Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 196 (3901. - 3920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3920. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 17:35:02
Üzenet elküldve: 2016-04-06 17:35:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erfalody A'theriona//
* Egy ütést sikerül bevinnie, meg is örül egy rövid ideig ennek, azonban hamar fordul a kocka. Norgen kitérése sikeres ugyan, de Erf mást tervez. Olyat, amibe eddig valóban nem gondolt bele az eredar, így tágra nyílt szemekkel figyeli az egyre közeledő pengét. Nem is tesz semmit, csak próbálja összeszorítani fogait és még szemével is hunyorít. Ha elkapná kezét, akkor a testét érné el az igen erős támadás, visszahúzni a karmokat pedig már nincs idő - noha, ha az sikerülne neki, akkor a sötételf nagy valószínűséggel előrebiccenne, mint aki a levegőbe próbál kapaszkodni. Szép volna, de nem jön össze. A pengék elérik a karmokat, azok pedig igencsak beleremegnek, két ujjáról még le is válnak. ~ Ez vajon visszanő? ~ Érkezik egyből a kérdés belülről. Annak fényében, hogy lényegében körmei folytatásai, abban bízik, hogy visszanőnek egy idő után.
Ami pedig a fogösszeszorítást, és a fájdalmat illeti, egészen meglepődik. Természetesen bőven megérzi a penge érintését - szinte egész keze beleremeg -, ám különösebb fájdalmat mégsem érez. Mintha csak egyszerűen lehullottak volna.
Ezután pedig már nem is nagyon védekezik (meg nem is nagyon tud), így a gyomrost is telibe kapja. El is dől, fel is szisszen, talán még egy elfojtott sikolyt is megenged magának, habár erre maga sem venne mérget. Végül pedig ráeszmél, hogy a földön fekszik és az egyik fegyver a nyakának van szegezve. Eléggé kilátástalan helyzet, alighanem neki is el kell ismernie, hogy vesztett. Megint. De nincs kedve. *
- Most megölsz, vagy elveszed innen ezt a kardot? * Úgy kérdi ezt, mintha valami teljesen mindennapos témáról kérdezne. Mintha mindkét lehetőségben benne lenne, átadná a döntés lehetőségét a sötételfnek. Nem igazán fél a haláltól; csak attól fél, hogy azután "haza" kerül újból.
Karmait egyelőre nem húzza vissza, mivel ha egy mód van rá, akkor azért nem fejeztetné le magát szó szerint beletörődve, hanem előtte legalább egy fájdalmas szúrást próbálna vetni a másik lábába. (Meg, ha Erf elengedi, akkor még meg is vizsgálja utána, hogy mi történt pontosan a leesett karmokkal.)
Persze nem véli valószínűnek, hogy a másik a halálát akarja. *
A hozzászólás írója (Norgen Arisad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.06 17:37:13
* Egy ütést sikerül bevinnie, meg is örül egy rövid ideig ennek, azonban hamar fordul a kocka. Norgen kitérése sikeres ugyan, de Erf mást tervez. Olyat, amibe eddig valóban nem gondolt bele az eredar, így tágra nyílt szemekkel figyeli az egyre közeledő pengét. Nem is tesz semmit, csak próbálja összeszorítani fogait és még szemével is hunyorít. Ha elkapná kezét, akkor a testét érné el az igen erős támadás, visszahúzni a karmokat pedig már nincs idő - noha, ha az sikerülne neki, akkor a sötételf nagy valószínűséggel előrebiccenne, mint aki a levegőbe próbál kapaszkodni. Szép volna, de nem jön össze. A pengék elérik a karmokat, azok pedig igencsak beleremegnek, két ujjáról még le is válnak. ~ Ez vajon visszanő? ~ Érkezik egyből a kérdés belülről. Annak fényében, hogy lényegében körmei folytatásai, abban bízik, hogy visszanőnek egy idő után.
Ami pedig a fogösszeszorítást, és a fájdalmat illeti, egészen meglepődik. Természetesen bőven megérzi a penge érintését - szinte egész keze beleremeg -, ám különösebb fájdalmat mégsem érez. Mintha csak egyszerűen lehullottak volna.
Ezután pedig már nem is nagyon védekezik (meg nem is nagyon tud), így a gyomrost is telibe kapja. El is dől, fel is szisszen, talán még egy elfojtott sikolyt is megenged magának, habár erre maga sem venne mérget. Végül pedig ráeszmél, hogy a földön fekszik és az egyik fegyver a nyakának van szegezve. Eléggé kilátástalan helyzet, alighanem neki is el kell ismernie, hogy vesztett. Megint. De nincs kedve. *
- Most megölsz, vagy elveszed innen ezt a kardot? * Úgy kérdi ezt, mintha valami teljesen mindennapos témáról kérdezne. Mintha mindkét lehetőségben benne lenne, átadná a döntés lehetőségét a sötételfnek. Nem igazán fél a haláltól; csak attól fél, hogy azután "haza" kerül újból.
Karmait egyelőre nem húzza vissza, mivel ha egy mód van rá, akkor azért nem fejeztetné le magát szó szerint beletörődve, hanem előtte legalább egy fájdalmas szúrást próbálna vetni a másik lábába. (Meg, ha Erf elengedi, akkor még meg is vizsgálja utána, hogy mi történt pontosan a leesett karmokkal.)
Persze nem véli valószínűnek, hogy a másik a halálát akarja. *
A hozzászólás írója (Norgen Arisad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.06 17:37:13
3919. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 17:00:52
Üzenet elküldve: 2016-04-06 17:00:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nevetnie kell a lány tromfolásán, mert nyilván valóan semmit nem tud a "lenti" életről. Az a matróz, aki az elején kiverekedte a helyét, néhány öklössel, azt senki nem meri, megközelíteni, még csak szagot sem mer árasztani a közelében. Ezt persze honnan is tudhatná egy ilyen kis madárka, aki jegyet vesz, ha a hajót ér. Egy finnyás dámától, aki a kabinba rendeli magának a megmosdatott matrózt a szeszélye szerint, hogy kielégítse, na, attól vár ilyen beszédet, de Shya szájából megint csak különös.*
-Nem is sejted néha mennyivel békésebb az a fedélköz, mint holmi cserfes fehérszemély mellett tölteni az időt. Aki ott bűzlik, legalább nem beszél csak némán döfi beléd a kést, mielőtt kirabol.
*Nevet tovább a lányon, de persze a kényelmes kabin jobban hangzik, feltéve, ha visz magával valamit, amivel betapaszthatja a lány száját, különben kénytelen lenne a végkimerülésig csókolni és ölelni, hogy csak nyögdécselni tudjon és elakadjon a szava.*
-Jól van, nem kell, hogy félj! Megvédelek, a hős Morftulis leszek a kedvedért. Egyébként egy utas szállítón már láthattak elég nőt, de a te csinos farod biztos odavonzaná őket, ebben igazad lehet. *vigyorog a lányra* de ne izgulj, csak meg kell szólalnod és azonnal rájönnek, jobb, ha veled nem kezdenek ki.
*Nevet teli torokból, de aztán lecsendesedik és hozzásimítja az arcát újra a barna fürtökhöz.*
-Nem gonosz lány és nem csak látszott ártatlannak, az is volt. Pimasz az biztos és be nem áll a szája, de nem sértette meg, vagy, ha igen azért megkapta a magáét. Alapból nincs vele különösebb baj és a barátommal jól kijön, ha éppen nem rajta feni a nyelvét és kedveskedik. ~Igen, ha belegondolok, akkor még szeretni való is.~
*Néha tényleg nehéz kiigazodnia Shya viselkedésén. Az állandó kérdései az egy dolog, de akármennyire aranyos is, néha kifejezetten felidegesíti. Látszólag nincs oka semmi ilyesmit tenni, de mégis ezt teszi. Az egyik percben még kedves és szórakoztatja, a másikban legfeljebb megpofozni lenne kedve. Hangoztatja, hogy szereti, akkor meg a legkevesebb lenne, hogy úgy intézze, hogy elégedett legyen, de mintha csak arra várna, mikor tudja felbosszantani. Pedig tényleg türelmes vele, önmagához mérten nagyon is. Néha az a gyanúja direkt csinálja. Sokat elnéz neki és megfogadta tolvaj becsületére, hogy hazaviszi és ezzel lerója a tartozást felé. Közben persze jól telik az út, mert szépen összemelegedtek és megkedvelte, mert kimondottan aranyos és izgató tud lenni, de az a rész amikor Shya beszámol a nagypapájának a kettőjük dolgáról nem volt belekalkulálva ebbe a kéjutazásba.*
-Miért kell erről bárkinek is beszámolni? Egyébként, ha nem ér a kocsma cimboráknak említeni, akkor megtartom magamnak. Nincsenek barátaim, talán… csak egy. De neki semmiképpen nem említeném, ami meg téged illet, ha erről muszáj beszélned, legalább ne odahaza meséld el milyen jó volt velem.
*Szerencsére a lány belátja hamar, hogy a nagyapja el is páholhatja csúnyán ezért, szóval megnyugszik, hogy nem fog fecsegni feleslegesen. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy kemény kézzel bánik az örege Shyával. Nem egy ilyet látott már. Arra, azért nem jó gondolnia, hogy vörös csíkokat hagy rajta a nadrágszíjjal.*
-Neked is jobb, ha nem szólsz egy szót sem, hallod. Engem nem érdekel, de te szép tested jobb, ha nem csúfítja el az öreged.
~Nem gondoltam volna, hogy ezt is a szájába kell rágni. Komolyan azt gondoltam alapból is tudja, kinek mit mond el, de néha olyan kislányos. A végén még… na nem, azt azért csak tudja, vagy nem?~
-Shya figyelj, a nénéd sokba beavatott, gondolom abba is, hogy mit kell tenned, ha nem akarsz terhes maradni.
*Csak könnyedén jegyzi meg, de most, hogy belegondolt, az is lehet, hogy a lány ezt nem tudja magától. Az eddigiek mind tudták szóba sem került, hogy elfecsegik ott, ahol nem kellene, vagy gyereket szülnek neki valahova. Azt semmiképpen nem akarja, hogy fattyai legyenek a koldus negyedben. Az biztos, hogy nem kellene neki semmilyen gyerek.*
~Sok gond van egy ilyen rendes lánnyal és egyre több, ahogy többet vagyok vele.~
*Néha olyan okosnak látszik, igazi belevaló nőnek, aztán meg egyszer csak fellebbenti a fátylat és alatta meg olyan kislány, aki nem tudja mi, milyen fán terem. Amiről éppen lemásznak és hamar alatta találják magukat, az nem éppen a békés reggelt fogja eszébe juttatni. Sokkal inkább azt, hogyan nyögdécsel alatta a lány, felgyűrt szoknyával és legyűrt felsővel. nagyon gyorsan le tudja csillapítani, mert hamar enged a vágyainak és olyan odaadó lesz újra, mint éjjel és reggel volt. Az agya kikapcsol és nem érzékel mást csak testét, ha mond is valamit az már nem jut el hozzá, amikor újra egy hullámon vannak. Mikor végre levezeti a feszültséget, elégedetten dől hátra a fa törzsének és szuszogja ki magát. Felnyalábolja Shyát és maga mellett öleli, miután a ruházatát annyira felrángatta, hogy aki megkerüli a fát, legfeljebb gondolja, hogy mit csináltak mögötte, de bizonysága sose legyen. Az ingét sem gombolja be és határozottan zilált a külseje, de nem annyira zilált, mint Shya. Nem szól semmit, mert a beszédből elege van. Most éppen jól érzi magát vele megint. Kellemesen elernyedt és reménykedik benne, hogy a lány nem rontja el ezt.*
-A hajad, tele van fűvel.
*Mosolyog rá, aztán elkezdi kiszedegetni a fűszálakat a sötét tincsek közül. Lenyugodott teljesen, amilyen hirtelen jött a haragja el is párolgott az előbb.*
~Végül is kit zavar, ha folyton kelepel, attól még kedves néha, szenvedélyes és elég szép. Jó vele és végső soron az a lényeg.~
*Óvatosan néz a lányra a szeme sarkából miközben szedegeti a fűszálakat a hajából. Ameddig lehet nem szól semmit, mert nem tudja megint egy pimasz beszólásra készüljön, vagy ezúttal kedves hang érkezik a dús ajkak közül, amik kipirosodtak a lány szája szélén a heves csókoktól.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nevetnie kell a lány tromfolásán, mert nyilván valóan semmit nem tud a "lenti" életről. Az a matróz, aki az elején kiverekedte a helyét, néhány öklössel, azt senki nem meri, megközelíteni, még csak szagot sem mer árasztani a közelében. Ezt persze honnan is tudhatná egy ilyen kis madárka, aki jegyet vesz, ha a hajót ér. Egy finnyás dámától, aki a kabinba rendeli magának a megmosdatott matrózt a szeszélye szerint, hogy kielégítse, na, attól vár ilyen beszédet, de Shya szájából megint csak különös.*
-Nem is sejted néha mennyivel békésebb az a fedélköz, mint holmi cserfes fehérszemély mellett tölteni az időt. Aki ott bűzlik, legalább nem beszél csak némán döfi beléd a kést, mielőtt kirabol.
*Nevet tovább a lányon, de persze a kényelmes kabin jobban hangzik, feltéve, ha visz magával valamit, amivel betapaszthatja a lány száját, különben kénytelen lenne a végkimerülésig csókolni és ölelni, hogy csak nyögdécselni tudjon és elakadjon a szava.*
-Jól van, nem kell, hogy félj! Megvédelek, a hős Morftulis leszek a kedvedért. Egyébként egy utas szállítón már láthattak elég nőt, de a te csinos farod biztos odavonzaná őket, ebben igazad lehet. *vigyorog a lányra* de ne izgulj, csak meg kell szólalnod és azonnal rájönnek, jobb, ha veled nem kezdenek ki.
*Nevet teli torokból, de aztán lecsendesedik és hozzásimítja az arcát újra a barna fürtökhöz.*
-Nem gonosz lány és nem csak látszott ártatlannak, az is volt. Pimasz az biztos és be nem áll a szája, de nem sértette meg, vagy, ha igen azért megkapta a magáét. Alapból nincs vele különösebb baj és a barátommal jól kijön, ha éppen nem rajta feni a nyelvét és kedveskedik. ~Igen, ha belegondolok, akkor még szeretni való is.~
*Néha tényleg nehéz kiigazodnia Shya viselkedésén. Az állandó kérdései az egy dolog, de akármennyire aranyos is, néha kifejezetten felidegesíti. Látszólag nincs oka semmi ilyesmit tenni, de mégis ezt teszi. Az egyik percben még kedves és szórakoztatja, a másikban legfeljebb megpofozni lenne kedve. Hangoztatja, hogy szereti, akkor meg a legkevesebb lenne, hogy úgy intézze, hogy elégedett legyen, de mintha csak arra várna, mikor tudja felbosszantani. Pedig tényleg türelmes vele, önmagához mérten nagyon is. Néha az a gyanúja direkt csinálja. Sokat elnéz neki és megfogadta tolvaj becsületére, hogy hazaviszi és ezzel lerója a tartozást felé. Közben persze jól telik az út, mert szépen összemelegedtek és megkedvelte, mert kimondottan aranyos és izgató tud lenni, de az a rész amikor Shya beszámol a nagypapájának a kettőjük dolgáról nem volt belekalkulálva ebbe a kéjutazásba.*
-Miért kell erről bárkinek is beszámolni? Egyébként, ha nem ér a kocsma cimboráknak említeni, akkor megtartom magamnak. Nincsenek barátaim, talán… csak egy. De neki semmiképpen nem említeném, ami meg téged illet, ha erről muszáj beszélned, legalább ne odahaza meséld el milyen jó volt velem.
*Szerencsére a lány belátja hamar, hogy a nagyapja el is páholhatja csúnyán ezért, szóval megnyugszik, hogy nem fog fecsegni feleslegesen. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy kemény kézzel bánik az örege Shyával. Nem egy ilyet látott már. Arra, azért nem jó gondolnia, hogy vörös csíkokat hagy rajta a nadrágszíjjal.*
-Neked is jobb, ha nem szólsz egy szót sem, hallod. Engem nem érdekel, de te szép tested jobb, ha nem csúfítja el az öreged.
