Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-24 11:02:37
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

// Találkozások //

* A szerzetes számára ez a helyzet, ennek a két alaknak a jelenléte egyszerre vicces és dühítő. Előbbi azért, mert már másodjára akad össze velük, utóbbi pedig, mert ezek akarták bántani a kedvesét. *
- Ha rajtam múlna, egyenesen a fogdába vinném őket. -
* Válaszolja, majd mosolyogva bólint. *
- Az őrség bizonyára örül majd, ha újra a gondjaikra bízzuk ezt a két jómadarat. Úgy látszik a múltkori nem volt elég. Igaz, fiúk? -
* Oszt ki egy egy laza nyakast, majd segít megkötözni a tolvajokat. Szó csak azután esik, hogy a vendégek elfoglalják helyüket a fáskamrában. *
- A ház immár tiszta, Asszonyom. Mehetünk? -
* Kérdezi a nemest Cralan. *


2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-22 23:25:00
 ÚJ
>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

* Útja a sötételf kúriából a tisztásra vezet. Ő sem pontosan tudja miért, talán abban reménykedik, hogy talál valami magányos vándort itt. Ám elképzelése téves: nincsen itt semmilyen vándor, se magányos, se csoportos. Nagyot sóhajt, majd a tisztás szélénél lévő egyik fára kapaszkodik fel. Eleinte csak nehézkesen megy, de aztán egyre jobban halad, végül a felszíntől vagy 3-4 méterre egy majdnem vízszintes ágon ül le. A tavasz elérte ezt a helyet is, így a kopár - hóval fedett ágakon levelek burjánznak. Szerencsére azért még van pár "folt", így észre lehet venni fentről, ha jön valaki, ám ez fordítva már nem biztos, hogy igaz. *


2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-22 16:46:21
 ÚJ
>Dayria Yoleath Valurien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Felbőszült vad módjára hagyja hátra a Templom kellemes félhomályban úszó mivoltát, s a régi, kétszárnyas faajtó csapódása csak úgy visszhangzik a helyiségben távozásának pillanatában.
Igyekszik azzal megbékíteni háborgó lelkét, hogy ennél lehetne sokkal rosszabb is, például ha másnap, esetleg napok múltán vette volna észre a hiányt, noha amennyire háklis szeretett gyűjteményének darabjaira, nagyon is jól tudja; ezen fantáziák puszta ámítások csupán. Gondolatmenete tehát nem nyugtatja le a csinos porhüvelyben háborgó szörnyeteget, de legalább némi reményt ad a több száz éves karperec megtalálásához.
Ezúttal most az sem érdekli, hogy fenntartsa a bájos kis hölgyike álcáját, jeges íriszei villámot szórnak, míg bársonyos arca dühödt vonásokkal ölelkezik, amint nem kímélve emberi testének fáradalmait, siet vissza a tisztásra.
Amint végre maga mögött tudja a város kacskaringós utcáit, s visszatér az órákkal korábban már meglátogatott helyszínre, még mindig nem csillapodik le. Szürkéskékjeivel a rügyező fát keresi, ahol letelepedett, remélve a Dharemon fattyú felbukkanását, s most, hogy talán kedvenc csecsebecséje is ráment a drága idején felül, még jobban rühelli a kardforgatót.
~Ha egyszer a karmaim közé kerül, meg fog eredni az a lebénult nyelve, és ordítva fog könyörögni a kegyelemért...~
Tekintetében már-már a gyilkos fertelem kezd formát ölteni, kit mindeddig oly óvón takart, megvédve önnön biztonságát egy eszét vesztett kirohanástól. Az öldöklés ugyan kielégítené a vágyait, azonban a következmények nem érnének annyit, hogy hagyja józan eszén felülkerekedni a mészárost, ám szerencséjére még időben felfedezi azt az átkozott fát, így több önuralmat gyakorolva siet a tövéhez, ahol egy kis keresgélés után megcsillan az arany ékszer egy-két fűcsomó ölelésében.
~Mocskos természet, az én ékszereimet meg nem kapod...~
Magában morogva helyezi vissza csuklójára a karperecet, hol ismét testvérkéivel tündökölhet a lény vigyázásában.
Dayria is lassacskán megnyugszik, azonban korábbi dühkitörése még hagyott benne feszültséget, így most már tényleg visszaindul a barakkhoz, hogy levezesse felesleges energiáit, és felelevenítse régen megkopott tudását.*

A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.22 16:49:18


2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-21 15:12:17
 ÚJ
>Dayria Yoleath Valurien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Végeláthatatlan életének tajtékzó tengerén igazán nem lehet távolinak leírni a legutóbbi vérengzését az erdőben rejtező, elhagyatott kastélyban, azonban mégis oly’ messzinek tűnnek a mámorító, vérben úszott pillanatok, hogy szinte már fájdalmas rájuk gondolni Dayriának az elmúlás fojtogató ölelésében.
Azóta a titkos rend maradék papjának levadászása is untató, monoton cselekvéssé amortizálódott, főként, hogy egy szerencsétlenen kívül többet nem sikerült fellelnie, vélhetően azért, mert őket már korábban lemészárolta a romos hadiszálláson. Egyedül a bájos Elenith bátyja úszta meg a dicső lény perzselő dühét, ám a fúria bizonyosra veszi, hogy előbb-utóbb az ő vére is gyilkos karmainak küllemét fogja díszíteni. Ehhez kétség sem férhet...
Balga lenne azt képzelni, hogy a férfi még mindég Arthenior köveit tapossa, de egy utolsó helyszínt még igazán kár lenne kihagyni fáradhatatlan kutatásából, ami nem más, mint az erdőszéli tisztás. Gyakorta jött ide az emberfajzattal, hogy húgának megjátszott esetlenségén és gyengeségein korrigálhassanak, s abban a néhány ritka momentumban, amikor "bátyjának" kedve támadt a beszédre, megjegyezte, hogy örömét leli a tisztás nyugodalmában. Talán szerencséje lesz, és lesz olyan idióta a halandó, hogy a gyász sötétségében itt leljék békére, ha Dayrián múlik, örökre.
~Az a büdös kis féreg... Csak találjalak meg, örömmel fogom letépni a fejedet arról a szótlan torkodról!~
Midőn társasága nem akad, aggodalom nélkül engedi arcát dühödt fintorba torzulni, ajkait oldalvást húzódni, míg tekintetébe hagyni a düh lángjait költözni, míg kecses lépteivel el nem éri a tisztás tökéletes formákban tetsző helyszínét. Ekkor ábrázata újfent hazug nyugalomba öltözik, jeges íriszeit pedig végigfuttatja a bogaraktól zajos mezőn, de egy árva lelket sem vél felfedezni, legalábbis amelyik hasonlítana a Dharemon fattyúra.
Tüdejéből méregtől terhes levegő préselődik ki, amint csalódottságában kénytelen fújtatni egyet, azonban ennyivel nem adja fel a ritka szerencse lehetőségét, hiszen talán csak annyi kell hozzá, hogy várakozzék...
~Ezért még megfizetsz.~
Gőgös ábrázattal sétál az egyik fához, majd kényeskedve, de helyet foglal a tövében, ki tudja miféle indíttatásból gondolva, hogy tán felbukkanhat a férfi.*


