Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 279 (5561. - 5580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-17 21:47:26
Üzenet elküldve: 2017-08-17 21:47:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
-Majd megismerjük! És ne gyere a semmivel, mert ami köztünk van, az több annál. *Közelebb lép és szerencséjére egy fának köszönhetőnek teljesen testközelbe kerül ReiDithez, akinek szájához érinti saját ajkait egy kisebb csók erejéig, majd kicsit hátrébb húzódik, már ha nem szeretné folytatni amibe belekezdett a hím.*
-Szeretsz engem, elfogadtál Úrnődnek, szóval most már nem húzhatod be a farkad és futhatsz el, mint egy kiskutya. *Jobbjával megsimogatja a fiú arcát gyengéden, szemeiben ismeretlen tűz lobog. Nem tűnik mérgesnek és szinte túlontúl magabiztos is. Erősnek született és most annak is mutatkozik.*
-Ugye nem akarsz elhagyni? *Kérdi, kicsit kedvesebb hangsúllyal, szinte csókra készen.*
-Majd megismerjük! És ne gyere a semmivel, mert ami köztünk van, az több annál. *Közelebb lép és szerencséjére egy fának köszönhetőnek teljesen testközelbe kerül ReiDithez, akinek szájához érinti saját ajkait egy kisebb csók erejéig, majd kicsit hátrébb húzódik, már ha nem szeretné folytatni amibe belekezdett a hím.*
-Szeretsz engem, elfogadtál Úrnődnek, szóval most már nem húzhatod be a farkad és futhatsz el, mint egy kiskutya. *Jobbjával megsimogatja a fiú arcát gyengéden, szemeiben ismeretlen tűz lobog. Nem tűnik mérgesnek és szinte túlontúl magabiztos is. Erősnek született és most annak is mutatkozik.*
-Ugye nem akarsz elhagyni? *Kérdi, kicsit kedvesebb hangsúllyal, szinte csókra készen.*
5579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-17 21:35:09
Üzenet elküldve: 2017-08-17 21:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
*Hát persze, minek is nézne körbe Rei? Neki is hátrál egy vaskos fa törzsének. ~Ennyit a megállításról~ Gondolja, miközben nekikoppan a feje a kemény kéregnek. *
-De hiszen... nem is ismerjük egymást. Meg semmi. És... izé... ~mi a fenét mondjak? Mondjam, hogy egy elborult, zavart elméjű idiótával van dolga, aki ha úgy van kedve bekattan és bármikor lekaszabolja álmában? Ez biztosan sokkal biztatóbb, mint az, hogy egyszerűen csak eltűnök az erdőben szó nélkül. Vajon mit tenne, ha mégis a futást választanám? ~
*Azonban ahelyett, hogy bármit mondana, csak csendben marad, és várja a lány dühét. *
*Hát persze, minek is nézne körbe Rei? Neki is hátrál egy vaskos fa törzsének. ~Ennyit a megállításról~ Gondolja, miközben nekikoppan a feje a kemény kéregnek. *
-De hiszen... nem is ismerjük egymást. Meg semmi. És... izé... ~mi a fenét mondjak? Mondjam, hogy egy elborult, zavart elméjű idiótával van dolga, aki ha úgy van kedve bekattan és bármikor lekaszabolja álmában? Ez biztosan sokkal biztatóbb, mint az, hogy egyszerűen csak eltűnök az erdőben szó nélkül. Vajon mit tenne, ha mégis a futást választanám? ~
*Azonban ahelyett, hogy bármit mondana, csak csendben marad, és várja a lány dühét. *
5578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-16 22:43:45
Üzenet elküldve: 2017-08-16 22:43:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
-Örülök, én nehezen alszom el általában, folyton bennem van az, ami azokra várhat, akik az utcán alszanak. *Ezt ReiDith is biztosan érti ennyiből, mire is céloz. Amikor meghallja a nézd szót, majd a köszönöm-öt, egyből megfordul és felegyenesedik. Ami így kezdődik, mindig búcsúzás és az nem lehet, hogy mikor végre talál valakit, az csak úgy magára hagyja... Még egyszer nem fogja átélni azt a csalódott érzést, szóval a táskáját a vállára húzva közeledik a fiú felé, ahogy ő távolodni merészelne a nőstényke elől.*
-Azt hiszed? *Összeráncolja a szemöldökét és szúrósan néz, majd felnevet a végén, na de nem az örömteli nevetésével, inkább gonoszan hangzik.*
-Szerintem meg én vagyok az Úrnőd és én döntöm el, hogy távozhatsz e vagy sem! *Morran határozottan és lépked egyre közelebb.*
-Majd én eldöntöm, ki a megfelelő nekem és ki nem, szóval nem mész sehová, mert különben meg kell állítsalak és az fájni fog. *Nem csak fegyverekkel lehet sebet ejteni a másikon, vannak jobb megoldások is, na de egy vajákostól ne is várjon kevesebben senki sem.*
-Örülök, én nehezen alszom el általában, folyton bennem van az, ami azokra várhat, akik az utcán alszanak. *Ezt ReiDith is biztosan érti ennyiből, mire is céloz. Amikor meghallja a nézd szót, majd a köszönöm-öt, egyből megfordul és felegyenesedik. Ami így kezdődik, mindig búcsúzás és az nem lehet, hogy mikor végre talál valakit, az csak úgy magára hagyja... Még egyszer nem fogja átélni azt a csalódott érzést, szóval a táskáját a vállára húzva közeledik a fiú felé, ahogy ő távolodni merészelne a nőstényke elől.*
-Azt hiszed? *Összeráncolja a szemöldökét és szúrósan néz, majd felnevet a végén, na de nem az örömteli nevetésével, inkább gonoszan hangzik.*
-Szerintem meg én vagyok az Úrnőd és én döntöm el, hogy távozhatsz e vagy sem! *Morran határozottan és lépked egyre közelebb.*
-Majd én eldöntöm, ki a megfelelő nekem és ki nem, szóval nem mész sehová, mert különben meg kell állítsalak és az fájni fog. *Nem csak fegyverekkel lehet sebet ejteni a másikon, vannak jobb megoldások is, na de egy vajákostól ne is várjon kevesebben senki sem.*
5577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-16 22:33:24
Üzenet elküldve: 2017-08-16 22:33:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
~Igen, tudom hogy nem. nem véletlen itt akartalak megölni.~
*Már a menekülő utat keresi Rei. Nem alhatja tovább ezt az álmot. Biztosan rossz vége lenne. Ha más nem, akkor egy éjjel végezne a lánnyal, ahogy tegnap éjjel is megtette volna. Vagy ahogy majdnem pontosan egy napja is. *
-Igen, itt biztosan nem. *motyogja* Köszönöm, mondhatni igen... jól. *Minek mondja el, hogy mióta visszatért az élők sorába, nem volt egy teljes mértékben átaludt éjszakája? Hogy már megszokta, hogy szinte élő halott? Hogy igazából neki is halottnak kellene lennie? Pontosan, sehogy. *
-Nézd, ~hogy a fenébe mondjam ezt el?~ köszönöm szépen az ebédet, és a szállást, de azt hiszem nekem tovább kéne állnom. Nem tudom mennyire lenne a mi párosunk... hogy mondjam... célravezető. Én... én sok mindenben hasonlítok ahhoz a sötételfhez, akivel biztosan szívesen dolgoznál együtt, de sajnos van pár apró probléma, ami az én részemről nagyban hozzásegít ahhoz, hogy NE én legyek a megfelelő számodra. ~Ó, hogy az a... tipikus szakítós duma. Szánalmas vagy Rei!~
*Mondókája közepette lassan az erdő felé hátrál, hogy annak árnyékában eltűnhessen. Ha a lány nem néz fel időben, talán szem elől is vesztheti a fiút. *
~Igen, tudom hogy nem. nem véletlen itt akartalak megölni.~
*Már a menekülő utat keresi Rei. Nem alhatja tovább ezt az álmot. Biztosan rossz vége lenne. Ha más nem, akkor egy éjjel végezne a lánnyal, ahogy tegnap éjjel is megtette volna. Vagy ahogy majdnem pontosan egy napja is. *
-Igen, itt biztosan nem. *motyogja* Köszönöm, mondhatni igen... jól. *Minek mondja el, hogy mióta visszatért az élők sorába, nem volt egy teljes mértékben átaludt éjszakája? Hogy már megszokta, hogy szinte élő halott? Hogy igazából neki is halottnak kellene lennie? Pontosan, sehogy. *
-Nézd, ~hogy a fenébe mondjam ezt el?~ köszönöm szépen az ebédet, és a szállást, de azt hiszem nekem tovább kéne állnom. Nem tudom mennyire lenne a mi párosunk... hogy mondjam... célravezető. Én... én sok mindenben hasonlítok ahhoz a sötételfhez, akivel biztosan szívesen dolgoznál együtt, de sajnos van pár apró probléma, ami az én részemről nagyban hozzásegít ahhoz, hogy NE én legyek a megfelelő számodra. ~Ó, hogy az a... tipikus szakítós duma. Szánalmas vagy Rei!~
*Mondókája közepette lassan az erdő felé hátrál, hogy annak árnyékában eltűnhessen. Ha a lány nem néz fel időben, talán szem elől is vesztheti a fiút. *
5576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-16 18:53:16
Üzenet elküldve: 2017-08-16 18:53:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
*Útközben nem nagyon beszélget, csak halad sietősen, amíg meg nem érkeznek a tisztásra, ahhoz a fához, ahol először találkoztak. Malrion gyakran jön ide ki és ezt a fát már megszokta, szóval ez a kis törzshelye lett. Ledobja a táskáját a fa tövébe és kinyújtózik.*
-Nah, itt nem találnak ránk szerintem. *Malrion lenéz a földre, le kéne ülnie, na de a ruháját nem tenné tönkre, elvégre csinos benne, legalábbis ReiDithnek az volt még reggel, már ha nem hazudott neki. ~A fenébe!~Nem hozott magával semmi plédet, na meg mást sem, marad az állás vagy a táskája.*
-Jól aludtál, hogy nem akartál felkelni sem? *Érdeklődik és leguggol a táskájához, majd kutakodni kezd benne.*
*Útközben nem nagyon beszélget, csak halad sietősen, amíg meg nem érkeznek a tisztásra, ahhoz a fához, ahol először találkoztak. Malrion gyakran jön ide ki és ezt a fát már megszokta, szóval ez a kis törzshelye lett. Ledobja a táskáját a fa tövébe és kinyújtózik.*
-Nah, itt nem találnak ránk szerintem. *Malrion lenéz a földre, le kéne ülnie, na de a ruháját nem tenné tönkre, elvégre csinos benne, legalábbis ReiDithnek az volt még reggel, már ha nem hazudott neki. ~A fenébe!~Nem hozott magával semmi plédet, na meg mást sem, marad az állás vagy a táskája.*
-Jól aludtál, hogy nem akartál felkelni sem? *Érdeklődik és leguggol a táskájához, majd kutakodni kezd benne.*
5575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-16 14:50:33
Üzenet elküldve: 2017-08-16 14:50:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány nem is várt el ilyesmit a másiktól, sőt, inkább pont el akarta kerülni, hogy atyáskodó szemekkel pillantsanak rá, és féltő kézzel rángassák vissza minden szakadék széléről, még azokról is, ami csak egy picike dombocskáról való leugrás volna.
