Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-04 21:32:06
Üzenet elküldve: 2024-06-04 21:32:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A feketeség megjelenése látszólag Rasdehert sem villanyozza fel. Ha nem is tűnik kifejezetten haragosnak, éppen csak megjelenő mosolya hamarosan már nem lelhető fel az arcán. Első ízben lehetetlen eldönteni, hogy a hollóhajú feltűnése mindig hasonló reakciót vált ki a férfiból, vagy csak a jelenlegi helyzet miatt tűnik úgy, hogy nem igazán örül a találkozásnak. Ha az este folyamán emlékei nem hagyták volna újfent cserben Rovénát, most lenne némi kapaszkodója arról, ki is ez a Nori. Így azonban meddő kísérlet kiürült elméjében kutatni eme név után. Amikor rájön, hogy ösztönös próbálkozása a lány nevének felismerésére mennyire hiábavaló, ismét késztetés ébred benne arra, hogy olyan messzire rohanjon ebből az egész helyzetből, ahol már nem érik el a kilátástalanság lelkébe maró karmai. Nem a váratlan találkozás az, amiből ennyire szökni szeretne, sokkal inkább a sivár, emlékek nélküli tudatállapot, amelyből már-már kétségbeesetten szeretne kitörni. Talán nem is létezhet sötétebb börtön a saját elménknél. A férfi cinkos pillantását ugyan viszonozza, de ez nem nyomja el teljesen a kétségeit. Akkor lehetne ez igazán őszinte, ha nem csak egy beszámolóra emlékezne, hanem a tényleges eseményre is. Nori meglepett arckifejezése az első dolog talán, ami olyan kérdéseket ébreszt benne, melyek nem a gyanakvó bizalmatlanságot táplálják.*
- Egek! Miket meséltél rólam a… barátodnak Rasti? *kissé elakad a barát szónál, lévén még mindig nem egyértelmű számára, hogy valójában kivel futottak össze. Közben pillantása ide-oda jár a két sötét jelenség között. Akkor sincs ez másképp, amikor végighallgatja a férfi rövid szerelmi kalandjáról szóló történetet. Meglehet, hogy az elhangzottakban nem is találna semmi igazán furcsát, ha nem csípné el a tengerszín szemek Norira tévedő, súlyos pillantását. Előfordulhat, hogy ezzel csak a további félreértéseket szeretné párja elkerülni, a gyanú árnyéka mégis átsuhan Rovéna szívén. Végighallgatja az elfes történetet, de egyelőre inkább nem fűz hozzá semmit. Még egy értő bólintással sem nyugtázza a dolgot. Valahogy nem tetszik neki, ahogy ez a két sötét vészmadár pislog egymásra, ám meglehet, hogy csak elveszett múltja miatt vált ennyire gyanakvóvá. Lélektükreit inkább az újabb érkezőre fordítja. Korábbi reményeire úgy borul a törpe terjengős bemutatkozása, mint egy szekér trágya. Az a Rovéna, akit Ras olyannyira viszont szeretne látni, bizonyára szívesen fogadná a szabad szájú nőszemélyt, talán rögvest dalra is fakasztaná, miközben a pogácsákat majszolgatná. A jelenleginek azonban úgy hiányzott még egy ismeretlen dumagyáros, mint egy újabb adag szar a nyakába. Belátja ugyan, hogy ez a nő egy fokkal összeszedettebbnek tűnik, mint a megbízójának nevezett, feltűnésének mégsem tud felhőtlen örömmel adózni. Amíg a meredek esti beszámolót hallgatják, vet egy segélykérő pillantást a kékeszöld íriszekbe.*
- Nos, valójában miattam vagyunk itt. *válaszolja meg Nori kérdését, noha csak részben. Ha rajta múlna, talán többet nem is árulna el. A kocsmai beszámoló után a hollóhajú lány olyannak tűnik, aki legfőképp súlyosbítani tud minden helyzeten. Ugyan az övét már nehéz lenne tovább rontani.*
- Keresek valakit. *toldja meg egy lemondó sóhajjal.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A feketeség megjelenése látszólag Rasdehert sem villanyozza fel. Ha nem is tűnik kifejezetten haragosnak, éppen csak megjelenő mosolya hamarosan már nem lelhető fel az arcán. Első ízben lehetetlen eldönteni, hogy a hollóhajú feltűnése mindig hasonló reakciót vált ki a férfiból, vagy csak a jelenlegi helyzet miatt tűnik úgy, hogy nem igazán örül a találkozásnak. Ha az este folyamán emlékei nem hagyták volna újfent cserben Rovénát, most lenne némi kapaszkodója arról, ki is ez a Nori. Így azonban meddő kísérlet kiürült elméjében kutatni eme név után. Amikor rájön, hogy ösztönös próbálkozása a lány nevének felismerésére mennyire hiábavaló, ismét késztetés ébred benne arra, hogy olyan messzire rohanjon ebből az egész helyzetből, ahol már nem érik el a kilátástalanság lelkébe maró karmai. Nem a váratlan találkozás az, amiből ennyire szökni szeretne, sokkal inkább a sivár, emlékek nélküli tudatállapot, amelyből már-már kétségbeesetten szeretne kitörni. Talán nem is létezhet sötétebb börtön a saját elménknél. A férfi cinkos pillantását ugyan viszonozza, de ez nem nyomja el teljesen a kétségeit. Akkor lehetne ez igazán őszinte, ha nem csak egy beszámolóra emlékezne, hanem a tényleges eseményre is. Nori meglepett arckifejezése az első dolog talán, ami olyan kérdéseket ébreszt benne, melyek nem a gyanakvó bizalmatlanságot táplálják.*
- Egek! Miket meséltél rólam a… barátodnak Rasti? *kissé elakad a barát szónál, lévén még mindig nem egyértelmű számára, hogy valójában kivel futottak össze. Közben pillantása ide-oda jár a két sötét jelenség között. Akkor sincs ez másképp, amikor végighallgatja a férfi rövid szerelmi kalandjáról szóló történetet. Meglehet, hogy az elhangzottakban nem is találna semmi igazán furcsát, ha nem csípné el a tengerszín szemek Norira tévedő, súlyos pillantását. Előfordulhat, hogy ezzel csak a további félreértéseket szeretné párja elkerülni, a gyanú árnyéka mégis átsuhan Rovéna szívén. Végighallgatja az elfes történetet, de egyelőre inkább nem fűz hozzá semmit. Még egy értő bólintással sem nyugtázza a dolgot. Valahogy nem tetszik neki, ahogy ez a két sötét vészmadár pislog egymásra, ám meglehet, hogy csak elveszett múltja miatt vált ennyire gyanakvóvá. Lélektükreit inkább az újabb érkezőre fordítja. Korábbi reményeire úgy borul a törpe terjengős bemutatkozása, mint egy szekér trágya. Az a Rovéna, akit Ras olyannyira viszont szeretne látni, bizonyára szívesen fogadná a szabad szájú nőszemélyt, talán rögvest dalra is fakasztaná, miközben a pogácsákat majszolgatná. A jelenleginek azonban úgy hiányzott még egy ismeretlen dumagyáros, mint egy újabb adag szar a nyakába. Belátja ugyan, hogy ez a nő egy fokkal összeszedettebbnek tűnik, mint a megbízójának nevezett, feltűnésének mégsem tud felhőtlen örömmel adózni. Amíg a meredek esti beszámolót hallgatják, vet egy segélykérő pillantást a kékeszöld íriszekbe.*
- Nos, valójában miattam vagyunk itt. *válaszolja meg Nori kérdését, noha csak részben. Ha rajta múlna, talán többet nem is árulna el. A kocsmai beszámoló után a hollóhajú lány olyannak tűnik, aki legfőképp súlyosbítani tud minden helyzeten. Ugyan az övét már nehéz lenne tovább rontani.*
- Keresek valakit. *toldja meg egy lemondó sóhajjal.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-03 22:57:35
Üzenet elküldve: 2024-06-03 22:57:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Részemről az öröm! *egészíti ki Nori felkonferáló szavait, majd kacsóját nyújtja felfelé egy kézfogásra.*
- Sa'Tereth a faszom! Nem volt az több egy kéjenc disznónál. Mondtam már Norileina, ne törd rajta a fejed. *legyint és rosszallóan ráncolja homlokát, ahogy visszaemlékezik az óriások emberi megfelelőjére. Számára legalábbis egy benga állat, ez biztos.* Csak árbócpolírozót keresett éjszakára, te meg könnyű prédának tűntél. Biztos ő is tudta, hogy ha tisztán látod a valódi, hús-vér alakját, akkor biztosan elhajtod a bús picsába. Mert hát meg kell hagyni, hogy egyéni ízlésemet tekintve engem nem hoz lázba, ha a fickónak a fél pofázmánya végig fel van vágva.
*Ennyire emlékezett. Arra a jellegzetes hegre és persze az alapvetően mogorva vonásokra, melyek az ő szemszögéből cseppet sem tették vonzóvá a férfit.*
- Partnerek volnánk, ami azt illeti. Ő a jelenlegi megbízóm.
*Részleteket nem árul el, mert tisztességes és hű a megbízóhoz, akárkije is legyen az új arc a lánynak. Egy ennyire személyes költemény kulisszatitkai nem tartoznak másra. A furcsa, kiismerhetetlen légkört oldani próbálandó, válla felett hüvelykujjával a fűzfa irányába mutat.*
- Nem csatlakoztok? Van tepertős pogácsánk is.
*Neki ilyen alkalmakkor prioritást élvezne a tepertős pogácsa, ugyanakkor nem áll módjában megítélni, miféle véleménnyel vannak róla az utazók. Bár a Clion névre hallgató férfi hangyányit morcos, komoly típusnak látszik, a vele érkezett hölgy pedig nem ontja magából a szavakat, Vesla mégis szeret ismeretségeket kötni, s egyszer majd, ki tudja, még jól jöhet egy-egy ilyen kapcsolat széles e kontinensen.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Részemről az öröm! *egészíti ki Nori felkonferáló szavait, majd kacsóját nyújtja felfelé egy kézfogásra.*
- Sa'Tereth a faszom! Nem volt az több egy kéjenc disznónál. Mondtam már Norileina, ne törd rajta a fejed. *legyint és rosszallóan ráncolja homlokát, ahogy visszaemlékezik az óriások emberi megfelelőjére. Számára legalábbis egy benga állat, ez biztos.* Csak árbócpolírozót keresett éjszakára, te meg könnyű prédának tűntél. Biztos ő is tudta, hogy ha tisztán látod a valódi, hús-vér alakját, akkor biztosan elhajtod a bús picsába. Mert hát meg kell hagyni, hogy egyéni ízlésemet tekintve engem nem hoz lázba, ha a fickónak a fél pofázmánya végig fel van vágva.
*Ennyire emlékezett. Arra a jellegzetes hegre és persze az alapvetően mogorva vonásokra, melyek az ő szemszögéből cseppet sem tették vonzóvá a férfit.*
- Partnerek volnánk, ami azt illeti. Ő a jelenlegi megbízóm.
*Részleteket nem árul el, mert tisztességes és hű a megbízóhoz, akárkije is legyen az új arc a lánynak. Egy ennyire személyes költemény kulisszatitkai nem tartoznak másra. A furcsa, kiismerhetetlen légkört oldani próbálandó, válla felett hüvelykujjával a fűzfa irányába mutat.*
- Nem csatlakoztok? Van tepertős pogácsánk is.
*Neki ilyen alkalmakkor prioritást élvezne a tepertős pogácsa, ugyanakkor nem áll módjában megítélni, miféle véleménnyel vannak róla az utazók. Bár a Clion névre hallgató férfi hangyányit morcos, komoly típusnak látszik, a vele érkezett hölgy pedig nem ontja magából a szavakat, Vesla mégis szeret ismeretségeket kötni, s egyszer majd, ki tudja, még jól jöhet egy-egy ilyen kapcsolat széles e kontinensen.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 19:46:21
Üzenet elküldve: 2024-06-02 19:46:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Valóban egyfajta csőlátás telepszik rá, mikor megpillantja a férfit a távolban, és a „Clion!” felkiáltás sem törpe útitársának szól. Ez Veslának abból is feltűnhet, hogy Nori meg sem áll, az útjába kerülő faágakon átbukdácsolva, de legalább a képzeletében magabiztosan lépked, míg oda nem ér a pároshoz.
Ahhoz egyébként kicseszett jól ért, hogy mindig a legrosszabbkor legyen pont ott, ahol Rasdeher is van, és rögtön olyan vizekre evezzen a megszólalásaival, ahová nem kéne. Ez most sincs másképp. Kicsit sem gondol bele abba, hogy mennyi mindent tesz tönkre azzal, hogy felemlegeti Taniát, bár valószínű, hogy a férfi ezt ott rontotta el, hogy egyáltalán megemlítette a róla szóló történetet a feketeségnek.*
- Á, mindent értek… Úgy, ahogy én is mindig meg szoktalak találni… Várj! Rovéna? Rovéna! *Szája is tátva marad, mikor meghallja a nevet, és még egyszer, most már tüzetesen megnézi magának a nőszemélyt. Többször hallott már róla Cliontól, de még soha nem látta. Amennyire gyogyós volt sokszor a férfi, néha még azt is feltételezte, hogy Rovéna csak egy kitalált barát, de ezek szerint mégsem, merthogy ez a nő eléggé hús-vérnek tűnik jelen pillanatban.
