Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 12:35:07
Üzenet elküldve: 2025-01-03 12:35:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vagy éppen igen, látni akarja. Máskülönben miért firkálgatná állandóan. Mert, ha valamit felejteni próbál, akkor pont nem azzal tölti az idejét, hogy állandóan azt lássa viszont egy vásznon vagy papíroson. Tegnap előtt nem kellett volna hagynia, hogy elmenjen. Ahogy tegnap sem kellett volna úgy eljönnie. De nem maradt és marasztalni sem marasztalták. Amiből le tudja vonni azt a következtetést, hogy nem szeretnék látni. Persze, érthető, mert ő sem szeretné látni. Hanem látni akarja és ez nagy különbség. Bár, ha a józan eszére hallgatna, akkor már rég nem ezen gondolkodna. Mert hülyeség. Mert csak marják egymást. Bár ez sem teljesen igaz, mert valami kifacsart és jelentéktelennek tűnő módon törődtek a másikkal. Átlagosnak kinéző módon, mert ugyan mi olyan nagy dolog, hogy csomagolt ragut? Meg az, hogy lesikálták a képéről a festéket? De senkinek sem akart eddig ételt adni, ahogy senki sem vette még a fáradtságot, hogy letisztítsák róla a koszt.
A térdeit felhúzva nyög fel kínjában, ahogy a homlokát ráhajtja. Sosem érezte magát még ennyire tanácstalannak. De mi baj származhat abból, ha esetleg később meglátogatja? Mert mondjuk esetleg ott felejtette a sálat? Száj húzva simít az anyagra, majd szusszanva el is könyveli, hogy előbb haza kell vinnie letenni, mert sállal a nyakában ugye hülyén festene, ha éppen azt keresi. Igen, ez így jó lesz. Azután meg majd valahogy szóba hozza, hogy szeretné látni. Gyakran. Mindig? Sokszor. A legrosszabb, ami történhet az az, hogy Lorens elhajtja. Nagy kaland. Túléli. Nehezen, de túlteszi magát rajta. Legalább tudni fogja, hogy tényleg csak egy eldobható kendő-e.
De elhatározta. Talán nem is kéne várnia, mert ezzel a vergődéssel csak annyit ér, hogy talán feleslegesen hergeli magát. Összecsomagol és megy. Magabiztosan. Olyan magabiztosan, ami csak addig tart ki, amíg a férfi hangja meg nem üti a füleit. Érzi, hogy a hideg végigszalad a gerince mentén, hogy azután a szívébe fúródva csavarja meg azt, miközben biztosra megy és a gyomrát is görcsbe szorítja. A fejét felkapva csapja össze az ölében pihenő füzetet, amivel valószínűleg elérte azt, hogy a frissen pingált kép egy szépen elkenődött fekete pacává alakuljon. Nem baj. Legalább nem lesz bizonyíték.
Úgy mered a férfira szinte pislogás nélkül, mintha a gyerekkorában megdöglött kutyájának szelleme tért volna vissza, arra kérve, hogy még egyszer utoljára dobjon el neki egy botot.*
- Mit...
*Az ajkait összepréselve vesz mély levegőt, majd inkább a fűz felé pillant, egyenesen a gömbökre.*
- A maga módján mindegyik érdekes. Az álmoknak nagy jelentősége van, még akkor is, ha te csak annyit látsz esetleg, hogy valaki a kandalló előtt ülve az ölében pihenő macskáját simogatja.
*Ennyit a magabiztosságról. Meg arról, hogy majd szépen mindent tisztázni fog a férfival. A fűzről társalognak úgy, hogy vissza sem mer nézni rá. Az ujjaival is idegesen a füzet lapjait gyűrögeti és érzi, hogy minden porcikája meg van feszülve, mintha kész lenne menekülőre fogni vagy éppen a kivégzésére várna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vagy éppen igen, látni akarja. Máskülönben miért firkálgatná állandóan. Mert, ha valamit felejteni próbál, akkor pont nem azzal tölti az idejét, hogy állandóan azt lássa viszont egy vásznon vagy papíroson. Tegnap előtt nem kellett volna hagynia, hogy elmenjen. Ahogy tegnap sem kellett volna úgy eljönnie. De nem maradt és marasztalni sem marasztalták. Amiből le tudja vonni azt a következtetést, hogy nem szeretnék látni. Persze, érthető, mert ő sem szeretné látni. Hanem látni akarja és ez nagy különbség. Bár, ha a józan eszére hallgatna, akkor már rég nem ezen gondolkodna. Mert hülyeség. Mert csak marják egymást. Bár ez sem teljesen igaz, mert valami kifacsart és jelentéktelennek tűnő módon törődtek a másikkal. Átlagosnak kinéző módon, mert ugyan mi olyan nagy dolog, hogy csomagolt ragut? Meg az, hogy lesikálták a képéről a festéket? De senkinek sem akart eddig ételt adni, ahogy senki sem vette még a fáradtságot, hogy letisztítsák róla a koszt.
A térdeit felhúzva nyög fel kínjában, ahogy a homlokát ráhajtja. Sosem érezte magát még ennyire tanácstalannak. De mi baj származhat abból, ha esetleg később meglátogatja? Mert mondjuk esetleg ott felejtette a sálat? Száj húzva simít az anyagra, majd szusszanva el is könyveli, hogy előbb haza kell vinnie letenni, mert sállal a nyakában ugye hülyén festene, ha éppen azt keresi. Igen, ez így jó lesz. Azután meg majd valahogy szóba hozza, hogy szeretné látni. Gyakran. Mindig? Sokszor. A legrosszabb, ami történhet az az, hogy Lorens elhajtja. Nagy kaland. Túléli. Nehezen, de túlteszi magát rajta. Legalább tudni fogja, hogy tényleg csak egy eldobható kendő-e.
De elhatározta. Talán nem is kéne várnia, mert ezzel a vergődéssel csak annyit ér, hogy talán feleslegesen hergeli magát. Összecsomagol és megy. Magabiztosan. Olyan magabiztosan, ami csak addig tart ki, amíg a férfi hangja meg nem üti a füleit. Érzi, hogy a hideg végigszalad a gerince mentén, hogy azután a szívébe fúródva csavarja meg azt, miközben biztosra megy és a gyomrát is görcsbe szorítja. A fejét felkapva csapja össze az ölében pihenő füzetet, amivel valószínűleg elérte azt, hogy a frissen pingált kép egy szépen elkenődött fekete pacává alakuljon. Nem baj. Legalább nem lesz bizonyíték.
Úgy mered a férfira szinte pislogás nélkül, mintha a gyerekkorában megdöglött kutyájának szelleme tért volna vissza, arra kérve, hogy még egyszer utoljára dobjon el neki egy botot.*
- Mit...
*Az ajkait összepréselve vesz mély levegőt, majd inkább a fűz felé pillant, egyenesen a gömbökre.*
- A maga módján mindegyik érdekes. Az álmoknak nagy jelentősége van, még akkor is, ha te csak annyit látsz esetleg, hogy valaki a kandalló előtt ülve az ölében pihenő macskáját simogatja.
*Ennyit a magabiztosságról. Meg arról, hogy majd szépen mindent tisztázni fog a férfival. A fűzről társalognak úgy, hogy vissza sem mer nézni rá. Az ujjaival is idegesen a füzet lapjait gyűrögeti és érzi, hogy minden porcikája meg van feszülve, mintha kész lenne menekülőre fogni vagy éppen a kivégzésére várna.*
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 11:42:00
Üzenet elküldve: 2025-01-03 11:42:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem fut. Futni butaság lenne, nem? Pláne egy nő miatt. Egy nő után. Nem, nem fut. Csak hosszú, elnyújtott léptekkel, tempósan halad. A levegőt közben mélyre szívja. Már nem fáj. Épp csak mintha valami viszketne a tüdejében ott, ahol két napja még parázsként izzott valami kór. Lábai, karjai ütemesen járnak, céltudatosan halad, mint aki.. mint aki tudja, hogy mit akar? Miért, mit akar? Tőle, meg úgy egyébként is? Ha csak nő kéne neki, a városban találna minden ujjára egyet, és nem csak az ujjára, hanem máshova is. De neki nem csak nő kell. Neki Ő kell. Kell? Igen, kell. Mire? Miért? Ezekre nem tudja a választ. Talán fél is tudni.
A Tisztásra érve lelassít. Kellemetlen lenne, ha bárki is loholni látná. Bárki, aha. Bárki.. Zsebrevágja a kezét, őgyelgős, kényelmes tempóba kezd, de jobban nem is rikíthatna ki innen most. Szokott erre járni különben. Amikor a cimbikkel futnak. Tíz kör a tisztás körül, aztán berohanni az erdőbe, és ott cikázni jobbra-balra. Egyszer viccből bekötötték Kicsi Jemen szemét, és úgy futtatták be az erdőbe. Hét lépés után futott neki a legelső fának. Kiröhögték. De most nem ezért van itt.
Körbefordítja a fejét, keres. Valamit, valakit. Nem kell sokat nézelődnie. Az a narancsszínű folt jobban nem is üthetne el a Tisztás színeitől. Szusszant, mély levegőt vesz. Elindul a fűz felé, már nem siet, kényelmes tempóval megy. Ha Tiri meglátja, akkor meglátja. Legalább lesz ideje felkészülnie valami megjegyzéssel. Azokat úgy is szereti osztogatni. Nagyszájú picsa. De pont ez az egyik legizgalmasabb dolog benne.
Amikor a fűzhöz ér, még nem tudja, hogy mit mondjon. Azt sem tudja, hogy a lány észrevette-e, vagy sem. Összeszorítja az állkapcsát, próbál unott arcot erőltetni magára. Még az hiányzik, hogy Tiri rájöjjön, hogy miért van itt. Miért, miért is van itt..? A fenébe.*
- Azt mondják, *-szólal meg vontatott, unott hangon, a fűz fehér, fura bogyóit nézve, mintegy mellékesen, köszönés helyett-* hogy ha megfogod ezeket a szarokat, akkor mindenféle hülyeséget látsz. Mások álmait, állítólag. Kár, hogy kívülről nem lehet megmondani, hogy mit látnál, ha megfognál egyet. Biztos vannak jó álmok is közöttük. Meg mindenféle unalmas is, hm?
*Lepislant Tirire.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem fut. Futni butaság lenne, nem? Pláne egy nő miatt. Egy nő után. Nem, nem fut. Csak hosszú, elnyújtott léptekkel, tempósan halad. A levegőt közben mélyre szívja. Már nem fáj. Épp csak mintha valami viszketne a tüdejében ott, ahol két napja még parázsként izzott valami kór. Lábai, karjai ütemesen járnak, céltudatosan halad, mint aki.. mint aki tudja, hogy mit akar? Miért, mit akar? Tőle, meg úgy egyébként is? Ha csak nő kéne neki, a városban találna minden ujjára egyet, és nem csak az ujjára, hanem máshova is. De neki nem csak nő kell. Neki Ő kell. Kell? Igen, kell. Mire? Miért? Ezekre nem tudja a választ. Talán fél is tudni.
A Tisztásra érve lelassít. Kellemetlen lenne, ha bárki is loholni látná. Bárki, aha. Bárki.. Zsebrevágja a kezét, őgyelgős, kényelmes tempóba kezd, de jobban nem is rikíthatna ki innen most. Szokott erre járni különben. Amikor a cimbikkel futnak. Tíz kör a tisztás körül, aztán berohanni az erdőbe, és ott cikázni jobbra-balra. Egyszer viccből bekötötték Kicsi Jemen szemét, és úgy futtatták be az erdőbe. Hét lépés után futott neki a legelső fának. Kiröhögték. De most nem ezért van itt.
Körbefordítja a fejét, keres. Valamit, valakit. Nem kell sokat nézelődnie. Az a narancsszínű folt jobban nem is üthetne el a Tisztás színeitől. Szusszant, mély levegőt vesz. Elindul a fűz felé, már nem siet, kényelmes tempóval megy. Ha Tiri meglátja, akkor meglátja. Legalább lesz ideje felkészülnie valami megjegyzéssel. Azokat úgy is szereti osztogatni. Nagyszájú picsa. De pont ez az egyik legizgalmasabb dolog benne.
