Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-23 18:37:55
Üzenet elküldve: 2022-12-23 18:37:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
* Érezte ő, hogy az öregnek sok kaland, történet van a háta mögött, szavai is ezt sejtetik. A zizegő lényre pillant és megvonja a vállát. *
- Sebaj, majd lesz valahogy.
* Magában az elf nőnek is igazat ad, de talán a vadászat istenei ma szerencsés utat biztosítanak nekik. *
~ Ha zajongani fog, még mindig odakenhetem egy fatörzsre. ~
* Még egyszer rápillant a hosszúéletűre, valami zavarja benne, de nem tudja megfogalmazni micsoda. Talán az érzelemmentes arc, a távolságtartás... *
~ Nem vagyunk egyformák. ~
* Előreindul, mutatva az utat. Néhány lépés után máris jobban érzi magát, ahogy a fák ágai összezárnak felette. Hálásan szippant egy mélyet a hideg- és avarszagú levegőből. Egyelőre nyugodtan beszélgethetnek, így megpróbál szóba elegyedni a két társával. *
- Honnan jöttetek?
* A kevésbé hivatalos megszólítás mellett dönt. Egyrészt nem is szokták érdekelni a hivatalos formulák, másrészt az izgalom és a vadászat hevében úgyis elfelejtené alkalmazni őket. *
* Érezte ő, hogy az öregnek sok kaland, történet van a háta mögött, szavai is ezt sejtetik. A zizegő lényre pillant és megvonja a vállát. *
- Sebaj, majd lesz valahogy.
* Magában az elf nőnek is igazat ad, de talán a vadászat istenei ma szerencsés utat biztosítanak nekik. *
~ Ha zajongani fog, még mindig odakenhetem egy fatörzsre. ~
* Még egyszer rápillant a hosszúéletűre, valami zavarja benne, de nem tudja megfogalmazni micsoda. Talán az érzelemmentes arc, a távolságtartás... *
~ Nem vagyunk egyformák. ~
* Előreindul, mutatva az utat. Néhány lépés után máris jobban érzi magát, ahogy a fák ágai összezárnak felette. Hálásan szippant egy mélyet a hideg- és avarszagú levegőből. Egyelőre nyugodtan beszélgethetnek, így megpróbál szóba elegyedni a két társával. *
- Honnan jöttetek?
* A kevésbé hivatalos megszólítás mellett dönt. Egyrészt nem is szokták érdekelni a hivatalos formulák, másrészt az izgalom és a vadászat hevében úgyis elfelejtené alkalmazni őket. *
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-23 16:08:11
Üzenet elküldve: 2022-12-23 16:08:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
*Figyelmesen hallgatja a felcsendülő bemutatkozásokat, majd a nagyobb vonalakban felvázolt tervet. Egyelőre utóbbi ellen nem emel kifogást, a környező területeken még sohasem vadászott, így nem bánja, hogy olyanokkal indul útnak, akik rendelkezhetnek némi helyismerettel*
- Akkor indulhatunk is lassan gondolom.
*Vet még egy utolsó pillantást körbe, hátha érkezik még valaki, aztán bizonytalanul tesz egy lépést előre.
Aki az erdei elfek között nevelkedik, az bizony lát egy-két érdekesebb állatot életében. Nullumokba, borzoikba vagy gwuffokba bármikor belebotolhat egy erdőjáró, sőt, Aly egyszer még gyermekkorában egy griffet is látott. Nem túl közelről persze, az efféle szeszélyes lényektől jobb, ha megtartja az ember a távolságot, de nehezen lehetne összetéveszteni mással. Faerum jószágához hasonlóval azonban még sohasem találkozott. Kissé bizalmatlanul is méregeti az óriási rovarra emlékeztető valamit, arcára ugyan nem ül ki az undor, viharszürke szemeiben azonban ott dereng a nemtetszés.*
- Reméljük nem ijeszti el a vadakat. Ennél kisebb nesz hallatán is mérföldekre rohannak.
*Figyelmesen hallgatja a felcsendülő bemutatkozásokat, majd a nagyobb vonalakban felvázolt tervet. Egyelőre utóbbi ellen nem emel kifogást, a környező területeken még sohasem vadászott, így nem bánja, hogy olyanokkal indul útnak, akik rendelkezhetnek némi helyismerettel*
- Akkor indulhatunk is lassan gondolom.
*Vet még egy utolsó pillantást körbe, hátha érkezik még valaki, aztán bizonytalanul tesz egy lépést előre.
Aki az erdei elfek között nevelkedik, az bizony lát egy-két érdekesebb állatot életében. Nullumokba, borzoikba vagy gwuffokba bármikor belebotolhat egy erdőjáró, sőt, Aly egyszer még gyermekkorában egy griffet is látott. Nem túl közelről persze, az efféle szeszélyes lényektől jobb, ha megtartja az ember a távolságot, de nehezen lehetne összetéveszteni mással. Faerum jószágához hasonlóval azonban még sohasem találkozott. Kissé bizalmatlanul is méregeti az óriási rovarra emlékeztető valamit, arcára ugyan nem ül ki az undor, viharszürke szemeiben azonban ott dereng a nemtetszés.*
- Reméljük nem ijeszti el a vadakat. Ennél kisebb nesz hallatán is mérföldekre rohannak.
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-21 19:12:25
Üzenet elküldve: 2022-12-21 19:12:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
* Csak erre várt.
Önfeledt mosollyal nekiiramodik, mint egy őzsuta, majd egy nyikkanással becsapódik Dalaf ölelésébe. *
- Még soha senki nem hozott ilyen helyzetbe.
* Minden egyes szót külön hangsúlyoz és szavanként nagyot bök az elf mellkasába. *
- Utállak ezért.
* Suttogja durcásan, de a szeme nem egészen ezt állítja. Az arca egészen kivirult, a szeme rajongással telten csillog. *
~ Valaki végre engem akar. Tényleg engem. ~
- Megígéred, hogy jó leszel hozzám?
* Fordítja felfelé az arcát és kérdezi, kissé szégyenlősen. *
//Élők között, mert hol máshol//
* Csak erre várt.
Önfeledt mosollyal nekiiramodik, mint egy őzsuta, majd egy nyikkanással becsapódik Dalaf ölelésébe. *
- Még soha senki nem hozott ilyen helyzetbe.
* Minden egyes szót külön hangsúlyoz és szavanként nagyot bök az elf mellkasába. *
- Utállak ezért.
* Suttogja durcásan, de a szeme nem egészen ezt állítja. Az arca egészen kivirult, a szeme rajongással telten csillog. *
~ Valaki végre engem akar. Tényleg engem. ~
- Megígéred, hogy jó leszel hozzám?
* Fordítja felfelé az arcát és kérdezi, kissé szégyenlősen. *
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-21 18:51:22
Üzenet elküldve: 2022-12-21 18:51:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
*Dalaf valahol a kettőjük között való mutogatásnál kezdi a forgatni szemeit. Nem szólsz semmit, de eléggé nyilvánvalóan lerí róla a véleménye. ~A végén még mégis hülye vagy~ ezt a sort legpozitívabb mellékgondolatokkal szüli meg és veti fel magában. Aztán az anyáról szóló sorokat már meg is érti, de a megmozdulásának határozott megtiltásán már szinte nevet. Komikusan húzza fel a szemöldökét, de türelmesen vár. És az egész történet újabb gyors szemforgatással zárja, vagyis nem teljesen, mert az az öt lépést is inkább bezárja közöttük. Mosolyogva néz le a másikra.*
- Rendben boszi *valódi flörtként ejti ezt a szót, majd kitárja a karjait*
- Na gyere ide!
//Élők között, mert hol máshol//
*Dalaf valahol a kettőjük között való mutogatásnál kezdi a forgatni szemeit. Nem szólsz semmit, de eléggé nyilvánvalóan lerí róla a véleménye. ~A végén még mégis hülye vagy~ ezt a sort legpozitívabb mellékgondolatokkal szüli meg és veti fel magában. Aztán az anyáról szóló sorokat már meg is érti, de a megmozdulásának határozott megtiltásán már szinte nevet. Komikusan húzza fel a szemöldökét, de türelmesen vár. És az egész történet újabb gyors szemforgatással zárja, vagyis nem teljesen, mert az az öt lépést is inkább bezárja közöttük. Mosolyogva néz le a másikra.*
- Rendben boszi *valódi flörtként ejti ezt a szót, majd kitárja a karjait*
- Na gyere ide!
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-19 20:05:22
Üzenet elküldve: 2022-12-19 20:05:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
*Fuvallat kérdésére ő is felnéz a barátjára.*
-Barátságos természet. Egy kis gyümölccsel szoktattam magamhoz.
*Jól jön neki az ilyen társ. Az úgynevezett intelligensebb fajok egyedei néha zavarni szokták. Ami egyelőre még nem áll fenn. Inkább akkor szokott mikor a zsúfolt kocsmába beszorul több napra vagy egy különösen kellemetlen illető társaságába keveredik. Most viszont őszinte az a halvány mosoly amivel a másik szavait fogadja.*
-Rég volt már, hogy a hosszúéletűek egyik tagja mellett jártam az erdőt. Remélem megmaradtak a régi emlékek.
