Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 329 (6561. - 6580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-02 18:08:08
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Külön utakon//

*Viszonylagos csendben haladnak, senki sem igyekszik beszélgetést kezdeményezni, hisz a körülöttük elterülő táj, a földönfutóvá vált, menekülő emberek és egyéb szerzetek látványa valószínűleg mindannyiuk gondolatait leköti. Persze az is meglehet, hogy csak Shaiyama képtelen elszakadni a kegyetlen valóságtól... a másik kettőről nem tudhatja, mennyire edzette meg őket az élet ilyen téren. Ő maga még úgy sem tudja más irányba terelni a gondolatait, hogy kifejezetten nagy erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. ~Egy ital kellene... valami kerítésszaggató. Vagy több...~ Jut el az egyetlen reálisnak tűnő megoldáshoz, ami ugyan csak ideiglenesen, de legalább szinte biztosan megszabadítaná a torokszorító érzésektől.
Harath szavára felé pillant, mintha a sárga szemekből kiolvashatná, mi is zajlik most a férfiban, s hova akar ilyen türelmetlen igyekezettel eljutni, de persze semmivel nem lesz okosabb. Eszébe jut, hogy akár meg is kérdezhetné, de hamar elveti a gondolatot... valószínűleg úgyis semmit mondó lenne számára a válasz, a hőn áhított italhoz és ágyhoz pedig biztosan nem jutna hozzá hamarabb.*


6579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-02 11:47:50
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Külön utakon//

*A Gazdagnegyed irányából kicsi, kopottas karaván tűnik fel, egyetlen szekérrel, valamint lovakkal és kutyákkal. A szekéren sokféle limlom, vasholmi, fegyvernek látszó tárgy, a nyeregben egy morcos kinézetű barbár, és két nő. A barbárnál csak a két kutya néz ki morcosabbnak, ahogy elérik végre a tisztást, amin keresztül még mindig sok menekült tart dél felé, jobbára Amon Ruadhra, néhányan pedig a Kikötőbe. Persze számosan akadnak, akik kaján kárörömmel figyelik a menekülőket - nincstelenek, alsóbbrendű városi söpredék, akik meglehetősen jól jártak a dologgal: házat, lakhelyet szereztek, mindent, ami nem mozdítható vagy nem égett el. Harathot ez nem háborítja fel: a Thargok maguk is így szereték vagyonuk egy részét.*
~ Az erősebb megeszi a gyengét. ~ *bölcselkedik magában, mert már ő is látja: Arthenior elkényelmesedett a mágusok biztosította burokban, és amint ez a burok megrepedt, azonnal elesett.*
~ Azért vártam volna, hogy a nemes urak és lovagok legalább megpróbálják... ~ *na igen, mint például a thargok. És mire mentek vele?*
- Igyekezzünk.


6578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-09-01 07:07:38
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//

*Ha valaki nősténnyel adja össze magát, kénytelen számolni a ténnyel, hogy többé semmi sem lesz olyan egyszerű, mint elsőre eltervezte. Így van ez a távozással is. Kedve szerint a vállára kapná a fakóvérűt és nem foglalkozna az aggályaival, de félő, akkor örök tüske maradna Rilkäline lelkében ez az eset. Most viszont már nem követi el azt a hibát, hogy hagyja magától eltávolodni. Erővel se tudnák lefejteni a kezét a lányéról.
Nem örül neki, hogy a hármas ismét a szeme elé kerül, annak meg végképp, hogy Kälit a közelükbe engedje.
Az árus felesége végül összeszedi magát, bár Kharasshi az imént meg volt róla győződve, hogy utolsó perceire gyűjti maga köré szeretteit.
~Még ennél is könnyebben~ dereng a mélységi hűvös tekintetében, de nem szól. Némán hallgatja az asszony hozzájuk intézett mondandóját. Már az a moccanó érzet is elég hozzá, hogy védelmezőn magához vonja Rilkälinet. Nem engedné, hogy bármelyikük hozzáérjen. Az induló simítást is megállítja, mielőtt a nőstény közelébe érne. Utána pedig jelzésértékűen támasztja meg jobbját az övébe fűzött tőr markolatának tetején.
Ha az asszony nem is ajánlotta volna fel ezt az opciót, akkor se jutott volna eszébe más. A madármuzsikákat a padlóra veti, s mindkettő ezer darabra törve végzi a csizmája alatt. A fakóiban égő fagyosság végig a trión marad. Bár az asszony hangja barátságos és van benne valami éteri kedvesség, Kharasshihoz nem talál utat. Épp elég nagy teljesítmény tőle, hogy a mélységi haragját parázzsá csendesíti.*
- Megtanítom, amire meg kell tanítanom *mondja.*
- Sok mindenre rászolgáltam életemben és sok mindent kiérdemeltem *válaszol a szavakban bujkáló mély komolysággal* -, de a ruhát... Tartsd meg. Emlékeztessen rá, hogy a vér kötelez és felelőssé tesz *biccent a kis csitri felé.*
- Az átkozott praktikáitok rontják meg a világot. Én pedig nem fogok az otthonomba vinni semmit, aminek köze van hozzá. Se fogat, se göncöt, se madármuzsikát. Ha rajtam múlna... *megcsikordulnak a fogai, de nem fejezi be a mondatot.* - Ez a kis nőstény nem ezektől lesz boldog, hanem attól az ajándéktól, amit most adok neki: azt, hogy békével távozunk és megköszönheted neki, hogy visszakaptad a lányodat.
*Nem tud úgy gondolni erre az egészre, mintha meg sem történt volna, mintha egy bocsánat helyrehozhatná nyomtalanul. Ha csak eszébe jut Rilkäline ködös tekintete... Soha életében nem vágyta az ölést, de erre a gondolatra forr benne a késztetés. Arra meg pláne, ha mindezt tanulságos kis semmiségként próbálják beállítani.*
- Menjünk *súgja a nősténykének.*


