Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 336 (6701. - 6720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-01-02 21:29:10
Üzenet elküldve: 2019-01-02 21:29:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csapat létszáma ugyan eggyel csökkent, de kettővel máris nőtt. A csapatra szükség is van, hiszen az erdőszéli forgatag nem látszik csökkenni, sőt, mi eddig őrület volt, most fortyogó dühvé fejlődik.*
//Xotara//
*A mélységi lány nem mozdul, egyelőre megfigyelő állásponton van. Ködös képek villannak meg elméjében, csak ő tudhatja, hogy mire is emlékszik pontosan, korábbi kiesése miatt. A három pap, néhány ember és Hanloren, a templom irányába távozott, mellyel figyelemmel kísérhetett. Syoud holttestétől nem messze egy elfet láthat, akire hárman is támadnak, bár az elf helytállni látszik. Pyctára támadó hármast megkerülő négyes immár odaér, elég nagy a kavarodás, ebből a távolságból nehezen vehető ki bármi. Ebbe a zűrzavarba, immár Natalayda is belekeveredik, de az ő mozdulatai sem sejthetők, pusztán, csak, hogy valamit tesz az egyik támadóval. Feltűnhet neki, hogy négy másik ember, Pycta és közötte lévő távolság felénél igyekszik, de neki háttal vannak, így nem tudja felmérni, hogy ők vajon támadó szándékkal lépnek-e fel és ha igen kivel szemben. Ez a csapat még nem ért oda a kavarodás középpontjába.*
//Irbisz//
*Az irbisz szintén egy emberrel küzd, jóllehet az erdőség sűrű fáinak ragadozója máris maga alá gyűri áldozatát. Tekintettel arra, hogy senki sem jelzett neki, így átharapott és feltépett torokkal, de egy emberrel már kevesebb. Kérdés, hogy vajon szükséges-e a vérontás? Persze egy ösztönből cselekvő ragadozó irányítás nélkül csupán - ugyan, egy értelmes és intelligens de - vadállat marad.*
//Quantall//
//Fájdalomtűrés - kockadobás//
*A mélységi dönt, kétséges kimenetellel. Önmaga gyógyítása helyett inkább társai segítségére siet. Fájdalmas élményben lehet része, mind lelkileg és mind fizikailag. Eléggé felgyógyította már ahhoz magát, hogy sikeresen lendítse karját, azonban ismét csak azt lehet mondani, a sérülése, bár behegedt ugyan, de még nem teljesen. A varázslat ráadásul nem sikerül, így a mozdulat pusztán felesleges hirtelen és kissé átgondolatlan cselekedet marad. Hátába, a korábbi nyílvessző helyébe izzó, égető érzés érkezik, mintha villám csapott volna bele. Szemeit könnyek öntik el, s, mintha ruha hasadását hallaná, úgy nyílik meg ismét a csak sebszéleken behegedt bőr, melynek nem adott elég időt teljesen visszanőni. Nincs már akadály a vöröslőn áramló vér útjában sem, gyengébb is már, vélhetően ezért tapasztal hirtelen ürességet és csendet. Quantall a fájdalomtól elájul, örökké egy hős sem bírhatja. A vér nem spriccel testéből, szerencsére oly gyorsan nem távozik, hisz a tátongó lyuk immár nem jelenik meg még egyszer a hátán, de mindenféleképpen segítségre szorul, viszonylag rövid időn belül.*
//Pycta//
//1. ember gyorsaság és pusztakéz - kockadobás//
//2. ember csökk. gyorsaság és pusztakéz - kd.//
*Az elf izzó érzelmek tombolását élheti át, melyek szinte mindegyike keresztül vonul elméjén és szívén egyaránt. Nem okoz számára fásultságot, sem tompulást, inkább, mintha megedzené, mintha megerősítené egy pillanatra. A három érkezőből a középső lábát támadja, s szó szerint elsöprő sikert arat. Minden pontosan úgy történik, ahogy azt eltervezte, a középső acsarkodó gyakorlatilag tompítás nélkül esik oldalára. Nagyot nyekken, a következő néhány percben bizonyára nem tápászkodik fel, bár szemében továbbra is őrület játszik. Az elf mindezt nem várja meg, anélkül, hogy lendületben lévő lábát letenné maga felé húzva talppal indít támadást a középütt fekvő jobb oldalán érkező felé. Bár a küldött mozdulatba már belejátszik lendületének csökkenése és a pillanatnyi torpanás, tettét mégis siker koronázza, s a közeledő négyes, legközelebb lévő tagja elé sodorja a szerencsétlen áldozatot. Hiába azonban a pontosság, s a harcművészet, az erő már nem átütő, nagy része a mozdulat véghezvitelében veszik el. Így a négyes közelebbi tagja nem esik el, csupán hátratántorodik, azonban cselekedni nem tud. Pycta hirtelen nem messze bal oldalától, a hármas egyetlen még biztos lábakon álló tagja mögül kiáltásra figyelhet fel:*
- Elf! VIGYÁZZ! *Ha a hangra megfordul, még épp láthatja, ahogyan egy kővel megrakott kéz lendül felé. Szeme sarkából azt is észreveheti, hogy az eddig távolró érkező négyes szinte megérkezik hozzájuk, az irbiszt megkerülve, szemükben szemernyi őrület sem csillog, sőt egyikük volt a figyelmeztető. Azonban döntenie kell: Azt is láthatja, ahogyan az áldozatát kivégzett irbisz újabbat keres, s a vadállat nem tud választani őrültek, vagy nem őrültek közül, ugrásra megfeszített lábakkal készül az egyszerű emberek négyes csoportja mögött. Pyctának csak egy gondolatra futhatja: vagy a kővel tele kéz, vagy egy egyszerű, ártatlan segíteni vágyó ember élete.*
//Natalayda//
*Néhány kedves talán szinte sóhajnak hangzó szó után, a lány sem rest cselekedni. Jóllehet többet ettől nem is tehet, ugyanis a négyes már-már Pyctához ért. Kicsit hátrébb helyezkedik el, így még éppen szemtanúja lehet, amint a Pyctára támadó hármas egyik tagja eldől, a harmadik, pedig a négyes egyik tagját zavarja meg, taszítja kissé hátrafelé, de a férfi nem esik el. Másik három még mindig van, s Natalayda tulajdonképpen közülük az alsót kapja el. A mozdulat félreérthető, az őrült nem különösebben reagál. Ahogyan a néhány pillanattal később a gyomra alatt jóval, egészen pontosan az ágyékában megmártózó felfelé állított pengéjű tőrre sem. Csak egyetlen pillanat persze, mert szemei kifordulnak a fájdalomtól. Szúrások közül talán ez az egyik legkegyetlenebb. Natalayda tőrt markoló kezét azonnal elönti a forró vér, mely a hidegben gőzölögni kezd. Az őrület immár átcsap vérfagyasztó sikoltásba, melyet férfitól ritkán hallani. Szemében az őrület is kihuny, egy pillanat alatt, majd altájára szorított kézzel dől el, hogy önnön vérének mélyülő tócsájában mártózzon meg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csapat létszáma ugyan eggyel csökkent, de kettővel máris nőtt. A csapatra szükség is van, hiszen az erdőszéli forgatag nem látszik csökkenni, sőt, mi eddig őrület volt, most fortyogó dühvé fejlődik.*
//Xotara//
*A mélységi lány nem mozdul, egyelőre megfigyelő állásponton van. Ködös képek villannak meg elméjében, csak ő tudhatja, hogy mire is emlékszik pontosan, korábbi kiesése miatt. A három pap, néhány ember és Hanloren, a templom irányába távozott, mellyel figyelemmel kísérhetett. Syoud holttestétől nem messze egy elfet láthat, akire hárman is támadnak, bár az elf helytállni látszik. Pyctára támadó hármast megkerülő négyes immár odaér, elég nagy a kavarodás, ebből a távolságból nehezen vehető ki bármi. Ebbe a zűrzavarba, immár Natalayda is belekeveredik, de az ő mozdulatai sem sejthetők, pusztán, csak, hogy valamit tesz az egyik támadóval. Feltűnhet neki, hogy négy másik ember, Pycta és közötte lévő távolság felénél igyekszik, de neki háttal vannak, így nem tudja felmérni, hogy ők vajon támadó szándékkal lépnek-e fel és ha igen kivel szemben. Ez a csapat még nem ért oda a kavarodás középpontjába.*
//Irbisz//
*Az irbisz szintén egy emberrel küzd, jóllehet az erdőség sűrű fáinak ragadozója máris maga alá gyűri áldozatát. Tekintettel arra, hogy senki sem jelzett neki, így átharapott és feltépett torokkal, de egy emberrel már kevesebb. Kérdés, hogy vajon szükséges-e a vérontás? Persze egy ösztönből cselekvő ragadozó irányítás nélkül csupán - ugyan, egy értelmes és intelligens de - vadállat marad.*
//Quantall//
//Fájdalomtűrés - kockadobás//
*A mélységi dönt, kétséges kimenetellel. Önmaga gyógyítása helyett inkább társai segítségére siet. Fájdalmas élményben lehet része, mind lelkileg és mind fizikailag. Eléggé felgyógyította már ahhoz magát, hogy sikeresen lendítse karját, azonban ismét csak azt lehet mondani, a sérülése, bár behegedt ugyan, de még nem teljesen. A varázslat ráadásul nem sikerül, így a mozdulat pusztán felesleges hirtelen és kissé átgondolatlan cselekedet marad. Hátába, a korábbi nyílvessző helyébe izzó, égető érzés érkezik, mintha villám csapott volna bele. Szemeit könnyek öntik el, s, mintha ruha hasadását hallaná, úgy nyílik meg ismét a csak sebszéleken behegedt bőr, melynek nem adott elég időt teljesen visszanőni. Nincs már akadály a vöröslőn áramló vér útjában sem, gyengébb is már, vélhetően ezért tapasztal hirtelen ürességet és csendet. Quantall a fájdalomtól elájul, örökké egy hős sem bírhatja. A vér nem spriccel testéből, szerencsére oly gyorsan nem távozik, hisz a tátongó lyuk immár nem jelenik meg még egyszer a hátán, de mindenféleképpen segítségre szorul, viszonylag rövid időn belül.*
//Pycta//
//1. ember gyorsaság és pusztakéz - kockadobás//
//2. ember csökk. gyorsaság és pusztakéz - kd.//
*Az elf izzó érzelmek tombolását élheti át, melyek szinte mindegyike keresztül vonul elméjén és szívén egyaránt. Nem okoz számára fásultságot, sem tompulást, inkább, mintha megedzené, mintha megerősítené egy pillanatra. A három érkezőből a középső lábát támadja, s szó szerint elsöprő sikert arat. Minden pontosan úgy történik, ahogy azt eltervezte, a középső acsarkodó gyakorlatilag tompítás nélkül esik oldalára. Nagyot nyekken, a következő néhány percben bizonyára nem tápászkodik fel, bár szemében továbbra is őrület játszik. Az elf mindezt nem várja meg, anélkül, hogy lendületben lévő lábát letenné maga felé húzva talppal indít támadást a középütt fekvő jobb oldalán érkező felé. Bár a küldött mozdulatba már belejátszik lendületének csökkenése és a pillanatnyi torpanás, tettét mégis siker koronázza, s a közeledő négyes, legközelebb lévő tagja elé sodorja a szerencsétlen áldozatot. Hiába azonban a pontosság, s a harcművészet, az erő már nem átütő, nagy része a mozdulat véghezvitelében veszik el. Így a négyes közelebbi tagja nem esik el, csupán hátratántorodik, azonban cselekedni nem tud. Pycta hirtelen nem messze bal oldalától, a hármas egyetlen még biztos lábakon álló tagja mögül kiáltásra figyelhet fel:*
- Elf! VIGYÁZZ! *Ha a hangra megfordul, még épp láthatja, ahogyan egy kővel megrakott kéz lendül felé. Szeme sarkából azt is észreveheti, hogy az eddig távolró érkező négyes szinte megérkezik hozzájuk, az irbiszt megkerülve, szemükben szemernyi őrület sem csillog, sőt egyikük volt a figyelmeztető. Azonban döntenie kell: Azt is láthatja, ahogyan az áldozatát kivégzett irbisz újabbat keres, s a vadállat nem tud választani őrültek, vagy nem őrültek közül, ugrásra megfeszített lábakkal készül az egyszerű emberek négyes csoportja mögött. Pyctának csak egy gondolatra futhatja: vagy a kővel tele kéz, vagy egy egyszerű, ártatlan segíteni vágyó ember élete.*
//Natalayda//
*Néhány kedves talán szinte sóhajnak hangzó szó után, a lány sem rest cselekedni. Jóllehet többet ettől nem is tehet, ugyanis a négyes már-már Pyctához ért. Kicsit hátrébb helyezkedik el, így még éppen szemtanúja lehet, amint a Pyctára támadó hármas egyik tagja eldől, a harmadik, pedig a négyes egyik tagját zavarja meg, taszítja kissé hátrafelé, de a férfi nem esik el. Másik három még mindig van, s Natalayda tulajdonképpen közülük az alsót kapja el. A mozdulat félreérthető, az őrült nem különösebben reagál. Ahogyan a néhány pillanattal később a gyomra alatt jóval, egészen pontosan az ágyékában megmártózó felfelé állított pengéjű tőrre sem. Csak egyetlen pillanat persze, mert szemei kifordulnak a fájdalomtól. Szúrások közül talán ez az egyik legkegyetlenebb. Natalayda tőrt markoló kezét azonnal elönti a forró vér, mely a hidegben gőzölögni kezd. Az őrület immár átcsap vérfagyasztó sikoltásba, melyet férfitól ritkán hallani. Szemében az őrület is kihuny, egy pillanat alatt, majd altájára szorított kézzel dől el, hogy önnön vérének mélyülő tócsájában mártózzon meg.*
6719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-31 20:33:11
Üzenet elküldve: 2018-12-31 20:33:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Halad tovább töretlenül a hóesésben, küzdve a széllel, a hideggel és kezét olykor zsebébe süllyesztve ahol a kis sérült galambocska van. Már tudja, hogy hova tart, ahol ugyan nem fog felmelegedni, de szívének egy kedves helye, főleg tavasszal és nyáron és ott majd kitalálja, hogy miként zárja le ezt a napot.