2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-21 08:20:39
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

// Találkozások //

* Cralan szavait érti és nem is erre gondolt. Tudja jól, hogy ő a munkaadó és a szerzetes az aki vállalta a feladatot, de senki sem örül ha az általa vállalt "feladat" előre hátra rohangál, mondhatni már szinte követhetetlenül. Csak egy jóváhagyó biccentés a válasz. Végül is a Kúrián kívül mindig maga mellett akarja tudni a félvért. Biztonságérzetet ad a számára még ha nem is érzi magát teljesen védtelennek.*
- Tényleg szép állat, és nyugodt. *teszi hozzá miközben átadja a lovat a gazdájának ő pedig a saját vad ménjéhez lép.*
- Ej te. *szól rá amikor tiszta barátságból a köpenye felé mar. *Megnevelhetné már valaki. *mondja majd elmosolyodik *Szerintem úgy sem változna. *dörzsöli meg a ló homlokát barátsága jeléül majd indulnak is a ház felé.
Démon előttük, ők pedig lóháton kellemes galoppban a kutya után. Valószínűleg már Démon is jelzi a betolakodókat heves ugatással majd pedig Cralan megy kiüríteni a házat.
Moon nyugodtan várakozik. A verekedés hangja nem zavarja meg. Esze ágában nincs bemenni amíg nem csendesedik el minden. Remélhetőleg nem az alélt szerzetest kell bent találja, mindenesetre mindenre felkészülve egy dobótőrt is elővesz, ha szükség volna egy ellenségbe belevágni.
A zaj talán ha pár percig tart majd elül. Nemsokára két tolvajt terelgetve lép ki az ajtó Cralan. Amikor elé vezeti majd a földre löki őket Moon is közelebb lép. Tényleg, mi is legyen?*
- Kötözzük meg őket de jó alaposan. *mondja majd még egy cseppet gondolkodik látva a vigyorgó arcokat. Mintha pont ezt várták volna a tolvajok. Talán arra gondolnak, hogy nincs az a kötés amiből ki nem bújnak de Moon is mosolyog már.*
- Én meg nem ölöm őket, az már biztos, és szerintem te sem. *néz a szerzetesre hisz első beszélgetéseik egyike pont az élet védelméről szólt.*
- Megkötözve a fáskamrában hagyjuk őket majd pedig amikor visszaindulunk a városba, bevisszük és átadjuk őket az őrségnek. Ők tudják mit érdemelnek a tolvajok.
* És ekképpen is cselekszik. Erős kötelet vesz elő és a szerzetes segítségével, pontosabban szorosan tartása mellett mind a kettejüket jó alaposan megkötözi.*
- Vidd be őket. Nem szeretném a rimánkodásukat hallgatni egész éjszaka. *teszi hozzá amikor végeztek.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben egy csomót köt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.

2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-20 19:35:45
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

// Találkozások //

* Szerencsére nem kell túl sok időt várakozni, alig pár perc múlva már meg is érkezik Hajnal, hátán a Dwirinthalen nemessel, aki szinte azonnal szabadkozni kezd. *
- Asszonyom, bár életemmel felelek a biztonságáért, még mindig én állok az Ön szolgálatában, s nem fordítva. Nem kell szabadkoznia, de mindig nem is, legalább éjjel, távol a biztonságos zónán kívül ne küldjön el maga mellől. -
* Feleli, majd kedvesen megsimogatja Hajnal sörényét. Az almásderes szürkéje pont olyan árnyalatú, mint a haj, ami a szerzetes arcát keretezi. *
- Egészen megkedveltem. Szép állat. -
* Mondja, miközben lassan megindulnak az éjszakában a vadászház felé. Mikor feltűnik az épület sziluettje, Cralan leszáll a lóról, s megállást jelez Moonnak is. *
- Előre megyek, s körülnézek. Maradjon itt, s ha baj van szóljon. -
* Megvárja még, hogy a nő reagáljon, majd megindul a ház felé. Bőven látó és épp hallótávolságon belül várakozik Moon, így szemmel követheti az eseményeket. A szerzetes először körbejárja a házat, majd az ajtóhoz lép, s egy pillanat múlva könnyedén benyit. *
-Nyitva van. -
* Formálja a szavakat, s mutogat is, majd belép az ajtón. Néhány perc elteltével pár puffanás és fojtott kiáltás hallatszik, majd egy alak tántorodik ki az ajtón, s nagyot nyekkenve elterül a földön. Egy másik alak pedig hátracsavart kézzel sántikál ki, mögötte Cralan lépdel, egy vászonzsákkal a szabad kezében. *
- Nyomás, felállni! Nem hiszem el, hogy megint ti vagytok! Nem volt elég a múltkori? -
* Kérdezi, miközben a két fickót Moon elé tereli. Jól látszik, hogy egyszerű utcai zsiványok, akik láthatóan tartanak a szerzetestől. *
- Ezeket a házban kaptam rajta, hogy pakolásznak. Mi legyen velük? -
* Lép a nemes elé, földre téve a zsákot, s elkapva az imént fetrengőt. *


2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-19 09:27:03
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

