg megtartja saját magának: ha csak egy lány a sok közül, aki senki sem veszi észre, nemhogy egy Cha'ysshoz hasonló férfi. Mindenesetre senkit sem kárhoztat ezért, hiszen szokott tükörbe nézni, annak ellenére is, hogy a tükrök nem tartoznak a barátai közé. Persze a történelem nem tárgyalja azokat a tényeket, hogy "mi lett volna, ha...?" és ezért talán neki is felesleges ezen merengenie. Ettől függetlenül nehezen engedi el, mert minden elméletére rácáfol az, hogy itt fekszik ennek a tökéletes férfinak az ölében és egymást cirógatják.
Csukott szemmel hallgatja a történetet a nőről, akiről a fegyver a nevét kapta, szerencse, hogy szemei csukva vannak, mert így nem guvadnak ki a csodálkozástól. Keze viszont újra cirógat.*
- Hümm.
*Hümment újra, aztán felpillant Cha'yssra.*
- A romantikus történeteket jobban szeretem. Azok akkor is jobbak, ha szomorú a végük. Szerencsétlen ember...
*Aenaeben fel sem merül, hogy Cha'yss nem az igazat, vagy nem a teljes igazat mondja.*
- Sajnálom, hogy erőszakoskodtam.
*Tényleg sajnálja, nagyon. Oldalára fordul és ehhez ismét be kell szüntesse a férfi combjának simogatását, annál is inkább, mert arra a karjára támaszkodik, így Cha'yss lába fel- és alkarja meg a nyaka közé kerül. Másik keze pedig végigsimít a másik felsőtestén, a kulcscsontjától az övcsatjáig, topáz tekintete saját ujjait követi. Kicsit elbabrál az övcsaton, mintha az előző erőszakossága miatt egy kis delejezéssel akarna vezekelni. Erről azonban szó sincsen, noha legalább egy percig úgy tűnhet, hogy ilyesmire készül. Ez alatt az egy perc alatt - egy percnek tűnő pár pillanat alatt - szabad kezével azon dolgozik, hogy szabaddá tegye Cha'yss hasát, aztán pedig mély levegőt vegyen ahhoz, hogy száját a férfi hasára tapasztva jól belefújja az imént beszívott összes levegőt.*
- Ühüm.
*Hümmenti mosolyogva, immáron újra csukott szemmel. A konklúziót meg megtartja saját magának: ha csak egy lány a sok közül, aki senki sem veszi észre, nemhogy egy Cha'ysshoz hasonló férfi. Mindenesetre senkit sem kárhoztat ezért, hiszen szokott tükörbe nézni, annak ellenére is, hogy a tükrök nem tartoznak a barátai közé. Persze a történelem nem tárgyalja azokat a tényeket, hogy "mi lett volna, ha...?" és ezért talán neki is felesleges ezen merengenie. Ettől függetlenül nehezen engedi el, mert minden elméletére rácáfol az, hogy itt fekszik ennek a tökéletes férfinak az ölében és egymást cirógatják.
Csukott szemmel hallgatja a történetet a nőről, akiről a fegyver a nevét kapta, szerencse, hogy szemei csukva vannak, mert így nem guvadnak ki a csodálkozástól. Keze viszont újra cirógat.*
- Hümm.
*Hümment újra, aztán felpillant Cha'yssra.*
- A romantikus történeteket jobban szeretem. Azok akkor is jobbak, ha szomorú a végük. Szerencsétlen ember...
*Aenaeben fel sem merül, hogy Cha'yss nem az igazat, vagy nem a teljes igazat mondja.*
- Sajnálom, hogy erőszakoskodtam.
*Tényleg sajnálja, nagyon. Oldalára fordul és ehhez ismét be kell szüntesse a férfi combjának simogatását, annál is inkább, mert arra a karjára támaszkodik, így Cha'yss lába fel- és alkarja meg a nyaka közé kerül. Másik keze pedig végigsimít a másik felsőtestén, a kulcscsontjától az övcsatjáig, topáz tekintete saját ujjait követi. Kicsit elbabrál az övcsaton, mintha az előző erőszakossága miatt egy kis delejezéssel akarna vezekelni. Erről azonban szó sincsen, noha legalább egy percig úgy tűnhet, hogy ilyesmire készül. Ez alatt az egy perc alatt - egy percnek tűnő pár pillanat alatt - szabad kezével azon dolgozik, hogy szabaddá tegye Cha'yss hasát, aztán pedig mély levegőt vegyen ahhoz, hogy száját a férfi hasára tapasztva jól belefújja az imént beszívott összes levegőt.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-13 08:12:02
Üzenet elküldve: 2020-04-13 08:12:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*A természet csodálatos koncertjét hallgatva jut el a tisztásra. Itt is szintén hallani a hangokat, bár a fák leveleinek a hangja, amit a szél okoz, most sokkal dominálóbb. A madarak hangja is kiegészülhetett más fajokkal. Már nincs messze Artheniortól. A fákat elhagyva eljut a tisztásra, ahol csak a móka kedvéért megint felmászik a kis dombra. A másik oldal lejtőjére lefekszik néhány percre, hogy hallgassa a természet koncertjét. Nem akar estig itt feküdni, úgyhogy felkel és folytatja az útját Artheniorba.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:33:20
Üzenet elküldve: 2020-04-12 16:33:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem igazán tudja, milyen lenne a tökéletes gyermekkor, így nem is vágyhat rá. Ha netán találkozna valakivel, aki ilyesmiről mesél, akkor lehetne irigy. De a jelenesetben Aztyan is híján volt ennek, így tökéletesen elégedett a múltjával. Még ha néha nehéz is volt, nem változtatna rajta egy kicsit sem. Úgy bizonyára más lenne, magát pedig már ilyennek fogadta el. Hibáival együtt. Aztyan leül a fatövébe, Mori pedig követi, jobb ötlet és kényelmesebb is, mint állni. Márpedig a beszélgetésük úgy fest még ennél is hosszabbra nyúlik. Elrendezi maga körül a szoknyáját és a köpenyét, aztán már ülve sokkal kellemesebben cseveghetnek tovább.
Különös, de úgy érzi Aztyan meglátása helyes, anyjának pedig erről amúgy sem kell tudnia.*
- Sosem voltam eléggé bátor, hogy járatlan utat válasszak a biztos járt helyett. *jelenti ki, mert igaza van a férfinek, csak a megfogadásához kéne némi merészség is. Nem igazán van ilyesmi Moriban. Vagy csak sosem derült ki, hisz nem került olyan helyzetbe.
Aztyan biztosítja arról, hogy nem egy nagy közös főzést tervez a konyhában így megnyugszik.*
- Óh, akkor talán mégiscsak menni fog. *jegyzi meg. Ha nincsen tele a konyha, akkor jól tud főzni. Bár az is lehet, hogy még előtte pár órával előkészül, és akkor már csak az utolsó simításokkal kevesebb időt tölt majd a konyhában.*
- Azért attól szerintem messze állok még. *közben kiakad a következő megjegyzésre.*
- Nyilván Kalmárt is csak kontárok tudják vezetni, ugye? *kérdezi, kicsit ironikusan mosolyogva. Persze reméli, azért nem érti félre Aztyan. Nem gondolja ugyanis a férfit kontárnak. Nyilván nem mindenki ugyanahhoz ért. De ettől működik jól bármi, ha mindenki tudja hol a helye, és azt teszi, amihez ért.*
- Kíváncsi leszek, a többiek mit szólnak hozzá? *jegyzi meg, és bár idő, míg erre sor kerül, azért már alig várja. *
- Lehet olyan édességet is sütnöm, ami nincsen az étlapon? *kérdez és egy újabb jutott eszébe fogás jutott az eszébe, amit szeret, csak vajmi ritkán jut ideje arra, hogy megsüsse magának. Ám ezt csak akkor fejti ki, ha Aztyan igent mond rá.*
*Nem igazán tudja, milyen lenne a tökéletes gyermekkor, így nem is vágyhat rá. Ha netán találkozna valakivel, aki ilyesmiről mesél, akkor lehetne irigy. De a jelenesetben Aztyan is híján volt ennek, így tökéletesen elégedett a múltjával. Még ha néha nehéz is volt, nem változtatna rajta egy kicsit sem. Úgy bizonyára más lenne, magát pedig már ilyennek fogadta el. Hibáival együtt. Aztyan leül a fatövébe, Mori pedig követi, jobb ötlet és kényelmesebb is, mint állni. Márpedig a beszélgetésük úgy fest még ennél is hosszabbra nyúlik. Elrendezi maga körül a szoknyáját és a köpenyét, aztán már ülve sokkal kellemesebben cseveghetnek tovább.
Különös, de úgy érzi Aztyan meglátása helyes, anyjának pedig erről amúgy sem kell tudnia.*
- Sosem voltam eléggé bátor, hogy járatlan utat válasszak a biztos járt helyett. *jelenti ki, mert igaza van a férfinek, csak a megfogadásához kéne némi merészség is. Nem igazán van ilyesmi Moriban. Vagy csak sosem derült ki, hisz nem került olyan helyzetbe.
Aztyan biztosítja arról, hogy nem egy nagy közös főzést tervez a konyhában így megnyugszik.*
- Óh, akkor talán mégiscsak menni fog. *jegyzi meg. Ha nincsen tele a konyha, akkor jól tud főzni. Bár az is lehet, hogy még előtte pár órával előkészül, és akkor már csak az utolsó simításokkal kevesebb időt tölt majd a konyhában.*
- Azért attól szerintem messze állok még. *közben kiakad a következő megjegyzésre.*
- Nyilván Kalmárt is csak kontárok tudják vezetni, ugye? *kérdezi, kicsit ironikusan mosolyogva. Persze reméli, azért nem érti félre Aztyan. Nem gondolja ugyanis a férfit kontárnak. Nyilván nem mindenki ugyanahhoz ért. De ettől működik jól bármi, ha mindenki tudja hol a helye, és azt teszi, amihez ért.*
- Kíváncsi leszek, a többiek mit szólnak hozzá? *jegyzi meg, és bár idő, míg erre sor kerül, azért már alig várja. *
- Lehet olyan édességet is sütnöm, ami nincsen az étlapon? *kérdez és egy újabb jutott eszébe fogás jutott az eszébe, amit szeret, csak vajmi ritkán jut ideje arra, hogy megsüsse magának. Ám ezt csak akkor fejti ki, ha Aztyan igent mond rá.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:32:02
Üzenet elküldve: 2020-04-12 15:32:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric viszont már jót nevet Aenae felcsattanásán, miszerint mosson fület, ha úgy hallotta, a lány meggyőzően mondta a szakajtónyi gyerek dolgot. Maga is emlékszik a pillanatra, amikor a topázszemű lány közölte vele, hogy terhes és ő azt hitte, hogy az övé a gyerek. Nagyon megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem ő az apa.