Hamarosan meg is érkezik erre a területre, ami nem más, mint a tisztás. A távolban elf férfiak alkotta csoportot lát, egy picit nézegeti őket messziről, majd elmélyül magában. Kezébe veszi a madárkát és kabátjával, meg ujjaival betakarva igyekszik felmelegíteni őt. Úgy érzi nem fog tudni sokat tenni érte, de addig is beszélget vele, hátha kevésbé lesz magányos.*
- Mit gondolsz, most hova menjünk?
*Tart egy kis szünetet időt hagyva, mintha tényleg azt várná, hogy a galamb válaszolni fog neki.*
- Hallottam egy helyről nem messze Artheniortól. Még a néne mesélt róla. Szerinted? A néne biztos nem mondott volna nekem olyan helyett, ahol rossz dolgom lehetne. Talán ott tudnak segíteni neked is.
*Mutatóujjával nagyon ügyelve gyengéden megcirógatja az állat kis fejecskéjét. Érzi rajta, hogy erőtlen, a szemeit is alig tartja nyitva. Nem is szeretne tovább pihenni, talán ideje tovább menni.*
Hamarosan meg is érkezik erre a területre, ami nem más, mint a tisztás. A távolban elf férfiak alkotta csoportot lát, egy picit nézegeti őket messziről, majd elmélyül magában. Kezébe veszi a madárkát és kabátjával, meg ujjaival betakarva igyekszik felmelegíteni őt. Úgy érzi nem fog tudni sokat tenni érte, de addig is beszélget vele, hátha kevésbé lesz magányos.*
- Mit gondolsz, most hova menjünk?
*Tart egy kis szünetet időt hagyva, mintha tényleg azt várná, hogy a galamb válaszolni fog neki.*
- Hallottam egy helyről nem messze Artheniortól. Még a néne mesélt róla. Szerinted? A néne biztos nem mondott volna nekem olyan helyett, ahol rossz dolgom lehetne. Talán ott tudnak segíteni neked is.
*Mutatóujjával nagyon ügyelve gyengéden megcirógatja az állat kis fejecskéjét. Érzi rajta, hogy erőtlen, a szemeit is alig tartja nyitva. Nem is szeretne tovább pihenni, talán ideje tovább menni.*
6718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:49:01
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:49:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öt hosszú fül//
*Bólintva jelzi, hogy megértette, nem kell kétszer elmondani. ~ Na ez meg dadog is. ~ Sóhajt egyet és figyeli, hogy miként tér vissza lassan közéjük a csonka fülű, meg éppen távozna a másik, ami eléggé furcsa, főleg váratlan és nem is akadályozná meg benne. Ezt helyette megteszi Seut. Annyira azért mégsem modortalan, hogy a neki nyújtott kézfejet ne fogadja el, ha már ilyen nagy baráti bemutatkozásba kezdtek, közben vett egy baráti elégedett vigyort Seut felé, mert az láthatóan büszkén vállalja a lombzabáló szerepet.*
- Dromel Sayqueves.
*Fogja ő maga kurtára a dolgot. Rion előtt még azért megszólal, mert nem állhatja meg, hogy kicsit ne csipkelődjön.*
- Tök sokáig elvoltál. Má kezdtem aggódni, hogy halálra fagysz álmodozás közben.
*Még mindig nem érti, hogy Seut miféle transzba került meg mikről hadovált neki. Ő egy városi elf a szegénynegyedből, nincs sok kapcsolódása a természethez, főleg mert fajtájával ellentétben nem is vonzzák kifejezetten az erdők.*
- Izé, a tisztáson? Nem. A városban? Ott igen.
*Persze csak a maga nevében beszél, mert Seutról sokat nem tud, de ő sem ismeri túl régóta Artheniort az elmesélése alapján.*
- Öööö, há eléggé szar most a dolog mindenhol. A Barakkot felrobbantották. A Gazdagnegyed má nincsen, ki lett fosztva, meg a házak is eléggé szétmentek a földrengés miatt. Asszem a Pegazus fogadó még rendben van, amúgy mindenhol történnek furcsa dolgok, nem túl biztonságos most a város.
*Kicsit elhallgat. Ami azt illeti hírei azok vannak, de nem túl jók.*
- Van most valami Sárváros is, hallottam a mosónőket beszélni róla, meg sokan betegednek meg és halnak meg. Valami járvány van vagy mi.
*Megrántja vállait és felkészül, hogy esetleg a többiek kérdezgetni fogják. Ő szívesen válaszol ezekre, holott nem töltik el kifejezetten jó kedvvel.*
- Asszem orvosok nem nagyon vannak. A nemesek között volt sok, de hát ők má ugye nincsenek.
*Megvillantja szokásos hiéna vigyorát és ebben a pillanatban picit belátja, hogy minden hibáik ellenére azért talán mégis volt valami haszna a nemeseknek.*
*Bólintva jelzi, hogy megértette, nem kell kétszer elmondani. ~ Na ez meg dadog is. ~ Sóhajt egyet és figyeli, hogy miként tér vissza lassan közéjük a csonka fülű, meg éppen távozna a másik, ami eléggé furcsa, főleg váratlan és nem is akadályozná meg benne. Ezt helyette megteszi Seut. Annyira azért mégsem modortalan, hogy a neki nyújtott kézfejet ne fogadja el, ha már ilyen nagy baráti bemutatkozásba kezdtek, közben vett egy baráti elégedett vigyort Seut felé, mert az láthatóan büszkén vállalja a lombzabáló szerepet.*
- Dromel Sayqueves.
*Fogja ő maga kurtára a dolgot. Rion előtt még azért megszólal, mert nem állhatja meg, hogy kicsit ne csipkelődjön.*
- Tök sokáig elvoltál. Má kezdtem aggódni, hogy halálra fagysz álmodozás közben.
*Még mindig nem érti, hogy Seut miféle transzba került meg mikről hadovált neki. Ő egy városi elf a szegénynegyedből, nincs sok kapcsolódása a természethez, főleg mert fajtájával ellentétben nem is vonzzák kifejezetten az erdők.*
- Izé, a tisztáson? Nem. A városban? Ott igen.
*Persze csak a maga nevében beszél, mert Seutról sokat nem tud, de ő sem ismeri túl régóta Artheniort az elmesélése alapján.*
- Öööö, há eléggé szar most a dolog mindenhol. A Barakkot felrobbantották. A Gazdagnegyed má nincsen, ki lett fosztva, meg a házak is eléggé szétmentek a földrengés miatt. Asszem a Pegazus fogadó még rendben van, amúgy mindenhol történnek furcsa dolgok, nem túl biztonságos most a város.
*Kicsit elhallgat. Ami azt illeti hírei azok vannak, de nem túl jók.*
- Van most valami Sárváros is, hallottam a mosónőket beszélni róla, meg sokan betegednek meg és halnak meg. Valami járvány van vagy mi.
*Megrántja vállait és felkészül, hogy esetleg a többiek kérdezgetni fogják. Ő szívesen válaszol ezekre, holott nem töltik el kifejezetten jó kedvvel.*
- Asszem orvosok nem nagyon vannak. A nemesek között volt sok, de hát ők má ugye nincsenek.
*Megvillantja szokásos hiéna vigyorát és ebben a pillanatban picit belátja, hogy minden hibáik ellenére azért talán mégis volt valami haszna a nemeseknek.*
6717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:42:27
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:42:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Magányos koldus rója az utat, a felöltőként használt rongyos, koszos pokrócot szorosan húzva össze maga körül. Léptei sietősek, dacára annak megjelenése mennyire nem sejtet erőt, kitartást. Tartásra görnyedt, sovány, a leplet tartó, görcsösen markoló kezeiről nehéz lenne megítélni a hideg marta vörösség, a piszok, vagy a sebek bővelkednek rajta bőségesebben.
A barna takaró egy részét fejére borítva arcából sok nem látszik, amit a régi szövet nem takar, azt jótékonyan elfedd a mocsok, és a több hatos, gondozatlan, sűrű szakáll. Pusztán kék tekintete csillog élettől, árulkodik valami határozott szándékról.
Bár éhség, kimerültség, fájdalmak gyötrik azért lép tovább, halad makacsul, elszántan.*
A barna takaró egy részét fejére borítva arcából sok nem látszik, amit a régi szövet nem takar, azt jótékonyan elfedd a mocsok, és a több hatos, gondozatlan, sűrű szakáll. Pusztán kék tekintete csillog élettől, árulkodik valami határozott szándékról.