*Az nem lepné meg ha felejtett volna. Az már inkább ha olyasmit, ami a vadásztudását csorbítaná. Mégiscsak abból élte le az élete jelentős részét. Az újabb érkezőre ő is felfigyel. Mikor a csuklya lekerül akkor halvány mosollyal az arcán fogadja a másik tekintetét.*
~Egy szigorú, csinos arc sok mindent takarhat. Érdekes.~
*Az elf férfi arcára is csak egy pillanatra, de rávillannak azok a kék szemek. A másik tömör stílusa is sok mindent jelenthet. Az alapján nem tesz magában még semmi megállapítást. A kézfogással kapcsolatban már igen. Amit megtart magának. Szívélyesen fogadja.*
-Faerum Nook.
*A lány viszont csak a fajtársának mutatkozik be. Talán azért, hogy annyival se pocsékolja a szavakat vagy van valami más is e mögött? Majd talán kiderül. Mint megállapításra kerül itt az ideje indulni. És a férfi nem csak úgy a nagyvilágba menne szarvasra vadászni hanem már készült rá. Helyes. Az öreg remetében rég érzett izgalom kezd felparázslani a nap folytatására gondolva. A kérdés hallatán felnéz barátjára.*
-Ez az első nem csapdás vadászatunk. Még nem tudom.
*Nem fog hazudni. Talán nem volt a legbölcsebb ötlet Fuvallatot elhozni, de ő a társa. Nem zárja ketrecbe míg megy valahova. Mindig vele van.*
*Fuvallat kérdésére ő is felnéz a barátjára.*
-Barátságos természet. Egy kis gyümölccsel szoktattam magamhoz.
*Jól jön neki az ilyen társ. Az úgynevezett intelligensebb fajok egyedei néha zavarni szokták. Ami egyelőre még nem áll fenn. Inkább akkor szokott mikor a zsúfolt kocsmába beszorul több napra vagy egy különösen kellemetlen illető társaságába keveredik. Most viszont őszinte az a halvány mosoly amivel a másik szavait fogadja.*
-Rég volt már, hogy a hosszúéletűek egyik tagja mellett jártam az erdőt. Remélem megmaradtak a régi emlékek.
*Az nem lepné meg ha felejtett volna. Az már inkább ha olyasmit, ami a vadásztudását csorbítaná. Mégiscsak abból élte le az élete jelentős részét. Az újabb érkezőre ő is felfigyel. Mikor a csuklya lekerül akkor halvány mosollyal az arcán fogadja a másik tekintetét.*
~Egy szigorú, csinos arc sok mindent takarhat. Érdekes.~
*Az elf férfi arcára is csak egy pillanatra, de rávillannak azok a kék szemek. A másik tömör stílusa is sok mindent jelenthet. Az alapján nem tesz magában még semmi megállapítást. A kézfogással kapcsolatban már igen. Amit megtart magának. Szívélyesen fogadja.*
-Faerum Nook.
*A lány viszont csak a fajtársának mutatkozik be. Talán azért, hogy annyival se pocsékolja a szavakat vagy van valami más is e mögött? Majd talán kiderül. Mint megállapításra kerül itt az ideje indulni. És a férfi nem csak úgy a nagyvilágba menne szarvasra vadászni hanem már készült rá. Helyes. Az öreg remetében rég érzett izgalom kezd felparázslani a nap folytatására gondolva. A kérdés hallatán felnéz barátjára.*
-Ez az első nem csapdás vadászatunk. Még nem tudom.
*Nem fog hazudni. Talán nem volt a legbölcsebb ötlet Fuvallatot elhozni, de ő a társa. Nem zárja ketrecbe míg megy valahova. Mindig vele van.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-18 22:40:20
Üzenet elküldve: 2022-12-18 22:40:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
- Tudom, hogy nem vagyok buta és csúnya. De azért a kettő... nem egy szint.
* Szavai közben széles karmozdulatokkal mutogat hol a férfira, hol önmagára. *
- Szóval, ha másvalakivel találkozol előbb, akkor most neki szólna az ajánlatod? Phűűű, ember, jó tudni, hogy pótolható vagyok.
* Arckifejezésében keveredik a szarkasztikus gúny, hitetlenkedés és egy hajszálnyi nevetés is. *
- Azta.
* Szemöldökét magasra húzza. *
- Te ezt aztán jól kitaláltad. De anyámat ne keverjük bele. Te jó szagú...
* Megrázza a fejét, majd mindkét kezével belekapaszkodik az arcába. *
- Ezt sürgősen verd ki a fejedből. És ne szaladjunk így, ennyire előre, jó? Egyébként is elég rémísztő a dolog.
* Feltartja egy ujját. *
- Várj egy percet. Gondolkodnom kell. Meg se mozdulj, rám se nézz.
* Különben félő, hogy valamiféle mágikus sugarakat bocsájtana ki a borostyán szemeiből, amitől rossz döntést fog hozni. Legalábbis, ez az elmélete.
Távolodik pár lépést, hátrafelé tolatva a legközelebbi fáig. Elfordul, majd hosszú percekig tartó őrlödésbe kezd, miközben a fekete hajvégeit rágcsálja. Válla felett óvatlanul hátrapillant, majd gyorsan elkapja a tekintetét. *
~ Biztos, hogy felkészültem én erre? Rá? ~
* Újból visszapillant rá, a szempillái alól. *
~ Istenek, órákig tudnám csak nézni is. Hogy lehet egy férfi ilyen gyönyörű? Rohadtul nem igazságos. ~
* Csendben figyeli, kissé álmélkodó arccal. *
~ Ez tényleg az enyém lehet? Végül is, addig kellene élveznem, amíg tart. Amíg rá nem jön, hogy nem is én kellek neki igazából.
"Vágyj, érezz, cselekedj." Ezt ő mondta. ~
* Kínosan hosszú percekig álldogál ott, Dalaftól pár méterre, eközben az arcán millióféle érzelem skálázik végig. *
~ Rendben, és most? ~
* Lassan beljebb óvakodik, mintha egy veszélyes vadhoz próbálna közeledni. Megáll öt lépésnyire. *
- Jó.
* Leheli alig hallhatóan, majd rászegezi a mutatóujját az elfre és határozottan megszólal. *
- Ha megpróbálsz átverni, több generációnyi szinten elátkozlak, megértetted?
* Mintha apró viharfelhők, sőt villámok bontakoznának ki a szürke szemeiben, ezekre a szavakra. *
//Élők között, mert hol máshol//
- Tudom, hogy nem vagyok buta és csúnya. De azért a kettő... nem egy szint.
* Szavai közben széles karmozdulatokkal mutogat hol a férfira, hol önmagára. *
- Szóval, ha másvalakivel találkozol előbb, akkor most neki szólna az ajánlatod? Phűűű, ember, jó tudni, hogy pótolható vagyok.
* Arckifejezésében keveredik a szarkasztikus gúny, hitetlenkedés és egy hajszálnyi nevetés is. *
- Azta.
* Szemöldökét magasra húzza. *
- Te ezt aztán jól kitaláltad. De anyámat ne keverjük bele. Te jó szagú...
* Megrázza a fejét, majd mindkét kezével belekapaszkodik az arcába. *
- Ezt sürgősen verd ki a fejedből. És ne szaladjunk így, ennyire előre, jó? Egyébként is elég rémísztő a dolog.
* Feltartja egy ujját. *
- Várj egy percet. Gondolkodnom kell. Meg se mozdulj, rám se nézz.
* Különben félő, hogy valamiféle mágikus sugarakat bocsájtana ki a borostyán szemeiből, amitől rossz döntést fog hozni. Legalábbis, ez az elmélete.
Távolodik pár lépést, hátrafelé tolatva a legközelebbi fáig. Elfordul, majd hosszú percekig tartó őrlödésbe kezd, miközben a fekete hajvégeit rágcsálja. Válla felett óvatlanul hátrapillant, majd gyorsan elkapja a tekintetét. *
~ Biztos, hogy felkészültem én erre? Rá? ~
* Újból visszapillant rá, a szempillái alól. *
~ Istenek, órákig tudnám csak nézni is. Hogy lehet egy férfi ilyen gyönyörű? Rohadtul nem igazságos. ~
* Csendben figyeli, kissé álmélkodó arccal. *
~ Ez tényleg az enyém lehet? Végül is, addig kellene élveznem, amíg tart. Amíg rá nem jön, hogy nem is én kellek neki igazából.
"Vágyj, érezz, cselekedj." Ezt ő mondta. ~
* Kínosan hosszú percekig álldogál ott, Dalaftól pár méterre, eközben az arcán millióféle érzelem skálázik végig. *
~ Rendben, és most? ~
* Lassan beljebb óvakodik, mintha egy veszélyes vadhoz próbálna közeledni. Megáll öt lépésnyire. *
- Jó.
* Leheli alig hallhatóan, majd rászegezi a mutatóujját az elfre és határozottan megszólal. *
- Ha megpróbálsz átverni, több generációnyi szinten elátkozlak, megértetted?
* Mintha apró viharfelhők, sőt villámok bontakoznának ki a szürke szemeiben, ezekre a szavakra. *
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-18 22:01:14
Üzenet elküldve: 2022-12-18 22:01:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
* Fejével int az öreg válláról felröppenő sárkánylegy felé. *
- Praktikus kis jószágok. Hogy sikerült szert tennie rá?
* Szakavatott szemmel felméri a közelebblépő férfit. Fizikuma alapján, nem lehet gond. Szavaiból is szakértelmet hall ki, nem most fog látni életében először szarvast közelről. *
- Mindig örül a szívem, ha tapasztalt társ kísér az úton.