Eközben Nori meglepettsége miatti szótlansága esélyt ad arra a kannibálnak, hogy megpróbálja megmagyarázni kedvesének azt, amit kedvenc kishúga épp ártatlanul tönkre próbált tenni. Azt a szúrós tekintetet, amit ő kap cserébe, már egész jól ismeri. Szerencse, hogy ért is belőle, és pontosan tudja, hogy ez azt jelenti, jobb, ha nem kérdez többet. Nem is szól bele a magyarázatba, csak akkor beszél újra, mikor kérdezik, s közben hátrapillant Veslára.*
- Nos, ő Vesla. Trubadúr, bárd, dalnok, meg őszintén már nem emlékszem rá, mi mindent mondott, mikor bemutatkozott, de ő az, aki megvédett engem a démonoktól a fogadóban tegnap este. Baszki, annyira berúgtam, hogy tényleg felmásztak az alvilágból. Fekete szárnyaik voltak, árnyékszerű testük, és lassan lebegve mászkáltak az asztalok között. Sa'Tereth maga is megjelent. Oh!
*Ekkor eszébe jut az a különös férfi, aki pár perccel Vesla előtt ült oda az asztalához, furcsa dolgokat mondott neki a sötét isten nevében valamiféle királyról, majd amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan távozott is.*
- Ha már itt tartunk, valami fontosat kell majd tőled kérdeznem, Clion, de négyszemközt. Most inkább azt mondd el, hogy ti mit kerestek itt!? Ritkán jársz a városban… *Ez tény, és azt is tudja, hogy minden alkalommal elég konkrét oka is van annak, ha madaras kollégája tiszteletét teszi Artheniorban, ő pedig természetesen kíváncsi a részletekre.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Valóban egyfajta csőlátás telepszik rá, mikor megpillantja a férfit a távolban, és a „Clion!” felkiáltás sem törpe útitársának szól. Ez Veslának abból is feltűnhet, hogy Nori meg sem áll, az útjába kerülő faágakon átbukdácsolva, de legalább a képzeletében magabiztosan lépked, míg oda nem ér a pároshoz.
Ahhoz egyébként kicseszett jól ért, hogy mindig a legrosszabbkor legyen pont ott, ahol Rasdeher is van, és rögtön olyan vizekre evezzen a megszólalásaival, ahová nem kéne. Ez most sincs másképp. Kicsit sem gondol bele abba, hogy mennyi mindent tesz tönkre azzal, hogy felemlegeti Taniát, bár valószínű, hogy a férfi ezt ott rontotta el, hogy egyáltalán megemlítette a róla szóló történetet a feketeségnek.*
- Á, mindent értek… Úgy, ahogy én is mindig meg szoktalak találni… Várj! Rovéna? Rovéna! *Szája is tátva marad, mikor meghallja a nevet, és még egyszer, most már tüzetesen megnézi magának a nőszemélyt. Többször hallott már róla Cliontól, de még soha nem látta. Amennyire gyogyós volt sokszor a férfi, néha még azt is feltételezte, hogy Rovéna csak egy kitalált barát, de ezek szerint mégsem, merthogy ez a nő eléggé hús-vérnek tűnik jelen pillanatban.
Eközben Nori meglepettsége miatti szótlansága esélyt ad arra a kannibálnak, hogy megpróbálja megmagyarázni kedvesének azt, amit kedvenc kishúga épp ártatlanul tönkre próbált tenni. Azt a szúrós tekintetet, amit ő kap cserébe, már egész jól ismeri. Szerencse, hogy ért is belőle, és pontosan tudja, hogy ez azt jelenti, jobb, ha nem kérdez többet. Nem is szól bele a magyarázatba, csak akkor beszél újra, mikor kérdezik, s közben hátrapillant Veslára.*
- Nos, ő Vesla. Trubadúr, bárd, dalnok, meg őszintén már nem emlékszem rá, mi mindent mondott, mikor bemutatkozott, de ő az, aki megvédett engem a démonoktól a fogadóban tegnap este. Baszki, annyira berúgtam, hogy tényleg felmásztak az alvilágból. Fekete szárnyaik voltak, árnyékszerű testük, és lassan lebegve mászkáltak az asztalok között. Sa'Tereth maga is megjelent. Oh!
*Ekkor eszébe jut az a különös férfi, aki pár perccel Vesla előtt ült oda az asztalához, furcsa dolgokat mondott neki a sötét isten nevében valamiféle királyról, majd amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan távozott is.*
- Ha már itt tartunk, valami fontosat kell majd tőled kérdeznem, Clion, de négyszemközt. Most inkább azt mondd el, hogy ti mit kerestek itt!? Ritkán jársz a városban… *Ez tény, és azt is tudja, hogy minden alkalommal elég konkrét oka is van annak, ha madaras kollégája tiszteletét teszi Artheniorban, ő pedig természetesen kíváncsi a részletekre.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 18:24:41
Üzenet elküldve: 2024-06-02 18:24:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Ha valami nem hiányzott neki, az a feléjük botladozó fekete vadóc, kinek hangjától azonnal hasogatni kezd a feje. Na nem azért, mert annyira elviselhetetlen orgánummal áldotta meg a sors barátját. Sokkal inkább az azonnal megjelenő, borús képzettársítások miatt, amelyek kopogtatás nélkül rúgják rá szorgosan munkálkodó tudatára az ajtót.
Jobbja azonnal rászorul a markolatgombra. A szája szélén csücsülő mosolyráncok egyről a kettőre úgy felszívódnak, mintha sosem léteztek volna. ~Bazd meg, Nori! Miért pont most?~ Lopva Rovénára pillant, ki minden bizonnyal a közeledő alakot mustrálja. Miatta lepleznie kell a valódi érzéseit, és valahogy el kell érnie azt is, hogy Nori se kotyogjon túl sokat. Az utóbbi tűnik a nagyobb falatnak, pláne hogy fáradtságából fakadó hűvös hangulata miatt, épp az imént, majdnem Rovénát is sikerült megbántania. Mi lesz, ha Nori belekezd a szokásos “noriskodásba”?
Megmasszírozza vöröslő szemgolyóit, és tele szívja a tüdejét levegővel. Máshogy nem fogja tudni megőrizni a nyugalmát, csak ha kellően felkészül erre a nem várt találkozásra. Még két kacifántos lépés, s a feketeség már ott is terem előttük, hogy azonnal megforgassa mocskos tőrét a szívében.*
- Neked is szia, Nori!
*Hangjában nyoma sincs a viszontlátás örömének, habár normális körülmények között bármikor szívesen látja fogadott húgát. Kár, hogy nekik mindig akkor kell találkozniuk, amikor minden kurvára el van cseszve.*
- Sokkal inkább ő talált engem!
*Sandít cinkosan Rovénára. Már kétszer mesélte el neki a történetet, a véres részeket szándékosan kifelejtve, szóval reméli, hogy emlékszik még az elmondottakra. Ha nem, akkor még a mai nap folyamán szívesen újra felidézi az eseményeket. Az átélt kínok ellenére életének legkedvesebb emlékei ahhoz a naphoz kapcsolódnak.*
- Ő Rovéna. Már meséltem róla.
*A Tania név először nem mond neki semmit, s csak a homlokát ráncolva, kérdőn pislog a lányra. Meg kell erőltetnie magát, hogy eszébe jusson az eset a hegyes fülű nősténnyel. Akkoriban nem volt éppen önmaga. Igazából miután magára hagyta abban a rég üres raktárépületben, el is feledkezett a létezéséről. ~Bazd meg, Nori!~ Ras fejében csak ez visszhangzik. Legszívesebben most ugyanazt tenné vele is, mint Taniával.*
- Amikor először elvesztetted az emlékeidet egy jó időre eltűntél. Azt hittem, hogy magamra hagytál, és eléggé… magam alatt voltam. Volt egy apró kalandom egy elffel. De hamar rájöttem, hogy nincs szükségem másra, csakis rád. Szerencsére ezután újra egymásra találtunk.
*Fordul egy pillanatra Rovénához, hogy minél hamarabb le tudják zárni ezt a témát, s közben ellentmondást nem tűrő, szúrós pillantásokat vet Norira is. Reméli megérti, hogy most jobb lesz, ha kussol, különben hamar magára fogja haragítani a kannibált.
Az apró termetűről, aki Nori nyomában jár éppenséggel tudomást vesz, de nem szentel neki különösebb figyelmet azon kívül, hogy figyel arra, hogy semmi olyat ne mondjon, ami bajba keverné őket.*
- Ő a legújabb barátod?
*Bök fejével a törpe irányába.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*Ha valami nem hiányzott neki, az a feléjük botladozó fekete vadóc, kinek hangjától azonnal hasogatni kezd a feje. Na nem azért, mert annyira elviselhetetlen orgánummal áldotta meg a sors barátját. Sokkal inkább az azonnal megjelenő, borús képzettársítások miatt, amelyek kopogtatás nélkül rúgják rá szorgosan munkálkodó tudatára az ajtót.
Jobbja azonnal rászorul a markolatgombra. A szája szélén csücsülő mosolyráncok egyről a kettőre úgy felszívódnak, mintha sosem léteztek volna. ~Bazd meg, Nori! Miért pont most?~ Lopva Rovénára pillant, ki minden bizonnyal a közeledő alakot mustrálja. Miatta lepleznie kell a valódi érzéseit, és valahogy el kell érnie azt is, hogy Nori se kotyogjon túl sokat. Az utóbbi tűnik a nagyobb falatnak, pláne hogy fáradtságából fakadó hűvös hangulata miatt, épp az imént, majdnem Rovénát is sikerült megbántania. Mi lesz, ha Nori belekezd a szokásos “noriskodásba”?
Megmasszírozza vöröslő szemgolyóit, és tele szívja a tüdejét levegővel. Máshogy nem fogja tudni megőrizni a nyugalmát, csak ha kellően felkészül erre a nem várt találkozásra. Még két kacifántos lépés, s a feketeség már ott is terem előttük, hogy azonnal megforgassa mocskos tőrét a szívében.*
- Neked is szia, Nori!
*Hangjában nyoma sincs a viszontlátás örömének, habár normális körülmények között bármikor szívesen látja fogadott húgát. Kár, hogy nekik mindig akkor kell találkozniuk, amikor minden kurvára el van cseszve.*
- Sokkal inkább ő talált engem!
*Sandít cinkosan Rovénára. Már kétszer mesélte el neki a történetet, a véres részeket szándékosan kifelejtve, szóval reméli, hogy emlékszik még az elmondottakra. Ha nem, akkor még a mai nap folyamán szívesen újra felidézi az eseményeket. Az átélt kínok ellenére életének legkedvesebb emlékei ahhoz a naphoz kapcsolódnak.*
- Ő Rovéna. Már meséltem róla.
*A Tania név először nem mond neki semmit, s csak a homlokát ráncolva, kérdőn pislog a lányra. Meg kell erőltetnie magát, hogy eszébe jusson az eset a hegyes fülű nősténnyel. Akkoriban nem volt éppen önmaga. Igazából miután magára hagyta abban a rég üres raktárépületben, el is feledkezett a létezéséről. ~Bazd meg, Nori!~ Ras fejében csak ez visszhangzik. Legszívesebben most ugyanazt tenné vele is, mint Taniával.*
- Amikor először elvesztetted az emlékeidet egy jó időre eltűntél. Azt hittem, hogy magamra hagytál, és eléggé… magam alatt voltam. Volt egy apró kalandom egy elffel. De hamar rájöttem, hogy nincs szükségem másra, csakis rád. Szerencsére ezután újra egymásra találtunk.
*Fordul egy pillanatra Rovénához, hogy minél hamarabb le tudják zárni ezt a témát, s közben ellentmondást nem tűrő, szúrós pillantásokat vet Norira is. Reméli megérti, hogy most jobb lesz, ha kussol, különben hamar magára fogja haragítani a kannibált.
Az apró termetűről, aki Nori nyomában jár éppenséggel tudomást vesz, de nem szentel neki különösebb figyelmet azon kívül, hogy figyel arra, hogy semmi olyat ne mondjon, ami bajba keverné őket.*
- Ő a legújabb barátod?