Bár éhség, kimerültség, fájdalmak gyötrik azért lép tovább, halad makacsul, elszántan.*
6716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:25:35
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:25:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Az üllő dolga//
//Kovácsnézőben//
* Úgy tűnik, hogy a forrófejű tűzmágus felhúzza magát Laor szavain, amire Pash csak a vállát tudja megrántani. Ő is szívesebben gyújtotta volna fel, mint hagyja itt, de ha a főnök így döntött, akkor nincs mit tenni. Irányba fordítja a lovát inkább, és nézi, ahogy a többiek elhelyezkednek a szekéren. A fiú fel se fogta, hogy az előbb csak egy hajszál választotta el attól, hogy lepofozzák a nyeregből. Ha nem akadályozzák őket, akkor szó nélkül lovagol vissza a Vashegy irányába, és hamarosan már a tisztáson járnak. Persze ügyel arra, hogy a szekér számára kényelmes tempót diktáljon, és a többieket szemmel is tartja amennyire tudja, nem akar leszakadni tőlük. Nem tudhatják, hogy a városiak hogy reagálnak a kovács elvesztésére, és mennyire akarják megbosszulni. Mivel megszökött, ezért bármikor a nyakukra hozhat egy dühös csőcseléket. Épp ezért néha a távolba is elkémlel, nehogy egy hirtelen nyílvessző vessen véget a nem túl hosszú Tharg pályafutásának. *
//Kovácsnézőben//
* Úgy tűnik, hogy a forrófejű tűzmágus felhúzza magát Laor szavain, amire Pash csak a vállát tudja megrántani. Ő is szívesebben gyújtotta volna fel, mint hagyja itt, de ha a főnök így döntött, akkor nincs mit tenni. Irányba fordítja a lovát inkább, és nézi, ahogy a többiek elhelyezkednek a szekéren. A fiú fel se fogta, hogy az előbb csak egy hajszál választotta el attól, hogy lepofozzák a nyeregből. Ha nem akadályozzák őket, akkor szó nélkül lovagol vissza a Vashegy irányába, és hamarosan már a tisztáson járnak. Persze ügyel arra, hogy a szekér számára kényelmes tempót diktáljon, és a többieket szemmel is tartja amennyire tudja, nem akar leszakadni tőlük. Nem tudhatják, hogy a városiak hogy reagálnak a kovács elvesztésére, és mennyire akarják megbosszulni. Mivel megszökött, ezért bármikor a nyakukra hozhat egy dühös csőcseléket. Épp ezért néha a távolba is elkémlel, nehogy egy hirtelen nyílvessző vessen véget a nem túl hosszú Tharg pályafutásának. *
6715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:00:35
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Közeledve a városhoz fokozatosan nő a zsivaj és az utazók száma, mintha ez a kettő egymás nélkül elképzelhetetlen volna, mintha valami magasabb rendű törvényszerűség alapján a sokak nem maradhatnának csendben, s a zaj oly lételemük lenne, mint a levegő, vagy a víz. Vagy a por, a zsongás mellett abból is akad bőven. Momentán egyik sem zavarja, célját lassan eléri, s megpihenhet kicsit végre. Persze közel sem olyan kényelemben, mint a Vashegyen, de az otthon, legyen még ha szegényes is, legalább szentimentális okokból kárpótol a komfortért cserébe.*
6714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-30 11:48:24
Üzenet elküldve: 2018-12-30 11:48:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öt hosszú fül//
~ Lombzabáló... még sose ettem lombot. ~ *Gondolkozik el az igencsak furcsa megszólításon. Kétkedően felméri a két elfet, és ugyan kimértséget megtartja, de össze van zavarodva.
~ Biztos elfek? ~ Tanakodik magában ~ Annak a sötételfnek több modora volt ~ Csodálkozik Dromel megnyilvánulásán, de aztán úgy dönt, hogy tovább kell lendülnie ezeken a fajközi különbségeken.*
- Azt hiszem... *Szólal meg végre bizonytalanul, amíg a félig hosszúfülű elf még a földön van.* Nem ennyire. Nem ennyire. *Ismétli is magát, még mindig a helyzet jellegét kémlelve.*
- Igazán nem akarok zavarni. *Feleli Dromel kétkedésére, és már éppen sarkon fordulna, amikor Seut feláll és felé néz.
~ Erdőmélyi elf... mennyire van mélyen az az erdő? ~ Értetlenségének (vagy tudatlanságának?) inkább nem ad hangot, de örül, hogy a második elf kicsit barátságosabb.*
- Örvendek Rill'ir Seut. Én Ilidrion vagyok. *Fog vele kezet, és aztán Dromelnek is kezet nyújt.* De szólíthattok Rionnak. *Teszi még hozzá, mivel úgy vette észre, hogy a helyiek ezt a nevet könnyebben jegyzik meg.
~ A Quaruard nevet nem is teszem hozzá, ha már az engedélyük nélkül jöttem el, nem helyes a törzs nevét használnom. ~ Állapítja meg, így mondandóját egy időre fel is függeszti, hátha a másik elf bemutatkozik. Vár egy kicsit, figyeli fajtársai reakcióját, aztán idejét látja egy újabb kérdésnek.*
- Régen itt vagytok? *Teszi is fel, mivel ez neki most az elsődleges. Ha pár szintén újonnan érkezővel futott össze, akkor nem tudnak sokat segíteni egymásnak. Nem jó, ha vak vezet világtalant.*
- Én csak pár napja érkeztem, azon gondolkozom, merre érdemes most mennem. Van valami tanácsotok? *Válaszolja is meg, nehogy faggatózónak nézzék. Nem igazán fogadta még az idegeneket bizalmába, sok a homályos pont, amit Ilidrion nem ért.*
~ Lombzabáló... még sose ettem lombot. ~ *Gondolkozik el az igencsak furcsa megszólításon. Kétkedően felméri a két elfet, és ugyan kimértséget megtartja, de össze van zavarodva.
~ Biztos elfek? ~ Tanakodik magában ~ Annak a sötételfnek több modora volt ~ Csodálkozik Dromel megnyilvánulásán, de aztán úgy dönt, hogy tovább kell lendülnie ezeken a fajközi különbségeken.*
- Azt hiszem... *Szólal meg végre bizonytalanul, amíg a félig hosszúfülű elf még a földön van.* Nem ennyire. Nem ennyire. *Ismétli is magát, még mindig a helyzet jellegét kémlelve.*
- Igazán nem akarok zavarni. *Feleli Dromel kétkedésére, és már éppen sarkon fordulna, amikor Seut feláll és felé néz.
~ Erdőmélyi elf... mennyire van mélyen az az erdő? ~ Értetlenségének (vagy tudatlanságának?) inkább nem ad hangot, de örül, hogy a második elf kicsit barátságosabb.*
- Örvendek Rill'ir Seut. Én Ilidrion vagyok. *Fog vele kezet, és aztán Dromelnek is kezet nyújt.* De szólíthattok Rionnak. *Teszi még hozzá, mivel úgy vette észre, hogy a helyiek ezt a nevet könnyebben jegyzik meg.
~ A Quaruard nevet nem is teszem hozzá, ha már az engedélyük nélkül jöttem el, nem helyes a törzs nevét használnom. ~ Állapítja meg, így mondandóját egy időre fel is függeszti, hátha a másik elf bemutatkozik. Vár egy kicsit, figyeli fajtársai reakcióját, aztán idejét látja egy újabb kérdésnek.*
- Régen itt vagytok? *Teszi is fel, mivel ez neki most az elsődleges. Ha pár szintén újonnan érkezővel futott össze, akkor nem tudnak sokat segíteni egymásnak. Nem jó, ha vak vezet világtalant.*
- Én csak pár napja érkeztem, azon gondolkozom, merre érdemes most mennem. Van valami tanácsotok? *Válaszolja is meg, nehogy faggatózónak nézzék. Nem igazán fogadta még az idegeneket bizalmába, sok a homályos pont, amit Ilidrion nem ért.*
6713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-30 07:17:52
Üzenet elküldve: 2018-12-30 07:17:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Öt hosszú fül//
*Mosoly húzódik arcára mikor kikerül a transzból. Rövidebb volt mint amiken eddig átesett. Látja, hogy megjelent "távolléte" alatt a fajtájukból egy másik egyén is. Számított Dromel makacsságára, de így is meglepte mennyire nem érdekli amit neki mondanak.*
~Ki a franc lehet ez a másik elf? Kíváncsi vagyok mit akarhat. Nem néz ki zsebesnek. Azért óvatos leszek.~
*Kezet nyújt*
-Rill'ir Seut. Erdőmélyi elf. Hivatalos lombzabáló legalábbis a társam véleménye szerint. *Itt belenéz Dromel szemeibe és rámosolyog*
-Te ki vagy ha szabad kérdeznem?
*Mosoly húzódik arcára mikor kikerül a transzból. Rövidebb volt mint amiken eddig átesett. Látja, hogy megjelent "távolléte" alatt a fajtájukból egy másik egyén is. Számított Dromel makacsságára, de így is meglepte mennyire nem érdekli amit neki mondanak.*
~Ki a franc lehet ez a másik elf? Kíváncsi vagyok mit akarhat. Nem néz ki zsebesnek. Azért óvatos leszek.~
*Kezet nyújt*
-Rill'ir Seut. Erdőmélyi elf. Hivatalos lombzabáló legalábbis a társam véleménye szerint. *Itt belenéz Dromel szemeibe és rámosolyog*
-Te ki vagy ha szabad kérdeznem?
6712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:43:39
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:43:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Quantallhoz roskad, egy mondat nem sok és nem is hosszú idő, amíg suttog a fiúnak. Felemelkedik a fülétől, Pycta felé pillant, aki az elhalálozott elf után másik hármat kapott a nyakába. Látja, amikor kikerüli a másik négy, s hogy mögé akarnak-e kerülni, vagy őket vették-e célba, de Natalayda nem is akarja megtudni. A habzó száj és az őrült tekintetek neki elegendőek, hogy ne akarja őket közelebb tudni sérült barátjához. Elege van a megbolondult világból, elege van, azokból, akik mások életére törnek, valószínűleg maguk sem tudják miért. Elege van az erőszakból, de nem tud mit tenni ő maga sem. Azért hogy védje magukat, és védje az ifjút, kénytelen megint felegyenesedni. Egyet nem ért csupán, Quantall elkötelezett híve Eeyrnek, és most mégis itt fekszik a varázslatai által még élőn, de mégis. Ahol a sötétség így elhatalmasodik, oda kevés az a gyertyaláng, hogy világot adjon. És íme, a félőrültek csoportja, akikkel kénytelen ő is szembe menni, ha védené azokat, akit félt, és akin kívül most szinte senkije sincs.
Natalayda a négy kerülőtől tart leginkább. A négy normális tekintetű embert nem látja, annyira leköti, hogy a hozzá közelebb eső őrültet leválassza a többitől. Minél közelebb próbál hozzá jutni, ami nem nehéz, az már inkább, hogy a másik három nehogy meglepje, vagy netán inkább őt szúrja ki.