6577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-28 20:34:48
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Lyessal Veryelian//

*Lassan húzza szemöldökét, az elf egyre szabaduló nevetésére. Ő maga is nevetgél, ahogy magával ragadja a jókedv noha a férfinél jóval csendesebben teszi. Nem, nem cincog, és nem, nem is ázik meg az egyre jobban rákezdő esőben. Feje fölé tartott tunika alól pillog seprű pilláival, aztán újra mosolyog, immár sokkal őszintébben. Önmagától, nem elragadva a másik által. És aztán pirul is, hogy a vörös hajához méltón orrát ékítő apró szeplők is vele pirosodjanak, a dicséret hallatán. *
- „S hűvös északi szellőm vagy te, mely arcomra simít, ha elfog a magány.” *fűzi tovább szinte suttogva a régi bárdok énekét. Ha Lyes szavai nem juttatnák eszébe, magától biztosan nem mondana ilyesmit. *
- Bocsásson meg. Remélem, nem érti félre, csak *megigazgatja haját, egy tincset még meg is teker zavarában, mely lágyan hullámozva omlik vissza.* eszembe jutott Anandronel bácsikám, mindig ezt mondta a feleségének. Tudja, a felesége lyhanechi, a bácsikám pedig… óh. Na, mindegy. Hagyjuk. Nem akartam belebonyolódni, untatni a családi mondásainkkal. *hadarja gyorsan, s szoknyáját igazítva pattan fel, hogy megint kihátráljon a nemes vonzásából. Csak a mozdulat olyan hirtelen, hogy félő, nincs ideje a másiknak reagálni rá, így jó esetben, csak a tunikát viszi mindenestől, és nem üti orrba Lyessalt a kapkodásban. A tunika pedig a gnóm lányon landol, feje búbját is betakarva, félre csúszva. *
- Ójaj! Megütöttem vagyis? Ugye nem ütöttelek meg? De nagyon rákezdett az eső, siessünk.
*Fejéről leveszi a tunikát, visszanyújtja Lyesnek, majd a földről köpenyét újra visszaveszi. A toll alakú csatot visszapattintja, s immár útra készen vár az elfre. A korábbi véletlennek ezzel vége is, s Lyesnek már nem kell az eget kémlelnie, nehogy az elővillanó idomokra fusson tekintete.*
- A húga szerencsés, hogy ilyen bátyja van. Bár, elhamarkodottság így kijelenteni, de hátha ő is értékelni fog.
*Szótlan fogadja a tincset elhajtó gesztust, aztán először szemlesütve, majd visszabátorodva indul a tisztás széle felé, egyenesen a város irányába.*
- Van abban igazság, hogy mivé váltak a nemeseink *kezd bele, hogy csakhamar a folyton váltakozó meghitt és arcpirító pillanatokat elüsse, és nem mellesleg el is viszi a téma a gondolatait.* Számos példát tudnék felhozni. Legtöbbjük csak ült a zsáknyi aranyon, de tenni nem tett semmit. Apám jó néhányukkal kötött kisebb nagyobb üzletet. *Felnevet.* Tudod, az itteniek legalábbis nagyon szerettek nagyzolni, és egymásra licitálni, az újabbnál újabb különlegességekkel, még akkor is ha haszontalan. *Úgy bólogat, hogy közben enyhén tudálékos kifejezést ölt arca, de túl sok csevegésre már nem jut idejük, mert az idő keményebb eszközökhöz folyamodik, s ami korábban csak csepegett, mire elhagynák a tisztást, már szakad.*
- Nagyon szívesen elkísérlek, és segítek, ha tudok *mondja, miközben szedi apró lábait a város felé, Lyessal oldalán.*


6576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-28 15:26:26
 ÚJ
>Ult Ghalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Valamikor//

*Valami megmagyarázhatatlan menekülhetnék kezd eluralkodni rajta. Mire a tisztásra ér, számszeríja már lövésre készen a kezében és tekintete folyamatosan jár, pedig senki nem fenyegeti. Mégis, a káoszba boruló város alapjaiban rázza meg a nő világnézetét és őt magát. Itt és most döbben rá, hogy nem szeret egyedül lenni, hogy igenis képes a félelemre, a magányra. A csapatához akar menni, a Fattyakhoz, ahhoz a hülye díszőrmesterhez, hogy jelentse neki, hogy igen, ő, Ult, a mindig hatékony katona most az egyszer kudarcot vallott, ugyanis a város, amit kikémlelni jött, lángba és vérbe borult, a lakók, a katonák, akikről információ kellett volna, halottak vagy menekülnek. Úgy köszöni szépen, kéri a következő parancsot, ahol van valaki, legalább egy társ, akit lehet utálni, lehet rá morogni és akivel együtt lehet fogat csikorgatni a veszélyben. Mert ez a lovaglás a parázs szagú szélben, ez a háta mögött lassan elmaradó őrjöngés nem elviselhető.

A tisztáson egy rémült család rendezgeti gyorsan a cuccait, pakol újra egy kis fogatot. Tegnap még jómódú polgárok lehettek, ma már földönfutók. Ahogy Ult megáll mellettük, az anya ijedten vonja maga mögé két kisgyerekét, egy harmadik, kamasz fiú kardot ránt, majd emel fel remegő kézzel. A családfő a legfelkészültebb, kis erszény aranyat kap elő és nyújt a lovas felé.*
-Ez mindenünk. *Ult először csak döbbenten néz, aztán megérti. Igen, itt egy felajzott számszeríj most ennyit ér. Még sokkal többet is.*
-Dél felé? *Nem mer hosszabban beszélni. Még megremegne a hangja. A férfi óvatosan bólint, Ult gyorsan dönt.*
-Amon Ruadhig biztonságban lesztek ennyiért. *Lóról száll és kérdésre, kérésre sem várva segít eligazgatni a holmikat a kicsit megnyugodó családnak. A fegyvert persze nem teszi le és fél percenként pillant a háta mögé. A káosz felé, ami mögöttük falja a várost.*


