//A fegyver útja//
*Nem teljesen könnyű szívvel vágott át a városon. Nem szerette volna társait magukra hagyni, de sajnos a kovácsnál nem járt sikerrel és nem azért utazott el Artheniorig, hogy az első akadálynál visszaforduljon. Bár nem ez az első és egyetlen akadály - attól tart -, de kitartó és türelmes fajta az övé, ráadásul nem ijeszti meg egy olyan apróság, hogy a kikötő bűnös világába kell alámerülnie, hogy célhoz érjen.
A városban, amint tehette, felült a lovára és közepes tempóban haladva érte el az erdőszéli tisztást, amelyen keresztül a kikötőig juthat. Nem teljesen ismeretlen vidék ez számára, de ettől még nem is ismerős. Jobban érezné magát Erdőmélye vadonjában, de vannak apró kellemetlenségek, amelyeket el kell viselni, ha véghez szeretné vinni, amiért elindult.
Aviolan és Ssyleana minden bizonnyal biztonságban hazavezetik a két csatlakozni kívánót, Aenae pedig tud vigyázni magára a városban és elég eszes ahhoz, hogy ne kerüljön bajba. Egyszer már elszökött szüleitől, a mostani Kagaenae-t pedig már nem is tudnák visszatartani, hogy visszatérjen az erdőbe. A gondolatra elmosolyodik, szívesen elhozta volna a topázszemű lányt, hogy végigbeszélgessék az utat, de a kikötőben nem szerette volna felesleges veszélynek kitenni, s ha már itt van, a kikötő után a thargokat is meglátogatja, hogy két legyet üssön egy csapásra.
A tisztás, melyen átvág, természetellenes létére lenyűgözi, bár ez a fajta forma távol áll a természettől, vitathatatlan szépségű.
A tisztáson túli fák mögött már felsejlenek a szántóföldek, azon túl pedig már nincs messze a kikötő. A csuhás gyorsabbra fogja a tempót, hamar le szeretné tudni az utat, és az sem világos, mennyit időt kell a mester előkerítésére szánnia. Igazából ez az út legkevésbé biztos pontja, ha már megtalálja a kovácsot, biztosabb lehet.*