Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 172 (3421. - 3440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-28 21:06:38
Üzenet elküldve: 2015-12-28 21:06:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*A fizikai erőszak, mint olyan, az élet velejárója. Maga Kagan is igen sok verést kapott élete folyamán; igaz ugyan, hogy jobbára tizenkét-tizennégy éves kora előtt. Felnőtt, szabad férfit - márpedig ebben a korban már igen sok felföldi gyerek felnőttnek számított feléjük - nem szokás "verni", mert igen könnyen vérre menő késelés, párbaj vagy akár hirtelen felindulásból elkövetett halálra ütlegelés is lehetett a dologból, így a szankciókat más területeken érvényesítették.*
- Aham. Kicsit furcsa népek. *ő is hallott a gyakori unokatestvér-szintű házasságok kellemetlen hatásairól, de hát ő egy szót sem szólhat: drágalátos rokonai, a Thargodrymek orkokkal szűrték össze a levet, ami ugyan a vérvonalon nem, de a becsületen igen sok foltot hagyott.*
- Hát... *hümmög egy sort az Adramossia-családfő eljárására, majd magában vállat von: végül is csak egyik lányát küldte el a semmibe, szóval semmi értékes.*
- Okos döntés, leány! *somolyog, mert értékeli, ha megfogadják a tanácsát, még ha nem is kérték.*
- A Vashegyre csak nappal menj, éjjel mindenre lövünk, ami megpróbál feljutni Amon Ruadhra vagy ThargArodra. *nem lepődik meg, hogy a lány megnézné magának ThargArodot, és egyébként azon lesz, hogy ott tartsa - az északi népeknek nem való a "város" és a sok kikent ficsúr.*
- Hogy nekem? *no, ez most igazán meglepi, hirtelen nem is tudja, mit feleljen. Igazából semmire nincs szüksége, talán csak egy kis pihenésre; ilyen közel Artheniorhoz viszont nem tervezett megállni. A meglepően nyíltan rátekintő lány némileg értetlen viszont-pillantással találkozhat, majd a vezér végigméri a nőt, immár férfiszemmel. Végül is, Awyenne (vagy hogy is hívták) óta nem volt nővel, így lenne ötlete, de csak egy pillanatig.*
~ Náh, nem. ~ *nem akarja idő előtt megmutatni a Vashegy erejét a lánynak, na meg hideg is van, és ilyenkor nehéz impozánsan fellépni. Meg lehet, hogy a nő nem is úgy gondolja.*
- Esetleg rakhatnál tüzet, Sheynah Adramossia; akár itt is megsüthetem az aprójószágot. *ami azt is jelenti, hogy kénytelen lesz itt tábort verni és csak holnap reggel bemenni Artheniorba. Vagy valami ilyesmi.*
//Délfelé//
*A fizikai erőszak, mint olyan, az élet velejárója. Maga Kagan is igen sok verést kapott élete folyamán; igaz ugyan, hogy jobbára tizenkét-tizennégy éves kora előtt. Felnőtt, szabad férfit - márpedig ebben a korban már igen sok felföldi gyerek felnőttnek számított feléjük - nem szokás "verni", mert igen könnyen vérre menő késelés, párbaj vagy akár hirtelen felindulásból elkövetett halálra ütlegelés is lehetett a dologból, így a szankciókat más területeken érvényesítették.*
- Aham. Kicsit furcsa népek. *ő is hallott a gyakori unokatestvér-szintű házasságok kellemetlen hatásairól, de hát ő egy szót sem szólhat: drágalátos rokonai, a Thargodrymek orkokkal szűrték össze a levet, ami ugyan a vérvonalon nem, de a becsületen igen sok foltot hagyott.*
- Hát... *hümmög egy sort az Adramossia-családfő eljárására, majd magában vállat von: végül is csak egyik lányát küldte el a semmibe, szóval semmi értékes.*
- Okos döntés, leány! *somolyog, mert értékeli, ha megfogadják a tanácsát, még ha nem is kérték.*
- A Vashegyre csak nappal menj, éjjel mindenre lövünk, ami megpróbál feljutni Amon Ruadhra vagy ThargArodra. *nem lepődik meg, hogy a lány megnézné magának ThargArodot, és egyébként azon lesz, hogy ott tartsa - az északi népeknek nem való a "város" és a sok kikent ficsúr.*
- Hogy nekem? *no, ez most igazán meglepi, hirtelen nem is tudja, mit feleljen. Igazából semmire nincs szüksége, talán csak egy kis pihenésre; ilyen közel Artheniorhoz viszont nem tervezett megállni. A meglepően nyíltan rátekintő lány némileg értetlen viszont-pillantással találkozhat, majd a vezér végigméri a nőt, immár férfiszemmel. Végül is, Awyenne (vagy hogy is hívták) óta nem volt nővel, így lenne ötlete, de csak egy pillanatig.*
~ Náh, nem. ~ *nem akarja idő előtt megmutatni a Vashegy erejét a lánynak, na meg hideg is van, és ilyenkor nehéz impozánsan fellépni. Meg lehet, hogy a nő nem is úgy gondolja.*
- Esetleg rakhatnál tüzet, Sheynah Adramossia; akár itt is megsüthetem az aprójószágot. *ami azt is jelenti, hogy kénytelen lesz itt tábort verni és csak holnap reggel bemenni Artheniorba. Vagy valami ilyesmi.*
3439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-28 17:06:26
Üzenet elküldve: 2015-12-28 17:06:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Shyahar finoman összevonja a szemöldökét, és lassan ingatja a fejét.*
- Morftulius uram! Hát olyan soká? Most összetörted a szívemet! Én azt hittem, hogy már hetekkel ez előtt, akkor, mikor a válladra kaptál, minek utána volt szerencséd rózsaillatú szappannal borotválkozni. Úgy éreztem, rendesen mértéket vettél akkor rólam. Nem gondoltam volna, hogy csalódnom kell! *sóhajt drámaian.
Egy csók, még ha nem is igazán ártatlan, és némi évődés, kis flört, csak játék ez. Kinek ártanának vele? Senkinek.*
~Ennyi még nem fájna, nem igaz? Ezt szabad! Ha Morfiusz holnapra eltűnne, ennyiből még nem lenne semmi baj.~
*Shyahar szeretné ezt hinni, akkor biztonságban lehetne, akkor nem kellene félnie a hajnaltól. De úgy érzi késő, már elkésett, már csak áltatja magát, mert fájna, nem is kicsit, ha Morf nem lenne a közelében.
A lány felmosolyog a férfira, a mélybarna szempárt fürkészi, mely még annyi titkot rejt.
Nem nevet, mikor a férfi a fenekét markolja meg, komolyan nézi akkor is, mikor magához húzza. Nem tiltakozik, nem húzódik el, nem áll ellen, csak meglepetten pislog, mikor Morf megforgatja, és a háta mögött a fa kérgét érzi.
Halkan sóhajt, Morf meleg lélegzete az arcát simogatja, és ettől hirtelen kipirul, már egyáltalán nem érzi a hideget, nem fázik, sőt inkább melege van.*
- Valóban nem mondtad, de én...
~Azt gondoltam a számon.~
*A szó benne reked, mikor a férfi elé térdel, hökkenten nézi, a tekintetük összekapcsolódik.
Shyahar nem buta, és annyira nem is tapasztalatlan, sejti, hova akar csókot adni Morf, és tudja, egy szavába kerülne csak, és megállíthatná.
Hiszen a férfi eddig mindig megállt. Nem volt tőle éppen boldog, de soha egyetlen egyszer sem erőszakoskodott. Nem játszotta azt, amit mások előszeretettel, hogy a nemet igennek értik, és bebeszélik maguknak, hogy a tiltakozás nem komoly. Nem dühöngött, nem káromkodott, nem próbálta kényszeríteni a lányt.*
~Nyilván nem örült, próbálkozott újra, máskor, gyengéden. Finoman. Eddig olyan kitartóan.~
*Shyahar nagyot nyel, és a most szinte feketén ragyogó szempárba néz, érzi az arca kipirult, a kezei remegnek, lehet, hogy a térdei is, mindjárt kiderül, hiszen a férfi egyre feljebb emeli a szoknyáját, nem csak a térdéig, hanem feljebb és még feljebb.
Lassan csinálja, annyira óvatosan és gyengéden, finom érintéssel, lágy simogatással.*
~Megállíthatnám, még mindig. Biztos megtenné. Morogna, aztán hagyná, hogy átöleljem a derekát, végül megnyugodna, megmutatná a folyópartot. Így is megmutatja majd. Igen.~
*Shyahar mély levegőt vesz, próbál moccanatlan állni, miközben a szíve úgy kalapál, hogy majd kiugrik a mellkasából, és szinte biztos benne, hogy a férfi az ajkán érzi, hogyan pulzálnak az erei ott is. Az izmai megfeszülnek, a forróság, amit az előző csók után az ajkán, majd a mellkasában érzett, lefelé vándorol.
Egyre hálásabb, hogy a fa ott van mögötte, mert egyébként nem biztos, hogy talpon tudna maradni.
Mondani akar valamit, mondania kellene, talán azt, hogy elég, vagy hogy megvolt a csók, valamit, nem lenne szabad ilyen hosszan engedni, szóra nyitja a száját, de a gondolatok kirepülnek a fejéből, és csak valami halk nyöszörgésszerű hang jön ki a torkán. Ujjai a rövid sötét tincsek közé merülnek.*
- Morf...
*A férfi megkegyelmez neki, leengedi a szoknyáját, felegyenesedik előtte, hozzá hajol.
A lány picit előrébb mozdul, az orruk hegye összeér, aztán az ajkuk is, éppen csak, csak egy leheletfinom apró kis puszit ad a férfi szájára.*
- Igen... Igen, a kérdésem. Annyi lenne... *A lány hangja enyhén fátyolos. Mélyet sóhajt, jobbját felemelve gyengéden érinti meg a férfi állát.* Olyan nehéz választani. De akkor, legyen most... *habozik, hiszen a kérdés mindig szerencsejáték is, hozhat bajt, bánatot is a tudás.* Mi a legszebb emléked? Ami tényleg szép, drága neked...
*Kissé félve néz fel azokba a melegbarnán simogató szemekbe, keze Morfiusz álláról a mellkasára vándorol, meg is állapodik ott, a szíve felett, miközben még mindig háttal a fának támaszkodva várja a válaszát.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Shyahar finoman összevonja a szemöldökét, és lassan ingatja a fejét.*
- Morftulius uram! Hát olyan soká? Most összetörted a szívemet! Én azt hittem, hogy már hetekkel ez előtt, akkor, mikor a válladra kaptál, minek utána volt szerencséd rózsaillatú szappannal borotválkozni. Úgy éreztem, rendesen mértéket vettél akkor rólam. Nem gondoltam volna, hogy csalódnom kell! *sóhajt drámaian.