Ezek szerint félreértették egymást. Ő egyáltalán nem akarta a hű társat játszani, nem akarta Cliont kirángatni a saját elbaszott világából, csak a saját magát akarta biztonságban tudni. Persze jó tett helyébe jót várj, ahogy a mondás tartja. A férfi biztos lehet benne, hogy a valódi segítségért hasonlóan jókat kap majd vissza a lánytól.
Most viszont egymással szemben állnak. Nori kezében fegyver, és Clion is kardja markolatán tartja a kezét. Valami nagyon kicsúszott a kezeik közül, és talán mindketten képtelenek irányítani a bennük rejlő szörnyeteget.
Vajon itt a vége? Ma délután valamelyikük meghal?*
- Nem! *Visít fel kiállhatatlan hangon, arcára újra fájdalmas érzelmek ülnek ki. Nem tudni, hogy a hidegvérű, érzések nélküli szörny, vagy a fájdalmakban gazdag emberi lény a jobb, de a lány lelke legbelül sikít, hogy nem szabad ezt tenniük. Oly kevés személy létezik ezen a világon, aki legalább egy kicsit is hasonlít rájuk, egy kicsit is osztozik a sorsukban, és most, belső démonjaiknak engedve eme ritka kincset készülnek eldobni maguktól.*
- Ne legyél marha, Clion! Eszem ágában sincs megölni téged! *Leengedi fegyvereit, és egy félköríven oldalazva, a távolságot tarta köröz a férfi körül, hogy megfelelő pozícióba juttassa magát, ha esetleg menekülnie kell, akkor a várostól elfelé tudjon rohanni.*
- Térj észhez, kérlek! Nem veszíthetlek el, szükségem van rád!
*Ezt mondta az előbb is, bár sokkal nyersebben. Az előbb még csak úgy lehetett érteni amit mondott, hogy ő csak ki akarja használni a férfit, de nem erről van szó. Egyszerűen nem tudja, mit adhatna cserébe, és talán azt sem tudja felfogni, hogy Clion aggódása valódi segítség. Az életét mentheti meg, de Norinak jelenleg az élete ér a legkevesebbet attól függetlenül, hogy nem akar más keze által meghalni.*
- Engedd el azt a kardot és... és beszéljük meg nyugodtabban!
*Nem, ezúttal nem fog engedni a démonnak. Ha a Szegénynegyedben gondolkozott volna, és engedte volna a tündérnek, hogy beszéljen, talán még ma is élne, ő pedig nem lenne nyakig a szarban. Nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát újra.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány nem is várt el ilyesmit a másiktól, sőt, inkább pont el akarta kerülni, hogy atyáskodó szemekkel pillantsanak rá, és féltő kézzel rángassák vissza minden szakadék széléről, még azokról is, ami csak egy picike dombocskáról való leugrás volna.
Ezek szerint félreértették egymást. Ő egyáltalán nem akarta a hű társat játszani, nem akarta Cliont kirángatni a saját elbaszott világából, csak a saját magát akarta biztonságban tudni. Persze jó tett helyébe jót várj, ahogy a mondás tartja. A férfi biztos lehet benne, hogy a valódi segítségért hasonlóan jókat kap majd vissza a lánytól.
Most viszont egymással szemben állnak. Nori kezében fegyver, és Clion is kardja markolatán tartja a kezét. Valami nagyon kicsúszott a kezeik közül, és talán mindketten képtelenek irányítani a bennük rejlő szörnyeteget.
Vajon itt a vége? Ma délután valamelyikük meghal?*
- Nem! *Visít fel kiállhatatlan hangon, arcára újra fájdalmas érzelmek ülnek ki. Nem tudni, hogy a hidegvérű, érzések nélküli szörny, vagy a fájdalmakban gazdag emberi lény a jobb, de a lány lelke legbelül sikít, hogy nem szabad ezt tenniük. Oly kevés személy létezik ezen a világon, aki legalább egy kicsit is hasonlít rájuk, egy kicsit is osztozik a sorsukban, és most, belső démonjaiknak engedve eme ritka kincset készülnek eldobni maguktól.*
- Ne legyél marha, Clion! Eszem ágában sincs megölni téged! *Leengedi fegyvereit, és egy félköríven oldalazva, a távolságot tarta köröz a férfi körül, hogy megfelelő pozícióba juttassa magát, ha esetleg menekülnie kell, akkor a várostól elfelé tudjon rohanni.*
- Térj észhez, kérlek! Nem veszíthetlek el, szükségem van rád!
*Ezt mondta az előbb is, bár sokkal nyersebben. Az előbb még csak úgy lehetett érteni amit mondott, hogy ő csak ki akarja használni a férfit, de nem erről van szó. Egyszerűen nem tudja, mit adhatna cserébe, és talán azt sem tudja felfogni, hogy Clion aggódása valódi segítség. Az életét mentheti meg, de Norinak jelenleg az élete ér a legkevesebbet attól függetlenül, hogy nem akar más keze által meghalni.*
- Engedd el azt a kardot és... és beszéljük meg nyugodtabban!
*Nem, ezúttal nem fog engedni a démonnak. Ha a Szegénynegyedben gondolkozott volna, és engedte volna a tündérnek, hogy beszéljen, talán még ma is élne, ő pedig nem lenne nyakig a szarban. Nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát újra.*
5574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-16 01:42:23
Üzenet elküldve: 2017-08-16 01:42:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sosem akart apát játszani. Sosem szeretett volna többet, mint valakit, aki akár töredékét megérti annak, ami benne zajlik. Bármennyire is erősnek, és tévedhetetlennek akar tűnni szüksége van valakire, aki mellette áll akkor is, mikor egy álomvilágból szabadult, két lábon járó szörnyeteggé változik. Rovéna megtette ezt. Olyannak szerette amilyen, ráadásul megmentette az életét, mikor a halál árnyéka már kivetette rá rózsabokrokból font hálóját.
Akkor, azon a dermesztő téli éjjelen, mikor már a csőcselék visszahúzódtak lakásaik langyos menedékébe, megjelent akár egy földöntúli csalfa tünemény, és visszarántotta az új reményekkel teli életbe. Milyen kár, hogy ez a remény egy újabb hazugság volt. A legnagyobb hazugság, amit valaha is sikerült letolni öklendezés nélkül azon a sunyi róka pofáján.
Mikor fény derült az igazságra, és az egyetlen személy is könyörtelenül odadobta a magány hiénáinak úgy tűnt végleg vége van annak a Rasnak, ki még képes érzelmet táplálni kiváltságos személyek iránt. Na nem mintha természeténél fogva egy kegyetlen, szívtelen vadállat lenne. Sokkal inkább egy törékeny porcelánra emlékeztethet, aki a túlélés érdekében elzárta magát mindenféle külső ingertől, hogy véletlen se essen bántódása. Így biztosan nem fog bántódása esni az alapos munkával összeillesztgetett darabkáinak.
Azonban mikor újra találkozott Norival valóban azt hitte, hogy a lány által vezekelhet a bűneiért, s lesz valaki, aki elfogadja sokszor végtelenül bosszantó, és hányingerkeltő jellemét. Újból tévedni látszik, hisz ha távolról, mint külső szemlélő nézi ezt a kialakuló képet lassan világossá válik a számára, hogy csak egy eszköz volt a lány valódi személyének. Az hogy mélyen ott bujkál az a kislány, akire Ras is emlékszik már nem jelent semmit. Ez a lány már nem ugyanaz.