* Mosolyogva biccent a fejével. Szeme sarkából egy sudár alakot lát közeledni, hát felé fordul. *
~ Ó? ~
* Kezet fog a hozzálépő nővel is. *
- Én volnék.
~ Szűkszavú, az egyszer biztos. ~
- Nem hinném. Közeledik a pirkadat. Aki eddig nem jött, az már ne is nagyon igyekezzék.
* Jókedvűen elmosolyodik. *
- Rendben. Nos, az utóbbi időben volt szerencsém kitapasztalni egy csorda mozgását, nagyjából innen egy mérföldre. Van velük egy igen impozáns méretű bika. Szép trófea, ha valamelyikünknek sikerül. Egy darabig haladhatunk együtt, majd jelzek, ha nagyjából odaértünk.
* Az elfek természetükből adódóan csendesléptűek, az öreg meg bizonyára van olyan rutinos, hogy tudja hova lépjen. Újra rápillant a repkedő lényre, aki zizegő hangot ad ki. *
- Bátyám, remélem az állatkája csendben marad.
* A kritikus pillanatban bármilyen árulkodó nesz megzavarhatja a vadat. *
* Fejével int az öreg válláról felröppenő sárkánylegy felé. *
- Praktikus kis jószágok. Hogy sikerült szert tennie rá?
* Szakavatott szemmel felméri a közelebblépő férfit. Fizikuma alapján, nem lehet gond. Szavaiból is szakértelmet hall ki, nem most fog látni életében először szarvast közelről. *
- Mindig örül a szívem, ha tapasztalt társ kísér az úton.
* Mosolyogva biccent a fejével. Szeme sarkából egy sudár alakot lát közeledni, hát felé fordul. *
~ Ó? ~
* Kezet fog a hozzálépő nővel is. *
- Én volnék.
~ Szűkszavú, az egyszer biztos. ~
- Nem hinném. Közeledik a pirkadat. Aki eddig nem jött, az már ne is nagyon igyekezzék.
* Jókedvűen elmosolyodik. *
- Rendben. Nos, az utóbbi időben volt szerencsém kitapasztalni egy csorda mozgását, nagyjából innen egy mérföldre. Van velük egy igen impozáns méretű bika. Szép trófea, ha valamelyikünknek sikerül. Egy darabig haladhatunk együtt, majd jelzek, ha nagyjából odaértünk.
* Az elfek természetükből adódóan csendesléptűek, az öreg meg bizonyára van olyan rutinos, hogy tudja hova lépjen. Újra rápillant a repkedő lényre, aki zizegő hangot ad ki. *
- Bátyám, remélem az állatkája csendben marad.
* A kritikus pillanatban bármilyen árulkodó nesz megzavarhatja a vadat. *
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:39:40
Üzenet elküldve: 2022-12-18 19:39:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Tényleg jó lett volna?~ Dalaf újra pörgeti a fejében a saját szavait. ~Tényleg rosszabbnak érződött kimondani~ ettől egy kicsit meg is könnyebbül*
- Hát végül csak megálltál, úgyhogy annyira tényleg nem volt reménytelen *mondja a nőnek halvány mosollyal. Aztán Ole beszélni kezd és míg az elején arra gondol az elf, hogy de hát ezt magyarázta, a végére ismét heves és új ellenvetései születnek*
- Ki mondott neked ilyen szavakat? *kérdezi a másiktól*
- A végén még azt hiszed nekem, hogy buta és csúnya vagy. *rázza rosszallóan a fejét*
- Azért neked akarok udvarolni, mert veled találkoztam. És te hoztad ki belőlem. És nem tudom milyen száz elfebb nő rohangál az utcákon, de mindig csak a baj van velünk, mert túl gyorsan futnak. Ami pedig a szakmámat érinti, felejtsd el kicsit! Jó? Vagy pont, hogy ne tedd és hidd el, hogy az egész nagyon jó lehet bármennyi tapasztalatoddal. *A vörös amúgy is szeret irányítani, úgyhogy végképp semmi baj*
- Hogy képzelem el a dolgot? Sok múlik azon is, hogy te hogy szeretnéd, hogy elképzeljem, de találkoznánk mindig valahol, meglepnélek vagy q helyszínnel, vagy az étellel vagy valami aprósággal. Leülnénk valahova és közel húzódva beszélgetnénk, játszanánk valamit, amit lehet szóban. Jobb időben mehetnénk egyszer úszni is. Vagy lovagolni! Ha pedig mindez jól működik szívesen beszöktetnélek magamhoz pár este. Nem tudom, talán még a lányomat is megismerhetnéd. De nem neki akarlak nevelőnőnek. Szívesen bemutatkozom anyádnak is, ha szeretnétek. És a többi már rajtunk múlik. Első randival nem jár lakáskulcs. Meg amúgy is még keresem a tökéletes házat.
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Tényleg jó lett volna?~ Dalaf újra pörgeti a fejében a saját szavait. ~Tényleg rosszabbnak érződött kimondani~ ettől egy kicsit meg is könnyebbül*
- Hát végül csak megálltál, úgyhogy annyira tényleg nem volt reménytelen *mondja a nőnek halvány mosollyal. Aztán Ole beszélni kezd és míg az elején arra gondol az elf, hogy de hát ezt magyarázta, a végére ismét heves és új ellenvetései születnek*
- Ki mondott neked ilyen szavakat? *kérdezi a másiktól*
- A végén még azt hiszed nekem, hogy buta és csúnya vagy. *rázza rosszallóan a fejét*
- Azért neked akarok udvarolni, mert veled találkoztam. És te hoztad ki belőlem. És nem tudom milyen száz elfebb nő rohangál az utcákon, de mindig csak a baj van velünk, mert túl gyorsan futnak. Ami pedig a szakmámat érinti, felejtsd el kicsit! Jó? Vagy pont, hogy ne tedd és hidd el, hogy az egész nagyon jó lehet bármennyi tapasztalatoddal. *A vörös amúgy is szeret irányítani, úgyhogy végképp semmi baj*
- Hogy képzelem el a dolgot? Sok múlik azon is, hogy te hogy szeretnéd, hogy elképzeljem, de találkoznánk mindig valahol, meglepnélek vagy q helyszínnel, vagy az étellel vagy valami aprósággal. Leülnénk valahova és közel húzódva beszélgetnénk, játszanánk valamit, amit lehet szóban. Jobb időben mehetnénk egyszer úszni is. Vagy lovagolni! Ha pedig mindez jól működik szívesen beszöktetnélek magamhoz pár este. Nem tudom, talán még a lányomat is megismerhetnéd. De nem neki akarlak nevelőnőnek. Szívesen bemutatkozom anyádnak is, ha szeretnétek. És a többi már rajtunk múlik. Első randival nem jár lakáskulcs. Meg amúgy is még keresem a tökéletes házat.
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-18 11:06:14
Üzenet elküldve: 2022-12-18 11:06:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
*Őszintén nem gondolta volna, hogy a múltkori után még lesz kedve vadászni. Az az öntelt, pöffeszkedő hegyesfűlű alaposan elvette a kedvét a legutóbb, bánja is kicsit, hogy nem verte orrba ott helyben. A verekedés valahogy sohasem volt az ő műfaja, ha legközelebb összefutnak valószínűleg akkor is lemarad a füles, de azért jól esik elképzelni a jelenetet. Megnyugtatja az idegeit.
Mikor a Pegazusban hallott a vadászatról azonban érdekes módon nem is nagyon vívódott már, ennek oka vélhetőleg a több napja tartó kínzó semmittevés. Elege van már abból, hogy mindennap unottan sétálgasson a városban, vagy hogy a fogadóban üldögéljen, épp itt az ideje, hogy hasznossá tegye magát.
A csípős hajnali levegőből nagyot szippantva közeledik a két alak felé. A tisztás télen mindig kihalt, főleg az ilyen korai órákban, sejtve hát, hogy leendő vadásztársai ácsoroghatnak várakozva, egyértelműen megáll előttük. Mélyen arcába húzott prémes csuklyáját most leveszi, hogy alaposabban szemügyre vehesse a két férfit. Arca kifejezéstelen, ahogy látványosan felméri a rövidéltűt, végül pillantásai az elfen állapodnak meg mielőtt megszólal.*
- Te volnál az a Ruwynn, aki a vadászatot hirdette? *Nem is volt kérdés számára, hogy ez a név egy hosszúfülűhez tartozik. Már nyújtja is a kezét először az idősebb ember felé, ha a szőke bólint, s ha elfogadják határozottan fog rá.*
- Alymeidha Rosaeryth *ráz kezet végül az elffel majd tekintetét még egyszer körbehordozza a tisztáson.*
- Várunk még valakire?
*Őszintén nem gondolta volna, hogy a múltkori után még lesz kedve vadászni. Az az öntelt, pöffeszkedő hegyesfűlű alaposan elvette a kedvét a legutóbb, bánja is kicsit, hogy nem verte orrba ott helyben. A verekedés valahogy sohasem volt az ő műfaja, ha legközelebb összefutnak valószínűleg akkor is lemarad a füles, de azért jól esik elképzelni a jelenetet. Megnyugtatja az idegeit.
Mikor a Pegazusban hallott a vadászatról azonban érdekes módon nem is nagyon vívódott már, ennek oka vélhetőleg a több napja tartó kínzó semmittevés. Elege van már abból, hogy mindennap unottan sétálgasson a városban, vagy hogy a fogadóban üldögéljen, épp itt az ideje, hogy hasznossá tegye magát.
