Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-24 17:18:55
Üzenet elküldve: 2024-11-24 17:18:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Ilyenek az álmok? Akkor ő nem kér belőlük soha többet. Elég volt neki ez az egy. És ha álom, miért érződött ennyire valósnak? Az érzések, a fájdalom, az illatok. Mind és mind annyira erősen élnek tudatában, mégis oly halványan.
Picit összerezzen, ahogy a fiúból lelkesen kitör álmának megfejtésének az eredménye. Amire kis keze a fejére húzódik, ahol azt a bizonyos helyet, a heget vakarja meg. Sajog, nem úgy mint általában de érzi. Egy ómen ez, egy emlékeztető, csak az a baj, hogy a lap amire rá van írva üres.
Nem válaszol a fiú megfejtésére, csak bólint egyet, legyen igaza, reméli igaza van, és ez csak egy álom.
Nagy odú, ez már inkább kellemesebb emlék, még ha most egy kicsit keserédes.*
- Igen, ahol élek. Maival és a többiekkel.
*Válaszolja, fejét már a felé nyúló kézre emeli fel. Amit kissé bátortalanul de meg fog. Érzi az erősebb, de mégis gyengéd rántást, és szedi a lábát amennyire tudja fiú után.
Odaérve picit ámulva nézi végig a fát, sosem volt mersze közelebb jönni hozzá, mert mindig amikor megakarta nézni, volt jó pár kétlábú a közelében akik miatt inkább nem próbálta meg.
Csak figyeli a lelkes magyarázást, és ő pedig kíváncsian hallgatja, egyre jobban tűnik el a szomorúság a szemekből. Ám értetlenül nézi, a fán logó gyöngyöket, és próbál értelmet nyerni azokból a szavakból amit a fiú mondott neki. Álmok amiket mások látnak. Vajon mások milyen álmokat láthatnak? Mások is látnak olyanokat mint ő látott az előző este? Vagy valami kellemesebbet? Mert az most igazán jobban esne neki.*
- Segíts.
*Szólal fel szelíden, felfelé pislantva az egyik általa kinézett fagyöngyre.
Ha a fiú segít, akkor ügyesen és könnyedén felmászik annak nyakába, a fiú talán elég erős ahhoz, hogy elbírja a vékonyka kis elfet, annak nyakába, csak az a vacak szoknya gyűrődik fel. Nyújtózkodásában rá rá szorít combjaival a fiú tarkójára, és egy kis próbálkozás után eléri ráfog, megragadja a gyöngyöt, de ahogy visszahuppan a fiú tarkójára, a fagyöngy leszakad. A fa egy hatalmas fájdalmas sóhajt ereszt ki magából. Amire Cilia megrezzen, és mindkettőjük szeme elé tárul az az érdekes álom.
Amibe egy fekete hajú lányt látnak. És a temetőt, fejkövekkel nevek nélkül. Egyetlen egyet látnak mind a ketten ahol egy név lelhető fel. Meira Glynmaris. Rajta egy színes virágcsokor. Ami már lassan konyul lefelé. Az álom rövidke, de annál erőteljesebb a veszteség érzete.
Szikra ismételten összerezzen a fiú nyakában, ahogy kiejti a kezéből azt a fagyöngyöt. Megrázza a fejét, és letekint a fiúra.*
- Ezt te is láttad?
*Kérdezi értetlenül, ahogy a fiú hajába gyengéden kapaszkodva húzza össze magát ismét kicsit megszeppenve.*
*Ilyenek az álmok? Akkor ő nem kér belőlük soha többet. Elég volt neki ez az egy. És ha álom, miért érződött ennyire valósnak? Az érzések, a fájdalom, az illatok. Mind és mind annyira erősen élnek tudatában, mégis oly halványan.
Picit összerezzen, ahogy a fiúból lelkesen kitör álmának megfejtésének az eredménye. Amire kis keze a fejére húzódik, ahol azt a bizonyos helyet, a heget vakarja meg. Sajog, nem úgy mint általában de érzi. Egy ómen ez, egy emlékeztető, csak az a baj, hogy a lap amire rá van írva üres.
Nem válaszol a fiú megfejtésére, csak bólint egyet, legyen igaza, reméli igaza van, és ez csak egy álom.
Nagy odú, ez már inkább kellemesebb emlék, még ha most egy kicsit keserédes.*
- Igen, ahol élek. Maival és a többiekkel.
*Válaszolja, fejét már a felé nyúló kézre emeli fel. Amit kissé bátortalanul de meg fog. Érzi az erősebb, de mégis gyengéd rántást, és szedi a lábát amennyire tudja fiú után.
Odaérve picit ámulva nézi végig a fát, sosem volt mersze közelebb jönni hozzá, mert mindig amikor megakarta nézni, volt jó pár kétlábú a közelében akik miatt inkább nem próbálta meg.
Csak figyeli a lelkes magyarázást, és ő pedig kíváncsian hallgatja, egyre jobban tűnik el a szomorúság a szemekből. Ám értetlenül nézi, a fán logó gyöngyöket, és próbál értelmet nyerni azokból a szavakból amit a fiú mondott neki. Álmok amiket mások látnak. Vajon mások milyen álmokat láthatnak? Mások is látnak olyanokat mint ő látott az előző este? Vagy valami kellemesebbet? Mert az most igazán jobban esne neki.*
- Segíts.
*Szólal fel szelíden, felfelé pislantva az egyik általa kinézett fagyöngyre.
Ha a fiú segít, akkor ügyesen és könnyedén felmászik annak nyakába, a fiú talán elég erős ahhoz, hogy elbírja a vékonyka kis elfet, annak nyakába, csak az a vacak szoknya gyűrődik fel. Nyújtózkodásában rá rá szorít combjaival a fiú tarkójára, és egy kis próbálkozás után eléri ráfog, megragadja a gyöngyöt, de ahogy visszahuppan a fiú tarkójára, a fagyöngy leszakad. A fa egy hatalmas fájdalmas sóhajt ereszt ki magából. Amire Cilia megrezzen, és mindkettőjük szeme elé tárul az az érdekes álom.
Amibe egy fekete hajú lányt látnak. És a temetőt, fejkövekkel nevek nélkül. Egyetlen egyet látnak mind a ketten ahol egy név lelhető fel. Meira Glynmaris. Rajta egy színes virágcsokor. Ami már lassan konyul lefelé. Az álom rövidke, de annál erőteljesebb a veszteség érzete.
Szikra ismételten összerezzen a fiú nyakában, ahogy kiejti a kezéből azt a fagyöngyöt. Megrázza a fejét, és letekint a fiúra.*
- Ezt te is láttad?
*Kérdezi értetlenül, ahogy a fiú hajába gyengéden kapaszkodva húzza össze magát ismét kicsit megszeppenve.*
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-22 13:44:29
Üzenet elküldve: 2024-11-22 13:44:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
//Keresés: Sikertelen//
*Nem lepi meg Derk cselekedete. Nem mindig mutatott észt a férfi, míg máskor meglepetést tudott okozni Henadrynának. Ebben az esetben nem ez a helyzet. Szemei természetesen kikerekednek és megpróbál minél hamarabb Derkhez rohanni, hogy megakadályozza ostoba cselekedetét, de nem sikerül neki. A férfi beleszagol a virágba, amely egyhamar el is altatja. Pár másodpercig megfagyva áll egy helyben, hátha csak a másik akar vele valamilyen csúfos tréfát űzni. Derk nem kel fel ami arra utal, hogy komolyan álomba szenderült a férfi.*
-Mekkora egy idióta!
*Mondja dühösen. Pont erre volt a legkevésbé szüksége. A felismerés viszont hirtelen hasít belé. Derk amúgy sem talált túl sokat, nélküle nagyobb esélye lehet, hogy találjon még virágokat. Azon viszont elgondolkozik, hogy pontosan mennyire is lenne szükségük? Egy virág elég gyorsan elaltatta Derket, akkor egy koncentrált ital, milyen gyorsan hathat? Lehet Derk ostobasága mégis a javukat szolgálja.*
-Most viszont vissza a gazoláshoz.
*Hagyja a férfit hagy pihenjen.*
//Keresés: Sikertelen//
*Nem lepi meg Derk cselekedete. Nem mindig mutatott észt a férfi, míg máskor meglepetést tudott okozni Henadrynának. Ebben az esetben nem ez a helyzet. Szemei természetesen kikerekednek és megpróbál minél hamarabb Derkhez rohanni, hogy megakadályozza ostoba cselekedetét, de nem sikerül neki. A férfi beleszagol a virágba, amely egyhamar el is altatja. Pár másodpercig megfagyva áll egy helyben, hátha csak a másik akar vele valamilyen csúfos tréfát űzni. Derk nem kel fel ami arra utal, hogy komolyan álomba szenderült a férfi.*
-Mekkora egy idióta!
*Mondja dühösen. Pont erre volt a legkevésbé szüksége. A felismerés viszont hirtelen hasít belé. Derk amúgy sem talált túl sokat, nélküle nagyobb esélye lehet, hogy találjon még virágokat. Azon viszont elgondolkozik, hogy pontosan mennyire is lenne szükségük? Egy virág elég gyorsan elaltatta Derket, akkor egy koncentrált ital, milyen gyorsan hathat? Lehet Derk ostobasága mégis a javukat szolgálja.*
-Most viszont vissza a gazoláshoz.
