Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:30:27
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:30:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* A választ hallva halkan felkuncog, mielőtt a tolvajra nézne tettetett hitetlenkedő pillantással. *
- Pedig határozottan emlékszem, hogy más alakja volt. De abban igazat adok, hogy azt is csak te tudod kinyitni. Bár nem biztos, hogy Eeyr hívői örülnének, ha abban is nekik gyűjtenénk. * Nevet fel jóízűen, pedig annyira nem is volt vicces. Láthatóan próbálja eltréfálni a templom és az átok dolgát, még ha annyira nem is sikerül.
Ezen viszont sokat javít Ysanee, ahogy játékosan a combjára tévednek ujjai, és szavainak kétértelműségén kezd gondolkodni a bárd. Nem tudja, hogy Ysanee direkt fogalmazott így, vagy szerencsés véletlen. De nem is tud nagyon elmélyedni ebben, hiszen éppen tervezgetnek, ami sokkal fontosabb (nem). *
- Valamilyen Orthus. Gazdag kereskedők, de nem igazi nemesek. Szerintem ők szívesen áldoznának azért, hogy jobb megítélésük legyen. Vagyis, ő, mert ha jól tudom, se felesége, se gyereke. * Gondolkodik hangosan, ahogy próbálja összeszedni, hogy mi mindent hallott az utóbbi időben, ami hasznos lehet. *
- Én azt gondolom, hogy ha a büszkeségére próbálunk meg hatni, az segíteni fog. * Zárja le az összefoglalót, jelezve, hogy több minden nem jut hirtelen eszébe. Nem is kell, mert inkább a csillagokat szemlélik, miközben közelebb kerül hozzá kedvese, érzi a testéből érkező meleget, miközben ő is oldalra dönti a fejét, hogy egymásra nézhessenek. Nagyon közel vannak, szinte összeér az orruk. *
- Én szívesen hallgatom az énekedet, de nem bánom, ha megtartod csak nekem. Bár most elég üres a tisztás, nyugodtan kiengedheted a hangod. * Vigyorog, ahogy oldalra fordul, és a nő felé nyúl. Megpróbálja magához húzni, és újra megcsókolni. Ezúttal nem akarja hagyni, hogy ismét elhúzódjon tőle, viszont emlékszik arra is, amit korábban mondott neki a tolvaj. Éppen ezért először az ő dolgát próbálja meg elintézni, mielőtt rátérne a sajátjára. És ha Ysanee emlékszik rá, akkor tudja, hogy a mélységi nem csak éneklésre szereti használni a nyelvét. *
* A választ hallva halkan felkuncog, mielőtt a tolvajra nézne tettetett hitetlenkedő pillantással. *
- Pedig határozottan emlékszem, hogy más alakja volt. De abban igazat adok, hogy azt is csak te tudod kinyitni. Bár nem biztos, hogy Eeyr hívői örülnének, ha abban is nekik gyűjtenénk. * Nevet fel jóízűen, pedig annyira nem is volt vicces. Láthatóan próbálja eltréfálni a templom és az átok dolgát, még ha annyira nem is sikerül.
Ezen viszont sokat javít Ysanee, ahogy játékosan a combjára tévednek ujjai, és szavainak kétértelműségén kezd gondolkodni a bárd. Nem tudja, hogy Ysanee direkt fogalmazott így, vagy szerencsés véletlen. De nem is tud nagyon elmélyedni ebben, hiszen éppen tervezgetnek, ami sokkal fontosabb (nem). *
- Valamilyen Orthus. Gazdag kereskedők, de nem igazi nemesek. Szerintem ők szívesen áldoznának azért, hogy jobb megítélésük legyen. Vagyis, ő, mert ha jól tudom, se felesége, se gyereke. * Gondolkodik hangosan, ahogy próbálja összeszedni, hogy mi mindent hallott az utóbbi időben, ami hasznos lehet. *
- Én azt gondolom, hogy ha a büszkeségére próbálunk meg hatni, az segíteni fog. * Zárja le az összefoglalót, jelezve, hogy több minden nem jut hirtelen eszébe. Nem is kell, mert inkább a csillagokat szemlélik, miközben közelebb kerül hozzá kedvese, érzi a testéből érkező meleget, miközben ő is oldalra dönti a fejét, hogy egymásra nézhessenek. Nagyon közel vannak, szinte összeér az orruk. *