6575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-28 13:41:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//

- Könnyű utam, hah?
*Nevet fel kissé még köhögve a nő.*
- Hát ily könnyen elbúcsúznál tőlem...
*Lassan feltérdel, férje és lánya karjait félrehessegeti, majd botjára támaszkodva Rilkäline közeledtére már feláll, miközben száját törli meg.*
- Igaz, nem kötődsz hozzám, nem ismersz sem engem, sem ezt a két szervezkedőt mellettem.
*Néz a mélységire, majd a lányra.*
- Tedd csak el a ruhát, kedvesem, a tiéd *további szavait ismét a mélységinek intézi* megfizetted az árát, rászolgáltál.
*Ebből láthatóan nem enged egy tapodtat sem.*
- Ha már dolgoztam vele, legalább engem tisztelj meg, hisz abban egyetérthetünk, hogy e merénylethez nekem vajmi kevés közöm volt. Meg hát... *hajtja félre szelíden fejét* ugyan mit számít egy tárgy? Mit jelképezhet? Valójában semmit, talán a lány *bök fejével a magához tért Rilkäline felé* kicsit boldogabb lesz tőle és talán megtanulja, hogy legközelebb legyen elővigyázatosabb. Te talán megfújtad volna? Nem hiszem. Hát tanítsd meg neki. *Hangjában semmi sértő nincs, inkább az idősebbek okító beszéde ez, láthatóan még meg is simítaná kedvesen Rilkäline Mejnk'ha vállát, ha közelebb áll hozzá.*
- Igazán nincs mit, kedvesem. *Mosolyog, mikor Rilkäline megköszöni a feloldozást.* Hamis bűbáj ez, nem kedvelem.
*Fejét rázva magához vonja az aggódó tekintetű Elzát, majd Theriaf kezét a kislányéba fonja.*
- A hajak? Csupán eszközök. Bár biztos, valami fennköltebbre, valami mágikusra számítottál. *Nevet fel rekedten, s újabb köhögés rázza meg kissé, a segítő kezeket ismét hárítja.*
- Vannak, akik úgy tartják, hogy születéskor a köldökzsinórból tesznek el egy darabot. Vannak kik apró tejfogakat tárolnak szépen megmívelt dobozkában. Vannak kik *itt a lányra és a férfira néz* hajtincseket szeretnének, talán csak az illata miatt, vagy kezükben simítva felidézhetik a régi emlékeket, mintha a vágyuk tárgya mellettük lehetne. *Tekintete immár kissé feddő.*
- Mert nincs elég bátorságuk kimondani, amit gondolnak! *Végigsimít Rilkäline homlokán.* Csak tárgyak, kedvesem, csak tárgyak. Semmi egyéb. Ugye butaság?
*Mondandójának befejeztével a lányához fordul.*
- Hozd ide a madarakat, de rögtön! *Miközben Elza elszalad, a férjéhez fordul.* Látod mivé tett a makacsságod? Lassan felnőtt, te meg gyűlölködsz és mahinálsz. Befejezed végre?
*Kezeit megszorítja közben, de szemei kedvesek, a férfi lassan bólint a szóra, mintha a bólintás oly nehéz volna.*
- Add oda nekik. Megérdemlik.
- De, drágám!
- Semmi de. Add oda nekik! *Kezén mutatóujját felemelve, csendesíti el a férfit, ki sóhajtva a paraván mögé megy. A nő tekintetével követi őt, majd felsóhajt:*
- Simlis és szende, de mindkettő az enyém... Tűzbogyó? *Pillant fel.* Próbáltam, igen. De azt hiszem mindketten egyetértünk abban, hogy betegségem okai elsősorban talán lelki eredetűek lehetnek. Az önzés és a makacsság, az önteltség nem a legjobb orvosságok. *Vonja meg vállát.* Ne foglalkozzatok velem. Minden rendben lesz. Most már talán minden rendben lesz. Még, ha egy mélységi erős karjai is kellettek ahhoz, hogy ez a kettő végre egymás mellé álljon. *Ismét rekedten felnevet.*
- Neeem, sötételf barátom, nem búcsúzom. Erősebb vagyok én annál, hidd el nekem. Talán nem olyan erős, mint a kapocs köztetek, mint szorosan ölelő karod, mint a leány csókjának íze, de erősebb, mint a kór, mely bennem bujkál.
*Időközben a lány visszatér, kezében két madármuzsikát szorongat, a nő elveszi őket és Kharasshi felé nyújtja:*
- A tiéd. Tedd el, vagy törd össze őket. A fiatalabb a bűbáj okozója, a borzas a megszüntetője. De még várunk valakire. *Néz a paraván mögé.* Addig válaszolok mindenre, mi benneteket érdekel. Elza?
*A kislány előrébb lép, s lesütött szemmel áll Rilkäline és Kharasshi elé.*
- Bocsánatot kérek. *Mondja halkan. Majd a lányra néz.* Láttam, hogy megtetszett... a fog, amiket néztél. A tiéd. Nem kell a tincs sem érte. *Bújik oda anyjához nedves szemekkel, kis kezeit annak haja köré fonja, miközben félve a sötételfre néz.