Amikor a fűzhöz ér, még nem tudja, hogy mit mondjon. Azt sem tudja, hogy a lány észrevette-e, vagy sem. Összeszorítja az állkapcsát, próbál unott arcot erőltetni magára. Még az hiányzik, hogy Tiri rájöjjön, hogy miért van itt. Miért, miért is van itt..? A fenébe.*
- Azt mondják, *-szólal meg vontatott, unott hangon, a fűz fehér, fura bogyóit nézve, mintegy mellékesen, köszönés helyett-* hogy ha megfogod ezeket a szarokat, akkor mindenféle hülyeséget látsz. Mások álmait, állítólag. Kár, hogy kívülről nem lehet megmondani, hogy mit látnál, ha megfognál egyet. Biztos vannak jó álmok is közöttük. Meg mindenféle unalmas is, hm?
*Lepislant Tirire.*
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-02 21:45:04
Üzenet elküldve: 2025-01-02 21:45:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Napváltás//
*Amióta Lorenstől hazament az elviselhetetlensége állítólag igencsak megsokszorozódott. Pedig nem volt vele nagy gond. Morgott mikor maga mögött hagyta a rendetlen szobát? Meglehet. A mérge nőtt miközben a negyed utcáit rótta? Az is igaz. Ahogy hazaért megbontotta a likőrt? Természetesen. A nénit is feltartotta azzal, hogy mekkora egy mocskos seggfej a férfi. Hogy öntelt és elhajította, mint egy összemocskolt kendőt. Azután lehet, hogy ivott még pár pohárkával. Amíg a néne meg nem unta és inkább felzavarta lepihenni. Még emlékszik, hogy hisztisnek nevezte. Éppen őt, akinek jogos a morgása. Reggel felébredve mégis várt. Bár utólag belegondolva igen naiv gondolat volt tőle, hogy reménykedett Lorens látogatásában. A tartozásaikat lerótták egymás felé. Ennyi volt. És mégis, mint egy hülye felvette a francos harisnyát, legurított egy pohárral a Rhéából, előkotorta az egyik kedvenc ruháját és kisétált az utcára. Az anyag finoman simul az alakjára, puha, egyszerű vászon, de mégsem az az esetlen kötött, mint amiben általában lenni szokott. Bár a tökszín most sem maradhat el, a dekoltázsát is csak a köpeny takarja valamelyest a szemek elől. A haját is megigazította, hátul összefogta egy részét és a brosst igazította bele. Így rótta az utcákat és figyelt, kutatott, mint egy hülye, de annak a pöcsnek színét sem lelte. A végén pedig hazament, de csak azért, hogy a vállára vegye a batyuját, tegyen bele egy kis kenyeret, sajtot és húst az előző napi ebédből, magához vegye a pálinkát, az egyik lepedőjét, az egyik füzetét, fekete festéket és egy vékony ecsetet és szóljon a néninek, hogy kimegy a tisztásra. Kell a friss levegő, a csend és a magány.
A hideg remélhetőleg észhez téríti. Kezdi felőrölni, hogy a napja azzal indul, hogy Lorensre gondol és így is zárul. Egyre terhesebb, hogy a gyomra folyton össze van szorulva, ha bemegy a fürdőbe, ha ránéz a növényekre vagy arra a francos asztalra.
Tudja, hogy az Álomfűz általában megnyugtatja a háborgását, így célirányosan tart is felé. Noha a béke még nem árad szét a testében, már nem olyan megterhelő mosolyogni. Főleg, mikor a fa mellé költözik, előszedi a lepedőt, amit leterít és elhelyezkedve rajta az ölébe veszi a füzetet, a festéket és az ecsetet.*
- Hülye idióta.
*Sóhajt, ahogy a combjára könyököl, állát megtámasztja az öklén és csak bökdösi az egyik üres oldalt az ecset végével, miközben szemei a fűz lombjain gyülekező fehér gyöngyöket kémlelik. Az ecset vége apránként elveszik az ajkai között, ahogy rágni kezdi azt. Végül csak ráeszi a fene, hogy húzzon a lapra pár vonalat, hogy azután száj húzva lapozzon a következőre. Míg nem már a harmadik oldalon ismétli meg ugyan ezt, hogy a végén megint ugyan azt az arcot fesse fel, amit látni sem igazán akaródzik neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Napváltás//
*Amióta Lorenstől hazament az elviselhetetlensége állítólag igencsak megsokszorozódott. Pedig nem volt vele nagy gond. Morgott mikor maga mögött hagyta a rendetlen szobát? Meglehet. A mérge nőtt miközben a negyed utcáit rótta? Az is igaz. Ahogy hazaért megbontotta a likőrt? Természetesen. A nénit is feltartotta azzal, hogy mekkora egy mocskos seggfej a férfi. Hogy öntelt és elhajította, mint egy összemocskolt kendőt. Azután lehet, hogy ivott még pár pohárkával. Amíg a néne meg nem unta és inkább felzavarta lepihenni. Még emlékszik, hogy hisztisnek nevezte. Éppen őt, akinek jogos a morgása. Reggel felébredve mégis várt. Bár utólag belegondolva igen naiv gondolat volt tőle, hogy reménykedett Lorens látogatásában. A tartozásaikat lerótták egymás felé. Ennyi volt. És mégis, mint egy hülye felvette a francos harisnyát, legurított egy pohárral a Rhéából, előkotorta az egyik kedvenc ruháját és kisétált az utcára. Az anyag finoman simul az alakjára, puha, egyszerű vászon, de mégsem az az esetlen kötött, mint amiben általában lenni szokott. Bár a tökszín most sem maradhat el, a dekoltázsát is csak a köpeny takarja valamelyest a szemek elől. A haját is megigazította, hátul összefogta egy részét és a brosst igazította bele. Így rótta az utcákat és figyelt, kutatott, mint egy hülye, de annak a pöcsnek színét sem lelte. A végén pedig hazament, de csak azért, hogy a vállára vegye a batyuját, tegyen bele egy kis kenyeret, sajtot és húst az előző napi ebédből, magához vegye a pálinkát, az egyik lepedőjét, az egyik füzetét, fekete festéket és egy vékony ecsetet és szóljon a néninek, hogy kimegy a tisztásra. Kell a friss levegő, a csend és a magány.
A hideg remélhetőleg észhez téríti. Kezdi felőrölni, hogy a napja azzal indul, hogy Lorensre gondol és így is zárul. Egyre terhesebb, hogy a gyomra folyton össze van szorulva, ha bemegy a fürdőbe, ha ránéz a növényekre vagy arra a francos asztalra.
Tudja, hogy az Álomfűz általában megnyugtatja a háborgását, így célirányosan tart is felé. Noha a béke még nem árad szét a testében, már nem olyan megterhelő mosolyogni. Főleg, mikor a fa mellé költözik, előszedi a lepedőt, amit leterít és elhelyezkedve rajta az ölébe veszi a füzetet, a festéket és az ecsetet.*
- Hülye idióta.
*Sóhajt, ahogy a combjára könyököl, állát megtámasztja az öklén és csak bökdösi az egyik üres oldalt az ecset végével, miközben szemei a fűz lombjain gyülekező fehér gyöngyöket kémlelik. Az ecset vége apránként elveszik az ajkai között, ahogy rágni kezdi azt. Végül csak ráeszi a fene, hogy húzzon a lapra pár vonalat, hogy azután száj húzva lapozzon a következőre. Míg nem már a harmadik oldalon ismétli meg ugyan ezt, hogy a végén megint ugyan azt az arcot fesse fel, amit látni sem igazán akaródzik neki.*
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-01 13:32:01
Üzenet elküldve: 2025-01-01 13:32:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
*Egy kedvesnek tűnő, apró mosollyal ránt vállat. Szerinte alapigazság, amit mondott, és bizony jobb is, ha egyetért vele a lány. Ártatlanabb ő, mint, ahogy Lanirell gondolja róla, de veszélyesebb, mint amilyennek látszik. Megfogadta magának, hogy a következő összetűzése során nem ő lesz az, aki menekül.*
- Akkor meg ne kerülj bajba! *Egyszerűsíti le a megoldást, ha semmi más, csupán az életben maradás a cél. Bár, az is tény, hogy ezt a tanácsot ő sem fogadja meg, állandóan kötéltáncot jár, egyensúlyozva a túlélhető veszély és a hatalomszerzés között.
Mikor a Polgárnegyed kerül szóba, már majdnem lelkesen fel is szólal, hogy ő is ott lakik, de az ösztönei, na meg az emlékei megakadályozzák benne. Ő a legtöbbször azért kerül bajba, mert túl sokat fecseg annak is, akinek egyáltalán nem kéne, de az utóbbi időben igyekszik változtatni ezen, és most is tartja magát hozzá.*
- A Pegazus tökéletes. Menj csak haza, majd ott találkozunk! *Az ajándékba kapott kis otthonát úgy védi a nyilvánosság elől, mintha egy rejtekhely volna. Nem kell bujdosnia senki elől, és rejtegetni valója sincs, de attól még az csak az övé, nem kell, hogy más tudjon róla. Úgyhogy más logika mentén, de ugyanarra a döntésre jut ő is, mint Lanirell.
A tisztást még együtt sétálva hagyják maguk mögött. Nori-nak a köddel sincs semmi baja, a nyomasztó, csípős hideg pedig nem, hogy ront, hanem inkább javít a hangulatán. Az újabb kérdésre felkapja a fejét.*
- Hm? Ó. A kovács készít nekem valami különlegeset. Tudod, ami segít, hogy ne kelljen futnom. Arra várok. *Szavai most is ködösebbek, mint az időjárás, de mégis egyértelmű, hogy mire gondol. Mondjuk nem is titkolni kívánja, csak az észjárása fura még mindig.*
- Akkor… egy vagy két óra múlva a Pegazusban? *kérdezi, mielőtt még elválnának útjaik.*
*Egy kedvesnek tűnő, apró mosollyal ránt vállat. Szerinte alapigazság, amit mondott, és bizony jobb is, ha egyetért vele a lány. Ártatlanabb ő, mint, ahogy Lanirell gondolja róla, de veszélyesebb, mint amilyennek látszik. Megfogadta magának, hogy a következő összetűzése során nem ő lesz az, aki menekül.*
- Akkor meg ne kerülj bajba! *Egyszerűsíti le a megoldást, ha semmi más, csupán az életben maradás a cél. Bár, az is tény, hogy ezt a tanácsot ő sem fogadja meg, állandóan kötéltáncot jár, egyensúlyozva a túlélhető veszély és a hatalomszerzés között.
Mikor a Polgárnegyed kerül szóba, már majdnem lelkesen fel is szólal, hogy ő is ott lakik, de az ösztönei, na meg az emlékei megakadályozzák benne. Ő a legtöbbször azért kerül bajba, mert túl sokat fecseg annak is, akinek egyáltalán nem kéne, de az utóbbi időben igyekszik változtatni ezen, és most is tartja magát hozzá.*
- A Pegazus tökéletes. Menj csak haza, majd ott találkozunk! *Az ajándékba kapott kis otthonát úgy védi a nyilvánosság elől, mintha egy rejtekhely volna. Nem kell bujdosnia senki elől, és rejtegetni valója sincs, de attól még az csak az övé, nem kell, hogy más tudjon róla. Úgyhogy más logika mentén, de ugyanarra a döntésre jut ő is, mint Lanirell.
A tisztást még együtt sétálva hagyják maguk mögött. Nori-nak a köddel sincs semmi baja, a nyomasztó, csípős hideg pedig nem, hogy ront, hanem inkább javít a hangulatán. Az újabb kérdésre felkapja a fejét.*
- Hm? Ó. A kovács készít nekem valami különlegeset. Tudod, ami segít, hogy ne kelljen futnom. Arra várok. *Szavai most is ködösebbek, mint az időjárás, de mégis egyértelmű, hogy mire gondol. Mondjuk nem is titkolni kívánja, csak az észjárása fura még mindig.*
- Akkor… egy vagy két óra múlva a Pegazusban? *kérdezi, mielőtt még elválnának útjaik.*
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-31 15:49:14
Üzenet elküldve: 2024-12-31 15:49:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
* Lanirell mosolya valamivel szélesebb lesz. *
- Látod, ebben egyet kell hogy értsek.
* Most már tényleg kíváncsi kiféle-miféle ez a hollónak öltözött lány. *
~ Fejvadász volna? Na, nem. Még az is lehet, hogy a másik csapatban dolgozik. Remek, egyszerűen remek. ~
* A szemébe néz és felsóhajt. Lehet, hogy Norileina kellemes, filozofikus csevelynek érzi, de Lanirell szájából csak a szimpla, földhöz ragadt gyakorlatiasság szól. *
- Nem akarok csatákat nyerni, se magasztos eszméket kergetni. Életben akarok maradni és tenni a dolgom.