~Nem gondoltam volna, hogy ezt is a szájába kell rágni. Komolyan azt gondoltam alapból is tudja, kinek mit mond el, de néha olyan kislányos. A végén még… na nem, azt azért csak tudja, vagy nem?~
-Shya figyelj, a nénéd sokba beavatott, gondolom abba is, hogy mit kell tenned, ha nem akarsz terhes maradni.
*Csak könnyedén jegyzi meg, de most, hogy belegondolt, az is lehet, hogy a lány ezt nem tudja magától. Az eddigiek mind tudták szóba sem került, hogy elfecsegik ott, ahol nem kellene, vagy gyereket szülnek neki valahova. Azt semmiképpen nem akarja, hogy fattyai legyenek a koldus negyedben. Az biztos, hogy nem kellene neki semmilyen gyerek.*
~Sok gond van egy ilyen rendes lánnyal és egyre több, ahogy többet vagyok vele.~
*Néha olyan okosnak látszik, igazi belevaló nőnek, aztán meg egyszer csak fellebbenti a fátylat és alatta meg olyan kislány, aki nem tudja mi, milyen fán terem. Amiről éppen lemásznak és hamar alatta találják magukat, az nem éppen a békés reggelt fogja eszébe juttatni. Sokkal inkább azt, hogyan nyögdécsel alatta a lány, felgyűrt szoknyával és legyűrt felsővel. nagyon gyorsan le tudja csillapítani, mert hamar enged a vágyainak és olyan odaadó lesz újra, mint éjjel és reggel volt. Az agya kikapcsol és nem érzékel mást csak testét, ha mond is valamit az már nem jut el hozzá, amikor újra egy hullámon vannak. Mikor végre levezeti a feszültséget, elégedetten dől hátra a fa törzsének és szuszogja ki magát. Felnyalábolja Shyát és maga mellett öleli, miután a ruházatát annyira felrángatta, hogy aki megkerüli a fát, legfeljebb gondolja, hogy mit csináltak mögötte, de bizonysága sose legyen. Az ingét sem gombolja be és határozottan zilált a külseje, de nem annyira zilált, mint Shya. Nem szól semmit, mert a beszédből elege van. Most éppen jól érzi magát vele megint. Kellemesen elernyedt és reménykedik benne, hogy a lány nem rontja el ezt.*
-A hajad, tele van fűvel.
*Mosolyog rá, aztán elkezdi kiszedegetni a fűszálakat a sötét tincsek közül. Lenyugodott teljesen, amilyen hirtelen jött a haragja el is párolgott az előbb.*
~Végül is kit zavar, ha folyton kelepel, attól még kedves néha, szenvedélyes és elég szép. Jó vele és végső soron az a lényeg.~
*Óvatosan néz a lányra a szeme sarkából miközben szedegeti a fűszálakat a hajából. Ameddig lehet nem szól semmit, mert nem tudja megint egy pimasz beszólásra készüljön, vagy ezúttal kedves hang érkezik a dús ajkak közül, amik kipirosodtak a lány szája szélén a heves csókoktól.*
3918. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 16:57:23
Üzenet elküldve: 2016-04-06 16:57:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Norgen Arisad //
*Sokféle pletyka és rémhír keringhet a mélységiekről, és Erfalody azt mondaná, hogy ha egy Igazi sötételfről van szó, akkor a rémhírek többségének van alapja. Ő nem itt nevelkedett, eddig is és ezután is az árnyékvilágot fogja képviselni. Azt az oldalt, amelyet az egyszerű városi polgárok inkább meg se említenek, nehogy egyszer saját szemükkel tapasztalják meg. Ennek eredményeképp ő lenne az utolsó, aki bármiért is árulkodva rohangálna a városőrökhöz. Már csak azért sem, mert egy ostoba emberkatonát képtelen elismerni.
Nem veszi túl komolyan a játékot, hisz egyrészt valóban csak játék, egyszerű gyakorlásnak nevezett táncolgatás a barakk folyton szájaló, és túlontúl elővigyázatos csőcselékétől távol. Ezért sem zavarja, ha a támadásai nem érnek célt. Utálja ezt beismerni, de most kivételesen mindketten gyűjthetnek tapasztalatot. A szőkeségre ráfér a gyakorlásból, ő pedig megtapasztalhatja milyen egy „újfajta” fegyverfajta ellen kiállni. Erre azokkal a játékszerekkel nem lett volna alkalma. Részben ezért sem tudja csak kevésbé lenézni a városőröket, elvégre hogy tanulhatna meg komolyabban harcolni valaki, aki csak fakardokat lóbál? Mire némelyik odakerül, hogy megízlelhesse milyen egy valódi kard markolatát fogni, megtapasztalhassa az acél valódi súlyát és eljusson az agyáig a tudat, hogy amit a kezében tart, azzal valódi sérüléseket tud már okozni, addigra már valószínűleg élesben kellene használniuk a „tudásukat”. Vannak némi fájdalmas tapasztalatai a saját tanítási módszereikből, ezért nem ismeri el ezt az emberi módszert.
A hátrakapott kéz láttán, a mozdulatsor elején úgy sejti ismét arcra akar célozni, de ahogy a test is mozdul, már azonnal világos. Ő is használja, még szép, hogy jól ismeri. A kard pördül a kezében, hogy a markolat nézzen felfelé, de még nem gyomros céljából. Közben ő maga is próbál fordulni, de már nem tud szembekerülni a lánnyal. A pengéjével próbálja védeni az oldalát, de az ütés így is telibe kapja, mire két lépést oldalra tántorodik. Nem áll meg, amint észreveszi, hogy a másik távolodni szándékozik tőle, azonnal ugrik. A távolodásra ő gyorsabb iramú közeledéssel próbál felelni, hogy játékszerei ismét valamit érhessenek. Kétkezes, így az, hogy két különböző helyre várható a támadás, ahol esetenként védtelen is, nem új keletű a számára, sőt, most kezd csak hasonlítani valamennyire a harc azokhoz, amikhez eddig szokva volt. Az egyik csapás a karját súrolja, felszakítva a ruha anyagát. Ha felületi sérülés is van, pusztán egy karcolás, nem marad utána heg. Az se biztos, hogy van vér, de azért jégszín íriszei megvillannak, ahogy sötéten elmosolyodik. Gyilkos öröme talán még a démonokat is meghazudtolná, pedig egy démoni lénnyel harcol éppen.
Amint talál alkalmat a támadásra és a másik védekezik, talán meglepő módon, de nem át akar törni a karmai védelmén, hanem egy olyan gyors és hirtelen vágómozdulatot tesz, amilyenre csak képes a karmokat célozva. Biztos kényelmes dolog lehet ez a harcmodor, és az acélkarmok ötlete még neki sem lenne ellenére egy olyan plusz bónuszként a fegyvertárába, de nem vas. Nem acél, sem semmilyen fém. Ahogy így egy-egy pillanatra meg tudta figyelni, még az se biztos, hogy csont. Inkább csak a körmei megnövesztése karmokká. Még ha masszívabb is, mint az emberi köröm, kizárt dolog, hogy az élezett acél ne tudná vágni. Ha úgy nem, mint a kés a vajat, már azon meglepődne, de hogy egyáltalán, arra még csak minimális esélyt sem lát. Ezen lehet még el sem gondolkozott a másik, mikor olyan könnyen hagyta, hogy kihulljon a kezéből a tőr. Ugyan nem ad akkora szabadságot, mint a karmok, de strapabíróbb.
Ha mégse vágja egyből, akkor ismét támad oldalra, mellkasra, lábra, közben elvétve ismét a karmaira, figyelve mennyi ütést bírnak ki, mire átvágja őket az acél. Akkor növeszt újat, ennyi előnye biztosan van, de az a pár pillanat a leendő ellenfeleinek általában bőven elég lesz majd, ha végezni akarnak vele. Ez már viszont nem az ő dolga lesz, de a kínálkozó alkalmat ő is ki fogja használni előbb vagy utóbb.
Ha sikerrel jár a terve, abban a pillanatban tér vissza az előző forgatókönyvhöz, és a szablyája markolatával még neki is lódulva, hogy az erejéhez még a lendület is hozzáadjon, egy jól irányzott erős gyomrossal megpróbálja kibillenteni az egyensúlyából. A célját akkor érné el, ha el is esne, de nem kizárt, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. Azonban, ha valóban megtörténne és elesik, már a nyakánál is van a penge.*
- Érdekes kis trükkjeid vannak, de egy élő küzdelemben jobban ki kellene használnod a meglepetés erejét. *Ha szöszi földet ért, és ő lezárta a nyakához szegezve a kést, ha pedig állva maradt, vagy sikerült kitérnie, akkor kiegyenesedik, hagyva időt a szusszanásra.*
*Sokféle pletyka és rémhír keringhet a mélységiekről, és Erfalody azt mondaná, hogy ha egy Igazi sötételfről van szó, akkor a rémhírek többségének van alapja. Ő nem itt nevelkedett, eddig is és ezután is az árnyékvilágot fogja képviselni. Azt az oldalt, amelyet az egyszerű városi polgárok inkább meg se említenek, nehogy egyszer saját szemükkel tapasztalják meg. Ennek eredményeképp ő lenne az utolsó, aki bármiért is árulkodva rohangálna a városőrökhöz. Már csak azért sem, mert egy ostoba emberkatonát képtelen elismerni.
Nem veszi túl komolyan a játékot, hisz egyrészt valóban csak játék, egyszerű gyakorlásnak nevezett táncolgatás a barakk folyton szájaló, és túlontúl elővigyázatos csőcselékétől távol. Ezért sem zavarja, ha a támadásai nem érnek célt. Utálja ezt beismerni, de most kivételesen mindketten gyűjthetnek tapasztalatot. A szőkeségre ráfér a gyakorlásból, ő pedig megtapasztalhatja milyen egy „újfajta” fegyverfajta ellen kiállni. Erre azokkal a játékszerekkel nem lett volna alkalma. Részben ezért sem tudja csak kevésbé lenézni a városőröket, elvégre hogy tanulhatna meg komolyabban harcolni valaki, aki csak fakardokat lóbál? Mire némelyik odakerül, hogy megízlelhesse milyen egy valódi kard markolatát fogni, megtapasztalhassa az acél valódi súlyát és eljusson az agyáig a tudat, hogy amit a kezében tart, azzal valódi sérüléseket tud már okozni, addigra már valószínűleg élesben kellene használniuk a „tudásukat”. Vannak némi fájdalmas tapasztalatai a saját tanítási módszereikből, ezért nem ismeri el ezt az emberi módszert.
A hátrakapott kéz láttán, a mozdulatsor elején úgy sejti ismét arcra akar célozni, de ahogy a test is mozdul, már azonnal világos. Ő is használja, még szép, hogy jól ismeri. A kard pördül a kezében, hogy a markolat nézzen felfelé, de még nem gyomros céljából. Közben ő maga is próbál fordulni, de már nem tud szembekerülni a lánnyal. A pengéjével próbálja védeni az oldalát, de az ütés így is telibe kapja, mire két lépést oldalra tántorodik. Nem áll meg, amint észreveszi, hogy a másik távolodni szándékozik tőle, azonnal ugrik. A távolodásra ő gyorsabb iramú közeledéssel próbál felelni, hogy játékszerei ismét valamit érhessenek. Kétkezes, így az, hogy két különböző helyre várható a támadás, ahol esetenként védtelen is, nem új keletű a számára, sőt, most kezd csak hasonlítani valamennyire a harc azokhoz, amikhez eddig szokva volt. Az egyik csapás a karját súrolja, felszakítva a ruha anyagát. Ha felületi sérülés is van, pusztán egy karcolás, nem marad utána heg. Az se biztos, hogy van vér, de azért jégszín íriszei megvillannak, ahogy sötéten elmosolyodik. Gyilkos öröme talán még a démonokat is meghazudtolná, pedig egy démoni lénnyel harcol éppen.
Amint talál alkalmat a támadásra és a másik védekezik, talán meglepő módon, de nem át akar törni a karmai védelmén, hanem egy olyan gyors és hirtelen vágómozdulatot tesz, amilyenre csak képes a karmokat célozva. Biztos kényelmes dolog lehet ez a harcmodor, és az acélkarmok ötlete még neki sem lenne ellenére egy olyan plusz bónuszként a fegyvertárába, de nem vas. Nem acél, sem semmilyen fém. Ahogy így egy-egy pillanatra meg tudta figyelni, még az se biztos, hogy csont. Inkább csak a körmei megnövesztése karmokká. Még ha masszívabb is, mint az emberi köröm, kizárt dolog, hogy az élezett acél ne tudná vágni. Ha úgy nem, mint a kés a vajat, már azon meglepődne, de hogy egyáltalán, arra még csak minimális esélyt sem lát. Ezen lehet még el sem gondolkozott a másik, mikor olyan könnyen hagyta, hogy kihulljon a kezéből a tőr. Ugyan nem ad akkora szabadságot, mint a karmok, de strapabíróbb.
Ha mégse vágja egyből, akkor ismét támad oldalra, mellkasra, lábra, közben elvétve ismét a karmaira, figyelve mennyi ütést bírnak ki, mire átvágja őket az acél. Akkor növeszt újat, ennyi előnye biztosan van, de az a pár pillanat a leendő ellenfeleinek általában bőven elég lesz majd, ha végezni akarnak vele. Ez már viszont nem az ő dolga lesz, de a kínálkozó alkalmat ő is ki fogja használni előbb vagy utóbb.
Ha sikerrel jár a terve, abban a pillanatban tér vissza az előző forgatókönyvhöz, és a szablyája markolatával még neki is lódulva, hogy az erejéhez még a lendület is hozzáadjon, egy jól irányzott erős gyomrossal megpróbálja kibillenteni az egyensúlyából. A célját akkor érné el, ha el is esne, de nem kizárt, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. Azonban, ha valóban megtörténne és elesik, már a nyakánál is van a penge.*
- Érdekes kis trükkjeid vannak, de egy élő küzdelemben jobban ki kellene használnod a meglepetés erejét. *Ha szöszi földet ért, és ő lezárta a nyakához szegezve a kést, ha pedig állva maradt, vagy sikerült kitérnie, akkor kiegyenesedik, hagyva időt a szusszanásra.*
3917. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 14:34:02
Üzenet elküldve: 2016-04-06 14:34:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
* Jó hallani amit Worenth mesél neki a szövetségről. Jó tudni, hogy nem felfuvalkodott aranyba mártott díszmágusok. Úgy tűnik az Ezüstszilánk is szövetségeseket keres. Gworash reméli nem csak azért, hogy feljebb juthassanak a ranglétrán. Ami pedig a Thargokat illeti, később úgyis felmerül majd a kérdés, hogy velük mi lesz, de Gworash úgyis törekedne a viszály elkerülésére. Bár vérében van a harc és mindig fog találni, fölöslegesen nem kísérti a végzetét. *
- Én remélem, hogy a szövetség létrejön. Az hogy mások mit gondolnak azt tartsák meg maguknak, vagy közöljék szemtől szembe!
* Varázslás, érdekes lenne ha a Zagur'Raz tagjai varázsolnának, de erre sok jelentkező nem volna. Elvégre hús vér harcosokból áll a klán nagy része. Azt viszont biztosan nem bánnák, ha a segítségükre fordulna ez az erő. A klánban nem is nagyon ismer olyat Gworash aki ilyet tanulna, magát leszámítva.*
- Őszintén szólva, én magam lehetek az egyetlen aki élne ezzel a lehetőséggel. *Bár történhetnek meglepetések.* Szívesen tanulnék hiszen nem idegen dolog az orkok számára a mágia, apám is sámán volt. A klán ilyen téren csak egyszerű szolgáltatásokra számít, olyan dolgokra amiket csak mágiával lehet megoldani. Idővel persze felmerülhetnek más dolgok is de azt akkor úgyis megtárgyaljuk...
