Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 234 (4661. - 4680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-11 22:19:37
Üzenet elküldve: 2016-11-11 22:19:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Végül is kap valamiféle indokot. Elég gyenge, de éppen megteszi, egy vállrándítással felel csak. És mintha egyetlen képtelenség egy egész lavinát indítana el máris két új név megjegyzését várják el tőle. Közben még fogdossák is.*
-Nincs jelentősége.
*A taperolás ellen meg nincs kivetnivalója, hiába olyan nagyon lekezelő hangja. Emelkedik és helyezkedik a rajta matató kezekben, lehel futó csókot a félvér ajkaira, simul hozzá egy pillanatra, megcsillantva valamit abból, amit csak ágymelegítőinek tartogat, majd Dana szavára nagy sóhajjal lép hátra, kortyol egy újabbat, pakolja el a flaskát, és Sydbe karolva terelgeti máris a megfelelő irányba.*
-Erre lesz őrmester úr.
*Tapogatja meg kissé a félvér felkarját, gyors elismerő, kéjenc vigyor, ájtatos sóhaj.*
-Máris nagyobb biztonságban érzem magam.
*A másik kettő biztosan beéri őket, Dana a lóval könnyedén, azért bízik Laor további jelenlétében is. Vagyis fürge nyelvének jelenlétében, itt-ott mindenképp.*
-Amit azok a vandálok tettek az ágyammal!
*Sápítozik zaklatottan.*
-De persze mit is beszélek, majd a nyomokból megítéli.
*Pislog fel, mint egy félistenre, egy nyomozózsenire, bízva abban gyors, rövid útjuk lesz hazáig, és eszébe jut Sydnek látleletet is venni, mindarról, mit most még csak tapogathat.*
*Végül is kap valamiféle indokot. Elég gyenge, de éppen megteszi, egy vállrándítással felel csak. És mintha egyetlen képtelenség egy egész lavinát indítana el máris két új név megjegyzését várják el tőle. Közben még fogdossák is.*
-Nincs jelentősége.
*A taperolás ellen meg nincs kivetnivalója, hiába olyan nagyon lekezelő hangja. Emelkedik és helyezkedik a rajta matató kezekben, lehel futó csókot a félvér ajkaira, simul hozzá egy pillanatra, megcsillantva valamit abból, amit csak ágymelegítőinek tartogat, majd Dana szavára nagy sóhajjal lép hátra, kortyol egy újabbat, pakolja el a flaskát, és Sydbe karolva terelgeti máris a megfelelő irányba.*
-Erre lesz őrmester úr.
*Tapogatja meg kissé a félvér felkarját, gyors elismerő, kéjenc vigyor, ájtatos sóhaj.*
-Máris nagyobb biztonságban érzem magam.
*A másik kettő biztosan beéri őket, Dana a lóval könnyedén, azért bízik Laor további jelenlétében is. Vagyis fürge nyelvének jelenlétében, itt-ott mindenképp.*
-Amit azok a vandálok tettek az ágyammal!
*Sápítozik zaklatottan.*
-De persze mit is beszélek, majd a nyomokból megítéli.
*Pislog fel, mint egy félistenre, egy nyomozózsenire, bízva abban gyors, rövid útjuk lesz hazáig, és eszébe jut Sydnek látleletet is venni, mindarról, mit most még csak tapogathat.*
4679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-11 21:24:03
Üzenet elküldve: 2016-11-11 21:24:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Midera? *pislog illemtudóan, arcán az őszinte érdeklődés számos tanújelével, és csak kicsit ront a a dolgon, hogy mindez inkább szól a flaskának és tartalmának, mint a vörös hajúnak. Valószínűleg ezt a szörnyű csapást Zia túl fogja élni, annál is inkább, mert Syd egyre nagyobb érdeklődéssel fogdossa. Úgy látszik a fertelmes pálcika eltűnése meghozta a bátorságát és a szesz sem okozott maradandó károsodást. Vagy fordítva.
Pedig néhány figyelmesebb pillantást megérdemel a vöröske is, elvégre határozottan csinoska darab, még akkor is, ha öltözékével igyekszik ezt elleplezni. Sikertelenül, a félvér láthatóan nem bolondja a napi divatoknak, akkor sem ölelgethetné nagyobb lelkesedéssel, ha Zián minden igényt kielégítő báli öltözet lenne. Se további érdeklődésre, se a kérdés továbbgondolására nincs most lehetőség, mert Lea kezd bele egészségi állapotának további felmérésébe, ebben pedig igyekszik maximálisan együttműködő lenni. Most például úgy véli, hogy legjobban azzal segíthet, ha az ajakcirógatás után megpróbálja megcsókolni a göndör hajút.
Sohasem tudja meg, hogy milyen szörnyű megtorlástól menekült meg, melyet meggondolatlan szavaival idézhetett volna saját fejére, és nem is ezzel foglalkozik, amikor Lea a nadrágja elejénél kezd motozni. Kicsit csodálkozik ugyan, hiszen mások is vannak itt, de miért ne lehetne valami érdekeset kipróbálni? Ugyan kit zavarnak a többiek? Őt ugyan nem. Mondjuk Sydet elküldik Amon Ruadh-ra, hogy megnézze, jól van-e a kancellár vagy májzsugorban elhalálozott, és ez idő alatt hármasban vidoran ellehetnek. Ezután a fogak vizsgálata következik, amit szintén nem ért, de nincs ezzel sem baj. Egyrészt nem fáj, másrészt addig is kapaszkodhat két kézzel Lea fenekébe, amit felettébb kellemes időtöltésnek talál. Mivel már tovább is gondolta a dolgot, meglehetősen ostoba fejet vág, amikor Lea elbocsátja.*
- Most mi van? Ennyi? *pislog kettőt, és például azt sem tudja, hogy ki a frász az a Dana? Meg egyáltalán, mi folyik itt? Tényleg csak valami egészségügyi izé, és szó sem lehet semmi vízszintesen végzett szabadidős tevékenységről? Ami azt illeti, becsapva érzi magát.* Én felöltözhetek, te pedig le sem vetkőztél? Nincs itt valami hiba?
- Midera? *pislog illemtudóan, arcán az őszinte érdeklődés számos tanújelével, és csak kicsit ront a a dolgon, hogy mindez inkább szól a flaskának és tartalmának, mint a vörös hajúnak. Valószínűleg ezt a szörnyű csapást Zia túl fogja élni, annál is inkább, mert Syd egyre nagyobb érdeklődéssel fogdossa. Úgy látszik a fertelmes pálcika eltűnése meghozta a bátorságát és a szesz sem okozott maradandó károsodást. Vagy fordítva.
Pedig néhány figyelmesebb pillantást megérdemel a vöröske is, elvégre határozottan csinoska darab, még akkor is, ha öltözékével igyekszik ezt elleplezni. Sikertelenül, a félvér láthatóan nem bolondja a napi divatoknak, akkor sem ölelgethetné nagyobb lelkesedéssel, ha Zián minden igényt kielégítő báli öltözet lenne. Se további érdeklődésre, se a kérdés továbbgondolására nincs most lehetőség, mert Lea kezd bele egészségi állapotának további felmérésébe, ebben pedig igyekszik maximálisan együttműködő lenni. Most például úgy véli, hogy legjobban azzal segíthet, ha az ajakcirógatás után megpróbálja megcsókolni a göndör hajút.
Sohasem tudja meg, hogy milyen szörnyű megtorlástól menekült meg, melyet meggondolatlan szavaival idézhetett volna saját fejére, és nem is ezzel foglalkozik, amikor Lea a nadrágja elejénél kezd motozni. Kicsit csodálkozik ugyan, hiszen mások is vannak itt, de miért ne lehetne valami érdekeset kipróbálni? Ugyan kit zavarnak a többiek? Őt ugyan nem. Mondjuk Sydet elküldik Amon Ruadh-ra, hogy megnézze, jól van-e a kancellár vagy májzsugorban elhalálozott, és ez idő alatt hármasban vidoran ellehetnek. Ezután a fogak vizsgálata következik, amit szintén nem ért, de nincs ezzel sem baj. Egyrészt nem fáj, másrészt addig is kapaszkodhat két kézzel Lea fenekébe, amit felettébb kellemes időtöltésnek talál. Mivel már tovább is gondolta a dolgot, meglehetősen ostoba fejet vág, amikor Lea elbocsátja.*
- Most mi van? Ennyi? *pislog kettőt, és például azt sem tudja, hogy ki a frász az a Dana? Meg egyáltalán, mi folyik itt? Tényleg csak valami egészségügyi izé, és szó sem lehet semmi vízszintesen végzett szabadidős tevékenységről? Ami azt illeti, becsapva érzi magát.* Én felöltözhetek, te pedig le sem vetkőztél? Nincs itt valami hiba?
4678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-11 15:30:20
Üzenet elküldve: 2016-11-11 15:30:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Syd halk hörgésekkel keresi a lelki egyensúlyát, de az csak nem akar meglenni, így egyelőre beéri azzal, hogy újra kap levegőt. Egy gyors mozdulattal kitörli a könnyeket a szeméből, így már a látása is rendben van. Lassan a feje is kezd kitisztulni, bár az ital dúlását követően marad ott valami bizonytalan érzés, mintha valami hiányozna, de nem jutna eszébe, hogy micsoda. Reméli, nem a józan ítélőképesség.*
-Csak, hogy tudjam, milyen nevet sikítsak, mikor magadévá teszel. *Hangja kicsit rekedtes és kicsit kevesebb levegővel mondja, mint ami az artikulált beszédhez szükséges lenne, de a tartalmon jobban meglepődik. Ezt tényleg ő mondta? Mindenesetre illene neki is bemutatkozni, na, nem azért, mert itt még számítanak az ilyen egyébként is felesleges, úri szokások, inkább az önérzete miatt.*
-Egyébként Syd vagyok. Ha esetleg érdekel.
*Most, hogy bebizonyosodott, hogy a nő által adott ital után is van élet, kezdi újra kellemes helynek látni a világot. Végül is kiderült, hogy egészséges, szép helyen, jó levegőn van és itt egy őrült, vörös hajú, Zia nevű nőszemély, akit éppen a karjaiban tart. Ha jobban belegondol, elégedett a kialakult helyzettel. Újkeletű életörömének optimizmusa azt súgja neki, abból nem lehet baj, ha egyik kezét a nő fenekére csúsztatja, miközben a másikkal a hátát simogatja, tehát így tesz.*
-Bárhol feltalálom magam, de a célszerűség rabja vagyok. Márpedig van, amit az ágyban a legkényelmesebb.
*Syd halk hörgésekkel keresi a lelki egyensúlyát, de az csak nem akar meglenni, így egyelőre beéri azzal, hogy újra kap levegőt. Egy gyors mozdulattal kitörli a könnyeket a szeméből, így már a látása is rendben van. Lassan a feje is kezd kitisztulni, bár az ital dúlását követően marad ott valami bizonytalan érzés, mintha valami hiányozna, de nem jutna eszébe, hogy micsoda. Reméli, nem a józan ítélőképesség.*
-Csak, hogy tudjam, milyen nevet sikítsak, mikor magadévá teszel. *Hangja kicsit rekedtes és kicsit kevesebb levegővel mondja, mint ami az artikulált beszédhez szükséges lenne, de a tartalmon jobban meglepődik. Ezt tényleg ő mondta? Mindenesetre illene neki is bemutatkozni, na, nem azért, mert itt még számítanak az ilyen egyébként is felesleges, úri szokások, inkább az önérzete miatt.*
-Egyébként Syd vagyok. Ha esetleg érdekel.
*Most, hogy bebizonyosodott, hogy a nő által adott ital után is van élet, kezdi újra kellemes helynek látni a világot. Végül is kiderült, hogy egészséges, szép helyen, jó levegőn van és itt egy őrült, vörös hajú, Zia nevű nőszemély, akit éppen a karjaiban tart. Ha jobban belegondol, elégedett a kialakult helyzettel. Újkeletű életörömének optimizmusa azt súgja neki, abból nem lehet baj, ha egyik kezét a nő fenekére csúsztatja, miközben a másikkal a hátát simogatja, tehát így tesz.*
-Bárhol feltalálom magam, de a célszerűség rabja vagyok. Márpedig van, amit az ágyban a legkényelmesebb.
