//Fekete toll//
-Értem már. Igazán nemes asszony lehet, remélem egyszer lesz alkalmam megismerni.
*Mondja ismét illemből, noha annyira nem érdeklik harcias öregasszonyok. Persze azért érdekes személyiség lehet a maga módján még Somret szerint is.* ~Félő, hogy annyi idegesítő becsípődése van, hogy társaságát nem lehet élvezni.~
*Aztán meghallgatja a lány elnyomás ellen fellépő szónoklatát.*
~Hohó, tüzes.~
*Végre valami tetszőt is talált a nőben, amit kemény, úrias maszkja mögött is értékel.*
~Csak kicsit naiv.~
-Szerintem a béka még enyhe volna. Valószínűleg egy elég hatalmas és elvetemült szörnyetegnek csak élvezetet szolgáltatna az ellenkezéssel. Tudja, hogy megy ez.
*Nem menne bele abba, hogy milyen tortúrákat tud egy ilyen eltorzult jellemű valakiből kinézni, de egy biztos, ha neki lenne ellensége és hatalma, az világ erőinek összes kétes módszerét ellenségein tesztelné.*
-Közben pedig szinte bizonyos vagyok benne, hogy elég hatalommal bármit meg lehet tenni.
*Tér vissza az átugrott kérdéshez.*
-Mondja csak kisasszony, magát nem részegítené meg a hatalom tudata? Nem érné el, hogy a szőke herceg fehér lovon Önért ügessen, netán ne intézné el, hogy szeretett patrónusa a főtanácsosokénál is rangosabb helyen lakjon?
*Tesz fel elég gonoszul célzott, ám Somrettől elvárhatóan körmönfont kérdéseket. A Búcsú említésére ezek után nem harap rá, mint a többi nemes ficsúr, akiket Somret lelki szemei előtt lát, ahogy elsőre meghivatják magukat.*
-Rendkívül színes esemény lehet.
*Biccent semmitmondó választ adva végül, jelezvén, hogy a téma iránt annyira nem érdeklődik.*
-A tanok tanulmányozása pedig... Nos, a templom átalakulása után kalandossá vált, kisasszony. Lehetséges ugyan, de messzi helyen, sok kellemetlen, bizonytalan út után, amennyire én hallottam róla. No persze ezek csak pletykák, aki pedig jó családba született, ott szokásosan örökölheti a tudást, ha ezek a pletykák is igazak, noha kegyed azt mondja nem hisz bennük.
*Még nem akarja bevallani, hogy maga is ezek megszállottja.
Holtis ekkor károg fel vállán.*
-Oh, hogy szalad az idő.
*Tekint a madárra pár pillanatig, akinek testtartásából tudja, hogy most már ideje lesz hazatérnie, hiszen éppen az ilyen megérzésekért tartja a madarat.*
-Ha megengedi.
*Vesz elő egy cetlit, amin a "Somret al Ivegirent, számvető és számtartó
Bíbor sétány 2." szöveg szerepel, melyről aki jártas Arthenior helyrajzában, tudhatja, hogy egy gazdagnegyed széli utcácska, alig öt kicsit nagyobb házzal. Átadja korát megelőző névjegyét, és karjának rabságából kiszabadítja Skälaeét, aztán enyhét biccent, és az illemnek megfelelően kezét előre tartva jelzi, hogy kézcsókkal búcsúzna. Azonban, ha elengedik "viszlát" helyett kicsit mást mond.*
-Éjfélkor!
*Súg csak ennyit, éppen úgy, hogy valami furcsa köszönésnek is beillhessen, ha a misztikus jelzést a másik nem értené.*