Sikerül megragadnia a kezét, viszont ez egy ösztönös reakciót vált ki a másikból, amire a férfi sem tud mit reagálni. A váratlan ütéstől enyhén összegörnyed, s felnyög. Már kezd unalmassá válni, hogy mindenki rögtön kannibálunk gyomrát célozza, mintha kíváncsiak lennének legutóbbi étkezésére. Ellenben meg sem fordul a fejében, hogy ezek után közeledjen a nőhöz, így az ostor felesleges. Mikor összeszedi magát, s kiegyenesedve csak némán bámulja az előtte csattanó fegyvert. Csak ezután ajánlja fel magát áldozati báránynak.*
-Magamat sem tudom megmenteni...
*Motyogja továbbra is az eget bámulva. Így kimondva érzi csak át igazán ezeknek a szavaknak a valódi súlyát. Sokáig így gondolta, de most már tisztán látja az igazat. Csakis úgy menthette meg magát, ha ezzé az alattomos féreggé válik, mint aki ma itt áll a tisztás közepén Nori előtt. Ez az aljas senkiházi mindent túlélt, s ha Sa'Tereth hű szolgálója nem akar vele végezni, akkor továbbra sem lesz hajlandó a földben rothadni még egy jó ideig.*
-Olyan régen néztem már fel az égre, hogy nem is emlékeztem mennyire szép is! Ráadásul annyi mindent lát. Nem is! Mindent lát! Az egyetlen, aki végig ott volt velem, és én sosem vettem észre. Hallotta az imáimat, a szerencsétlen nyöszörgésemet.
*Olyan harsogó nevetést hallat, melybe még a torka is belefájdul, s végül csak egy szerencsétlen köhögőrohamba torkollik.*
-Nem végzel velem, amikor megteheted. Azt állítod én képtelen lettem volna segíteni rajtad, mégis hozzám fordultál, mikor bajba kerültél. Viszont ha nem ölsz meg most, ha velem sem vagy képes végezni az istened kegyeiért, akkor mégis mit vársz magadtól? Mit várhat tőled a nagy Sa'Tereth?
*Nem érdeklik már a könnyek, nem érdeklik az érzések sem. Ras jelenleg a belső vágyaira tud csak figyelni, hisz a gát, ami visszatartotta a világ iránti dühét most átszakadt. S ez nem feltétlen szerencsétlen, összezavarodott lány hibája.*
-Én is találkozni akarok Sa'Terethtel! Olyan kíváncsivá tettél. Hatalmat vársz tőle, védelmet, olyan dolgokat, amikre én képtelen vagyok.
*Újra elneveti magát, ám most már a másik szemébe néz, s jobbját pengéjének markolatgombján nyugtatja.*
-Gyenge vagyok, de tragikus mód még mindig élek, és úgy döntöttem addig fogok is, míg nem találkoztam Vele.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sosem akart apát játszani. Sosem szeretett volna többet, mint valakit, aki akár töredékét megérti annak, ami benne zajlik. Bármennyire is erősnek, és tévedhetetlennek akar tűnni szüksége van valakire, aki mellette áll akkor is, mikor egy álomvilágból szabadult, két lábon járó szörnyeteggé változik. Rovéna megtette ezt. Olyannak szerette amilyen, ráadásul megmentette az életét, mikor a halál árnyéka már kivetette rá rózsabokrokból font hálóját.
Akkor, azon a dermesztő téli éjjelen, mikor már a csőcselék visszahúzódtak lakásaik langyos menedékébe, megjelent akár egy földöntúli csalfa tünemény, és visszarántotta az új reményekkel teli életbe. Milyen kár, hogy ez a remény egy újabb hazugság volt. A legnagyobb hazugság, amit valaha is sikerült letolni öklendezés nélkül azon a sunyi róka pofáján.
Mikor fény derült az igazságra, és az egyetlen személy is könyörtelenül odadobta a magány hiénáinak úgy tűnt végleg vége van annak a Rasnak, ki még képes érzelmet táplálni kiváltságos személyek iránt. Na nem mintha természeténél fogva egy kegyetlen, szívtelen vadállat lenne. Sokkal inkább egy törékeny porcelánra emlékeztethet, aki a túlélés érdekében elzárta magát mindenféle külső ingertől, hogy véletlen se essen bántódása. Így biztosan nem fog bántódása esni az alapos munkával összeillesztgetett darabkáinak.
Azonban mikor újra találkozott Norival valóban azt hitte, hogy a lány által vezekelhet a bűneiért, s lesz valaki, aki elfogadja sokszor végtelenül bosszantó, és hányingerkeltő jellemét. Újból tévedni látszik, hisz ha távolról, mint külső szemlélő nézi ezt a kialakuló képet lassan világossá válik a számára, hogy csak egy eszköz volt a lány valódi személyének. Az hogy mélyen ott bujkál az a kislány, akire Ras is emlékszik már nem jelent semmit. Ez a lány már nem ugyanaz.
Sikerül megragadnia a kezét, viszont ez egy ösztönös reakciót vált ki a másikból, amire a férfi sem tud mit reagálni. A váratlan ütéstől enyhén összegörnyed, s felnyög. Már kezd unalmassá válni, hogy mindenki rögtön kannibálunk gyomrát célozza, mintha kíváncsiak lennének legutóbbi étkezésére. Ellenben meg sem fordul a fejében, hogy ezek után közeledjen a nőhöz, így az ostor felesleges. Mikor összeszedi magát, s kiegyenesedve csak némán bámulja az előtte csattanó fegyvert. Csak ezután ajánlja fel magát áldozati báránynak.*
-Magamat sem tudom megmenteni...
*Motyogja továbbra is az eget bámulva. Így kimondva érzi csak át igazán ezeknek a szavaknak a valódi súlyát. Sokáig így gondolta, de most már tisztán látja az igazat. Csakis úgy menthette meg magát, ha ezzé az alattomos féreggé válik, mint aki ma itt áll a tisztás közepén Nori előtt. Ez az aljas senkiházi mindent túlélt, s ha Sa'Tereth hű szolgálója nem akar vele végezni, akkor továbbra sem lesz hajlandó a földben rothadni még egy jó ideig.*
-Olyan régen néztem már fel az égre, hogy nem is emlékeztem mennyire szép is! Ráadásul annyi mindent lát. Nem is! Mindent lát! Az egyetlen, aki végig ott volt velem, és én sosem vettem észre. Hallotta az imáimat, a szerencsétlen nyöszörgésemet.
*Olyan harsogó nevetést hallat, melybe még a torka is belefájdul, s végül csak egy szerencsétlen köhögőrohamba torkollik.*
-Nem végzel velem, amikor megteheted. Azt állítod én képtelen lettem volna segíteni rajtad, mégis hozzám fordultál, mikor bajba kerültél. Viszont ha nem ölsz meg most, ha velem sem vagy képes végezni az istened kegyeiért, akkor mégis mit vársz magadtól? Mit várhat tőled a nagy Sa'Tereth?
*Nem érdeklik már a könnyek, nem érdeklik az érzések sem. Ras jelenleg a belső vágyaira tud csak figyelni, hisz a gát, ami visszatartotta a világ iránti dühét most átszakadt. S ez nem feltétlen szerencsétlen, összezavarodott lány hibája.*
-Én is találkozni akarok Sa'Terethtel! Olyan kíváncsivá tettél. Hatalmat vársz tőle, védelmet, olyan dolgokat, amikre én képtelen vagyok.
*Újra elneveti magát, ám most már a másik szemébe néz, s jobbját pengéjének markolatgombján nyugtatja.*
-Gyenge vagyok, de tragikus mód még mindig élek, és úgy döntöttem addig fogok is, míg nem találkoztam Vele.
5573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-16 00:25:54
Üzenet elküldve: 2017-08-16 00:25:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Clion hatalmas tévedésben él. Norinak egyáltalán nem egy apáskodó, aggodalmaskodó szülőt játszó valakire volt szüksége, aki nem engedi őt az erdőbe, mert beleesik a tüskebokorba. Norinak csak egy biztonságot nyújtó helyre volt szüksge, ahová mindig visszatérhet majd megpihenni. Clion személyében látta ezt a társat. Úgy gondolta, őt nem fogja zavarni, ha a lány továbbra is a saját életét éli majd, csak éjszakánként az ő, törhetetlen biztonságot nyújtó karjaiban hajtja majd álomra a fejét.
Szép álomnak tűnt, de sajnos csak álom is maradt. A férfi legalább annyi lelki problémával küzd, mint ő maga, így nem meglepő, hogy képtelen megteremteni azt a biztonságot Norinak, amit ő valamiért mégis elvár tőle. Ez még nem is lenne baj, na de az, hogy a szabadságát korlátozná, csak mert aggódik érte, több a soknál.*
- Üres duma, mi? Az hát! Csak mert kurvára nem tartozom neked magyarázattal, hogy mikor mit csinálok! Szállj már le rólam! Miután magamra hagytál a szennyben, évekre eltűntél. Akkor miért nem hiányoztam neked?! Miért nem kerestél?