*Hagyja a férfit hagy pihenjen.*
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-22 13:29:54
Üzenet elküldve: 2024-11-22 13:29:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
//Keresés: Sikertelen//
* Végre valahára sikernek örvend, bár még túl korai örömkönnyeket ejteni, mert még jócskán távol vannak a várt mennyiségtől. Hena javaslatára megemeli az egyik szemöldökét, de tudja, hogy csak viccel. De csak azért is belemegy a játékba. Derk megszagolja a növényt, melyet az imént szedett. Ha másért nem, legalább azért, hogy a frászt hozza a másikra. *
- Elég fura a sza…
* És láss csodát, Derk hamar álomvilágban találja magát. Míg ő legbelül jót nevet ezen, addig teste gyorsan közelít a föld felé. Ha arccal leveszi a földet, akkor majd később foglalkozik azzal. Sőt, ha igazán nagy szerencséje lenne, akkor már egy ugyanolyan növénybe taknyolna, mint amibe szagolt. De, hogy melyik a szerencsésebb, azt döntse el aki akarja. Ő biztos nem foglalkozik most ezzel, csak szépen kifekszik. Ha Hena nem kelti fel, akkor magának kell keresgélnie, egyedül. Nem mintha Derket ez zavarná. *
//Keresés: Sikertelen//
* Végre valahára sikernek örvend, bár még túl korai örömkönnyeket ejteni, mert még jócskán távol vannak a várt mennyiségtől. Hena javaslatára megemeli az egyik szemöldökét, de tudja, hogy csak viccel. De csak azért is belemegy a játékba. Derk megszagolja a növényt, melyet az imént szedett. Ha másért nem, legalább azért, hogy a frászt hozza a másikra. *
- Elég fura a sza…
* És láss csodát, Derk hamar álomvilágban találja magát. Míg ő legbelül jót nevet ezen, addig teste gyorsan közelít a föld felé. Ha arccal leveszi a földet, akkor majd később foglalkozik azzal. Sőt, ha igazán nagy szerencséje lenne, akkor már egy ugyanolyan növénybe taknyolna, mint amibe szagolt. De, hogy melyik a szerencsésebb, azt döntse el aki akarja. Ő biztos nem foglalkozik most ezzel, csak szépen kifekszik. Ha Hena nem kelti fel, akkor magának kell keresgélnie, egyedül. Nem mintha Derket ez zavarná. *
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-22 10:17:55
Üzenet elküldve: 2024-11-22 10:17:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
//Keresés: Sikeres//
*Lehet csak ő indulhatott el jó irányba, mert Derk is megpillant egy réti ármányt. Látszik sokat segített, hogy tudott mutatni neki egyet, amivel könnyebben tudja felismerni a növényt. A férfi után megy, hogy Henadryna is megbizonyosodhasson, hogy jó növényt talált a férfi.*
-Na látod, te is találtál! Szagold meg, hogy biztosra menj.
*Mondja mosolyogva a férfinek. Azért reméli nem teszi meg. Nem akarna egyedül keresgélni, bár eddig sokkal jobban halad mint Derk. Így arra is gondol lehet, egyedül jobban, gyorsabban haladna. Viszont nem Derk mellett dönt. Több szem többet lát. Ami meg a látást érinti. Nem messze Derktől Henadryna is észrevesz egy másik virágot.*
-Oh, ott van még egy!
*Rohan a másik virághoz. Óvatosan leszedi, majd hozzáteszi a többihez.*
-Egyre jobban haladunk.
*Konstatálja a helyzetet. Lehet most már tényleg abba hagyhatják a keresgélést és nekiállhatnak az italok főzésének. Azért még körülnéz maga körül, hátha talál még egyet vagy kettőt. A több jobb. A férfihez fordul, hátha közben ő is talált valamit.*
-Te találtál még?
*Kérdezi Derktől.*
//Keresés: Sikeres//
*Lehet csak ő indulhatott el jó irányba, mert Derk is megpillant egy réti ármányt. Látszik sokat segített, hogy tudott mutatni neki egyet, amivel könnyebben tudja felismerni a növényt. A férfi után megy, hogy Henadryna is megbizonyosodhasson, hogy jó növényt talált a férfi.*
-Na látod, te is találtál! Szagold meg, hogy biztosra menj.
*Mondja mosolyogva a férfinek. Azért reméli nem teszi meg. Nem akarna egyedül keresgélni, bár eddig sokkal jobban halad mint Derk. Így arra is gondol lehet, egyedül jobban, gyorsabban haladna. Viszont nem Derk mellett dönt. Több szem többet lát. Ami meg a látást érinti. Nem messze Derktől Henadryna is észrevesz egy másik virágot.*
-Oh, ott van még egy!
*Rohan a másik virághoz. Óvatosan leszedi, majd hozzáteszi a többihez.*
-Egyre jobban haladunk.
*Konstatálja a helyzetet. Lehet most már tényleg abba hagyhatják a keresgélést és nekiállhatnak az italok főzésének. Azért még körülnéz maga körül, hátha talál még egyet vagy kettőt. A több jobb. A férfihez fordul, hátha közben ő is talált valamit.*
-Te találtál még?
*Kérdezi Derktől.*
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-21 20:25:24
Üzenet elküldve: 2024-11-21 20:25:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Meredten áll és figyel. Mert az nem lehet, hogy megtalált valamit az életben, ami jó és akkor hirtelen vége. Ettől félnek olyan sokan. Hogy a a jó és kellemes nem adatik meg sokáig, de attól Mai még inkább tart, hogy nem tud majd mit kezdeni a helyzettel. Lila ital. Csak van még abban a zsebben, majd kiveszi és letuszkolja a másik torkán. De erre nincs szükség, Int talpon marad és nézi azokkal a zöldekkel az ő kékjeit. Bele tudna veszni, ha nem volna úgy megrettenve. Ha nem várná, hogy véget ér az álom. Meg sem rezzen, de az elf igen, felkiált ő pedig még meg is ugrik hirtelen a másik felé, hogy most van itt az idő cselekedni, hogy helyrehozza azt az irdatlan baromságot, amit tett, hogy megvetetett egy hamis italt, amitől rosszul van az, akivel még igen csak sok terve van. Akkor hallja meg a nevetést, amikor már a másik derekára fonódik a keze reflexszerűen, aztán dühösen néz rá, szinte zihálva. Még el is löki kicsit finom kezeivel magától.*
- Te nem vagy normális!
*Szakad ki belőle, majd omlik bele az ölelésbe, - mert eddig bírta a távolságot - piheg a perceknek tűnő, mégis pillanatok alatt lejátszódó esemény hatására. *
- Remélem tényleg nagyon szar íze van. Megijedtem.
*Fúrja bele homlokát a másik mellkasába, majd elengedi, aztán végül ő is felnevet. Kíváncsian nézi, hogy mit okoz a másik. Most már erős a gyanúja, hogy nem hal meg tőle a Doki, de ő még megölheti, ha újra játszadozni támadna kedve. Már mosolyogva figyel, de a szemeiben még ott csillog a féltés. *
*Meredten áll és figyel. Mert az nem lehet, hogy megtalált valamit az életben, ami jó és akkor hirtelen vége. Ettől félnek olyan sokan. Hogy a a jó és kellemes nem adatik meg sokáig, de attól Mai még inkább tart, hogy nem tud majd mit kezdeni a helyzettel. Lila ital. Csak van még abban a zsebben, majd kiveszi és letuszkolja a másik torkán. De erre nincs szükség, Int talpon marad és nézi azokkal a zöldekkel az ő kékjeit. Bele tudna veszni, ha nem volna úgy megrettenve. Ha nem várná, hogy véget ér az álom. Meg sem rezzen, de az elf igen, felkiált ő pedig még meg is ugrik hirtelen a másik felé, hogy most van itt az idő cselekedni, hogy helyrehozza azt az irdatlan baromságot, amit tett, hogy megvetetett egy hamis italt, amitől rosszul van az, akivel még igen csak sok terve van. Akkor hallja meg a nevetést, amikor már a másik derekára fonódik a keze reflexszerűen, aztán dühösen néz rá, szinte zihálva. Még el is löki kicsit finom kezeivel magától.*
- Te nem vagy normális!
*Szakad ki belőle, majd omlik bele az ölelésbe, - mert eddig bírta a távolságot - piheg a perceknek tűnő, mégis pillanatok alatt lejátszódó esemény hatására. *
- Remélem tényleg nagyon szar íze van. Megijedtem.
*Fúrja bele homlokát a másik mellkasába, majd elengedi, aztán végül ő is felnevet. Kíváncsian nézi, hogy mit okoz a másik. Most már erős a gyanúja, hogy nem hal meg tőle a Doki, de ő még megölheti, ha újra játszadozni támadna kedve. Már mosolyogva figyel, de a szemeiben még ott csillog a féltés. *
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-21 19:46:18
Üzenet elküldve: 2024-11-21 19:46:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Jól gondját viselte a félvérnek, de ő se panaszkodhat. Hogy ez viszont elég-e ahhoz, hogy a rezidencián ne menjen mégis a fejébe a vér ha meglátja a Sayqueves lányt az jó kérdés. Sok mindentől függ. Van, hogy fagyosan kimért van, hogy olyan mint egy dúvad. A lány tapasztalta, hogy nem csak jó dolgok születhetnek az elf heves természetéből. Ez az a hevesség, ami a hobbija az alkímia kapcsán is el tudja fogni. Ezért pörög annyira az ital és a keresendő növény kapcsán. Hogy aztán szinte egy pillanat alatt elhallgasson. A másik kérdésére tér kicsit hamarabb vissza a valóságba.*
-Az italok amiket tegnap vettem. Lehet most lenne érdemes kipróbálni őket.
*Ami, meg is történik. Előbb meg lesz vizsgálva szakmai szemmel a két üvegcse, majd a félvér is megszagolhatja őket, hogy utána az elf elegánsan lehúzza. Valami olyasmit várt valóban, hogy fanfárok szólnak és megvilágosodva az alkímia összes titka hirtelen a fejébe áramlik, de semmi nem történik. Egyedül az ital kicsit fémes, kicsit kesernyés íze árad szét a szájában nem túl kellemes módon. A lány szavait hallva rezzenés nélküli arccal a kékekbe néz. Pár pillanatig nem szól semmit, majd hirtelen felkiált. Ha sikerült megijeszteni a félvért akkor szinte a hasát fogja olyan jó ízűen nevet. Ha nagyon megijedt a lány meg is ölelgeti.*
-Nem érzek semmit csak az ízét. Az szar. Talán a másik.