* Ezeken például fegyveráldásokra gondol vagy átkok kezelésére, persze nem ingyen. A Zagur'Raznak egyelőre nem nagyok erre az igényei, a legfontosabb a szövetség maga. Ha bebiztosítják maguknak a helyet úgy erőt fordíthatnak a kolonizációra.*
- A jövőben úgy is legfőbb dolgunk lesz, hogy letelepedjünk és ezt minél békésebb körülmények között. Így szolgálhatunk munkaerővel is akár a szövetségeseknek, esetleg Artheniornak... És az Ezüstszilánk pontosan milyen szolgáltatásokra számít a Zagur'Raztól?
*Erre kimondottan kíváncsi, nem árt előre tudni, hogy úgy tervezzenek ők is. Gworash elsőre azt mondaná, hogy harcosaikra esetleg karavánoknál vagy akár személyzetként lenne szükség. Ezzel semmi gond nincs amíg normális körülményeik vannak és az Ezüstszilánkról nem gondolja, hogy ez nem történne meg. Ez a szövetség egyre jobban felkelti személyes érdeklődését is. Egy ilyen sokszínű szövetség nagyon nagy potenciállal rendelkezne és hozzájárulhatna a környék rendjéhez. Erre pedig szükség van amíg élőholt inváziók terjengnek és hasonlók...*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.06 14:34:29
//Zöldbőr és Hóhaj//
* Jó hallani amit Worenth mesél neki a szövetségről. Jó tudni, hogy nem felfuvalkodott aranyba mártott díszmágusok. Úgy tűnik az Ezüstszilánk is szövetségeseket keres. Gworash reméli nem csak azért, hogy feljebb juthassanak a ranglétrán. Ami pedig a Thargokat illeti, később úgyis felmerül majd a kérdés, hogy velük mi lesz, de Gworash úgyis törekedne a viszály elkerülésére. Bár vérében van a harc és mindig fog találni, fölöslegesen nem kísérti a végzetét. *
- Én remélem, hogy a szövetség létrejön. Az hogy mások mit gondolnak azt tartsák meg maguknak, vagy közöljék szemtől szembe!
* Varázslás, érdekes lenne ha a Zagur'Raz tagjai varázsolnának, de erre sok jelentkező nem volna. Elvégre hús vér harcosokból áll a klán nagy része. Azt viszont biztosan nem bánnák, ha a segítségükre fordulna ez az erő. A klánban nem is nagyon ismer olyat Gworash aki ilyet tanulna, magát leszámítva.*
- Őszintén szólva, én magam lehetek az egyetlen aki élne ezzel a lehetőséggel. *Bár történhetnek meglepetések.* Szívesen tanulnék hiszen nem idegen dolog az orkok számára a mágia, apám is sámán volt. A klán ilyen téren csak egyszerű szolgáltatásokra számít, olyan dolgokra amiket csak mágiával lehet megoldani. Idővel persze felmerülhetnek más dolgok is de azt akkor úgyis megtárgyaljuk...
* Ezeken például fegyveráldásokra gondol vagy átkok kezelésére, persze nem ingyen. A Zagur'Raznak egyelőre nem nagyok erre az igényei, a legfontosabb a szövetség maga. Ha bebiztosítják maguknak a helyet úgy erőt fordíthatnak a kolonizációra.*
- A jövőben úgy is legfőbb dolgunk lesz, hogy letelepedjünk és ezt minél békésebb körülmények között. Így szolgálhatunk munkaerővel is akár a szövetségeseknek, esetleg Artheniornak... És az Ezüstszilánk pontosan milyen szolgáltatásokra számít a Zagur'Raztól?
*Erre kimondottan kíváncsi, nem árt előre tudni, hogy úgy tervezzenek ők is. Gworash elsőre azt mondaná, hogy harcosaikra esetleg karavánoknál vagy akár személyzetként lenne szükség. Ezzel semmi gond nincs amíg normális körülményeik vannak és az Ezüstszilánkról nem gondolja, hogy ez nem történne meg. Ez a szövetség egyre jobban felkelti személyes érdeklődését is. Egy ilyen sokszínű szövetség nagyon nagy potenciállal rendelkezne és hozzájárulhatna a környék rendjéhez. Erre pedig szükség van amíg élőholt inváziók terjengnek és hasonlók...*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.06 14:34:29
3916. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:28:15
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:28:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat-Nyílt//
* Az ork nőstény megkapja a pénzét. Astorian feszülten nézi végig, ahogy az apró termetű tündérlány átadja a 10 aranypénzt. *
- Köszönöm.
* Suttogja alig hallhatóan, majd magát is meglepve ezzel, de elfut. Sosem szokott elfutni a kihívások és jó kis bunyók elől, de most kénytelen. Az ork nőstény kipihent és jó harcosnak látszik, Astorian jelenleg fáradt, lépni is alig bír. Így hát a menekülés mellett dönt, nagyon hálás a tündérfajzatnak, de nem tudja meghálálni. Egyre távolodik az orktól és a tündértől. Az erdő felé száguld. *
* Az ork nőstény megkapja a pénzét. Astorian feszülten nézi végig, ahogy az apró termetű tündérlány átadja a 10 aranypénzt. *
- Köszönöm.
* Suttogja alig hallhatóan, majd magát is meglepve ezzel, de elfut. Sosem szokott elfutni a kihívások és jó kis bunyók elől, de most kénytelen. Az ork nőstény kipihent és jó harcosnak látszik, Astorian jelenleg fáradt, lépni is alig bír. Így hát a menekülés mellett dönt, nagyon hálás a tündérfajzatnak, de nem tudja meghálálni. Egyre távolodik az orktól és a tündértől. Az erdő felé száguld. *
3915. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-05 19:02:06
Üzenet elküldve: 2016-04-05 19:02:06
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Gravak ügyében nem teljesen egyeznek a nézeteik, de ez most nem is annyira lényeges, majd mikor oda kerül a sor bizonyíthat ha akar a hadvezér, ha meg nem akkor vállalja az esetleges következményeket.*
-Valóban nem lenne okos dolog megint őt elhozni. Ami nem megy nem kell erőltetni, nem mindenki a szavak embere. Ha képesek lesztek meggyőzni minket arról, hogy minden ork ugyanazért az ügyért fáradozik akkor nem látok kivetnivalót.
*Persze Isurii már más tészta, őt nem olyan könnyű meggyőzni mint a hóhajú alvezért, és talán neki nem is lesz elegendő az ígéret meg a szavak... az mindenesetre kétségtelen, hogy érdekes találkozó áll a két klán előtt.*
-Ó tudod nem mindenki látja meg benne a mögöttes tartalmat, sokan unalmasnak és egyhangúnak találják a tanulást, amiből hiányolják a kalandot. Amit a saját bőrödön megtapasztalsz az erősít meg a jövőben a legjobban, avagy rosszabb esetben gyengít. De kétségtelen, hogy egy jó pártfogó sosem árt.
*Egyértelműen a tanuláskor nem a fegyveres harcokra gondolt Worenth ahogyan bizonyára a zöldbőrű sem, hanem inkább az elme és az intelligencia fejlesztésére, hogy minél jobban és hatékonyabban lehessen befogadni az új ismereteket.
Abban amit Gworash ezután említ már nem olyan biztos.*
-Nem feltétlenül. Jól is teszitek, hogy különféle vonalakon tapogatóztok, ezzel is meg tudjátok mutatni a nyitottságot minden olyanra is ami nem a harcokról és a fegyverekről szól.
*Gworash jót kérdez, de ezúttal sem kell sokáig töprengenie a válaszon.*
-Azért mert ti legalább vettétek a fáradtságot, és kezdeményeztetek... meg kell jegyeznem nem kis bátorságra vall orkokként megcselekedni egy ilyen lépést. Az a helyzet, hogy Úrnőm számtalanszor tett kísérletet arra, hogy kialakítson valamiféle szövetséget a többi klánnal, de ezek a kezdeményezések kudarcba fulladtak, a zárt ajtókat pedig hiába döngetjük ugye. Ezért is mondtam az előbb, hogy nem feltétlen akartak volna benneteket egyből megölni a Thargok, hiszen ha már végre valaki képes megtenni egy lépést a másik felé, az már kivált némi tiszteletet és kíváncsiságot. Meg legalább éreztetitek, hogy ti tényleg szeretnétek valamit és hajlanátok egy szövetség felé. Ha más nem ezt a dolgot mindenképpen értékelni kell. *mosolyodik el.* -Bár hozzá kell tennem jelenleg azért az is igaz, hogy ebből a szövetségből ti sokkal többet nyernétek mint mi, hiszen így lényegében a Thargok felé is közelebb kerülnétek, ugyanis a Szilánkok és a Thargok között barátságos a viszony. Ennek ellenére én látok lehetőséget bennetek, és idővel bizonyára ti is hasznosak lehetnétek számunkra, hiszen az orkok roppant erősek és remek harcosok, amikre csak úgy szükség van mint a mágusokra. Tehát adott esetben szépen kiegészíthetné egymást a két klán. Bizonyára a többi klánnak vagy szövetségnek szemet szúrna idővel a dolog, és pusmognának mindenfelé mindenfélét, de erre csak legyinteni kell, különösebb figyelmet nem kell rá fordítani.
*Hiszen ott is adva volt a lehetőség, aztán még nehogy már esetlegesen nekik álljon fentebb az, amiért náluk zárt ajtókon kellett kopogtatni míg az orkok ajtaja nyitva áll egy szövetség megalapítására.*
-A szövetkezésnek mindig van értelme, sosem tudni mikor történnek olyan események, amikor össze kell fogni a győzelem érdekében. Aki ebben nem partner az magára marad. Egyébként azt szeretnétek, ha konkrétan megtanítanánk titeket is varázsolni? Megmondom őszintén sosem tanítottam még egy orkot sem, de természetesen ettől függetlenül ti is fogékonyak lehettek a mágiára, főleg a sámánok. Sokat jelentene nektek, ha képesek lennétek megidézni egy-két varázslatot? Vagy egyáltalán mire szeretnétek felhasználni ezt a tudást?
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Gravak ügyében nem teljesen egyeznek a nézeteik, de ez most nem is annyira lényeges, majd mikor oda kerül a sor bizonyíthat ha akar a hadvezér, ha meg nem akkor vállalja az esetleges következményeket.*
-Valóban nem lenne okos dolog megint őt elhozni. Ami nem megy nem kell erőltetni, nem mindenki a szavak embere. Ha képesek lesztek meggyőzni minket arról, hogy minden ork ugyanazért az ügyért fáradozik akkor nem látok kivetnivalót.
*Persze Isurii már más tészta, őt nem olyan könnyű meggyőzni mint a hóhajú alvezért, és talán neki nem is lesz elegendő az ígéret meg a szavak... az mindenesetre kétségtelen, hogy érdekes találkozó áll a két klán előtt.*
-Ó tudod nem mindenki látja meg benne a mögöttes tartalmat, sokan unalmasnak és egyhangúnak találják a tanulást, amiből hiányolják a kalandot. Amit a saját bőrödön megtapasztalsz az erősít meg a jövőben a legjobban, avagy rosszabb esetben gyengít. De kétségtelen, hogy egy jó pártfogó sosem árt.
*Egyértelműen a tanuláskor nem a fegyveres harcokra gondolt Worenth ahogyan bizonyára a zöldbőrű sem, hanem inkább az elme és az intelligencia fejlesztésére, hogy minél jobban és hatékonyabban lehessen befogadni az új ismereteket.
Abban amit Gworash ezután említ már nem olyan biztos.*
-Nem feltétlenül. Jól is teszitek, hogy különféle vonalakon tapogatóztok, ezzel is meg tudjátok mutatni a nyitottságot minden olyanra is ami nem a harcokról és a fegyverekről szól.
*Gworash jót kérdez, de ezúttal sem kell sokáig töprengenie a válaszon.*
-Azért mert ti legalább vettétek a fáradtságot, és kezdeményeztetek... meg kell jegyeznem nem kis bátorságra vall orkokként megcselekedni egy ilyen lépést. Az a helyzet, hogy Úrnőm számtalanszor tett kísérletet arra, hogy kialakítson valamiféle szövetséget a többi klánnal, de ezek a kezdeményezések kudarcba fulladtak, a zárt ajtókat pedig hiába döngetjük ugye. Ezért is mondtam az előbb, hogy nem feltétlen akartak volna benneteket egyből megölni a Thargok, hiszen ha már végre valaki képes megtenni egy lépést a másik felé, az már kivált némi tiszteletet és kíváncsiságot. Meg legalább éreztetitek, hogy ti tényleg szeretnétek valamit és hajlanátok egy szövetség felé. Ha más nem ezt a dolgot mindenképpen értékelni kell. *mosolyodik el.* -Bár hozzá kell tennem jelenleg azért az is igaz, hogy ebből a szövetségből ti sokkal többet nyernétek mint mi, hiszen így lényegében a Thargok felé is közelebb kerülnétek, ugyanis a Szilánkok és a Thargok között barátságos a viszony. Ennek ellenére én látok lehetőséget bennetek, és idővel bizonyára ti is hasznosak lehetnétek számunkra, hiszen az orkok roppant erősek és remek harcosok, amikre csak úgy szükség van mint a mágusokra. Tehát adott esetben szépen kiegészíthetné egymást a két klán. Bizonyára a többi klánnak vagy szövetségnek szemet szúrna idővel a dolog, és pusmognának mindenfelé mindenfélét, de erre csak legyinteni kell, különösebb figyelmet nem kell rá fordítani.
*Hiszen ott is adva volt a lehetőség, aztán még nehogy már esetlegesen nekik álljon fentebb az, amiért náluk zárt ajtókon kellett kopogtatni míg az orkok ajtaja nyitva áll egy szövetség megalapítására.*
-A szövetkezésnek mindig van értelme, sosem tudni mikor történnek olyan események, amikor össze kell fogni a győzelem érdekében. Aki ebben nem partner az magára marad. Egyébként azt szeretnétek, ha konkrétan megtanítanánk titeket is varázsolni? Megmondom őszintén sosem tanítottam még egy orkot sem, de természetesen ettől függetlenül ti is fogékonyak lehettek a mágiára, főleg a sámánok. Sokat jelentene nektek, ha képesek lennétek megidézni egy-két varázslatot? Vagy egyáltalán mire szeretnétek felhasználni ezt a tudást?
3914. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-05 18:34:17
Üzenet elküldve: 2016-04-05 18:34:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
* Tehát nem csak ő nincs hozzászokva ehhez a jópofizáshoz. Ami azt illeti, ő még csak a karavánpihenőt sem védte soha életében. Mégis minek azt védeni, ha vannak mások is kik védjék? És lám, tényleg megvédték, még a hősies Ante nélkül is.
Persze, ha nem lenne karavánpihenő, vagy csak valami idióta halottélesztő markában, akkor nem lennének, vagy kevesebben lennének a karavánok, akkor meg nem lenne kit kifosztani, hogy aztán a mindenféle elfek meg feljelentsék az ork fiát.
Az azonban zavarja, hogy már a karavánpihenőn kívül is segítséget kérnek ezek szerint a gyengébb fajta népek. Ha a lány túlságosan hasonlítana elf felmenőire, semmint az emberekre, már bizonyára megtámadták volna őt, vagy legalábbis nem lennének ilyen "barátságosak" ővele. *
- Akkor ez mágus. * Állapítja meg, mikor Gravak megmondja az idill jelentését. *
- Vagy a fogadótól követett. * Teszi hozzá. *
- Vagy amíg nem voltam itt, ettél valamit? * Neki valahogy nem az ember jut eszébe az evésről. Amikor éhesen bezúdult a tisztásra, akkor persze egyből a friss hús szaga csapta meg orrát, de most már csak egy egyszerű kölök, akihez kegyetlen volt a sors... Meg bénán lopott. Meg még pimaszul kitartó is volt. És nem harcolt elég jól.