// Találkozás //

* A templomból kijövet összetalálkozott Aelfel akinek meggyűlt a baja a természettel. Kétségbeesett arcot vágva nézett Moonra aki egy mosoly kíséretében engedte útjára a fogadó felé, természetesen csak miután visszakapta a család lovát hisz a sajátján Cralan indult meg a tisztás felé.
Ténylegesen csak percek lehetnek az első majd pedig a második ló között amelyik a tisztás füvére lép.*
- Itt vagyok. *szól röstelkedve mert azért azt érzi, hogy elég szelesen viselkedett az utóbbi napokban.*
- Elnézésed kérem, de nagyon fontos volt. Képzeld, valahogy leejtettem a templomban a tőrömet, vagy csak ott feletettem. Őszintén szólva nem is tudom. *mondja miközben lovával Cralan mellé léptet majd tekintete Démont keresi.*
- Menjünk akkor a vadászlakhoz. *szól és megindul a tisztás széle felé hisz a vadászház egészen közel van az erdőhöz, viszont előtte bőséggel lesz helyük gyakorolni.
A kutya mintha értené a mélységi szavait nekiiramodik jobbra, hogy végigügetve elérjen a mezsgyére ami a két helyet elkülöníti. Onnan már csak pár perc és feltűnik a régi ház minek kulcsát még Domtól kapta indulása előtt. Ha minden igaz a bohó aranyifjú kártyán nyerte el a régi gazdájától.*


2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-19 07:31:29
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

// Találkozás //

* Nincs mit tenni, Ádáz megindul a tisztás felé, hátán a szerzetessel. Cralan közel sem olyan jó lovas, hogy fél kézzel tudjon uralkodni egy ilyen lovon, így már csak a tisztásra belovagolva tudja megállásra bírni a hátast. *
- Nyugalom pajtás. A gazdádat várjuk. -
* Paskolja meg Ádáz nyakát, amire egy prüszkölés a válasz. Mivel a félvér úgy sejti, hogy nem kell sokat várni, ezért lépésben elkezd a tisztás szélén körözni. *
~ Legalább gyakorlok egy picit. ~
* Gondolja magában, de azért nem csak a lóra, hanem a környékre is figyel, különösképp a környező fákra. Elég kellemetlen lenne, ha valaki éles helyzetet csinálna a gyakorlatból. *


2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-18 13:21:16
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Már egy ideje nem mozdult el a helyről, ahová a fekete elfnek kéne kergetnie a gazdag lányokat. Kardját a földbe vágja, és a nyelére támasztja két kezét, azokra meg az állát. Várakozik, bár már nem tudja mire. Neszezést hall nem is olyan messze, három pár láb lépked az avaron és állnak tova. Felkapja a fejét és figyeli a távolodó alakokat. Mivel nem úgy néznek ki, mint akik telerakott gatyával rohannak az életükért, ezért az ork nem ugrik utánuk. Az elf sem adott jelet, vagy ilyesmi. Gazdagék eltávolodnak a tisztástól, majd csakhamar el is tűnnek.
Amint a sai ismét előkerül, az ork szerint nincs túl jó színben. Nem igazán tudja mi történhetett, vagy mi nem, de nem is kap magyarázatot. Az új ismeretsége letudja annyival a dolgot, hogy, annyit mond meg kell ölnie valakit. A zöldbőrű is úgy érzi meg tudna ölni jó néhány alakot, sebesülése ellenére. Eltűnődik, hogy kit tűzzön nyársra először, de aztán elveti az ötletet. Legyen a következő nap a lődörgés napja, nem lehet mindég balhézni.
Kihúzza a kardot a földből, fűcsomók, sárdarabok és néhány félbevágott giliszta követi nyomát, amit a nőstény le is ráz róla menten. Helyére illeszti a fegyvert a hátán, majd ha az elf még nem lépett meg, akkor biccent neki. Menjen annak a magasabb rendű erőnek oltalmával, amely folyóként hömpölyög világuk alatt, sőt, minden világ alatt.*
- Ha van balhé a tarsolyodban, tudod, hol találsz, sai. *Valószínűleg nem tudja, de megtalálja a módját, hogy megkeresse, ha akarja. A nőstény bízik a fekete érzékeiben és módszereiben. Nem elveszett bárányka az.
Mihez kezdjen most? Úgy gondolja pihenni fog az éjszaka hátralévő részében valahol. Talán éppen itt, majd ha megvirrad tovább áll, kigyógyíttatja sebesülését, vagy lekapargatja a vart és kimossa a sebet, aztán nem ártana megmozgatnia izmait. Ott a barakk a városban, ahol edzhet, vagy tornázhat az erdőben is, végül is neki mindegy. Ez legyen a holnapi ork gondja. Most ideje elvonulni, mert nem tudja meddig bírja az éjszakai műszakot, úgy hogy nappal le sem hunyta a szemét.*


2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-13 21:17:41
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

*Nem akar a fák között lopakodni se az árnyékban sunnyogni. Ezzel maximum azt érné el, hogy a trió egyik tagja felfigyel rá és még időben kimenekíti a másik kettőt. Feláll és az ösvényen indul el fel a tisztás felé, elvégre ez itt nem magánterület bárki bármikor erre sétálhat és ha ez az illető átmegy a másik három túloldalára az már nem számít gyanúsnak. Pár lépést tesz csupán még a fák takarását sem hagyja el mikor egyszerre megtorpan és zavartan visszapillant a lányra. Mintha ismét azt a bizonyos női hangot hallotta volna, illetve nem is a nevetést csak valami sokkal halkabb, gyengébb valamit, egy egyszerű jelenlétet. Mint mikor valaki megérzi ha egy szerette bajba kerül. Hasonlót még nem igazán érzett, hisz nem alakított ki senkivel ennyire szoros köteléket, mármint azon bizonyos eredar előtt. Igazából őt se kedvelte túlzottan, tekintettel a kapcsolatukat beárnyékoló halálfélelemre, de mégis kevés kapcsolat olyan belsőséges, mint az ha valakinek a fejében vájkálnak.* -Valami nincs rendben.
*Mondja csak úgy maga elé. A nagy zsákmány ami eddig olyan izgalomban tartotta most egyáltalán nem fontos a számára, egyetlen dolog érdekli, mégpedig az az átkozott félvér vajákos akinek elvileg életben kéne lennie. Igen, talán hiú ábránd volt, hogy egy ilyen egyszerű trükkel szőnyeg alá söpörheti a problémáit.* ~Átkozott egy alak, mi a fenét csinált a gyűrűvel.~ *Az ujján már nincs annyi egészen biztos, ezzel pedig ismét veszélybe került az élete. Arca az érces szürke színét ismét elveszíti miközben pár izzadtságcsepp csordul le a homlokán. Ezúttal nem a csalódott életunt sápadtság jelenik meg sokkal inkább a rettegés fehérje.* -Elnézést hölgyem, de sürgősen meg kell ölnöm valakit. ~Aztán persze keresni egy értelmes gazdát az ékszer számára.~ *Rettentően fél és nem is próbál többet magyarázkodni, máris indulna vissza a temető és a templom irányába.*


