Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:01:29
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:01:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Az, hogy a fűbe harapás nem az átvitt értelemben történik csakis a remek lelki egészségének és idegrendszerének köszönhető. Már leszámítva azt, hogy frászt kapott a nem várt érintéstől és hangtól. De azért így sem olyan kellemes, hogy a szájából kell kiköpködnie a fura ízű szálakat. Bár mikor már összekaparta magát azért elégedetten pillant a hasonlóan járt leányzóra. Amikor a saját vermébe esik, ugyebár.*
- A farok benne van az biztos.
*Motyogja száj húzva, miközben igyekszik maga elé képzelni az említett és remélhetőleg csak kitalált, réztagú madarat. Abban igazat kell adnia, hogy egy medvéhez hozzá sem lehetne hasonlítani, de a találkát inkább mindkét esetben mellőzné.*
- Nagyon figyelmes tőled.
*Bólogat is a magyarázatra, de látni az arcán, hogy egy szót sem hisz el abból, hogy ez csak különös segítség volt, nem pedig szándékos gaztett. Ezt még szemeinek forgatásával is erősíti. Azután érkezik a bemutatkozás, meg az első körös kérdésáradatok, a lány kíváncsisága pedig érthető. Bár azt kétli, hogy ez idáig ő lenne az egyetlen, aki kijött ide semmit se csinálni.*
- Myynarinna vagyok, de eddig igazából csak Myynának hívtak, akik nem találtak frappánsabb becenevet. ~Szarházi, mocskos koldus, büdös tolvaj. Hmm...~
*Itt már megereszt egy barátságosabb vigyort, mert most hogy túl van az egészen és nem csak ő járt pórul, meg kell vallja tényleg nem volt rossz csíny.*
- Először is... *Tartja magasba jobb mutatóujját, ahogy tettetett háborgással kezd bele.* Senki sem mondta, hogy itt medvék lehetnek. Elvileg ez egy nyugodt, csendes és szép hely. Ha látni fogok egy medvét panaszt fogok tenni.
*Rikácsolja nagy komolyan, de a végére ez is csak vigyorgásba fullad.*
- Másodszor csak azért jöttem, hogy pihenjek, kikapcsolódjak.
*Teszi karba a kezeit szigorú szemekkel. Ezzel adva nyomatékot annak, hogy ebben most jól megzavarták. Bár az igaz, hogy szimpatikus gondolat, hogy egy hasonszőrű lánnyal tölthetné ezt a pihenést. Főleg azért, mert ezek szerint ő többet tud az itteni élővilágról, mint a kis szöszi. Meg hamar észreveszi ő is a hasonlóságokat. Ruházatuk mindkettőjüknek merő kosz, olyan fehérek, mint a mész és nagyon szép kék szemeik vannak. A magasságot inkább nem firtatja, mert csoda, ha olyannal találkozik, aki nem nagyobb, mint ő.*
- Hát, határozottan nem. Igazából sehol sem lakom, de a kikötőben élek.
*Vagy valami olyasmi. De ott tengődik, ez a lényeg, szóval erről a városról halvány gőze sincs.*
- És te helybéli vagy? Ha már ilyen felvilágosult vagy a medvéket illetőleg.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Az, hogy a fűbe harapás nem az átvitt értelemben történik csakis a remek lelki egészségének és idegrendszerének köszönhető. Már leszámítva azt, hogy frászt kapott a nem várt érintéstől és hangtól. De azért így sem olyan kellemes, hogy a szájából kell kiköpködnie a fura ízű szálakat. Bár mikor már összekaparta magát azért elégedetten pillant a hasonlóan járt leányzóra. Amikor a saját vermébe esik, ugyebár.*
- A farok benne van az biztos.
*Motyogja száj húzva, miközben igyekszik maga elé képzelni az említett és remélhetőleg csak kitalált, réztagú madarat. Abban igazat kell adnia, hogy egy medvéhez hozzá sem lehetne hasonlítani, de a találkát inkább mindkét esetben mellőzné.*
- Nagyon figyelmes tőled.
*Bólogat is a magyarázatra, de látni az arcán, hogy egy szót sem hisz el abból, hogy ez csak különös segítség volt, nem pedig szándékos gaztett. Ezt még szemeinek forgatásával is erősíti. Azután érkezik a bemutatkozás, meg az első körös kérdésáradatok, a lány kíváncsisága pedig érthető. Bár azt kétli, hogy ez idáig ő lenne az egyetlen, aki kijött ide semmit se csinálni.*
- Myynarinna vagyok, de eddig igazából csak Myynának hívtak, akik nem találtak frappánsabb becenevet. ~Szarházi, mocskos koldus, büdös tolvaj. Hmm...~
*Itt már megereszt egy barátságosabb vigyort, mert most hogy túl van az egészen és nem csak ő járt pórul, meg kell vallja tényleg nem volt rossz csíny.*
- Először is... *Tartja magasba jobb mutatóujját, ahogy tettetett háborgással kezd bele.* Senki sem mondta, hogy itt medvék lehetnek. Elvileg ez egy nyugodt, csendes és szép hely. Ha látni fogok egy medvét panaszt fogok tenni.
*Rikácsolja nagy komolyan, de a végére ez is csak vigyorgásba fullad.*
- Másodszor csak azért jöttem, hogy pihenjek, kikapcsolódjak.
*Teszi karba a kezeit szigorú szemekkel. Ezzel adva nyomatékot annak, hogy ebben most jól megzavarták. Bár az igaz, hogy szimpatikus gondolat, hogy egy hasonszőrű lánnyal tölthetné ezt a pihenést. Főleg azért, mert ezek szerint ő többet tud az itteni élővilágról, mint a kis szöszi. Meg hamar észreveszi ő is a hasonlóságokat. Ruházatuk mindkettőjüknek merő kosz, olyan fehérek, mint a mész és nagyon szép kék szemeik vannak. A magasságot inkább nem firtatja, mert csoda, ha olyannal találkozik, aki nem nagyobb, mint ő.*
- Hát, határozottan nem. Igazából sehol sem lakom, de a kikötőben élek.
*Vagy valami olyasmi. De ott tengődik, ez a lényeg, szóval erről a városról halvány gőze sincs.*
- És te helybéli vagy? Ha már ilyen felvilágosult vagy a medvéket illetőleg.
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 16:54:56
Üzenet elküldve: 2022-08-23 16:54:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Egy vérfagyasztó sikoly, aminek Lily örülhetne, hisz valami hasonló reakciót várt a kis akciója hatásául. Ám a félvér a lány vállán felejtette a kezét. Ő meg ijedtében bele harap a fűbe. Na nem úgy, hanem a szó szoros értelmében. Előre bukik és kirág néhány szálat. Magával rántva az árvát, aki így kénytelen követni a példát és megtiszteli homlokával az anyaföldet.*
-Áu! Ez nem volt a tervben. *Nyögi maga elé, miközben fejét dörzsölgetve feltápászkodik. Lilynél már megszokott mozdulatsor, hogy mielőtt beszélne valakivel leporolja a ruháit és megigazítja a vértjét. Racionálisan nézve mindkettő meddő vállalkozás, hisz elnyűtt, koszos ruháit már egy mágus sem tudná tisztává varázsolni, a vértjét pedig nem az ő méreteire szabták.*
- ...rktolla? ~Van a baglyoknak egyáltalán olyan?~
*Fejezi be a másik mondatát majd elgondolkodik, mivel fennáll a veszélye, hogy hatalmas ostobaságot mondott. Mellesleg bármi is legyen rézből egy bagoly testén, hogy az istenekbe lehetne félelmetesebb, mint egy medve?*
- Nem magamra akartam felhívni a figyelmed. Azt próbáltam megmutatni, hogy ha csukott szemmel üldögélsz, bárkinek, vagy bárminek az áldozatául eshetsz.
*Mondja már majdnem sértett hangon. Természetesen ezt csak most találta ki. Az egészet a saját szórakoztatása miatt csinálta. Viszont így jobban hangzik.*
- Amúgy Lilyenn vagyok, de mindenki csak Lilynek hív. ~Vagy piszkos kis korcsnak.~
- Személyedben kit tisztelhetek? Ha már az illemnél tartunk. Aztán miért kínálod magad tálcán a medvéknek meg a rézbaglyoknak?
*Amíg a másik válaszol a félvér jobban megnézi magának. Igazából nem sok különbség van kettejük között. Leszámítva a fülüket, a hajuk színét és a magasságukat. Lily csodálja is, hogy még nem látta ezt a lányt. Fel is emeli bal szemöldökét egészen a homloka közepéig és a tőle telhető legkomolyabb hangon megkérdezi.*
- Mondd csak! Errefelé laksz valahol?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Egy vérfagyasztó sikoly, aminek Lily örülhetne, hisz valami hasonló reakciót várt a kis akciója hatásául. Ám a félvér a lány vállán felejtette a kezét. Ő meg ijedtében bele harap a fűbe. Na nem úgy, hanem a szó szoros értelmében. Előre bukik és kirág néhány szálat. Magával rántva az árvát, aki így kénytelen követni a példát és megtiszteli homlokával az anyaföldet.*
-Áu! Ez nem volt a tervben. *Nyögi maga elé, miközben fejét dörzsölgetve feltápászkodik. Lilynél már megszokott mozdulatsor, hogy mielőtt beszélne valakivel leporolja a ruháit és megigazítja a vértjét. Racionálisan nézve mindkettő meddő vállalkozás, hisz elnyűtt, koszos ruháit már egy mágus sem tudná tisztává varázsolni, a vértjét pedig nem az ő méreteire szabták.*
- ...rktolla? ~Van a baglyoknak egyáltalán olyan?~
*Fejezi be a másik mondatát majd elgondolkodik, mivel fennáll a veszélye, hogy hatalmas ostobaságot mondott. Mellesleg bármi is legyen rézből egy bagoly testén, hogy az istenekbe lehetne félelmetesebb, mint egy medve?*
- Nem magamra akartam felhívni a figyelmed. Azt próbáltam megmutatni, hogy ha csukott szemmel üldögélsz, bárkinek, vagy bárminek az áldozatául eshetsz.