Kellő közelségben, az őrülttel szemben, megpróbálja eltaszítani magától, csak éppen a felfelé húzott kéz mozdulatában a penge is szerepet nyer, csak remélni meri, hogy észrevétlenül. Csak egy apró csúsztatás vegyül, hogy üres kezei helyett a korábban befelé fordított penge mégis kifelé mutatja hegyét a kellő pillanatban. Ő sem tudja pontosan kiszámolni, hova is fog sikerülni mindenesetre egy erőteljes próbát megér. *
*Quantallhoz roskad, egy mondat nem sok és nem is hosszú idő, amíg suttog a fiúnak. Felemelkedik a fülétől, Pycta felé pillant, aki az elhalálozott elf után másik hármat kapott a nyakába. Látja, amikor kikerüli a másik négy, s hogy mögé akarnak-e kerülni, vagy őket vették-e célba, de Natalayda nem is akarja megtudni. A habzó száj és az őrült tekintetek neki elegendőek, hogy ne akarja őket közelebb tudni sérült barátjához. Elege van a megbolondult világból, elege van, azokból, akik mások életére törnek, valószínűleg maguk sem tudják miért. Elege van az erőszakból, de nem tud mit tenni ő maga sem. Azért hogy védje magukat, és védje az ifjút, kénytelen megint felegyenesedni. Egyet nem ért csupán, Quantall elkötelezett híve Eeyrnek, és most mégis itt fekszik a varázslatai által még élőn, de mégis. Ahol a sötétség így elhatalmasodik, oda kevés az a gyertyaláng, hogy világot adjon. És íme, a félőrültek csoportja, akikkel kénytelen ő is szembe menni, ha védené azokat, akit félt, és akin kívül most szinte senkije sincs.
Natalayda a négy kerülőtől tart leginkább. A négy normális tekintetű embert nem látja, annyira leköti, hogy a hozzá közelebb eső őrültet leválassza a többitől. Minél közelebb próbál hozzá jutni, ami nem nehéz, az már inkább, hogy a másik három nehogy meglepje, vagy netán inkább őt szúrja ki.
Kellő közelségben, az őrülttel szemben, megpróbálja eltaszítani magától, csak éppen a felfelé húzott kéz mozdulatában a penge is szerepet nyer, csak remélni meri, hogy észrevétlenül. Csak egy apró csúsztatás vegyül, hogy üres kezei helyett a korábban befelé fordított penge mégis kifelé mutatja hegyét a kellő pillanatban. Ő sem tudja pontosan kiszámolni, hova is fog sikerülni mindenesetre egy erőteljes próbát megér. *
6711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-28 22:32:48
Üzenet elküldve: 2018-12-28 22:32:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öt hosszú fül//
*Némán követi a férfit továbbra is összehúzva magát, néha kezeivel megdörzsölve felkarját. Nézi a folyamatot, a ledobált cuccokig még nem is szokatlan, de amikor Seut egy fa tövében térdre ereszkedik, akkor bizony szemöldökei igencsak feljebb szöknek homlokán. ~ Igazi vérbeli fa szerető lombzabáló, csak azok ilyen nyomorultak. ~ Fel is horkan és kivételesen nem tenné közhírré véleményét, de fajtársa elkezd beszélni hozzá és amiket hall, az nem tetszik Dromelnek.*
- He?
*Jön a frappáns reakció és a rosszalló, csúnya nézés. Dromel egyrészt makacs, másrészt nem szereti, ha megmondják, hogy mit csináljon, főleg ha hülyeségekről van szó. Ez most sincs másképp.*
- Most akko miva? Nem vagy durva, de az érdekembe boruljak le? Me mi lesz?
*Nem is érti. Nem túl okos természet fajtájához képest, mert szegényebb környezetben nem jellemző a tanulás, de ezt a logikai bukfencet még ő is észreveszi. Kicsit még morog orra alatt, de végül nem szívja fel jobban magát és engedi, hogy Seut egyedül legyen hülye. Ő biztos nem fog a hideg földön térdepelni télen, már csak egy istenes megbetegedés hiányzik az életéből. Közben mozgást érzékel szeme sarkából, ekkor veszi észre a közeledő férfit, aki természetesen szintén elf. Amint hozzájuk ér egy gyors pillantással felméri őt.*
- Te is szereted a fákat lombzabáló?
*Fordul Thim felé érdeklődve, főleg amiatt, hogy vajon ő mit szól ehhez?*
- Hát én nem tom.
*Néz tanácstalanul Seut felé, hogy most Thim zavar-e vagy mély transzba esett a fák érdes kérgének gondolatától.*
*Némán követi a férfit továbbra is összehúzva magát, néha kezeivel megdörzsölve felkarját. Nézi a folyamatot, a ledobált cuccokig még nem is szokatlan, de amikor Seut egy fa tövében térdre ereszkedik, akkor bizony szemöldökei igencsak feljebb szöknek homlokán. ~ Igazi vérbeli fa szerető lombzabáló, csak azok ilyen nyomorultak. ~ Fel is horkan és kivételesen nem tenné közhírré véleményét, de fajtársa elkezd beszélni hozzá és amiket hall, az nem tetszik Dromelnek.*
- He?
*Jön a frappáns reakció és a rosszalló, csúnya nézés. Dromel egyrészt makacs, másrészt nem szereti, ha megmondják, hogy mit csináljon, főleg ha hülyeségekről van szó. Ez most sincs másképp.*
- Most akko miva? Nem vagy durva, de az érdekembe boruljak le? Me mi lesz?
*Nem is érti. Nem túl okos természet fajtájához képest, mert szegényebb környezetben nem jellemző a tanulás, de ezt a logikai bukfencet még ő is észreveszi. Kicsit még morog orra alatt, de végül nem szívja fel jobban magát és engedi, hogy Seut egyedül legyen hülye. Ő biztos nem fog a hideg földön térdepelni télen, már csak egy istenes megbetegedés hiányzik az életéből. Közben mozgást érzékel szeme sarkából, ekkor veszi észre a közeledő férfit, aki természetesen szintén elf. Amint hozzájuk ér egy gyors pillantással felméri őt.*
- Te is szereted a fákat lombzabáló?
*Fordul Thim felé érdeklődve, főleg amiatt, hogy vajon ő mit szól ehhez?*
- Hát én nem tom.
*Néz tanácstalanul Seut felé, hogy most Thim zavar-e vagy mély transzba esett a fák érdes kérgének gondolatától.*
6710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:10:47
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:10:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*Nem tudja mi történik körülötte. Összeszedi azt az akaratot amiről nem is tudott, hogy benne megvan. Honnan szedi az erőt arról fogalma sincs, de a varázslat ismét létre jön és bár kevésbé fáj, de az így is megviselt és leharcolt mélységi számára ez is több a soknál. Szipog egy kicsit majd felnézve a szőke lányt látja fölé hajolni.*
-Naty!
*A hangjában érződik a kín amit nemrég átélt és a ki nem mondott kérés, hogy menjen innen a lány. Itt veszélyes neki. Nagyon erős a kísértés, hogy a lányt magához húzza és megpihenjen az ölében, de hallja a veszélyt. Nem önmaga lenne ha ilyenkor ha tud nem másoknak segítene. Ha rálát akkor a szabad kezével megpróbál az egyik támadóra mutatni akit az előbb feléledt Pycta segít feltartani. Ezzel is segíteni akar neki és a macskájának.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Mana lövedék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Nem tudja mi történik körülötte. Összeszedi azt az akaratot amiről nem is tudott, hogy benne megvan. Honnan szedi az erőt arról fogalma sincs, de a varázslat ismét létre jön és bár kevésbé fáj, de az így is megviselt és leharcolt mélységi számára ez is több a soknál. Szipog egy kicsit majd felnézve a szőke lányt látja fölé hajolni.*
-Naty!
*A hangjában érződik a kín amit nemrég átélt és a ki nem mondott kérés, hogy menjen innen a lány. Itt veszélyes neki. Nagyon erős a kísértés, hogy a lányt magához húzza és megpihenjen az ölében, de hallja a veszélyt. Nem önmaga lenne ha ilyenkor ha tud nem másoknak segítene. Ha rálát akkor a szabad kezével megpróbál az egyik támadóra mutatni akit az előbb feléledt Pycta segít feltartani. Ezzel is segíteni akar neki és a macskájának.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Mana lövedék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
6709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-28 14:01:44
Üzenet elküldve: 2018-12-28 14:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öt hosszú fül//
//Rill'ir Seut; Dromel Sayqueves//
*A sötételffel való furcsa találkozást követően még szétnézett a piacon, de hamar szabadulni vágyott, és a már korábban megismert erdei tisztás tökéletes iránynak tűnt neki. Azt is meg kell említeni, hogy Ilidrion a történteket égi jelként értelmezte arra, hogy csak tud ő a helyiekkel beszélgetni, még akkor is, ha nem elfek.
~ Ha egy sötételf nem jelentett gondot, akkor a többiek se fognak. ~ Gondolja magában, végre egy csöppnyi önbizalommal. Ilidrionnak egyik fő célja a tisztással társak szerzése, mivel tisztában van vele, hogy a hosszú kaland során, melybe fogott, szüksége lesz szövetségesekre - esetleg barátokra is.
~ Ha a többi helybeli elf is olyan, mint én, biztos szívesebben jönnek erre a tisztásra, mint üldögélnek a falak között. ~ Állapítja meg, hiszen jó lenne neki fajtabeliekkel összetalálkozni, a mélységi elég volt a mélyvízből mára.
A tisztásra érve boldogan veszi észre, hogy a víz hónapja ellenére talál még néhány napsugarat, és a középen lévő dombra igyekszik.
~ Ez a domb biztos szebb lesz, ha jön a jó idő. ~ Jut eszébe a lágyszárú virágok nyomait felfedezve. A dombról aztán jó kilátása nyílik, és körülnézve elfek után kutat.
Egy elffel és egy gnómmal már összehozta a sors, őket is szívesen felfedezné, de új ismerősöket is szívesen szerezne.
Szemei aztán egy furcsa jelenségre figyelnek fel, két elf formájú szerzet jön a városból. Ahogy közelebb érnek, kíváncsisága csak fokozódik. Az egyik páncélzatot visel, elfhez képest igencsak komolyat, és az oldalán fityegő acél sisak se gyakori látvány az ő népénél.
~ Elf vajon? A füle is olyan furcsa. ~ Morfondírozik magában, a helyiek sokfélesége lenyűgözi őt.
~ A másik az biztosan elf. ~ Bizonyosodik meg hunyorogva. Amikor a furcsábbik szerzet térdre borul, már egészen kiül az arcára a kíváncsiság.
~ Vajon bolond, vagy valami szekta tagja? ~ Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jutnak eszébe, mert nem igazán tudja eldönteni, hogy mi történik. Nem olyan régi élménye a piactéren azonban nyitottságra ösztönzi, ezért végül megindul feléjük. Hozzá képest lassú léptekkel közeledik, hogy addig is fel tudja mérni őket.
~ Nem tűnnek rosszindulatúnak. Legfeljebb elhajtanak, meglátjuk. ~ Ahogy közelebb ér, és látja Rill'ir másik fülét, megbizonyosodik, hogy neki is elfnek kell lennie. Amikor pár lépésre van már csak tőlük, úgy dönt, megáll. Ha észreveszik őt, biccent, bár addig nem akar megszólalni, amíg megzavarna valamit. Amikor elérkezik a megfelelőnek ítélt pillanat, kicsit közeledik hozzájuk.*
- Üdvözlet, testvérek. *Köszön rájuk, és reméli, hogy nem lesz ellenséges a közeg.* - Zavarok? *Kérdezi aztán kétkedően, és a válaszig már nem is próbálkozik semmivel.
~ Remélem nem valami furcsa szertartást zavartam meg...~*
//Rill'ir Seut; Dromel Sayqueves//
*A sötételffel való furcsa találkozást követően még szétnézett a piacon, de hamar szabadulni vágyott, és a már korábban megismert erdei tisztás tökéletes iránynak tűnt neki. Azt is meg kell említeni, hogy Ilidrion a történteket égi jelként értelmezte arra, hogy csak tud ő a helyiekkel beszélgetni, még akkor is, ha nem elfek.