A karavánban lassan már csak e két kocsi árválkodik. A menet hamarost megindul. Az eső szakad, mintha soha nem akarna elállni. Az árusok gondosak voltak, s jelenlétüknek utolsó szegét is eltakarították, mint a nyárelői karaván soha nem is létezett volna. Talán csupán csak varázslat volt? Nem biztos, bár erről csak az itt megfordulók tudnának mesélni. Egy kereskedő jelölt, egy magányos mágus, egy harcos bárd, egy kedves sötételf leány, s egy szerelmes pár.*

//Oham felé//
//Epilógus//

*A fodrász kérdőn néz Halaxra, talán válaszokra vár, de a férfi nem felel. Az eget szemléli tűnődve:*
- Eső lesz, nagy eső. *Mondja halkan, s sarkon fordul.*
- Talán legközelebb, választ kapsz kérdéseidre... és nem felejtesz el fizetni, egy fodrászüzletben. *Vihog fel vékony hangon, majd továbbáll, hogy holmiját ő is összeszedje.*


6574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-28 00:14:51
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//

*Kharasshi kérdésére fénytelen tekintettel fordul oda, hogy válaszoljon.*
- Hát, azt a madár alakú muzsikát, ami… *kezdene bele, de koppan a padlón a bot vége, így arra fordítja fejét, ahol feltűnik a gyenge teremtés. Hamarosan elárasztja a nyugalom, de szíve mélyén vergődik még.*
- Köszönöm, igen, nagyon szép *szól, a rá telepedő nyugalommal, mert persze, hogy tetszik neki, csak lelke mélyén nem tud neki örülni. Egy részről, mert valami hiányzik, amit nem tudna megfogalmazni, hogy micsoda, ami miatt most már végképp valamiféle űrt érez, más részről úgy húzza a szívét a vágy, hogy teljesítse a lányka kérését, hogy majd megszakad utána.
A veszekedésben csak pillog egyikre, majd másikra, csak mikor közelebb lép a gyenge teremtés, akkor figyel rá kicsit jobban. Pláne, hogy a kis kirakós összeáll, és eszerint a vágyának tárgya közeledik. Tincs.
Käli szívéig elérnek a szavak, hisz éppen hasonló megbeszélnivalójuk akadt Kharasshival ezelőtt, mielőtt a vásárba kerültek volna. Megszorul a szíve, de csak vergődik, mert mindent elnyom az a szemtelen varázs. Csak a mélység mélyén érzi, hogy mindenképpen haza kel mennie. Nem mehet el így, ahogy eddig. Kharasshinak igaza volt, és ezt most a saját szemével látja.*
- A madár muzsikát? Igen, meg *Hangja némiképp beletörődő is. Csak mikor homlokához ér a csontos ujj, s a fülébe fut a dallam, elönti a könnyedség. A nehezék, ami addig szorította, most szertefoszlik és engedi mozdulni saját akarata szerint. A hullámverésből szabadult fuldokló újra partot ér, s tüdejét megtölti a szabadság friss levegője. Szabadság, és a világ minden könnyed nyugalma most az övé, amikor a marconára néz, s szeme is tisztán csak önmagát tükrözi végre. Sehol a bágyatag csillogás a hajtincs után áhítozó szűkölés. De ő már ott is van, s erősen öleli, Käli pedig viszont. Elveszik az erős karok közt, s jólesőn szívja tüdejébe a fűszeres illatot, arcát egy fakó fonat vége csiklandozza, és most érzi igazán, hogy milyen űr tátongott eddig a mellkasa táján. Azt az űrt, most újra betölti, amit a szemtelen varázslat kisöpört. Felpillantva nem is lát most mást, a család sem érdekli, csak hogy visszakapta, amit megvontak tőle.
Amikor kijjebb bontakozik az ölelésből, és a család felé pillant, valahol végtelenül szánni kezdi őket, mindannyiukat, ahogy a széthullott családnak így kell egyesülnie.
Kharasshi már indulna, és ő lép is vele. Csak szeme sarkából pillant vissza. Sajnos. Mert így már karmolja megint odabent valami, ami miatt eszébe jut az az este. Amikor kitöltötte haragját a hím tenyerén, hiába, csak úgy érezte akkor, hogy egy kölcsönt adott vissza. Még akkor is marta a bűntudat, mikor már egészen begyógyultak a sebei. Nem szeretne még csak pár lépésnél sem távolabb kerülni Kharasshitól, de a lelkiismeret furdalás is beköltözik a mellkasába. Megtorpan a széles elő tető alatt, s a hím derékszíjba akasztott ujjaival egyértelműen jelzi, megállási szándékát. Felpillant a fakó szemekbe, ahogy szorosan öleli magához őt, mielőtt kilépnének a zuhogó esőbe.*
- Segített visszajönnöm. Visszakaptalak. Az asszonynak köszönhetlek. A lányát meg tudnám fojtani, nem is tudod mennyire, de... *Látható, hogy a frissen visszakapott akarat és tudat, helyét keresi, és találja is. Biztos helyén fészkel a kékek mélyén, ott, ahová való. A makacs pillantásban, s ami a ládát is a szoba közepére kényszerítette Kharasshi akarata ellenére. *tudni akarom, miért csinálta. Jogom van tudni.
*Csókért nyújtózik, s a hím nyaka köré fonja karjait, hogy engesztelje nyakasságáért, és szótlan ígérjen is egyben, hogy ha ezen túl lesznek... de így nem tud elindulni. Álla alá simítja arcát, mielőtt újra az oldalajtó felé pillantana.
Kézen fogva próbálja maga után húzni a hímet, gyengéd erőszakkal, mert ha akar, hátra maradhat, de a makacs nőstény bizony visszalép. Közelebb araszol, miközben megszólal.*
- Köszönöm, hogy visszahozott *köszöni az asszonynak, ha éppen nem köhög, mikor elé térdel.*
- Miért kellenek a hajak? *kérdezi csendesen, de a vér nyoma a padlón új kérdésre sarkallja.*
- Próbálták már azt a tűzbogyót? Amin tövisek vannak? A köhögésre. *Vándorévei alatt, még ha nem is tudja minden fűnek a nevét, éppen a népszerűbbekről tudja, mire valók. Mint, ahogy az Észak reményénél is.* Nem segít?
*A lányra pillant, melyből érezhető, hogy bőségesen neheztel, s ez talán a legenyhébb szó az érzésre, aztán az apára fordítja tekintetét, míg a válaszra vár.*




6573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-27 21:33:09
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