*Mondja már majdnem sértett hangon. Természetesen ezt csak most találta ki. Az egészet a saját szórakoztatása miatt csinálta. Viszont így jobban hangzik.*
- Amúgy Lilyenn vagyok, de mindenki csak Lilynek hív. ~Vagy piszkos kis korcsnak.~
- Személyedben kit tisztelhetek? Ha már az illemnél tartunk. Aztán miért kínálod magad tálcán a medvéknek meg a rézbaglyoknak?
*Amíg a másik válaszol a félvér jobban megnézi magának. Igazából nem sok különbség van kettejük között. Leszámítva a fülüket, a hajuk színét és a magasságukat. Lily csodálja is, hogy még nem látta ezt a lányt. Fel is emeli bal szemöldökét egészen a homloka közepéig és a tőle telhető legkomolyabb hangon megkérdezi.*
- Mondd csak! Errefelé laksz valahol?
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 13:17:56
Üzenet elküldve: 2022-08-23 13:17:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Van egy olyan érzése, hogy túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. A hideg kő helyett a napsütötte fűben ücsöröghet, kivételesen a gyomra sem kezd követelőzni, csend van és béke. Nem sérti a fülét a többi koldus rikácsolása, sem a nevelőinek vitái, miszerint nem viszi semmire sem az életben.
Helyette madarak csicseregnek, a víz csobog, mitől éteri nyugalom száll alá a lányban. Az ilyen pillanatok pedig nem sokáig szoktak nála fennmaradni. Ahogyan most is valami igen gyanússá válik. Egy tompa puffanás a fűben, de ahhoz elég hangos, hogy kizökkentse a békés semmittevésből és hunyorogva a hang irányába pillantson. Először csak bárgyún pislog párat az almára, majd szemöldökei gyorsan fel is szaladnak, ahogy tudatosul benne, hogy nemhogy almafa, még fa sincs éppen fölötte. Ennek ellenére gyanakvás nem izzik fel, csupán csak furcsállja a helyzetet. Már épp azon kezdené törni kócos fejét, miközben hajol az alma irányába, hogy milyen madár tud cipelni magával egy ekkora darabot, mikoris felcsendül fülében az ismeretlen hang vállán pedig megérzi a nem várt érintést.
Hát sikít. De még milyet sikít. Azután pedig dőlését tovább folytatva egyenesen a füvet célozza meg, hogy ott arcával tompítsa a földreérkezést.*
- Hogy az a jó...
*Nyögi, miközben tenyereivel maga mellett támaszkodik meg és felnyomja magát a fűből. Pár fűszál kiköpködése után pedig mélyet sóhajt, mikor már a humoros kérdés is eljut a fejébe.*
- A bagolytól jobban tartok. Tudod, aminek rézből van a fa...
*Préseli össze az ajkait gyorsan, mielőtt a folytatás kicsúszna és inkább talpra állva söpri le térdeiről a koszt. Bár ez halott ügy, tekintve, hogy egyébként sem tiszta egyetlen porcikája sem. Azután már nem marad más, minthogy szembe nézzen a gaz támadóval.*
- Ez nem túl illedelmes figyelemfelhívás a jelenlétedre.
*Dörmögi az orra alatt, miközben igyekszik minden sértettségét a szavakba összpontosítani. De igazából csak igyekszik visszafojtani egy alapos vihogást, mert azt meg kell hagyni, hogy ügyes csíny volt ez.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Van egy olyan érzése, hogy túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. A hideg kő helyett a napsütötte fűben ücsöröghet, kivételesen a gyomra sem kezd követelőzni, csend van és béke. Nem sérti a fülét a többi koldus rikácsolása, sem a nevelőinek vitái, miszerint nem viszi semmire sem az életben.
Helyette madarak csicseregnek, a víz csobog, mitől éteri nyugalom száll alá a lányban. Az ilyen pillanatok pedig nem sokáig szoktak nála fennmaradni. Ahogyan most is valami igen gyanússá válik. Egy tompa puffanás a fűben, de ahhoz elég hangos, hogy kizökkentse a békés semmittevésből és hunyorogva a hang irányába pillantson. Először csak bárgyún pislog párat az almára, majd szemöldökei gyorsan fel is szaladnak, ahogy tudatosul benne, hogy nemhogy almafa, még fa sincs éppen fölötte. Ennek ellenére gyanakvás nem izzik fel, csupán csak furcsállja a helyzetet. Már épp azon kezdené törni kócos fejét, miközben hajol az alma irányába, hogy milyen madár tud cipelni magával egy ekkora darabot, mikoris felcsendül fülében az ismeretlen hang vállán pedig megérzi a nem várt érintést.
Hát sikít. De még milyet sikít. Azután pedig dőlését tovább folytatva egyenesen a füvet célozza meg, hogy ott arcával tompítsa a földreérkezést.*
- Hogy az a jó...
*Nyögi, miközben tenyereivel maga mellett támaszkodik meg és felnyomja magát a fűből. Pár fűszál kiköpködése után pedig mélyet sóhajt, mikor már a humoros kérdés is eljut a fejébe.*
- A bagolytól jobban tartok. Tudod, aminek rézből van a fa...
*Préseli össze az ajkait gyorsan, mielőtt a folytatás kicsúszna és inkább talpra állva söpri le térdeiről a koszt. Bár ez halott ügy, tekintve, hogy egyébként sem tiszta egyetlen porcikája sem. Azután már nem marad más, minthogy szembe nézzen a gaz támadóval.*
- Ez nem túl illedelmes figyelemfelhívás a jelenlétedre.
*Dörmögi az orra alatt, miközben igyekszik minden sértettségét a szavakba összpontosítani. De igazából csak igyekszik visszafojtani egy alapos vihogást, mert azt meg kell hagyni, hogy ügyes csíny volt ez.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 12:41:06
Üzenet elküldve: 2022-08-23 12:41:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Vannak még csodák. Lilynek végre jutott ideje magára. Ami Illidary kényszeres céltudatossága mellett ritkább, mint a fehér holló. Árvánknak semmit sem kell tennie. Amit csinál, azért csinálja mert akarja. Nem is tudja, mihez kezdjen ezzel a hirtelen jött szabadsággal. Talán ezért is viszik csizmái a tisztásra. Vagy mert végre ki akar szabadulni a mindenféle szerzetek forgatagából és hallani szeretné a saját gondolatait. Erre a célra pedig tökéletesen megfelel egy kis magányos séta a füves természetben. Olyannyira rég esett meg a félvérrel, hogy neki kellett eldöntenie, mihez is kezdjen magával, hogy már teljesen elszokott tőle. Ennek ellenére jóleső érzéssel tölti el a tudat, hogy ma senki sem mondja meg neki, mikor nyithatja ki a száját. Ebben az emelkedett kedélyállapotban battyog a napsütötte tisztáson, mikor megpillant egy, a fűben üldögélő, lányt. Úgy tűnik nagyon élvezi a napfürdőzést. Még a szemét is lehunyta, hogy jobban átadhassa magát az élménynek. Ennek megfelelve aligha vehette észre a közeledő Lilyt. Erről eszébe is jut a tény mi szerint Illidary mellett már nagyon rég volt alkalma csínyeket elkövetni. Pedig azok mindig megmelengetik a szívét. Nesztelen léptekkel és egy komisz mosollyal igyekszik a célpontot megkerülve a háta mögé jutni. Persze mindezt észrevétlenül. Hisz milyen ijesztés lenne az, amire számít a másik? Amennyiben sikerül lebukás nélkül az idegen mögé osonnia, árvánk előbányászik egy almát a tatyójából. Majd a hölgyemény feje fölött áthajítva, néhány lépéssel előtte, a fűbe huppantja. Remélve, hogy a célszemély arra fog figyelni. A huppanás után néhány pillanattal a másik vállára teszi a kezét és mennydörgés szerűen egyenesen a fülébe kérdez.*
- Nem félsz, hogy elvisznek a medvék?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Vannak még csodák. Lilynek végre jutott ideje magára. Ami Illidary kényszeres céltudatossága mellett ritkább, mint a fehér holló. Árvánknak semmit sem kell tennie. Amit csinál, azért csinálja mert akarja. Nem is tudja, mihez kezdjen ezzel a hirtelen jött szabadsággal. Talán ezért is viszik csizmái a tisztásra. Vagy mert végre ki akar szabadulni a mindenféle szerzetek forgatagából és hallani szeretné a saját gondolatait. Erre a célra pedig tökéletesen megfelel egy kis magányos séta a füves természetben. Olyannyira rég esett meg a félvérrel, hogy neki kellett eldöntenie, mihez is kezdjen magával, hogy már teljesen elszokott tőle. Ennek ellenére jóleső érzéssel tölti el a tudat, hogy ma senki sem mondja meg neki, mikor nyithatja ki a száját. Ebben az emelkedett kedélyállapotban battyog a napsütötte tisztáson, mikor megpillant egy, a fűben üldögélő, lányt. Úgy tűnik nagyon élvezi a napfürdőzést. Még a szemét is lehunyta, hogy jobban átadhassa magát az élménynek. Ennek megfelelve aligha vehette észre a közeledő Lilyt. Erről eszébe is jut a tény mi szerint Illidary mellett már nagyon rég volt alkalma csínyeket elkövetni. Pedig azok mindig megmelengetik a szívét. Nesztelen léptekkel és egy komisz mosollyal igyekszik a célpontot megkerülve a háta mögé jutni. Persze mindezt észrevétlenül. Hisz milyen ijesztés lenne az, amire számít a másik? Amennyiben sikerül lebukás nélkül az idegen mögé osonnia, árvánk előbányászik egy almát a tatyójából. Majd a hölgyemény feje fölött áthajítva, néhány lépéssel előtte, a fűbe huppantja. Remélve, hogy a célszemély arra fog figyelni. A huppanás után néhány pillanattal a másik vállára teszi a kezét és mennydörgés szerűen egyenesen a fülébe kérdez.*
- Nem félsz, hogy elvisznek a medvék?