A terhesség ideje alatt nem is találkoztak nagyon, így neki ez a rész kimaradt, aminek nagyon örül is. Wegtorenben, a bordélyházban különösen ügyeltek, hogy a lányok ne legyenek terhesek, de ha mégis megesett, akkor az a lány sokáig nem maradt a házban.
A visszakérdezésre csak a bal szemöldöke szalad feljebb, pár pillanatig azt latolgatja, mi okozhatta az éles kérdést.*
- Úgy. *Válaszolja kurtán, majd a folytatásra halkan felsóhajt.*
- Úgy érted, ha nem lettél volna a Vashegy úrnője? *Kérdi, de folytatja is.*
- Úgy történt, ahogy történnie kellett. Te úrnő vagy és kereskedő és találkoztunk. Most pedig itt vagyunk. *Mutat körbe szabad kezével a tisztás idilli látképén. Persze mindez nem ilyen egyszerű volt és az igric sem hisz az eleve elrendelésben, de talán van valami sorszerű a találkozásukban.
A fontos kérdésre adott cseppet sem kielégítő válasz egyáltalán nem volt Aenae ínyére, de ez nem lepi meg az igricet. A belsőcombjába enyhén mélyedő ujjakra egy aprót mozdul, ahogy hallgatja a lány szavait.
A téma boncolgatása nincs annyira az ínyére, mert olyan emlékeket ébreszt benne, amelyeket szeretett volna mélyen eltemetve tartani. Ha tudná Aenae, hogy milyen messze jár az igazságtól és félő, ha megtudná, olyan ajtót tárna fel, amely mögötti területeket nem szívesen mutatna meg a lánynak. Most még biztosan nem.*
- A fegyvert készítő mester nevezte el az általa készített fegyvereket. Minden számszeríjnak egy nevet adott, megtiszteltetés volt, ha egy céhtag fegyvert kapott tőle. *Kezd bele egy kitalált történetbe.*
- A lányai után adta a neveket, akiket elveszített. Egy ellenséges nemesi ház bérkardjai végeztek velük. A mi céhünk vállalta a vérbosszú teljesítését. A feladat teljesítése közben tanúsított tetteim elismeréseként kaptam tőle ezt a fegyvert. A legkisebb lányát hívták Kathlynnek. *Fejezi be elhalkulva, enyhe nosztalgikus, szomorkás felhangot csempészve a hangjába.
Most még nincs kész rá a kapcsolatuk, hogy feltárja magát Aenaenek. Most még nem.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 15:32:52
*Az igric viszont már jót nevet Aenae felcsattanásán, miszerint mosson fület, ha úgy hallotta, a lány meggyőzően mondta a szakajtónyi gyerek dolgot. Maga is emlékszik a pillanatra, amikor a topázszemű lány közölte vele, hogy terhes és ő azt hitte, hogy az övé a gyerek. Nagyon megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy nem ő az apa.
A terhesség ideje alatt nem is találkoztak nagyon, így neki ez a rész kimaradt, aminek nagyon örül is. Wegtorenben, a bordélyházban különösen ügyeltek, hogy a lányok ne legyenek terhesek, de ha mégis megesett, akkor az a lány sokáig nem maradt a házban.
A visszakérdezésre csak a bal szemöldöke szalad feljebb, pár pillanatig azt latolgatja, mi okozhatta az éles kérdést.*
- Úgy. *Válaszolja kurtán, majd a folytatásra halkan felsóhajt.*
- Úgy érted, ha nem lettél volna a Vashegy úrnője? *Kérdi, de folytatja is.*
- Úgy történt, ahogy történnie kellett. Te úrnő vagy és kereskedő és találkoztunk. Most pedig itt vagyunk. *Mutat körbe szabad kezével a tisztás idilli látképén. Persze mindez nem ilyen egyszerű volt és az igric sem hisz az eleve elrendelésben, de talán van valami sorszerű a találkozásukban.
A fontos kérdésre adott cseppet sem kielégítő válasz egyáltalán nem volt Aenae ínyére, de ez nem lepi meg az igricet. A belsőcombjába enyhén mélyedő ujjakra egy aprót mozdul, ahogy hallgatja a lány szavait.
A téma boncolgatása nincs annyira az ínyére, mert olyan emlékeket ébreszt benne, amelyeket szeretett volna mélyen eltemetve tartani. Ha tudná Aenae, hogy milyen messze jár az igazságtól és félő, ha megtudná, olyan ajtót tárna fel, amely mögötti területeket nem szívesen mutatna meg a lánynak. Most még biztosan nem.*
- A fegyvert készítő mester nevezte el az általa készített fegyvereket. Minden számszeríjnak egy nevet adott, megtiszteltetés volt, ha egy céhtag fegyvert kapott tőle. *Kezd bele egy kitalált történetbe.*
- A lányai után adta a neveket, akiket elveszített. Egy ellenséges nemesi ház bérkardjai végeztek velük. A mi céhünk vállalta a vérbosszú teljesítését. A feladat teljesítése közben tanúsított tetteim elismeréseként kaptam tőle ezt a fegyvert. A legkisebb lányát hívták Kathlynnek. *Fejezi be elhalkulva, enyhe nosztalgikus, szomorkás felhangot csempészve a hangjába.
Most még nincs kész rá a kapcsolatuk, hogy feltárja magát Aenaenek. Most még nem.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 15:32:52
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-12 13:23:53
Üzenet elküldve: 2020-04-12 13:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Meggyőzően?! Moss fület, barátom!
*Nevetése nem egészen őszinte, bár igaz is, hogy Cha'yss nem látta, mikor két hányás között éppen leugrani készült Kagan kilátójából.*
- Nem. Egy is elég volt. Sőt még sok is. Sokk.
*Nem mintha ne lettek volna szép pillanatok benne, vagy mulatságosak, például mikor Cha'yssnak megvallotta, hogy állapotos. Emlékszik a férfi megkönnyebbülésére, ahogyan megmondta neki, hogy nem az övé. De összességében több hónapnyi nyűg volt, aminek szerencsére vége van már, különben végképp csont sovánnyá fogyott volna. Azóta sem sikerült visszaszednie magára semmit, de ehhez hozzájárul az is, hogy továbbra is utál enni, ha pedig rászánja magát a táplálkozásra, akkor is válogat és csak csipeget.*
- Igen? Úgy, ahogy történnie kell?
*Túlságosan is élesen kérdez vissza, de erről inkább a helyzet, nem pedig Cha'yss szavai tehetnek. No nem mintha ne dobná magát bármikor szívesen a férfi karjai közé...*
- Ha nem lennék a Vashegy úrnője, akkor nem lenne egymással semmiféle üzleti ügyünk...
*Amiknek rendszerint az a vége, hogy olyan közel kerülnek egymáshoz, amennyire közel férfi és nő csak kerülhet. Ez Aenaenek egy cseppet sem sincsen egyébként ellenére, bár örömmel is választja a kettőt.*
- A fegyvered...
*Ismétli a szót. Érzi persze, hogy ez egy kitérő válasz, hiszen ő sem most jött a falvédőről, az másik kérdés, hogy rendszerint visszavonulót fúj az ilyen helyzetekben, mert nem szeret konfrontálódni.*
- És miért pont ezt a női nevet választottad a fegyvered nevéül?
*A "női" szót kissé megnyomja.*
- Hallottad valahol és úgy megtetszett? Híres wegtoreni szépség? Színésznőnek képzelem. Akiért a fél város odavan és minden előadás után teli van az öltözője a hódolóktól kapott virágokkal.
*Ujjai Cha'yss belső combján most megállnak, arca is egészen komoly. Viszont nem csak úgy ott tartja a kezét, ahol eddig cirógatott, hanem a mozdulat kissé erőteljesebb, nem markol ugyan bele Cha'yssba, de az érintés nem olyan puha, mint eddig volt. Apró jelzés, hogy valódi választ vár? Netán egy önkénytelen mozdulat a kissé feszült szituációra? Nehéz lenne a férfinek megmondania ezt.*
- Meggyőzően?! Moss fület, barátom!
*Nevetése nem egészen őszinte, bár igaz is, hogy Cha'yss nem látta, mikor két hányás között éppen leugrani készült Kagan kilátójából.*
- Nem. Egy is elég volt. Sőt még sok is. Sokk.
*Nem mintha ne lettek volna szép pillanatok benne, vagy mulatságosak, például mikor Cha'yssnak megvallotta, hogy állapotos. Emlékszik a férfi megkönnyebbülésére, ahogyan megmondta neki, hogy nem az övé. De összességében több hónapnyi nyűg volt, aminek szerencsére vége van már, különben végképp csont sovánnyá fogyott volna. Azóta sem sikerült visszaszednie magára semmit, de ehhez hozzájárul az is, hogy továbbra is utál enni, ha pedig rászánja magát a táplálkozásra, akkor is válogat és csak csipeget.*
- Igen? Úgy, ahogy történnie kell?
*Túlságosan is élesen kérdez vissza, de erről inkább a helyzet, nem pedig Cha'yss szavai tehetnek. No nem mintha ne dobná magát bármikor szívesen a férfi karjai közé...*
- Ha nem lennék a Vashegy úrnője, akkor nem lenne egymással semmiféle üzleti ügyünk...