*Békésen üldögél a pokrócán a fa tövében, amit kiválasztott elmélyült elmefejlesztésre. Az időt se tudja pontosan mennyit fordított már eddig is a mentális képességei fejlesztésére, de egy dologra biztosan rájött. Mégpedig arra, hogy a gondolatok kiüresítése, azaz az elme teljes kipucolása egy nagy butaság. Csupán rendet kell benne tenni és bizonyos dolgokra fókuszálni, koncentrálni kell. Máris érzi ennek a technikának a pozitív hatásait. Bárcsak már ott járna, hogy tanulhatná az elementáris tudományokat, de még mindig úgy érzi, hogy képességein van mit fejlesztenie. Sajnos túl maximalista és nem tud megelégedni az elégségessel, minden képességét amit Worenth és Taitos mestere javasoltak azokat szeretné csúcsra fejleszteni. Amint a fa tövében ücsörög és feltekint a lombos fára kipattan a fejéből egy ötlet. Nyomban fel is pattan a helyéről és a tisztáson gondosan megszemlél minden fafajtát. Mindenféle fához odamegy, de minden fajtából csak egyhez, és a lehető legszebb, legegészségesebb fákat választja ki. Ezen fák magjából vesz magához pár életképeset és elteszi őket külön bőrzacskókba az övén. Szeretne egy kisebb faiskolát nyitni ahol minél több fajta fát szeretne ültetni, mindezeket a kezdetektől, mag koruktól kezdve egészen felnőtt korokig gondozni. Ám Mogrimhoz mérten ez az elhatározása is olyan volumenű lesz, hogy igen széles palettáját fogja begyűjteni a fafajtáknak. Nem tudja miért támadt ilyen váratlanul ez az ötlete, de nagyon határozottnak és céltudatosnak tűnik, ahogy a tisztás fái között nézelődik és gyűjtöget. Csak győzze elkülöníteni a magokat, bár szerencséjére a tisztáson nem olyan eget rengető a fák sokszínűsége. Hallomásból tudja, hogy ez a tisztás valami mágus, vagy mágusok révén ilyen amilyen. A fák is úgy nőnek meg pár hét alatt, ami teljesen abszurd dolog, mégis megtörténik. Ki fogja deríteni, hogy ha ezekből a magokból elvisz párat, akkor azok más helyen is gyorsan fognak nőni, vagy pedig csak a hely az, ami különleges. Erre a rejtélyre is szeretne pontot tenni, ha már így belejött a magok gyűjtögetésébe.*


6572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 23:14:59
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//

*Csendben hallgatja, ahogyan az unokatestvére, és a pöttöm vitatkozik. Aleimord szeme szinte szikrákat szór, de nem szól semmit. Inkább a nyelvére harap, és úgy halad tovább, kifelé a tisztásról.
Intath közben mellé lép, Aleimord közelebb hajol, ugyan olyan halkan válaszol neki, hogy más ne hallhassa.*
- Nem kell várni a birtokig, ha ezt tovább folytatja. De ne hagyjuk elmenni, nekünk is legyen egy kis szórakozásunk.
*Talán csak a feszültség és a düh beszél belőle, sőt, szinte biztos, hiszen tiszta fejjel nem mondana ilyesmit. De most nem is bánja.*


6571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 22:27:31
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 990
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Int, Gha és a Sayquevesek//

*Int a kicsit finomabb leírásnál maradt míg Ale az akasztásokat és a hullákat is elmondta. A lány miatt hagyta ki Int az ilyesmit aki pozitívan áll a helyzethez. A doktor úr naivitásra gyanakszik gyógyszerként pedig saját magát írná fel a betegnek. Azon, hogy miképp kéne bevenni már nem jut ideje gondolkozni mert a nagyszájú tovább ront a helyzetén Int Ale-hoz lép.*
-Akarsz fogadni? Én, azt mondanám, hogy az úton még nem, de a birtokon biztos megveri őt valaki.
*Bár ahogy halad talán már út közben meg lesz verve az a fickó.*


6570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 21:51:44
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//

- Ilyen koholt vádakra nem áll módomban reagálni *jegyzi meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna* Kivéve talán azt, hogy te is megfenyegettél engem, és hogy a te viselkedésed is hirtelen változik az utóbbi időben. De javíts ki, ha tévednék, Aleimord.
*Arra már nem is reagál semmit, hogy nemes nemest nem fenyeget, hát hol él az ilyen? A nemesek csak egymást fenyegetik, nem a földönfutó a konkurencia, az ellenlábas, vagy a bunkó szomszéd. Ez mind-mind egy másik nemes. Az egy dolog, hogy ő nem az, de határozottan kezdi érezni, hogy a társasága is csak jó színész, mint ő. Ami egyébként nem volna vészes, sokkal inkább otthon érezné magát, mint így. Viszont az otthontalanság érzetét újból felfokozza, hogy Pukkancsnak kedve támad, hát... pukkanni. Találó a név, de honnan tudhatta az anyja előre? Majd Ghaelnek bevillan, hogy ezt a becenevet ő adta neki, saját magát kell vállon veregesse.
~ Szép volt, Ghael, találó a név. ~
Gondolkodik rajta, hogy felhördüljön, és felszólítsa az idegent, hogy kardpárbajban rendezzék a nézeteltérést, mivel a szája láthatóan nagy a semmire, azonban mi értelme lenne bontogatni a kis csapat alakuló egységét? Meg még a végén tényleg beletrafált, és ez csak fifikás banditacsapat, akkor meg még érthetnek is a kardokhoz, az nem volna túl jó. Még ha az esélyek amellett is szólnak, hogy nemesről van szó, aki riadtan hőkölne hátra a kihívás hatására, a kockázat egyelőre nem éri meg. Már csak azért sem, mert jóval viccesebb dolog jut az eszébe. Láthatóan Pukkancs kezdi elérni a hőmérsékleti határt, ahol Robbanccsá változik, viszont egyedül nehezére esik. És Ghael, mint önzetlen segítő, természetesen baráti jobbot nyújt ebben a helyzetben is.*
- Mondtál valamit?
*Kérdez vissza végül a legérdektelenebb hangján, mint aki bár épp elmélázott, és nem figyelt, de őszintén cseppet sem érdekli, és reméli, hogy a válasz "nem" lesz. Egy pillanatra néz csak a fickóra, hogy tudhassa, neki szólt a kérdés, de megint csak, annyira nem érdekli a mondandó, hogy végig őt bámulja. Ilyenkor igazán nehéz a színészet, visszafojtani azt a lelke mélyéről eredő vigyort, és az érdektelenség maszkját fenntartani... szinte lehetetlen kihívás. Szinte! Ellenben Ghael, mint a szakma mestere, ő képes nem pofán röhögni Pukkancsot a reakciója után, hisz tudja: azzal az egész lényege elveszne.*


