Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 304 (6061. - 6080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-15 22:10:09
Üzenet elküldve: 2018-04-15 22:10:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Virágszedők Titkos Társasága//
* Lustán szállingóznak a füstkarikák, miközben teljesen kényelembe helyezi magát a fa alatt. Nem különösebben zavartatja magát továbbra sem, hiába Lyi idegesítő szócséplése és elégedetlenkedése. Az állapotukra tett célzásra megvonja a vállát és rövidre zárja a vitát. *
- Pontosan.
* Nem mozdul akkor sem, amikor a lány mellé lép, hogy helyette kapdossa el a lehulló dolgokat, Wram csak annyit tesz, hogy a rá ejtett darabot maga mellé ejti a földre. *
- Ami nekem kell, az megvan. Ez már a te ügyködésed, és nem fogom fárasztani magam vele.
* Vonja meg ismét flegmán a vállát, és pipázik tovább. *
* Lustán szállingóznak a füstkarikák, miközben teljesen kényelembe helyezi magát a fa alatt. Nem különösebben zavartatja magát továbbra sem, hiába Lyi idegesítő szócséplése és elégedetlenkedése. Az állapotukra tett célzásra megvonja a vállát és rövidre zárja a vitát. *
- Pontosan.
* Nem mozdul akkor sem, amikor a lány mellé lép, hogy helyette kapdossa el a lehulló dolgokat, Wram csak annyit tesz, hogy a rá ejtett darabot maga mellé ejti a földre. *
- Ami nekem kell, az megvan. Ez már a te ügyködésed, és nem fogom fárasztani magam vele.
* Vonja meg ismét flegmán a vállát, és pipázik tovább. *
6079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-10 20:11:33
Üzenet elküldve: 2018-04-10 20:11:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágia Fénye//
*Kicsit bízik benne, hogy majd a tisztáson megállnak kicsit. Nem fáradt még, dehogy, csak szereti ezt a helyet. Sokáig jelentette ez a talpalatnyi kis béke szigete a menedéket számára mindentől, ami rosszat Artheniorban átélt. Mintha itt nem lenne pici, vagy inkább nyugodtan lehetne pici, anélkül, hogy a nagyobbaktól kéne félnie. Most is felszakad belőle egy kis vágyakozó sóhaj. Jó lenne letelepedni valamelyik fa alá ücsörögni kicsit. Meditálni, ha úgy tetszik, bár Soynara nem gondolkodja túl ezt a dolgot. A lényeg, hogy itt jól érezné magát. De Kriyon diktálja a tempót, magyaráz is közben valamit, Soynara meg persze, hogy nem kérdezi meg, megállnak-e egy kicsit. Hát csak mennek tovább.*
*Kicsit bízik benne, hogy majd a tisztáson megállnak kicsit. Nem fáradt még, dehogy, csak szereti ezt a helyet. Sokáig jelentette ez a talpalatnyi kis béke szigete a menedéket számára mindentől, ami rosszat Artheniorban átélt. Mintha itt nem lenne pici, vagy inkább nyugodtan lehetne pici, anélkül, hogy a nagyobbaktól kéne félnie. Most is felszakad belőle egy kis vágyakozó sóhaj. Jó lenne letelepedni valamelyik fa alá ücsörögni kicsit. Meditálni, ha úgy tetszik, bár Soynara nem gondolkodja túl ezt a dolgot. A lényeg, hogy itt jól érezné magát. De Kriyon diktálja a tempót, magyaráz is közben valamit, Soynara meg persze, hogy nem kérdezi meg, megállnak-e egy kicsit. Hát csak mennek tovább.*
6078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-08 14:37:25
Üzenet elküldve: 2018-04-08 14:37:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Khad'un//
*A legtöbb dologban egyet értenek. A mágiával szemben viszont a férfinek vannak megjegyzései. Az egyoldalú kifejezést látszik is Quantall-on, hogy nem teljesen érti.*
-Ha ezzel arra gondolsz, hogy csak egy felhasználási módja van akkor igen. Ez egy speciális mágia volt amit külön erre a célra hoztak létre.
*A következő kérdésre már magabiztosabban rázza meg Quantall a fejét.*
-Nincs. Vagyis még nem hallottam ilyenről.A holdmágiának vannak különleges varázslatai melyekkel lehet befolyásolni személyeket, de ahhoz át kell adni a testünket bizonyos lényeknek és csak rajtunk keresztül hoznak létre hatásokat. De az általunk ismert mágiák a varázslótudomány szempontjából csak az úgynevezett jéghegy csúcsa. Sok mindent nem tudunk és napról napra bukkanhatnak fel új vagy ismeretlen varázslatok.
*Szomorú, de így van. Mármint Quantall-nak és a legtöbb kutató számára nem szomorú mivel ezért is gyönyörű a mágia. A megjegyzésre, hogy halandók cselekedhettek isteni javaslatra is Quantall bólint. Ezt ő is gondolta. A fény rendjének kérdésére Quantall megrázza a fejét. Ő úton volt mikor ezek a pletykák keringtek. A hallott mondatra látszik rajta, hogy meglepődött.*
-Ennek még utána kell majd járnom. Nagyon furcsa.
*Főleg az, hogy képesek voltak mágiát használni. Ez szembe megy Quantall eddigi istenekkel kapcsolatos tudásával. A kérdés pedig tényleg felmerül, hogy mi haszna lenne az istennőnek ebből. A megjegyzésre, hogy a másik Teysus hívő Quantall felkapja a fejét.*
-Valóban? Örömmel venném ha beszélnél az istenről és a híveiről. Eddig nem sokat tudtam meg csak, hogy nem javallott teljesen megbízni abban amit a hívei mondanak mert kétszer megpróbáltak már átverni.
*A legtöbb dologban egyet értenek. A mágiával szemben viszont a férfinek vannak megjegyzései. Az egyoldalú kifejezést látszik is Quantall-on, hogy nem teljesen érti.*
-Ha ezzel arra gondolsz, hogy csak egy felhasználási módja van akkor igen. Ez egy speciális mágia volt amit külön erre a célra hoztak létre.
*A következő kérdésre már magabiztosabban rázza meg Quantall a fejét.*
-Nincs. Vagyis még nem hallottam ilyenről.A holdmágiának vannak különleges varázslatai melyekkel lehet befolyásolni személyeket, de ahhoz át kell adni a testünket bizonyos lényeknek és csak rajtunk keresztül hoznak létre hatásokat. De az általunk ismert mágiák a varázslótudomány szempontjából csak az úgynevezett jéghegy csúcsa. Sok mindent nem tudunk és napról napra bukkanhatnak fel új vagy ismeretlen varázslatok.
*Szomorú, de így van. Mármint Quantall-nak és a legtöbb kutató számára nem szomorú mivel ezért is gyönyörű a mágia. A megjegyzésre, hogy halandók cselekedhettek isteni javaslatra is Quantall bólint. Ezt ő is gondolta. A fény rendjének kérdésére Quantall megrázza a fejét. Ő úton volt mikor ezek a pletykák keringtek. A hallott mondatra látszik rajta, hogy meglepődött.*
-Ennek még utána kell majd járnom. Nagyon furcsa.
*Főleg az, hogy képesek voltak mágiát használni. Ez szembe megy Quantall eddigi istenekkel kapcsolatos tudásával. A kérdés pedig tényleg felmerül, hogy mi haszna lenne az istennőnek ebből. A megjegyzésre, hogy a másik Teysus hívő Quantall felkapja a fejét.*
-Valóban? Örömmel venném ha beszélnél az istenről és a híveiről. Eddig nem sokat tudtam meg csak, hogy nem javallott teljesen megbízni abban amit a hívei mondanak mert kétszer megpróbáltak már átverni.
6077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-08 13:39:42
Üzenet elküldve: 2018-04-08 13:39:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Quantall//
*Khad nem tud róla, hogy a sötételf nincs tisztában azzal, amit mond, hiszen Kagan eredetileg Quantallnak mondta, hogy adjon át egy üzenetet.
Viszont ha tudna is róla, sem nagyon zavartatná magát, ugyanis mikor Khad átadja a parancsot, akkor így is-úgy is hallani fogja a sötételf.
A Kósza Pinty ésszerűnek tűnik, így ezt Khad nem is kommentálja. Abban is egyetértenek, hogy jobb lenne kerülni a tömegeket (már ha vannak).
A következő kérdéssel kapcsolatban pedig picit hosszabb diskurzust nyitnak.*
-Őszintén szólva egyáltalán nem vagyok szakértő a mágiákkal kapcsolatban, de annyit sejtek, hogy a mágiaágak többsége egyoldalú.
*Itt picit megerősítésre vár. Ha megkapja, folytatja.*
-A rituálé elképzelhető, de van olyan nem istenhez köthető varázslat, ami nem kizárólag megnyugtatja, vagy feltüzeli az embereket?
*Ez a kérdés nem költői, hiszen Khad csak logika alapján tudja felvezetni gondolkodásmódját, információ híján.*
-Viszont... Az istenek általában szeretnek halandók útján cselekedni, így nem hinném, hogy kizárja a rituálé az isteneket.
*Szó sincs róla, hogy Quantall ezt hinné, de azért Khad megemlíti a biztonság kedvéért.
Mikor az elkezdi kizárni az isteneket, Khad nem tud nem egyetérteni a dolog Sa'Tereth-részével. Hiszen a halál istenének mi haszna lenne abból, hogy Laorból pacifistát csinál, vagy Kaganból békés hedonistát?
Viszont Eeyr-rel kapcsolatban nem ennyire biztos.*
-Hallottál már a Fény Rendjéről?
*Ez költői kérdés, hiszen kevés olyan emberről tud, akihez nem jutottak el a kikötő hírei.*
-Eeyr-hívők, és van egy olyan kellemetlen szokásuk, hogy lemészárolnak mindenkit, aki nem Eeyrt vallja istenének.
És korábban szemtanúja voltam, ahogy az egyikük fénymágiát használt. Azt is el tudom képzelni, hogy (bár szakrális mágiáról van szó), nem az istenek akaratából történt.
Viszont akkor megint feljön a kérdés: mi hasznuk lenne ebből?
*A Teysuh-résszel viszont ismét egyetért. Neki nincs egyértelmű célja, ő simán megteszi azt, hogy az emberek elé tesz egy lehetőséget, egy tényezőt, hogy hozzanak ki belőle, amit tudnak.
Ráadásul neki nincs egy tisztán gonosz, vagy tisztán jó moralitása, így pozitív és negatív eredménye is lehet annak, amit tesz.*
-Egyébként jómagam is Teysuh-hívő vagyok. Erősen rá vall egy ilyen cselekedet.
*Ekkorra már kiérnek a tisztásra. Khad hall a távolból kiáltozást, és mintha füstcsíkot is látna kígyózni, de egyelőre nem fog gyanút, hiszen a piac hangját és a kémények füstjét is láthatná.
Így a folyó felé veszi az irányt.*
*Khad nem tud róla, hogy a sötételf nincs tisztában azzal, amit mond, hiszen Kagan eredetileg Quantallnak mondta, hogy adjon át egy üzenetet.
Viszont ha tudna is róla, sem nagyon zavartatná magát, ugyanis mikor Khad átadja a parancsot, akkor így is-úgy is hallani fogja a sötételf.
A Kósza Pinty ésszerűnek tűnik, így ezt Khad nem is kommentálja. Abban is egyetértenek, hogy jobb lenne kerülni a tömegeket (már ha vannak).
A következő kérdéssel kapcsolatban pedig picit hosszabb diskurzust nyitnak.*
-Őszintén szólva egyáltalán nem vagyok szakértő a mágiákkal kapcsolatban, de annyit sejtek, hogy a mágiaágak többsége egyoldalú.
*Itt picit megerősítésre vár. Ha megkapja, folytatja.*
-A rituálé elképzelhető, de van olyan nem istenhez köthető varázslat, ami nem kizárólag megnyugtatja, vagy feltüzeli az embereket?
*Ez a kérdés nem költői, hiszen Khad csak logika alapján tudja felvezetni gondolkodásmódját, információ híján.*
-Viszont... Az istenek általában szeretnek halandók útján cselekedni, így nem hinném, hogy kizárja a rituálé az isteneket.
*Szó sincs róla, hogy Quantall ezt hinné, de azért Khad megemlíti a biztonság kedvéért.
Mikor az elkezdi kizárni az isteneket, Khad nem tud nem egyetérteni a dolog Sa'Tereth-részével. Hiszen a halál istenének mi haszna lenne abból, hogy Laorból pacifistát csinál, vagy Kaganból békés hedonistát?
Viszont Eeyr-rel kapcsolatban nem ennyire biztos.*
-Hallottál már a Fény Rendjéről?
*Ez költői kérdés, hiszen kevés olyan emberről tud, akihez nem jutottak el a kikötő hírei.*
-Eeyr-hívők, és van egy olyan kellemetlen szokásuk, hogy lemészárolnak mindenkit, aki nem Eeyrt vallja istenének.
És korábban szemtanúja voltam, ahogy az egyikük fénymágiát használt. Azt is el tudom képzelni, hogy (bár szakrális mágiáról van szó), nem az istenek akaratából történt.
Viszont akkor megint feljön a kérdés: mi hasznuk lenne ebből?
*A Teysuh-résszel viszont ismét egyetért. Neki nincs egyértelmű célja, ő simán megteszi azt, hogy az emberek elé tesz egy lehetőséget, egy tényezőt, hogy hozzanak ki belőle, amit tudnak.
Ráadásul neki nincs egy tisztán gonosz, vagy tisztán jó moralitása, így pozitív és negatív eredménye is lehet annak, amit tesz.*
-Egyébként jómagam is Teysuh-hívő vagyok. Erősen rá vall egy ilyen cselekedet.
*Ekkorra már kiérnek a tisztásra. Khad hall a távolból kiáltozást, és mintha füstcsíkot is látna kígyózni, de egyelőre nem fog gyanút, hiszen a piac hangját és a kémények füstjét is láthatná.
Így a folyó felé veszi az irányt.*
6076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-06 14:20:20
Üzenet elküldve: 2018-04-06 14:20:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Virágszedők Titkos Társasága//
*Az ork megjegyzését, miszerint Nairada távozásával az elf már csak nála próbálkozhat, teljesen figyelmen kívül hagyja. Az orkot viszont láthatólag az hagyja hidegen, amit ő mond, bár a faji hovatartozás sosem érdekelte különösebben, most is csak a rend kedvéért jegyezte meg.*
- Lábadozol?
*Kérdését az elfhez intézi, mert nem vett észre kötést rajta, vagy mást. Talán valami nyavalyája van.