*Bök fejével a törpe irányába.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 14:42:54
Üzenet elküldve: 2024-06-02 14:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Amint tekintete újra összefonódik Rasdeherével, kicsit olyan benyomása támad, hogy ez nem csak számára hoz enyhülést. Feszélyező volt mindeddig kerülgeti a férfi tengerzöldjeit. Hirtelen abban is elbizonytalanodik, hogy a másiknak így kényelmesebb lett volna, a befelé fordult Rovéna, és néma kérdéseinek társaságában. Mert azt talán Ras is sejti, hogy ámbár felhagyott a kérdések záporoztatásával, ez pusztán annyit jelent, hogy magába fojtotta őket, s nem azt, hogy bármire meglelte a választ. Ugyan nem tudja biztosan megmondani, miért érzi úgy, hogy a férfi is megkönnyebbül, amint újra beszédbe elegyednek. Talán a válasza közben újra megjelenő mosoly az, aminek hatására egyúttal a nő szívéről is visszább húzódnak a nyomasztó árnyak. A lassanként formát öltő tervek hallatán pedig új lelkesedés költözik belé, ami ki is ül az arcára. Szüksége van most erre az iránymutatásra, hisz Rasdeher nélkül talán órákat is bóklászhatna a város utcáin, mire egyáltalán szálláshelyet találna magának. Egyedül jelenleg elindulni is kihívás lett volna számára az ismeretlenné vált világban.*
- A megismerkedés jól hangzik! *mosolyodik el, miközben szemeibe visszaköltözik a kíváncsi csillogás.* Persze a többi is. Vegyél meg mindent, amire csak szükséged van. Vagy szükségetek van… *pillant a férfi vállán bóbiskoló Éjfélre, bár nem igazán tudja, mit vásárolhat a piacon egy holló tulajdonosa a madarának. Ahogy azt sem igazán képes eldönteni, saját magának mit kellene vásárolnia. Az ő ruhái rendben vannak, de talán a beígért beszélgetés közben megfogalmazódik benne néhány ötlet. Legkésőbb a piacon, a kínálatot látva biztosan rájön, mi mindenben szenved hiányt. Néhány pillanatig mosolyogva figyeli a láthatóan álmos, el-elszenderedő madarat, majd szemeit visszavezeti az akvamarinokra. Épp ismét szóra nyitja ajkait, amikor valaki Rasdeher nevét kiáltja a közelükben. Kíváncsian fordul a hang irányába, majd meglepetten pislogva nézi végig, ahogy az idegen nő ügyetlenül eléjük botladozik. Csendben hallgatja a számonkérő faggatózást, miközben azon gondolkozik, ki lehet az ismeretlen, s mégis honnan szalajtották. Ebben az öltözékben eltévelyedettebbnek tűnik ezen a tisztáson, mint maga Rovéna. Más esetben egészen úgy festhetne ebben a sok sötét ruhadarabban, mint Rasdeher lány megfelelője. Akár testvérek is lehetnének, de a nevetségesen alakuló belépő után nehéz volna meglelni benne azt az ominózusságot, ami a férfit jellemzi. Számonkérő szóáradata ugyanúgy lehet az elhanyagolt kishúg, egy régi szerető, vagy kétes szándékú régi ismerős kíváncsiskodása. Mivel Rovénának fogalma sincs, hova illessze az elhangzottakat, egyelőre nem szavaz nekik túl sok bizalmat. Ha emlékezne bármire, talán tudna egy-két dolgot erről a Taniaról, vagy arra is lenne ötlete, hogy ki lehet a hozzájuk vetődő, ránézésre nagyjából vele egykorú nő. Nagy, barna őzszemei érdeklődve viszonozzák a lány kíváncsi pillantását, válasszal azonban nem szolgálnak. Ostoba ötlet lenne közölni egy vadidegennel, hogy semmire nem emlékszik. Enélkül is elég kiszolgáltatott ebben az állapotban. Éppen ezért szeretné hinni, hogy a furcsa szavak inkább a jövevény megbízhatatlanságáról árulkodnak, sem mint egyetlen támaszának hazug szándékairól. Ahelyett, hogy túlagyalná a dolgot, megakad az egyik különös kérdésen. Felpillant a tengerzöld lélektükrökbe, és kuncogva megismétli a hallottakat.*
- Találtál, Rasti? *nevetésében nincs rosszallás, elvégre jelenleg majdnem olyan elveszett, mint egy megárvult kisállat. Ha a férfi beszámolója igaz, akkor azonban sokkal inkább ő az, aki annak idején Rasdehert “találta”, még ha erre mindeddig nem is gondolt így.*
- Ismernem kellene ezt a történetet? *tudakolja a tengerszeműtől, a sok jót nem ígérő Tania incidens hallatán. Úgy gondolja, Rasdeher anélkül is érteni fogja a kérdést, hogy elárulná vele saját emlékeinek hiányát. Egyelőre még bízik abban, hogy a különös ismeretlen megjelenése sem terveiket, sem a frissen újraformálódó kapcsolatuk bizalmát nem fogja felborítani. Mindez csak Rasdeheren múlik. Szeme sarkából még megpillant egy alacsonyabb alakot, aki mintha szintén feléjük tartana, követve a lány korábbi útvonalát. Reméli, hogy téved, és az illető egyszerűen elhalad hármasuk mellett. Legszívesebben a hollóhajúról sem venne tudomást, és most inkább egyszerűen faképnél hagyná, ha a nő kérdései nem kavarták volna még jobban össze a fejében uralkodó káoszt.*
*Amint tekintete újra összefonódik Rasdeherével, kicsit olyan benyomása támad, hogy ez nem csak számára hoz enyhülést. Feszélyező volt mindeddig kerülgeti a férfi tengerzöldjeit. Hirtelen abban is elbizonytalanodik, hogy a másiknak így kényelmesebb lett volna, a befelé fordult Rovéna, és néma kérdéseinek társaságában. Mert azt talán Ras is sejti, hogy ámbár felhagyott a kérdések záporoztatásával, ez pusztán annyit jelent, hogy magába fojtotta őket, s nem azt, hogy bármire meglelte a választ. Ugyan nem tudja biztosan megmondani, miért érzi úgy, hogy a férfi is megkönnyebbül, amint újra beszédbe elegyednek. Talán a válasza közben újra megjelenő mosoly az, aminek hatására egyúttal a nő szívéről is visszább húzódnak a nyomasztó árnyak. A lassanként formát öltő tervek hallatán pedig új lelkesedés költözik belé, ami ki is ül az arcára. Szüksége van most erre az iránymutatásra, hisz Rasdeher nélkül talán órákat is bóklászhatna a város utcáin, mire egyáltalán szálláshelyet találna magának. Egyedül jelenleg elindulni is kihívás lett volna számára az ismeretlenné vált világban.*
- A megismerkedés jól hangzik! *mosolyodik el, miközben szemeibe visszaköltözik a kíváncsi csillogás.* Persze a többi is. Vegyél meg mindent, amire csak szükséged van. Vagy szükségetek van… *pillant a férfi vállán bóbiskoló Éjfélre, bár nem igazán tudja, mit vásárolhat a piacon egy holló tulajdonosa a madarának. Ahogy azt sem igazán képes eldönteni, saját magának mit kellene vásárolnia. Az ő ruhái rendben vannak, de talán a beígért beszélgetés közben megfogalmazódik benne néhány ötlet. Legkésőbb a piacon, a kínálatot látva biztosan rájön, mi mindenben szenved hiányt. Néhány pillanatig mosolyogva figyeli a láthatóan álmos, el-elszenderedő madarat, majd szemeit visszavezeti az akvamarinokra. Épp ismét szóra nyitja ajkait, amikor valaki Rasdeher nevét kiáltja a közelükben. Kíváncsian fordul a hang irányába, majd meglepetten pislogva nézi végig, ahogy az idegen nő ügyetlenül eléjük botladozik. Csendben hallgatja a számonkérő faggatózást, miközben azon gondolkozik, ki lehet az ismeretlen, s mégis honnan szalajtották. Ebben az öltözékben eltévelyedettebbnek tűnik ezen a tisztáson, mint maga Rovéna. Más esetben egészen úgy festhetne ebben a sok sötét ruhadarabban, mint Rasdeher lány megfelelője. Akár testvérek is lehetnének, de a nevetségesen alakuló belépő után nehéz volna meglelni benne azt az ominózusságot, ami a férfit jellemzi. Számonkérő szóáradata ugyanúgy lehet az elhanyagolt kishúg, egy régi szerető, vagy kétes szándékú régi ismerős kíváncsiskodása. Mivel Rovénának fogalma sincs, hova illessze az elhangzottakat, egyelőre nem szavaz nekik túl sok bizalmat. Ha emlékezne bármire, talán tudna egy-két dolgot erről a Taniaról, vagy arra is lenne ötlete, hogy ki lehet a hozzájuk vetődő, ránézésre nagyjából vele egykorú nő. Nagy, barna őzszemei érdeklődve viszonozzák a lány kíváncsi pillantását, válasszal azonban nem szolgálnak. Ostoba ötlet lenne közölni egy vadidegennel, hogy semmire nem emlékszik. Enélkül is elég kiszolgáltatott ebben az állapotban. Éppen ezért szeretné hinni, hogy a furcsa szavak inkább a jövevény megbízhatatlanságáról árulkodnak, sem mint egyetlen támaszának hazug szándékairól. Ahelyett, hogy túlagyalná a dolgot, megakad az egyik különös kérdésen. Felpillant a tengerzöld lélektükrökbe, és kuncogva megismétli a hallottakat.*
- Találtál, Rasti? *nevetésében nincs rosszallás, elvégre jelenleg majdnem olyan elveszett, mint egy megárvult kisállat. Ha a férfi beszámolója igaz, akkor azonban sokkal inkább ő az, aki annak idején Rasdehert “találta”, még ha erre mindeddig nem is gondolt így.*
- Ismernem kellene ezt a történetet? *tudakolja a tengerszeműtől, a sok jót nem ígérő Tania incidens hallatán. Úgy gondolja, Rasdeher anélkül is érteni fogja a kérdést, hogy elárulná vele saját emlékeinek hiányát. Egyelőre még bízik abban, hogy a különös ismeretlen megjelenése sem terveiket, sem a frissen újraformálódó kapcsolatuk bizalmát nem fogja felborítani. Mindez csak Rasdeheren múlik. Szeme sarkából még megpillant egy alacsonyabb alakot, aki mintha szintén feléjük tartana, követve a lány korábbi útvonalát. Reméli, hogy téved, és az illető egyszerűen elhalad hármasuk mellett. Legszívesebben a hollóhajúról sem venne tudomást, és most inkább egyszerűen faképnél hagyná, ha a nő kérdései nem kavarták volna még jobban össze a fejében uralkodó káoszt.*
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-02 00:27:34
Üzenet elküldve: 2024-06-02 00:27:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív és egy kicsit A dallamok sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Hát, egyet már ismersz. *fordítja felé kerek kobakját a zömök nőszemély. A szép időben a hőmérséklet jócskán felmelegedett, ezért leveti kabátját, arra fekteti becses hangszerét.*
- Mindenesetre köszönöm. *vigyorog a dicsérő szavak hallatán, hát még, mikor megtudja, hogy a többi finomságra jogot formálhat.* Áh, remek, remek!
*Két darabot meg is kaparint, a hátramaradó triót gondosan betakarja a rovarok elől, s míg Norileina után trappol, azt a kettőt el is tünteti pár harapásra. Nem siet, kissé le is marad, hisz a feketeség humoros járása következtében nem diktál kifejezetten gyors iramot.*
- Clion? *kérdez vissza, nem sejtve, hogy a lány már nem hozzá beszél, ő ugyanis még nem látja a távolabb elhaladókat. Valójában azután sem, hogy partnere úgymond nekiiramodik azokon a hálátlan sarkakon, amelyet már nem hagyhat hahotázás nélkül, de csak diszkréten, persze...
Csak sejtheti, hogy Nori valami vagy valaki fontosat lát vagy vél látni, elvégre kissé bogaras a leányzó. Ha azonban neki fontos, hát miért is ne követné komótosabb és minden kétséget kizáróan biztosabb léptekkel. S lám, valóban van ott valaki. Nem is egyedül, ráadásul. Kíváncsisága közelebb hajtja, de a meghitt találkozást nem rontja el közvetlenül elébük furakodással, hanem pár lépésre megpihen. A hallottak alapján amúgy is valamiféle dráma lesz ez, miután az "az a terved vele" elhangzik. Megérzésére hagyatkozva, ámbár sokat nem lát a férfias arcból, ez az alak valamiféle különös sármmal felvértezett nőcsábász lehet, aki elszédíti a hölgyeket, majd kihasználja őket csak a hajnal derengésében hang nélkül kicsusszan az ágyukból, s többé nem jő vissza. Ugyan tapasztalatai szerint nem minden személy tükrözi az első benyomás kritikáját, ha ezen megérzése beigazolódna, úgy Nori-nak akárije legyen, nem kedvelné a fickót. Az ő Kvinton-ja legalább megmaradt mellette, csak hát kiállhatatlan egy pöcs volt a szentem ezen egyetlen erényét leszámítva. Nem is, mert a fene jó ujjai, mármint a lanton, az már két erény, hogy esne bele tomporral egy kosár bogáncsba...*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 00:29:12
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Hát, egyet már ismersz. *fordítja felé kerek kobakját a zömök nőszemély. A szép időben a hőmérséklet jócskán felmelegedett, ezért leveti kabátját, arra fekteti becses hangszerét.*
- Mindenesetre köszönöm. *vigyorog a dicsérő szavak hallatán, hát még, mikor megtudja, hogy a többi finomságra jogot formálhat.* Áh, remek, remek!
*Két darabot meg is kaparint, a hátramaradó triót gondosan betakarja a rovarok elől, s míg Norileina után trappol, azt a kettőt el is tünteti pár harapásra. Nem siet, kissé le is marad, hisz a feketeség humoros járása következtében nem diktál kifejezetten gyors iramot.*
- Clion? *kérdez vissza, nem sejtve, hogy a lány már nem hozzá beszél, ő ugyanis még nem látja a távolabb elhaladókat. Valójában azután sem, hogy partnere úgymond nekiiramodik azokon a hálátlan sarkakon, amelyet már nem hagyhat hahotázás nélkül, de csak diszkréten, persze...
Csak sejtheti, hogy Nori valami vagy valaki fontosat lát vagy vél látni, elvégre kissé bogaras a leányzó. Ha azonban neki fontos, hát miért is ne követné komótosabb és minden kétséget kizáróan biztosabb léptekkel. S lám, valóban van ott valaki. Nem is egyedül, ráadásul. Kíváncsisága közelebb hajtja, de a meghitt találkozást nem rontja el közvetlenül elébük furakodással, hanem pár lépésre megpihen. A hallottak alapján amúgy is valamiféle dráma lesz ez, miután az "az a terved vele" elhangzik. Megérzésére hagyatkozva, ámbár sokat nem lát a férfias arcból, ez az alak valamiféle különös sármmal felvértezett nőcsábász lehet, aki elszédíti a hölgyeket, majd kihasználja őket csak a hajnal derengésében hang nélkül kicsusszan az ágyukból, s többé nem jő vissza. Ugyan tapasztalatai szerint nem minden személy tükrözi az első benyomás kritikáját, ha ezen megérzése beigazolódna, úgy Nori-nak akárije legyen, nem kedvelné a fickót. Az ő Kvinton-ja legalább megmaradt mellette, csak hát kiállhatatlan egy pöcs volt a szentem ezen egyetlen erényét leszámítva. Nem is, mert a fene jó ujjai, mármint a lanton, az már két erény, hogy esne bele tomporral egy kosár bogáncsba...*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 00:29:12
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-01 16:07:22
Üzenet elküldve: 2024-06-01 16:07:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív és egy kicsit A dallamok sohase tiszták//
*Sejtette, hogy Veslának is tetszeni fog a tisztás. Ez pont egy olyan hely, ahol egy hozzá hasonló zenészt el tud képzelni, ahogy a város zajától elbújva jóleső magányában dolgozik legújabb szerzeményein. A fűzfa lombjai mögött elbújva pedig tényleg el lehet rejtőzni az egész világ elől. Éppen emiatt választja Nori is ezt a helyet a reggelihez. Miután mindketten a fa oltalmazó rejtekében találják magukat, a lány helyet foglal, és ahogy Vesla, ő is elkezdi az ételt majszolni.