6569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 21:19:25
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //

* Miután minden arra méltó köszöntött minden nálánál jobban méltót, akár el is indulhatnak. De előtte a mélynövésű emberke tovább növeli a feszültséget, és Drameilotennek már kezd a töke tele lenni vele. *
- Na akkor most tisztázzunk néhány dolgot. Az én házamban ott alszol, ahol megengedem, nem ott, ahol kedved tartja. Az én birtokaimon azt csinálod, amit én mondok, és nem azt, amit kedved tartja. Szóval ha kedved úgy tartja, akkor indulhatsz is a másik irányba. Aleimord szavai alapján pedig annyira vagy nemes, mint egy svábbogár, szóval elég legyen. Nem akarok bajt, ha tudsz viselkedni, elalhatsz a pajtában. Ott, és nem máshol. Remélem világos voltam. * Tisztázza a dolgokat, aztán megfordul, és elindul testvérét maga előtt terelgetve lágy, óvatos mozdulatokkal. *
~ Senkiházi jöttment, fenyegeti az unokatestvéremet, és azt hiszi ő mozgatja a világot... És még Wymni körül is legyeskedik. De szerencse, hogy nincs nálam fegyver, mert még a végén nekiugranék. ~
* Persze ahogy elfordult, már rendezi is indulatait, arcán nem látszik semmi, és a rövid zsörtölődés után tényleg megnyugszik. Hirtelen támadt dühroham, semmiség az egész. *

A hozzászólás írója (Drameiloten Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.26 22:29:50


6568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 21:01:03
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

*Miközben a kis gnóm a fának dőlve elmélkedik, nyári, meleg szellő lengi körbe. Érzik a jó idő átható ereje. Most érzi csak igazán, hogy nem járt erre már egy jó ideje, amit kicsit szégyell is és mellesleg nagyon hiányzott már. Megígérte mesterének, hogy szorgalmas lesz és gyakran fog meditálni, legalább napi kétszer, de legalább egyet megígért. Ezt még Worenth mesternek fogadta meg. Milyen rég is volt már, hogy a mesterével találkozott. Bizony az idő rettentően telik. Minden egyes nappal öregszik ő is. Sajnos az elmúlt időszakot tekintve úgy látszik, hogy nem mindig fog eljutni ide, de amint teheti ellátogat erre a csendes és nyugodt helyre, ahol a leghatékonyabban tud koncentrálni és mentális képességeit fejleszteni. Kicsit elmereng a fogadós emlékeiben. Bár, ha a fogadó estére általában elcsendesedik, akkor a fogadósi lakrészben is tudna nyugodtan pihenni, kikapcsolni úgy, hogy ne zavarja meg senki sem. Ezt még most az új helyzetre való tekintettel újra ki kell találnia, hogy pontosan hogyan tudja megvalósítani. Sajnos a munkája azonban nem engedi meg, hogy kellő ráfordítást tehessen az elementáris tudományágban folytatott tanulmányaira. Jelenleg a munka viszi el minden idejét, amiből arra gyűjt, hogy a tanulmányait fedezze. A munka, hiszen újra a fogadóban dolgozik, mint anno régen. Ördögi kör ez, de Worenth mester is megmondta, hogy ez az életút nagyon költséges vállalkozás és sok idő és energiaráfordítás szükségeltetik hozzá. Ezt jól tudta akkor is, amikor belevágott és jól tudja ezt most is. Elhatározása viszont megingathatatlan, hogy mindent megtesz azért, hogy mihamarabb beváltsa a hozzá fűzött reményeket és már kész tudást mutathasson be Worenth mesternek. Cukorfalat a póni nyugodtan tud pihenni egy kicsit amíg a gazdája a képességei fejlesztésével foglalatoskodik. A póni hátáról most levesz egy pokrócot, hogy leterítse a fa tövére, a talajra. A pokrócra leheveredik ülő pozícióba és igyekszik koncentrálni, hogy elméjét teljesen áthassa az energiaháló, ami minden elemet átjár és áthat. Szeretne ennek az erőnek a mestere lenni, ezért nagyon koncentrál erre az érzésre. Kitisztítja a fejéből a sok felesleget, amivel folytonosan tele van.*


6567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 18:13:51
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//

