Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-06 10:59:50
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn //

*Felhők kúsznak a magas égen magasan a fák lombja felett. A hold már kedvesen mosolyog az idilli tájra, ezüsthidat rajzolva a távolban az Arthenior-i folyóra. Hirtelen varjú csapat rebben a lombok közül riadt károgással, mint kiket most keltettek édesded álmaikból…
Az erdő csendes, a lehűlt levegő nyugalmat parancsolj a vadregényes környezetre. Csupán halk morajlás szűrődik keresztül a lombok közt s közelebb érve hamar kiszúrni a forrást… Két fiatal alak, folyamatos szócsatája ahol megküzd a nemesi arrogancia a hideg vérrel, és ahol mindkét fél vesztésre áll…
Végül csend honol… nyugalom… múló pillanat, ahogy a béke illúziója felüti fejét az éjszakában a rögtönzött páros közt. Mi egyetlen kósza mondattal foszlik szerte, amikor a takaró kelletlen lehúzásáról esik szó és persze a kéretlen érintésekről. Darel csendben ül, csupán rövid táv van közötti, néhány arasz, de ez épp elég, hogy az említett érintések véletlenül se történhessenek meg. Hirtelen mérge igen hamar tova száll, és inkább a tájat fürkészi, figyeli a mozgást, s hogy mi van körülöttük. A hideget szó nélkül tűri tekintetét a távolba fúrva. Jó kiképzést kapott… de nem az arrogáns hercegkisasszonyokra... Nem haragszik a lányra, cseppet sem, be kell lássa mindketten más körülmények között nőttek fel.
Arcába fagyos szél mar izzó karmaival…

// A múlt öröksége… //
* Magas hegyek mindenütt, hósapkát hordoznak. Hótakaró borítja a kietlen tájat. Néhány magas fenyő öltözött még hó bundába. Egy magas fekete bundába öltözött délceg alak s előtte egy alacsonyabb szinte még gyermek, de már túl lépte azt a kort mit még gyermeknek neveznek, ruházata egyszerű posztó ing s ugyan ilyen nadrág, lenge viselet erre a vidékre… A magas sötéthajú markáns arcú férfi ridegen néz le a fiú kék szemeibe. Majd egy egyszerű tőrt vet elé a puha hóba, egyszeri bőr kötéssel tekert markolat, szimpla acél penge. *
- Idekinn Minden az ellenséged, minden ellened dolgozik, minden az életedet akarja majd. A szíved és a fegyvered az egyetlen, amire számíthatsz. A félelem, akadályoz, A Fáradtság, lelassít, A Fájdalom, hátráltat. El kell pusztíts mindent Önmagadból amire nincs szükséged. Ha életben vagy mikor visszajövök, akkor a képzésed folytatódik.
* Tárgyilagos hangja egyértelműen zendül, ellentmondást s kérdést nem tűrve. Válaszra nem is várva megfordul s vastag szőr bundája lustán fordul vele s követi lépteit ahogy távolodik a fiútól. Szél fuvallat kavarja fel a friss havat és szórja a fiú arcába ahogy körültekint a kietlen tájon. „Fegyver és Szív” így lesz a húsból acél… *

*Újra a sötét hórihorgas fák közt, Darel tekintete a távolba réved s emlékeiből némi mocorgás s halk hang rántja vissza. Nily az, ahogy közelebb siklik a fiúhoz láthatja ahogy a jégkék szempár egyenest mered az erdő sötétjébe, aprókat mozdul csak, figyelve a környezetet. *
- Nem, de jobb volna, ha aludnál kicsit…
* Hangja nyugodt talán még kedvesnek is mondható, közben nem fordul lány felé csak figyel, hátát kellően támasztja fa kérges oldala s jobb vállát pedig szemből a kard keresztvasa tartja. Karja ráfonódik a kard dísztelen bőr hüvelyére, hogy ott leljen némi pihenést. A közeledésre nem reagál, akkor sem mozdul mikor a lány ráteríti a prémtakarót s újra érzi a kissé kellemesebb meleget és Nily közelségét. Inkább nem is reagál a bocsánatkérésre, csupán egy aprót bólint szinte alig észrevehetőn, hogy jelezze felejtsék el. Jelen helyzetben a racionalitás győzedelmeskedik részéről már nem érdekli a korai harag butaság volt részéről, hamar elhessegeti. Legalább egyikük vegye komolyan a helyzetet, mindkettejük érdekében. Már azt sem bánja ha közelebb húzódik a lány, talán jobb is… a két test melege majd megakadályozza, hogy kihűljenek. De ha mégsem közelít az sem zavarja, elszánt tekintettel tűri majd a hideg éjszaka maró karmait. *
- Majd én Őrködöm.
* Fejezi be végül a megkezdett mondatát eleget tesz a szavának, vigyázza a lány álmát. Valóban legalább egyikük legyen észnél ebben a helyzetben nincs most hely balga szócsatáknak…
Vajon mit tartogat mély az éjszaka a fiatal páros számára? *


899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-06 01:48:58
 ÚJ
>Evangeline Belragos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

* Nincs is kellemesebb egy reggeli sétánál. Mikor a hajnal első sugarai lesütnek a tisztásra és előbújnak az állatok is. Virágok illatoznak a sűrűn zöldellő fűszálak közt melyek végén kövér vízcseppek trónolnak s várják, hogy lefújja róluk a szél. Evangeline a fűben ülve olvasgat s közben halkan dudorászik. Szereti ezt a helyet, csendes, megnyugtató és itt könnyebben tud gondolkodni, nem úgy mint otthon. Borla szüntelen fecsegése már szinte az őrületbe kergeti. Mondhatni most is előle menekült ide. Már nem volt képes azt hallgatni, hogy: " én nem megmondtam neked?!" és hogy " látod így jártál én már előre láttam". Mélyet szippant a virág illatú levegőből és a könyvet összecsukva oldalra teszi. Behunyja a szemét és találgatja milyen madár dala szól a hórihorgas tölgyek ágairól. Mire Hillfred ideér addigra már biztosan elszenderedik.*


898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-06 01:29:59
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Száraz gallyakat gyűjtöget melyek tökéletesen fognak égni, ha majd ő tüzet gyújt. Mármint tüzet gyújtana, csak sehol egy árva szikra, ahogy a kövek tompán egymáshoz ütődnek. Szégyen szemre lemond a tábortűzről és lemondóan az ölébe ejti a tenyerét. Mélyet lélegez az éjszaka csípős levegőjéből és ezzel kezdetét veszi a civódás kettejük közt. Darel is szépen visszavág Nily pedig adja alá a lovat pimasz természetével. Igazából egyáltalán nem gondolja erdőlakó barbárnak, jól tudja, hogy a másik is nemes, csak valami gúny nevet akart neki kitalálni. Úgy tűnik sikerül kihoznia a fiút a béketűrésből, le a kalappal előtte, hogy eddig ilyen türelmes volt. Nily éppen a letört körmét nézegeti a sértésekre pedig élesen felkacag az ősemberes megjegyzést azonban csak nem hagyhatja visszavágás nélkül a levegőben lógni.*
- Érdekes volna, ha így nézne ki egy ősasszony... * Széthúzza szakadt ruhájának szoknyáját és pukedlizik egyet. A disputának hamar vége szakad, ahogy hirtelen több fokot csökken a hőmérséklet Nily pedig mégis a fiú mellett köt ki. Itt folytatódik tovább igazán a vendetta, mert Nilynek sehogy nem jó. Fészkelődik, mocorog és sóhajtozik. Mindezt oly tökéletességgel teszi, hogy sikerül elüldöznie maga mellől Darelt is, s ezt bezsebeli egy győzelemnek. Beletúr a prémbe az üresen maradt részen és diadalmasan elmosolyodik.Rá sem pillant a másikra már csak próbál az álmok országába tévedni, mely oly könnyen sikerült neki még az előbb. Most valahogy kezd lehűlni a takaró a szemhéjai pedig nem akaródznak lecsukódni. Oldalára gurul és a fiúra pillant, kinek csak egy vékony durva anyagú köpeny szolgál védelemként a hideg ellen. Sértődötten visszafordul. Talán Darel már el is aludt, mikor Nily rájön, hogy elég gonosz dolog amit művel. Csúnyán viselkedett a fiúval pedig erre nem lett volna oka.* ~ Kit izgat.. Majd holnap bocsánatot kérek.~ * De csak nem hagyja nyugodni ez a gondolat.. Mint egy tüske a köröm alatt, vagy egy megvakarhatatlan viszketés. Nily egy kicsit most először valahol mélyen, a pökhendiség és az arrogancia mögött bűntudatot kezd érezni. Összeszorítja a széltől kicserepesedett ajkait és a fiú felé fordul.*
- Darel? Alszol már? * Suttogva ejti a szavakat, lehet hogy meg sem hallja majd a másik. Nesztelenül közelebb
csusszan hozzá és a könyökére támaszkodva kissé az ücsörgő avagy már szundikáló fiú felé hajol, hogy megnézze alszik-e vagy csak zabos. Pár másodpercig rajta felejti a tekintetét melyet magának sem tud megmagyarázni aztán visszadől. A szőrmés paplannal betakargatja a fiút s valahogy jobban érzi magát ettől a cselekedettől. Milyen ostoba is volt. Nem törődött soha senkivel csak magával, ezentúl talán másképp lesz. De addig még sok bosszúságot tud okozni.*
- Ne haragudj. * Mondja halkan maga elé suttogva és ha Darel nem szól, akkor elszenderedik és csak reggel nyitja ki újból a szemét.*