* Most ő rántja meg a vállát. De ideje volt már menni. *
- A jó öreg Polgárnegyedbe.
* Azért hazáig nem szándékozik vezetni, főleg amíg nincs tisztában azzal, hogy ki is ez a lány. *
- Mit szólnál a Pegazushoz utána?
* A Kalmár nem az ő stílusa. *
- De persze előre mehetsz és megvárhatsz ott is, ha gondolod. Csak gyorsan hazaugrok és már jövök is.
* Igazság szerint ez lenne a legideálisabb. Kicsit szuggerálja, hogy erre a döntésre jusson, de ha mégsem, legfeljebb megkéri, hogy várja meg valahol és kis kerülő úton megy haza. Azért Lanirellnek is szüksége van egy olyan biztonságos, nyugodt helyre, ahol nem kell a háta mögé nézegetnie állandóan.
Amint eldöntötték mi legyen, nyugodt sétatempót vesz fel a lány oldalán. Mint egy kis kellemes, kora reggeli séta. Leszámítva a farkasordító hideget és a nyirkos ködöt, ami kezd leszállni a tájra. Nem kedveli a ködöt. Nyomasztó. A fű úgy zörög és susog a talpuk alatt a fagytól, mint a száraz őszi falevelek. *
- Említetted, hogy vársz valamire. Mi lenne az?
* Lanirell mosolya valamivel szélesebb lesz. *
- Látod, ebben egyet kell hogy értsek.
* Most már tényleg kíváncsi kiféle-miféle ez a hollónak öltözött lány. *
~ Fejvadász volna? Na, nem. Még az is lehet, hogy a másik csapatban dolgozik. Remek, egyszerűen remek. ~
* A szemébe néz és felsóhajt. Lehet, hogy Norileina kellemes, filozofikus csevelynek érzi, de Lanirell szájából csak a szimpla, földhöz ragadt gyakorlatiasság szól. *
- Nem akarok csatákat nyerni, se magasztos eszméket kergetni. Életben akarok maradni és tenni a dolgom.
* Most ő rántja meg a vállát. De ideje volt már menni. *
- A jó öreg Polgárnegyedbe.
* Azért hazáig nem szándékozik vezetni, főleg amíg nincs tisztában azzal, hogy ki is ez a lány. *
- Mit szólnál a Pegazushoz utána?
* A Kalmár nem az ő stílusa. *
- De persze előre mehetsz és megvárhatsz ott is, ha gondolod. Csak gyorsan hazaugrok és már jövök is.
* Igazság szerint ez lenne a legideálisabb. Kicsit szuggerálja, hogy erre a döntésre jusson, de ha mégsem, legfeljebb megkéri, hogy várja meg valahol és kis kerülő úton megy haza. Azért Lanirellnek is szüksége van egy olyan biztonságos, nyugodt helyre, ahol nem kell a háta mögé nézegetnie állandóan.
Amint eldöntötték mi legyen, nyugodt sétatempót vesz fel a lány oldalán. Mint egy kis kellemes, kora reggeli séta. Leszámítva a farkasordító hideget és a nyirkos ködöt, ami kezd leszállni a tájra. Nem kedveli a ködöt. Nyomasztó. A fű úgy zörög és susog a talpuk alatt a fagytól, mint a száraz őszi falevelek. *
- Említetted, hogy vársz valamire. Mi lenne az?
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:49:57
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:49:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
*Egészen furcsán érzi most magát. A számára gyönyörű, fagyott pokolban beszélget valakivel. Csak úgy. Nem istenekről, nem problémákról, nem arról, hogy mennyire borzasztó minden, hanem csak úgy. Bár, a menekülés témája már súrolja a komolyság határát, mégis jól esik neki ez a spontán kialakult diskurzus.*
- Hát… na. Az életben maradáshoz valóban hasznos a futás. Főleg, ha ami elől futsz, az meg el akarja venni tőled. De akkor is, a legjobban azzal hosszabbítod meg az életed, ha az, ami üldöz, már nem tud futni. *Ártatlanul ránt vállat. A szavai mögött mélyebb tartalom rejlik még annál is, mint amit ő mögé gondol, mégis olyan egyszerűséggel mondja el, mintha csak valami olyasmit mondana, hogy a futás jót tesz az egészségnek.
Lanirell szavai még rá is erősítenek az övéire, így azokra egyetértően, határozottan bólint.*
- Ez igaz, de a futással akkor is csak időt nyersz, nem csatát. *Anélkül sikerül majdnem belebonyolódniuk ebbe a már-már filozofikus, mégis életszerű téma ecsetelgetésébe, hogy nem is tudják, mennyire hasonló cipőben járnak, még akkor is, ha maga az út, amin járnak az különbözik.
A meghívásra adott válaszán egy kicsit gondolkozik, de végül elmosolyodik.*
- Veled. Miért ne? Nekem most úgysincs semmi más dolgom, mint várni. *Az sem sejti, hogy a pengékkel való kapcsolatuk is hasonló. Ő maga sem menne nélkülük sehová, és amire most vár, az is egy újabb, hatékony eszköz, amivel, ha szükséges, el tudja majd érni, hogy ne tudjanak utána futni, ám Nori-nak más indíttatásai is vannak. Azt sem akarja hagyni, hogy előle fussanak el.*
- Hová megyünk? *kérdezi végül.*
*Egészen furcsán érzi most magát. A számára gyönyörű, fagyott pokolban beszélget valakivel. Csak úgy. Nem istenekről, nem problémákról, nem arról, hogy mennyire borzasztó minden, hanem csak úgy. Bár, a menekülés témája már súrolja a komolyság határát, mégis jól esik neki ez a spontán kialakult diskurzus.*
- Hát… na. Az életben maradáshoz valóban hasznos a futás. Főleg, ha ami elől futsz, az meg el akarja venni tőled. De akkor is, a legjobban azzal hosszabbítod meg az életed, ha az, ami üldöz, már nem tud futni. *Ártatlanul ránt vállat. A szavai mögött mélyebb tartalom rejlik még annál is, mint amit ő mögé gondol, mégis olyan egyszerűséggel mondja el, mintha csak valami olyasmit mondana, hogy a futás jót tesz az egészségnek.
Lanirell szavai még rá is erősítenek az övéire, így azokra egyetértően, határozottan bólint.*
- Ez igaz, de a futással akkor is csak időt nyersz, nem csatát. *Anélkül sikerül majdnem belebonyolódniuk ebbe a már-már filozofikus, mégis életszerű téma ecsetelgetésébe, hogy nem is tudják, mennyire hasonló cipőben járnak, még akkor is, ha maga az út, amin járnak az különbözik.
A meghívásra adott válaszán egy kicsit gondolkozik, de végül elmosolyodik.*
- Veled. Miért ne? Nekem most úgysincs semmi más dolgom, mint várni. *Az sem sejti, hogy a pengékkel való kapcsolatuk is hasonló. Ő maga sem menne nélkülük sehová, és amire most vár, az is egy újabb, hatékony eszköz, amivel, ha szükséges, el tudja majd érni, hogy ne tudjanak utána futni, ám Nori-nak más indíttatásai is vannak. Azt sem akarja hagyni, hogy előle fussanak el.*
- Hová megyünk? *kérdezi végül.*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:10:18
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:10:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
* A nyújtott keze a levegőben marad. Türelmesen vár, kedvesen mosolyogva. Még egy kínzó pillanatig vár, majd a mosolya széle kissé lekonyul, és homlokráncolva leereszti a kezét. *
~ Hát jó. ~
* Nem gondol egyből olyasmire, hogy az illető direkt akarna udvariatlan lenni. Biztos valami más oka van a gesztus figyelmen kívül hagyásának. Például, tegyük fel... Undok viszkető nyavalya. *
- Áh, szimplán gyakorlatias vagyok. A futással, önző módon szeretném meghosszabbítani létezésemet a világban. Ha érted.
* A lány nyíltsága meglepi. Ezen mosolyognia kell. *
- Én is többször, mint terveztem.
* Feleli összevont szemöldökkel. Pislogva mered Norileinára. Meglepődik a szavain. Aztán meglepődik rajta, hogy meglepődött. Mikor lett ilyen cinikus? *
- Nos, ez tényleg nemes és bátor gondolat. A magam részéről úgy vagyok, hogy inkább a biztosra megyek. Ráadásul nem egyszer, nem kétszer sikerült előnyösebb helyzetbe juttatnom magam egy kis menekülés után.
~ Hja, nehéz az élet. ~
* Megáll a távolodásban. *
- Azt hiszem, átöltözöm otthon. Utána valószínűleg rám férne egy ital.
* Rápillant a másikra. Kedvesnek tűnik. Elhívja? Ha bizonytalanok vagyunk, legyünk udvariasak. *
- Velem tartasz?
* Le akarja már végre venni ezt a ruhát, és valami olyasmibe bújni, amibe belefér az összes fegyvere és el is rejti azokat. Csak egy fogadóba készül. Nem valószínű, hogy szüksége lesz rájuk, de megnyugtató érzés, mintha a kedvenc játékállatait szorítaná magához. *
* A nyújtott keze a levegőben marad. Türelmesen vár, kedvesen mosolyogva. Még egy kínzó pillanatig vár, majd a mosolya széle kissé lekonyul, és homlokráncolva leereszti a kezét. *
~ Hát jó. ~
* Nem gondol egyből olyasmire, hogy az illető direkt akarna udvariatlan lenni. Biztos valami más oka van a gesztus figyelmen kívül hagyásának. Például, tegyük fel... Undok viszkető nyavalya. *
- Áh, szimplán gyakorlatias vagyok. A futással, önző módon szeretném meghosszabbítani létezésemet a világban. Ha érted.
* A lány nyíltsága meglepi. Ezen mosolyognia kell. *
- Én is többször, mint terveztem.
* Feleli összevont szemöldökkel. Pislogva mered Norileinára. Meglepődik a szavain. Aztán meglepődik rajta, hogy meglepődött. Mikor lett ilyen cinikus? *
- Nos, ez tényleg nemes és bátor gondolat. A magam részéről úgy vagyok, hogy inkább a biztosra megyek. Ráadásul nem egyszer, nem kétszer sikerült előnyösebb helyzetbe juttatnom magam egy kis menekülés után.
~ Hja, nehéz az élet. ~
* Megáll a távolodásban. *
- Azt hiszem, átöltözöm otthon. Utána valószínűleg rám férne egy ital.
* Rápillant a másikra. Kedvesnek tűnik. Elhívja? Ha bizonytalanok vagyunk, legyünk udvariasak. *
- Velem tartasz?
* Le akarja már végre venni ezt a ruhát, és valami olyasmibe bújni, amibe belefér az összes fegyvere és el is rejti azokat. Csak egy fogadóba készül. Nem valószínű, hogy szüksége lesz rájuk, de megnyugtató érzés, mintha a kedvenc játékállatait szorítaná magához. *
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:29:22
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:29:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
*A pengék egyelőre csak dísznek vannak, de az egészen biztos, hogy ha hasonló szituációba kerülne, mint a legutóbb, akkor nem maradnának azok. Szerencsére Lanirell, akinek most már a nevét is tudja, nem annyira túlzóan kedves, hogy gyanakodnia kelljen.
A neki nyújtott kezet nem fogadja el. Nem azért, mert illetlen volna, csak fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele. Őt senki sem tanította meg az ilyesfajta, társadalomban bevett szokásokra, mint a kézfogás.*
- Úgy. *Gyönyörű és fagyos. Erre egy bólintással helyesel. Hogy a nő egyetért vele vagy sem, az talán mellékes is, de a következő magyarázatából legalább a szándékairól többet megtudhat.*
- Miért, kinek kell bizonyítanod, hogy nem vagy lusta? Ha csak magadnak, akkor nem mindegy? *Vállat is ránt, mert szerinte az ilyen ítéleteknek nincs helye. Így is túl sok benne a megfelelési kényszer mások iránt, nem akarna még újabbakat állítani saját magának.*
- Azt mondtad, nem menekültél semmi elől. Én már igen. *Ennyit fűz hozzá a dicsérethez, megmagyarázva ezzel, hogy ő miért bírja ilyen jól a futást. A következő kérdésre viszont hirtelen nem tudja, hogy mit válaszoljon. Illetve de, tudja, csak még olyan furcsa neki, hogy a helyes válasz olyan, amiről sosem gondolta volna, hogy egyszer tényleg az lesz.*
- Igen, a városban *bólint őszinte örömmel a szemeiben, hisz most már neki is van otthona, saját otthona.