Egy csók, még ha nem is igazán ártatlan, és némi évődés, kis flört, csak játék ez. Kinek ártanának vele? Senkinek.*
~Ennyi még nem fájna, nem igaz? Ezt szabad! Ha Morfiusz holnapra eltűnne, ennyiből még nem lenne semmi baj.~
*Shyahar szeretné ezt hinni, akkor biztonságban lehetne, akkor nem kellene félnie a hajnaltól. De úgy érzi késő, már elkésett, már csak áltatja magát, mert fájna, nem is kicsit, ha Morf nem lenne a közelében.
A lány felmosolyog a férfira, a mélybarna szempárt fürkészi, mely még annyi titkot rejt.
Nem nevet, mikor a férfi a fenekét markolja meg, komolyan nézi akkor is, mikor magához húzza. Nem tiltakozik, nem húzódik el, nem áll ellen, csak meglepetten pislog, mikor Morf megforgatja, és a háta mögött a fa kérgét érzi.
Halkan sóhajt, Morf meleg lélegzete az arcát simogatja, és ettől hirtelen kipirul, már egyáltalán nem érzi a hideget, nem fázik, sőt inkább melege van.*
- Valóban nem mondtad, de én...
~Azt gondoltam a számon.~
*A szó benne reked, mikor a férfi elé térdel, hökkenten nézi, a tekintetük összekapcsolódik.
Shyahar nem buta, és annyira nem is tapasztalatlan, sejti, hova akar csókot adni Morf, és tudja, egy szavába kerülne csak, és megállíthatná.
Hiszen a férfi eddig mindig megállt. Nem volt tőle éppen boldog, de soha egyetlen egyszer sem erőszakoskodott. Nem játszotta azt, amit mások előszeretettel, hogy a nemet igennek értik, és bebeszélik maguknak, hogy a tiltakozás nem komoly. Nem dühöngött, nem káromkodott, nem próbálta kényszeríteni a lányt.*
~Nyilván nem örült, próbálkozott újra, máskor, gyengéden. Finoman. Eddig olyan kitartóan.~
*Shyahar nagyot nyel, és a most szinte feketén ragyogó szempárba néz, érzi az arca kipirult, a kezei remegnek, lehet, hogy a térdei is, mindjárt kiderül, hiszen a férfi egyre feljebb emeli a szoknyáját, nem csak a térdéig, hanem feljebb és még feljebb.
Lassan csinálja, annyira óvatosan és gyengéden, finom érintéssel, lágy simogatással.*
~Megállíthatnám, még mindig. Biztos megtenné. Morogna, aztán hagyná, hogy átöleljem a derekát, végül megnyugodna, megmutatná a folyópartot. Így is megmutatja majd. Igen.~
*Shyahar mély levegőt vesz, próbál moccanatlan állni, miközben a szíve úgy kalapál, hogy majd kiugrik a mellkasából, és szinte biztos benne, hogy a férfi az ajkán érzi, hogyan pulzálnak az erei ott is. Az izmai megfeszülnek, a forróság, amit az előző csók után az ajkán, majd a mellkasában érzett, lefelé vándorol.
Egyre hálásabb, hogy a fa ott van mögötte, mert egyébként nem biztos, hogy talpon tudna maradni.
Mondani akar valamit, mondania kellene, talán azt, hogy elég, vagy hogy megvolt a csók, valamit, nem lenne szabad ilyen hosszan engedni, szóra nyitja a száját, de a gondolatok kirepülnek a fejéből, és csak valami halk nyöszörgésszerű hang jön ki a torkán. Ujjai a rövid sötét tincsek közé merülnek.*
- Morf...
*A férfi megkegyelmez neki, leengedi a szoknyáját, felegyenesedik előtte, hozzá hajol.
A lány picit előrébb mozdul, az orruk hegye összeér, aztán az ajkuk is, éppen csak, csak egy leheletfinom apró kis puszit ad a férfi szájára.*
- Igen... Igen, a kérdésem. Annyi lenne... *A lány hangja enyhén fátyolos. Mélyet sóhajt, jobbját felemelve gyengéden érinti meg a férfi állát.* Olyan nehéz választani. De akkor, legyen most... *habozik, hiszen a kérdés mindig szerencsejáték is, hozhat bajt, bánatot is a tudás.* Mi a legszebb emléked? Ami tényleg szép, drága neked...
*Kissé félve néz fel azokba a melegbarnán simogató szemekbe, keze Morfiusz álláról a mellkasára vándorol, meg is állapodik ott, a szíve felett, miközben még mindig háttal a fának támaszkodva várja a válaszát.*
3438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-28 16:04:29
Üzenet elküldve: 2015-12-28 16:04:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Felderítés //
* Nem tudja hogyan, ám elnyomja a buzgóság. Álmában ismét a törzsénél van, harcostársai körében, ahogy a kis falut védelmezik a foszló támadóktól. Kriag szinte érzi is a bűzüket, ahogy hullámos kardja rendet vág a csoszogó sokaságon. Szinte már élvezi is a harcos, arcára vad mosoly költözik, ám ekkor egy sötét kámzsát viselő alak tűnik fel, s egyetlen intézére lángok borítják el a harcolókat. A barbr hallani véli saját húsának sercegését, mégsem ez, hanem az alak kacagása az, ami végül észhez téríti. *
~ A szellemekre! Jobb lesz nem félvállról venni ezt a dolgot. ~
* Feddi magát, miközben feltápászkodik, s elindul a kovácsműhely irányába. *
* Nem tudja hogyan, ám elnyomja a buzgóság. Álmában ismét a törzsénél van, harcostársai körében, ahogy a kis falut védelmezik a foszló támadóktól. Kriag szinte érzi is a bűzüket, ahogy hullámos kardja rendet vág a csoszogó sokaságon. Szinte már élvezi is a harcos, arcára vad mosoly költözik, ám ekkor egy sötét kámzsát viselő alak tűnik fel, s egyetlen intézére lángok borítják el a harcolókat. A barbr hallani véli saját húsának sercegését, mégsem ez, hanem az alak kacagása az, ami végül észhez téríti. *
~ A szellemekre! Jobb lesz nem félvállról venni ezt a dolgot. ~
* Feddi magát, miközben feltápászkodik, s elindul a kovácsműhely irányába. *
3437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:51:36
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Waran//
*Útja egyértelmű, a városba vezet. Némi kitérővel. Messziről hallja már a víz csobogását, melyek talán ember fülek számára hallhatatlan. A kövekbe elakadó, majd ketté váló vízfolyam félreismerhetetlen zúgása.
Halvány mosoly kerekedik arcára, s lépked előre, amikor is kilyukad egy tisztáson. A pici folyam túloldalán egy kör alakú – már, már gyanús szabályosággal kialakított kör – rét terül el. Körbe fák nyúlnak a magasba, céljuk egyértelmű: el akarják érni az eget, hogy a buja felhőket megcirógassák.
A szivárványt is megszégyenítő virágcsoda a kis dombon pedig egyenesen elkápráztatja. Nem gondolta volna, hogy az erdőn túl ilyen terület vár majd reá, a város szélében. Talán minden pletyka semmisnek is vehetné, amit erről hallott?
Áh, nem…
De, ahogy az lenni szokott nincs egyedül. Oldalra nézve egy embert lát, ki a botjára támaszkodva a patak szélén ácsorog.
Szemeit megforgatja, s csak halk mondat szökken ki száján.*
- Ezekből a rusnya emberekből annyi van itt, mint égen a csillag.
*Sziszegi szinten. De nem lesz ideges, csak merő megvetést és gúnyt érez a faj iránt. Csizmába bújtatott lábaival tapicskol bele a patakba, hogy tova menjen a kis dombocska felé.*
//Waran//
*Útja egyértelmű, a városba vezet. Némi kitérővel. Messziről hallja már a víz csobogását, melyek talán ember fülek számára hallhatatlan. A kövekbe elakadó, majd ketté váló vízfolyam félreismerhetetlen zúgása.
Halvány mosoly kerekedik arcára, s lépked előre, amikor is kilyukad egy tisztáson. A pici folyam túloldalán egy kör alakú – már, már gyanús szabályosággal kialakított kör – rét terül el. Körbe fák nyúlnak a magasba, céljuk egyértelmű: el akarják érni az eget, hogy a buja felhőket megcirógassák.
A szivárványt is megszégyenítő virágcsoda a kis dombon pedig egyenesen elkápráztatja. Nem gondolta volna, hogy az erdőn túl ilyen terület vár majd reá, a város szélében. Talán minden pletyka semmisnek is vehetné, amit erről hallott?
Áh, nem…
De, ahogy az lenni szokott nincs egyedül. Oldalra nézve egy embert lát, ki a botjára támaszkodva a patak szélén ácsorog.
Szemeit megforgatja, s csak halk mondat szökken ki száján.*
- Ezekből a rusnya emberekből annyi van itt, mint égen a csillag.
*Sziszegi szinten. De nem lesz ideges, csak merő megvetést és gúnyt érez a faj iránt. Csizmába bújtatott lábaival tapicskol bele a patakba, hogy tova menjen a kis dombocska felé.*
3436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:06:05
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:06:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*A félmosoly görbül a szájára és ráhunyorít a lányra.*
-Mintha nem tudnád mikor jutottam erre következtetésre. Mikor olyan bájosan riszáltál előttem hercegnőm. Tudod, fel a lépcsőn a Pegazusba.
*Nevet és az emlegetett testrészre csúszik a tenyere, hogy megsimogassa, közben elvigyorodik lassan. Magához öleli Shya-t szorosan. Végig simít a karján, aztán nyúl fel a nyakába csimpaszkodó kézhez, hogy megfogja és elhúzza egy közeli fa felé. Odahúzza, aztán gyengéden odanyomja a lány hátát a törzséhez. Szemben vele, Shya feje fölött támasztja meg a fa törzsét a karjával és úgy néz le rá közel húzódva, hogy az szája majdnem összeér az arcával. A másik kezével finoman fog rá a karjára, hogy végig simogassa.*
-Azt mondtam én csókollak meg téged, de azt nem, hogy hol, de ha már kérdés nélkül belementél...
*Halkan mondja és érződik a hangján a feltámadt vágy, ami a lány felé hajtja már jó ideje. Lassan ereszkedik lejjebb, hogy elé térdeljen. Az arcát nézi közben, hogy figyelje engedi e neki ezt a bizonyos csókot, amit most tervei szerint nem az arcára kap. Felsimogatja a szoknyáját gyakorlott mozdulatokkal, a térde fölött elidőzve egy pillanatig, aztán simítja a combján tovább felfelé az anyagot. Nyakán kidagadnak az erek, ahogy a puha meztelen bőrt érintik és ereiben száguldani kezd a vér mikor előre hajol, hogy csókot adjon végül a combja tövére. Hasonlót ad ahhoz, amit a szájára adott az előbb. Kockáztat persze ezzel, mert felkeltheti a lány vágyát, hogy ne álljon ellen tovább, de ha túlságosan messzire megy vele el is riaszthatja magától. Mindegy melyik történik, most kockáztat, mert a lány kecses puha combjai megérik a kockázatot, plán az ami azok között rejtőzik kívánatosan, de elfedve még előle. Ha Shya elviseli a csókját, ami hosszan tart és finoman harap és nem szalad el, akkor felegyenesedik lassan és mosolyogva néz rá az orrát, majdnem a lány orrához érintve.*
-Kérdezhetsz.