A csípős hajnali levegőből nagyot szippantva közeledik a két alak felé. A tisztás télen mindig kihalt, főleg az ilyen korai órákban, sejtve hát, hogy leendő vadásztársai ácsoroghatnak várakozva, egyértelműen megáll előttük. Mélyen arcába húzott prémes csuklyáját most leveszi, hogy alaposabban szemügyre vehesse a két férfit. Arca kifejezéstelen, ahogy látványosan felméri a rövidéltűt, végül pillantásai az elfen állapodnak meg mielőtt megszólal.*
- Te volnál az a Ruwynn, aki a vadászatot hirdette? *Nem is volt kérdés számára, hogy ez a név egy hosszúfülűhez tartozik. Már nyújtja is a kezét először az idősebb ember felé, ha a szőke bólint, s ha elfogadják határozottan fog rá.*
- Alymeidha Rosaeryth *ráz kezet végül az elffel majd tekintetét még egyszer körbehordozza a tisztáson.*
- Várunk még valakire?
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-16 21:52:41
Üzenet elküldve: 2022-12-16 21:52:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kivánni //
*Faerum nem egy hétköznapi figura még ha annak is látszik. Nem egy egyszerű vadász vagy vándor. De ezt azok mondhatják meg róla akik pár mondatnál többet beszéltek vele. A másik nem kritikának fogja fel a szavait a vadászdalról. Nem is annak szánta. Az elf elégiák mindig is megmozgatták a lelkét hisz tudja jól mennyire nem jellemző rájuk egyébként a megnyílás. A férfi szavaira mosolyogva megrázza a fejét.*
-Tudok, de egyelőre nem akar feltörni. Megvan annak a maga ideje.
*Nyugodt tempóban sétál a másik irányába. A vállán pihenő Fuvallat viszont nem olyan mint a gazdája. Felszáll a válláról és elkezd vidáman körözni felettük. Nem szívleli annyira a várost. Faerum meg is tudja érteni. A következő kérdésre is nyugodt megfontoltsággal válaszol.*
-Igen arra. És ha jól sejtem te adtad fel a hirdetést.
*Maga a kérdés és a másik vállán pihenő íj egyértelmű választ adnak. Szerencsére Faerum agya még jól forog. Csak a karja erején, lábai fürgeségén és haja színén érzi a kort. De ennek is örülhet. A felé nyújtott kezet megszorítja.*
-Faerum Nook.
*Mutatkozik be ő is. Egyelőre másik népéhez híven nem úgy néz ki mint, aki szeretné a felesleges beszédet. De az elf hiúság se látszik benne. Vagy csak felméri még ki is áll előtte. A kérdésből az öreg erre asszociál.*
-Megjárja. Vihar előtt vagy után aktívabbak a szarvasok. De legalább nincs sár. Meg ha a szél is ilyen csendes lesz nem árulhat el minket.
A hozzászólás írója (Faerum Nook) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.16 21:53:16
*Faerum nem egy hétköznapi figura még ha annak is látszik. Nem egy egyszerű vadász vagy vándor. De ezt azok mondhatják meg róla akik pár mondatnál többet beszéltek vele. A másik nem kritikának fogja fel a szavait a vadászdalról. Nem is annak szánta. Az elf elégiák mindig is megmozgatták a lelkét hisz tudja jól mennyire nem jellemző rájuk egyébként a megnyílás. A férfi szavaira mosolyogva megrázza a fejét.*
-Tudok, de egyelőre nem akar feltörni. Megvan annak a maga ideje.
*Nyugodt tempóban sétál a másik irányába. A vállán pihenő Fuvallat viszont nem olyan mint a gazdája. Felszáll a válláról és elkezd vidáman körözni felettük. Nem szívleli annyira a várost. Faerum meg is tudja érteni. A következő kérdésre is nyugodt megfontoltsággal válaszol.*
-Igen arra. És ha jól sejtem te adtad fel a hirdetést.
*Maga a kérdés és a másik vállán pihenő íj egyértelmű választ adnak. Szerencsére Faerum agya még jól forog. Csak a karja erején, lábai fürgeségén és haja színén érzi a kort. De ennek is örülhet. A felé nyújtott kezet megszorítja.*
-Faerum Nook.
*Mutatkozik be ő is. Egyelőre másik népéhez híven nem úgy néz ki mint, aki szeretné a felesleges beszédet. De az elf hiúság se látszik benne. Vagy csak felméri még ki is áll előtte. A kérdésből az öreg erre asszociál.*
-Megjárja. Vihar előtt vagy után aktívabbak a szarvasok. De legalább nincs sár. Meg ha a szél is ilyen csendes lesz nem árulhat el minket.
A hozzászólás írója (Faerum Nook) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.12.16 21:53:16
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-16 16:54:10
Üzenet elküldve: 2022-12-16 16:54:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kivánni //
* Éles fülét lassú, közeledő léptek zaja üti meg. Elfordul a folyótól és a jövevényre pillant. *
~ Igazi erdőjáró öregember. ~
* Messziről látszik, ha valaki ahhoz szokott, hogy a vadont járja. Más a járásuk, hosszabb, ruganyosabb. Még talán az embert körülvevő légkör is.
Az öreg szavaira elmosolyodik. *
- Ha tud egy másikat, bátyám, ne tartsa magában. Mindig is szerettem a jó dalokat.
* Gyakran és szívesen énekel, a hangja is meglehetősen szépen cseng. És az emberek is tudnak szép nótákat, nem csak az elfek. *
- Csak nem vadászni jött, bátyám?
* Gyakran kellemesebb társaság egy meglett korú öregember, mint valami lelkes, hangoskodó suhanc.
Bevárja az öreget még néhány lépést. *
~ Lehet csak egy erre kóborló vándor. ~
* Ha igenlő választ kap, üdvözlésre nyújtja a jobbját és bemutatkozik. *
- Ruwynn Castiën.
* Határozottan kezet fog vele. *
- Mit gondol apó, szép időnk van a vadászathoz, nem de?
* Hideg, fagyos az idő. A szél is csendes, szerencsére. Hamarosan pirkad. Még egy keveset várhat, míg befut valaki, de aztán muszáj lesz elindulniuk. *
* Éles fülét lassú, közeledő léptek zaja üti meg. Elfordul a folyótól és a jövevényre pillant. *
~ Igazi erdőjáró öregember. ~
* Messziről látszik, ha valaki ahhoz szokott, hogy a vadont járja. Más a járásuk, hosszabb, ruganyosabb. Még talán az embert körülvevő légkör is.
Az öreg szavaira elmosolyodik. *
- Ha tud egy másikat, bátyám, ne tartsa magában. Mindig is szerettem a jó dalokat.
* Gyakran és szívesen énekel, a hangja is meglehetősen szépen cseng. És az emberek is tudnak szép nótákat, nem csak az elfek. *
- Csak nem vadászni jött, bátyám?
* Gyakran kellemesebb társaság egy meglett korú öregember, mint valami lelkes, hangoskodó suhanc.
Bevárja az öreget még néhány lépést. *
~ Lehet csak egy erre kóborló vándor. ~
* Ha igenlő választ kap, üdvözlésre nyújtja a jobbját és bemutatkozik. *
- Ruwynn Castiën.
* Határozottan kezet fog vele. *
- Mit gondol apó, szép időnk van a vadászathoz, nem de?
* Hideg, fagyos az idő. A szél is csendes, szerencsére. Hamarosan pirkad. Még egy keveset várhat, míg befut valaki, de aztán muszáj lesz elindulniuk. *
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-15 18:20:04
Üzenet elküldve: 2022-12-15 18:20:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Legszívesebben futásnak eredne, de ennyi büszkesége még neki is van. Na. De azért egy kicsit gyorsabban lépked.
Már majdnem ránézett. De akkor biztos hogy sírni kezdene. Gyűlölte ha kedvesen beszéltek hozzá, amikor dühös. Akkor mindig elkezdett könnyezni. Inkább kiabáljanak vele, vagy legyenek kegyetlenek. Akkor visszatámadhat teljes szívből. A férfi szavaira csaknem megtorpan, de erőt vesz magán és folytatja a haladást. Pontosan tudja, hogy Dalaf követi, de nem néz rá. *
~ Eszembe sem jutott, hogy megbízhatatlan lenne, csak mert Sellő. Inkább, hogy túl tapasztalt, mert Sellő. ~
* Végighallgatja amit az elf mond. Utána hosszasan hallgat, emészti az elhangzottakat. Továbbra is sétál, maga sem tudja merre. Talán egy kicsit lassabban. A gyaloglás segít rendezni a gondolatait. *
- Egész jó monológ volt, pedig.
* Jegyzi meg kissé rekedtes hangon. *
- Nehéz elhinni, hogy pont én kellenék neked. Még csak most találkoztunk. Száz meg száz nálam okosabb, csinosabb és... elfebb nő mászkál odakint, sokkal több tapasztalattal.
* Rájött, hogy ezt hangosan gondolta. Illetve, ki is mondta. Akkor most már igazán meg is állhat akár. Míg tényleg meg is teszi ezt, trappol még egy száz métert. Hangosan szusszan egyet. Nagy nehezen ránéz az elfre. A szemeiben még néhány legördületlen könnycsepp ragyog és némi bizalmatlanság maradéka. *
- És mégis hogy képzeled el ezt az egész dolgot?