Ami a következőket illeti, Nori kissé értetlenül billenti oldalra a fejét. Ő még mindig nem érzi ekkora ellenségnek a hideget.*
- Ne figyelj oda rá! *adja tanácsként.* Amúgy meg… futással egyébként sem lehet megnyerni egy csatát, csak elodázni a vereséget. *Ismét vállat ránt. Nem is tudja, mekkora igazság az, amit mondott. Egy harcot csak a bátrak nyerhetnek meg, azok, akik nem futnak el, legyen szó vérre menő küzdelemről, vagy a lélek nagy harcairól.*
- És, merre mész? *kérdezi. Nem igényelte eddig a társaságot, de most, hogy van neki, nem akar elszakadni tőle.*
*A pengék egyelőre csak dísznek vannak, de az egészen biztos, hogy ha hasonló szituációba kerülne, mint a legutóbb, akkor nem maradnának azok. Szerencsére Lanirell, akinek most már a nevét is tudja, nem annyira túlzóan kedves, hogy gyanakodnia kelljen.
A neki nyújtott kezet nem fogadja el. Nem azért, mert illetlen volna, csak fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele. Őt senki sem tanította meg az ilyesfajta, társadalomban bevett szokásokra, mint a kézfogás.*
- Úgy. *Gyönyörű és fagyos. Erre egy bólintással helyesel. Hogy a nő egyetért vele vagy sem, az talán mellékes is, de a következő magyarázatából legalább a szándékairól többet megtudhat.*
- Miért, kinek kell bizonyítanod, hogy nem vagy lusta? Ha csak magadnak, akkor nem mindegy? *Vállat is ránt, mert szerinte az ilyen ítéleteknek nincs helye. Így is túl sok benne a megfelelési kényszer mások iránt, nem akarna még újabbakat állítani saját magának.*
- Azt mondtad, nem menekültél semmi elől. Én már igen. *Ennyit fűz hozzá a dicsérethez, megmagyarázva ezzel, hogy ő miért bírja ilyen jól a futást. A következő kérdésre viszont hirtelen nem tudja, hogy mit válaszoljon. Illetve de, tudja, csak még olyan furcsa neki, hogy a helyes válasz olyan, amiről sosem gondolta volna, hogy egyszer tényleg az lesz.*
- Igen, a városban *bólint őszinte örömmel a szemeiben, hisz most már neki is van otthona, saját otthona.
Ami a következőket illeti, Nori kissé értetlenül billenti oldalra a fejét. Ő még mindig nem érzi ekkora ellenségnek a hideget.*
- Ne figyelj oda rá! *adja tanácsként.* Amúgy meg… futással egyébként sem lehet megnyerni egy csatát, csak elodázni a vereséget. *Ismét vállat ránt. Nem is tudja, mekkora igazság az, amit mondott. Egy harcot csak a bátrak nyerhetnek meg, azok, akik nem futnak el, legyen szó vérre menő küzdelemről, vagy a lélek nagy harcairól.*
- És, merre mész? *kérdezi. Nem igényelte eddig a társaságot, de most, hogy van neki, nem akar elszakadni tőle.*
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-29 17:39:47
Üzenet elküldve: 2024-12-29 17:39:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
* Nem kerüli el a figyelmét a másik mozdulata. Pengék. Ennyit az üldözési mániáról. Beszéd közben végig azokon tartja a szemét. Az élük egyre nagyobb lett. Illúzió, de minél tovább bámulunk egy fegyvert, az egyre fontosabbnak kezd tűnni. Ha nem a kés megfelelő végén vagyunk. *
- Vagy úgy...
* Egy kicsit tanácstalanul álldogál. Most erre mi a frászt kellene mondania? Akkor már legyen udvarias. *
- Lanirell.
* Még kezet is nyújt. Azért vigyázva. *
- Szóval gyönyörű, meg fagyos.
* Körülpillant a rideg, döglött tájon. Na, mindegy. *
- Én csak az edzés miatt dugtam ki a hátsóm, ebben az ítéletidőben. Ha kifogásnak használnám a rossz időt, még azt kellene hinnem magamról, hogy ellustultam.
* Vigyorog. *
- Ha verseny, ha nem, egész jó a tempód.
* Kedvesen mosolyog hozzá. *
- Errefelé élsz?
* Érdeklődik udvariasan, kíváncsian. Még nem látta, pedig tagadhatatlanul feltűnő jelenség ezzel a sok festékkel. Amolyan Végzett Asszonya-módon. Lanirell maga nem sokat adott az ilyesmire. Pedig ha megerőltetné magát, talán még hasonlítanának is. Talán. Ennyire azért nem sértené meg Norileinát. Különben is, a lány a gyors sprint után se tűnik egy kicsikét sem csapzottnak, nem úgy, mint valószínűleg ő. A korábban összegyűlt izzadtság úgy érzi, lassan ráfagy a testére. Az élet olyan igazságtalan. *
- A magam részéről azt hiszem mára befejeztem a futást. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én lassan idefagyok.
* Fázósan összerázkódik, és nekilát egy helyben toporogni. Időközben feltámadt a szél, és most kíméletlenül ostromolja a futáshoz kényelmesen, ácsorgáshoz viszont kissé alulöltözött Lanirellt. *
- Visszafordulok. Neked sem kellene sokáig kint fagyoskodnod.
* Anyáskodik egy sort, majd a karjait maga köré fonja. *
* Nem kerüli el a figyelmét a másik mozdulata. Pengék. Ennyit az üldözési mániáról. Beszéd közben végig azokon tartja a szemét. Az élük egyre nagyobb lett. Illúzió, de minél tovább bámulunk egy fegyvert, az egyre fontosabbnak kezd tűnni. Ha nem a kés megfelelő végén vagyunk. *
- Vagy úgy...
* Egy kicsit tanácstalanul álldogál. Most erre mi a frászt kellene mondania? Akkor már legyen udvarias. *
- Lanirell.
* Még kezet is nyújt. Azért vigyázva. *
- Szóval gyönyörű, meg fagyos.
* Körülpillant a rideg, döglött tájon. Na, mindegy. *
- Én csak az edzés miatt dugtam ki a hátsóm, ebben az ítéletidőben. Ha kifogásnak használnám a rossz időt, még azt kellene hinnem magamról, hogy ellustultam.
* Vigyorog. *
- Ha verseny, ha nem, egész jó a tempód.
* Kedvesen mosolyog hozzá. *
- Errefelé élsz?
* Érdeklődik udvariasan, kíváncsian. Még nem látta, pedig tagadhatatlanul feltűnő jelenség ezzel a sok festékkel. Amolyan Végzett Asszonya-módon. Lanirell maga nem sokat adott az ilyesmire. Pedig ha megerőltetné magát, talán még hasonlítanának is. Talán. Ennyire azért nem sértené meg Norileinát. Különben is, a lány a gyors sprint után se tűnik egy kicsikét sem csapzottnak, nem úgy, mint valószínűleg ő. A korábban összegyűlt izzadtság úgy érzi, lassan ráfagy a testére. Az élet olyan igazságtalan. *
- A magam részéről azt hiszem mára befejeztem a futást. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én lassan idefagyok.
* Fázósan összerázkódik, és nekilát egy helyben toporogni. Időközben feltámadt a szél, és most kíméletlenül ostromolja a futáshoz kényelmesen, ácsorgáshoz viszont kissé alulöltözött Lanirellt. *
- Visszafordulok. Neked sem kellene sokáig kint fagyoskodnod.
* Anyáskodik egy sort, majd a karjait maga köré fonja. *
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:38:17
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:38:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
*Lanirell megérzése nem csal, Nori valóban őt követi, csak nem olyan régóta, és az oka is sokkal prózaibb annál, mintsem azt a paranoia vagy a beteges üldözési mánia sugallná. Egyszerűen érdekli, hogy ki lehet az, aki hozzá hasonlóan ezt a cudar, fagyos időt választotta arra, hogy idekint bóklásszon.*
- Semmi elől… *sejtelmesen elvigyorodik az orra alatt. Akkor meg mi a fenének fut? Nem kérdezi meg, inkább úgy dönt, hogy csatlakozik a játékhoz, így hamarosan egy spontán futóverseny alakul ki kettőjük közt. Végül ő ér először a tisztásra, ahol megáll, és a térdeire támaszkodva fújja ki magát. Miután rendeződik a légzése, újra kiegyenesedik, és érdeklődve néz bele az övéhez hasonló, bár valamivel sötétebb, barna szemekbe.*
- Nyertem *helyesel halvány vigyorral a szája szélén. Nem bízik meg a nőben, mégis csak idegen. Amúgy is, mikor legutóbb ismeretlennel találkozott a tisztáson, annak egészen csúnya vége lett. Mindkét karját csípőre teszi, de úgy, hogy a mozdulattal félretolja az övét takaró köpenyt. Így már jól látszanak a derekára erősített pengék is. Nem fél felfedni őket, hisz a legerősebb ütőkártyája valójában a szemnek láthatatlan. A miheztartás végett azonban egyáltalán nem baj, ha a másik látja, hogy van nála fegyver.*
- Hogy? *kérdez vissza.* Én? Csak az én tetszésemnek tökéletes ez az időjárás, ezért gondoltam, sétálok egyet. Aztán te belerondítottál. *Mutat is a vele szemben állóra, de azt ő is érzi, hogy amit mondott, az további magyarázatra szorul.*
- Az enyém volt ez az egész, gyönyörű, sötét, fagyos világ, aztán hirtelen megjelentél. Nem baj, jut belőle neked is.
*Tekintetével követi a lány mozdulatait, míg ő a fának dőlve meg nem áll. A győzelem témáját újra hallva már szélesebben vigyorodik el, de válaszképp csak legyint rá egyet.*
- Ugyan, kit érdekel? Ez nem egy olyan helyzet volt, ahol számít, hogy ki nyert. Norileina vagyok. Te ki vagy? *Nem udvariasságból mutatkozik be, továbbra is a kíváncsiság hajtja.*
*Lanirell megérzése nem csal, Nori valóban őt követi, csak nem olyan régóta, és az oka is sokkal prózaibb annál, mintsem azt a paranoia vagy a beteges üldözési mánia sugallná. Egyszerűen érdekli, hogy ki lehet az, aki hozzá hasonlóan ezt a cudar, fagyos időt választotta arra, hogy idekint bóklásszon.*
- Semmi elől… *sejtelmesen elvigyorodik az orra alatt. Akkor meg mi a fenének fut? Nem kérdezi meg, inkább úgy dönt, hogy csatlakozik a játékhoz, így hamarosan egy spontán futóverseny alakul ki kettőjük közt. Végül ő ér először a tisztásra, ahol megáll, és a térdeire támaszkodva fújja ki magát. Miután rendeződik a légzése, újra kiegyenesedik, és érdeklődve néz bele az övéhez hasonló, bár valamivel sötétebb, barna szemekbe.*
- Nyertem *helyesel halvány vigyorral a szája szélén. Nem bízik meg a nőben, mégis csak idegen. Amúgy is, mikor legutóbb ismeretlennel találkozott a tisztáson, annak egészen csúnya vége lett. Mindkét karját csípőre teszi, de úgy, hogy a mozdulattal félretolja az övét takaró köpenyt. Így már jól látszanak a derekára erősített pengék is. Nem fél felfedni őket, hisz a legerősebb ütőkártyája valójában a szemnek láthatatlan. A miheztartás végett azonban egyáltalán nem baj, ha a másik látja, hogy van nála fegyver.*
- Hogy? *kérdez vissza.* Én? Csak az én tetszésemnek tökéletes ez az időjárás, ezért gondoltam, sétálok egyet. Aztán te belerondítottál. *Mutat is a vele szemben állóra, de azt ő is érzi, hogy amit mondott, az további magyarázatra szorul.*
- Az enyém volt ez az egész, gyönyörű, sötét, fagyos világ, aztán hirtelen megjelentél. Nem baj, jut belőle neked is.