Neki nincs olyan végtelen bendője, mint egy törpének, ezért a Vándorok Eledele mellett ő csak két pogácsát fogyaszt el, miközben társasága magyarázatát és később az előadását hallgatja.*
- Nem ismerem őt, de azt hiszem, ez nem csoda. Én senkit nem ismerek, főleg nem muzsikusokat.
*Többet nem szól, csak eszik, meg néha furcsa fejeket vág, ahogy próbálja értelmezni a dal mondandóját. Olyanokon gondolkozik, hogy most akkor a férfi ellopta a lányt a pisztrángtól? A családok közötti perpatvart, a szerelmi szálak kibogozását pedig nem is próbálja megérteni, mert az annyira kacifántos, hogy az ő képzelőerejét többszörösen is meghaladja. Azt nem csodálja, hogy bunyóba torkollik a történet, mert az emberek mindig mindenen összevesznek. A végét pedig már képtelen értelmezni, így inkább igyekszik csak a zenét és Vesla szép hangját élvezni, míg nem végez teljesen az étkezéssel.*
- Hát ez… érdekes volt, bár bevallom, néhol eléggé össsze-visszának tűnt a történet, de hát nem is vagyok túl műértő, vagy mi… Mindenesetre szépen zenélsz még mindig. A többi pogácsát megeheted. Én most megyek, megmosom a kezem a folyóban. Jössz te is?
*Akár pozitív a válasz, akár nem, ő feláll, és előbújik az Álomfűz rejtekéből, hogy elinduljon a folyó irányába. Ahogy a fák között lépked, beszédet hall, de egyelőre nem tűnik fel neki, hogy az egyik hang akár ismerős is lehetne, csak akkor, mikor távolról megpillantja a szürke csuklyás fazont, vállán a jól ismert szárnyassal.*
- Clion? Clion! *Mikor megbizonyosodik róla, hogy barátját látja, annyira megörül neki, hogy ha Vesla a sarkában van, akkor róla megfeledkezve, lépteit megszaporázva közeledik a férfi felé. No, meg a cipője sarkairól is megfeledkezik. Nem elég, hogy így is nehezen jár bennük a fűben, most még meg is botlik egy faágban. Kész szerencse, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, és nem hason csúszva mutatkozik be Rasdeher-nek és társának. Az a botladozás, amit elkövet még így is elég nevetségesen festhet kívülről.*
- Clion! Mit keresel te itt?! *Kérdezi, miután sikerült összeszednie magát. Addigra minden bizonnyal a másik páros is észrevehette őket. Nori sejtelmesen néz végig madaras barátja útitársán. Ugyan a Rovéna nevet már többször is hallotta, de egy pillanatra sem gondol bele abba, hogy esetleg ő lehet a kannibál örök szerelme, így hát valamelyest számonkérő hangnemben kezd faggatózni.*
- Ő kicsoda, és miért van veled? Találtad? Az a terved vele, mint Taniával? Gondolom ezt vele még nem közölted… *Néz kíváncsian a lány szemeibe. Fogalma sincs semmiről, így magát teljesen ártatlannak gondolva kérdez olyanokat, amit valószínűleg most nagyon nem kellene.*
*Sejtette, hogy Veslának is tetszeni fog a tisztás. Ez pont egy olyan hely, ahol egy hozzá hasonló zenészt el tud képzelni, ahogy a város zajától elbújva jóleső magányában dolgozik legújabb szerzeményein. A fűzfa lombjai mögött elbújva pedig tényleg el lehet rejtőzni az egész világ elől. Éppen emiatt választja Nori is ezt a helyet a reggelihez. Miután mindketten a fa oltalmazó rejtekében találják magukat, a lány helyet foglal, és ahogy Vesla, ő is elkezdi az ételt majszolni.
Neki nincs olyan végtelen bendője, mint egy törpének, ezért a Vándorok Eledele mellett ő csak két pogácsát fogyaszt el, miközben társasága magyarázatát és később az előadását hallgatja.*
- Nem ismerem őt, de azt hiszem, ez nem csoda. Én senkit nem ismerek, főleg nem muzsikusokat.
*Többet nem szól, csak eszik, meg néha furcsa fejeket vág, ahogy próbálja értelmezni a dal mondandóját. Olyanokon gondolkozik, hogy most akkor a férfi ellopta a lányt a pisztrángtól? A családok közötti perpatvart, a szerelmi szálak kibogozását pedig nem is próbálja megérteni, mert az annyira kacifántos, hogy az ő képzelőerejét többszörösen is meghaladja. Azt nem csodálja, hogy bunyóba torkollik a történet, mert az emberek mindig mindenen összevesznek. A végét pedig már képtelen értelmezni, így inkább igyekszik csak a zenét és Vesla szép hangját élvezni, míg nem végez teljesen az étkezéssel.*
- Hát ez… érdekes volt, bár bevallom, néhol eléggé össsze-visszának tűnt a történet, de hát nem is vagyok túl műértő, vagy mi… Mindenesetre szépen zenélsz még mindig. A többi pogácsát megeheted. Én most megyek, megmosom a kezem a folyóban. Jössz te is?
*Akár pozitív a válasz, akár nem, ő feláll, és előbújik az Álomfűz rejtekéből, hogy elinduljon a folyó irányába. Ahogy a fák között lépked, beszédet hall, de egyelőre nem tűnik fel neki, hogy az egyik hang akár ismerős is lehetne, csak akkor, mikor távolról megpillantja a szürke csuklyás fazont, vállán a jól ismert szárnyassal.*
- Clion? Clion! *Mikor megbizonyosodik róla, hogy barátját látja, annyira megörül neki, hogy ha Vesla a sarkában van, akkor róla megfeledkezve, lépteit megszaporázva közeledik a férfi felé. No, meg a cipője sarkairól is megfeledkezik. Nem elég, hogy így is nehezen jár bennük a fűben, most még meg is botlik egy faágban. Kész szerencse, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, és nem hason csúszva mutatkozik be Rasdeher-nek és társának. Az a botladozás, amit elkövet még így is elég nevetségesen festhet kívülről.*
- Clion! Mit keresel te itt?! *Kérdezi, miután sikerült összeszednie magát. Addigra minden bizonnyal a másik páros is észrevehette őket. Nori sejtelmesen néz végig madaras barátja útitársán. Ugyan a Rovéna nevet már többször is hallotta, de egy pillanatra sem gondol bele abba, hogy esetleg ő lehet a kannibál örök szerelme, így hát valamelyest számonkérő hangnemben kezd faggatózni.*
- Ő kicsoda, és miért van veled? Találtad? Az a terved vele, mint Taniával? Gondolom ezt vele még nem közölted… *Néz kíváncsian a lány szemeibe. Fogalma sincs semmiről, így magát teljesen ártatlannak gondolva kérdez olyanokat, amit valószínűleg most nagyon nem kellene.*
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-01 01:50:35
Üzenet elküldve: 2024-06-01 01:50:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
- Csak nézz rám, kisanyám! Ezt a formás testet rendszeresen kell etetni! *paskolja meg önnön fenekét a törpe kacagva, s rövid lábait szorgalmasan helyezi egymás után, ahogy Norileina mellett baktat. Élvezettel nézelődik, megfigyeli a város azon szegleteinek történéseit, amelyek mellett elhaladnak. Amint kőházak elmaradoznak mögöttük, a természet felszabadítóan más birodalmába cseppennek.*
- A mindenségit! Tényleg kellemes… *vigyorog szélesen a pufók pofi, majd hűen döcög a leány nyomában. Még sohasem látott efféle növényeket, lenyűgözi a mesés látványuk és a tulajdonságok, amelyekről partnere beszél. Óhatatlan vágyat érez, hogy mindenképp eleget tegyen a javaslatnak és megérintsen egy fagyöngyöt… de nemrég ébredt, így nem kívánkozik hamarjában vissza az álmok mezejére.*
- Majd később, feltétlenül.
*Óvatosan vág át a gondoskodón lenyúló fűzágak függönyén, majd lehuppan a kényelmes pázsitra, előkészítve a kis batyu tartalmát a csemegézéshez. Elpusztítja az egyik adag Vándorok eledelét, a pogácsákból pedig egyelőre hármat. A többi sorsát társnőjére hagyja, noha titkon reménykedik, hogy a pogácsákból azért még legalább kettőt hagy neki, mert igen jól sikerültek. A reggelitől immár fellelkesülve a kezébe veszi lantját és pengetni kezd. Nem éppen veszett dallam, inkább illik ilyenhez hasonló csendes, idilli környezetbe.*
- Ezt még a megboldogult Riksem Woardd írta. Nagy forma volt az a fickó. *Említi meg az eredeti szerzőt, amellyel az általa kedvelt, ám nem általa keletkezett alkotások íróit tiszteli meg… Ellenben más, magukat lealacsonyító pojácákkal, akik mások költeményeivel tetszelegnek, mintha sajátjuk volna.*
Kristály patak a völgyben, csendben folydogál,
Történt itt egy s más, nem is rég, ősi nagy viszály.
Pisztráng lesi alant az aranyhajú lányt,
Ki mosni jő a szoknyát, a lepedőt meg mást…
*Ahogy tovább énekel, megjelenik a műben egy barna fiatalember is, aki sokkal nagyobb érdeklődést mutat a leány iránt, mint a pisztráng, sőt, ez az érdeklődés kölcsönösnek mutatkozik. Ők két régóta ellenségeskedő elf család sarjai, akik a névtelen völgy névtelen patakjának két partján laknak. Talán éppen azon volt a vita, hogy kinek a földjén van a patak, vagy tán valamelyik családfő a másik jószágára, netalántán asszonyára ácsingózott, ezt már maguk az aktuális családfők sem tudják, csak úgy-amúgy megörökölték ezt a viaskodást felmenőiktől. A két fiatal azonban nem akarja követni ezt a szokást, sokkal inkább intim békekötésbe elegyednek, melyet többször is megejtenek a találkozást követő hatokban. Aztán egyszer a lány édesatyja gyanút fog és követi, miként a fiút is a maga apja. A két családfő felpaprikázva egymásnak esik a patakban, melyet nem kimondottan edzett fizikumukra hivatkozva a szerző felettébb komikusan tár a hallgatóság elé. Időközben a két rokonság apraja-nagyja is kisereglett a patak egy-egy partjára, s hevesen biztatják őket. Végül kimerülésig dulakodnak, amely említett testi állapotukból fakadóan hamarabb bekövetkezik, mint gondolnánk, s a két fiatal őszinte érzéseit szavakba öntve jobb belátásra bírja őket. A két család megbékélésének jelképeként egy kis hidat építenek a patakon, valamint, hogy egyikük büszkesége se sérüljön, a fiatalok esküvőjét az egyik oldalon, míg a lakodalmat a másikon tartják.
A voltaképp szórakoztató, mégis tanulságosnak szánt köznépi eposzt hűen adja elő Vesla, közben oda-oda sandít partnerére.*
- Csak nézz rám, kisanyám! Ezt a formás testet rendszeresen kell etetni! *paskolja meg önnön fenekét a törpe kacagva, s rövid lábait szorgalmasan helyezi egymás után, ahogy Norileina mellett baktat. Élvezettel nézelődik, megfigyeli a város azon szegleteinek történéseit, amelyek mellett elhaladnak. Amint kőházak elmaradoznak mögöttük, a természet felszabadítóan más birodalmába cseppennek.*
- A mindenségit! Tényleg kellemes… *vigyorog szélesen a pufók pofi, majd hűen döcög a leány nyomában. Még sohasem látott efféle növényeket, lenyűgözi a mesés látványuk és a tulajdonságok, amelyekről partnere beszél. Óhatatlan vágyat érez, hogy mindenképp eleget tegyen a javaslatnak és megérintsen egy fagyöngyöt… de nemrég ébredt, így nem kívánkozik hamarjában vissza az álmok mezejére.*
- Majd később, feltétlenül.
*Óvatosan vág át a gondoskodón lenyúló fűzágak függönyén, majd lehuppan a kényelmes pázsitra, előkészítve a kis batyu tartalmát a csemegézéshez. Elpusztítja az egyik adag Vándorok eledelét, a pogácsákból pedig egyelőre hármat. A többi sorsát társnőjére hagyja, noha titkon reménykedik, hogy a pogácsákból azért még legalább kettőt hagy neki, mert igen jól sikerültek. A reggelitől immár fellelkesülve a kezébe veszi lantját és pengetni kezd. Nem éppen veszett dallam, inkább illik ilyenhez hasonló csendes, idilli környezetbe.*
- Ezt még a megboldogult Riksem Woardd írta. Nagy forma volt az a fickó. *Említi meg az eredeti szerzőt, amellyel az általa kedvelt, ám nem általa keletkezett alkotások íróit tiszteli meg… Ellenben más, magukat lealacsonyító pojácákkal, akik mások költeményeivel tetszelegnek, mintha sajátjuk volna.*
Kristály patak a völgyben, csendben folydogál,
Történt itt egy s más, nem is rég, ősi nagy viszály.