- Én szívesen hallgatom az énekedet, de nem bánom, ha megtartod csak nekem. Bár most elég üres a tisztás, nyugodtan kiengedheted a hangod. * Vigyorog, ahogy oldalra fordul, és a nő felé nyúl. Megpróbálja magához húzni, és újra megcsókolni. Ezúttal nem akarja hagyni, hogy ismét elhúzódjon tőle, viszont emlékszik arra is, amit korábban mondott neki a tolvaj. Éppen ezért először az ő dolgát próbálja meg elintézni, mielőtt rátérne a sajátjára. És ha Ysanee emlékszik rá, akkor tudja, hogy a mélységi nem csak éneklésre szereti használni a nyelvét. *
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:03:19
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:03:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Ysanee ugyan nem most jött arról a bizonyos falvédőről, s általában főleg a pajzán utalások nem fognak ki rajta, most azonban elsőre teljesen naivan elsikkad a mélységi szavai felett. Talán az alkohol tompítja valamelyest egyébként éles eszét, de csak a pénzesláda emlegetésére húzza össze értetlenül szemöldökét, majd mosolyodik el a felismerésem. Tagadhatatlanul kedvére való a pimasz kacérkodás.*
- Tudod Cale, az én szelencém és a pénzes ládikám nem is különböznek annyira. *dörzsöli meg állát filozofikusan az égre sandítva, majd kékjei hamarosan a szürkéket keresik, hogy azt a szokásosan bosszantó, ártatlan ábrázatot ölthesse magára.* - Nem nyílnak például akárkinek... *pocsékul előadott műsajnálata közben keze gyengéden simít végig a férfi combján, egy óvatlan pillanatra álnokul markol egyet rajta, de máris könnyed cirógatássá szelídülve húzza elkallódott kacsóját vissza magához.* - Legyen, akkor előbb az én dolgomat intézzük, aztán a tiédet.
*Úgy tűnik a nagyobb artheniori nemesi családok felkutatását illetően a bárddal el véleményen osztoznak. Megerősíti hát abban őt, hogy a pöffeszkedő elfeket és mélységieket egyelőre - ha nem is végleg de - hanyagolják, s sokkalta inkább érdemes az újgazdag réteghez fordulniuk, akik feltöltötték az utóbbi időkben a selyemrévi kúriákat. Általában Ysanee szereti magát kifejezetten jártasnak gondolni az artheniori közéletben, az utóbbi időkben elvesztette érdeklődését a városban folyó ügyek iránt. Sajnos emiatt fogalma sincsen, kiről is beszélhet Cale, ezt pedig nem is szándékszik véka alá rejteni.*
- Prefektus? *egyszerűen csak valamiféle nevet vár, netán valami ismert cselekedetet, ami hozzá köthető. Annyi bizonyos, hogy nem sokat koptatott titulus ez a pegazusi berkekben.
Iszik még egy korty bort, majd maga is hanyatt vágja magát a nyirkos fűben, tekintetét a tiszta égre szegezi. Megannyi csillagot fedezhet fel az ember így, kissé távolabb a város fényeitől - nem is érti miért nem járt ki ide gyakrabban.*
- Kezdjük akkor a Selyemréven *leheletnyit közelebb húzódik a másikhoz majd rápillant* - De azt hiszem a siker érdekében jobb, ha nem éneklek... bár lehet már azért is fizetnének, hogy abbahagyjam. *kuncogja el magát halkan.*
*Ysanee ugyan nem most jött arról a bizonyos falvédőről, s általában főleg a pajzán utalások nem fognak ki rajta, most azonban elsőre teljesen naivan elsikkad a mélységi szavai felett. Talán az alkohol tompítja valamelyest egyébként éles eszét, de csak a pénzesláda emlegetésére húzza össze értetlenül szemöldökét, majd mosolyodik el a felismerésem. Tagadhatatlanul kedvére való a pimasz kacérkodás.*
- Tudod Cale, az én szelencém és a pénzes ládikám nem is különböznek annyira. *dörzsöli meg állát filozofikusan az égre sandítva, majd kékjei hamarosan a szürkéket keresik, hogy azt a szokásosan bosszantó, ártatlan ábrázatot ölthesse magára.* - Nem nyílnak például akárkinek... *pocsékul előadott műsajnálata közben keze gyengéden simít végig a férfi combján, egy óvatlan pillanatra álnokul markol egyet rajta, de máris könnyed cirógatássá szelídülve húzza elkallódott kacsóját vissza magához.* - Legyen, akkor előbb az én dolgomat intézzük, aztán a tiédet.