*Ezek után hagyja faképnél a másikat és meg sem áll a tisztásig. Ott is csak azért, mert a férfi durván megragadja őt és magához rántja, amire Nori válasza egy önvédelmi reflex. Karját behajlítja és Clion gyomra felé könyököl. Ha eltalálja, ha nem, akkor is kiszabadítja valahogy magát a karjai közül, aztán pár gyors mozdulattal távolabb ugrál tőle.*
- Neked meg mi a franc bajod van?!
*A következő pillanatban már előrántja az ostorát, és a férfi irányába csap vele, hogy kellően messze tartsa magától. Jól tudja, hogy ha harcra kerülne a sor, Rasdehert és a kardjait nem engedheti közel magához, különben mindennek vége.*
- Vagy úgy. *Szólal meg az eddigieknél sokkal hidegebb hangon. Az előbbi gyors mozdulatok miatt a csuklya is leesett a fejéről, így Clion tisztán láthatja a lány semmitmondó tekintetét.*
- A kérdés felesleges, de azért felteszem. Hallgatnom kéne arra, amit mondasz? A kislány itt benn... *Bök saját mellkasára.* Istenít téged azok után is, hogy egyszerűen magára hagytad, és azok után is, amit pár nappal ezelőtt műveltél vele a barlangban. Nem akarod őt, de nem is ez a lényeg. Jó vagy talán másra is azon kívül, hogy kihasználjalak? Saját magadat sem tudod megmenteni, akkor mégis hogyan számítsak segítségre tőled? Te vagy az, aki szánalomra és pátyolgatásra szorul, nem ő. Neki itt vagyok én, és megvédem.
*Beszél önmagáról többes számban, és ha Clion jól megfigyeli, láthatja a Nori szemeiből folyó könnyeket. Nem, nem sír, csak folynak könnyei, mintha teljesen természetes lenne.*
- Idyának talán igaza van, és csak egy értéktelen semmirekellő vagy, aki nem érdemel mást, csak halált.
*Szabad kezébe előhúzza az egyik tőrt, s talán csak a véletlen, de pont a tündértől szerzett díszes penge kerül a kezébe.*
- Az a kislány retteg tőled. Minden alkalommal eltaszítottad magadtól. Csalódott benned, nem ért téged, és talán már nem is szeret. Gyenge vagy Clion!
*Csak elröhögi magát azon, hogy a férfi Sa'Terethnek felkínált áldozati bárányt akar játszani itt és most.*
- Ugyan, miért ölnélek meg? Úgy még annyi hasznom se lenne belőled, mint most.
*Nem megy a közelébe, mert nem tudja, mit tervez a másik. Lehet, csak arra vár, hogy elég közel merészkedjen hozzá, ahonnan a kistestű törékeny lány már könnyű áldozattá válik kardjainak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Clion hatalmas tévedésben él. Norinak egyáltalán nem egy apáskodó, aggodalmaskodó szülőt játszó valakire volt szüksége, aki nem engedi őt az erdőbe, mert beleesik a tüskebokorba. Norinak csak egy biztonságot nyújtó helyre volt szüksge, ahová mindig visszatérhet majd megpihenni. Clion személyében látta ezt a társat. Úgy gondolta, őt nem fogja zavarni, ha a lány továbbra is a saját életét éli majd, csak éjszakánként az ő, törhetetlen biztonságot nyújtó karjaiban hajtja majd álomra a fejét.
Szép álomnak tűnt, de sajnos csak álom is maradt. A férfi legalább annyi lelki problémával küzd, mint ő maga, így nem meglepő, hogy képtelen megteremteni azt a biztonságot Norinak, amit ő valamiért mégis elvár tőle. Ez még nem is lenne baj, na de az, hogy a szabadságát korlátozná, csak mert aggódik érte, több a soknál.*
- Üres duma, mi? Az hát! Csak mert kurvára nem tartozom neked magyarázattal, hogy mikor mit csinálok! Szállj már le rólam! Miután magamra hagytál a szennyben, évekre eltűntél. Akkor miért nem hiányoztam neked?! Miért nem kerestél?
*Ezek után hagyja faképnél a másikat és meg sem áll a tisztásig. Ott is csak azért, mert a férfi durván megragadja őt és magához rántja, amire Nori válasza egy önvédelmi reflex. Karját behajlítja és Clion gyomra felé könyököl. Ha eltalálja, ha nem, akkor is kiszabadítja valahogy magát a karjai közül, aztán pár gyors mozdulattal távolabb ugrál tőle.*
- Neked meg mi a franc bajod van?!
*A következő pillanatban már előrántja az ostorát, és a férfi irányába csap vele, hogy kellően messze tartsa magától. Jól tudja, hogy ha harcra kerülne a sor, Rasdehert és a kardjait nem engedheti közel magához, különben mindennek vége.*
- Vagy úgy. *Szólal meg az eddigieknél sokkal hidegebb hangon. Az előbbi gyors mozdulatok miatt a csuklya is leesett a fejéről, így Clion tisztán láthatja a lány semmitmondó tekintetét.*
- A kérdés felesleges, de azért felteszem. Hallgatnom kéne arra, amit mondasz? A kislány itt benn... *Bök saját mellkasára.* Istenít téged azok után is, hogy egyszerűen magára hagytad, és azok után is, amit pár nappal ezelőtt műveltél vele a barlangban. Nem akarod őt, de nem is ez a lényeg. Jó vagy talán másra is azon kívül, hogy kihasználjalak? Saját magadat sem tudod megmenteni, akkor mégis hogyan számítsak segítségre tőled? Te vagy az, aki szánalomra és pátyolgatásra szorul, nem ő. Neki itt vagyok én, és megvédem.
*Beszél önmagáról többes számban, és ha Clion jól megfigyeli, láthatja a Nori szemeiből folyó könnyeket. Nem, nem sír, csak folynak könnyei, mintha teljesen természetes lenne.*
- Idyának talán igaza van, és csak egy értéktelen semmirekellő vagy, aki nem érdemel mást, csak halált.
*Szabad kezébe előhúzza az egyik tőrt, s talán csak a véletlen, de pont a tündértől szerzett díszes penge kerül a kezébe.*
- Az a kislány retteg tőled. Minden alkalommal eltaszítottad magadtól. Csalódott benned, nem ért téged, és talán már nem is szeret. Gyenge vagy Clion!
*Csak elröhögi magát azon, hogy a férfi Sa'Terethnek felkínált áldozati bárányt akar játszani itt és most.*
- Ugyan, miért ölnélek meg? Úgy még annyi hasznom se lenne belőled, mint most.
*Nem megy a közelébe, mert nem tudja, mit tervez a másik. Lehet, csak arra vár, hogy elég közel merészkedjen hozzá, ahonnan a kistestű törékeny lány már könnyű áldozattá válik kardjainak.*
5572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-15 23:02:22
Üzenet elküldve: 2017-08-15 23:02:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Az az átkozott mocskos kurva élet! Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen?~
*Hatalmas fába vágta a fejszéjét, mikor eldöntötte, hogy vigyázni fog Norira, és segíti ahol csak tudja. Hülyeség volt tőle ez az egész, hisz mikor ezt elhatározta még eleven élt benne az ártatlan, határozatlan kislány képe, abból az időből, mikor sokkal egyszerűbb volt vigyázni rá. Nem kószált el sehova, nem feleselt ennyit, és legalább részben azt csinálta, amire Ras utasította. De ez most egy teljesen másik Nori, aki nem csak meggondolatlan, de ráadásul kezelhetetlen, hacsak... Kannibálunknak már megvan a maga ötlete arra, miképp terelje végre egy számára sokkal kedvezőbb irányba a másik nézeteit. Ha sikerül, akkor talán könnyebben irányíthatóvá, formálhatóvá válik. Addig is kénytelen elviselnie a lány őrült terveit.
Még egy ilyen hülyeséget, hogy a városba akar menni... komolyan, ennél nem is tudna nagyobb baromságot csinálni. Mindegy lenne, ha egyenesen besétálna a barakkba, és világgá kiáltaná mit is tett szerencsétlen tündérrel, akinek bizonyos részei Rasdeher számára is jó szolgálatot tettek.
Kérdőn megemeli két karját, mintha nem tudná mire vélni az ében hajú szépség őrültségét, majd beletörődően a combjaihoz csapja a mancsait. Egy ideig csak figyeli az egyre távolodó testet, majd csak jó pár méter után rugaszkodik utána. Meg sem próbálja már meggyőzni, hisz az elmúlt napokban rájött, azzal nem ér eredményt el nála.*
-Üres duma! Egyértelműen a Kikötőbe tartottál! Vagy netán eltévedtél?
*Mivel meggyőzni biztosan nem fogja, legfeljebb magára haragítja, kénytelen vigyázni rá. Ez így még mindig jobb, mintha egyedül ment volna. Legalább tud figyelni rá, s leállíthatja, ha valami őrültséget szeretne csinálni. A város nem az a hely, ahol meggondolatlanul lehetne cselekedni.
Ezek után nem nagyon van társasági kedvében. Némán követi az önmagával is harcoló fiatal kecses sziluettjét, s elgondolkozik mindazon, ami az elmúlt pár napban a nyakába szakadt. Hiába gondolta már át tucatszor a jelenlegi helyzetet az elejétől a végéig még mindig nem jutott egyről a kettőre. Mindig ugyanoda lyukad ki. Ez a gyerekfelügyelet egyáltalán nincs ínyére.