*Amiknek rendszerint az a vége, hogy olyan közel kerülnek egymáshoz, amennyire közel férfi és nő csak kerülhet. Ez Aenaenek egy cseppet sem sincsen egyébként ellenére, bár örömmel is választja a kettőt.*
- A fegyvered...
*Ismétli a szót. Érzi persze, hogy ez egy kitérő válasz, hiszen ő sem most jött a falvédőről, az másik kérdés, hogy rendszerint visszavonulót fúj az ilyen helyzetekben, mert nem szeret konfrontálódni.*
- És miért pont ezt a női nevet választottad a fegyvered nevéül?
*A "női" szót kissé megnyomja.*
- Hallottad valahol és úgy megtetszett? Híres wegtoreni szépség? Színésznőnek képzelem. Akiért a fél város odavan és minden előadás után teli van az öltözője a hódolóktól kapott virágokkal.
*Ujjai Cha'yss belső combján most megállnak, arca is egészen komoly. Viszont nem csak úgy ott tartja a kezét, ahol eddig cirógatott, hanem a mozdulat kissé erőteljesebb, nem markol ugyan bele Cha'yssba, de az érintés nem olyan puha, mint eddig volt. Apró jelzés, hogy valódi választ vár? Netán egy önkénytelen mozdulat a kissé feszült szituációra? Nehéz lenne a férfinek megmondania ezt.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-12 11:24:24
Üzenet elküldve: 2020-04-12 11:24:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Halkan nevet Aenae válaszán, hogy mennyiszer hallgatná meg újra a választ. Kétségtelen, hogy a lány tökéletesen a hatása alá került és ezt máskor gátlástalanul kihasználná, hogy kiszipolyozza és a végén úgy állítsa be, hogy még véletlen se gondolhassák, ő volt a ludas mindebben. Ám most nem ez a helyzet, bár esetleg akadnak megkérdőjelezhető tettei vele kapcsolatban, mégsem az a célja, hogy kihasználja és kidobja, mint egy használt rongyot.
Valójában érez valamit iránta, hogy szerelmet-e vagy valami ahhoz hasonlót, még nem derült ki, de az biztos, hogy nem a megszokott érzések foglalkoztatják vele kapcsolatban. Szereti azt is, ahogy képes egyetlen szavára elvörösödni.
Persze ezek az érzések idővel változhatnak, de egyelőre nem gondol ilyesmivel. Főleg nem itt, a csendes, békés erdőszélen.
A gyerekkérdésre kapott válaszon már hangosabban fel kell nevetnie. Hangjába némi megkönnyebbülés is vegyül, hogy Aenae tényleg nem akar egy szakajtónyi gyereket. Ez lett volna az első krízispont a kapcsolatukban.*
- Pedig azt hittem. Olyan meggyőzően mondtad. *Mondja némi játékos feddéssel a hangjában. A csalásra csak beletörődően széttárja a karjait, mintha nem is akarta volna leplezni, hogy miféle trükkökkel képes élni a cél érdekében.
Az idilli pillanatba némi üröm vegyül, amikor szóba kerül a mostani helyzet tarthatatlansága. Hisz, ha együtt szeretnének maradni, akkor valamelyiküknek valóban fel kell áldoznia mostani életét. Kétség sincs az igricben, hogy melyikük lesz az.*
- Minden úgy történik, ahogy történnie kell. *Mondja megnyugtató, kedves hangon. Természetesen egyelőre kerüli a választ.
A kérdés meglepi, de ezt csak belül érzi, simogató keze sem áll meg Aenae homlokán, ahogy gyengéden, ujjainak végével becézi a lány bőrét.*
- A fegyverem. *Jön a magától értetődő válasz. Az igric fegyverének tusába vésett, hófehér betűket már láthatta Aeane, de biztos benne, hogy a lány nem erre gondolt, de kíváncsi, mit hoz ki belőle.*
*Halkan nevet Aenae válaszán, hogy mennyiszer hallgatná meg újra a választ. Kétségtelen, hogy a lány tökéletesen a hatása alá került és ezt máskor gátlástalanul kihasználná, hogy kiszipolyozza és a végén úgy állítsa be, hogy még véletlen se gondolhassák, ő volt a ludas mindebben. Ám most nem ez a helyzet, bár esetleg akadnak megkérdőjelezhető tettei vele kapcsolatban, mégsem az a célja, hogy kihasználja és kidobja, mint egy használt rongyot.
Valójában érez valamit iránta, hogy szerelmet-e vagy valami ahhoz hasonlót, még nem derült ki, de az biztos, hogy nem a megszokott érzések foglalkoztatják vele kapcsolatban. Szereti azt is, ahogy képes egyetlen szavára elvörösödni.
Persze ezek az érzések idővel változhatnak, de egyelőre nem gondol ilyesmivel. Főleg nem itt, a csendes, békés erdőszélen.
A gyerekkérdésre kapott válaszon már hangosabban fel kell nevetnie. Hangjába némi megkönnyebbülés is vegyül, hogy Aenae tényleg nem akar egy szakajtónyi gyereket. Ez lett volna az első krízispont a kapcsolatukban.*
- Pedig azt hittem. Olyan meggyőzően mondtad. *Mondja némi játékos feddéssel a hangjában. A csalásra csak beletörődően széttárja a karjait, mintha nem is akarta volna leplezni, hogy miféle trükkökkel képes élni a cél érdekében.
Az idilli pillanatba némi üröm vegyül, amikor szóba kerül a mostani helyzet tarthatatlansága. Hisz, ha együtt szeretnének maradni, akkor valamelyiküknek valóban fel kell áldoznia mostani életét. Kétség sincs az igricben, hogy melyikük lesz az.*
- Minden úgy történik, ahogy történnie kell. *Mondja megnyugtató, kedves hangon. Természetesen egyelőre kerüli a választ.
A kérdés meglepi, de ezt csak belül érzi, simogató keze sem áll meg Aenae homlokán, ahogy gyengéden, ujjainak végével becézi a lány bőrét.*
- A fegyverem. *Jön a magától értetődő válasz. Az igric fegyverének tusába vésett, hófehér betűket már láthatta Aeane, de biztos benne, hogy a lány nem erre gondolt, de kíváncsi, mit hoz ki belőle.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-12 11:10:34
Üzenet elküldve: 2020-04-12 11:10:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Az erdőszéli tisztás nagyon tetszik a harcosnak. Elhatározza, hogy mindig ide fog jönni ha nyugalmat akar. Lefekszik a fűbe és pihenteti a testét. Most nem gondol a múlt tragikus eseményeire, hanem újabb erőt vesz magán, hogy fojtassa útját Artheniorban. Még sok mindent nem látott itt. Szeretne benézni a kovácsműhelybe is, de egyenlőre inkább élvezi a szabad levegőt. Értékelni tudja a nyugalmat és a békét. Nem úgy mint a heves fiatalság akik folyton folyvást keresik a kalandot. Ő már ki vette a részét a harcokból, de ha kell még most is jobban harcol akármelyik fiatal nyikhajnál. A kovácsműhely helyett a szántóföldek felé indul. *
A hozzászólás írója (Zargen Maghte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 12:03:09
A hozzászólás írója (Zargen Maghte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 12:03:09
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:59:51
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:59:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Harangokkal a Vashegyről//
*Alig pár órája hagyhatták el a várost, s már újra itt is van, igaz, nem végállomásként megnevezve azt, egyelőre. Vannak tervei, álmai és kilátásai is, s jelenleg azon van, hogy a legutóbbiak minél pozitívabbak legyenek, hogy az első kettő teljesülhessen.*
- Rendben, köszönöm! *Válaszolja Miknek, majd leugrik Zsálya hátáról, Dudvát is levéve, vállára téve. Sorrend szerint köti ki a jószágokat, eloldozva a köteleket, majd újra, csak éppenséggel egy fa köré csavarva. Kicsit csodálkozik bennük mosolyogva, végigsimít oldalukon, hogy érezhesse puha bundájukat.*
- Akkor én indulok is, ha nem baj. Szia! *Szól még oda kissé, feltehetően a gikszer miatt Mikarrhoz, s ha a fiúnak nincs ellene kifogása, akkor Rony gyors, a tőle telhető legfürgébb léptekkel megindul a Kalmár felé, hogy elérhesse Aztyant.*
*Alig pár órája hagyhatták el a várost, s már újra itt is van, igaz, nem végállomásként megnevezve azt, egyelőre. Vannak tervei, álmai és kilátásai is, s jelenleg azon van, hogy a legutóbbiak minél pozitívabbak legyenek, hogy az első kettő teljesülhessen.*
- Rendben, köszönöm! *Válaszolja Miknek, majd leugrik Zsálya hátáról, Dudvát is levéve, vállára téve. Sorrend szerint köti ki a jószágokat, eloldozva a köteleket, majd újra, csak éppenséggel egy fa köré csavarva. Kicsit csodálkozik bennük mosolyogva, végigsimít oldalukon, hogy érezhesse puha bundájukat.*
- Akkor én indulok is, ha nem baj. Szia! *Szól még oda kissé, feltehetően a gikszer miatt Mikarrhoz, s ha a fiúnak nincs ellene kifogása, akkor Rony gyors, a tőle telhető legfürgébb léptekkel megindul a Kalmár felé, hogy elérhesse Aztyant.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:41:58
Üzenet elküldve: 2020-04-11 15:41:58
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Harangokkal a Vashegyről//
*A szántóföldek felől gyorsan elérik a kovácsműhely mögött elterülő tisztást, amely békés és a turbékoló galambok kedvelt helyszíne. Mik a tevék előtt, Tuldhron mellett lovagok, kényelmesen a nyeregkápára támasztott alkarral.
Ő nem aggódik, bár neki nem is az a feladata, hogy ügyesen kereskedjen, csak az, hogy kísérje a tündért. Úgy tűnik, a tevegelő ifjú is megnyugszik az ötlet hallatán és belemegy a dolgokba.
A tisztás szélén aztán megállhatnak és Mik mosolyogva fordul Tuldhron felé.*
- Menj csak, kösd ki őket és én hozzájuk se nyúlok, ha nem szükséges. *Mondja és ha kell, segít a tündérnek kikötni a jószágokat. Még a ládákat is leköti róluk arra az időre, hogy a tevék is pihenhessenek.