*Hasonló kimértséggel veszi szemügyre, azt is. Talán csak bemeséli már magának, de mintha jobban kivenné a fényben az ital különböző árnyalatait. Ugyan így érez a szagmintával is. Mintha finomodtak volna az érzékei. De ezt ő se hiszi el. Inkább olyasmi ez mint mikor megtudod, hogy az a lőre amit lehúztál valójában egy híres pincészet rohadt drága óbora volt és utólag mondod, hogy "Ja igen, olyan gömbölyűek voltak benne a savak és érződött benne ahogy hegyeket érték napsugarak, meg ahogy megcsípte a dér..." Majd ahogy az említett lőrének nézett óbort, ennek az üvegcsének a tartalmát is lehúzza az elf. Ezt már bátrabban.*
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY egy meglévő foglalkozás vagy életmód kasztot változtathat meg egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztra.
*Jól gondját viselte a félvérnek, de ő se panaszkodhat. Hogy ez viszont elég-e ahhoz, hogy a rezidencián ne menjen mégis a fejébe a vér ha meglátja a Sayqueves lányt az jó kérdés. Sok mindentől függ. Van, hogy fagyosan kimért van, hogy olyan mint egy dúvad. A lány tapasztalta, hogy nem csak jó dolgok születhetnek az elf heves természetéből. Ez az a hevesség, ami a hobbija az alkímia kapcsán is el tudja fogni. Ezért pörög annyira az ital és a keresendő növény kapcsán. Hogy aztán szinte egy pillanat alatt elhallgasson. A másik kérdésére tér kicsit hamarabb vissza a valóságba.*
-Az italok amiket tegnap vettem. Lehet most lenne érdemes kipróbálni őket.
*Ami, meg is történik. Előbb meg lesz vizsgálva szakmai szemmel a két üvegcse, majd a félvér is megszagolhatja őket, hogy utána az elf elegánsan lehúzza. Valami olyasmit várt valóban, hogy fanfárok szólnak és megvilágosodva az alkímia összes titka hirtelen a fejébe áramlik, de semmi nem történik. Egyedül az ital kicsit fémes, kicsit kesernyés íze árad szét a szájában nem túl kellemes módon. A lány szavait hallva rezzenés nélküli arccal a kékekbe néz. Pár pillanatig nem szól semmit, majd hirtelen felkiált. Ha sikerült megijeszteni a félvért akkor szinte a hasát fogja olyan jó ízűen nevet. Ha nagyon megijedt a lány meg is ölelgeti.*
-Nem érzek semmit csak az ízét. Az szar. Talán a másik.
*Hasonló kimértséggel veszi szemügyre, azt is. Talán csak bemeséli már magának, de mintha jobban kivenné a fényben az ital különböző árnyalatait. Ugyan így érez a szagmintával is. Mintha finomodtak volna az érzékei. De ezt ő se hiszi el. Inkább olyasmi ez mint mikor megtudod, hogy az a lőre amit lehúztál valójában egy híres pincészet rohadt drága óbora volt és utólag mondod, hogy "Ja igen, olyan gömbölyűek voltak benne a savak és érződött benne ahogy hegyeket érték napsugarak, meg ahogy megcsípte a dér..." Majd ahogy az említett lőrének nézett óbort, ennek az üvegcsének a tartalmát is lehúzza az elf. Ezt már bátrabban.*
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY egy meglévő foglalkozás vagy életmód kasztot változtathat meg egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztra.
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-21 19:18:55
Üzenet elküldve: 2024-11-21 19:18:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Arca kellemesen kipirulva, jégkék szemei csillognak, mintha csak a nap sütné a fagyott víztükröt, nem tudni, hogy érezte-e már magát hasonlóan. Volt már jól, de nem így. Olyan más minden és nem is akar igazából a rezidenciára visszatérni, mert ott fog kezdődni minden baj. Hacsak nem sikerült annyira lehűtenie az eflet és megmutatni neki, hogy vannak dolgok, amiket rábízhat. Persze ha szeretné magát kiüvölteni, vagy fitogtatni kicsit férfiasságát, akkor megérti, de nem szeretne rossz szájízű elválást. Na meg magának sem gondot, hogy miért vitt oda egy veszedelmet. Éppen ezért örül meg, hogy a másik még maradna növénylesen, bár kissé ráncolódó homloka és elcsodálkozó szemei azt mutatják, hogy először fogalma sincsen, hogy mit akarhat a másik. Aztán érti, aztán megint nem. Nemrég még az ajkait ette, most meg...*
- Édes, mi?
*Talán nem is hallani, hogy szólt, vagy csak nagyon elgondolkodott a másik. Persze, hogy segítene keresni, főleg, ha az ő itala alapanyagát. Érdekes lenne a másik ezen szeletét is látni, hiszen ez is munka, ez is ő. De mintha nem lenne ez egy egyszerű keresés, mert túlságosan elmélyedt a férfi. Még azok a zöldek is komolyodtak. Máshová kellene menniük? Már indulna is! A világ végére, ha lehet. De két fiola kerül elő, ekkor érti meg az összefüggéseket.*
- Ó.
*Teljesen biztos benne, hogy az az, ami. Nem hazudhatott a lány, mert Mai tett róla. Azért van most az a kis varázsital a doki kezében, mert nem bírt magával a félelf és mindenáron válaszokat akart. Most mégis megretten, ahogy elválik az üvegtől a dugó és még meg sem botránkozik azon, hogy el lett köpve messzire. Keze megindul a lötty felé, hogy úgy tegyen, ahogy a másik mondja, de igazából nem érez sokat, csak aggódva nézi a szőkét. Ha azt a lányt átverték és most megissza a méregdrága italt, majd előtte hal meg, akkor... De már nem tudja végiggondolni, hogyan is érezné magát az agonizáló hosszúfülű felett, mert felhajtotta és úgy tűnik megmarad. Nagyot sóhajt, de még nem nyugszik meg.*
- Intath?
*Még csak nem is "Édes". Hevesen ver a szíve, csak nem azért, amiért máskor, ha vele van.*
- Érzel valamit?
*Nem arra kíváncsi, hogy egyszeriben mindent tud-e arról, amiről eddig nem, hanem hogy megmarad-e.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.21 19:21:23
*Arca kellemesen kipirulva, jégkék szemei csillognak, mintha csak a nap sütné a fagyott víztükröt, nem tudni, hogy érezte-e már magát hasonlóan. Volt már jól, de nem így. Olyan más minden és nem is akar igazából a rezidenciára visszatérni, mert ott fog kezdődni minden baj. Hacsak nem sikerült annyira lehűtenie az eflet és megmutatni neki, hogy vannak dolgok, amiket rábízhat. Persze ha szeretné magát kiüvölteni, vagy fitogtatni kicsit férfiasságát, akkor megérti, de nem szeretne rossz szájízű elválást. Na meg magának sem gondot, hogy miért vitt oda egy veszedelmet. Éppen ezért örül meg, hogy a másik még maradna növénylesen, bár kissé ráncolódó homloka és elcsodálkozó szemei azt mutatják, hogy először fogalma sincsen, hogy mit akarhat a másik. Aztán érti, aztán megint nem. Nemrég még az ajkait ette, most meg...*
- Édes, mi?
*Talán nem is hallani, hogy szólt, vagy csak nagyon elgondolkodott a másik. Persze, hogy segítene keresni, főleg, ha az ő itala alapanyagát. Érdekes lenne a másik ezen szeletét is látni, hiszen ez is munka, ez is ő. De mintha nem lenne ez egy egyszerű keresés, mert túlságosan elmélyedt a férfi. Még azok a zöldek is komolyodtak. Máshová kellene menniük? Már indulna is! A világ végére, ha lehet. De két fiola kerül elő, ekkor érti meg az összefüggéseket.*
- Ó.
*Teljesen biztos benne, hogy az az, ami. Nem hazudhatott a lány, mert Mai tett róla. Azért van most az a kis varázsital a doki kezében, mert nem bírt magával a félelf és mindenáron válaszokat akart. Most mégis megretten, ahogy elválik az üvegtől a dugó és még meg sem botránkozik azon, hogy el lett köpve messzire. Keze megindul a lötty felé, hogy úgy tegyen, ahogy a másik mondja, de igazából nem érez sokat, csak aggódva nézi a szőkét. Ha azt a lányt átverték és most megissza a méregdrága italt, majd előtte hal meg, akkor... De már nem tudja végiggondolni, hogyan is érezné magát az agonizáló hosszúfülű felett, mert felhajtotta és úgy tűnik megmarad. Nagyot sóhajt, de még nem nyugszik meg.*
- Intath?
*Még csak nem is "Édes". Hevesen ver a szíve, csak nem azért, amiért máskor, ha vele van.*
- Érzel valamit?
*Nem arra kíváncsi, hogy egyszeriben mindent tud-e arról, amiről eddig nem, hanem hogy megmarad-e.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.21 19:21:23
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-21 18:43:05
Üzenet elküldve: 2024-11-21 18:43:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Hát igen. Ha hülyeségről van szó akkor a dokinak nem kell a szomszédba mennie. Hiába pörög a lány nyelve ki tudja belőle így is venni, azt a részt amit félre lehet érteni. Majd az ő nyelve kezd pörögni, de a másik szabad testfelületein. Nem lesz könnyű elengedni a kékszeműt az biztos. Túl jól kézre áll és ha testiségről van szó akkor hasonlóan telhetetlenek. Ajánlatát el is fogadja a másik. Ez az ígéret pedig egy felhevült csókkal lesz lepecsételve, hogy összebújva kicsit lehiggadhassanak. Mikor túljutottak ezen és a félvér kezei is kikerültek a férfi inge alól akkor indulhatnának is ha a dokinak nem jutna eszébe valami. El is kezd szinte hadarni.*
-Csók! Nem a tied. Elija csókja. Amiről tegnap beszéltünk ital, hogy tudnék is hasonlót főzni. Itt a tisztáson lehet van megfelelő növény hozzá. Egy sötétlila búzakalász szerű virágot kell keresni aminek a szára háromfelé nyílik. Nagyon erős tippel az lehetett az alapja, de ha nem akkor is a hatás hasonló lenne. Csak erős főzetett kell készíteni úgyhogy minél többet találnánk annál jobb lenne. Szétnézhetnénk gyorsan. Bár...*Gondolkodik el megint. Az elkomolyodó zöldek jelzik, hogy valami jár a fejében. Ha a másik kivárja míg végig gondolja akkor a zsebébe nyúlva előveszi a tegnap vett két italt.*Lehet most lenne érdemes kipróbálni.