*Tekintetével követi a lány mozdulatait, míg ő a fának dőlve meg nem áll. A győzelem témáját újra hallva már szélesebben vigyorodik el, de válaszképp csak legyint rá egyet.*
- Ugyan, kit érdekel? Ez nem egy olyan helyzet volt, ahol számít, hogy ki nyert. Norileina vagyok. Te ki vagy? *Nem udvariasságból mutatkozik be, továbbra is a kíváncsiság hajtja.*
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-29 14:03:04
Üzenet elküldve: 2024-12-29 14:03:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
* Na persze, ha a nyomodban loholó orkokról, vagy harcedzett elfekről van szó, rohadtul nem segítene plusz hatvan kiló színtiszta izom sem. Még a gyerekorkok is fél kézzel ki tudnak nyomni fekve egy embert. Úgyhogy Lanirell súlycsoporton aluli. Már hozzászokott.
Mögötte van az első egy mérföld. Mindig az fáj a legjobban. Két mérföld kell, hogy meggyőzze a testét: Lanirellt nem tudja lebeszélni erről a hülyeségről.
Átvág az úton, hogy kikerüljön egy sötét ruhás alakot. Rengeteg apró, dértől fagyott bokor. Felbukkan egy lombját vesztett tölgy. Ez az út felezőpontja. Két mérföld. Fürgének és izmosnak érzi magát, mintha örökké tudna futni, feltéve, hogy nem kell túl gyorsan. Arra koncentrál, hogy a mozgó testével áttörjön a metsző hidegen, és ritmusban maradjon. Majd észreveszi a nőt.
Nem akar vészmadár lenni, de ez a nő mintha utána futna. Hunyorogva hátranéz. Pár méterrel mögötte, a magas szilfa törzsénél jár. Nem próbál rejtőzködni. Viszont köpeny van rajta, azt pedig nem békés kocogáshoz tervezték az holtbiztos. *
~ Mióta követ? Mintha őt kerültem volna ki az előbb. ~
* A paranoia az úr mindenek fölött. Futás közben az egyik kését a markába szorítja. *
- Hogy, mi? Semmi elől.
* Pislog meglepetten. A nő nem támad rá, vagy hasonló. Az üldözési mánia egy rosszindulatú betegség. *
- Futás!
* Sőt, még le is sprinteli őt. Hátrasandít, de más nem követte. Még pár lépést tesz, míg elteszi a kést, majd elindul utána. Sötétruhás Nő kényelmesen lehagyja. Engedi neki. Túl kíváncsi. Abbahagyja a futást és lassan poroszkálva éri utól a tisztáson. *
- Nyertél, azt hiszem.
* Szusszanja. Mereven megáll mellette. Küzd a késztetés ellen, hogy a kezével a kése után nyúlkáljon, de hát az nem méltó egy kőkemény fejvadászhoz, ugye? *
- Mi járatban?
* Kérdezi és végigméri a másikat. Nem látszik nála sokkal nagyobbnak, de attól még érheti meglepetés. Reméli, nem kell letesztelni az elméletét. Nekihátrál egy fatörzsnek, hogy fújjon egy keveset. Megnyalja az ajkát, mielőtt megszólal. *
- Csak azért nyertél, mert hagytalak.
* Elvigyorodik, fontosnak tartja ezt megjegyezni. *
A hozzászólás írója (Lanirell Blaven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.29 14:04:56
* Na persze, ha a nyomodban loholó orkokról, vagy harcedzett elfekről van szó, rohadtul nem segítene plusz hatvan kiló színtiszta izom sem. Még a gyerekorkok is fél kézzel ki tudnak nyomni fekve egy embert. Úgyhogy Lanirell súlycsoporton aluli. Már hozzászokott.
Mögötte van az első egy mérföld. Mindig az fáj a legjobban. Két mérföld kell, hogy meggyőzze a testét: Lanirellt nem tudja lebeszélni erről a hülyeségről.
Átvág az úton, hogy kikerüljön egy sötét ruhás alakot. Rengeteg apró, dértől fagyott bokor. Felbukkan egy lombját vesztett tölgy. Ez az út felezőpontja. Két mérföld. Fürgének és izmosnak érzi magát, mintha örökké tudna futni, feltéve, hogy nem kell túl gyorsan. Arra koncentrál, hogy a mozgó testével áttörjön a metsző hidegen, és ritmusban maradjon. Majd észreveszi a nőt.
Nem akar vészmadár lenni, de ez a nő mintha utána futna. Hunyorogva hátranéz. Pár méterrel mögötte, a magas szilfa törzsénél jár. Nem próbál rejtőzködni. Viszont köpeny van rajta, azt pedig nem békés kocogáshoz tervezték az holtbiztos. *
~ Mióta követ? Mintha őt kerültem volna ki az előbb. ~
* A paranoia az úr mindenek fölött. Futás közben az egyik kését a markába szorítja. *
- Hogy, mi? Semmi elől.
* Pislog meglepetten. A nő nem támad rá, vagy hasonló. Az üldözési mánia egy rosszindulatú betegség. *
- Futás!
* Sőt, még le is sprinteli őt. Hátrasandít, de más nem követte. Még pár lépést tesz, míg elteszi a kést, majd elindul utána. Sötétruhás Nő kényelmesen lehagyja. Engedi neki. Túl kíváncsi. Abbahagyja a futást és lassan poroszkálva éri utól a tisztáson. *
- Nyertél, azt hiszem.
* Szusszanja. Mereven megáll mellette. Küzd a késztetés ellen, hogy a kezével a kése után nyúlkáljon, de hát az nem méltó egy kőkemény fejvadászhoz, ugye? *
- Mi járatban?
* Kérdezi és végigméri a másikat. Nem látszik nála sokkal nagyobbnak, de attól még érheti meglepetés. Reméli, nem kell letesztelni az elméletét. Nekihátrál egy fatörzsnek, hogy fújjon egy keveset. Megnyalja az ajkát, mielőtt megszólal. *
- Csak azért nyertél, mert hagytalak.
* Elvigyorodik, fontosnak tartja ezt megjegyezni. *
A hozzászólás írója (Lanirell Blaven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.29 14:04:56
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-29 10:28:21
Üzenet elküldve: 2024-12-29 10:28:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
*Jéghideg szél, fagy, borult égbolt. Épeszű ember ilyen időben nem hagyja el az otthonát, de az ő lelkivilágához pont illik az ilyesfajta időjárás. Szeret ilyenkor sétálni, megnyugtatja a látszólag kihalt világ. Élvezi belélegezni a fagyos levegőt, mert az frissebbnek tűnik, mint bármikor máskor. Hogy fázik-e? Persze, de kibírja. Élete kezd végre jól alakulni Arthenior-ban, hála barátnőjének és az új otthonának, de annakidején rengeteget volt kénytelen fázni, megszokta már. Ez az élmény, hogy érzésre az övé az egész világ, egyébként is bőven megér néhány lefagyott végtagot.
Szóval, ilyen hidegben csak a hozzá hasonló bolondok járkálnak idekint, éppen ezért furcsállja, mikor a tisztásra vezető úton elfut mellette valaki, de legalább annyira fel is kelti az érdeklődését. Ha ugyanannyira szereti a telet, mint ő, akkor rossz társaság nem lehet. Már csak arra kíváncsi, hogy vajon miért fut ennyire? A nő után iramodik hát, hogy kiderítse. Egy kicsit jobban meg kell dolgoztatnia a lábait, hogy utolérje, de végül sikerül, így a számára idegen mellett balra tűnik fel a látóterében.*
- Mi elől menekülsz ennyire? *szegezi neki a kérdést köszönés nélkül, miközben felveszi a lány tempóját, így már együtt kocognak előre.
Nori nem tervezett ilyesmit, nem is futáshoz van öltözve. Csoda, hogy a hosszú, fekete, jó meleg köpenye nem akad bele semmibe, ami alatt fegyverei rejtve maradnak, csak a kardja markolata mutatja meg magát, ahogy kilátszik köpeny alól. A bakancsban sem túl kényelmes futni, ahogy a szoros bőrvért sem épp alkalmas edzésre, de emiatt sem panaszkodik. Harc közben is kényszerülhet futásra.*
- Verseny a tisztásig? *elvigyorodik, és a választ meg sem várva gyorsítani kezd, szert téve némi előnyre, és meg sem áll, míg a fák közül kiérve meg nem pillantja a szabad égboltot.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.29 10:31:10
*Jéghideg szél, fagy, borult égbolt. Épeszű ember ilyen időben nem hagyja el az otthonát, de az ő lelkivilágához pont illik az ilyesfajta időjárás. Szeret ilyenkor sétálni, megnyugtatja a látszólag kihalt világ. Élvezi belélegezni a fagyos levegőt, mert az frissebbnek tűnik, mint bármikor máskor. Hogy fázik-e? Persze, de kibírja. Élete kezd végre jól alakulni Arthenior-ban, hála barátnőjének és az új otthonának, de annakidején rengeteget volt kénytelen fázni, megszokta már. Ez az élmény, hogy érzésre az övé az egész világ, egyébként is bőven megér néhány lefagyott végtagot.
Szóval, ilyen hidegben csak a hozzá hasonló bolondok járkálnak idekint, éppen ezért furcsállja, mikor a tisztásra vezető úton elfut mellette valaki, de legalább annyira fel is kelti az érdeklődését. Ha ugyanannyira szereti a telet, mint ő, akkor rossz társaság nem lehet. Már csak arra kíváncsi, hogy vajon miért fut ennyire? A nő után iramodik hát, hogy kiderítse. Egy kicsit jobban meg kell dolgoztatnia a lábait, hogy utolérje, de végül sikerül, így a számára idegen mellett balra tűnik fel a látóterében.*
- Mi elől menekülsz ennyire? *szegezi neki a kérdést köszönés nélkül, miközben felveszi a lány tempóját, így már együtt kocognak előre.
Nori nem tervezett ilyesmit, nem is futáshoz van öltözve. Csoda, hogy a hosszú, fekete, jó meleg köpenye nem akad bele semmibe, ami alatt fegyverei rejtve maradnak, csak a kardja markolata mutatja meg magát, ahogy kilátszik köpeny alól. A bakancsban sem túl kényelmes futni, ahogy a szoros bőrvért sem épp alkalmas edzésre, de emiatt sem panaszkodik. Harc közben is kényszerülhet futásra.*
- Verseny a tisztásig? *elvigyorodik, és a választ meg sem várva gyorsítani kezd, szert téve némi előnyre, és meg sem áll, míg a fák közül kiérve meg nem pillantja a szabad égboltot.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.29 10:31:10
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-28 22:50:34
Üzenet elküldve: 2024-12-28 22:50:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Futáshoz öltözik fel. A szokásos öltözéke helyett egyszerű nadrágot, laza ujjast vesz magára, mellőzve a bőrvértet meg az egyéb szoros hacukákat, amik csak zavarnák a mozgásban. Azért a késeit magával viszi, a derekára erősítve. Próbálta kitalálni, hogyan vihetné magával a hosszabb tőrét, de sehogy sem ment. Nem tudna egy ilyen nagy arzenált kocogni vinni. Döntések, döntések. Pedig praktikus darab, és súlya akár egy vaskosabb tollpihéé.
Próbálja magát legalább kétszer egy haton edzeni, kivéve ha nincs a városban, lesérült, vagy nyakig gázol a melóban. Ez utóbbi többször fordul elő, mint szeretné.
Bemelegítésként kinyújtoztatja rövid lábait a testével párhuzamosan, egészen mélyen, lent a földön. Egyfajta guggoló pozícióban. A combjában tiltakozva mozdulnak meg az izmok. Az inge alatt kidudorodó kések kényelmetlenek voltak, de elviselhetőek. Szétterpesztett lábbal ülve a hideg talajra hajol. A törzsével ráhajol a bal lábára, míg az arca meg nem érinti.
Alapvetően nem hord magánál fegyvert, szimpla futóedzéshez, de mostanában túl sok bonyolult munkába ugrott bele. Persze, nevezze bárki paranoiásnak, ha akarja. Mire végiggondolja az utolsó munkáját, izmai bemelegednek és készen áll a futásra. Elmosolyodik és végigtrappol a parton.
Arcába vág a dermesztő hideg. Sokkoló, mintha egy jégveremben szaladgálna. És ő ebben a fagyban akar futni? Felveszi a ritmust, ma hajtania kell magát. Szégyen a futás, de sok esetben hasznos. Így hát, felkészül, amennyire tud. *
- Négy mérföld a fagyott pokolban. Hajrá.