* Kérdezi nagyot sóhajtva. *
- Én nem gondolom, hogy szar elf lennél, mellesleg.
~ Kedves, intelligens, humoros, gyönyörű férfi. ~
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Legszívesebben futásnak eredne, de ennyi büszkesége még neki is van. Na. De azért egy kicsit gyorsabban lépked.
Már majdnem ránézett. De akkor biztos hogy sírni kezdene. Gyűlölte ha kedvesen beszéltek hozzá, amikor dühös. Akkor mindig elkezdett könnyezni. Inkább kiabáljanak vele, vagy legyenek kegyetlenek. Akkor visszatámadhat teljes szívből. A férfi szavaira csaknem megtorpan, de erőt vesz magán és folytatja a haladást. Pontosan tudja, hogy Dalaf követi, de nem néz rá. *
~ Eszembe sem jutott, hogy megbízhatatlan lenne, csak mert Sellő. Inkább, hogy túl tapasztalt, mert Sellő. ~
* Végighallgatja amit az elf mond. Utána hosszasan hallgat, emészti az elhangzottakat. Továbbra is sétál, maga sem tudja merre. Talán egy kicsit lassabban. A gyaloglás segít rendezni a gondolatait. *
- Egész jó monológ volt, pedig.
* Jegyzi meg kissé rekedtes hangon. *
- Nehéz elhinni, hogy pont én kellenék neked. Még csak most találkoztunk. Száz meg száz nálam okosabb, csinosabb és... elfebb nő mászkál odakint, sokkal több tapasztalattal.
* Rájött, hogy ezt hangosan gondolta. Illetve, ki is mondta. Akkor most már igazán meg is állhat akár. Míg tényleg meg is teszi ezt, trappol még egy száz métert. Hangosan szusszan egyet. Nagy nehezen ránéz az elfre. A szemeiben még néhány legördületlen könnycsepp ragyog és némi bizalmatlanság maradéka. *
- És mégis hogy képzeled el ezt az egész dolgot?
* Kérdezi nagyot sóhajtva. *
- Én nem gondolom, hogy szar elf lennél, mellesleg.
~ Kedves, intelligens, humoros, gyönyörű férfi. ~
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-15 17:35:02
Üzenet elküldve: 2022-12-15 17:35:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf őszintén nevet a lánnyal, a jókedve igazán ragályos. Viszont, ha valami ennél is őszintébb most velük kapcsolatosan az az, hogy udvarolni akar neki. Izgatottan mosolyog és a szíve is kicsit gyorsabban ver, ahogy a másik kikerekedő szemeit nézi. Az egész egy nagyon jó jelnek bizonyul, nos a fejében. ~V-vicces?~*
- Hogy mi? *pislog a lányra, mire az nagyot taszít a mellkasán. ~Ne! Azt hiszi viccelek? Basszus ne kezdj el sírni!~*
- Hé! Én... *nem is engedik neki befejezni a mondatot, folyamatosan távolodik a másik, ő pedig csak kétségbeesett bábu módjára lépked utána, hiszen belefojtják a szót, ami aztán heves tiltakozással tör ki belőle*
- Én tényleg komolyan mondtam Ole! Komolyan mondtam, komolyan mondtam! *kiáltja keresve a másik tekintetét. Próbál hozzá közelebb menni és megfogni a kezét, közben pedig egy nagy levegőt vesz és sokkal lágyabban kezd beszélni*
- Hé! Nézz rám! *kérleli*
- Miért ne akarnék neked udvarolni? Gyönyörű vagy, egyedi, jól érzem magam veled. Miért ne akarnék randevúzni, jobban megismerni téged? Tudom, hogy a szakmám nem épp az elkölteleződésről híres *sóhajt*
-Viszont nagyon megtanít a kihasználtság és a magány érzésére. Mindenki csak el akarja felelteni a legtöbbet. És átölelni valakit, aki nem érezteti vele azt, hogy szar ember vagy elf. Nem akartam ilyen beszédet mondani, de ezekszerint muszáj. Nem baj, ezért mondtam, hogy beszéljünk. Van már példám arról milyen, ha nem beszéljük meg, de egyébként azt, magát a házasságot is akartam. Sőt atya ég évekig udvaroltam a feleségemnek *nevet fel*
- Szóval, ha rohadt hosszú idő után kezdek végre visszatérni magamhoz és találtam valakit, aki tényleg tetszik, miért ne próbálnám meg? Tíz életre elég kalandom volt. Nem azt mondtam, hogy gyűrűt, kapát és ásót és elveszlek holnap. Egyszerűen, csak szívesen megismételném, rendesen. Aztán közben van időnk mindent kitalálni, megtudni, eldönteni. De ez egy ajánlat volt, ha nem szeretnéd... Nagyfiú vagyok, rendben van. Viszont akkor sem akartam ezt a találkozást egy futó kalanddal lezárni. * Mélyebbenn néz a nőre*
- Látod? A monológok ilyenkor szörnyűk *fájdalmasan nevet fel*
- Gáznak érzem magam *takarja el az arcát*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf őszintén nevet a lánnyal, a jókedve igazán ragályos. Viszont, ha valami ennél is őszintébb most velük kapcsolatosan az az, hogy udvarolni akar neki. Izgatottan mosolyog és a szíve is kicsit gyorsabban ver, ahogy a másik kikerekedő szemeit nézi. Az egész egy nagyon jó jelnek bizonyul, nos a fejében. ~V-vicces?~*
- Hogy mi? *pislog a lányra, mire az nagyot taszít a mellkasán. ~Ne! Azt hiszi viccelek? Basszus ne kezdj el sírni!~*
- Hé! Én... *nem is engedik neki befejezni a mondatot, folyamatosan távolodik a másik, ő pedig csak kétségbeesett bábu módjára lépked utána, hiszen belefojtják a szót, ami aztán heves tiltakozással tör ki belőle*
- Én tényleg komolyan mondtam Ole! Komolyan mondtam, komolyan mondtam! *kiáltja keresve a másik tekintetét. Próbál hozzá közelebb menni és megfogni a kezét, közben pedig egy nagy levegőt vesz és sokkal lágyabban kezd beszélni*
- Hé! Nézz rám! *kérleli*
- Miért ne akarnék neked udvarolni? Gyönyörű vagy, egyedi, jól érzem magam veled. Miért ne akarnék randevúzni, jobban megismerni téged? Tudom, hogy a szakmám nem épp az elkölteleződésről híres *sóhajt*
-Viszont nagyon megtanít a kihasználtság és a magány érzésére. Mindenki csak el akarja felelteni a legtöbbet. És átölelni valakit, aki nem érezteti vele azt, hogy szar ember vagy elf. Nem akartam ilyen beszédet mondani, de ezekszerint muszáj. Nem baj, ezért mondtam, hogy beszéljünk. Van már példám arról milyen, ha nem beszéljük meg, de egyébként azt, magát a házasságot is akartam. Sőt atya ég évekig udvaroltam a feleségemnek *nevet fel*
- Szóval, ha rohadt hosszú idő után kezdek végre visszatérni magamhoz és találtam valakit, aki tényleg tetszik, miért ne próbálnám meg? Tíz életre elég kalandom volt. Nem azt mondtam, hogy gyűrűt, kapát és ásót és elveszlek holnap. Egyszerűen, csak szívesen megismételném, rendesen. Aztán közben van időnk mindent kitalálni, megtudni, eldönteni. De ez egy ajánlat volt, ha nem szeretnéd... Nagyfiú vagyok, rendben van. Viszont akkor sem akartam ezt a találkozást egy futó kalanddal lezárni. * Mélyebbenn néz a nőre*
- Látod? A monológok ilyenkor szörnyűk *fájdalmasan nevet fel*
- Gáznak érzem magam *takarja el az arcát*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-15 11:20:19
Üzenet elküldve: 2022-12-15 11:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kivánni //
*Egyszerű köpeny öleli őt körbe. Ruházata egyértelműen egy vándorra utal. Egyik vállán íja, másikon barátja Fuvallat a sárkánylégy pihen. Kezében a bot ütemesen emelkedik ahogy nyugodt lépteivel lassan elhagyja a kövezett utat. Hűvös van. Otthon ilyenkor már meg kellett legyen a tűzifa és talán a télre való felkészülés utolsó mozzanataival lett volna elfoglalva. Itt a városban nem kell aggódnia magáért. Csak annyira kell figyelnie, hogy meg tudja fizetni a kényelmes ágyat és a kosztot. Mikor hallotta a vadászat hírét ezért is jelentkezett. Általában inkább csapdákat használ, de az íjászatot se szabadna elhanyagolnia. Mégiscsak abból élt szó szerint. Az ének hallatán egy darabig fülel majd halvány mosoly húzódik a szájára.*
~Fiatalság. De szép is az.~
*Még mostanában is gyakran rá tud csodálkozni, hogy milyen mikor emberek veszik körbe. Mikor kellő közelségbe ér és meg is látja az illetőt rá kell jönnie, hogy tévedett. Mind az emberrel, mind a fiatallal. Faján belül is szinte már egy férfiembernek számít. Emberi szemmel nézve viszont... Faerum nem is tudja megállapítani, hogy melyikük taposhatja régebb óta lanawin földjét. Az biztos, hogy rá mélyebb ráncokat húztak az eddigi kalandjai. Megvárja míg a másik befejezi a dalt. Csak utána szólalna meg.*
-Nem egy hétköznapi vadászdal. Ahhoz kicsit komor a sorok közt bujkáló igazság.