Bár minden nyűge ellenére az elf mégis a fára mászik, bár láthatóan elégedetlen bajtársával. Natalayda szoknyájába csippentve lép a fa alá, nem esik nehezére, hogy elkapkodjon néhány szál virágot, amit amúgy is neki szednek. Pláne, ha füllentésből fakadóan történik mindez.*
- Semmi gond, majd én elkapom, amit ledobálsz. Igazán nem kell túlzásba esni, pár szál bőven elég…
*Kinyújtja kezét a fa tövébe telepedett ork felé, akinek a fején landolt az első szál Észak reménye.*
- Szabad?
*Kéri a virágot, de már fölfelé pislog, hogy ha Lyi dobja a következőt, érte tudjon nyúlni.*
- Mi a tervetek? A városba mentek? *érdeklődik, mikor egy szórólapot fúj felé a tavaszi szél.
A papíros a szoknyájának repül, fel is akad rajta. Lehajol, hogy elseperje, de aztán mégis rápillant, de csak a címet olvassa el. Csak mikor a virágait megkapta és az elf lemászik a fáról, akkor nézi meg alaposabban a szórólapot. Ahogy olvassa, szépen lassan elkerekednek szürkészöld szemei. Hosszú hajtekervényére sandít, majd megállapítja, hogy azért az ő világosszőke haja, közel sem olyan fehér, mint amire rá lehetne sütni, hogy megszállták volna. Végül gondolkodás nélkül odaadja az orknak, vagy az elfnek, amelyikük hamarabb elveszi. Míg azok olvasnak, vagy bármit is csinálnak a papírral, két parasztasszony halad el mellettük, egy megpakolt öszvérrel. Sietős lépteik ellenére is látszik, hogy a piacról haladnak haza. Talán az egyik Arthenior közeli tanyácskáról hozták a portékáikat eladni.
A szőke szépség érdekes szófoszlányokra lesz figyelmes.*
-… démonokról beszélt a szomszéd kofa… *mondja az egyik.*
-… a városőrség majd szétcsap köztük… *válaszol a másik.*
- Addigra nem csak a gazdagnegyed, de a piac is lángolni fog…
- Dehogy is, meglátod, pár nap múlva hozhatjuk a tojást is jópénzért...
*Natalayda kerekedő szemmel bámul utánuk, milyen démonokról beszélnek, meg városőrségről, s még távolodva is vissza hallik egy-egy szó, de arra már cseppet sem figyel, csak a testőrre néz, majd a két férfira, azok vajon mit szólnak ehhez.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.06 14:23:12
*Az ork megjegyzését, miszerint Nairada távozásával az elf már csak nála próbálkozhat, teljesen figyelmen kívül hagyja. Az orkot viszont láthatólag az hagyja hidegen, amit ő mond, bár a faji hovatartozás sosem érdekelte különösebben, most is csak a rend kedvéért jegyezte meg.*
- Lábadozol?
*Kérdését az elfhez intézi, mert nem vett észre kötést rajta, vagy mást. Talán valami nyavalyája van.
Bár minden nyűge ellenére az elf mégis a fára mászik, bár láthatóan elégedetlen bajtársával. Natalayda szoknyájába csippentve lép a fa alá, nem esik nehezére, hogy elkapkodjon néhány szál virágot, amit amúgy is neki szednek. Pláne, ha füllentésből fakadóan történik mindez.*
- Semmi gond, majd én elkapom, amit ledobálsz. Igazán nem kell túlzásba esni, pár szál bőven elég…
*Kinyújtja kezét a fa tövébe telepedett ork felé, akinek a fején landolt az első szál Észak reménye.*
- Szabad?
*Kéri a virágot, de már fölfelé pislog, hogy ha Lyi dobja a következőt, érte tudjon nyúlni.*
- Mi a tervetek? A városba mentek? *érdeklődik, mikor egy szórólapot fúj felé a tavaszi szél.
A papíros a szoknyájának repül, fel is akad rajta. Lehajol, hogy elseperje, de aztán mégis rápillant, de csak a címet olvassa el. Csak mikor a virágait megkapta és az elf lemászik a fáról, akkor nézi meg alaposabban a szórólapot. Ahogy olvassa, szépen lassan elkerekednek szürkészöld szemei. Hosszú hajtekervényére sandít, majd megállapítja, hogy azért az ő világosszőke haja, közel sem olyan fehér, mint amire rá lehetne sütni, hogy megszállták volna. Végül gondolkodás nélkül odaadja az orknak, vagy az elfnek, amelyikük hamarabb elveszi. Míg azok olvasnak, vagy bármit is csinálnak a papírral, két parasztasszony halad el mellettük, egy megpakolt öszvérrel. Sietős lépteik ellenére is látszik, hogy a piacról haladnak haza. Talán az egyik Arthenior közeli tanyácskáról hozták a portékáikat eladni.
A szőke szépség érdekes szófoszlányokra lesz figyelmes.*
-… démonokról beszélt a szomszéd kofa… *mondja az egyik.*
-… a városőrség majd szétcsap köztük… *válaszol a másik.*
- Addigra nem csak a gazdagnegyed, de a piac is lángolni fog…
- Dehogy is, meglátod, pár nap múlva hozhatjuk a tojást is jópénzért...
*Natalayda kerekedő szemmel bámul utánuk, milyen démonokról beszélnek, meg városőrségről, s még távolodva is vissza hallik egy-egy szó, de arra már cseppet sem figyel, csak a testőrre néz, majd a két férfira, azok vajon mit szólnak ehhez.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.06 14:23:12
6075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-05 13:07:35
Üzenet elküldve: 2018-04-05 13:07:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Séta közben nem beszélnek sokat. Nincs is rá szükségük, a legfontosabbakat már megbeszélték. Kétszer. Így a komolyabb témákról lassan átkanyarodhatnak a semmitmondó csevegésre, ami segít Narának ismét összeszedni magát. Nem akar tovább lelkizni, a végén még azt hinné a bátyja, ugyanolyan elkeseredett, érzelmektől túlfűtött kislány maradt, mint néhány éve volt. A feltételezés nem állna messze a valóságtól, de jobb a látszat mögé bújni.*
-Én sokkal jobban szeretem, mint Wegtorent. Egész más hangulata van, és még a lakosság is sokkal barátságosabb. Persze lehet, csak a rossz emlékek miatt gondolom így, de jobban érzem itt maga, ez a fontos.
*A tűz városa épp olyan, mint amilyen apjuk volt, talán ezért is volt összeférhetetlen a lánnyal. Már mikor eltervezte a szökését tudta, nem maradhat. Messzire kell utaznia, és nem csak azért, hogy ne akadhassanak könnyedén a nyomára.*
-De nem csak a mágia következménye lehet. *Pillant körbe a tisztást ölelő növényeken.* Lehet, hogy utólag ültették ide ezt a pár fát, hogy még szebb, varázslatosabb legyen a hely, és nagyobb népszerűségnek örvendjen. Artheniornak is jót tesz, ha van valami látványosság a környékén, és ezzel az elhivatott mágustanoncokat is bevonzhatják. Gondolom én.
*Teszi még hozzá. Sosem bízott az istenekben, sem a mágiájukban, így az sem igazán érdekli, mennyi alapja van a pletykáknak.*
-Vérkert. És ott lenne oltár, vagy valami, ami mellett térdelve bizonyosságot adhatnak hitükről? Nekem ez elég furcsa. Teysus templomát valahol a külső területeken tudnám elképzelni, a semmi közepén. Ott aztán nincs semmi, ami felboríthatná az egyensúlyt.
*Hangján is hallani, nem igazán érdekli, kinek hol áll a tiszteletére épület. Amíg őt nem piszkálják az istenek, addig tökéletes koegzisztenciában képes létezni velük. Aztán ki tudja, lehet egyszer ő is elkezd majd mágiát tanulni, mikor úgy érzi, a pusztakezes harci képességeit már nincs hova fejlesztenie.*
-Mesélsz nekem egy kicsit arról, milyen volt otthon, miután eljöttem? Apánk mit szólt hozzá? Kerestetett egyáltalán?
*Fordul Grael felé. Egy ideje gondolkodott már ezen, mi történhetett a szökése után, de eddig nem akarta felhozni a dolgot. Most viszont úgy tűnik, mindkettőjüknek sikerült túllépni a sérelmeiken, talán semmilyen sebet nem fog ezzel feltépni.*
*Séta közben nem beszélnek sokat. Nincs is rá szükségük, a legfontosabbakat már megbeszélték. Kétszer. Így a komolyabb témákról lassan átkanyarodhatnak a semmitmondó csevegésre, ami segít Narának ismét összeszedni magát. Nem akar tovább lelkizni, a végén még azt hinné a bátyja, ugyanolyan elkeseredett, érzelmektől túlfűtött kislány maradt, mint néhány éve volt. A feltételezés nem állna messze a valóságtól, de jobb a látszat mögé bújni.*
-Én sokkal jobban szeretem, mint Wegtorent. Egész más hangulata van, és még a lakosság is sokkal barátságosabb. Persze lehet, csak a rossz emlékek miatt gondolom így, de jobban érzem itt maga, ez a fontos.
*A tűz városa épp olyan, mint amilyen apjuk volt, talán ezért is volt összeférhetetlen a lánnyal. Már mikor eltervezte a szökését tudta, nem maradhat. Messzire kell utaznia, és nem csak azért, hogy ne akadhassanak könnyedén a nyomára.*
-De nem csak a mágia következménye lehet. *Pillant körbe a tisztást ölelő növényeken.* Lehet, hogy utólag ültették ide ezt a pár fát, hogy még szebb, varázslatosabb legyen a hely, és nagyobb népszerűségnek örvendjen. Artheniornak is jót tesz, ha van valami látványosság a környékén, és ezzel az elhivatott mágustanoncokat is bevonzhatják. Gondolom én.
*Teszi még hozzá. Sosem bízott az istenekben, sem a mágiájukban, így az sem igazán érdekli, mennyi alapja van a pletykáknak.*
-Vérkert. És ott lenne oltár, vagy valami, ami mellett térdelve bizonyosságot adhatnak hitükről? Nekem ez elég furcsa. Teysus templomát valahol a külső területeken tudnám elképzelni, a semmi közepén. Ott aztán nincs semmi, ami felboríthatná az egyensúlyt.
*Hangján is hallani, nem igazán érdekli, kinek hol áll a tiszteletére épület. Amíg őt nem piszkálják az istenek, addig tökéletes koegzisztenciában képes létezni velük. Aztán ki tudja, lehet egyszer ő is elkezd majd mágiát tanulni, mikor úgy érzi, a pusztakezes harci képességeit már nincs hova fejlesztenie.*
-Mesélsz nekem egy kicsit arról, milyen volt otthon, miután eljöttem? Apánk mit szólt hozzá? Kerestetett egyáltalán?