A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.06 01:31:21


897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-06 01:14:40
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

*Eddig sikerül üldöznie, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy arroganciája felülkerekedett józan eszén és megvezette annak módja szerint. A sebzett vadat motiválta az élet vágya és a félelem, bár ebből csak a másodikra lehetett igazán oka, hiszen még mindig nem gondolt arra, hogy végezzen vele. Az igazsághoz az is hozzátartozik, erről a másik keveset tudhatott.*
~Viszont milyen kedves volt, gyorsan felismerte a képemet. Ez még gondot jelenthet a jövőben. Illetve nem is, nem hiszem, hogy olyan különösebben belém akarna kötni.~
*Megint hagyja, hogy felsőbbrendűség érzete vezesse őt a pitiáner tolvajokkal és csirkefogókkal szemben.*
~Tényleg hagynom kéne a gyermekded játékokat és ránézni arra a másik kettőre, hogy mit alkotnak a hátam mögötte. Pontosabban az érdekelne, hogy amíg én itt eljátszogattam egy fél napomat, ők vették-e a fáradtságot és elintézték az ő felüket. Meg persze a papírmunka.~
*Eszébe jut, hogy mivel a háza lakhatatlan lett a betöréstől és megfigyeléstől, ő is hasznát vehetné a Piás Patkány fogadóhelység emeletének. Bár látta, hogy remekelt a lépcső és nem fűz hozzá hosszú reményeket, de ahogy a sötételf is hangoztatta, ideális elbújni a törvény kezei elől. Minden esetre, ezzel úgy dönt, hogy kisebb csetepatéját elintézettnek vette, ha még egyszer a szeme elé kerülne a patkányfejű, akkor szó nélkül végez vele. És a sors kockái kiszámíthatatlanok, tudja, hogy ez meg fog történni. Visszafele menet benéz ahhoz a mocskos üzletemberhez is, ha még ott szállásolta el magát, hátha most venni is tudna tőle valamit... Mondjuk információt. De előtte érdemesebb lenne kipuhatolni, érdekelt-e valami hely megnyitásában és ha már helyben lennénk, Zaranir is lehetne elég jól érdekelve egy ilyen bűnbarlangban. Miért is ne, ha már mindenki megindulhat azért, hogy a fejét és vagyonát kockára tegye az élet asztalán, ő miért maradna ki a jóból. Keveset tud a dolgokról, de eleget a játékról ahhoz, hogy tisztában legyen vele, látatlanban is megéri kockáztatni, de jobb előre tájékozódni az ellenfeled lapjairól. De előtte a saját lapjaival legyen tisztában, mit vethet be és mit nézhet meg. Ezen és hasonló gondolatokkal tűzdelve halad vissza a fogadóhelységhez, ahol bizonyára pár kérdést fel is tennének neki a jelenettel kapcsolatban. Talán mégsem megy be, jobbról megkerüli a nevezetes építményt, így még a Holdudvart is megcsodálhatja, bár csak egy pillanatra. Annyi elég is.*


896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-06 00:04:37
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn //

* A Fiú a leendő hálóhely felé tart, amikor Nily utána siet és kirántja a kezéből. Ki is ment Darel fejéből, hogy nem adta neki vissza, egy pillanatig értetlenül néz az üres kezére és a távolodó lány alakjára, majd vállat von és megy tovább a kiszemelt területre. Már régen kényelembe helyezte magát és onnan figyeli az okoskodó lányt. Szemöldöke enyhén felfelé kúszik mikor a két kővel való tűzgyújtásról beszél cserfes partnere. *
- Nem vagyok nomád… sem erdei vándor…
* Jelenti ki egyszerűen s ezzel elintézve, hogy ne nézzék őt erdőlakónak. Majd vállat von *
- Ha a szükség úgy hozta az erdő talaja is megtette hálónak a puha ágy helyett
* Mondja még a lánynak apró szurkálódásként miközben érdeklődve figyeli a próbálkozást. Végül az utolsó mondat már kikívánkozik belőle. *
- Hát nem tudom Te hogy vagy vele… de én meg nem vagyok az…
* Teszi még hozzá a kis gonosz megjegyzést, amivel valószínűleg végleg kijön a sodrából a lány. S el is hajítja a rögtönzött eszközeit mik messze röppennek a sötétben felverve néhány ártatlan varjú kellemes álmát. Végül a kis szójátéknak véget vet egy fagyos széllökés, szinte a fiatal bőrbe markol a hideg érintése. Nagyon lehűlt a levegő s a lány végül beadja a derekát, közelebb lépdel és bebújik a meleget adó takaró alá. Miközben a fiú beszél csak a lány halk motyogásának neszét hallja, igyekszik figyelni a fák mozgását, lát e valamit a távolban… de semmi mozgás… csupán a szellő által táncra perdített bokrok mulatoznak a kelekótya pároson. Végül szorítást érez oldalán, a törékeny test az övének feszül, ez zökkenti ki az éber fürkészésből. Íriszei hamar kitágulnak, de nem mozdul, hagyja, hogy a másik közelebb húzódjon s ekkor veszi észre, hogy csendesen szuszog… elaludt… Megkönnyebbült parányi sóhaj. ~ ilyen állapotban egészen elviselhető… ~ Fut át agyán a gondolat melyet lehunyt szemmel végez egy pillanatra ami a következőben azonnal szerte is foszlik…
Valóban csak egyetlen kósza pillanatra zárulnak a szemfedelek, mert újabb mozdulat indul a bal oldaláról ahol a lány helyezkedik el. Ismét fészkelődni kezd s kibújik a lány a karja alól, Darel mozdulatlanságba mered, és várja a végkifejletet. Nily csak izeg-mozog helyezkedik, mikor már azt hinné végre megállapodik valahol… hiú ábránd… újabb mozdulatsor és szavak áradata… A fiú közben egyetlen mozdulatot sem tesz bármit is mondjon a lány… Az a bizonyos pohár akkor telik meg amikor végre néhány nyugodt pillanat után végül még egy utolsó mondat kúszik a lány ajkaira a takaró lehúzásával kapcsolatban. *
- Akkor, hogy nehogy véletlenül hozzád érjek…
* Azzal kibújik a takaró alól s egy kicsit errébb ül, a földön lévő prém szélére. Posztó köpenyét magára húzza s azt használja védelemként a hideg ellen, meg persze ruházatát… Hideg van, de nem érdekli, inkább marad a takaró nélkül a lányka meg majd rájön, hogy egymás melege nélkül bizony nem lesz olyan kellemes az az álom… Elszántan néz a sötétségbe ahogy hátát továbbra is a fának veti, nem érdekli a hideg maró szele, szó nélkül tűri… a lány már kevésbé fogja… *


