Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 04:23:09
Üzenet elküldve: 2015-04-28 04:23:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Sokféle képpen el tudta képzelni a férfi reakcióját, de az a kaján vigyor, ami végül is megérkezik, túlságosan telibe találja az elképzeléseit, így ha nem is pirul el fülig, de azért egy enyhe pír megjelenik az orcáján. Ennyire számított volna arra, hogy szabályt ad majd mellé? De ha így is lenne, nincs probléma. Ha már ezt a kritériumot is ő veszi át hamarabb, akkor semmi akadálya, hogy kibontakoztassa mestresége szárnyait.*
- Elbúcsúzni jöttem ide.
*Feleli szenvtelenül, majd szemrebbenés nélkül hagyja, hogy a férfi közel hajoljon hozzá, nagyon is közel... így intézi hozzá a saját kis kérdését.*
- Mi az igazi neved?
*Lehet, hogy kérdezhetett volna fontosabbat vagy bonyolultabbat, de jelenleg őt ez érdekli igazán. Ráadásként... Laice hiszi, hogy a neveknek mágikus erejük van. Nem igazi mágiája, de varázsa mindenképpen. Ez hát az ő első kérdése és válasza.*
*Sokféle képpen el tudta képzelni a férfi reakcióját, de az a kaján vigyor, ami végül is megérkezik, túlságosan telibe találja az elképzeléseit, így ha nem is pirul el fülig, de azért egy enyhe pír megjelenik az orcáján. Ennyire számított volna arra, hogy szabályt ad majd mellé? De ha így is lenne, nincs probléma. Ha már ezt a kritériumot is ő veszi át hamarabb, akkor semmi akadálya, hogy kibontakoztassa mestresége szárnyait.*
- Elbúcsúzni jöttem ide.
*Feleli szenvtelenül, majd szemrebbenés nélkül hagyja, hogy a férfi közel hajoljon hozzá, nagyon is közel... így intézi hozzá a saját kis kérdését.*
- Mi az igazi neved?
*Lehet, hogy kérdezhetett volna fontosabbat vagy bonyolultabbat, de jelenleg őt ez érdekli igazán. Ráadásként... Laice hiszi, hogy a neveknek mágikus erejük van. Nem igazi mágiája, de varázsa mindenképpen. Ez hát az ő első kérdése és válasza.*
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 04:01:09
Üzenet elküldve: 2015-04-28 04:01:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
*Elégedetten bólint a lány válaszára, miszerint játszanak hát. Aztán a féloldalas mosolyból már sejti is mi következik, csak éppen nehezen hiszi el. Nem sokan állítanak feltételeket, bár az emberek szeretik úgy érezni, hogy az ő kezükben is benne van az irányítás. Ez is egy játék. Hát legyen így.
Aztán Laice meg is szólal, Ryrnek pedig nem titkolt, kaján vigyor jelenik meg arcán. Azt sugallva azzal, hogy pontosan ezt szerette volna elérni. De vajon miért is?*
- Remek. *hunyorog a lányra.*- Még több szabály. Legyen. *bólint, majd egészen oldalra dönti fejét, így sötét tincsei vállára omlanak*
- Én kezdem. *ragadja át máris az irányítást.*
- Mit keresel itt?
*Váratlannak, furcsának, és talán ostobának hathat ez a kérdés. De mindennek megvan a maga oka. A választ várja, majd kiegyenesedik, és előre hajol, egészen közel Laice arcához, mélyen a szemébe nézve sötét szempillái alól. Mintha csak összeakarná zavarni.*
*Elégedetten bólint a lány válaszára, miszerint játszanak hát. Aztán a féloldalas mosolyból már sejti is mi következik, csak éppen nehezen hiszi el. Nem sokan állítanak feltételeket, bár az emberek szeretik úgy érezni, hogy az ő kezükben is benne van az irányítás. Ez is egy játék. Hát legyen így.
Aztán Laice meg is szólal, Ryrnek pedig nem titkolt, kaján vigyor jelenik meg arcán. Azt sugallva azzal, hogy pontosan ezt szerette volna elérni. De vajon miért is?*
- Remek. *hunyorog a lányra.*- Még több szabály. Legyen. *bólint, majd egészen oldalra dönti fejét, így sötét tincsei vállára omlanak*
- Én kezdem. *ragadja át máris az irányítást.*
- Mit keresel itt?
*Váratlannak, furcsának, és talán ostobának hathat ez a kérdés. De mindennek megvan a maga oka. A választ várja, majd kiegyenesedik, és előre hajol, egészen közel Laice arcához, mélyen a szemébe nézve sötét szempillái alól. Mintha csak összeakarná zavarni.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 03:51:04
Üzenet elküldve: 2015-04-28 03:51:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Utolsó szavai vagy csak furcsa tette, melyben a földet részesíti előnyben érdekes fordulathoz vezetnek. A titokzatos idegen nem akarja se megfojtani, sem itthagyni, hanem némi hallgatás után megtöri a csendet. Laice-nek ugyan csukva van a szeme, de talán jobban koncentrál most, hogy csak a hallására hivatkozhat.*
~Szürkerév, Ismeretlen, Varázsló, Fürkész... mint valami gyerekmese híres figurái! Ennyien ismernék?~
*Futtatja végig magában mégegyszer az elhangzott neveket, majd amikor érzi, hogy a soknevű helyetfoglal vele szemben, lassan kinyitja a szemét. Valami miatt most nem zavarja a távolság, s még a nevére vonatkozóan sem told hozzá semmit, csak egyszerűen bólint egy aprót annak jeléül, hogy igen, tudni akarja. Ebben a pillanatban furcsa módon elégedettnek és boldognak érzi magát. Bár amióta itt ez a férfi, minden olyan furcsa. Némán figyeli, ahogyan a mélysötét íriszek végigpásztázzák az arcát. A szemét, a száját, a nyaka vonalát, viszonzásképpen ő sem fogja vissza magát e téren. Most csak az arcát nézi. A hol áttetsző, hol koromszín szemeket és azt a mosolyt... A játék szóra most csak villan egyet a tekintete, majd a játék lényegét végighallgatva szórakozottan produkál egy féloldalas mosolyt.*
- Rendben. Játszunk!
*Az ő feltételei azonban még csak most jönnek! Igen, neki is vannak olyanok! Főleg ha már játékról van szó...*
- Előtte azonban mindketten kérdezhetünk két dolgot a másikról, amire őszintén kell felelnie!
*Tekintetében most komisz csillogás bújkál, ahogy a másik reakcióját figyeli... várja.*
*Utolsó szavai vagy csak furcsa tette, melyben a földet részesíti előnyben érdekes fordulathoz vezetnek. A titokzatos idegen nem akarja se megfojtani, sem itthagyni, hanem némi hallgatás után megtöri a csendet. Laice-nek ugyan csukva van a szeme, de talán jobban koncentrál most, hogy csak a hallására hivatkozhat.*
~Szürkerév, Ismeretlen, Varázsló, Fürkész... mint valami gyerekmese híres figurái! Ennyien ismernék?~
*Futtatja végig magában mégegyszer az elhangzott neveket, majd amikor érzi, hogy a soknevű helyetfoglal vele szemben, lassan kinyitja a szemét. Valami miatt most nem zavarja a távolság, s még a nevére vonatkozóan sem told hozzá semmit, csak egyszerűen bólint egy aprót annak jeléül, hogy igen, tudni akarja. Ebben a pillanatban furcsa módon elégedettnek és boldognak érzi magát. Bár amióta itt ez a férfi, minden olyan furcsa. Némán figyeli, ahogyan a mélysötét íriszek végigpásztázzák az arcát. A szemét, a száját, a nyaka vonalát, viszonzásképpen ő sem fogja vissza magát e téren. Most csak az arcát nézi. A hol áttetsző, hol koromszín szemeket és azt a mosolyt... A játék szóra most csak villan egyet a tekintete, majd a játék lényegét végighallgatva szórakozottan produkál egy féloldalas mosolyt.*
- Rendben. Játszunk!
*Az ő feltételei azonban még csak most jönnek! Igen, neki is vannak olyanok! Főleg ha már játékról van szó...*
- Előtte azonban mindketten kérdezhetünk két dolgot a másikról, amire őszintén kell felelnie!
*Tekintetében most komisz csillogás bújkál, ahogy a másik reakcióját figyeli... várja.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 02:31:44
Üzenet elküldve: 2015-04-28 02:31:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
~Hát persze, hogy nem. Igazi nemes hölgy nem vesz fel ilyen ruhát, és nem indul neki a vakvilágnak. Ez nem egy tündérmese, ahol a királyi házból születnek harcos vérű amazonok. Aki úri az úri is marad. Nyafogó cafka. Tíz méter után vinnyogna, hogy töri a lábát a cipő.~
*Elmélyülten tovább foglalatoskodik az állattal, mintha nem is hallaná Laice szavait. Melléhez támasztja a botot, és jobb kezének mutató ujjával szelíden megsimítja az állat fejét, majd zsebébe nyúl, és ki tudja miért, egy apróbb, száraz húscafatot húz ki onnan. A jó ég tudja, mit keresett az ott. Azzu szájába teszi, a görény pedig elégedetten rágcsálva szalad vissza kezén át a férfi testére, majd mókus módjára ügyesen lekapaszkodik a férfin át a földre, és a lány felé surran.
Laice utolsó mondatát hallva felvont szemöldökkel, hunyorgó vigyorral fordul felé.*
~Olyan édesek az emberek. Annyira túlkomplikálnak mindent, és olyan kedves következtetésekre jutnak. Annyira... ostobák.~
*Teljes testével fordul immáron a lány felé, és ismét megfogja botját közben. A nap egykedvűen süt le rájuk a derűs égboltról, és elszáll a fejük felett egy vijjogó sólyom, préda után kutatva. A tisztáson most nem fog rátalálni, jelenlétük elűzi az apró rágcsálókat, és Azzu is konkurenciának számít. De nem aggódik a kis állat miatt. Társa - mert az ő neki - megtudja védeni magát, ha kell. Mint a gazdája.