2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-03 19:46:10
 ÚJ
>Mian Kra'Morth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Qeannah//

*Barna csizmája alatt puhán hajlanak meg a frissen eláztatott napfényben zölden csillogó aljnövényzet. Csuklyája alól aláhulló loboncos hamuszürke haja az egyetlen, ami rikító a lányból. Fekete köpenye egészen a bokájáig védi testét a külső ingerektől. Jáda szemeivel érzéketlenül tekint körbe a tisztáson. A régi emlékek bár felelevenednek benne, de semmiféle érzést nem vált már ki belőle. Visszagondol a begyűjtött állatokra, majd mikor hazavitte őket, a lepkéket, s bogarakat, hogyan tűzte fel egy vékony tűre, vagy hogy tépkedte ki lábaikat, szárnyaikat. Mintha ezer éve történt volna, annyira réginek tűnnek számára az emlékek.*
- Anyánk nem érti, hogy vannak fontosabb dolgok az állatok életénél.
*Nem csak azért nyúzott meg számos állatot, mert az egyetlen szórakozást ez jelentette számára. Hitt abban mindig is, hogy az állatok szervezetének működésével, s az emberi test tanulmányozásával is számos dologra rá lehet jönni. Hogyan működünk mi pontosan. Ez az, ami mindig is motiválta, s ez az, amit oly kevesen értenek meg. Csak a testvérei.
Az elmesélt történetre csak szemöldökét vonja magasba. Nem gondolta volna, hogy szerető bátyja ilyen mesékkel traktálna volna nővérét. Néhány lassú pislogással jelzi, hogy a történet számára teljesen ismeretlen. Neki sose mondott ehhez hasonlókat sose.*
- Nekem ezt sose mesélte. De valahogy ez ésszerűtlennek hat. Ha felrobbant volna. *Néz körül a pontosan kör alakú tisztáson.* - Valóban ilyen alakja lett volna? Nem kéne egy kráternek itt lennie? *Teszi fel a kérdést, de ami inkább jobban foglalkoztatja az,* - S miért akart rád ijeszteni?
*Néz rá opálos tekintettel az esti sötétségbe Qeannahra. A fényt csak hű szolgájának kezében lévő fáklya szolgáltat. Ferho nem messze áll tőlük, hogy a narancsos fényű lánggal fényt bocsásson mindkét lányra. Csendben áll a közelükbe, várva, hogy bármi feladatot bízzanak rá. ami elég hamar meg is érkezik. Az idősebbik leány átnyújt neki egy gumós növényt. Megszokott mozdulatokkal nyúl érte, majd a tőle telhető legnagyobb óvatossággal rejti köpönyegének mélyére, a lehető legbiztonságosabb helyre. Nem is kérdés a húg számára, hogy kinek is szánják a növényt.*
- Ha maradna nem ártana atyánk italába is tenni. Hátha hamarabb célt érne betegsége.
*A betegség mely hirtelen tört rá, s mely oly gyorsan megy rajta végig. Mianban kettős érzés kavarog. Legszívesebben felgyorsítaná halálának folyamatát, hogy mihamarabb megszabaduljon az örökös kedves, becsületes, jótét lélek nemzőjétől. Ugyanakkor nem akarja megrövidíteni a szenvedést, mely épp ezért a jótékony életért cserébe kap az istenektől. Már ha léteznek olyanok.*
- Menjünk haza.
*Jelenti ki egyszerű nemességgel, szinte a semmiből. Az éjszaka alább hagyott, s az elmúlt napokban nem sokat pihent. Qeannah ma ajándékozta meg egy érdekes könyvvel, s annak az olvasásának is minél hamarabb nekilátna. Néhány csendes pillanatig várja szeretett nővére válaszát, s ha beleegyezik javaslatába, akkor halk, surranó léptekkel indul meg a piactér felé, hogy immár ő mutassa az utat. Nagy kitérőt tette idefelé, s mindazt feleslegesen, a város szutykos részén keresztül. Ám ha még nővére nem kívánna menni, akkor csendben áll tovább. Kezeit összekulcsolja köpenyege alatt, s csak vár némán.*


2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-03-01 18:14:41
 ÚJ
>Riella Ravaora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

* S itt van a tisztás. Most már egyre inkább emlékszik rá, nyáridőben járt itt legutoljára. Akkor elnyerte rögtön a tetszését ez a kis tisztás, melyet vékony törzsű, kecsesen az égbe nyúló fák gyűrűje fog körül, szinte mértani pontosságú kört alkotva. Lombkoronájuk nem terül el szélesen törzsük körül, mint más fafajokéi, így az oda tévedő élők nyugodtan fürdőzhetnek a nap szikrázó, melengető sugaraiban, melyek - köszönhetően a tisztás elhelyezkedésének és a környező fák karcsúságának - a nap nagy részében érik a területet. A körben rendkívül dús, smaragdzöld árnyalatú fű nő, ám virág csupán a terület közepén nő egy piciny dombon. Kellemes hely, meditáláshoz az egyik legjobb. *


2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-28 19:07:38
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

* Régen járt már kinn a városban, az elmúlt napokat a fogadó egyik szobájában töltötte. És még maradt is volna egy jó darabig, ha nem lenne fogyóban a pénze. Mivel órák óta járta Artheniort, és nem talált számára megfelelő munkát, így útját a tisztás felé vette, hogy a négy fal között töltött idő után egy hosszú, szabadban való gyakorlással és pihennéssel kompenzálja. Mikor megérkezik, kiválaszt egy szimpatikus fát, és kényelembe helyezi magát a tövében. Fekete köpenyét maga alá teszi, nem épp az a finnyás kislány, de a vérvörös ruhájának tisztaságára nagy figyelmet szokott fordítani. Aztán haját hátraveti, lábát keresztbe teszi, és pár perc múlva már hangosan szuszog. Ilyenkor könnyű prédának tűnhet a tolvajok számára, de aki egy méterrel is közelebb merészkedik hozzá, annak nincs sok esélye a túlélésre...*