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 09:12:47
Üzenet elküldve: 2022-08-23 09:12:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Megunva az utcákon való koldulást és az erszények hajhászását, a mai napon inkább a tisztás felé veszi az útját. Csak ki akar kapcsolódni. Élvezni a nyugalmat. Bár a tisztáson víz van, aminek ő maga nem nagy rajongója, leszámítva, ha inni kell. De a fürdőzést úgy is el tudja kerülni. Most még a szaga sem olyan borzalmas, legalábbis ő nem érzi.
Az igaz, hogy el tudna képzelni maga mellé valami társaságot, mert hát az utóbbi időben az igencsak elmaradt mellőle, de hát egyedül sem olyan elveszett. Csak így nehéz kigondolnia, hogy mihez volna kedve. Ahogy kiér a puha fűvel és színes virágokkal tarkított részre le is huppan. Majd elterülve pakolja a feje alá karjait, s a napsütést élvezve hunyja le a szemeit.*
- Édes semmittevés.
*Dünnyögi elégedetten az orra alá.*
- Talán kimoshatnám a ruháimat. Vagy szedhetnék virágot. Bár azt nem tudom, hogy mit csinálok majd egy csokor gazzal.
*Húzza el a száját, ahogy ismét rátör a magány érzése. Pedig már igencsak hozzászokhatna.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Megunva az utcákon való koldulást és az erszények hajhászását, a mai napon inkább a tisztás felé veszi az útját. Csak ki akar kapcsolódni. Élvezni a nyugalmat. Bár a tisztáson víz van, aminek ő maga nem nagy rajongója, leszámítva, ha inni kell. De a fürdőzést úgy is el tudja kerülni. Most még a szaga sem olyan borzalmas, legalábbis ő nem érzi.
Az igaz, hogy el tudna képzelni maga mellé valami társaságot, mert hát az utóbbi időben az igencsak elmaradt mellőle, de hát egyedül sem olyan elveszett. Csak így nehéz kigondolnia, hogy mihez volna kedve. Ahogy kiér a puha fűvel és színes virágokkal tarkított részre le is huppan. Majd elterülve pakolja a feje alá karjait, s a napsütést élvezve hunyja le a szemeit.*
- Édes semmittevés.
*Dünnyögi elégedetten az orra alá.*
- Talán kimoshatnám a ruháimat. Vagy szedhetnék virágot. Bár azt nem tudom, hogy mit csinálok majd egy csokor gazzal.
*Húzza el a száját, ahogy ismét rátör a magány érzése. Pedig már igencsak hozzászokhatna.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-22 13:49:29
Üzenet elküldve: 2022-08-22 13:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kisfiú inkább visszamenne, aminek Relael nem annyira örül, de nincsen ellenvetése.*
- Nem, én nem vagyok éhes.
*Karcsú, már valamivel izmosabb alkata árulkodik is arról, hogy nem kifejezetten torkos természetű. Na meg közérzete is gyakran rossz ilyen vagy olyan okból, az pedig étvágytalan önpusztítást eredményez. Arca sem olyan szép, kerekeded mint egykoron, kulcscsontja is látványosan kiáll.*
- Akkor tessék szépen megfogni a kezemet.
*Nyújtja szabad kezét a gyermeknek, a másikban a pipát szorongatja, időnként pedig nagyot szív belőle, hogy utána látványos füstöt fújjon a levegőbe.*
*Rövidesen visszaérnek a tisztáshoz, és Relael megkönnyebbülten tapasztalja, hogy lovát szerencsésen senki sem kötötte el, pedig minden okuk megvolna rá. Itt már bátorkodik elengedni Ruuno kezét, aki a lepényekkel ügyeskedett, remélhetőleg nem ejtve el azokat. Míg a törpe gyermek feltehetően kutyája társaságát keresi, addig Relael hátasához sétál, hogy megsimogassa annak oldalát, majd letelepedjen mellé a fa árnyékába. Még valamennyi maradt a dohányából, ezért szeretné azt kiélvezni míg a víz csillogó felszínét bámulja. Kellemes nyugalom telepszik rá, szinte már el is felejtette, hogy milyen az. Jól tudja, hogy nem fog sokáig tartani, ezért megbecsüli minden pillanatát mielőtt viharos gondolatai és érzései visszatérnek.*
- Lassan vissza kell majd mennem.
*Tekintete kicsit elidőzik a fiún, majd a fehér kutyára vándorol.*
- Hogy van az ebed? Meglesztek?
*A kisfiú inkább visszamenne, aminek Relael nem annyira örül, de nincsen ellenvetése.*
- Nem, én nem vagyok éhes.
*Karcsú, már valamivel izmosabb alkata árulkodik is arról, hogy nem kifejezetten torkos természetű. Na meg közérzete is gyakran rossz ilyen vagy olyan okból, az pedig étvágytalan önpusztítást eredményez. Arca sem olyan szép, kerekeded mint egykoron, kulcscsontja is látványosan kiáll.*
- Akkor tessék szépen megfogni a kezemet.
*Nyújtja szabad kezét a gyermeknek, a másikban a pipát szorongatja, időnként pedig nagyot szív belőle, hogy utána látványos füstöt fújjon a levegőbe.*
*Rövidesen visszaérnek a tisztáshoz, és Relael megkönnyebbülten tapasztalja, hogy lovát szerencsésen senki sem kötötte el, pedig minden okuk megvolna rá. Itt már bátorkodik elengedni Ruuno kezét, aki a lepényekkel ügyeskedett, remélhetőleg nem ejtve el azokat. Míg a törpe gyermek feltehetően kutyája társaságát keresi, addig Relael hátasához sétál, hogy megsimogassa annak oldalát, majd letelepedjen mellé a fa árnyékába. Még valamennyi maradt a dohányából, ezért szeretné azt kiélvezni míg a víz csillogó felszínét bámulja. Kellemes nyugalom telepszik rá, szinte már el is felejtette, hogy milyen az. Jól tudja, hogy nem fog sokáig tartani, ezért megbecsüli minden pillanatát mielőtt viharos gondolatai és érzései visszatérnek.*
- Lassan vissza kell majd mennem.
*Tekintete kicsit elidőzik a fiún, majd a fehér kutyára vándorol.*
- Hogy van az ebed? Meglesztek?
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:22:48
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:22:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A vízhez lép, megmossa arcát, nyakát és karjait. Ez valamelyest kijózanítja őt, ami Jenari számára nem annyira szerencsés, ugyanakkor jól is esik számára az évnek ezen a meleg szakaszában. Megtölti a kis flaskát, kortyol párat a vízből. Grimaszolva köpi ki és önti vissza az egészet.*
- Ez eddig is ilyen szar volt, vagy csak most lettek ilyen nagy igényeim?
*Töpreng orra alatt morgolódva, majd egy sóhajjal egyenesedik fel, és folytatja útját eredeti célja felé ezután a lelombozó kitérő után.*
- Ez eddig is ilyen szar volt, vagy csak most lettek ilyen nagy igényeim?