Figyeli, amint Laice leül a fűbe. Ez meglepi. Pedig kevés meglepő dolgot lát ettől a kiszámítható fajtól. Különös ez a lány. Ryr pedig szereti a különös dolgokat. Jól jönnek az évek egyhangúságában.*
- Van, aki Szürkevérnek hív. *szólal meg végül. Lassan elindul a lány felé.*
- És szólítottak már Ismeretlennek is. Hívtak úgy, hogy Varázsló, hívtak Fürkésznek, volt már nevem keleti és volt déli is egyben. Érdekel, hogy most épp, hogy hívnak?
*Amikor a lány elé ér, kecses mozdulattal leereszkedik hozzá, majd törökülésben szembe ül vele a fűben, maga mellé helyezve a groteszk faragványú botot. Szánt szándékkal csak annyira távol, hogy majdhogynem összeér a térdük. Szeret zavarba ejtően közel férkőzni. Figyeli egy kicsit a szép arcot, és a lángoló hajtincseket, amiket megcsillogtat az aranyló napsugár. Sötét szemei úgy fürkészik a lányt, mintha csak két mély, sötét kútba taszítaná bele őt. Az erős fényben íriszei időről időre áttetsző ezüstössé válnak, máskor pedig újra feketék lesznek, mint az éjszaka.*
- Biztosan nincs kedved játszani? *kérdezi aztán egy villám mosollyal. Ehhez jól ért. Remekül begyakorolta már az évek alatt, hogy tud bizalomgerjesztő lenni, ha mégis hátborzongató. Zokszó nélkül tovább tegezi őt. Nem szokott magázni. Nincs értelme. És többnyire ő az idősebb.*
- Találd ki, ki vagyok. És megmondom a nevemet. Kitalálom, ki vagy, és segítesz nekem.
*Hogy miben, arról még nem árul el egy árva szót sem. Azt pedig, hogy mikor mi jár az ő fejében, sosem lehet tudni.*
~Hát persze, hogy nem. Igazi nemes hölgy nem vesz fel ilyen ruhát, és nem indul neki a vakvilágnak. Ez nem egy tündérmese, ahol a királyi házból születnek harcos vérű amazonok. Aki úri az úri is marad. Nyafogó cafka. Tíz méter után vinnyogna, hogy töri a lábát a cipő.~
*Elmélyülten tovább foglalatoskodik az állattal, mintha nem is hallaná Laice szavait. Melléhez támasztja a botot, és jobb kezének mutató ujjával szelíden megsimítja az állat fejét, majd zsebébe nyúl, és ki tudja miért, egy apróbb, száraz húscafatot húz ki onnan. A jó ég tudja, mit keresett az ott. Azzu szájába teszi, a görény pedig elégedetten rágcsálva szalad vissza kezén át a férfi testére, majd mókus módjára ügyesen lekapaszkodik a férfin át a földre, és a lány felé surran.
Laice utolsó mondatát hallva felvont szemöldökkel, hunyorgó vigyorral fordul felé.*
~Olyan édesek az emberek. Annyira túlkomplikálnak mindent, és olyan kedves következtetésekre jutnak. Annyira... ostobák.~
*Teljes testével fordul immáron a lány felé, és ismét megfogja botját közben. A nap egykedvűen süt le rájuk a derűs égboltról, és elszáll a fejük felett egy vijjogó sólyom, préda után kutatva. A tisztáson most nem fog rátalálni, jelenlétük elűzi az apró rágcsálókat, és Azzu is konkurenciának számít. De nem aggódik a kis állat miatt. Társa - mert az ő neki - megtudja védeni magát, ha kell. Mint a gazdája.
Figyeli, amint Laice leül a fűbe. Ez meglepi. Pedig kevés meglepő dolgot lát ettől a kiszámítható fajtól. Különös ez a lány. Ryr pedig szereti a különös dolgokat. Jól jönnek az évek egyhangúságában.*
- Van, aki Szürkevérnek hív. *szólal meg végül. Lassan elindul a lány felé.*
- És szólítottak már Ismeretlennek is. Hívtak úgy, hogy Varázsló, hívtak Fürkésznek, volt már nevem keleti és volt déli is egyben. Érdekel, hogy most épp, hogy hívnak?
*Amikor a lány elé ér, kecses mozdulattal leereszkedik hozzá, majd törökülésben szembe ül vele a fűben, maga mellé helyezve a groteszk faragványú botot. Szánt szándékkal csak annyira távol, hogy majdhogynem összeér a térdük. Szeret zavarba ejtően közel férkőzni. Figyeli egy kicsit a szép arcot, és a lángoló hajtincseket, amiket megcsillogtat az aranyló napsugár. Sötét szemei úgy fürkészik a lányt, mintha csak két mély, sötét kútba taszítaná bele őt. Az erős fényben íriszei időről időre áttetsző ezüstössé válnak, máskor pedig újra feketék lesznek, mint az éjszaka.*
- Biztosan nincs kedved játszani? *kérdezi aztán egy villám mosollyal. Ehhez jól ért. Remekül begyakorolta már az évek alatt, hogy tud bizalomgerjesztő lenni, ha mégis hátborzongató. Zokszó nélkül tovább tegezi őt. Nem szokott magázni. Nincs értelme. És többnyire ő az idősebb.*
- Találd ki, ki vagyok. És megmondom a nevemet. Kitalálom, ki vagy, és segítesz nekem.
*Hogy miben, arról még nem árul el egy árva szót sem. Azt pedig, hogy mikor mi jár az ő fejében, sosem lehet tudni.*
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 01:55:11
Üzenet elküldve: 2015-04-28 01:55:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Menekül. Az, hogy ki vagy mi elől, már teljesen mindegy. Amióta Artheniorba jött, nem szégyellte úgy magát, mint most. Ő nem ilyen. Ő... ő még csak soha nem találkozott erős jellemű idegenekkel. Nehéz helyzetbe számtalanszor került már. Otthon, mint legnagyobbat a gyerekek közül mindig is vigyázták, de mégis képesek voltak ideküldeni nemesek közé. Semmi köze nincs a rokoni kapcsolaton kívül az előkelőségekkel, de muszáj volt otthagynia a kis kőházat, az udvart, a végtelen, virágos dombokat! A tanárait. Itt aztán csak egy hatalmas aranykalickát kapott szeretet nélkül.
Így erősödött meg, így lettek fájó pontjai az életének és ez elől akar megszökni. A félelem, a keserűség, lassan a józan ész azonban lelassítják lépteit. Ha most elrohan, ez a találkozás örökké ott fog motoszkálni az agya egy kis rejtett zugában és nem fog tudni szabadulni tőle. Kirohanásos döntését valami furcsa cserregég is lassítja, mert nem jut eszébe, hogy milyen állat is az, amelyik ki adja ezt a hangot... vagyis inkább az érdekli, hogy a férfi mit mond róla, ha már akarva, akaratlanul is hallja, amit mond. Most komolyan! Úgy viselkedik, mint valami tizenkevés éves kamasz. Nagyot sóhajt, majd megáll. Szavait anélkül címzi a férfinak, hogy megfordulna.*
- Igazán nem vagyok nemes hölgynek mondható...
*Ujjaival idegesen babrál az ingje aljával.*
- És sajnálom. Azt hiszem nem magával van bajom.
*Ez az a pont, ahol hátra pillant, majd jobb híján elmosolyodik.*
- Tudja, maga nagyon furcsa, de azonkívül, hogy elsőre ijesztő, kicsit sem tűnik ostobának.
*Ezt akár veheti bóknak is, de Laice végre rálelt szokásos nyugodtságára és szórakozott mosolyára. Túl gyorsan akart mindentől megszabadulni, pedig van mit megköszönnie a küzdőtérré vált kúriának is. Mellékes öröm, de legalább így, hogy láthatja is a cserregések gazdáját, eszébe jut az állat neve is. Vadászgörény.
Most alaposabban felméri az előtte álló férfit. Meg kell hagyni, hogy tényleg van benne valami megfogó, valami... valami egészen megnyugtató. Ezek után egyszerűen csak leül a fűbe. Nem számít arra, hogy egy ilyen viselkedés után akar tőle bármit is a férfi. Mindenesetre ő nem megy el. A földön kényelmesen törökülésbe helyezkedik, majd becsukja a szemét. Nem mondhatná, hogy bízik a fickóban, de képes volt így leülni. Nevezhetik felelőtlennek miatta, de lelkileg neki ez most sokkal többet ér.*
*Menekül. Az, hogy ki vagy mi elől, már teljesen mindegy. Amióta Artheniorba jött, nem szégyellte úgy magát, mint most. Ő nem ilyen. Ő... ő még csak soha nem találkozott erős jellemű idegenekkel. Nehéz helyzetbe számtalanszor került már. Otthon, mint legnagyobbat a gyerekek közül mindig is vigyázták, de mégis képesek voltak ideküldeni nemesek közé. Semmi köze nincs a rokoni kapcsolaton kívül az előkelőségekkel, de muszáj volt otthagynia a kis kőházat, az udvart, a végtelen, virágos dombokat! A tanárait. Itt aztán csak egy hatalmas aranykalickát kapott szeretet nélkül.
Így erősödött meg, így lettek fájó pontjai az életének és ez elől akar megszökni. A félelem, a keserűség, lassan a józan ész azonban lelassítják lépteit. Ha most elrohan, ez a találkozás örökké ott fog motoszkálni az agya egy kis rejtett zugában és nem fog tudni szabadulni tőle. Kirohanásos döntését valami furcsa cserregég is lassítja, mert nem jut eszébe, hogy milyen állat is az, amelyik ki adja ezt a hangot... vagyis inkább az érdekli, hogy a férfi mit mond róla, ha már akarva, akaratlanul is hallja, amit mond. Most komolyan! Úgy viselkedik, mint valami tizenkevés éves kamasz. Nagyot sóhajt, majd megáll. Szavait anélkül címzi a férfinak, hogy megfordulna.*
- Igazán nem vagyok nemes hölgynek mondható...