*Úgy tűnik a nagyobb artheniori nemesi családok felkutatását illetően a bárddal el véleményen osztoznak. Megerősíti hát abban őt, hogy a pöffeszkedő elfeket és mélységieket egyelőre - ha nem is végleg de - hanyagolják, s sokkalta inkább érdemes az újgazdag réteghez fordulniuk, akik feltöltötték az utóbbi időkben a selyemrévi kúriákat. Általában Ysanee szereti magát kifejezetten jártasnak gondolni az artheniori közéletben, az utóbbi időkben elvesztette érdeklődését a városban folyó ügyek iránt. Sajnos emiatt fogalma sincsen, kiről is beszélhet Cale, ezt pedig nem is szándékszik véka alá rejteni.*
- Prefektus? *egyszerűen csak valamiféle nevet vár, netán valami ismert cselekedetet, ami hozzá köthető. Annyi bizonyos, hogy nem sokat koptatott titulus ez a pegazusi berkekben.
Iszik még egy korty bort, majd maga is hanyatt vágja magát a nyirkos fűben, tekintetét a tiszta égre szegezi. Megannyi csillagot fedezhet fel az ember így, kissé távolabb a város fényeitől - nem is érti miért nem járt ki ide gyakrabban.*
- Kezdjük akkor a Selyemréven *leheletnyit közelebb húzódik a másikhoz majd rápillant* - De azt hiszem a siker érdekében jobb, ha nem éneklek... bár lehet már azért is fizetnének, hogy abbahagyjam. *kuncogja el magát halkan.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:39:38
Üzenet elküldve: 2025-09-19 16:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A tisztás egy rejtett pontján üldögél, messze a fák takarásában. Talán már nem is annyira a tisztáshoz tartozik ez a hely, mint a külső területekhez, de Samryn még a város részének tekinti. Azon gondolkodik, hogy most, hogy körözött bűnöző lett, vajon visszamenjen, vagy inkább húzza meg magát a kikötőben. Mindkettő mellett érvek hosszú sora szól, úgyhogy inkább hanyatt dől, és lehunyja szemét. Nem szeret nehéz döntéseket hozni, és ha alszik, akkor annyival később kell meghozza. Persze igazából nem jön álom a szemére, csak úgy csinál, és addig is igyekszik elcsitítani a fejében tomboló gondolatokat. *
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:05:19
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:05:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Ha Ysa sóvárgó pillantásokra vágyik, akkor abból most annyi jut ki neki, hogy eltehet belőle télire is. A bárd meg se próbálja leplezni, hogy mennyire kívánja a nőt, hiszen ahogy mondta, neki se jutott ki túl sok lepedőakrobatika amióta elváltak egymástól. Persze nagy fiú, és tudja kezelni az ilyen fajta vágyait, de az mégse ugyan az, mint elveszni valakinek az ölelő karjai között. És most bizony elveszne nagyon szívesen, ezért is olyan szomorú, hogy ennyire büszkék mind a ketten, és nem vallják be egyszerűen, hogy mit szeretnének. Bár, igaz ami igaz, a mélységi már megtette néhányszor. *
- A holnap jól hangzik. * Bólint, majd megcsóválja a fejét. * Igazából, felesleges. Először úgyis a te szelencédet kell megtöltsük. Jó alaposan, és jó sok mindennel. Az is lehet, hogy éjszakába nyúlóan. Meg aztán ott van a pénzes ládád is. Szerintem jobb, hogyha először letudjuk a te részed, és utána kérek én is kegyelmet. Különben csak elvenné a fókuszt arról, hogy megígértem, neked segítek először.
* Foglalja össze, hogy mit gondol végül is. Persze a szeme azért hamiskásan csillog, főleg amikor a szelencéről beszél, de utána egyértelműen komolyan gondolja, amit mond. Bár, az előtte lévő részt is. *
- Örülök, hogy tetszik. * Vigyorog a mélységi, majd a felvetett ötleten gondolkodik. * Én a Sayqueves családot hagynám a végére. Az ő nevük elég erős, hogy másoknak bedobva kicsikarjunk belőlük pénzt, de őket nem lesz olyan könnyű rávenni az adakozásra. Bár azt mondják, hogy megkerült az egyik Sayqueves lány, aki nem olyan elmés. Talán vele kezdeném, és csak utána fordulnék a testvéréhez. A Dwirinthalenekkel nem próbálkoznék, feleslegesnek tűnik. Viszont van valami nemes Selyemrévben, aki talán hasznunkra lehet. Prefektus, vagy micsoda. Ő biztos sokat ad a hírnevére. * Gondolkodik hangosan, hanyatt fekve a fűben, és az égre szegezve tekintetét. *
- Ha nem csak egy ládánk lenne, akkor ketté szakadhatnánk, hogy több nemesnél próbálkozzunk egyszerre, így viszont döntenünk kell, hogy kihez megyünk előbb. De én biztos, hogy Selyemrévben próbálkoznék először. Aztán ha nem járunk sikerrel, még mindig ott a pegazus, és a főtér. Énekelhetek Eeyrt éltető dalokat, hogy az asszonyok megkönnyezzék, és megajándékozzanak minket.