* Lassú iramban kezd, de azt tartja. Rákanyarodik az erdei tisztásra vezető útra. Általában fél óra, vagy még kevesebb idő alatt be is fejezi. A hidegtől karcos a levegő. Arthenior télen. Hurrá.
Nem élvezi az edzést. A keskeny csípő és az izmos vádli nem motiválná eléggé erre a kínszenvedésre. Ha jobban tud futni a rosszfiúknál, az motiválja. Néha minden azon múlik, ki a gyorsabb, erősebb, fürgébb. Rossz hivatást választott. Á, nem panaszkodik. De negyvennyolc kilóban nincs elég ütőerő. *
Próbálja magát legalább kétszer egy haton edzeni, kivéve ha nincs a városban, lesérült, vagy nyakig gázol a melóban. Ez utóbbi többször fordul elő, mint szeretné.
Bemelegítésként kinyújtoztatja rövid lábait a testével párhuzamosan, egészen mélyen, lent a földön. Egyfajta guggoló pozícióban. A combjában tiltakozva mozdulnak meg az izmok. Az inge alatt kidudorodó kések kényelmetlenek voltak, de elviselhetőek. Szétterpesztett lábbal ülve a hideg talajra hajol. A törzsével ráhajol a bal lábára, míg az arca meg nem érinti.
Alapvetően nem hord magánál fegyvert, szimpla futóedzéshez, de mostanában túl sok bonyolult munkába ugrott bele. Persze, nevezze bárki paranoiásnak, ha akarja. Mire végiggondolja az utolsó munkáját, izmai bemelegednek és készen áll a futásra. Elmosolyodik és végigtrappol a parton.
Arcába vág a dermesztő hideg. Sokkoló, mintha egy jégveremben szaladgálna. És ő ebben a fagyban akar futni? Felveszi a ritmust, ma hajtania kell magát. Szégyen a futás, de sok esetben hasznos. Így hát, felkészül, amennyire tud. *
- Négy mérföld a fagyott pokolban. Hajrá.
* Lassú iramban kezd, de azt tartja. Rákanyarodik az erdei tisztásra vezető útra. Általában fél óra, vagy még kevesebb idő alatt be is fejezi. A hidegtől karcos a levegő. Arthenior télen. Hurrá.
Nem élvezi az edzést. A keskeny csípő és az izmos vádli nem motiválná eléggé erre a kínszenvedésre. Ha jobban tud futni a rosszfiúknál, az motiválja. Néha minden azon múlik, ki a gyorsabb, erősebb, fürgébb. Rossz hivatást választott. Á, nem panaszkodik. De negyvennyolc kilóban nincs elég ütőerő. *
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-17 05:14:34
Üzenet elküldve: 2024-12-17 05:14:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
*Eddig minden jól alakul. Az idejükből persze sokat elvitt, sietniük viszont nem kell. Amennyire ismeri Derket, nem várja őt senki és Hena is ugyanebben a cipőben jár. Derk a maradék 2 Réti ármányt
a tűzbe dobja. Már egyikre sincs szükségük, szóval jól teszi. Hena figyeli, ahogy lassan a tűz martalékává válnak. A bámészkodás után gyorsan visszatér a jelenbe.*
-Remek. Most már csak valamilyen álca kellene neked. Nézzünk szét a piacon, hátha találunk neked valamit.
*Derket nem hagyhatja, hogy bármilyen álruha nélkül mennyen bele a rablásokba. Egy, az egész arcát eltakaró, maszk lenne a legjobb megoldás, de ha az nincs akkor egy csuklyás köpeny is megteszi. Derk szavaira elkezdi a lezárt flaskát nézegetni, benne az értékes löttyel.*
-Ennek az italnak fontos feladata van, mégis a legkisebb tagja az egész akcióknak. Nem rajta múlik a sikerünk, hanem mi rajtunk. Nekünk kell körültekintőnek, óvatosnak lennünk.
*Figyelmezteti a férfit.*
-Rajtunk fog múlni a sikerünk, nem máson, főleg nem egy italon. Különben is, más módokon is el lehet altatni egy személyt.
*Mosolyog sunyin a férfi felé. Persze olyan messzire nem akar menni.*
-Na menjünk, keressünk neked valami hacukát a rabláshoz!
*Azzal megindul a város irányába.*
*Eddig minden jól alakul. Az idejükből persze sokat elvitt, sietniük viszont nem kell. Amennyire ismeri Derket, nem várja őt senki és Hena is ugyanebben a cipőben jár. Derk a maradék 2 Réti ármányt
a tűzbe dobja. Már egyikre sincs szükségük, szóval jól teszi. Hena figyeli, ahogy lassan a tűz martalékává válnak. A bámészkodás után gyorsan visszatér a jelenbe.*-Remek. Most már csak valamilyen álca kellene neked. Nézzünk szét a piacon, hátha találunk neked valamit.
*Derket nem hagyhatja, hogy bármilyen álruha nélkül mennyen bele a rablásokba. Egy, az egész arcát eltakaró, maszk lenne a legjobb megoldás, de ha az nincs akkor egy csuklyás köpeny is megteszi. Derk szavaira elkezdi a lezárt flaskát nézegetni, benne az értékes löttyel.*
-Ennek az italnak fontos feladata van, mégis a legkisebb tagja az egész akcióknak. Nem rajta múlik a sikerünk, hanem mi rajtunk. Nekünk kell körültekintőnek, óvatosnak lennünk.
*Figyelmezteti a férfit.*
-Rajtunk fog múlni a sikerünk, nem máson, főleg nem egy italon. Különben is, más módokon is el lehet altatni egy személyt.
*Mosolyog sunyin a férfi felé. Persze olyan messzire nem akar menni.*
-Na menjünk, keressünk neked valami hacukát a rabláshoz!
*Azzal megindul a város irányába.*
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-16 10:14:17
Üzenet elküldve: 2024-12-16 10:14:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Már most érzi, hogy megint beletenyerelt valamibe, amibe nem akart. Születhetett volna némának is, s akkor elkerülhette volna azt, amit most megszólalása után megbánt. *
- Azért ne éld bele magad!
* Szólal meg, majd dől is hátra. *
- Akkor, majd kelts fel ha kész az ital!
* S azzal lehunyja szemeit, hogy egy kicsit pihenhessen. Sajnálja ezt a2 Réti ármányt. De később találhatnak többet. Aztán kitudja? Lehet később erősebbet is kevernek, avagy, ha kiderül, hogy gyengébb is elég, akkor több gyengébbet is. Ezt majd kitapasztalják.
A nő hangjára kel. Megdörzsöli a szemét, még mielőtt bármi feladatot kaphatna, majd közelebb lép a tűzhöz. *
- Akkor kezdjük!
* Szólal meg, majd egy gyors mozdulattal leveszi a fazekat a tűzről és teszi azt egy kicsivel arrébb a földre. Forró az egész szóval nagyon gyorsan csinálja. Épphogy nem önti ki a felét a földre a kapkodásával. *
- Rendben. Csak vigyázz, nehogy elveszítsük az értékes löttyöt, különben kezdhetjük előröl!
* Kicsit kinyújtóztatja elaludt végtagjait, majd beledobja a tűzbe azokat a cuccokat, amikre már nincs szükségük és könnyen lángra kapnak. Ennyivel kevesebb bizonyíték. Amint ezzel végzett, leül a fazék mellé, várva, hogy az kihűljön. *
- Nehéz elhinni, hogy ez a kis lötty fog nekünk segíteni abban, hogy meggazdagodhassunk!
* Már most érzi, hogy megint beletenyerelt valamibe, amibe nem akart. Születhetett volna némának is, s akkor elkerülhette volna azt, amit most megszólalása után megbánt. *
- Azért ne éld bele magad!
* Szólal meg, majd dől is hátra. *
- Akkor, majd kelts fel ha kész az ital!
* S azzal lehunyja szemeit, hogy egy kicsit pihenhessen. Sajnálja ezt a2 Réti ármányt.
De később találhatnak többet. Aztán kitudja? Lehet később erősebbet is kevernek, avagy, ha kiderül, hogy gyengébb is elég, akkor több gyengébbet is. Ezt majd kitapasztalják. A nő hangjára kel. Megdörzsöli a szemét, még mielőtt bármi feladatot kaphatna, majd közelebb lép a tűzhöz. *
- Akkor kezdjük!
* Szólal meg, majd egy gyors mozdulattal leveszi a fazekat a tűzről és teszi azt egy kicsivel arrébb a földre. Forró az egész szóval nagyon gyorsan csinálja. Épphogy nem önti ki a felét a földre a kapkodásával. *
- Rendben. Csak vigyázz, nehogy elveszítsük az értékes löttyöt, különben kezdhetjük előröl!
* Kicsit kinyújtóztatja elaludt végtagjait, majd beledobja a tűzbe azokat a cuccokat, amikre már nincs szükségük és könnyen lángra kapnak. Ennyivel kevesebb bizonyíték. Amint ezzel végzett, leül a fazék mellé, várva, hogy az kihűljön. *
- Nehéz elhinni, hogy ez a kis lötty fog nekünk segíteni abban, hogy meggazdagodhassunk!
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-15 09:43:19
Üzenet elküldve: 2024-12-15 09:43:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Ahogy látja a szavak után, hogyan húzza ki magát a lány, az ő halvány vigyora is visszatér. Bizony, nem hiába az a büszke tartás, ha valaki ügyes a tolvajlásban, az elismerésre méltó. Tryl nem sokat próbálkozott még ezzel, de nem ítéli el a dolgot; sőt. Igenis hasznos tudomány, ha valaki zsebeiben nem csörög az arany. Pont úgy, ahogy az övében sem. *
- Én még sosem loptam. De egyesek szerint elég láthatatlan vagyok, úgyhogy biztos menne.
*Kacag fel halkan. Tényleg igazi kis szürke egér a jelen formájában. Semmi kirívó nincs rajta, de mi is tűnne fel bárkinek egy utcagyereken, ha csak nem az, hogy kissé koszos a ruhája.*
- Ráomlott a bánya az atyámra. Egyedül maradtam.
*Vállat ránt, mintha ez semmiség lenne, s bár megindulhatnának az érzelmek; nem fognak. Igen ügyesen játszik már azzal, hogy elrejtse a fájdalmát. Na, nem mert el akarja, hanem mert senki nem volt rá kíváncsi, senki nem egy picsogó fiúcskát akart maga mellé a műhelybe.*
- A barátai fogadtak be sokszor a műhelyeikbe, vagy az istállóba, de engem nem szeretnek úgy, mint őt. Nem is kérdezhetek. Csak dolgozhatok. Jobb sokszor kint.
*De már hideg van, amire nem gondol egészen addig, míg be nem fejezik a kavicsok dobálását. Nem volt rossz ötlet, de jó sem. Ő maga túl mérges nem lesz, inkább csak csalódott, hogy nem tudja megmutatni azt, hogy milyen jó ebben. De az igen szórakoztató, ahogy a kis elf belehajít egy nagy marok kavicsot a folyóba.*
- Hát a Lihanechi tó! Hatalmas, azt hallottam. Ha tó, akkor nem mozog a felszíne. Egyszer biztos megnézem.
*Hogy az odajutás mennyire könnyed, vagy nem, arról halvány lila gőze sincs, de nagy felfedezőnek tartja magát, már ami a földeket illeti. Nem mintha sok esélye lett volna arra, hogy ismeretlen tájakon kóvályogjon, de belekóstolt, mióta egyedül van.
Azonnal kiszakítja a rosszkedvéből az újabb pár mondat. Megrökönyödik ugyan, de tettre késszé válik hamar, maga sem tudja miért. Ha álomra hajthatja valahol a fejét, akkor bizony nem válogat. És ha a lány segít ebben, az biztos sokkal nagyobb kaland, mint a sok agyagedény mellett egy szalmazsákon, vagy pokrócon hemperegni.*
- De azt szabad?
*Csak kérdi, nem érdekli túlzottan. Már meg is teszi az első lépést, az irányt pontosan tudja, csak azt nem, hogy mi vár rá.*
*Ahogy látja a szavak után, hogyan húzza ki magát a lány, az ő halvány vigyora is visszatér. Bizony, nem hiába az a büszke tartás, ha valaki ügyes a tolvajlásban, az elismerésre méltó. Tryl nem sokat próbálkozott még ezzel, de nem ítéli el a dolgot; sőt. Igenis hasznos tudomány, ha valaki zsebeiben nem csörög az arany. Pont úgy, ahogy az övében sem. *
- Én még sosem loptam. De egyesek szerint elég láthatatlan vagyok, úgyhogy biztos menne.