*Fordul Grael felé. Egy ideje gondolkodott már ezen, mi történhetett a szökése után, de eddig nem akarta felhozni a dolgot. Most viszont úgy tűnik, mindkettőjüknek sikerült túllépni a sérelmeiken, talán semmilyen sebet nem fog ezzel feltépni.*
6074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-04 14:14:21
Üzenet elküldve: 2018-04-04 14:14:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lylina Tasyer//
* Újdonsült lovával Visgher a tisztás felé veszi az irány, hogy paripája kicsit szaladgálhasson szabadon. Az idő is kifejezetten kellemesnek mondható, s így legalább a férfi is el tud tölteni néhány kellemes órát a szabadban. A tisztásra érve, egyből megpillantja a zöldellő gyepet és fákat, amik igazán illenek eme tavaszi naphoz. A lovat kicsit szabadon ereszti és reméli, hogy nem fog messzire elkóborolni, de ha mégis, akkor majd utána megy, hisz a városból nem igazán tud kiszökni anélkül, hogy megállítsa valaki. *
- Ne kószálj el messzire paci! * Adja parancsba a lónak, mintha az valami kis gyerek lenne. Ezután leheveredik Visgher a domb szélére, hogy pihenjen kicsit és onnan tartsa szemmel lovát. *
* Újdonsült lovával Visgher a tisztás felé veszi az irány, hogy paripája kicsit szaladgálhasson szabadon. Az idő is kifejezetten kellemesnek mondható, s így legalább a férfi is el tud tölteni néhány kellemes órát a szabadban. A tisztásra érve, egyből megpillantja a zöldellő gyepet és fákat, amik igazán illenek eme tavaszi naphoz. A lovat kicsit szabadon ereszti és reméli, hogy nem fog messzire elkóborolni, de ha mégis, akkor majd utána megy, hisz a városból nem igazán tud kiszökni anélkül, hogy megállítsa valaki. *
- Ne kószálj el messzire paci! * Adja parancsba a lónak, mintha az valami kis gyerek lenne. Ezután leheveredik Visgher a domb szélére, hogy pihenjen kicsit és onnan tartsa szemmel lovát. *
6073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-04 08:42:56
Üzenet elküldve: 2018-04-04 08:42:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Virágszedők Titkos Társasága//
-Egy kis mókát kerestem, ennyi az egész, de persze vannak olyanok, akik erre nem vevőek. Na mi van veled, én vagyok a friss, lábadozó beteg, te az életerős nagy és erős ork, és te vagy az, aki nem segít egy gyönge nőnek? Hát hol az illem te vén kuruzsló? Ezt tanítják tifelétek? *fordul a pipadohányt köhécselő kovács-kéménye után, miután az kényelmesen elhelyezkedett. *
-Azt hitted, hogy ennyivel megúszod? Na emeld fel azt az elkényelmesedett alfeled, és segíts! Legalább a szütyőt tartsd amibe hajigálhatom a virágot! Te! *szól a másiknak lent, miközben ő már felfele mászik* Te meg segíthetsz, ha gyorsan akarsz végezni. *Ezzel máris a fejére hajít az orknak egy virágot, nyomatékosításképpen. *
-Egy kis mókát kerestem, ennyi az egész, de persze vannak olyanok, akik erre nem vevőek. Na mi van veled, én vagyok a friss, lábadozó beteg, te az életerős nagy és erős ork, és te vagy az, aki nem segít egy gyönge nőnek? Hát hol az illem te vén kuruzsló? Ezt tanítják tifelétek? *fordul a pipadohányt köhécselő kovács-kéménye után, miután az kényelmesen elhelyezkedett. *
-Azt hitted, hogy ennyivel megúszod? Na emeld fel azt az elkényelmesedett alfeled, és segíts! Legalább a szütyőt tartsd amibe hajigálhatom a virágot! Te! *szól a másiknak lent, miközben ő már felfele mászik* Te meg segíthetsz, ha gyorsan akarsz végezni. *Ezzel máris a fejére hajít az orknak egy virágot, nyomatékosításképpen. *
6072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-03 22:25:24
Üzenet elküldve: 2018-04-03 22:25:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
- Hát igen, a rossz hír gyorsan terjed. *bölcselkedik kicsit ő is, hiszen a Szegénynegyedben számtalan rosszindulatú pletykát hallott már, bár igyekezett nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, tekintve, hogy a nagy részük hazugság volt. A nyerést illető megjegyzést pedig csak egy szemforgatásra méltatja, ez a téma sose lesz a szíve csücske.*
- Ez esetben jobb lesz nekem is vigyázni! *feleli nevetve, miközben egyik kezével eltakarja a szemeit, hogy még véletlenül se tudjon a botra nézni*
- Haha, ez aztán igazán hősies cselekedet lenne! *képzeli el mosolyogva, ahogy megmentik, majd hirtelen lehalkítja a hangját és közelebb hajol a fiúhoz* De eláruljak egy titkot? *kérdezi lelkesen* Ez csak álca! Ha akarnám, könnyedén meg tudnék szökni. Csak még várok a megfelelő pillanatra... *avatja be őt kacagva. Sose volt az a megmentésre váró hölgyike típus, szereti a magába kezébe venni a dolgokat, és ezt szeretné tisztázni is, annak ellenére, hogy igazán jól esik neki a kiszabadítására szőtt terv. Az erdőben lévő vadállatok említése azonban kicsit ront a hangulatán, és felhőtlen jókedve csak akkor tér vissza, mikor már nem áll két lábbal a földön. Kezdeti rémülete hamar elmúlik, és igyekszik inkább jól érezni magát*
- Hát, igazán nem tudom, hogy elbírok-e majd vele... *jegyzi meg mosolyogva, miközben elveszi a botot, és most ő igyekszik azt is, meg a kosarat is tartani, úgy, hogy közben lehetőség szerint kapaszkodni is tudjon*
- Bocsánat, nem tudtam, hogy el vagyok rabolva! *suttogja, majd nemcsak a beszédet hagyja abba, de levegőt sem mer venni. Pár másodpercnél azonban nem bírja tovább, újra lélegeznie kell, és ha már itt tart, akkor beszélni is* Nem megy nekem ez az elrablás-dolog! *jegyzi meg tettetett szomorúsággal. A szomorúság azonban részben valódivá válik, amikor az életére terelődik a szó*
- Igen... *kezdi kissé vontatottan* A templomban az egyik pap tanított meg. *igyekszik rövidre zárni a témát, és nem belemenni olyan részletekbe, hogy anyja és nagyanyja azért vállaltak plusz munkákat, hogy neki ne kelljen és több ideje legyen tanulni. Még mindig kissé rosszul érzi magát, hogy erre csak olyan későn jött rá, de amióta leesett neki a dolog, és különösen, mióta ketten maradtak anyjával, ő is teljes erejével kiveszi a részét a munkából, és csak fennmaradó, igen kevés szabadidejében igyekszik tovább képezni magát. Miközben ezek a gondolatok átfutnak az agyán, hirtelen nagyon melege támad, és biztos benne, hogy kissé el is vörösödött. Zavarában azt sem tudja, mihez kezdjen, szeretne már újra a saját lábán állni, de azért igyekszik összeszedni magát és válaszolni a másik kérdésre is*
- Gyakorlatilag bármit. Szeretném minél jobban megismerni a világot. *vallja be kissé zavartan, mert ő is érzi, ez milyen furán hangozhat olyasvalaki szájából, aki a Szegénynegyedből jött. ~De nem akarok örökre ott ragadni!~ támad fel benne már sokadjára a gondolat, ám eddig még mindig nem merte rászánni magát, hogy bármit is megvalósítson belőle, ezért pedig kifejezetten haragszik magára. Még önmagának is csak félve ismeri be, de hosszú ideje ez a kis kirándulás a legmesszebb, ahová otthonától merészkedett. ~De majd egy nap...~ ezzel odázza el már jó ideje a dolgokat, és most sem mer másik választ adni magának. Inkább igyekszik elnyomni ezeket a gondolatait, és maga helyett a fiúra figyelni*
- Vándorolsz? *kérdez vissza, mert most már határozottan érzi, hogy a szerencsejátékra utaló célzások csak az ő bosszantására, és a téma elterelésére vannak* Ezt úgy érted, hogy nincs otthonod? *folytatja, majd rájön, hogy ez mennyire tapintatlannak tűnhet, így hebegve magyarázkodni próbál* Vagyis... nem úgy értettem... biztos, hogy van valahol... *próbálja menteni a menthetőt, és határozottan örül, hogy végre újra szilárd talajt érezhet a lába alatt*
- Köszönöm. *válaszolja, miközben próbálja összeszedni magát és a gondolatait, így a következő rövid megjegyzést nem is hallja, csak az azt követő magyarázkodást*
- Egy vándortárs? *ismétli bizonytalanul, mert nem igazán tudja mire vélni a dolgot* És ő hol volt eddig? Nem lesz baj, hogy csak most jössz vissza? *aggodalmaskodik, mert ha az ő társáról lenne szó, ő biztos aggódna, hogy hol töltötte az éjszakát. Bár a leírás alapján nem tűnik neki túl szimpatikusnak az illető, és kissé szorongani kezd, ahogy közelebb érnek az említett kanyarhoz. ~ Kettesben sétálgatni az más, na de két férfi egy védtelen nő ellen?~ ragadják el gondolatai, és fejben már hallja is a legújabb otthoni pletykákat az eltűnt fiatal lányról, akit nem láttak többé, majd nem sokkal később előkerült az erdő mélyéről brutálisan megcsonkított holtteste. Igyekszik kiverni fejéből ezeket a bugyuta gondolatokat, hisz a fiúra nézve nehezen tudja elhinni, hogy ártani akarna neki, ám lépései azért érezhetően lassabbak lesznek, ahogy haladnak. ~Hogy keveredhettem ilyesmibe?! És pont most nincs senki a közelben!~ kapcsol magasabb fokozatra az aggódásban, miközben eszébe jutnak a mindenféle útonálló haramiákról szóló történetek*
- Mi... micsoda? *pislog először zavartan, míg leesik neki, hogy egyelőre nem fenyegeti veszély, csak a gondolataiban. ~Miért kíváncsi rá hirtelen? Teszteli, hogy hogy viselkedek? Hogy mit szólnék, ha tényleg elrabolna? Lehet, hogy az előbbi nem csak játék volt?~ pörög a maximumra paranoiája, és már biztos benne, az arcára van írva az aggodalom. Vesz azonban egy mély levegőt, és igyekszik lenyugtatni magát. ~Bármi lesz is, emelt fővel nézek vele szembe!~határozza el magát, miközben már csak pár lépésnyire vannak az említett kanyartól*
- A célom? *igyekszik valami összefüggő választ kinyögni, bár jelenleg kissé nehezére esik a gondolkodás, és éberen figyel minden neszre maga körül* Hogy magam mögött hagyjam azt átkozott helyet! *mondja ki végre őszintén, amit gondol, ám az önmagától is szokatlan hangnem észhez téríti, és lehűti lázas képzeletét* Vagyis nem... illetve talán mégis. *kezd bele látszólag kissé összefüggéstelenül, de még sose kellett hangosan megfogalmazni a gondolatait ilyen téren, így kissé nehezére esik a dolog. Hogy több ideje legyen gondolkodni, egy közeli fához sétál, és leroskad a tövébe*
- Én tényleg segíteni akarok az embereken. *kezdi el babrálni egyik kezével a közelben lévő fűszálakat* Azt hittem, ha tanulok, talán jobbá tudom tenni az életüket... vagy legalább a saját életem. De még mindig ugyanott vagyok. *tép ki dühösen pár fűszálat, majd nézi, ahogy a szél elsodorja őket nyitott tenyeréből. ~A legrosszabb az egészben, hogy ezzel úgy érzem, semmibe veszem az áldozatot, amit anya meg nagyi hozott értem...~ keseredik el magában, míg eszébe nem jut, hogy nincsen egyedül*
- Ne haragudj! Sajnálom! *próbálkozik meg egy bocsánatkérő mosollyal* Miért van az, hogy valahányszor beszélünk, annak mindig ilyesmi a vége? *kérdezi kissé szomorúan a lelkizésre célozva, mikor általában nem szokta ilyen könnyen kiönteni a szívét senkinek. Ugyanakkor be kell vallani, jól esik végre olyasvalakivel beszélgetnie, aki nem csak apró-cseprő hétköznapi dolgokról tud valamit, és nem az a legfontosabb problémája, mi készül otthon vacsorára vagy hogy melyik kocsmában igyon este?*
//Orcátlan meghívás//
- Hát igen, a rossz hír gyorsan terjed. *bölcselkedik kicsit ő is, hiszen a Szegénynegyedben számtalan rosszindulatú pletykát hallott már, bár igyekezett nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, tekintve, hogy a nagy részük hazugság volt. A nyerést illető megjegyzést pedig csak egy szemforgatásra méltatja, ez a téma sose lesz a szíve csücske.*
- Ez esetben jobb lesz nekem is vigyázni! *feleli nevetve, miközben egyik kezével eltakarja a szemeit, hogy még véletlenül se tudjon a botra nézni*
- Haha, ez aztán igazán hősies cselekedet lenne! *képzeli el mosolyogva, ahogy megmentik, majd hirtelen lehalkítja a hangját és közelebb hajol a fiúhoz* De eláruljak egy titkot? *kérdezi lelkesen* Ez csak álca! Ha akarnám, könnyedén meg tudnék szökni. Csak még várok a megfelelő pillanatra... *avatja be őt kacagva. Sose volt az a megmentésre váró hölgyike típus, szereti a magába kezébe venni a dolgokat, és ezt szeretné tisztázni is, annak ellenére, hogy igazán jól esik neki a kiszabadítására szőtt terv. Az erdőben lévő vadállatok említése azonban kicsit ront a hangulatán, és felhőtlen jókedve csak akkor tér vissza, mikor már nem áll két lábbal a földön. Kezdeti rémülete hamar elmúlik, és igyekszik inkább jól érezni magát*
- Hát, igazán nem tudom, hogy elbírok-e majd vele... *jegyzi meg mosolyogva, miközben elveszi a botot, és most ő igyekszik azt is, meg a kosarat is tartani, úgy, hogy közben lehetőség szerint kapaszkodni is tudjon*
- Bocsánat, nem tudtam, hogy el vagyok rabolva! *suttogja, majd nemcsak a beszédet hagyja abba, de levegőt sem mer venni. Pár másodpercnél azonban nem bírja tovább, újra lélegeznie kell, és ha már itt tart, akkor beszélni is* Nem megy nekem ez az elrablás-dolog! *jegyzi meg tettetett szomorúsággal. A szomorúság azonban részben valódivá válik, amikor az életére terelődik a szó*
- Igen... *kezdi kissé vontatottan* A templomban az egyik pap tanított meg. *igyekszik rövidre zárni a témát, és nem belemenni olyan részletekbe, hogy anyja és nagyanyja azért vállaltak plusz munkákat, hogy neki ne kelljen és több ideje legyen tanulni. Még mindig kissé rosszul érzi magát, hogy erre csak olyan későn jött rá, de amióta leesett neki a dolog, és különösen, mióta ketten maradtak anyjával, ő is teljes erejével kiveszi a részét a munkából, és csak fennmaradó, igen kevés szabadidejében igyekszik tovább képezni magát. Miközben ezek a gondolatok átfutnak az agyán, hirtelen nagyon melege támad, és biztos benne, hogy kissé el is vörösödött. Zavarában azt sem tudja, mihez kezdjen, szeretne már újra a saját lábán állni, de azért igyekszik összeszedni magát és válaszolni a másik kérdésre is*
- Gyakorlatilag bármit. Szeretném minél jobban megismerni a világot. *vallja be kissé zavartan, mert ő is érzi, ez milyen furán hangozhat olyasvalaki szájából, aki a Szegénynegyedből jött. ~De nem akarok örökre ott ragadni!~ támad fel benne már sokadjára a gondolat, ám eddig még mindig nem merte rászánni magát, hogy bármit is megvalósítson belőle, ezért pedig kifejezetten haragszik magára. Még önmagának is csak félve ismeri be, de hosszú ideje ez a kis kirándulás a legmesszebb, ahová otthonától merészkedett. ~De majd egy nap...~ ezzel odázza el már jó ideje a dolgokat, és most sem mer másik választ adni magának. Inkább igyekszik elnyomni ezeket a gondolatait, és maga helyett a fiúra figyelni*
- Vándorolsz? *kérdez vissza, mert most már határozottan érzi, hogy a szerencsejátékra utaló célzások csak az ő bosszantására, és a téma elterelésére vannak* Ezt úgy érted, hogy nincs otthonod? *folytatja, majd rájön, hogy ez mennyire tapintatlannak tűnhet, így hebegve magyarázkodni próbál* Vagyis... nem úgy értettem... biztos, hogy van valahol... *próbálja menteni a menthetőt, és határozottan örül, hogy végre újra szilárd talajt érezhet a lába alatt*
- Köszönöm. *válaszolja, miközben próbálja összeszedni magát és a gondolatait, így a következő rövid megjegyzést nem is hallja, csak az azt követő magyarázkodást*
- Egy vándortárs? *ismétli bizonytalanul, mert nem igazán tudja mire vélni a dolgot* És ő hol volt eddig? Nem lesz baj, hogy csak most jössz vissza? *aggodalmaskodik, mert ha az ő társáról lenne szó, ő biztos aggódna, hogy hol töltötte az éjszakát. Bár a leírás alapján nem tűnik neki túl szimpatikusnak az illető, és kissé szorongani kezd, ahogy közelebb érnek az említett kanyarhoz. ~ Kettesben sétálgatni az más, na de két férfi egy védtelen nő ellen?~ ragadják el gondolatai, és fejben már hallja is a legújabb otthoni pletykákat az eltűnt fiatal lányról, akit nem láttak többé, majd nem sokkal később előkerült az erdő mélyéről brutálisan megcsonkított holtteste. Igyekszik kiverni fejéből ezeket a bugyuta gondolatokat, hisz a fiúra nézve nehezen tudja elhinni, hogy ártani akarna neki, ám lépései azért érezhetően lassabbak lesznek, ahogy haladnak. ~Hogy keveredhettem ilyesmibe?! És pont most nincs senki a közelben!~ kapcsol magasabb fokozatra az aggódásban, miközben eszébe jutnak a mindenféle útonálló haramiákról szóló történetek*
- Mi... micsoda? *pislog először zavartan, míg leesik neki, hogy egyelőre nem fenyegeti veszély, csak a gondolataiban. ~Miért kíváncsi rá hirtelen? Teszteli, hogy hogy viselkedek? Hogy mit szólnék, ha tényleg elrabolna? Lehet, hogy az előbbi nem csak játék volt?~ pörög a maximumra paranoiája, és már biztos benne, az arcára van írva az aggodalom. Vesz azonban egy mély levegőt, és igyekszik lenyugtatni magát. ~Bármi lesz is, emelt fővel nézek vele szembe!~határozza el magát, miközben már csak pár lépésnyire vannak az említett kanyartól*
- A célom? *igyekszik valami összefüggő választ kinyögni, bár jelenleg kissé nehezére esik a gondolkodás, és éberen figyel minden neszre maga körül* Hogy magam mögött hagyjam azt átkozott helyet! *mondja ki végre őszintén, amit gondol, ám az önmagától is szokatlan hangnem észhez téríti, és lehűti lázas képzeletét* Vagyis nem... illetve talán mégis. *kezd bele látszólag kissé összefüggéstelenül, de még sose kellett hangosan megfogalmazni a gondolatait ilyen téren, így kissé nehezére esik a dolog. Hogy több ideje legyen gondolkodni, egy közeli fához sétál, és leroskad a tövébe*
- Én tényleg segíteni akarok az embereken. *kezdi el babrálni egyik kezével a közelben lévő fűszálakat* Azt hittem, ha tanulok, talán jobbá tudom tenni az életüket... vagy legalább a saját életem. De még mindig ugyanott vagyok. *tép ki dühösen pár fűszálat, majd nézi, ahogy a szél elsodorja őket nyitott tenyeréből. ~A legrosszabb az egészben, hogy ezzel úgy érzem, semmibe veszem az áldozatot, amit anya meg nagyi hozott értem...~ keseredik el magában, míg eszébe nem jut, hogy nincsen egyedül*
- Ne haragudj! Sajnálom! *próbálkozik meg egy bocsánatkérő mosollyal* Miért van az, hogy valahányszor beszélünk, annak mindig ilyesmi a vége? *kérdezi kissé szomorúan a lelkizésre célozva, mikor általában nem szokta ilyen könnyen kiönteni a szívét senkinek. Ugyanakkor be kell vallani, jól esik végre olyasvalakivel beszélgetnie, aki nem csak apró-cseprő hétköznapi dolgokról tud valamit, és nem az a legfontosabb problémája, mi készül otthon vacsorára vagy hogy melyik kocsmában igyon este?*
6071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-03 19:30:15
Üzenet elküldve: 2018-04-03 19:30:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy dönt, mindkettőjüknek jobb, ha nem megy vissza a kúriába egy darabig, csak amíg csillapodnak a kedélyek. Átvág a gazdagnegyeden, és pár perccel később már a várost is maga mögött hagyja. Gyorsan kapkodja a kis lábait, ezzel is levezeti a felgyülemlett feszültséget. Meirára gondol, és a szavaira, amiket meggondolatlanul a fejéhez vágott. Tényleg gyáva lenne csak azért, mert gyengének érezte magát? Neki is harcolnia kellett volna, és a harcban odaveszni, ahogy lehet, hogy a többiekkel is történt? Hős lehetne, aki a gonosz ellen harcolt, de minek... Batoékról sem hallott semmit, még csak pletykák sem keringenek az eltűnt tanoncokról, nemhogy hősként emlegetnék őket. Lehet egyszerűen eltűntek, mint a kámfor, mintha nem is léteztek volna. Bezzeg Meira itt maradt. Valami nagyon rosszat tehetett, hogy a sors így áll bosszút rajta. ~Bolond!~ Vágja bele piciny öklét az egyik közeli fa törzsébe. A bőre felhasad, egy vékony vérpatak indul el az ujjai irányába. Tekintetével követi a vöröslő csepp útját, közben azon gondolkodik, mihez kezdjen magával. Öt percet nem bírtak ki a másik lánnyal egy légtérben, mi lesz velük, ha az elkövetkezendő napokat, akár hatokat is kettesben kell tölteniük. Összeférhetetlenek, ezt el kell fogadniuk.