A hosszú szótlanság után aztán ha utoléri, s hagyja neki, a madaras megragadja Nori karját, és maga felé fordítja.*
-Ennyi volt! Elegem volt abból, hogy csak a saját fejed után mész, mit sem törődve azzal, amit én mondok neked! Akkor meg mi a faszért jöttél hozzám? Én egyébként sem vagyok több számodra, mint egy régi ismerős, akit kihasználhatsz, nem igaz? Persze hogy az, hisz én is ezt tettem volna a helyedben! Kerestem volna valakit, aki van olyan jóhiszemű, hogy segíteni próbál! Talán ki is semmiztem volna előbb-utóbb azt a szerencsétlent, aki egy ilyen szörnyet befogad, mint én!
*Most elpattant valami a férfinél, s hangszíne teljesen megváltozik. Hosszabb láncra engedi a benne lakozó bestiát, aki most felemeli a hangját a lány ostobaságai ellen. De nem őrjöng, még nem, sőt egy rövid, szenvedéssel átitatott kacajt is megenged magának.*
-Én bíztam benned, mert még emlékeztem arra a kislányra, aki voltál, s nem akartam, hogy ilyenné válj, mint én! De tudod mit? Itt az ideje valami nagyobbat is ajándékoznod az istenednek!
*Eszelősen az égre tekint, s mintha kifeszítették volna végtagjait széttárja a levegőben. Úgy tűnik, mintha felkészült volna a halálra.*
-Ha szembe akarsz nézni magaddal, itt az ideje!
*Bárhogy is dönt Norileina, mindenképpen egy lépést fog tenni valamerre. Vagy ellepi az örök sötétség, vagy a fény, mely lelkében pislákol erősebbé válik, s kétségbe vonja mindazt, mit eddig hitt magáról. Most az ő kezébe adta a sorsát Rasdeher, a férfi, kit már gyerekkorából ismer.*
A hozzászólás írója (Rasdeher Clion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.15 23:17:23
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Az az átkozott mocskos kurva élet! Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen?~
*Hatalmas fába vágta a fejszéjét, mikor eldöntötte, hogy vigyázni fog Norira, és segíti ahol csak tudja. Hülyeség volt tőle ez az egész, hisz mikor ezt elhatározta még eleven élt benne az ártatlan, határozatlan kislány képe, abból az időből, mikor sokkal egyszerűbb volt vigyázni rá. Nem kószált el sehova, nem feleselt ennyit, és legalább részben azt csinálta, amire Ras utasította. De ez most egy teljesen másik Nori, aki nem csak meggondolatlan, de ráadásul kezelhetetlen, hacsak... Kannibálunknak már megvan a maga ötlete arra, miképp terelje végre egy számára sokkal kedvezőbb irányba a másik nézeteit. Ha sikerül, akkor talán könnyebben irányíthatóvá, formálhatóvá válik. Addig is kénytelen elviselnie a lány őrült terveit.
Még egy ilyen hülyeséget, hogy a városba akar menni... komolyan, ennél nem is tudna nagyobb baromságot csinálni. Mindegy lenne, ha egyenesen besétálna a barakkba, és világgá kiáltaná mit is tett szerencsétlen tündérrel, akinek bizonyos részei Rasdeher számára is jó szolgálatot tettek.
Kérdőn megemeli két karját, mintha nem tudná mire vélni az ében hajú szépség őrültségét, majd beletörődően a combjaihoz csapja a mancsait. Egy ideig csak figyeli az egyre távolodó testet, majd csak jó pár méter után rugaszkodik utána. Meg sem próbálja már meggyőzni, hisz az elmúlt napokban rájött, azzal nem ér eredményt el nála.*
-Üres duma! Egyértelműen a Kikötőbe tartottál! Vagy netán eltévedtél?
*Mivel meggyőzni biztosan nem fogja, legfeljebb magára haragítja, kénytelen vigyázni rá. Ez így még mindig jobb, mintha egyedül ment volna. Legalább tud figyelni rá, s leállíthatja, ha valami őrültséget szeretne csinálni. A város nem az a hely, ahol meggondolatlanul lehetne cselekedni.
Ezek után nem nagyon van társasági kedvében. Némán követi az önmagával is harcoló fiatal kecses sziluettjét, s elgondolkozik mindazon, ami az elmúlt pár napban a nyakába szakadt. Hiába gondolta már át tucatszor a jelenlegi helyzetet az elejétől a végéig még mindig nem jutott egyről a kettőre. Mindig ugyanoda lyukad ki. Ez a gyerekfelügyelet egyáltalán nincs ínyére.
A hosszú szótlanság után aztán ha utoléri, s hagyja neki, a madaras megragadja Nori karját, és maga felé fordítja.*
-Ennyi volt! Elegem volt abból, hogy csak a saját fejed után mész, mit sem törődve azzal, amit én mondok neked! Akkor meg mi a faszért jöttél hozzám? Én egyébként sem vagyok több számodra, mint egy régi ismerős, akit kihasználhatsz, nem igaz? Persze hogy az, hisz én is ezt tettem volna a helyedben! Kerestem volna valakit, aki van olyan jóhiszemű, hogy segíteni próbál! Talán ki is semmiztem volna előbb-utóbb azt a szerencsétlent, aki egy ilyen szörnyet befogad, mint én!
*Most elpattant valami a férfinél, s hangszíne teljesen megváltozik. Hosszabb láncra engedi a benne lakozó bestiát, aki most felemeli a hangját a lány ostobaságai ellen. De nem őrjöng, még nem, sőt egy rövid, szenvedéssel átitatott kacajt is megenged magának.*
-Én bíztam benned, mert még emlékeztem arra a kislányra, aki voltál, s nem akartam, hogy ilyenné válj, mint én! De tudod mit? Itt az ideje valami nagyobbat is ajándékoznod az istenednek!
*Eszelősen az égre tekint, s mintha kifeszítették volna végtagjait széttárja a levegőben. Úgy tűnik, mintha felkészült volna a halálra.*
-Ha szembe akarsz nézni magaddal, itt az ideje!
*Bárhogy is dönt Norileina, mindenképpen egy lépést fog tenni valamerre. Vagy ellepi az örök sötétség, vagy a fény, mely lelkében pislákol erősebbé válik, s kétségbe vonja mindazt, mit eddig hitt magáról. Most az ő kezébe adta a sorsát Rasdeher, a férfi, kit már gyerekkorából ismer.*
A hozzászólás írója (Rasdeher Clion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.15 23:17:23
5571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-15 13:25:19
Üzenet elküldve: 2017-08-15 13:25:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Eeyr imádata//
*Theodynn várta a hajnalt. Hálát akart rebegni az imádott istennőnek mindazért a kegyért és jóságért, amiben eddig részesítette élete során. Ugyanakkor könyörögni is akart, hogy a város, ahova jött, befogadó legyen, hogy ráleljen arra a nagyúrra vagy nagyasszonyra, akit ő hivatott szolgálni. Várta a hajnalhasadtát, hogy arcát beragyogja Eeyr szétáradó fénye.*
- Atyám és atyámnak atyja és az ő atyja hűséggel szolgálták akaratod. Engedd, hogy én is hű szolgád lehessek tetteim révén, mint harcosod a szeretetben. Áldassék szertesugárzó jóakaratod, amit az arra érdemesekre árasztasz szét! Igen!
*Theodynn, mint az Arionwald család tagja és lovagjelöltje, elkötelezett híve volt az Eeyr istennő szolgálatának. Vérszerinti rokonai, szerteágazó családja külön vallás szerint imádta Eery-t. Szentélyeik északon és délen egyaránt fellelhetők, az Eeyr-tisztelők között őket aldonoknak nevezik.*
*Theodynn várta a hajnalt. Hálát akart rebegni az imádott istennőnek mindazért a kegyért és jóságért, amiben eddig részesítette élete során. Ugyanakkor könyörögni is akart, hogy a város, ahova jött, befogadó legyen, hogy ráleljen arra a nagyúrra vagy nagyasszonyra, akit ő hivatott szolgálni. Várta a hajnalhasadtát, hogy arcát beragyogja Eeyr szétáradó fénye.*
- Atyám és atyámnak atyja és az ő atyja hűséggel szolgálták akaratod. Engedd, hogy én is hű szolgád lehessek tetteim révén, mint harcosod a szeretetben. Áldassék szertesugárzó jóakaratod, amit az arra érdemesekre árasztasz szét! Igen!
*Theodynn, mint az Arionwald család tagja és lovagjelöltje, elkötelezett híve volt az Eeyr istennő szolgálatának. Vérszerinti rokonai, szerteágazó családja külön vallás szerint imádta Eery-t. Szentélyeik északon és délen egyaránt fellelhetők, az Eeyr-tisztelők között őket aldonoknak nevezik.*
5570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-15 08:37:53
Üzenet elküldve: 2017-08-15 08:37:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Belépő//
*Hosszú út vezetett eddig, s hogy mi vezette az úton, maga se tudja: sors avagy a kötelesség követése, amit életteherként rakott vállaira mestere, aki apja helyett apja volt, azóta, hogy fegyverforgatónak ajánlotta be vérszerinti apja, Joernthorn. Mestere naponta foglalkozott vele, hiszen ez volt a dolga, erre esküdött, mindenféle és -fajta fegyverek forgatására oktatta, de megtanította élni is, odafigyelni a külső jelekre, meghallani az istennő hangját. Nem mintha Theodynn hallotta volna valaha is, de tudta, miként kell hallgatni. Szerette is hallgatni. Az erdőszéli tisztás is kiváló hely volt arra, hogy megálljon és hallgasson. Ha apja nem lovagot akart volna nevelni belőle, a természet hallgatója lett volna belőle, ha lenne ilyen hivatás. Amikor mestere, Weordynn, úgy vélte, hogy olyan alapokat oktatott, amelyekkel a fiú megállhatja helyét egy úr szolgálatában, feladatul adta neki, hogy induljon útnak Arthenior felé, keressen magának egy megfelelő magasrangú urat, szegődjön szolgálatába, mint fegyvernök és kamatoztassa eddig szerzett tudását. Theodynn nem ismerte ezt a helyet, azelőtt sosem járt itt. Egyedül volt, szeretett is egyedül lenni. Közeledett a városhoz.*
- Még ne menj tovább! Maradj, hallgasd a csendet, emlékezz mestered szavára, egyszerűen csak emlékezz!
