//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa - Kibicelés//
*Az elf tényleg nem teszi egyértelművé, hogy pontosan milyen tulajdonságai vannak az ilyen köveknek, ám Gaerralost ez nem keseríti el különösebben, végtére is viszonylag biztosra veszi, hogy utána tud majd olvasni a témának, arról nem is beszélve, hogy közvetlenül a pikniket követően elviekben el fog tölteni egy hetet egy tanult mágus társaságában, aki szükség esetén szintén segíthetne tisztázni a kérdést.
Addig is pedig legfeljebb kísérletezgethet picit, másra érzései szerint úgysem fogja tudni használni a kavicsot, bár biztosra még semmit sem tudhat. Mindenesetre nem hagyja, hogy ezen a témán ragadjon le a beszélgetés, hanem rátér az újabb kérdéseire.*
-Főképp a létező technikákra irányult a kérdésem, mindenesetre köszönöm a körültekintő választ.
*Hagyja udvariasan figyelmen kívül a másik nevetését, végtére is annak válasza értékes információval szolgált. Habár gyanította, hogy érdemes lesz az elképzeléséhez legközelebb álló varázslat ágánál kezdeni, most ebben megerősítette a másik, valamint a létező gólemekkel kapcsolatos információ is könnyedén hasznára válhat.
A következő válasz viszont, habár továbbra is informatív, nem teljesen elégíti ki az érdeklődését. Egy rövid ideig elgondolkozik, hiszen bár fontos lehetne a kérdés, amit fel akar tenni, eddigi ismeretei alapján gyanítja, hogy nem fog segíteni a komolyan vehetőségén. Mégis, a tudomány nevében...*
-És ha megkerülnénk ezt a lépést? Az én elméleti érdeklődésem inkább afelé irányult, hogy egy, a mágushoz kapcsolt, de tőle helyileg valamennyire független tárgyban formálódna meg a mágia, és onnan eredne útjára a varázslat.
Tudom, hogy ez egy kevéssé kutatott, illetve gyakran vita övezte téma, de valamilyen szempontból egy szimpátia kapocshoz hasonlítana ez a módszer.
*Valójában a leghalványabb fogalma sincs, hogy tervez-e kezdeni bármit is a tudással, amit most össze próbál gyűjteni. Egyelőre semmiképp sem mondhatná magát mágusnak, és így amit kérdez, azt is le lehetne írni tisztán elméleti érdeklődésként.
Az pedig már más kérdés, hogy ez az elméleti érdeklődés abból fakad, hogy átgondolta a potenciális gyakorlati hasznot, amit egy ilyen technika kifejlesztése hozhatna.
Azt erősen gyanítja, hogy ha megkapja a választ erre az utolsó kérdésre, akkor ezután már ideje is lesz búcsút venni a mágustól, ugyanis ha nem téved, lassan már beterelik az utolsó jelentkezőket is a mágustusa szervező helyiségéül szolgáló sátorba, és még mindig végig tervezi nézni a vetélkedőt.*