*Mondja, aki nem is olyan rég közölte, hogy hülye, aki olyat eszik amiről nem tudja mi. Elméletileg ezek biztos azok amiknek a lány mondta vagy ha nem ő tényleg azoknak gondolta. Majd hirtelen a másik kékjeibe néz és elmosolyodik.*
-Nézzük.
*Azzal kézbe veszi előbb a tudomány italát. A fény felé tartja, lötyögteti a szájával kiveszi belőle a dugót amit ívesen elköp az tisztás széle felé, majd elhúzza az orra előtt és beleszagol. Aztán a lány felé nyújtja.*
-Csak legyezd magad felé. Le a fiolából közvetlenül szívj bele! Ilyen nem nagyon lesz még egyszer a kezedben.
*Aztán ha alaposan megvizsgálták mindketten akkor lehúzza. Valamibe meg kell halni.*
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges tudományos kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges tudományos kasztot VAGY egy meglévő tudományos kasztot változtathat meg egy tetszőleges tudományos kasztra.
*Hát igen. Ha hülyeségről van szó akkor a dokinak nem kell a szomszédba mennie. Hiába pörög a lány nyelve ki tudja belőle így is venni, azt a részt amit félre lehet érteni. Majd az ő nyelve kezd pörögni, de a másik szabad testfelületein. Nem lesz könnyű elengedni a kékszeműt az biztos. Túl jól kézre áll és ha testiségről van szó akkor hasonlóan telhetetlenek. Ajánlatát el is fogadja a másik. Ez az ígéret pedig egy felhevült csókkal lesz lepecsételve, hogy összebújva kicsit lehiggadhassanak. Mikor túljutottak ezen és a félvér kezei is kikerültek a férfi inge alól akkor indulhatnának is ha a dokinak nem jutna eszébe valami. El is kezd szinte hadarni.*
-Csók! Nem a tied. Elija csókja. Amiről tegnap beszéltünk ital, hogy tudnék is hasonlót főzni. Itt a tisztáson lehet van megfelelő növény hozzá. Egy sötétlila búzakalász szerű virágot kell keresni aminek a szára háromfelé nyílik. Nagyon erős tippel az lehetett az alapja, de ha nem akkor is a hatás hasonló lenne. Csak erős főzetett kell készíteni úgyhogy minél többet találnánk annál jobb lenne. Szétnézhetnénk gyorsan. Bár...*Gondolkodik el megint. Az elkomolyodó zöldek jelzik, hogy valami jár a fejében. Ha a másik kivárja míg végig gondolja akkor a zsebébe nyúlva előveszi a tegnap vett két italt.*Lehet most lenne érdemes kipróbálni.
*Mondja, aki nem is olyan rég közölte, hogy hülye, aki olyat eszik amiről nem tudja mi. Elméletileg ezek biztos azok amiknek a lány mondta vagy ha nem ő tényleg azoknak gondolta. Majd hirtelen a másik kékjeibe néz és elmosolyodik.*
-Nézzük.
*Azzal kézbe veszi előbb a tudomány italát. A fény felé tartja, lötyögteti a szájával kiveszi belőle a dugót amit ívesen elköp az tisztás széle felé, majd elhúzza az orra előtt és beleszagol. Aztán a lány felé nyújtja.*
-Csak legyezd magad felé. Le a fiolából közvetlenül szívj bele! Ilyen nem nagyon lesz még egyszer a kezedben.
*Aztán ha alaposan megvizsgálták mindketten akkor lehúzza. Valamibe meg kell halni.*
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges tudományos kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges tudományos kasztot VAGY egy meglévő tudományos kasztot változtathat meg egy tetszőleges tudományos kasztra.
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-21 17:55:17
Üzenet elküldve: 2024-11-21 17:55:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*A legtöbb dolgot, amit mások szájából hall megjegyez, de a férfi szavait akkor is elraktározná, hogyha nem lenne ilyesmi jó benne. Mert issza az összeset. Sokszor igen okos gondolatok, máskor nélkülöznek mindent, ami józanság, de így egymással karöltve kettő adja azt az igazán jót. Nevethet, önfeledten, nem gondolva semmire, aztán pedig elveszhet a másik szemeiben, csókjaiban, és egy még mindig teljesen fel nem fedezett világban. Kifogyhatatlannak tűnik, bárcsak az is maradna az, amit egymásnak okoznak kényeztetésükkel.
Míg Mai kissé felpörögve mondja ki hangosan az összes gondolatát, addig amaz a fenekébe mar, hogy a lány szavaira reagáljon. Meg is akad egy pillanatig, hogy kacagjon rajta, de aztán egy levegővel folytatja. Aztán ismét belé fojtják a szót, de nem bánja, hasonlóan veszik el újra a másik részeit érintve. Tetszik az ő által megálmodott, de kettejük által továbbfűzött terv. Lángelmék, ez már biztos.*
- Lobosra. Szeretem, hogy ilyen szépen forgatod a szavakat. *Kuncog, majd hajol vissza, hogy tovább ízlelje az elf ajkakat, aztán beszél csak tovább.*
- Megbeszéltük. Alig várom azt az estét. *Bújik bele a másik ölelésébe. Furcsán kellemes az egész. Egyszer elevenen ég el a közelében, a következő pillanatban pedig sokkal könnyebbnek érződik minden. Nehéz is elengedni, de nem csak ezt a pillanatot, hanem úgy az egész férfit. Mert eljön majd az a perc is, amikor el kell búcsúzni tényleg, nem csak eltávolodni kissé. A másikba karolva indulna tovább, ha nem gyökerezett a földbe a annak lába a fa mellé. Megértené azt is, de úgyis lesz még dolguk erre. Méghozzá igen fontos dolguk.*
*A legtöbb dolgot, amit mások szájából hall megjegyez, de a férfi szavait akkor is elraktározná, hogyha nem lenne ilyesmi jó benne. Mert issza az összeset. Sokszor igen okos gondolatok, máskor nélkülöznek mindent, ami józanság, de így egymással karöltve kettő adja azt az igazán jót. Nevethet, önfeledten, nem gondolva semmire, aztán pedig elveszhet a másik szemeiben, csókjaiban, és egy még mindig teljesen fel nem fedezett világban. Kifogyhatatlannak tűnik, bárcsak az is maradna az, amit egymásnak okoznak kényeztetésükkel.
Míg Mai kissé felpörögve mondja ki hangosan az összes gondolatát, addig amaz a fenekébe mar, hogy a lány szavaira reagáljon. Meg is akad egy pillanatig, hogy kacagjon rajta, de aztán egy levegővel folytatja. Aztán ismét belé fojtják a szót, de nem bánja, hasonlóan veszik el újra a másik részeit érintve. Tetszik az ő által megálmodott, de kettejük által továbbfűzött terv. Lángelmék, ez már biztos.*
- Lobosra. Szeretem, hogy ilyen szépen forgatod a szavakat. *Kuncog, majd hajol vissza, hogy tovább ízlelje az elf ajkakat, aztán beszél csak tovább.*
- Megbeszéltük. Alig várom azt az estét. *Bújik bele a másik ölelésébe. Furcsán kellemes az egész. Egyszer elevenen ég el a közelében, a következő pillanatban pedig sokkal könnyebbnek érződik minden. Nehéz is elengedni, de nem csak ezt a pillanatot, hanem úgy az egész férfit. Mert eljön majd az a perc is, amikor el kell búcsúzni tényleg, nem csak eltávolodni kissé. A másikba karolva indulna tovább, ha nem gyökerezett a földbe a annak lába a fa mellé. Megértené azt is, de úgyis lesz még dolguk erre. Méghozzá igen fontos dolguk.*
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-21 13:34:28
Üzenet elküldve: 2024-11-21 13:34:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
//Keresés: Sikeres//
* Mit megadna most egy hideg sörért! Ahelyett, hogy valamelyik kocsmába megvizsgálhassa pohár tartalmát, ahelyett itt tölti a szabadidejét. El is panaszolja magát Henának hátha a másik átérzi a „lelki fájdalmait” a helyzetről. *
- Persze… miután felszedtél mindent a földről? Biztos itt sincs már egy se!
* Panaszolja újfent. Jól megvizsgálja a növényt, mikor másik megmutatja. Talán túl közelről is. Látszatra nem tűnik úgy, mintha álmos lenne, de legbelül már érzi is, hogy lefeküdne. Hogy ez amiatt mert unatkozik, vagy azért beleszagolt az kérdéses. Körbenéz, majd meglepődik. Nem is olyan messze lát valamit, ami hasonlít a Hena által mutatott növényre. *
- Na! Végre van egy! Mehetünk?
* Tudja, hogy a válasz nem. De azért elkeseredésében csak feltette a kérdést. Hátha. *
//Keresés: Sikeres//
* Mit megadna most egy hideg sörért! Ahelyett, hogy valamelyik kocsmába megvizsgálhassa pohár tartalmát, ahelyett itt tölti a szabadidejét. El is panaszolja magát Henának hátha a másik átérzi a „lelki fájdalmait” a helyzetről. *
- Persze… miután felszedtél mindent a földről? Biztos itt sincs már egy se!
* Panaszolja újfent. Jól megvizsgálja a növényt, mikor másik megmutatja. Talán túl közelről is. Látszatra nem tűnik úgy, mintha álmos lenne, de legbelül már érzi is, hogy lefeküdne. Hogy ez amiatt mert unatkozik, vagy azért beleszagolt az kérdéses. Körbenéz, majd meglepődik. Nem is olyan messze lát valamit, ami hasonlít a Hena által mutatott növényre. *
- Na! Végre van egy! Mehetünk?