*Mosolyog a másikra.*
*Egyszerű köpeny öleli őt körbe. Ruházata egyértelműen egy vándorra utal. Egyik vállán íja, másikon barátja Fuvallat a sárkánylégy pihen. Kezében a bot ütemesen emelkedik ahogy nyugodt lépteivel lassan elhagyja a kövezett utat. Hűvös van. Otthon ilyenkor már meg kellett legyen a tűzifa és talán a télre való felkészülés utolsó mozzanataival lett volna elfoglalva. Itt a városban nem kell aggódnia magáért. Csak annyira kell figyelnie, hogy meg tudja fizetni a kényelmes ágyat és a kosztot. Mikor hallotta a vadászat hírét ezért is jelentkezett. Általában inkább csapdákat használ, de az íjászatot se szabadna elhanyagolnia. Mégiscsak abból élt szó szerint. Az ének hallatán egy darabig fülel majd halvány mosoly húzódik a szájára.*
~Fiatalság. De szép is az.~
*Még mostanában is gyakran rá tud csodálkozni, hogy milyen mikor emberek veszik körbe. Mikor kellő közelségbe ér és meg is látja az illetőt rá kell jönnie, hogy tévedett. Mind az emberrel, mind a fiatallal. Faján belül is szinte már egy férfiembernek számít. Emberi szemmel nézve viszont... Faerum nem is tudja megállapítani, hogy melyikük taposhatja régebb óta lanawin földjét. Az biztos, hogy rá mélyebb ráncokat húztak az eddigi kalandjai. Megvárja míg a másik befejezi a dalt. Csak utána szólalna meg.*
-Nem egy hétköznapi vadászdal. Ahhoz kicsit komor a sorok közt bujkáló igazság.
*Mosolyog a másikra.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-15 10:50:21
Üzenet elküldve: 2022-12-15 10:50:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kivánni //
* Lélegzete fehér felhőként gomolyog körülötte. Halkan énekelgetve rendezgeti a nyílvesszőit a tegezben. *
- Szaladj, szarvas
Ködvilág ez, álomerdő
A valóban nincs varázs
Nincsen, csak sorvadás...
* Már nem is emlékszik rá, hol hallotta a dalt. Bizonyára egy kocsmában valahol. Látszólag csendes nyugalommal fürkészi a folyó vizét, de az elméjében már izzik a várakozás izgalma. *
~ Elég volt a városból. Ideje hazatérni egy kis időre. ~
* Gyakran megfordul a településeken, de sosem marad huzamosabb ideig. Most is, pár napot volt és sikerült majdnem kitiltatnia magát a fürdőházból és úgy istenesen lerészegednie. *
~ Még egy nő jól esett volna, de hát nem lehetünk telhetetlenek. ~
* Vidoran mosolyra húzza a száját, és tovább nótázik. *
- Őszi álom az élet
Szarvas vagyok én is
Az eső, az eső
Az vigyen el mégis...
* Még a Pegazusból való távozása előtt hagyott egy üzenetet a fogadósnál, hogy terjessze a hírét a vadászatnak. Egyedül is elmegy, de társasággal együtt az igazi. Meghagyta, hogy ma napkeltéig várakozik a tisztáson. *
~ Még egy kicsit várok, aztán indulok. Kíváncsi vagyok felbukkan-e valaki. ~
* Egy ideje már kifigyelte egy termetes szarvasbika mozgását, de természetesen bármi más is az útjába akadhat. *
~ Micsoda trófea lehetne. ~
* Tovább folytatja a dalt. *
- Álom, álom az élet
Szarvas vagyok én is
Az eső, az eső
Az vigyen el mégis.
* Lélegzete fehér felhőként gomolyog körülötte. Halkan énekelgetve rendezgeti a nyílvesszőit a tegezben. *
- Szaladj, szarvas
Ködvilág ez, álomerdő
A valóban nincs varázs
Nincsen, csak sorvadás...
* Már nem is emlékszik rá, hol hallotta a dalt. Bizonyára egy kocsmában valahol. Látszólag csendes nyugalommal fürkészi a folyó vizét, de az elméjében már izzik a várakozás izgalma. *
~ Elég volt a városból. Ideje hazatérni egy kis időre. ~
* Gyakran megfordul a településeken, de sosem marad huzamosabb ideig. Most is, pár napot volt és sikerült majdnem kitiltatnia magát a fürdőházból és úgy istenesen lerészegednie. *
~ Még egy nő jól esett volna, de hát nem lehetünk telhetetlenek. ~
* Vidoran mosolyra húzza a száját, és tovább nótázik. *
- Őszi álom az élet
Szarvas vagyok én is
Az eső, az eső
Az vigyen el mégis...
* Még a Pegazusból való távozása előtt hagyott egy üzenetet a fogadósnál, hogy terjessze a hírét a vadászatnak. Egyedül is elmegy, de társasággal együtt az igazi. Meghagyta, hogy ma napkeltéig várakozik a tisztáson. *
~ Még egy kicsit várok, aztán indulok. Kíváncsi vagyok felbukkan-e valaki. ~
* Egy ideje már kifigyelte egy termetes szarvasbika mozgását, de természetesen bármi más is az útjába akadhat. *
~ Micsoda trófea lehetne. ~
* Tovább folytatja a dalt. *
- Álom, álom az élet
Szarvas vagyok én is
Az eső, az eső
Az vigyen el mégis.
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-15 10:15:40
Üzenet elküldve: 2022-12-15 10:15:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Szhe... szherénny?
* Leheli, nevetéssel küszködve. Bármilyen másik szó előbb eszébe jutna, ha Dalafra gondol, mint ez.
Az újabb apró puszitól, újabb bukfencet vetnek az agyhullámai. Úgy érzi, mintha egy apró körhintán lovagolnának a gondolatai, fel és le.
Gondolkozik, erősen gondolkozik, többször is majdnem belekezd valamibe, aztán meggondolja magát. *
~ Mit kellene mondanom? Vajon mire gondolhat, mi a fenére céloz ezzel, az istenekre mondom, halvány lila... ~
* Hallja a szavakat. Csak éppen az értelméig nem jutnak el rögtön. A fejében lévő körhinta nagy csattanással összedől, gurulnak a csavarok mindenfelé. *
- Mi...
~ Kizárt dolog, hogy ezt mondta. ~
* Hatalmas, kistányér méretűvé kerekedett szemekkel néz az elfre, szó szerint eltátja a száját. Három kerek másodpercig hagyja, hogy az elképzelés testet öltsön az elméjében, mint valami rózsaszín köd. A három másodperc után iszonyatos haragra lobban. *
- Komolyan... azt hiszed, hogy ez vicces?
* Szólal meg halk, remegő hangon, kerülve a tekintetét. Szürke szeme akár a befagyott tó vize.
Két kezével nagyot taszít a férfi mellkasán és szélsebesen feltápászkodik. Elsétál pár méterre, mielőtt visszafordulna. Két kezével átkarolja magát, hogy valahogy ilyen módon tartsa össze magát belül is. *
- Én...
~ Bíztam benned? ~
* Összeszorítja a szemét. *
- Nem hittem volna rólad. Hogy pont te fogsz szórakozni velem.
* Hátrál néhány lépést, megfordul és lehajtott fejjel elsiet, néma csendben. Talán csak a válla rázkódik egy cseppet. *
~ Komolyan, azt hitte, hogy ezt beveszem? Hogy ennyire naiv vagyok? Persze, nyilvánvaló hogy egy hétpróbás Sellő első választása én lennék. Egyetlen találkozás után. Én bolond, idióta. Így akar megszerezni magának? Enélkül is belementem volna! Most már bánhatja. ~
* A düh és megbántottság heves gondolatokat vált ki belőle, miközben egyre csak távolodik. Mérgében messzire rúg egy kavicsot. Ingerülten letöröl egy kósza könnycseppet az arcáról. *
- Szédítse azt, akinek két anyja van. Még hogy udvarolna.
* Sziszegi összeszorított fogai közül.
Még sosem udvarolt neki senki. Miért pont ő tenné? Mi alapján? Úgy nézett ő eddig a másikra, mint egy távoli, nagyon csillogó, kedves és gyönyörű férfira, aki felé bizony egy jó adag rajongás is áradt a lány felől. De távoli. Aki épp csak egy kis kegyben és izgalomban részesítette őt, amire majd öregkorában emlékezhet. Teljesen más szint Oleához képest. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Szhe... szherénny?
* Leheli, nevetéssel küszködve. Bármilyen másik szó előbb eszébe jutna, ha Dalafra gondol, mint ez.
Az újabb apró puszitól, újabb bukfencet vetnek az agyhullámai. Úgy érzi, mintha egy apró körhintán lovagolnának a gondolatai, fel és le.
Gondolkozik, erősen gondolkozik, többször is majdnem belekezd valamibe, aztán meggondolja magát. *
~ Mit kellene mondanom? Vajon mire gondolhat, mi a fenére céloz ezzel, az istenekre mondom, halvány lila... ~
* Hallja a szavakat. Csak éppen az értelméig nem jutnak el rögtön. A fejében lévő körhinta nagy csattanással összedől, gurulnak a csavarok mindenfelé. *
- Mi...