2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-27 09:41:57
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Kra'Mort-ék figyelmébe – Megfigyelés //

*Az út nagy része azzal telik a számára, hogy egyfolytában a földet nézi. Nem szokott hozzá az osonáshoz, ágak, tűk, kövek, avar mindenhol. ~MINDENHOL!~ Sosem figyelte meg azelőtt, hogy ennyi a cucc a földön és mindegyek, ~MINDEGYIK!~ hangot ad ki. Elhúzza a száját, kardját óvatosan manőverezi az ágak között, hogy egyet se nyessen le. Vért izzadva éri el a férfit. ~Ez a menet fárasztóbb volt, mint megölni egy hegyi medvét.~ Nyugtázza, majd őszinte megkönnyebbülés fogja el, amikor végre meg kell állnia. Most legszívesebben kiakadna, s a fekete hegyes fülű fejéhez vágná, hogy ~Nem, soha az életben többé nem osonok, ekkora tömeggel ez… szar! Hagy adjak le előtte pár kilót és jó néhány centit, majd utána beszélgetünk a többiről.~ most viszont, nincs itt az ideje a kifakadásnak, mert a néma csend aranyat hoz, a hisztizés meg kudarcot. Nem mer még a fának sem dőlni, csak némán lélegzik, majd meg fullad, ilyen kevés levegőtől. Mire a másik elmegy és visszatér, már egyenletesen lélegzik.
Szóval úri népek. Ez vagy nagyon könnyű, vagy nagyon trükkös lesz. A másik nem mondja, hogy van e velük testőr, vagy nincs, és hogy ha van, akkor mennyi. Ha nem említi, akkor elhanyagolható, ez a nőstény érzése. Azokért az emberekért ma eljön a kaszás, ez mosolyt csal a nő ajkára, ami csak szélesedik a férfi kérdése után. Ha nem lenne elég a másiknak a vérszomjasan izgatott vigyor, akkor azt még megtoldja egy rövid mondattal.*
- Veled, sai.
*Az előrenyújtott kezet elfogadja, immáron harmadszor. A terv egyszerű és megfelelő lesz, rá is bólint. A pengéjét markolatnál az egyik kezében foglya, a vasat pedig másik kezébe hajtja, lassan, hogy semminek ne ütközzék neki. Biccent a testőrrel kapcsolatban is, úgy néz, ki csak egy van, túl könnyű. Megvárja, még a másik útnak indul, majd pozícióba helyezkedik. Keserűség keveredik az örömmel teli édeshez, érzi a gyomrában és a szájában is. Túl könnyű. Józan esze bizonytalan a támadás sikerében, de a szíve sürgeti, az a most kohóként izzó, őrülten dobogó gépezet biztos a dolgában. A nőstény reméli, hogy igaza van.*


2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-26 22:40:33
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//Kra'Mort-ék figyelmébe - Megfigyelés//

*Egy idő után guggolva folytatja az utat. A fény nem mozdul el egy tapodtat sem amiből már sejti, hogy a becserkészendő társaság nem egy tagból áll. Egy ember nem áll csak úgy fáklyával a kezében a tisztáson, hacsak nem vár valakire, esetleg tűz mellett pihen, bár itt még nem látott túl sok tábortüzet és a várakozó ember se szokott fáklyával várakozni mert leszakad a karja.
Már nincsenek messze amikor tenyerét mutatja az orknak ezzel jelezve, hogy álljon meg és ő majd körülnéz. A saját vértezetében elég puhán tud mozogni és a bőrszíne is jól elrejti az árnyak közt. A városőrök vizsgálódásától kezdve egy mágus szekta ünnepléséig minden lehetőség átfutott már a fején mire idáig jutottak, innen viszont egyedül és ha ez lehetséges magát még jobban összehúzva próbál lopakodni a vizes fűben. Hamarosan meglátja a három alakot, de legjobban a holdfényben lépkedő Qeannah-t veszi szemügyre. Ennek nincs különösebb oka, csupán a hold fényénél őt látja a leginkább. Még akik a tűz fényében állnak azok vonalai elmosódottabbak. Három dolgot tart megjegyzendőnek; ember, nemes, és alig van kísérete. Ugyan úti köpeny van rajta, még az is jóval szebb az átlagnál a testtartása és is árulkodó, és ennyire tiszta is csak egy nemes vagy egy mágus lehet esetleg mindkettő. Az egész szemrevételezés alig tart tovább egy pillanatnál, már oson is vissza zöldbőrű társához. Szíve a torkában dobog, hisz amire rábukkant az nem akármi.* -Úri népek. *Súgja a társának. Most az orkon áll vagy bukik minden, bár ő maga sem rest és nem is gyenge, mégsem szívesen ugrana össze három ellenféllel. Bár ezek az uraságok, de még az uraságok őrzői sem szoktak hozzá a valódi harchoz ez nem jelenti azt, hogy bármikor fel lehet darabolni őket mint a parasztokat.* -Velem vagy?
*Ez a kérdés már csak kukacoskodás. Még egyszer utoljára kezet akar fogni a zöldbőrűvel az akció előtt, a betyár becsület nincs papírra vetve. Szó és munka szentesíti és vér a biztosítéka. Tudni akarja, vajon még mindig sai-e a nőstény számára, bármit is jelentsen ez. Kezét előre nyújtja és ha amaz elfogadja a kézszorítást. Máris felvázolja a tervet.* -Innen két kijárat vezet el. Te őrizd ezt az ösvényt... *Ujjával a folyópartra vezető poros útra mutat. Ahogy eddig most is vigyáz nehogy meghallják amit mond mert az bizony bajos lenne. Rögtön ilyen apróságon elszúrni az egészet amit már egy tíz éves zsebmetsző kölök is tud.* -Én elzárom a túloldalt. *Bár nagyon izgatott, kivárja a bólintást, vagy az ellenvetést. Nem parancsot ad, csupán felvet egy tervet, amit a másik akár vissza is utasíthat.* -Kinyírom a testőrt és feléd terelem a többit. *Az egyik ott állót legalábbis testőrnek gondolja, mert ugyan miféle elmebeteg nemesasszony az aki éjnek évadján harcosok segítsége nélkül kóborolna egy köpésre Arthenior banditáktól nyüzsgő erdejétől. Sajnos erre is tudja a választ. Olyan aki elég jártas a mágiában, hogy megvédje magát, mert egy nemes hölgy, ritkán piszkítja be kezét vérrel.* ~Két lövés a tüdőbe, meg se fog mukkanni.~