* Tudja, hogy a válasz nem. De azért elkeseredésében csak feltette a kérdést. Hátha. *
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-21 11:04:12
Üzenet elküldve: 2024-11-21 11:04:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
//Keresés: Sikeres//
*Derkel jól belemerültek a keresésbe. Még csak most kezdték, de máris haladtak. Azt nem tudhatja, hogy a férfi mennyit tudott összeszedni, de neki már szerencséje volt. A kutatását folytatja, hogy találjon egy újabbat. Keresgélését Derk szakítja meg. Csak mosolyogni tud a férfi panaszkodására.*
-Cseréljünk helyet?
*Kérdezi. Mivel mosolyát nem csak a férfi panasza okozta, hanem hogy pont abban a pillanatban talált egy újabb virágot.*
-Na látod, ilyeneket keresünk.
*Mutatja a férfinak. Nem teszi az arca elé, mert tart tőle, hogy Derk attól elaludna. Mondjuk lehet, hogy egy kis szippantástól inkább csak fáradtságot érezne. Nem akarja kipróbálni, bár viccesnek tartja. Az ármány mellé még talált ezüstcsörgőt is. Ki gondolta volna, hogy erre is rá fog itt találni? Tényleg szerencsésebb mint Derk. Az ármányt a másik virág mellé teszi, így már nincs egyedül.*
-Gondolom, neked nem volt szerencséd, mi?
*Vonja le a következtetést.*
//Keresés: Sikeres//
*Derkel jól belemerültek a keresésbe. Még csak most kezdték, de máris haladtak. Azt nem tudhatja, hogy a férfi mennyit tudott összeszedni, de neki már szerencséje volt. A kutatását folytatja, hogy találjon egy újabbat. Keresgélését Derk szakítja meg. Csak mosolyogni tud a férfi panaszkodására.*
-Cseréljünk helyet?
*Kérdezi. Mivel mosolyát nem csak a férfi panasza okozta, hanem hogy pont abban a pillanatban talált egy újabb virágot.*
-Na látod, ilyeneket keresünk.
*Mutatja a férfinak. Nem teszi az arca elé, mert tart tőle, hogy Derk attól elaludna. Mondjuk lehet, hogy egy kis szippantástól inkább csak fáradtságot érezne. Nem akarja kipróbálni, bár viccesnek tartja. Az ármány mellé még talált ezüstcsörgőt is. Ki gondolta volna, hogy erre is rá fog itt találni? Tényleg szerencsésebb mint Derk. Az ármányt a másik virág mellé teszi, így már nincs egyedül.*
-Gondolom, neked nem volt szerencséd, mi?
*Vonja le a következtetést.*
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-20 21:20:21
Üzenet elküldve: 2024-11-20 21:20:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Érdekes, hogy ezt most a lány kezdte el mégis ő az, aki a doki karjai közt alaposan körbe van fogdosva. A mágia kapcsán más esetben lehet lennének kérdései, de azokat most nem tervezi feltenni. Máshol jár a figyelme.*
-Általában így van ez.*"A tapasztalás össze sem hasonlítható a könyvekkel." Jót vigyorog a viccén.*Az biztos.
*Ilyen tapasztalatokat szívesen gyűjtene ő is. Majd ahogy a lány fordul egyet a karjai közt úgy vesznek el megint egymás szemeiben. Imádja azokat a kékeket. Amit pedig a félvér elmond, azzal szomorúan egyet tud érteni. Annyival kiegészítve, hogy a képzelgés igenis rossz azzal összevetve, hogy ha ott lenne vele a lány. Bár igaz, hogy egy fokkal jobb lenne ha legalább láthatná. Arra, hogy fogott-e már olyat pimasz mosoly húzódik a képére és kicsit belemarkol a másik fenekébe.*
-Igen? Kijárnál ide álmodozni?*Felnevet.*Te!
*Hogy a másik mi az már nem derül ki mert vadul ráborul a másik nyakára, hogy előbb, azt majd minden szabad felületet végigcsókoljon rajta. Az égiek áldják, azt aki ilyen merészen szabta, azt a ruhát, de meg is verhetik amiért mégiscsak takar az anyaga. Pár sóhajt ki tervez csalni a másikból, hogy aztán az ajkaira bukjon, majd újult hévvel nézzen a kékekbe.*
-Tudod mit, Édes? Legközelebbre mikor megint elrabollak, összeszedhetsz még pár ötletet. Aztán annyi képzelegnivalót csinálunk, hogy esténként lobosra ábrándozhatod magad. Mit szólsz?
*Eddig csalódást nem okozott neki a félvér mikor, azt kérte találjon ki valamit. Ebben is szívesen rábízná magát.*
*Érdekes, hogy ezt most a lány kezdte el mégis ő az, aki a doki karjai közt alaposan körbe van fogdosva. A mágia kapcsán más esetben lehet lennének kérdései, de azokat most nem tervezi feltenni. Máshol jár a figyelme.*
-Általában így van ez.*"A tapasztalás össze sem hasonlítható a könyvekkel." Jót vigyorog a viccén.*Az biztos.
*Ilyen tapasztalatokat szívesen gyűjtene ő is. Majd ahogy a lány fordul egyet a karjai közt úgy vesznek el megint egymás szemeiben. Imádja azokat a kékeket. Amit pedig a félvér elmond, azzal szomorúan egyet tud érteni. Annyival kiegészítve, hogy a képzelgés igenis rossz azzal összevetve, hogy ha ott lenne vele a lány. Bár igaz, hogy egy fokkal jobb lenne ha legalább láthatná. Arra, hogy fogott-e már olyat pimasz mosoly húzódik a képére és kicsit belemarkol a másik fenekébe.*
-Igen? Kijárnál ide álmodozni?*Felnevet.*Te!
*Hogy a másik mi az már nem derül ki mert vadul ráborul a másik nyakára, hogy előbb, azt majd minden szabad felületet végigcsókoljon rajta. Az égiek áldják, azt aki ilyen merészen szabta, azt a ruhát, de meg is verhetik amiért mégiscsak takar az anyaga. Pár sóhajt ki tervez csalni a másikból, hogy aztán az ajkaira bukjon, majd újult hévvel nézzen a kékekbe.*
-Tudod mit, Édes? Legközelebbre mikor megint elrabollak, összeszedhetsz még pár ötletet. Aztán annyi képzelegnivalót csinálunk, hogy esténként lobosra ábrándozhatod magad. Mit szólsz?
*Eddig csalódást nem okozott neki a félvér mikor, azt kérte találjon ki valamit. Ebben is szívesen rábízná magát.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-20 20:35:00
Üzenet elküldve: 2024-11-20 20:35:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mai szerencséjére még igen kevesen ismerik őt és úgy bele van bújva az elfbe, hogy aki mégis, az meg sem ismerné, hogy hírbe tudja hozni és a még nemlétező renoméját alááshassa. Nem is tudja érdekeli a doki karjai között, aki éppen kezdi birtokba venni őt újra, ahogy eljátszadoznak a gondolattal. Megborzong az érintésre, nem tudja mennyit bír még el a teste, de az előtte lepergő képek az érintésekkel karöltve máris veszik le a lábáról. Nem a mágia aljas, a másik az. Képes és minden épeszű gondolatát kicirógatja belőle. Azért még válaszolni tud.*
- Igen. Ez arra való a könyvek szerint, hogy befolyásold a másikat. De valakitől hallottam, hogy a tapasztalás össze sem hasonlítható a könyvekben olvasottakkal. *Mosolyodik el, nagyot sóhajtva a közelség miatt. A Sellőházas beszélgetésük jut eszébe, erre hívta fel a figyelmét az elf.* - Ki kell tapasztalni, hogy mi másra jó még.
*Azt, hogy eddig mire használta, nem fedi fel. Mert valóban arra, amit olvasott róla, ami be is vált többnyire. Csakhogy az nem szórakoztat. Hasznos, hosszútávú segítség, de nem olyan önfeledt tőle, mint most, amikor tervezgetnek.
Az éhes szemekbe néz és néhány hatásvadásznyi pillanatra nem szólal meg, csak elmerül a zöldekben.*
- Édes... persze, hogy azt szeretném. Nem vagy mindig itt. Képzelegni sem rossz egyedül. *Húzza végig finoman körmeit a másik bőrén, miközben utat tör az ing alá nyúlva.* - Na de, ha láthatnám... Fogtál már ilyet? Mintha veled történne, te álmodnád, úgy látod. És annyiszor nézed meg, ahányszor akarod.
*Az a kicsi, de el nem hanyagolható dolog, hogy mások szemeinek is mutatna ezt-azt, nem csak az övének, most nem számít. Talán le is tépné, miután együtt tekintenék meg a dokival. De most nem annak van ideje, hogy okosak legyenek. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.20 20:37:12
*Mai szerencséjére még igen kevesen ismerik őt és úgy bele van bújva az elfbe, hogy aki mégis, az meg sem ismerné, hogy hírbe tudja hozni és a még nemlétező renoméját alááshassa. Nem is tudja érdekeli a doki karjai között, aki éppen kezdi birtokba venni őt újra, ahogy eljátszadoznak a gondolattal. Megborzong az érintésre, nem tudja mennyit bír még el a teste, de az előtte lepergő képek az érintésekkel karöltve máris veszik le a lábáról. Nem a mágia aljas, a másik az. Képes és minden épeszű gondolatát kicirógatja belőle. Azért még válaszolni tud.*
- Igen. Ez arra való a könyvek szerint, hogy befolyásold a másikat. De valakitől hallottam, hogy a tapasztalás össze sem hasonlítható a könyvekben olvasottakkal. *Mosolyodik el, nagyot sóhajtva a közelség miatt. A Sellőházas beszélgetésük jut eszébe, erre hívta fel a figyelmét az elf.* - Ki kell tapasztalni, hogy mi másra jó még.
*Azt, hogy eddig mire használta, nem fedi fel. Mert valóban arra, amit olvasott róla, ami be is vált többnyire. Csakhogy az nem szórakoztat. Hasznos, hosszútávú segítség, de nem olyan önfeledt tőle, mint most, amikor tervezgetnek.