Nagyot sóhajtva csüccsen le a földre. Semmi kedve visszamenni, de itt sem töltheti az éjszakát. Pár óra múlva besötétedik, addigra haza kell érnie, ha nem akar bajba keveredni. Addigra remélhetőleg mindketten lenyugszanak annyira, hogy nem harapják le egymás fejét, mikor ismét találkoznak. Aztán, hogy mi lesz... Nolie ne szokott ennyire kiakadni, de Meira nála is képes volt kihúzni a gyufát a maga arrogáns, pöffeszkedő, hisztis modorával. Tehetséges, ezt meg kell hagyni.*
Nagyot sóhajtva csüccsen le a földre. Semmi kedve visszamenni, de itt sem töltheti az éjszakát. Pár óra múlva besötétedik, addigra haza kell érnie, ha nem akar bajba keveredni. Addigra remélhetőleg mindketten lenyugszanak annyira, hogy nem harapják le egymás fejét, mikor ismét találkoznak. Aztán, hogy mi lesz... Nolie ne szokott ennyire kiakadni, de Meira nála is képes volt kihúzni a gyufát a maga arrogáns, pöffeszkedő, hisztis modorával. Tehetséges, ezt meg kell hagyni.*
6070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-03 19:13:52
Üzenet elküldve: 2018-04-03 19:13:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
*Taitos fintorog egyet.*
-Mindig csak a rossz hír, rossz név.
*Caccog kicsit, és inkább csak a sétálgatásra felel.*
-Nos, régebben nem volt szükségem lóra. Se pénzem, de azóta ugye egyre gyakrabban nyerek.
*Húzza a lány idegeit érezhetően.*
-Jobb, ha védik magukat, mielőtt a szemük világa bánná.
*Hangzik a botot dicsőítő megfélemlítő megszólalás Taitostól. A kosár biztonságára pedig látványosan megtörli homlokát.*
-Szegény Tina!
*Hangja sajnálkozóra vált, némi őszinte indulatot is kever a dologba.*
-Egyszer kiszabadítom véres karmaid közül löttyedt ülepű szipirtyó!
*Fogadkozik mesébe illően, de persze tovább ő sem állhatja, elveszíti színjátszói arcát és kiengedi a kacajt.*
~Sokat nevetek.~
*Veszi észre magát, de persze ez egyáltalán nem zavarja, sőt.*
-Oh igen, még mikor az erdőn vitt át az út, az égi hercehurca előtt, láttam erre pár rókát és vaddisznót. Meg ugye a farkasokat lehetett hallani.
*Magyarázza, mintha magától értetődne a dolog.*
~Itt lakik, csak járt már erre, vagy?~
*Kicsit belegondol, hogy milyen is a mai világ.*
~Egyedül a vándor szabad.~
*Jut eszébe valami régről. Még akkorról, amikor nem ismerte a világ nyomorait és azt hitte, hogy egy eltört taligakerék befoltozásával megoldhatja egy tanya minden baját.*
~Ma már tudom, hogy nem.~
*Mélyed magába két gondolat erejéig, majd visszatér.*
-Azt hiszem, ha lesz baj, akkor nem lesz ilyenekkel gond már.
*Fintorodik el hasonló gondolat nyomán, mint ami a lány fején is átsiklik. Aztán rabol. A visítást persze csak megmosolyogja, főleg, hogy némi ellenkezés után azért úgy tűnik nincs baja a lánynak se ezzel.*
-De szép név!
*Csodálkozik szinte gügyén a lány egyértelmű célzására, de le nem teszi, öt percig tudnak így sétálgatni anélkül, hogy Taitos borzalmasan fáradni kezdene. Na persze ujjai nem bírják ilyen jól. A félkézzel egyensúlyozott bot kikezdi.*
-Öhm, tudom, hogy az előbbiek után ez kicsit furán fog hangzani. De... Megfognád a botomat, ha megkérlek?
*Kérdezi, hiszen a lány talán ügyesebb, mint Taitos három ujjal.*
-Csak vigyázz rá!
*Szól még, mert ugyebár jobb félni a közelében. Azt pedig tudja, hogy nem kell csinálnia. Bólint is.*
-Pszt, te éppen el vagy rabolva!
*Dorgálja a lányt, hogy csak úgy minden sivalkodás nélkül megszólal még csak nem is fojtott hangon, miközben rabolják.
Világibb témákra terelődik a szó míg az erdősávot róják keresztül, hogy a szántói útra érhessenek.*
~Derék női dolog, de nem biztos, alkalmi.~
*Értékeli magában a helyzetet, már szólna is, mikor jön a felismerés.*
-Ez... Te tudsz olvasni?
*Kérdez vissza, hiszen kevesen tudnak a szegénynegyedben akár csak egy rúnát is előkaparni emlékezetük mélyéről.*
-És miket olvasol?
*Kérdezi, hiszen ez akkora meglepetésként érte. Azért nem csak kérdez, ő maga is elárul egy keveset.*
-Hmm, nos, ez a bot kötelez.
*Magyarázza.*
-Ezen felül ismerem az utakat, meg magamra szedek ezt-azt. Vándorlok. Többnyire.
*Teszi hozzá azért, mert mostanság csak a környéken mászkál és majd minden hónap felét ugyanazon ágyban tölti.*
-De mint mondottam, az osztott lapok kevergetése az időm nagyját kitölti.
*Zárja szavait a tegnapira utalva ahogy kiérnek az útra.*
-Hölgyem, ez itt az út. Megérkeztünk.
*Hajol le, hogy letegye, a lányt, majd ahogy felegyenesedik az erdősáv egy távolabbi részéről jéghideg szempár villan rá egy pillanatra, majd eltűnik.*
-És ő is.
*Jegyzi meg, a fák közé meredve. Az igazat megvallva mindig sajnálja, hogy Ragront ki kell hagynia ebből, ráadásul mostanság mindig máshol, nehogy a parasztok becsapdázzák.*
-Öhm, azt nem említettem, van egy vándortársam. Kicsit rosszarcú és öntelt. Szóval. Legyél vele türelmes!
*Kéri a lányt.*
-Annál a kanyarnál találkozunk.
*Mutat a már egyértelműen a szántók északi részének tekinthető kanyarulatra jó három percre innen. Ott elég közel ér az út és jobbra az erdő még egyszer utoljára, így Ragron remélhetőleg odáig mellettük oson.*
-És mondd csak. Mit csinálsz a legszívesebben abból, amit csinálsz? Felsoroltál sok dolgot, de mégis, kell, hogy legyen valami, amit célul állítasz magadnak, amiben megnyugvást találsz, ami előre visz. Kell, hogy legyen egy út.
*Ez a legősibb vándor ige.*
//Orcátlan meghívás//
*Taitos fintorog egyet.*
-Mindig csak a rossz hír, rossz név.
*Caccog kicsit, és inkább csak a sétálgatásra felel.*
-Nos, régebben nem volt szükségem lóra. Se pénzem, de azóta ugye egyre gyakrabban nyerek.
*Húzza a lány idegeit érezhetően.*
-Jobb, ha védik magukat, mielőtt a szemük világa bánná.
*Hangzik a botot dicsőítő megfélemlítő megszólalás Taitostól. A kosár biztonságára pedig látványosan megtörli homlokát.*
-Szegény Tina!
*Hangja sajnálkozóra vált, némi őszinte indulatot is kever a dologba.*
-Egyszer kiszabadítom véres karmaid közül löttyedt ülepű szipirtyó!
*Fogadkozik mesébe illően, de persze tovább ő sem állhatja, elveszíti színjátszói arcát és kiengedi a kacajt.*
~Sokat nevetek.~
*Veszi észre magát, de persze ez egyáltalán nem zavarja, sőt.*
-Oh igen, még mikor az erdőn vitt át az út, az égi hercehurca előtt, láttam erre pár rókát és vaddisznót. Meg ugye a farkasokat lehetett hallani.
*Magyarázza, mintha magától értetődne a dolog.*
~Itt lakik, csak járt már erre, vagy?~
*Kicsit belegondol, hogy milyen is a mai világ.*
~Egyedül a vándor szabad.~
*Jut eszébe valami régről. Még akkorról, amikor nem ismerte a világ nyomorait és azt hitte, hogy egy eltört taligakerék befoltozásával megoldhatja egy tanya minden baját.*
~Ma már tudom, hogy nem.~
*Mélyed magába két gondolat erejéig, majd visszatér.*
-Azt hiszem, ha lesz baj, akkor nem lesz ilyenekkel gond már.
*Fintorodik el hasonló gondolat nyomán, mint ami a lány fején is átsiklik. Aztán rabol. A visítást persze csak megmosolyogja, főleg, hogy némi ellenkezés után azért úgy tűnik nincs baja a lánynak se ezzel.*
-De szép név!
*Csodálkozik szinte gügyén a lány egyértelmű célzására, de le nem teszi, öt percig tudnak így sétálgatni anélkül, hogy Taitos borzalmasan fáradni kezdene. Na persze ujjai nem bírják ilyen jól. A félkézzel egyensúlyozott bot kikezdi.*
-Öhm, tudom, hogy az előbbiek után ez kicsit furán fog hangzani. De... Megfognád a botomat, ha megkérlek?
*Kérdezi, hiszen a lány talán ügyesebb, mint Taitos három ujjal.*
-Csak vigyázz rá!
*Szól még, mert ugyebár jobb félni a közelében. Azt pedig tudja, hogy nem kell csinálnia. Bólint is.*
-Pszt, te éppen el vagy rabolva!
*Dorgálja a lányt, hogy csak úgy minden sivalkodás nélkül megszólal még csak nem is fojtott hangon, miközben rabolják.
Világibb témákra terelődik a szó míg az erdősávot róják keresztül, hogy a szántói útra érhessenek.*
~Derék női dolog, de nem biztos, alkalmi.~
*Értékeli magában a helyzetet, már szólna is, mikor jön a felismerés.*
-Ez... Te tudsz olvasni?
*Kérdez vissza, hiszen kevesen tudnak a szegénynegyedben akár csak egy rúnát is előkaparni emlékezetük mélyéről.*
-És miket olvasol?
*Kérdezi, hiszen ez akkora meglepetésként érte. Azért nem csak kérdez, ő maga is elárul egy keveset.*
-Hmm, nos, ez a bot kötelez.
*Magyarázza.*
-Ezen felül ismerem az utakat, meg magamra szedek ezt-azt. Vándorlok. Többnyire.
*Teszi hozzá azért, mert mostanság csak a környéken mászkál és majd minden hónap felét ugyanazon ágyban tölti.*
-De mint mondottam, az osztott lapok kevergetése az időm nagyját kitölti.
*Zárja szavait a tegnapira utalva ahogy kiérnek az útra.*
-Hölgyem, ez itt az út. Megérkeztünk.
*Hajol le, hogy letegye, a lányt, majd ahogy felegyenesedik az erdősáv egy távolabbi részéről jéghideg szempár villan rá egy pillanatra, majd eltűnik.*
-És ő is.
*Jegyzi meg, a fák közé meredve. Az igazat megvallva mindig sajnálja, hogy Ragront ki kell hagynia ebből, ráadásul mostanság mindig máshol, nehogy a parasztok becsapdázzák.*
-Öhm, azt nem említettem, van egy vándortársam. Kicsit rosszarcú és öntelt. Szóval. Legyél vele türelmes!
*Kéri a lányt.*
-Annál a kanyarnál találkozunk.