4677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 19:20:54
Üzenet elküldve: 2016-11-10 19:20:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth//
- Akkor nagy bajban leszünk. *Vakarja meg szélfútta buksiját. A mágus komolyan veszi a fenyegetést így nincs oka kételkedni, hogy egy újabb gonosz roham elsöpörheti az ismert világot.*
- A városi könyvtárban ezek szerint lehet esélyem. Hátha van ilyen könyv, még ellenérték fejében is. *Semmi különös célja sincs csupán a kíváncsisága, meg szívesen olvasgat mindenféle érdekes témát, ami épp foglalkoztatja. Bólint a mágus felé, hogy majd tanulnak az említett igéről, ha eljött az ideje. Számára ez még úgy is elérhetetlen, de szívesen megnézné, ahogy Worenth alkalmazza ezt a mágiát.*
- Sajnálom, hogy meghalt. *Szomorkodik az apróság. Egy mester és tanítvány között véleménye szerint nagyon szoros is lehet a kapcsolat, ezért nehéz lehet elválni tőle, főleg a halál miatt. A talizmánban való hitet elfogadja, azért kíváncsi lett volna, hogy működik, de ez van. Mogrim is visszaindul a pónijához és a tanított mozdulattal igyekszik felkapaszkodni. Már most jobb egy fokkal, mint az első próbálkozása, azért lesz még mit gyakorolnia.*
- Megnézem magamnak én is. Hátha találok olyan fegyvert, amire később beruházhatok. *Jelenlegi botja és tőre nem nagy védelem, igaz, ha kardja lenne azzal se sokra menne, mivel használni csak amatőr szinten tudja. Egy kard látványával és némi improvizációval talán elég az ellenfél elijesztésére.*
- Akkor nagy bajban leszünk. *Vakarja meg szélfútta buksiját. A mágus komolyan veszi a fenyegetést így nincs oka kételkedni, hogy egy újabb gonosz roham elsöpörheti az ismert világot.*
- A városi könyvtárban ezek szerint lehet esélyem. Hátha van ilyen könyv, még ellenérték fejében is. *Semmi különös célja sincs csupán a kíváncsisága, meg szívesen olvasgat mindenféle érdekes témát, ami épp foglalkoztatja. Bólint a mágus felé, hogy majd tanulnak az említett igéről, ha eljött az ideje. Számára ez még úgy is elérhetetlen, de szívesen megnézné, ahogy Worenth alkalmazza ezt a mágiát.*
- Sajnálom, hogy meghalt. *Szomorkodik az apróság. Egy mester és tanítvány között véleménye szerint nagyon szoros is lehet a kapcsolat, ezért nehéz lehet elválni tőle, főleg a halál miatt. A talizmánban való hitet elfogadja, azért kíváncsi lett volna, hogy működik, de ez van. Mogrim is visszaindul a pónijához és a tanított mozdulattal igyekszik felkapaszkodni. Már most jobb egy fokkal, mint az első próbálkozása, azért lesz még mit gyakorolnia.*
- Megnézem magamnak én is. Hátha találok olyan fegyvert, amire később beruházhatok. *Jelenlegi botja és tőre nem nagy védelem, igaz, ha kardja lenne azzal se sokra menne, mivel használni csak amatőr szinten tudja. Egy kard látványával és némi improvizációval talán elég az ellenfél elijesztésére.*
4676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 18:53:13
Üzenet elküldve: 2016-11-10 18:53:13
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mogrim//
*Semmi gond nincsen a kérdésekkel és a filozofálással, hiszen a mágus megszokta már ezt, ráadásul egy cseppet sem tartja bosszantónak. Sőt, még örül is neki.*
-Igen, ez mindenképpen pozitív és biztató.
*Legalábbis egyfelől. Másfelől meg könnyen lehet, hogy azért kellett az istenség, mert ők maguk képtelenek lettek volna térdre kényszeríteni a Démont, pedig vannak itt erős harcosok, mágusok, alkimisták, íjászok.*
-Viszont erre nem alapozhatunk majd mindig. Az, hogy ez így történt azért hálásak lehetünk, összetehetjük a két kezünket. De mindig nem lesz ilyen segítségünk.
*Ez viszont szent meggyőződése. Bár könnyen lehet, hogy ilyen ellenfelük sem lesz soha többé, akkor meg nem is lesz szükség a felsőbb hatalmakra.*
-Úgy látom, ezen nem fogunk összeveszni. *mosolyog halványan inasára.*
-Valami irománynak lennie kell ezekről, ez biztos. Kérdés az, hogy meg lehetne e találni a könyvtárban. Mert ha ritkább és komolyabb értékű könyv, akkor nyilván nem teszik ki bárki számára a polcokra.
*A hóhajút ez annyira nem érdekli, de inasa ha kutakodni szeretne ez után, lehet rá lehetősége. Ezzel is tájékozódna, igyekezne feltalálni magát és ismerkedne a dolgokkal.*
-Lehet róla szó, de majd erre még visszatérünk. Szólni fogok, ha elkezdem a kutatást.
*Mogrim lelkesedés nagyon hasonló Eireniéhez, aminek a mágus nagyon örül. Úgy véli, hogy új inasával is remekül kijönnek majd.*
-Az első mentorom a szülőfalum elöljárója volt, aki meghalt sajnos. Tőle van a talizmán. Aztán a nagybátyám is mondott ezt-azt, itt pedig sok érdekességet hallottam a mágustorony varázslójától. Sokáig csak az elméleti részével foglalkoztam a mágiának, a gyakorlatival jóval később.
*Mondandója után ismét elmosolyodik.*
-Sosem láttam még ennek a kézzel fogható bizonyítékát. Egykori mentorom hitt benne, és csak ez számít.
*Ennélfogva ő sem kételkedhet.*
-Menjünk a lovainkhoz és induljunk tovább. Azonban még ne vissza Synmiraba. *indítja is meg lépteit, hogy felpattanjon lova hátára.* -Bemegyünk a városba, méghozzá a kovácsműhelybe. Érdekelne valami... különleges.
*Semmi gond nincsen a kérdésekkel és a filozofálással, hiszen a mágus megszokta már ezt, ráadásul egy cseppet sem tartja bosszantónak. Sőt, még örül is neki.*
-Igen, ez mindenképpen pozitív és biztató.
*Legalábbis egyfelől. Másfelől meg könnyen lehet, hogy azért kellett az istenség, mert ők maguk képtelenek lettek volna térdre kényszeríteni a Démont, pedig vannak itt erős harcosok, mágusok, alkimisták, íjászok.*
-Viszont erre nem alapozhatunk majd mindig. Az, hogy ez így történt azért hálásak lehetünk, összetehetjük a két kezünket. De mindig nem lesz ilyen segítségünk.
*Ez viszont szent meggyőződése. Bár könnyen lehet, hogy ilyen ellenfelük sem lesz soha többé, akkor meg nem is lesz szükség a felsőbb hatalmakra.*
-Úgy látom, ezen nem fogunk összeveszni. *mosolyog halványan inasára.*
-Valami irománynak lennie kell ezekről, ez biztos. Kérdés az, hogy meg lehetne e találni a könyvtárban. Mert ha ritkább és komolyabb értékű könyv, akkor nyilván nem teszik ki bárki számára a polcokra.
*A hóhajút ez annyira nem érdekli, de inasa ha kutakodni szeretne ez után, lehet rá lehetősége. Ezzel is tájékozódna, igyekezne feltalálni magát és ismerkedne a dolgokkal.*
-Lehet róla szó, de majd erre még visszatérünk. Szólni fogok, ha elkezdem a kutatást.
*Mogrim lelkesedés nagyon hasonló Eireniéhez, aminek a mágus nagyon örül. Úgy véli, hogy új inasával is remekül kijönnek majd.*
-Az első mentorom a szülőfalum elöljárója volt, aki meghalt sajnos. Tőle van a talizmán. Aztán a nagybátyám is mondott ezt-azt, itt pedig sok érdekességet hallottam a mágustorony varázslójától. Sokáig csak az elméleti részével foglalkoztam a mágiának, a gyakorlatival jóval később.
*Mondandója után ismét elmosolyodik.*
-Sosem láttam még ennek a kézzel fogható bizonyítékát. Egykori mentorom hitt benne, és csak ez számít.
*Ennélfogva ő sem kételkedhet.*
-Menjünk a lovainkhoz és induljunk tovább. Azonban még ne vissza Synmiraba. *indítja is meg lépteit, hogy felpattanjon lova hátára.* -Bemegyünk a városba, méghozzá a kovácsműhelybe. Érdekelne valami... különleges.
4675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 17:23:55
Üzenet elküldve: 2016-11-10 17:23:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth
*Elgondolkodik azon, amit a mágus mond neki Sa'argathot-ról. Nem tudja miféle lény lehetett, de pusztító, ezt ő is tapasztalta. Megismerte már Worenthet annyira, hogy tudja a hóhajú nem szeret túlságosan elvonatkoztatni a valóságtól. Ez abszolút reális gondolkodás egy érett majdnem ötvenes férfitól. Mogrim még fiatal, gnómként pedig még a lehetetlennek tűnő dolgok is borzasztó kíváncsivá tudják lenni. A mágus biztosan felismeri, hogy ez a rengeteg kérdés és filozofálás főként a gnóm ifjúságának és tapasztalatlanságának tudható be.*
- Legalább van valaki a mi oldalunkon is. *Mosolyog a mágusra. Nem ismeri az itteni emberek vagy más népek isteneit, így nem meglepő, hogy azt sem tudja melyikük jó és melyik a rossz közülük. Személy szerint legnagyobb hatalmú személynek Azgad'rheliont, népe teremtőjét tartja, de Ő sajnos meghalt már réges-régen.*
- Egyet értek veled mester. A mágia tudomány, nem köthető valláshoz. Mi pedig mindent tudományosan közelítünk meg. Léteznie kell mindenre válasznak és mindenre megoldásnak. Egyedül az bizonytalan, hogy megtaláljuk ezeket a válaszokat vagy megoldásokat. *Gnómként szinte immúnis a tudománytalan, logikátlan dolgokban való hitre.*
- Bárcsak többet tudhatnék meg ezekről a felsőbb hatalmakról. Szerinted ez lehetséges? *Ha van rá mód, valami régi könyv vagy személy, aki többet tud náluk azzal szívesen beszélne és kérdezősködne.*
- Ha kutatsz ez ügyben mester hadd csatlakozzak hozzád. Engem is érdekel, persze egyelőre elméleti síkon. *Reménykedő tekintettel néz fel a hórihorgas mágusra.*
- Téged ki tanított? Él még? * ~Biztosan nagy mágus lehet. Ha él még szívesen találkoznék vele.~ Meglepetten néz a másikra, hogy a szem talizmán mire képes.*
- Tényleg működik? Meg tudja mutatni neked, hogy mondjuk mi az igazi énem? *Eddig azt hitte, hogy amolyan csecsebecse a mestere talizmánja, de ha ilyeneket tud az már nagyon felcsigázza.*
*Elgondolkodik azon, amit a mágus mond neki Sa'argathot-ról. Nem tudja miféle lény lehetett, de pusztító, ezt ő is tapasztalta. Megismerte már Worenthet annyira, hogy tudja a hóhajú nem szeret túlságosan elvonatkoztatni a valóságtól. Ez abszolút reális gondolkodás egy érett majdnem ötvenes férfitól. Mogrim még fiatal, gnómként pedig még a lehetetlennek tűnő dolgok is borzasztó kíváncsivá tudják lenni. A mágus biztosan felismeri, hogy ez a rengeteg kérdés és filozofálás főként a gnóm ifjúságának és tapasztalatlanságának tudható be.*
- Legalább van valaki a mi oldalunkon is. *Mosolyog a mágusra. Nem ismeri az itteni emberek vagy más népek isteneit, így nem meglepő, hogy azt sem tudja melyikük jó és melyik a rossz közülük. Személy szerint legnagyobb hatalmú személynek Azgad'rheliont, népe teremtőjét tartja, de Ő sajnos meghalt már réges-régen.*
- Egyet értek veled mester. A mágia tudomány, nem köthető valláshoz. Mi pedig mindent tudományosan közelítünk meg. Léteznie kell mindenre válasznak és mindenre megoldásnak. Egyedül az bizonytalan, hogy megtaláljuk ezeket a válaszokat vagy megoldásokat. *Gnómként szinte immúnis a tudománytalan, logikátlan dolgokban való hitre.*
- Bárcsak többet tudhatnék meg ezekről a felsőbb hatalmakról. Szerinted ez lehetséges? *Ha van rá mód, valami régi könyv vagy személy, aki többet tud náluk azzal szívesen beszélne és kérdezősködne.*
- Ha kutatsz ez ügyben mester hadd csatlakozzak hozzád. Engem is érdekel, persze egyelőre elméleti síkon. *Reménykedő tekintettel néz fel a hórihorgas mágusra.*
- Téged ki tanított? Él még? * ~Biztosan nagy mágus lehet. Ha él még szívesen találkoznék vele.~ Meglepetten néz a másikra, hogy a szem talizmán mire képes.*
- Tényleg működik? Meg tudja mutatni neked, hogy mondjuk mi az igazi énem? *Eddig azt hitte, hogy amolyan csecsebecse a mestere talizmánja, de ha ilyeneket tud az már nagyon felcsigázza.*
4674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 15:56:19
Üzenet elküldve: 2016-11-10 15:56:19
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Azt nemtom', hogy mennyire telhetetlenek, de elhiszem neked. De a szokásaik furák, az már biztos.
*ő maga csak akkor nyúlna egy orkhoz, ha éppen agyon kellene verni, vagy szitává luggatni egy kellően hegyes tőrrel. Bár kétségtelen, hogy kiskanalat is szívesen igénybe venne arra a célra, hogy kivájja a szívét bármely zöldbőrűnek. Nem szívleli őket, és ez még enyhe kifejezés. A kormosképűeket sem kedveli, de azokat közel sem rühelli annyira, mint az orkokat.
A félvér időközben fulladozni kezd, de a vörös menti a helyzetet, mert elveszi tőle az orvul sötételf-útra menő itókát tartalmazó flaskát. Mert ugyanis Lea úgy gondolja, hogy amaz csak félrenyelt, mikor itt a vizsgálat nagy ijedtségre vagányul próbálta meghúzni a flaskát.*
- Ez nem hangzik túl jól.