895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-05 22:30:45
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Mintha egyre több gonosz sárga szemű rém ülne egymás mellett a fákon, hogy lassú pislogásukkal elrettentség Nilyt. Szerencsére Darel nem vette a szívére a karkötős dolgot, s utólag visszagondolva eléggé röhejes Nily számára az incidens. De hogy ő szégyellje magát az teljességgel elképzelhetetlen úgyhogy meg nem történtnek tekinti az esetet. Természetesen még közelebb csörtet a magas fiúhoz és kikapja a kezéből a karkötőt, hacsak nem akadályozza meg valami benne. Mivel arra nem igen tud megsértődni, hogy a fiú nem hozott magával tűz rakó szerszámot ezért megsértődik arra, hogy hercegnőnek nevezte. Teljesen jogos, hiszen valóban úgy viselkedik, mintha egy herceg kisasszony került volna a vadonba, valószínű egyedül nem sokáig bírná ki és talán az erdő szélét sem érné el egy tőrrel a combjára erősítve.*
- Hát akkor. Csiszolj kővel vagy.. vagy tudom is én... Nem értek ehhez, te vagy az erdőjáró magányos farkas! Ha egy ősember meg tudta csinálni akkor mi is biztosan valahogy..
* Magyarázza csicsergő hangján, de egy kettőre elhallgattatja a jeges szél, mi felkúszik ruhája alatt. Átkozza magát amiért ilyen naív volt, hogy elszökött otthonról. A helyzeten már csak az tetéz, hogy holnap hajnalig nem éri el a kikötőt a hajó pedig szépen elmegy nélküle tündérkert felé. Beharapja a hidegtől belilult alsó ajkát. A gondolattól ha lehet porcelán bőre még inkább elsápad, s már azt hinné az ember, hogy elájul de még is állva marad. A férfi gúnyolódását fel sem veszi már sokkal jobban leköti a katasztrófa, hogy az erdőben éjszakázik egy idegennel, aki az ő szemében egyelőre egy erdő lakó barbár nagy karddal a hátán. Oldalra sandít, ahol a prémtakaróba burkolt Darel fekszik és lekicsinylő grimaszt vág felé, aztán úrias mozdulatokkal leguggol és elkezd a földön kutatni kavicsok után, hogy azzal majd ő csodát tesz. Egymáshoz ütögeti a két kavicsot egyszer, kétszer és százszor de csak nem történik semmi Nily pedig mérgében elhajítja messzire a sötétbe valamilyen magas vörös levelű bokor felé, ahonnan felbolydult varjak otromba károgással repülnek mindenfelé. Ez még tesz egy lapáttal a huhogó rém után Nily félelmére,s úgy dönt ideje még is elfogadni azt a puhának tűnő prém takarót. Odamászik és bebújik alá. Érzi a kellemes meleget alatta és a bizsergést átfagyott, lassan mozgó ujjaiban. Hirtelen tör rá az álmosság és bágyadt állapotában kezdi tompán felfogni a körülötte történő dolgokat. Érzi, hogy átkarolják, de nem fogja fel. Lassan lehunyja pilláit és barna fejecskéje oldalra billen Darel felé.*
- MmmMm. * Nyög fel tompán, de nem kel fel. Pár perc múlva halkan szuszogni kezd és bújik a másikhoz. Nem tudja mennyi idő telhet el ő már félig az álmok mezejére lépett. A férfi mély hangjára azonban kinyitja sűrű fekete pilláit. Ó-ó... Az ibolyaszín szempár elkerekedve kémlel körbe s aztán az erdő lakó barbárra pillant, aki elég közel van hozzá. Túlzottan közel van hozzá. Riadó-riadó! Oly hirtelen húzódik el, mint mikor a macska a vízbe érinti a mancsát. Kissé arrébb mászik, épp csak annyira, hogy ne érjenek egymáshoz, aztán megnyugszik. Illetve megnyugodna, csak:*
- Hozzám értél! Jó.. azt hiszem így már jó lesz... Jó éjszakát!... * Apró csend *
- NEM! Már megint! * Böködi mutatóujjával a fiú oldalát. Igyekszik úgy gömbölyödni, hogy véletlenül se érjen hozzá. Már úgy tűnik, hogy az éjszaka további részében nem szólal meg, de aztán még is.*
- Lehúzod a takarót! * Vagy nem, de a magasztos kisasszonynak több prémtakaróra van szüksége, vagy legalább is úgy csinál. Az ilyen kijelentéseit jobb meg sem hallani.*



894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-05 19:31:00
 ÚJ
>Eldolar Arkheol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Valurium Alkarien //

*Az Eldolar mellet fekvő gyönyörűség nem meglepő módon felkel az ág törésére. Hirtelen felpattan és előveszi a fegyvereit.*
- Nyugodjon, meg hölgyem nem akarok bajt.
*Szólalt meg kissé rekedt hangon. A lány el is teszi fegyvereit. Méghozzá mielőtt Eldolar megszólalt volna. Közelebb lép a lányhoz feltartott kézzel majd jobb kezét odanyújtja felé.*
- Mellesleg üdvözlöm. A nevem Eldolar. Többet nem is kell tudnia. Amilyen szakmát űzök még árthat nekem ha valaki tudja a vezetéknevem.
*Ezután visszafekszik a fűbe. A lány még mindig a fa tövében áll.*
- Ahelyett, hogy ott álldogál, inkább feküdjön ide mellém. Bár ha ez az ajánlat nem tetszik önnek maradhat a fa tövében. Ne féljen, nem támadok magára nincs semmi okom rá. Csak azért vagyok itt, hogy a csillagokat nézzem, de talán ha már itt vagyok követem az ön példáját és szunyókálok egyet.
*Eldolar a lány szemébe néz. A tekintete egyenesen a férfi szívébe mar, de nem gyötrően hanem másképp. Olyan furcsa és kellemes érzés, amit még soha nem tapasztalt. Mintha a lány megbabonázná őt pusztán a tekintetével. A szívverés a kétszeresére gyorsul és a testén is végigfut valami. Egyszerre meleg és hideg érzés. Valami olyasmi mintha a hideg rázná őt ki, csak ez kellemes érzés.*
~Lehetséges, hogy ez a szerelem? Nem tudom még soha nem éreztem. Csak hallottam róla. Az ilyesmi viszont nem szokott pusztán ránézésre megesni. Bár jobban meggondolva ilyenről is hallottam már.~


893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-05 17:06:01
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn //

* Az erdőszéli rész kezd megváltozni, az árnyak sűrűsödnek, a sötét pedig egyre csak növekszik. Az éjszaka állatai lassan előmerészkednek, sárga szempár figyeli a két alakot s huhog egyet jelezvén leszállt az este a sötétség által uralt tájra.
A Fiú egy forduló után beéri Nilyit, de ideje sincs reagálni… riadt szempár, az hirtelen rémület hangja és egy tompa koppanás fogadja a mellkasán. Darel egy pillanatra megtorpan, feje lassan lefelé fordul, hogy megnézze mi is karcolta meg páncélzata mellrészét. Lehajol, hogy közelebbről szemügyre vegye és kezével fel is veszi a földről, végül felegyenesedik, miközben megvizsgálja az ékszert. Nem is érti, hogy komolyan gondolta e a lány, hogy ezzel bárkit is megállít, megcsóválja a fejét s inkább nem is foglalkozik a dologgal tovább.
Ez után folytatja mondandóját az itt éjszakázással kapcsolatban s letelepszik a már említett fánál. Miközben leteríti a takarót hallgatja a lány kirohanását… nem néz rá, csupán egy halk sóhaj hagyja el tüdejét kicsiny szürkés ködgomolyagot húzva maga után. ~ Hosszú éjszaka lesz… ~ Fut át agyán egy pillanatra végül kényelembe helyezi magát, csak ekkor tekint a lányra aki még mindig ott áll kikérve magának, hogy itt éjszakázzon. A tűzrakás szóra már kissé megfáradtan válaszol *
- Sajnos a tűzszerszám a másik nadrágomban maradt… nem készültem erdei túrára egy hercegnővel.
* A lány arroganciája még az ő határtalan nyugalmát is próbára teszi, de eddig jól tartja magát, csupán ilyen apró kis csípős megjegyzésekkel igyekszik kezelni a dolgot. Végül a másik leül, nem messze tőle, magában… Darel követi a mozdulatot, majd vállat von, visszafordul az erdő felé s fejét hátra vetve megpihenteti azt, ő felajánlotta… ha nem hát nem…
Fél füllel hallja a lány morgását piros kis orcája alatt, s végül a kérdései is elhangzanak… ismét *
- Szokatlan? De van… a csend hiánya.
* Vágja rá rögtön de azonnal tova is száll belőle, ahogy a lány azt kéri menjen arrébb, parányit mozdul, ő már elhelyezkedett. De tisztában léve a helyzettel, látva a lány lenge öltözetét ez nem tréfa dolog… vállára teríti a vastag prém takarót mi alatt a lány számára meglepően kellemes hőmérséklet uralkodik, bár ez még messze van a megszokott kandalló melegétől… Érzi ahogy remeg mellette a lány törékeny teste. S szóra nyílnak ismét a fehéredő ajkak, megjegyezve, hogy a páncélja hideg… igaza lehet, a fém és a bőr külső része nem lehet túl kellemes ebben a helyzetben. Darel óvatosan kibújik a takaró alól, s lecsatolja magáról a páncél megfelelő csatjait majd leveti azt s maga mellett a zsákjára helyezi, jobb oldalára. Alatta egy vastag, durva posztó tömés és posztó ing leledzik ami durva érintése ellenére jóval több meleg biztosít a fém rideg acél érzésénél. Nily szemei már igencsak szűkülnek s ahogy a pillák egyre nehezebbek lesznek. A fiú egy pillanatra vár, csak nézi a lány összegömbölyödött alakját. Végül felemeli a takarót és óvatosan közelebb húzódik a lányhoz. A pillanatnyi helyzetben hirtelen nem tudja mit tegyen, karja indulna de mégsem… de hamar győznek az ész érvek, egymagában a lány ebben a ruházatban megfagy… Óvatosan köré fonja bal karját s közelebb húzza a törékeny alakot. A posztó és a test melege betakarva a vastag prémmel majd segít átvészelni az éjszakát. Kissé kényelmetlen a helyzet számára, szerencsére a lány ezt valószínűleg nem veszi észre, túlzottan elvan foglalva a környezet tanulmányozásával és a szemhéjak nyitva tartásával. Szeme sarkából még rátekint a félig már alvó Nilyre, majd végül fejét hátradönti a fának s nyugalmat erőltetve magára szóra nyílnak ajkai, hogy immár teljesen kimért választ adjon a nemrég feltett kérdésre halkan beszél, nem túl hangosan*
- A családunkban hagyomány, hogy minden huszadik esztendejét betöltő fiú elindul a nagyvilágba. Csupán egy kardal s a szívével a birtokában. Hogy megtalálja helyét, hogy tapasztaljon, hogy Harcos legyen.
* Az utolsó rész előtt vár picit, jégkék szemei felkúsznak az ég felé a lombok közt egy kicsiny részen átlátni a szabad égre s a hold kifli formája láttatni hagyja magát… Az erdő árnyai körbeölelik a két alakot, halk motoszkálás bagoly hangja s egyéb neszek teszik misztikussá a sötét természetet. *


