//Nem várt találkozás//
* Bár nem egy tüzet rakott már össze ő sem, azért hálás, hogy ezt a feladatot önként átveszi tőle a nőstény és csendben végignézi, ahogy rutinos mozdulatokkal összeeszkábálja a tűzrakót. Az igazat megvallva jobban érdekli a lányt az, hogy miként pakolt bele ennyi fontos és hasznos dolgot bőrtáskájába a másik, mint hogy milyen állat húsát döfte át a tompa nyársboton. Kissé értetlenül megtapogatja tőrét, hogy tényleg nála van-e és elgondolkozhasson azon, hogy azzal kihegyezhették volna a fát mielőtt beletrancsírozzák a húsba. De végül is így is jó. Félrebillentett fejjel pillant a maga mellé helyezett nyársra, majd magabiztosan kezébe veszi. Azért értelmezhető jeleket ad az ork nő. Egy biccentéssel megköszöni, úgy érzi ez pont elég köszönetnek ebben a helyzetben, egy ilyen kis társaságban. Nem érez semmi furcsa szagot, vagy lát nyúlós, gyanús dolgokat csöpögni a húsból, szóval nem aggódik. Térdeit maga alá húzza és sarkára ül. Aztán mégis inkább elkényelmesedik és a fenekét a földre ejti, de lábai ugyanott maradnak, egy oldalon. A nyers ételt végre a láng fölé tartja. *
- Én azért picit sültebben szeretem. * Húzódik egy finom mosoly szája sarkára Hogy kérdésével miféle gondolatmenetet indított el a nőben, nem érzékeli, pedig az, hogy eddig talán még alig beszélhetett magáról és azokról a dolgokról, amiket átgondol és érez picit furcsa. Neki ez annyira alapvető, hogy meglepődne, ha most belelátna a fejébe. Na ugye hősnőnknek sem volt mindig lehetősége kiadni magából mindent, ő neki aztán mindegy volt, elmesélte bánatát egy fának is, ha úgy jött a lépés, hogy már muszáj volt. Lehet, hogy sokszor bolondnak nézték, de akár meg is érthették. A szülőfaluja hamuk martaléka lett. És ezt a közelben lakók mind tökéletesen tudták, és sokan ismerték lakóit, beleértve Neraniet is. A szeleburdi, szerencsétlen, minden lében kanál kislányt. Végig hallgatja a szórakozott szövegelést és megejt egy mosolyt, ahol jól kell értenie a célzást. Ami azt illeti, ő még nem tapasztalt olyasvalamit, amiről az ork beszél, de el tudja képzelni. Nem arról van szó, hogy nem lett volna rá alkalma, de inkább másfelé vette az irányt. Nem az volt neki a fontos. Csendesen hallgatja és felnéz rá. Eddig sokat időzött pillantása a keze meghosszabbításán lógó pirosodó husin. Csak akkor szólal meg, mikor az egészet befejezi. *
- Nos, nem tudom megmondani milyen lehet egy fajtádbelivel megosztani a hálófészket, de ugyanakkor arról sem tudok tapasztalatból beszélni, hogy milyen egy emberférfi teljesítménye. Viszont annyit mindketten sejthetünk, hogy kissé... * mered újra színpadiasan a távolba, majd fel az égre és töprengő arkifejezéssel folytatja, ahogy újra ráemeli a tekintetét: * -... finomabbak.
- És ami azt illeti, ha ez volt a célod, az csak jó - * mutat a városra háta mögött, hogy így mutassa, eljutott idáig Vivrithari. * - hisz elérted. Van aki egy célt sem teljesít az életében. Viszont most, hogy ezen túl vagy, szükséged van újabbakra, csak így van értelme az egésznek. * Megtámasztja a botot könyöke és térde segítségével, hogy egy kezét felszabadíthassa és a bor után nyúljon vele. Kifejezetten tetszett neki első kóstolásra. Mondjuk lehet akármi tetszett volna neki akkor, stresszhelyzetben. Most hogy meghúzza, nem változik a véleménye, talán csak egyel kevesebbet köhécsel. Ami őt illeti, igazán számíthatott volna rá, hogy vissza fog kérdezni, mégse készült fel a megfelelő válasszal. Benne is megvan egy minden mindegy alapú őszinteségi roham és talán épp ez a megfelelő pillanat és a megfelelő beszélgetőpartner. *
- Az én céljaim kissé kuszák és mindnek van egy-egy oka. Kezdésként például említhetném a nagybátyámat. Az édesanyám testvére, aki megrögzött bosszúálló és egy orgyilkos csoportot vezet itt Artheniorban. * kezdi mindjárt a legbizalmasabbal. Vagy az csak most jön? * Aminek természetesen a tagja vagyok. * fordít egyet a húson. * És itt jön képbe az első cél : kitörni onnan. Minden barbárt ki akar irtani a vezető és keresi azt az elfet, akit én apámnak szólítottam és amikor kellett volna, nem volt ott. * Mozgolódik kicsit és aztán folytatja. *
- Nem tudom milyen csoport volt, de amikor hat éves voltam, jöttek. Lóháton és rohanva, ordibáltak és raboltak. És miután minden értéket elpakoltak, gyújtogatni kezdtek. Az anyám meghalt. Nem tudom pontosan mi történt, de azt tudom, hogy én túléltem valahogy és hogy az apám elmenekült, amikor megmenthette volna anya életét. * Itt befejezi, talán ennyi elég egyelőre. Eddig kerülte a mesélés során a szemkontaktust, de most mélyen belenéz az ork szemébe, hátha ki tud valamit olvasni belőle, amit nem akar kimondani. *