*Leheli rá az ajkára és erős a kísértés, hogy az imént leengedett szoknyát újra felrántsa és magáévá tegye itt ahol állnak. Visszafogja ez irányú indulatait, végül is megállapodtak, de őszintén reméli, hogy Shya kérdése az lesz, nem akarja e mondjuk folytatni, amit az előbb elkezdett.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*A félmosoly görbül a szájára és ráhunyorít a lányra.*
-Mintha nem tudnád mikor jutottam erre következtetésre. Mikor olyan bájosan riszáltál előttem hercegnőm. Tudod, fel a lépcsőn a Pegazusba.
*Nevet és az emlegetett testrészre csúszik a tenyere, hogy megsimogassa, közben elvigyorodik lassan. Magához öleli Shya-t szorosan. Végig simít a karján, aztán nyúl fel a nyakába csimpaszkodó kézhez, hogy megfogja és elhúzza egy közeli fa felé. Odahúzza, aztán gyengéden odanyomja a lány hátát a törzséhez. Szemben vele, Shya feje fölött támasztja meg a fa törzsét a karjával és úgy néz le rá közel húzódva, hogy az szája majdnem összeér az arcával. A másik kezével finoman fog rá a karjára, hogy végig simogassa.*
-Azt mondtam én csókollak meg téged, de azt nem, hogy hol, de ha már kérdés nélkül belementél...
*Halkan mondja és érződik a hangján a feltámadt vágy, ami a lány felé hajtja már jó ideje. Lassan ereszkedik lejjebb, hogy elé térdeljen. Az arcát nézi közben, hogy figyelje engedi e neki ezt a bizonyos csókot, amit most tervei szerint nem az arcára kap. Felsimogatja a szoknyáját gyakorlott mozdulatokkal, a térde fölött elidőzve egy pillanatig, aztán simítja a combján tovább felfelé az anyagot. Nyakán kidagadnak az erek, ahogy a puha meztelen bőrt érintik és ereiben száguldani kezd a vér mikor előre hajol, hogy csókot adjon végül a combja tövére. Hasonlót ad ahhoz, amit a szájára adott az előbb. Kockáztat persze ezzel, mert felkeltheti a lány vágyát, hogy ne álljon ellen tovább, de ha túlságosan messzire megy vele el is riaszthatja magától. Mindegy melyik történik, most kockáztat, mert a lány kecses puha combjai megérik a kockázatot, plán az ami azok között rejtőzik kívánatosan, de elfedve még előle. Ha Shya elviseli a csókját, ami hosszan tart és finoman harap és nem szalad el, akkor felegyenesedik lassan és mosolyogva néz rá az orrát, majdnem a lány orrához érintve.*
-Kérdezhetsz.
*Leheli rá az ajkára és erős a kísértés, hogy az imént leengedett szoknyát újra felrántsa és magáévá tegye itt ahol állnak. Visszafogja ez irányú indulatait, végül is megállapodtak, de őszintén reméli, hogy Shya kérdése az lesz, nem akarja e mondjuk folytatni, amit az előbb elkezdett.*
3435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:27:42
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:27:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az árnyékok hirtelen eltűnnek Waran szemében, és nem lát mást, mint a folyamatos, tiszta világosságot. Ha jól sejti, vagy kiért az erdőből egyszer, s mindenkorra, vagy csupán egy tisztás területére lépett.
Még így, látatlanban is van valami bizsergető érzés ebben a területben, valami ami tiszteletet parancsol. Az alatt a bő tíz év alatt, amit a buzgó hívő szerzetesek közt töltött, rá is ragadt némi vallásosság, így úgy gondolja, hogy ez a hely talán a különös légköréből adódóan egy vallási gyülekezőhely. Arra nem gondol, hogy talán holmi mágia az egész, nem is akar gondolni arra az undorító dologra, ő inkább marad a szép verzióknál.
Botjára nehezedik, majd lepihen egy kicsit. A fű nyirkos, de amennyi rongy van rajta, a víznek esélye sincs elérni a bőrét, így nem aggódik miatta. Jól esik számára egy kicsit lepihenni, és elgondolkodni.*
*Az árnyékok hirtelen eltűnnek Waran szemében, és nem lát mást, mint a folyamatos, tiszta világosságot. Ha jól sejti, vagy kiért az erdőből egyszer, s mindenkorra, vagy csupán egy tisztás területére lépett.
Még így, látatlanban is van valami bizsergető érzés ebben a területben, valami ami tiszteletet parancsol. Az alatt a bő tíz év alatt, amit a buzgó hívő szerzetesek közt töltött, rá is ragadt némi vallásosság, így úgy gondolja, hogy ez a hely talán a különös légköréből adódóan egy vallási gyülekezőhely. Arra nem gondol, hogy talán holmi mágia az egész, nem is akar gondolni arra az undorító dologra, ő inkább marad a szép verzióknál.
Botjára nehezedik, majd lepihen egy kicsit. A fű nyirkos, de amennyi rongy van rajta, a víznek esélye sincs elérni a bőrét, így nem aggódik miatta. Jól esik számára egy kicsit lepihenni, és elgondolkodni.*
3434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:31:12
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:31:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Elkomolyodva néz Morfiusz mélybarna szemeibe, halkan sóhajt, majd lassan bólint. Néma ígéret ez, hogy nem adja ki őt.
Nem tudja persze, rajta kívül ki mindenki ismeri a férfit, nem olyan naiv, hogy azt higgye, ő az egyetlen, de az apró kis jelek lassan-lassan kezdenek egységbe rendeződni, ahogy lelki szemei előtt látja, egyre komplexebb a minta.*
~Miért rejtőzködsz? Ki vagy te, Morf?~
*A kérdést persze nem mondja ki, ezt soha, legalábbis most úgy érzi soha nem fogja megkérdezni. Hiszen annyi válasz adható rá, és mind igaz. Ugyanennyi hazug válasz is adható. Mert ki is valójában a férfi? Zsandár, vagy gazfickó? Bármelyik is, ő az, aki képes volt egy forró csók után utánanézni, miért is vonyítanak a kutyák, csak hogy a lány megnyugodjon. Ő az, aki nyakig sárosan ért a szállásukra a szőlőhegyről, aki rosszul táncol, de a bálon mégis felkérte.*
~Ő az, aki azt hiszi, a csókokért fizetnie kell.~
*Shyahar tudja, már nem akar meghátrálni, egy csók elől biztosan nem. Ahhoz túlságosan kedveli Morfiuszt, már ha ez a jó szó rá.*
~Fontos nekem, számít, hiányozna, ha eltűnne, fájna, ha baja esne. Megnevettet. Ha mellettem van, biztonságban érzem magam, pedig, igen, valójában nem ismerem és esélyes, hogy valójában alvilági figura. Mégis. Bolond vagyok. És vonzódom hozzá. Ő biztos tudja. Nem létezik, hogy nem.~
*A csók lágy és közben forró, gyengéden adakozó és mohó. Shyahar vére meglódul az ereiben, lélegzete elakad, hogy aztán Morf szájából vegyen újra levegőt, és mikor a férfi végül szabadon engedi az ajkait, bizony hálás, hogy a derekát még fogja, különben félő, hogy összecsuklana, mert a térdeiből hirtelen mintha teljesen kiszaladt volna az erő.
Aztán Morf szavait halva kiszakad belőle a nevetés, mert ez egész valahogy kedves, és mókás, és megható és furfangos, mindaz, amit mond, és arcpirító is, mégis rákérdez.*
– Azt mondod, nekem van a legszebb hátsóm? Hát mégis mikor jutottál erre a következtetésre?
*Karjait Morfiusz nyaka köré fonja, vidáman néz azokba a melegbarna szemekbe.*
~Milyen jó most itt lennem veled.~
*A férfi kérdésére bólint.*
– Benne *felel végül halkan, de érthetően.* Még egy csók neked…
*Érzi, ahogy a férfi közelebb vonja magához, hozzásimul, ujjai tapogatózva, simogatva csusszannak a rövid sötét hajtincsek közé, állát könnyedén emeli feljebb egy ujjnyival.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Elkomolyodva néz Morfiusz mélybarna szemeibe, halkan sóhajt, majd lassan bólint. Néma ígéret ez, hogy nem adja ki őt.
Nem tudja persze, rajta kívül ki mindenki ismeri a férfit, nem olyan naiv, hogy azt higgye, ő az egyetlen, de az apró kis jelek lassan-lassan kezdenek egységbe rendeződni, ahogy lelki szemei előtt látja, egyre komplexebb a minta.*
~Miért rejtőzködsz? Ki vagy te, Morf?~
*A kérdést persze nem mondja ki, ezt soha, legalábbis most úgy érzi soha nem fogja megkérdezni. Hiszen annyi válasz adható rá, és mind igaz. Ugyanennyi hazug válasz is adható. Mert ki is valójában a férfi? Zsandár, vagy gazfickó? Bármelyik is, ő az, aki képes volt egy forró csók után utánanézni, miért is vonyítanak a kutyák, csak hogy a lány megnyugodjon. Ő az, aki nyakig sárosan ért a szállásukra a szőlőhegyről, aki rosszul táncol, de a bálon mégis felkérte.*
~Ő az, aki azt hiszi, a csókokért fizetnie kell.~
*Shyahar tudja, már nem akar meghátrálni, egy csók elől biztosan nem. Ahhoz túlságosan kedveli Morfiuszt, már ha ez a jó szó rá.*
~Fontos nekem, számít, hiányozna, ha eltűnne, fájna, ha baja esne. Megnevettet. Ha mellettem van, biztonságban érzem magam, pedig, igen, valójában nem ismerem és esélyes, hogy valójában alvilági figura. Mégis. Bolond vagyok. És vonzódom hozzá. Ő biztos tudja. Nem létezik, hogy nem.~
*A csók lágy és közben forró, gyengéden adakozó és mohó. Shyahar vére meglódul az ereiben, lélegzete elakad, hogy aztán Morf szájából vegyen újra levegőt, és mikor a férfi végül szabadon engedi az ajkait, bizony hálás, hogy a derekát még fogja, különben félő, hogy összecsuklana, mert a térdeiből hirtelen mintha teljesen kiszaladt volna az erő.
Aztán Morf szavait halva kiszakad belőle a nevetés, mert ez egész valahogy kedves, és mókás, és megható és furfangos, mindaz, amit mond, és arcpirító is, mégis rákérdez.*
– Azt mondod, nekem van a legszebb hátsóm? Hát mégis mikor jutottál erre a következtetésre?