2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-26 17:12:30
 ÚJ
>Qeannah Kra'Morth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Mian//

*A fú nedvessége, s a fákról aláhulló esőcseppek mutatják a látogatók számára, hogy nemrég leszakadt az ég. Ám a csillagok, s az enyhén csípős hűvös levegő is jelzi, hogy ennek már vége, aminek kifejezetten örül, nem vette volna lelkére, ha elázik a haja, vagy az öltözéke. Igaz, a köpenynek a víz mit sem árt, s már cipőjét is csizmára cserélte, így amiatt sem kell aggódnia, hogy az tönkremegy.
Lágyan lépked előre, minden egyes lélegzetvételével mélyen szívja magába a friss levegőt. Szereti ezt az ázott föld illatát, a vizes növények látványát, s bár otthonukban érzi magát a legnagyobb biztonságban, azért a szabad levegőnél jobban semmit sem kedvel. Főleg, ha nem rontja azt meg néhány oda nem illő kis városi féreg, hogy jelenlétével bemocskolja a sétájukat. Persze nem Ferhora gondol, őt gyakorlatilag figyelembe sem vesz, ami nem is nehéz, lévén, hogy a fattyú egy árva szót sem szólt ez idáig. Lopva vet felé egy pillantást, ám figyelme lassan Mian irányába terelődik. Mintha a lány csak arról emlékezne meg, hogy miként simogatta itt a mókusokat, úgy eleveníti fel az állatok kínzásának emlékét. Apró pára hagyja el ajkait egy sóhaj keretei között.*
- Emlékszem. *Mosolyodik el és lehajtja a fejét.* Ahogy anyánk hangjára is, amikor magasan sülsértő sipítozással reagált a hazavitt állatkáidra. *Szinte még most is a fülében cseng a hangzavar, mi egy-egy ilyen alkalommal fogadta őket. A gyermekkori tisztásos séták után tanulta meg ő maga többek között azt is, hogy a ruhájára minden körülmények között figyelnie kell. Ez mélyen beleivódott az elméjébe, s bár sok mindennel nem ért egyet az asszonnyal, emiatt hálás. Hiába volt gyerek, ez nem indokolta, hogy sártól mocskos ruhában tévedjenek haza.
A nosztalgiából Mian újfent felcsendülő hangja téríti vissza a tisztás magával ragadó környezetébe.*
- Reavher mesélt róla, amikor még kisebbek voltunk. Jóllehet *Itt ismét elmosolyodik* csak rám akart ijeszteni, de azt mesélte, hogy élt itt egy mágus, kit a város kivetett magából. Száműzték az erdőbe, s emiatt ő bosszút akart állni. Tervének része volt, hogy átveszi az uralmat az itteni flóra és fauna fölött, hogy hatalmát sokszorosítsa, ám valamit elrontott és… *Itt tőle szokatlan módon megejt egy rövidke kacajt, mit a teljesen valószerűtlen történet befejezés vált ki belőle.* egész egyszerűen felrobbant egy varázslatával együtt. *Enyhén megrázza a fejét.* Buta kis történet, de bátyánk akkor ezzel magyarázta nekem a hely kör alakját. *Mutat körbe. *
- Felteszem azonban, hogy van ennél egyszerűbb magyarázata is, minthogy a természet magától ilyet nem alkothatott. *Indul meg a kör közepe felé, egész céltudatosan, mintha csak keresne valamit. Csizmája puhán tapossa le az alá kerülő zöld növényzetet, míg köpenye alja gyengéden simít rajta végig, mintha csak bocsánatot kérne a lábbeli tettéért. Qeannaht azonban a fű letaposása a legkevésbé sem érdekli, a kör közepén túlhaladva a fák felé veszi irányt, majd zöld íriszeivel a holdvilágban ezüstös fényben tündöklő aljnövényzetet figyeli. Apró növény mit keres, de még az ő emberi szemévei s kiszúrható ilyen fényben. Néhány percig tartó csendes kutatás után lehajol és egész gyors mozdulattal letépi a növényt és visszaindul húga, valamint szolgálója felé. Odaérve Ferho felé nyújtja, jelezvén, hogy fogja meg.*
- Ennek a növénynek a gumója bizony kellemetlen hasfájást okoz annak ki beszedi. *Magyarázza sápatag húga felé. Azt ugyan már nem teszi hozzá, hogy kinek szánja, de az ördögi mosoly az arcán elárulja, hogy nem saját maga kívánja elfogyasztani.*


A hozzászólás írója (Qeannah Kra'Morth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.26 17:13:05


2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-25 22:09:02
 ÚJ
>Scorrage Argethlam avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//A fogadóban//

*A feje pokolian sajog. Az asztal deszkája jól megnyomta a fejét. Az ablakon már jócskán betűz a nap. Első dolga, hogy a balra található ágyra pillant ahol Surának kellene feküdnie, de most üres. ~Biztos elment már.~ Zsibbadt karjait és lábait kinyújtóztatja, majd a friss, hideg vízzel teli lavórhoz indul, hogy megmossa az arcát. Félmeztelen testén temérdeknyi harci sérülés mellett ott lifeg a medálja amire rápillantva ismét elgondolkozik, hisz új szálakat hozott ez az életébe. Ismét felölti magára a ruháját majd miután végez ezzel a macerás folyamattal a könyvét a hóna alá csapja és elindul lefelé a lépcsőn. A fogadóban kavargó illatok alapján dél lehet, azonban most az ebéd illata nem tudja eltéríteni a már előre eltervezett napirendjéről, így az istálló felé veszi az irányt.*