Ha Tuldhron elindul, akkor saját lovát is kipányváza, hadd legeljen, majd leül egy fa árnyékába és úgy dönt, míg a tündér visszaér, eszik valamit. Kibontja a zsákját, előszedi a Moritól kapott csomagot és csendes dúdolással falatozni kezd.*
*A szántóföldek felől gyorsan elérik a kovácsműhely mögött elterülő tisztást, amely békés és a turbékoló galambok kedvelt helyszíne. Mik a tevék előtt, Tuldhron mellett lovagok, kényelmesen a nyeregkápára támasztott alkarral.
Ő nem aggódik, bár neki nem is az a feladata, hogy ügyesen kereskedjen, csak az, hogy kísérje a tündért. Úgy tűnik, a tevegelő ifjú is megnyugszik az ötlet hallatán és belemegy a dolgokba.
A tisztás szélén aztán megállhatnak és Mik mosolyogva fordul Tuldhron felé.*
- Menj csak, kösd ki őket és én hozzájuk se nyúlok, ha nem szükséges. *Mondja és ha kell, segít a tündérnek kikötni a jószágokat. Még a ládákat is leköti róluk arra az időre, hogy a tevék is pihenhessenek.
Ha Tuldhron elindul, akkor saját lovát is kipányváza, hadd legeljen, majd leül egy fa árnyékába és úgy dönt, míg a tündér visszaér, eszik valamit. Kibontja a zsákját, előszedi a Moritól kapott csomagot és csendes dúdolással falatozni kezd.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-11 13:08:08
Üzenet elküldve: 2020-04-11 13:08:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tökéletes helyen, a tökéletes időben, a tökéletes személlyel. A tökéletes pillanatban. Képes lenne némán nézni a férfit egész nap és azon örömködni, hogy az övé ez a csodálatos hímpéldány és senki másé.*
- És még ezerszer meghallgatnám a választ.
*Suttogja, egészen belepirulva a férfi vallomásába. Érdekes, hogy még mindig képes zavarba jönni Cha'yss egyes szavaitól és fülig vörösödni.*
- Helyes.
*Válaszolja kétértelműen, amit Cha'yss akár arra is érthet, hogy alaptalan a féltékenysége, vagy akár arra is, hogy neki milyen sokat fog énekelni. Aenae egyébként elsősorban az utóbbira gondol. Egyébiránt Aenae sosem lenne képes arra, hogy a féltékenység miatt mindenféle ostobaságokat műveljen, ha Cha'yss okot adna neki arra, hogy féltékeny legyen, akkor csendben félreállna. De biztosan kijózanító lenne a dolog és végre bizonyosságot nyerne az, hogy Cha'yss egészen más kaliberű férfi, mint akik az Aenae-félékhez vonzódni szoktak. A csendes félreállás persze nem azt jelenti, hogy ne akadna ki, mint a sezlonyrugó, mert kiakadna, de ennek nem adna hangot sem ordibálással, sem hajtépéssel, sem pedig egyéb, válogatott gonoszságokkal. Amúgy a nyelve hegyén van egy kérdés, szóra is nyitja a száját, majd visszanyeli. Majd talán később.*
- Egek, dehogy lesz szakajtónyi gyerekünk. A legrosszabb rémálmom lenne.
*Kicsit örül, hogy Cha'yss megjegyzi, hogy így nem lenne idejük egymásra, sem a dalolásra, sem pedig a főzőcskézésre. Cha'yss ezen megjegyzése után már úgy gondolja, hogy ő is nyugodtan kinyilváníthatja az érzéseit ezzel kapcsolatban.*
- Óóó, azt mindjárt gondoltam, hogy csalsz.
*Halkan nevet, egyáltalán nem akarja megsérteni a férfit, de ugye jogosak a szavai azok után, hogy amaz egy hajtűvel megberhelt egy zárat. A számtalan meglepetés egyike.*
- Tudom, szerelmem. Nincsenek illúzióim, eme áldatlan állapotot illetően. Valakinek fel kell adnia valamit, ha ezen változtatni akarunk.
*Aenae szeretne normálisan időt tölteni a férfival, nemcsak lopott perceket, egy-egy vásár- vagy ünnepnapot. Tisztában van azzal, hogy Cha'yss egy prosperáló, de viszonylag új üzletet visz a városban és, hogy nem hanyagolhatja a kötelességeit. Igazából neki sem kéne hanyagolni a sajátjait. A bökkenő azzal van, hogy sokkal szívesebben hanyagolja őket, mint Cha'yss a magáéit. Talán mégis jó lenne egy kis féltékenység.*
- Ki az a Kathlyn?
*Tökéletes helyen, a tökéletes időben, a tökéletes személlyel. A tökéletes pillanatban. Képes lenne némán nézni a férfit egész nap és azon örömködni, hogy az övé ez a csodálatos hímpéldány és senki másé.*
- És még ezerszer meghallgatnám a választ.
*Suttogja, egészen belepirulva a férfi vallomásába. Érdekes, hogy még mindig képes zavarba jönni Cha'yss egyes szavaitól és fülig vörösödni.*
- Helyes.
*Válaszolja kétértelműen, amit Cha'yss akár arra is érthet, hogy alaptalan a féltékenysége, vagy akár arra is, hogy neki milyen sokat fog énekelni. Aenae egyébként elsősorban az utóbbira gondol. Egyébiránt Aenae sosem lenne képes arra, hogy a féltékenység miatt mindenféle ostobaságokat műveljen, ha Cha'yss okot adna neki arra, hogy féltékeny legyen, akkor csendben félreállna. De biztosan kijózanító lenne a dolog és végre bizonyosságot nyerne az, hogy Cha'yss egészen más kaliberű férfi, mint akik az Aenae-félékhez vonzódni szoktak. A csendes félreállás persze nem azt jelenti, hogy ne akadna ki, mint a sezlonyrugó, mert kiakadna, de ennek nem adna hangot sem ordibálással, sem hajtépéssel, sem pedig egyéb, válogatott gonoszságokkal. Amúgy a nyelve hegyén van egy kérdés, szóra is nyitja a száját, majd visszanyeli. Majd talán később.*
- Egek, dehogy lesz szakajtónyi gyerekünk. A legrosszabb rémálmom lenne.
*Kicsit örül, hogy Cha'yss megjegyzi, hogy így nem lenne idejük egymásra, sem a dalolásra, sem pedig a főzőcskézésre. Cha'yss ezen megjegyzése után már úgy gondolja, hogy ő is nyugodtan kinyilváníthatja az érzéseit ezzel kapcsolatban.*
- Óóó, azt mindjárt gondoltam, hogy csalsz.
*Halkan nevet, egyáltalán nem akarja megsérteni a férfit, de ugye jogosak a szavai azok után, hogy amaz egy hajtűvel megberhelt egy zárat. A számtalan meglepetés egyike.*
- Tudom, szerelmem. Nincsenek illúzióim, eme áldatlan állapotot illetően. Valakinek fel kell adnia valamit, ha ezen változtatni akarunk.
*Aenae szeretne normálisan időt tölteni a férfival, nemcsak lopott perceket, egy-egy vásár- vagy ünnepnapot. Tisztában van azzal, hogy Cha'yss egy prosperáló, de viszonylag új üzletet visz a városban és, hogy nem hanyagolhatja a kötelességeit. Igazából neki sem kéne hanyagolni a sajátjait. A bökkenő azzal van, hogy sokkal szívesebben hanyagolja őket, mint Cha'yss a magáéit. Talán mégis jó lenne egy kis féltékenység.*
- Ki az a Kathlyn?
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-11 12:25:20
Üzenet elküldve: 2020-04-11 12:25:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A vén tündér végre megérkezik a tisztáshoz. Erdőn mezőn és földeken keresztül kutyagolt, hogy elérkezzen a városba. Párszor azért már kikötött itt az erdő szélén. Nem áll meg csodálni a gomba módra szaporodó fákat. Fontos dolga van. Be kell szerelkeznie egy nyílvetővel. Azt még nem tudja, hogy de kell neki az biztos. Valami egyszerű nyílvető ketyere jó volna amihez nem kell sok erő és még egy aszott tündér is el tud sütni. Valami pletykát hallott, hogy a kovácsműhely megnyílik vagy már meg is nyílt a régi helyén. Igazán jó volna most nem elkutyagolni a targokhoz egy nyílvetőért. Már csak össze kéne számolnia mennyit is ér meg neki ez a mizéria. A tisztáson megkukkolja az erszényét és meglendül a kovácsműhely felé.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:05:21
Üzenet elküldve: 2020-04-11 11:05:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahol Aenae simogatja épp az igricet, ha nem is delejezi, de felébreszt benne bizonyos ösztönöket és kívánalmakat, amelyeket nem tart a helyszínhez és a pillanathoz illőnek. Nem holmi állat ő, hogy ott követelje magának a hús örömét, ahol éppen rájön.
Az érintést az állán viszont hunyt szemmel fogadja, szereti, ha a lány az arcát simogatja. Látja Aenae szemében a rajongást, a szerelmes tüzet, amelyet már oly sok szemben látott, de viszonzásra sosem talált a részéről. Talán most eljött ez a pillanat. Bár az érzés olyan idegen még, hogy nem tudja, valóban arról van-e szó, hogy ő is viszont rajong a lányért.*
- Ezt a kérdést már ezerszer megválaszoltam. *Jönnek oly természetességgel és kedvességgel a szavak az ajkára, hogy azokban szemernyi feddés sincs, csak szeretet.*
- Mert téged szeretlek. *Teszi hozzá, hogy azért egyértelmű legyen.
Sok lány és nő volt már valóban az életében. Mindet szerette, de mindet elhagyta, mert neki más, sokkal nagyobb tervei voltak, mint megállapodni és családot alapítani. Nem tagadja, sokan szebbek is voltak, mint Aenae, a testüket úgy használták, mint wegtoreni kardmesterek a vívókardjukat. Őt mégsem tudták megtartani.