Pisztráng lesi alant az aranyhajú lányt,
Ki mosni jő a szoknyát, a lepedőt meg mást…
*Ahogy tovább énekel, megjelenik a műben egy barna fiatalember is, aki sokkal nagyobb érdeklődést mutat a leány iránt, mint a pisztráng, sőt, ez az érdeklődés kölcsönösnek mutatkozik. Ők két régóta ellenségeskedő elf család sarjai, akik a névtelen völgy névtelen patakjának két partján laknak. Talán éppen azon volt a vita, hogy kinek a földjén van a patak, vagy tán valamelyik családfő a másik jószágára, netalántán asszonyára ácsingózott, ezt már maguk az aktuális családfők sem tudják, csak úgy-amúgy megörökölték ezt a viaskodást felmenőiktől. A két fiatal azonban nem akarja követni ezt a szokást, sokkal inkább intim békekötésbe elegyednek, melyet többször is megejtenek a találkozást követő hatokban. Aztán egyszer a lány édesatyja gyanút fog és követi, miként a fiút is a maga apja. A két családfő felpaprikázva egymásnak esik a patakban, melyet nem kimondottan edzett fizikumukra hivatkozva a szerző felettébb komikusan tár a hallgatóság elé. Időközben a két rokonság apraja-nagyja is kisereglett a patak egy-egy partjára, s hevesen biztatják őket. Végül kimerülésig dulakodnak, amely említett testi állapotukból fakadóan hamarabb bekövetkezik, mint gondolnánk, s a két fiatal őszinte érzéseit szavakba öntve jobb belátásra bírja őket. A két család megbékélésének jelképeként egy kis hidat építenek a patakon, valamint, hogy egyikük büszkesége se sérüljön, a fiatalok esküvőjét az egyik oldalon, míg a lakodalmat a másikon tartják.
A voltaképp szórakoztató, mégis tanulságosnak szánt köznépi eposzt hűen adja elő Vesla, közben oda-oda sandít partnerére.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:00:55
Üzenet elküldve: 2024-05-31 20:00:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
*Úgy tűnik teljesen félreértette Rovéna kérdését, s a másik ködös magyarázata sem viszi közelebb ahhoz, hogy rájöjjön, mire kíváncsi ténylegesen. Ha ez nem lenne elég, a finom kacsó visszakozó mozdulata arra engedi következtetni, hogy a távolságtartása túlságosan egyértelmű. Ráadásul nem pont azt az eredményt éri el vele, mire előzetesen számított. Ő csak teret akart hagyni párjának ezekben a kusza pillanatokban. De egyelőre ezzel a hűvös céltudatossággal csak eltaszítja magától.
Első, zsigeri reakciójával megragadná a távolodó csuklót, és Rové egész testét magához szorítaná. De okulván a tegnap este történtekből, ez nem tűnik a legbölcsebb döntésnek. Mi van, ha hevessége a visszájára fordul? Így viszont, mielőtt még sikerül kitalálnia valami vállalható tervet a kételyek eloszlatására, addigra kis madárkája láthatóan továbblép, és lábait szaporán szedve, folytatja útjukat a városba.
Ras mondani akar neki valamit. Valamit, amivel kiengesztelheti, megnyugtathatja, s a kettejük között feszülő távolság ellenére kicsit jobban megérteti magát Rovénával. De a szavak nem állnak össze egy mondattá, s végül hamarabb érik el Arthenior határát, minthogy bármi értelmeset fel tudna böfögni.
Természetesen ilyenkor Éjfél sem hajlandó kinyitni a csőrét. Helyette álmosan bóbiskol a vállán, s alig van tudatában annak, hogy mi is történik körötte.
A férfi csak a folyón átkelve veszi észre, hogy egészen idáig idegesen babrálta a jobbján csüngő fegyverének a markolatát. Ez olyannyira megszokásává vált az utóbbi időben, amikor valamin erősen gondolkodik, hogy már a markolattüske köré tekert bőrcsíkok is itt-ott megkoptak a kényszercselekvés hatására. Ezért, amint tudatosul benne a dolog, kezét lomhán a markolatgombra helyezi.*
- Arra gondoltam, hogy előbb szállást kellene keresnünk. Ha az megvan, és ki tudjuk nyújtani valahol a lábunkat, akkor utána megnézhetnénk magunknak a várost. Hallottam róla, hogy a Kikötővel ellentétben itt elég sok minden változott. Az lesz a legjobb, ha egyelőre csak óvatosan kérdezősködünk, hátha találunk egy kapaszkodót, amin a napokban el tudunk indulni.
*A benne fortyogó feszültség megáll a gyarapodásban, amikor az őzike szemek elkapják az ő megfáradt íriszeit, és a lány végre megtöri a csendet. Úgy kellett ez most neki, mint a sivatagban egy korty víz.*
- Mondjuk megnézhetnénk magunknak a piacot is. Annál nem sok jobb helyet tudok az információszerzésre. Másrészt pedig a legutóbbi munkánkból is maradt még egy kis költőpénz.
*Kisimult mosollyal az arcán paskolja meg az övére akasztott erszényt. Az erdőben nem igazán kellett csökkentenie a súlyán, így itt lenne az ideje, hogy megszabaduljon az efféle terhektől.*
- Jó lenne lecserélni ezeket a szakadt göncöket is.
*A mosolya komikus fintorba fordul, amikor végignéz saját öltözetén. Nem csoda, hogy a lány korábban megrémült tőle. Még mindig egy őrült koldusnak néz ki. Ha információkat szeretne, ahhoz megfelelő, magabiztosságot sugárzó öltözet is dukál. Különben úgy jár, mint a Varjúban a csapossal.*
- De majd meglátjuk. Ha szeretnéd, kettesben is eltölthetjük ennek a napnak a maradékát, hogy jobban megismerhess engem.
*Úgy tűnik teljesen félreértette Rovéna kérdését, s a másik ködös magyarázata sem viszi közelebb ahhoz, hogy rájöjjön, mire kíváncsi ténylegesen. Ha ez nem lenne elég, a finom kacsó visszakozó mozdulata arra engedi következtetni, hogy a távolságtartása túlságosan egyértelmű. Ráadásul nem pont azt az eredményt éri el vele, mire előzetesen számított. Ő csak teret akart hagyni párjának ezekben a kusza pillanatokban. De egyelőre ezzel a hűvös céltudatossággal csak eltaszítja magától.
Első, zsigeri reakciójával megragadná a távolodó csuklót, és Rové egész testét magához szorítaná. De okulván a tegnap este történtekből, ez nem tűnik a legbölcsebb döntésnek. Mi van, ha hevessége a visszájára fordul? Így viszont, mielőtt még sikerül kitalálnia valami vállalható tervet a kételyek eloszlatására, addigra kis madárkája láthatóan továbblép, és lábait szaporán szedve, folytatja útjukat a városba.
Ras mondani akar neki valamit. Valamit, amivel kiengesztelheti, megnyugtathatja, s a kettejük között feszülő távolság ellenére kicsit jobban megérteti magát Rovénával. De a szavak nem állnak össze egy mondattá, s végül hamarabb érik el Arthenior határát, minthogy bármi értelmeset fel tudna böfögni.
Természetesen ilyenkor Éjfél sem hajlandó kinyitni a csőrét. Helyette álmosan bóbiskol a vállán, s alig van tudatában annak, hogy mi is történik körötte.
A férfi csak a folyón átkelve veszi észre, hogy egészen idáig idegesen babrálta a jobbján csüngő fegyverének a markolatát. Ez olyannyira megszokásává vált az utóbbi időben, amikor valamin erősen gondolkodik, hogy már a markolattüske köré tekert bőrcsíkok is itt-ott megkoptak a kényszercselekvés hatására. Ezért, amint tudatosul benne a dolog, kezét lomhán a markolatgombra helyezi.*
- Arra gondoltam, hogy előbb szállást kellene keresnünk. Ha az megvan, és ki tudjuk nyújtani valahol a lábunkat, akkor utána megnézhetnénk magunknak a várost. Hallottam róla, hogy a Kikötővel ellentétben itt elég sok minden változott. Az lesz a legjobb, ha egyelőre csak óvatosan kérdezősködünk, hátha találunk egy kapaszkodót, amin a napokban el tudunk indulni.
*A benne fortyogó feszültség megáll a gyarapodásban, amikor az őzike szemek elkapják az ő megfáradt íriszeit, és a lány végre megtöri a csendet. Úgy kellett ez most neki, mint a sivatagban egy korty víz.*
- Mondjuk megnézhetnénk magunknak a piacot is. Annál nem sok jobb helyet tudok az információszerzésre. Másrészt pedig a legutóbbi munkánkból is maradt még egy kis költőpénz.
*Kisimult mosollyal az arcán paskolja meg az övére akasztott erszényt. Az erdőben nem igazán kellett csökkentenie a súlyán, így itt lenne az ideje, hogy megszabaduljon az efféle terhektől.*
- Jó lenne lecserélni ezeket a szakadt göncöket is.
*A mosolya komikus fintorba fordul, amikor végignéz saját öltözetén. Nem csoda, hogy a lány korábban megrémült tőle. Még mindig egy őrült koldusnak néz ki. Ha információkat szeretne, ahhoz megfelelő, magabiztosságot sugárzó öltözet is dukál. Különben úgy jár, mint a Varjúban a csapossal.*
- De majd meglátjuk. Ha szeretnéd, kettesben is eltölthetjük ennek a napnak a maradékát, hogy jobban megismerhess engem.
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-30 21:04:15
Üzenet elküldve: 2024-05-30 21:04:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Esze ágában sincs megakadályozni azt, hogy valaki helyette fizesse az elemózsiát, az ingyen kaja mindig jó, úgyhogy egyetértően bólogat a felajánlás hallatán.*
- Köszönöm szépen, elfogadom! Amúgy kalandor vagyok, vagy mi. Mégis, hogy lennék finnyás?
*Csóválja a fejét, majd miután végzett az öltözködéssel, és szemügyre vette magát a tükörben, újra visszafordul a törpéhez.*
- Nem, nem akarok fiús lenni, de tudod van, ami lányos és van, ami túl lányos. Ez lehet, hogy már az utóbbi, de ha jól áll, akkor marad. Na menjünk!
*Gondosan bezárja maga mögött a szobája ajtaját, és Vesla oldalán elindul a fogadótérbe. Miután leértek a lépcsőkön, a pulthoz mennek, ahol Nori hagyja kibontakozni a bárdot, na meg azt is hagyja, hogy kiürítse a pénztárcáját az ő kedvéért. Nem sokkal később pedig a vezényszó hallatán már meg is indulhatnak a tisztásra.*
- Te aztán nem aprózod el a reggelit. *Jegyzi meg út közben, míg a teáját kortyolgatja. Ő nem issza meg mindet egyszerre, de mire elérik az erdő szélén található, kör alakú képződményt már neki sincs több. A tisztáson lépkedve hamar rájön, hogy a magasított sarkú cipők talán mégis túl lányosak egy ilyen helyre. Kemény talajon is nehezen egyensúlyoz még bennük, itt pedig különösen bénácskán tud csak lépegetni. Már kezdi megbánni, hogy ebben jött, de nem teszi szóvá.*
- Nos, itt volnánk. Ez az a tisztás, amiről beszéltem. Kellemes kis hely. Ne kérdezd, hogy miért ilyen szabályos kör alakú, fogalmam sincs. Gyere, mutatok valami érdekeset!
*Mondja a lánynak, és meg is indul a folyó irányába. Az Álomfűzhöz tart, aminek minden ágát átjárja a mágia, a fehér, derengő fagyöngyök pedig csak még különlegesebbé teszik a látványt.*
- Ha megérinted ezeket… *mutat a fagyöngyökre.* akkor különös álmokat láthatsz. Próbáld ki nyugodtan, de ne szakítsd le őket, mert akkor tönkreteszed! Ami még érdekesebb, hogy a fa lombjai alatt biztonságban leszünk, senki nem fogja tudni, hogy itt vagyunk, csak azok, akik szintén bejönnek a levelek mögé.
*Nori sem régóta ismeri a mágikus fa történetét. Pár napja fedezte fel, miután Mai-tól elszakadva céltalanul bolyongott a városban. Akkor jött ki ide abban reménykedve, hogy hasonlóan kellemes hely lesz ez, mint a világítótorony a kikötőben, és tényleg az. Óvatosan félrehajtja a leveleket, hogy egy kis ajtót formálva bebocsájtást nyerjenek a lombok alá.*
- Menjünk be, itt nyugodtan elfogyaszthatjuk a reggelit! *Megvárja, míg Vesla bemegy előtte, ha bemegy egyáltalán, és ha a bárd így tesz, akkor ő is követi, s hagyja, hogy maga mögött újra összezárjon a lombkorona.*
*Esze ágában sincs megakadályozni azt, hogy valaki helyette fizesse az elemózsiát, az ingyen kaja mindig jó, úgyhogy egyetértően bólogat a felajánlás hallatán.*
- Köszönöm szépen, elfogadom! Amúgy kalandor vagyok, vagy mi. Mégis, hogy lennék finnyás?
*Csóválja a fejét, majd miután végzett az öltözködéssel, és szemügyre vette magát a tükörben, újra visszafordul a törpéhez.*
- Nem, nem akarok fiús lenni, de tudod van, ami lányos és van, ami túl lányos. Ez lehet, hogy már az utóbbi, de ha jól áll, akkor marad. Na menjünk!