892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-05 16:05:02
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Hátra sem nézve sértődötten előre siet, ügyetlenül küszködve az elé került akadályokkal s természetesnek veszi, hogy Darel is jön. Egy idő után azonban nem hallja a férfi nyugodt lépteit maga mögött, ami elég ok volna egy pánikra. Lelassít de még mindig nem néz hátra, hiszen azzal sértené büszkeségét. Bokor rezzen, susog az aljnövényzet és valahonnan a fák magas lombkoronáiból egy bagoly huhog. Hátborzongató az egész ráadásul a levegő is egyre csípősebb, olyannyira hogy lassan látja saját pára leheletét felszállni maga előtt. Felhajtja csuklyáját és az égimeszelő fák ágaira pillant. Huhogó madár sárga szempárja villan a sötétben Nily pedig hátrálni kezd. Ekkorra érhet mögé Darel ki a frászt hozza rá mindig nyugodt hangjával. Akár az árnyékokkal jött volna úgy tűnt elő a vastag törzsek mögül Nily ijedtében tompán felnyög és szinte ösztönös a mozdulat: A gyöngyös karkötő fenyegetően repül a fiú felé, s ha csak félre nem áll akkor lepattan a kemény mellvértről. Kell egy kis idő, mire rájön: nem az erdő által életre keltett egy gonosz árnyával áll vele szemben.*
- Óh! Ne haragudj, azt hittem hogy... * Mély sóhajt hallat. Kétli, hogy a férfi komplettnek nézné, ha elárulná micsoda rémségeket képzelt. Gondolkodik, hogy a díszes cipőcskével ne csapkodja-e meg Darelt, az élcelődéséért, de jelen pillanatban moccanni sem mer. Ereiben megfagyott a vér és megszeppenve áll mozdulatlan. Ő meg az erdő.. ráadásul éjszaka. Soha életében nem gondolta volna, hogy ez előfordulhat majd a történelemben. Túlságosan hozzá szokott már, hogy puha takarók és selyem párnák közt hajtotta álomra barna kobakját. Itt minden olyan koszos, ijesztő és csak akadályozni próbálja a haladásban.
Mikor a férfi megemlíti, hogy bizony itt ragadnak éjszakára, Nily arcán pár másodperc leforgása alatt mindenféle érzelem megnyilvánul, de leginkább a kétségbeesettség és a düh dominál. Ibolyaszín láng lobban a kerek szemekben s a következő mondatot már a fogai közt szűri:*
- Hogy ÉÉÉN? Egy erdőben?! Ugye most csak viccelsz?! * Élesen felkacag, de látván a másik komoly arcát rögtön le is fagy sápatag arcáról a mosoly. Darel a legkísértetiesebb helyet választja táborozásuk helyszínéül, de Nily ezúttal nem szól, hiszen sokkalta tapasztalatlanabb és egy cseppet sem konyít az efféle dolgokhoz. Tehetetlenül körbekémlel dühösen csípőre tett kézzel és hallgatja a kardforgatót, hogyan tudják átvészelni az éjszakát megfagyás nélkül.*
- Hát akkor miért nem gyújtunk tüzet? * Akadékoskodik és próbál kibúvót találni, hogy ne kelljen neki is a prém takarót használnia. Még toporog egy kicsit reményvesztetten, majd Dareltől egy jó méterre lecsüccsen ő is egy fa
tövébe. Dühös sóhajok hagyják el a rózsaszín ajkakat és bosszús duruzsolás, miközben elpakolja maga alól a szúrós köveket, gallyakat. Ujjai lassan teljesen átfagynak, dörzsölgetni kezdi őket és meleg levegőt fúj rájuk. Elég pár perc ahhoz, hogy rá jöjjön, bizony alul öltözött ehhez az expedícióhoz. Feltámad a szél is, belekap a csuklya alól kilógó hullámos tincsekbe Nily pedig megborzong.*
- Neked nincs ebben semmi szokatlan, jól látom? Csak nem fér a fejembe, hogy miért ezt a fajta életmódot választottad.. Elkergettek otthonról tán? * Vacogja és idegesen arrébb hajít egy ágat, mi már régóta szúrta az oldalát. A sárga szemű rémisztgető bagoly visszatért és ezúttal valahonnan közelebbről hallatszik a huhogása.*
- Na jó.. menj odébb. * Botorkál a fiú mellé és bebújik ő is a prém takaró alá. Csak az ibolyaszín szempár látszik ki alóla, s az is szüntelenül az erdő mozgását figyeli. Mocorog, fészkelődik, de pár perc után megnyugszik s pilláit egyre nehezebbnek érzi.*
- Hideg... A vérted fémjei... hidegek. * A férfi felkarján lévő hideg fémektől megborzong, ahogy hozzáérnek a vállához. Keze fejével elfolyt egy ásítást és a sárga szemű rémet kezdi fürkészni. Összegömbölyödik, hogy lába még véletlenül se lógjon ki. Lerúgja magáról kissé magasított sarkú fehér cipőcskéjét és felhúzott térdeit átkarolja maga előtt. Ha hamar elalszik, akkor gyorsabban átvészelheti ezt a rémálmot itt az erdőben.*

A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 16:12:07


891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-05 03:36:07
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn //

* Napkorong igen gyorsan halad keresztül az égbolton, ahogy telik múlik az idő. Egyre lassabban haladnak, ahogy a sűrűbb részre érnek, végül is a kis játék megtette a hatását, viszonylagos csend uralkodik, mivel a lányka igencsak le van kötve a növényzettel való küzdelemmel. Annyira igyekszik figyelni, hogy fel sem tűnik neki mikor Nily lemarad egy kis pihenőt tartani, csupán mikor meg fordul látja, a lány sietős lépteit és a próbálkozását a rönkön való átkelésre. A sérülést a fiú nyilván nem látja a szoknya takarásának köszönhetően. Viszont a karnyújtást némi vacillálás után elfogadja a kisasszony, miért is ne tenné… Természetesen úri lányhoz méltón tovább is libben mint valami színésznő mögötte a fehérnek már nem teljesen mondható felhő uszály. Darel csak áll egy pillanatig és figyeli Nily sietős alakját, megcsóválja a fejét, csoda, hogy a bokáját nem töri a nagy sietségben…
- Igazán nincs mit…
*Jegyzi meg végül tán már nem is hallja a másik. Végül utána indul nehogy túl messze haladjon s elveszítse, bár elég nehéz volna fehér ruhakölteménye és a folyamatos fecsegése nehezen lenne elkerülhető bárki számára. Körül is néz van erre felé bárki is, de semmi sem lát…
Feltekint az égre, lassan sötétedik. Jócskán elszállt felettük az idő, s be kell lássa már nem egészen biztos abban hogy hol vannak, legalábbis a már lassan sötétedő fényben kevésbé jó emberi látása, nem volna túl bölcs bolyongani az erdőben ilyenkor… még a végén tényleg lábát töri valamelyikük s akkor nem jutnak vissza egy hamar…
Gondolatmenete végén azon kapja magát, hogy Nily igencsak messze jutott… egészen olyan messzire, hogy Darel már nem is látja… *
~ Pont ez hiányzott… ~
* Fut végig agyán s még talán örülne is ennek az eseménynek, de hamar félrelöki ezt a gondolatot mégsem olyan ember ő… Megszaporázza a lépteit s nem is kell olyan nagyon messzire menjen hiszen csupán a sűrűbb fák takarták a lányka törékeny alakját egy kis időre a már igencsak sötétedni készülő sejtelmes erdőnek hála.
Nily mint egy kis elveszett fehér bárány áll a fölé tornyosuló fák között melyek fenyegetőn borulnak a lány törékeny alakja köré. Lassan körbe kémlel, s közben összébb húzza köpenyét. Darel már messziről hallja a szavait az eltévedéssel és a többivel kapcsolatban, de csak mikor már szinte majdnem mögé ér akkor válaszol. *
- El nem tévedtünk… csupán az irányt nem látjuk.
* Jelenti ki egyszerűen, ahogy fürkészi a környező fákat próbálva keresni a jeleket amikből talán tájékozódhat. *
- De ha tudnánk is, elég veszélyes ilyenkor közlekedni a sötétben… ki tudja miben léphetsz bele a díszes cipőcskéddel…
* Néz végig újra a lányon s annak nem éppen erdei túrához készült ruháján, ami természetesen nem baj, csupán a jelenlegi helyzethez nem biztos, hogy optimális… Meg lehet gonoszul hangzik de azért valahol igaza van, csoda, hogy eddig Nily nem törte bokáját egy rosszul sikerült lépésben, ennek az esélye pedig csak fokozódik ahogy sötétedik… Fáklya nincs nála, nem készült esti túrára. Miközben beszél jégkék szemeit a lányra fordítja s így folytatja.
- Nekem sincs ínyemre, de itt töltjük az éjszakát, nem lenne értelme a sötétben botorkálnunk.
* A lány most amolyan ázott verébként látszik, ahogy köpenyét szorosan magára tekeri. Darel miután elmondta mondókáját körbetekint, egy vaskosabb fát keres s meg is leli azt néhány lépésre tőlük. Válláról leveti a zsákját, mi tompán puffan a füves földön a méretes fa lábánál. Kardját is le veszi a tokjával együtt s rá tekeri a bőrszíjat mi a hátán tartja a fegyvert tartó eszközt. Zsákjából kiveszi előbb az egyik prémtakarót, s leteríti a fa tövébe, hogy a hideg földön ne fázzon fel. A másikat pedig majd takarónak lehet használni… Kardjának markolatát a jobb vállához fekteti hegyét pedig a földre engedi a lába mellett amolyan támasztéknak, miközben leül s végül hátát a fának veti. Majd a még valószínűleg egyhelyben ácsorgó, megszeppent lányra tekint. *
- Nemsokára nagyon hideg lesz, és idekinn nincs kandalló… csak ezek és Mi magunk. Egymásra vagyunk utalva.
* Jelenti ki ahogy végignéz rajta s láthatja a másik, hogy van még bőven hely a fiú mellett a prémtakarón. Öröm vagy sem a cserfes lányka társasága, vagy épp a lánynak a fiúé, de Darel be kell lássa megfagyhatnak ha nem ezt választják… Éjszaka bizony igencsak hideg lesz a szabad ég alatt. Míg várja a lány reakcióját addig is válaszol a felmerült kérdéseire *
- Igen, munkát keresek… és a világot. Ez amolyan hagyomány nálunk…
* Valahogy érzi előre, hogy ezt a mondatot nem fogja kérdés nélkül hagyni a lány de a folytatásra csak akkor kerül sor ha kiderült, hogyan reagál a másik s helyet foglal e. *


890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-05 01:35:54
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Zabosan csapkodja el maga elől az arcába csapó ágakat és hajtja arrébb a derékig érő aljnövényzetet és kezd olyan érzése támadni, mintha eltévednének. Miközben a hajába akadt gallyaktól szabadul meg hunyorogva figyeli a mohát vizsgáló Darelt. Várja, hogy a kardforgató megossza vele észrevételét, de ő csak tovább sétál beljebb az erdő sűrűjébe. Lassacskán letérnek a kitaposott ösvénykéről avagy egyszer csak eltűnik és Nily már teljesen elveszettnek érzi magát. Közel áll ahhoz, hogy bepánikoljon, de Darel jelenlétében megembereli magát. A kérdés csak, hogy mikor robban és zúdítja a férfira eddig benntartott kérdés áradatát. A fehér batiszt ruha már rég nem fehér. Az alját megfestették a zöld növények és arcán is egy koszos folt díszeleg. Éppen a homlokát törölgeti, mikor Darel megemlíti, hogy legközelebb akkor nála lesz a kard. Szem forgatva pillant újból a fiú nehéz fegyverzetére, kétli hogy egyáltalán fel bírná emelni. Nem tűnik egy könnyű darabnak, ráadásul méretét tekintve majdnem olyan hosszú, mint Nily.*
- Ugye...ugye nem tévedtünk el? * Kérdi Dareltől, ki valamiért mintha megtorpanna, s Nily már örül, hogy pihenőt tartanak ezért karcsú hátát egy vastag tölgy hátához veti és kifújja magát. Teljesen kimelegedett a sietős tempótól - ami annyira nem is sietős, egyszerűen csak nincs hozzászokva az efféle erdei kirándulásokhoz - A csuklójára kötött selyemszalaggal felköti a haját, hogy annyival is kevesebb gondja legyen és csak ekkor pillant Darelre. Darel mégsem tartott pihenőt s már vagy harminc lépéssel előtte jár, mit be kell hoznia. Felemeli szoknyáját és gyorsabbra veszi lépteit. Még motyog valamit a férfiakról aztán próbál átgurulni az útjukat keresztező kidőlt fatörzsön, melynek göcsörtös ágacskái csak csak megkarcolják a bokáját, de már ezt is tűrni kényszerül. Darel megunhatta a szenvedést, mert segítőkészen a jobbját nyújtotta, s Nily egy darabig habozik, de aztán kis tenyerét a férfiébe csúsztatja és lecsusszan a másik oldalon. Felemeli az orrát és most ő szalad előre, mintha az akadályok semmiségek volnának számára. Szakadt szoknyája fehér felhőként lobog utána.*
- Én öhmm...köszönöm. * Nyögi ki nagy nehezen, s mindeközben rá sem néz a másikra. Az illem azt diktálja, hogy a segítséget meg kell köszönni.*
- Szóval északról? Gondoltam. Ott nőnek ilyen magasra az emberek. Hááát jó messzire eljöttél akkor otthonról. Munkát keresel? Testőrnek egész jó volnál. * Hangja most egyáltalán nem fölényeskedő, talán lassan meggyógyul a nemesek beteges képmutató hajlamából. Szelíd mosoly játszik piszkos arcán, ahogy előre tekint. Lassan rájuk szürkül az égbolt, ami egyáltalán nem tetszik Nilynek ki pont ezt akarta elkerülni.*
- Nem akarok itt ragadni... Messze van még a fogadó? Veszélyes éjszaka az erdő! * Átkarolja magát és úgy kémlel körbe. Felpillant a hórihorgas fákra melyek lombkoronái közt már megpillanthatja a hold vékony sarlóját s ez már elég ok is a félelemre. Darel kérdése zökkenti ki eddigi gondolataiból, mikor a családjáról kérdez.*
- Eeee... Hát ők most.. ~ Tényleg. Hol is vannak? ~ * Kérdi magától. Mostanra már biztosan eltűntek a fogadóból, hiszen valamilyen piperkőc nemes úrhoz voltak hivatalosak. Csak most hallja meg a kérdés második felét, s a nefelejcskék szemek szikrát szórnak. Megböki a fiú oldalát jelezvén nemtetszését és ha az folytatja az élcelődést akkor bizony drasztikusabb módszerekhez folyamodik.*
- Ők haza mentek.. Én pediig. Nemsokára követem őket. Igen. Holnap elutazom a városból. A hajó hajnalban indul tündérkert felé. * Mondja mélyen elmerülve gondolataiban. Nem volna jó lekésni a hajót, de ha itt ragadnak éjszakára akkor erre elég nagy az esély.*



889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-05 00:14:51
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nilynn //