*még utóbb kiderül, hogy könnyen félremegy neki ez-az, meg, hogy gyenge a tüdeje. Remélhetőleg a hátának megcsapkodása menti a helyzetet.*
- Felületes munkát?
*ez a kijelentés másik esetben legalábbis egy mellbimbótekerést érne, de most nem fogja ezt megtenni. Laor nagy szerencséjére. Mert ő ugyan nem végzett felületes munkát, hiszen él a fickó és virul, nem de bár?*
- Behatóbb vizsgálat, mi?
*mármint persze az imént már emlegetett varázsvesszővel. Bal mutatóujja most odakúszik a férfi nadrágjának korcára, aztán szépen bele is akasztja középtájt, hogy kicsit kihúzza azt, persze amaz visel övet, úgyhogy Lea nem tudja megtekinteni azt a bizonyos varázsvesszőt, de legalábbis közelebb tudja vonni magához Laort a "vizsgálat" idejére.*
- Igen, az érdekel, hogy szépek-e a fogaid, meg az ínyed.
*azzal már le is húzza a férfi alsó ajkát, ezzel egy időben pedig beharapja a sajátját. Hagyja, hogy amaz taperolja a hátsóját, már legalábbis addig, amíg a fogait vizsgálja, igazából azonban csak az ajkait nézi. Kedvérevaló ajkak. Szívesebben tolná le most rögtön a nyelvét Laor torkán, de ugye most itt vizsgálat folyik, nem pedig csókcsata. Aztán hátralép és a vörösre néz - akinek időközben a nevét is megtudta.*
- Végeztem, mehetünk. Felöltözhetsz.
*ezt már Laornak mondja.*
- Az én nevem Dana.
*akkor szokott így bemutatkozni, mikor nem szívesen árulja el a saját nevét, bár a játék végeztével valószínűleg nem találkoznak többet.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.10 17:12:54
- Azt nemtom', hogy mennyire telhetetlenek, de elhiszem neked. De a szokásaik furák, az már biztos.
*ő maga csak akkor nyúlna egy orkhoz, ha éppen agyon kellene verni, vagy szitává luggatni egy kellően hegyes tőrrel. Bár kétségtelen, hogy kiskanalat is szívesen igénybe venne arra a célra, hogy kivájja a szívét bármely zöldbőrűnek. Nem szívleli őket, és ez még enyhe kifejezés. A kormosképűeket sem kedveli, de azokat közel sem rühelli annyira, mint az orkokat.
A félvér időközben fulladozni kezd, de a vörös menti a helyzetet, mert elveszi tőle az orvul sötételf-útra menő itókát tartalmazó flaskát. Mert ugyanis Lea úgy gondolja, hogy amaz csak félrenyelt, mikor itt a vizsgálat nagy ijedtségre vagányul próbálta meghúzni a flaskát.*
- Ez nem hangzik túl jól.
*még utóbb kiderül, hogy könnyen félremegy neki ez-az, meg, hogy gyenge a tüdeje. Remélhetőleg a hátának megcsapkodása menti a helyzetet.*
- Felületes munkát?
*ez a kijelentés másik esetben legalábbis egy mellbimbótekerést érne, de most nem fogja ezt megtenni. Laor nagy szerencséjére. Mert ő ugyan nem végzett felületes munkát, hiszen él a fickó és virul, nem de bár?*
- Behatóbb vizsgálat, mi?
*mármint persze az imént már emlegetett varázsvesszővel. Bal mutatóujja most odakúszik a férfi nadrágjának korcára, aztán szépen bele is akasztja középtájt, hogy kicsit kihúzza azt, persze amaz visel övet, úgyhogy Lea nem tudja megtekinteni azt a bizonyos varázsvesszőt, de legalábbis közelebb tudja vonni magához Laort a "vizsgálat" idejére.*
- Igen, az érdekel, hogy szépek-e a fogaid, meg az ínyed.
*azzal már le is húzza a férfi alsó ajkát, ezzel egy időben pedig beharapja a sajátját. Hagyja, hogy amaz taperolja a hátsóját, már legalábbis addig, amíg a fogait vizsgálja, igazából azonban csak az ajkait nézi. Kedvérevaló ajkak. Szívesebben tolná le most rögtön a nyelvét Laor torkán, de ugye most itt vizsgálat folyik, nem pedig csókcsata. Aztán hátralép és a vörösre néz - akinek időközben a nevét is megtudta.*
- Végeztem, mehetünk. Felöltözhetsz.
*ezt már Laornak mondja.*
- Az én nevem Dana.
*akkor szokott így bemutatkozni, mikor nem szívesen árulja el a saját nevét, bár a játék végeztével valószínűleg nem találkoznak többet.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.10 17:12:54
4673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 15:36:38
Üzenet elküldve: 2016-11-10 15:36:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Teljes mértékben együtt tud érteni a barna nővel, meg amúgy épp csak időszakosan egy helyben henyélő kószaként bárkivel, ki a városiakat becsmérli.*
-És telhetetlenek.
*Teszi még hozzá magáét, ismerve a szöszke elkeseredett indokát az ork megbecstelenítésére, a bérencet meg azóta se kapták el, magas, barna hajú, ember férfi. Méri végig Laort, majd rázza meg aprócskát fejét. Spatula nem kell, ha nem, hát nem, bízik az Asszisztencia képességeiben, meg mintha saját páciense épp fuldokolna. Aggódva pillant fel, nem illő ez a viselkedés hancúr előtt, nagyon nem. És mielőtt nagyobb katasztrófa történne egy félvér halálánál veszi vissza gyorsan a flaskát, húzódna kicsit félre, de erősebben vonja most magához Syd, így marad.*
-Csss. Jól van, nincsen baj.
*Nyugtatgatja kis kedvencét, hátát paskolgatva, majd szagol bele maga is a flaskába, de nem, nem cserélte össze véletlen a fertőtlenítő, vérzéscsillapító főzettel.*
-Hedera.
*Ad vállvonogatva, kissé értetlen választ önmagának, és Laornak is. Jó kis házi főzés, nincs túlhígítva, mint a kocsmai pancsolt szeszek. Kóstol azért bele, kellemesen melengető. Már annak aki napi rendszerességgel fogyasztja.
Közben a másik kettő járja saját táncát, rájuk újból nem figyel. Pláne mivel igen meglepő kérdéssel tér vissza a társalgásba Syd. Szemöldök felvon, homlok ráncol, pár pillanatig csak fürkészi a másik arcát, mintha a különös fejtörőre a válasz oda lenne vésve, de végül feladja.*
-Nem, nem mondtam. De mégis mit akarsz kezdeni ezzel az információval?
*Őszinte az értetlensége, tekintve az adott részlet teljes feleslegességét, viszont hajlandó engedményeket tenni. Ahány ház, annyi szokás, ugyebár.*
-Szólíthatsz bárhogy, de a Zia is megteszi.
*Nagyjából ennyire érdekli a téma.*
*Teljes mértékben együtt tud érteni a barna nővel, meg amúgy épp csak időszakosan egy helyben henyélő kószaként bárkivel, ki a városiakat becsmérli.*
-És telhetetlenek.
*Teszi még hozzá magáét, ismerve a szöszke elkeseredett indokát az ork megbecstelenítésére, a bérencet meg azóta se kapták el, magas, barna hajú, ember férfi. Méri végig Laort, majd rázza meg aprócskát fejét. Spatula nem kell, ha nem, hát nem, bízik az Asszisztencia képességeiben, meg mintha saját páciense épp fuldokolna. Aggódva pillant fel, nem illő ez a viselkedés hancúr előtt, nagyon nem. És mielőtt nagyobb katasztrófa történne egy félvér halálánál veszi vissza gyorsan a flaskát, húzódna kicsit félre, de erősebben vonja most magához Syd, így marad.*
-Csss. Jól van, nincsen baj.
*Nyugtatgatja kis kedvencét, hátát paskolgatva, majd szagol bele maga is a flaskába, de nem, nem cserélte össze véletlen a fertőtlenítő, vérzéscsillapító főzettel.*
-Hedera.
*Ad vállvonogatva, kissé értetlen választ önmagának, és Laornak is. Jó kis házi főzés, nincs túlhígítva, mint a kocsmai pancsolt szeszek. Kóstol azért bele, kellemesen melengető. Már annak aki napi rendszerességgel fogyasztja.
Közben a másik kettő járja saját táncát, rájuk újból nem figyel. Pláne mivel igen meglepő kérdéssel tér vissza a társalgásba Syd. Szemöldök felvon, homlok ráncol, pár pillanatig csak fürkészi a másik arcát, mintha a különös fejtörőre a válasz oda lenne vésve, de végül feladja.*
-Nem, nem mondtam. De mégis mit akarsz kezdeni ezzel az információval?
*Őszinte az értetlensége, tekintve az adott részlet teljes feleslegességét, viszont hajlandó engedményeket tenni. Ahány ház, annyi szokás, ugyebár.*
-Szólíthatsz bárhogy, de a Zia is megteszi.
*Nagyjából ennyire érdekli a téma.*
4672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 15:04:57
Üzenet elküldve: 2016-11-10 15:04:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ami azt illeti, kezd megijedni. Most kéne odalépnie Sydhez, barátian átkarolni a vállát, és jóindulatúan felhívni rá a figyelmét, hogy még nem késő rekedt üvöltéssel nekirohannia a napfényes délutánnak, hiszen attól a nőtől, aki egy szemvillanás alatt változik szigorú, ellentmondást nem ismerő felcserből doromboló macskává, sokkal rettenetesebb dolgok is várhatók. Szerencsére hamar kiderül, hogy nem ennyire vészes a helyzet, hiszen a kis történetből, amit a vörös oszt meg a társasággal, kiderül, hogy bizony van humorérzéke is.*
- Ehehe. *kuncog fel a végén egy elismerő pislantással* Ez jó volt, és eleinte még el is hittem, hogy igaz. Szöszke kislány, bérenc, orkokra vadásznak, hogy gyalázatot tegyenek rajtuk. Hehe. Persze lehet, hogy én tévedek és mégis igaz. Ha egy vörös egy félvért taperolhat, akkor egy szőke miért ne kezdhetne egy orkkal?
*Közben Lea elkezd keringeni körülötte, gyanús, hogy a vörös hajú némber praktikái ötletet adtak neki. Ez persze nem baj, sőt. Próbálja szemével követni, de mivel fejét még nem tudja teljesen körbeforgatni, meglepetésként éri, ahogy a göndör hajú rámarkol a fenekére.*
- Eleinte kicsit felületes munkát végzett. De akkor az is elegendő volt, és később megejtettük a sokkal behatóbb vizsgálatot is. Utána már nem volt semmi panaszom.
*Érthetetlen okokból néhány tornamutatványt kell bemutatnia, de nem tiltakozik különösebben. Ha itt ilyen bevezetésre van szükség, hát legyen. Elvégre a félelf is lassan elnyerni látszik méltó jutalmát, bár Laor szerint még mindig jobban járna ha elszaladna, mintsem összeadja magát azzal a fura vörössel. Főleg, hogy meg is itatja valamivel, aminek igen látványos hatásai vannak. Szellemi képességei erősen lecsökkenni látszanak és a tagolt beszéd is nehezére esik.*
- Ezt nevezem! Mi van abban a flaskában?
*Egészen biztos benne, hogy ilyen villámgyorsan ható szesznek nagy sikere lenne bármely italkimérésben. Ha sikerülne megszereznie a receptet, gazdag ember lehetne. Sem a mondatot, sem a gondolatot nem tudja folytatni, mert Lea elé lép és a száját kezdi cirógatni. Elvigyorodni azért még tud.*
- Ez is valami vizsgálat? Tetszik. Ezzel kellett volna kezdeni, nem mindenféle pálcikákkal bűvészkedni. *kezei csak pár pillanatig pihennek Lea derekán, hamar lecsúsznak a fenekére. Gyorsan tanul, és arra már rájött, hogy az egészségfelmérés elengedhetetlen része a hátsó alapos markolászása.* Zavarban? Nem. Hiszen csak arról van szó, hogy a lelkiismeretes gyógyítók segítenek a rászorulóknak. Vagy nem?
*Ami azt illeti, kezd megijedni. Most kéne odalépnie Sydhez, barátian átkarolni a vállát, és jóindulatúan felhívni rá a figyelmét, hogy még nem késő rekedt üvöltéssel nekirohannia a napfényes délutánnak, hiszen attól a nőtől, aki egy szemvillanás alatt változik szigorú, ellentmondást nem ismerő felcserből doromboló macskává, sokkal rettenetesebb dolgok is várhatók. Szerencsére hamar kiderül, hogy nem ennyire vészes a helyzet, hiszen a kis történetből, amit a vörös oszt meg a társasággal, kiderül, hogy bizony van humorérzéke is.*
- Ehehe. *kuncog fel a végén egy elismerő pislantással* Ez jó volt, és eleinte még el is hittem, hogy igaz. Szöszke kislány, bérenc, orkokra vadásznak, hogy gyalázatot tegyenek rajtuk. Hehe. Persze lehet, hogy én tévedek és mégis igaz. Ha egy vörös egy félvért taperolhat, akkor egy szőke miért ne kezdhetne egy orkkal?