*Ujjaival idegesen babrál az ingje aljával.*
- És sajnálom. Azt hiszem nem magával van bajom.
*Ez az a pont, ahol hátra pillant, majd jobb híján elmosolyodik.*
- Tudja, maga nagyon furcsa, de azonkívül, hogy elsőre ijesztő, kicsit sem tűnik ostobának.
*Ezt akár veheti bóknak is, de Laice végre rálelt szokásos nyugodtságára és szórakozott mosolyára. Túl gyorsan akart mindentől megszabadulni, pedig van mit megköszönnie a küzdőtérré vált kúriának is. Mellékes öröm, de legalább így, hogy láthatja is a cserregések gazdáját, eszébe jut az állat neve is. Vadászgörény.
Most alaposabban felméri az előtte álló férfit. Meg kell hagyni, hogy tényleg van benne valami megfogó, valami... valami egészen megnyugtató. Ezek után egyszerűen csak leül a fűbe. Nem számít arra, hogy egy ilyen viselkedés után akar tőle bármit is a férfi. Mindenesetre ő nem megy el. A földön kényelmesen törökülésbe helyezkedik, majd becsukja a szemét. Nem mondhatná, hogy bízik a fickóban, de képes volt így leülni. Nevezhetik felelőtlennek miatta, de lelkileg neki ez most sokkal többet ér.*
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 00:32:16
Üzenet elküldve: 2015-04-28 00:32:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
- Szabály? Ki beszélt itt szabályokról? *kérdezi halkan, még ekkor kámzsával fején. Ő aztán semmilyen szabályról nem beszélt. Semmilyenről, mert ő maga sem követ semmilyent. Az élet egyedüli szabálya az élet. Az, hogy élni kell, létezni, és élvezni. Amit csak lehet, és amiben csak örömét leli az ember. Pénz, hírnév, hatalom, nők és ital... vagy bármi más. Szerelem? Ez szóba sem jöhet. Ez a dolog a lehető legtávolabb áll Ryrroshvartól. Volt már dolga nővel. Számtalannal. Egyik iránt sem táplált érzelmeket. Soha, egyetlen egyszer sem. Még csak meg sem sajdult a szíve, amikor reggel felöltözött, és egyszerűen elsétált. Mondták már rá, hogy hideg, hogy rideg, érzéketlen, szívtelen. Nem. Ő nem az. Egyszerűen csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Hisz ki máshoz legyen hű, ha nem önmagához?
Leveszi a csuklyát végül, és teljes valójában, de még mindig mosolytalanul nézi a lányt. Szemei viszont egyre derűsebben csillognak. Ismét nem szól egy szót sem, se a bölcselő megjegyzésre, sem pedig arra, hogy a lánnyal, vele - Laice, mintha ezt mondta volna - ne játszanak. Megvárja, amíg kibontakozik dühe, és kiadja magából azt az indulatot, amit Ryr sok lénynél, főképp embereknél elér, akár már az első pár percben is.
Felvonja a szemöldökét a mellkas bökdösésre. És végre elereszt egy kaján vigyort, hogy kivillanhassanak szabályos, szinte vonalzó mentén beillesztett hófehér fogai.*
~Messzire mész kislány. Nem tudod, kivel van dolgod.~
*Meg sem rezdül, csak botját tartja egyenesen kezében, ahogy a lány menekülését szemléli. Igen, menekül. Ehhez kétség sem fér. Felsóhajt, s ebben a pillanatban oldalán függő, kopott táskájából kiszalad egy fekete orrú, apró állatka, fel, egészen a férfi vállára, és a fülébe cserreg. Ryr kinyújtja balját, amin végig fut a kis lény, és tenyerében megállva két lábra áll, és leül, mellső mancsait a levegőben tartva. Kaffog egy sort.*
- Hogy mondod Azzu? Hogy a kis hölgy talán túlkapta egy kicsit? Ne lény buta... *duruzsolja, olyan hangosan, hogy Laice mindenképpen hallja. Az Azzunak nevezett vadászgörény nyekereg egyet.*
- Ugyan ugyan... nem mindenki szeretheti a játékokat... hogy mondod? *hajol közelebb a cserregő lényecskéhez.*
- Ejjnye Azzu! *egyenesedik ki aztán ismét vidám arccal.* - Ilyet igazán nem illő mondani egy ilyen gyönyörű, okos, tűz csókolta nemes hölgyről. Próbáld meg megérteni őt, hiszen fényes otthonban nőtt fel, de forró vérű, kalandvágyó, aki szabadulna. Nem csoda hát, ha ilyen heveske. *oldalvást Laice felé sandít, kíváncsian arra, mit szól a lány a látottakhoz. Na meg a hallottakhoz.*
A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 00:34:37
- Szabály? Ki beszélt itt szabályokról? *kérdezi halkan, még ekkor kámzsával fején. Ő aztán semmilyen szabályról nem beszélt. Semmilyenről, mert ő maga sem követ semmilyent. Az élet egyedüli szabálya az élet. Az, hogy élni kell, létezni, és élvezni. Amit csak lehet, és amiben csak örömét leli az ember. Pénz, hírnév, hatalom, nők és ital... vagy bármi más. Szerelem? Ez szóba sem jöhet. Ez a dolog a lehető legtávolabb áll Ryrroshvartól. Volt már dolga nővel. Számtalannal. Egyik iránt sem táplált érzelmeket. Soha, egyetlen egyszer sem. Még csak meg sem sajdult a szíve, amikor reggel felöltözött, és egyszerűen elsétált. Mondták már rá, hogy hideg, hogy rideg, érzéketlen, szívtelen. Nem. Ő nem az. Egyszerűen csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Hisz ki máshoz legyen hű, ha nem önmagához?
Leveszi a csuklyát végül, és teljes valójában, de még mindig mosolytalanul nézi a lányt. Szemei viszont egyre derűsebben csillognak. Ismét nem szól egy szót sem, se a bölcselő megjegyzésre, sem pedig arra, hogy a lánnyal, vele - Laice, mintha ezt mondta volna - ne játszanak. Megvárja, amíg kibontakozik dühe, és kiadja magából azt az indulatot, amit Ryr sok lénynél, főképp embereknél elér, akár már az első pár percben is.
Felvonja a szemöldökét a mellkas bökdösésre. És végre elereszt egy kaján vigyort, hogy kivillanhassanak szabályos, szinte vonalzó mentén beillesztett hófehér fogai.*
~Messzire mész kislány. Nem tudod, kivel van dolgod.~
*Meg sem rezdül, csak botját tartja egyenesen kezében, ahogy a lány menekülését szemléli. Igen, menekül. Ehhez kétség sem fér. Felsóhajt, s ebben a pillanatban oldalán függő, kopott táskájából kiszalad egy fekete orrú, apró állatka, fel, egészen a férfi vállára, és a fülébe cserreg. Ryr kinyújtja balját, amin végig fut a kis lény, és tenyerében megállva két lábra áll, és leül, mellső mancsait a levegőben tartva. Kaffog egy sort.*
- Hogy mondod Azzu? Hogy a kis hölgy talán túlkapta egy kicsit? Ne lény buta... *duruzsolja, olyan hangosan, hogy Laice mindenképpen hallja. Az Azzunak nevezett vadászgörény nyekereg egyet.*
- Ugyan ugyan... nem mindenki szeretheti a játékokat... hogy mondod? *hajol közelebb a cserregő lényecskéhez.*
- Ejjnye Azzu! *egyenesedik ki aztán ismét vidám arccal.* - Ilyet igazán nem illő mondani egy ilyen gyönyörű, okos, tűz csókolta nemes hölgyről. Próbáld meg megérteni őt, hiszen fényes otthonban nőtt fel, de forró vérű, kalandvágyó, aki szabadulna. Nem csoda hát, ha ilyen heveske. *oldalvást Laice felé sandít, kíváncsian arra, mit szól a lány a látottakhoz. Na meg a hallottakhoz.*
A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 00:34:37
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-28 00:07:51
Üzenet elküldve: 2015-04-28 00:07:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Nem kap választ, még csak egy halovány mosolyt sem. Akkor meg mégis mit akar? Vele ne szórakozzanak így! Akármi is járhat most az idegen gondolatai között, szörnyen idegesíti az a tudat, hogy ő maga is ott lehet egy futó szálon, vagy hogy miért kell ennyire titokzatosan viselkednie. Ha belegondolna, eszébe juthatnának a családi bálok, ahol viszont pont Laice volt olyan pozícióban, hogy a körülötte felépült titokzatossággal szórakozni tudjon. Meg sem fordult a fejében, hogy egy nap, majd sokkal galádabb módon használjak fel ezt a fegyvert ellene. Ha viszont játszani akar... hát megkapja!*
- Ki szabályai szerint? Én jobban kedvelem azokat, amiket én írok... gondolom nem egyedül.
*Célozza meg a férfi tekintetét méregzöld színű íziszeivel, s habár nem lát belőlük túl sokat, fekete pillái alól kilesve úgy szemléli a másikat, mint egy macska. Csak a zsákmány hiányzik. Nem érzi magát olyan helyzetben, hogy ezt a kérdést ő döntheti el. Ekkor azonban a szavak csak úgy egyszerűen, minden körítés nélkül érkeznek után az idegen ajkairól. Akármit is mond tartalmilag, a hosszú beszéd némiképpen megnyugtatja. Ha beszél, sokkal természetesebb, mintha csak rezzenéstelen tekintettel hallgatna. Ha beszél, akarja, hogy hallják a szavait, ha beszél és kérdez... végre van valami, amire odafigyelhet, amit számításba vehet. Feszült figyelemmel hallgatja a felé intézett kérdéseket, tekintetét egy pillanatra sem véve el az idegenről. Végeztével azonban nem tudja, hogy a felsoroltakra van e egyáltalán normális válasz, de ezen nincs is sok ideje elmélkedni.
