*Visszatér a tetthelyre, ami igazából számára inkább valami más... Mármint persze, itt történt minden, de ő mégsem a tettes volt, hanem az áldozat, ha úgy vesszük. Attól még ugyanúgy visszatér, és nagyjából megszemléli, hogy bármi maradandó kárt tettek-e a környezetben. Egy gyors séta után rá is lel, hogy honnan indultak, és hová jutottak. Szinte még látszik, hol feküdt Lorew eredetileg, majd merre kúszott, mikor menekülni akart, aztán minden igencsak véres ott, ahol Syss először a fűbe esett. Eztán még egy kicsit arrébb a második összekapás, és még egy kis vér, ahol a tündér újból a fűbe feküdt. Ennyit talán összesen úgy, hogy egyrészt pontosan tudta, hogy mi történt, meg hogy nagyjából hol, és másrészt hogy nagyon erőltette a szemeit. Innentől kezdve nagyjából valami ártatlan bámészkodó akkor csinál ebből ügyet, ha... soha. Még ha valaki ki is találná, hogy nem valami folyóparti piros gyümölcs leve van ott, hanem igazi, valódi, hamisítatlan vér, akkor az biztosan valami állaté. Ki az öreg eget véreztetnének ki itt? Csak Lorewnek vannak ilyen vad éjszakái, de értelmes ember ilyenre alapvetően nem gondol. Ugyanakkor a szerzetes leül egy kicsit a fűbe, és hagyja a lelkét megnyugodni.
Éppen elég sok dolog történt vele ezen a hajnalon, amiket viszonylag nehéz feldolgozni. Nem igazán arra gondol, hogy megkínozta, és kis híján megölte egy tündér, mert a sebei el lettek látva, és most már kutyabaja. Inkább arra az örömre, hogy ilyen egyszerűen sikerült bejuttatnia Sysst a rendhez, és viszonylag korrekt feltételekben megállapodni Eralillal az ügyben. Még az a bilincs van-nincs dolog ment a legnehezebben, de igazából a végére minden elsimult. Most akkor nincs más dolga, mint végigjárni a várost, aztán keresni egy helyet, ahol estig alhat. Vicces, hogy mostanában mennyi minden dolga összegyűlik egyazon napra. Talán ez amiatt lenne, hogy csatlakozott az Ellentétek Rendjébe? Vagy simán csak azért, mert kiszakadt a békés templomi életből? Hiába, ez elkerülhetetlen volt, ha mindenáron akarja azt a pszichés kapcsolatot a felsőbbrendű entitással. Viszont csak mert ő eldöntötte, hogy nem része a templomnak, vajon szerezhet magának még egy ilyen szerzetesi göncöt ingyen? Mármint az ottaniak talán nem látnak a fejébe. Viszont egy hideg fuvallat emlékezteti rá, hogy bizony nem annyira tanácsos még itt elütni az időt, miközben közeledik a hideg évszak, ő pedig pont most rövidült meg egy réteg ruhával, és maradék sem áll rajta valami jól. Ezen gondolatsor hatására szépen lassan felegyenesedik, majd pedig megindul a templom irányába. Igazából nem remél nagyon semmit, szóval minden egyes ingyen kicsikart rongy egyfajta ajándék lesz.*