*Töpreng orra alatt morgolódva, majd egy sóhajjal egyenesedik fel, és folytatja útját eredeti célja felé ezután a lelombozó kitérő után.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-15 16:16:54
Üzenet elküldve: 2022-08-15 16:16:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
- Végre! * Felkiált az öreg örömében, hogy végre ideért. Nem volt része veszélyekben, és egy új barátot is szerzett akivel szívesen találkozna máskor is, de itt végre kényelemben lehet. Nem kell az utat koptatnia. Az az éjszaka a halászkunyhóban nem volt a legjobb, és sajnálja is érte a húsz aranyat amit adott, de muszáj volt, különben nem biztos, hogy épp bőrrel megúszta volna az éjszakát. Végre leül a fűbe, majd elterül. Egy kicsit talán még az álom is elnyomja. Egy idő után mikor már kipihente magát felpattan, és újult erővel indul útjára tovább a fogadóhoz. Már igazán nincs messze. Megérdemli már azt a kis étkezést az öreg. Zsákruhájának zsebében ott a pánsíp, és ott vannak a virágok is amiket szedett. A törpe örömmel telve indul tovább. *
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-11 16:20:55
Üzenet elküldve: 2022-08-11 16:20:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy útnak két vége van//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*~Nem emlékszik, mi? Fix részeg volt~*
- Rendesen sajnálom azokat, akikkel voltál. Nem lehetsz valami jó az ágyban. *~De azért kíváncsi lennék pár dologra~ azonban azt tényleg elég jól tudja, hogy a másik mire is céloz. Azonban ő most igazán komolyan tervez válaszolni. *
- A mágia gyakorlása nagy koncentrációt igényel. Nem lehet mellette semmi mást csinálni. Amúgy meg tudod jól, hogy mágusi létem az első helyen áll, bármi előtt. Meg amúgy sem lennél ezt megingató fogás. *mégis elvigyorodik az asszonyos felvetésen*
- Eltudlak képzelni, olyan fodros kötényben. *Közben nem is olyan sokára mellé is feküdnek, úgyhogy kicsit visszafogja magát. Hagyja a másik hagy vágjon neki vissza. Amúgy sem először hallja a szavak... felét. ~Az anyád? Az anyád a jó...~ mély levegőt vesz inkább és még jobban a másik felé fordul. *
- Milyen kár, hogy pont miattam nem vitted szobára. Megláttad, hogy odajött hozzám az a kis helyes barna és úgy követtél, mint valami féltékeny kutyus, szegény nőt meg halálra ijesztetted. Szerintem te hiszed azt, hogy én vagyok a te asszonyod! *mutat gonoszul a kimaradt dolgokra. Viszont így nem fognak túl sokáig jutni, abba kell hagyniuk. *
- Egyezzünk ki abban, hogy egyikünk sem asszony. *Ha a másik kötné az ebet a karóhoz akkor komolyabb stratégiához fordul*
- Állok neked egy sört legközelebb, kölyök. * hangsúlyozza az utolsó pont, úgy, mint a másik próbálta a nevét. Aztán csak fekszik ott egy darabig csendben *
- Hallod Khiel! Beszélgetni támadt kedvem. Kérdezz valamit! ~Ha már te az én elképzeléseimet mindig leszólod te borzos macska~
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*~Nem emlékszik, mi? Fix részeg volt~*
- Rendesen sajnálom azokat, akikkel voltál. Nem lehetsz valami jó az ágyban. *~De azért kíváncsi lennék pár dologra~ azonban azt tényleg elég jól tudja, hogy a másik mire is céloz. Azonban ő most igazán komolyan tervez válaszolni. *
- A mágia gyakorlása nagy koncentrációt igényel. Nem lehet mellette semmi mást csinálni. Amúgy meg tudod jól, hogy mágusi létem az első helyen áll, bármi előtt. Meg amúgy sem lennél ezt megingató fogás. *mégis elvigyorodik az asszonyos felvetésen*
- Eltudlak képzelni, olyan fodros kötényben. *Közben nem is olyan sokára mellé is feküdnek, úgyhogy kicsit visszafogja magát. Hagyja a másik hagy vágjon neki vissza. Amúgy sem először hallja a szavak... felét. ~Az anyád? Az anyád a jó...~ mély levegőt vesz inkább és még jobban a másik felé fordul. *
- Milyen kár, hogy pont miattam nem vitted szobára. Megláttad, hogy odajött hozzám az a kis helyes barna és úgy követtél, mint valami féltékeny kutyus, szegény nőt meg halálra ijesztetted. Szerintem te hiszed azt, hogy én vagyok a te asszonyod! *mutat gonoszul a kimaradt dolgokra. Viszont így nem fognak túl sokáig jutni, abba kell hagyniuk. *
- Egyezzünk ki abban, hogy egyikünk sem asszony. *Ha a másik kötné az ebet a karóhoz akkor komolyabb stratégiához fordul*
- Állok neked egy sört legközelebb, kölyök. * hangsúlyozza az utolsó pont, úgy, mint a másik próbálta a nevét. Aztán csak fekszik ott egy darabig csendben *
- Hallod Khiel! Beszélgetni támadt kedvem. Kérdezz valamit! ~Ha már te az én elképzeléseimet mindig leszólod te borzos macska~
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:36:26
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:36:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy útnak két vége van//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
- Megvetni? Én? Ugyan. Csupán csak vannak kétségeim a kielégítetlen kíváncsiságomnak hála.
*Igyekszik a lehető legártatlanabb arccal nézni, de olyan komolytalanra sikeredik, mint ahogyan a szavait is gondolja. Persze megvan rá az oka, de ez egy másik történet.*
- Nagy kaland, úgy sem használod.
*Rándít egyet a vállain az esetleges büntetést illetőleg. Valahogy nehezére esik elhinnie, hogy bármi bajuk is fakadhat egy egyszerű kis tiszteletlenség miatt. Persze, ha egyáltalán ezt lehet annak nevezni. Mivel az ő bűne csak annyi, hogy nem hisz. Nem áll neki templomot gyújtogatni, meg szerzeteseket mészárolni. De, ha a nagy mágusnak ez a kívánsága, akkor majd befogja a száját vagy egyszerűen megvárja odakint. Arról nem szólt a fáma, hogy neki kötelező lenne beballagnia.*
- Először is a lényegtelen dolgokra nem emlékszem. *Adja is a választ a sellős témához kanyarodva.* Másodszor pedig egy szóval sem mondtam, hogy a sellőm lennél, elég csapás vagy így is nekem. Csak azt fejtegettem, hogy rinyálsz.
*Nem adja ki olyan könnyen a kötözködés gyeplőjét a kezéből. Ha máshol nem is mindig, de itt szereti, ha fixen nála van az irányítás. Bár az igaz, hogy egy pillanatra kiesik a szerepéből, hogy helyette megrökönyödve hallgassa a masszírozás ötletét.*
- Nekem is van pár gondolatom, hogy mit csinálhatnál a hókuszpókuszod közben. Vagy inkább helyette.
*Jegyzi meg amolyan sejtelmes mellékességgel. Nem is hagyja, hogy az arcára kiüljön mire gondol pontosan. Úgy is van róla halovány sejtelme, hogy Nael tisztában van azzal, hogy mire is gondolhatott.*
- Együtt fognak azonosítani a neveddel? *Horkant fel gúnyosan, ahogy ismét elfordítja a tekintetét a férfiról.* Mi a picsa vagyok én, az asszonyod, aki a háttérből egyengeti a karriered?
*Dörmögi szinte sértetten, a helyzeten pedig a hajborzolás és a kissé sem tetsző megjegyzés sem segít sokat. Sőt, igencsak ront a helyzeten. Ahogy visszakapja rá a tekintetét a szemeiben meg is csillan az a gyerekes dac, amit nem olyan rég még igyekezett elkerülni. De férfiúi hiúságába páros lábbal tipornak bele, ami pedig egyáltalán nincsen az ínyére.*
- Kibaszottul gyerekes vagy. *Végül csak felsóhajtva dől el ő is a fűben.* Nem győzöm elégszer felhívni a figyelmed arra, hogy kettőnk közül te vagy a férfiatlan.
*Hunyja le a szemeit olyan arccal, mintha csak azt fejtegetné, hogy milyen szép is ma az idő. Közben pedig magában dörzsölgeti a tenyerét, hogy most milyen fondorlatos módon ki fogja hozni a sodrából a másikat.*
- Remélem nem kell emlékeztetnem rá, hogy az utolsó fogadóban is helyetted körülöttem legyeskedett az a kis szöszi felszolgálólány. Lehet, hogy a szép hosszú hajad és a gyülekező ráncok miatt azt hitte, hogy a nővérem vagy. *Egy pillanatnyi hatásszünet, mielőtt döfne egy újabbat, majd az arcán bájosnak tűnő, de igazából aljas mosollyal hunyorít a férfi arcára.* Vagy az anyám.
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
- Megvetni? Én? Ugyan. Csupán csak vannak kétségeim a kielégítetlen kíváncsiságomnak hála.
*Igyekszik a lehető legártatlanabb arccal nézni, de olyan komolytalanra sikeredik, mint ahogyan a szavait is gondolja. Persze megvan rá az oka, de ez egy másik történet.*
- Nagy kaland, úgy sem használod.
*Rándít egyet a vállain az esetleges büntetést illetőleg. Valahogy nehezére esik elhinnie, hogy bármi bajuk is fakadhat egy egyszerű kis tiszteletlenség miatt. Persze, ha egyáltalán ezt lehet annak nevezni. Mivel az ő bűne csak annyi, hogy nem hisz. Nem áll neki templomot gyújtogatni, meg szerzeteseket mészárolni. De, ha a nagy mágusnak ez a kívánsága, akkor majd befogja a száját vagy egyszerűen megvárja odakint. Arról nem szólt a fáma, hogy neki kötelező lenne beballagnia.*
- Először is a lényegtelen dolgokra nem emlékszem. *Adja is a választ a sellős témához kanyarodva.* Másodszor pedig egy szóval sem mondtam, hogy a sellőm lennél, elég csapás vagy így is nekem. Csak azt fejtegettem, hogy rinyálsz.