*Mutat a már egyértelműen a szántók északi részének tekinthető kanyarulatra jó három percre innen. Ott elég közel ér az út és jobbra az erdő még egyszer utoljára, így Ragron remélhetőleg odáig mellettük oson.*
-És mondd csak. Mit csinálsz a legszívesebben abból, amit csinálsz? Felsoroltál sok dolgot, de mégis, kell, hogy legyen valami, amit célul állítasz magadnak, amiben megnyugvást találsz, ami előre visz. Kell, hogy legyen egy út.
*Ez a legősibb vándor ige.*
6069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-03 16:33:48
Üzenet elküldve: 2018-04-03 16:33:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loyenara//
*Grael szerint most már elég abból, hogy azon tanakodjanak, mit hogyan kellett volna csinálniuk régen. Már percek óta ugyanazt mondják el, csak épp máshogy, aminek nincs túl sok értelme. Majd mikor ismét a külvilágtól ezárva, egy hangulatos kis szobában a kandalló mellett ücsörögnek, Nara elmesélheti a teljes történetet, és akkor majd visszatérnek rá meg a még megválaszolatlan kérdésekre.
Most viszont, ahogy reggel is tervezték, ki kéne használniuk az időt, amit Grael szolgálata előtt még együtt tölthetnek. Őt nem érdekli a világ annyira, mint Narát, de a mai nap legyen különleges, és bármit szívesen csinál, ami húga eszébe jut. Így indulnak el a kis erdőszéli tisztás felé is, ahol a férfi még soha sem járt.*
- Nem, még nem, de most majd fogok.
*Válaszolja mosolyogva, aztán újabb csendes percek következnek, amelyeken keresztül csak megnyugodva sétálnak egymás mellett a folyó partján. Néha ez is kell. Csak tudatosítani magukban, hogy most már újra itt vannak egymásnak.*
- Hogy őszinte legyek, nem szeretem Artheniort. Nem tudnám megmagyarázni, miért, de nem tetszik a város, viszont egy kicsit szimpatikusabb most, hogy tudom, te is itt vagy. Mindig megtalálsz majd. Ha nem a városban, akkor otthon Wegtorenben. Számíthatsz rám.
*Eddig is számíthatott volna, de úgy tűnik Nara ezt másképp gondolta, vagy egyszerűen csak félt attól, hogy mégsem. Ez is majd akkor derül ki, mikor megered a lányka nyelve, és elmesél mindent, ami gyerekkorában történt vele.
A tisztásra érnek, Grael körbenéz, de nem olyan izgatottan, mint mikor valami csodát lát, egyszerűen csak felméri a környezetét. Egy elégedett hümmögéssel adja a másik tudtára, hogy azért ez valóban nem egy akármilyen hely.*
- Szép. *Közli egyszerűen, lényegretörően.* Mágia, itt? Nos, lehet tényleg csak pletyka, de lehet, mégsem. Nézd meg ezt a tisztást. Szinte teljesen kör alakú, amit természeti erő nagyon kis eséllyel hozhatott létre. Tudod, én úgy vélem, a világunk pont a teremtés tökéletlensége miatt olyan, amilyen.
*Grael rengeteget olvasott tudományos könyveket. Az előbbi bölcsességet is egy ilyenből szedte, de sokkal jobban hangzik, ha a sajátjaként gondol rá.*
- Sa'Terethnek ott van a Tündérkert, vagy minek hívják most, mert valami más nevet kapott. Eeyr temploma a városban van, de Teysus templomáról én sem hallottam még. Nem azt jelenti, hogy nincs is, lehet csak mi vagyunk tájékozatlanok, fogalmam sincs.
*Ez a mágia dolog viszont felkeltette az érdeklődését. A tisztás valóban különlegesnek tűnik, de nem annyira, hogy egyértelműen meg lehessen mondani, miért az. Felettébb érdekes.*
*Grael szerint most már elég abból, hogy azon tanakodjanak, mit hogyan kellett volna csinálniuk régen. Már percek óta ugyanazt mondják el, csak épp máshogy, aminek nincs túl sok értelme. Majd mikor ismét a külvilágtól ezárva, egy hangulatos kis szobában a kandalló mellett ücsörögnek, Nara elmesélheti a teljes történetet, és akkor majd visszatérnek rá meg a még megválaszolatlan kérdésekre.
Most viszont, ahogy reggel is tervezték, ki kéne használniuk az időt, amit Grael szolgálata előtt még együtt tölthetnek. Őt nem érdekli a világ annyira, mint Narát, de a mai nap legyen különleges, és bármit szívesen csinál, ami húga eszébe jut. Így indulnak el a kis erdőszéli tisztás felé is, ahol a férfi még soha sem járt.*
- Nem, még nem, de most majd fogok.
*Válaszolja mosolyogva, aztán újabb csendes percek következnek, amelyeken keresztül csak megnyugodva sétálnak egymás mellett a folyó partján. Néha ez is kell. Csak tudatosítani magukban, hogy most már újra itt vannak egymásnak.*
- Hogy őszinte legyek, nem szeretem Artheniort. Nem tudnám megmagyarázni, miért, de nem tetszik a város, viszont egy kicsit szimpatikusabb most, hogy tudom, te is itt vagy. Mindig megtalálsz majd. Ha nem a városban, akkor otthon Wegtorenben. Számíthatsz rám.
*Eddig is számíthatott volna, de úgy tűnik Nara ezt másképp gondolta, vagy egyszerűen csak félt attól, hogy mégsem. Ez is majd akkor derül ki, mikor megered a lányka nyelve, és elmesél mindent, ami gyerekkorában történt vele.
A tisztásra érnek, Grael körbenéz, de nem olyan izgatottan, mint mikor valami csodát lát, egyszerűen csak felméri a környezetét. Egy elégedett hümmögéssel adja a másik tudtára, hogy azért ez valóban nem egy akármilyen hely.*
- Szép. *Közli egyszerűen, lényegretörően.* Mágia, itt? Nos, lehet tényleg csak pletyka, de lehet, mégsem. Nézd meg ezt a tisztást. Szinte teljesen kör alakú, amit természeti erő nagyon kis eséllyel hozhatott létre. Tudod, én úgy vélem, a világunk pont a teremtés tökéletlensége miatt olyan, amilyen.
*Grael rengeteget olvasott tudományos könyveket. Az előbbi bölcsességet is egy ilyenből szedte, de sokkal jobban hangzik, ha a sajátjaként gondol rá.*
- Sa'Terethnek ott van a Tündérkert, vagy minek hívják most, mert valami más nevet kapott. Eeyr temploma a városban van, de Teysus templomáról én sem hallottam még. Nem azt jelenti, hogy nincs is, lehet csak mi vagyunk tájékozatlanok, fogalmam sincs.
*Ez a mágia dolog viszont felkeltette az érdeklődését. A tisztás valóban különlegesnek tűnik, de nem annyira, hogy egyértelműen meg lehessen mondani, miért az. Felettébb érdekes.*
6068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-02 23:58:12
Üzenet elküldve: 2018-04-02 23:58:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
- Valóban? *kérdez vissza egy szemöldökfelvonás kíséretében* Nos, majd meglátjuk, hogy szükség lesz-e helyesbítésre... *hagyja nyitva a kérdés, bár a maga részéről elég kis esélyt lát a módosításra*
- Hát ezt teljesen biztos, hogy nem fogom elfelejteni! *feleli, miután végre meg tud szólalni két nevetés közt a fiú igencsak idióta arckifejezése láttán, majd igyekszik lehiggadni kissé, és komolyra fordítani a szót*
- Biztos, hogy fogok. *mosolyodik el, megismételve korábbi szavait és örömmel hallja, hogy rá is fognak emlékezni, ugyanakkor ahhoz nem igazán érzi helyénvalónak a pillanatot, hogy megemlítse, borzalmas a névmemóriája, így hosszú távon ezzel még lehet gondja. ~De egy ilyen arcot biztos nem felejtek el!~ mosolyodik el magában.*
- És miért sétálsz ennyit? *kíváncsiskodik kicsit, hogy azért ha lehet, minél jobban megismerje a fiút.*
- Ez esetben nem árt vigyáznia annak, aki közel kerülne hozzá! *tréfálkozik tovább a botot illetően, ahogy haladnak tovább* A kosár miatt meg ne aggódj, biztonságban van nálam! *jelenti ki határozottan, szorosabbra fűzve karját az említett tárgy körül. Örömmel tapasztalja közben, hogy hiába próbálkozik, másik kezét nem sikerül kiszabadítani a szorításból, így igen hamar fel is hagy a próbálkozással.*
- Való igaz, minek tagadjam? *ismeri be a vádakat* De hát mit érne a gazdagság és a nemesi cím, ha még ennyi előnyünk se származna belőle, hogy mással végeztessük a piszkos munkát? *folytatja, mintha valami teljesen egyértelmű dolgot magyarázna* Szegény Tina meg már úgyis megszokta, hogy állandóan csak dolgoztatják, nem? *kérdez vissza, jó adag öniróniával fűszerezve a nevetését*
- Találkoztál már itt bármivel? *érdeklődik tovább az erdőt illetően, a negatív tapasztalatok eddigi hiánya ugyanis talán kissé túlzottan is magabiztossá teszi. ~Csak rám akar ijeszteni. Az ilyen fenevadak sokkal mélyebben laknak az erdőben!~ vélekedik magában, és ennek igyekszik hangot is adni*
- Ajánlom is, hogy ne legyen! Ha bármi történne, személyesen Önt teszem felelőssé érte! *tér vissza pökhendi stílusához, mintha bármiféle megtorlást tudna eszközölni, ha baj éri őket. ~Bár akkor más úgyis mindegy lesz, nem?~ szólal meg egy pesszimista hang a fejében, ám igyekszik hamar elnyomni. Ebben nagy segítségére van az is, hogy hirtelen megváltozik közlekedésének módja*
- Ne! Tegyél le! *sikítja egyből, ahogy felkapják, miközben két kezével átfogja a fiú nyakát, ügyelve rá, hogy ne verje fejbe a kosárral*
- Nem én vagyok az! *folytatja továbbra is hangosan, bár az ijedtség mellett már nevetés is csendül a hangjában* Én Tegyél-Le Tina vagyok! *tiltakozik továbbra is hevesen. Nem mintha ellenére lenne, hogy a változatosság kedvéért nem kell gyalogolni, sőt, tulajdonképpen még élvezi is a dolgot, ám komolyan fél tőle, hogy pár lépés után iszonyatosan orra fognak bukni mind a ketten, emiatt pedig csak még szorosabban kapaszkodik. Mivel azonban úgy látja, nem szabadul egyhamar és az előre vizionált katasztrófa is elmarad egyelőre, igyekszik megnyugodni, és a lehetőségekhez mérten élvezni a helyzetet*
- Ez tulajdonképpen egészen kellemes! *jegyzi meg mosolyogva, miután túlesik az első sokkon* De ugye tudod, hogy nem kell ezt csinálnod? *vált vissza komoly hangnemre egy pillanatra, ugyanis sosem rajongott a felvágós dolgokért, és azt sem várja el, hogy bárki úri kisasszonyként kezelje. ~Na meg persze az se lenne jó, ha már most elfáradna szegény... ki tudja, később mi vár ránk az erdőben?~ töpreng magában, miközben lopva végigméri a fiút, mennyire bírja még a cipekedést, hogy könnyedén ki tudjon szállni, ha esetleg ereje végéhez közeledne. Mivel azonban úgy ítéli, ettől még távol áll a dolog, inkább a kérdésre adandó válaszán kezd el gondolkodni*
- Hát, igazából mikor hogy alakul, milyen munka van... *kezd bele habozva, ugyanis nem szívesen vallja be, hogy többnyire alkalmi munkákból tartja el magát* Legtöbbször takarítás, varrás, kisegítés a piacon, ami éppen akad. *megy bele mégis kicsit a részletekbe* De emellett ha van időm, igyekszem eljárni a könyvtárba, hogy tanuljak. *vallja be szemlesütve, mintha ez valami nagy titok lenne. ~Nem akarok egész életemben így élni! Ennél több kell, hogy legyen az élet!~ lázong magában, remélve, hogy egyszer tényleg sikerül majd elérnie valamit, és jobb életet biztosíthat anyja és saját maga számára. ~És mindenki számára, aki rászorul~ csendül egy halk hang a szívében, hiszen ha tehetné, az egész Szegénynegyed, sőt az egész világ életét jobbá tenné, bár tisztában van vele, hogy ő egymagában kevés lenne ehhez a vállalkozáshoz. Mielőtt azonban gondolatai túlságosan elkalandoznának ilyen téren, igyekszik témát váltani inkább és viszonozni a kérdést*
- Na és mi a helyzet veled? Azt hiszem, ezt tegnap nem igazán sikerült tisztázni. *jegyzi meg egy mosoly kíséretében* Ahhoz képest, amiket mondtál, meglepően sokat tudsz bármilyen témáról és meglepően erős vagy! *összegzi észrevételeit, miközben kíváncsian várja a választ.*
//Orcátlan meghívás//
- Valóban? *kérdez vissza egy szemöldökfelvonás kíséretében* Nos, majd meglátjuk, hogy szükség lesz-e helyesbítésre... *hagyja nyitva a kérdés, bár a maga részéről elég kis esélyt lát a módosításra*
- Hát ezt teljesen biztos, hogy nem fogom elfelejteni! *feleli, miután végre meg tud szólalni két nevetés közt a fiú igencsak idióta arckifejezése láttán, majd igyekszik lehiggadni kissé, és komolyra fordítani a szót*
- Biztos, hogy fogok. *mosolyodik el, megismételve korábbi szavait és örömmel hallja, hogy rá is fognak emlékezni, ugyanakkor ahhoz nem igazán érzi helyénvalónak a pillanatot, hogy megemlítse, borzalmas a névmemóriája, így hosszú távon ezzel még lehet gondja. ~De egy ilyen arcot biztos nem felejtek el!~ mosolyodik el magában.*
- És miért sétálsz ennyit? *kíváncsiskodik kicsit, hogy azért ha lehet, minél jobban megismerje a fiút.*
- Ez esetben nem árt vigyáznia annak, aki közel kerülne hozzá! *tréfálkozik tovább a botot illetően, ahogy haladnak tovább* A kosár miatt meg ne aggódj, biztonságban van nálam! *jelenti ki határozottan, szorosabbra fűzve karját az említett tárgy körül. Örömmel tapasztalja közben, hogy hiába próbálkozik, másik kezét nem sikerül kiszabadítani a szorításból, így igen hamar fel is hagy a próbálkozással.*
- Való igaz, minek tagadjam? *ismeri be a vádakat* De hát mit érne a gazdagság és a nemesi cím, ha még ennyi előnyünk se származna belőle, hogy mással végeztessük a piszkos munkát? *folytatja, mintha valami teljesen egyértelmű dolgot magyarázna* Szegény Tina meg már úgyis megszokta, hogy állandóan csak dolgoztatják, nem? *kérdez vissza, jó adag öniróniával fűszerezve a nevetését*
- Találkoztál már itt bármivel? *érdeklődik tovább az erdőt illetően, a negatív tapasztalatok eddigi hiánya ugyanis talán kissé túlzottan is magabiztossá teszi. ~Csak rám akar ijeszteni. Az ilyen fenevadak sokkal mélyebben laknak az erdőben!~ vélekedik magában, és ennek igyekszik hangot is adni*
- Ajánlom is, hogy ne legyen! Ha bármi történne, személyesen Önt teszem felelőssé érte! *tér vissza pökhendi stílusához, mintha bármiféle megtorlást tudna eszközölni, ha baj éri őket. ~Bár akkor más úgyis mindegy lesz, nem?~ szólal meg egy pesszimista hang a fejében, ám igyekszik hamar elnyomni. Ebben nagy segítségére van az is, hogy hirtelen megváltozik közlekedésének módja*
- Ne! Tegyél le! *sikítja egyből, ahogy felkapják, miközben két kezével átfogja a fiú nyakát, ügyelve rá, hogy ne verje fejbe a kosárral*
- Nem én vagyok az! *folytatja továbbra is hangosan, bár az ijedtség mellett már nevetés is csendül a hangjában* Én Tegyél-Le Tina vagyok! *tiltakozik továbbra is hevesen. Nem mintha ellenére lenne, hogy a változatosság kedvéért nem kell gyalogolni, sőt, tulajdonképpen még élvezi is a dolgot, ám komolyan fél tőle, hogy pár lépés után iszonyatosan orra fognak bukni mind a ketten, emiatt pedig csak még szorosabban kapaszkodik. Mivel azonban úgy látja, nem szabadul egyhamar és az előre vizionált katasztrófa is elmarad egyelőre, igyekszik megnyugodni, és a lehetőségekhez mérten élvezni a helyzetet*
- Ez tulajdonképpen egészen kellemes! *jegyzi meg mosolyogva, miután túlesik az első sokkon* De ugye tudod, hogy nem kell ezt csinálnod? *vált vissza komoly hangnemre egy pillanatra, ugyanis sosem rajongott a felvágós dolgokért, és azt sem várja el, hogy bárki úri kisasszonyként kezelje. ~Na meg persze az se lenne jó, ha már most elfáradna szegény... ki tudja, később mi vár ránk az erdőben?~ töpreng magában, miközben lopva végigméri a fiút, mennyire bírja még a cipekedést, hogy könnyedén ki tudjon szállni, ha esetleg ereje végéhez közeledne. Mivel azonban úgy ítéli, ettől még távol áll a dolog, inkább a kérdésre adandó válaszán kezd el gondolkodni*
- Hát, igazából mikor hogy alakul, milyen munka van... *kezd bele habozva, ugyanis nem szívesen vallja be, hogy többnyire alkalmi munkákból tartja el magát* Legtöbbször takarítás, varrás, kisegítés a piacon, ami éppen akad. *megy bele mégis kicsit a részletekbe* De emellett ha van időm, igyekszem eljárni a könyvtárba, hogy tanuljak. *vallja be szemlesütve, mintha ez valami nagy titok lenne. ~Nem akarok egész életemben így élni! Ennél több kell, hogy legyen az élet!~ lázong magában, remélve, hogy egyszer tényleg sikerül majd elérnie valamit, és jobb életet biztosíthat anyja és saját maga számára. ~És mindenki számára, aki rászorul~ csendül egy halk hang a szívében, hiszen ha tehetné, az egész Szegénynegyed, sőt az egész világ életét jobbá tenné, bár tisztában van vele, hogy ő egymagában kevés lenne ehhez a vállalkozáshoz. Mielőtt azonban gondolatai túlságosan elkalandoznának ilyen téren, igyekszik témát váltani inkább és viszonozni a kérdést*
- Na és mi a helyzet veled? Azt hiszem, ezt tegnap nem igazán sikerült tisztázni. *jegyzi meg egy mosoly kíséretében* Ahhoz képest, amiket mondtál, meglepően sokat tudsz bármilyen témáról és meglepően erős vagy! *összegzi észrevételeit, miközben kíváncsian várja a választ.*
6067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-02 20:59:53
Üzenet elküldve: 2018-04-02 20:59:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
*A Zöldfülű issza a lány szavait, vagyis úgy tűnik.*
-Elég jó.