~ Kizárt dolog, hogy ezt mondta. ~
* Hatalmas, kistányér méretűvé kerekedett szemekkel néz az elfre, szó szerint eltátja a száját. Három kerek másodpercig hagyja, hogy az elképzelés testet öltsön az elméjében, mint valami rózsaszín köd. A három másodperc után iszonyatos haragra lobban. *
- Komolyan... azt hiszed, hogy ez vicces?
* Szólal meg halk, remegő hangon, kerülve a tekintetét. Szürke szeme akár a befagyott tó vize.
Két kezével nagyot taszít a férfi mellkasán és szélsebesen feltápászkodik. Elsétál pár méterre, mielőtt visszafordulna. Két kezével átkarolja magát, hogy valahogy ilyen módon tartsa össze magát belül is. *
- Én...
~ Bíztam benned? ~
* Összeszorítja a szemét. *
- Nem hittem volna rólad. Hogy pont te fogsz szórakozni velem.
* Hátrál néhány lépést, megfordul és lehajtott fejjel elsiet, néma csendben. Talán csak a válla rázkódik egy cseppet. *
~ Komolyan, azt hitte, hogy ezt beveszem? Hogy ennyire naiv vagyok? Persze, nyilvánvaló hogy egy hétpróbás Sellő első választása én lennék. Egyetlen találkozás után. Én bolond, idióta. Így akar megszerezni magának? Enélkül is belementem volna! Most már bánhatja. ~
* A düh és megbántottság heves gondolatokat vált ki belőle, miközben egyre csak távolodik. Mérgében messzire rúg egy kavicsot. Ingerülten letöröl egy kósza könnycseppet az arcáról. *
- Szédítse azt, akinek két anyja van. Még hogy udvarolna.
* Sziszegi összeszorított fogai közül.
Még sosem udvarolt neki senki. Miért pont ő tenné? Mi alapján? Úgy nézett ő eddig a másikra, mint egy távoli, nagyon csillogó, kedves és gyönyörű férfira, aki felé bizony egy jó adag rajongás is áradt a lány felől. De távoli. Aki épp csak egy kis kegyben és izgalomban részesítette őt, amire majd öregkorában emlékezhet. Teljesen más szint Oleához képest. *
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-14 21:21:13
Üzenet elküldve: 2022-12-14 21:21:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Késő? Bátor egy dolog ilyet mondani~*
- Nem értem miről beszélsz. Szerény vagyok, mint a holdfény. Maximum te ronthatsz el. *Teljesen komolyan hangzik minden szava. Nem túl hangosan vagy halkan, csak éppen, olyan szerényen ahogyan állítja azt. Jó az ilyesmiben. És talán valahol azért is tudja így előadni, mert igaz is vagy legalábbis az volt. Végigsimít a másik combján és aztán tovább kérdezgeti, valódi figyelemmel. Bár lehet, hogy a másik számára nem olyan fontos most a kommunikáció, ő erről nem tud és nem is esne neki jól. Nagyon régen beszélhetett utoljára így és most bolond lenne elszalasztani a lehetőséget, hogy jól csinálja. Egy apró, sziromnyi csókot lehel a másik ajkaira*
- Erről *mondja neki és aztán csendben vár. Ki tudja mire, de vár. Aztán egyszer csak miután annyi gondolat és verzió futott át az agyán hirtelen, csupán másodpercek alatt a lehetséges beszélgetésről, légyszívesebben csak újra megcsókolná a lányt. De nem, ez nem így működik. Hallgatniuk kell egymásra. Kommunikálni kell. Tisztázni a dolgokat. Bármennyire is jobban hangzik, így hirtelen, ezzel nem foglalkozni. Zavaros káosz folyik most a férfi fejében, rengeteg ellentmondással, úgyhogy csak két mondat szökik ki a száján, de az a kettő szinte az elméjében ordított, így kimondva is hevesen hangzik az egész. *
- Azt hiszem udvarolnék neked. Őszintén eltudom képzelni, úgyhogy bassza meg inkább kérdezz! *Már ha ez nem lesz lesz nagy buktató és az elfet sem kiáltják őrültnek.*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Késő? Bátor egy dolog ilyet mondani~*
- Nem értem miről beszélsz. Szerény vagyok, mint a holdfény. Maximum te ronthatsz el. *Teljesen komolyan hangzik minden szava. Nem túl hangosan vagy halkan, csak éppen, olyan szerényen ahogyan állítja azt. Jó az ilyesmiben. És talán valahol azért is tudja így előadni, mert igaz is vagy legalábbis az volt. Végigsimít a másik combján és aztán tovább kérdezgeti, valódi figyelemmel. Bár lehet, hogy a másik számára nem olyan fontos most a kommunikáció, ő erről nem tud és nem is esne neki jól. Nagyon régen beszélhetett utoljára így és most bolond lenne elszalasztani a lehetőséget, hogy jól csinálja. Egy apró, sziromnyi csókot lehel a másik ajkaira*
- Erről *mondja neki és aztán csendben vár. Ki tudja mire, de vár. Aztán egyszer csak miután annyi gondolat és verzió futott át az agyán hirtelen, csupán másodpercek alatt a lehetséges beszélgetésről, légyszívesebben csak újra megcsókolná a lányt. De nem, ez nem így működik. Hallgatniuk kell egymásra. Kommunikálni kell. Tisztázni a dolgokat. Bármennyire is jobban hangzik, így hirtelen, ezzel nem foglalkozni. Zavaros káosz folyik most a férfi fejében, rengeteg ellentmondással, úgyhogy csak két mondat szökik ki a száján, de az a kettő szinte az elméjében ordított, így kimondva is hevesen hangzik az egész. *
- Azt hiszem udvarolnék neked. Őszintén eltudom képzelni, úgyhogy bassza meg inkább kérdezz! *Már ha ez nem lesz lesz nagy buktató és az elfet sem kiáltják őrültnek.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-13 17:39:23
Üzenet elküldve: 2022-12-13 17:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Északra//
*Valóban sokat és szívesen mosolyog, legtöbbször azért, hogy bátorítson vagy a jóindulatáról, barátságáról biztosítson másokat. Természetesen a jó tréfát is szereti, de távol áll tőle, hogy más kárát, fájdalmát mulatságosnak tartsa. Olykor-olykor azonban Bobbir is él a káröröm bűnös élvezetével, vannak, akik még szerinte is megérdemelnek néhány botlást.*
– Igazán semmiség. *Mi mást mondhatna, hiszen épp ő erőltette, hogy elkíséri a nőt a városba. Örülhet, hogy engedélyt kapott a csatlakozásra.*
– Remélem, hogy még áll az ismerősöd háza és otthon lesz. Az út nem olyan hosszú, szerintem hamar ott leszünk. Akkor a Polgárnegyed a Templomhoz közeli sarkába megyünk, ott pedig már megkeresheted azt a házat. *Épp csak elindultak a város felé, de Bobbir máris a teljes útvonalat rajzolja a fejében. Azt saccolja, hogy melyik út lehet a legrövidebb, és hogy esetleg belefér-e néhány kitérő a város nevezetes részeihez. Sair megjegyzésére bólogatással felel. Érthető, hogy egy vándornak alig akadnak ismerősei Artheniorban.*
– Számold úgy, hogy már engem is ismersz. *Ajánlja biztatóan. Sair kérdésén alig kell gondolkodnia, bőven van mit mondania a témáról.*
– Összességében szeretem Artheniort. Itt nőttem fel egy nagy családban. Sajnos évekkel ezelőtt harcok törtek ki a városban, sőt a föld is megnyílt a néhai Gazdagnegyedben. Ezek együtt rengeteg városlakónak okoztak bántódást. Ki megsérült, kit előztek, ki az otthonát és vagyonát vesztette el. Néhány családtag is pórul járt, a többieknek pedig nem volt utána maradása a környéken. Én úgy döntöttem, hogy egy időre egyedül próbálok szerencsét, elvégre elég idős vagyok már hozzá, úgyhogy a városban maradtam. A város azóta magához tért valamennyire, de sok rész egészen átalakult. Ha régen jártál itt utoljára, talán meg sem ismered majd. Amúgy mostanában kisebb inasmunkákkal keresem a kenyerem. Elvállalom, amit lehet. Néhány mester tudja, hogy jól dolgozom, úgyhogy időnként besegítek nekik. *Úgy belelendül a magyarázásba, hogy csak a szónoklat végén néz a mellette haladó nőre, hogy ellenőrizze, követte-e a mondandóját. A szája mellett a lába is jár, rátérnek a városba vezető útra, majd nemsokára már a házak között sétálnak.*
*Valóban sokat és szívesen mosolyog, legtöbbször azért, hogy bátorítson vagy a jóindulatáról, barátságáról biztosítson másokat. Természetesen a jó tréfát is szereti, de távol áll tőle, hogy más kárát, fájdalmát mulatságosnak tartsa. Olykor-olykor azonban Bobbir is él a káröröm bűnös élvezetével, vannak, akik még szerinte is megérdemelnek néhány botlást.*
– Igazán semmiség. *Mi mást mondhatna, hiszen épp ő erőltette, hogy elkíséri a nőt a városba. Örülhet, hogy engedélyt kapott a csatlakozásra.*
– Remélem, hogy még áll az ismerősöd háza és otthon lesz. Az út nem olyan hosszú, szerintem hamar ott leszünk. Akkor a Polgárnegyed a Templomhoz közeli sarkába megyünk, ott pedig már megkeresheted azt a házat. *Épp csak elindultak a város felé, de Bobbir máris a teljes útvonalat rajzolja a fejében. Azt saccolja, hogy melyik út lehet a legrövidebb, és hogy esetleg belefér-e néhány kitérő a város nevezetes részeihez. Sair megjegyzésére bólogatással felel. Érthető, hogy egy vándornak alig akadnak ismerősei Artheniorban.*
– Számold úgy, hogy már engem is ismersz. *Ajánlja biztatóan. Sair kérdésén alig kell gondolkodnia, bőven van mit mondania a témáról.*
– Összességében szeretem Artheniort. Itt nőttem fel egy nagy családban. Sajnos évekkel ezelőtt harcok törtek ki a városban, sőt a föld is megnyílt a néhai Gazdagnegyedben. Ezek együtt rengeteg városlakónak okoztak bántódást. Ki megsérült, kit előztek, ki az otthonát és vagyonát vesztette el. Néhány családtag is pórul járt, a többieknek pedig nem volt utána maradása a környéken. Én úgy döntöttem, hogy egy időre egyedül próbálok szerencsét, elvégre elég idős vagyok már hozzá, úgyhogy a városban maradtam. A város azóta magához tért valamennyire, de sok rész egészen átalakult. Ha régen jártál itt utoljára, talán meg sem ismered majd. Amúgy mostanában kisebb inasmunkákkal keresem a kenyerem. Elvállalom, amit lehet. Néhány mester tudja, hogy jól dolgozom, úgyhogy időnként besegítek nekik. *Úgy belelendül a magyarázásba, hogy csak a szónoklat végén néz a mellette haladó nőre, hogy ellenőrizze, követte-e a mondandóját. A szája mellett a lába is jár, rátérnek a városba vezető útra, majd nemsokára már a házak között sétálnak.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:27:51
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:27:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás Északra//
*Úgy tűnik, az elf igazán szívesen segít Sairnek, az arcáról legalábbis ezt olvassa le.*
- Köszönöm, ez igazán kedves tőled. *Válaszolja Bobbirnak mosolytalan arccal, de ettől függetlenül még komolyan gondolja, csak nem az a fajta, aki képes könnyen kifejezni az érzéseit, vagyis inkább nem akarja kimutatni őket, esetleg kicsit mindkettő.