*Karjait Morfiusz nyaka köré fonja, vidáman néz azokba a melegbarna szemekbe.*
~Milyen jó most itt lennem veled.~
*A férfi kérdésére bólint.*
– Benne *felel végül halkan, de érthetően.* Még egy csók neked…
*Érzi, ahogy a férfi közelebb vonja magához, hozzásimul, ujjai tapogatózva, simogatva csusszannak a rövid sötét hajtincsek közé, állát könnyedén emeli feljebb egy ujjnyival.*
3433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-26 06:59:21
Üzenet elküldve: 2015-12-26 06:59:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Valószínűleg Sheynaht a verés igencsak meglepné. Jelenlegi tudásával mindenképpen. Ha kém lenne, egészen másként történtek volna a dolgok, hiszen akkor nem hívná fel magára a figyelmet, előre tájékozódna, s lehet, mikor útnak indul Amon Ruadh, és Thargarod irányába, már többet tudna Kagan minden apró viselt dolgáról, mint a Tharg vezér maga. De Sheynah nem kém, nem is nevelték annak, s bizony így kellően gyanútlan is.*
-Úgy van.
*Biccent egyet az eszmefuttatásra, bár amikor elsorolta a neveket, nem is sejtette, hogy a férfinek bármelyik is ismerős lesz. Ám ezek szerint mégiscsak hallott már korábban a Khadyradról. Régen, nagyon régen, száz évekkel ezelőtt, sokkal nagyobb törzs volt, mint mostanában. Anyja azt mondta, hogy valamiféle belső hiba lehet a vérben. Szépapja is már ezért hozott messziről asszonyt magának. Sok gyermek születik, de közülük nagyon sok a beteg, életképtelen csecsemő. Jó, ha minden tizedik megéli az ötödik évét. S még így is előfordulhat némi szellemi hanyatlás. Az Adramossia családnak szerencséje abban rejtőzik, hogy nagyapja is lihanechi asszonyt vett el. Két bátyja is egészségesen született, és Sheynah sem hordoz magában semmi kort.*
-Még nem tudom. *Rázza meg a fejét a kérdésre.* Atyám azt mondta, megtudom, ha ott leszek.
*Újabb talányos szavak, melyekkel ő maga sem tudott először mit kezdeni. De például Lihanechbe érkeztekor, majd később Karavánpihenőn, aztán Artheniorban sem érzett semmi olyasmit, hogy ott kéne maradnia. Tehát tovább indult délnek. A cél, ott várja.*
-Azt hiszem Kagan úr, már segítettél. Ha nem jössz, útnak indulok magányosan, gyalogosan, s talán elnyel az erdő. De így, visszatérek a városba, *Mutat itt el Arthenior felé.* és szerzek egy lovat, vagy csatlakozom egy dél felé tartó karavánhoz.
*Lóháton rövidebb az út, ha pedig nem egyedül utazok, kevésbé veszélyes. Csak jól meg kell választani az útitársakat.*
-Elmegyek Amon Ruadhba. Meg kell néznem, nem-e az lesz a "célom".
*A korábbiak ismeretében már Kagan is értheti célzását.*
-Én segíthetek neked valamiben Uram?
*Mert hát a tanult illem, amit otthonról hozott, ennek a kérdésnek feltételét is kötelezővé teszi, s ezúttal finom mosoly kél az ajkak szegletében, tekintete nyíltan fonódik a borostyánokéba.*
//Délfelé//
*Valószínűleg Sheynaht a verés igencsak meglepné. Jelenlegi tudásával mindenképpen. Ha kém lenne, egészen másként történtek volna a dolgok, hiszen akkor nem hívná fel magára a figyelmet, előre tájékozódna, s lehet, mikor útnak indul Amon Ruadh, és Thargarod irányába, már többet tudna Kagan minden apró viselt dolgáról, mint a Tharg vezér maga. De Sheynah nem kém, nem is nevelték annak, s bizony így kellően gyanútlan is.*
-Úgy van.
*Biccent egyet az eszmefuttatásra, bár amikor elsorolta a neveket, nem is sejtette, hogy a férfinek bármelyik is ismerős lesz. Ám ezek szerint mégiscsak hallott már korábban a Khadyradról. Régen, nagyon régen, száz évekkel ezelőtt, sokkal nagyobb törzs volt, mint mostanában. Anyja azt mondta, hogy valamiféle belső hiba lehet a vérben. Szépapja is már ezért hozott messziről asszonyt magának. Sok gyermek születik, de közülük nagyon sok a beteg, életképtelen csecsemő. Jó, ha minden tizedik megéli az ötödik évét. S még így is előfordulhat némi szellemi hanyatlás. Az Adramossia családnak szerencséje abban rejtőzik, hogy nagyapja is lihanechi asszonyt vett el. Két bátyja is egészségesen született, és Sheynah sem hordoz magában semmi kort.*
-Még nem tudom. *Rázza meg a fejét a kérdésre.* Atyám azt mondta, megtudom, ha ott leszek.
*Újabb talányos szavak, melyekkel ő maga sem tudott először mit kezdeni. De például Lihanechbe érkeztekor, majd később Karavánpihenőn, aztán Artheniorban sem érzett semmi olyasmit, hogy ott kéne maradnia. Tehát tovább indult délnek. A cél, ott várja.*
-Azt hiszem Kagan úr, már segítettél. Ha nem jössz, útnak indulok magányosan, gyalogosan, s talán elnyel az erdő. De így, visszatérek a városba, *Mutat itt el Arthenior felé.* és szerzek egy lovat, vagy csatlakozom egy dél felé tartó karavánhoz.
*Lóháton rövidebb az út, ha pedig nem egyedül utazok, kevésbé veszélyes. Csak jól meg kell választani az útitársakat.*
-Elmegyek Amon Ruadhba. Meg kell néznem, nem-e az lesz a "célom".
*A korábbiak ismeretében már Kagan is értheti célzását.*
-Én segíthetek neked valamiben Uram?
*Mert hát a tanult illem, amit otthonról hozott, ennek a kérdésnek feltételét is kötelezővé teszi, s ezúttal finom mosoly kél az ajkak szegletében, tekintete nyíltan fonódik a borostyánokéba.*
3432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-25 23:21:21
Üzenet elküldve: 2015-12-25 23:21:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*Valószínűleg akkor sem vágta volna le a lányt, ha az bevallja, hogy a Thargodrymek kéme - sőt, akkor biztosan nem - legfeljebb alaposan megtépi.*
- Na. *biccent komoran, mikor a leány a Tharg szóra megvilágosodni látszik. A törzsnévre láthatóan elgondolkodik, összehúzott szeme egy rövid időre elréved.*
- Khadyrad... északi csapat, a hegyeken túlról. Közepes méret, sok talpas, kevés íjász, széles, kerek pajzsok, he? *legalábbis ha jól emlékszik, ami egyáltalán nem biztos, mert igencsak sok törzs és nemzetség tenyészik a hegyek a között. Ők még ismerik atyáik arcát, nem úgy, mint a helyiek.*
- És mi a célod délen? Tán a Kikötő? *nem hiszi, hogy egy hegyvidéki kurtizánnak küldené a lányát, mikor férjhez is adhatja.*
~ Talán meddő. Vagy szégyent hozott a családjára? Áh, nem a te dolgod! ~ *érdeklődését némileg fenntartva várja a választ, de nem tudja megállni, hogy ne jelezze: ideje véges.*
- És miben tudok segítenek neked én? *persze, hogy van egy prekoncepciója - bárki, aki hallott a Vashegyről, legalábbis megnézné. De a lány nem tudott róluk, még a nevüket sem, így nem tudja, mi végre ez az egész.*
3431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-25 23:12:23
Üzenet elküldve: 2015-12-25 23:12:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Mosolyogva rázza a fejét, aztán komolyan néz a lányra.*
-Nem, az a jó, ha nem tudod ki vagyok. Nem kell, hogy ismerd a nevemet, de most, hogy tudod már, tartsd meg magadnak és nekem.
*Azért az túlzás, hogy egyáltalán nem ismerné Shyát, mert sokat megtudott már róla, mióta együtt vannak, de ez azért nem jelent mindent. Egyvalamire még mindig nem tudja a választ, de azt most nem kérdezi meg. Ez pedig nem más, mint, hogy miért nem engedi, hogy teljes egészében birtokba vegye. Tagadhatatlan, hogy van benne kihívás, de az is, hogy ez kezdi bosszantani valahol mélyen. Kedveli a lányt, mikor már pont ingerült lenne, vagy bosszankodna elszól valamit, vagy finoman hozzáér és elpárolog a dühe.*
-Ez kedves tőled, de most inkább megcsókolnálak, ha nem bánod, de később kérdezek rólad eleget, nyugodt lehetsz.
*Végig mosolyog, amit a lány egyre nyilvánvalóbban közelít és a csókra készül. Átkarolja a derekát, aztán köré fonva a karját húzza szorosan magához, hogy a csókot elmélyítse, viszonozza, a telt piros ajkakat falja, gyengéden harapja. Hosszan csókolja még, aztán elengedi, mert üzlet az üzlet ugyebár, bármennyire nincs ínyére, hogy megszakítsa végül csak elengedi Shya ajkait, aztán meg is kapja a jól megérdemelt kérdést. Szemöldöke felszalad, mert a lány nem állítja könnyű helyzet elé. Van persze bőven olyan, amit más nem tud róla, de nem szeretné elmondani Shyának. Kis gondolkodás után komolyan ránéz.*
-Egy szürke kis verebet találtam véletlenül és nagyon megkedveltem, mert rafinált kérdéseket tud feltenni, mindenért lelkesedik és mellesleg neki van a legszebb hátsója, amit eddig láttam szoknyában.
*Felnevet, mert ezt valóban nem tudhatja a lány, sem senki más, de az információ értéke, Shya számára, majdnem nulla.*
-Ha akarsz még kérdezni rajta, de csak, ha most én csókolhatlak meg téged. Benne vagy?
*Kérdezi vigyorogva és kérdőn néz, hogy most mi lesz, közben két kezét a derekára csúsztatva húzza közelebb magához újra szorosan.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Mosolyogva rázza a fejét, aztán komolyan néz a lányra.*
-Nem, az a jó, ha nem tudod ki vagyok. Nem kell, hogy ismerd a nevemet, de most, hogy tudod már, tartsd meg magadnak és nekem.
*Azért az túlzás, hogy egyáltalán nem ismerné Shyát, mert sokat megtudott már róla, mióta együtt vannak, de ez azért nem jelent mindent. Egyvalamire még mindig nem tudja a választ, de azt most nem kérdezi meg. Ez pedig nem más, mint, hogy miért nem engedi, hogy teljes egészében birtokba vegye. Tagadhatatlan, hogy van benne kihívás, de az is, hogy ez kezdi bosszantani valahol mélyen. Kedveli a lányt, mikor már pont ingerült lenne, vagy bosszankodna elszól valamit, vagy finoman hozzáér és elpárolog a dühe.*
-Ez kedves tőled, de most inkább megcsókolnálak, ha nem bánod, de később kérdezek rólad eleget, nyugodt lehetsz.