- Borzas mit? *pillant Rilkäline-re. Tekintetében értetlenkedés és tehetetlen feszültség izzik. A legszívesebben üvöltene. Minden újabb szó a nősténykéről azon a vágyódó hangon mely egy idegen hajtincséért áhítozik, csak egy újabb tőrdöfés. Nem lesz itt semmi "ha megszerzem...". Ennek nyomatékosítására pedig már épp készülne alaposan megrázni a kis szukát, de a különös asszony szavai megállítják. Persze azért el nem engedi a foglyát. Mindemellett szemernyit sem nyugtatja meg, hogy fény derült a jelenlévők rokoni kapcsolataira. Az viszont, amiket az asszony mond, nagyon is felkavarja Kharasshit, lévén ő is apa, akitől elragadták a gyermekét. Így ha nem is a düh, de a veszteség feletti fájdalma kissé inkább tovább erősíti a szorítását. Egyedül az oltja ki a vasmarkok erejét, mikor látja Rilkäline szemébe visszatérni az ismerős fényeket. Tekintete csak őt látja, csak őt vizslatja e néhány szívdobbanás alatt. Amikor elérnek a tudatához a történések, elereszti a lányt, s Kälit magához ölelve hátrébb vonja őt az asszony mellett térdelőktől.*
- Legyen könnyű utad *mondja csendesen. A Rilkäline-t felszabadító érintésért hálás a különös nőnek, de a hangjában egyértelműen búcsúzást hallott, s ő se nem vajákos, se nem rokon, hogy bármi tovább marasztalja.*
- Gyere *vonja magával Kälit. Ha semmi nem akadályozza őket, sietősen távoznak. Nem csak a kocsiból, de az egész vásártérről. Még a ruhát se viszi magával. A történtek után a legkevésbé sem akarná látni azt a holmit a közelükben.*


6566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 10:42:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//

*Halkan koppan a padlón a bot vége, a személy, mely fogja, lassú és gyenge, mégis, mikor előkerül a paraván mögül, tán a legmegnyugtatóbb és legszelídebb mosoly nyugszik arcán, mit valaha láttak. Idősnek tűnik, jóllehet arcán és kézfején a ráncok nem természetesek, ahogy csontsovány teste és hártyavékony bőre sem az. A férfi láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel, szemében a felháborodás és a tehetetlenség, tekintetét a fogva tartott, Kharasshi, az idősnek tűnő hölgy és a megbűvölt leány között váltogatja, szája beszédre nyílik, azonban egy gyenge szorítás a karján ismét megakadályozza.*
- Elkészült a ruha, remélem, hogy megfelel majd, az ízlésednek, kedvesem. *Nyújtja a gyönyörűen megvarrt kelmét Rilkälinek, ki némiképp nyugalmat érezhet a nő jelenlétében, bár a késztetés még egyelőre ugyanaz maradhat.*
- Az érzelmek jelképe lehet, ha szeretnéd, vagy a csodáé, mit magadénak tudhatsz, ne légy hát ily hideg, egy családi perpatvarba csöppentél, semmi egyébbe. *Bólogat a mélységi felé.* Engedd hát el a leányomat, ne szorítsd oly nagyon, még összetöröd. *Mosolyog továbbra is, szemeiben nem látszik felháborodás, vagy feszültség.*
- Miért hozta ide? *Kérdezi Theriaf a hölgytől ingerülten.* Nem akarom látni többé! *Rázza meg fejét.*
- Én sem akarlak! *Sivítja Elza, még mindig szorításban talán, bár lehet a mélységi keze kissé enged a szelíd szavakra. Ám az idősnek látszó hölgy, még most sem néz feddőn, csak az átható nyugalommal arcán tekint leányára.*
- A szülőknek gyermek kell. Bármennyi idő is telik el, bármi is történik közben, semmi sem szabhat gátat a mélyen lakozó szeretnek, a hiányérzetet semmi sem fújhatja el, nem tollpihe az. *Sétál közelebb a lányhoz.*
- Megfújtad igaz, leányom? *Szomorú mosollyal arcán simít ki egy kósza tincset arcából, majd halk dúdolás veszi kezdetét, ez talán a legforrongóbb hangulatban is nyugalmat szülhet, csak egy érintés a homlokán, csak egy pillanat, s Rilkäline már ismét önmaga, a tincsek kívánsága csak megkopott emlék csupán, még madármuzsika sem kellett hozzá. Rilkäline és Kharasshi ha akar immár minden csontot eltörhet.*
- A megmaradt hajam neked adnám leányom, biztos vagyok benne, hogy te is édesapádnak. De miért érnéd be csupán egy halvány emlékkel, ha hús vér alakom is tiéd lehet még egyszer utoljára. *A nő lába megremeg, köhögési roham rázza meg, s a padlóra kifreccsenő vér látványára az árus eldobva a kardot, ugrik, talán még el tudja kapni estében, hacsak más nem mozdul.*
- Anya! *Hallik a kétségbeesett kiáltás a kis leánytól is.* Engedj már, engedj! Oda kell mennem! *Kezdi ismét a gyenge dulakodást a mélységivel.*


6565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-26 09:24:00
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//

*Sokáig csak némán állt egy helyben, mintha földbe gyökerezett volna mindkét lába, vagy akár egy kőbálvány. Kaganék érkezésére ocsúdott fel valamelyest, bár nem sok köszönete származott a dologból. Idejét nem tudja, mikor látta a hadurat ilyennek és valahol remélte, hogy nem is kell soha így látnia. Elcsigázott mozdulatokkal lép Kaganhoz és ad rövid jelentést a történtekről: Harath szerencséjéről és távozásáról a Pintybe, majd Leandana utolsó perceiről.*
~Téged hívott az utolsó szavaival.~
*Ez az egyetlen részlet, amit nem most fog elmondani a vezérnek. Mire ő végez, Laor is befut és a törpe összeszoruló szívvel nézi végig, ahogy a férfi felfedezi Leandana élettelen testét. Legszívesebben talán odalépne hozzá és mondana pár bátorító szót, de nem képes rá... Le kell ülnie valahová, térdeit ismét elhagyja minden erő. Hrothgaar egy farönkön ülve nézi a csapatot, miközben gondolatai messze-messze szárnyalnak. Először fel sem figyel az indulást jelző parancsszóra. Talán még a második felszólítás is távoli morajlásnak tűnik, ám lassan ő is visszacsöppen a valóságba és ólomsúlyú végtagjait mozgásba lendítve felcihelődik.*
- Vissza a Vashegyre!