Az éhes szemekbe néz és néhány hatásvadásznyi pillanatra nem szólal meg, csak elmerül a zöldekben.*
- Édes... persze, hogy azt szeretném. Nem vagy mindig itt. Képzelegni sem rossz egyedül. *Húzza végig finoman körmeit a másik bőrén, miközben utat tör az ing alá nyúlva.* - Na de, ha láthatnám... Fogtál már ilyet? Mintha veled történne, te álmodnád, úgy látod. És annyiszor nézed meg, ahányszor akarod.
*Az a kicsi, de el nem hanyagolható dolog, hogy mások szemeinek is mutatna ezt-azt, nem csak az övének, most nem számít. Talán le is tépné, miután együtt tekintenék meg a dokival. De most nem annak van ideje, hogy okosak legyenek. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.20 20:37:12
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-20 19:51:57
Üzenet elküldve: 2024-11-20 19:51:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem kap választ csak egy hümmentést. Nem sértődik meg a dolgon. Főleg mert hamar más témákra hajóznak már megint és kezdenek ismét szégyentelen enyelgésbe mintha csak az övék lenne az a tisztás. Ha megkérdeznék a volt kalóz szemrebbenés nélkül ki is jelentené, hogy mert az övék is. Viszont nem erről kérdezik. Arról a mágiáról. A másik ajkát kóstolva és egy fél félelf mellet(ami így csak egy negyedelfnyi)masszírozgatva nem aljas dolgok járnak az eszében, de azért visszakérdez.*
-Igen?
*Majd a másik tervét tovább fűzi. Nagyon jól kiegészítik ők ketten egymást. Mind észben, mind annak az eldobásában. A lány tökéletes célpont arra, hogy valami rosszaságra csábítsa. A karjaiban megfeszülő test és az a sóhaj pedig egyértelművé teszi, hogy nagyon jól halad azzal a csábítással. Nem is ütközik akadályba. Mikor a kék szemű megfordul akkor keze lecsusszan a fenekére, a tekintete pedig szinte felfalja a lányt. Le se tagadhatná mennyire tetszik neki is ez az ötlet. Amit hall viszont meglepi.*
-Tényleg, azt szeretnéd, hogy megmaradjon?
*Az árvaház nagytiszteletű nevelőjének és a jelenleg nem makulátlan bőrű, de hírű kisasszonynak mik járnak az eszében? Az elf csillogó tekintete és kicsit hevesebbé váló lélegzete árulkodó jel, hogy ez még számára is izgalmas.*
*Nem kap választ csak egy hümmentést. Nem sértődik meg a dolgon. Főleg mert hamar más témákra hajóznak már megint és kezdenek ismét szégyentelen enyelgésbe mintha csak az övék lenne az a tisztás. Ha megkérdeznék a volt kalóz szemrebbenés nélkül ki is jelentené, hogy mert az övék is. Viszont nem erről kérdezik. Arról a mágiáról. A másik ajkát kóstolva és egy fél félelf mellet(ami így csak egy negyedelfnyi)masszírozgatva nem aljas dolgok járnak az eszében, de azért visszakérdez.*
-Igen?
*Majd a másik tervét tovább fűzi. Nagyon jól kiegészítik ők ketten egymást. Mind észben, mind annak az eldobásában. A lány tökéletes célpont arra, hogy valami rosszaságra csábítsa. A karjaiban megfeszülő test és az a sóhaj pedig egyértelművé teszi, hogy nagyon jól halad azzal a csábítással. Nem is ütközik akadályba. Mikor a kék szemű megfordul akkor keze lecsusszan a fenekére, a tekintete pedig szinte felfalja a lányt. Le se tagadhatná mennyire tetszik neki is ez az ötlet. Amit hall viszont meglepi.*
-Tényleg, azt szeretnéd, hogy megmaradjon?
*Az árvaház nagytiszteletű nevelőjének és a jelenleg nem makulátlan bőrű, de hírű kisasszonynak mik járnak az eszében? Az elf csillogó tekintete és kicsit hevesebbé váló lélegzete árulkodó jel, hogy ez még számára is izgalmas.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-20 19:18:12
Üzenet elküldve: 2024-11-20 19:18:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Kissé biggyeszti az ajkát, ahogy elgondolkodik a másik kérdésén. Nem hiszi, hogy Alaver-nek a szépség kell ahhoz, hogy majdnem, vagy ténylegesen ostobaságot csináljon. De csak hümment egyet elgondolkodva, majd járatja ezen azokat a tekervényeket, amikor szükséges. Most nem az. Most ismét a másik testéhez simulhat, érezheti a karjait magán és ez, mint mindig, eltereli a józan eszét egy igen érdekes irányba.
A szőke sem utasítja el a témát, sőt mi több, igencsak benne van a közös gondolkodásban. Szeret vele lenni. Nem tudja hová vezet, de jók ők ketten. Ész keveredik a mocsokkal, a pajzánsággal, a csók pedig édesebb, mint bármi. Nem hiába nyújtózik a magas elf felé, hogy kapjon belőle.*
- Pont erre? Amikor tanultam, egyáltalán nem jutott ilyesmi az eszembe. Igazán aljas dolgokra is lehet használni. *Nem megy bele tovább, ha nem kérdezik, mert akkor valami máson kellene járnia az eszének, mint a férfi kényeztetése, vagy a saját öröme, amit lel benne. Majd, ha átlépte a rezidencia küszöbét, akkor lehet komoly dolgokkal is törődni. Nem mintha az nem lenne elég komoly, ahogy beleolvad a másikba még most is.
A terv úgy hangzik, mint a gondolatai, de ő nem merte volna ezt meglépni, ki kell hoznia belőle a dokinak a lehetetlent is. Már a "legközelebb" szó is csigázza. Mintha tényleg nem volna ellenére az elfnek, hogy újra együtt töltsék az időt. A fülét érő hangtól, a kis harapástól megfeszül a teste és jólesően fújja ki a levegőt.*
- Visszanézni magunkat? Tökéletesen hangzik.
*Harap rá az ajkára, majd megfordulna, hogy nyomatékosítsa mennyire tetszik neki a gondolat.*
- De nem tépheted le, akkor eltűnik. *Rettentően fontos információ. Ezt már tudja. Ha valaki leszakítja, akkor elillan az álom. Az pedig azt eredményezné, hogy újra kell próbálkozni vele. *
*Kissé biggyeszti az ajkát, ahogy elgondolkodik a másik kérdésén. Nem hiszi, hogy Alaver-nek a szépség kell ahhoz, hogy majdnem, vagy ténylegesen ostobaságot csináljon. De csak hümment egyet elgondolkodva, majd járatja ezen azokat a tekervényeket, amikor szükséges. Most nem az. Most ismét a másik testéhez simulhat, érezheti a karjait magán és ez, mint mindig, eltereli a józan eszét egy igen érdekes irányba.
A szőke sem utasítja el a témát, sőt mi több, igencsak benne van a közös gondolkodásban. Szeret vele lenni. Nem tudja hová vezet, de jók ők ketten. Ész keveredik a mocsokkal, a pajzánsággal, a csók pedig édesebb, mint bármi. Nem hiába nyújtózik a magas elf felé, hogy kapjon belőle.*
- Pont erre? Amikor tanultam, egyáltalán nem jutott ilyesmi az eszembe. Igazán aljas dolgokra is lehet használni. *Nem megy bele tovább, ha nem kérdezik, mert akkor valami máson kellene járnia az eszének, mint a férfi kényeztetése, vagy a saját öröme, amit lel benne. Majd, ha átlépte a rezidencia küszöbét, akkor lehet komoly dolgokkal is törődni. Nem mintha az nem lenne elég komoly, ahogy beleolvad a másikba még most is.
A terv úgy hangzik, mint a gondolatai, de ő nem merte volna ezt meglépni, ki kell hoznia belőle a dokinak a lehetetlent is. Már a "legközelebb" szó is csigázza. Mintha tényleg nem volna ellenére az elfnek, hogy újra együtt töltsék az időt. A fülét érő hangtól, a kis harapástól megfeszül a teste és jólesően fújja ki a levegőt.*
- Visszanézni magunkat? Tökéletesen hangzik.
*Harap rá az ajkára, majd megfordulna, hogy nyomatékosítsa mennyire tetszik neki a gondolat.*
- De nem tépheted le, akkor eltűnik. *Rettentően fontos információ. Ezt már tudja. Ha valaki leszakítja, akkor elillan az álom. Az pedig azt eredményezné, hogy újra kell próbálkozni vele. *
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-20 18:02:11
Üzenet elküldve: 2024-11-20 18:02:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Hogy az minek számít, aki másokat megmérgez abba bele se megy. Főleg mert nem történt semmi és hidegen hagyja a történet. Míg nem neki kell valakit hánytatnia addig, azt ehetnek össze az emberek amit csak akarnak. A másik szavaira azért visszakérdez.*
-Igen? Nem bírja a szempilla rebegtetést?
*Hogy az-az Alaver szereti a szépet arról látta a bizonyítékot a szajha kis könyvében. És bizony a félvér se csúnya. Ki is tudja használni ha szeretné. De ha mindenki is kihasználja, azt a fickót, sőt keresi magának a bajt akkor lesz vele gondja a lánynak. De a munka unalmas. Hamar izgalmasabb témákra terelődnek. Belesimul a lány a karjaiba, úgy kezdi el előadni a tervét. Az érdekesség említésére és a hozzányomuló fenékre értőn hümment egyet miközben keze megindul a másik testén.*
-Igen?
*Kár tagadni igen érdekes dolgokat sikerült kihozni ebből a kisasszonyból, de ez kicsit se bánja a dolgot. Ezt szereti a kékvérű nőkben. Bővérű kékvérűek. Jót mosolyog az ötlet hallatán.*
-Nem tudhatod drága. Lehet pont erre lett kitalálva.
*Hajol a másik ajkaira. Mi másért akarnál valaki álmába bemászni? Jó gyorsabb mint egy futárt küldeni levéllel, de akkor is körülményesnek hangzik. Megvárni míg valaki elalszik. Vajon vannak még olyan varázslatok amiket lehet ilyesmire használni? Ha olyan fiatalok is tudnak hihetetlen dolgokat csinálni, mint Luninari vagy a sellőház előző tulaja akkor lehet egész könyvek vannak tele csak kufircmágiákkal amiket összeírt a felajzott ifjúság. Nem is hangzik rosszul.*
-Aztán tömött sorok állnának itt a ligetben.