*Nem adja ki olyan könnyen a kötözködés gyeplőjét a kezéből. Ha máshol nem is mindig, de itt szereti, ha fixen nála van az irányítás. Bár az igaz, hogy egy pillanatra kiesik a szerepéből, hogy helyette megrökönyödve hallgassa a masszírozás ötletét.*
- Nekem is van pár gondolatom, hogy mit csinálhatnál a hókuszpókuszod közben. Vagy inkább helyette.
*Jegyzi meg amolyan sejtelmes mellékességgel. Nem is hagyja, hogy az arcára kiüljön mire gondol pontosan. Úgy is van róla halovány sejtelme, hogy Nael tisztában van azzal, hogy mire is gondolhatott.*
- Együtt fognak azonosítani a neveddel? *Horkant fel gúnyosan, ahogy ismét elfordítja a tekintetét a férfiról.* Mi a picsa vagyok én, az asszonyod, aki a háttérből egyengeti a karriered?
*Dörmögi szinte sértetten, a helyzeten pedig a hajborzolás és a kissé sem tetsző megjegyzés sem segít sokat. Sőt, igencsak ront a helyzeten. Ahogy visszakapja rá a tekintetét a szemeiben meg is csillan az a gyerekes dac, amit nem olyan rég még igyekezett elkerülni. De férfiúi hiúságába páros lábbal tipornak bele, ami pedig egyáltalán nincsen az ínyére.*
- Kibaszottul gyerekes vagy. *Végül csak felsóhajtva dől el ő is a fűben.* Nem győzöm elégszer felhívni a figyelmed arra, hogy kettőnk közül te vagy a férfiatlan.
*Hunyja le a szemeit olyan arccal, mintha csak azt fejtegetné, hogy milyen szép is ma az idő. Közben pedig magában dörzsölgeti a tenyerét, hogy most milyen fondorlatos módon ki fogja hozni a sodrából a másikat.*
- Remélem nem kell emlékeztetnem rá, hogy az utolsó fogadóban is helyetted körülöttem legyeskedett az a kis szöszi felszolgálólány. Lehet, hogy a szép hosszú hajad és a gyülekező ráncok miatt azt hitte, hogy a nővérem vagy. *Egy pillanatnyi hatásszünet, mielőtt döfne egy újabbat, majd az arcán bájosnak tűnő, de igazából aljas mosollyal hunyorít a férfi arcára.* Vagy az anyám.
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-11 13:38:39
Üzenet elküldve: 2022-08-11 13:38:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy útnak két vége van//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*~Bekamuzott, bekamuzott, majd meglátod! ~ de nem mindegy, hogy hogyan*
- A templomban lehetőleg ne hangoztasd, hogy így megveted az isteneket. A végén megbüntetnek. Komolyan mondom és engem ne tegyen impotensé miattad! *Ki is rázza a hideg a gondolattól. Próbálja közben maga mellé terelgetni a férfit, de az nem igazán jön. ~Nem is te lennél~ morogja magában. Aztán eltátja a szemeit a másik elejtett történetére. *
- Te állat! Legalább ráköptél egyet? *röhögi el magát*
- Amúgy meg én nem vagyok sellőd. *emlékezteti a másikat. Amaz azonban hamar másba köt bele. ~Hálásnak kéne inkább lenned! ~ már épp sóhajtana is egyet drámaian, de Khielnek még van mondanivalója. Lehet, hogy a másiknak sikerül az elhangzó tréfát nevetés nélkül kibírnia, de neki nem. *
- Ezt kedvelem én benned! Amúgy én arra gondoltam, hogy masszírozol közben. *feleli könnyedén vigyorogva*
- Az pedig, hogy te, hogy is jössz a képbe nagyon egyszerű. Ott leszel velem. Együtt fognak azonosítani a nevemmel! Hálás leszel még érte. *~Pont, úgy, mint a barátságomért~ közben ugye a másik is leült a fűbe, de szégyenletesen messze, úgyhogy nincs mit tenni ő közelebb mászik. Aztán mikor becenevén ugratja a másikat az végre rá is pillant. Egészen kedvesen mosolyodik erre el, csak halványan, a fejét a szkeptikus barátja felé fordítva. ~Szeretem a Naelt, ezzel nem hozol ki a sodromból. Amúgy is gyerekes húzás~ A mosolyt viszont egészen értékeli még, ha olyan disznó is, de a játéknak még nem lehet itt vége. Felül és megpróbálja gyorsan, jól összeborzolni a másik haját*
- Így képzeltem. Most pont, úgy nézel ki, ahogy az a szegény szajha tehette. A végén kis szerencsével kísértésbe is ejtesz valakit. Khiel, a rejtélyes nemesasszony. Azt rebesgetik pár centi híján férfi. *Na most az ő arcán ül egy mocsok vigyor*
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*~Bekamuzott, bekamuzott, majd meglátod! ~ de nem mindegy, hogy hogyan*
- A templomban lehetőleg ne hangoztasd, hogy így megveted az isteneket. A végén megbüntetnek. Komolyan mondom és engem ne tegyen impotensé miattad! *Ki is rázza a hideg a gondolattól. Próbálja közben maga mellé terelgetni a férfit, de az nem igazán jön. ~Nem is te lennél~ morogja magában. Aztán eltátja a szemeit a másik elejtett történetére. *
- Te állat! Legalább ráköptél egyet? *röhögi el magát*
- Amúgy meg én nem vagyok sellőd. *emlékezteti a másikat. Amaz azonban hamar másba köt bele. ~Hálásnak kéne inkább lenned! ~ már épp sóhajtana is egyet drámaian, de Khielnek még van mondanivalója. Lehet, hogy a másiknak sikerül az elhangzó tréfát nevetés nélkül kibírnia, de neki nem. *
- Ezt kedvelem én benned! Amúgy én arra gondoltam, hogy masszírozol közben. *feleli könnyedén vigyorogva*
- Az pedig, hogy te, hogy is jössz a képbe nagyon egyszerű. Ott leszel velem. Együtt fognak azonosítani a nevemmel! Hálás leszel még érte. *~Pont, úgy, mint a barátságomért~ közben ugye a másik is leült a fűbe, de szégyenletesen messze, úgyhogy nincs mit tenni ő közelebb mászik. Aztán mikor becenevén ugratja a másikat az végre rá is pillant. Egészen kedvesen mosolyodik erre el, csak halványan, a fejét a szkeptikus barátja felé fordítva. ~Szeretem a Naelt, ezzel nem hozol ki a sodromból. Amúgy is gyerekes húzás~ A mosolyt viszont egészen értékeli még, ha olyan disznó is, de a játéknak még nem lehet itt vége. Felül és megpróbálja gyorsan, jól összeborzolni a másik haját*
- Így képzeltem. Most pont, úgy nézel ki, ahogy az a szegény szajha tehette. A végén kis szerencsével kísértésbe is ejtesz valakit. Khiel, a rejtélyes nemesasszony. Azt rebesgetik pár centi híján férfi. *Na most az ő arcán ül egy mocsok vigyor*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-11 12:53:37
Üzenet elküldve: 2022-08-11 12:53:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy útnak két vége van//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Menetelnek. Az istenek a tudói, hogy már mióta. Kellett legurítania azt a pár pohár bort, meg kupa sört. Meg talán pálinka is volt mellé. Esetleg rum. A franc sem emlékszik már rá. A lényeg, hogy most a nyakán maradt a fajankó, vagy ő a fajankó nyakán. A lényeget ez nem változtatja meg túlzottan, hogy most együtt kergethetik útitársa nagyratörő terveit. ~Pff. Remélem lesz valami botja is, hogy hitelesebben menjen a hókuszpókusz.~ Nem rejti véka alá, hogy nem egészen van odáig a másik vágyálmaiért. De majd rájön idővel, hogy nem eszik olyan forrón azt a kását, mint ahogy a kicsike azt elképzeli. Persze azért nem olyan fából faragták, hogy ne akarja letörni a kedvét minden egyes átkozottul adandó alkalommal. Az a kocsmai találkozás és a másnaposság gyötrelme nem ért véget aznap, hanem még máig is folytatódik, ami miatt nem áll ellent egy kis bosszúnak. Erőltetett menetben halad, ha már annyira kergetni vágyja azt az ostoba álmot.*
- A bekamuzott istenekre...
*Nyögi mikor vándor társa kiterül a fűben. A nadrágszárának rángatása nem hatja meg. Csupán csak egy fáradt és beletörődő sóhaj kíséretében teszi karba a kezeit. Igyekszik is ignorálni a férfit és inkább megérkezésük helyszínét veszi fürkész alá. Végül csak próbára teszik a türelmét, így szem forgatva kénytelen felmorranni halkan, de ahhoz elég hangosan, hogy a fűben fetrengő füléhez is eljusson.*
- Az összes bekamuzott istenre, az a sellő sem rinyált ennyit, akit meglepetésként ért, hogy rossz lyukba tettem.
*Dünnyögi az orra alatt, mint egy igazi nevelni akaró alfahím. De tudni illik szeret nagyot mondani, főleg mikor a másikat kénytelen megfedni és kérkedhet nemlétező fölényével.*
- Mi? *Vonja fel a szemöldökeit, de már nem olyan őszinte meglepettséggel, mint a legelső alkalommal, mikor ezt már hallotta.* Magyarázd el kérlek újra, mert nem egészen vágom, hogy én hogyan is jövök képbe a nagy ismertségedben.