*Végig mosolyog, amit a lány egyre nyilvánvalóbban közelít és a csókra készül. Átkarolja a derekát, aztán köré fonva a karját húzza szorosan magához, hogy a csókot elmélyítse, viszonozza, a telt piros ajkakat falja, gyengéden harapja. Hosszan csókolja még, aztán elengedi, mert üzlet az üzlet ugyebár, bármennyire nincs ínyére, hogy megszakítsa végül csak elengedi Shya ajkait, aztán meg is kapja a jól megérdemelt kérdést. Szemöldöke felszalad, mert a lány nem állítja könnyű helyzet elé. Van persze bőven olyan, amit más nem tud róla, de nem szeretné elmondani Shyának. Kis gondolkodás után komolyan ránéz.*
-Egy szürke kis verebet találtam véletlenül és nagyon megkedveltem, mert rafinált kérdéseket tud feltenni, mindenért lelkesedik és mellesleg neki van a legszebb hátsója, amit eddig láttam szoknyában.
*Felnevet, mert ezt valóban nem tudhatja a lány, sem senki más, de az információ értéke, Shya számára, majdnem nulla.*
-Ha akarsz még kérdezni rajta, de csak, ha most én csókolhatlak meg téged. Benne vagy?
*Kérdezi vigyorogva és kérdőn néz, hogy most mi lesz, közben két kezét a derekára csúsztatva húzza közelebb magához újra szorosan.*
3430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-25 19:33:42
Üzenet elküldve: 2015-12-25 19:33:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Lehet, hogy nem ismerné fel a lányt tetőtől-talpig koszosan, lehet hogy mégis. Ez csak akkor derülne ki, ha kipróbálnák. Persze úgy, hogy ő nem tud róla. Ami pedig a kendőt illeti, lehet hogy marconás hatást kelt, de az erdőben cserkelve azért van, amiben meg lehet különböztetni a vadászt egy banditától.
A vadászat pedig, viszonylag könnyen és szerencsésen zajlott le. A zsákmány meg van, és nem esett bajuk. *
- Fölösleges lenne szenvedni hagyni, én pedig nem szoktam, hogy fölösleges dolgokra pazaroljak időt.
* Próbálja ennyivel kimagyarázni és tompítani azt, hogy ő annyira nagyon jó elf lenne. Mert közel sem érzi magát annak. Fölösleges szenvedést is tudna okozni, de az már akkor nem lenne fölösleges. Hanem szándékos és megérdemelten. A húzós segítséget viszont komisz módon elhárítja. *
- Áh, nem, dehogy. Igazából arra gyúrok most, hogy este megmasszírozd megint a vállam. Ezt most felejtsd is el, hogy elmondtam, mert akkor nem lesz olyan önző a kérésem este.
- Most, hogy így becsomagoltuk, már kevésbé aggódom. Nos, lépjünk neki oda.
* Előre küldi Nittát, ő meg húzni kezdi maguk után a zsákmányt. Nitta fejtegetését emésztgetve felnéz az égre és húzza közben tovább a sutát. *
- Szerintem nem lesz rá szükség, lehet esni fog és az majd elmossa. Ha mégsem, az sem lesz nagy gond. A ház közelébe nem igen jönnek majd vadak. Érezni fogják Acél szagát is.
* Meg majd ő is intézkedik nagyobb biztonságuk ügyében, holnap. Az estét már kivészelik. *
- Ha ügyes volt, akkor a lábánál kapta el a hurok, ha nem, akkor a nyakára szorult. Az csak akkor nagyon rossz neki, ha nagyon kapálózna. Úgyhogy én majd korábban megállok a zsákmánnyal és te meglesed, hogy van-e kapás. Ha van, akkor szólsz nekem és kiszedem onnan. Vagy ha akarod, akkor megvársz te a zsákmánnyal és én megyek nyúlnézőbe.
* Egyébként nem lesz még a csapdában semmi. Az ilyesmihez is idő kell. Legfeljebb holnap valamikor elnéz ide. *
* Lehet, hogy nem ismerné fel a lányt tetőtől-talpig koszosan, lehet hogy mégis. Ez csak akkor derülne ki, ha kipróbálnák. Persze úgy, hogy ő nem tud róla. Ami pedig a kendőt illeti, lehet hogy marconás hatást kelt, de az erdőben cserkelve azért van, amiben meg lehet különböztetni a vadászt egy banditától.
A vadászat pedig, viszonylag könnyen és szerencsésen zajlott le. A zsákmány meg van, és nem esett bajuk. *
- Fölösleges lenne szenvedni hagyni, én pedig nem szoktam, hogy fölösleges dolgokra pazaroljak időt.
* Próbálja ennyivel kimagyarázni és tompítani azt, hogy ő annyira nagyon jó elf lenne. Mert közel sem érzi magát annak. Fölösleges szenvedést is tudna okozni, de az már akkor nem lenne fölösleges. Hanem szándékos és megérdemelten. A húzós segítséget viszont komisz módon elhárítja. *
- Áh, nem, dehogy. Igazából arra gyúrok most, hogy este megmasszírozd megint a vállam. Ezt most felejtsd is el, hogy elmondtam, mert akkor nem lesz olyan önző a kérésem este.
- Most, hogy így becsomagoltuk, már kevésbé aggódom. Nos, lépjünk neki oda.
* Előre küldi Nittát, ő meg húzni kezdi maguk után a zsákmányt. Nitta fejtegetését emésztgetve felnéz az égre és húzza közben tovább a sutát. *
- Szerintem nem lesz rá szükség, lehet esni fog és az majd elmossa. Ha mégsem, az sem lesz nagy gond. A ház közelébe nem igen jönnek majd vadak. Érezni fogják Acél szagát is.
* Meg majd ő is intézkedik nagyobb biztonságuk ügyében, holnap. Az estét már kivészelik. *
- Ha ügyes volt, akkor a lábánál kapta el a hurok, ha nem, akkor a nyakára szorult. Az csak akkor nagyon rossz neki, ha nagyon kapálózna. Úgyhogy én majd korábban megállok a zsákmánnyal és te meglesed, hogy van-e kapás. Ha van, akkor szólsz nekem és kiszedem onnan. Vagy ha akarod, akkor megvársz te a zsákmánnyal és én megyek nyúlnézőbe.
* Egyébként nem lesz még a csapdában semmi. Az ilyesmihez is idő kell. Legfeljebb holnap valamikor elnéz ide. *
3429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-24 23:42:12
Üzenet elküldve: 2015-12-24 23:42:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
– Elég, ha megmondod a neved? *kérdezi enyhén félrebillentett fejjel.* Ismernem kellene nekem is, ki is vagy?
~Ilyen híres, már csak a neve említése eltántoríthat egy tolvajt? Ki ő? Embervadász? Városőr? Vagy éppen tolvaj maga is? Fejedelem, csak épp az alvilágé?~
*A gyanú nem új keletű, de Shyahar nem siet, hogy bizonyosságot nyerjen, attól tart, ha erőltetné a dolgot, abban nem lenne köszönet. És ő nem akarja elveszíteni Morfot, hiszen együtt vannak már hetek óta, már a borászatban is, és utána az úton.*
~Igen, hiányozna.~
*A férfi válaszára elmosolyodik, valahol meg is könnyebbül, hogy ezek szerint Morfiuszt nem várja sehol feleség és család, bár eddig is úgy gondolta, ha ez így lett volna, akkor nem vele töltené hetek óta az idejét. Ugyanakkor a férfi döbbenete és tiltakozása azt is egyértelművé teszik számára, hogy Morfiusz nem az a kifejezetten nősülős fajta.*
~Veszélyes. De attól még kedvelem őt.~
– Talán mert kedvellek. De igazad van, te is keveset tudsz még rólam, de kérdezhetsz, bármit, ami érdekel *ajánlja fel.
Viszonozza a férfi pillantását, a mélybarna szempárba néz, melyben olyan könnyű lenne elveszni.
Shyaharnak is eszébe jut az az első éjszaka, mikor Morf felajánlotta neki, ha az övé lesz, akkor mindent elmond magáról, és az is, hogy kitért előle.
Lassan elmosolyodik a férfi ajánlatát hallva.*
– Legyen, de előbb gondolkodnom kell *súgja.
A két karja a férfi nyaka köré fonódik, ahogy lassan ringatóznak egy ritmusra, mert valódi zene nem szól, de a lány dúdolni kezd, halkan, majd újra Morfiusz szemébe néz.*
– Igazad van, szeretnélek jobban megismerni, többet tudni rólad. Bár a hetek alatt azért már sok dolog világossá vált. Tehát…
*A lány keze simogatva siklik Morf tarkójára, ujjai a hajába túrnak, ahogy picit maga felé húzza, késztetve, hogy hajoljon le, másik kezének ujjai a férfi finoman borostás állkapcsát simítják meg. Lábujjhegyre áll, az izmos testhez simul, úgy csókolja meg lágyan, végtelen gyengéden, aztán kicsit pajkosabban is, mert a nyelve hegyével körberajzolja a szája vonalát, majd kicsit elmélyíti a csókot, mielőtt visszahúzódna.*
– És a kérdésem *mondja halk fátyolos hangon.* Mi az a legfontosabb dolog, amit nem tud rólad senki más, de úgy érzed, nekem szeretnéd elmondani?
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
– Elég, ha megmondod a neved? *kérdezi enyhén félrebillentett fejjel.* Ismernem kellene nekem is, ki is vagy?
~Ilyen híres, már csak a neve említése eltántoríthat egy tolvajt? Ki ő? Embervadász? Városőr? Vagy éppen tolvaj maga is? Fejedelem, csak épp az alvilágé?~
*A gyanú nem új keletű, de Shyahar nem siet, hogy bizonyosságot nyerjen, attól tart, ha erőltetné a dolgot, abban nem lenne köszönet. És ő nem akarja elveszíteni Morfot, hiszen együtt vannak már hetek óta, már a borászatban is, és utána az úton.*
~Igen, hiányozna.~
*A férfi válaszára elmosolyodik, valahol meg is könnyebbül, hogy ezek szerint Morfiuszt nem várja sehol feleség és család, bár eddig is úgy gondolta, ha ez így lett volna, akkor nem vele töltené hetek óta az idejét. Ugyanakkor a férfi döbbenete és tiltakozása azt is egyértelművé teszik számára, hogy Morfiusz nem az a kifejezetten nősülős fajta.*
~Veszélyes. De attól még kedvelem őt.~
– Talán mert kedvellek. De igazad van, te is keveset tudsz még rólam, de kérdezhetsz, bármit, ami érdekel *ajánlja fel.