*Gondosan bezárja maga mögött a szobája ajtaját, és Vesla oldalán elindul a fogadótérbe. Miután leértek a lépcsőkön, a pulthoz mennek, ahol Nori hagyja kibontakozni a bárdot, na meg azt is hagyja, hogy kiürítse a pénztárcáját az ő kedvéért. Nem sokkal később pedig a vezényszó hallatán már meg is indulhatnak a tisztásra.*
- Te aztán nem aprózod el a reggelit. *Jegyzi meg út közben, míg a teáját kortyolgatja. Ő nem issza meg mindet egyszerre, de mire elérik az erdő szélén található, kör alakú képződményt már neki sincs több. A tisztáson lépkedve hamar rájön, hogy a magasított sarkú cipők talán mégis túl lányosak egy ilyen helyre. Kemény talajon is nehezen egyensúlyoz még bennük, itt pedig különösen bénácskán tud csak lépegetni. Már kezdi megbánni, hogy ebben jött, de nem teszi szóvá.*
- Nos, itt volnánk. Ez az a tisztás, amiről beszéltem. Kellemes kis hely. Ne kérdezd, hogy miért ilyen szabályos kör alakú, fogalmam sincs. Gyere, mutatok valami érdekeset!
*Mondja a lánynak, és meg is indul a folyó irányába. Az Álomfűzhöz tart, aminek minden ágát átjárja a mágia, a fehér, derengő fagyöngyök pedig csak még különlegesebbé teszik a látványt.*
- Ha megérinted ezeket… *mutat a fagyöngyökre.* akkor különös álmokat láthatsz. Próbáld ki nyugodtan, de ne szakítsd le őket, mert akkor tönkreteszed! Ami még érdekesebb, hogy a fa lombjai alatt biztonságban leszünk, senki nem fogja tudni, hogy itt vagyunk, csak azok, akik szintén bejönnek a levelek mögé.
*Nori sem régóta ismeri a mágikus fa történetét. Pár napja fedezte fel, miután Mai-tól elszakadva céltalanul bolyongott a városban. Akkor jött ki ide abban reménykedve, hogy hasonlóan kellemes hely lesz ez, mint a világítótorony a kikötőben, és tényleg az. Óvatosan félrehajtja a leveleket, hogy egy kis ajtót formálva bebocsájtást nyerjenek a lombok alá.*
- Menjünk be, itt nyugodtan elfogyaszthatjuk a reggelit! *Megvárja, míg Vesla bemegy előtte, ha bemegy egyáltalán, és ha a bárd így tesz, akkor ő is követi, s hagyja, hogy maga mögött újra összezárjon a lombkorona.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-30 13:31:00
Üzenet elküldve: 2024-05-30 13:31:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
*Bár Rasdeher szavai megnyugtatóan csengenek, párja valamiért mégsem érzi úgy, hogy valóban kielégítő válaszai lennének. Nem a férfi hibájaként könyveli el a dolgot. Talán túl sok, túlságosan érthetetlen kérdést tett fel neki. Még ő is nehezen igazodik ki saját magán, Rasnak sem lehet könnyebb dolga.*
- Ha nem szeretnél, valószínűleg már itt sem lennél. Nem pont erre akartam kilyukadni. *feleli egy gyenge mosollyal, miközben visszagondol a tegnap látott, jegyzeteiben sorakozó strigulákra. Valamiért várnia kellett a férfira, még ha az nem is derül ki a feljegyzéseiből, hogy miért. A hatokon át szaporodó vonalkák azonban jól mutatják, hogy Rasdehernek megvolt a lehetősége, hogy kilépjen az életéből, s ugyanúgy eldobja Rovéna emlékét is, ahogy azt a nő elméje tette vele. Mégis visszajött hozzá. Miért tette volna, ha nem szeretné? Kétséges, hogy bárkinek bármilyen haszna származna a lányból jelenlegi állapotában. Erre még ő is rájött. Noha nem kételkedik a férfi érzéseiben, azt továbbra sem tudta megfejteni, ő vajon hogyan szerette egykor ezt a baljós jelenésnek tűnő alakot. Ha egyszer ténylegesen ő is volt az, aki támaszként szolgálhatott Rasnak, jelenleg fogalma sincs, hogyan csinálta. Tovább azonban nem firtatja. Unalmas lehet újra és újra válaszolni ugyanazokra a kérdésekre. Talán értelmetlen is. Párja kikerülő reakcióját ennek tudja be, így inkább kezének megkezdett mozdulatát is megszakítja a férfi felé, és némi lemondással fordul az említett tájrészlet irányába.*
- Mhm… Nincs messze. Ha sietünk, hamarosan odaérünk. *mire kimondja, már rég kisimulnak a gyűrődések a sötét köpeny szélén, eltüntetve róla kezének nyomát. Lépteit megkettőzve, némán folytatja az utat, bár nem csak a sietség űzi. Jobbnak érzi, ha egy időre felhagy a kísérletezéssel, és inkább tartja a férfitól a két lépés távolságot. Bár az este még úgy tetszett, Rasdehert cseppet sem zavarja a barna szemek fürkésző pillantása, összezavarodott pacsirtájának az a benyomása támad, hogy jobb, ha ezúttal tekintetét a város közeledő körvonalaira függeszti. Lélektükreivel igyekszik kerülni a tengerszín íriszeket, miközben kitartóan szedi lábait. Le sem lassít, amíg át nem érnek a híd túloldalára. Itt is leginkább azért, mert nem tudja eldönteni, merre tovább. A folyón átkelve fák között visz az útjuk, s azoknak ölelésében egy napfényben fürdő tisztás rajzolódik ki szemei előtt. Tekintete egy múló pillanatig elidőzik a füves területen, ám ha sejtései nem csalnak, különösebb dolguk aligha van itt. Lépteit kissé visszafogja, miközben elhaladnak a fák alatt, és közben, órák múltán talán először, felpillant a férfi tengerzöldjeibe.*
- Szállást keresünk, vagy valami mással kezdenéd, Rasti? *tudakolja meg az útirányt. A csendben töltött időt saját érzelmei rendezgetésével töltötte, mégis úgy érzi magát, mint egy tudattalanul bolyongó, elkárhozott lélek. A táj idegensége sokkal kevésbé zavarja, mint saját lelkének ismeretlensége. Mégis szívesen lepakolná holmiját, és lemosná az út porát. Egy rendes fürdő segíthet háborgó szíve megnyugtatásában is. Némi víz kevés lesz ahhoz, hogy elmossa az emlékeit elzáró falakat, de talán kitisztítja összekuszálódott gondolatait. Most egyszerre kavarog benne az elvesztett múltja felett érzett gyász, a mindenre rátelepülő bizonytalanság, és a Rasdeher által keltett remény és izgatottság, amit tovább táplál a tudat, hogy a város határait átlépve elérték első úti céljukat. Itt talán meglelheti a válaszait, és ezzel önmagát is. De olyasmi ez, mint papírsárkánynak lenni, és egyetlen cérnaszálon függve dacolni a szél erejével. Mégsem akar egykori énje halovány kísértete lenni. Pillantása végigsuhan Arthenior első házain, és ujjai ökölbe szorulnak, ahogy belekapaszkodik ebbe a csenevész elhatározásba.*
*Bár Rasdeher szavai megnyugtatóan csengenek, párja valamiért mégsem érzi úgy, hogy valóban kielégítő válaszai lennének. Nem a férfi hibájaként könyveli el a dolgot. Talán túl sok, túlságosan érthetetlen kérdést tett fel neki. Még ő is nehezen igazodik ki saját magán, Rasnak sem lehet könnyebb dolga.*
- Ha nem szeretnél, valószínűleg már itt sem lennél. Nem pont erre akartam kilyukadni. *feleli egy gyenge mosollyal, miközben visszagondol a tegnap látott, jegyzeteiben sorakozó strigulákra. Valamiért várnia kellett a férfira, még ha az nem is derül ki a feljegyzéseiből, hogy miért. A hatokon át szaporodó vonalkák azonban jól mutatják, hogy Rasdehernek megvolt a lehetősége, hogy kilépjen az életéből, s ugyanúgy eldobja Rovéna emlékét is, ahogy azt a nő elméje tette vele. Mégis visszajött hozzá. Miért tette volna, ha nem szeretné? Kétséges, hogy bárkinek bármilyen haszna származna a lányból jelenlegi állapotában. Erre még ő is rájött. Noha nem kételkedik a férfi érzéseiben, azt továbbra sem tudta megfejteni, ő vajon hogyan szerette egykor ezt a baljós jelenésnek tűnő alakot. Ha egyszer ténylegesen ő is volt az, aki támaszként szolgálhatott Rasnak, jelenleg fogalma sincs, hogyan csinálta. Tovább azonban nem firtatja. Unalmas lehet újra és újra válaszolni ugyanazokra a kérdésekre. Talán értelmetlen is. Párja kikerülő reakcióját ennek tudja be, így inkább kezének megkezdett mozdulatát is megszakítja a férfi felé, és némi lemondással fordul az említett tájrészlet irányába.*
- Mhm… Nincs messze. Ha sietünk, hamarosan odaérünk. *mire kimondja, már rég kisimulnak a gyűrődések a sötét köpeny szélén, eltüntetve róla kezének nyomát. Lépteit megkettőzve, némán folytatja az utat, bár nem csak a sietség űzi. Jobbnak érzi, ha egy időre felhagy a kísérletezéssel, és inkább tartja a férfitól a két lépés távolságot. Bár az este még úgy tetszett, Rasdehert cseppet sem zavarja a barna szemek fürkésző pillantása, összezavarodott pacsirtájának az a benyomása támad, hogy jobb, ha ezúttal tekintetét a város közeledő körvonalaira függeszti. Lélektükreivel igyekszik kerülni a tengerszín íriszeket, miközben kitartóan szedi lábait. Le sem lassít, amíg át nem érnek a híd túloldalára. Itt is leginkább azért, mert nem tudja eldönteni, merre tovább. A folyón átkelve fák között visz az útjuk, s azoknak ölelésében egy napfényben fürdő tisztás rajzolódik ki szemei előtt. Tekintete egy múló pillanatig elidőzik a füves területen, ám ha sejtései nem csalnak, különösebb dolguk aligha van itt. Lépteit kissé visszafogja, miközben elhaladnak a fák alatt, és közben, órák múltán talán először, felpillant a férfi tengerzöldjeibe.*
- Szállást keresünk, vagy valami mással kezdenéd, Rasti? *tudakolja meg az útirányt. A csendben töltött időt saját érzelmei rendezgetésével töltötte, mégis úgy érzi magát, mint egy tudattalanul bolyongó, elkárhozott lélek. A táj idegensége sokkal kevésbé zavarja, mint saját lelkének ismeretlensége. Mégis szívesen lepakolná holmiját, és lemosná az út porát. Egy rendes fürdő segíthet háborgó szíve megnyugtatásában is. Némi víz kevés lesz ahhoz, hogy elmossa az emlékeit elzáró falakat, de talán kitisztítja összekuszálódott gondolatait. Most egyszerre kavarog benne az elvesztett múltja felett érzett gyász, a mindenre rátelepülő bizonytalanság, és a Rasdeher által keltett remény és izgatottság, amit tovább táplál a tudat, hogy a város határait átlépve elérték első úti céljukat. Itt talán meglelheti a válaszait, és ezzel önmagát is. De olyasmi ez, mint papírsárkánynak lenni, és egyetlen cérnaszálon függve dacolni a szél erejével. Mégsem akar egykori énje halovány kísértete lenni. Pillantása végigsuhan Arthenior első házain, és ujjai ökölbe szorulnak, ahogy belekapaszkodik ebbe a csenevész elhatározásba.*
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-29 10:07:03
Üzenet elküldve: 2024-05-29 10:07:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Új élet vár//
*Szép reggel ez. Talán nem ma aludta a legjobbat idén, de nyugodtabb volt, mint amikor varázslat árán érte ezt el. Ma van a napja, hogy elhozza maradék ruháját a Pegazusból, így korán kell kelnie, ha mindent bele akar sűríteni egy napba. Bár az előzőtől sűrűbbet keresve sem fog találni. Új munka, új lények és a gyerekek megismerése. Még egy jó adag játékra is volt idejük. Látni azokat az arcokat, amik felfedezték, hogy új bútorokat kaptak, ráadásul teljesen más elrendezésben, maga volt a boldogság. Mindenkinek külön szeparált kuckó, legalábbis ahhoz képest, ahogyan eddig feküdtek egymáshoz túl közel.
Bár vele minden villámcsapásként történik, nem hitte volna, hogy ilyen fordulatot vesz az élete. Már csak Nori hiányzik neki. De ő nagyon.
Viszont Mai büszkén és elégedetten ébred, ezért hát úgy dönt, a mai délelőtt az övé. Elintéz minden formaságot, hogy otthonosabban érezze magát a rezidencián. De mindezek előtt nem árt magába süllyedni és sorra venni az elkövetkezendő időszak bokros teendőit. A tisztástól jobb hely nincs is erre, főleg, hogy ilyen szép napsütéses a reggel. Elsétál hát, hogy egy alkalmas helyre leülve kis jegyzeteivel kezében átgondolja a dolgait, s egy kicsit lecsendesítse az elméjét. Amire valljuk be igazából képtelen, hiszen az az agy még nem volt úgy, hogy ne járjon valamin. Azért egy próbát megér… néhány percre sikerül is az újabb világmegváltó ötletei előtt.*
*Szép reggel ez. Talán nem ma aludta a legjobbat idén, de nyugodtabb volt, mint amikor varázslat árán érte ezt el. Ma van a napja, hogy elhozza maradék ruháját a Pegazusból, így korán kell kelnie, ha mindent bele akar sűríteni egy napba. Bár az előzőtől sűrűbbet keresve sem fog találni. Új munka, új lények és a gyerekek megismerése. Még egy jó adag játékra is volt idejük. Látni azokat az arcokat, amik felfedezték, hogy új bútorokat kaptak, ráadásul teljesen más elrendezésben, maga volt a boldogság. Mindenkinek külön szeparált kuckó, legalábbis ahhoz képest, ahogyan eddig feküdtek egymáshoz túl közel.