A féltékenységre halkan felnevet.*
- Alaptalan a féltékenységed. *Jegyzi meg kedvesen.*
- Nekik más sosem fogok énekelni, neked viszont annál többet. *Nyugtatja a lányt. Nem kedveli a féltékenységet és tudja, az ő kapcsolatukat is képes volna megmérgezni ez a rajongásból féltékenységbe forduló érzelem. A féltékeny nők őrültek és mindenre képesek, csak azt nem látják be, hogy minden tettükkel, amelyet a szerelem és a féltékenység jegyében tesznek, csak távolabb lökik maguktól a kiszemelt személyt.
A vidéki kúriában lefestett képzeletbeli élet, melyben az igric énekel, Aenae főz és közben "szakajtónyi" gyereket nevelnek, nem tűnik számára vonzónak. De van annyi gyakorlata a tettetésben, hogy mindez egyáltalán nem ül ki arcára vagy akasztja meg mozdulatát, ahogy újra kisimít egy már kisimított hajtincset a lány homlokából.*
- Ha egy szakajtónyi gyerekünk lesz, akkor nem lesz időnk énekelni vagy neked főzni. *Nevet halkan, elvéve élét a kimondatlan nemtetszésnek. Nem akar szakajtónyi gyereket, se nyugodt, békés életet egy vidéki kúrián.*
- A kártya jó ötlet, de vigyázz, csalok. *Tréfálkozik tovább.*
- Bármennyire is szeretnék kettesben lenni veled egy vidéki kúrián, vannak kötelességeim, amelyeket nem hanyagolhatok el. *Nem véletlen használta a mondatban a "kettesben" szót, ahogy nem véletlen vetítette most csak magára az akadályt.*
- De nem látom akadályát, hogy egy közeli, erdei kúriában egy-egy vásár- vagy ünnepnapot, békében, nyugalomban. *Sóhajtja, burkoltan jelezve és elrejtve a válaszban, hogy nem volna ínyére minden alkalommal az ismert világ déli részére utazni mindezért.*
*Ahol Aenae simogatja épp az igricet, ha nem is delejezi, de felébreszt benne bizonyos ösztönöket és kívánalmakat, amelyeket nem tart a helyszínhez és a pillanathoz illőnek. Nem holmi állat ő, hogy ott követelje magának a hús örömét, ahol éppen rájön.
Az érintést az állán viszont hunyt szemmel fogadja, szereti, ha a lány az arcát simogatja. Látja Aenae szemében a rajongást, a szerelmes tüzet, amelyet már oly sok szemben látott, de viszonzásra sosem talált a részéről. Talán most eljött ez a pillanat. Bár az érzés olyan idegen még, hogy nem tudja, valóban arról van-e szó, hogy ő is viszont rajong a lányért.*
- Ezt a kérdést már ezerszer megválaszoltam. *Jönnek oly természetességgel és kedvességgel a szavak az ajkára, hogy azokban szemernyi feddés sincs, csak szeretet.*
- Mert téged szeretlek. *Teszi hozzá, hogy azért egyértelmű legyen.
Sok lány és nő volt már valóban az életében. Mindet szerette, de mindet elhagyta, mert neki más, sokkal nagyobb tervei voltak, mint megállapodni és családot alapítani. Nem tagadja, sokan szebbek is voltak, mint Aenae, a testüket úgy használták, mint wegtoreni kardmesterek a vívókardjukat. Őt mégsem tudták megtartani.
A féltékenységre halkan felnevet.*
- Alaptalan a féltékenységed. *Jegyzi meg kedvesen.*
- Nekik más sosem fogok énekelni, neked viszont annál többet. *Nyugtatja a lányt. Nem kedveli a féltékenységet és tudja, az ő kapcsolatukat is képes volna megmérgezni ez a rajongásból féltékenységbe forduló érzelem. A féltékeny nők őrültek és mindenre képesek, csak azt nem látják be, hogy minden tettükkel, amelyet a szerelem és a féltékenység jegyében tesznek, csak távolabb lökik maguktól a kiszemelt személyt.
A vidéki kúriában lefestett képzeletbeli élet, melyben az igric énekel, Aenae főz és közben "szakajtónyi" gyereket nevelnek, nem tűnik számára vonzónak. De van annyi gyakorlata a tettetésben, hogy mindez egyáltalán nem ül ki arcára vagy akasztja meg mozdulatát, ahogy újra kisimít egy már kisimított hajtincset a lány homlokából.*
- Ha egy szakajtónyi gyerekünk lesz, akkor nem lesz időnk énekelni vagy neked főzni. *Nevet halkan, elvéve élét a kimondatlan nemtetszésnek. Nem akar szakajtónyi gyereket, se nyugodt, békés életet egy vidéki kúrián.*
- A kártya jó ötlet, de vigyázz, csalok. *Tréfálkozik tovább.*
- Bármennyire is szeretnék kettesben lenni veled egy vidéki kúrián, vannak kötelességeim, amelyeket nem hanyagolhatok el. *Nem véletlen használta a mondatban a "kettesben" szót, ahogy nem véletlen vetítette most csak magára az akadályt.*
- De nem látom akadályát, hogy egy közeli, erdei kúriában egy-egy vásár- vagy ünnepnapot, békében, nyugalomban. *Sóhajtja, burkoltan jelezve és elrejtve a válaszban, hogy nem volna ínyére minden alkalommal az ismert világ déli részére utazni mindezért.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-11 10:45:51
Üzenet elküldve: 2020-04-11 10:45:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az megállapítható, hogy egyiküknek sem volt tökéletes vagy ha a beszélgetésben elhangzottakkal éljenek, optimális gyermekkora. De mindennek megvan a miértje. Ha nem lett volna olyan, amilyen, akkor nem jutottak volna el a most-ba, azaz ide. A pedig már csak felesleges szócséplés volna, ha azt próbálnák kideríteni, milyenné váltak volna optimális esetben. Csak az istenek tudják.
Ha Aztyan észleli is Mori halvány zavarát, nem jegyzi meg. A félvér lány a maga különös módján valóban csinos. A heges arcúnak volt ideje megtanulni, hogy a különleges ugyanúgy lehet megbotránkoztató, mint szép.
A válaszra elmosolyodik. Megérti, hogy vannak dolgok, amelyeket lehetetlen tökéletesen - vagy optimálisan - elválasztani, mert elveszítené a lényegét. A kereskedésben is képesnek kell lenni átérezni a másik fél helyzetét. Hisz hiába akarna eladni csillagászati áron, ha a másiknak nincsenek meg az anyagi lehetőségei. Egy jó kereskedő felméri a vásárló lehetőségeit és annak alapján mond árat.
A megbirkózásra csak kurtán bólint, érti, miről beszél Mori. Anyja mondása viszont helyesnek és igaznak tetszik, mielőtt kifejtené saját véleményét a témában, elgondolkodik. Helyet mutat a fa tövében, amelynek törzsére a félvér lány helyezte tenyerét. Talán kényelmesebb volna már leülni az árnyékba a sok álldogálás helyett. Ha Mori is leül, kényelmesen elhelyezkedik a füvön, megigazítva dolmányát.*
- Talán néha érdemes kockáztatni és kellő elszántsággal olyasmire áhítozni, amelyek elérhetetlennek tűnnek. Hisz hogyan fejlődhetnénk, ha mindig a könnyebb utat választjuk? Nem igaz? *Mosolyog szomorú, féloldalas gesztussal.
A közös vacsora ötletének fonala is továbbgördül közben, Morit láthatóan meglepi, hogy Aztyan mindenkit munkára akar fogni.*
- Nem teljesen. *Nyugtatja meg a lányt.*
- Az legyen a konyhában, aki tud főzni. A többiek terítsenek, díszítsék fel a Kalmárt a jeles eseményre. Aki pedig semmilyen hasonló feladathoz nem ért, az mosogasson. *Nevet halkan, hisz magát is ezek közé sorolja.*
- Akkor a főszakácsunk már meg is van. *Jelenti ki, amikor Mori elvállalja a főzést-sütést.*
- A mosogatás pedig az olyan kontárokra marad, mint jómagam. *Helyezi tenyerét mellkasára, jelezve, hogy hova is helyeti magát.
A vacsora ötlete van még csak meg, de az időpont még kétséges. Hisz sokan még küldetésben vannak vagy házon kívül. De amint lehet, összehozza az eseményt.*
*Az megállapítható, hogy egyiküknek sem volt tökéletes vagy ha a beszélgetésben elhangzottakkal éljenek, optimális gyermekkora. De mindennek megvan a miértje. Ha nem lett volna olyan, amilyen, akkor nem jutottak volna el a most-ba, azaz ide. A pedig már csak felesleges szócséplés volna, ha azt próbálnák kideríteni, milyenné váltak volna optimális esetben. Csak az istenek tudják.
Ha Aztyan észleli is Mori halvány zavarát, nem jegyzi meg. A félvér lány a maga különös módján valóban csinos. A heges arcúnak volt ideje megtanulni, hogy a különleges ugyanúgy lehet megbotránkoztató, mint szép.
A válaszra elmosolyodik. Megérti, hogy vannak dolgok, amelyeket lehetetlen tökéletesen - vagy optimálisan - elválasztani, mert elveszítené a lényegét. A kereskedésben is képesnek kell lenni átérezni a másik fél helyzetét. Hisz hiába akarna eladni csillagászati áron, ha a másiknak nincsenek meg az anyagi lehetőségei. Egy jó kereskedő felméri a vásárló lehetőségeit és annak alapján mond árat.
A megbirkózásra csak kurtán bólint, érti, miről beszél Mori. Anyja mondása viszont helyesnek és igaznak tetszik, mielőtt kifejtené saját véleményét a témában, elgondolkodik. Helyet mutat a fa tövében, amelynek törzsére a félvér lány helyezte tenyerét. Talán kényelmesebb volna már leülni az árnyékba a sok álldogálás helyett. Ha Mori is leül, kényelmesen elhelyezkedik a füvön, megigazítva dolmányát.*
- Talán néha érdemes kockáztatni és kellő elszántsággal olyasmire áhítozni, amelyek elérhetetlennek tűnnek. Hisz hogyan fejlődhetnénk, ha mindig a könnyebb utat választjuk? Nem igaz? *Mosolyog szomorú, féloldalas gesztussal.