* Darelnek olyan érzése támad, hogy ennek a lányka mindenre van valami előre elkészült válasza, mind egy mi az, csak halhassa a saját hangját… A korral kapcsolatos témára még csak ideje sincsen választ adni, no nem mintha annyira volna mit, nagyjából húsz telet láthatott, de a lány sem látott ennél többet valószínűleg. Mikor pillantásuk összeakad szerencséje van, mert Nily előbb adja meg magát s úszik el tekintete. Bizonyára ez után Darel következett volna… ki tudja. Közben tovább is vonulnak az erdő sűrűjében, a kis ösvény aránylag járható, legalábbis számára teljes mértékig csupán itt ott kerül útjába egy-egy kiálló ág de mintha ott sem lenne löki félre léptében. Társáról ez kevésbé mondható el. A lány egy-két lépéssel mögötte küzd a természettel, végighallgatva a kardal kapcsolatos ötletét és kihasználva a pillanatnyi csendet, megszólal két lépés között *
- Ez esetben legközelebb nálad lesz a kard
* Mosolyodik el ahogy elöl lépdel, a lány valószínűleg nem látja ezt a kis mosolyt lévén mögötte áll. Utal kicsit élcelődve Nily stratégiai ötleteire. Közben figyeli továbbra is az erdőt hátha észrevesz valami nem oda illőt… Figyeléséből a további szavak halmaza zökkenti ki ~ … „Zord külsejű, rideg és magányos farkas… „ ~ fut végig fejében ismételten a mondat. Egy fél pillanatra megtorpanna, de a lépést tovább folytatja, Nily talán észre sem veszi ezt a kis megilletődést, hiszen épp felszakadt harisnyáját mustrálja nemtörődöm vállrántással. Számára érthetetlen a mondat, neki ez a megszokott… nem tudja mire vélni… egyelőre… de nem szól. Inkább cselekszik, körülnéz s látja maga előtt az utat mely az ösvény sima részét jelzi, lenéz egy fára mi mellett épp elhalad s megfigyeli melyik felén látja a mohát. Így tudja majd merre van a város nagyjából…
Végül a lelép az ösvényről… apró kis gonoszság, nem megy a sűrűjébe, csupán egy két lépést tesz beljebb azért a biztonság kedvéért látótávban maradjon az ösvény is. De legalább az úri lányka kicsit jobban leköti magát a terep viszontagságaival… Hallva a mérges kis fújtatást egy parányi elégedett kis mosoly úszik arcára, persze Nily ebből sem lát semmit, hiszen már jó néhány lépésre mögötte jár.
Egy ideig úgy látszik bevált a kis gonosz trükkje, hiszen csupán a küzdelmet hallja a háta mögül, ő maga is kissé nehezebben halad itt már. Végül a lány a származásáról érdeklődik, ekkor már megáll egy pillanatra s megfordul, ebben a pillanatban szakad a szoknya a vékony kis lábak előtűnnek alóla, kósza pillanat fut keresztül de hamar észbe kap s felnéz a mogyoróbarna hajzuhatag által körbevont mostanra megfáradt arcocskára. *
- Északról jöttem, messze a hegyek felől, arra lakik a családom.
* közbe,n ha már hátrafordult s látva a lány heves küzdelmét, mit épp egy nagyobb rönkön való átkelés tetéz, a karját nyújtja neki, hogy átsegítse rajta. Főként látva, hogy egy szó nélkül fogadja ahogy a kelme megadta magát a természetnek, talán már eleget „szenvedett” *
- Gyere
* Teszi hozzá szelíden, ahogy ránéz bíztatón és már valóban minden rossz hátsó szándék nélkül. Majd attól függetlenül elfogadja-e a segítő jobbot a másik elindul kifelé a sűrűből s igyekszik visszatérni a tisztás irányába, majd kiderül, hogy sikerrel jár e… Minden esetre hallgatja tovább az érdeklődést *
- Tündérkert? Nem, még nem jártam arra. Csupán egy esztendő telt el mióta járom ezt a földet.
- És Te családod? Gondolom feltűnt már nekik a csend amit most otthon tapasztalnak…
* csapódik ki belőle, és csak utólag fut végig agyán a gondolat s inkább csupán a halk szellők mozgatta fák s bokrok kedves zajában várja a választ… *



888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:08:15
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Jól hallhatóan morog, ahogy tompa puffanással csinosabbik felére esik és süllyed kissé a homokba. Nem látja, hogy Darel hátrapillant, mert éppen leporolgatja magát és összecsapkodva lerázza a tenyerét. Kisebb verbális párbaj zajlik leginkább Nily részéről, s miután a tengerész elviharzik még mindenféle átkokat is szór rá, mint valami gonosz boszorkány. Az egyoldalú fenyegetés végeztével Darel felé fordul, ki távozni készül Nily pedig a véget nem érő hablatyolásával követni kezdi. A kardforgató aztán - bizonyára mert már megunta a locsogást - hátrafordul s egy pillanatra összetalálkozik a tekintetük. Nily nem állja a pillantást és tekintete lejjebb úszik a mélyzöld csuklya alól kilógó rá leselkedő apró szemű farkasfejes medálra. Természetesen ehhez is lenne hozzáfűznivalója, de a férfi érzelemmentes hangja beléfojtja a szót.*
- Minek is, hisz nem vagy olyan idős. Nem sokkal lehetsz több mint én. * Vágja rá rögtön, mikor Darel még be sem fejezte a mondatát és ez után kezdődik a férfihoz intézett kérdések sorozata. Nincs értelme Nilynek a felelősségről beszélni, hiszen egyértelmű, hogy ilyen téren elég visszafejlődött. Különös érzéke van ahhoz, hogy a baj kellős közepébe csöppenjen s abból kimászni már nem igazán képes. Furcsa grimaszt vág még a férfi háta mögött, mikor hallja annak hangsúlymentes szavait.*
- Ó én nem is azt mondtam. Csak mondjuk megsuhintottad volna előtte és... * A mondat folytatása ott lóg a levegőben. Maga sem tudja hogyan fejezné be, pedig rengeteg fantáziával van megáldva a bronz hajú teremtés. A sóhaj hallatán bizonyára nem sértődne meg, persze megjegyezné, de szerinte fontosabb annál a mondókája, mintsem hogy félbeszakítsa azt a férfi kósza lélegzetvételei miatt.*
- Hát ez remek, akkor veled tartok, te zord külsejű rideg és magányos farkas.. már ha nem bánod. * Válaszolja miközben a homokból előbukkanó éles köveket próbálja kikerülni a buckás talajon. Már több óra telt el, mióta meglépett a fogadóból, tehát Rehynáék már úgy sem lesznek ott. Legalább is csak reméli, hogy nem döntöttek mégis úgy, hogy megvárják ott amíg hazaér. Halk szakadás hang hallatszik, ahogy a harisnyája beleakad az egyik kőbe, s a szál felfut a vékony lábon. Pedig milyen drága volt... Csóválja a fejét látván a szétfoszlott ruhadarabot, de hetykén megvonja a vállát. Hiszen van elég pénze újat venni, mert hát gazdag ő. A folyópartot már maguk mögött hagyták s a lassan bólogató lomberdő mögött kibontakozni látszik a tisztás. Csodával határos módon pár perces csend következik. Nem egymás mellett haladnak, mert a szoknyás Nily szenved a terep akadályaival: kúszónövények gyökerei, egyenetlen talaj, kavicsok és mindenféle másnak problémát nem okozó dolgokkal. Már a gyomra is korogni kezd az éhségtől és legszívesebben megállna, hogy pihenjen, de akkor estig sem érnének a fogadóba. A gondolattól, hogy egy erdő mellett töltse az éjszakát feláll a tarkóján minden szőrszál is. Úgy nézi az előtte haladó férfi hátát, mintha minden természeti akadály melyekkel most küzd az ő hibája lenne, de nem szól semmit csak fújtat egyet, mint valami mérges macska. Napfény csillan Darel hátán hordott kardjának markolatán és Nily felfedezni véli ott is a farkasfejet.*
- Honnan jöttél? Én délről. A tündér kert felől. Nagyon szép hely. Jártál már ott? * Nilyvel megtanultatták a nemesebb házak címereit, a farkasfejes viszont sehogy sem akart eszébe jutni, pedig a férfi vonásain egyértelműen látszik, hogy kékvérű. Átmászik az útjukat elálló kidőlt fatörzsön, mely kiszakít egy darabot szoknyája aljából. Valóságos csoda, hogy mind ezt szótlanul tűri. A fáradtság okozhatta kimerültség miatt magyarázandó.*