Viszonozza a férfi pillantását, a mélybarna szempárba néz, melyben olyan könnyű lenne elveszni.
Shyaharnak is eszébe jut az az első éjszaka, mikor Morf felajánlotta neki, ha az övé lesz, akkor mindent elmond magáról, és az is, hogy kitért előle.
Lassan elmosolyodik a férfi ajánlatát hallva.*
– Legyen, de előbb gondolkodnom kell *súgja.
A két karja a férfi nyaka köré fonódik, ahogy lassan ringatóznak egy ritmusra, mert valódi zene nem szól, de a lány dúdolni kezd, halkan, majd újra Morfiusz szemébe néz.*
– Igazad van, szeretnélek jobban megismerni, többet tudni rólad. Bár a hetek alatt azért már sok dolog világossá vált. Tehát…
*A lány keze simogatva siklik Morf tarkójára, ujjai a hajába túrnak, ahogy picit maga felé húzza, késztetve, hogy hajoljon le, másik kezének ujjai a férfi finoman borostás állkapcsát simítják meg. Lábujjhegyre áll, az izmos testhez simul, úgy csókolja meg lágyan, végtelen gyengéden, aztán kicsit pajkosabban is, mert a nyelve hegyével körberajzolja a szája vonalát, majd kicsit elmélyíti a csókot, mielőtt visszahúzódna.*
– És a kérdésem *mondja halk fátyolos hangon.* Mi az a legfontosabb dolog, amit nem tud rólad senki más, de úgy érzed, nekem szeretnéd elmondani?
3428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-24 23:09:36
Üzenet elküldve: 2015-12-24 23:09:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
* Nitta halkan nevet.*
– Képzeld el, hogy néznék ki, tiszta koszosan, úgy aztán lehet, hogy rám sem ismernél!
*A lány a fejét csóválja.*
– Kendő? Talán, de az meg kicsit olyan útonállós nem? De érdekes lenne kipróbálni.
*Úgy érzi, sikerül elég csendesen mozognia, és nem marad el Lorsantól, nem akarná semmivel sem akadályozni a párját. A vadászat még akkor is veszélyes lehet, ha ő nem bénázik az elf körül, hiszen a megiramodó csorda legázolhat bárkit, a megrettent állatok nem nézik, ki kerül az útjukba.*
– Jövök *mondja csendesen.
Az a simítás egyszerre búcsú és köszönet az állatnak. Aztán elismerően néz fel Lorsanra.*
– Nem hagytad szenvedni. *A lány hangjában elismerés csendül és csodálat.
Aztán segít ő is, amit csak tud, hogy a zsákmány az erős vászonba tekerjék, és minél előbb becsomagolják.*
– Az valóban nem lenne jó, ha megneszelnék, hogy zsákmányt ejtettünk és a nyakunkra jönnének követelve a részüket. Nem hiszem, hogy a tárgyalásos megegyezés hívei lennének *próbál kicsit viccelni.*
– Rendben, ha így gondolod, de segíthetek húzni is.
*Aztán attól függően erre Lorsan mit mond, elindulnak vissza, ugyanazon az ösvényen.*
– Elég széles nyomot hagyunk így. Próbáljam esetleg valahogy eltüntetni?
*Komolyan bólint.*
– Ha ott a nyúl is, akkor, a csapda még élve kapta el, ugye?
*Az fel sem merül benne, hogy elengedjék, annál értékesebb a hús és a prém is, a kérdés inkább arról szól, hogy neki kell-e leütnie, vagy megteszi a férfi.
Nitta tisztában van vele, hogy ő maga is rákényszerülhet, ha a körülmények úgy hozzák, de…*
– Bevallom, azért egy csirke nyakát könnyebben vágnám el, mint hogy egy nyulat vagy egy őzet intézzek el *mondja, miközben elhajlít pár ágat az útjukból, hogy ne csapódjanak az arcukba.*
* Nitta halkan nevet.*
– Képzeld el, hogy néznék ki, tiszta koszosan, úgy aztán lehet, hogy rám sem ismernél!
*A lány a fejét csóválja.*
– Kendő? Talán, de az meg kicsit olyan útonállós nem? De érdekes lenne kipróbálni.
*Úgy érzi, sikerül elég csendesen mozognia, és nem marad el Lorsantól, nem akarná semmivel sem akadályozni a párját. A vadászat még akkor is veszélyes lehet, ha ő nem bénázik az elf körül, hiszen a megiramodó csorda legázolhat bárkit, a megrettent állatok nem nézik, ki kerül az útjukba.*
– Jövök *mondja csendesen.
Az a simítás egyszerre búcsú és köszönet az állatnak. Aztán elismerően néz fel Lorsanra.*
– Nem hagytad szenvedni. *A lány hangjában elismerés csendül és csodálat.
Aztán segít ő is, amit csak tud, hogy a zsákmány az erős vászonba tekerjék, és minél előbb becsomagolják.*
– Az valóban nem lenne jó, ha megneszelnék, hogy zsákmányt ejtettünk és a nyakunkra jönnének követelve a részüket. Nem hiszem, hogy a tárgyalásos megegyezés hívei lennének *próbál kicsit viccelni.*
– Rendben, ha így gondolod, de segíthetek húzni is.
*Aztán attól függően erre Lorsan mit mond, elindulnak vissza, ugyanazon az ösvényen.*
– Elég széles nyomot hagyunk így. Próbáljam esetleg valahogy eltüntetni?
*Komolyan bólint.*
– Ha ott a nyúl is, akkor, a csapda még élve kapta el, ugye?
*Az fel sem merül benne, hogy elengedjék, annál értékesebb a hús és a prém is, a kérdés inkább arról szól, hogy neki kell-e leütnie, vagy megteszi a férfi.
Nitta tisztában van vele, hogy ő maga is rákényszerülhet, ha a körülmények úgy hozzák, de…*
– Bevallom, azért egy csirke nyakát könnyebben vágnám el, mint hogy egy nyulat vagy egy őzet intézzek el *mondja, miközben elhajlít pár ágat az útjukból, hogy ne csapódjanak az arcukba.*
3427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-23 22:12:14
Üzenet elküldve: 2015-12-23 22:12:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Rég járt már a tisztáson, de most ki kell szellőztetnie a fejét. Ennyire tart Ryrrostól? Nem, egyáltalán nem fél tőle. Egyrészt miért akarna neki ártani? Másrészt meg tudja védeni magát. Inkább a Foks lányok miatt aggódik. És ha már aggódás, akkor eszébe jut Syma is. Mi lehet a három lánnyal? Mirát talán megtalálná az Adal házban de oda nem szívesen menne újra. Kissé csalódott hogy másodjára vallott kudarcot a kísérlete, de nem adja fel. Talán valamit rosszul csinált? Ennek utána kell járnia. A többi varázslata mind sikeres volt, csak az az egy nem megy neki, lehetséges hogy rosszul tanulta meg. A tisztás most is ugyanannyira nyugtató mint az év többi napján, de azért kényelmesen elfeküdni sokkal kevesebb kedve van, csak jár egy kört szépen lassan. A warg nyereggel is haladhatna, már eltelt az az idő amennyit állnia kellett az eddig kész elemeknek. Különös dolgok ezek a bájitalok. Amilyen gyorsan felerősítik vagy legyengítik valakinek a képességeit, ugyanannyira hirtelen múlik is el a hatásuk. Az egyszerűbbekkel gyakran kísérletezett, azoknak nincs annyira látványos hatása, egészen más az amikor kifejezetten erős szereket próbál ki magán, vagy más rajta mint ahogy Nestar tette a bénító szérumával. Hirtelen milyen mozgalmas lett az élete... Tolvajok, gyilkosok, wargok és bájitalok... varázslat... Nagyot sóhajt a gondolatra. Hol van az a fiatal szeleburdi kislány aki a világnak indult? Saját műhelye pedig még mindig nincsen, és még egy ideig nem is lesz. Azért a félretett tartalékai szép lassan nőnek, halad valamerre az élete és a tudása is egyre csak gyarapodik, de nehezebb és lassabb ez az egész mint elképzelte. Eltölt jó pár percet a tisztáson, de a hideg végül felülkerekedik rajta így ismét a város felé veszi az irányt.*
3426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-23 21:33:20
Üzenet elküldve: 2015-12-23 21:33:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*A felföldi szépanya talán másként reagált volna a fenyegetettségre. S talán még anyja is. Ám Sheynah-t nem akként nevelték. Szerencséjére a férfi nem úgy dönt, hogy mégiscsak lenyisszenti az oktalan leány fejét, így torolva meg az ostobaságot. Fellélegezhet hát, amikor a kéz elhagyja a kard markolatát.
Biccentéssel nyugtázza, hogy valóban régi a történet, majd százötven év távlatára nyúlik vissza.*
-Tharg...
*Ismétli el a bemutatkozás után elharapva a nevet. Ez aztán az igazi meglepetés! A sors hát érdekes játékot űz vele.*
-Értem.
*Leheli el halkan. Nem tartják a kapcsolatot. Ez elég sok mindent takar. A harag, a már-már gyilkos düh, melyet ott látott lobogni a borostyánok mélyén, egyértelműsíti most már a kiegészítéssel, hogy ez a Tharg férfi ellenségként tekint rokonaira. Hálát ad hát a szellemeknek, hogy a lovas kezét lefogta valamennyire a józanság. Így nem is hiszi el végül Kagan szavait, hogy nem akarta megijeszteni. Óh, dehogynem! Pontosan ez volt a célja, és be is jött. Azért lazít valamennyit feszült tartásán.*
-Sheynah Adramossia. Eccheh Adramossia lánya, a Khadyrad törzsből, melynek vezetője most Cyrad Kahelleas.
*Önti rá a férfire a neveket, melyek beazonosíthatják, bár azt azért nem hiszi, hogy bármelyik is ismerős lenne. A Khadyrad törzs nem túl ismert a felföldön, bár olykor előfordul némi átjárás, ahogy az Sheynah felmenői esetében is történt. Az Adramossia név sem maradhatott fenn hősi eposzokban, mert bár a család férfi tagjai mind neves harcosok, de nagy háborúkat soha nem vívtak.*
-Atyám szavára vagyok itt. Meghagyta nekem, hogy tartsak délnek, míg célom el nem érem.
*Tessék. Ebből bogarásszon ki Kagan bármit is. Sheynahnak is időbe telt, mire rájött, mit is sugallt neki apja. Bár vélhetően, a Tharg férfinek nem kell ennyi idő hozzá.*
//Délfelé//
*A felföldi szépanya talán másként reagált volna a fenyegetettségre. S talán még anyja is. Ám Sheynah-t nem akként nevelték. Szerencséjére a férfi nem úgy dönt, hogy mégiscsak lenyisszenti az oktalan leány fejét, így torolva meg az ostobaságot. Fellélegezhet hát, amikor a kéz elhagyja a kard markolatát.