*Nevet fel.*
-Habár az utolsó előtti kicsit sántít.
*Emeli magasra az orrát. Aztán megdöbben.*
-Háh, biztos sok volt a kimutathatatlan vagyon akkor, mert engem nem szoktak elfelejteni.
*Feszíti tovább a húrt.*
-Vagy úgy nézek ki?
*A lányra pillant csücsörítve és keresztbeállított szemekkel.*
-Mem foktak efehetnih!
*Ismétli magát rendkívül intelligensen.*
-A lényeg az, hogy... Azt hiszem mindenki emlékszik rám. Te is fogsz.
*Nyújt nyelvet, majd megkomolyodik.*
-Én is rád.
*Jegyzi meg azért, hogy érezhető legyen, most nem az önfényezés volt a cél.*
-Sokat járkálok.
*Magyarázza aztán a helyismeretet illetően.*
-Sétálgatok ide-oda.
*Kicsit csodálkozik is magában, noha Taitos egy vándor, azért nem gondolja magát a környék legjobb ismerőjének.
Taitos szemrebbenés nélkül várja, míg a lány kineveti magát azon, hogy majd Taitos viszi őt.*
~Na megállj csak!~
*Forral bosszút magában és egy vigyort azért villant. Legalább botját nem éri több inzultus.*
-Peckeltem már ki vele fenevadak száját.
*Magyarázza továbbra is igen kétértelműen.*
-Sőt, volt olyan dög, ki holtan hagyta el a végét.
*Villogtatja szemét, majd elneveti magát és úgy folytatja.*
-De persze az a kosár veszélyesebbnek tűnik. Biztos, ami biztos, ne engedd el!
*Ekkor kell harcba szállnia a kisasszony kezéért.*
~Amikor önmagától rabolod el a lányt?~
*Morfondírozik és esélyesen a lány nem lesz képes Taitos botfogásra edzett kezéből kiszabadítani az övét. Persze vigyáz, hogy ne szorítsa túl, nem akar fájdalmat okozni.*
-Ismerem már magukat.
*Blöfföl.*
-Biztos vagyok benne, hogy szegény jóravaló, félárva leányokat kínozzák ilyennel, mint Tinát például.
*Vádlón tekint a lányra.*
-Csak kibújt a szög a zsákból.
*Tódít, mikor kiderül, hogy feltételezése helyesnek bizonyult. A találka ígéretére azért felvidul. Jó, ha az embert nem utasítják vissza, ezt Taitos is tudja, noha idáig aránylag jó esélyekkel jut el.*
~Csak utána mennek világgá a nők.~
*Szomorkodik magában, de nem akar tovább ilyesmiken gondolkodni, inkább próbálja körülírni valahogy Ragront.*
-Nos, ez az erdő nem mindig veszélytelen. Farkasok, medvék, és ki tudja még mik lakhatnak erre.
*Részletekbe ugyan nem menne.*
-De éppen csak átvágunk ezen a sávon.
*Mutat előre.*
-De nem lesz baj!
*Jelenti ki annyira biztosan, ahogy csak tudja, aztán úgy dönt eljön a cselekvés ideje.*
-Hogy is volt az, hogy "viszünk valakit"?
*Idézi, ahogy felkapja a lányt, aki hacsak nem ólmot reggelizett, könnyedén kezében marad majd, és sietősen elindul vele a szántók felé.*
-Oh, szóval kegyed az, akit Karcsú Tinaként emlegetnek.
*Bókol incselkedve ahogy a fák közé nyargal, noha ott kissé lassítania kell, mert egy lányt és egy botot is manőverezni a szerencsére ritkás törzsek között, nem olyan könnyű már.*
-No és mesélj, mikor jobban mennek a dolgok, mivel kereses a kenyeret?
*Kezd társalogni, míg kissé oldalazva halad el két pofátlanul közeli bükk között. Szeretné jobban megtudni, hogy mi rejlik azok mögött a szemek mögött.*
~Két nő ebben a városban...~
*Bele sem mer gondolni milyen nehézkes lehet az élet. Ha pedig Tina nem menekül sikítva karjaiból, hercegnőként hordozza még egy darabon. Taitos egy kis mókára mindig is vevő volt.*
//Orcátlan meghívás//
*A Zöldfülű issza a lány szavait, vagyis úgy tűnik.*
-Elég jó.
*Nevet fel.*
-Habár az utolsó előtti kicsit sántít.
*Emeli magasra az orrát. Aztán megdöbben.*
-Háh, biztos sok volt a kimutathatatlan vagyon akkor, mert engem nem szoktak elfelejteni.
*Feszíti tovább a húrt.*
-Vagy úgy nézek ki?
*A lányra pillant csücsörítve és keresztbeállított szemekkel.*
-Mem foktak efehetnih!
*Ismétli magát rendkívül intelligensen.*
-A lényeg az, hogy... Azt hiszem mindenki emlékszik rám. Te is fogsz.
*Nyújt nyelvet, majd megkomolyodik.*
-Én is rád.
*Jegyzi meg azért, hogy érezhető legyen, most nem az önfényezés volt a cél.*
-Sokat járkálok.
*Magyarázza aztán a helyismeretet illetően.*
-Sétálgatok ide-oda.
*Kicsit csodálkozik is magában, noha Taitos egy vándor, azért nem gondolja magát a környék legjobb ismerőjének.
Taitos szemrebbenés nélkül várja, míg a lány kineveti magát azon, hogy majd Taitos viszi őt.*
~Na megállj csak!~
*Forral bosszút magában és egy vigyort azért villant. Legalább botját nem éri több inzultus.*
-Peckeltem már ki vele fenevadak száját.
*Magyarázza továbbra is igen kétértelműen.*
-Sőt, volt olyan dög, ki holtan hagyta el a végét.
*Villogtatja szemét, majd elneveti magát és úgy folytatja.*
-De persze az a kosár veszélyesebbnek tűnik. Biztos, ami biztos, ne engedd el!
*Ekkor kell harcba szállnia a kisasszony kezéért.*
~Amikor önmagától rabolod el a lányt?~
*Morfondírozik és esélyesen a lány nem lesz képes Taitos botfogásra edzett kezéből kiszabadítani az övét. Persze vigyáz, hogy ne szorítsa túl, nem akar fájdalmat okozni.*
-Ismerem már magukat.
*Blöfföl.*
-Biztos vagyok benne, hogy szegény jóravaló, félárva leányokat kínozzák ilyennel, mint Tinát például.
*Vádlón tekint a lányra.*
-Csak kibújt a szög a zsákból.
*Tódít, mikor kiderül, hogy feltételezése helyesnek bizonyult. A találka ígéretére azért felvidul. Jó, ha az embert nem utasítják vissza, ezt Taitos is tudja, noha idáig aránylag jó esélyekkel jut el.*
~Csak utána mennek világgá a nők.~
*Szomorkodik magában, de nem akar tovább ilyesmiken gondolkodni, inkább próbálja körülírni valahogy Ragront.*
-Nos, ez az erdő nem mindig veszélytelen. Farkasok, medvék, és ki tudja még mik lakhatnak erre.
*Részletekbe ugyan nem menne.*
-De éppen csak átvágunk ezen a sávon.
*Mutat előre.*
-De nem lesz baj!
*Jelenti ki annyira biztosan, ahogy csak tudja, aztán úgy dönt eljön a cselekvés ideje.*
-Hogy is volt az, hogy "viszünk valakit"?
*Idézi, ahogy felkapja a lányt, aki hacsak nem ólmot reggelizett, könnyedén kezében marad majd, és sietősen elindul vele a szántók felé.*
-Oh, szóval kegyed az, akit Karcsú Tinaként emlegetnek.
*Bókol incselkedve ahogy a fák közé nyargal, noha ott kissé lassítania kell, mert egy lányt és egy botot is manőverezni a szerencsére ritkás törzsek között, nem olyan könnyű már.*
-No és mesélj, mikor jobban mennek a dolgok, mivel kereses a kenyeret?