Fia kérdésén elgondolkodik. Szóval mégis van beleszólása a dolgokba. *
- Nem tom mennyit ér a mennyi arany. Énnekem tíz vót a kocsmában a szalonna darabja, nem is maradt csak... * Kezd el kutatni erszényében. Csak néhány arany csörög már ott, de a bőrvért ára talán még meglesz belőle.
Végül annyira belemerül a keresésbe és számolásba, hogy be sem fejezi a mondatot. Ellenben feltételt azt szab. *
- De csak egy feltétellel... Khrm. ~ Ez jó hosszú lesz... ~ A fegyvereit vegyük el az útra... nem tűnik orgyilkosnak, de én nem szívesen ülnék egy felfegyverzett nőstény mögött, kit még csak látomásból sem ismerek. * Egyelőre csak Gravaknak címzi szavait, mivel ez most egy amolyan titkos csapatmegbeszélés, viszont Anténak sosem ment a sutyorgás, úgyhogy Lena könnyedén kihallhatja az ork szavait, még csak nem is kell nagyon hegyeznie félig-elfes füleit. *
Persze, ha nem lenne karavánpihenő, vagy csak valami idióta halottélesztő markában, akkor nem lennének, vagy kevesebben lennének a karavánok, akkor meg nem lenne kit kifosztani, hogy aztán a mindenféle elfek meg feljelentsék az ork fiát.
Az azonban zavarja, hogy már a karavánpihenőn kívül is segítséget kérnek ezek szerint a gyengébb fajta népek. Ha a lány túlságosan hasonlítana elf felmenőire, semmint az emberekre, már bizonyára megtámadták volna őt, vagy legalábbis nem lennének ilyen "barátságosak" ővele. *
- Akkor ez mágus. * Állapítja meg, mikor Gravak megmondja az idill jelentését. *
- Vagy a fogadótól követett. * Teszi hozzá. *
- Vagy amíg nem voltam itt, ettél valamit? * Neki valahogy nem az ember jut eszébe az evésről. Amikor éhesen bezúdult a tisztásra, akkor persze egyből a friss hús szaga csapta meg orrát, de most már csak egy egyszerű kölök, akihez kegyetlen volt a sors... Meg bénán lopott. Meg még pimaszul kitartó is volt. És nem harcolt elég jól.
Fia kérdésén elgondolkodik. Szóval mégis van beleszólása a dolgokba. *
- Nem tom mennyit ér a mennyi arany. Énnekem tíz vót a kocsmában a szalonna darabja, nem is maradt csak... * Kezd el kutatni erszényében. Csak néhány arany csörög már ott, de a bőrvért ára talán még meglesz belőle.
Végül annyira belemerül a keresésbe és számolásba, hogy be sem fejezi a mondatot. Ellenben feltételt azt szab. *
- De csak egy feltétellel... Khrm. ~ Ez jó hosszú lesz... ~ A fegyvereit vegyük el az útra... nem tűnik orgyilkosnak, de én nem szívesen ülnék egy felfegyverzett nőstény mögött, kit még csak látomásból sem ismerek. * Egyelőre csak Gravaknak címzi szavait, mivel ez most egy amolyan titkos csapatmegbeszélés, viszont Anténak sosem ment a sutyorgás, úgyhogy Lena könnyedén kihallhatja az ork szavait, még csak nem is kell nagyon hegyeznie félig-elfes füleit. *
3913. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-05 18:04:34
Üzenet elküldve: 2016-04-05 18:04:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Az ork szeretetszolgálatot már másodízben szeretné igénybe venni valami nőszemély. A táncoló meztelen lányokat nem sorolja ide azokat teljesen véletlenül önakaratán kívül sikerült megmenteni. Bár nem juthattak túl messzire mert azóta egyet sem látott közülük.*
-Höh? *Lepődik meg apjával egyszerre az újonnan érkezőn, és még az állkapcsát is lent felejti a csodálkozástól. Igen elfogadta, hogy a karavánpihenőnél az emberek mellé kellett állnia, elfogadta, hogy a vezér beengedje az idegen embernőstényt a barlangba, de ha már az emberhulla fölé tornyosuló két ork sem képes félelmet kelteni a gyenge vérűek szívében akkor talán nem ártana gyorsan lemészárolni pár falut, csak a világ rendjének helyreállítása végett.*
-Artheniorba? *Teszi fel a kérdést, még mindig az előző meglepetés hatása alatt aztán az elméje mélyén megcsillan valami és így folytatja.*
-Hát jó messzire vágyakozik nem mondom. *A szekér rakfelülete korábban sem volt túl nagy, de most a kettévágása után már csak másfélszer másfél méterre terjed ki rajta a terület, a két ork meg a nagyobb fajtákból való. A lány elég fáradtnak tűnik, emellett meg első látásra az ember faj szülötte. Könnyen kirabolhatnák, de Gravak most nem akar nála gyengébbekkel verekedni. Van vértje, van szekere, valaki erőset akar.*
-Biztos valami valami kaja. *Mondja mert már ő is kezd megéhezni, aztán lenéz a hullára vajon őt gondolta e a nő a lakmározás célpontjának. Ha meg lenne sütve akkor talán. Még nem próbálta az emberhúst, és ha a vezérnek igaza van nincs is valami jó íze és hasmenést kap tőle az egyszerű ork. Vagy valami hasonlót.*
-Na mit mondasz Ante mennyiért engednél magad mögé egy sápadt nőstényt? *Kérdezi meg apját elvégre neki is van némi beleszólása a dolgokba. Persze az utazás módjának kivitelezése még nem tisztázott. Közben karjával ismét megragadja a szekér oldalát el ne másszon neki az a két marha.*
-Höh? *Lepődik meg apjával egyszerre az újonnan érkezőn, és még az állkapcsát is lent felejti a csodálkozástól. Igen elfogadta, hogy a karavánpihenőnél az emberek mellé kellett állnia, elfogadta, hogy a vezér beengedje az idegen embernőstényt a barlangba, de ha már az emberhulla fölé tornyosuló két ork sem képes félelmet kelteni a gyenge vérűek szívében akkor talán nem ártana gyorsan lemészárolni pár falut, csak a világ rendjének helyreállítása végett.*
-Artheniorba? *Teszi fel a kérdést, még mindig az előző meglepetés hatása alatt aztán az elméje mélyén megcsillan valami és így folytatja.*
-Hát jó messzire vágyakozik nem mondom. *A szekér rakfelülete korábban sem volt túl nagy, de most a kettévágása után már csak másfélszer másfél méterre terjed ki rajta a terület, a két ork meg a nagyobb fajtákból való. A lány elég fáradtnak tűnik, emellett meg első látásra az ember faj szülötte. Könnyen kirabolhatnák, de Gravak most nem akar nála gyengébbekkel verekedni. Van vértje, van szekere, valaki erőset akar.*
-Biztos valami valami kaja. *Mondja mert már ő is kezd megéhezni, aztán lenéz a hullára vajon őt gondolta e a nő a lakmározás célpontjának. Ha meg lenne sütve akkor talán. Még nem próbálta az emberhúst, és ha a vezérnek igaza van nincs is valami jó íze és hasmenést kap tőle az egyszerű ork. Vagy valami hasonlót.*
-Na mit mondasz Ante mennyiért engednél magad mögé egy sápadt nőstényt? *Kérdezi meg apját elvégre neki is van némi beleszólása a dolgokba. Persze az utazás módjának kivitelezése még nem tisztázott. Közben karjával ismét megragadja a szekér oldalát el ne másszon neki az a két marha.*
3912. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-05 16:30:28
Üzenet elküldve: 2016-04-05 16:30:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
* Már csak az hiányzott, hogy még a saját fia oktassa ki a felelőtlenségről és a többiről. Persze valahol érzi, hogy igaza van, de ezt nem feltétlenül akarja a másik orrára kötni. Nem jó, ha valakinek túl sokszor van igaza, mert a végén még hosszú fülei lesznek és elffé alakul. Esetleg összemegy és gnóm lesz belőle. Utóbbi persze még mindig jobb volna, de addig jó, amíg maradnak orkok.
A tolvajt nem fosztja ki hát, és úgy néz ki Gravak is csak egy-két dolgot koboz el tőle. Már épp indulnának vissza a városba - ugyanis nem fognak bárddal dobálózni -, mikor valami vörös fruska állít melléjük. Vagy, ha már nem is az, de korban közelebb lehet még a táncoló meztelen lányokhoz, mint a fogva tartó banyához - csak, hogy akkor már egy éppen aktuális dologhoz hasonlítsuk. *
- Nyeh. * Üdvözli, épp csak rápillantva, mivel aztán a szekérre és utána újra a lányra tekint. Alighanem a szekéren akar utazni, nem pedig a hátuljára kötözve csúszni. Meg bizonyára nem is az ökrök közé befogva. Ante pedig azért néz a szekérre, hogy az azon lévő helyet felmérje. Van hely. Habár most éppen nincs rajta senki, így nehéz ezt megállapítani. Ha felszáll a két zöldség, akkor már ugyebár nem ugyanannyi hely lesz. Tehát előbb fel kéne szállni a szekérre, hogy válaszolni tudjon. De aztán eszébe jut, hogy a szekér Gravaké, így Ante nem tud sokat mondani egyelőre.
Viszont, hogy ne úgy nézzen ki, mint valami néma testőr, aki csak áll és figyeli a párbeszédet, ezért ő is megszólal, noha ezzel a megszólalásával nem viszi nagyon előre a beszélgetést. *
- Miféle dolog az az idill?
A tolvajt nem fosztja ki hát, és úgy néz ki Gravak is csak egy-két dolgot koboz el tőle. Már épp indulnának vissza a városba - ugyanis nem fognak bárddal dobálózni -, mikor valami vörös fruska állít melléjük. Vagy, ha már nem is az, de korban közelebb lehet még a táncoló meztelen lányokhoz, mint a fogva tartó banyához - csak, hogy akkor már egy éppen aktuális dologhoz hasonlítsuk. *
- Nyeh. * Üdvözli, épp csak rápillantva, mivel aztán a szekérre és utána újra a lányra tekint. Alighanem a szekéren akar utazni, nem pedig a hátuljára kötözve csúszni. Meg bizonyára nem is az ökrök közé befogva. Ante pedig azért néz a szekérre, hogy az azon lévő helyet felmérje. Van hely. Habár most éppen nincs rajta senki, így nehéz ezt megállapítani. Ha felszáll a két zöldség, akkor már ugyebár nem ugyanannyi hely lesz. Tehát előbb fel kéne szállni a szekérre, hogy válaszolni tudjon. De aztán eszébe jut, hogy a szekér Gravaké, így Ante nem tud sokat mondani egyelőre.
Viszont, hogy ne úgy nézzen ki, mint valami néma testőr, aki csak áll és figyeli a párbeszédet, ezért ő is megszólal, noha ezzel a megszólalásával nem viszi nagyon előre a beszélgetést. *
- Miféle dolog az az idill?
3911. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-05 14:56:58
Üzenet elküldve: 2016-04-05 14:56:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
* Worenthtel mélyen egyetért, de nem tudja hibáztatni Gravakot azért amit tett. Mindenkinek megvannak a maga hibái, Gworash az élőholtak terén elfogult. A nekromanciát éppen addig tűri meg, amíg akkora méretet ölt, amekkorát a természetben, de amint az nagyobbra nő, Viharpöröly pusztulásra ítéli.*
-Igazad van, de Gravak nem is akar már diplomáciai megbeszéléseket részt venni szerintem.
* A mágus szavai is alátámasztják, hogy rosszkor voltak rossz helyen az orkokkal. De hát ezt előre nem lehetett látni, szerencsétlen fordulat volt. A lényeg, hogy kaptak második lehetőséget és azzal élni kell. De úgy tűnik, amit a következő találkozóra ígért, az meggyőzte a hóhajút. Az Ezüstszilánkról szóló prezentációt érdeklődve hallgatja. Hasonlót képzelt el róluk Viharpöröly is, egy máguscéh ami tudást ajánl és ellátja a környéket mágikus szolgáltatásokkal.*
- Mi unalmas lenne a tanulásban? *Mosolyodik el.* Én magam is tanulok, de sajnos az egyetlen tanárom az én magam vagyok, így sokszor érzem tanácstalannak magam.
* Bár a mágiát még nem gyakorolta, de az életben a dolgok javára maga jött rá, olykor magas áron. A Thargodarokat említve nem merül fel benne sok kérdés. Még ha ők orkok jó szándékkal fordultak volna hozzájuk, akkor is legjobb esetben elhajtják őket.*
- Nem igazán ismerem a Thargodarokat, de azt tudom, hogy előbb ölnének le minket, minthogy szövetségre lépjenek. És persze minden irányban meg kell tennünk a lépéseket, legyen az mágia, vagy éppen kereskedelem.
* Remélhetőleg ez is menni fog, mivel vannak terveik bőven, Hagrar tesz róla.*
- És mond, hogy-hogy az Ezüstszilánk hajlandó volt tárgyalásba kezdeni velünk? Hiszen könnyen mondhattátok volna, hogy "nem süllyedtek le erre a szintre" vagy hogy egyáltalán értelme sincs?
* Worenth válaszára nagyon kíváncsi, mert bizony semmi sem kötelezte őket arra, hogy felvegyék a Zagur'Razzal a kapcsolatot.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 14:58:42
//Zöldbőr és Hóhaj//
* Worenthtel mélyen egyetért, de nem tudja hibáztatni Gravakot azért amit tett. Mindenkinek megvannak a maga hibái, Gworash az élőholtak terén elfogult. A nekromanciát éppen addig tűri meg, amíg akkora méretet ölt, amekkorát a természetben, de amint az nagyobbra nő, Viharpöröly pusztulásra ítéli.*
-Igazad van, de Gravak nem is akar már diplomáciai megbeszéléseket részt venni szerintem.
* A mágus szavai is alátámasztják, hogy rosszkor voltak rossz helyen az orkokkal. De hát ezt előre nem lehetett látni, szerencsétlen fordulat volt. A lényeg, hogy kaptak második lehetőséget és azzal élni kell. De úgy tűnik, amit a következő találkozóra ígért, az meggyőzte a hóhajút. Az Ezüstszilánkról szóló prezentációt érdeklődve hallgatja. Hasonlót képzelt el róluk Viharpöröly is, egy máguscéh ami tudást ajánl és ellátja a környéket mágikus szolgáltatásokkal.*
- Mi unalmas lenne a tanulásban? *Mosolyodik el.* Én magam is tanulok, de sajnos az egyetlen tanárom az én magam vagyok, így sokszor érzem tanácstalannak magam.
* Bár a mágiát még nem gyakorolta, de az életben a dolgok javára maga jött rá, olykor magas áron. A Thargodarokat említve nem merül fel benne sok kérdés. Még ha ők orkok jó szándékkal fordultak volna hozzájuk, akkor is legjobb esetben elhajtják őket.*
- Nem igazán ismerem a Thargodarokat, de azt tudom, hogy előbb ölnének le minket, minthogy szövetségre lépjenek. És persze minden irányban meg kell tennünk a lépéseket, legyen az mágia, vagy éppen kereskedelem.
* Remélhetőleg ez is menni fog, mivel vannak terveik bőven, Hagrar tesz róla.*
- És mond, hogy-hogy az Ezüstszilánk hajlandó volt tárgyalásba kezdeni velünk? Hiszen könnyen mondhattátok volna, hogy "nem süllyedtek le erre a szintre" vagy hogy egyáltalán értelme sincs?
* Worenth válaszára nagyon kíváncsi, mert bizony semmi sem kötelezte őket arra, hogy felvegyék a Zagur'Razzal a kapcsolatot.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 14:58:42
3910. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-04 21:50:56
Üzenet elküldve: 2016-04-04 21:50:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
-Így azért érthető.
*Tehát már egészen gyermekkoruk óta jó barátok, ez sok mindent megmagyaráz.*
-Nálunk is vannak harcosok, de a babonákat aminek te nevezed egy diplomáciai küldetésen nincs helyük. Sajnos eddig nem úgy tűnt mint aki együtt akar működni, ezt még bizonyítani kell.