//Istálló//

*Az Istállóba belépve megcsapja az orrát a széna és a lovak illata. Már messziről hallja Fédra nyerítését. A forduló után nagy léptekkel szökken oda barátjához és átkarolja az állat nyakát, majd miután felszerszámozta és váltott három mondatot a lánnyal akit az istállóban talált felül a ló hátára és kiüget a kapun keresztül.*

//A tisztáson//

*Lassacskán elhal a város zaja és nem hallja már többé a kofák rikácsolását és a koldusok jajveszékelését. E kellemetlen zajok helyébe kellemes madárcsicsergés és a szél susogása költözik.*
-Mondtam én, hogy jó helyet választottam az olvasásra.
*Lova oldalra néz és prüszköl egyet. Ugyan még sosem válaszolt szavakkal, de mindig úgy viselkedett mintha minden egyes szót értene. Kantárját egy fához köti majd ugyan azon fa tövébe kuporodik: Két gyökér közé teszi csomagját és a ruhákkal teli zsákot használja párna ként. Így révül bele az írás kifinomult művészeteibe.*


2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:18:53
 ÚJ
>Mian Kra'Morth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Qeannah//
//Kúriában//

*A vacsora csendben telik, drága nővére sem töri meg a csendet. A szolgálók körülöttük halkan tevékenykednek, leszedik, s felpakolják az ételeket, tányérokat. Nem hiányzik életéből az anyja s a haldokló apja. Mi több, alig várja, hogy meghaljon. Számtalanszor elgondolkozott azon, mi módon tudná felgyorsítani a halálát. Erre nem is kellene túl sok minden, csak néhány, hosszú távon ölő méreg. Sejtelmesen elmosolyodik, két falat szőlőszem közben. Qeannah könnyen rájöhet, hogy mi jár a húga fejében.
A bejárathoz érve, lassan fordul nővére felé. Ideje sincs, hogy válaszoljon neki, a hangos kopogás már odébb lépkedett. Egy darabig hallgatja az ütemes hangot. Ferho még eligazítja a lányon a köpenyt. Kezeit összekulcsolja elől, s némán várakozik. A szolgálók gyorsan gyújtják meg a ház forgalmasabb folyosóin elhelyezett fáklyákat. Nővére válaszán nem csodálkozik, s türelmesen áll egyhelyben és várakozik. Számtalanszor megtette már. A fáklyák, s a gyertyák aranyló fényében egy apró pillantást vet a falra festett művére. Az álarcba belefeledkezve fel sem tűnik, hogy Qeannah már vissza is érkezett. Ferho természetesen az idősebbik lánytestvérnek is segít a köpeny feladásában, rajta is ugyanúgy eligazítja, s a gallérjánál is összeköti a madzagokat, mindezt oly természetességgel, mintha csak erre született volna. Közben egy árva hang sem hagyja el cserepes ajkait, légzésének hangjával sem zavarja a két leányzót. S ez nem is olyan apró dolog. Számtalan ember, s szolgálójuk úgy szuszog, akár egy megfáradt ló.
Mian egy apró bólintással jelzi, hogy kész az útra. Szolgálója mögöttük lépked, kezében a fáklyával. Kiérve az utcára, szinte rögtön megcsapja a kinti élet szele, amitől mindig visszakozott. Szerencsésnek mondhatják magukat, hogy ide születtek, mert az utcai világítás a város ezen részében megoldásra talált. Ám idekint nővére rossz felé fordul. Egy apró pillanatra megáll, hogy szóljon eltévedett Qeannahnak, hogy rossz megy, de a magabiztos lépteket, szinte nem lehet megállítani. Így követi őt, hogy a szegénynegyed mocskán keresztül érjenek ki a főtérre, hogy majd az erdő mentén, egy hatalmas kerülővel érjenek ki a tisztásra. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a negyedből, rögtön a piactérre mennek, s már kint is vannak.*
- Majd visszafelé.
*Sutyorogja magának a lány.*

//Tisztáson//

*Megállva a tisztás közepén felnéz az égre. Csuklyája így rendeltetésszerűen hátra is esik. Az ég felhőtlen, megmutatva a rengeteg csillagot, melyek a hold segítségével megvilágítják az éjszakát, ami oly sejtelmessé teszik. Lassan fordul Qeannah irányába.*
- Persze, itt kísérleteztem ki, hogy lehet a legkönnyebben megölni az állatokat.
*Amíg nővére a természet gonoszabb növényeinek a vizsgálatával volt elfoglalva, addig Mian előszeretettel az állatok felé fordította figyelmét. Nem egy békát, rágcsálót, bogarat, pillangót fogott a tisztáson, s vitt haza. Ezáltal is a hely tisztaságát akaratlanul is bemocskolták. Számos legenda szól arról, hogy a békés környezetet, egy mágus alakította ki. Most, hogy körbenéz, szívesen találkozott volna ezzel a mágussal. Akiről még azt sem tudja, hogy férfi, vagy nő.*
- Tudod, hogy ki alakította így ki a tisztást?
*Valamiért szöget ütött a fejében a tudat, hogy nem tudja. S mint minden ilyen, ha bármi érdeklődésének központjába kerül, szinte azonnal érzi a vágyat, hogy meg kell tudnia. Ma éjszaka sem fog aludni, hanem beveti magát a család könyvtárába. S ha nem találja otthon, akkor még ott a könyvtár, ahova viszont már szívesebben jár.*


2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-25 18:17:41
 ÚJ
>Qeannah Kra'Morth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Mian//
//A kúriában//