A közös vacsora ötletének fonala is továbbgördül közben, Morit láthatóan meglepi, hogy Aztyan mindenkit munkára akar fogni.*
- Nem teljesen. *Nyugtatja meg a lányt.*
- Az legyen a konyhában, aki tud főzni. A többiek terítsenek, díszítsék fel a Kalmárt a jeles eseményre. Aki pedig semmilyen hasonló feladathoz nem ért, az mosogasson. *Nevet halkan, hisz magát is ezek közé sorolja.*
- Akkor a főszakácsunk már meg is van. *Jelenti ki, amikor Mori elvállalja a főzést-sütést.*
- A mosogatás pedig az olyan kontárokra marad, mint jómagam. *Helyezi tenyerét mellkasára, jelezve, hogy hova is helyeti magát.
A vacsora ötlete van még csak meg, de az időpont még kétséges. Hisz sokan még küldetésben vannak vagy házon kívül. De amint lehet, összehozza az eseményt.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 23:30:38
Üzenet elküldve: 2020-04-10 23:30:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem tud nyilatkozni arról, milyen lehet anyával és apával együtt felnőni, mert ezt nem élhette át. Marad neki az anyja, és apja mardosó hiánya, az űr az életében. Figyeli Aztyant, ahogy gondolkodik a felvetésén, és nem tudja mit fog kihozni ebből a férfi. A kérdés azonban van olyan megdöbbentő, és zavart hozó, mint amilyenre egyértelműen nem számított. Túlságosan fehér ahhoz, hogy az ilyen apró rózsás foltok ne látszódjanak meg rögtön az arcán. Ehhez már volt eléggé ideje hozzászokni, így most sem sarkallja egyéb tettre, mint eltakarni az arcát vagy valami hasonlóra. Nem tudja, mit feleljen Aztyan szavaira. Feltétlenül csinosnak nem mondaná magát, amilyen kiábrándítóan ijesztően fehér a haja és a bőre, ahogy a szemszíne sem sötétebb az égkékjénél. Viszont mégis szívesebben lenne a kedves csinos szakácslány. Eljátszik a gondolattal, mielőtt megszólal.*
- Dehogy tudnám. *mondja halkan, de közben mosolyog. *
- Ahhoz két külön személy kéne, hogy legyek. * tenyerét közben a közeli fának nyomja.*
- Majd megbirkózóm vele, ahogy eddig is. *jelenti ki egyszerű vállvonással. Aztyan sajnálja, hogy igaza van, Mori viszont nem. Az élet már csak ilyen.*
- Anyám mindig azt mondta, olyasmire vágyni, amit nem kaphatsz meg, elhalássza az szándékot az olyan dolgok elől, amik sokkal elérhetőbbek. *Az anyja sosem így mondta, de az értelme mindig ez volt. A közös vacsora ötlete azonban sokkal jobb témának bizonyul, mint az anyja intő tanácsai.*
- Úgy érted mindenki a konyhában lesz, és együtt csináljuk a vacsorát? *ezen meglepődik, mert fogalma sincsen hogyan fog jól főzni, ha olyan nyüzsgés lesz a konyhában, és azt sem tudja, kit melyik oldalról kerüljön ki. Már persze ha Kalmárban mindenki egy nagy családként gondol magára, úgy logikus lenne, de nagyon kétségei lesznek abban, hogy képes lesz-e úgy helytállni. A meglepődésén túl ennek nagyobb hangot nem ad.*
- Vállalom a főzést sütést, szívesen is. *jelenti ki ismét. Elmosolyodik, ahogy Aztyan felajánlja a krumpli pucolást és a mosogatást.*
- Bevallom, a mosogatást nem igazán szívlelem. *mondja apró fintorral az arcán. Már megkérdezné, mikorra tervezze ezt a nagy közös sütés főzést, de aztán inkább mégis csendben marad. Nyilván ha aktuális lesz Aztyan szólni fog. *
*Nem tud nyilatkozni arról, milyen lehet anyával és apával együtt felnőni, mert ezt nem élhette át. Marad neki az anyja, és apja mardosó hiánya, az űr az életében. Figyeli Aztyant, ahogy gondolkodik a felvetésén, és nem tudja mit fog kihozni ebből a férfi. A kérdés azonban van olyan megdöbbentő, és zavart hozó, mint amilyenre egyértelműen nem számított. Túlságosan fehér ahhoz, hogy az ilyen apró rózsás foltok ne látszódjanak meg rögtön az arcán. Ehhez már volt eléggé ideje hozzászokni, így most sem sarkallja egyéb tettre, mint eltakarni az arcát vagy valami hasonlóra. Nem tudja, mit feleljen Aztyan szavaira. Feltétlenül csinosnak nem mondaná magát, amilyen kiábrándítóan ijesztően fehér a haja és a bőre, ahogy a szemszíne sem sötétebb az égkékjénél. Viszont mégis szívesebben lenne a kedves csinos szakácslány. Eljátszik a gondolattal, mielőtt megszólal.*
- Dehogy tudnám. *mondja halkan, de közben mosolyog. *
- Ahhoz két külön személy kéne, hogy legyek. * tenyerét közben a közeli fának nyomja.*
- Majd megbirkózóm vele, ahogy eddig is. *jelenti ki egyszerű vállvonással. Aztyan sajnálja, hogy igaza van, Mori viszont nem. Az élet már csak ilyen.*
- Anyám mindig azt mondta, olyasmire vágyni, amit nem kaphatsz meg, elhalássza az szándékot az olyan dolgok elől, amik sokkal elérhetőbbek. *Az anyja sosem így mondta, de az értelme mindig ez volt. A közös vacsora ötlete azonban sokkal jobb témának bizonyul, mint az anyja intő tanácsai.*
- Úgy érted mindenki a konyhában lesz, és együtt csináljuk a vacsorát? *ezen meglepődik, mert fogalma sincsen hogyan fog jól főzni, ha olyan nyüzsgés lesz a konyhában, és azt sem tudja, kit melyik oldalról kerüljön ki. Már persze ha Kalmárban mindenki egy nagy családként gondol magára, úgy logikus lenne, de nagyon kétségei lesznek abban, hogy képes lesz-e úgy helytállni. A meglepődésén túl ennek nagyobb hangot nem ad.*
- Vállalom a főzést sütést, szívesen is. *jelenti ki ismét. Elmosolyodik, ahogy Aztyan felajánlja a krumpli pucolást és a mosogatást.*
- Bevallom, a mosogatást nem igazán szívlelem. *mondja apró fintorral az arcán. Már megkérdezné, mikorra tervezze ezt a nagy közös sütés főzést, de aztán inkább mégis csendben marad. Nyilván ha aktuális lesz Aztyan szólni fog. *
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 21:19:22
Üzenet elküldve: 2020-04-10 21:19:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány igazából nem delejezni akarja az érintésével Cha'ysst, egyszerűen csak jól esik neki, hogy simogathatja, és ott pont kézre esik.*
- Annak érzem magam, uram.
*Másik keze megemelkedik, hogy végigsimítson Cha'yss állán, tenyerének sokkal jobban esik a férfi borostás arcának érintése, mint az imént a fűé. Teljesen odavan Cha'yssért, belezúgott, mint a vak ló a gödörbe, mikor először meglátta, már akkor elveszett, hiába hitegette magát azzal, hogy csak fizikailag vonzódik hozzá, hát hamar kiderült, hogy lelkileg is. Napokig tudna az ölébe feküdni és csak bámulni, anélkül, hogy akár egy szót is szólna.*
- Nem is értem, hogy miért nekem énekelsz.
*Tényleg nem érti, hogy annyi sok nő közül miért pont ő az, akit Cha'yss kitüntet azzal, hogy énekeljen neki. Ezen minden egyes alkalommal sokat morfondírozik, általában pedig az a konklúziója, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni. És tényleg különlegesnek érzi magát attól, hogy Cha'yss neki énekel és nem másoknak.*
- És nagyon féltékeny vagyok mindenkire, akinek már énekeltél régebben.
*Halkan felnevet, mintha csak viccnek szánná, de szokás mondani, hogy minden viccnek a fele igaz, nos ennek történetesen nem csupán a fele. Biztos csupa gyönyörű nő volt!*
- Hát nem tudom. Énekelsz. Megtanulok főzni. Neveljük a szakajtónyi gyerekünk.
*Minden viccnek a fele igaz, ebben az esetben talán csak a harmada, az, hogy Cha'yss énekelne. Jó, talán Aenae megtanulhatna főzni is, végül is a bájitalok kotyvasztásával egészen jól elboldogul, szóval egy tűzdelt őzgerinc sem lehet sokkal bonyolultabb feladat.*
- Kártyázhatnánk is.
*A lány igazából nem delejezni akarja az érintésével Cha'ysst, egyszerűen csak jól esik neki, hogy simogathatja, és ott pont kézre esik.*
- Annak érzem magam, uram.
*Másik keze megemelkedik, hogy végigsimítson Cha'yss állán, tenyerének sokkal jobban esik a férfi borostás arcának érintése, mint az imént a fűé. Teljesen odavan Cha'yssért, belezúgott, mint a vak ló a gödörbe, mikor először meglátta, már akkor elveszett, hiába hitegette magát azzal, hogy csak fizikailag vonzódik hozzá, hát hamar kiderült, hogy lelkileg is. Napokig tudna az ölébe feküdni és csak bámulni, anélkül, hogy akár egy szót is szólna.*
- Nem is értem, hogy miért nekem énekelsz.
*Tényleg nem érti, hogy annyi sok nő közül miért pont ő az, akit Cha'yss kitüntet azzal, hogy énekeljen neki. Ezen minden egyes alkalommal sokat morfondírozik, általában pedig az a konklúziója, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni. És tényleg különlegesnek érzi magát attól, hogy Cha'yss neki énekel és nem másoknak.*
- És nagyon féltékeny vagyok mindenkire, akinek már énekeltél régebben.