Bár vele minden villámcsapásként történik, nem hitte volna, hogy ilyen fordulatot vesz az élete. Már csak Nori hiányzik neki. De ő nagyon.
Viszont Mai büszkén és elégedetten ébred, ezért hát úgy dönt, a mai délelőtt az övé. Elintéz minden formaságot, hogy otthonosabban érezze magát a rezidencián. De mindezek előtt nem árt magába süllyedni és sorra venni az elkövetkezendő időszak bokros teendőit. A tisztástól jobb hely nincs is erre, főleg, hogy ilyen szép napsütéses a reggel. Elsétál hát, hogy egy alkalmas helyre leülve kis jegyzeteivel kezében átgondolja a dolgait, s egy kicsit lecsendesítse az elméjét. Amire valljuk be igazából képtelen, hiszen az az agy még nem volt úgy, hogy ne járjon valamin. Azért egy próbát megér… néhány percre sikerül is az újabb világmegváltó ötletei előtt.*
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-23 11:29:17
Üzenet elküldve: 2024-05-23 11:29:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kedvenc helye. Sosem értette meg miért is telepedik rá itt a legnagyobb nyugalom, de lévén sikerült megtapasztalnia már többször is itt ezt az érzést, így hát ide vezet az útja. Most nem ül le, nem mereng el, nem tapasztalja meg a belső világát, csak sétál hosszasan, elidőzve a természet megannyi szépségén. Növényeket vizsgál, tapogat, s fejben próbálja társítani a tanultakkal. Elméjében felsejlenek az eddigi olvasmányai, próbálja előhívni a sötét rejtekükből. Itt az ideje újra fejlesztenie magát, nem pedig elherdálni az életét. De ehhez tapasztalni kell, s most pontosan azt csinálja. Közben pedig megtalálja magát egy kis időre, s örül neki, hogy egyedül is éppoly hatékony tud lenni, mint amikor valaki vezeti. Persze illékony érzés ez, na de ez segíti hozzá új ismeretek megszerzéséhez, s a régiek felfrissítéséhez.*
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:27:40
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Az alkoholra a legjobb gyógyír az alváson kívül a friss levegő. Esteledik már ugyan, de még talán egy-két órát világos lesz, az pont elég egy kiadós sétára, ami talán kitisztítja a fejét, és akkor nem fog annyira sajogni, amennyire jelen pillanatban teszi.*
~Rumot keverni pálinkával… kinek a hülye ötlete volt ez?~
*Mindegy is, kár ezen gondolkozni, mert ami megtörtént, az megtörtént. Az biztos, hogy most a sétával jobban jár, mint az alvással, mert ha lefeküdne, csak jobban forogna vele a világ, mint így, gyaloglás közben. Hamarosan a tisztásra ér, aminél nem is választhatott volna most jobb helyszínt. Az erdő szélét képező fák nyújtják a legtisztább levegőt, amire neki most pont szüksége van, illetve maga a hely a magányt, amiben el akar veszni egy kis ideig.
Gondolkodhatna most azon, ami vele és Nelirá-val történt, vagy azon is, amit Orthus-szal élt át, de most egyiket sem akarja. Most ki akarja kapcsolni minden érzékszervét, és egy kicsit maga mögött hagyni az egész világot, hogy az agyát kitisztítva újult erővel merülhessen el ismét a tanulásban, ami akár a jövőjét jelentheti.
Leül hát egy fa tövébe, és csak az eget bámulja, rajta a különös alakú felhőkkel, melyek mindegyikében fel tud fedezni valamilyen alakot, amihez kötni tudja őket. Az egyik például egy lant, a másik meg egy… szelet sülthús. Elmosolyodik magán, nekidől a fa törzsének, és igyekszik tényleg mindent félretéve pihenni egy kicsit.*
~Rumot keverni pálinkával… kinek a hülye ötlete volt ez?~
*Mindegy is, kár ezen gondolkozni, mert ami megtörtént, az megtörtént. Az biztos, hogy most a sétával jobban jár, mint az alvással, mert ha lefeküdne, csak jobban forogna vele a világ, mint így, gyaloglás közben. Hamarosan a tisztásra ér, aminél nem is választhatott volna most jobb helyszínt. Az erdő szélét képező fák nyújtják a legtisztább levegőt, amire neki most pont szüksége van, illetve maga a hely a magányt, amiben el akar veszni egy kis ideig.
Gondolkodhatna most azon, ami vele és Nelirá-val történt, vagy azon is, amit Orthus-szal élt át, de most egyiket sem akarja. Most ki akarja kapcsolni minden érzékszervét, és egy kicsit maga mögött hagyni az egész világot, hogy az agyát kitisztítva újult erővel merülhessen el ismét a tanulásban, ami akár a jövőjét jelentheti.
Leül hát egy fa tövébe, és csak az eget bámulja, rajta a különös alakú felhőkkel, melyek mindegyikében fel tud fedezni valamilyen alakot, amihez kötni tudja őket. Az egyik például egy lant, a másik meg egy… szelet sülthús. Elmosolyodik magán, nekidől a fa törzsének, és igyekszik tényleg mindent félretéve pihenni egy kicsit.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:06:26
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:06:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1088
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
*Csalódottan távozik a piacról és egy hosszabb időre a városból is. Lehet ez nem lesz olyan hosszas, mint maradása volt, azonban ezen való morfondírozás a jövőre marad. A városban való léte nem volt annyira sikeres, mint várta és talán nem ártana létezésének jelét is mutatnia, ha már megegyeztek, hogy a törzs segítségére lesz. Nem hallott volna arról, hogy keresnék, de már veszett el a figyelmükből úgy, hogy nem igazán mozdult ismert helyéről. És most jobban is tűnhet ez Nestar hibájának. Azonban ez kevésbé fontos, amit tud, hogy sajnos még a Kikötő nem üzemel a város azon felén, ahova kedvelne járni, így marad a gyalogút. Élelmiszerből megpakolt, így aggódnia nem kell.*
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-17 21:11:29
Üzenet elküldve: 2024-05-17 21:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Feltekerve tolja a kabátzsebébe az újonnan vásárolt inget, hogy egy harmada kilóg onnan. Nem a legideálisabb, de nincsen nála a kistáskája, és lusta levenni a tegezét, hogy abba tegye, vagy arra szíjazza a ruhát. Ez jelenleg a legegyszerűbb megoldás, és minél előbb ki akar érni a piacról, a városból, az emberek közül. Majd ha nyugodtabb helyen lesz, esetleg újrarendezi a dolgait, mielőtt a szántók felé venné az irányt.
Sietős léptekkel, a kapuk felől lassan beözönlő vásárlókat kerülgetve, a legrövidebb úton igyekszik kiérni az erősödő hangzavarból. A kovácsműhely felé megy vissza, s onnan egyenesen tovább a városból kifele vezető útra. Mintha víz alól bukna fel, ahogy kijjebb ér a számára már zsúfoltnak ható térről, és képes újra mélyebb levegőt venni az emberek közt ösztönösen elsekélyesedő légzése után. A tisztáshoz érve menet közben, gondolkodás nélkül pillant el a fák felé. Korábban mintha látott volna arrafele egy-két alakot. Pedig vonzza ez a kör alakú rét, és elég ritkán jár a városban ahhoz, hogy megnézze.*
Sietős léptekkel, a kapuk felől lassan beözönlő vásárlókat kerülgetve, a legrövidebb úton igyekszik kiérni az erősödő hangzavarból. A kovácsműhely felé megy vissza, s onnan egyenesen tovább a városból kifele vezető útra. Mintha víz alól bukna fel, ahogy kijjebb ér a számára már zsúfoltnak ható térről, és képes újra mélyebb levegőt venni az emberek közt ösztönösen elsekélyesedő légzése után. A tisztáshoz érve menet közben, gondolkodás nélkül pillant el a fák felé. Korábban mintha látott volna arrafele egy-két alakot. Pedig vonzza ez a kör alakú rét, és elég ritkán jár a városban ahhoz, hogy megnézze.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:28:55
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:28:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pirkadati szüret//
* Riadtan ébred a semmi közepén. Szemeiben félelem, sajnálat, és megvetés lapul. Az ilyen mostanság elég gyakran fordul elő. Pedig csak egy kis kikapcsolódásra vágyott mikor úgy döntött kint éjszakázik. Ha már úgyis fent van, nem alszik vissza, inkább lemegy a közeli patakhoz megmosni arcát, hogy még véletlenül se essen vissza abba az álomba. Ha a kakas nem is kukorékol, a nap állásából nagyjából megállapítja, hogy a megszokottnál korábban kelt, mint szokott. Kinyújtóztatja végtagjait és a reggeli edző rutinjába kezd. Senki ne mondja neki, hogy lusta dög. Először még csak guggolások majd fekvőtámaszokkal foglalja el magát. Amint combjai és kezei kellően elfáradtak jőhet az igazi edzés. Elkezd szép tempóban futni az egyik irányba. Ingét kigombolja teljesen, hogy felhevült testét a menetszél kellemes fuvallata tartsa kordában. Nem ismerős a hely ezért éberen közlekedik. Nem telik sok időbe mire észreveszi a két nőszemélyt a távolban. Ő csak egy fa mögé bújik, és néha kikukucskálva pillant a két nőszemélyre. *
~ Mások? Itt? ~
* Meglepettsége jogos, hisz itt legel már pár napja, de másoknak még csak a nyomát sem találta. Fejében nagy a konfliktus. Oda mennyen? Ne menjen? Egy biztos, ha nem megy, akkor semmit sem fog megtudni. Hagy nekik egy kis időt a társalgásra, majd előbújik a fa mögül és elindul az irányukba. Megfelelő közelségben megszólítja a két nőszemélyt. *
- Üdvözletem!
* Felvértezi magát azzal a szokásos örök vigyorával, ami már több kalamajkából is kihúzta. Inge még mindig kigombolva. A nagy ijedtségben még nem volt alkalma összeszedni magát. Izzadság csordul végig homlokán és a mellkasán. *
- Megtudnátok mondani, hogy hol vagyok? Enyhén szólva eltévedtem!
* Riadtan ébred a semmi közepén. Szemeiben félelem, sajnálat, és megvetés lapul. Az ilyen mostanság elég gyakran fordul elő. Pedig csak egy kis kikapcsolódásra vágyott mikor úgy döntött kint éjszakázik. Ha már úgyis fent van, nem alszik vissza, inkább lemegy a közeli patakhoz megmosni arcát, hogy még véletlenül se essen vissza abba az álomba. Ha a kakas nem is kukorékol, a nap állásából nagyjából megállapítja, hogy a megszokottnál korábban kelt, mint szokott. Kinyújtóztatja végtagjait és a reggeli edző rutinjába kezd. Senki ne mondja neki, hogy lusta dög. Először még csak guggolások majd fekvőtámaszokkal foglalja el magát. Amint combjai és kezei kellően elfáradtak jőhet az igazi edzés. Elkezd szép tempóban futni az egyik irányba. Ingét kigombolja teljesen, hogy felhevült testét a menetszél kellemes fuvallata tartsa kordában. Nem ismerős a hely ezért éberen közlekedik. Nem telik sok időbe mire észreveszi a két nőszemélyt a távolban. Ő csak egy fa mögé bújik, és néha kikukucskálva pillant a két nőszemélyre. *
~ Mások? Itt? ~
* Meglepettsége jogos, hisz itt legel már pár napja, de másoknak még csak a nyomát sem találta. Fejében nagy a konfliktus. Oda mennyen? Ne menjen? Egy biztos, ha nem megy, akkor semmit sem fog megtudni. Hagy nekik egy kis időt a társalgásra, majd előbújik a fa mögül és elindul az irányukba. Megfelelő közelségben megszólítja a két nőszemélyt. *
- Üdvözletem!
* Felvértezi magát azzal a szokásos örök vigyorával, ami már több kalamajkából is kihúzta. Inge még mindig kigombolva. A nagy ijedtségben még nem volt alkalma összeszedni magát. Izzadság csordul végig homlokán és a mellkasán. *
- Megtudnátok mondani, hogy hol vagyok? Enyhén szólva eltévedtem!
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:04:09
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pirkadati szüret//
*Hosszú ideje nem járt erre. Mikor is? Ohh, hát persze! Amikor drahunt akart fogni. Azóta jócskán megváltozott a város és környéke, neki meg még csak drahunja sem lett. Pedig akkor nem kéne most gyalogolnia. Merthogy rühelli a gyaloglást, nem törpének való módi ennyit gyüszmékelni. De a seggén sem bír megmaradni, az még annyira sem illik hozzá. Kiakasztani a bárdot a kandalló fölé, hogy aztán unottan nézze, ahogy a tikok kapirgálnak? Azt már nem! Talán újra meg kellene próbálkoznia azokkal a drahunokkal. Igazán szép jószágok, és ő is mindjárt tekintélyesebben mutatna egy olyanon, ha felnyergeltetné. A nyaka sem recsegne úgy, mint gatyában a fing, amikor felfelé kell néznie a sok culára. Pisloghatnának felfelé azok! Neki meg a lába se fájna. Akár meg is érne egy újabb próbát, még ha a drahuncserkész cimborája fel is szívódott. Noha jóvágású törpe volt, de a férfiakkal úgyis csak a baj van. Nem volt ez másképp azzal sem!