A görnyedt hátú, kámzsás idegenből hirtelen egy egyenes tartású, ravasz szemű és méltóságteljes alak lesz, aki ráadásul még magasabb is egy picivel, mint a lány. A hátralépés újfent remek menekülési útvonalat adhatna, de helyette kezei ökölbe szorulnak, s ha ez nem is olyan feltűnő, megrebben íziszei sok mindent elárulnak. Tekintetét úgy kapja le, mintha kísértetet látott volna, majd halkan csak ennyit suttog maga elé:*
- Az idegeneket nem a történeteik alapján ismerhetjük meg...
*Az csak látszat. Újabb zavara azonban úgy elszáll, mint a füst, s helyébe valami egészen más, furcsa, megmagyarázhatatlan érzés lép.
Gyönyörű zöldjeit most haragosan emeli a fél-elfre.*
- De maga csak ne játsszon velem!
*Kíséretként még meg is böki a férfi mellkasát.*
- Tudja mit, lehet, hogy érdekel a története, lehet, hogy tudni akarom, hogy kicsoda és lehet, hogy nem zavar, hogy magának nem kell okokat mondani a létezésre, de nem fogom megkérdezni és nem fogok belemenni a kis játékába, mert... mert nem bírom, ha terelik a szavaimat és... játszanak velem...
*A vége egyre inkább elhalkul, majd végül csönd lesz. Laice óvatosan oldalra fordul, majd kipirosodott arcát lehajtva, megpróbál minél messzebb jutni ettől az embertől vagy mitől. Nem tudja miért, de igenis megijedt tőle! Ő mindeddig erősnek hitte magát, de ennek az alaknak a közelében nem bírja fékezni az indulatait. Hogyan tudta ennyi idő alatt felidegesíteni? Miért van ennyire zavarban, mikor erre egy egész gazdag nemesi família képtelen?
Ez az érzés az, amitől fél. Nem is az idegentől. Talán.*
*Nem kap választ, még csak egy halovány mosolyt sem. Akkor meg mégis mit akar? Vele ne szórakozzanak így! Akármi is járhat most az idegen gondolatai között, szörnyen idegesíti az a tudat, hogy ő maga is ott lehet egy futó szálon, vagy hogy miért kell ennyire titokzatosan viselkednie. Ha belegondolna, eszébe juthatnának a családi bálok, ahol viszont pont Laice volt olyan pozícióban, hogy a körülötte felépült titokzatossággal szórakozni tudjon. Meg sem fordult a fejében, hogy egy nap, majd sokkal galádabb módon használjak fel ezt a fegyvert ellene. Ha viszont játszani akar... hát megkapja!*
- Ki szabályai szerint? Én jobban kedvelem azokat, amiket én írok... gondolom nem egyedül.
*Célozza meg a férfi tekintetét méregzöld színű íziszeivel, s habár nem lát belőlük túl sokat, fekete pillái alól kilesve úgy szemléli a másikat, mint egy macska. Csak a zsákmány hiányzik. Nem érzi magát olyan helyzetben, hogy ezt a kérdést ő döntheti el. Ekkor azonban a szavak csak úgy egyszerűen, minden körítés nélkül érkeznek után az idegen ajkairól. Akármit is mond tartalmilag, a hosszú beszéd némiképpen megnyugtatja. Ha beszél, sokkal természetesebb, mintha csak rezzenéstelen tekintettel hallgatna. Ha beszél, akarja, hogy hallják a szavait, ha beszél és kérdez... végre van valami, amire odafigyelhet, amit számításba vehet. Feszült figyelemmel hallgatja a felé intézett kérdéseket, tekintetét egy pillanatra sem véve el az idegenről. Végeztével azonban nem tudja, hogy a felsoroltakra van e egyáltalán normális válasz, de ezen nincs is sok ideje elmélkedni.
A görnyedt hátú, kámzsás idegenből hirtelen egy egyenes tartású, ravasz szemű és méltóságteljes alak lesz, aki ráadásul még magasabb is egy picivel, mint a lány. A hátralépés újfent remek menekülési útvonalat adhatna, de helyette kezei ökölbe szorulnak, s ha ez nem is olyan feltűnő, megrebben íziszei sok mindent elárulnak. Tekintetét úgy kapja le, mintha kísértetet látott volna, majd halkan csak ennyit suttog maga elé:*
- Az idegeneket nem a történeteik alapján ismerhetjük meg...
*Az csak látszat. Újabb zavara azonban úgy elszáll, mint a füst, s helyébe valami egészen más, furcsa, megmagyarázhatatlan érzés lép.
Gyönyörű zöldjeit most haragosan emeli a fél-elfre.*
- De maga csak ne játsszon velem!
*Kíséretként még meg is böki a férfi mellkasát.*
- Tudja mit, lehet, hogy érdekel a története, lehet, hogy tudni akarom, hogy kicsoda és lehet, hogy nem zavar, hogy magának nem kell okokat mondani a létezésre, de nem fogom megkérdezni és nem fogok belemenni a kis játékába, mert... mert nem bírom, ha terelik a szavaimat és... játszanak velem...
*A vége egyre inkább elhalkul, majd végül csönd lesz. Laice óvatosan oldalra fordul, majd kipirosodott arcát lehajtva, megpróbál minél messzebb jutni ettől az embertől vagy mitől. Nem tudja miért, de igenis megijedt tőle! Ő mindeddig erősnek hitte magát, de ennek az alaknak a közelében nem bírja fékezni az indulatait. Hogyan tudta ennyi idő alatt felidegesíteni? Miért van ennyire zavarban, mikor erre egy egész gazdag nemesi família képtelen?
Ez az érzés az, amitől fél. Nem is az idegentől. Talán.*
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-27 22:21:40
Üzenet elküldve: 2015-04-27 22:21:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
~Kedves kislány. Próbálja leplezni, hogy mit váltok ki belőle. De vajon okos is? Vagy naivacska?~
*Egykedvűen, derűsen csillogó szemekkel, de mosolytalanul szemléli a lányt. Nem reagál a mondatokra. Most nincs hozzá kedve. Nem akarja a bohókás, vidám énét rögtön zsebből elővenni. Eddig hatott, amit művel, hát lássuk, mi lesz eztán.
Hogy mondták e, hogy ijesztően halkan közlekedik? Nos igen, párszor. De tudja is magáról. Fél-elf, a vérében van. Na meg volt ideje tanulnia. Ha úgy tartja kedve persze, akkor csörtet, és mindenki tudja merre jár. Máskor viszont könnyű léptű és úgy siklik, mint az árnyék. Ez ugyanolyan, mint a maszk, amit időről időre magára húz. Hol az egyiket alkalmazza, hol a másikat. Játék? Nos igen. A játékokat különösen szereti.*
- Ezt sajnálattal hallom. A játékok... olykor különösképpen pezsdítőek.
*Egy kissé kaján, talán félelmetes félmosoly villan az arcán egy pillanatra, de el is tűnik. Hiába a nyugtalanító kisugárzás, ott van benne az a különös melegség is, amit senki nem tud behatárolni. Bizalomgerjesztő és túlzottan is szívélyes. A közeledésre meg sem rezzen, de a név hallatán kissé oldalra biccenti fejét.*
- Csak egy vándor. *feleli némi hallgatás után, ugyanúgy halkan.* - Egy kósza, egy szellem... minek szeretnél látni? Vagy miért akarod tudni, ki vagyok? Csak itt vagyok, és Te is itt vagy. És itt ez a szép tisztás is. Meg a napfény és a felhők, a madarak és a szél. Akarnia kell mindig valamit az embernek? Vagy érdekelne egy különös idegen meséje?
*Elhallgat, és továbbra oldalra döntött fejjel szemléli a lányt. Majd dönt, és kiegyenesedik szálas, méltóságteljes tartásába, és lassan hátraveti fejéről a csuklyát, hogy vállaira omolhasson szénfekete haja.*
~Kedves kislány. Próbálja leplezni, hogy mit váltok ki belőle. De vajon okos is? Vagy naivacska?~
*Egykedvűen, derűsen csillogó szemekkel, de mosolytalanul szemléli a lányt. Nem reagál a mondatokra. Most nincs hozzá kedve. Nem akarja a bohókás, vidám énét rögtön zsebből elővenni. Eddig hatott, amit művel, hát lássuk, mi lesz eztán.
Hogy mondták e, hogy ijesztően halkan közlekedik? Nos igen, párszor. De tudja is magáról. Fél-elf, a vérében van. Na meg volt ideje tanulnia. Ha úgy tartja kedve persze, akkor csörtet, és mindenki tudja merre jár. Máskor viszont könnyű léptű és úgy siklik, mint az árnyék. Ez ugyanolyan, mint a maszk, amit időről időre magára húz. Hol az egyiket alkalmazza, hol a másikat. Játék? Nos igen. A játékokat különösen szereti.*
- Ezt sajnálattal hallom. A játékok... olykor különösképpen pezsdítőek.
*Egy kissé kaján, talán félelmetes félmosoly villan az arcán egy pillanatra, de el is tűnik. Hiába a nyugtalanító kisugárzás, ott van benne az a különös melegség is, amit senki nem tud behatárolni. Bizalomgerjesztő és túlzottan is szívélyes. A közeledésre meg sem rezzen, de a név hallatán kissé oldalra biccenti fejét.*
- Csak egy vándor. *feleli némi hallgatás után, ugyanúgy halkan.* - Egy kósza, egy szellem... minek szeretnél látni? Vagy miért akarod tudni, ki vagyok? Csak itt vagyok, és Te is itt vagy. És itt ez a szép tisztás is. Meg a napfény és a felhők, a madarak és a szél. Akarnia kell mindig valamit az embernek? Vagy érdekelne egy különös idegen meséje?