*A vacsora csendben telik, Mian egyébként sem túl beszédes, ha meg is szólal, az is inkább valami földöntúli suttogásnak tűnik mások számára. Ő maga pedig nem kívánja meg zavarni a számára idilli pillanatot, így javaslatát, hogy húga esetleg olykor fogyaszthatna némi vörös húst is, inkább magában tartja. Úgyis tudja, hogy meddő próbálkozás lenne, anyja számtalanszor megpróbálkozott már a fiatal lányt rábírni a húsfogyasztásra, sikertelenül.
Apró csengő hang töri meg a némaságot, amikor villáját a tányérra helyezi, majd egy pillantással jelzi az asztal mellett ácsorgó fiúnak, hogy a maga részéről végzett, így viheti is tányérját. Egy szalvétával óvatosan megtörli a száját, majd örömmel tapasztalja, hogy a sápatag leányzó is kapható egy kis esti sétára. Hátra is tolja a széket, majd felemelkedik és megindul kifelé. Meglepetten látja, hogy Mian kedvenc kis játékszere már az ajtóban várja őket egy-egy köpennyel. Vet egy pillantást a kinti sötétségbe majd megvonja a szemöldökét.*
- Ez igazán kedves, de nem gondolhatjátok, hogy ebben a ruhában és cipőben fogok a sárban lépkedni. *Mondja, s már el is tűnik lakrésze felé, hogy átöltözzön, ami bizony beletelik egy kis időbe, de talán húga már rendelkezik annyi türelemmel, hogy ezt megvárja. Leveti eddigi ruháját, s nadrágra cseréli, egy kényelmes sötétkék blúzzal, ez azonban lényegtelen is, hiszen köpenye alatt senki sem fogja látni miféle felsőruházatot választott. A nadrághoz egy kényelmesebb, de nem túl ormótlan fekete bőrcsizmát választ, amely jobban bírja a sarat, mint bársonyos cipője. Vet egy pillantást a tükrére, felkapja az asztalról kedvenc kesztyűjét, s már ki is viharzik a szobából. Végig a folyosón, majd le a lépcsőn.*
- Mindjárt másabb. *Villantja meg fogait a húga felé, majd Ferho felé fordul, akitől természetesen elvárja, hogy rásegítse a fekete köpenyt. Megigazítja magán, majd kezére húzza kesztyűit. Apró mozdulatokkal azt is meghúzogatja, s kihúzza magát.* Induljunk. * Adja meg a szót, majd kilép az ajtón. Az idő enyhült, s bár olykor még néhány kósza esőcsepp hull alá, de elázni semmiképp sem fognak. Végigmennek a hosszú ösvényen, egészen a kapuig, hol két őr várja őket, majd engedi ki a három alakot a negyedbe. Magabiztos léptekkel veti neki magát az utcának, s mélyet szippant az eső utáni friss levegőből, mi egészen tüdejéig hatol.
Hosszú séta vár rájuk, s bármennyire is nem szeretné, ha a tisztáshoz akarnak érni, végig kell menniük a szegénynegyed bűzlői utcáin is, mitől rögtön az undor jelentkezik arcán. Állát magasan felszegi, s bár csuklya, s köpeny fedi kilétüket, de azért szemeivel résen van. Sosem tudni honnan ugrik elő egy utcakölyök, hogy kizsebelje őket, vagy esetleg kéregessenek. nem először fordulna elő az ilyen, hisz arra is volt már példa, hogy egy fiatal fiú megfogta itt a kezét és kenyérre valót kért tőle.*
~Kis pondrók, napokig éreztem a szagát...~ *Ráncolja meg a szemöldökét ingerülten, majd folytatja útját, hogy végre valahára elérjék az erdőt.*

//Tisztás//

*Ahogy az éjszakában, úgy a városban is egyre beljebb hatolnak, majd végül elérkeznek kezdeti céljukhoz. A tisztás csendes, mint mindig, ezért is szereti annyira. Meglehet, igen régóta nem járt erre, még valamikor talán a fesztivál előtt. Kisebb korukban is szerettek ide jönni testvéreivel, ám nem virágot szedni és fogócskázni. Őt magát jobban lekötötte, hogy olyan növényeket találjon, melyeket eddig nem ismert, köztük talán olyat is, melynek termése mérgező, vagy ártalmas.*
- Mondd csak húgom *Fordul hirtelen a lány felé.* Emlékszel milyen növényeket gyűjtöttünk itt? *Csillan meg a fény a szemében. Na persze, nem az a jár a fejében, hogy az éjszaka közepén egy darabbal fáklyával és egy szolgával is ezt kellene tenniük, de kíváncsi mi maradt meg Mian sápadt hajkoronája alatt azokból az időkből.*


2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-24 21:31:13
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

- Pár óra ameddig szét tudok verni még egy házat, sai. A kocsmázásra mindég alkalmatos vagyok.
*Felnevet újra. Fáj, mint a rosseb, de kit érdekel. A pohár emelgetéséhez nem kell megfeszítenie az izmait. Figyeli, ahogy a férfi megfordítja a kordét. Szép munka, bár a terület megfelelő rá, attól függetlenül a nőstény nem tudná ezt megtenni. Az átkozott lovak hajtása nem tartozik az erősségei közé. Nem ért a lovakhoz és nem is hajtja őket.
Felpattan, ahogy a sötét javasolta, mosolya széles. A fogadóba való betérés meghozza a kedvét, nos, az ivászathoz. Az ételt sem vetné meg, az a fura puliszka nem volt egy kielégítő adag, na meg az íze emlékére még most is borsódzik a háta.*
- Nem csak első osztályú gyilkos, hanem igazi gavallér. *Nevet megint, majd már éppen hátba vágná barátian a fickót, amikor inkább meggondolja magát, látta, hogy mozgatta a vállait és baráti gesztus helyett inkább szóban évődik.* Biztos van a városban egy szép kislány, aki kimasszírozná a hátadból a gyötrődést.
*Mosolyodik el. Egyszer, egyszer mindenkinek jólesik a törődés, és ha ez a nélkül érhető el, hogy hosszabb kapcsolatba kéne bonyolódnia a másik féllel, akkor az csak még jobb. Ha egyszer talál a méretéhez megfelelő, fess, ork férfiút akkor nem fogja visszautasítani. Valószínűbb, hogy leüti, és hajánál fogva behúzza egy barlangba, de az mellékes milyen eszközökkel gyakorolja a szerelmet. Kényelembe kanyarítja magát, felszisszen, amikor meghúzza az égését, de hamar ellágyulnak a vonásait és útra készen áll.*
- Egy éjjel az erdőben jártam, hogy meglássam, mit találok… Legyen az erdő felé!
*Ő sem aggódik, a nézések és a felismerés veszélye miatt, de az erdő mégis szebb látvány, mint a bűzös város. Mondjuk nem éppen a levegő városa a legbüdösebb, de akkor is koszos. Jobban szereti hallgatni a kerekek alatt elpattanó ágak szelíd hangját, mint a lovak patája alatt klak-klak-klakkogó követ.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9131-9150