*Elég egyetlen eltérő nézet, és máris lázítást szíthat a többieknél, amire az orkok általában vevők is, nem kell a szomszédba menniük egy kis balhé reményében.*
-Áh szóval te is ott voltál. *lepődik meg kissé, tényleg nem vette szemügyre a váratlan vendégeket.*
-Sajnos pont a legrosszabbkor jöttetek, elég furcsán jött ki a helyzet. Úrnőm sem nézte jó szemmel, hogy a megbeszéltek ellenére egyre csak gyűltek és gyűltek az orkok. Persze nem tudhattátok de el tudod képzelni.
*Fordított helyzetben bizonyára Hagrar sem tűrte volna szó nélkül, ha két három emberharcos csak úgy megjelenik teljesen véletlenül, biztosan gyanakodott volna és talán nem is ok nélkül.*
-Na ezt én magam is jó ötletnek tartom, ha az első tárgyaláson is te állsz ott Hagrar mellett akkor talán már nem is lenne szükség másodikra. Tetszik ez a határozottság Gworash... rendben van szavadon foglak.
*Ha egy ork megígér valamit egy embernek akkor az bizony nem kis dolog, és tuti nem beszél a levegőbe. Lehetséges, hogy tényleg túl korán szerettek volna befolyást nyerni, előbb mindenkinek a saját háza táján kell rendet tenni a saját támogatói és társai fejében... talán ez már időközben meg is történt.*
-Nos az alap koncepció a mágusnövendékek kinevelése és minél magasabb szintre emelése. Nálunk sokkalta kedvezőbbek a lehetőségek a tanoncok számára mintha a városban tanulnának. Zömében mágusokból állunk, de van pár harcosunk is. Továbbá igyekszünk mágikus támogatást nyújtani a szövetségeseinknek, vagy akár a városnak is ha felkérnek minket.
*Hát erre még nem volt példa, de ami késik nem múlik szokták mondani.*
-Tanulunk és tanítunk. Unalmasan hangzik? *kérdezi mosolyogva. Nyilván nagyon mély részletekbe nem fog belemenni, a lényeget közli csak.*
-Persze nálunk is van jövés-menés, van aki nagyon lelkesen megérkezik aztán alábbhagy a lendülete, végül távozik. De a szövetség magja nagyon stabil, és jelenleg nagy erőt képviselünk. Egyébként ha már itt tartunk. Miért éppen minket keresett fel vezéred elsőként, és nem mondjuk a Vashegyi Tharg szövetséget? Vagy ezzel is azt akartátok megmutatni, hogy nem csak a harcos vonal felé vagytok képesek nyitni?
//Zöldbőr és Hóhaj//
-Így azért érthető.
*Tehát már egészen gyermekkoruk óta jó barátok, ez sok mindent megmagyaráz.*
-Nálunk is vannak harcosok, de a babonákat aminek te nevezed egy diplomáciai küldetésen nincs helyük. Sajnos eddig nem úgy tűnt mint aki együtt akar működni, ezt még bizonyítani kell.
*Elég egyetlen eltérő nézet, és máris lázítást szíthat a többieknél, amire az orkok általában vevők is, nem kell a szomszédba menniük egy kis balhé reményében.*
-Áh szóval te is ott voltál. *lepődik meg kissé, tényleg nem vette szemügyre a váratlan vendégeket.*
-Sajnos pont a legrosszabbkor jöttetek, elég furcsán jött ki a helyzet. Úrnőm sem nézte jó szemmel, hogy a megbeszéltek ellenére egyre csak gyűltek és gyűltek az orkok. Persze nem tudhattátok de el tudod képzelni.
*Fordított helyzetben bizonyára Hagrar sem tűrte volna szó nélkül, ha két három emberharcos csak úgy megjelenik teljesen véletlenül, biztosan gyanakodott volna és talán nem is ok nélkül.*
-Na ezt én magam is jó ötletnek tartom, ha az első tárgyaláson is te állsz ott Hagrar mellett akkor talán már nem is lenne szükség másodikra. Tetszik ez a határozottság Gworash... rendben van szavadon foglak.
*Ha egy ork megígér valamit egy embernek akkor az bizony nem kis dolog, és tuti nem beszél a levegőbe. Lehetséges, hogy tényleg túl korán szerettek volna befolyást nyerni, előbb mindenkinek a saját háza táján kell rendet tenni a saját támogatói és társai fejében... talán ez már időközben meg is történt.*
-Nos az alap koncepció a mágusnövendékek kinevelése és minél magasabb szintre emelése. Nálunk sokkalta kedvezőbbek a lehetőségek a tanoncok számára mintha a városban tanulnának. Zömében mágusokból állunk, de van pár harcosunk is. Továbbá igyekszünk mágikus támogatást nyújtani a szövetségeseinknek, vagy akár a városnak is ha felkérnek minket.
*Hát erre még nem volt példa, de ami késik nem múlik szokták mondani.*
-Tanulunk és tanítunk. Unalmasan hangzik? *kérdezi mosolyogva. Nyilván nagyon mély részletekbe nem fog belemenni, a lényeget közli csak.*
-Persze nálunk is van jövés-menés, van aki nagyon lelkesen megérkezik aztán alábbhagy a lendülete, végül távozik. De a szövetség magja nagyon stabil, és jelenleg nagy erőt képviselünk. Egyébként ha már itt tartunk. Miért éppen minket keresett fel vezéred elsőként, és nem mondjuk a Vashegyi Tharg szövetséget? Vagy ezzel is azt akartátok megmutatni, hogy nem csak a harcos vonal felé vagytok képesek nyitni?
3909. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-04 21:01:13
Üzenet elküldve: 2016-04-04 21:01:13
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
*Vicces ez az erdő. Mármint nem akkor, amikor benne van az ember, akkor baromira idegesítő, csak kívülről. Kellemes nézni, és arra gondolni, hány szerencsétlen bolyong benne. Ha nem lennének azok az akaratos elfek, meg a hozzájuk hasonló faszerető népek, akkor már régen eltüntették volna ezt a kusza vacakot innen. Mindenhol csak fák. Mi értelme van ennek? Eltéved benne az ember, főleg mivel mindegyik teljesen egyforma. Szóval mikor benne bolyong, akkor nagyon tudja utálni a helyzetét, közben pedig azon töpreng, hogyan tudna valami állatot összeszedni, vagy bármit, ami nem hiányzik a világnak. Nem neki, a világnak, ez fontos, mivel Lorewnek az égvilágon semmi nem hiányozna, ha eltűnne, egy maroknyi dolgot és személyt leszámítva. Valóban könnyű beleesni a csapdába, amelybe a hölgy is belesétált korábban, aki átlőtte a lábát. A tisztáson lyukad ki. Ez persze nem feltétlenül rossz, csak teljes mértékben bekalkulálatlan. Főleg mivel talán a kedves hölgy továbbra is ott lapul a fán, és talán... látja. És talán azt is, hogy egyedül tért vissza, ha pedig azt hozná fel kifogásnak, hogy galambra vadászik, nos... nem sokat jósolna magának. Szóval inkább óvatosan halad, végig az árnyékban, fejébe húzott... nem, továbbra sem nőtt kapucni a csuhán, pedig esküdne rá, hogy nyáron a forgatagon többen is tudtak ilyen trükköt. Mindenesetre szétnéz, ameddig a szeme ellát, és mivel nem lát egy galambot sem, meg igazából semmi más beáldozható állatot, ami elég kicsi lenne ahhoz, hogy gond nélkül befogja, és elvégezze rajta a kísérletet. Ugyanakkor eszébe jut egy apróság, illetve apróságnak indul, de végül egy korszakalkotó ötletté fajul. Meg van mérgezve. Órái vannak csak hátra. valószínűleg meg fog halni, tehát utolsó perceit miért ne használná fel arra, hogy beteljesítse a sorsát? Még ha be tudná ennyi idő alatt... Viszont néhány óra elég lehet a korábban kiagyalt terv véghez vitelére, és lássuk be, a méreg az erekben kellő magabiztosságot adhat ahhoz, hogy ne essen össze az első pillanatban, amikor Isvu ránéz.*
3908. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:03:43
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:03:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Nagy érdeklődéssel hallgatja Worenthet. Energia ami benne van mindenkiben... Gworash valahogy úgy érzi ez mind, az "energia", "szellemek" vagy esetleg a számára kevésbé ismert "hit" mélyen valahol egy gyökérből származnak, csak mindenki más formában vagy színben talál rá. Ezért sem szokta más kultúrák "természetfeletti bálványát" megítélni... Vezérét szóba hozva csak elmosolyodik.*
- Hagrarral gyermekkorunk óta ismerjük egymást. És ez az ismeretség egy régi barátsággal bír. És igen törekszem arra, hogy összhangban legyünk, így is jelezve, hogy nem vagyunk gyülevész esztelen barbárok.
* Mikor Gravak szóba jön meg sem lepődik és kissé elmosolyodik. Gravak... A tettek orkja nem a cifra szavaké és hát kissé balszerencsésnek érzi magát mióta gondja volt azzal a boszorkánnyal.*
- Gravak harcos, nem is szeret a szavakkal bánni. És babonás amit el kell neki nézni, de együttműködő, ami nagyon fontos!
*Worenth úgy tűnik céltudatos ember. Az, hogy gyermekkorától fogva tudta, mihez kezd majd nagy előnynek számít. Viharpöröly úgy tudja az emberek nagyon gyorsan tanulnak és az, hogy gyermekkortól tanulta, vagy legalább gondolt rá, hogy varázsolni fog, nagyon hasznos lehet. Minden bizonnyal nagy tudással rendelkezik, ezt már csak az bizonyítja, hogy mint említette mágustanoncokat nevel. Ezzel csak nőtt Viharpöröly szemében, a céltudatosságot nagyon értékes tulajdonságnak tartja.*
- Hagrar elmesélte mi történt. Én is szemtanúja voltam, mivel hogy én jelentem meg ott azzal a kevés orkkal akik valaha a klánom voltak... * Ezzel máris sok kérdésre választ adhatott.* Hagrar elmondta mi vetett véget a tárgyalásnak és remélem a következőn magam is részt tudok venni. Erre meg is kértek. Akkor már minden rendezettebb lesz, éppen akkor kezdtünk összeállni és úgy gondolom az a tárgyalás még korai is volt. De mostanra sikerült elrendeznünk a dolgokat, a következő már eredménnyel fog végződni, ígérem!
*S ez az ígéret nagy súllyal bír, mert megtartja amit ígér. Úgy tervezi a következő tárgyalás valami komolyabb helyszínen történik, ami talán alkalmasabb a tárgyaláshoz. Szívén viseli azt a leendő találkát és megtesz mindent, hogy jól végződjön, elvégre az nagy lehetőségeket fog adni nekik.*
- Az Ezüstszilánk... Pontosan mivel is foglalkozik? Kérlek mesélj!
*Reméli ő is megismeri a klánt és jobban összeáll fejében kivel is van dolguk. Mert addig tiszta, hogy varázslók, de csak csinálnak is valamit a tanuláson kívül...*
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Nagy érdeklődéssel hallgatja Worenthet. Energia ami benne van mindenkiben... Gworash valahogy úgy érzi ez mind, az "energia", "szellemek" vagy esetleg a számára kevésbé ismert "hit" mélyen valahol egy gyökérből származnak, csak mindenki más formában vagy színben talál rá. Ezért sem szokta más kultúrák "természetfeletti bálványát" megítélni... Vezérét szóba hozva csak elmosolyodik.*
- Hagrarral gyermekkorunk óta ismerjük egymást. És ez az ismeretség egy régi barátsággal bír. És igen törekszem arra, hogy összhangban legyünk, így is jelezve, hogy nem vagyunk gyülevész esztelen barbárok.
* Mikor Gravak szóba jön meg sem lepődik és kissé elmosolyodik. Gravak... A tettek orkja nem a cifra szavaké és hát kissé balszerencsésnek érzi magát mióta gondja volt azzal a boszorkánnyal.*
- Gravak harcos, nem is szeret a szavakkal bánni. És babonás amit el kell neki nézni, de együttműködő, ami nagyon fontos!
*Worenth úgy tűnik céltudatos ember. Az, hogy gyermekkorától fogva tudta, mihez kezd majd nagy előnynek számít. Viharpöröly úgy tudja az emberek nagyon gyorsan tanulnak és az, hogy gyermekkortól tanulta, vagy legalább gondolt rá, hogy varázsolni fog, nagyon hasznos lehet. Minden bizonnyal nagy tudással rendelkezik, ezt már csak az bizonyítja, hogy mint említette mágustanoncokat nevel. Ezzel csak nőtt Viharpöröly szemében, a céltudatosságot nagyon értékes tulajdonságnak tartja.*
- Hagrar elmesélte mi történt. Én is szemtanúja voltam, mivel hogy én jelentem meg ott azzal a kevés orkkal akik valaha a klánom voltak... * Ezzel máris sok kérdésre választ adhatott.* Hagrar elmondta mi vetett véget a tárgyalásnak és remélem a következőn magam is részt tudok venni. Erre meg is kértek. Akkor már minden rendezettebb lesz, éppen akkor kezdtünk összeállni és úgy gondolom az a tárgyalás még korai is volt. De mostanra sikerült elrendeznünk a dolgokat, a következő már eredménnyel fog végződni, ígérem!
*S ez az ígéret nagy súllyal bír, mert megtartja amit ígér. Úgy tervezi a következő tárgyalás valami komolyabb helyszínen történik, ami talán alkalmasabb a tárgyaláshoz. Szívén viseli azt a leendő találkát és megtesz mindent, hogy jól végződjön, elvégre az nagy lehetőségeket fog adni nekik.*
- Az Ezüstszilánk... Pontosan mivel is foglalkozik? Kérlek mesélj!
*Reméli ő is megismeri a klánt és jobban összeáll fejében kivel is van dolguk. Mert addig tiszta, hogy varázslók, de csak csinálnak is valamit a tanuláson kívül...*
3907. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-04 18:08:17
Üzenet elküldve: 2016-04-04 18:08:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Gravak és Ante figyelmébe//
*Vannak mögötte mérföldek bőven, ami nem is csoda, hiszen egészet a Kikötőtől gyalogolt el a tisztásig. Nem készült ilyen hosszú útra, és ugyan, mint egy jó vadász, mindig hord magánál elég élelmet arra az esetre, ha valami szörnyű dolog történne vele és napokig nem tudna továbbhaladni. Most ugyan nem ez a helyzet, haladt ő, hozzá van szokva az egész napos gyalogláshoz, de ez a jó pár nap már számára is kimerítő. Arról nem is beszélve, hogy még korán sem érte el a célt. Artheniorba szeretne eljutni, de ez a kis tisztás még csak egy város széli állomás. S hogy fog továbbmenni? Néhány perccel ezelőtt még biztosan azt válaszolta volna: "Hát úgy, ahogyan eddig, a két lábamon". Viszont azóta kijutott a fák közül, és észrevett egy szekeret a tisztás másik végén, aminek közelében két ork mászkál.* ~Egy szekér!~ *Csillan fel piszkos zöld tekintete a kerekes járművet látva. Már csak egy a baj, mégpedig az, hogy az orkok nem épp a legkedvesebb faj, akik bárkit bármikor szívesen maguk mellé fogadnak egy út erejéig. Ha valaki más keresne most fuvart, mondjuk egy tündérke, talán nem is merne odamenni hozzájuk, de Lena nem az a félős, zavarba jövős fajta. Szinte még végig sem mondta a fejében a mondatot, lábai már önkéntelenül megindultak az idegenek felé, hogy felkéredzkedjen potyautasnak.*
-Szép napot, uraim! *Köszönti a páros tagjait hangosan, mikor már csak néhány méterre van tőlük.* Elnézést, hogy megzavarom az idilljüket, de szívességet szeretnék kérni. *Lép még néhányat, majd egész udvarias távolságban megálljt parancsol magának.* Ha Arthenior felé vezet az útjuk, el tudnának vinni egy darabon?