*Elhallgat, és továbbra oldalra döntött fejjel szemléli a lányt. Majd dönt, és kiegyenesedik szálas, méltóságteljes tartásába, és lassan hátraveti fejéről a csuklyát, hogy vállaira omolhasson szénfekete haja.*
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-27 21:47:07
Üzenet elküldve: 2015-04-27 21:47:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*A biztonságérzete szinte rimánkodik érte, hogy lépjen hátra legalább egy lépést, de még sem teszi. Ő nem gyáva, bár így, a közelség miatt vigig fut a hátán a hideg és karja libabőrös lesz. Még jó, hogy ez nem látszik a hosszú ujjú zöld ing miatt.
Nem tesz hát semmit, csak állja a sötét, árnyékban ülő szemek vizslatását és igyekszik határozottnak tűnni, mint akire semmilyen hatással nincs ez az idegen alak.*
- Ki m... *aga? Folytatódna eképpen a kérdés, de nem csinálhat úgy, mint egy megszeppent, városi fruska. Nem akar hozzájuk hasonlítani. Nem szereti Artheniort!*
- Lehet, hogy mondták már magának, de ijesztően halkan tud közlekedni.
*Hagyják el száját az előbbi szavak, pedig a rekedt válasz után nem gondolta volna, hogy ilyen hamar hangjára talál. Ez az egy határozott mondat viszont bátorságot ad neki.*
- A talán számomra túl nagy bizonytalanság. Nem szeretem az én találjam ki játékokat!
*Mosolyodik el kissé bizonytalanul, de az ez utáni tettét még maga is meglepődik. Közelebb lép.*
- A nevem Laice.
*Nyújtja ki a kezét köszönésre.*
- Esetleg megtudhatnám, higy ki az, aki így meg tudott lepni?
*Határozott. Igen. Akkor mégis miért ver a szíve ilyen gyorsasággal? Ha kell, meg tudja védeni magát, s ha eleget gyakorol, kiváló íjász is válhat belőle! Miért néz rá így ez az alak?*
*A biztonságérzete szinte rimánkodik érte, hogy lépjen hátra legalább egy lépést, de még sem teszi. Ő nem gyáva, bár így, a közelség miatt vigig fut a hátán a hideg és karja libabőrös lesz. Még jó, hogy ez nem látszik a hosszú ujjú zöld ing miatt.
Nem tesz hát semmit, csak állja a sötét, árnyékban ülő szemek vizslatását és igyekszik határozottnak tűnni, mint akire semmilyen hatással nincs ez az idegen alak.*
- Ki m... *aga? Folytatódna eképpen a kérdés, de nem csinálhat úgy, mint egy megszeppent, városi fruska. Nem akar hozzájuk hasonlítani. Nem szereti Artheniort!*
- Lehet, hogy mondták már magának, de ijesztően halkan tud közlekedni.
*Hagyják el száját az előbbi szavak, pedig a rekedt válasz után nem gondolta volna, hogy ilyen hamar hangjára talál. Ez az egy határozott mondat viszont bátorságot ad neki.*
- A talán számomra túl nagy bizonytalanság. Nem szeretem az én találjam ki játékokat!
*Mosolyodik el kissé bizonytalanul, de az ez utáni tettét még maga is meglepődik. Közelebb lép.*
- A nevem Laice.
*Nyújtja ki a kezét köszönésre.*
- Esetleg megtudhatnám, higy ki az, aki így meg tudott lepni?
*Határozott. Igen. Akkor mégis miért ver a szíve ilyen gyorsasággal? Ha kell, meg tudja védeni magát, s ha eleget gyakorol, kiváló íjász is válhat belőle! Miért néz rá így ez az alak?*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:47:07
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:47:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
*Bár az arca nem látszik a kámzsa rejtekében, de szája alig észrevehetően megrándul, ahogy majdnem elmosolyodik a lány reakcióját látva.
Aztán jön is a kérdőre vonás. Másra nem is számított. Pont így tervezte, amit eddig tervezett. Zavartság, rémület, csodálkozás, és némi csodálat is talán, amit ebben a betanult testtartásban és a koszos utazóköpenyben is valamiért megadnak neki az emberek. Mert, hogy a vele szemben álló - immáron - leány teljes bizonyossággal ember. Talán vándor, de inkább vándorolni készül. Se nem elnyűtt, se nem erőteljes vagy szikár, így valószínű, hogy még csak most indulna valahová. Talán messzebb, mint amilyen messze eddig járt a kényelmes otthon melegétől. Talán pénz is van nála. De nem érdemes neki esni, íjazni biztosan tud, ahogy a mozdulatból látta. Bár ilyen közelről vajmi keveset érhet vele, nem akarja Ryr megtudni, van e nála apróbb fegyver is, amihez akár érthet is. Talán egy tőr. Egy kis helyes egyszerűbb, ami illik a tűzhajához.*
- Most érkeztem. *válaszolja végül, egészen halkan, hangját kissé elmélyítve. Rekedten szólal meg. Hosszú ideje nem beszélt már emberrel, vagy bármilyen humanoiddal.*
- Talán... *válaszol az újabb kérdésre is, de nem folytatja tovább, csak kissé oldalra dönti a fejét, és az árnyas rejtek alól kémleli a másikat mély sötét szemeivel.*
A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.27 20:48:32
*Bár az arca nem látszik a kámzsa rejtekében, de szája alig észrevehetően megrándul, ahogy majdnem elmosolyodik a lány reakcióját látva.
Aztán jön is a kérdőre vonás. Másra nem is számított. Pont így tervezte, amit eddig tervezett. Zavartság, rémület, csodálkozás, és némi csodálat is talán, amit ebben a betanult testtartásban és a koszos utazóköpenyben is valamiért megadnak neki az emberek. Mert, hogy a vele szemben álló - immáron - leány teljes bizonyossággal ember. Talán vándor, de inkább vándorolni készül. Se nem elnyűtt, se nem erőteljes vagy szikár, így valószínű, hogy még csak most indulna valahová. Talán messzebb, mint amilyen messze eddig járt a kényelmes otthon melegétől. Talán pénz is van nála. De nem érdemes neki esni, íjazni biztosan tud, ahogy a mozdulatból látta. Bár ilyen közelről vajmi keveset érhet vele, nem akarja Ryr megtudni, van e nála apróbb fegyver is, amihez akár érthet is. Talán egy tőr. Egy kis helyes egyszerűbb, ami illik a tűzhajához.*
- Most érkeztem. *válaszolja végül, egészen halkan, hangját kissé elmélyítve. Rekedten szólal meg. Hosszú ideje nem beszélt már emberrel, vagy bármilyen humanoiddal.*
- Talán... *válaszol az újabb kérdésre is, de nem folytatja tovább, csak kissé oldalra dönti a fejét, és az árnyas rejtek alól kémleli a másikat mély sötét szemeivel.*
A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.27 20:48:32
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:46:57
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:46:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Szeretettel néz végig a gyönyörű helyen, majd kezét felemeli, mintha képzeletbeli íjat tartana. Felhúz, céloz, levegő, megtart, kifúj és ezzel együtt kilő.
Ebben a pillanatban viszont olyan megérzése támad, mintha valaki állna mögötte. Ijedten ejti le a kezeit maga mellé, majd pördül meg a tengelye körül. Mikor azonban szembetalálja magát egy valódi idegennel és nem csak valami kósza képzelgéssel, felkúszik a zavart pír az arcára. Ennek hatására azonban dühös megilletődöttséggel mered a görnyed férfira néhány pillanatig, majd kihúzza magát és megpróbál a lehető legkedvesebb hangját megütni.*
- Mióta áll ott? Mit akar?
*A kedvesség bejött, de az enyhe él nagyon is jól érezhető a Laice számára kicsit ijesztő férfi számára. Ijesztő, de van benne valami különleges. Ezt az arcot egy életre megjegyzi magának, az biztos!*
- Esetleg segíthetek valamiben?
*Ezt most nem kellett volna feltennie. Nem akar... a fene se tudja! Még csak most lett szabad!*
*Szeretettel néz végig a gyönyörű helyen, majd kezét felemeli, mintha képzeletbeli íjat tartana. Felhúz, céloz, levegő, megtart, kifúj és ezzel együtt kilő.
Ebben a pillanatban viszont olyan megérzése támad, mintha valaki állna mögötte. Ijedten ejti le a kezeit maga mellé, majd pördül meg a tengelye körül. Mikor azonban szembetalálja magát egy valódi idegennel és nem csak valami kósza képzelgéssel, felkúszik a zavart pír az arcára. Ennek hatására azonban dühös megilletődöttséggel mered a görnyed férfira néhány pillanatig, majd kihúzza magát és megpróbál a lehető legkedvesebb hangját megütni.*
- Mióta áll ott? Mit akar?
*A kedvesség bejött, de az enyhe él nagyon is jól érezhető a Laice számára kicsit ijesztő férfi számára. Ijesztő, de van benne valami különleges. Ezt az arcot egy életre megjegyzi magának, az biztos!*
- Esetleg segíthetek valamiben?
*Ezt most nem kellett volna feltennie. Nem akar... a fene se tudja! Még csak most lett szabad!*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:01:03
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:01:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Laice Namarié Ránen//
*Egy jó ideje nem járt már Arthenior közelében. Legalább fél éve talán. Legutóbb beugrott, eltett pár értékes dolgot - egy néhányat majdnem láb alól - aztán már vissza is vetette a föld az erdőbe. Jobb volt emberek híján, és magányosan egymagában. De hát az a fránya kényelem... és mennyire nem volt kedve vadászni, vagy bogyókra fanyalodni. Jobb ha visszatér a civilizációba - gondolta.
Így is történt. Jó pár napnyi séta után érkezik a tisztásra. Barna, csuklyás, poros utazóköpenye van rajta, kámzsája mélyen a fejébe húzva. Csak szürkés bőrű, vékony, hosszú ajkai, és szögletes álla tűnik ki alóla. Kezébe faragott botja, amelyre támaszkodik, mintha csak egy öreg mágus volna, vagy a régi idők ősi vándora. Nem is fest másként, ahogy hirtelen megjelenik a fák közül. Rögtön megpillantja a lányt, aki mintha szemlélne valamit. Szikár tartása meghajlik, és fáradt léptekkel, ólmosnak tűnő lábakkal indul meg feléje. Hogy mi célja van, jó kérdés. Ezt sosem tudhatja senki.