887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-04 21:29:24
 ÚJ
>Elwyrien Khaedyys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228

Játékstílus: Szelíd

//Egy lépés a ranglétrán//

*Miután elvált a társaitól, a sötételf gyilkos meglátogatja a kedvenc helyét, ami alatt az erdő szélén található tisztást kell érteni. Ilyenkor éjszaka egy lélek sem jár erre, talán túlságosan félnek az erdőben lakozó vadállatoktól. Egyébként okkal, az éjszaka sötétjében járnak még Elwyriennél is rosszabb dolgok. Nem sok, de azért egy-kettő akad. Látott már sok mindent, mikor éjszakánként az erdőt járta, s a maga részéről nem óhajtana ujjat húzni az éjszaka teremtményeivel, még akkor sem, ha ő maga is egy közülük.
~És mi a tervünk most, hogy így magunkra maradtunk?~ kérdi Vyra kissé unott hangon.*
-Várunk. A Negyedik előbb-utóbb felfedi magát.*válaszol a nő.
~És ha mégsem?~*
-Ne aggódj, nem fogok örökké ölbetett kézzel ücsörögni. Kivárunk pár napot, aztán a nyomába eredünk.*a szavak szinte suttogásként hagyják el ajkait.
~Ez máris jobban hangzik. A törp kissé lassúnak tűnt, mintha nem igazán fogná fel a dolog súlyát.~*
-Az ő ötlete volt az egész.*vonja meg a vállát a nő. A tisztás szélén lévő szikla mellett felhalmoz egy kisebb rakás gallyat. Nem óhajt nagy tüzet gyújtani, csak éppen akkorát, hogy a végtagjai ne hűljenek ki teljesen. Előhúzza a tokból Tépőfogat, s az apró kovakövét végighúzza rajta párszor, amíg az szikrát nem vet a gyújtósra. Ezután addig fújja, amíg izzásba nem jön a száraz avar, s köré pakolja a gallyakat.
~És vajon mennyire jó ötlet, hogy így felhívjuk magunkra a figyelmet~ kérdi kis társa.*
-Úgy teszel, mintha lenne az éjszakában bármi, amitől okunk lenne félni. Az állatok nem merészkednek a tűz közelébe.*feleli a nő.
~Hát ahogy gondolod...~ a nő szinte látja, ahogy Vyra megvonja a képzeletbeli, nem létező vállát.
Elwyrien lekuporodik az apró tábortűz mellé, kezeit fölé tartva melengeti őket. Nem akar sok időt itt tölteni, épp csak pár órát, mielőtt tovább állva belevetné magát a város hajnali ébredezésének visszafogott zsivajába. Bőven van még ideje napkelte előtt, hogy találjon magának egy félreeső helyet, ahol meghúzódhat. Végső esetben lemehet a város érrendszerét formáló csatornákba is, bár erre a gondolatra nem repes a boldogságtól.
~Minél közelebb a vész, annál távolabb a baj, mi?~ hát igen. Elgondolkozik azon is, hogy a templomba volna-e értelme mennie, de erősen kétli, hogy a papok, kiknek sorait a múltban némileg megritkította, szívesen látnák. Ami azt illeti, az lepné meg, ha nem égetnék el máglyán abban a pillanatban, ahogy beteszi oda a lábát. Habár a papok elég megbocsájtóak tudnak lenni, s az is lehet, hogy fel sem ismernék... Mindenesetre ez olyasmi, amin megéri eltöprengeni alkalomadtán. Az viszont nem most van.*


886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-04 18:28:04
 ÚJ
>Valurium Alkarien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Eldolar Arkheol//

*Valurium már jó ideje alszik, mikor egy zaj kelti fel az álmaiból. Lassacskán bár, de kinyitja szemeit, és egy sötét, férfi alakot pillant meg maga előtt, olyan egy méternyire. Pár másodperc után, mikor felfogja a helyzet veszélyességi fokát, gyorsan az egyik fa tövébe húzódik, s fegyverét előrántva feláll. Nem tudja eldönteni, hogy ellenség, vagy valami olyan teremtmény, mi csak megpihen,s nem bántaná őt, de nyugodtnak látszik, s nem azt venné ki a mozdulataiból az ember, hogy támadásra készül, de ezt nem lehet tudni, így Valurium, kissé riadtan, de ott áll a fekete alak előtt, fegyvere a kezében, s tettre készen várja a másik reakcióit. A férfi még mindig csak pihen, s nem lehet eldönteni, hogy arra vár, hogy Valurium csak egy kicsit ne figyeljen oda, és úgy akar támadni, vagy nem is akarja bántani őt, csak egy vándor ki megpihen.
~Vajon miféle szerzet lehet? Ha bántani akarna, már rég fegyvert rántott volna, nem? Viszont nem tűnik úgy, hogy támadni akarna, sőt, inkább olyan nyugodtnak tűnik.~
Úgy dönt, leveszi fegyverét, és békén hagyja a még nyugodtnak tűnő férfit, és tisztes távolból figyeli majd, hogy mit csinál, hisz nem tudhatja, hogy honnan jött, és mit csinálhat majd a következő percekben, órákban. Bár ez nem a legjobb taktika, tudja jól, viszont így az éjszaka közepén nem szeretne nagyon harcba szállni, úgy, hogy az előző éjszakát is álmatlanul töltötte. És csak várja az ismeretlen férfi reakcióját, majd újra elszenderedik. *

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.05 01:42:36, a következő indokkal:
Jeljavítás.



885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-04 15:41:20
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Fekete-fehér //
// Nilynn és Darel a folyópart irányából… //

* Ahogy a hajós a lány felé közelít, amaz hátrálni kezd s Darel nem látja már a lány további mozdulatait. A háta mögött csupán egy tompa puffanás jelzi, ahogy a fiatal lány ülepe csókot ad a part homokjának. Fejét parányit fordul, s szeme sarkából hátrasandít egy jelentéktelen pillanat erejéig, de rögvest visszafordul a vele szemben álló férfira s inkább rá fókuszálja figyelmét. Persze nem tart túl soká a lány riadalma, mi sem jelzi ezt jobban annál, minthogy a rózsaszín ajkak szinte a fiú válla felett nyílnak haragos szóra, mutogatva a matróz irányába. Nem csalódott… Az idegen bosszúsan elviharzik nem törődve a két fiatallal. Nily azért még néhány keresetlen szóval illeti a távozót, amin Darel arcán igen apró, szinte alig látható mosoly úszik akaratlanul is mikor meghallja a lány mondatát a fogak agresszív ápolásával kapcsolatban. Közben már holmiját összeszedte, s néhány lépés tett az erdei ösvény felé s csak hamar eljutnak az erdei tisztás közelébe. Jól gondolta, a lány bizony monológgal illeti őt is, hallgatja a szavait miközben elé toppan hófehér ruhájában, mogyoróbarna hajtincsei kellemesen omlanak a vállára az ébredő nap sugaraiban. Bájos látvány… Lenne, ha a kellemes, rózsaszín ajkak néha ismernék a csend bölcsességét, de nem így van. Folyamatosan mozognak, mintha a szavak sosem akarnának kifogyni a lányból. A fiú megáll, s szembe fordul a másikkal, aki megtorpan s az ibolyaszín szemek összeakadnak az övével kíváncsian fürkészve a fiú lélektükreit. Az ifjú hölgy tekintete lassan lefelé kúszik, oda hol nyakláncát tudja. Az apró, ezüst farkas fej medál mozdulatlan fenyegetéssel tekint vissza a világra. Pillanatnyi zavarát leplezve gyorsan átgondolja a lány mondatait ez alatt. Végül megszólal. *
- De, valóban egyszerűbb volna, ha tegeződnénk.
* Töri meg végül a csendet, majd folytatja s közben kissé furán tekint a lányra, aki az idegen leütéséről kérdez *
- Miért tettem volna, nem vagyok lótolvaj… a Fegyver, felelősséggel jár.
* Jelenti ki egyszerűen s további magyarázatnak értelmét nem látja, felesleges volna egy nemes lánykának elmondani a kard útját… Majd meghallja, hogy a lány fogadóból jött, nagy sóhaj jelezné a beletörődést de ez nem történik meg, hála a katonás tartásának csupán egyszerű válaszba tömöríti mondandóját. *
- Én is a pegazusba tartok, ma már nem feltétlenül maradnék a szabad ég alatt… Bár ez még változhat
* Az utolsó mondatnál kissé leemeli tekintetét szószátyár partneréről s körül néz az ösvényen ahol járnak, nem messze a tisztás már látszik előttük. Kellemes helynek tűnik. Végül, mikor az éhség kerül szóba, visszafordul s ha már úgy is egy irányba tartanak hát miért ne… Végtére is szemrevaló lány, szavai pedig idővel csak megzabolázzák önmagukat… *
- Ha jól tudom épp erre kell menni, ez az ösvény egészen a fogadóig visz, rám is rám férne egy kiadós evés.
- S ki tudja, tán még egy szabad lóval is összefutunk…
* Arcán talán most egy halovány mosoly látható, ahogy kimondja a mondatot, nem hiába indult erre. Megvolt az oka… az állat erre szaladt, s kitudja tán valóban belefutnak ha már úgy is erre viszi az útjuk… Végtére is sosem lehet tudni. Amennyiben ezt megbeszélték tovább indul a fiatal duó, Darel nyugodt léptekkel vonul a sűrű ösvény bokros lombjai közt. Itt-ott beszűrődnek a nap kellemes sugarai megsimogatva a rögtönzött páros orcáját. Néhány pillanatnyi tán a lány számára kínos csend, talán a fiúnak is… Meredten figyel előre, s az erdő fürkészi, legalábbis a külső szemlélő számára… végül megszólal. *
- Azért nem tagadom, kíváncsi lennék mit csinál egy nemesi sarj egymaga, őrök nélkül, immár másodszor.
* Utal a legutóbbi, hasonlóan nem túl klasszikus találkozójukra a szegény negyedben s érdeklődik kicsit. Bár utólag belegondolva ezzel aláírta a kellemes csendes séta halálos ítéletét… De talán jobb ha a lányka beszéde oldja kicsit a kínos csendet miközben haladnak a végcél felé. Darel közben néha körbetekint, hátha kiszúrja a termetes jószágot valahol rohanni, vagy az őt hajkurászó ellenszenves matrózt bár valószínűleg már messze járhat mindkettő… *