*A kérés elég konkrét, és nem feltétlenül túl finomkodó, de hát most mit lehet ezen finomkodni... S Lena amúgy sem az a fajta, aki kerülgeti a forró kását. Csak az a kérdés, ez vajon elég meggyőző-e, hogy eleget is tegyenek neki; mivel semmi kedve alkudozni; jött már épp eleget a saját két lábán, igazán megérdemel néhány órányi szekér utat.*
*Vannak mögötte mérföldek bőven, ami nem is csoda, hiszen egészet a Kikötőtől gyalogolt el a tisztásig. Nem készült ilyen hosszú útra, és ugyan, mint egy jó vadász, mindig hord magánál elég élelmet arra az esetre, ha valami szörnyű dolog történne vele és napokig nem tudna továbbhaladni. Most ugyan nem ez a helyzet, haladt ő, hozzá van szokva az egész napos gyalogláshoz, de ez a jó pár nap már számára is kimerítő. Arról nem is beszélve, hogy még korán sem érte el a célt. Artheniorba szeretne eljutni, de ez a kis tisztás még csak egy város széli állomás. S hogy fog továbbmenni? Néhány perccel ezelőtt még biztosan azt válaszolta volna: "Hát úgy, ahogyan eddig, a két lábamon". Viszont azóta kijutott a fák közül, és észrevett egy szekeret a tisztás másik végén, aminek közelében két ork mászkál.* ~Egy szekér!~ *Csillan fel piszkos zöld tekintete a kerekes járművet látva. Már csak egy a baj, mégpedig az, hogy az orkok nem épp a legkedvesebb faj, akik bárkit bármikor szívesen maguk mellé fogadnak egy út erejéig. Ha valaki más keresne most fuvart, mondjuk egy tündérke, talán nem is merne odamenni hozzájuk, de Lena nem az a félős, zavarba jövős fajta. Szinte még végig sem mondta a fejében a mondatot, lábai már önkéntelenül megindultak az idegenek felé, hogy felkéredzkedjen potyautasnak.*
-Szép napot, uraim! *Köszönti a páros tagjait hangosan, mikor már csak néhány méterre van tőlük.* Elnézést, hogy megzavarom az idilljüket, de szívességet szeretnék kérni. *Lép még néhányat, majd egész udvarias távolságban megálljt parancsol magának.* Ha Arthenior felé vezet az útjuk, el tudnának vinni egy darabon?
*A kérés elég konkrét, és nem feltétlenül túl finomkodó, de hát most mit lehet ezen finomkodni... S Lena amúgy sem az a fajta, aki kerülgeti a forró kását. Csak az a kérdés, ez vajon elég meggyőző-e, hogy eleget is tegyenek neki; mivel semmi kedve alkudozni; jött már épp eleget a saját két lábán, igazán megérdemel néhány órányi szekér utat.*
3906. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-04 17:36:21
Üzenet elküldve: 2016-04-04 17:36:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Hogy kinek mi az észérv az ugye megint egy lényeges nézőponti különbség, de ennyire már nem szeretné firtatni a dolgot a mágus.*
-Bölcs válasz.
*Bár mégis ezek Gworash észérvei, amit mondjuk fajtársai sem biztos, hogy követnének, de legalább a zöldbőrű tenne valamit és igen, legfeljebb belehal a dologba, ha legyilkolják ezért a többiek.*
-Mint a mágusoknak az energia. *mormolja Worenth.* -Minden élőlényben megtalálható, ezeket az energiákat lehet összegyűjteni, uralni, fókuszálni.
*Sejtette, hogy az ork rá fog kérdezni arra amire rákérdez, így egy szem gondolkodás sem szükségeltetik a válaszadásához.*
-Mert így világossá válik, hogy Borugg nem páratlan, azaz vannak még akik megváltoztathatnak bizonyos nézeteket és érzéseket az emberben.
*Mondata után mosolyog egyet Gworash felé, könnyen érezheti úgy, hogy megvan az a bizonyos jó pont a mágusnál, illetve sikerül megalapozni valamit, aztán majd elválik összeomlik e ez a kis világ... mert hát semmi sem biztos.*
-Hmmm... lényegében ugyanezt hallottam a vezéredtől is csak kicsit más szavakkal. Te látszólag az ő pártját fogod, ami igazán bölcs dolog, mivel csak az ilyen nézetekkel fogadtathatjátok el magatokat a társadalomban. Ezzel gondolom semmi sértőt nem mondtam, ez teljesen világos.
*Elvégre is ugye egy kialakult képet nem könnyű átszerkeszteni főleg ha ork az ember, így nagyon sok mindent bizonyítaniuk kell. Már csak ezért is nagyon nagy előrelépés lehetne nekik egy szilánkokkal köttetett szövetség, akik segíthetnének elfogadni őket, hogy ne vadállatot lássanak bennük.*
-Ehhez azonban magatok mögé kell állítani az olyanokat, mint a hadvezéretek... ha jól emlékszem Lewonor Gravak a neve. Ő nem tűnt valami diplomatikusnak, a káoszt közvetítette felénk. Ugyanakkor bízom abban, hogy jobb belátásra lehet őt téríteni.
*Úgy véli nincs semmi rossz abban, ha hozzáteszi ezt az aprócska de igen jelentős dolgot, legalább láthatja Gworash ki is az aki nem osztja ezt a véleményt. Persze ez azóta változhatott, meg hát a zöldbőrű is tisztában lehet ezzel.*
-A Zagur'Raz remek jövő előtt áll ha megfelel azoknak a dolgoknak amiket említettünk.
*Hiszen ilyen szintű ork mozgalomra az utóbbi időkben nem igen volt példa ha a hóhajú emlékezete nem csal.*
-Rendben. *bólint.* -Nos én már fiatalkoromban is tudtam, hogy a mágia fogja képezni az életem szerves részét. Mindig is fogékony voltam a mágiára, így a nagybátyám tanítását követtem kezdetben. Szüleim iskolába járattak, ami akkor nagy szó volt, ők mérnöknek akartak küldeni... Worenth Yosden hadmérnök. *mereng maga elé.* -Nem is hangzik olyan rosszul. *mosolyog.* -Aztán később lett egy mentorom, a nagybátyám más vidékre költözött. Persze anno csak elméletben tanultam meg dolgokat, de ez megalapozott mindent. Végül én is jártam erre-arra, megfordultam mindenfelé, aztán itt telepedtem le Arthenior városában. Hozzá kell tennem egy percig sem bánom. Azóta már elég magas szintre sikerült emelnem a tudásomat, igazán nem lehet okom a panaszra. Mostanság meg leginkább a mágustanoncok kinevelésével foglalkozom, persze közben azért még magamat is fejlesztem valamelyest. Ez az én életem.
*És imádja is csinálni. Nyilván vannak olyan dolgok a szövetségen belül is, amit a saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy tanuljon belőle, de ezzel mindenki így van legyen fiatal vagy idősebb.*
-Mondd csak Gworash mit tudsz a nemrégiben lezajló Zagur'Raz és Ezüstszilánk diplomáciai tárgyalásról? Mesélt erről vezéred?
*Mert ugye azon az ominózus megbeszélésen a hóhajú és úrnője is látták, amint még több ork jelenik meg, de annyira nem vette szemügyre őket hogy tudja, vajon Gworash is köztük volt e avagy sem.*
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Hogy kinek mi az észérv az ugye megint egy lényeges nézőponti különbség, de ennyire már nem szeretné firtatni a dolgot a mágus.*
-Bölcs válasz.
*Bár mégis ezek Gworash észérvei, amit mondjuk fajtársai sem biztos, hogy követnének, de legalább a zöldbőrű tenne valamit és igen, legfeljebb belehal a dologba, ha legyilkolják ezért a többiek.*
-Mint a mágusoknak az energia. *mormolja Worenth.* -Minden élőlényben megtalálható, ezeket az energiákat lehet összegyűjteni, uralni, fókuszálni.
*Sejtette, hogy az ork rá fog kérdezni arra amire rákérdez, így egy szem gondolkodás sem szükségeltetik a válaszadásához.*
-Mert így világossá válik, hogy Borugg nem páratlan, azaz vannak még akik megváltoztathatnak bizonyos nézeteket és érzéseket az emberben.
*Mondata után mosolyog egyet Gworash felé, könnyen érezheti úgy, hogy megvan az a bizonyos jó pont a mágusnál, illetve sikerül megalapozni valamit, aztán majd elválik összeomlik e ez a kis világ... mert hát semmi sem biztos.*
-Hmmm... lényegében ugyanezt hallottam a vezéredtől is csak kicsit más szavakkal. Te látszólag az ő pártját fogod, ami igazán bölcs dolog, mivel csak az ilyen nézetekkel fogadtathatjátok el magatokat a társadalomban. Ezzel gondolom semmi sértőt nem mondtam, ez teljesen világos.
*Elvégre is ugye egy kialakult képet nem könnyű átszerkeszteni főleg ha ork az ember, így nagyon sok mindent bizonyítaniuk kell. Már csak ezért is nagyon nagy előrelépés lehetne nekik egy szilánkokkal köttetett szövetség, akik segíthetnének elfogadni őket, hogy ne vadállatot lássanak bennük.*
-Ehhez azonban magatok mögé kell állítani az olyanokat, mint a hadvezéretek... ha jól emlékszem Lewonor Gravak a neve. Ő nem tűnt valami diplomatikusnak, a káoszt közvetítette felénk. Ugyanakkor bízom abban, hogy jobb belátásra lehet őt téríteni.
*Úgy véli nincs semmi rossz abban, ha hozzáteszi ezt az aprócska de igen jelentős dolgot, legalább láthatja Gworash ki is az aki nem osztja ezt a véleményt. Persze ez azóta változhatott, meg hát a zöldbőrű is tisztában lehet ezzel.*
-A Zagur'Raz remek jövő előtt áll ha megfelel azoknak a dolgoknak amiket említettünk.
*Hiszen ilyen szintű ork mozgalomra az utóbbi időkben nem igen volt példa ha a hóhajú emlékezete nem csal.*
-Rendben. *bólint.* -Nos én már fiatalkoromban is tudtam, hogy a mágia fogja képezni az életem szerves részét. Mindig is fogékony voltam a mágiára, így a nagybátyám tanítását követtem kezdetben. Szüleim iskolába járattak, ami akkor nagy szó volt, ők mérnöknek akartak küldeni... Worenth Yosden hadmérnök. *mereng maga elé.* -Nem is hangzik olyan rosszul. *mosolyog.* -Aztán később lett egy mentorom, a nagybátyám más vidékre költözött. Persze anno csak elméletben tanultam meg dolgokat, de ez megalapozott mindent. Végül én is jártam erre-arra, megfordultam mindenfelé, aztán itt telepedtem le Arthenior városában. Hozzá kell tennem egy percig sem bánom. Azóta már elég magas szintre sikerült emelnem a tudásomat, igazán nem lehet okom a panaszra. Mostanság meg leginkább a mágustanoncok kinevelésével foglalkozom, persze közben azért még magamat is fejlesztem valamelyest. Ez az én életem.
*És imádja is csinálni. Nyilván vannak olyan dolgok a szövetségen belül is, amit a saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy tanuljon belőle, de ezzel mindenki így van legyen fiatal vagy idősebb.*
-Mondd csak Gworash mit tudsz a nemrégiben lezajló Zagur'Raz és Ezüstszilánk diplomáciai tárgyalásról? Mesélt erről vezéred?
*Mert ugye azon az ominózus megbeszélésen a hóhajú és úrnője is látták, amint még több ork jelenik meg, de annyira nem vette szemügyre őket hogy tudja, vajon Gworash is köztük volt e avagy sem.*
3905. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-04 16:05:47
Üzenet elküldve: 2016-04-04 16:05:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*A hóhajú mágus kérdésén, hogy mit tenne "olyan helyzetben" elgondolkodik. Ha a szellemek úgy gondolják, hogy a mészárlás helytelen és jobb megoldás is van úgy a döntés nem is olyan bonyolult Gworash számára. Merész tekintettel fejti ki mit tenne.*
-Ha az észérvekre nem hallgat, úgy megállítom, ha meghalok, akkor is a népem érdekében tettem.
*Így nemes egyszerűséggel letudja a választ. Az efféle harcok nem is olyan ritkák, persze Gworash nem élvezetből ölné meg akit kell, de ha valakinek elborítja az elméjét a sötétség azzal már sok mindent nem lehet tenni. Persze vannak olyan hatalommal bíró lények akik képesek az elmebajt gyógyítani, akár egy nagy hatalmú sámán is, de ez elég ritka eset.*
- A szellemek a természet maga. A tűz, a szél, a víz, a föld és minden életforma egysége. Körülvesz minket és befolyásolja tetteinket.
* Úgy tűnik Worenth mostanában kezdett el az orkok természetén gondolkodni. Lehet, hogy lassan egyre több embernek sikerül bebizonyítaniuk kik is ők valójában. Borugg minden bizonnyal szerzett nála pár jó pontot, abból ítélve ahogyan beszél róla a mágus.*
- Egyformák vagyunk... nézeteiket tekintve. - Mert modorban valószínűleg már nem - Hiszen a vezetőnk ugyanaz. És az, hogy ezek a nézetek ugyanolyanok, csak azt jelenti, hogy nem össze-vissza dobálózunk a szavakkal, csak hogy igazat nyerjünk. De mondd, szerinted miért jó ez, hogy hasonlóak vagyunk?
* Egészen könnyen szót ért Worenthtel és ennek bizony nagyon örül, mert ez azt jelenti, hogy az Ezüstszilánkkal igenis szót tud érteni a Zagur'Raz. Worenth újabb kérdése már jobban lényegre is tör. De a kérdés elgondolkodtató. Hogy mit jelent számára? Még sokat ezeken a kérdéseken nem gondolkodott. Csak tette a dolgát, hogy a népének rendes helye legyen. Éppen most jut odáig, hogy ezen elgondolkodjon...*
- Számomra... a Zagur'Raz egy lehetőség. Nem birodalmat akarok építeni, a hatalom sem csábít. Csak hogy az orkoknak jobb élete legyen és hogy rájöjjenek, nem kell városoknak égnie ahhoz hogy a saját sorsuk kovácsai legyenek. A jövő amire mi vágyunk a Zagur'Razban, hogy elismert tagjai legyünk a társadalomnak, cserébe mi hozzájárulunk ahhoz, hogy ez a társadalom még szilárdabb legyen. Ehhez viszont nem csak az embereknek, nem is csak az orkoknak, hanem mindkettőnek kezdeményeznie kell. Mi ezen vagyunk...
*Most aztán jól kitálalt a mágusnak, lesz is számára anyag amin gondolkodhat. Most viszont az jut Viharpöröly eszébe, hogy ideje neki is ismerkedni. Az első ami eszébe jut nem is lehet meglepő a mágus számára.*
- Viszont most kérlek Worenth mesélj magadról! Hogyan határoztad el, hogy a varázslás útjára lépsz, mi volt az ami erre ösztönzött?
*Bizonyára nem először hallja ezt a kérdést a hóhajú. Persze Gworasht azért érdekli ennyire, mert emberi mágusokkal sosem volt alkalma megismerkedni. És nem is sok ork mondhatja el magáról hogy egyet is ismer. Érdekli, hogy náluk hogyan gyakorolják, hogy miből fakad az erejük. Oly' sok kérdés és most lehetősége van ezeket megtudni...*
//Zöldbőr és Hóhaj//
*A hóhajú mágus kérdésén, hogy mit tenne "olyan helyzetben" elgondolkodik. Ha a szellemek úgy gondolják, hogy a mészárlás helytelen és jobb megoldás is van úgy a döntés nem is olyan bonyolult Gworash számára. Merész tekintettel fejti ki mit tenne.*
-Ha az észérvekre nem hallgat, úgy megállítom, ha meghalok, akkor is a népem érdekében tettem.
*Így nemes egyszerűséggel letudja a választ. Az efféle harcok nem is olyan ritkák, persze Gworash nem élvezetből ölné meg akit kell, de ha valakinek elborítja az elméjét a sötétség azzal már sok mindent nem lehet tenni. Persze vannak olyan hatalommal bíró lények akik képesek az elmebajt gyógyítani, akár egy nagy hatalmú sámán is, de ez elég ritka eset.*
- A szellemek a természet maga. A tűz, a szél, a víz, a föld és minden életforma egysége. Körülvesz minket és befolyásolja tetteinket.