~ Ha egy sötételf nem jelentett gondot, akkor a többiek se fognak. ~ Gondolja magában, végre egy csöppnyi önbizalommal. Ilidrionnak egyik fő célja a tisztással társak szerzése, mivel tisztában van vele, hogy a hosszú kaland során, melybe fogott, szüksége lesz szövetségesekre - esetleg barátokra is.
~ Ha a többi helybeli elf is olyan, mint én, biztos szívesebben jönnek erre a tisztásra, mint üldögélnek a falak között. ~ Állapítja meg, hiszen jó lenne neki fajtabeliekkel összetalálkozni, a mélységi elég volt a mélyvízből mára.
A tisztásra érve boldogan veszi észre, hogy a víz hónapja ellenére talál még néhány napsugarat, és a középen lévő dombra igyekszik.
~ Ez a domb biztos szebb lesz, ha jön a jó idő. ~ Jut eszébe a lágyszárú virágok nyomait felfedezve. A dombról aztán jó kilátása nyílik, és körülnézve elfek után kutat.
Egy elffel és egy gnómmal már összehozta a sors, őket is szívesen felfedezné, de új ismerősöket is szívesen szerezne.
Szemei aztán egy furcsa jelenségre figyelnek fel, két elf formájú szerzet jön a városból. Ahogy közelebb érnek, kíváncsisága csak fokozódik. Az egyik páncélzatot visel, elfhez képest igencsak komolyat, és az oldalán fityegő acél sisak se gyakori látvány az ő népénél.
~ Elf vajon? A füle is olyan furcsa. ~ Morfondírozik magában, a helyiek sokfélesége lenyűgözi őt.
~ A másik az biztosan elf. ~ Bizonyosodik meg hunyorogva. Amikor a furcsábbik szerzet térdre borul, már egészen kiül az arcára a kíváncsiság.
~ Vajon bolond, vagy valami szekta tagja? ~ Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jutnak eszébe, mert nem igazán tudja eldönteni, hogy mi történik. Nem olyan régi élménye a piactéren azonban nyitottságra ösztönzi, ezért végül megindul feléjük. Hozzá képest lassú léptekkel közeledik, hogy addig is fel tudja mérni őket.
~ Nem tűnnek rosszindulatúnak. Legfeljebb elhajtanak, meglátjuk. ~ Ahogy közelebb ér, és látja Rill'ir másik fülét, megbizonyosodik, hogy neki is elfnek kell lennie. Amikor pár lépésre van már csak tőlük, úgy dönt, megáll. Ha észreveszik őt, biccent, bár addig nem akar megszólalni, amíg megzavarna valamit. Amikor elérkezik a megfelelőnek ítélt pillanat, kicsit közeledik hozzájuk.*
- Üdvözlet, testvérek. *Köszön rájuk, és reméli, hogy nem lesz ellenséges a közeg.* - Zavarok? *Kérdezi aztán kétkedően, és a válaszig már nem is próbálkozik semmivel.
~ Remélem nem valami furcsa szertartást zavartam meg...~*
6708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-27 21:04:46
Üzenet elküldve: 2018-12-27 21:04:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Az ütések elérik a kívánt célt, azaz megfékezik az ismeretlen-ismerős elf tevékenységét, hogy megölje Quantallt, ám ezzel még nincs vége a történéseknek. Az eldőlő hosszúéletű nyomában három másik ellenfél érkezik, egyszerű városiaknak tűnnek, de a szemükben lobogó őrület kétségtelenné teszik, hogy ölnének, ha alkalmuk nyílik rá.
A csuhátlan csuhás eszmélése azonban új dolgokat is hozott. A lelkét beburkoló jéghideg páncél már nem létezik, rég érzett érzelmek tolulnak az elméjébe, s bár az elffel végeznie kellett, ezekkel a megszállottakat már nem akarja megölni. Ez kétségkívül megnehezíti a dolgát, kénytelen lesz harcképtelenné tenni őket, ha nem szeretne komolyabb kárt tenni bennük.
Szemből három érkezik, a szeme sarkából pedig még további négyet pillant még négyet. A mélységi nem tud harcolni, az ismeretlen szőke nő sem tűnik harcosnak, így az erdőmélyi elfre hárul a feladat, hogy megállítsa őket.
Ösztönösen veszi fel a közelharc testtartását, majd villámgyorsan előre lép, a felé igyekvő hármas közé, középre. Jobb lába lendül, alacsonyan, térdmagasságban, hogy a középső őrült lábát söpörje ki. Igyekszik úgy rúgni, hogy amikor az éppen lép, tehát csak egy lábon áll, így kölcsönözve meglepetést a rúgásnak, segítve a sikerességét.
Ha sikerült a rúgás, levegőben lévő lábát máris emeli, kihasználja gyorsaságát és közelharci tudásából fakadó előnyeit, hogy ugyanazzal a lábával, magasra emelve térdét, talpéllel találja el a hármas jobb oldalán álló tagját állon, megpróbálva a feléjük igyekvő négyes elé tántorítani és ájulatba taszítani ezt az ellenfelet, és ezzel akadályozva a többi haladását. Ha egyet vagy kettőt sikerül fékeznie, már nyert vele valamit.
Két támadás, ennyit igyekszik megtenni, majd máris kapaszkodik bele az utolsó, balra állóba, hogy két kézzel a nyakába kapaszkodjon, körívesen lendítsen magukon jobbra, mintha táncolnának. Igyekszik az ellenfél két kezét belülre szorítani, így kerülve el a lehetőséget, hogy megüthessék. Erősen lefelé próbálja húzni a fejét, hogy neki mellmagasságban legyen.
Ha minden sikerült, akkor egyet a földön tudhat, egyet a feléjük haladó négyes felé tántorított, talán ájultan, egybe pedig belekapaszkodott, kissé kiszolgáltatott helyzetbe hozva őt, hogy a következő támadásával majd térddel fejen kínálja, erősen belehúzva a térdesbe, így érve el az ájulást. De ez a következő másodpercek eseményei, most még ki kell derülnie, mennyire volt sikeres a támadássorozata.
Ha kell, közben testtel fogja fel az ütéseket, arra figyel, hogy fejen ne találják, kiemelkedő fájdalomtűrésére támaszkodva, hisz védekezésre nem nagyon fordít most. Meg kell védenie társait és ártalmatlanná kell tennie ezeket a megszállottakat.*
*Az ütések elérik a kívánt célt, azaz megfékezik az ismeretlen-ismerős elf tevékenységét, hogy megölje Quantallt, ám ezzel még nincs vége a történéseknek. Az eldőlő hosszúéletű nyomában három másik ellenfél érkezik, egyszerű városiaknak tűnnek, de a szemükben lobogó őrület kétségtelenné teszik, hogy ölnének, ha alkalmuk nyílik rá.
A csuhátlan csuhás eszmélése azonban új dolgokat is hozott. A lelkét beburkoló jéghideg páncél már nem létezik, rég érzett érzelmek tolulnak az elméjébe, s bár az elffel végeznie kellett, ezekkel a megszállottakat már nem akarja megölni. Ez kétségkívül megnehezíti a dolgát, kénytelen lesz harcképtelenné tenni őket, ha nem szeretne komolyabb kárt tenni bennük.
Szemből három érkezik, a szeme sarkából pedig még további négyet pillant még négyet. A mélységi nem tud harcolni, az ismeretlen szőke nő sem tűnik harcosnak, így az erdőmélyi elfre hárul a feladat, hogy megállítsa őket.
Ösztönösen veszi fel a közelharc testtartását, majd villámgyorsan előre lép, a felé igyekvő hármas közé, középre. Jobb lába lendül, alacsonyan, térdmagasságban, hogy a középső őrült lábát söpörje ki. Igyekszik úgy rúgni, hogy amikor az éppen lép, tehát csak egy lábon áll, így kölcsönözve meglepetést a rúgásnak, segítve a sikerességét.
Ha sikerült a rúgás, levegőben lévő lábát máris emeli, kihasználja gyorsaságát és közelharci tudásából fakadó előnyeit, hogy ugyanazzal a lábával, magasra emelve térdét, talpéllel találja el a hármas jobb oldalán álló tagját állon, megpróbálva a feléjük igyekvő négyes elé tántorítani és ájulatba taszítani ezt az ellenfelet, és ezzel akadályozva a többi haladását. Ha egyet vagy kettőt sikerül fékeznie, már nyert vele valamit.
Két támadás, ennyit igyekszik megtenni, majd máris kapaszkodik bele az utolsó, balra állóba, hogy két kézzel a nyakába kapaszkodjon, körívesen lendítsen magukon jobbra, mintha táncolnának. Igyekszik az ellenfél két kezét belülre szorítani, így kerülve el a lehetőséget, hogy megüthessék. Erősen lefelé próbálja húzni a fejét, hogy neki mellmagasságban legyen.
Ha minden sikerült, akkor egyet a földön tudhat, egyet a feléjük haladó négyes felé tántorított, talán ájultan, egybe pedig belekapaszkodott, kissé kiszolgáltatott helyzetbe hozva őt, hogy a következő támadásával majd térddel fejen kínálja, erősen belehúzva a térdesbe, így érve el az ájulást. De ez a következő másodpercek eseményei, most még ki kell derülnie, mennyire volt sikeres a támadássorozata.