Biccentéssel nyugtázza, hogy valóban régi a történet, majd százötven év távlatára nyúlik vissza.*
-Tharg...
*Ismétli el a bemutatkozás után elharapva a nevet. Ez aztán az igazi meglepetés! A sors hát érdekes játékot űz vele.*
-Értem.
*Leheli el halkan. Nem tartják a kapcsolatot. Ez elég sok mindent takar. A harag, a már-már gyilkos düh, melyet ott látott lobogni a borostyánok mélyén, egyértelműsíti most már a kiegészítéssel, hogy ez a Tharg férfi ellenségként tekint rokonaira. Hálát ad hát a szellemeknek, hogy a lovas kezét lefogta valamennyire a józanság. Így nem is hiszi el végül Kagan szavait, hogy nem akarta megijeszteni. Óh, dehogynem! Pontosan ez volt a célja, és be is jött. Azért lazít valamennyit feszült tartásán.*
-Sheynah Adramossia. Eccheh Adramossia lánya, a Khadyrad törzsből, melynek vezetője most Cyrad Kahelleas.
*Önti rá a férfire a neveket, melyek beazonosíthatják, bár azt azért nem hiszi, hogy bármelyik is ismerős lenne. A Khadyrad törzs nem túl ismert a felföldön, bár olykor előfordul némi átjárás, ahogy az Sheynah felmenői esetében is történt. Az Adramossia név sem maradhatott fenn hősi eposzokban, mert bár a család férfi tagjai mind neves harcosok, de nagy háborúkat soha nem vívtak.*
-Atyám szavára vagyok itt. Meghagyta nekem, hogy tartsak délnek, míg célom el nem érem.
*Tessék. Ebből bogarásszon ki Kagan bármit is. Sheynahnak is időbe telt, mire rájött, mit is sugallt neki apja. Bár vélhetően, a Tharg férfinek nem kell ennyi idő hozzá.*
3425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-23 20:48:09
Üzenet elküldve: 2015-12-23 20:48:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Igen, az arcod is. Olykor elég egy kendő az arcod elé, bár ez megint nagyban függ attól, hogy milyen idő van, hová készülsz és miért. Ezt majd átvesszük egyszer.
* A nyomkeresés és követés pedig egész jól megy. Nitta csendes és gyors tanulónak mutatkozik. Persze majd odahaza elmagyarázza neki, miként kell hurkot kötni, csapdát állítani, most csak megmutatja neki. A szarvasok már kicsit problémásabb eset. S főleg azért hagyja hátra Nittát, fedezékben, mert a megriadó állatokkal szemben nem lenne sok esélye a lánynak. Ha megijedne a felé vágtázó csordától nem biztos, hogy jó irányba lépne, és akkor ő sem tudna érte tenni semmit. Egy idő után kénytelen lesz majd Nitta is szembe nézni a halállal, főleg egy állat halálával. Hiszen nekik az jelenti az élelmet és a túlélést. Apránként majd kitanítja a vadászat mikéntjére. Még akkor is, ha ő ott lesz mindig és segít. De helyette nem tehet meg mindent örökké. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő év a számukra. Az elf lét nem garancia az örökkévalóságra. Legalább néhány fontos dolgot tanítson meg neki, a biztonsága kedvéért. *
- Igen, vége van.
* Megtörli kését és a hajítóbárdot is. Elteszi mindkettőt és leveti a zsákot a hátáról és kivesz belőle egy jól összehajtott vásznat. Erős, bár jócskán meg van már kopva az anyag és a rászáradt, mosott vérfoltok is látszódnak rajta, de ere a célra mindig megfelelt. Leteríti a suta mellé, hogy majd ráfektessék és "becsomagolják" a vászonra varrt kötelek segítségével. De előtte még két kisebb kötéllel összekötözi a lábakat, hogy könnyebben boldoguljanak. *
- Majd otthon persze, itt nincs rá idő. A farkasok hamar kiszagolják a friss vért, más ragadozókról nem is beszélve. Ezért is tekerem be, a vászon felissza a maradékot és könnyebb lesz húzni. Vállon ketten nem bírnánk. Inkább mész előttem a csapda irányába és pedig húzom az erdő széléig. Ott majd a hátamra veszem. A csapdától nem messze megállunk és akkor nagyon óvatosan a csapda közelébe mész és meglesed, hogy benne van-e a nyulunk. Ha nem, akkor majd később megnézzük és csak a sutát visszük haza.
- Igen, az arcod is. Olykor elég egy kendő az arcod elé, bár ez megint nagyban függ attól, hogy milyen idő van, hová készülsz és miért. Ezt majd átvesszük egyszer.
* A nyomkeresés és követés pedig egész jól megy. Nitta csendes és gyors tanulónak mutatkozik. Persze majd odahaza elmagyarázza neki, miként kell hurkot kötni, csapdát állítani, most csak megmutatja neki. A szarvasok már kicsit problémásabb eset. S főleg azért hagyja hátra Nittát, fedezékben, mert a megriadó állatokkal szemben nem lenne sok esélye a lánynak. Ha megijedne a felé vágtázó csordától nem biztos, hogy jó irányba lépne, és akkor ő sem tudna érte tenni semmit. Egy idő után kénytelen lesz majd Nitta is szembe nézni a halállal, főleg egy állat halálával. Hiszen nekik az jelenti az élelmet és a túlélést. Apránként majd kitanítja a vadászat mikéntjére. Még akkor is, ha ő ott lesz mindig és segít. De helyette nem tehet meg mindent örökké. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő év a számukra. Az elf lét nem garancia az örökkévalóságra. Legalább néhány fontos dolgot tanítson meg neki, a biztonsága kedvéért. *
- Igen, vége van.
* Megtörli kését és a hajítóbárdot is. Elteszi mindkettőt és leveti a zsákot a hátáról és kivesz belőle egy jól összehajtott vásznat. Erős, bár jócskán meg van már kopva az anyag és a rászáradt, mosott vérfoltok is látszódnak rajta, de ere a célra mindig megfelelt. Leteríti a suta mellé, hogy majd ráfektessék és "becsomagolják" a vászonra varrt kötelek segítségével. De előtte még két kisebb kötéllel összekötözi a lábakat, hogy könnyebben boldoguljanak. *
- Majd otthon persze, itt nincs rá idő. A farkasok hamar kiszagolják a friss vért, más ragadozókról nem is beszélve. Ezért is tekerem be, a vászon felissza a maradékot és könnyebb lesz húzni. Vállon ketten nem bírnánk. Inkább mész előttem a csapda irányába és pedig húzom az erdő széléig. Ott majd a hátamra veszem. A csapdától nem messze megállunk és akkor nagyon óvatosan a csapda közelébe mész és meglesed, hogy benne van-e a nyulunk. Ha nem, akkor majd később megnézzük és csak a sutát visszük haza.
3424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-23 17:05:55
Üzenet elküldve: 2015-12-23 17:05:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Komolyan nézi Shyát és megint elhúzza a száját.*
-Egyikünktől sem, ha egyszer bemutatkozom neki és megmondom, hogy velem vagy.
*Jelenti ki magabiztosan, aztán a kérdés hallatán, hogy van e felesége, elneveti magát.*
-Nekem? Dehogy van! Mire kéne nekem egy feleség?
*Nézi értetlenül Shyát, mert nem gondolja, hogy olyan nagyon házasuló fajtának tűnne. A tisztáson táncolni azt igen, de megházasodni azt nem. Sok őrültségre rá tudták már venni, de ez a legnagyobbak egyike, amire biztosan nem, legalábbis semmi esetre sem bírja elképzelni. Nem mondhatni, hogy a táncnak nincsenek előnyei. Egyre közelebb tudja vonni magához a lányt, ahogy fordulnak és lépegetnek. A végén szorosan a mellkasára vonja és már alig lép valamerre egy-egy hangyányit.*
-Jól van ez így, ne is akard tudni ki, mit tud rólam. Miért akarnál ismerni jobban? Elvégre én sem tudok rólad mindent töviről, hegyire.
*Egyszer már felajánlotta neki, ha enged a vágyának, akkor megtud róla mindent. Akkor nemet mondott, de megfordul a fejében, hogy most talán elérkezett a megfelelő idő, hogy valahogyan újra felhozza az akkori dolgot. Vizsgálódva néz a szemébe, aztán elmosolyodik.*
-Ha adsz egy csókot akkor kérdezhetsz tőlem valamit és megígérem, őszintén válaszolok a kérdésedre.
*Játszott ilyet azelőtt is, de akkor már mindent megkapott, ezért csak kérdésért tudott a kérdést adni, de Shyával más a helyzet. Vele másról akar és kell is alkudozni és a helyzet az, hogy az áru bőven megéri. Kedveli nagyon és jó lenne már, ha készségesebben engedné magához. Máskor is csókolta már, de most itt vannak kettesben, ki tudja talán itt az ideje, hogy kipróbálja mennyire is akarja ismerni.*
-Na mit mondasz? Egy csók és egy őszinte válasz, egy kérdésedre.
*Hosszan nézi, hogy vajon, hogy veszi ki magát nála egy ilyen ajánlat. Nem olyannak tűnik, akivel könnyű alkukat lehet kötni, de a megjegyzése elég volt ahhoz, hogy feltételezze egy ilyen dologba talán belemenne. Végül is nem azt kérte, hogy hadd másszon rá itt, a fa alatt és tegyen vele kedvére amit akar. Csak egy csókról volt szó, ha meg több is lesz belőle az kit zavarhat.*
-Nos hercegnő, szeretne megtudni valami többet a táncosáról, vagy hagyjuk inkább?
*Mosolya szélesedik és homlokát egészen közel viszi a lányéhoz, keze a derekára fonódik és leállnak a tánclépési.*
//Shyahar//
*Komolyan nézi Shyát és megint elhúzza a száját.*
-Egyikünktől sem, ha egyszer bemutatkozom neki és megmondom, hogy velem vagy.
*Jelenti ki magabiztosan, aztán a kérdés hallatán, hogy van e felesége, elneveti magát.*
-Nekem? Dehogy van! Mire kéne nekem egy feleség?
*Nézi értetlenül Shyát, mert nem gondolja, hogy olyan nagyon házasuló fajtának tűnne. A tisztáson táncolni azt igen, de megházasodni azt nem. Sok őrültségre rá tudták már venni, de ez a legnagyobbak egyike, amire biztosan nem, legalábbis semmi esetre sem bírja elképzelni. Nem mondhatni, hogy a táncnak nincsenek előnyei. Egyre közelebb tudja vonni magához a lányt, ahogy fordulnak és lépegetnek. A végén szorosan a mellkasára vonja és már alig lép valamerre egy-egy hangyányit.*
-Jól van ez így, ne is akard tudni ki, mit tud rólam. Miért akarnál ismerni jobban? Elvégre én sem tudok rólad mindent töviről, hegyire.
