//Hófesztivál//
//Hanalisa Igmur//
-Egy hete érkezett? És mi a véleménye a városról? Nekem az első hetem érdekes volt. Összevesztem egy szamárral, és most nem képletesen értem a szamarat, hanem tényleg egy szamár volt. Egy kis elf falu? Milyen ott az élet? Milyenek a házak? Van könyvtáruk? Van rá mód, hogy valaki bemenjen oda? *Záporoznak az elf felé a kérdések. Nem akar nagyon agresszívnak tűnni a kérdezősködéssel, csak csupán még nem nagyon volt lehetősége egy elffel ilyenekről beszélnie.*
*A köpcös férfi jóízűen eszik, mint aki soha nem evett ennél finomabbat. Csak azt bánja, hogy egy kis bort nem vett mellé. Valószínűleg nem kapott úri neveltetést, mivel evés közben is folyamatosan mesél a társának, akár tele szájjal is.*
-A nyári fesztivált egy kicsit jobban szeretem az időjárás miatt. Nincs bajom a téllel, csak tudja a hideget és csúszós utakat nem nekem találták ki. Egyszer voltam olyan szerencsétlen, hogy legurultam egy domboldalon. A végére olyan voltam, mint egy óriási hógolyó. *kacag fel a régi történeten.*
*Miután végzett az ökörhússal, egyesével kapja be az újait, hogy a szaftos részeket se hagyja kárba menni, s csak után törli meg a kezét, és a száját egy kendőbe.*
-Szóval akkor ön afféle zsoldos, vagy inkább kalandor? Mindenki abból él meg, amiből tud. *neveti el magát, ahogyan eszébe jutott a tegnap esti munkája.* Jól céloz? Mit jelent a jól? Emberi szemmel mérve jól, vagy elf szemmel mérve jól? De buta vagyok, ha csak egy hete van itt, akkor bizonyára még nem sok emberi íjásszal találkozott. Mindenki másban jó. Ismerek egy embert, akin ha átszúrnak egy kardot, akkor meg sem rezzen az arca, nem érez fájdalmat.
*Látszik a máguson, hogy mennyire belelkesül egy egy részbe, ahogyan az is jól látszik rajta, hogy néha visszafogja magát, nehogy túl durvát kérdezzen. A lány kérdése egy kicsit ugyan kizökkenti, de nincs miért aggódnia a lánynak. Argus nem azért jött el a fesztiválra, hogy csak nézelődjön, bár azt is szereti.*
-Általában szeretek minden helyzetet úgy vizsgálni, mint egy külső szemlélő, mert így józan ésszel tisztábban lehet látni. De ha mindig csak olvasunk a nagy történetekről, akkor nem is élünk igazán. Persze, hogy akarok nevezni, bár van némi nehezítés benne számomra. A Szánkózás számomra veszélyes, hiszen ha leesem, akkor a pálya végén legalább nyolc embernek okozok súlyos sérüléseket. A korcsolyán félek, hogy beszakad alattam a jég. *neveti el magát.*
-Én a hógolyó csatára gondoltam, de a szobrászatban is benne vagyok. A hógolyó csatában egész jók lehetnek az esélyeink az ön célzásával, és az én stratégiai tanulmányaimmal.