//Ellentétek Rendje közös gyakorlás//
*Áh, szóval a tisztás. Alig látta mostanában. Csak tegnap háromszor járt itt, de nem baj, legalább nem téved el, ez egy biztos pont marad az életében. Lévén még ennie is sikerült az út előtt, igazából semmi oka nem maradt panaszra. Nincs olyan kellemes idő, mint szeretné, de hát nyár sem. Az az évszak való a tisztáson heverészésre, az összes többi évszak alatt meg lehet máshol heverészni. Valahol reménykedik, hogy tovább haladnak, és valami izgalmasabb helyre mennek, de mikor Eralil megáll, és elkezdi kiosztani a feladatokat, akkor minden reménye elfogy ezt illetően. Szép dolog... Na sebaj, még mindig jobb, mint otthon a házban ücsörögni. Nem is rossz a felállás, lesz itt meditáció, meg verekedés is, ha minden igaz. Szervezhetne fogadást a dologra, ha lenne itt olyan, aki fogadna. Ez már csak azért sem valószínű, mert úgy látszik, egyedül ő olyan kiváltságos, hogy saját feladatot kapjon. Illetve... szabadidőt, ha úgy vesszük. Viszont ezt illetően megfogalmazódott még néhány kérdés benne, például hogy mennyi időről is van szó? Igazából nem ébredt fel még teljesen, így a beszédhez nincs sok kedve, viszont lássuk be, van egy sorrend. Ez most fontosabb, hiszen van egy mára betervezett igen-igen lényeges programja a szegénynegyedben.*
- Mennyire picit? *már csak azért is, hogy öt percről, vagy inkább öt óráról van szó. Ki tudja, hogy értelmezi Eralil a "picit" kifejezést. Mondjuk az Isvus terveit valószínűleg nem tudja most beiktatni ide, de mégis, mondjuk elsétálhat a tisztás széléig, tehet egy kört az erdőben, vagy ilyenek. Ha mondjuk órái vannak, a templomig is elsétálhat* És ugyanitt lesz a bemutató?
*Persze ha tényleg kevés ideje van, akkor nem megy messzire, és lényegtelen, de egyébként nem árt tudni, hova menjen. Gondolt még olyanra is, hogy unalmában kicsit kikupálhatná Sysst, de láthatóan a mágusnak vele más tervei vannak. A másik meg az az elf... elvileg ő is a tanítványa kéne legyen, aztán ha a rosseb megeszi se látja sehol. Nem mintha a tündért nem akkor látta volna utoljára, mikor ott hagyta a szobájukban, de róla legalább tudja, hogy él. Nos... a biztos, hogy tegnap este még élt. Azt nem vizsgálta meg reggel, hogy lélegzik-e. Közben elnéz Batoék felé is, hallótávolságon belülre sétál (persze csak miután Eraliltól megkapta a válaszait), de nincs lenyűgözve. A meditációt sok helyen sokféleképp tanítják, de a lényege úgyis az elmélyülés, a belső nyugalom felfedezése, meg a test ellazítása. Ezenfelül bármit csatolnak még hozzá, az ezekből következik, vagy hazugság. A módszer meg szinte teljesen mindegy. Közben befut Syss is, innen egész élőnek tűnik, és a jobbik felének, ami viszont Lorewet annyira nem érdekli. Így ha jobb lehetőség nem adódik, akkor valóban ő maga is le fog kuporodni a fűbe, és elkezd meditálni, amíg meg nem unja, vagy el nem alszik. Éppen csak ő nem a szívverésére, meg a légzésére figyel, sokkal inkább a penge köti le minden gondolatát. Elég messzire vonult ahhoz, hogy senki ne zargassa, így kibugyolálja a sebét a tegnap éjjel rákerült kötésből. Szépen gyógyul, kár, hogy most újra fel kell nyílnia. Egyetlen határozott mozdulattal húzza végig a tőr pengéjét a tenyerén, a seb mentén, így másodpercek múltán lesz elég vér a pengén, jóval több, mint múltkor. Fogalma sincs, hogy az entitás valóban igényel-e véráldozatot, viszont egyelőre csak ezzel szolgálhat, és reménykedhet, hogy a lény azóta közelebb jutott az elméjéhez.*