*Így suttogott magának Theodynn és leborult a tisztás szélén, maga sem tudta, mire várakozva.*
*Hosszú út vezetett eddig, s hogy mi vezette az úton, maga se tudja: sors avagy a kötelesség követése, amit életteherként rakott vállaira mestere, aki apja helyett apja volt, azóta, hogy fegyverforgatónak ajánlotta be vérszerinti apja, Joernthorn. Mestere naponta foglalkozott vele, hiszen ez volt a dolga, erre esküdött, mindenféle és -fajta fegyverek forgatására oktatta, de megtanította élni is, odafigyelni a külső jelekre, meghallani az istennő hangját. Nem mintha Theodynn hallotta volna valaha is, de tudta, miként kell hallgatni. Szerette is hallgatni. Az erdőszéli tisztás is kiváló hely volt arra, hogy megálljon és hallgasson. Ha apja nem lovagot akart volna nevelni belőle, a természet hallgatója lett volna belőle, ha lenne ilyen hivatás. Amikor mestere, Weordynn, úgy vélte, hogy olyan alapokat oktatott, amelyekkel a fiú megállhatja helyét egy úr szolgálatában, feladatul adta neki, hogy induljon útnak Arthenior felé, keressen magának egy megfelelő magasrangú urat, szegődjön szolgálatába, mint fegyvernök és kamatoztassa eddig szerzett tudását. Theodynn nem ismerte ezt a helyet, azelőtt sosem járt itt. Egyedül volt, szeretett is egyedül lenni. Közeledett a városhoz.*
- Még ne menj tovább! Maradj, hallgasd a csendet, emlékezz mestered szavára, egyszerűen csak emlékezz!
*Így suttogott magának Theodynn és leborult a tisztás szélén, maga sem tudta, mire várakozva.*
5569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-14 23:38:46
Üzenet elküldve: 2017-08-14 23:38:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Szálló végzet//
*Norit annyira nem hatja meg a táj. Főleg nem a vihar utáni csend legékesebb dolga, Lanawin napja. Nem is olyan régen még a tomboló vihar elől kellett menekülnie, most újra melege van, érzékeny szemeit pedig a csillag fénye kínozza. Ez kicsit olyan, mint a lány lelke. Szeszélyes és gyorsan változó. Az egyetlen különbség, hogy a Nori lelkében lévő napot lassan bekebelezi a sötétség, és egyre kevesebb időre engedi szabadon azt. Talán emiatt van az is, hogy az egyetlen tájkép, aminek a feketeség örülni tud, az az éjszakai égbolt rajta a két gyönyörű, ezüstös fényű holddal.
Furcsa az is, hogy pár éve nem látta Cliont, most meg a leglehetetlenebb helyen is belébotlik. Ki gondolta volna? Mindenesetre nem bánja. A város még mindig közelebb van, mint a kikötő, és bármennyire is nem akaródzik neki Artheniorba menni, nyomós indoka van rá, hogy ezúttal mégis megtegye. Nolie ott van.
Nem áll hát meg. Ha Clion nem követi, akkor felőle megsülhet ott a napon, de Nori most a város felé megy. Ha magyarázatot akar a férfi, akkor jobb, ha követi.*
- Én sem mondtam, hogy veled megyek. Oda megyek, ahová akarok, és most a városba akarok menni. Puszta véletlen, hogy te is pont most, pont oda igyekszel.
*Szólal meg végül nevetve. Idő közben már az erdőszéli tisztás tárul a szemük elé, hisz Nori volt olyan gonosz, hogy képes volt húzni a másik agyát, feltéve, hogy az követte őt, miután látta, hogy a lány nem várja meg, amíg hajlandó lesz megmozdulni.
A városőrség kérdése még valóban vethet fel problémákat. Mi van, ha tényleg megtalálják? Mi van, ha börtönbe zárják? A fenébe is! Nem retteghet egész életében. A gyilkosságot ő követte el. Ha nem nézne szembe a következményekkel, az olyan lenne, mintha saját magától rettegne, és pont ez az az érzés, amitől meg akar szabadulni. Próbál nem félni, hanem megbarátkozni a végzetével, de a biztonság kedvéért csuklyáját még mindig a fején hagya annak ellenére, hogy a lila köpenyt minden bizonnyal fel fogják ismerni.
Nori végül megáll, majd barátjára néz, hogy válaszoljon a korábban feltett kérdésre.*
- Nem menekülhetek örökké önmagam elől, Clion. Ha képes voltam arra, hogy megöljek valakit, akkor arra is képes leszek, hogy megoldjam az ebből származó problémáimat. Vagy nem hiszel bennem?
*Amit mond, az igaz. Hisz ugyanerre gondolt ő is nem sokkal ezelőtt, de a fő indok még mindig Nolie, akiről nem beszél a férfinek. Az az igazság, hogy a kis fehér tündért még Cliontól is félti, habár jól tudja, ha megtiltaná a kannibálnak, hogy hozzányúljon, akkor nem bántaná.*
- Nos, most már ha örülsz neki, ha nem, eljöttem veled a városba. Ha jobban tetszik, akkor csak veled egyszerre jöttem.
*Nevetgél. Még mindig piszkálja mondatainak kifordításával a másikat. Közben körbenéz. A tisztáson, ahol nem is olyan rég egy egész éjszakát töltött.*
- Itt szúrtam le egy nyulat és ajánlottam fel Sa'Terethnek.
*Meséli a helyhez kötődő emlékeit függetlenül attól, hogy Cliont egyáltalán érdeklik-e a lány történetei.*
*Norit annyira nem hatja meg a táj. Főleg nem a vihar utáni csend legékesebb dolga, Lanawin napja. Nem is olyan régen még a tomboló vihar elől kellett menekülnie, most újra melege van, érzékeny szemeit pedig a csillag fénye kínozza. Ez kicsit olyan, mint a lány lelke. Szeszélyes és gyorsan változó. Az egyetlen különbség, hogy a Nori lelkében lévő napot lassan bekebelezi a sötétség, és egyre kevesebb időre engedi szabadon azt. Talán emiatt van az is, hogy az egyetlen tájkép, aminek a feketeség örülni tud, az az éjszakai égbolt rajta a két gyönyörű, ezüstös fényű holddal.
Furcsa az is, hogy pár éve nem látta Cliont, most meg a leglehetetlenebb helyen is belébotlik. Ki gondolta volna? Mindenesetre nem bánja. A város még mindig közelebb van, mint a kikötő, és bármennyire is nem akaródzik neki Artheniorba menni, nyomós indoka van rá, hogy ezúttal mégis megtegye. Nolie ott van.
Nem áll hát meg. Ha Clion nem követi, akkor felőle megsülhet ott a napon, de Nori most a város felé megy. Ha magyarázatot akar a férfi, akkor jobb, ha követi.*
- Én sem mondtam, hogy veled megyek. Oda megyek, ahová akarok, és most a városba akarok menni. Puszta véletlen, hogy te is pont most, pont oda igyekszel.
*Szólal meg végül nevetve. Idő közben már az erdőszéli tisztás tárul a szemük elé, hisz Nori volt olyan gonosz, hogy képes volt húzni a másik agyát, feltéve, hogy az követte őt, miután látta, hogy a lány nem várja meg, amíg hajlandó lesz megmozdulni.
A városőrség kérdése még valóban vethet fel problémákat. Mi van, ha tényleg megtalálják? Mi van, ha börtönbe zárják? A fenébe is! Nem retteghet egész életében. A gyilkosságot ő követte el. Ha nem nézne szembe a következményekkel, az olyan lenne, mintha saját magától rettegne, és pont ez az az érzés, amitől meg akar szabadulni. Próbál nem félni, hanem megbarátkozni a végzetével, de a biztonság kedvéért csuklyáját még mindig a fején hagya annak ellenére, hogy a lila köpenyt minden bizonnyal fel fogják ismerni.
Nori végül megáll, majd barátjára néz, hogy válaszoljon a korábban feltett kérdésre.*
- Nem menekülhetek örökké önmagam elől, Clion. Ha képes voltam arra, hogy megöljek valakit, akkor arra is képes leszek, hogy megoldjam az ebből származó problémáimat. Vagy nem hiszel bennem?