Feltűnt neki, hogy Bobbir sokat mosolyog, ami szokatlan számára, és furcsának is találja, hogy nyíltan képes az érzelemnyilvánításra egy idegen előtt.
Az elf kérdésének nem örül, nem szeretne beszámolni róla, kihez készül.*
- Egy régi ismerősömet látogatom meg, régóta nem hallottam felőle, és ha már úgyis erre visz az utam, arra gondoltam, benézek hozzá. Nem hiszem, hogy hamarosan újra találkoznánk. Egészen a Polgárnegyed szélén lakik, a Templom felé vezető úton. Mennyi idő az út odáig?
~Ha még ott él… Vagy él egyáltalán…~
- Rajta kívül nem ismerek senkit a városban.
*Hogy elterelje a figyelmet, a saját dolgairól, úgy dönt, hogy kicsit beszéltetni kezdi Bobbirt. Nem csak önös szándékból teszi azonban, valóban érdekli, vajon milyen élete lehet valakinek, aki a városban él. Ő el sem tudná képzelni, hogy állandóan mások pillantásának és értékítéletének a kereszttüzében kelljen minden egyes napot eltöltetnie. Hogy mindenki tudja, merre jár, mit csinál, hogy azt gondolják, csak azért, mert ismerik a szokásait, a családját, az ismerőseit, őt magát is ismerik. Persze ennek az életformának is megvan az előnye, ő gyökértelenséggel fizet a szabadságáért. Sehol nincs itthon, nem kötődik senkihez, és néha úgy érzi, talán nem lenne olyan elvetemült dolog letelepedni valahol, nem muszáj annak egy népes városközpontban lennie. Aztán persze mindig elveti a gondolatot, valami mindig hajszolja előre, nem tud egy helyben megmaradni, neki mennie kell, amerre a szél hívja. A szélnek pedig nem lehet parancsolni, sem nemet mondani.*
- Milyen Artheniorban élni? Szereted a városi létet? S mivel foglalkozol, itt a városban?
*Úgy tűnik, az elf igazán szívesen segít Sairnek, az arcáról legalábbis ezt olvassa le.*
- Köszönöm, ez igazán kedves tőled. *Válaszolja Bobbirnak mosolytalan arccal, de ettől függetlenül még komolyan gondolja, csak nem az a fajta, aki képes könnyen kifejezni az érzéseit, vagyis inkább nem akarja kimutatni őket, esetleg kicsit mindkettő.
Feltűnt neki, hogy Bobbir sokat mosolyog, ami szokatlan számára, és furcsának is találja, hogy nyíltan képes az érzelemnyilvánításra egy idegen előtt.
Az elf kérdésének nem örül, nem szeretne beszámolni róla, kihez készül.*
- Egy régi ismerősömet látogatom meg, régóta nem hallottam felőle, és ha már úgyis erre visz az utam, arra gondoltam, benézek hozzá. Nem hiszem, hogy hamarosan újra találkoznánk. Egészen a Polgárnegyed szélén lakik, a Templom felé vezető úton. Mennyi idő az út odáig?
~Ha még ott él… Vagy él egyáltalán…~
- Rajta kívül nem ismerek senkit a városban.
*Hogy elterelje a figyelmet, a saját dolgairól, úgy dönt, hogy kicsit beszéltetni kezdi Bobbirt. Nem csak önös szándékból teszi azonban, valóban érdekli, vajon milyen élete lehet valakinek, aki a városban él. Ő el sem tudná képzelni, hogy állandóan mások pillantásának és értékítéletének a kereszttüzében kelljen minden egyes napot eltöltetnie. Hogy mindenki tudja, merre jár, mit csinál, hogy azt gondolják, csak azért, mert ismerik a szokásait, a családját, az ismerőseit, őt magát is ismerik. Persze ennek az életformának is megvan az előnye, ő gyökértelenséggel fizet a szabadságáért. Sehol nincs itthon, nem kötődik senkihez, és néha úgy érzi, talán nem lenne olyan elvetemült dolog letelepedni valahol, nem muszáj annak egy népes városközpontban lennie. Aztán persze mindig elveti a gondolatot, valami mindig hajszolja előre, nem tud egy helyben megmaradni, neki mennie kell, amerre a szél hívja. A szélnek pedig nem lehet parancsolni, sem nemet mondani.*
- Milyen Artheniorban élni? Szereted a városi létet? S mivel foglalkozol, itt a városban?
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-12 12:45:50
Üzenet elküldve: 2022-12-12 12:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Északra//
*Bobbirt inkább az lepte meg, hogy Sair ódzkodott az ismerkedéstől. Igazán, mi oka lenne bárkinek is elhárítania a barátkozást egy ilyen rendes, tisztelettudó elffel? Vagy épp az kelt gyanút, hogy túlságosan ártalmatlannak látszik? A probléma azonban megoldódik, ezért a továbbiakban nem töri rajta a fejét. Új, érdekesebb feladat kerül előtérbe: bebizonyítani, hogy csakugyan hasznos társaság és tényleg ismeri a várost. A csatlakozási engedély megkapása után felzárkózik Sair mellé, hogy egymás oldalán gyalogolhassanak tovább.*
– Nyugodt lehetsz, ma nem tartasz távol más fontos feladattól. A város sokat változott az utóbbi években, egész negyedek alakultak át. A katasztrófa óta sikerült valamennyire összeszednie magát Artheniornak, de még nem a régi. Sosem lesz az. *Megcsóválja a fejét és savanyú grimaszt ölt az arcára néhány pillanat erejéig.*
– Végig elkísérlek. Tudod a Polgárnegyedben lakom. Többnyire rendes, biztonságos környék. Ismersz ott valaki mást is? *Kíváncsi rá, hogy mi dolga lesz a nőnek a környéken. Talán még közös ismerőseik is vannak.*
*Bobbirt inkább az lepte meg, hogy Sair ódzkodott az ismerkedéstől. Igazán, mi oka lenne bárkinek is elhárítania a barátkozást egy ilyen rendes, tisztelettudó elffel? Vagy épp az kelt gyanút, hogy túlságosan ártalmatlannak látszik? A probléma azonban megoldódik, ezért a továbbiakban nem töri rajta a fejét. Új, érdekesebb feladat kerül előtérbe: bebizonyítani, hogy csakugyan hasznos társaság és tényleg ismeri a várost. A csatlakozási engedély megkapása után felzárkózik Sair mellé, hogy egymás oldalán gyalogolhassanak tovább.*
– Nyugodt lehetsz, ma nem tartasz távol más fontos feladattól. A város sokat változott az utóbbi években, egész negyedek alakultak át. A katasztrófa óta sikerült valamennyire összeszednie magát Artheniornak, de még nem a régi. Sosem lesz az. *Megcsóválja a fejét és savanyú grimaszt ölt az arcára néhány pillanat erejéig.*
– Végig elkísérlek. Tudod a Polgárnegyedben lakom. Többnyire rendes, biztonságos környék. Ismersz ott valaki mást is? *Kíváncsi rá, hogy mi dolga lesz a nőnek a környéken. Talán még közös ismerőseik is vannak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096