* Úgy tűnik Worenth mostanában kezdett el az orkok természetén gondolkodni. Lehet, hogy lassan egyre több embernek sikerül bebizonyítaniuk kik is ők valójában. Borugg minden bizonnyal szerzett nála pár jó pontot, abból ítélve ahogyan beszél róla a mágus.*
- Egyformák vagyunk... nézeteiket tekintve. - Mert modorban valószínűleg már nem - Hiszen a vezetőnk ugyanaz. És az, hogy ezek a nézetek ugyanolyanok, csak azt jelenti, hogy nem össze-vissza dobálózunk a szavakkal, csak hogy igazat nyerjünk. De mondd, szerinted miért jó ez, hogy hasonlóak vagyunk?
* Egészen könnyen szót ért Worenthtel és ennek bizony nagyon örül, mert ez azt jelenti, hogy az Ezüstszilánkkal igenis szót tud érteni a Zagur'Raz. Worenth újabb kérdése már jobban lényegre is tör. De a kérdés elgondolkodtató. Hogy mit jelent számára? Még sokat ezeken a kérdéseken nem gondolkodott. Csak tette a dolgát, hogy a népének rendes helye legyen. Éppen most jut odáig, hogy ezen elgondolkodjon...*
- Számomra... a Zagur'Raz egy lehetőség. Nem birodalmat akarok építeni, a hatalom sem csábít. Csak hogy az orkoknak jobb élete legyen és hogy rájöjjenek, nem kell városoknak égnie ahhoz hogy a saját sorsuk kovácsai legyenek. A jövő amire mi vágyunk a Zagur'Razban, hogy elismert tagjai legyünk a társadalomnak, cserébe mi hozzájárulunk ahhoz, hogy ez a társadalom még szilárdabb legyen. Ehhez viszont nem csak az embereknek, nem is csak az orkoknak, hanem mindkettőnek kezdeményeznie kell. Mi ezen vagyunk...
*Most aztán jól kitálalt a mágusnak, lesz is számára anyag amin gondolkodhat. Most viszont az jut Viharpöröly eszébe, hogy ideje neki is ismerkedni. Az első ami eszébe jut nem is lehet meglepő a mágus számára.*
- Viszont most kérlek Worenth mesélj magadról! Hogyan határoztad el, hogy a varázslás útjára lépsz, mi volt az ami erre ösztönzött?
*Bizonyára nem először hallja ezt a kérdést a hóhajú. Persze Gworasht azért érdekli ennyire, mert emberi mágusokkal sosem volt alkalma megismerkedni. És nem is sok ork mondhatja el magáról hogy egyet is ismer. Érdekli, hogy náluk hogyan gyakorolják, hogy miből fakad az erejük. Oly' sok kérdés és most lehetősége van ezeket megtudni...*
3904. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-03 20:07:47
Üzenet elküldve: 2016-04-03 20:07:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
-Az a baj, hogy önfejű vagy és óvatlan. *Mondja, hiszen ez a magyarázat számara sokkalta valószínűbbnek tűnik mint az őrökkel együtt dolgozó kis elfecske esete, aki csak és kizárólag egy orkot akart piszkálni az ilyen és ehhez hasonló dolgokkal. Azt meg még ő is tudja, hogy ha Ante tényleg megölt volna két városőrt ahogy azt állítja akkor élve nehezen hagyta volna el a börtönt.*
-Most is csak úgy lenyúltál egy bőrvértet, és beszéltél a kocsmáros előtt a hulláról. Igaz nem mi hagytuk ott, de akkor sem szerencsés az ilyesmit csak úgy kikotyogni. *Közben lassan kifutnak a tisztásra, ahol az öreg a baltáját felejtette, és úgy tűnik apja nem is akar itt sok időt tölteni. Gravak elégedett a szekér gyorsaságával és az állatok erejével. Bár nem a leggyorsabb dögök, egy ekkora páncéltömeget egy egyszerű ló nyilván nem tudna ennyire gyorsan elhúzni, ráadásul még egy orkkal a társaságában. A szekér felülete, így a levágás után másfélszer, másfél méter, tehát két ork épphogy el tud álldogálni rajta. Ugyanakkor nem ártana valami vékonyabb társat találnia magának a segéd szerepére. Akkor meg már inkább valamelyik nőstényt venné maga mellé.*
-Azt remélem is. *Pillant szúrósan a bőrvértre. Ezt úgy is lehet érteni, hogy nem mennek el addig a város közeléből amíg apja ki nem fizette a bőrvért árát. Illetve akár ő is kifizethetné, de ez a lehetőség valahogy nem vonzza.
A tisztáson nincs sok dolguk. Mindketten hamar meglátják a fűben felejtett bárdot és amíg Ante az után megy, addig Gravaknak van ideje gyorsan zsebre tennie a kard és a tőr végeit, illetve egy apróbb fajta dobócsillagot amiről elsőre nem tudja mi is az, ahogy azt sem mire kéne használni. Valami éles, hegyes fém vacak, legfeljebb jól mutat majd a falon a koponyák mellett. A sisakja és a vértje még talán értékes lehet, de ezzel már nem akar vacakolni, illetve nem akarja megsérteni az óriást az áldozatának utólagos kirablásával. Még a pengék végeinek ellopása miatt is rosszul érzi magát. Lehetne saját áldozata is, lehetne saját ellenfele, de ha ilyen szerkezettel jár mint ez a bikás harci szekér akkor nehezen akarja majd őt bárki is kirabolni.*
-A kovács ügyes. Jól lehet mozogni ebben a páncélban. *Jegyzi meg, majd visszaáll a szekérre. Még mindig úgy ítéli meg le kéne tesztelni a dolgot, de apjának sajnos nincsenek nyilai és lándzsái amikkel lövöldözhetne rá, illetve azt az egy fegyvert amije van, azt talán nem kéne ezzel elrontani, ahogy Gravak saját fegyvereit sem.*
-Gyere, menjünk és fizesd ki azt az átokverte vértet mielőtt a mester ránk hívná az őrséget.
-Most is csak úgy lenyúltál egy bőrvértet, és beszéltél a kocsmáros előtt a hulláról. Igaz nem mi hagytuk ott, de akkor sem szerencsés az ilyesmit csak úgy kikotyogni. *Közben lassan kifutnak a tisztásra, ahol az öreg a baltáját felejtette, és úgy tűnik apja nem is akar itt sok időt tölteni. Gravak elégedett a szekér gyorsaságával és az állatok erejével. Bár nem a leggyorsabb dögök, egy ekkora páncéltömeget egy egyszerű ló nyilván nem tudna ennyire gyorsan elhúzni, ráadásul még egy orkkal a társaságában. A szekér felülete, így a levágás után másfélszer, másfél méter, tehát két ork épphogy el tud álldogálni rajta. Ugyanakkor nem ártana valami vékonyabb társat találnia magának a segéd szerepére. Akkor meg már inkább valamelyik nőstényt venné maga mellé.*
-Azt remélem is. *Pillant szúrósan a bőrvértre. Ezt úgy is lehet érteni, hogy nem mennek el addig a város közeléből amíg apja ki nem fizette a bőrvért árát. Illetve akár ő is kifizethetné, de ez a lehetőség valahogy nem vonzza.
A tisztáson nincs sok dolguk. Mindketten hamar meglátják a fűben felejtett bárdot és amíg Ante az után megy, addig Gravaknak van ideje gyorsan zsebre tennie a kard és a tőr végeit, illetve egy apróbb fajta dobócsillagot amiről elsőre nem tudja mi is az, ahogy azt sem mire kéne használni. Valami éles, hegyes fém vacak, legfeljebb jól mutat majd a falon a koponyák mellett. A sisakja és a vértje még talán értékes lehet, de ezzel már nem akar vacakolni, illetve nem akarja megsérteni az óriást az áldozatának utólagos kirablásával. Még a pengék végeinek ellopása miatt is rosszul érzi magát. Lehetne saját áldozata is, lehetne saját ellenfele, de ha ilyen szerkezettel jár mint ez a bikás harci szekér akkor nehezen akarja majd őt bárki is kirabolni.*
-A kovács ügyes. Jól lehet mozogni ebben a páncélban. *Jegyzi meg, majd visszaáll a szekérre. Még mindig úgy ítéli meg le kéne tesztelni a dolgot, de apjának sajnos nincsenek nyilai és lándzsái amikkel lövöldözhetne rá, illetve azt az egy fegyvert amije van, azt talán nem kéne ezzel elrontani, ahogy Gravak saját fegyvereit sem.*
-Gyere, menjünk és fizesd ki azt az átokverte vértet mielőtt a mester ránk hívná az őrséget.
3903. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-03 14:25:27
Üzenet elküldve: 2016-04-03 14:25:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Elérkezik a tisztásra. Innen már tényleg nincs messze a folyópart. Most nem áll meg itt sem, pedig lenne jó sok minden itt, amiért érdemes. Nem akar bajba keveredni, úgyhogy megpróbálja minél messzebb elkerülni az embereket, akik itt tartózkodnak (meg az orkokat). Csendben közlekedik. Hamarosan a virágokkal teli, üde tisztás is mögötte marad, és ismét felváltják a fák. Persze most már csak néhány, ugyanis pillanatokon belül a homokos partra érkezik, ahonnan már csak várnia kell, vagy ha szerencséje van, épp talál egy kis hajót, vagy csónakot. Ha nincs, akkor meg sétál a következő hasonló lejáróig. Kizárt, hogy egyetlen lejáró van az egész folyóparton... *
3902. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-03 12:59:34
Üzenet elküldve: 2016-04-03 12:59:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
* Bólogat csupán Gravak szavaira. Pontosan körülírja őket. Emberek között olykor-olykor akadnak normálisak (noha legtöbbjük majdnem olyan rossz, mint az elfek), de az elfek mind barmok, mint az az ökör, aminek mérete pedig már Antéra hasonlít - már, ahogy Gravak mondja. A maga részéről nézegeti egy kicsit azt, de aztán megvonja vállát. ~ Szerintem ez nagyobb, mint én. ~ Állapítja meg. *
- Akkor is valami rohadék elf miatt csuktak le. Igazából nem is tudtak rám aggatni semmilyen bűnt, de szerintem már rég lepaktált az őrökkel. * Csóválja meg rosszallóan kobakját. *
- Mondom, majd visszahozom. Meg tényleg kéne még egy-két kiegészítő, mer' ez nem sokat segít. * Mutat újonnan "lopott" bőrvértjére.
Ha minden igaz, akkor időközben elindulnak a tisztásra és a beszélgetés nagy része már az út közben történik. Időközben Ante megpróbál minél kevesebbet mocorogni, mert egyelőre nem tejesen bízik meg a szekér súlybírásában. Habár nincs kétszáz kilója, azért továbbra sem nádszálkisasszony.
A tisztásra érve (már, ha tényleg elindulnak és megérkeznek) egyből körülnéz, hogy hol hagyhatta el a bárdját? *
- Akkor vedd le róla, ami kell. * Mondja, azzal ő (is) leugrik a szekérről (pontosabban óvatosan lelép róla) és a Sienna tetemétől nem messze lévő bárdjához siet. A fűben van még, bizonyára akkor ejtette el, mikor meglátta Gravakot és a nagy meglepettségében elfelejtette tovább fogni a fegyvert, amit amúgy szintén a kovácsnál vásárolt, egyből a börtönből való szabadulása után. *
- Megvan még. * Jelenti be, aztán ő (is) a halott közelébe megy, hogy megnézze, mi van még nála. Azonban nem kell neki semmi se ettől a gyerektől. A ruhái túl kicsik lennének rá és a fegyverei sem jók semmire - azt a funkciót leszámítva, amiért Gravak már le is foglalta a kard egyik felét. *
- Akkor is valami rohadék elf miatt csuktak le. Igazából nem is tudtak rám aggatni semmilyen bűnt, de szerintem már rég lepaktált az őrökkel. * Csóválja meg rosszallóan kobakját. *
- Mondom, majd visszahozom. Meg tényleg kéne még egy-két kiegészítő, mer' ez nem sokat segít. * Mutat újonnan "lopott" bőrvértjére.
Ha minden igaz, akkor időközben elindulnak a tisztásra és a beszélgetés nagy része már az út közben történik. Időközben Ante megpróbál minél kevesebbet mocorogni, mert egyelőre nem tejesen bízik meg a szekér súlybírásában. Habár nincs kétszáz kilója, azért továbbra sem nádszálkisasszony.
A tisztásra érve (már, ha tényleg elindulnak és megérkeznek) egyből körülnéz, hogy hol hagyhatta el a bárdját? *
- Akkor vedd le róla, ami kell. * Mondja, azzal ő (is) leugrik a szekérről (pontosabban óvatosan lelép róla) és a Sienna tetemétől nem messze lévő bárdjához siet. A fűben van még, bizonyára akkor ejtette el, mikor meglátta Gravakot és a nagy meglepettségében elfelejtette tovább fogni a fegyvert, amit amúgy szintén a kovácsnál vásárolt, egyből a börtönből való szabadulása után. *
- Megvan még. * Jelenti be, aztán ő (is) a halott közelébe megy, hogy megnézze, mi van még nála. Azonban nem kell neki semmi se ettől a gyerektől. A ruhái túl kicsik lennének rá és a fegyverei sem jók semmire - azt a funkciót leszámítva, amiért Gravak már le is foglalta a kard egyik felét. *
3901. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-03 12:21:48
Üzenet elküldve: 2016-04-03 12:21:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*Morfiusz mellkasának dől és elgondolkodva simogatja a férfi csuklóit, ahogy öleli, az eget nézi, az ágak végén az apró rügyeket. Minden csendes, csak a tavaszi szellő motoz, és egy-egy bátor madárka csivitel, de a tisztáson nem jár más, ketten vannak, és olyan az egész, mintha csak az övék lenne az erdő, a tisztás minden. Békességes. Shya a felhőket figyeli, és közben a férfin gondolkodik, azon, hogy mi minden formálhatta.*
~Milyen lehet úgy felnőni, hogy nincs senkid? Hogy az utca nevel? Koldulni és lopni? Nyilván nem sok más lehetősége volt. Pár év elég ahhoz, hogy egy kisfiú teljesen elvaduljon. Talán nem is volt senki az Öregen kívül, aki látott volna benne valamit. Az Öreg meg rabló volt, akire már csak az akasztófa várt, hát az egyetlen talán használható tudását adta át a gyereknek, azt, hogy hogyan éljen túl. Végtére is csak hálás lehetek neki, nélküle most nem lenne itt Morf.~
– Te nem is hajóztál soha, ha azt hiszed a fedélköz nyugalmas! *tromfol.* Ott az a sok mosdatlan matróz, szagolhatod a lábszagukat, meg ki tudja még mit! És minden éjjel úgy alhatsz, mint a nyúl a bokorban, ahogy mondani szokás, azon agyalva, vajon ki metszi el a torkodat, mert kell neki a csizmád vagy a kabátod.
*A lány elhúzza kicsit a száját.*
– Különben sem hiszem, hogy olyan könnyedén ott tudnád hagyni a kabinomat. Aztán még az ajtó felé se néznél. Mert ki tudja, miféle népek vannak egy hajón? Tengerészek, akik hónapok óta nem láttak nőt, még képen sem. Ki védene meg tőlük?
*Shyahar nagy ártatlan szemeket meresztve fordítja az arcát Morf felé. Megállja, most nem nevet vele, az elrontaná a hatást. Ezen kívül a válaszára is kíváncsi.