*Amit mond, az igaz. Hisz ugyanerre gondolt ő is nem sokkal ezelőtt, de a fő indok még mindig Nolie, akiről nem beszél a férfinek. Az az igazság, hogy a kis fehér tündért még Cliontól is félti, habár jól tudja, ha megtiltaná a kannibálnak, hogy hozzányúljon, akkor nem bántaná.*
- Nos, most már ha örülsz neki, ha nem, eljöttem veled a városba. Ha jobban tetszik, akkor csak veled egyszerre jöttem.
*Nevetgél. Még mindig piszkálja mondatainak kifordításával a másikat. Közben körbenéz. A tisztáson, ahol nem is olyan rég egy egész éjszakát töltött.*
- Itt szúrtam le egy nyulat és ajánlottam fel Sa'Terethnek.
*Meséli a helyhez kötődő emlékeit függetlenül attól, hogy Cliont egyáltalán érdeklik-e a lány történetei.*
5568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-13 16:52:18
Üzenet elküldve: 2017-08-13 16:52:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fénypilács a sötétségben, ugyanis a hold első sugarai is felfedik magukat, szétszórva fényének magjait a mezőn Szép-szép, de nem segítik előre a ifjú tudóst. Ami pedig ezen leírhatatlan környezeti szerencsétlenséget illeti, sajnos mind az elsötétedés, mind pedig a lehűlő idő okán, nem tud mire jutni a mágikus katalizátor további történelmét illetően. Persze a rétnek további titkai is vannak, ami miatt sajnos elnapolja ezt. Meg, mert az este nem tűnik kedvező társnak, még nem is biztos abban, hogy az itteni entek a kedves vagy a gonosz fajtájából származnak. Egyáltalán nem mindegy, hiszen a természeti lények között az entek elég magasan vannak a rendszerben, így meghatározzák, hogy ki élhet és ki nem az erdőben. Ettől lehet egy erdő barátságos vagy ellenséges, sőt személyenként más élményt adhat. Ezzel a gondolattal akár el is hagyhatja a tisztást, sajnos még nem áll készen arra, hogy ezt a titkot felfeszítse.*
5567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-11 20:39:27
Üzenet elküldve: 2017-08-11 20:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezőben//
*Bolondoké a szerencse, tartja a mondás és úgy látszik, Zhera is a bolondok táborát gyarapítja. Ilyen könnyedén szálláshoz keresve sem jutott volna, most pedig szinte szó szerint az ölébe hullik a lehetőség.*
- Egy kúria? A Gazdagnyegyed szélén? ~Tényleg ez a lehető legjobb dolog, ami az elmúlt hónapokban megesett velem!~ Te el akarsz engem adni valami helyi kéjencnek, ha ilyen szállás után nem kérsz semmit.
*Pár pillanatig próbál szúrósan nézni a lányra, de hamar kuncogásban tör ki és így oda a színjáték. Persze nem veti el az ötletét annak, hogy van valami turpisság a dologban.*
~Mi van, ha a városi őrség küldte a nyakamra?~
*Csak úgy a szeme sarkából nézegeti kicsit a vöröskét és az az igazság, épp nincsen rossz bőrben, még lehet is a helyi rendfenntartó erők tagja. Rövid pihenőjük alatt ő maga is nyújtózik egyet, nem árt, ha a magafajta elf mindig akcióra kész.*
- Akkor ez is csak olyan város, mint bármelyik másik. *Jegyzi meg a helybeliekről szóló beszámoló után.* Majd kitapasztalom, milyen is pontosan és nem lesz semmi gond. Te, figyelj csak. Nagy gond lenne, ha beugranánk a Barakkba kicsit?
*Kérdezi már a városba befelé caplatva.*
*Bolondoké a szerencse, tartja a mondás és úgy látszik, Zhera is a bolondok táborát gyarapítja. Ilyen könnyedén szálláshoz keresve sem jutott volna, most pedig szinte szó szerint az ölébe hullik a lehetőség.*
- Egy kúria? A Gazdagnyegyed szélén? ~Tényleg ez a lehető legjobb dolog, ami az elmúlt hónapokban megesett velem!~ Te el akarsz engem adni valami helyi kéjencnek, ha ilyen szállás után nem kérsz semmit.
*Pár pillanatig próbál szúrósan nézni a lányra, de hamar kuncogásban tör ki és így oda a színjáték. Persze nem veti el az ötletét annak, hogy van valami turpisság a dologban.*
~Mi van, ha a városi őrség küldte a nyakamra?~
*Csak úgy a szeme sarkából nézegeti kicsit a vöröskét és az az igazság, épp nincsen rossz bőrben, még lehet is a helyi rendfenntartó erők tagja. Rövid pihenőjük alatt ő maga is nyújtózik egyet, nem árt, ha a magafajta elf mindig akcióra kész.*
- Akkor ez is csak olyan város, mint bármelyik másik. *Jegyzi meg a helybeliekről szóló beszámoló után.* Majd kitapasztalom, milyen is pontosan és nem lesz semmi gond. Te, figyelj csak. Nagy gond lenne, ha beugranánk a Barakkba kicsit?
*Kérdezi már a városba befelé caplatva.*
5566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-11 19:05:32
Üzenet elküldve: 2017-08-11 19:05:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Indulóban//
*Ő is elneveti magát.*
- Ujjbáb? Hmm... Sajátos, de szerintem három óra után úgy be lennének rúgva, hogy talán még élveznék is. Komolyan.
*A tisztásra érve leugrik a lóról, hogy a kantárnál fogva vezesse tovább.*
- Persze, simán ott maradhatsz. A gazdagnegyed külső részén vettünk egy kisebb nemesi kúriát egy barátommal. De ne gondolj túl nagy pompára, inkább egy nagyobb családi háznak mondanám. Nekünk persze tökéletes, ráadásul most nincs is ott a barátom, mert egy-két hónapra elutazott. Szóval még örülnék is neki, hogy nem egyedül kell elütnöm az időt. Na mit gondolsz?
*Megáll egy kicsit egy fa árnyékában pihenni, hogy addig a lova is legeljen.*
- Elég vegyes népség. *Fordul oda a kérdésére.* Vannak kedvesebbek is, és olyanok is, akik legszívesebben egy kanál vízben fojtana meg a semmiért. Szerencse kérdése, melyiküket fogod ki.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.08.15 00:33:24, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hiba javítása.
*Ő is elneveti magát.*
- Ujjbáb? Hmm... Sajátos, de szerintem három óra után úgy be lennének rúgva, hogy talán még élveznék is. Komolyan.
*A tisztásra érve leugrik a lóról, hogy a kantárnál fogva vezesse tovább.*
- Persze, simán ott maradhatsz. A gazdagnegyed külső részén vettünk egy kisebb nemesi kúriát egy barátommal. De ne gondolj túl nagy pompára, inkább egy nagyobb családi háznak mondanám. Nekünk persze tökéletes, ráadásul most nincs is ott a barátom, mert egy-két hónapra elutazott. Szóval még örülnék is neki, hogy nem egyedül kell elütnöm az időt. Na mit gondolsz?
*Megáll egy kicsit egy fa árnyékában pihenni, hogy addig a lova is legeljen.*
- Elég vegyes népség. *Fordul oda a kérdésére.* Vannak kedvesebbek is, és olyanok is, akik legszívesebben egy kanál vízben fojtana meg a semmiért. Szerencse kérdése, melyiküket fogod ki.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.08.15 00:33:24, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hiba javítása.