Még fel is mordul magában, ahogy felidézi megkopott emlékeit a rőtszakállú fickóról, miközben fittyet hányva a feltűnésmentességre, sajgó talpai miatt átkozódva csörtet el a tisztás szélén. Közben néhány madarat is felriaszt a bokrok aljából, és talán egyedül épp csak neki nem tűnik fel, mennyire belerondít a természet kiegyensúlyozott csendjébe. Olyannyira lefoglalja saját zsörtölődése, hogy majdnem elsétál a tőle nem messze harmatot gyűjtögető lány mellett anélkül, hogy egyáltalán észrevenné. Amikor mégis feltűnik neki, hogy nincs egyedül, olyan meglepett képet vág, mintha az éjhajú teremtés a semmiből jelent volna meg. Egy ideig gyanakvó pillantással méregeti, s közben próbálja megfejteni, mit művel a fűszálakkal az idegen.*
- Azannya! Ilyent se láttam még! Ezért mán megérte erre jönnöm. *jegyzi meg kicsit sem tapintatosan, s közben szájával pipaszárán cuppogva füstölög. Ha tudná, hogy mi jár a lány fejében, inkább elsomfordálna, mielőtt még annak eszébe jutna, hogy az ő ügyetlen kezeit is befogja ebbe a furcsa szüreti munkába.*
- Ez így el fog tartani egy ideig, anyukám! Amottan lehet vizet merni, nincs olyan messze. *bök fejével abba az irányba, amerről érkezett.* Meg a városnak is itt kell lennie valahol… *Tőle telhetően egészen segítőkésznek bizonyul, amiért roppant büszke magára. El is kapja valami szokatlan jóindulat, vagy tán részvét, amiért szerencsétlen pára láthatóan ennyire szomjazik.*
- De ha odáig nem bírod mán, itt a butykosom, húzd meg! *kínálja fel neki a borral teli kulacsát. Igaz, hogy kicsit vizezett, de így legalább nem olyan savanyú.*
*Hosszú ideje nem járt erre. Mikor is? Ohh, hát persze! Amikor drahunt akart fogni. Azóta jócskán megváltozott a város és környéke, neki meg még csak drahunja sem lett. Pedig akkor nem kéne most gyalogolnia. Merthogy rühelli a gyaloglást, nem törpének való módi ennyit gyüszmékelni. De a seggén sem bír megmaradni, az még annyira sem illik hozzá. Kiakasztani a bárdot a kandalló fölé, hogy aztán unottan nézze, ahogy a tikok kapirgálnak? Azt már nem! Talán újra meg kellene próbálkoznia azokkal a drahunokkal. Igazán szép jószágok, és ő is mindjárt tekintélyesebben mutatna egy olyanon, ha felnyergeltetné. A nyaka sem recsegne úgy, mint gatyában a fing, amikor felfelé kell néznie a sok culára. Pisloghatnának felfelé azok! Neki meg a lába se fájna. Akár meg is érne egy újabb próbát, még ha a drahuncserkész cimborája fel is szívódott. Noha jóvágású törpe volt, de a férfiakkal úgyis csak a baj van. Nem volt ez másképp azzal sem!
Még fel is mordul magában, ahogy felidézi megkopott emlékeit a rőtszakállú fickóról, miközben fittyet hányva a feltűnésmentességre, sajgó talpai miatt átkozódva csörtet el a tisztás szélén. Közben néhány madarat is felriaszt a bokrok aljából, és talán egyedül épp csak neki nem tűnik fel, mennyire belerondít a természet kiegyensúlyozott csendjébe. Olyannyira lefoglalja saját zsörtölődése, hogy majdnem elsétál a tőle nem messze harmatot gyűjtögető lány mellett anélkül, hogy egyáltalán észrevenné. Amikor mégis feltűnik neki, hogy nincs egyedül, olyan meglepett képet vág, mintha az éjhajú teremtés a semmiből jelent volna meg. Egy ideig gyanakvó pillantással méregeti, s közben próbálja megfejteni, mit művel a fűszálakkal az idegen.*
- Azannya! Ilyent se láttam még! Ezért mán megérte erre jönnöm. *jegyzi meg kicsit sem tapintatosan, s közben szájával pipaszárán cuppogva füstölög. Ha tudná, hogy mi jár a lány fejében, inkább elsomfordálna, mielőtt még annak eszébe jutna, hogy az ő ügyetlen kezeit is befogja ebbe a furcsa szüreti munkába.*
- Ez így el fog tartani egy ideig, anyukám! Amottan lehet vizet merni, nincs olyan messze. *bök fejével abba az irányba, amerről érkezett.* Meg a városnak is itt kell lennie valahol… *Tőle telhetően egészen segítőkésznek bizonyul, amiért roppant büszke magára. El is kapja valami szokatlan jóindulat, vagy tán részvét, amiért szerencsétlen pára láthatóan ennyire szomjazik.*
- De ha odáig nem bírod mán, itt a butykosom, húzd meg! *kínálja fel neki a borral teli kulacsát. Igaz, hogy kicsit vizezett, de így legalább nem olyan savanyú.*
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-07 10:46:59
Üzenet elküldve: 2024-05-07 10:46:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
[Pirkadati szüret]
*Vágyja a várost és annak civilizációját?
Egyetlen porcikája sem.
De nem vágyja ő a korán kelést, és a hajlongást sem, most mégis nyögve görnyedezik a pirkadat áztatta, erdőszéli tisztáson fitos orra alatt szidva minden létező szentet és istenséget, akik megálmodták, tiszta főzetekhez tiszta vizek kellenek.
Nehéz az élet, ő pedig eljátszott a gondolattal, feladva erdei függetlenségét a városba vonul, igába hajtja a fejét. Szolgálni ugyan senkinek nem fog, de őt még attól szolgálhatják. Kereshetne magának valami dölyfös hordóhasú nemest, aki értékeli a szépséget és fiatalságot, aztán lehetne igazán hamar igazán gazdag özvegyasszony is! A férfiak amúgy is igen halandók, ha nem a vérbaj viszi el őket, hát horogra akadhatnak egy-egy csésze szívmelengető vadhorgász teától is. Ha pedig még akkor sem méltóztatnak elhalálozik, még mindig ott vannak a klasszikus vadászbalesetek!
A gondolatra széles, gonoszkás mosolyra fut a szája.
Yaya mellett jó élete volt, de így, hogy az idős asszony magára hagyta őt a világban, kénytelen-kelletlen önálló, felelősségteljes felnőttként élni. Nem akarta? Nem bizony! Sohasem vágyott felnőni, most pedig mégis itt van, a tisztáson, ahol apró csuporba fejtegeti a fűszálakról a harmat cseppeket.
A dereka is sajog, az ujjai is elgémberedtek a tőrt markolva a csuprot meg lassan már a könnyeivel is megtölthetné, ahhoz még csak le sem kéne hajolni! A háta hatalmasat roppan, ahogy egyenesbe emelkedik, diszkréten támaszt hátul a csípőjére tőrt markoló kezével, még macskásan kintebb is tolja magát, hogy diszkréten nyújtózhasson, amit egy torokhangú, mély, egészen állatias sóhaj követ. A mozdulatsorban nincs se kellem, se báj, sokkal inkább fakad a jól elrejtett, frusztrált gyermeki belsőből.
Életében először talán, de megértette, miért tartott magánál Yaya mindig kölyköket. Kisebb a kezük, alacsonyabbak is és játéknak fogják fel az ilyen jellegű sziszifuszi kínszenvedést. Talán neki is tanoncot kéne fogadnia. Vagy valami kis lényt fogságba ejteni, aki szüretel neki. Növényt, harmatot, vagy amit pont megkövetel az aktuális recept!
A gondolatmenetre egyetértve magával, hatalmasat biccent.*
A hozzászólás írója (Darye Sanaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.07 10:48:06
*Vágyja a várost és annak civilizációját?
Egyetlen porcikája sem.
De nem vágyja ő a korán kelést, és a hajlongást sem, most mégis nyögve görnyedezik a pirkadat áztatta, erdőszéli tisztáson fitos orra alatt szidva minden létező szentet és istenséget, akik megálmodták, tiszta főzetekhez tiszta vizek kellenek.
Nehéz az élet, ő pedig eljátszott a gondolattal, feladva erdei függetlenségét a városba vonul, igába hajtja a fejét. Szolgálni ugyan senkinek nem fog, de őt még attól szolgálhatják. Kereshetne magának valami dölyfös hordóhasú nemest, aki értékeli a szépséget és fiatalságot, aztán lehetne igazán hamar igazán gazdag özvegyasszony is! A férfiak amúgy is igen halandók, ha nem a vérbaj viszi el őket, hát horogra akadhatnak egy-egy csésze szívmelengető vadhorgász teától is. Ha pedig még akkor sem méltóztatnak elhalálozik, még mindig ott vannak a klasszikus vadászbalesetek!
A gondolatra széles, gonoszkás mosolyra fut a szája.
Yaya mellett jó élete volt, de így, hogy az idős asszony magára hagyta őt a világban, kénytelen-kelletlen önálló, felelősségteljes felnőttként élni. Nem akarta? Nem bizony! Sohasem vágyott felnőni, most pedig mégis itt van, a tisztáson, ahol apró csuporba fejtegeti a fűszálakról a harmat cseppeket.
A dereka is sajog, az ujjai is elgémberedtek a tőrt markolva a csuprot meg lassan már a könnyeivel is megtölthetné, ahhoz még csak le sem kéne hajolni! A háta hatalmasat roppan, ahogy egyenesbe emelkedik, diszkréten támaszt hátul a csípőjére tőrt markoló kezével, még macskásan kintebb is tolja magát, hogy diszkréten nyújtózhasson, amit egy torokhangú, mély, egészen állatias sóhaj követ. A mozdulatsorban nincs se kellem, se báj, sokkal inkább fakad a jól elrejtett, frusztrált gyermeki belsőből.
Életében először talán, de megértette, miért tartott magánál Yaya mindig kölyköket. Kisebb a kezük, alacsonyabbak is és játéknak fogják fel az ilyen jellegű sziszifuszi kínszenvedést. Talán neki is tanoncot kéne fogadnia. Vagy valami kis lényt fogságba ejteni, aki szüretel neki. Növényt, harmatot, vagy amit pont megkövetel az aktuális recept!
A gondolatmenetre egyetértve magával, hatalmasat biccent.*
A hozzászólás írója (Darye Sanaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.07 10:48:06
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-04 16:44:45
Üzenet elküldve: 2024-05-04 16:44:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*A hajnal első világa már a faluból kifele vezető úton találja. Néhány óránál valóban alig alhatott többet. Épp csak annyit, hogy ne boruljon fel egészében a teste ritmusa.
A kora reggeli levegő jólesően mossa az arcát. A hideg vizű fürdő után a mozgás segít felmelegedni, és kimozgatni az álom maradékát a tagjaiból. Tempósan vág át a földeken a város felé. A hátán a tegeze, az íja, a vértjén még elkél a kabát este és pirkadatkor.
A falvak környékén nem szokatlan a sötétben kezdődő, és sötétben végződő munka. Senki sem nézi meg a magányos vándort. Ő sem nézelődik sokat. Minél előbb Artheniorban akarja tudni magát. Ásít egyet. A felhők fölé emelkedő nap fényében sötéten úszik mellette az árnyéka. Félreáll a földekre induló szekerek elől, az út szélére húzódva folytatva az útját.
A lehető legrövidebb utat választva hamar kiér a szántók területéről. Lassan meglátja felderengeni maga előtt a város sziluettjét. Elég korán van még ahhoz, hogy felkeressen bárkit a házán, ezért először a piac felé veszi az irányt. Ott már biztosan kint vannak az árusok. Talán a kovácsműhelyt is nyitva találja. Zsebretett kézzel sétál el az erdőszéli kis tisztás mellett. Csak futólag néz el a napsütötte rét felé. Egy kicsit mindig vonzza ez a hely, ha Artheniorban jár, mint az egyetlen nyugodtan tűnő pont, de túl közel van a város zaja, hogy valóban megpihenhetne itt. Elfordítja a tekintetét a fákról, a szokásos egykedvűséggel haladva tovább a piactér felé.*
A kora reggeli levegő jólesően mossa az arcát. A hideg vizű fürdő után a mozgás segít felmelegedni, és kimozgatni az álom maradékát a tagjaiból. Tempósan vág át a földeken a város felé. A hátán a tegeze, az íja, a vértjén még elkél a kabát este és pirkadatkor.
A falvak környékén nem szokatlan a sötétben kezdődő, és sötétben végződő munka. Senki sem nézi meg a magányos vándort. Ő sem nézelődik sokat. Minél előbb Artheniorban akarja tudni magát. Ásít egyet. A felhők fölé emelkedő nap fényében sötéten úszik mellette az árnyéka. Félreáll a földekre induló szekerek elől, az út szélére húzódva folytatva az útját.
A lehető legrövidebb utat választva hamar kiér a szántók területéről. Lassan meglátja felderengeni maga előtt a város sziluettjét. Elég korán van még ahhoz, hogy felkeressen bárkit a házán, ezért először a piac felé veszi az irányt. Ott már biztosan kint vannak az árusok. Talán a kovácsműhelyt is nyitva találja. Zsebretett kézzel sétál el az erdőszéli kis tisztás mellett. Csak futólag néz el a napsütötte rét felé. Egy kicsit mindig vonzza ez a hely, ha Artheniorban jár, mint az egyetlen nyugodtan tűnő pont, de túl közel van a város zaja, hogy valóban megpihenhetne itt. Elfordítja a tekintetét a fákról, a szokásos egykedvűséggel haladva tovább a piactér felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096