Ahogy arra is utána, hogy mit mesélt Morfiusz úgynevezett barátja a lányról a Borászatból.*
– Ah, szóval a fickó maga a tökély, erős és bátor meg jóképű és minden… *Shya lassan elmosolyodik.* A lány meg egy hárpia. Szegény fickó! Milyen nehéz lehet neki. De legalább szép a feneke. Ez is valami nem? Úgy értem, gondolom, csak számít *teszi hozzá, és kissé tétova arcot vág.* Ó és ártatlannak látszik, meg védtelennek? Megtévesztette a barátodat? Remélem nem sértette meg. Bizonyára nem volt szándékában, ha már ennyire kedves volt vele az a férfi. Csak nem gonosz lány, aki kihasználja. Ugye?
*Most már ő is mosolyog Morf nevetését hallva.
A feltámadó tavaszi szél a hajába kap, és mindenfelé sodorja a tincseit, összefogná őket, de Morfiusz a csuklójáért nyúl.
Így végül enged. A sötét tincsek a férfi arcába, nyakára csapódnak, az ő szemébe is jut néhány szál, azokat félresöpri. Azt viszont élvezi, ahogy Morf turkál a hajában, ahogy elrendezgeti, magához húzza utána, érzi, hogy hozzá simítja az arcát.
Jó érzés, és kicsit izgató is. Eszébe jut, hogy a fürdőben ugyanígy ültek a dézsában, csak akkor alig volt rajtuk ruha. Az is eszébe jut Morf hogyan becézgette ott. A vér az arcába szalad, finoman elpirul. Még szerencse, hogy most foghatja a szélre is akár.*
– Héé, ez nem csak emlék! *vág közbe.* A másik meg, hogy, nem is tudom, de nincs most senki, akinek ilyet elmondhatnék.
*Morf karjai közé bújik.*
– Neked van olyan jó barátod, akivel megosztanád? Úgy értem valahol? És nem, a kocsmai ivócimborákat most nem szabad beleszámolni! Az nem ér!
*Az aggályoskodás szóra cseppnyit felhúzza az orrát, de csak hümment, meg bólint egy kicsit.*
~Ő könnyen beszél. Én meg szerencsés vagyok, hogy a néném adott Rhea Félelmét is. Nem mintha… Ó egek!~
*Shya igyekszik nem gondolni arra, mi lenne, ha nem lenne nála a gyógynövényből, hogy mi történhetne. Hiszen Morf nem tervez előre, nem szokott. Nincs is ezzel semmi baj. De valamelyiküknek kicsit józannak is kell lenni. És bár Shya az aki a szívét is kitette, és a férfi az, aki biztonsági játékosként óvja és félti a sajátját, mégis a lány az, saját hite szerint, aki próbál ésszerűen gondolkodni.*
~Amit éjjel tettünk, és aztán reggel újra, annak bizony következményei is lehetnek. Lehetnének. És Morf biztosan utálná, ha csak úgy a nyakába szakadna. Talán el is tűnne. Honnan tudjam? Ő egy fél szóval se…~
*A lány elmosolyodik végül, keserédes a mosolya, mert való igaz, Morf egy szóval se mondta mit érez, de talán nem is fogja, talán csak a tettei beszélnek majd. És amit eddig tett, az mind arról mesélt, hogy fontos neki a lány.*
~Mert szép a hátsóm, és mert meg akar védeni, mert ártatlan voltam, aki elveszhet. Ugyan melyik férfi akarna ilyet tenni, akinek a nő egyébként nem számít?~
– Jól van. Nem számolok be róla a nagyapámnak. Nem akarom, hogy, hogy is mondtad, hogy kiszögelje a fejed a falra. Jobb szeretem, mikor a nyakadon van. Még akkor is, ha épp bődületes butaságokat mondasz. Egyébként is? Honnan veszed, hogy téged hibáztatna? Mi van, ha a szemében én lennék a bűnös? A céda unokája, aki képtelen volt zárva tartani a combjait, és aki megérdemli, hogy lekorbácsolja a bőrt a hátáról? *teszi fel a kérdést.
Más dolog, hogy a nagyapja ilyet sose tenne. Talán éreztetné vele kicsit a nemtetszését, de ez minden. Ugyanakkor ezt Morfiusznak most nem kell tudnia.
Már indulnának, mikor újra szóba kerül a ki nézhet kire téma. Nem mintha erről nem beszéltek volna már egyszer ugyanitt. És nem mintha nem állapodtak volna meg akkor.*
~Morf vajon a türelmemet teszi próbára? Vagy ennyire feledékeny? Á! Az kizárt. De emlékszem, mi lett múltkor is a vége. Egy izzó csók. Talán most is csak erről van szó. Meg a férfiúi büszkeségéről. Ami egyébként hatalmas. És amit nem is bánok.~
– Semmire? Senkire? *kérdez vissza.
De aztán már hanyatt is találja magát a földön, amin még csak épp serken az idei fű. Szerencsére a tavalyi maradéka viszont elég száraz most.*
~Még jó, hogy nem esett reggel!~
*Morf elkapja a csuklóját, és Shya tudja, ha tiltakozna és rángatná, akkor sem szorítaná jobban, ha sikoltozna és rúgkapálna amiatt, hogy a kedvese felhúzza a szoknyáját a combjára, akkor Morf abbahagyná.
Shyahar pontosan tudja, hogy Morf nem tenne rajta erőszakot.*
~Vad lenne, heves is akár, kemény. De ha sikoltoznék, és szabadulni akarnék, elengedne. Egészen biztosan. Olyan biztos, mint hogy levegőt veszek. Hiszen most is elenged.~
*Morfiusz valóban elengedi a csuklóit.
Az a pillantás, ahogy most nézi, mintha tényleg nem tudná, mintha az egész helyzet összezavarná őt. Azok a gyönyörű mélybarna szemek.
Shyahar Morfot nézi, a szemeit, a száját, újra a szemeit.*
~Szeress!~
*Érzi a simogatást a combjain. Érzi az ajkait a száján. Visszacsókolja. Eszébe jutnak más simogatások is, az előbb, mikor a fa ágán ültek, az is, hogyan simultak össze ott is, a dézsában is, a Pegazus szobájában az ágyon, a Borászatban is már, az első éjjel, mikor Morf ugyanígy felhúzta a szoknyáját, de aztán visszakozott, mikor arra kérte.*
~Most nem kell visszakoznia.~
– Légy velem! *súgja neki, amikor levegőhöz jut.
Az első mozdulatok gyorsak, hevesek. A lány halkan szisszen, aztán próbál mozdulni, feljebb húzza a térdeit.
Átfogja Morf vállait, felnéz rá, a szemei alatt kicsit feszül a bőr, a vad mozdulatok szokatlanok még számára, cseppet fájósak is. Mégsem löki el a kedvesét.*
– Morf! *a férfi nevét súgja. Mélyeket sóhajt, aprót nyög is közben.* Morf, kérlek…
*Jobbja a párja tarkójára siklik, simogatja, gyengédséget ad, a rövid sötét tincsek közé túr.*
– Én... *zihálva beszél*, sose gondoltam korábban, hogy… ahh... ilyen puha… a hajad.
*Megemeli a fejét, a fölé hajló férfi torkára csókol, hozzásimul.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*Morfiusz mellkasának dől és elgondolkodva simogatja a férfi csuklóit, ahogy öleli, az eget nézi, az ágak végén az apró rügyeket. Minden csendes, csak a tavaszi szellő motoz, és egy-egy bátor madárka csivitel, de a tisztáson nem jár más, ketten vannak, és olyan az egész, mintha csak az övék lenne az erdő, a tisztás minden. Békességes. Shya a felhőket figyeli, és közben a férfin gondolkodik, azon, hogy mi minden formálhatta.*
~Milyen lehet úgy felnőni, hogy nincs senkid? Hogy az utca nevel? Koldulni és lopni? Nyilván nem sok más lehetősége volt. Pár év elég ahhoz, hogy egy kisfiú teljesen elvaduljon. Talán nem is volt senki az Öregen kívül, aki látott volna benne valamit. Az Öreg meg rabló volt, akire már csak az akasztófa várt, hát az egyetlen talán használható tudását adta át a gyereknek, azt, hogy hogyan éljen túl. Végtére is csak hálás lehetek neki, nélküle most nem lenne itt Morf.~
– Te nem is hajóztál soha, ha azt hiszed a fedélköz nyugalmas! *tromfol.* Ott az a sok mosdatlan matróz, szagolhatod a lábszagukat, meg ki tudja még mit! És minden éjjel úgy alhatsz, mint a nyúl a bokorban, ahogy mondani szokás, azon agyalva, vajon ki metszi el a torkodat, mert kell neki a csizmád vagy a kabátod.
*A lány elhúzza kicsit a száját.*
– Különben sem hiszem, hogy olyan könnyedén ott tudnád hagyni a kabinomat. Aztán még az ajtó felé se néznél. Mert ki tudja, miféle népek vannak egy hajón? Tengerészek, akik hónapok óta nem láttak nőt, még képen sem. Ki védene meg tőlük?
*Shyahar nagy ártatlan szemeket meresztve fordítja az arcát Morf felé. Megállja, most nem nevet vele, az elrontaná a hatást. Ezen kívül a válaszára is kíváncsi.
Ahogy arra is utána, hogy mit mesélt Morfiusz úgynevezett barátja a lányról a Borászatból.*
– Ah, szóval a fickó maga a tökély, erős és bátor meg jóképű és minden… *Shya lassan elmosolyodik.* A lány meg egy hárpia. Szegény fickó! Milyen nehéz lehet neki. De legalább szép a feneke. Ez is valami nem? Úgy értem, gondolom, csak számít *teszi hozzá, és kissé tétova arcot vág.* Ó és ártatlannak látszik, meg védtelennek? Megtévesztette a barátodat? Remélem nem sértette meg. Bizonyára nem volt szándékában, ha már ennyire kedves volt vele az a férfi. Csak nem gonosz lány, aki kihasználja. Ugye?
*Most már ő is mosolyog Morf nevetését hallva.
A feltámadó tavaszi szél a hajába kap, és mindenfelé sodorja a tincseit, összefogná őket, de Morfiusz a csuklójáért nyúl.
Így végül enged. A sötét tincsek a férfi arcába, nyakára csapódnak, az ő szemébe is jut néhány szál, azokat félresöpri. Azt viszont élvezi, ahogy Morf turkál a hajában, ahogy elrendezgeti, magához húzza utána, érzi, hogy hozzá simítja az arcát.
Jó érzés, és kicsit izgató is. Eszébe jut, hogy a fürdőben ugyanígy ültek a dézsában, csak akkor alig volt rajtuk ruha. Az is eszébe jut Morf hogyan becézgette ott. A vér az arcába szalad, finoman elpirul. Még szerencse, hogy most foghatja a szélre is akár.*
– Héé, ez nem csak emlék! *vág közbe.* A másik meg, hogy, nem is tudom, de nincs most senki, akinek ilyet elmondhatnék.
*Morf karjai közé bújik.*
– Neked van olyan jó barátod, akivel megosztanád? Úgy értem valahol? És nem, a kocsmai ivócimborákat most nem szabad beleszámolni! Az nem ér!
*Az aggályoskodás szóra cseppnyit felhúzza az orrát, de csak hümment, meg bólint egy kicsit.*
~Ő könnyen beszél. Én meg szerencsés vagyok, hogy a néném adott Rhea Félelmét is. Nem mintha… Ó egek!~
*Shya igyekszik nem gondolni arra, mi lenne, ha nem lenne nála a gyógynövényből, hogy mi történhetne. Hiszen Morf nem tervez előre, nem szokott. Nincs is ezzel semmi baj. De valamelyiküknek kicsit józannak is kell lenni. És bár Shya az aki a szívét is kitette, és a férfi az, aki biztonsági játékosként óvja és félti a sajátját, mégis a lány az, saját hite szerint, aki próbál ésszerűen gondolkodni.*
~Amit éjjel tettünk, és aztán reggel újra, annak bizony következményei is lehetnek. Lehetnének. És Morf biztosan utálná, ha csak úgy a nyakába szakadna. Talán el is tűnne. Honnan tudjam? Ő egy fél szóval se…~
*A lány elmosolyodik végül, keserédes a mosolya, mert való igaz, Morf egy szóval se mondta mit érez, de talán nem is fogja, talán csak a tettei beszélnek majd. És amit eddig tett, az mind arról mesélt, hogy fontos neki a lány.*
~Mert szép a hátsóm, és mert meg akar védeni, mert ártatlan voltam, aki elveszhet. Ugyan melyik férfi akarna ilyet tenni, akinek a nő egyébként nem számít?~
– Jól van. Nem számolok be róla a nagyapámnak. Nem akarom, hogy, hogy is mondtad, hogy kiszögelje a fejed a falra. Jobb szeretem, mikor a nyakadon van. Még akkor is, ha épp bődületes butaságokat mondasz. Egyébként is? Honnan veszed, hogy téged hibáztatna? Mi van, ha a szemében én lennék a bűnös? A céda unokája, aki képtelen volt zárva tartani a combjait, és aki megérdemli, hogy lekorbácsolja a bőrt a hátáról? *teszi fel a kérdést.
Más dolog, hogy a nagyapja ilyet sose tenne. Talán éreztetné vele kicsit a nemtetszését, de ez minden. Ugyanakkor ezt Morfiusznak most nem kell tudnia.
Már indulnának, mikor újra szóba kerül a ki nézhet kire téma. Nem mintha erről nem beszéltek volna már egyszer ugyanitt. És nem mintha nem állapodtak volna meg akkor.*
~Morf vajon a türelmemet teszi próbára? Vagy ennyire feledékeny? Á! Az kizárt. De emlékszem, mi lett múltkor is a vége. Egy izzó csók. Talán most is csak erről van szó. Meg a férfiúi büszkeségéről. Ami egyébként hatalmas. És amit nem is bánok.~
– Semmire? Senkire? *kérdez vissza.
De aztán már hanyatt is találja magát a földön, amin még csak épp serken az idei fű. Szerencsére a tavalyi maradéka viszont elég száraz most.*
~Még jó, hogy nem esett reggel!~
*Morf elkapja a csuklóját, és Shya tudja, ha tiltakozna és rángatná, akkor sem szorítaná jobban, ha sikoltozna és rúgkapálna amiatt, hogy a kedvese felhúzza a szoknyáját a combjára, akkor Morf abbahagyná.
Shyahar pontosan tudja, hogy Morf nem tenne rajta erőszakot.*
~Vad lenne, heves is akár, kemény. De ha sikoltoznék, és szabadulni akarnék, elengedne. Egészen biztosan. Olyan biztos, mint hogy levegőt veszek. Hiszen most is elenged.~
*Morfiusz valóban elengedi a csuklóit.
Az a pillantás, ahogy most nézi, mintha tényleg nem tudná, mintha az egész helyzet összezavarná őt. Azok a gyönyörű mélybarna szemek.
Shyahar Morfot nézi, a szemeit, a száját, újra a szemeit.*
~Szeress!~
*Érzi a simogatást a combjain. Érzi az ajkait a száján. Visszacsókolja. Eszébe jutnak más simogatások is, az előbb, mikor a fa ágán ültek, az is, hogyan simultak össze ott is, a dézsában is, a Pegazus szobájában az ágyon, a Borászatban is már, az első éjjel, mikor Morf ugyanígy felhúzta a szoknyáját, de aztán visszakozott, mikor arra kérte.*
~Most nem kell visszakoznia.~
– Légy velem! *súgja neki, amikor levegőhöz jut.
Az első mozdulatok gyorsak, hevesek. A lány halkan szisszen, aztán próbál mozdulni, feljebb húzza a térdeit.
Átfogja Morf vállait, felnéz rá, a szemei alatt kicsit feszül a bőr, a vad mozdulatok szokatlanok még számára, cseppet fájósak is. Mégsem löki el a kedvesét.*
– Morf! *a férfi nevét súgja. Mélyeket sóhajt, aprót nyög is közben.* Morf, kérlek…
*Jobbja a párja tarkójára siklik, simogatja, gyengédséget ad, a rövid sötét tincsek közé túr.*
– Én... *zihálva beszél*, sose gondoltam korábban, hogy… ahh... ilyen puha… a hajad.
*Megemeli a fejét, a fölé hajló férfi torkára csókol, hozzásimul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585