*Végül csak beadja a derekát és a fűbe ül, de azért tisztes távolságot tartva a másiktól. Persze nem azért, mert esetleg tartana tőle, pusztán időnként van olyan alkalom, mikor nehezen állja meg, hogy ne osszon ki pár józanító pofont.*
- Te tüzet csiholsz az ujjaiddal vagy megidézel valami túlvilági bökőt, míg én a hitelesség és a látvány kedvéért virágszirommal szórlak körbe?
*Horkan fel, amolyan röhögést elfojtva. Amihez sikerrel jár az is, hogy ismét Khielnek szólítják. ~Francért nem jó az a Zek? Ez olyan gyerekes.~ Zsörtölődik magában, de igyekszik kifelé nem mutatni, mert nincs kedve megint az önelégült pofáját bámulni, minden egyes sikerrel bevitt bosszantása után. Az ugyanis pillanatok alatt ki tudja hozni a béketűrésből és kislányokat megszégyenítő hisztibe kezdhet bele. Amit meg nem akar. Hiába ő a fiatalabb, azért igyekszik tartani magát. Annak ellenére, hogy a férfi szájából ez a megszólítás annyira... Korántsem bosszantó, hanem valami egészen más érzést vált ki belőle, amit meg főleg nem szeretne a közönség elé tárni.*
- Szóval, Nael? *Vonja fel a szemöldökeit, ahogy végre ráveszi magát, hogy a másikra nézzen.* Így képzelted el... Nael?
*Nyomja meg minden alkalommal a megszólítást, miközben arcára mocsok vigyor ül ki.*
~Nesze. Tedd a mosolyod oda ahova szeretnéd, te magasságos varázsló.~
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Menetelnek. Az istenek a tudói, hogy már mióta. Kellett legurítania azt a pár pohár bort, meg kupa sört. Meg talán pálinka is volt mellé. Esetleg rum. A franc sem emlékszik már rá. A lényeg, hogy most a nyakán maradt a fajankó, vagy ő a fajankó nyakán. A lényeget ez nem változtatja meg túlzottan, hogy most együtt kergethetik útitársa nagyratörő terveit. ~Pff. Remélem lesz valami botja is, hogy hitelesebben menjen a hókuszpókusz.~ Nem rejti véka alá, hogy nem egészen van odáig a másik vágyálmaiért. De majd rájön idővel, hogy nem eszik olyan forrón azt a kását, mint ahogy a kicsike azt elképzeli. Persze azért nem olyan fából faragták, hogy ne akarja letörni a kedvét minden egyes átkozottul adandó alkalommal. Az a kocsmai találkozás és a másnaposság gyötrelme nem ért véget aznap, hanem még máig is folytatódik, ami miatt nem áll ellent egy kis bosszúnak. Erőltetett menetben halad, ha már annyira kergetni vágyja azt az ostoba álmot.*
- A bekamuzott istenekre...
*Nyögi mikor vándor társa kiterül a fűben. A nadrágszárának rángatása nem hatja meg. Csupán csak egy fáradt és beletörődő sóhaj kíséretében teszi karba a kezeit. Igyekszik is ignorálni a férfit és inkább megérkezésük helyszínét veszi fürkész alá. Végül csak próbára teszik a türelmét, így szem forgatva kénytelen felmorranni halkan, de ahhoz elég hangosan, hogy a fűben fetrengő füléhez is eljusson.*
- Az összes bekamuzott istenre, az a sellő sem rinyált ennyit, akit meglepetésként ért, hogy rossz lyukba tettem.
*Dünnyögi az orra alatt, mint egy igazi nevelni akaró alfahím. De tudni illik szeret nagyot mondani, főleg mikor a másikat kénytelen megfedni és kérkedhet nemlétező fölényével.*
- Mi? *Vonja fel a szemöldökeit, de már nem olyan őszinte meglepettséggel, mint a legelső alkalommal, mikor ezt már hallotta.* Magyarázd el kérlek újra, mert nem egészen vágom, hogy én hogyan is jövök képbe a nagy ismertségedben.
*Végül csak beadja a derekát és a fűbe ül, de azért tisztes távolságot tartva a másiktól. Persze nem azért, mert esetleg tartana tőle, pusztán időnként van olyan alkalom, mikor nehezen állja meg, hogy ne osszon ki pár józanító pofont.*
- Te tüzet csiholsz az ujjaiddal vagy megidézel valami túlvilági bökőt, míg én a hitelesség és a látvány kedvéért virágszirommal szórlak körbe?
*Horkan fel, amolyan röhögést elfojtva. Amihez sikerrel jár az is, hogy ismét Khielnek szólítják. ~Francért nem jó az a Zek? Ez olyan gyerekes.~ Zsörtölődik magában, de igyekszik kifelé nem mutatni, mert nincs kedve megint az önelégült pofáját bámulni, minden egyes sikerrel bevitt bosszantása után. Az ugyanis pillanatok alatt ki tudja hozni a béketűrésből és kislányokat megszégyenítő hisztibe kezdhet bele. Amit meg nem akar. Hiába ő a fiatalabb, azért igyekszik tartani magát. Annak ellenére, hogy a férfi szájából ez a megszólítás annyira... Korántsem bosszantó, hanem valami egészen más érzést vált ki belőle, amit meg főleg nem szeretne a közönség elé tárni.*
- Szóval, Nael? *Vonja fel a szemöldökeit, ahogy végre ráveszi magát, hogy a másikra nézzen.* Így képzelted el... Nael?
*Nyomja meg minden alkalommal a megszólítást, miközben arcára mocsok vigyor ül ki.*
~Nesze. Tedd a mosolyod oda ahova szeretnéd, te magasságos varázsló.~
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-11 11:38:36
Üzenet elküldve: 2022-08-11 11:38:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy útnak két vége van//
*A férfi egy kocsmában ismerkedett meg útitársával és valahogy egymás nyakán ragadtak. Általában az agyára megy a másik, de ennyi átkozott gyaloglás után legalább elmondhatja, hogy nem ő az egyetlen őrült errefelé. A másik még csak nem is tervez mágussá válni! Sőt! Egyenesen ellenezi Lionael terveit. Persze erre ő, csak annyit szokott felelni, hogy „Szívecském, már megint elfelejtetted! Nem vagy az apám.” Szereti azt a dühös kifejezést, ami ilyenkor a másik arcára ül. Na meg vicces így hívni a jó barátját. Pont egy ilyen pillanaton mélázik el magában, aztán egyszer csak kiterül menet közben a fűben. *
- Elég volt! Én mondom nekem pihennem kell! *Megpróbálja megrángatni a másik nadrágszárát, hátha lefeküdnek mellé. *
- Tudom én, hogy azt próbálod elérni, hogy ne legyen erőm semmit sem tanulni, de nem fog összejönni. Higgy nekem mi még ismertek leszünk! *Ezt teljesen komolyan is gondolja. Közben a hasára gurul, mint valami rossz macska. ~Erős, gazdag, megbecsült~ álmodozik. ~Elég volt abból, hogy azt hiszik velem bármit megtehetnek. ~ A kezébe fog egy maréknyi fűt és elfújja azt. ~Nemsokára többre is képes leszek, de a Mágustorony előtt még a templom is ránk vár~*
- Többet kéne amúgy mosolyognod. Nálam is jobban ráncosodsz Khiel! Szegény tested azt hiszi valami megkeseredett tata vagy. *Khielnek hívja bizony, mert ő nem fogja, csak úgy egyszerűen Zeknek nevezni. Egyébként különösen elégedett azzal, hogy most húzhatja a másik agyát. Amúgy sincs mostanában túl sok más szórakozása. A másik mellett a kalandok, csak úgy kikerülik. Pedig neki, olyan jó hangja, haja van! Nem is beszélve a többiről. Az idő jót tesz a sármjának, bár még valójában nem is öreg. Most jönnek a megérdemelt, megért arany évei.*
*A férfi egy kocsmában ismerkedett meg útitársával és valahogy egymás nyakán ragadtak. Általában az agyára megy a másik, de ennyi átkozott gyaloglás után legalább elmondhatja, hogy nem ő az egyetlen őrült errefelé. A másik még csak nem is tervez mágussá válni! Sőt! Egyenesen ellenezi Lionael terveit. Persze erre ő, csak annyit szokott felelni, hogy „Szívecském, már megint elfelejtetted! Nem vagy az apám.” Szereti azt a dühös kifejezést, ami ilyenkor a másik arcára ül. Na meg vicces így hívni a jó barátját. Pont egy ilyen pillanaton mélázik el magában, aztán egyszer csak kiterül menet közben a fűben. *
- Elég volt! Én mondom nekem pihennem kell! *Megpróbálja megrángatni a másik nadrágszárát, hátha lefeküdnek mellé. *
- Tudom én, hogy azt próbálod elérni, hogy ne legyen erőm semmit sem tanulni, de nem fog összejönni. Higgy nekem mi még ismertek leszünk! *Ezt teljesen komolyan is gondolja. Közben a hasára gurul, mint valami rossz macska. ~Erős, gazdag, megbecsült~ álmodozik. ~Elég volt abból, hogy azt hiszik velem bármit megtehetnek. ~ A kezébe fog egy maréknyi fűt és elfújja azt. ~Nemsokára többre is képes leszek, de a Mágustorony előtt még a templom is ránk vár~*