*Kacag fel halkan. Tényleg igazi kis szürke egér a jelen formájában. Semmi kirívó nincs rajta, de mi is tűnne fel bárkinek egy utcagyereken, ha csak nem az, hogy kissé koszos a ruhája.*
- Ráomlott a bánya az atyámra. Egyedül maradtam.
*Vállat ránt, mintha ez semmiség lenne, s bár megindulhatnának az érzelmek; nem fognak. Igen ügyesen játszik már azzal, hogy elrejtse a fájdalmát. Na, nem mert el akarja, hanem mert senki nem volt rá kíváncsi, senki nem egy picsogó fiúcskát akart maga mellé a műhelybe.*
- A barátai fogadtak be sokszor a műhelyeikbe, vagy az istállóba, de engem nem szeretnek úgy, mint őt. Nem is kérdezhetek. Csak dolgozhatok. Jobb sokszor kint.
*De már hideg van, amire nem gondol egészen addig, míg be nem fejezik a kavicsok dobálását. Nem volt rossz ötlet, de jó sem. Ő maga túl mérges nem lesz, inkább csak csalódott, hogy nem tudja megmutatni azt, hogy milyen jó ebben. De az igen szórakoztató, ahogy a kis elf belehajít egy nagy marok kavicsot a folyóba.*
- Hát a Lihanechi tó! Hatalmas, azt hallottam. Ha tó, akkor nem mozog a felszíne. Egyszer biztos megnézem.
*Hogy az odajutás mennyire könnyed, vagy nem, arról halvány lila gőze sincs, de nagy felfedezőnek tartja magát, már ami a földeket illeti. Nem mintha sok esélye lett volna arra, hogy ismeretlen tájakon kóvályogjon, de belekóstolt, mióta egyedül van.
Azonnal kiszakítja a rosszkedvéből az újabb pár mondat. Megrökönyödik ugyan, de tettre késszé válik hamar, maga sem tudja miért. Ha álomra hajthatja valahol a fejét, akkor bizony nem válogat. És ha a lány segít ebben, az biztos sokkal nagyobb kaland, mint a sok agyagedény mellett egy szalmazsákon, vagy pokrócon hemperegni.*
- De azt szabad?
*Csak kérdi, nem érdekli túlzottan. Már meg is teszi az első lépést, az irányt pontosan tudja, csak azt nem, hogy mi vár rá.*
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-13 19:34:24
Üzenet elküldve: 2024-12-13 19:34:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Hagy időt a fiúnak, hogy összeszedje magát. Amúgy is szórakoztató számára a látszat, hogy így megdermedt egy ártatlan öleléstől, és egy egyszerű kedves mondattól.
Hirtelen eszébe jut, az a sok izgalmas, néhol félelmetes pillanat, amikor a favágók, vagy épp a kereskedők elől menekült. Hirtelen nem is tudja, hol kezdje a magyarázatot.*
- A kereskedők nemrég, mert loptam tőlük. De eddig sosem kaptam el.
* Most ő húzza ki magát büszkén, hiszen őt fülön csípni az bizony, művészet. Korán kell kelnie valakinek ahhoz, hogy ezt végre hajtsa. Bár már említették neki, ez nem egy olyan dolog amivel büszkélkedni kellene, de ő mégis annak érzi magát.*
- Miért küldenek el? Na és miért jöttél el? Nem jó az odú? Nem fértek el talán?
*Pislog párat értetlenül a sok kérdés feltevése után.
Végigméri ujjacskájával a fiút, megállapítja, hogy ő is legalább olyan állapotban van, mikor Mai és Alaver rátalált. Nem csak a külsős piszkos kinézetet nézve, de rajta is látható, hogy az étel néha nem mindennapos nála sem.
Kellemetlen, kínos és rövidke nevetés hagyja el száját, ahogy idegesen markolászni kezdi vállát a fiú válaszának hallatán.*
- Igen. Az biztos.
* Pontosan emlékszik arra, milyen érzés volt megütni vele szerencsétlen fiút, ahogy karjában az ütés ereje visszacsapott, kezéből szinte egyből kiesett a bot, mert képtelen volt megtartani.
Bólint egy nagyot ismételten. Még szép, hogy nem rossz hely, sőt mi több, egészen kellemes.*
- Ühüm.
*Fejezi ki elégedettségét a lakhelyével egy rövid, de annál határozott hümmögéssel.
A folyó vize lustán áramlik lefelé a medrében. Mégis elég ahhoz, hogy dobásaik eredményét megkeserítse. Hiába az ügyesség, ha a körülmények nem megfelelőek, akár fejen is állhatnak mindketten, nem változtatna azon semmit se.
Egy két dobás után a jókedv amit a játék okozott ha nem is száll oda egyből, beárnyékolja egy enyhe frusztráltság, hogy a sokadik próbálkozás után sem akar összejönni. Míg végül megelégelve keres egy jó nagy maréknyi kis követ, amit felmarkol a partról, és egy nagy ívben hajítja azt a folyóba. A kavicsok pedig egymás után szépen, halk, de együttesen hangos csobbanásokban játszanak egy érdekes rövidke kis szimfóniát. Mintha valaki egy hárfán húzta volna végig az ujját hirtelen. Elcsodálkozik rövidke kis művén az apró költő, de elégedetten bólint egyet. Ez egy tökéletes pont volt a játékuk végére. Az a frusztráltság tova is szállt, ahogy meghallotta a kavicsok érkezését a víz tükrén.
Kíváncsian felpattan a szeme, miféle nagy tóról beszél a fiú.*
- Nagy tó?
*Szólal fel érdeklődve, oda fordulva teljes testtel a fiú felé. De annak arca elszomorodik, ahogy az eget pásztázza, és nem érti először, hogy miért. Csupán a fiú kijelentése után esik le a tantusz. Aminek nem örül. Csak most ismerte meg, és nem tudja fogja-e újra látni. Elhúzza száját, és elmélyül gondolataiban egy pillanatra szó nélkül, szinte látni lehet, hogy fejében csak úgy forognak a kis kerekek.*
- Nem kell visszamenned. Gyere velem!
* Csillan fel a szeme reménytelien. Ő már el is képzelte, hogy miképpen fognak beosonni a Rezidenciára. Azonban, hogy mit fog mondani Mainak, azt még nem találta ki. Talán az őszintét, azt Mai általában mindig értékeli.*
*Hagy időt a fiúnak, hogy összeszedje magát. Amúgy is szórakoztató számára a látszat, hogy így megdermedt egy ártatlan öleléstől, és egy egyszerű kedves mondattól.
Hirtelen eszébe jut, az a sok izgalmas, néhol félelmetes pillanat, amikor a favágók, vagy épp a kereskedők elől menekült. Hirtelen nem is tudja, hol kezdje a magyarázatot.*
- A kereskedők nemrég, mert loptam tőlük. De eddig sosem kaptam el.
* Most ő húzza ki magát büszkén, hiszen őt fülön csípni az bizony, művészet. Korán kell kelnie valakinek ahhoz, hogy ezt végre hajtsa. Bár már említették neki, ez nem egy olyan dolog amivel büszkélkedni kellene, de ő mégis annak érzi magát.*
- Miért küldenek el? Na és miért jöttél el? Nem jó az odú? Nem fértek el talán?
*Pislog párat értetlenül a sok kérdés feltevése után.
Végigméri ujjacskájával a fiút, megállapítja, hogy ő is legalább olyan állapotban van, mikor Mai és Alaver rátalált. Nem csak a külsős piszkos kinézetet nézve, de rajta is látható, hogy az étel néha nem mindennapos nála sem.
Kellemetlen, kínos és rövidke nevetés hagyja el száját, ahogy idegesen markolászni kezdi vállát a fiú válaszának hallatán.*
- Igen. Az biztos.
* Pontosan emlékszik arra, milyen érzés volt megütni vele szerencsétlen fiút, ahogy karjában az ütés ereje visszacsapott, kezéből szinte egyből kiesett a bot, mert képtelen volt megtartani.
Bólint egy nagyot ismételten. Még szép, hogy nem rossz hely, sőt mi több, egészen kellemes.*
- Ühüm.
*Fejezi ki elégedettségét a lakhelyével egy rövid, de annál határozott hümmögéssel.
A folyó vize lustán áramlik lefelé a medrében. Mégis elég ahhoz, hogy dobásaik eredményét megkeserítse. Hiába az ügyesség, ha a körülmények nem megfelelőek, akár fejen is állhatnak mindketten, nem változtatna azon semmit se.
Egy két dobás után a jókedv amit a játék okozott ha nem is száll oda egyből, beárnyékolja egy enyhe frusztráltság, hogy a sokadik próbálkozás után sem akar összejönni. Míg végül megelégelve keres egy jó nagy maréknyi kis követ, amit felmarkol a partról, és egy nagy ívben hajítja azt a folyóba. A kavicsok pedig egymás után szépen, halk, de együttesen hangos csobbanásokban játszanak egy érdekes rövidke kis szimfóniát. Mintha valaki egy hárfán húzta volna végig az ujját hirtelen. Elcsodálkozik rövidke kis művén az apró költő, de elégedetten bólint egyet. Ez egy tökéletes pont volt a játékuk végére. Az a frusztráltság tova is szállt, ahogy meghallotta a kavicsok érkezését a víz tükrén.
Kíváncsian felpattan a szeme, miféle nagy tóról beszél a fiú.*
- Nagy tó?
*Szólal fel érdeklődve, oda fordulva teljes testtel a fiú felé. De annak arca elszomorodik, ahogy az eget pásztázza, és nem érti először, hogy miért. Csupán a fiú kijelentése után esik le a tantusz. Aminek nem örül. Csak most ismerte meg, és nem tudja fogja-e újra látni. Elhúzza száját, és elmélyül gondolataiban egy pillanatra szó nélkül, szinte látni lehet, hogy fejében csak úgy forognak a kis kerekek.*
- Nem kell visszamenned. Gyere velem!
* Csillan fel a szeme reménytelien. Ő már el is képzelte, hogy miképpen fognak beosonni a Rezidenciára. Azonban, hogy mit fog mondani Mainak, azt még nem találta ki. Talán az őszintét, azt Mai általában mindig értékeli.*
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-13 18:59:54
Üzenet elküldve: 2024-12-13 18:59:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
*A megegyezés megszületett. Mind a ketten egyetértenek abban, hogy ha elég töményre főzik az italt, az kóstolás és próbálgatás nélkül is ugyanúgy jó lesz.*
-Úrnő? Tetszik ez a megnevezés. Mostantól hívj Úrnőmnek!
*Mondja szórakozottan Derknek.*
-Ha jól nézem még egy órát hagyjuk főni. Addig még koncentrálódik az oldat. Addig foglald le magad.
*Ő még azt a kevés uzsonnáját fogyasztja el, néha-néha rakva a tűzre is, hogy ki ne aludjon. Derk maszkos kérdésére nem válaszol, mivel maga sem tudja rá a választ. A piacon sok mindent meg lehet venni, miért is ne lehetne maszkot? Ő sem kereste, ezért nem is látta, de talán majd újra szét kell nézniük. Az órát főleg evéssel és a tűz életben tartásával tölti, megszólalni csak akkor szólal meg, ha Derk beszélgetést kezdeményez, különben csak a tűz ropogása és néhány madár éneke hallatszik.*
*Ahogy eltelik az egy óra, melyet a nap állásából tud megmondani, bár nem pontosan, felkel és nekikészülődik a flaskák feltöltésére.*
-Kezdjünk neki a kitöltésre.
*Leemeli a növényeket tartalmazó kendőt tartó ágdarabot a fazékról és rendesen lecsöpögteti azt. Pár percig kell így tartania, majd Derkhez fordul.*
-Leszeded a tűzről?
*Amennyiben a férfi megteszi, akkor leteszi a jobbjára a vizes batyut, ha nem akkor elsőnek leteszi, majd ő veszi le a fazekat a tűzről. A tüzet hagyja, hogy előbb elégesse a tápláló gallyakat, majd bőséges földdel fogja beteríteni, hogy biztos ne lobbanjon újra lángra.*
-Most jön a legkényesebb rész, kiönteni az italt.