*Halkan felnevet, mintha csak viccnek szánná, de szokás mondani, hogy minden viccnek a fele igaz, nos ennek történetesen nem csupán a fele. Biztos csupa gyönyörű nő volt!*
- Hát nem tudom. Énekelsz. Megtanulok főzni. Neveljük a szakajtónyi gyerekünk.
*Minden viccnek a fele igaz, ebben az esetben talán csak a harmada, az, hogy Cha'yss énekelne. Jó, talán Aenae megtanulhatna főzni is, végül is a bájitalok kotyvasztásával egészen jól elboldogul, szóval egy tűzdelt őzgerinc sem lehet sokkal bonyolultabb feladat.*
- Kártyázhatnánk is.
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 19:07:13
Üzenet elküldve: 2020-04-10 19:07:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A bárd élet oly messze került már az igrictől, mint mostani élete Wegtorentől. Egykor azt gondolták, valódi bárd lesz belőle, aki királyok udvarában szórakoztatja majd a nagyérdeműt, de Cha'yss sokkal többet akart. Nem holmi uracskáknak és elkényeztetett hercegnőcskéknek pengetni a lantot és szerelmes balladákat dalolni szolgamód. Azt akarta, hogy neki daloljanak és szórakoztassák. És ettől most nincs is olyan messze.
Aenaenek tetszett a dal, amit az igric halovány, örömteli mosollyal fogad. A kérdést hallva pedig kisimít egy barna tincset a lány az ölébe kerülő homlokából. Az érintése a belsőcombján jóleső érzéssel tölti el, de most nem szeretné ezt a tökéletes pillanatot a hús ösztönének szentelni.*
- Érezd magad különlegesnek. Másoknak egyáltalán nem énekelek. *Mosolyog és igyekszik eltüntetni a szomorúságot a mosolyból.
Ő egyáltalán nem gondol Aenae kötelességeire, hisz azok nem az övék, nem őt terhelik és főleg nem neki kell megoldania. Persze szeretne ő is több időt tölteni a lánnyal, örülne neki, ha nem kellene mindig visszautaznia a Vashegyre, hogy úrnői feladatait ellássa. Az ingén lévő gyűrődés elsimítására tett erőfeszítéseket kedves mosollyal fogadja. Neki egyáltalán nincs most ellenére egy kis tökéletlenség.
Az ötlet, hogy vegyen egy vidéki kúriát valahol délen, egy kerttel, szőlővel és kecskékkel, elgondolkodtatja.*
- Hmm... érdekes felvetés. *Dünnyögi elnézve a fák lombja felett, elképzelve, ahogy ketten a lugas árnyékában ülnek lenge ruhában egy hintaágyon, miközben hűs fehérbort kortyolnak kristálypoharakból.*
- Nem tartom elképzelhetetlennek. *Mondja ki a végkövetkeztetést széles mosollyal.*
- És mihez kezdenénk mi ott ketten, abban a békés kis kúriában? *Fűzi tovább a beszélgetést, átadva az elképzelt történet alakítását Aenaenek.*
*A bárd élet oly messze került már az igrictől, mint mostani élete Wegtorentől. Egykor azt gondolták, valódi bárd lesz belőle, aki királyok udvarában szórakoztatja majd a nagyérdeműt, de Cha'yss sokkal többet akart. Nem holmi uracskáknak és elkényeztetett hercegnőcskéknek pengetni a lantot és szerelmes balladákat dalolni szolgamód. Azt akarta, hogy neki daloljanak és szórakoztassák. És ettől most nincs is olyan messze.
Aenaenek tetszett a dal, amit az igric halovány, örömteli mosollyal fogad. A kérdést hallva pedig kisimít egy barna tincset a lány az ölébe kerülő homlokából. Az érintése a belsőcombján jóleső érzéssel tölti el, de most nem szeretné ezt a tökéletes pillanatot a hús ösztönének szentelni.*
- Érezd magad különlegesnek. Másoknak egyáltalán nem énekelek. *Mosolyog és igyekszik eltüntetni a szomorúságot a mosolyból.
Ő egyáltalán nem gondol Aenae kötelességeire, hisz azok nem az övék, nem őt terhelik és főleg nem neki kell megoldania. Persze szeretne ő is több időt tölteni a lánnyal, örülne neki, ha nem kellene mindig visszautaznia a Vashegyre, hogy úrnői feladatait ellássa. Az ingén lévő gyűrődés elsimítására tett erőfeszítéseket kedves mosollyal fogadja. Neki egyáltalán nincs most ellenére egy kis tökéletlenség.
Az ötlet, hogy vegyen egy vidéki kúriát valahol délen, egy kerttel, szőlővel és kecskékkel, elgondolkodtatja.*
- Hmm... érdekes felvetés. *Dünnyögi elnézve a fák lombja felett, elképzelve, ahogy ketten a lugas árnyékában ülnek lenge ruhában egy hintaágyon, miközben hűs fehérbort kortyolnak kristálypoharakból.*
- Nem tartom elképzelhetetlennek. *Mondja ki a végkövetkeztetést széles mosollyal.*
- És mihez kezdenénk mi ott ketten, abban a békés kis kúriában? *Fűzi tovább a beszélgetést, átadva az elképzelt történet alakítását Aenaenek.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 17:44:55
Üzenet elküldve: 2020-04-10 17:44:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha Aenae ismerné a wegtoreni mesterbárdot, Akosht, akkor sem venné zokon, hogy Cha'yss tőle idéz és nem saját szerzeménnyel akarja elkápráztatni. Merthogy nagyon szívesen hallgatja mind a hangszer, mind pedig a férfi hangját. Ujjai Cha'yss térdén egészen jól visszaadják a hallott dallamot. Éneklésre nem vetemedne, de a ritmusérzéke a helyén van. Mindezt behunyt szemmel műveli, csak párszor pillant a férfira. A kérdésre mindenképpen.*
- Nagyon.
*Válaszolja halkan és mivel a hangszer kikerül Cha'yss öléből, így Aenae feje kerül oda a fagyökérről. A keze Cha'yss térdéről a belső combjára siklik, a másik a fűszálakról meg Cha'yss felkarjára.*
- Túl ritkán énekelsz nekem.
*Mosolya széles és talán kicsit szomorú is, mert Cha'yss valóban ritkán énekel neki, de ennek az a fő oka, hogy ritkán látják egymást. Túl ritkán. Ebben kicsit hibásnak érzi magát, mert kettejük közül ő az, aki mindenféle olyan kötöttségekkel rendelkezik, amik a gyakoribb együttlét útjába állnak. Jelenleg azonban nem akar erre gondolni, csak a tökéletes pillanatra. A tavaszi zsongásra, Cha'yss dalára, vagy a mámorító illatára. De Cha'yssban nem csak az illata mámorító, hanem minden porcikája, bár Aenae most észrevesz egy gyűrődést az ingujján, ez pedig furcsán idegen Cha'ysstól, így Aenae rögtön megpróbálja elsimítani. Mosolyogva ciccent a nyelvével, hogy ez nem sikerül maradéktalanul.*
- Nem gondoltál rá, hogy vegyél egy vidéki kúriát? A Vashegytől nem messze... Lenne pár kecske, hogy karban tartsa a gyepet. Valami öreg intéző, aki metszegeti a rózsákat. Lehetne pár dombnyi szőlő, meg pár dombnyi olajfa, gyógynövényes kert...
*Ha Aenae ismerné a wegtoreni mesterbárdot, Akosht, akkor sem venné zokon, hogy Cha'yss tőle idéz és nem saját szerzeménnyel akarja elkápráztatni. Merthogy nagyon szívesen hallgatja mind a hangszer, mind pedig a férfi hangját. Ujjai Cha'yss térdén egészen jól visszaadják a hallott dallamot. Éneklésre nem vetemedne, de a ritmusérzéke a helyén van. Mindezt behunyt szemmel műveli, csak párszor pillant a férfira. A kérdésre mindenképpen.*
- Nagyon.
*Válaszolja halkan és mivel a hangszer kikerül Cha'yss öléből, így Aenae feje kerül oda a fagyökérről. A keze Cha'yss térdéről a belső combjára siklik, a másik a fűszálakról meg Cha'yss felkarjára.*
- Túl ritkán énekelsz nekem.
*Mosolya széles és talán kicsit szomorú is, mert Cha'yss valóban ritkán énekel neki, de ennek az a fő oka, hogy ritkán látják egymást. Túl ritkán. Ebben kicsit hibásnak érzi magát, mert kettejük közül ő az, aki mindenféle olyan kötöttségekkel rendelkezik, amik a gyakoribb együttlét útjába állnak. Jelenleg azonban nem akar erre gondolni, csak a tökéletes pillanatra. A tavaszi zsongásra, Cha'yss dalára, vagy a mámorító illatára. De Cha'yssban nem csak az illata mámorító, hanem minden porcikája, bár Aenae most észrevesz egy gyűrődést az ingujján, ez pedig furcsán idegen Cha'ysstól, így Aenae rögtön megpróbálja elsimítani. Mosolyogva ciccent a nyelvével, hogy ez nem sikerül maradéktalanul.*
- Nem gondoltál rá, hogy vegyél egy vidéki kúriát? A Vashegytől nem messze... Lenne pár kecske, hogy karban tartsa a gyepet. Valami öreg intéző, aki metszegeti a rózsákat. Lehetne pár dombnyi szőlő, meg pár dombnyi olajfa, gyógynövényes kert...
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 16:20:23
Üzenet elküldve: 2020-04-10 16:20:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Idejét sem tudja, mikor énekelt utoljára, pedig alapvetően az volna, amire felkészítették a céhben. Meg sok minden másra is természetesen. De most énekel is és kettesben is lehet azzal a lánnyal, akit a szívébe zárt. Sokáig azt hitte, hogy érzései kimerülnek a kanos, éhes, másnapos, fáradt, szomorú és dühös felsorolásban. És persze azért dühös és szomorú, mert kanos, éhes, másnapos vagy fáradt. Ám ez a vashegyi lány olyan érzéseket váltott ki belőle, amelyekről nem is tudott. Eleinte csak a társadalmi pozícióját, a kapcsolatrendszerét és a biztos háttere érdekelte és az, hogy a fehérneműjén keresztül hozzájusson a korábban felsoroltakhoz, de mostanra ez szinte teljesen elveszett. Szinte, mert azért a kapcsolatrendszere és az öröksége elég nyomós érv az érzései mellett, hogy folytassa ezt a titkolt kapcsolatot.