A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.04 16:37:30


884. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-04 14:57:13
 ÚJ
>Eldolar Arkheol avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Valurium Alkarien //

*Eldolar végre kér az erdőből egyenesen a tisztásra. Jobb kezét leveszi az egyik díszes tőre markolatáról. Ezután keres magának egy jó kis helyet. Alig lát valamit. Pedig kifejezetten jól lát a sötétben, de ezek szerint a mai nap kivétel. Lefekszik, a fűbe mocorog egy kicsit majd a csillagokat kezdi el nézegetni.*
~De szép ilyenkor az ég. Nem süt a nap ami jóformán megvakít. Ráadásul látni a csillagokat. Olyanok, mint a nap csak sokkal kisebbek és a fényük sem vakító. Sokkal gyönyörűbbek. Ráadásul sokszor, ha összekötöm, őket kapok egy képet.~
*Hirtelen valami mintha lábon rúgná őt. Oldalra néz, majd meglát egy sötét, fekvő alakot. A szuszogásából ítélve alszik. A szem egyre jobban kezd alkalmazkodni a sötéthez. Mintha kezdene kivilágosítani. Kitisztul előtte a kép. Látja, hogy az, ami lábon rúgta egy szundikáló sötételf lány volt. Alig látja az arcát, de gyönyörűnek találja. Ezután egy picit arrébb csúszik, de véletlenül eltör egy kis ágat, ami hatalmasat roppan.*


883. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-03 20:59:51
 ÚJ
>Valurium Alkarien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Eldolar Arkheol//

*Mikor Valurium kilép az erdőből, kicsit bántja a szemét a fény, de hamar megszokja, és felméri a terepet, hisz nem tudja, hogy itt még mi várhat rá. Mikor látja, hogy semmi gyanús nincs a közelben, elindul az egyik fa felé, hogy kicsit lepihenjen. Csak lépked, csöndesen a smaragdzöld, selymesen csillogó fűben, mi léptei nyomát jól mutatja. Erősen figyeli a tájat, mit gyönyörűnek vél, hogy mit fedezhet fel még. Egy kis dombocskát pillant meg, mi tele van szebbnél-szebb virágokkal. Megáll egy pillanatra, de rögtön tovább is megy, hogy az egyik fa tövébe megpihenjen. Nincs nagy árnyék, de mivel eddig fény nélkül utazott egész éjszaka, nem nagyon zavarja őt ez a tény. Lefekszik a fűre, és gondolkozik az erdőben történt eseményeken.* ~Vajon a sötét rejtekben hány fenevad lehetett még? Mily jó, hogy nem voltak éhesek! Utam kezdetén máris meghalni, vagy a jobbik esetben megsebesülni... Gyengének éreztetném magam. Habár még sokat kellene tanulnom! Remélem tudok majd tanulni ebben a városban!~ *Miközben gondolkodik a nap egyre magasabban jár, és kezd éhes lenni. Belenéz a tarisznyájába, és a maradék kenyeret és vizet elfogyasztja. Majd tovább pihen, gyengéd, meleg fuvallat kap néha a hajába, s a nap is kellemesen süti őt. Sugarai a fák lombjain könnyen áthatol, kicsi árnyékot hagyva a az alatta pihenőknek. Néha még emlékei között kutakodik, anyjára és apjára gondol, és arra a városkára, hol 7 évet töltött. A sok gyakorlásra, házimunkára és arra a családra, mely segített neki a hosszú útra való felkészülésben. Lassacskán megint jön az este, és a hold már majdnem felváltja az "őrségben" a napot. Valurium kezd álmosodni, bár kicsit fél elaludni, az előző este történtek miatt. Sötét árnyak gyülekeznek az erdőben, a hold pedig fényével halványan bevilágítja a tisztást. Majd Valurium ásít egyet, és elalszik.*


882. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-03 19:32:33
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1607
OOC üzenetek: 122

Játékstílus: Megfontolt

*Mikor a tisztásra ér, egyszerűen eldől, mint egy darab fa. Szerencsére a vastag fűtakaró felfogja az esés nagy részét, de még így is hatalmas fájdalom hasít a vállába, ahol a kard eltalálta. Csak most veszi észre, hogy nem tudja egyáltalán használni bal karját. Csak fekszik ott és hallgatja a madarak csiripelését. Ha nyitva hagyja a szemét, forog vele a világ, ezért inkább hagyja lecsukódni szemhéjait. De emiatt csakhamar elalszik. Álmában egyáltalán nem érzi a fájdalmat. Sőt, ott már egy nagy varázsló, akinek semmi sem lehetetlen. Ebben az illúzióban újra támadója előtt áll és most nála van a kezdeményezés. Csak meg kell emelnie a kezét, hogy a kimondott varázsszó hatása érvényesüljön. De mikor elhangzik a varázsszó és újából kiröppen a varázssugár, hogy halállra égesse ellenségét, hirtelen felébred. Arra ébred, hogy jobb karjával az ég felé nyújtózik és azt kiálltja: Meghalsz! Hirtelen felül, amitől megszédül kissé. Döbbenten tapasztalja, hogy a fájdalom elmúlt és a sebnek már bevarosodott, de karját továbbra sem tudja használni, csak élettelenül lóg mellette. Most mi legyen? Merre tovább? Gondolja magában. A gyógyital hatása nem lehetett ilyen erős, hogy máris szinte teljesen meggyógyult. Talán ez a hely az oka? Való igaz, itt szinte tapintani lehet a levegőben a varázslatos energiákat. Elkezd meditálni, hogy tudatosan köszönetet mondhasson ennek a helynek. valószínűleg örökre elvesztette karját, de mégse halt meg. Támadója családjának is köszönetet mond, hogy nem tanították ki eléggé az ifjút a kardforgatásra.*


881. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-01 21:21:32
 ÚJ
>Chaterya Eliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Laiena Athera//

*Ahogy elkezdi mesélni a tisztás történetét, maga is belegondol, hogy az általa ismert legendának lehet a legnagyobb valóság alapja, hiszen nincs az a természeti erő, ami erre képes lenne. Nincs semmi a mágián kívül, ami ilyen szabályos kört tud kialakítani. Mikor pedig Lay megszólal mosolyogva felel rá.*
- Nem egyvalaki. Többen voltak, legalábbis a legenda azt mondja. De szerintem is nagyon valószínűtlen, hogy természetes úton keletlezzen egy ilyen hely.
*Mikor pedig a lány hanyatt fekszik, Chatery is követi a példáját. S ő is megszólal.*
- Az, igazán gyönyörű! Én nagyon szeretek ide járni, olyan megnyugtató ez a hely! Ráadásul, csendes is.
*Mondja kedvesen, s azzal elkezdi nézni a felhőket a fejül felett, ahogy lassan haladnak az égen.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9120-9139