5565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-10 20:33:34
Üzenet elküldve: 2017-08-10 20:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
*Edzés után, még kimelegedve nekiindul az útnak. Cél a kikötő, és még ma éjjel feljutni a hajóra. Át a tisztáson, a szántóföldeken, sietve veszi az irányt előre, új szerzeményével a hátán. Kissé fura, hogy nem egy kétszer ilyen súlyú izé lifeg a vádlijánál, de ezáltal meg is gyorsultak a léptei. Fáradtan, de még ma éjjel eléri a célját, és már a kabinjában pihenhet meg. Rohanva szeli át a tisztás füvét, hogy a szántóföldekre érve újra megpihenhessen azon a kövön, amin pár napja ült. Természetesen ha még ott van, hisz ki tudja. *
*Edzés után, még kimelegedve nekiindul az útnak. Cél a kikötő, és még ma éjjel feljutni a hajóra. Át a tisztáson, a szántóföldeken, sietve veszi az irányt előre, új szerzeményével a hátán. Kissé fura, hogy nem egy kétszer ilyen súlyú izé lifeg a vádlijánál, de ezáltal meg is gyorsultak a léptei. Fáradtan, de még ma éjjel eléri a célját, és már a kabinjában pihenhet meg. Rohanva szeli át a tisztás füvét, hogy a szántóföldekre érve újra megpihenhessen azon a kövön, amin pár napja ült. Természetesen ha még ott van, hisz ki tudja. *
5564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-09 17:23:43
Üzenet elküldve: 2017-08-09 17:23:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A rejtély újabb elemekkel bővül, lassan csordogálnak az információk, melyekből a teljes kép kilátható lesz. A kövek csak egy álca volt, pontosan úgy, ahogy Zran sejtette. Bár a jeleknek természetesen volt értelme, csak megfelelő kódolás alatt, azonban az csak általános tanácsokra vonatkozott azzal kapcsolatban, aki a szerkezetet használni szeretné. Ilyet, hogy mosson előtte kezet, törölje meg és persze tüntessen el mindenkit a környékről, mert a mágikus energiák elszabadulhatnak. Kedves és hasznos tanácsok, de sajnos kevésre jók, hisz Zrant nem segítik a föld alá. Illetve, ki tudja, hogy mennyire gyanakodhat rá az öreg a tisztáson, lehet már tervezi is az eltüntetését.*
~Ez történik, ha két nagy elme kerül egy helyre. Sajnálatos, de nem leszel okosabb nálam, bármennyi erőt gyűjtesz.~
*Persze Zran is tisztában van azzal, hogy jelenleg az öregnek megvan az otthonos, jól ismert terület előnye, így itt nem versenyezhet vele, csak máshol, hisz ott ő lesz teljesen tisztában a körülményekkel. És majd, amikor az öreg odaér... akkor Zran idesettenkedik vissza.*
~A terv kellemesen hangzik, de mi van, ha lent is őrzik? Túl nagy a bizonytalanság. Na mindegy, egyre bizonyosabb, hogy gyanakszik, így teljes feltűnés nélkül meg kell kérdeznem, hogy mit csinál itt. Ebből azt fogja hinni, hogy közöm sincs a tervéhez és a bizalmába férkőzhetek. Nem elfeledhető egy jó álca.~
*Majd ezzel meg is gondolja magát, mert mi van, ha az öreg csak arra vár, hogy a riválisa indítsa meg az első lépést.*
~Vagy mégsem. Vagy mégis?~
*Fontos a bizonytalanság látszata, legalább is látszatra. Szagra nem tud bizonytalan lenni, egyelőre.*
~Ez történik, ha két nagy elme kerül egy helyre. Sajnálatos, de nem leszel okosabb nálam, bármennyi erőt gyűjtesz.~
*Persze Zran is tisztában van azzal, hogy jelenleg az öregnek megvan az otthonos, jól ismert terület előnye, így itt nem versenyezhet vele, csak máshol, hisz ott ő lesz teljesen tisztában a körülményekkel. És majd, amikor az öreg odaér... akkor Zran idesettenkedik vissza.*
~A terv kellemesen hangzik, de mi van, ha lent is őrzik? Túl nagy a bizonytalanság. Na mindegy, egyre bizonyosabb, hogy gyanakszik, így teljes feltűnés nélkül meg kell kérdeznem, hogy mit csinál itt. Ebből azt fogja hinni, hogy közöm sincs a tervéhez és a bizalmába férkőzhetek. Nem elfeledhető egy jó álca.~
*Majd ezzel meg is gondolja magát, mert mi van, ha az öreg csak arra vár, hogy a riválisa indítsa meg az első lépést.*
~Vagy mégsem. Vagy mégis?~
*Fontos a bizonytalanság látszata, legalább is látszatra. Szagra nem tud bizonytalan lenni, egyelőre.*
5563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-08 00:43:24
Üzenet elküldve: 2017-08-08 00:43:24
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztás ezúttal is olyan, mint bármikor máskor, amit eddig itt járt. Fű, fa, virágok, nagy kaland. Azonban a mai napon egy igazán kivételes személy lovának patái gázolnak át rajta, nem másé, mint... nem, még nem nevezte el a lovat. Ellenben a ló, mint olyan, jelenleg Lorew tulajdonát képezi, aki pedig a kikötő felé tervezi a vágtát. Ígért már magának egy kis szabadságot, és lévén tanácstaggá választották, ugyan mikor lehetne nagyobb szabadsága? Legalábbis ez is egy szemléletmód.*
- Hé-hé, egy darabban akarok odaérni, csak nyugodtan *a ló láthatóan örül, hogy kiadhatja magából a sok felgyülemlett energiáját. Általában csak ez a baja, azért olyan engedetlen. Ha lefáraszthatja magát, akkor utána nyugodt, és engedelmes úgy fél órán át... Az más kérdés, hogy ezúttal egyébként lenne bőven ideje lefárasztania magát, hiszen messzire mennek, de ez a lovat nem érdekli, vagy csak nem tud még róla. Hiszen egy állat, amely nem érti az emberi beszédet. Ez bár egy megfontolandó felvetés, Lorewet nem igazán érdekli. Az ő elsődleges célja, hogy épen és egészségesen érjen oda, mégsem halhat meg egy nagytanácstag lóbalesetben.*
- Emlékszel? Legutóbb majdnem megöltünk itt egy gnómot. Ha megint ilyen őrültségeken töröd a fejed, hát felejtsd el. Hagyom, hogy futkározz, de semmi életveszély. Légy jó ló, és haladj óvatosan. Mondom óvatosan!
*Valamennyire rájött már, hogy egyébként a kantárral lehet szabályozni a ló sebességét, viszont emiatt nem mulasztja el a kellemes pillanatokat, amiket az okoz, hogy beszélhet hozzá.*
- Hé-hé, egy darabban akarok odaérni, csak nyugodtan *a ló láthatóan örül, hogy kiadhatja magából a sok felgyülemlett energiáját. Általában csak ez a baja, azért olyan engedetlen. Ha lefáraszthatja magát, akkor utána nyugodt, és engedelmes úgy fél órán át... Az más kérdés, hogy ezúttal egyébként lenne bőven ideje lefárasztania magát, hiszen messzire mennek, de ez a lovat nem érdekli, vagy csak nem tud még róla. Hiszen egy állat, amely nem érti az emberi beszédet. Ez bár egy megfontolandó felvetés, Lorewet nem igazán érdekli. Az ő elsődleges célja, hogy épen és egészségesen érjen oda, mégsem halhat meg egy nagytanácstag lóbalesetben.*
- Emlékszel? Legutóbb majdnem megöltünk itt egy gnómot. Ha megint ilyen őrültségeken töröd a fejed, hát felejtsd el. Hagyom, hogy futkározz, de semmi életveszély. Légy jó ló, és haladj óvatosan. Mondom óvatosan!
*Valamennyire rájött már, hogy egyébként a kantárral lehet szabályozni a ló sebességét, viszont emiatt nem mulasztja el a kellemes pillanatokat, amiket az okoz, hogy beszélhet hozzá.*
5562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-07 21:40:44
Üzenet elküldve: 2017-08-07 21:40:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Átutazóban//
*Most, hogy végre itt van, szinte karnyújtásnyira érzi magától a célt, már-már a kezében érzi a friss penge markolatát, ahogy megszorítja, és a bőr a markának feszül, a hangját ahogy megsuhogtatja a levegőben. Áhh! Csodálatos! Már látja a várost, bár a nap már magasan jár, erősen dél felé hajlik az idő, amikor eléri a város szélét. A folyópart, majd a temetőn és a templomkerten át, a gazdagnegyed felé tervezi venni az irányt, hogy minél előbb a kovácsműhely ajtajában állhasson, a legújabb szerzeményével a kezében. *
*Most, hogy végre itt van, szinte karnyújtásnyira érzi magától a célt, már-már a kezében érzi a friss penge markolatát, ahogy megszorítja, és a bőr a markának feszül, a hangját ahogy megsuhogtatja a levegőben. Áhh! Csodálatos! Már látja a várost, bár a nap már magasan jár, erősen dél felé hajlik az idő, amikor eléri a város szélét. A folyópart, majd a temetőn és a templomkerten át, a gazdagnegyed felé tervezi venni az irányt, hogy minél előbb a kovácsműhely ajtajában állhasson, a legújabb szerzeményével a kezében. *
5561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-07 11:32:59
Üzenet elküldve: 2017-08-07 11:32:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
~Tyű. Rohadt meleg van.~ *dől ki a tisztásra érve, mint egy darab fa. Nem mintha elfáradt volna, de kicsit megviselte a kutyagolás a perszelő szántókon át ebben a hőségben. Kész szerencse, hogy köpenye amolyan légáteresztő és nem sül meg benne. Bűvös holmija télen melegen tartja, de ilyenkor meg olyan, mintha hűvös lenne benne. Nem véletlenül adott hát ki érte oly sok pénzt, tényleg minőségi holmi.
Végül felül, előveszi kulacsát és mohón önti le torkán az éltető, hűsítő vizet. Kicsit megpihen itt, mielőtt tovább állna és összeszedi gondolatait, hogy hogyan is intézze el a dolgot. Több opció van, sokféle lehetőséggel mint eljárásilag, mint stílusilag. Kérdés, hogy vajon melyikkel állítson oda? Ez is a feladata része, hogy ezt kitalálja. Nem okozhat csalódást Teysusnak, mert aligha kaphat második esélyt istenétől. Sa'Tereth biztosan nem adna, bár ott van Horxagor esete, ahol bizony munkálkodik egy második esély.*
~Az egyensúly. Teysus adta, elvette. Mondta nekem a bábmester. Szóval 1-1.~
Végül felül, előveszi kulacsát és mohón önti le torkán az éltető, hűsítő vizet. Kicsit megpihen itt, mielőtt tovább állna és összeszedi gondolatait, hogy hogyan is intézze el a dolgot. Több opció van, sokféle lehetőséggel mint eljárásilag, mint stílusilag. Kérdés, hogy vajon melyikkel állítson oda? Ez is a feladata része, hogy ezt kitalálja. Nem okozhat csalódást Teysusnak, mert aligha kaphat második esélyt istenétől. Sa'Tereth biztosan nem adna, bár ott van Horxagor esete, ahol bizony munkálkodik egy második esély.*
~Az egyensúly. Teysus adta, elvette. Mondta nekem a bábmester. Szóval 1-1.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586