Amikor már csak pár méterre van a tüzes hajú szépségtől, megáll a tisztáson. Nem szól semmit, csak csuklyája alatt rejtőzve figyel, és hallgat.*
*Egy jó ideje nem járt már Arthenior közelében. Legalább fél éve talán. Legutóbb beugrott, eltett pár értékes dolgot - egy néhányat majdnem láb alól - aztán már vissza is vetette a föld az erdőbe. Jobb volt emberek híján, és magányosan egymagában. De hát az a fránya kényelem... és mennyire nem volt kedve vadászni, vagy bogyókra fanyalodni. Jobb ha visszatér a civilizációba - gondolta.
Így is történt. Jó pár napnyi séta után érkezik a tisztásra. Barna, csuklyás, poros utazóköpenye van rajta, kámzsája mélyen a fejébe húzva. Csak szürkés bőrű, vékony, hosszú ajkai, és szögletes álla tűnik ki alóla. Kezébe faragott botja, amelyre támaszkodik, mintha csak egy öreg mágus volna, vagy a régi idők ősi vándora. Nem is fest másként, ahogy hirtelen megjelenik a fák közül. Rögtön megpillantja a lányt, aki mintha szemlélne valamit. Szikár tartása meghajlik, és fáradt léptekkel, ólmosnak tűnő lábakkal indul meg feléje. Hogy mi célja van, jó kérdés. Ezt sosem tudhatja senki.
Amikor már csak pár méterre van a tüzes hajú szépségtől, megáll a tisztáson. Nem szól semmit, csak csuklyája alatt rejtőzve figyel, és hallgat.*
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-27 19:39:53
Üzenet elküldve: 2015-04-27 19:39:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*Laice elkövette azt a hibát, hogy... megkérdezte. Nem is tudja mire gondolt, mi lesz belőle, ha kijelenti a kedves rokonoknak, hogy holnaptól nem tart igényt az oltalmukra, mivel a bácsikája örömmel teljesíti ezt a kötelességet helyettük.
Csacsiság! Nem tartják fel soha szép szóval, de ha ki akarja tenni a lábát abból az aranykalitkából, akkor már vissza is rántják. Mintha egy kirakati áru lenne, amivel dicsekedni lehet. Igen. Sokan mondták már neki, hogy bájoskis arca van, de tud ő ám harapni is ha kell! Bár még soha nem próbálta... egyébként is Essage-al ment volna, de most már mindenféle képpen vele kell mennie! Tudja, tudja, hogy erre engedély, meg mindenféle cécó kell, de nem érdekli!
Persze a négy napot kénytelen volt eltölteni szobafogságban, csupán a felmerült gondolat miatt, de így legalább volt ideje felkészülni. Ahogy bácsikája mondta, kényelmesebb rohákba öltözött, nadrágban és kedves kis váltáskájával indul hát útnak, hogy végre élhessen rendesen, úgy mint régen!
Lépteit csak a tisztásnál lassítja le. Innen még el akar búcsúzni. Ki tudja mi lesz vele? Lehet ez a kötődés nevetséges, de mivel a barakkot figyelték, így csak itt gyakorolhatott íjával rendesen.*
*Laice elkövette azt a hibát, hogy... megkérdezte. Nem is tudja mire gondolt, mi lesz belőle, ha kijelenti a kedves rokonoknak, hogy holnaptól nem tart igényt az oltalmukra, mivel a bácsikája örömmel teljesíti ezt a kötelességet helyettük.
Csacsiság! Nem tartják fel soha szép szóval, de ha ki akarja tenni a lábát abból az aranykalitkából, akkor már vissza is rántják. Mintha egy kirakati áru lenne, amivel dicsekedni lehet. Igen. Sokan mondták már neki, hogy bájoskis arca van, de tud ő ám harapni is ha kell! Bár még soha nem próbálta... egyébként is Essage-al ment volna, de most már mindenféle képpen vele kell mennie! Tudja, tudja, hogy erre engedély, meg mindenféle cécó kell, de nem érdekli!
Persze a négy napot kénytelen volt eltölteni szobafogságban, csupán a felmerült gondolat miatt, de így legalább volt ideje felkészülni. Ahogy bácsikája mondta, kényelmesebb rohákba öltözött, nadrágban és kedves kis váltáskájával indul hát útnak, hogy végre élhessen rendesen, úgy mint régen!
Lépteit csak a tisztásnál lassítja le. Innen még el akar búcsúzni. Ki tudja mi lesz vele? Lehet ez a kötődés nevetséges, de mivel a barakkot figyelték, így csak itt gyakorolhatott íjával rendesen.*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-26 15:08:53
Üzenet elküldve: 2015-04-26 15:08:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál//
*Igen, tudja. Most nem itt kéne lennie és legfőképpen nem kellett volna Ziál után szöknie, de ha tényleg csak a tisztásra megy elintézni valami fontosat, akkor miért nem vitte magával? Úgy volt, hogy megtanítja ébren álmodni, meg arra a furcsa, vibráló valami használatára, ami körbe öleli a finom illatú tisztást, de a fogadóban ilyeneket nem lehet! Ott nem érzi, hogy bármi is varázslatos lenne a lovagon és Ziálon kívűl... vagy már nem is akarja megtanítani semmire? Mégis túl kicsinek gondolja, amikor ő már igenis nagylány és képes odafigyelni meg nem elaludni a fűben! Az régen volt! Az összes hideg hónap elbújt már a világ másik oldalára, ő pedig nőtt vagy 4 centimétert a fogadós szerint! Az már nagyon sok! Mindenesetre Fibienne mindent jól kitalált. Egyik este, mikor lent beszélgettek az asztaloknál, az a rókaképű vicces fiú azt mondta, hogy mindennek ára van. Mindennek, ráadásul ezt nem először hallotta... a bálon... a bálon is mondtak ilyeneket, de azok nem fontosak! Ziál azt mondta, ők nem is fontosak, csak az a bajuk, hogy túlságosan is fönt hordják az orrukat. De... de... mi van ha nekik volt igazuk? Talán azért nem vitte magával nővérkéje, mert nem fizetett neki, mint bárki más? Ha így van, fizet ő, csak velük maradhasson! Nem kellenek neki nagy dolgok, meg szép ruhák, csak tanítsák meg olyan kis trükkökre, amiket ők is tudnak! Ennek elkerülése képpen este felkelt és amíg nővérkéje aludt, megkereste a kis barna szütyőjét és a 600 aranyat érő tasakot elrejtette nővérkéje dolgai között. Még egy kis cetlit is gyártott hozzá és gömbölyded betűivel rákerekítette az alábbi nevet:Ziál Nimoden.
Az eredmény nagyon szépen sikeredett, így boldogan bújt újra az ágyba és úgy érezte, végre megérdemli, hogy ténylegesen itt lehessen közöttük. Izgatottan várta hát a reggelt, hogy Ziál mikor veszi észre az ajándékát, de nem volt ekkora szerencséje. Egészen az indulás pillanatáug reménykedett, de mikor csak egy homlokpuszit kapott invitálás helyett, kissé elszontyolodott. Szomorúan nézett hát nővérkéje után, mikor támadt egy új ötlete! Ha követi, előbb utóbb biztos észreveszi a szűtyőjét és akkor visszafordul érte. Persze erre nem lesz szükség, mert ő már ott fog lapulni valahol a közelben és nem hagyja, hogy elnyomja az álom! Ez 15 petcen keresztül sikerült is neki. Aztán az a kellemes, lüktető energia álomba ringatta.*
*Igen, tudja. Most nem itt kéne lennie és legfőképpen nem kellett volna Ziál után szöknie, de ha tényleg csak a tisztásra megy elintézni valami fontosat, akkor miért nem vitte magával? Úgy volt, hogy megtanítja ébren álmodni, meg arra a furcsa, vibráló valami használatára, ami körbe öleli a finom illatú tisztást, de a fogadóban ilyeneket nem lehet! Ott nem érzi, hogy bármi is varázslatos lenne a lovagon és Ziálon kívűl... vagy már nem is akarja megtanítani semmire? Mégis túl kicsinek gondolja, amikor ő már igenis nagylány és képes odafigyelni meg nem elaludni a fűben! Az régen volt! Az összes hideg hónap elbújt már a világ másik oldalára, ő pedig nőtt vagy 4 centimétert a fogadós szerint! Az már nagyon sok! Mindenesetre Fibienne mindent jól kitalált. Egyik este, mikor lent beszélgettek az asztaloknál, az a rókaképű vicces fiú azt mondta, hogy mindennek ára van. Mindennek, ráadásul ezt nem először hallotta... a bálon... a bálon is mondtak ilyeneket, de azok nem fontosak! Ziál azt mondta, ők nem is fontosak, csak az a bajuk, hogy túlságosan is fönt hordják az orrukat. De... de... mi van ha nekik volt igazuk? Talán azért nem vitte magával nővérkéje, mert nem fizetett neki, mint bárki más? Ha így van, fizet ő, csak velük maradhasson! Nem kellenek neki nagy dolgok, meg szép ruhák, csak tanítsák meg olyan kis trükkökre, amiket ők is tudnak! Ennek elkerülése képpen este felkelt és amíg nővérkéje aludt, megkereste a kis barna szütyőjét és a 600 aranyat érő tasakot elrejtette nővérkéje dolgai között. Még egy kis cetlit is gyártott hozzá és gömbölyded betűivel rákerekítette az alábbi nevet:Ziál Nimoden.