*Kuncog ő is játékosan, majd valami bevillan neki.*
-Tudod mit?*Hajol újra ahhoz a fülecskéhez. Játékosan bele is harap.*Legközelebb kipróbálhatnánk. Este kijövünk és valami egészen eszméletlen műsort megálmodunk. Aztán letépjük, azt a gyöngyöt és megnézzünk mit alkottunk. Mit szólsz Édes?
*Az ő vérre szinte kezd forrni a gondolattól is. Fel is morran.*
*Hogy az minek számít, aki másokat megmérgez abba bele se megy. Főleg mert nem történt semmi és hidegen hagyja a történet. Míg nem neki kell valakit hánytatnia addig, azt ehetnek össze az emberek amit csak akarnak. A másik szavaira azért visszakérdez.*
-Igen? Nem bírja a szempilla rebegtetést?
*Hogy az-az Alaver szereti a szépet arról látta a bizonyítékot a szajha kis könyvében. És bizony a félvér se csúnya. Ki is tudja használni ha szeretné. De ha mindenki is kihasználja, azt a fickót, sőt keresi magának a bajt akkor lesz vele gondja a lánynak. De a munka unalmas. Hamar izgalmasabb témákra terelődnek. Belesimul a lány a karjaiba, úgy kezdi el előadni a tervét. Az érdekesség említésére és a hozzányomuló fenékre értőn hümment egyet miközben keze megindul a másik testén.*
-Igen?
*Kár tagadni igen érdekes dolgokat sikerült kihozni ebből a kisasszonyból, de ez kicsit se bánja a dolgot. Ezt szereti a kékvérű nőkben. Bővérű kékvérűek. Jót mosolyog az ötlet hallatán.*
-Nem tudhatod drága. Lehet pont erre lett kitalálva.
*Hajol a másik ajkaira. Mi másért akarnál valaki álmába bemászni? Jó gyorsabb mint egy futárt küldeni levéllel, de akkor is körülményesnek hangzik. Megvárni míg valaki elalszik. Vajon vannak még olyan varázslatok amiket lehet ilyesmire használni? Ha olyan fiatalok is tudnak hihetetlen dolgokat csinálni, mint Luninari vagy a sellőház előző tulaja akkor lehet egész könyvek vannak tele csak kufircmágiákkal amiket összeírt a felajzott ifjúság. Nem is hangzik rosszul.*
-Aztán tömött sorok állnának itt a ligetben.
*Kuncog ő is játékosan, majd valami bevillan neki.*
-Tudod mit?*Hajol újra ahhoz a fülecskéhez. Játékosan bele is harap.*Legközelebb kipróbálhatnánk. Este kijövünk és valami egészen eszméletlen műsort megálmodunk. Aztán letépjük, azt a gyöngyöt és megnézzünk mit alkottunk. Mit szólsz Édes?
*Az ő vérre szinte kezd forrni a gondolattól is. Fel is morran.*
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-20 16:17:02
Üzenet elküldve: 2024-11-20 16:17:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mai biztos nem ette volna meg azt a gyöngyöt, inkább csak kitapasztalni szerette volna, hogy miként hat elfogyasztva, csakhogy nem a saját bőrén, jelen esetben gyomrán keresztül. Volt benne egy leheletnyi bosszú is, hogy az oly ritka alkalmak egyikén, amikor csak egymagában lehet, akkor zavarták meg. De azóta más a helyzet, a szívéhez nőtt az a férfi, még ha voltak merész húzásai is. Nem túl megnyugtató a kép, ami történhetett volna, bár magában akkor másként csengett volna le egy esetleges rosszullét.*
- Nem is én ettem volna meg... de egyébként nincs vele gond, csak kissé könnyű meggyőzni dolgokról.
*Sóhajt fel, de nem szeretne ő sem tovább beszélni erről, mindössze tett egy megállapítást. Ott van ő neki is, majd segít dolgozni ezen. Bár talán Mai is tud igen naiv lenni, de nem ilyen egyszerű dolgokban, hogy ismeretlen terméseket fogyasszon két szép szemért. Vagy egy gyilkost vigyen a rezidenciára. Illetve, azt pont ő is megtette a minap.
Más veszi el a gondolatait, kitisztult a feje a levegőn, talán túlságosan is. Meg is osztja remek ötletét a másikkal, amit hamar el is engedne, de a szőke mögé lép és magához húzza. Kissé hátrahajtva a fejét hagyja, hogy a fülébe búgjon, miközben érzi végig magán a testet, amitől el sem akar szakadni. Úgy tűnik a kezdeti zavar, amit a szavaival ért el, hamar átfordul kíváncsiságba, ő pedig csak felnevet.*
- Tudod, elképzeltem, amint elalszol a fa tövében. *Simít végig az őt átölelő karon.*
- És, ha meglepnélek az álmodban, mondjuk valami érdekességgel... *Tolja közelebb fenekét kissé kidomborítva, hogy a másiknak egyértelmű lehessen, hogy mi is az az érdekesség.*
-... akkor egyrészt lenne egy igen kellemes álmod, másrészt ott lenne egy kicsi derengő gyöngyszem is a fán, ami őrzi azt.
*Megrázza fejét, tudja jól, hogy képtelenség, de miért ne játszadozhatna el szórakoztató gondolatokkal?*
- Azt hiszem ezt a bűbájt nem erre találták ki. *Fordítja nyakát, s néz kissé felfelé egy csók reményében.*
- De nem rossz gondolat. *Újra felnevet.*
- Tegnap csak a fél városnak sikerült hallania minket. Így láthatnának is.
*Persze nem tenne ilyet egy felelős nevelő, egy árvaház vezetője, de a fejben megfogant képeket és a nevetést senki nem veheti el tőle.*
*Mai biztos nem ette volna meg azt a gyöngyöt, inkább csak kitapasztalni szerette volna, hogy miként hat elfogyasztva, csakhogy nem a saját bőrén, jelen esetben gyomrán keresztül. Volt benne egy leheletnyi bosszú is, hogy az oly ritka alkalmak egyikén, amikor csak egymagában lehet, akkor zavarták meg. De azóta más a helyzet, a szívéhez nőtt az a férfi, még ha voltak merész húzásai is. Nem túl megnyugtató a kép, ami történhetett volna, bár magában akkor másként csengett volna le egy esetleges rosszullét.*
- Nem is én ettem volna meg... de egyébként nincs vele gond, csak kissé könnyű meggyőzni dolgokról.
*Sóhajt fel, de nem szeretne ő sem tovább beszélni erről, mindössze tett egy megállapítást. Ott van ő neki is, majd segít dolgozni ezen. Bár talán Mai is tud igen naiv lenni, de nem ilyen egyszerű dolgokban, hogy ismeretlen terméseket fogyasszon két szép szemért. Vagy egy gyilkost vigyen a rezidenciára. Illetve, azt pont ő is megtette a minap.
Más veszi el a gondolatait, kitisztult a feje a levegőn, talán túlságosan is. Meg is osztja remek ötletét a másikkal, amit hamar el is engedne, de a szőke mögé lép és magához húzza. Kissé hátrahajtva a fejét hagyja, hogy a fülébe búgjon, miközben érzi végig magán a testet, amitől el sem akar szakadni. Úgy tűnik a kezdeti zavar, amit a szavaival ért el, hamar átfordul kíváncsiságba, ő pedig csak felnevet.*
- Tudod, elképzeltem, amint elalszol a fa tövében. *Simít végig az őt átölelő karon.*
- És, ha meglepnélek az álmodban, mondjuk valami érdekességgel... *Tolja közelebb fenekét kissé kidomborítva, hogy a másiknak egyértelmű lehessen, hogy mi is az az érdekesség.*
-... akkor egyrészt lenne egy igen kellemes álmod, másrészt ott lenne egy kicsi derengő gyöngyszem is a fán, ami őrzi azt.
*Megrázza fejét, tudja jól, hogy képtelenség, de miért ne játszadozhatna el szórakoztató gondolatokkal?*
- Azt hiszem ezt a bűbájt nem erre találták ki. *Fordítja nyakát, s néz kissé felfelé egy csók reményében.*
- De nem rossz gondolat. *Újra felnevet.*
- Tegnap csak a fél városnak sikerült hallania minket. Így láthatnának is.
*Persze nem tenne ilyet egy felelős nevelő, egy árvaház vezetője, de a fejben megfogant képeket és a nevetést senki nem veheti el tőle.*
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-20 09:17:49
Üzenet elküldve: 2024-11-20 09:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
//Keresés: sikertelen//
* Eléggé reménytelen a helyzete. Bármerre is néz nem lát mást, csak fűt és gazt. A szemei nem elég kifinomultak ahhoz, hogy kiszúrja a növényt a fűben. Pedig próbálkozik rendesen! De ha a négykézlábon való keresés sem vezet előrébb, akkor mégis mit várnak el tőle? Derk felegyenesedik, hogy kinyújtóztassa a hátát. Hangos reccsenések közepette néz körbe, hátha mellette lenne, amit keres. Csak nem lát semmit. Talán ez nem neki való, de azért nem adja fel. Ha már eddig eljutottak, akkor már ne itt érje őket el kudarc. Felsétál a dombra, hogy megnézhesse, hogy a másik jobban boldogul e, mint ő. Nem kis kő esne le a szívéről, ha ő már egy egész csokrot talált volna. *
- Esküszöm neked, azon a dombon, gazon kívül semmit sem lehet találni! És te, hogy állsz?