- Többet kéne amúgy mosolyognod. Nálam is jobban ráncosodsz Khiel! Szegény tested azt hiszi valami megkeseredett tata vagy. *Khielnek hívja bizony, mert ő nem fogja, csak úgy egyszerűen Zeknek nevezni. Egyébként különösen elégedett azzal, hogy most húzhatja a másik agyát. Amúgy sincs mostanában túl sok más szórakozása. A másik mellett a kalandok, csak úgy kikerülik. Pedig neki, olyan jó hangja, haja van! Nem is beszélve a többiről. Az idő jót tesz a sármjának, bár még valójában nem is öreg. Most jönnek a megérdemelt, megért arany évei.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-07 22:18:35
Üzenet elküldve: 2022-08-07 22:18:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fényesen indult délelőtt//
*~Most miért is kezdte el taglalni, hogy mi kell hozzá? Talán nem hisz nekem? ~ morfondírozik*
- Kihagyta a lényeget. Célozni is kell tudni. Anélkül nem sokat ér. Bár láttam már vicces szerencséseket. Össze-vissza lőtte a nyilakat amíg ki nem terült bármelyik állat. *el is kuncogja magát az emléken. ~Friss gyümölcs? Hát menjen, itt van a közelben egy csomó fa, biztosan van valami. ~*
- Rám ne nézzen! Magasak a fák, a szárnyaim nem repülnek fel méterekig! *azok persze csapkodni kezdenek csak egy pár másodperc gyanánt, sokkal lassabban, mint az előbb, de meg mindig észrevehetően. Szeretik a figyelmet a kis rohadékok. *
- Amúgy meg... Véletlenül talán nem szereti, ha nézik evés közben? Nem tudtam, hogy rágni is udvariatlan. *mosolyog, de kedvesen*
*~Most miért is kezdte el taglalni, hogy mi kell hozzá? Talán nem hisz nekem? ~ morfondírozik*
- Kihagyta a lényeget. Célozni is kell tudni. Anélkül nem sokat ér. Bár láttam már vicces szerencséseket. Össze-vissza lőtte a nyilakat amíg ki nem terült bármelyik állat. *el is kuncogja magát az emléken. ~Friss gyümölcs? Hát menjen, itt van a közelben egy csomó fa, biztosan van valami. ~*
- Rám ne nézzen! Magasak a fák, a szárnyaim nem repülnek fel méterekig! *azok persze csapkodni kezdenek csak egy pár másodperc gyanánt, sokkal lassabban, mint az előbb, de meg mindig észrevehetően. Szeretik a figyelmet a kis rohadékok. *
- Amúgy meg... Véletlenül talán nem szereti, ha nézik evés közben? Nem tudtam, hogy rágni is udvariatlan. *mosolyog, de kedvesen*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-06 17:21:39
Üzenet elküldve: 2022-08-06 17:21:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Egy fényesen indult délelőtt//
* Igaz ami igaz, nem látszik egy agresszív, erőszakos harcosnak a tündér. Már ha nem számítja a feleselést. Mert ha valakit szavakkal el lehetne intézni, abban Nett biztosan menő lenne. *
- Az íjászkodás jó. Nem csak erő, de jó állóképesség, kézügyesség is kell hozzá, na meg teherbíró karok. A tüdőt is edzi.
* Ezt csak úgy mellékesen mondja el, hogy addig is lehessen hallani a hangját. Attól tart ugyanis, ha sokáig csendben lenne megint, Nett újra neki esne szóban. *
- A legtöbb esetben az átlag emberek ilyenkor betérnek egy fogadóba és leülnek enni. De nem kedvelem a nagy tömeget. Jobban kedvelem a friss gyümölcsöt a fákról, bokrokról.
* Leginkább közvetlenebb társaságban szeret enni, olyanokkal, akiket már több évtizede ismer. Vannak ilyen kisebb-nagyobb rigolyái, de szerinte ezzel nincs is baj. *
* Igaz ami igaz, nem látszik egy agresszív, erőszakos harcosnak a tündér. Már ha nem számítja a feleselést. Mert ha valakit szavakkal el lehetne intézni, abban Nett biztosan menő lenne. *
- Az íjászkodás jó. Nem csak erő, de jó állóképesség, kézügyesség is kell hozzá, na meg teherbíró karok. A tüdőt is edzi.
* Ezt csak úgy mellékesen mondja el, hogy addig is lehessen hallani a hangját. Attól tart ugyanis, ha sokáig csendben lenne megint, Nett újra neki esne szóban. *
- A legtöbb esetben az átlag emberek ilyenkor betérnek egy fogadóba és leülnek enni. De nem kedvelem a nagy tömeget. Jobban kedvelem a friss gyümölcsöt a fákról, bokrokról.
* Leginkább közvetlenebb társaságban szeret enni, olyanokkal, akiket már több évtizede ismer. Vannak ilyen kisebb-nagyobb rigolyái, de szerinte ezzel nincs is baj. *
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-06 16:16:36
Üzenet elküldve: 2022-08-06 16:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy kis magány//
*Talán túl sokáig időzött a tisztáson, de olyan szép ez a hely. A sok vékony törzsű, kecsesen az égbe nyúló fák. Lombkoronájuk árnyékot is ad, de mégis lehet fürdőzni a nap szikrázó, melengető sugaraiban. Az a szép élénk zöld fű, ami itt van. Még sehol sem látott ilyet, pedig számtalan helyen járt már. Az Álomfűzről is hallott már, s az nincs is messze innen, még sincs kedve most a közelébe menni. Más álmai után nem kutakodni, noha kíváncsi. Kicsit fél is tőle. Így inkább a könyve mellett marad fekve és kicsit sütteti még magát. Közben érez némi szégyent, mert Nim meg a ganét intézi, hogy fel tudják virágoztatni a kertet. De ha sikerül, és egy egy erős ha, ha sikerült elsajátítania neki is a mágiát, akkor az ő víz és Nim föld varázslataival termékeny párost alkothatnak majd. Mindent, amire szükségük lesz, meg tudnak termelni. Ez pedig a kutatásaikban is nagy előrelépést jelentene. Töprengés közben érzi, ahogy töltődik fel energiával. Olyan kellemes itt a pihenés.*
*Talán túl sokáig időzött a tisztáson, de olyan szép ez a hely. A sok vékony törzsű, kecsesen az égbe nyúló fák. Lombkoronájuk árnyékot is ad, de mégis lehet fürdőzni a nap szikrázó, melengető sugaraiban. Az a szép élénk zöld fű, ami itt van. Még sehol sem látott ilyet, pedig számtalan helyen járt már. Az Álomfűzről is hallott már, s az nincs is messze innen, még sincs kedve most a közelébe menni. Más álmai után nem kutakodni, noha kíváncsi. Kicsit fél is tőle. Így inkább a könyve mellett marad fekve és kicsit sütteti még magát. Közben érez némi szégyent, mert Nim meg a ganét intézi, hogy fel tudják virágoztatni a kertet. De ha sikerül, és egy egy erős ha, ha sikerült elsajátítania neki is a mágiát, akkor az ő víz és Nim föld varázslataival termékeny párost alkothatnak majd. Mindent, amire szükségük lesz, meg tudnak termelni. Ez pedig a kutatásaikban is nagy előrelépést jelentene. Töprengés közben érzi, ahogy töltődik fel energiával. Olyan kellemes itt a pihenés.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-04 14:10:54
Üzenet elküldve: 2022-08-04 14:10:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hosszú út kezdete//
*A tisztáson pihen meg először ebben a tikkasztó hőségben. A víz közelébe húzódik, ahol megmossa arcát, inkább frissítő, mint tisztálkodás szándékával. A fák árnyéka, a szellő simogatása, és a vízben megjelenő apró hullámok ritmusos hangja kellemesen elbágyasztja őt, minek eredményeként feje előre bukik. Rövidesen lejjebb is csúszik a fa tövében, és már csak hangos szuszogása jelzi a külvilág számára, hogy életben van.*
*Csak sokára ébred meg. Távoli gyerek ricsaj húzza az ébrenlét felé. Nyögve ül fel, nyaka és háta sajog a kellemetlen póz miatt. A fák lombjai között látni véli még a lemenő nap vöröses fényeit. Nehézkesen feltápászkodik, ujjaival sután megigazítja haját, majd kényelmes léptekkel elindul.*
*A tisztáson pihen meg először ebben a tikkasztó hőségben. A víz közelébe húzódik, ahol megmossa arcát, inkább frissítő, mint tisztálkodás szándékával. A fák árnyéka, a szellő simogatása, és a vízben megjelenő apró hullámok ritmusos hangja kellemesen elbágyasztja őt, minek eredményeként feje előre bukik. Rövidesen lejjebb is csúszik a fa tövében, és már csak hangos szuszogása jelzi a külvilág számára, hogy életben van.*
*Csak sokára ébred meg. Távoli gyerek ricsaj húzza az ébrenlét felé. Nyögve ül fel, nyaka és háta sajog a kellemetlen póz miatt. A fák lombjai között látni véli még a lemenő nap vöröses fényeit. Nehézkesen feltápászkodik, ujjaival sután megigazítja haját, majd kényelmes léptekkel elindul.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-03 19:42:16
Üzenet elküldve: 2022-08-03 19:42:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy kis magány//