6564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-25 20:15:35
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 666
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Hazafelé//

*Az elf lány szavaira Trodd feláll és köszönti a szokásos módján.*
-Adj'isten.
*A továbbiakra bólint, felül a szekér bakjára és ha Akheel is elhelyezkedett ha akart akkor el is indul Svir után. Ő nem nagyon mondd semmit csak hallgatja a beszélgetést ha van. Ha nincs akkor meg hallgat ő is. Úgy tűnik, hogy nem a városba hanem hazafelé tartanak. Ezek szerint a város vagy meg lett védve vagy nem. Azért Trodd reméli, hogy az utóbbi. És hogy nem voltak veszteségek. Bár nem tudja kik jöttek harcolni. A vezér biztosan ahogy Hrothgaar mester is. Ezek szerint Shauri is bár ő élt szóval nem lehet veszteség. Út közben Trodd elfarigcsál magának.*


6563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-25 14:20:50
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1629
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//

*Összeszedik magukat, legalábbis Svir és Carthyria biztosan. Ez három szekérből kettő, Troddot ismerve pedig ő sem fog akadékoskodni. Annak a biztos tudatában indítja el a szekerét a folyóparton, hogy a többiek követik majd. A partról a fák közé érnek, a fák közül pedig a tisztáson bukkannak ki. Itt a Kikötő és Amon Ruadh földjei felé vezető erdei útra térnek rá szótlanul. A nap hosszúra nyúlt már, rég kezdődött és sok mindent elvégzet alatta. Ideje hazatérnie, az úton pedig lesz ideje átgondolni, hogy pontosan hova is tér majd haza. A csendes elmélkedés közben pedig továbbra is vezeti az apró karavánt.*


6562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-25 10:07:51
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

*Elég sok fertályóra eltelik mire minden negatív emléket és érzést ki tud gyomlálni magából. Azért túlzás lenne azt állítani, hogy mindent sikerült kigyomlálni, inkább helyre tennie, megemésztenie. Majd csak most ezután következhet a tanulás. Gyakorolja magában a nyelvi képességeinek fejlesztését. Nagyon könnyen és gyorsan tanul így az új nyelvek megértése, megismerése és későbbi használata nem okoz túl nagy feladatot neki. Számításai szerint még három vagy négy alkalommal kell ide eljönnie és akkor már meglesz a szilárd alapja ahhoz, hogy az elementáris tudományokba beleássa magát. A nyelvtanulásara visszatérve amíg Wegtorenben volt elhurcolva addig egész jól megismerte az óriások és törpék saját nyelvét. Azt hinné a gnóm, hogy az óriásokat könnyű megérteni, pedig ahányan vannak annyiféle saját szókincsük és dialektusuk van, amit használnak, a köznyelvben is és saját nyelvükben is. A törpe nyelv már egy kicsit darabosabb, nem túl kifinomult és szépen csengő, mint az elfeké. Közeli céljai között szerepel valamennyi értelmes lény saját nyelének elsajátítása, amelyek Lanawin szerte élnek. Arthenior kitűnő helyszín erre mivel mindenféle népből akad egy kevés, és hiába ott a sok könyv a könyvtárban az élő nyelvet használat közben lehet a legjobban elsajátítani azoktól, akik beszélik. Ami még gondot okozhat, vagy kicsiny fejtörést az elszigetelt törzsek saját nyelve. Na oda még fejlesztenie kell a képességeit, hogy könnyebben megértse őket, ahhoz meg még több kell, hogy rendesen, érhetően is tudjon szólni azokon a nyelveken. A könyvtárat szeretné felkeresni, de ideje most nemigen lesz rá. Ha az elme képességeinek fejlesztését befejezi, akkor mindenképpen az első útja Leandana úrnőhöz fog vezetni. Szeretné jelezni neki, hogy még életben van, visszatért, és elmesélni neki, hogy mi minden történt vele, amíg távolt volt, majdcsak egy háromnegyed évig. Szívesen folytatná munkáját a fogadóban, már, ha még igényt tartanak a szolgálataira. Azért mindenképpen örülne neki, a Vaskorsó eléggé a kicsi szívéhez nőtt.*


6561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-08-25 01:10:22
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Nyárelői karaván//
//A simlis és a szende//

*Az egyszerű szekérben szinte észrevétlenül maradnak a tűk, cérnák, ollók és minden, ami a ruhákra várva ott hever félretéve. Csak a méltatlankodás visongás, és csikorgatott akarat elegye, ami megtölti a korábban akár meghitt szoba nyugalmát. Egyetlen csak, aki józanul lép a farkaskölykökként marakodók közé. Käli viszont mást sem érez, csak sóvárgást. Mindent átitató sóvárgást. Szeme felragyog, hogy talán az említett feleség az, aki előkerül a paraván mögül. Így teste a vágynak megfelelően mozdul, s lép egyet felé, kezeit a szívére szorítja, mint kislány, aki az áhított cukorkás bolt előtt vár az ígéretre, hogy most, talán most végre kaphat abból a ritka édességből, amiről mindig lecsúszik, mire összekuporgatja a zsebpénzét.
A kardot rántó előtt megtorpan, és nem is indulna neki elvenni olyan nagy lendülettel, csak az óvatos, sóvárgón csúsztatott lépés, ami ismétli magát újra. Vágyódó csillagokkal a szemében persze.*
- Ne aggódj, Édesem. Ha megszerzem a tincset, megfújja a borzas madarat. Akkor minden visszaáll *válaszol Kharasshinak, amikor az fenyegeti a lányt. Nem lebeszélni akarja az ujjtördelésről. Szíve mélyén a lábujjaival folytatná, ha úgy volna. Csak hogy bármit is szeretne, ez az átkozott ábrándosság úgy ül rajta, mint ha sziklával súlyozták volna oda.*
- Ugye, megkaphatom? Én csak… nagyon szeretném *sóhajt ábrándosan. Dehogy foglalkozik ő a feleséggel, holmi kardokkal, a lány ujjainak épségével, amikor talán a csontos ujjú teremtés választ adhat, így neki címzi a vágyódó szavakat, ha már senki más nem nyitott felé pozitív válasszal.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9131-9150