* Kérdezi a másikat, miközben lassan odasétál mellé. Mellőle néz körbe hátha meglát valamit, míg a másik megossza a véleményét. *
//Keresés: sikertelen//
* Eléggé reménytelen a helyzete. Bármerre is néz nem lát mást, csak fűt és gazt. A szemei nem elég kifinomultak ahhoz, hogy kiszúrja a növényt a fűben. Pedig próbálkozik rendesen! De ha a négykézlábon való keresés sem vezet előrébb, akkor mégis mit várnak el tőle? Derk felegyenesedik, hogy kinyújtóztassa a hátát. Hangos reccsenések közepette néz körbe, hátha mellette lenne, amit keres. Csak nem lát semmit. Talán ez nem neki való, de azért nem adja fel. Ha már eddig eljutottak, akkor már ne itt érje őket el kudarc. Felsétál a dombra, hogy megnézhesse, hogy a másik jobban boldogul e, mint ő. Nem kis kő esne le a szívéről, ha ő már egy egész csokrot talált volna. *
- Esküszöm neked, azon a dombon, gazon kívül semmit sem lehet találni! És te, hogy állsz?
* Kérdezi a másikat, miközben lassan odasétál mellé. Mellőle néz körbe hátha meglát valamit, míg a másik megossza a véleményét. *
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 22:26:44
Üzenet elküldve: 2024-11-19 22:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Kapott egy fura kérdést amire adott egy talán kicsit száraz választ. Aztán elhal a beszélgetés. Ha nem a félvérről volna szó akkor akár arra is gondolhatna, hogy a másik nem tud mit mondani, de ahogy kitapasztalta szeret csicseregni a lány. Viszont ha nem akarja elmondani akkor nem erőlteti. Csak nem arról van szó, hogy meg akarta megkóstolni. Aztán mégiscsak el lesz mesélve a történet. A doki nem akad fenn a dolgon. A szegénynegyedben rendelt. Cifrább dolgokat is hallott már amivel egymás vagy a saját egészségüket tette tönkre a jó nép.*
-Aki, olyan bogyót eszik amiről nem tudja, hogy mi, az hülye.
*Ez igaz a gombákra is vagy bármilyen növényre, magokra. Elég csúnya tud lenni egy-egy gombamérgezés. Volt, hogy nem is tudott segíteni a betegnek. Mert nem tudta megfizetni. Mint végül mégiscsak kiderül, arról az Alaver-ről van szó, aki kipróbálta a tegnapi pillangót.*
-Problémás egy alkalmazottnak hangzik.
*Ami, igazából akkor gond ha nem éri meg a fáradtságot. Persze attól is függ mi a munkája. Ha nehezen nélkülözhető akkor többet el lehet neki nézni. Bár annyira nem érdekli a dokit. Ettől függetlenül ha róla szeretne a lány mesélni akkor meghallgatja. Sőt, a másikra vissza-visszatérő zöldek jelzik, hogy oda is figyel. De hirtelen megint valami teljesen új témát hoz fel. Méghozzá úgy, hogy ha eddig nem lettek volna együtt akkor a dokiban felmerülhetett volna, hogy valamit beszedett a lány.*
-Mi?
*Zavarodik össze ő is. Belejutni más álmaiba nem egy olyan képesség amit csak úgy felhoz valaki. Arról nem is beszélve, hogy fagyöngyökbe álmokat tenni se hétköznapi beszélgetésindító. Viszont valami felmerült a másikban. Az előző este nem egyszer látta már a szemében, azt a csillogást mint most. Ettől pedig a kíváncsiság csak elkapja őt is. Nem is hagyná annyiban a dolgot. A másik mögé lépve átkarolná és magához húzná a kékszeműt, hogy a fülébe búgjon.*
-Nekem tetszik ez a szabadság. Mondd csak mi jár az eszedben?
*Akár mi is szívesen belevinné a rosszba a másikat. Úgy néz ki az ilyesmihez mindig van esze.*
*Kapott egy fura kérdést amire adott egy talán kicsit száraz választ. Aztán elhal a beszélgetés. Ha nem a félvérről volna szó akkor akár arra is gondolhatna, hogy a másik nem tud mit mondani, de ahogy kitapasztalta szeret csicseregni a lány. Viszont ha nem akarja elmondani akkor nem erőlteti. Csak nem arról van szó, hogy meg akarta megkóstolni. Aztán mégiscsak el lesz mesélve a történet. A doki nem akad fenn a dolgon. A szegénynegyedben rendelt. Cifrább dolgokat is hallott már amivel egymás vagy a saját egészségüket tette tönkre a jó nép.*
-Aki, olyan bogyót eszik amiről nem tudja, hogy mi, az hülye.
*Ez igaz a gombákra is vagy bármilyen növényre, magokra. Elég csúnya tud lenni egy-egy gombamérgezés. Volt, hogy nem is tudott segíteni a betegnek. Mert nem tudta megfizetni. Mint végül mégiscsak kiderül, arról az Alaver-ről van szó, aki kipróbálta a tegnapi pillangót.*
-Problémás egy alkalmazottnak hangzik.
*Ami, igazából akkor gond ha nem éri meg a fáradtságot. Persze attól is függ mi a munkája. Ha nehezen nélkülözhető akkor többet el lehet neki nézni. Bár annyira nem érdekli a dokit. Ettől függetlenül ha róla szeretne a lány mesélni akkor meghallgatja. Sőt, a másikra vissza-visszatérő zöldek jelzik, hogy oda is figyel. De hirtelen megint valami teljesen új témát hoz fel. Méghozzá úgy, hogy ha eddig nem lettek volna együtt akkor a dokiban felmerülhetett volna, hogy valamit beszedett a lány.*
-Mi?
*Zavarodik össze ő is. Belejutni más álmaiba nem egy olyan képesség amit csak úgy felhoz valaki. Arról nem is beszélve, hogy fagyöngyökbe álmokat tenni se hétköznapi beszélgetésindító. Viszont valami felmerült a másikban. Az előző este nem egyszer látta már a szemében, azt a csillogást mint most. Ettől pedig a kíváncsiság csak elkapja őt is. Nem is hagyná annyiban a dolgot. A másik mögé lépve átkarolná és magához húzná a kékszeműt, hogy a fülébe búgjon.*
-Nekem tetszik ez a szabadság. Mondd csak mi jár az eszedben?
*Akár mi is szívesen belevinné a rosszba a másikat. Úgy néz ki az ilyesmihez mindig van esze.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 21:34:22
Üzenet elküldve: 2024-11-19 21:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mindig issza a másik szavait, de most kissé megijed attól, amit hall. Közelebb is lép a fához, eltűnődik, majd visszanéz a zöldekbe.*
- Értem.
*Mondja el? Ostobának tartaná, ha csak úgy unalomból kérdezne ilyet, vagy csak azért, mert szóval akarja tartani. Elhúzza a száját. Akkor még ostobábbnak hat majd, ha elárulja az igazat. De arra jut, hogyha már minden lépése ugyanoda vezet, akkor inkább él az igazsággal.*
- Nemrég itt próbáltam egy kicsit pihenni. Aztán megjelent egy alak, megzavart. Azt hiszem túlságosan is. Azt hitte, hogy valamilyen gyümölcs én pedig majdnem rávettem, hogy megkóstolja.
*Vonja meg a vállát, majd inkább a derengő fehér gyöngyök felé fordul, ami az ő szemeinek biztos sokkal többet és szebbet ad, mint a zöldeknek.*
- Ő Alaver. Akinek a nevét mutattam a szajha jegyzetei között. Már nekem dolgozik.
*Nem tud felnevetni, mert kissé elönti a bűntudat, hogy csak azért, mert valaki rosszkor lépett felé, majdnem bajba került. Miatta.*
- De ezek szerint majdnem megmérgeztem.
*Rázza meg a fejét, jobb, ha el is megy innen, pedig szívesen megfogná azokat a terméseket megint. De nem kellenek más álmai, elég jó estéje volt, hogy legyen min merengeni.*
- Viszont... *Tűnődik el ismét.* - Én bele tudok jutni más álmaiba. Ha valaki épp itt aludna én pedig megmásítanám, most itt lenne egy fagyöngyben.
*Képtelen ötlet, de azonnal az jut az eszébe, hogy mit tenne a Dokival, ha itt érné az álom. És még mások is láthatnák. Túl sok szabadidőt kapott az elméje, hogy ilyeneken gondolkozzon, de arcáról lerí, hogy valami pajzánságon jár az esze.*
- Na jó, inkább menjünk tovább, nem tesz jót nekem a sok szabadság.
*Mindig issza a másik szavait, de most kissé megijed attól, amit hall. Közelebb is lép a fához, eltűnődik, majd visszanéz a zöldekbe.*
- Értem.
*Mondja el? Ostobának tartaná, ha csak úgy unalomból kérdezne ilyet, vagy csak azért, mert szóval akarja tartani. Elhúzza a száját. Akkor még ostobábbnak hat majd, ha elárulja az igazat. De arra jut, hogyha már minden lépése ugyanoda vezet, akkor inkább él az igazsággal.*
- Nemrég itt próbáltam egy kicsit pihenni. Aztán megjelent egy alak, megzavart. Azt hiszem túlságosan is. Azt hitte, hogy valamilyen gyümölcs én pedig majdnem rávettem, hogy megkóstolja.
*Vonja meg a vállát, majd inkább a derengő fehér gyöngyök felé fordul, ami az ő szemeinek biztos sokkal többet és szebbet ad, mint a zöldeknek.*
- Ő Alaver. Akinek a nevét mutattam a szajha jegyzetei között. Már nekem dolgozik.
*Nem tud felnevetni, mert kissé elönti a bűntudat, hogy csak azért, mert valaki rosszkor lépett felé, majdnem bajba került. Miatta.*
- De ezek szerint majdnem megmérgeztem.
*Rázza meg a fejét, jobb, ha el is megy innen, pedig szívesen megfogná azokat a terméseket megint. De nem kellenek más álmai, elég jó estéje volt, hogy legyen min merengeni.*
- Viszont... *Tűnődik el ismét.* - Én bele tudok jutni más álmaiba. Ha valaki épp itt aludna én pedig megmásítanám, most itt lenne egy fagyöngyben.
*Képtelen ötlet, de azonnal az jut az eszébe, hogy mit tenne a Dokival, ha itt érné az álom. És még mások is láthatnák. Túl sok szabadidőt kapott az elméje, hogy ilyeneken gondolkozzon, de arcáról lerí, hogy valami pajzánságon jár az esze.*
- Na jó, inkább menjünk tovább, nem tesz jót nekem a sok szabadság.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096