*Közben Lea elkezd keringeni körülötte, gyanús, hogy a vörös hajú némber praktikái ötletet adtak neki. Ez persze nem baj, sőt. Próbálja szemével követni, de mivel fejét még nem tudja teljesen körbeforgatni, meglepetésként éri, ahogy a göndör hajú rámarkol a fenekére.*
- Eleinte kicsit felületes munkát végzett. De akkor az is elegendő volt, és később megejtettük a sokkal behatóbb vizsgálatot is. Utána már nem volt semmi panaszom.
*Érthetetlen okokból néhány tornamutatványt kell bemutatnia, de nem tiltakozik különösebben. Ha itt ilyen bevezetésre van szükség, hát legyen. Elvégre a félelf is lassan elnyerni látszik méltó jutalmát, bár Laor szerint még mindig jobban járna ha elszaladna, mintsem összeadja magát azzal a fura vörössel. Főleg, hogy meg is itatja valamivel, aminek igen látványos hatásai vannak. Szellemi képességei erősen lecsökkenni látszanak és a tagolt beszéd is nehezére esik.*
- Ezt nevezem! Mi van abban a flaskában?
*Egészen biztos benne, hogy ilyen villámgyorsan ható szesznek nagy sikere lenne bármely italkimérésben. Ha sikerülne megszereznie a receptet, gazdag ember lehetne. Sem a mondatot, sem a gondolatot nem tudja folytatni, mert Lea elé lép és a száját kezdi cirógatni. Elvigyorodni azért még tud.*
- Ez is valami vizsgálat? Tetszik. Ezzel kellett volna kezdeni, nem mindenféle pálcikákkal bűvészkedni. *kezei csak pár pillanatig pihennek Lea derekán, hamar lecsúsznak a fenekére. Gyorsan tanul, és arra már rájött, hogy az egészségfelmérés elengedhetetlen része a hátsó alapos markolászása.* Zavarban? Nem. Hiszen csak arról van szó, hogy a lelkiismeretes gyógyítók segítenek a rászorulóknak. Vagy nem?
4671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 14:57:47
Üzenet elküldve: 2016-11-10 14:57:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*Kéz a kézben indulnak a kocsitól a fájuk felé.*
~A mi fánk, még akkor is, ha nincs körbekerítve és kitáblázva. A mienk, mert a szívünké.~
*És a fa valóban csodálatos ilyenkor is, vörösbe és aranyba öltözve, a barna ezer árnyalatát mutatva miközben lassan kopaszodó ágai között átsüt a bágyadt őszi napfény.*
- A levendulát nem nehéz, főleg virágjában, bár ha felismered tavasz elején is, akkor jár neked a dicséret. De a másik kettő is egyszerű, és tökéletesen igazad van, hogy az illatuk is segít.
*Lia Rendollra mosolyog.*
- Az a bokorszerű, felfelé hajtó keskeny kicsi mélyzöld levelű, az lesz a rozmaring. A levelei mint a pici kardpengék a színűk mélyzöld, a fonákjuk kicsit világosabb, tavasszal lila virága van. Se nekünk a levele kell majd. Ha megdörzsölöd az ujjaid között *mivel menet közben a bokor mellé érnek, így Lia mutatja is hogyan, majd az ujjait Rendoll orra elé emeli*, akkor az illatuk jellegzetes. És van gyógyhatása is, de maradjunk annál, hogy a rozmaringos csirkesült valami csodás tud lenni. Még téli estén is nyári hangulatot idéz.
*Lia nem mondja, de magában kíváncsi, vajon rend megjegyzi-e, hogy már ettek együtt rozmaringgal fűszerezett ételt.*
- És azért a kicsit visszük, mert könnyebb azt átültetni. A nagyobb már megszokott itt, jobb őt nem bolygatni, de a kicsinek lenne helye otthon.
*Amíg Rendoll nekikezd a növendék bokor kiemelésének Lia körbenéz, egy-egy lépést tesz a fejét forgatja, közben beszél.*
- Zsálya is van kétféle is. Az egyik hasonlóan kissé fásabb, keményebb szárú, az áttelel, a levelei apróbbak és több bennük a gyógyító anyag, a virága lila. A másik szára lágy, újra és újra kinő a fagy múltával, nagyon mutatós. Azt lehet magról is szaporítani. Ételekbe ez a második a jobb. De bármelyik is bukkan elénk nagy fogás lenne. Ámde hirtelen most nem látom őket *teszi hozzá kissé elszontyolodva.* De talán...
*Tervezget és közben lehuppan az avarágyra, onnan figyeli a párját és mosolyog.
De a férfi szavaira komolyan bólint.*
- Igazad van. Ezért is jó készülni. És ezért szerencsés, hogy kakukkfűre nem kell vadásznunk, azt találtam a kertben otthon.
*Aztán eszébe jut még valami.*
- Ugye nem attól félsz, hogy felfázunk az avarban? Gyere már egy kicsit!
*Lia Rendoll felé nyújtja a karját és mosolyog. Nem lenne ellenére, ha két marokkal szórhatná az avart, mint egy mókázó lányka. lehetőleg Rend fejére.
De a férje komolyan nézi, így válaszol is.*
- Nem vagyok egy beteges alkat. De jó, majd a legfontosabb főzeteket megmutatom neked is. Amúgy is tervezem, hogy most, hogy hosszabbodnak az esték, írok majd egy lajstromot mindazokról a teákról, meg tinktúrákról és krémekről, miket ismerek.
*Kissé elbizonytalanodva néz fel.*
- Ugye ez nem buta ötlet?
//Rendoll//
*Kéz a kézben indulnak a kocsitól a fájuk felé.*
~A mi fánk, még akkor is, ha nincs körbekerítve és kitáblázva. A mienk, mert a szívünké.~
*És a fa valóban csodálatos ilyenkor is, vörösbe és aranyba öltözve, a barna ezer árnyalatát mutatva miközben lassan kopaszodó ágai között átsüt a bágyadt őszi napfény.*
- A levendulát nem nehéz, főleg virágjában, bár ha felismered tavasz elején is, akkor jár neked a dicséret. De a másik kettő is egyszerű, és tökéletesen igazad van, hogy az illatuk is segít.
*Lia Rendollra mosolyog.*
- Az a bokorszerű, felfelé hajtó keskeny kicsi mélyzöld levelű, az lesz a rozmaring. A levelei mint a pici kardpengék a színűk mélyzöld, a fonákjuk kicsit világosabb, tavasszal lila virága van. Se nekünk a levele kell majd. Ha megdörzsölöd az ujjaid között *mivel menet közben a bokor mellé érnek, így Lia mutatja is hogyan, majd az ujjait Rendoll orra elé emeli*, akkor az illatuk jellegzetes. És van gyógyhatása is, de maradjunk annál, hogy a rozmaringos csirkesült valami csodás tud lenni. Még téli estén is nyári hangulatot idéz.
*Lia nem mondja, de magában kíváncsi, vajon rend megjegyzi-e, hogy már ettek együtt rozmaringgal fűszerezett ételt.*
- És azért a kicsit visszük, mert könnyebb azt átültetni. A nagyobb már megszokott itt, jobb őt nem bolygatni, de a kicsinek lenne helye otthon.
*Amíg Rendoll nekikezd a növendék bokor kiemelésének Lia körbenéz, egy-egy lépést tesz a fejét forgatja, közben beszél.*
- Zsálya is van kétféle is. Az egyik hasonlóan kissé fásabb, keményebb szárú, az áttelel, a levelei apróbbak és több bennük a gyógyító anyag, a virága lila. A másik szára lágy, újra és újra kinő a fagy múltával, nagyon mutatós. Azt lehet magról is szaporítani. Ételekbe ez a második a jobb. De bármelyik is bukkan elénk nagy fogás lenne. Ámde hirtelen most nem látom őket *teszi hozzá kissé elszontyolodva.* De talán...
*Tervezget és közben lehuppan az avarágyra, onnan figyeli a párját és mosolyog.
De a férfi szavaira komolyan bólint.*
- Igazad van. Ezért is jó készülni. És ezért szerencsés, hogy kakukkfűre nem kell vadásznunk, azt találtam a kertben otthon.
*Aztán eszébe jut még valami.*
- Ugye nem attól félsz, hogy felfázunk az avarban? Gyere már egy kicsit!
*Lia Rendoll felé nyújtja a karját és mosolyog. Nem lenne ellenére, ha két marokkal szórhatná az avart, mint egy mókázó lányka. lehetőleg Rend fejére.
De a férje komolyan nézi, így válaszol is.*
- Nem vagyok egy beteges alkat. De jó, majd a legfontosabb főzeteket megmutatom neked is. Amúgy is tervezem, hogy most, hogy hosszabbodnak az esték, írok majd egy lajstromot mindazokról a teákról, meg tinktúrákról és krémekről, miket ismerek.
*Kissé elbizonytalanodva néz fel.*
- Ugye ez nem buta ötlet?
4670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 13:27:50
Üzenet elküldve: 2016-11-10 13:27:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A vörös nő végre felhagy az egészségügyi érdeklődésének kiélésével és Sydben halványan feldereng a remény, hogy mégsem egy jó gombapörkölt lehet a legtöbb, amit ettől az erdő széli kiruccanástól várhat. A másik, szómenéses férfi meg is jegyzi, hogy kezdenek úgy festeni, mintha egy pár lennének. Bár nyilvánvaló a túlzás, de ha választani lehet a fapálcika és a jelen állapot között, Syd hamar voksolna az utóbbira. Ha már testileg alkalmasnak találtatott, hát nem tiltakozik az összesimulás ellen, sőt, még viszont is karolja a nőt. Szeme azért a táskában matató kezén, ki tudja, lehet, hogy most jön a végbéltükrözés, ahhoz keres valami eszközt, de félelmei, ha nem is indokolatlanok, de most alaptalanok. Az előkerülő és neki kínált flaskába azért beleszagol. Bár ne tenné, azonnal megsejti, hogy ennek jó vége nem lehet, már a pia gőzeitől megszédül kissé. De az a nő pajkos megjegyzése nélkül is nyilvánvaló, hogy ha jól akarja magát érezni, ahhoz bizony szükség lesz egy kis ellazulásra, úgyhogy lenyeli az aggodalmát.*
-Köszönöm. *Jobb addig letudni az udvariassági köröket, amíg még tud beszélni. Nagy levegőt vesz és meghúzza a flaskát, de nem nyel azonnal, összegyűjt egy jó nagy nyelet italt a szájában, mielőtt egyben leküldené. Előzetes várakozásai igaznak bizonyulnak, a lötty olyan érzést kelt belül, mintha egy kiscicát nyelt volna, aki ez ellen húsz karommal tiltakozik. Miközben lángol. És savat okád. A nő cirógatásának hatására Syd lefelé induló vére most ész nélkül fordul meg és tódul a fejébe, amitől az vörös lesz, mint a rák és átmenetileg a kommunikációs képességei is egy ízeltlábú szintjére süllyednek.*
-Nahgyhron hröhááh. *Hogy pontosan mit akart mondani, az tulajdonképpen önmaga számára sem világos. A beszélgetésből mindenesetre kicsit kiesik, de a vörös nőnek feltűnhet, hogy a férfi mintha kissé erősebben húzná magához. Ez még mindig nem az éledő vágy, inkább amolyan kapaszkodás valamibe, ami sokkal puhábbnak tűnik, mint az olvadt fémből formált sündisznó, amit az előbb lenyelt.*
-Hörgh. Még. Meg sem mondtad. Hogy hívnak. *Végül csak sikerül összeraknia a mondatot. Meg akarja jegyezni ennek a nőnek a nevét, mert fogja még emlegetni, efelől semmi kétség. Hogy ábrándos tekintettel, vagy szitkozódás közben, ellenségeinek kívánva, még kérdéses. Egy valami halál biztos: Syd nem bírja a piát.*
*A vörös nő végre felhagy az egészségügyi érdeklődésének kiélésével és Sydben halványan feldereng a remény, hogy mégsem egy jó gombapörkölt lehet a legtöbb, amit ettől az erdő széli kiruccanástól várhat. A másik, szómenéses férfi meg is jegyzi, hogy kezdenek úgy festeni, mintha egy pár lennének. Bár nyilvánvaló a túlzás, de ha választani lehet a fapálcika és a jelen állapot között, Syd hamar voksolna az utóbbira. Ha már testileg alkalmasnak találtatott, hát nem tiltakozik az összesimulás ellen, sőt, még viszont is karolja a nőt. Szeme azért a táskában matató kezén, ki tudja, lehet, hogy most jön a végbéltükrözés, ahhoz keres valami eszközt, de félelmei, ha nem is indokolatlanok, de most alaptalanok. Az előkerülő és neki kínált flaskába azért beleszagol. Bár ne tenné, azonnal megsejti, hogy ennek jó vége nem lehet, már a pia gőzeitől megszédül kissé. De az a nő pajkos megjegyzése nélkül is nyilvánvaló, hogy ha jól akarja magát érezni, ahhoz bizony szükség lesz egy kis ellazulásra, úgyhogy lenyeli az aggodalmát.*
-Köszönöm. *Jobb addig letudni az udvariassági köröket, amíg még tud beszélni. Nagy levegőt vesz és meghúzza a flaskát, de nem nyel azonnal, összegyűjt egy jó nagy nyelet italt a szájában, mielőtt egyben leküldené. Előzetes várakozásai igaznak bizonyulnak, a lötty olyan érzést kelt belül, mintha egy kiscicát nyelt volna, aki ez ellen húsz karommal tiltakozik. Miközben lángol. És savat okád. A nő cirógatásának hatására Syd lefelé induló vére most ész nélkül fordul meg és tódul a fejébe, amitől az vörös lesz, mint a rák és átmenetileg a kommunikációs képességei is egy ízeltlábú szintjére süllyednek.*
-Nahgyhron hröhááh. *Hogy pontosan mit akart mondani, az tulajdonképpen önmaga számára sem világos. A beszélgetésből mindenesetre kicsit kiesik, de a vörös nőnek feltűnhet, hogy a férfi mintha kissé erősebben húzná magához. Ez még mindig nem az éledő vágy, inkább amolyan kapaszkodás valamibe, ami sokkal puhábbnak tűnik, mint az olvadt fémből formált sündisznó, amit az előbb lenyelt.*
-Hörgh. Még. Meg sem mondtad. Hogy hívnak. *Végül csak sikerül összeraknia a mondatot. Meg akarja jegyezni ennek a nőnek a nevét, mert fogja még emlegetni, efelől semmi kétség. Hogy ábrándos tekintettel, vagy szitkozódás közben, ellenségeinek kívánva, még kérdéses. Egy valami halál biztos: Syd nem bírja a piát.*
4669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 10:44:44
Üzenet elküldve: 2016-11-10 10:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A vörös levetkőzi magáról a hivatalos hangnemet és távolságtartást, mert még a jelmezkalpagot is leveszi, meg ölelgeti a fickót. Szinte már hirtelen és idegennek ható a változás, Leának fel is kúszik a fél szemöldöke, ahogyan szemléli a jelenetet.*
- Szóval nem volt ilyen alapos. Nyilván hanyag munkát végzett.