*Jobb ötlet híján maradniuk kell az átöntéses módszernél. Még próbálkozna azzal, hogy belemeríti a flaskát a fazékba és úgy telíti meg, de akkor sok menne feleslegbe, hisz a flaska oldalán maradna. Szívesen rábízná Derkre az átöntés feladatát, de magában jobban bízik.*
-Amint lehűlt a fazék átöntöm a flaskákba, rendben?
*Kérdezi a férfit, hogy ő is szóhoz juthasson vagy ha van ötlete akkor azt elmondhassa.*
*A megegyezés megszületett. Mind a ketten egyetértenek abban, hogy ha elég töményre főzik az italt, az kóstolás és próbálgatás nélkül is ugyanúgy jó lesz.*
-Úrnő? Tetszik ez a megnevezés. Mostantól hívj Úrnőmnek!
*Mondja szórakozottan Derknek.*
-Ha jól nézem még egy órát hagyjuk főni. Addig még koncentrálódik az oldat. Addig foglald le magad.
*Ő még azt a kevés uzsonnáját fogyasztja el, néha-néha rakva a tűzre is, hogy ki ne aludjon. Derk maszkos kérdésére nem válaszol, mivel maga sem tudja rá a választ. A piacon sok mindent meg lehet venni, miért is ne lehetne maszkot? Ő sem kereste, ezért nem is látta, de talán majd újra szét kell nézniük. Az órát főleg evéssel és a tűz életben tartásával tölti, megszólalni csak akkor szólal meg, ha Derk beszélgetést kezdeményez, különben csak a tűz ropogása és néhány madár éneke hallatszik.*
*Ahogy eltelik az egy óra, melyet a nap állásából tud megmondani, bár nem pontosan, felkel és nekikészülődik a flaskák feltöltésére.*
-Kezdjünk neki a kitöltésre.
*Leemeli a növényeket tartalmazó kendőt tartó ágdarabot a fazékról és rendesen lecsöpögteti azt. Pár percig kell így tartania, majd Derkhez fordul.*
-Leszeded a tűzről?
*Amennyiben a férfi megteszi, akkor leteszi a jobbjára a vizes batyut, ha nem akkor elsőnek leteszi, majd ő veszi le a fazekat a tűzről. A tüzet hagyja, hogy előbb elégesse a tápláló gallyakat, majd bőséges földdel fogja beteríteni, hogy biztos ne lobbanjon újra lángra.*
-Most jön a legkényesebb rész, kiönteni az italt.
*Jobb ötlet híján maradniuk kell az átöntéses módszernél. Még próbálkozna azzal, hogy belemeríti a flaskát a fazékba és úgy telíti meg, de akkor sok menne feleslegbe, hisz a flaska oldalán maradna. Szívesen rábízná Derkre az átöntés feladatát, de magában jobban bízik.*
-Amint lehűlt a fazék átöntöm a flaskákba, rendben?
*Kérdezi a férfit, hogy ő is szóhoz juthasson vagy ha van ötlete akkor azt elmondhassa.*
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-13 10:29:06
Üzenet elküldve: 2024-12-13 10:29:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
- Ugyan már! Ha elég erősre megfőzzük, akkor meg már nem kell azon aggódni, hogy mi az elég és mi nem.
* Vár egy kicsit, míg a másik kifejti a saját véleményét az ügyről, és mikor már úgy tűnik, hogy még győzködni kéne egy kicsit, már nyílna is a szája, hogy még több érvet vágjon a másik fejéhez. De erre nem lesz szüksége, ugyanis hamar ugyan az a gondolat formálódik meg benne is, ami Derkben. A férfi elmosolyodik és bólogatni kezd. *
- Na látod! Menni fog, mint a karikacsapás! Bemész, elcsábítod, amikor figyelmetlen felöntöd az italát, majd beengedsz az éjszaka közepén. Ha nem lesznek szemtanúk, akkor semmi baj. Én azért szeretnék magamnak valamit, ami eltakarja az arcom. Tudod… Hátha bajba kerülünk. Úgy meg nehezen kapnak el engem!
* Szép és jó, de milyen maszkot? És mégis ki árul ilyet, mert, hogy a piacon nem látott az is biztos! Bár lehet azért, mert nem kereste. Sokat számít a dolgon. *
- Mit mond az alkímia úrnője? Mikor lesz kész az ízesítő?
* Ha már szóba hozta a pegazust, oda is visszamenne, hogy inkább ott töltse az éjszakát, mintsem a szabadban. Persze nincs baja ezzel sem, de ha már megengedheti magának, akkor minek kínozza magát? *
- Ugyan már! Ha elég erősre megfőzzük, akkor meg már nem kell azon aggódni, hogy mi az elég és mi nem.
* Vár egy kicsit, míg a másik kifejti a saját véleményét az ügyről, és mikor már úgy tűnik, hogy még győzködni kéne egy kicsit, már nyílna is a szája, hogy még több érvet vágjon a másik fejéhez. De erre nem lesz szüksége, ugyanis hamar ugyan az a gondolat formálódik meg benne is, ami Derkben. A férfi elmosolyodik és bólogatni kezd. *
- Na látod! Menni fog, mint a karikacsapás! Bemész, elcsábítod, amikor figyelmetlen felöntöd az italát, majd beengedsz az éjszaka közepén. Ha nem lesznek szemtanúk, akkor semmi baj. Én azért szeretnék magamnak valamit, ami eltakarja az arcom. Tudod… Hátha bajba kerülünk. Úgy meg nehezen kapnak el engem!
* Szép és jó, de milyen maszkot? És mégis ki árul ilyet, mert, hogy a piacon nem látott az is biztos! Bár lehet azért, mert nem kereste. Sokat számít a dolgon. *
- Mit mond az alkímia úrnője? Mikor lesz kész az ízesítő?
* Ha már szóba hozta a pegazust, oda is visszamenne, hogy inkább ott töltse az éjszakát, mintsem a szabadban. Persze nincs baja ezzel sem, de ha már megengedheti magának, akkor minek kínozza magát? *
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-12 18:38:33
Üzenet elküldve: 2024-12-12 18:38:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Még fel kell ocsúdnia a hirtelen jött öleléses támadásból, na meg a szavak okozta sokkból, de még nem telepszik rá sokszor és sok ideig oda nem illő, ismeretlen gondolat. Ez neki túlságosan is új, nem tud még rajta sokat gondolkodni sem, inkább csak felteszi a kérdéseket, amik eszébe jutnak, na meg amik tovaűzik a furcsán jóleső, mégis kissé frusztráló érzéseket.*
- Kik akartak elüldözni? És miért? Engem is elküldenek mindenhonnan egy idő után. De most én jöttem el magamtól.
*Meséli az élete, na meg a napja egy kis töredékét, mintha máris értő fülekre talált volna. Pedig mit sem tudnak egymásról, mégis jó érzés olyan közelében lenni, aki talán élt át olyat, mint ő. Az ikrek mások, őket várják haza, csakhogy sosem akarnak menni. Nem tudják, nagy szerencséjükre, hogy milyen, ha nincsen hová menniük.
Ugyan nemrég még a nyakában ült az elf, de most megint furcsa, hogy közelítenek azok a vékony ujjak, szemléltetni, hogy hol is lehet valaki beteg. Pontosan tudja, csak nem a saját bőrén. Látta már, hogyan visz el egy láthatatlan szörnyeteg valakit a túlvilágra. Talán, ha előbb megismer olyat, aki ért az ilyen főzetekhez, akkor minden más lenne. Értékes tudomány, a kardozás emellett már semmiségnek tűnik, pedig azzal is meglehet menteni sokakat.*
- Fakardokkal is nagyot lehet ám ütni. *Vigyorodik el, mert eszébe jut, hogy miért is sírt a másik, amikor találkoztak. Bár arra már nem tudja a választ, hogy az nem-e csak egy bot volt, de a lényege teljesen ugyanaz. És azzal gyakorolni is sokkal célravezetőbb, mint a semmivel.*
- Nem tűnik az olyan rossz helynek, ahol laksz.
*Jegyzi meg, majd kisvártatva a kis folyónál találják magukat, ahol egyiküknek sem sikerül túl jól az első dobás. Nézi a lány minden rezzenését, még azt is, hogy helyesen áll-e be a dobáshoz. Szerinte igen és ügyes is, csak a víz lehet a hibás a sordrásával. Mert ha csak úgy pihenne a tükre, akkor már rég pattant volna hármat, vagy négyet is a kő. Néhány halott próbálkozás után adja fel a küzdelmet.*
- Na jó, ez nem fog menni. Pedig jó ötlet volt. Majd egyszer elmegyek a nagy tóig! Ott biztos százat is pattan a kavics!
*Nevet fel, majd feltekint az égre, ami mintha már szürkülne. Épp olyan szomorú lesz az ő ábrázata is, mint amilyennek az ég tűnik.*
- Nekem még keresnem kell egy helyet mára. Lehet, hogy mégis vissza kellene mennem a műhelybe. Hűvös már az este, még az álomfűz alatt is.
*Nem akarta kimondani a szavakat, de kezd fázni, ahogy eltűnik a nap. Nem akarja a lányt elengedni még, de nem kérdez rá, hogy másnap folytatják-e itt, ahol abbahagyták, csak sokkal korábban. Ettől szégyenlősebb.*
*Még fel kell ocsúdnia a hirtelen jött öleléses támadásból, na meg a szavak okozta sokkból, de még nem telepszik rá sokszor és sok ideig oda nem illő, ismeretlen gondolat. Ez neki túlságosan is új, nem tud még rajta sokat gondolkodni sem, inkább csak felteszi a kérdéseket, amik eszébe jutnak, na meg amik tovaűzik a furcsán jóleső, mégis kissé frusztráló érzéseket.*
- Kik akartak elüldözni? És miért? Engem is elküldenek mindenhonnan egy idő után. De most én jöttem el magamtól.
*Meséli az élete, na meg a napja egy kis töredékét, mintha máris értő fülekre talált volna. Pedig mit sem tudnak egymásról, mégis jó érzés olyan közelében lenni, aki talán élt át olyat, mint ő. Az ikrek mások, őket várják haza, csakhogy sosem akarnak menni. Nem tudják, nagy szerencséjükre, hogy milyen, ha nincsen hová menniük.
Ugyan nemrég még a nyakában ült az elf, de most megint furcsa, hogy közelítenek azok a vékony ujjak, szemléltetni, hogy hol is lehet valaki beteg. Pontosan tudja, csak nem a saját bőrén. Látta már, hogyan visz el egy láthatatlan szörnyeteg valakit a túlvilágra. Talán, ha előbb megismer olyat, aki ért az ilyen főzetekhez, akkor minden más lenne. Értékes tudomány, a kardozás emellett már semmiségnek tűnik, pedig azzal is meglehet menteni sokakat.*
- Fakardokkal is nagyot lehet ám ütni. *Vigyorodik el, mert eszébe jut, hogy miért is sírt a másik, amikor találkoztak. Bár arra már nem tudja a választ, hogy az nem-e csak egy bot volt, de a lényege teljesen ugyanaz. És azzal gyakorolni is sokkal célravezetőbb, mint a semmivel.*
- Nem tűnik az olyan rossz helynek, ahol laksz.
*Jegyzi meg, majd kisvártatva a kis folyónál találják magukat, ahol egyiküknek sem sikerül túl jól az első dobás. Nézi a lány minden rezzenését, még azt is, hogy helyesen áll-e be a dobáshoz. Szerinte igen és ügyes is, csak a víz lehet a hibás a sordrásával. Mert ha csak úgy pihenne a tükre, akkor már rég pattant volna hármat, vagy négyet is a kő. Néhány halott próbálkozás után adja fel a küzdelmet.*
- Na jó, ez nem fog menni. Pedig jó ötlet volt. Majd egyszer elmegyek a nagy tóig! Ott biztos százat is pattan a kavics!
*Nevet fel, majd feltekint az égre, ami mintha már szürkülne. Épp olyan szomorú lesz az ő ábrázata is, mint amilyennek az ég tűnik.*
- Nekem még keresnem kell egy helyet mára. Lehet, hogy mégis vissza kellene mennem a műhelybe. Hűvös már az este, még az álomfűz alatt is.
*Nem akarta kimondani a szavakat, de kezd fázni, ahogy eltűnik a nap. Nem akarja a lányt elengedni még, de nem kérdez rá, hogy másnap folytatják-e itt, ahol abbahagyták, csak sokkal korábban. Ettől szégyenlősebb.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197