*Egyszer már felajánlotta neki, ha enged a vágyának, akkor megtud róla mindent. Akkor nemet mondott, de megfordul a fejében, hogy most talán elérkezett a megfelelő idő, hogy valahogyan újra felhozza az akkori dolgot. Vizsgálódva néz a szemébe, aztán elmosolyodik.*
-Ha adsz egy csókot akkor kérdezhetsz tőlem valamit és megígérem, őszintén válaszolok a kérdésedre.
*Játszott ilyet azelőtt is, de akkor már mindent megkapott, ezért csak kérdésért tudott a kérdést adni, de Shyával más a helyzet. Vele másról akar és kell is alkudozni és a helyzet az, hogy az áru bőven megéri. Kedveli nagyon és jó lenne már, ha készségesebben engedné magához. Máskor is csókolta már, de most itt vannak kettesben, ki tudja talán itt az ideje, hogy kipróbálja mennyire is akarja ismerni.*
-Na mit mondasz? Egy csók és egy őszinte válasz, egy kérdésedre.
*Hosszan nézi, hogy vajon, hogy veszi ki magát nála egy ilyen ajánlat. Nem olyannak tűnik, akivel könnyű alkukat lehet kötni, de a megjegyzése elég volt ahhoz, hogy feltételezze egy ilyen dologba talán belemenne. Végül is nem azt kérte, hogy hadd másszon rá itt, a fa alatt és tegyen vele kedvére amit akar. Csak egy csókról volt szó, ha meg több is lesz belőle az kit zavarhat.*
-Nos hercegnő, szeretne megtudni valami többet a táncosáról, vagy hagyjuk inkább?
*Mosolya szélesedik és homlokát egészen közel viszi a lányéhoz, keze a derekára fonódik és leállnak a tánclépési.*
3423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-23 15:54:27
Üzenet elküldve: 2015-12-23 15:54:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*Túlreagálta, hát persze. De már évek teltek el azóta, hogy a baljós rokonságra gondolt volna, pedig tudja - előbb vagy utóbb meg kell ejteniük a végső számadást egymással. Thargodrymek és orkok a Thargodarok és szövetségeseik ellen.*
- Szóval ismerős, mi? *horkan fel, de elengedi a fegyver markolatát és szúrósan mered a lányra.*
- A nagyapád nagyapjának az apja? Hát, az nem most volt. *cicceg, bár a rendes származás tagadhatatlanul ott ül a lány vonásain. Se nem déli szemét, se nem városi rima.*
- Kagan Thargodar vagyok, és a rokonaimról beszélsz, de... *újabb vigyor, hideg, mint a tengerszemek vize.*
- Nem tartjuk a kapcsolatot. *és ez így elég sok mond néhány szóval is. Újfent végigméri a lányt.*
- Nem akartalak megijeszteni. *dehogynem, pontosan ez volt a célja.*
- Mi a neved és... mi dolgod itt? *int körbe, hiszen ezt a tisztást alig néhányan látogatják - lett légyen nincs itt semmi, amiért érdemes elmászni idáig. Még mindig nem száll le a nyeregből és dolga is lenne, de mostanában ritkán fut össze felföldi vagy északi népekkel; mióta pedig kitört a haddelhadd a Pihenőnél, még annyival se, mint addig.*
//Délfelé//
*Túlreagálta, hát persze. De már évek teltek el azóta, hogy a baljós rokonságra gondolt volna, pedig tudja - előbb vagy utóbb meg kell ejteniük a végső számadást egymással. Thargodrymek és orkok a Thargodarok és szövetségeseik ellen.*
- Szóval ismerős, mi? *horkan fel, de elengedi a fegyver markolatát és szúrósan mered a lányra.*
- A nagyapád nagyapjának az apja? Hát, az nem most volt. *cicceg, bár a rendes származás tagadhatatlanul ott ül a lány vonásain. Se nem déli szemét, se nem városi rima.*
- Kagan Thargodar vagyok, és a rokonaimról beszélsz, de... *újabb vigyor, hideg, mint a tengerszemek vize.*
- Nem tartjuk a kapcsolatot. *és ez így elég sok mond néhány szóval is. Újfent végigméri a lányt.*
- Nem akartalak megijeszteni. *dehogynem, pontosan ez volt a célja.*
- Mi a neved és... mi dolgod itt? *int körbe, hiszen ezt a tisztást alig néhányan látogatják - lett légyen nincs itt semmi, amiért érdemes elmászni idáig. Még mindig nem száll le a nyeregből és dolga is lenne, de mostanában ritkán fut össze felföldi vagy északi népekkel; mióta pedig kitört a haddelhadd a Pihenőnél, még annyival se, mint addig.*
3422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-23 08:58:02
Üzenet elküldve: 2015-12-23 08:58:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Felderítés //
* Némileg kimerült a sok futástól, így igazán megörül, amikor megpillantja a rétet. Nyugodt helynek látszik, sem katonát, sem szörnyek nem tanyáznak itt, így most a barbár nyugodtan teríti le köpenyét, hogy leüljön egy kicsit pihenni. Fejében cikáznak a gondolatok, hisz amiket hallott, azok teljesen idegenek tőle. Sírjukból kikelt halottak, szellemek. Minden, amitől egy törzsi harcos tart, hisz nem érti. Akárcsak a mágia. Gondolataiból egy páros riasztja fel, akik sietve mennek el mellette, a kovácsműhelyet említve. *
- Talán nekem sem ártana valamilyen páncél.
* Morogja maga elé bosszúsan, hisz ha van valami amit a mágia mellett utál, azok a vértek. *
* Némileg kimerült a sok futástól, így igazán megörül, amikor megpillantja a rétet. Nyugodt helynek látszik, sem katonát, sem szörnyek nem tanyáznak itt, így most a barbár nyugodtan teríti le köpenyét, hogy leüljön egy kicsit pihenni. Fejében cikáznak a gondolatok, hisz amiket hallott, azok teljesen idegenek tőle. Sírjukból kikelt halottak, szellemek. Minden, amitől egy törzsi harcos tart, hisz nem érti. Akárcsak a mágia. Gondolataiból egy páros riasztja fel, akik sietve mennek el mellette, a kovácsműhelyet említve. *
- Talán nekem sem ártana valamilyen páncél.
* Morogja maga elé bosszúsan, hisz ha van valami amit a mágia mellett utál, azok a vértek. *
3421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-23 06:51:12
Üzenet elküldve: 2015-12-23 06:51:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Nem gondolta, hogy egy név ekkora hatással lehet bárkire is. Neki csak ismerős volt a hangzás, és emlékezete felszínre dobta. De a férfi reakciója a név elhangzására meglepi, és nagyon megijeszti. Ahogy a ló táncolni kezd, és szembefordul a lánnyal, Sheynah ösztönösen lép hátra egyet. Rémült tekintete Kagan arcáról a kard markolatára csúszó kézre ugrik, majd vissza.*
-Semmi, semmi!
*Kapja fel riadtan a kezeit maga elé, mintha ezzel megvédhetné magát. Persze, tudja, hogy nem. Nem harcos. Viszont azt is tudja, magyarázattal kell szolgálnia.*
-Csak ismerős volt a hangzás. A nagyapám, nagyapjának apja, a felföldről vett magának asszonyt. Ő mesélt mindig a Thargodrymekről.
*Hadarja el gyorsan. Szépanyja nem csak a Thargodrymekről mesélt persze, amely mesék aztán szájhagyomány útján, hol megszépülve, hol kissé túlszínezve továbbadódtak az unokáknak. Így került a név Sheynahhoz is. A felföld mindig is valamiféle csodahelyként élt eddig a lány emlékeiben. Nem is igazán hitte, hogy valóban létezik, annyira messzire kúszott már az időben. S ím most itt, közelségbe került. Karnyújtásnyira tán. S talán éppen ezért váltja fel a félelmet a kíváncsiság. Reméli, hogy válaszával megnyugtatja a férfit annyira, hogy amaz nem kívánja egyből lekaszabolni.*
-Te ismered tán őket?
*Bizonyára, hiszen a másik reakciója erre enged következtetni. Dehogy nem a barátság vezérli a férfiben az indulatokat, az is bizonyos. Sheynah úgy véli, hogy a lovon ülő nagyon is haragos érzéseket táplál. Hogy mennyire? Azt azért nem tudja megállapítani, inkább csak sejti. Eléggé ahhoz, hogy kardot rántson bárkire, aki kiejti ezt a nevet? Meggondolatlanság volt hát tőle? Igen, az. De hát miből is sejtette volna, hogy itt délen fog olyannal találkozni, aki a havasi felföldeken élőket ismerheti.*
//Délfelé//
*Nem gondolta, hogy egy név ekkora hatással lehet bárkire is. Neki csak ismerős volt a hangzás, és emlékezete felszínre dobta. De a férfi reakciója a név elhangzására meglepi, és nagyon megijeszti. Ahogy a ló táncolni kezd, és szembefordul a lánnyal, Sheynah ösztönösen lép hátra egyet. Rémült tekintete Kagan arcáról a kard markolatára csúszó kézre ugrik, majd vissza.*
-Semmi, semmi!
*Kapja fel riadtan a kezeit maga elé, mintha ezzel megvédhetné magát. Persze, tudja, hogy nem. Nem harcos. Viszont azt is tudja, magyarázattal kell szolgálnia.*
-Csak ismerős volt a hangzás. A nagyapám, nagyapjának apja, a felföldről vett magának asszonyt. Ő mesélt mindig a Thargodrymekről.
*Hadarja el gyorsan. Szépanyja nem csak a Thargodrymekről mesélt persze, amely mesék aztán szájhagyomány útján, hol megszépülve, hol kissé túlszínezve továbbadódtak az unokáknak. Így került a név Sheynahhoz is. A felföld mindig is valamiféle csodahelyként élt eddig a lány emlékeiben. Nem is igazán hitte, hogy valóban létezik, annyira messzire kúszott már az időben. S ím most itt, közelségbe került. Karnyújtásnyira tán. S talán éppen ezért váltja fel a félelmet a kíváncsiság. Reméli, hogy válaszával megnyugtatja a férfit annyira, hogy amaz nem kívánja egyből lekaszabolni.*
-Te ismered tán őket?
*Bizonyára, hiszen a másik reakciója erre enged következtetni. Dehogy nem a barátság vezérli a férfiben az indulatokat, az is bizonyos. Sheynah úgy véli, hogy a lovon ülő nagyon is haragos érzéseket táplál. Hogy mennyire? Azt azért nem tudja megállapítani, inkább csak sejti. Eléggé ahhoz, hogy kardot rántson bárkire, aki kiejti ezt a nevet? Meggondolatlanság volt hát tőle? Igen, az. De hát miből is sejtette volna, hogy itt délen fog olyannal találkozni, aki a havasi felföldeken élőket ismerheti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586