Ha kell, közben testtel fogja fel az ütéseket, arra figyel, hogy fejen ne találják, kiemelkedő fájdalomtűrésére támaszkodva, hisz védekezésre nem nagyon fordít most. Meg kell védenie társait és ártalmatlanná kell tennie ezeket a megszállottakat.*
6707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-27 12:49:26
Üzenet elküldve: 2018-12-27 12:49:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
*A szél továbbra is változatlanul és csontig hatoló hideget hozva fütyül. A bura alá rejtett gyertyák persze változatlanul égnek, s tekintettel a szélre a felhők is elhagyják hőn szeretett égboltjukat, hogy teret adjanak a holdak világának. A tisztás nem borul fénybe, de azért az arra kissé alkalmatlanabb szemű kalandoraink is megfelelően felmérhetik a terepet.*
//Hanloren//
*Így Hanloren is, ki a helyzet megoldásának kulcsát a templomban véli. Láthatja a közeledő Arenih atyát és két papját, kik az őrült tömegtől távol, hamarosan a közelbe ér. Az egyszerű emberek harciasabb csoportjára azonban nincs hatással, Quantalon szeretnének segíteni és nem érdekli őket mennyi vérbe kerül. A mélységi korábban magához vonzotta a madarakat, ezzel segítve a temetési menetet követő gyermekeket, asszonyokat, férfiakat, vélhetően örökre beírva magát Arthenior történelmébe, s fajtársai megítélésén jócskán segítve.*
- Igazad lehet, lányom! *Bólogat az atya megpróbálva túlkiabálni a süvítő szelet.* Barátaim, testvéreim! Ti menjetek haza, a temetésnek vége, itt már nincs több teendő, ne akarjátok életetek feláldozni a gonosz oltárán! *Szól hirtelen a lány mellett álló néphez, Hanlorentől jó ötlet volt, hogy immár egy köztiszteletben álló atyát is bevetett a cél érdekében. A két pap is terelgetni kezdi a népet, s, ha Hanloren készen áll, immár semmi akadálya, hogy a templomhoz siessen Arenihhel és a két pappal. A megmaradt egyszerű emberek csoportja pedig vélhetően aggódó tekintettel társaikra figyelve ugyan, de hazatávozik.*
//Pycta//
*A hirtelen magához térő Pycta, nem sok időt hagy a feleszmélésre. Kábaságot nem érez, ahogyan fásultságot sem, immár minden szükséges érzelemmel rendelkezik ahhoz, hogy belevesse magát a küzdelembe. Korábbi hite is megvan, de azt kiteljesedve érzi, valahogy, mintha Eeyr azt kívánná, hogy ne csak egyféle módon szolgálja őt, hanem szívének minden érzelmével. Syoud és közte lévő távolság nem nagy, pillanatokon belül átszeli, majd az ütést is gond és minden ellenállás nélkül beviszi, köszönhetően Natalayda énekének. A csata azonban Syoud halálával nem ér véget, ugyanis Pycta előtt közvetlen már megérkezik az őrültek csoportja, kik csorgó nyállal vetik magukat előre. Az irbisz is megindul, lefoglal egyet, de még azon kívül is vannak szám szerint heten. Pycta a sírok és Quantall teste előtt áll, így hárman is támadhatják egyszerre, szerencsére mögé egyelőre senki sem kerül. Jól látható, hogy az őrülteknél csak néhány kődarab van, semmi egyéb fegyver, mi fenyegető lehet. Szeme sarkából láthatja, hogy négy másik ember is közeledik felé, kevésbé őrült arccal, de ők még nem fognak odaérni, míg a támadás elkezdődik.*
//Natalayda//
*Meglehetősen furcsa élményben lehet része, mikor a bárdzene hatása alá vont Syouddal történő kapcsolata hirtelen megszakad. Csak néhány pillanatra van szüksége, s magához is tér, a helyzetet kihasználva azonnal a mélységi mellé rohan. Végignézheti, amint Quantall varázsol, így látja azt is, ahogyan a vessző lassan elhagyja annak testét, ahogyan hallhatja a felkiáltó Quantall hangját is. Emellett persze hasonló élményekben lehet része, mert az irbisz mozgását és a Pyctára támadó három őrült ténykedését is figyelemmel kísérheti, ahogyan azt is láthatja, hogy a fennmaradó négy a másik oldalról közelít feléjük, hogy rendet téve, hátba kaphassák a feltűnően harcias elfet. Az érkező egyszerű emberek segítségének háttal van, így azokat nem látja.*
//Quantall//
//Tűrés és erőpróba - kockadobás//
*Az első sikereken felbuzdulva, ismét minden erejét összeszedi, hogy varázsoljon. Talán kezét már nem is oly nehéz mellkasára helyezni, főleg, hogy el sem kellett venni onnan. A körötte történtekből villanásokat és elmosódott foltokat észlel, nem tudja megkülönböztetni, hogy ki van vele és ki ellenség. De összeszorított fogakkal próbát tesz, vélhetően tudja, hogy, ha a varázs nem sikerül, minden bizonnyal a hideg porban vérzik el, mert valójában apró vérpatak indul meg a kifelé lökődő vessző hatására, az már az erek útját nem zárja el, s a mélyre hatoló seb belsejéről kezd kifelé gyógyulni, a bőr még nem zárult össze. Langyos melegséget érezhet előbb mellkasa, majd a háta táján, ismételten fájdalomtól kiálthat fel, de ez már nem akkora, mint a korábbi. És sikerül! A tompa puffanást nem hallja maga mögött, de ha minden erejét összeszedi és óvatosan megfordul, láthatja eddigi kínjainak okozóját a földön. Időközben a sebszélei lassan behegednek. Hirtelen mozdulatot nem tehet, mert újra elnyílhat sérülése, ezt a hátán feszülő bőrből kiválóan érezheti. Vagy így kívánja végignézni társai harcát, vagy a következő alkalommal ismét varázsol, miközben tüzetesen felméri a terepet, csak azt követően cselekedhet. Dönthet persze úgy is, hogy saját magának gyógyítását elodázza és inkább a már kivehető Pyctára támadó három őrülttel kezd valamit, de kizárólag varázslattal. Amennyiben így dönt, abban az esetben, azt követően kell magára varázsolnia. Döntésének természetesen van hátulütője is. Ha valaki véletlenül rátámad, s védekezni kíván, bőre ismét megnyílik hátán, ki tudja milyen következményekkel járva. Észlelheti, ahogyan Natalayda mellé kuporodik, azt is láthatja, hogy az irbisz előtte elrohan, azonban a háta mögött settenkedő négy őrültre nem figyel fel, ahogyan az érkező négy egyszer embert sem látja, mert fekszik.*
//Xotara//
*A mélységi lány számára, ahogyan körbefuttatja tekintetét a kavarodáson, lassan körvonalazódnak az események. Bár láthatóan ködös képek villannak meg elméjében, csak ő tudhatja, hogy mire is emlékszik pontosan, korábbi kiesése miatt. Azonban az biztos, hogy láthatja a három pappal és emberekkel, templom irányába távozó Hanlorent. Ha előre tekint, Syoud holtteste felé, előtte egy elfet láthat, akire hárman is támadnak, a támadók arca torz és fékevesztett, többen vicsorognak, acsarkodnak, kezükben csupán egy-egy kődarab van. Távol áll, így belátja az egész tisztást, így észreveszi azt a négy embert is, aki a Pyctára támadó hármast megkerülve próbál mögé jutni oda, ahol jelenleg Natalayda térdel és Quantall fekszik. Az irbisz szintén egy emberrel köd, még kérdéses kimenetellel. Feltűnhet neki, hogy négy másik ember, Pycta és közötte lévő távolság felénél igyekszik, de neki háttal vannak, így nem tudja felmérni, hogy ők vajon támadó szándékkal lépnek-e fel és ha igen kivel szemben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 12:53:15
*A szél továbbra is változatlanul és csontig hatoló hideget hozva fütyül. A bura alá rejtett gyertyák persze változatlanul égnek, s tekintettel a szélre a felhők is elhagyják hőn szeretett égboltjukat, hogy teret adjanak a holdak világának. A tisztás nem borul fénybe, de azért az arra kissé alkalmatlanabb szemű kalandoraink is megfelelően felmérhetik a terepet.*
//Hanloren//
*Így Hanloren is, ki a helyzet megoldásának kulcsát a templomban véli. Láthatja a közeledő Arenih atyát és két papját, kik az őrült tömegtől távol, hamarosan a közelbe ér. Az egyszerű emberek harciasabb csoportjára azonban nincs hatással, Quantalon szeretnének segíteni és nem érdekli őket mennyi vérbe kerül. A mélységi korábban magához vonzotta a madarakat, ezzel segítve a temetési menetet követő gyermekeket, asszonyokat, férfiakat, vélhetően örökre beírva magát Arthenior történelmébe, s fajtársai megítélésén jócskán segítve.*
- Igazad lehet, lányom! *Bólogat az atya megpróbálva túlkiabálni a süvítő szelet.* Barátaim, testvéreim! Ti menjetek haza, a temetésnek vége, itt már nincs több teendő, ne akarjátok életetek feláldozni a gonosz oltárán! *Szól hirtelen a lány mellett álló néphez, Hanlorentől jó ötlet volt, hogy immár egy köztiszteletben álló atyát is bevetett a cél érdekében. A két pap is terelgetni kezdi a népet, s, ha Hanloren készen áll, immár semmi akadálya, hogy a templomhoz siessen Arenihhel és a két pappal. A megmaradt egyszerű emberek csoportja pedig vélhetően aggódó tekintettel társaikra figyelve ugyan, de hazatávozik.*
//Pycta//
*A hirtelen magához térő Pycta, nem sok időt hagy a feleszmélésre. Kábaságot nem érez, ahogyan fásultságot sem, immár minden szükséges érzelemmel rendelkezik ahhoz, hogy belevesse magát a küzdelembe. Korábbi hite is megvan, de azt kiteljesedve érzi, valahogy, mintha Eeyr azt kívánná, hogy ne csak egyféle módon szolgálja őt, hanem szívének minden érzelmével. Syoud és közte lévő távolság nem nagy, pillanatokon belül átszeli, majd az ütést is gond és minden ellenállás nélkül beviszi, köszönhetően Natalayda énekének. A csata azonban Syoud halálával nem ér véget, ugyanis Pycta előtt közvetlen már megérkezik az őrültek csoportja, kik csorgó nyállal vetik magukat előre. Az irbisz is megindul, lefoglal egyet, de még azon kívül is vannak szám szerint heten. Pycta a sírok és Quantall teste előtt áll, így hárman is támadhatják egyszerre, szerencsére mögé egyelőre senki sem kerül. Jól látható, hogy az őrülteknél csak néhány kődarab van, semmi egyéb fegyver, mi fenyegető lehet. Szeme sarkából láthatja, hogy négy másik ember is közeledik felé, kevésbé őrült arccal, de ők még nem fognak odaérni, míg a támadás elkezdődik.*
//Natalayda//
*Meglehetősen furcsa élményben lehet része, mikor a bárdzene hatása alá vont Syouddal történő kapcsolata hirtelen megszakad. Csak néhány pillanatra van szüksége, s magához is tér, a helyzetet kihasználva azonnal a mélységi mellé rohan. Végignézheti, amint Quantall varázsol, így látja azt is, ahogyan a vessző lassan elhagyja annak testét, ahogyan hallhatja a felkiáltó Quantall hangját is. Emellett persze hasonló élményekben lehet része, mert az irbisz mozgását és a Pyctára támadó három őrült ténykedését is figyelemmel kísérheti, ahogyan azt is láthatja, hogy a fennmaradó négy a másik oldalról közelít feléjük, hogy rendet téve, hátba kaphassák a feltűnően harcias elfet. Az érkező egyszerű emberek segítségének háttal van, így azokat nem látja.*
//Quantall//
//Tűrés és erőpróba - kockadobás//
*Az első sikereken felbuzdulva, ismét minden erejét összeszedi, hogy varázsoljon. Talán kezét már nem is oly nehéz mellkasára helyezni, főleg, hogy el sem kellett venni onnan. A körötte történtekből villanásokat és elmosódott foltokat észlel, nem tudja megkülönböztetni, hogy ki van vele és ki ellenség. De összeszorított fogakkal próbát tesz, vélhetően tudja, hogy, ha a varázs nem sikerül, minden bizonnyal a hideg porban vérzik el, mert valójában apró vérpatak indul meg a kifelé lökődő vessző hatására, az már az erek útját nem zárja el, s a mélyre hatoló seb belsejéről kezd kifelé gyógyulni, a bőr még nem zárult össze. Langyos melegséget érezhet előbb mellkasa, majd a háta táján, ismételten fájdalomtól kiálthat fel, de ez már nem akkora, mint a korábbi. És sikerül! A tompa puffanást nem hallja maga mögött, de ha minden erejét összeszedi és óvatosan megfordul, láthatja eddigi kínjainak okozóját a földön. Időközben a sebszélei lassan behegednek. Hirtelen mozdulatot nem tehet, mert újra elnyílhat sérülése, ezt a hátán feszülő bőrből kiválóan érezheti. Vagy így kívánja végignézni társai harcát, vagy a következő alkalommal ismét varázsol, miközben tüzetesen felméri a terepet, csak azt követően cselekedhet. Dönthet persze úgy is, hogy saját magának gyógyítását elodázza és inkább a már kivehető Pyctára támadó három őrülttel kezd valamit, de kizárólag varázslattal. Amennyiben így dönt, abban az esetben, azt követően kell magára varázsolnia. Döntésének természetesen van hátulütője is. Ha valaki véletlenül rátámad, s védekezni kíván, bőre ismét megnyílik hátán, ki tudja milyen következményekkel járva. Észlelheti, ahogyan Natalayda mellé kuporodik, azt is láthatja, hogy az irbisz előtte elrohan, azonban a háta mögött settenkedő négy őrültre nem figyel fel, ahogyan az érkező négy egyszer embert sem látja, mert fekszik.*
//Xotara//
*A mélységi lány számára, ahogyan körbefuttatja tekintetét a kavarodáson, lassan körvonalazódnak az események. Bár láthatóan ködös képek villannak meg elméjében, csak ő tudhatja, hogy mire is emlékszik pontosan, korábbi kiesése miatt. Azonban az biztos, hogy láthatja a három pappal és emberekkel, templom irányába távozó Hanlorent. Ha előre tekint, Syoud holtteste felé, előtte egy elfet láthat, akire hárman is támadnak, a támadók arca torz és fékevesztett, többen vicsorognak, acsarkodnak, kezükben csupán egy-egy kődarab van. Távol áll, így belátja az egész tisztást, így észreveszi azt a négy embert is, aki a Pyctára támadó hármast megkerülve próbál mögé jutni oda, ahol jelenleg Natalayda térdel és Quantall fekszik. Az irbisz szintén egy emberrel köd, még kérdéses kimenetellel. Feltűnhet neki, hogy négy másik ember, Pycta és közötte lévő távolság felénél igyekszik, de neki háttal vannak, így nem tudja felmérni, hogy ők vajon támadó szándékkal lépnek-e fel és ha igen kivel szemben.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.27 12:53:15
6706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-27 00:47:39
Üzenet elküldve: 2018-12-27 00:47:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Dromel Sayqueves//
*Végigsétálnak a ropogó hóval borított piactéren. Mindenki fázik, a hóeséshez alkalmas időjárás nem igazán alkalmas Arthenior lakosainak. Ez a sok szörnyűség, ami itt történt az időjáráson is érződik. Seut nem fázik. Nem idegen számára a hó. Nem szereti a hideget az erdő árnyéka hűvösebb volt is volt, de legalább megtanulta, hogy öltözzön, ha nem szeretne vacogni. Arcát a hűvös szellő csapja mely a havat is sodorja a levegőben.*
~Utálom víz hónapját. Haldoklik a természet alig várom, hogy újjá szülésen.~
*Mikor meg érkeznek a tisztásra teljesen meghatja a magas fák látványa. Nem is kell behatolni az erdőbe elég energiát tud adni a tisztáson lepihenni és egy fának támaszkodni. A földre dobja a holmiját, térdre borul, hátát egy ismeretlen fának veti. Ránézz utazótársára és megszólal.*
-Nem vagyok durva természet Dromel, de a te érdekedben borulj te is térdre és kövesd, amit teszek, most megmutatom az egyetlen használható dolgot, amit attól tanártól elhoztam magammal. Bízz bennem, nem a rossz szándék hajt. Tisztában vagyok azzal, hogy mindjárt kikéred magadnak azt, hogy milyen jogon parancsolgatok számodra, ezt megelőzve mondom. Nem parancs, jó tanács. Pihenj le, vegyél mély lélegzett és engedd szabadjára hadd találkozzon az erdővel és segítsen, hogy tested és elméd fejlődőjén.