Aenaenek férje van, akit szerinte nem szeret, vagy ha szeretett is valamikor, az már elmúlt. Hogy iránta mit érez? Nem tudja pontosan, de a rajongás volna a megfelelő jelző, ami elsőként az eszébe jut. Talán már több is, de egyelőre még a rózsaszín ködben tapogatóznak mindketten. Az igric kevésbé, de tagadhatatlan, hogy érte olyanokat is bevállalt, amelyek ellentmondanak alapelveivel.
De most ezek a gondolatok csak tudatának peremén léteznek, mert most éppen egy újabb dalt plagizál Akoshtól, a wegtoreni mesterbárdtól. De Aenae biztosan nem ismeri minden wegtoreni dalfaragó dalát, így nem áll fent a lebukás esélye. Amikor befejezte az éneklést, még pár pillanatig játszanak ujjai a húrokon, hogy megfelelő levezetést adjon a dal utolsó sorának. Majd mikor befejezte, a fa törzsének állítja mandolinját.*
- Hogy tetszett? *Kérdi lágy hangon sárga tekintete topáz párját keresi.*
*Idejét sem tudja, mikor énekelt utoljára, pedig alapvetően az volna, amire felkészítették a céhben. Meg sok minden másra is természetesen. De most énekel is és kettesben is lehet azzal a lánnyal, akit a szívébe zárt. Sokáig azt hitte, hogy érzései kimerülnek a kanos, éhes, másnapos, fáradt, szomorú és dühös felsorolásban. És persze azért dühös és szomorú, mert kanos, éhes, másnapos vagy fáradt. Ám ez a vashegyi lány olyan érzéseket váltott ki belőle, amelyekről nem is tudott. Eleinte csak a társadalmi pozícióját, a kapcsolatrendszerét és a biztos háttere érdekelte és az, hogy a fehérneműjén keresztül hozzájusson a korábban felsoroltakhoz, de mostanra ez szinte teljesen elveszett. Szinte, mert azért a kapcsolatrendszere és az öröksége elég nyomós érv az érzései mellett, hogy folytassa ezt a titkolt kapcsolatot.
Aenaenek férje van, akit szerinte nem szeret, vagy ha szeretett is valamikor, az már elmúlt. Hogy iránta mit érez? Nem tudja pontosan, de a rajongás volna a megfelelő jelző, ami elsőként az eszébe jut. Talán már több is, de egyelőre még a rózsaszín ködben tapogatóznak mindketten. Az igric kevésbé, de tagadhatatlan, hogy érte olyanokat is bevállalt, amelyek ellentmondanak alapelveivel.
De most ezek a gondolatok csak tudatának peremén léteznek, mert most éppen egy újabb dalt plagizál Akoshtól, a wegtoreni mesterbárdtól. De Aenae biztosan nem ismeri minden wegtoreni dalfaragó dalát, így nem áll fent a lebukás esélye. Amikor befejezte az éneklést, még pár pillanatig játszanak ujjai a húrokon, hogy megfelelő levezetést adjon a dal utolsó sorának. Majd mikor befejezte, a fa törzsének állítja mandolinját.*
- Hogy tetszett? *Kérdi lágy hangon sárga tekintete topáz párját keresi.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 11:34:11
Üzenet elküldve: 2020-04-10 11:34:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valójában az a szerencsés, aki mindkét szülőjét ismeri. Rendes, szerető családban volt alkalma felnőni és kiteljesedni, ahol örömök és béke vehette körül. A heges arcú és Mori is szerencsés a maga módján, ám egyikük gyermekkora sem mondható ideálisnak.
A félvér lány szavait hallva elgondolkodik kicsit a válasz előtt. Az egyensúly is olyan luxus, mint a békés gyermekkor. Ebben a nyugtalan világban nem ritka, hogy valaki csonka családban vagy szülők nélkül kénytelen felnőni. Az orvoslásban pedig a gyógyítók mindig ki lesznek téve a sérült érzéseiben való osztozásnak. Hisz ők azok, akik pontosan tudják, hogy egy-egy sérülés miféle fájdalommal járhat, s ha maguk nem is érzik, de tudattalan ugyanúgy viselik a sebeket, mint azok, akik gyógyításra szorulnak. Talán mégis az volna a jobb, ha jégpáncéllal körülvett lélekkel tennék a dolguk és képesek volnának maguk mögött hagyni a gyógyító énjüket, ha letették a sebészollót. Kérdés, hogy ilyen létezik-e egyáltalán.*
- Úgy gondolod, képes volnál külön kezelni életed két aspektusát? A gyógyítót és Morit, a kedves, csinos szakácslányt? *Mosolyodik el végül féloldalasan. Mert a félvér lány valóban kedves és barátságos, közvetlen. Nem is látszik rajta, hogy miféle lelki sebek marják.*
- Hidd el, nem örülök, hogy igazam van. Bárcsak ne volna és létezne tökéletes és nem csak optimális. *Keseredik meg féloldalas mosolya, ahogy elnéz a távolba.
A wegtoreni sült témája kicsit oldja a borússá váló beszélgetés hangulatát. Ahogy a közös vacsora ötlete is, ami most belegondolva lehet, hogy tényleg időszerű volna. Sok új munkaerő érkezett a kereskedőházhoz, talán érdemes volna egy ilyen csapatépítő vacsorát összehozni, ahol az új tagok megismerkedhetnek kicsit jobban a régiekkel. A közös munkának is jót tenne egy ilyen alkalom.*
- Csak szervezés kérdése, de nem látom akadályát. *Válaszolja a heges arcú.*
- Majd mind kivesszük a részünk az előkészületekből, hogy senkit se terheljen le a vacsora és ne kelljen senkinek külön dolgoznia. *Ötli ki a lehetőséget, mert akkor nem jelent senkinek plusz munkát a vacsora feltételeinek megteremtése.*
- Bár ha én főzök, akkor nem biztos, hogy mindenkinek ízleni fog az étel. *Nevet halkan, elképzelve, ahogy ő a lábas fölé hajolva ízesít valami ételt.*
- Majd maradok a burgonya pucolásnál vagy a mosogatásnál. *Abban sem valami jó, de legalább nem befolyásolja az elkészült étel ízét. Ha a tányérok tisztasága vagy az elvégzett munka idejének hossza hagy is némi kívánnivalót maga után, az még nem olyan nagy probléma, mintha ehetetlen lenne az étel, amit felszolgálnak a kereskedőház tagjainak.*
*Valójában az a szerencsés, aki mindkét szülőjét ismeri. Rendes, szerető családban volt alkalma felnőni és kiteljesedni, ahol örömök és béke vehette körül. A heges arcú és Mori is szerencsés a maga módján, ám egyikük gyermekkora sem mondható ideálisnak.
A félvér lány szavait hallva elgondolkodik kicsit a válasz előtt. Az egyensúly is olyan luxus, mint a békés gyermekkor. Ebben a nyugtalan világban nem ritka, hogy valaki csonka családban vagy szülők nélkül kénytelen felnőni. Az orvoslásban pedig a gyógyítók mindig ki lesznek téve a sérült érzéseiben való osztozásnak. Hisz ők azok, akik pontosan tudják, hogy egy-egy sérülés miféle fájdalommal járhat, s ha maguk nem is érzik, de tudattalan ugyanúgy viselik a sebeket, mint azok, akik gyógyításra szorulnak. Talán mégis az volna a jobb, ha jégpáncéllal körülvett lélekkel tennék a dolguk és képesek volnának maguk mögött hagyni a gyógyító énjüket, ha letették a sebészollót. Kérdés, hogy ilyen létezik-e egyáltalán.*
- Úgy gondolod, képes volnál külön kezelni életed két aspektusát? A gyógyítót és Morit, a kedves, csinos szakácslányt? *Mosolyodik el végül féloldalasan. Mert a félvér lány valóban kedves és barátságos, közvetlen. Nem is látszik rajta, hogy miféle lelki sebek marják.*
- Hidd el, nem örülök, hogy igazam van. Bárcsak ne volna és létezne tökéletes és nem csak optimális. *Keseredik meg féloldalas mosolya, ahogy elnéz a távolba.
A wegtoreni sült témája kicsit oldja a borússá váló beszélgetés hangulatát. Ahogy a közös vacsora ötlete is, ami most belegondolva lehet, hogy tényleg időszerű volna. Sok új munkaerő érkezett a kereskedőházhoz, talán érdemes volna egy ilyen csapatépítő vacsorát összehozni, ahol az új tagok megismerkedhetnek kicsit jobban a régiekkel. A közös munkának is jót tenne egy ilyen alkalom.*
- Csak szervezés kérdése, de nem látom akadályát. *Válaszolja a heges arcú.*
- Majd mind kivesszük a részünk az előkészületekből, hogy senkit se terheljen le a vacsora és ne kelljen senkinek külön dolgoznia. *Ötli ki a lehetőséget, mert akkor nem jelent senkinek plusz munkát a vacsora feltételeinek megteremtése.*
- Bár ha én főzök, akkor nem biztos, hogy mindenkinek ízleni fog az étel. *Nevet halkan, elképzelve, ahogy ő a lábas fölé hajolva ízesít valami ételt.*
- Majd maradok a burgonya pucolásnál vagy a mosogatásnál. *Abban sem valami jó, de legalább nem befolyásolja az elkészült étel ízét. Ha a tányérok tisztasága vagy az elvégzett munka idejének hossza hagy is némi kívánnivalót maga után, az még nem olyan nagy probléma, mintha ehetetlen lenne az étel, amit felszolgálnak a kereskedőház tagjainak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3059-3078