*Gyors lépésekkel jut el a tisztásra. Mivel kertet ásózott s locsolt, most kicsit fáradtabbak az izmai, de még így is jól érzi magát. Igen. Jó a kedve és kimondottan jó kedve van. Így most van ideje kicsit tüzetesebben megvizsgálni a tisztás növényeit. S amúgy magát a helyet is, mert ez igazán gyönyörű hely. Most meg-megáll néhány virág és fa előtt, a bokrokat is megnézi, megtapogatja, majd előveszi kis könyvét és széndarabkáját, hogy lerajzolhassa őket. Majd utánuk néz, hogy mi-mire való. Talán hasznosak lennének a kertjükben is. Szépen mutatna némelyik, hangulatossá tenné. Talán egy kis pihenős kis kert részt is ki tudna ott alakítani. Na majd megbeszélik, Nim beleegyezése is kell.*
*Gyors lépésekkel jut el a tisztásra. Mivel kertet ásózott s locsolt, most kicsit fáradtabbak az izmai, de még így is jól érzi magát. Igen. Jó a kedve és kimondottan jó kedve van. Így most van ideje kicsit tüzetesebben megvizsgálni a tisztás növényeit. S amúgy magát a helyet is, mert ez igazán gyönyörű hely. Most meg-megáll néhány virág és fa előtt, a bokrokat is megnézi, megtapogatja, majd előveszi kis könyvét és széndarabkáját, hogy lerajzolhassa őket. Majd utánuk néz, hogy mi-mire való. Talán hasznosak lennének a kertjükben is. Szépen mutatna némelyik, hangulatossá tenné. Talán egy kis pihenős kis kert részt is ki tudna ott alakítani. Na majd megbeszélik, Nim beleegyezése is kell.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-02 23:38:23
Üzenet elküldve: 2022-08-02 23:38:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Merre vagy?//
*Lilyenn enyhén örül a ténynek, hogy minden holmiját visszakapta. Akkor is, ha ezt egy aprócska sötéthajú lány tette lehetővé. A legjobban kórónak, és a túlméretezett vértjének örül, mikor elindul Arthenior irányába. A jellemét férretéve, ez alkalommal semmit sem hoz magával. Csupán azokat, amit magával hozott. Ez a család túlságosan sokat segített rajta ahhoz, hogy meglopja őket. Egyébként sem emlékszik az elmúlt napokra. Púpnak sem hiányzik a hátára, hogy egy paraszt üldözőbe vegye. Félvérünk inkább találna rá Illidary-ra, aki majd mindenről felvilágosítja. Ám a hollóembernek semmi nyoma. Leszámítva az irányt, amerre indult. Ez több, mint kevés. Ám Félvérünk hiszi, hogy a sors ismét össze fogja kettejüket sütni. Akár egy kalácsot. Ezért battyog az árva töretlenül Arthenior felé. A remény hal meg utoljára. Ahogy a bölcsek mondják. Ám Lilyenn egy fiatal, árva, suhanc, aki nem tanul, csak a saját kárán. Hogy az éhség, vagy a kalandvágy irányítja, talán csak az istenek tudják. De két dolog bizonyos, de az hatalmas rúnákkal. Lilyenn a piactér felé tart, amint eléri a várost. Utána pedig lopni fog. Ha akarják, ha nem. A barátság egy illúzió. Soha senki sem fog kiállni egy másikért a végsőkig. Árvánk még történetet sem hallott ilyenről. És mégis... Ott van valahol a maszkos sötételf, aki már másodjára menti meg a kis suhanc életét.*
-Meg kell találnom... Ha... FRÁSZT!!! Mikor megtalálom, veszek neki sültkolbászt... Ez a minimum... Egy finom vacsora... Meg fogja kapni... MEG! AZ ISTENEK SZERELMÉRE, HOL VAGY?!! *Kiáltás szeli át a földeket. Veszettül nem törődve a szántókon dolgozó szerzetekkel. Lily sosem gyakorolta az empátiát. Hogy ez a fiatal korának, vagy az életvitelének tudható be, talán sosem derül ki. Ebben a helyzetben viszont nem is ezen van a hangsúly. Csupán szeretné megtalálni az első és egyetlen barátját.*
*Lilyenn enyhén örül a ténynek, hogy minden holmiját visszakapta. Akkor is, ha ezt egy aprócska sötéthajú lány tette lehetővé. A legjobban kórónak, és a túlméretezett vértjének örül, mikor elindul Arthenior irányába. A jellemét férretéve, ez alkalommal semmit sem hoz magával. Csupán azokat, amit magával hozott. Ez a család túlságosan sokat segített rajta ahhoz, hogy meglopja őket. Egyébként sem emlékszik az elmúlt napokra. Púpnak sem hiányzik a hátára, hogy egy paraszt üldözőbe vegye. Félvérünk inkább találna rá Illidary-ra, aki majd mindenről felvilágosítja. Ám a hollóembernek semmi nyoma. Leszámítva az irányt, amerre indult. Ez több, mint kevés. Ám Félvérünk hiszi, hogy a sors ismét össze fogja kettejüket sütni. Akár egy kalácsot. Ezért battyog az árva töretlenül Arthenior felé. A remény hal meg utoljára. Ahogy a bölcsek mondják. Ám Lilyenn egy fiatal, árva, suhanc, aki nem tanul, csak a saját kárán. Hogy az éhség, vagy a kalandvágy irányítja, talán csak az istenek tudják. De két dolog bizonyos, de az hatalmas rúnákkal. Lilyenn a piactér felé tart, amint eléri a várost. Utána pedig lopni fog. Ha akarják, ha nem. A barátság egy illúzió. Soha senki sem fog kiállni egy másikért a végsőkig. Árvánk még történetet sem hallott ilyenről. És mégis... Ott van valahol a maszkos sötételf, aki már másodjára menti meg a kis suhanc életét.*
-Meg kell találnom... Ha... FRÁSZT!!! Mikor megtalálom, veszek neki sültkolbászt... Ez a minimum... Egy finom vacsora... Meg fogja kapni... MEG! AZ ISTENEK SZERELMÉRE, HOL VAGY?!! *Kiáltás szeli át a földeket. Veszettül nem törődve a szántókon dolgozó szerzetekkel. Lily sosem gyakorolta az empátiát. Hogy ez a fiatal korának, vagy az életvitelének tudható be, talán sosem derül ki. Ebben a helyzetben viszont nem is ezen van a hangsúly. Csupán szeretné megtalálni az első és egyetlen barátját.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-01 20:31:32
Üzenet elküldve: 2022-08-01 20:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A reggeli napsütés melengeti az arcát, miközben átvág a Polgárnegyed zegzugos utcáin. Avatatlan szemlélő számára úgy tűnhet, hogy mosolyogni készül, ami nem is lenne olyan nagy tévedés, ha nem vetnének árnyat a derűs délelőttre a tegnap esti eseméyek. Szerencsére most másfelé van dolga, így a rosszemlékű utcát messzire elkerülheti. Biztos, ami biztos, azért megszaporázza a lépteit, amíg maga mögött nem hagyja az egész városrészt.
A tisztáson végül megteszi azt, amiért érkezett: leül a földre és sütteti magát a nappal. A város forgatagát felváltják a természet hangjai. Tücskök ciripelnek, a szél játszik a fák levelei közt, ki tudja, talán még szerelmesek suttogása is vegyül a szimfóniába. Sygphie-t elönti a nyugalom, az érzés, hogy itt és most minden a legnagyobb rendben van. Nincs vita, nincs alkudozás, nincs kapkodás, nincs balta... Behunyja a szemét, és kiűzi a fejéből a terhes gondolatokat. Átadja magát a pillanatnak. Felidézi, milyen volt ugyanitt kislány korában, mennyire máshogy nézett ki az erdő széle, és maga Arthenior is. Miről álmodott, mire vágyott, kit szeretett... Nagyon nem akaródzik elindulnia visszafelé.*
*A reggeli napsütés melengeti az arcát, miközben átvág a Polgárnegyed zegzugos utcáin. Avatatlan szemlélő számára úgy tűnhet, hogy mosolyogni készül, ami nem is lenne olyan nagy tévedés, ha nem vetnének árnyat a derűs délelőttre a tegnap esti eseméyek. Szerencsére most másfelé van dolga, így a rosszemlékű utcát messzire elkerülheti. Biztos, ami biztos, azért megszaporázza a lépteit, amíg maga mögött nem hagyja az egész városrészt.
A tisztáson végül megteszi azt, amiért érkezett: leül a földre és sütteti magát a nappal. A város forgatagát felváltják a természet hangjai. Tücskök ciripelnek, a szél játszik a fák levelei közt, ki tudja, talán még szerelmesek suttogása is vegyül a szimfóniába. Sygphie-t elönti a nyugalom, az érzés, hogy itt és most minden a legnagyobb rendben van. Nincs vita, nincs alkudozás, nincs kapkodás, nincs balta... Behunyja a szemét, és kiűzi a fejéből a terhes gondolatokat. Átadja magát a pillanatnak. Felidézi, milyen volt ugyanitt kislány korában, mennyire máshogy nézett ki az erdő széle, és maga Arthenior is. Miről álmodott, mire vágyott, kit szeretett... Nagyon nem akaródzik elindulnia visszafelé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096