//Sol//
*Elsőre soknak, vagyis pont hogy nagyon kevésnek tűnhet neki a lány, aki végig kerüli a tekintetét, a bókokra, de még a kérdésekre is elpirul. Pedig még semmit nem látott Nolie-ból, ennél csak rosszabb lesz. A kérdések segítenek, hogy lassan kibontakozzon, egyre hosszabban és lelkesebben válaszol, azonban így is egyoldalú marad a beszélgetés.*
-A betegségek engem szerencsére elkerülnek, nyáron a hőguta szokott kerülgetni. Nagyon rosszul viselem a meleget, a testem rosszul reagál rá, egész nap innom kell, különben kiszáradok, és annyi bajom van, mint egy influenzásnak. *A gondolatra is megborzong. Egyetlen forró nyarat élt eddig meg, az ősz igazi felüdülés volt utána. De ennek semmi köze a származásához, sokkal inkább a betegségéhez, amiről a fiú semmit nem tudhat.*
-Találkozni? Velem? Mégis... miért?
*Kérdezi értetlenül, vérszín íriszeit kíváncsian emeli Sol arcára. Nincs öt perce, hogy elkezdtek beszélgetni, és nem rajta múlt, hogy ez a beszélgetés fenn is maradt. Nem érti, miért pont vele akarna megismerkedni és szorosabb kapcsolatot kötni, mikor megannyi szép, kedves és társalgásra fogékony tündérlány van a városban. Zaklatónak ugyan nem tekinti, de felmerül benne, hogy nem is olyan véletlenül akadt rá. Lehet Nolie-t kereste, és senki sem gyanakodna egy aranyos, lelkes fiúra, aki csak ismerkedni szeretne. Lehet valami hátsó szándéka? A pénz mindenki fantáziáját megmozgatja, még a lányét is, hiszen nem egy embert rabolt már ki, hogy finanszírozza tanulmányait.
Újabb kérdésáradat hullik a nyakába, egy röpke pillanatig nem is válaszol, csak próbálja feldolgozni, megjegyezni őket. Lehet megint csak túlaggódja a dolgokat, és pesszimistán áll hozzá az amúgy reális találkozásukhoz.*
-Na, akkor csak sorban. *Halovány mosolyra húzódnak a sápadt ajkak.* A kedvenc színem a fekete és a világoskék; kedvenc ételem az almaszósszal körített sült csirke; italom a gyümölcstea, állatom pedig a nullum. És neked?
*Észre sem veszi, hogy letegezte a másikat. Az is lehet, hogy már sokadjára követi el ezt a kis bakit, nem szokta figyelni, kinek hogy szól, amíg az meg nem sértődik.*