*körbejárja Laort, az ő fenekét is megmarkolássza, mint Sydét az imént, megnézi, hogy hajlik-e a könyöke eléggé, vállkörzést csináltat vele, meg pár guggolást. A vörös ezalatt elmeséli a lekapcsolt párocska történetét.*
- Hát fura hely ez a város. Meg furák a városi népek.
*Nagyjából ennyi számára a konklúzió.*
- Ha nem dumálna ennyit, akkor talán kellene a pálcika.
*néz a vörösre vigyorogva, Laor pedig megnyugodhat, hogy nem akar semmit a szájába dugdosni, már legalábbis semmi olyat, ami amúgy ellenére lenne. Neki ráadásul még pipiskednie sem kell, hogy belásson a másik szájába, de azért odalép elé, és fejét felszegve nézi a száját. A legszebb vashegyi férfiszájat, hogy pedig pozícióba rögzítse, hát jobbját Laor arcára simítja, hüvelykujja végigcirógatja azt a bizonyos legszebb férfiszájat. Egyébként szereti hallgatni, mikor beszél, szórakoztatónak találja, a mostani pimaszsága is mulattatja, meg az is, hogy szemlátomást vergődik a figyelemért, amit a vörös végre megadni látszik.*
- Hát te nem vagy zavarban előttük?
*Azon töpreng közben, hogy a vörös vajon mit adhat a félvérnek? Valami szeszt? Netán mérget? Ajzószert? Ez utóbbira tippelne, hiszen a fickó látszik szégyellősebbnek.*
- Ágy? Minek az?
*nagy nehezen megállja, hogy vigyorogva Laorra nézzen, hiszen ők a Taverna konyhájában az asztalt hasznosították remekül. Igaz, hogy kicsit bűntudata van, hiszen máskor ott főzni szoktak, a konyharuhába meg általában az edényeket törlik tisztára-szárazra. Nehezen fogja megállni azt is röhögés nélkül, hogy megvacsorázzon ott.*
*A vörös levetkőzi magáról a hivatalos hangnemet és távolságtartást, mert még a jelmezkalpagot is leveszi, meg ölelgeti a fickót. Szinte már hirtelen és idegennek ható a változás, Leának fel is kúszik a fél szemöldöke, ahogyan szemléli a jelenetet.*
- Szóval nem volt ilyen alapos. Nyilván hanyag munkát végzett.
*körbejárja Laort, az ő fenekét is megmarkolássza, mint Sydét az imént, megnézi, hogy hajlik-e a könyöke eléggé, vállkörzést csináltat vele, meg pár guggolást. A vörös ezalatt elmeséli a lekapcsolt párocska történetét.*
- Hát fura hely ez a város. Meg furák a városi népek.
*Nagyjából ennyi számára a konklúzió.*
- Ha nem dumálna ennyit, akkor talán kellene a pálcika.
*néz a vörösre vigyorogva, Laor pedig megnyugodhat, hogy nem akar semmit a szájába dugdosni, már legalábbis semmi olyat, ami amúgy ellenére lenne. Neki ráadásul még pipiskednie sem kell, hogy belásson a másik szájába, de azért odalép elé, és fejét felszegve nézi a száját. A legszebb vashegyi férfiszájat, hogy pedig pozícióba rögzítse, hát jobbját Laor arcára simítja, hüvelykujja végigcirógatja azt a bizonyos legszebb férfiszájat. Egyébként szereti hallgatni, mikor beszél, szórakoztatónak találja, a mostani pimaszsága is mulattatja, meg az is, hogy szemlátomást vergődik a figyelemért, amit a vörös végre megadni látszik.*
- Hát te nem vagy zavarban előttük?
*Azon töpreng közben, hogy a vörös vajon mit adhat a félvérnek? Valami szeszt? Netán mérget? Ajzószert? Ez utóbbira tippelne, hiszen a fickó látszik szégyellősebbnek.*
- Ágy? Minek az?
*nagy nehezen megállja, hogy vigyorogva Laorra nézzen, hiszen ők a Taverna konyhájában az asztalt hasznosították remekül. Igaz, hogy kicsit bűntudata van, hiszen máskor ott főzni szoktak, a konyharuhába meg általában az edényeket törlik tisztára-szárazra. Nehezen fogja megállni azt is röhögés nélkül, hogy megvacsorázzon ott.*
4668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-10 09:12:43
Üzenet elküldve: 2016-11-10 09:12:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*És eddig tartott a szakma, vagyis a felcsert eresztve lazulhat le végre kicsit, magánemberként. Már legalábbis arra az időre, még a másik pasikát el nem kezdi vizsgálni.
Így kalapját levéve, azt Syd fejébe nyomva kaján vigyorral simul a félvér mellkasához, derekát ölelve, kissé oldalra fordulva figyeli a másik párost, hallgatja Laor replikáit, immár élénken foglalkozva szavainak tartalmi lényegével is.*
-Hát.
*Kezd vigyorogva a válaszadásba, miközben szabad kezével tarisznyájába matat, a másikkal pedig lágyan cirógatja Syd gerincének vonalát, ezúttal nem kutatva rendellenségek után.*
-Az ork hapsika elve nem volt túlhevülve, gondolom ezért ütötte le a szöszke csajszi a bérencével, és vonszolta a bokorba, hogy erőszakot tudjon tenni rajta.
*Végül megtalálja szavai közben, mit keres, és nyújtja a fémflaskát Syd felé.*
-Valóban.
*Tényleg ráférne a félelfre egy ital, de sajnos most borral nem szolgálhat, talán a pálinka is megteszi.*
-Korai még ilyen merevnek lenned.
*Marad az adott pózban, ha nincs ellenkezés, és immár felnevetve a Laor által vázolt képen folytatja.*
-Az őrmesterek nem voltak bájosak, inkább olyan szögletesen balta arcúak. És végig kísérték a párocskát a városon, aztán valami pénzbírság, és jó pár sértés után szabadultak. Tudom, a szöszke az enyémmel szembeni cellát kapta.
*Jahm, a délceg férfiak önbecsülését igen sértette, hogy az amúgy formás szőke, egy deli városőr helyett, egy ork szutykos bunkósára bukna.*
-Mehetünk, vagy még befejezed a vizsgálatát?
*Pillant most Leára, nem épp türelmetlen, inkább segítőkész, kérdéséből pedig immár talán egyértelmű lehet figyelmeztetése a közszemérem sértésről a másik kettőnek is szólt, és nem nélkülük tervez távozni.*
-Fapálcikát? Nyelvfogót? Érszorítót?
*Még várakozik válaszra, indulásra élvezettel legelteti kékjeit a félvéren, igazán jó kiállású hadnagy válna belőle. Nem olyan piperkőc hímringyó, mint Dzsodzsó, nem is olyan papírszagú hivatalnok, mint Ric, és nem olyan életunt, mint Aca.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*És eddig tartott a szakma, vagyis a felcsert eresztve lazulhat le végre kicsit, magánemberként. Már legalábbis arra az időre, még a másik pasikát el nem kezdi vizsgálni.
Így kalapját levéve, azt Syd fejébe nyomva kaján vigyorral simul a félvér mellkasához, derekát ölelve, kissé oldalra fordulva figyeli a másik párost, hallgatja Laor replikáit, immár élénken foglalkozva szavainak tartalmi lényegével is.*
-Hát.
*Kezd vigyorogva a válaszadásba, miközben szabad kezével tarisznyájába matat, a másikkal pedig lágyan cirógatja Syd gerincének vonalát, ezúttal nem kutatva rendellenségek után.*
-Az ork hapsika elve nem volt túlhevülve, gondolom ezért ütötte le a szöszke csajszi a bérencével, és vonszolta a bokorba, hogy erőszakot tudjon tenni rajta.
*Végül megtalálja szavai közben, mit keres, és nyújtja a fémflaskát Syd felé.*
-Valóban.
*Tényleg ráférne a félelfre egy ital, de sajnos most borral nem szolgálhat, talán a pálinka is megteszi.*
-Korai még ilyen merevnek lenned.
*Marad az adott pózban, ha nincs ellenkezés, és immár felnevetve a Laor által vázolt képen folytatja.*
-Az őrmesterek nem voltak bájosak, inkább olyan szögletesen balta arcúak. És végig kísérték a párocskát a városon, aztán valami pénzbírság, és jó pár sértés után szabadultak. Tudom, a szöszke az enyémmel szembeni cellát kapta.
*Jahm, a délceg férfiak önbecsülését igen sértette, hogy az amúgy formás szőke, egy deli városőr helyett, egy ork szutykos bunkósára bukna.*
-Mehetünk, vagy még befejezed a vizsgálatát?
*Pillant most Leára, nem épp türelmetlen, inkább segítőkész, kérdéséből pedig immár talán egyértelmű lehet figyelmeztetése a közszemérem sértésről a másik kettőnek is szólt, és nem nélkülük tervez távozni.*
-Fapálcikát? Nyelvfogót? Érszorítót?
*Még várakozik válaszra, indulásra élvezettel legelteti kékjeit a félvéren, igazán jó kiállású hadnagy válna belőle. Nem olyan piperkőc hímringyó, mint Dzsodzsó, nem is olyan papírszagú hivatalnok, mint Ric, és nem olyan életunt, mint Aca.*
4667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-09 20:49:10
Üzenet elküldve: 2016-11-09 20:49:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mogrim//
-Hát, ahogyan Sa'argathot megjelent az égen... hasonlíthatott valami földöntúli istenségre. Azt hiszem senki. Lehetne ezen spekulálni, de feleslegesnek érzem.
*Az ezer éves kérdésre megrázza a fejét.*
-Ekkora távra nem lehet belegondolni, hiszen még egy elfnek is ötször kellene újjászületni ahhoz, hogy ezer évet éljen.
*Meg aztán csak létezik valahol korlát, bár egy ember aligha fogja ezt elérni... legfeljebb a sajátjait.*
-Igen, szerencsére léteznek. Ők űzték el Sa'argathotot is. Szerintem nem halhatnak meg, legfeljebb mély álomba merülnek vagy hasonló.
*A következő kérdés megválaszolása előtt kicsit elgondolkodik, mert nincs könnyű helyzetben.*
-Hát, tudod... én sem vagyok az a hívő típus, inkább a tudomány pártján állok. A mágiát is úgy fogom fel, hogy tiszta tudomány, nem pedig vallási vonulata van, hiszen az első opcióról győződtem meg életem és tanulmányaim során.
*Sosem imádkozott, sosem kántált dicsőítő igéket és sosem fohászkodott valami felsőbbrendű lénynek, istenségnek. És mégis nagy tudásra tett szert, mert szorgalmasan bújta a könyveket és rengeteget tanult.*
-Viszont saját szemünkkel láthattuk, ahogyan a fény elűzte a sötétséget és az biztos, hogy földöntúli jelenség és felsőbb hatalom volt. Tehát istenségek léteznek, legalábbis ha a szükség úgy hozza valamilyen formában megjelennek és a segítségünkre lesznek.
*Aztán, hogy valaha segítenek e még az megint egy más kérdés. Bár az lenne a legjobb, ha nem kellene belefolyniuk a világ sorsába.*
-Alapos kutatással és nyomkövetéssel kell kideríteni és fellelni. Csak kell egy pont, ahonnét elindul a kutató.