*Mélyet szív a hideg levegőből. Érzi, ahogy a térdénél az olvadozó hó nedvessé teszi a nadrágját. Próbál mindent kizárni és átadni magát.*
~Az egyetlen hasznos dolog amit magammal hoztam attól az átkozott druidától.~
*Elméje elcsendesül.*
*Végigsétálnak a ropogó hóval borított piactéren. Mindenki fázik, a hóeséshez alkalmas időjárás nem igazán alkalmas Arthenior lakosainak. Ez a sok szörnyűség, ami itt történt az időjáráson is érződik. Seut nem fázik. Nem idegen számára a hó. Nem szereti a hideget az erdő árnyéka hűvösebb volt is volt, de legalább megtanulta, hogy öltözzön, ha nem szeretne vacogni. Arcát a hűvös szellő csapja mely a havat is sodorja a levegőben.*
~Utálom víz hónapját. Haldoklik a természet alig várom, hogy újjá szülésen.~
*Mikor meg érkeznek a tisztásra teljesen meghatja a magas fák látványa. Nem is kell behatolni az erdőbe elég energiát tud adni a tisztáson lepihenni és egy fának támaszkodni. A földre dobja a holmiját, térdre borul, hátát egy ismeretlen fának veti. Ránézz utazótársára és megszólal.*
-Nem vagyok durva természet Dromel, de a te érdekedben borulj te is térdre és kövesd, amit teszek, most megmutatom az egyetlen használható dolgot, amit attól tanártól elhoztam magammal. Bízz bennem, nem a rossz szándék hajt. Tisztában vagyok azzal, hogy mindjárt kikéred magadnak azt, hogy milyen jogon parancsolgatok számodra, ezt megelőzve mondom. Nem parancs, jó tanács. Pihenj le, vegyél mély lélegzett és engedd szabadjára hadd találkozzon az erdővel és segítsen, hogy tested és elméd fejlődőjén.
*Mélyet szív a hideg levegőből. Érzi, ahogy a térdénél az olvadozó hó nedvessé teszi a nadrágját. Próbál mindent kizárni és átadni magát.*
~Az egyetlen hasznos dolog amit magammal hoztam attól az átkozott druidától.~
*Elméje elcsendesül.*
6705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-26 03:53:54
Üzenet elküldve: 2018-12-26 03:53:54
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Árnytörő Xotara elunja magát, ahogy piactéren ücsörög. Befejezi a körmeivel való bíbelődést is. Kicsit el is gémberedtek a tagjai. Nyújtózkodva roppantja ki nyakát, majd megigazítja magán hosszú kabátját és hosszú íját. Körbenéz a piacon, aztán megindul a kovácsműhely felé, ahonnan olvadt fém kellemes illata lengi be a teret. A műhelyhez érve, nem messze egy fákkal szegélyezett tisztáson, nagyobb tömegre lesz figyelmes. Valami gyászos énekszót is hall. Megindul feléjük. Vérszag is megcsapja az orrát. Ahogy közeledik, látja, hogy az egybegyűltek elég vegyes társaságot alkotnak. A tömeg kettős hangulata is érezhető. Tovább sétálva elé tárul, hogy milyen esemény köré csoportosult a nép. A tisztás közepén a földön hever egy számszeríjas elf. Fölötte áll – a magasságából ítélve – egy másik elf, kendő fedi az arcát. Nem messze tőlük egy levágott kutya maradványai. Valamivel távolabb három csuhást és egy elf nővért lát. Ahogy így végigpillant a tisztáson a lány agya zsibongani kezd. Az elkendőzött arcú elfet nézve, erős nyomást érez a fejében. Lát még valakit a szürke elf mögött is a földön mozgolódni, aki mellett szintén van valaki, de még takarásban vannak. A népből emberek indulnak meg feléjük. Xotara megáll a fejében eluralkodó nyomás miatt, homlokához is kell kapnia kezét. A tömeg szélén áll meg, nem messze az eldurvult konfrontáció helyétől. Azonban, a jelenlegi helyzetben, a mozgalmas szituáció résztvevői nem valószínű, hogy felfigyelnek a tömegből egy bámészkodónak is nézhető lányra.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.26 03:57:36
*Árnytörő Xotara elunja magát, ahogy piactéren ücsörög. Befejezi a körmeivel való bíbelődést is. Kicsit el is gémberedtek a tagjai. Nyújtózkodva roppantja ki nyakát, majd megigazítja magán hosszú kabátját és hosszú íját. Körbenéz a piacon, aztán megindul a kovácsműhely felé, ahonnan olvadt fém kellemes illata lengi be a teret. A műhelyhez érve, nem messze egy fákkal szegélyezett tisztáson, nagyobb tömegre lesz figyelmes. Valami gyászos énekszót is hall. Megindul feléjük. Vérszag is megcsapja az orrát. Ahogy közeledik, látja, hogy az egybegyűltek elég vegyes társaságot alkotnak. A tömeg kettős hangulata is érezhető. Tovább sétálva elé tárul, hogy milyen esemény köré csoportosult a nép. A tisztás közepén a földön hever egy számszeríjas elf. Fölötte áll – a magasságából ítélve – egy másik elf, kendő fedi az arcát. Nem messze tőlük egy levágott kutya maradványai. Valamivel távolabb három csuhást és egy elf nővért lát. Ahogy így végigpillant a tisztáson a lány agya zsibongani kezd. Az elkendőzött arcú elfet nézve, erős nyomást érez a fejében. Lát még valakit a szürke elf mögött is a földön mozgolódni, aki mellett szintén van valaki, de még takarásban vannak. A népből emberek indulnak meg feléjük. Xotara megáll a fejében eluralkodó nyomás miatt, homlokához is kell kapnia kezét. A tömeg szélén áll meg, nem messze az eldurvult konfrontáció helyétől. Azonban, a jelenlegi helyzetben, a mozgalmas szituáció résztvevői nem valószínű, hogy felfigyelnek a tömegből egy bámészkodónak is nézhető lányra.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.26 03:57:36
6704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-25 08:16:56
Üzenet elküldve: 2018-12-25 08:16:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Natalayda szalad, próbálja hangjával elérni az elfet, aki szeme láttára hasította ketté Csámpást. Szíve vonaglik a mellkasában a fájdalomtól, hogy a hős ebet ilyen csúfos véggel látja. Sokkal jobbat érdemelt volna. Hosszú életet, kölyköket, bár, a hősi halálról sokan másképp vélekednek. Naty szemében a halál, halál. Emiatt lehet a dallam olyan szívszorító, amilyen. A környezetből hamarosan csak azt a minimálisat fogadja be, ami az ösztönös mozgásokhoz kell, mert már minden idegszálával az elfre koncentrál. Dallamainak szálai koncentrációja által az elf fülébe kúszik, és boldog mosolyú öntudatlanság hálóját szövi az elméjébe. Nem engedi. Nem engedheti Quantall közelébe. Akkor sem törődik mással, mikor egy másik alak mozdul a periférián. Natalayda szeme előrr zajlik, de nem ragad meg benne, hogy mi is történik pontosan. Mikor már csak néhány lépés választja el, a céltól, valami történik. Nem érti azonnal. A dallam még hosszan cseng a tisztáson, és a szőke lány fejében is, mégis kifut a kezei közül a szál. Hiába kap utána, nem tudja újra megfogni. Nincs kapcsolat tovább.
Csak áll, és zavartan pislogva próbálja újra a hangokat összerakni, de nem éri el az ősz hajú elfet, Aztán nem is próbálja, csak megérteni szeretné. Nem könnyű úgy, hogy az a másik alak előtte van, bár talán az a kulcs. És valóban. Az utolsó lépéseket Quantallig ének nélkül teszi meg, miután a földre puffanó testet, és a szelíden mosolygó ám üveges tekintetet felfogja.
Vértjétől fosztott Quantall mellé rogyik, de nem mer hozzáérni a vesszőhöz. Egészen közel hajol füléhez, fehér haját elsimítja az útból.*
- Minden rendbe jön *hazudja a fülébe suttogva akkor is, ha úgy látja, nincs remény. *Csak tarts ki egy kicsit még. Erős vagy Quantall, tudom.