Az eredmény nagyon szépen sikeredett, így boldogan bújt újra az ágyba és úgy érezte, végre megérdemli, hogy ténylegesen itt lehessen közöttük. Izgatottan várta hát a reggelt, hogy Ziál mikor veszi észre az ajándékát, de nem volt ekkora szerencséje. Egészen az indulás pillanatáug reménykedett, de mikor csak egy homlokpuszit kapott invitálás helyett, kissé elszontyolodott. Szomorúan nézett hát nővérkéje után, mikor támadt egy új ötlete! Ha követi, előbb utóbb biztos észreveszi a szűtyőjét és akkor visszafordul érte. Persze erre nem lesz szükség, mert ő már ott fog lapulni valahol a közelben és nem hagyja, hogy elnyomja az álom! Ez 15 petcen keresztül sikerült is neki. Aztán az a kellemes, lüktető energia álomba ringatta.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-25 07:53:25
Üzenet elküldve: 2015-04-25 07:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* Figyelmesen hallgatja Cralan szavait majd a vadra néz. Tényleg fiatal felnőtt lehetett, mert aránytalanul nagyok a tappancsai a testéhez viszonyítva. Lehet csak nemrég szakadt el a családjától, hogy egy ideig egyedül vadásszon majd pedig sajátot alapítson. Véletlen találkozásuk ebben megakadályozta. A szerzetes a köpenyébe fordítja és úgy kapja a vállára. Innen már gyorsan haladnak a dolgok és nemsokára már a lovak mellett a kész hordozószerkezettel állhatnak.
Démont garantáltan nem érdemes egy ilyen hosszú úttal fárasztani. Sebénél épp, hogy elállt a vérzés, jobb ha nem kockáztatnak meg egy megerőltető menetet és egy esetleges újabb felszakadását a tépésnyomnak. Elgondolkodik miként bírná a párduc tetemének közelségét majd ki is próbálja. Felparancsolja a tetem mellé de a kutyának nem akaródzik elfogadni ezt a parancsot. Végül úgy dönt a kutya úgy jön ahogy akar. Moon felül a ló hátára és lassú léptekben megindulnak visszafele közben szemmel tartva Démont. Ha nagyon lemaradna inkább valamiképpen a ló hátára emeli és úgy viszi haza.
Cralan kérdésére rábólint.*
- Igen, megállunk és ott átadod őket. Semmi értelme, hogy a Kúriába vigyünk két *és most jobban megnézi őket de nem tudja eldönteni ránézésre a fajukat. Nagy valószínűséggel félvérek de akár egy konokabb erdei elf is lehet valamelyik. *zsiványt. *fejezi be végül szavait.*
* Figyelmesen hallgatja Cralan szavait majd a vadra néz. Tényleg fiatal felnőtt lehetett, mert aránytalanul nagyok a tappancsai a testéhez viszonyítva. Lehet csak nemrég szakadt el a családjától, hogy egy ideig egyedül vadásszon majd pedig sajátot alapítson. Véletlen találkozásuk ebben megakadályozta. A szerzetes a köpenyébe fordítja és úgy kapja a vállára. Innen már gyorsan haladnak a dolgok és nemsokára már a lovak mellett a kész hordozószerkezettel állhatnak.
Démont garantáltan nem érdemes egy ilyen hosszú úttal fárasztani. Sebénél épp, hogy elállt a vérzés, jobb ha nem kockáztatnak meg egy megerőltető menetet és egy esetleges újabb felszakadását a tépésnyomnak. Elgondolkodik miként bírná a párduc tetemének közelségét majd ki is próbálja. Felparancsolja a tetem mellé de a kutyának nem akaródzik elfogadni ezt a parancsot. Végül úgy dönt a kutya úgy jön ahogy akar. Moon felül a ló hátára és lassú léptekben megindulnak visszafele közben szemmel tartva Démont. Ha nagyon lemaradna inkább valamiképpen a ló hátára emeli és úgy viszi haza.
Cralan kérdésére rábólint.*
- Igen, megállunk és ott átadod őket. Semmi értelme, hogy a Kúriába vigyünk két *és most jobban megnézi őket de nem tudja eldönteni ránézésre a fajukat. Nagy valószínűséggel félvérek de akár egy konokabb erdei elf is lehet valamelyik. *zsiványt. *fejezi be végül szavait.*
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-24 17:47:53
Üzenet elküldve: 2015-04-24 17:47:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* Most, hogy a macska eltávozott, Moon is csatlakozik a szerzeteshez. Cralannak feltünik valami, ám mielőtt még megfogalmazhatná, a nemes szavaira figyel. *
- Igen. A nagyapám mélységesen tisztelte a természetet. A végtelen körforgást. Ezért is visszük el a párducot. -
* Kezdi el magyarázni. *
- Ha az állat magától hullik el, helye van a körforgásban. Ám ez most nem természetes halál. -
* Mondja, s ahogy nézegeti a tetemet, végre rájön arra, ami zavarta. *
- Ez egy hím, ráadásul eléggé fiatal. Ez megmagyarázza, hogy miért volt olyan bizonytalan. -
* Rázza meg szomorúan a fejét Cralan, majd levetve ujjasát, ráteríti a tetemre és borjúfogásban a nyakába veszi az élettelen testet. *
- Indulhatunk. -
* Mondja, s meg is indul, vissza a vadászház felé. Ahogy visszaérnek, előkerül egy kötél, és persze a foglyok is. Miután a szerzetes alaposan átnézi a házat, illetve a környéket, sikerül egy fertályóra alatt összetákolni a hordágyat. Keserű arccal fekteti le rá a nagymacskát. *
- Ahogy érzi, asszonyom. Ha Démont nem ingerli a tetem. -
* Válaszolja, majd lassan nyeregbe szállnak, s a kissé szokatlan menet lassan megindul vissza a városba. *
- Velük mi legyen? Álljunk meg a barakknál? -
* Bök a foglyok felé Cralan. *
* Most, hogy a macska eltávozott, Moon is csatlakozik a szerzeteshez. Cralannak feltünik valami, ám mielőtt még megfogalmazhatná, a nemes szavaira figyel. *
- Igen. A nagyapám mélységesen tisztelte a természetet. A végtelen körforgást. Ezért is visszük el a párducot. -
* Kezdi el magyarázni. *
- Ha az állat magától hullik el, helye van a körforgásban. Ám ez most nem természetes halál. -
* Mondja, s ahogy nézegeti a tetemet, végre rájön arra, ami zavarta. *
- Ez egy hím, ráadásul eléggé fiatal. Ez megmagyarázza, hogy miért volt olyan bizonytalan. -
* Rázza meg szomorúan a fejét Cralan, majd levetve ujjasát, ráteríti a tetemre és borjúfogásban a nyakába veszi az élettelen testet. *
- Indulhatunk. -
* Mondja, s meg is indul, vissza a vadászház felé. Ahogy visszaérnek, előkerül egy kötél, és persze a foglyok is. Miután a szerzetes alaposan átnézi a házat, illetve a környéket, sikerül egy fertályóra alatt összetákolni a hordágyat. Keserű arccal fekteti le rá a nagymacskát. *
- Ahogy érzi, asszonyom. Ha Démont nem ingerli a tetem. -
* Válaszolja, majd lassan nyeregbe szállnak, s a kissé szokatlan menet lassan megindul vissza a városba. *
- Velük mi legyen? Álljunk meg a barakknál? -
* Bök a foglyok felé Cralan. *
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-23 01:11:20
Üzenet elküldve: 2015-04-23 01:11:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A Véres Bál//
//Aravae Mithraniel//
*Nem haragszik meg azon, hogy a félelf elmerengett a kis lényeken, ő maga is ezt teszi. Őt megnyugtatja a kicsiny lényecskék 'tánca'. Valamivel nyugodtabban hallgatja végig őt is Meran, szereti hallgatni az erre járók véleményét a mágiájáról, ugyanis ez sokat elárul azokról is, akik ide tévednek. Meg viccesnek is találja a parányi fényjelenségeket. A végére már kellemesen lenyugszik ő is.*
-Szép, mi? Élnek, de nincs lelkük, nagyon ártatlan kis jelenségek. Annyi mágikusan mesterkélt öntudatuk van, hogy eldöntsék, merre menjenek, viszont nincs emlékezetük vagy bármi hasonló, így nem emlékeznek vissza, mi volt az előző lépésük, csak össze-vissza röpködnek. A pipafüstöt nem szeretik, azzal ijesztgetem el őket, ha már fáj a szemem tőlük. Persze, mivel egy idő után átveszi a ruhámat a pipa szaga, ezért a régebbieket el is kerülik. Csak néha elfújja őket a szél és akkor az erdőben tengetik tovább egyébként rövid életüket...
*Meran előre láthatóan órákig képes lenne a kis lényekről beszélgetni, azonban ha ezt a monológot nem kívánja végig hallgatni, akkor Aravae jobban teszi, ha valahol megszakítja benne, hogy további kérdésekre vezesse őt.*
//Aravae Mithraniel//
*Nem haragszik meg azon, hogy a félelf elmerengett a kis lényeken, ő maga is ezt teszi. Őt megnyugtatja a kicsiny lényecskék 'tánca'. Valamivel nyugodtabban hallgatja végig őt is Meran, szereti hallgatni az erre járók véleményét a mágiájáról, ugyanis ez sokat elárul azokról is, akik ide tévednek. Meg viccesnek is találja a parányi fényjelenségeket. A végére már kellemesen lenyugszik ő is.*
-Szép, mi? Élnek, de nincs lelkük, nagyon ártatlan kis jelenségek. Annyi mágikusan mesterkélt öntudatuk van, hogy eldöntsék, merre menjenek, viszont nincs emlékezetük vagy bármi hasonló, így nem emlékeznek vissza, mi volt az előző lépésük, csak össze-vissza röpködnek. A pipafüstöt nem szeretik, azzal ijesztgetem el őket, ha már fáj a szemem tőlük. Persze, mivel egy idő után átveszi a ruhámat a pipa szaga, ezért a régebbieket el is kerülik. Csak néha elfújja őket a szél és akkor az erdőben tengetik tovább egyébként rövid életüket...