*Kezd társalogni, míg kissé oldalazva halad el két pofátlanul közeli bükk között. Szeretné jobban megtudni, hogy mi rejlik azok mögött a szemek mögött.*
~Két nő ebben a városban...~
*Bele sem mer gondolni milyen nehézkes lehet az élet. Ha pedig Tina nem menekül sikítva karjaiból, hercegnőként hordozza még egy darabon. Taitos egy kis mókára mindig is vevő volt.*
6066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-02 01:31:03
Üzenet elküldve: 2018-04-02 01:31:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
- Ó, csak a szokásosat! *kezdi nevetve* Hogy csapodár, szélhámos, egy kissé beképzelt, és nagy nőcsábász! *folytatja, hiszen a név nem sokat mond neki, csupán tegnap este szerzett ismereteit igyekszik pletykának beállítani, bár azért felmerül benne, hogy esetleg valami hátsó szándék is lehet a kérdés mögött, de nem szeretne nagyon kíváncsiskodni, így inkább folytatja tovább a tréfálkozást*
- A három leggazdagabbal? Nem, nem rémlik... *igyekszik töprengő arcot vágni* Pedig kellene, elvégre én lennék az egyikük! *neveti el magát, miközben igyekszik szerénynek és nagyvonalúnak tűnni, amiért nem jelenti ki egyértelműen, hogy ő lenne a leggazdagabb*
- Hogy lehet, hogy ennyire ismered a környéket? *merül fel benne a kérdés, ahogy haladnak tovább, bár igazából önmagától lenne kíváncsi a válaszra. ~Hogy lehet, hogy én nem ismerem ennyire?~ okolja magát, miközben egész életét ezen a környéken töltötte. A következő megjegyzés azonban azonnal elűzi szomorúságát*
- Viszel? Na azt megnézném! *kacag teljes szívéből, hiszen kétli, hogy ha elbírná is, pár lépésnél többet tudna tenni vele a fiú* Mindkettőnk érdekében remélem, hogy arra nem lesz szükség! *folytatja továbbra is nevetve, ahogy elképzeli, mekkora esés lenne a dologból. Beleegyezik azonban a sétába, remélve, hogy az előbb elképzelt jelenet egyik része sem fog valóra válni*
- Nos, afelől semmi kétségem, hogy a botja igen hasznos szerszám, de sajnos van, amihez ez kevés lehet! *válaszol hasonló hangnemben a botot illető megjegyzésre* Ám azt készséggel elhiszem, hogy igazán jól forgatja! Olyannak tűnik, akinek nagy tapasztalata van az ilyesmiben... *hagyja jóvá nagy kegyesen a második megjegyzést*
- Valóban? Azt hiszem, ezt tesztelni kéne! Mit szólna egy próbanaphoz a személyi testőrömként? *folytatja legelőkelőbb stílusában, majd rögtön kipróbálva az elmondottak igazságtartalmát, igyekszik kihúzni ujjait a szorításból, kíváncsian várva, hogy sikerrel jár-e?*
- Az attól függ, hány úrilánnyal volt eddig dolga? *tesz úgy, mintha ő is komolyan elgondolkodna a kérdésen* Amíg nem ismer mindannyiunkat, addig ez egy igen elhamarkodott kijelentés, nem? Különben azért mégis igaza van, nem is megyünk csak úgy, inkább viszünk valakit, aki megcsinálja helyettünk! *vigyorog a fiúra, remélve, hogy érti a viccet, és nem veszi komolyan, hogy tényleg csak ezért hozta el. ~Sőt, igazából ő hozott el engem, de mindegy...~ vélekedik magában, és aggódni kezd kicsit, hogy előbbi poénjával esetleg kissé túllőtt a célon, ám az ezt követő kérdés megnyugtatja*
- Persze, nagyon szívesen, bármikor! *mosolyodik el őszintén, immár újra önmagát adva, hiszen ő maga is gyakran szeret kijárni ide. ~Itt valahogy sokkal könnyebben végig tudom gondolni a dolgokat~ töpreng el eddigi tapasztalatain a tisztásról*
- Az erdőben? Mivel kéne találkoznunk? *pislog vissza kissé értetlenül a figyelmeztetésre, hiszen párszor ő is járt már az erdőben, ám eddig semmi baja nem esett. ~Különben se megyünk olyan mélyre... ugye?~ kezd el aggódni magában útvonalukat illetően.*
- Mehetünk, igen! *bólint rá a kérdésre, ám most először közel sem olyan biztos abban, hogy olyan jó ötlet volt eljönnie erre az útra, és az izgatottság helyét az aggodalom veszi át, a nevetését pedig a néma hallgatás.*
//Orcátlan meghívás//
- Ó, csak a szokásosat! *kezdi nevetve* Hogy csapodár, szélhámos, egy kissé beképzelt, és nagy nőcsábász! *folytatja, hiszen a név nem sokat mond neki, csupán tegnap este szerzett ismereteit igyekszik pletykának beállítani, bár azért felmerül benne, hogy esetleg valami hátsó szándék is lehet a kérdés mögött, de nem szeretne nagyon kíváncsiskodni, így inkább folytatja tovább a tréfálkozást*
- A három leggazdagabbal? Nem, nem rémlik... *igyekszik töprengő arcot vágni* Pedig kellene, elvégre én lennék az egyikük! *neveti el magát, miközben igyekszik szerénynek és nagyvonalúnak tűnni, amiért nem jelenti ki egyértelműen, hogy ő lenne a leggazdagabb*
- Hogy lehet, hogy ennyire ismered a környéket? *merül fel benne a kérdés, ahogy haladnak tovább, bár igazából önmagától lenne kíváncsi a válaszra. ~Hogy lehet, hogy én nem ismerem ennyire?~ okolja magát, miközben egész életét ezen a környéken töltötte. A következő megjegyzés azonban azonnal elűzi szomorúságát*
- Viszel? Na azt megnézném! *kacag teljes szívéből, hiszen kétli, hogy ha elbírná is, pár lépésnél többet tudna tenni vele a fiú* Mindkettőnk érdekében remélem, hogy arra nem lesz szükség! *folytatja továbbra is nevetve, ahogy elképzeli, mekkora esés lenne a dologból. Beleegyezik azonban a sétába, remélve, hogy az előbb elképzelt jelenet egyik része sem fog valóra válni*
- Nos, afelől semmi kétségem, hogy a botja igen hasznos szerszám, de sajnos van, amihez ez kevés lehet! *válaszol hasonló hangnemben a botot illető megjegyzésre* Ám azt készséggel elhiszem, hogy igazán jól forgatja! Olyannak tűnik, akinek nagy tapasztalata van az ilyesmiben... *hagyja jóvá nagy kegyesen a második megjegyzést*
- Valóban? Azt hiszem, ezt tesztelni kéne! Mit szólna egy próbanaphoz a személyi testőrömként? *folytatja legelőkelőbb stílusában, majd rögtön kipróbálva az elmondottak igazságtartalmát, igyekszik kihúzni ujjait a szorításból, kíváncsian várva, hogy sikerrel jár-e?*
- Az attól függ, hány úrilánnyal volt eddig dolga? *tesz úgy, mintha ő is komolyan elgondolkodna a kérdésen* Amíg nem ismer mindannyiunkat, addig ez egy igen elhamarkodott kijelentés, nem? Különben azért mégis igaza van, nem is megyünk csak úgy, inkább viszünk valakit, aki megcsinálja helyettünk! *vigyorog a fiúra, remélve, hogy érti a viccet, és nem veszi komolyan, hogy tényleg csak ezért hozta el. ~Sőt, igazából ő hozott el engem, de mindegy...~ vélekedik magában, és aggódni kezd kicsit, hogy előbbi poénjával esetleg kissé túllőtt a célon, ám az ezt követő kérdés megnyugtatja*
- Persze, nagyon szívesen, bármikor! *mosolyodik el őszintén, immár újra önmagát adva, hiszen ő maga is gyakran szeret kijárni ide. ~Itt valahogy sokkal könnyebben végig tudom gondolni a dolgokat~ töpreng el eddigi tapasztalatain a tisztásról*
- Az erdőben? Mivel kéne találkoznunk? *pislog vissza kissé értetlenül a figyelmeztetésre, hiszen párszor ő is járt már az erdőben, ám eddig semmi baja nem esett. ~Különben se megyünk olyan mélyre... ugye?~ kezd el aggódni magában útvonalukat illetően.*
- Mehetünk, igen! *bólint rá a kérdésre, ám most először közel sem olyan biztos abban, hogy olyan jó ötlet volt eljönnie erre az útra, és az izgatottság helyét az aggodalom veszi át, a nevetését pedig a néma hallgatás.*
6065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-01 22:45:00
Üzenet elküldve: 2018-04-01 22:45:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Virágszedők titkos társasága//
* Lassan lehiggadnak a kedélyek, még a mitugrász elf is képes elrakni a bökőjét. Ezzel majdnem egy időben fogja magát az egyik hölgyemény és távozik. *
- Látod, mondtam, hogy nem pálya. Most már csak egynél próbálkozhatsz.
* Hergeli tovább az elfet, ügyet sem vetve a távozóra. A szőkeség magyarázatára csak unottan megvonja vállait. *
- Felőlem, engem nem különösebben izgat.
* A Lyihez intézett kérdésen akaratlanul is felröhög. *
- Hogy miért? Bah. Talán mert ott még jobban is elkalapálnák, és még azt a szégyent is el kellene viselnie, hogy életben marad!
* Veregeti meg a Vörös hátát, némileg eltúlzottan, majd előhalássza pipáját, és némi ügyködés után rágyújt. *
- A magam részéről én végeztem. Ha kell ebből a virágból, oldjátok meg.
* Mondja, majd le is telepszik az egyik vastagabb fa alá, hacsak a társának nincs kifogása ez ellen. *
* Lassan lehiggadnak a kedélyek, még a mitugrász elf is képes elrakni a bökőjét. Ezzel majdnem egy időben fogja magát az egyik hölgyemény és távozik. *
- Látod, mondtam, hogy nem pálya. Most már csak egynél próbálkozhatsz.
* Hergeli tovább az elfet, ügyet sem vetve a távozóra. A szőkeség magyarázatára csak unottan megvonja vállait. *
- Felőlem, engem nem különösebben izgat.
* A Lyihez intézett kérdésen akaratlanul is felröhög. *
- Hogy miért? Bah. Talán mert ott még jobban is elkalapálnák, és még azt a szégyent is el kellene viselnie, hogy életben marad!
* Veregeti meg a Vörös hátát, némileg eltúlzottan, majd előhalássza pipáját, és némi ügyködés után rágyújt. *
- A magam részéről én végeztem. Ha kell ebből a virágból, oldjátok meg.
* Mondja, majd le is telepszik az egyik vastagabb fa alá, hacsak a társának nincs kifogása ez ellen. *
6064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-01 17:28:39
Üzenet elküldve: 2018-04-01 17:28:39
ÚJ
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
//A kúria nyomában//
//Nyílt//
- Halljátok feleim, Ildhaw szavát! A sötét nagyúr hatalma végtelen, s bár hite megkopott, még tisztán él követőiben. Én Ildhaw, ezennel kijelentem, hogy szolgálóimnak helyet biztosíttatok, kosztot és kvártélyt, ki engem követ bár nyugalmat nem talál, *itt gonoszan elvigyorodik* de életét teljesnek érezheti iránymutatásom és a sötét nagyúr által. *A pergamenen hangosan serceg az írótoll, követői hangos ámulatára, s egyesek térdre borulva hajbókolnak Ildhaw előtt, nem győzi kerülgetni őket. A tanácsházán a célja, hogy az ottaniakat meggyőzze küldetésének fontosságáról. Persze valódi célját nem fedné fel sosem, inkább jelenleg talán múlandó sármját kihasználva szerezzen magának a Szegénynegyedben egy sötét helyszínt, amiből még bármi lehet. A jósnak mindegy mennyire poros, mennyire ijesztő.*
~ Minél ijesztőbb, annál jobb. Ha patkányok lakják, az élelemre sem lesz gondom, s a vérre sem! ~ *Egyszerűen nem tud elvonatkoztatni ettől, s csak bízni tud benne, hogy jelenlegi határozott jelleme és kiállása biztosítja a megfelelő ellenértéket a tanácsházán, tekintve hogy pénzzel bizony kevéssé rendelkezik, illetve fogalma sincs arról, hogy egy sötét kúria milyen áron mozog. A tisztás szépsége undorítja, több követő hempereg a dús fűben, de neki egyáltalán nincs ehhez kedve. A lombos fák tövéből minél előbb szabadulni akar. Főleg, hogy a varázs ideje kérdéses, valódi természetével, pedig vajmi keveset ér azon a prominens helyszínen.*
//A kúria nyomában//
//Nyílt//
- Halljátok feleim, Ildhaw szavát! A sötét nagyúr hatalma végtelen, s bár hite megkopott, még tisztán él követőiben. Én Ildhaw, ezennel kijelentem, hogy szolgálóimnak helyet biztosíttatok, kosztot és kvártélyt, ki engem követ bár nyugalmat nem talál, *itt gonoszan elvigyorodik* de életét teljesnek érezheti iránymutatásom és a sötét nagyúr által. *A pergamenen hangosan serceg az írótoll, követői hangos ámulatára, s egyesek térdre borulva hajbókolnak Ildhaw előtt, nem győzi kerülgetni őket. A tanácsházán a célja, hogy az ottaniakat meggyőzze küldetésének fontosságáról. Persze valódi célját nem fedné fel sosem, inkább jelenleg talán múlandó sármját kihasználva szerezzen magának a Szegénynegyedben egy sötét helyszínt, amiből még bármi lehet. A jósnak mindegy mennyire poros, mennyire ijesztő.*
~ Minél ijesztőbb, annál jobb. Ha patkányok lakják, az élelemre sem lesz gondom, s a vérre sem! ~ *Egyszerűen nem tud elvonatkoztatni ettől, s csak bízni tud benne, hogy jelenlegi határozott jelleme és kiállása biztosítja a megfelelő ellenértéket a tanácsházán, tekintve hogy pénzzel bizony kevéssé rendelkezik, illetve fogalma sincs arról, hogy egy sötét kúria milyen áron mozog. A tisztás szépsége undorítja, több követő hempereg a dús fűben, de neki egyáltalán nincs ehhez kedve. A lombos fák tövéből minél előbb szabadulni akar. Főleg, hogy a varázs ideje kérdéses, valódi természetével, pedig vajmi keveset ér azon a prominens helyszínen.*
6063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-04-01 16:34:10
Üzenet elküldve: 2018-04-01 16:34:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
*Taitosék lassan sétálgatnak ki a városból egészen a tisztásig. Noha némi ellenérzése azért van, a sanyarú körülmények sodorták őket ebbe a helyzetbe, mégis kifejezetten jól érzi magát. Egy dolog viszont nem hagyja nyugodni, merthogy volt már olyan, hogy a neve előzte meg.* ~Igaz mindig csak akkor, ha rosszat kellett rólam tudni. Furcsák az emberek.~
*Kíváncsi, hogy a lány mit hallott róla.*
-Na és, miket mesélnek rólam erre?
*Kérdezi továbbra is inkább játéknak felfogva, de azért talán látszik rajta, hogy komolyan érdekli a felelet.*
-Ugye nem beszélnek arról az... esetről a három leggazdagabb kisasszonnyal?
*Próbál valami, őt borzalmasan megbízhatatlannak beállító, helyzettel viccelni, hátha az oldja a hangulatában bekövetkezett komolyodást.*
-Igen, a szántókra kéne menni, ott szoktam látni.
*Magyaráz mint a környéket járó, amúgy nem sokat szedegető utazó.*
~Ezért vándor az ember, nem?~
*Kérdezi magától, hiszen egy-két útvonalat már álmában is tud a vidéken.*
-Ha elfáradsz majd viszlek.
*Nevet fel, hiszen lehet, hogy azért egy fiatal hölgynek ez tényleg messze van.*
-És hát... nem egészen lovam van. Egy kicsit... rázósabb annál, de megteszi.
*Beszél úgy, mintha egy csataszamárról, vagy sánta tevéről lenne szó.*
-Akkor sétáljunk!
*Jelenti ki végül.*
~Amíg az a bestia ki nem szagol.~
*Gondol a most a környéken állomásozó wargra. Aztán kinevetik. Még csak játékból ugyan, de kinevetik.*
-Azért kisasszony!
*Nevet fel.*
-Ne becsülje alá egy férfi botját! Kevés olyan dolog van, ami nagyobb ráhatással lehet egy hölgy életére.
*Somolyog.*
-Én pedig kifejezetten jól forgatom.
*Jelenti ki. Mezei botoshoz képest Taitos tényleg ügyes, egy katonát, vagy a Lanawint kettészelő hegység magaslatai között nevelkedett szerzetest nem verne le benne ugyan.*
-De ha már testőrség, nálam jobbat nem is találhatna.
*Vált magázódásra.*
-Például kegyed ujjait csak a testemen keresztül lophatná el valaki.
*Mókázik megszorítva kicsit a lány kezét.*
-Bár ha jól sejtem úrilányok nem is mennek a földekre sárból gyökeret túrni.
*Morfondírozik el.*
-Valami nekem nem stimmel.
*Kacsint a lányra, ám még mielőtt a tisztásról erdőbe lépnének gyorsan megejt egy-két szót.*
-Ez egy igazán jó hely. Majd ha nem szorít az idő, egyszer kijössz velem ide? Csak úgy lenni?