*Natalayda szalad, próbálja hangjával elérni az elfet, aki szeme láttára hasította ketté Csámpást. Szíve vonaglik a mellkasában a fájdalomtól, hogy a hős ebet ilyen csúfos véggel látja. Sokkal jobbat érdemelt volna. Hosszú életet, kölyköket, bár, a hősi halálról sokan másképp vélekednek. Naty szemében a halál, halál. Emiatt lehet a dallam olyan szívszorító, amilyen. A környezetből hamarosan csak azt a minimálisat fogadja be, ami az ösztönös mozgásokhoz kell, mert már minden idegszálával az elfre koncentrál. Dallamainak szálai koncentrációja által az elf fülébe kúszik, és boldog mosolyú öntudatlanság hálóját szövi az elméjébe. Nem engedi. Nem engedheti Quantall közelébe. Akkor sem törődik mással, mikor egy másik alak mozdul a periférián. Natalayda szeme előrr zajlik, de nem ragad meg benne, hogy mi is történik pontosan. Mikor már csak néhány lépés választja el, a céltól, valami történik. Nem érti azonnal. A dallam még hosszan cseng a tisztáson, és a szőke lány fejében is, mégis kifut a kezei közül a szál. Hiába kap utána, nem tudja újra megfogni. Nincs kapcsolat tovább.
Csak áll, és zavartan pislogva próbálja újra a hangokat összerakni, de nem éri el az ősz hajú elfet, Aztán nem is próbálja, csak megérteni szeretné. Nem könnyű úgy, hogy az a másik alak előtte van, bár talán az a kulcs. És valóban. Az utolsó lépéseket Quantallig ének nélkül teszi meg, miután a földre puffanó testet, és a szelíden mosolygó ám üveges tekintetet felfogja.
Vértjétől fosztott Quantall mellé rogyik, de nem mer hozzáérni a vesszőhöz. Egészen közel hajol füléhez, fehér haját elsimítja az útból.*
- Minden rendbe jön *hazudja a fülébe suttogva akkor is, ha úgy látja, nincs remény. *Csak tarts ki egy kicsit még. Erős vagy Quantall, tudom.
6703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-24 22:55:06
Üzenet elküldve: 2018-12-24 22:55:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ilidrion nem kedvelte a piac forgatagát, ezért amint körülnézett, elindult egy irányba, amerre kevesebb embert látott. Egy kis lézengés után kijut a tisztásra, amitől nagyon megkönnyebbül. A város zsibongása után szüksége van egy kis csendre most. ~ Erre volt szükségem. Nem tudnék hosszú távon itt élni. ~ Jegyzi meg magában mogorván. Ahogy ülőhelyet keres a sok vándorlás után, még a nap is kisüt egy kicsit, így máris jobb lesz a közérzete. ~ Itt most megpihenek, de nem vagyok naplopó. Minél hamarabb túl vagyok a városon, és elmegyek máshova, annál jobb. ~ Ahogy leül, imát mormol istenéhez, Teysushoz. Ez afféle szokása lett, mióta az ő tanait követi. Az elveszettségében Teysus ad neki reményt és irányt. Az elf pedig naiv ilyen szempontból, istene kegyességének tudja be azt is, hogy a megterhelő események után most napfénnyel ajándékozza meg a tisztáson, így segítve az egyensúly helyreállását.*
- Áldott legyen érte a neved, Teysus. *Mormogja halkan az imája végét, a nevet már szinte hang nélkül, hiszen ezen a területen Teysus imádata nem elterjedt, így jobbnak látja hitét még titokban tartani. Valahogy úgy érzi, ha teendője van ezzel kapcsolatban, majd jelet fog kapni. ~ Meditálnom kéne. ~ Jut eszébe, ez egy jó fejlődési és feltöltődési mód lenne, de amilyen fáradt, ki tudja, hogy sikerülni fog-e.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.25 19:53:54, a következő indokkal:
Játéktéri jelölés javítva.
- Áldott legyen érte a neved, Teysus. *Mormogja halkan az imája végét, a nevet már szinte hang nélkül, hiszen ezen a területen Teysus imádata nem elterjedt, így jobbnak látja hitét még titokban tartani. Valahogy úgy érzi, ha teendője van ezzel kapcsolatban, majd jelet fog kapni. ~ Meditálnom kéne. ~ Jut eszébe, ez egy jó fejlődési és feltöltődési mód lenne, de amilyen fáradt, ki tudja, hogy sikerülni fog-e.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.12.25 19:53:54, a következő indokkal:
Játéktéri jelölés javítva.
6702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-24 09:22:10
Üzenet elküldve: 2018-12-24 09:22:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*Bár Quantall nem szereti a hozzá nemértő kontár munkát, de most rögtönöznie kell és fogalma sincs, hogy mi lesz a varázslata eredménye ha egyáltalán sikerül. A mozgás viszont fáj. Talán kicsit jobban bírja mint egy átlagos mágus, de azért felüvölt a kínoktól. Pedig az még semmi. Ahogy a varázslat létrejön az egész élete legfájdalmasabb pillanata. Üvölt és könnyek csordulnak ki a szeméből. Egész testében remeg.*
~Nem! Ne tovább!~
*A fényes páncélú hősről szép lassan lefoszlik a vért és marad a megtépázott, leharcolt, koszos mélységi aki egyébként is. Szíve szerint most először ezt a harcot feladná. Olyan fáradtnak érzi magát mint még soha és az előbbi kín. Nem biztos benne, hogy még egyszer el tudná viselni. Csakhogy ez az a pillanat mikor már nem a tudós vagy nem a hősködő Quantall hozza meg a döntését. Egy olyan belső életösztön mozdul meg benne amiről még soha nem is tudott. Egyszerűen csak meghallja a saját kiáltását ami, azt mondja, hogy "Nem!". Ettől pedig a mérlegelést vagy a gondolkodást fel is adja. Még egyszer megpróbálkozik a varázslatával és reméli, hogy a tudata nem hagyja magára és sikerrel fog járni. Kezét igyekszik a mellkasára tenni és elismételni újra, azt a betanult szöveget.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Bár Quantall nem szereti a hozzá nemértő kontár munkát, de most rögtönöznie kell és fogalma sincs, hogy mi lesz a varázslata eredménye ha egyáltalán sikerül. A mozgás viszont fáj. Talán kicsit jobban bírja mint egy átlagos mágus, de azért felüvölt a kínoktól. Pedig az még semmi. Ahogy a varázslat létrejön az egész élete legfájdalmasabb pillanata. Üvölt és könnyek csordulnak ki a szeméből. Egész testében remeg.*
~Nem! Ne tovább!~
*A fényes páncélú hősről szép lassan lefoszlik a vért és marad a megtépázott, leharcolt, koszos mélységi aki egyébként is. Szíve szerint most először ezt a harcot feladná. Olyan fáradtnak érzi magát mint még soha és az előbbi kín. Nem biztos benne, hogy még egyszer el tudná viselni. Csakhogy ez az a pillanat mikor már nem a tudós vagy nem a hősködő Quantall hozza meg a döntését. Egy olyan belső életösztön mozdul meg benne amiről még soha nem is tudott. Egyszerűen csak meghallja a saját kiáltását ami, azt mondja, hogy "Nem!". Ettől pedig a mérlegelést vagy a gondolkodást fel is adja. Még egyszer megpróbálkozik a varázslatával és reméli, hogy a tudata nem hagyja magára és sikerrel fog járni. Kezét igyekszik a mellkasára tenni és elismételni újra, azt a betanult szöveget.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
6701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-12-24 08:57:18
Üzenet elküldve: 2018-12-24 08:57:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
//Aki cselt vet, vihart arat//
//Syoud mozgatása//
*Csak valami szépséget érez, valami megfoghatatlant, miközben árgus szemekkel keresi a hang forrását, melyet a közeledő lányban hamar meg is talál. Egy pillanatra, magához méltatlanul szelíden elmosolyodik, s hagyja testét a dal által irányítani. Egész egyszerűen megbabonázza, s bár eleinte próbál küzdeni ellene, képtelen bármit is tenni az ellen, hogy ebből kiszakadjon.
Emiatt nem veszi észre a hirtelen magához térő és eddig néma mozdulatlanságra kárhoztatott Pycta ébredését. Az utolsó pillanatban persze mélán tekint rá, s a szemében megcsillanó holdfény teszi barátságossá az idősebb elf arcát. Ez akkor sem változik, mikor az első ütést védekezés nélkül elszenvedi.*
- Hrrr... *Még a kezét sem emeli fel, csak áll némán és rezdületlenül, miközben tátott szájjal próbál levegőért kapni. Mélán indul meg egyik keze felfelé, de csak azért, hogy az ének dallamát próbálja elkapni a levegőben élvezettel. Az első két levegővétel még sípolva sikerül, a harmadik már a bezúzott gégefő miatt már nem, s mit addig magához vett, az is bent szorul. Térdre rogyna, de a záporozó ütések elhalmozzák test szerte, s gyakorlatilag a Pycta által okozott lendület hatására hátrafelé dől el, anélkül, hogy kezét kitenné, feje tompán puffan a keményre fagyott földön, mint egy magasról leejtett vastag falú agyagváza. Nem érzi már, lelke más úton jár, mit magának jelölt ki.
Már az első ütés végzetes volt, távozásakor még mindig hallja a hangot, mely utolsó pillanataiban még okozott számára egy kis örömet, amiben eddig elképzelhető, hogy soha nem volt része. Talán ezért alakul úgy, hogy Syoud Th'amer szelíden mosolyogva hal meg, mindenféle bosszúszomj és harag érzete nélkül.
Syoud Th'amer meghalt.*
//Aki cselt vet, vihart arat//
//Syoud mozgatása//
*Csak valami szépséget érez, valami megfoghatatlant, miközben árgus szemekkel keresi a hang forrását, melyet a közeledő lányban hamar meg is talál. Egy pillanatra, magához méltatlanul szelíden elmosolyodik, s hagyja testét a dal által irányítani. Egész egyszerűen megbabonázza, s bár eleinte próbál küzdeni ellene, képtelen bármit is tenni az ellen, hogy ebből kiszakadjon.
Emiatt nem veszi észre a hirtelen magához térő és eddig néma mozdulatlanságra kárhoztatott Pycta ébredését. Az utolsó pillanatban persze mélán tekint rá, s a szemében megcsillanó holdfény teszi barátságossá az idősebb elf arcát. Ez akkor sem változik, mikor az első ütést védekezés nélkül elszenvedi.*
- Hrrr... *Még a kezét sem emeli fel, csak áll némán és rezdületlenül, miközben tátott szájjal próbál levegőért kapni. Mélán indul meg egyik keze felfelé, de csak azért, hogy az ének dallamát próbálja elkapni a levegőben élvezettel. Az első két levegővétel még sípolva sikerül, a harmadik már a bezúzott gégefő miatt már nem, s mit addig magához vett, az is bent szorul. Térdre rogyna, de a záporozó ütések elhalmozzák test szerte, s gyakorlatilag a Pycta által okozott lendület hatására hátrafelé dől el, anélkül, hogy kezét kitenné, feje tompán puffan a keményre fagyott földön, mint egy magasról leejtett vastag falú agyagváza. Nem érzi már, lelke más úton jár, mit magának jelölt ki.
Már az első ütés végzetes volt, távozásakor még mindig hallja a hangot, mely utolsó pillanataiban még okozott számára egy kis örömet, amiben eddig elképzelhető, hogy soha nem volt része. Talán ezért alakul úgy, hogy Syoud Th'amer szelíden mosolyogva hal meg, mindenféle bosszúszomj és harag érzete nélkül.
Syoud Th'amer meghalt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9890-9909