*Worenth hamarosan éppen ebbe fog majd bele, ami szép kis kaland lesz- Türelme lesz hozzá ehhez kétség sem fér, de nem lesz könnyű dolga. Nem hiába vannak nagyon kevesen, akik tudnak entitást idézni azon túl, hogy tudják a varázslatot.
A vöröses színű gömböt kíváncsi szemekkel méregeti, a rúnákat sajnos nem tudja elolvasni.*
-Szép darab, amihez szép történet párosul.
*Közben elteszi a saját kis szem talizmánját.*
-Én a legelső tanítómtól kaptam ajándékba még egészen fiatal koromban. A talizmán azóta sem kopott meg, a nap fényében pedig még mindig fenségesen ragyog, csillog. A szem talizmán legendája az, hogy a birtokosa megláthatja az egyének igazi énjét.
-Hát, ahogyan Sa'argathot megjelent az égen... hasonlíthatott valami földöntúli istenségre. Azt hiszem senki. Lehetne ezen spekulálni, de feleslegesnek érzem.
*Az ezer éves kérdésre megrázza a fejét.*
-Ekkora távra nem lehet belegondolni, hiszen még egy elfnek is ötször kellene újjászületni ahhoz, hogy ezer évet éljen.
*Meg aztán csak létezik valahol korlát, bár egy ember aligha fogja ezt elérni... legfeljebb a sajátjait.*
-Igen, szerencsére léteznek. Ők űzték el Sa'argathotot is. Szerintem nem halhatnak meg, legfeljebb mély álomba merülnek vagy hasonló.
*A következő kérdés megválaszolása előtt kicsit elgondolkodik, mert nincs könnyű helyzetben.*
-Hát, tudod... én sem vagyok az a hívő típus, inkább a tudomány pártján állok. A mágiát is úgy fogom fel, hogy tiszta tudomány, nem pedig vallási vonulata van, hiszen az első opcióról győződtem meg életem és tanulmányaim során.
*Sosem imádkozott, sosem kántált dicsőítő igéket és sosem fohászkodott valami felsőbbrendű lénynek, istenségnek. És mégis nagy tudásra tett szert, mert szorgalmasan bújta a könyveket és rengeteget tanult.*
-Viszont saját szemünkkel láthattuk, ahogyan a fény elűzte a sötétséget és az biztos, hogy földöntúli jelenség és felsőbb hatalom volt. Tehát istenségek léteznek, legalábbis ha a szükség úgy hozza valamilyen formában megjelennek és a segítségünkre lesznek.
*Aztán, hogy valaha segítenek e még az megint egy más kérdés. Bár az lenne a legjobb, ha nem kellene belefolyniuk a világ sorsába.*
-Alapos kutatással és nyomkövetéssel kell kideríteni és fellelni. Csak kell egy pont, ahonnét elindul a kutató.
*Worenth hamarosan éppen ebbe fog majd bele, ami szép kis kaland lesz- Türelme lesz hozzá ehhez kétség sem fér, de nem lesz könnyű dolga. Nem hiába vannak nagyon kevesen, akik tudnak entitást idézni azon túl, hogy tudják a varázslatot.
A vöröses színű gömböt kíváncsi szemekkel méregeti, a rúnákat sajnos nem tudja elolvasni.*
-Szép darab, amihez szép történet párosul.
*Közben elteszi a saját kis szem talizmánját.*
-Én a legelső tanítómtól kaptam ajándékba még egészen fiatal koromban. A talizmán azóta sem kopott meg, a nap fényében pedig még mindig fenségesen ragyog, csillog. A szem talizmán legendája az, hogy a birtokosa megláthatja az egyének igazi énjét.
4666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-09 20:40:11
Üzenet elküldve: 2016-11-09 20:40:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mostanra kénytelen tudomásul venni a szomorú tényt, miszerint a vörös hajú ignorálja őt. Ez a tragikus felismerés természetesen mély lelki válságot okoz nála, és első kétségbeesésében legszívesebben előhúzná a kardját, hogy belé dőljön. Hiszen a madarak már nem neki dalolnak, a patakok csobogása üres zajjá vált, az ég kékje komor, vigasztalan éjszakává sötétült. Miért éljen? Aztán viszonylagos könnyedséggel lesz úrrá szuicid gondolatain és saját kibelezésére talált alternatív megoldásként inkább elfogyasztja a maradék tökmagot.*
- Nem. *kénytelen beismerni, hogy Lea vizsgálati eljárásai nélkülönöztek minden olyan unortodox elemet, mint könyékig a páciens szájában kotorászni* Ami azt illeti, az sokkal kevesebb cirkusszal járt, az illető nem akart botokat etetni velem és mégis élek. Máig sem értem, miként lehetséges ez?
*És pont amikor kezdene érdekes lenni a dolog, amikor a vörös falapocskák helyett a nyelvét dugná a félelf szájába, egyszeriben távozni akarnak.*
- Ez csak kifogás. *vigyorog Leára, amikor a diszkrét visszavonulás okaként felmerül a parázna viselkedés miatti hűvösre vágás* Annak is gyenge. Várj, nem is! Lelki szemeim előtt már látom is, amint a bájos őrmester szigorúan vasba veri saját magát és a tömlöcbe masírozik a város törvényeinek megsértése miatt. Szerintem csak arról van szó, hogy zavarban vannak előttünk.
*Kedvtelve nézegeti a párocskát, nagyjából olyan tekintettel, mint amivel a büszke atya illeti az első szerelem lázában égő fiúgyermekét. Lány esetében erről természetesen nem lehet szó. Még az kéne, hogy szerelmesek legyenek a leányok is!*
- Hát nem édesek? Mint két gerlice.
*Mostanra kénytelen tudomásul venni a szomorú tényt, miszerint a vörös hajú ignorálja őt. Ez a tragikus felismerés természetesen mély lelki válságot okoz nála, és első kétségbeesésében legszívesebben előhúzná a kardját, hogy belé dőljön. Hiszen a madarak már nem neki dalolnak, a patakok csobogása üres zajjá vált, az ég kékje komor, vigasztalan éjszakává sötétült. Miért éljen? Aztán viszonylagos könnyedséggel lesz úrrá szuicid gondolatain és saját kibelezésére talált alternatív megoldásként inkább elfogyasztja a maradék tökmagot.*
- Nem. *kénytelen beismerni, hogy Lea vizsgálati eljárásai nélkülönöztek minden olyan unortodox elemet, mint könyékig a páciens szájában kotorászni* Ami azt illeti, az sokkal kevesebb cirkusszal járt, az illető nem akart botokat etetni velem és mégis élek. Máig sem értem, miként lehetséges ez?
*És pont amikor kezdene érdekes lenni a dolog, amikor a vörös falapocskák helyett a nyelvét dugná a félelf szájába, egyszeriben távozni akarnak.*
- Ez csak kifogás. *vigyorog Leára, amikor a diszkrét visszavonulás okaként felmerül a parázna viselkedés miatti hűvösre vágás* Annak is gyenge. Várj, nem is! Lelki szemeim előtt már látom is, amint a bájos őrmester szigorúan vasba veri saját magát és a tömlöcbe masírozik a város törvényeinek megsértése miatt. Szerintem csak arról van szó, hogy zavarban vannak előttünk.
*Kedvtelve nézegeti a párocskát, nagyjából olyan tekintettel, mint amivel a büszke atya illeti az első szerelem lázában égő fiúgyermekét. Lány esetében erről természetesen nem lehet szó. Még az kéne, hogy szerelmesek legyenek a leányok is!*
- Hát nem édesek? Mint két gerlice.
4665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-09 17:29:11
Üzenet elküldve: 2016-11-09 17:29:11
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A hirtelen sötétség, mely a tisztásra borul semmiképp sem tekinthető természetesnek, inkább egy rémálom sajátja, még úgy is, hogy a látásban sokat nem korlátozza, pusztán az egész kietlen légkört teszi még sejtelmesebbé.
Mozgás a bal oldalról, egy sötét alak körvonalai tetszenek fel. Kezét tőre markolatára csúsztatva némán vár ki, vajon ellenség, vagy barát a közeledő.*
-Rynizz Dwirinthalen!
*Súgja, sziszegi az alak, nem épp bizalomkeltően, ám furcsán ismerős hangon.*
-Cak eljött a perc cötételf!
*Nagyot nyelve, arcot még nem látva, de azonosítva be mégis az érkezőt dönt úgy, hogy most biztosan szüksége lesz pengére, ujjai fürgén siklanak tova dereka körül, háta felé, majd vágódnak előre, ahogy dobótőreit hajítja a rémség mellkasa felé.
Célt talált, ez bizonyos, hegyes, éles kis fegyverei könnyedén vágták át magukat a ruha szövetén, és a bőrön, ám nem vértől bugyborékoló fuldoklás a válasz, nem is az ernyedt test zuhanása, csak egy éles, kárörvendő kacaj.*
-Ez az én boccúm perce, octoba!
*Rikoltja közeledve az alak, majd mintha lába nem is érné a talajt, suhanva teszi meg a köztük lévő távolságot egy szempillantás alatt, és ragadja meg Ryz torkát, festett körmeit mélyen vájva a hamuszín bőrbe.
Egy perc? Egy óra? Vagy csak egy szívdobbanásnyi idő telik el, még így állnak mozdulatlanul, némán? Ryz maga nem tudja megmondani. Csak bénultan mered az arcba, saját, festett, nőnek maszkírozott vonásaira, majd eszmélve, fojtogatva, baljával a szépen manikűrözött kezet kaparva jobbja csak előrántja végre a tőrt, és teljesen erejéből mélyeszti a hasonmás gyomrába, immár megnevezve ellenségét.*
-Ringyó!
*Bár elereszti a fogva tartó kéz, mi több, nem is feltételezett erővel löki hátra, a válasz újabb vihogás.*
-Ezt a catát nem fegyverrel vívjuk mélycégi!
*Egyensúlyáért kaparva zuhan térdre, majd meggyötört torkát simítva pislog fel onnan.*
-Mit akarsz Twini?
*Emelkedik fel lassan, ujjain szemlélve saját vérét, vagyis megsérülhet, vagyis még sem álmodik? Ez a próba még sem egy ártatlan játék?*
-Megöltél! Megaláztál!
*Köpi a szavakat felé női ruhába bújtatott hasonmása, lányosan nyivákoló hangon. Hát vitába szállna éppen, de nincs értelme, valahol ezt biztosan érzi, így inkább igyekezve tartani a távolságot hátrál, és forog, ahogy a levegőben suhanó rémálomkép tekereg körülötte.*
-Mindennek te vagy az oka! Miattad kellett cenvedjek! A te önteltcéged! Miért nem tudtál megdögleni abban a barlangban?
*Nők! Olyan tipikus, ahelyett, hogy cselekednének, csak szövegelnek. Avagy akkor ezt a harcot szavakkal kell megvívni. Kérdés Ryz elég jó diplomata-e ahhoz, hogy sikerrel vigye legnagyobb félelme ellen a szópárbajt.*
-Te akartál meghalni! Te mentél a kibaszott szirtekre, hogy levesd magad! Te nem voltál képes férfiként viselkedni férfi bőrben! Te aláztál meg engem! Szórtad el mindenem, és tettél nevetségessé!
*Jön egyből a dühös vád, és zúdítja most ő maga minden sérelmét a másikra. Mivel annyit ér el, hogy fülsértő vijjogás közepette Twini újra rajta van, ezúttal már földre lökve, mellkasán térdelve, két kézzel fojtogatja. Vagyis jobb lesz okosabban fogalmazni.*
-És te mentettél meg a haláltól, te óvtál meg, és te viselted helyettem a kínzás fájdalmait.
*Mintha engedne a szorítás, teszteli a dolgot, és nyel egyet. Valóban. A vérszínű tekintetben pedig zavarodottság talán, amit lát.*
-Te voltál az, aki a hosszú gyógyulást végig szenvedte. Te őrizted meg elmémet az őrülettől. Te voltál a nagyobb hős.
-Hőc?
*Érkezik vissza, kérdés formájában saját szava, ezzel együtt ereszti a fúria, és húzódik vissza.*
-Hát persze!
*Áll fel Ryz, lassan tápászkodva, és biztosítja gyorsan, kedvesen a tündérkét, miközben legszívesebben valahol nagyon máshol lenne, mondjuk csizmatalppal taposná a vásári majmot, aki ide küldte.*
-Mindent neked köszönhetek, ahogy a családom is. És
*Sóhajt nagyot, majd folytatja.*
-Hálás vagyok, egyszersmind sajnálom.
*Pedig annyira bízott benne, hogy ezek a jó szavak, ám hasonmása újra lódul, és suhan felé, de a várt lökés most elmarad, állnak egymással szemben, farkasszemet nézve. Ez most valami fontos pillanat, most vizsgálják, lelkébe vájnak, szedik ízekre, és hoznak róla végleges ítéletet. A rémkép ezt teszi, és mindeközben maga is egyre inkább ráébred, most nem hantázott. Valóban van köszönni, és sajnálni valója is a test bitroló kis tündérkével szemben.
Kinek festett ajkai lassan húzódnak mosolyba, miközben könnyek gyűlnek szemében, és mossák fekete maszattá a gondos sminket, még ijesztőbbé téve ezzel arcát.*
-Így van Rynizz! Légy méltó az áldozatomra!