*Vált vissza az igazi Taitosra, majd megállva szembe fordul Tinával.*
-És jól figyelj, bármivel is találkozzunk az erdőben, csak maradj nyugodt és csináld, amit mondok.
*Kéri, hiszen Ragron tud mély nyomot hagyni az emberben.*
~Ja, mint a képeden.~
*Szólal meg egy élcelődő hang odabent.*
-Mehetünk?
//Orcátlan meghívás//
*Taitosék lassan sétálgatnak ki a városból egészen a tisztásig. Noha némi ellenérzése azért van, a sanyarú körülmények sodorták őket ebbe a helyzetbe, mégis kifejezetten jól érzi magát. Egy dolog viszont nem hagyja nyugodni, merthogy volt már olyan, hogy a neve előzte meg.* ~Igaz mindig csak akkor, ha rosszat kellett rólam tudni. Furcsák az emberek.~
*Kíváncsi, hogy a lány mit hallott róla.*
-Na és, miket mesélnek rólam erre?
*Kérdezi továbbra is inkább játéknak felfogva, de azért talán látszik rajta, hogy komolyan érdekli a felelet.*
-Ugye nem beszélnek arról az... esetről a három leggazdagabb kisasszonnyal?
*Próbál valami, őt borzalmasan megbízhatatlannak beállító, helyzettel viccelni, hátha az oldja a hangulatában bekövetkezett komolyodást.*
-Igen, a szántókra kéne menni, ott szoktam látni.
*Magyaráz mint a környéket járó, amúgy nem sokat szedegető utazó.*
~Ezért vándor az ember, nem?~
*Kérdezi magától, hiszen egy-két útvonalat már álmában is tud a vidéken.*
-Ha elfáradsz majd viszlek.
*Nevet fel, hiszen lehet, hogy azért egy fiatal hölgynek ez tényleg messze van.*
-És hát... nem egészen lovam van. Egy kicsit... rázósabb annál, de megteszi.
*Beszél úgy, mintha egy csataszamárról, vagy sánta tevéről lenne szó.*
-Akkor sétáljunk!
*Jelenti ki végül.*
~Amíg az a bestia ki nem szagol.~
*Gondol a most a környéken állomásozó wargra. Aztán kinevetik. Még csak játékból ugyan, de kinevetik.*
-Azért kisasszony!
*Nevet fel.*
-Ne becsülje alá egy férfi botját! Kevés olyan dolog van, ami nagyobb ráhatással lehet egy hölgy életére.
*Somolyog.*
-Én pedig kifejezetten jól forgatom.
*Jelenti ki. Mezei botoshoz képest Taitos tényleg ügyes, egy katonát, vagy a Lanawint kettészelő hegység magaslatai között nevelkedett szerzetest nem verne le benne ugyan.*
-De ha már testőrség, nálam jobbat nem is találhatna.
*Vált magázódásra.*
-Például kegyed ujjait csak a testemen keresztül lophatná el valaki.
*Mókázik megszorítva kicsit a lány kezét.*
-Bár ha jól sejtem úrilányok nem is mennek a földekre sárból gyökeret túrni.
*Morfondírozik el.*
-Valami nekem nem stimmel.
*Kacsint a lányra, ám még mielőtt a tisztásról erdőbe lépnének gyorsan megejt egy-két szót.*
-Ez egy igazán jó hely. Majd ha nem szorít az idő, egyszer kijössz velem ide? Csak úgy lenni?
*Vált vissza az igazi Taitosra, majd megállva szembe fordul Tinával.*
-És jól figyelj, bármivel is találkozzunk az erdőben, csak maradj nyugodt és csináld, amit mondok.
*Kéri, hiszen Ragron tud mély nyomot hagyni az emberben.*
~Ja, mint a képeden.~
*Szólal meg egy élcelődő hang odabent.*
-Mehetünk?
6062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-03-31 22:33:11
Üzenet elküldve: 2018-03-31 22:33:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Már nem néz bátyjára, lehajtott fejjel bámulja maga előtt a földet. Tudja, hogy igaza van, de rosszul esik neki, hogy éveken át úgy hirdette a saját igazát, hogy maga sem volt benne biztos. Szólnia kellett volna neki már az első percben, segítséget kérnie, és akkor nem itt tartanának. Egyikőjük egy omladozó viskóban él, és hatonta hat napot dolgozik, hogy megéljen, a másiknak állandó lakhelye sincs. Pedig mindketten tanultak, könnyedén találnának jól fizető, stabil munkát, ha nem így alakul az életük, és hullik darabokra a családjuk egy pillanat alatt. Ami a legjobban bántja, hogy ő is legalább annyira hibás, mint az apjuk. Nem csak azért, mert csendben tűrt, és javíthatatlannak bizonyult, de ugyanúgy magára hagyta Graelmhort, ahogy ő is elhagyottnak érezte magát. Megszökött, pedig évekkel korábban megesküdtek egymásnak, hogy sosem hagyják el egymást, és minden bajban összetartanak. Baj volt bőven, csak ők nem voltak együtt.
A férfi nevetése rántja vissza mélabús gondolataiból, az ő ajkain is megjelenik egy kedves mosoly, habár nem figyelt, min kéne nevetnie.*
-Nem jártál még ott. *Lepődik meg őszintén. Azt hitte, minden környékbeli ismeri az egyetlen helyet a környéken, ahol távol lehet a városi forgatag zajától.* Nagyon hangulatos kis hely. Ritkán megyek oda, hosszú az út, és nincs annyi időm, hogy órákat töltsek sétálgatással, de néha megengedhetek magamnak ennyit. *Vág keserű képet.* Mindegy is, most majd meglátod, milyen.
*Megindul előre, hogy mutassa az utat.*
-Köszönöm, ezért... hálás vagyok. *Csuklik el a hangja. Nem fogja megint elbőgni magát, az előbb sem kellett volna, csak képtelen volt uralkodni magán. Egyszerűen csak ideges.* Nem hiszem, hogy visszamennék, itt, Artheniorban szeretném felépíteni a saját életem. De ember tervez, az istenek végeznek. Ha bármikor szükségem lesz rád, nem fogok többé elmenekülni a problémáim előtt, szembe nézek velük, és örülnék, ha ott lennél közben mellettem. És vigyáznál rám...
*A folyópartot hamar maguk mögött hagyják. Nem is beszélnek sokat az út során, ha Grael nem kérdezősködik. Élvezi a csendet, a nyugalmat. Ha rajta múlik, néma csendben sétálnak egymás mellett egészen a tisztásig. Nem érzi kínosnak, egyszerűen csak nincs semmi, amit most megosztana a másikkal.*
-Hogy tetszik?
*Lép ki a fák közül a kör alakú kis tisztásra. Kellemeset csalódik, rajtuk kívül senki más nincs itt, kettesben lehetnek. Népszerű hely, épp azért, mert nincs sok hasonló a város közelében. A dombocskához sétál, amin már nőnek a tavasz első virágai, és lecsüccsen a puha fűbe.*
-Azt mondják, itt átjárja az embert a mágikus energia. Sok varázsló jár ki naponta, hogy meditáljon, és feltöltődjön. Én mondjuk nem érzek semmit, de lehet, csak nincs affinitásom hozzá. *Rántja meg a vállát.* Meg elég pletyka szaga van az egésznek. Mármint miért éppen itt tetőzne a mágia? Hiszen ott van Eeyr temploma, amit elvileg a félistennő is meg szokott látogatni, istentiszteletet tartanak, oltárt emelnek a hívei... Ott van a legtöbb kapcsolat az istennővel, ott tanulhatnak tőle. A többi istenségnek nem is tudom, van-e temploma. *Gondolkodik el.* A sötétség elvileg a kikötőben tanyázik, ami nem meglepő. Az egész környék maga a fertő. De vajon Teysusnak hol emelhettek épületet a tiszteletére? Vagy lehet neki nincs is, ezzel őrizve az egyensúlyt. Áh, mit tudom én.
*Legyint. Valami okosságot akart mondani a tisztásról, ha már bátyja most jár itt először, de csak belekavarodott.*
*Már nem néz bátyjára, lehajtott fejjel bámulja maga előtt a földet. Tudja, hogy igaza van, de rosszul esik neki, hogy éveken át úgy hirdette a saját igazát, hogy maga sem volt benne biztos. Szólnia kellett volna neki már az első percben, segítséget kérnie, és akkor nem itt tartanának. Egyikőjük egy omladozó viskóban él, és hatonta hat napot dolgozik, hogy megéljen, a másiknak állandó lakhelye sincs. Pedig mindketten tanultak, könnyedén találnának jól fizető, stabil munkát, ha nem így alakul az életük, és hullik darabokra a családjuk egy pillanat alatt. Ami a legjobban bántja, hogy ő is legalább annyira hibás, mint az apjuk. Nem csak azért, mert csendben tűrt, és javíthatatlannak bizonyult, de ugyanúgy magára hagyta Graelmhort, ahogy ő is elhagyottnak érezte magát. Megszökött, pedig évekkel korábban megesküdtek egymásnak, hogy sosem hagyják el egymást, és minden bajban összetartanak. Baj volt bőven, csak ők nem voltak együtt.
A férfi nevetése rántja vissza mélabús gondolataiból, az ő ajkain is megjelenik egy kedves mosoly, habár nem figyelt, min kéne nevetnie.*
-Nem jártál még ott. *Lepődik meg őszintén. Azt hitte, minden környékbeli ismeri az egyetlen helyet a környéken, ahol távol lehet a városi forgatag zajától.* Nagyon hangulatos kis hely. Ritkán megyek oda, hosszú az út, és nincs annyi időm, hogy órákat töltsek sétálgatással, de néha megengedhetek magamnak ennyit. *Vág keserű képet.* Mindegy is, most majd meglátod, milyen.
*Megindul előre, hogy mutassa az utat.*
-Köszönöm, ezért... hálás vagyok. *Csuklik el a hangja. Nem fogja megint elbőgni magát, az előbb sem kellett volna, csak képtelen volt uralkodni magán. Egyszerűen csak ideges.* Nem hiszem, hogy visszamennék, itt, Artheniorban szeretném felépíteni a saját életem. De ember tervez, az istenek végeznek. Ha bármikor szükségem lesz rád, nem fogok többé elmenekülni a problémáim előtt, szembe nézek velük, és örülnék, ha ott lennél közben mellettem. És vigyáznál rám...
*A folyópartot hamar maguk mögött hagyják. Nem is beszélnek sokat az út során, ha Grael nem kérdezősködik. Élvezi a csendet, a nyugalmat. Ha rajta múlik, néma csendben sétálnak egymás mellett egészen a tisztásig. Nem érzi kínosnak, egyszerűen csak nincs semmi, amit most megosztana a másikkal.*
-Hogy tetszik?
*Lép ki a fák közül a kör alakú kis tisztásra. Kellemeset csalódik, rajtuk kívül senki más nincs itt, kettesben lehetnek. Népszerű hely, épp azért, mert nincs sok hasonló a város közelében. A dombocskához sétál, amin már nőnek a tavasz első virágai, és lecsüccsen a puha fűbe.*
-Azt mondják, itt átjárja az embert a mágikus energia. Sok varázsló jár ki naponta, hogy meditáljon, és feltöltődjön. Én mondjuk nem érzek semmit, de lehet, csak nincs affinitásom hozzá. *Rántja meg a vállát.* Meg elég pletyka szaga van az egésznek. Mármint miért éppen itt tetőzne a mágia? Hiszen ott van Eeyr temploma, amit elvileg a félistennő is meg szokott látogatni, istentiszteletet tartanak, oltárt emelnek a hívei... Ott van a legtöbb kapcsolat az istennővel, ott tanulhatnak tőle. A többi istenségnek nem is tudom, van-e temploma. *Gondolkodik el.* A sötétség elvileg a kikötőben tanyázik, ami nem meglepő. Az egész környék maga a fertő. De vajon Teysusnak hol emelhettek épületet a tiszteletére? Vagy lehet neki nincs is, ezzel őrizve az egyensúlyt. Áh, mit tudom én.
*Legyint. Valami okosságot akart mondani a tisztásról, ha már bátyja most jár itt először, de csak belekavarodott.*
6061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-03-31 16:01:24
Üzenet elküldve: 2018-03-31 16:01:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ammunapi útján//
*Még mindig a természet lágy ölén jár, s úgy hiszi, ez útja java részében így is marad majd. Szaporán halad, néha meg-megáll inni s enni, aztán megint indul tova a messzeségnek. Léptei, s egyúttal Ammunapi láthatatlan fonala a tisztás felé hozzák őt, megkerülvén Arthenior városát.
Mindig is érdekes egy helynek találta ezt a területet. Annyi rejtély övezi, annyi megmagyarázhatatlan dolog leng körülötte! Akárhányszor csak erre járt eddig, mindig valami bizsergő, enyhén nyugtalanító érzés kerítette hatalmába, s most sincs ez másképp. Ráadásul ami a legrosszabb, hogy az entitás sem mond róla semmit! Pedig Tepis bizony meg van róla győződve, hogy az istennő igenis tudja miféle képződmény ez, de hát mit csináljon, ha nem akar róla beszélni?
Nem megy be a tisztás smaragdzöld, harmatos fűtengerébe, inkább csak a szélén bukdácsol hosszú, bíborszínű öltözetében. Ha van is a tisztáson valaki, nem lát meg senkit, olyannyira a gondolataival van elfoglalva. Elmereng egy-két pillanatig a furcsa tisztás még furcsább fáin, majd lassan, fokozatosan maga mögött hagyja a helyet s a szántóföldek felé veszi az irányt.*
*Még mindig a természet lágy ölén jár, s úgy hiszi, ez útja java részében így is marad majd. Szaporán halad, néha meg-megáll inni s enni, aztán megint indul tova a messzeségnek. Léptei, s egyúttal Ammunapi láthatatlan fonala a tisztás felé hozzák őt, megkerülvén Arthenior városát.
Mindig is érdekes egy helynek találta ezt a területet. Annyi rejtély övezi, annyi megmagyarázhatatlan dolog leng körülötte! Akárhányszor csak erre járt eddig, mindig valami bizsergő, enyhén nyugtalanító érzés kerítette hatalmába, s most sincs ez másképp. Ráadásul ami a legrosszabb, hogy az entitás sem mond róla semmit! Pedig Tepis bizony meg van róla győződve, hogy az istennő igenis tudja miféle képződmény ez, de hát mit csináljon, ha nem akar róla beszélni?
Nem megy be a tisztás smaragdzöld, harmatos fűtengerébe, inkább csak a szélén bukdácsol hosszú, bíborszínű öltözetében. Ha van is a tisztáson valaki, nem lát meg senkit, olyannyira a gondolataival van elfoglalva. Elmereng egy-két pillanatig a furcsa tisztás még furcsább fáin, majd lassan, fokozatosan maga mögött hagyja a helyet s a szántóföldek felé veszi az irányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760