*Meran előre láthatóan órákig képes lenne a kis lényekről beszélgetni, azonban ha ezt a monológot nem kívánja végig hallgatni, akkor Aravae jobban teszi, ha valahol megszakítja benne, hogy további kérdésekre vezesse őt.*
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-22 12:58:49
Üzenet elküldve: 2015-04-22 12:58:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* A mágia nem volt kegyes a nősténnyel, viszont a természet magához szólította a nemes állatot. Ez így helyes, bár mélységi, nem szereti a fölösleges vérontást vagy ki tudja, lehet pont ezért nem szereti azt aminek külön célját nem látja.
Cralan szavait, tulajdonképpen egész akaratát elfogadja. Ha a hím elhozza a vadat akkor minden rendben. Szép állat de súlyban nem valószínű, hogy túlhaladná a szerzetest. Az utolsó szavakon elmosolyodik. Olyan elfesen hangzik. Valamerre biztosan ott van az apja vére is de azt jól leplezi az bizonyos.*
- Látom nagyapád megtanított az erdő állatainak tiszteletére is. *mondja kedvesen. Mindenki számára más a tisztelet. Moon szerint az állatok efféle megbecsülése szép de nem kötelező. Az utolsó kis bogárnak is enni kell és ezáltal az egykor nemes ragadozó visszakerülne a nagy körforgásba.
Amikor látja, hogy az állat megpihent Moon is odalép mellé, hogy közelebbről szemügyre vehesse a pofáját. Később érdeklődve simít végig szőrzetén. Kíváncsi rá miképpen fogják majd odahaza felhasználni a véletlen jött zsákmányt.*
- Akkor akár mehetünk is. *lép hátrább majd tartva a hím ütemét sétálnak vissza a vadászlakhoz.
Ha megérkeztek akkor kihoz egy hosszú kötelet amit tervei szerint ketté is fognak vágni, hogy az egyik darabbal valami szállítóeszközt rakjon össze Cralan, a másik felét pedig Moon kösse az elővezetett két rabló kötelékeire, hogy legyen minek végét a ló nyergéhez rögzitse.
Hosszú az út visszafele. Remélhetőleg bár csak lépésben haladva de lovon tudnak visszavonulni.*
- A te lovad mögé kötjük a két rablót. *mondja és ezt meg is oldja saját kezűleg. A biztonság kedvéért a harmadik csomót is mágiával erősíti meg elmormolva az érkezésükkor már használt varázsigét.*
- Elszökni szerintem nem tudnak, de ha próbálkoznának, te kardal én pedig varázslattal le tudjuk őket nyugtatni. Ádáz fogja húzni a párduc "ágyát". *jelenti be majd kérdőn néz Cralanra. *Mit gondolsz, Démont is ültessük fel rá? *kérdezi látva a még mindig fájdalmasan bicegő de igen csak érdeklődő kutyát.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben egy csomót köt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
* A mágia nem volt kegyes a nősténnyel, viszont a természet magához szólította a nemes állatot. Ez így helyes, bár mélységi, nem szereti a fölösleges vérontást vagy ki tudja, lehet pont ezért nem szereti azt aminek külön célját nem látja.
Cralan szavait, tulajdonképpen egész akaratát elfogadja. Ha a hím elhozza a vadat akkor minden rendben. Szép állat de súlyban nem valószínű, hogy túlhaladná a szerzetest. Az utolsó szavakon elmosolyodik. Olyan elfesen hangzik. Valamerre biztosan ott van az apja vére is de azt jól leplezi az bizonyos.*
- Látom nagyapád megtanított az erdő állatainak tiszteletére is. *mondja kedvesen. Mindenki számára más a tisztelet. Moon szerint az állatok efféle megbecsülése szép de nem kötelező. Az utolsó kis bogárnak is enni kell és ezáltal az egykor nemes ragadozó visszakerülne a nagy körforgásba.
Amikor látja, hogy az állat megpihent Moon is odalép mellé, hogy közelebbről szemügyre vehesse a pofáját. Később érdeklődve simít végig szőrzetén. Kíváncsi rá miképpen fogják majd odahaza felhasználni a véletlen jött zsákmányt.*
- Akkor akár mehetünk is. *lép hátrább majd tartva a hím ütemét sétálnak vissza a vadászlakhoz.
Ha megérkeztek akkor kihoz egy hosszú kötelet amit tervei szerint ketté is fognak vágni, hogy az egyik darabbal valami szállítóeszközt rakjon össze Cralan, a másik felét pedig Moon kösse az elővezetett két rabló kötelékeire, hogy legyen minek végét a ló nyergéhez rögzitse.
Hosszú az út visszafele. Remélhetőleg bár csak lépésben haladva de lovon tudnak visszavonulni.*
- A te lovad mögé kötjük a két rablót. *mondja és ezt meg is oldja saját kezűleg. A biztonság kedvéért a harmadik csomót is mágiával erősíti meg elmormolva az érkezésükkor már használt varázsigét.*
- Elszökni szerintem nem tudnak, de ha próbálkoznának, te kardal én pedig varázslattal le tudjuk őket nyugtatni. Ádáz fogja húzni a párduc "ágyát". *jelenti be majd kérdőn néz Cralanra. *Mit gondolsz, Démont is ültessük fel rá? *kérdezi látva a még mindig fájdalmasan bicegő de igen csak érdeklődő kutyát.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, miközben egy csomót köt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-22 11:34:38
Üzenet elküldve: 2015-04-22 11:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
*A hajókat, az ébredező hajósokat és a Folyópartot maga mögött hagyva lassacskán eléri a tisztást. Még ő maga is bizonytalan azt illetően, hogy hová is tervez menni, hová is akar kilyukadni, de ahogy eddig sem szeretett egy helyben maradni, most sem bírja sem lelke, sem természete maradásra. Nem érzi jól magát a tisztáson, igyekszik a magas fűben haladni, félig lehajolva, hogy minél jobban beleolvadjon a zöld természetbe, és maximum egy sötét árnyéknak látsszon, amely lágyan megmozgatja a füvet. Maga előtt már látja Arthenior erdejét, egyelőre úgy dönt megcélozza a rengeteget, hiszen egy mélységi nőstény mégiscsak az árnyékokban, a sötétben érzi jól magát igazán. Egy pillanatra felegyenesedik, a könnyű szellő azonnal bele is kap fekete köpenyébe, és megérzi a hely mágikus mivoltát. Ugyan nem igazán ért a varázsláshoz, a családjában elég sok varázsló élt, így nem idegen számára a mágia, de legalábbis az erejét képes felismerni.*
~ Nem időzhetek itt sokáig. Ahol mágia van, ott sok jót nem tartogat számomra az élet. Menj tovább, Nariina!~
*Nem sok ösztönzésre van szüksége, lábai azonnal indulnak is tovább, ő maga pedig újra egy alacsony árnnyá összeroskadva halad tovább a sűrű felé.*
~ Nem időzhetek itt sokáig. Ahol mágia van, ott sok jót nem tartogat számomra az élet. Menj tovább, Nariina!~
*Nem sok ösztönzésre van szüksége, lábai azonnal indulnak is tovább, ő maga pedig újra egy alacsony árnnyá összeroskadva halad tovább a sűrű felé.*
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-04-22 11:01:32
Üzenet elküldve: 2015-04-22 11:01:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Éjszakai edzés //
* Kicsit megkésve, de Cralannak is leesik, hogy Moon itt, helyben gondolta az állat feldolgozását. Míg ezen gondolkozik, megtalálják szegény párát, aki elgyengülve fekszik, s mancsával a földet söpri. *
- Kár lenne ezt a nemes állatot a dögevőknek itt hagyni. Akkor inkább cipelem, ha kell. -
* Mondja határozottan, hisz nagyapja nem csak harcolni tanította meg, hanem tisztelni a természetet is. Válasz nélkül hagyva a nő szavait, óvatosan közelít a nagymacska felé, az már csak a szemével követi jóformán. *
- Sajnálom barátom. Nem kívántam a halálodat. -
* Suttogja bocsánatkérésként, egy kést húz elő, ám mielőtt még egy gyors és tiszta szúrással végezne az irbisszel, akaratlanul is kinyúl és gyámolatlan mozdulattal simít végig a puha bunda alatt görcsösen megfeszülő izmokon. Talán a véletlen, talán a sors valóban elfogadta a bocsánatkérést, mert a mozdukat hatására egy erős remegés fogja fut végig az izmos, karcsú testen, majd a ragadozó szemek lecsukódnak. Ám mostmár véglegesen. *
- Kár érte. A vadászlakig eltudom vinni, ott majd eldöntjük, mi legyen a sorsa. -
* Fordul Moon felé a szerzetes. *
* Kicsit megkésve, de Cralannak is leesik, hogy Moon itt, helyben gondolta az állat feldolgozását. Míg ezen gondolkozik, megtalálják szegény párát, aki elgyengülve fekszik, s mancsával a földet söpri. *
- Kár lenne ezt a nemes állatot a dögevőknek itt hagyni. Akkor inkább cipelem, ha kell. -
* Mondja határozottan, hisz nagyapja nem csak harcolni tanította meg, hanem tisztelni a természetet is. Válasz nélkül hagyva a nő szavait, óvatosan közelít a nagymacska felé, az már csak a szemével követi jóformán. *
- Sajnálom barátom. Nem kívántam a halálodat. -
* Suttogja bocsánatkérésként, egy kést húz elő, ám mielőtt még egy gyors és tiszta szúrással végezne az irbisszel, akaratlanul is kinyúl és gyámolatlan mozdulattal simít végig a puha bunda alatt görcsösen megfeszülő izmokon. Talán a véletlen, talán a sors valóban elfogadta a bocsánatkérést, mert a mozdukat hatására egy erős remegés fogja fut végig az izmos, karcsú testen, majd a ragadozó szemek lecsukódnak. Ám mostmár véglegesen. *
- Kár érte. A vadászlakig eltudom vinni, ott majd eldöntjük, mi legyen a sorsa. -
* Fordul Moon felé a szerzetes. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586