*Reagálni sincs idő, pedig ő aztán itt, és most tényleg bármit beígérne, a másik ködszerűen foszlik el, s vele együtt a sötétség is enyészik kissé.
A mélységi pedig áll ott, immár egyedül, élete legpocsékabb játékán túl, szét karmolt nyakkal, valahogy, ha nem is ebben a bazári megmérettetésben, de lelkiekben mindenképp győztesen, békéjét visszaszerezve.
Tarkóját dörzsölve fújja ki a levegőt lassan, majd pillant a karperecre.*
~Mi jöhet még?~
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A hirtelen sötétség, mely a tisztásra borul semmiképp sem tekinthető természetesnek, inkább egy rémálom sajátja, még úgy is, hogy a látásban sokat nem korlátozza, pusztán az egész kietlen légkört teszi még sejtelmesebbé.
Mozgás a bal oldalról, egy sötét alak körvonalai tetszenek fel. Kezét tőre markolatára csúsztatva némán vár ki, vajon ellenség, vagy barát a közeledő.*
-Rynizz Dwirinthalen!
*Súgja, sziszegi az alak, nem épp bizalomkeltően, ám furcsán ismerős hangon.*
-Cak eljött a perc cötételf!
*Nagyot nyelve, arcot még nem látva, de azonosítva be mégis az érkezőt dönt úgy, hogy most biztosan szüksége lesz pengére, ujjai fürgén siklanak tova dereka körül, háta felé, majd vágódnak előre, ahogy dobótőreit hajítja a rémség mellkasa felé.
Célt talált, ez bizonyos, hegyes, éles kis fegyverei könnyedén vágták át magukat a ruha szövetén, és a bőrön, ám nem vértől bugyborékoló fuldoklás a válasz, nem is az ernyedt test zuhanása, csak egy éles, kárörvendő kacaj.*
-Ez az én boccúm perce, octoba!
*Rikoltja közeledve az alak, majd mintha lába nem is érné a talajt, suhanva teszi meg a köztük lévő távolságot egy szempillantás alatt, és ragadja meg Ryz torkát, festett körmeit mélyen vájva a hamuszín bőrbe.
Egy perc? Egy óra? Vagy csak egy szívdobbanásnyi idő telik el, még így állnak mozdulatlanul, némán? Ryz maga nem tudja megmondani. Csak bénultan mered az arcba, saját, festett, nőnek maszkírozott vonásaira, majd eszmélve, fojtogatva, baljával a szépen manikűrözött kezet kaparva jobbja csak előrántja végre a tőrt, és teljesen erejéből mélyeszti a hasonmás gyomrába, immár megnevezve ellenségét.*
-Ringyó!
*Bár elereszti a fogva tartó kéz, mi több, nem is feltételezett erővel löki hátra, a válasz újabb vihogás.*
-Ezt a catát nem fegyverrel vívjuk mélycégi!
*Egyensúlyáért kaparva zuhan térdre, majd meggyötört torkát simítva pislog fel onnan.*
-Mit akarsz Twini?
*Emelkedik fel lassan, ujjain szemlélve saját vérét, vagyis megsérülhet, vagyis még sem álmodik? Ez a próba még sem egy ártatlan játék?*
-Megöltél! Megaláztál!
*Köpi a szavakat felé női ruhába bújtatott hasonmása, lányosan nyivákoló hangon. Hát vitába szállna éppen, de nincs értelme, valahol ezt biztosan érzi, így inkább igyekezve tartani a távolságot hátrál, és forog, ahogy a levegőben suhanó rémálomkép tekereg körülötte.*
-Mindennek te vagy az oka! Miattad kellett cenvedjek! A te önteltcéged! Miért nem tudtál megdögleni abban a barlangban?
*Nők! Olyan tipikus, ahelyett, hogy cselekednének, csak szövegelnek. Avagy akkor ezt a harcot szavakkal kell megvívni. Kérdés Ryz elég jó diplomata-e ahhoz, hogy sikerrel vigye legnagyobb félelme ellen a szópárbajt.*
-Te akartál meghalni! Te mentél a kibaszott szirtekre, hogy levesd magad! Te nem voltál képes férfiként viselkedni férfi bőrben! Te aláztál meg engem! Szórtad el mindenem, és tettél nevetségessé!
*Jön egyből a dühös vád, és zúdítja most ő maga minden sérelmét a másikra. Mivel annyit ér el, hogy fülsértő vijjogás közepette Twini újra rajta van, ezúttal már földre lökve, mellkasán térdelve, két kézzel fojtogatja. Vagyis jobb lesz okosabban fogalmazni.*
-És te mentettél meg a haláltól, te óvtál meg, és te viselted helyettem a kínzás fájdalmait.
*Mintha engedne a szorítás, teszteli a dolgot, és nyel egyet. Valóban. A vérszínű tekintetben pedig zavarodottság talán, amit lát.*
-Te voltál az, aki a hosszú gyógyulást végig szenvedte. Te őrizted meg elmémet az őrülettől. Te voltál a nagyobb hős.
-Hőc?
*Érkezik vissza, kérdés formájában saját szava, ezzel együtt ereszti a fúria, és húzódik vissza.*
-Hát persze!
*Áll fel Ryz, lassan tápászkodva, és biztosítja gyorsan, kedvesen a tündérkét, miközben legszívesebben valahol nagyon máshol lenne, mondjuk csizmatalppal taposná a vásári majmot, aki ide küldte.*
-Mindent neked köszönhetek, ahogy a családom is. És
*Sóhajt nagyot, majd folytatja.*
-Hálás vagyok, egyszersmind sajnálom.
*Pedig annyira bízott benne, hogy ezek a jó szavak, ám hasonmása újra lódul, és suhan felé, de a várt lökés most elmarad, állnak egymással szemben, farkasszemet nézve. Ez most valami fontos pillanat, most vizsgálják, lelkébe vájnak, szedik ízekre, és hoznak róla végleges ítéletet. A rémkép ezt teszi, és mindeközben maga is egyre inkább ráébred, most nem hantázott. Valóban van köszönni, és sajnálni valója is a test bitroló kis tündérkével szemben.
Kinek festett ajkai lassan húzódnak mosolyba, miközben könnyek gyűlnek szemében, és mossák fekete maszattá a gondos sminket, még ijesztőbbé téve ezzel arcát.*
-Így van Rynizz! Légy méltó az áldozatomra!
*Reagálni sincs idő, pedig ő aztán itt, és most tényleg bármit beígérne, a másik ködszerűen foszlik el, s vele együtt a sötétség is enyészik kissé.
A mélységi pedig áll ott, immár egyedül, élete legpocsékabb játékán túl, szét karmolt nyakkal, valahogy, ha nem is ebben a bazári megmérettetésben, de lelkiekben mindenképp győztesen, békéjét visszaszerezve.
Tarkóját dörzsölve fújja ki a levegőt lassan, majd pillant a karperecre.*
~Mi jöhet még?~
4664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-09 14:03:26
Üzenet elküldve: 2016-11-09 14:03:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szószátyár férfi ügyesen csavarja a szót és levág egy olyan csajozós szöveget, ami legalább egy vigyort megérdemelne, ha Syd nem éppen a szájüregében kutakodó vörössel lenne elfoglalva. De azzal van, így a másik férfi jópofáskodásának megítélése teljes mértékben a sudár barna lányra marad, aki viszont nincs elájulva a dumától. Igaz, Syd nem is nagyon tud rá figyelni, így meglehet, hogy a reakcióját sem tudja helyesen felmérni. Figyelmét elsősorban a vörös kóc ténykedése köti le. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy számtalan férfi hálás lenne a sorsának, ha egy ilyen lány matatna a szájában egy fapálcikával, de csak nem sikerül neki elképzelni. De legalább az megállapítást nyer, hogy semmi olyasmi nem tenyészik a szájában, amit a vörös visszataszítónak találna. A simítás a nyakán az első, nyomokban gyengédséget vagy vonzalmat mutató mozdulat is lehetne, ha a nő nem ugyanazzal a hideg céltudatossággal hajtaná végre, mint addig mindent a vizsgálat során. Syd kiábrándultan felsóhajt és fején átvillan a kép, amint a önjelölt felcserdémon aláírat vele egy nyilatkozatot, hogy a nemi aktusban saját önszántából, büntetőjogi felelőssége teljes tudatában vesz részt. Ennek megfelelően kevéssé lángol fel benne a nő ajkai iránti olthatatlan vágy, mikor az szárazon közli, hogy akkor mehet a smárolás.*
-A szobát javasolnám. Nem szoktam a közönséghez meg egy ágy is jól tud jönni. Ami azt illeti, egy pohár bor is jól esne.
*A szószátyár férfi ügyesen csavarja a szót és levág egy olyan csajozós szöveget, ami legalább egy vigyort megérdemelne, ha Syd nem éppen a szájüregében kutakodó vörössel lenne elfoglalva. De azzal van, így a másik férfi jópofáskodásának megítélése teljes mértékben a sudár barna lányra marad, aki viszont nincs elájulva a dumától. Igaz, Syd nem is nagyon tud rá figyelni, így meglehet, hogy a reakcióját sem tudja helyesen felmérni. Figyelmét elsősorban a vörös kóc ténykedése köti le. Próbálja meggyőzni magát arról, hogy számtalan férfi hálás lenne a sorsának, ha egy ilyen lány matatna a szájában egy fapálcikával, de csak nem sikerül neki elképzelni. De legalább az megállapítást nyer, hogy semmi olyasmi nem tenyészik a szájában, amit a vörös visszataszítónak találna. A simítás a nyakán az első, nyomokban gyengédséget vagy vonzalmat mutató mozdulat is lehetne, ha a nő nem ugyanazzal a hideg céltudatossággal hajtaná végre, mint addig mindent a vizsgálat során. Syd kiábrándultan felsóhajt és fején átvillan a kép, amint a önjelölt felcserdémon aláírat vele egy nyilatkozatot, hogy a nemi aktusban saját önszántából, büntetőjogi felelőssége teljes tudatában vesz részt. Ennek megfelelően kevéssé lángol fel benne a nő ajkai iránti olthatatlan vágy, mikor az szárazon közli, hogy akkor mehet a smárolás.*
-A szobát javasolnám. Nem szoktam a közönséghez meg egy ágy is jól tud jönni. Ami azt illeti, egy pohár bor is jól esne.
4663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:23:20
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:23:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth//
*A romtábori gonosz feltűnése érdekes számára. Ezt a helyet nem ismeri, de talán ez most nem s annyira lényeges információ. ~Szerencse, hogy utam során nem botlottam a gonosz hordáiba.~ Biztosan lekaszabolták volna az aprócska gnómot.* - Ezeket a lényeket isteneknek nevezik errefelé? *Behatóbban szeretné megismeri, megérteni az itteni embereket és a szokásaikat. Beilleszkedésében ez nagy segítség lehet.*- Tudja valaki az okát, hogy miért pont most tűnt fel? Hol élnek ők egyébként? *Eddigi élete során még egy ilyen istennek nevezett lénnyel sem találkozott, de lehet addig jó neki.* - Igazad van. *Bólogat Worenth szavaira. Elején jár még a mágia tanulásnak de tisztán látszik, hogy sok ember vagy gnómöltő kell, hogy a tudás látványosan növekedjen.* - Belegondoltál milyen tudást gyűjthetnél a mágiáról mondjuk ezer év alatt? *Időnként filozofál olyan dolgokon is amik felett mások talán elsiklanak. Tagadhatatlan, hogy igazi gnóm. Úgy szívja magába az információt mint egy jókora szivacs.* - Léteznek jó szándékú istenek is felétek? *A gonosz mellett jónak is lennie kell, ez tűnik logikusnak.* - Örökké tudnak élni, vagy meghalhatnak ők is? *A halandók közül az elfek élnek legtovább már ahogy ő tudja.*
- Az az igazság, hogy istenekben mi nem hiszünk. Kétséget kizáróan vannak nálunk hatalmasabb lények ezt elismerjük. Nekik is vannak korlátaik, ilyen módon nem nevezhetők mindenhatóknak csupán hatalmasabb erejű lényeknek. *Bizonyosan nem a legösszeszedettebb gnóm nézetet adja elő az istenekről de valahogy így gondolkodnak róluk.*
- Te mit gondolsz róluk? *Smaragdzöld szemi kíváncsian fürkészik a mágus véleményét ezekről a témákról. Feltehetően a legjobbat kérdezi, hiszen mágusként talán a legtöbbet tud ezekről a hatalmasságokról.*
- Ezek szerint bonyolult varázslatba nyúltam. *Belecsapott a lecsóba rendesen.*
- Igazság szerint ez az igazi név nem tudom mit jelent. Honnan lehet megtudni egy élőlény igazi nevét? *Kérdés, kérdés hátán, számára viszont mind olyan érdekes melyekre roppantul érdekli Worenth válaszai.*
- Kezdem érteni a dolgot. Ha naponta kétszer gyakorolom majd, akkor úgy is észreveszem, hogy fejlődtem e vagy sem. *Békét és nyugalmat érez, de jó pár meditációra lesz szüksége mire igazán ráérez majd az ízére. A mágus ekkor egy érdekes tárgyat ad az ifjú kezébe. ~Roppant érdekes!~*
- Igazi finom és aprólékos munka az látszik rajta. *Körbe forgatja újai között, végigsimítja a rajta lévő barázdákat és a rajta lévő szem sem kerüli el a figyelmét.*
- Igazán szép darab. *Állapítja meg, majd vissza is adja a mesterének.*
- Nekem nincs talizmánom. Viszont van egy ilyenem. *Kabátja belső zsebéből egy fém gömböt vesz ki. A fém enyhén vöröses fényű és aprólékosan gnóm nyelvű rúnák vannak belevésve.*
- Ez mindig nálam van, egy emlék a családomról, hogy sose feledjem el őket és, hogy sose feledjem honnan indultam. Ezt még apámmal együtt készítettem, egészen kis koromban. *Mivel istenekben nem hisznek így a talizmánok különleges ereje is erős kétséget idéz bennük.*
- A tied honnan származik? *Attól még, hogy nem hisz ezekben érdekli, hogy a mágus miként szerezte és miért tartja fontosnak.*
*A romtábori gonosz feltűnése érdekes számára. Ezt a helyet nem ismeri, de talán ez most nem s annyira lényeges információ. ~Szerencse, hogy utam során nem botlottam a gonosz hordáiba.~ Biztosan lekaszabolták volna az aprócska gnómot.* - Ezeket a lényeket isteneknek nevezik errefelé? *Behatóbban szeretné megismeri, megérteni az itteni embereket és a szokásaikat. Beilleszkedésében ez nagy segítség lehet.*- Tudja valaki az okát, hogy miért pont most tűnt fel? Hol élnek ők egyébként? *Eddigi élete során még egy ilyen istennek nevezett lénnyel sem találkozott, de lehet addig jó neki.* - Igazad van. *Bólogat Worenth szavaira. Elején jár még a mágia tanulásnak de tisztán látszik, hogy sok ember vagy gnómöltő kell, hogy a tudás látványosan növekedjen.* - Belegondoltál milyen tudást gyűjthetnél a mágiáról mondjuk ezer év alatt? *Időnként filozofál olyan dolgokon is amik felett mások talán elsiklanak. Tagadhatatlan, hogy igazi gnóm. Úgy szívja magába az információt mint egy jókora szivacs.* - Léteznek jó szándékú istenek is felétek? *A gonosz mellett jónak is lennie kell, ez tűnik logikusnak.* - Örökké tudnak élni, vagy meghalhatnak ők is? *A halandók közül az elfek élnek legtovább már ahogy ő tudja.*
- Az az igazság, hogy istenekben mi nem hiszünk. Kétséget kizáróan vannak nálunk hatalmasabb lények ezt elismerjük. Nekik is vannak korlátaik, ilyen módon nem nevezhetők mindenhatóknak csupán hatalmasabb erejű lényeknek. *Bizonyosan nem a legösszeszedettebb gnóm nézetet adja elő az istenekről de valahogy így gondolkodnak róluk.*
- Te mit gondolsz róluk? *Smaragdzöld szemi kíváncsian fürkészik a mágus véleményét ezekről a témákról. Feltehetően a legjobbat kérdezi, hiszen mágusként talán a legtöbbet tud ezekről a hatalmasságokról.*
- Ezek szerint bonyolult varázslatba nyúltam. *Belecsapott a lecsóba rendesen.*
- Igazság szerint ez az igazi név nem tudom mit jelent. Honnan lehet megtudni egy élőlény igazi nevét? *Kérdés, kérdés hátán, számára viszont mind olyan érdekes melyekre roppantul érdekli Worenth válaszai.*
- Kezdem érteni a dolgot. Ha naponta kétszer gyakorolom majd, akkor úgy is észreveszem, hogy fejlődtem e vagy sem. *Békét és nyugalmat érez, de jó pár meditációra lesz szüksége mire igazán ráérez majd az ízére. A mágus ekkor egy érdekes tárgyat ad az ifjú kezébe. ~Roppant érdekes!~*
- Igazi finom és aprólékos munka az látszik rajta. *Körbe forgatja újai között, végigsimítja a rajta lévő barázdákat és a rajta lévő szem sem kerüli el a figyelmét.*
- Igazán szép darab. *Állapítja meg, majd vissza is adja a mesterének.*
- Nekem nincs talizmánom. Viszont van egy ilyenem. *Kabátja belső zsebéből egy fém gömböt vesz ki. A fém enyhén vöröses fényű és aprólékosan gnóm nyelvű rúnák vannak belevésve.*
- Ez mindig nálam van, egy emlék a családomról, hogy sose feledjem el őket és, hogy sose feledjem honnan indultam. Ezt még apámmal együtt készítettem, egészen kis koromban. *Mivel istenekben nem hisznek így a talizmánok különleges ereje is erős kétséget idéz bennük.*
- A tied honnan származik? *Attól még, hogy nem hisz ezekben érdekli, hogy a mágus miként szerezte és miért tartja fontosnak.*
4662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:01:58
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:01:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Varázsvesszőt?
*Természetesen Lea sem valami szende szűzleány, hogy ne értse tökéletesen, hogy amaz mire is gondol, tökéletesen érti, tekintete szinte automatikusan siklik le az említett varázsvesszőre, nyelve hegyét is kidugja a szája sarkán. Megesett már, hogy Laor jól megvesszőzte őt, ráadásul nem is olyan régen, és hát kétségtelenül jól esett Leának. Meg nyilván Laornak is, hiszen nem rohant el menten, azt ígérve, hogy majd levelet ír, vagy üzen. Sőt! Most is követte, szóval valószínűleg mély nyomokat hagyott benne. Pedig még nem is látott mindent.
Eközben a vörös már megkapja az engedélyt arra, hogy bekukkantson a félvér szájába, úgy tűnik, hogy a csókolózás lehetősége elég kecsegtető volt, és így már nincsen ellenére az, hogy a pálcikával matassanak a szájában. A jelenetet elnézve még mindig nem tudja, hogy mi is lehet a felállás, vajon melyik fizet melyiknek ezért a képtelen játékért. Már ha fizet-e egyáltalán bármelyik, nem csak ellaposodott házaséletüket próbálják feldobni ilyen játékokkal.*
- A legjobbat, azt mondod? Ilyen tüzetesen megvizsgált ő is?
*állával a bizarr násztáncot járó páros felé biccent. A választ persze tudja, hogy az a "vizsgálat" kimerült a porhanyós kecskesült és a savanyú bor elfogyasztásában. Meg az ösztönök szabadjára engedésében, de minthogy nem viszket neki semmi, és kelések, vagy hasonlók sem nőttek rá, így kimondható, hogy a páciens egészséges volt. Vagy, hogy az általa terjesztett kórság lappangási ideje hosszabb, mint az azóta eltelt idő. A vörös persze látszólag híján van az efféle ösztönöknek, ha előbb tetőtől talpig megvizsgálja az alanyt, ami ugye lehet, hogy csak egy fura játék része, de az is lehet, hogy praktikusan azért teszi, mert egyszerűbb ezt letudni az elején, mint utóbb kikezelnie magát valami pettyességből.*
- Lekapcsolták őket? Ilyenkor hűvösre teszik őket, ott biztos elmegy a kedvük a bagzástól.
*elmélkedik hangosan, és közben azon lamentál, hogy bedobja-e a párcsere ötletét. Már csak azért is, hogy megnézze a reakciókat.*
- Varázsvesszőt?
*Természetesen Lea sem valami szende szűzleány, hogy ne értse tökéletesen, hogy amaz mire is gondol, tökéletesen érti, tekintete szinte automatikusan siklik le az említett varázsvesszőre, nyelve hegyét is kidugja a szája sarkán. Megesett már, hogy Laor jól megvesszőzte őt, ráadásul nem is olyan régen, és hát kétségtelenül jól esett Leának. Meg nyilván Laornak is, hiszen nem rohant el menten, azt ígérve, hogy majd levelet ír, vagy üzen. Sőt! Most is követte, szóval valószínűleg mély nyomokat hagyott benne. Pedig még nem is látott mindent.
Eközben a vörös már megkapja az engedélyt arra, hogy bekukkantson a félvér szájába, úgy tűnik, hogy a csókolózás lehetősége elég kecsegtető volt, és így már nincsen ellenére az, hogy a pálcikával matassanak a szájában. A jelenetet elnézve még mindig nem tudja, hogy mi is lehet a felállás, vajon melyik fizet melyiknek ezért a képtelen játékért. Már ha fizet-e egyáltalán bármelyik, nem csak ellaposodott házaséletüket próbálják feldobni ilyen játékokkal.*
- A legjobbat, azt mondod? Ilyen tüzetesen megvizsgált ő is?
*állával a bizarr násztáncot járó páros felé biccent. A választ persze tudja, hogy az a "vizsgálat" kimerült a porhanyós kecskesült és a savanyú bor elfogyasztásában. Meg az ösztönök szabadjára engedésében, de minthogy nem viszket neki semmi, és kelések, vagy hasonlók sem nőttek rá, így kimondható, hogy a páciens egészséges volt. Vagy, hogy az általa terjesztett kórság lappangási ideje hosszabb, mint az azóta eltelt idő. A vörös persze látszólag híján van az efféle ösztönöknek, ha előbb tetőtől talpig megvizsgálja az alanyt, ami ugye lehet, hogy csak egy fura játék része, de az is lehet, hogy praktikusan azért teszi, mert egyszerűbb ezt letudni az elején, mint utóbb kikezelnie magát valami pettyességből.*
- Lekapcsolták őket? Ilyenkor hűvösre teszik őket, ott biztos elmegy a kedvük a bagzástól.
*elmélkedik hangosan, és közben azon lamentál, hogy bedobja-e a párcsere ötletét. Már csak azért is, hogy megnézze a reakciókat.*
4661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-11-09 11:40:57
Üzenet elküldve: 2016-11-09 11:40:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy halovány mosolyt azért elfojt a másik kettő szócsatáján, és Loar teljesen felesleges, immár kifejezetten elkeseredettnek tűnő próbálkozásain némi figyelemért. Továbbra is kitart, és igyekszik levegőnek nézni a beszédkényszeres pasit.
A félvér meg jól értette, cinkos kis vigyorral várja hát, hogy átgondolja az ajánlatot. Bár, hogy mi gondolkodni való van ezen? Avagy mégis mit vélt, mire a nagy vizsgálódás?
Végül engedélyt kap, és nem kell a könnyebb, élvezetesebb módot bevesse. Mármint a páciensnek könnyebb. Marad hát a fapálcika, és az alaposság. Hagyja, hogy Syd megtámaszkodjon rajta, emelkedik újra lábujjhegyre, és még jobbjában a pálcikával nyomja le a félvér nyelvét, addig balja tartja a fickó állát. Pár pillanat az egész. Sem a látni való, sem a lehelet nem utal fertőző betegségre.*
-Rendben.
*Hajítja háta mögé a pálcikát egy hanyag mozdulattal, és tottyan vissza sarkaira.*
-Több folyadékra lenne szükséged, de nincs bajod.
*Simítja végig mindkét kezével Syd nyakát a fülektől a manduláig. Kóros csomókat, duzzanatot nem tapint.*
-Jól van, smárolhatunk.
*Vonja meg vállát beleegyezően.*
-A szerszámod itt ellenőrizzem le, vagy szeretnél szobára menni?
*Folytatja azért még a kupeckedést.*
-Csak mert a legutóbbi ott üzekedni készülő párost az őrség lekapcsolta.
*Biccent vörös üstökével azon bokor irányába, honnan Laor előkerült.*
*Egy halovány mosolyt azért elfojt a másik kettő szócsatáján, és Loar teljesen felesleges, immár kifejezetten elkeseredettnek tűnő próbálkozásain némi figyelemért. Továbbra is kitart, és igyekszik levegőnek nézni a beszédkényszeres pasit.
A félvér meg jól értette, cinkos kis vigyorral várja hát, hogy átgondolja az ajánlatot. Bár, hogy mi gondolkodni való van ezen? Avagy mégis mit vélt, mire a nagy vizsgálódás?
Végül engedélyt kap, és nem kell a könnyebb, élvezetesebb módot bevesse. Mármint a páciensnek könnyebb. Marad hát a fapálcika, és az alaposság. Hagyja, hogy Syd megtámaszkodjon rajta, emelkedik újra lábujjhegyre, és még jobbjában a pálcikával nyomja le a félvér nyelvét, addig balja tartja a fickó állát. Pár pillanat az egész. Sem a látni való, sem a lehelet nem utal fertőző betegségre.*
-Rendben.
*Hajítja háta mögé a pálcikát egy hanyag mozdulattal, és tottyan vissza sarkaira.*
-Több folyadékra lenne szükséged, de nincs bajod.
*Simítja végig mindkét kezével Syd nyakát a fülektől a manduláig. Kóros csomókat, duzzanatot nem tapint.*
-Jól van, smárolhatunk.
*Vonja meg vállát beleegyezően.*
-A szerszámod itt ellenőrizzem le, vagy szeretnél szobára menni?
*Folytatja azért még a kupeckedést.*
-Csak mert a legutóbbi ott üzekedni készülő párost az őrség lekapcsolta.
*Biccent vörös üstökével azon bokor irányába, honnan Laor előkerült.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587