* Ha Ysa sóvárgó pillantásokra vágyik, akkor abból most annyi jut ki neki, hogy eltehet belőle télire is. A bárd meg se próbálja leplezni, hogy mennyire kívánja a nőt, hiszen ahogy mondta, neki se jutott ki túl sok lepedőakrobatika amióta elváltak egymástól. Persze nagy fiú, és tudja kezelni az ilyen fajta vágyait, de az mégse ugyan az, mint elveszni valakinek az ölelő karjai között. És most bizony elveszne nagyon szívesen, ezért is olyan szomorú, hogy ennyire büszkék mind a ketten, és nem vallják be egyszerűen, hogy mit szeretnének. Bár, igaz ami igaz, a mélységi már megtette néhányszor. *
- A holnap jól hangzik. * Bólint, majd megcsóválja a fejét. * Igazából, felesleges. Először úgyis a te szelencédet kell megtöltsük. Jó alaposan, és jó sok mindennel. Az is lehet, hogy éjszakába nyúlóan. Meg aztán ott van a pénzes ládád is. Szerintem jobb, hogyha először letudjuk a te részed, és utána kérek én is kegyelmet. Különben csak elvenné a fókuszt arról, hogy megígértem, neked segítek először.
* Foglalja össze, hogy mit gondol végül is. Persze a szeme azért hamiskásan csillog, főleg amikor a szelencéről beszél, de utána egyértelműen komolyan gondolja, amit mond. Bár, az előtte lévő részt is. *
- Örülök, hogy tetszik. * Vigyorog a mélységi, majd a felvetett ötleten gondolkodik. * Én a Sayqueves családot hagynám a végére. Az ő nevük elég erős, hogy másoknak bedobva kicsikarjunk belőlük pénzt, de őket nem lesz olyan könnyű rávenni az adakozásra. Bár azt mondják, hogy megkerült az egyik Sayqueves lány, aki nem olyan elmés. Talán vele kezdeném, és csak utána fordulnék a testvéréhez. A Dwirinthalenekkel nem próbálkoznék, feleslegesnek tűnik. Viszont van valami nemes Selyemrévben, aki talán hasznunkra lehet. Prefektus, vagy micsoda. Ő biztos sokat ad a hírnevére. * Gondolkodik hangosan, hanyatt fekve a fűben, és az égre szegezve tekintetét. *
- Ha nem csak egy ládánk lenne, akkor ketté szakadhatnánk, hogy több nemesnél próbálkozzunk egyszerre, így viszont döntenünk kell, hogy kihez megyünk előbb. De én biztos, hogy Selyemrévben próbálkoznék először. Aztán ha nem járunk sikerrel, még mindig ott a pegazus, és a főtér. Énekelhetek Eeyrt éltető dalokat, hogy az asszonyok megkönnyezzék, és megajándékozzanak minket.
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-16 07:27:44
Üzenet elküldve: 2025-09-16 07:27:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*A férfi próbál kizökkenni a múlt árnyékából. Szemeivel körbejár a tisztáson, mintha a bokrok között is választ keresne. Egy pillanatra megáll, lehajtja a fejét, mintha ismét emléket idézne fel, majd újra a fiatalokra néz.*
-Sokféle baj érhet egy fiút. Elcsábíthatja a kalandvágy, a félelem, vagy egyszerűen csak a kíváncsiság. Túl kevés az információ. Bízzunk benne, hogy a városban van még. * Karját mellkasán összefonja, hangja elmélyül.*
-Én már láttam ilyet. Amikor valaki úgy indul útnak, hogy nem mondja meg senkinek. És legtöbbször nem jó dolog hajtja. *Egy pillanatra elhallgat, majd közelebb lép Ciliához és Luuhoz. Szemeiben a saját múltjának fájdalma csillan meg, és kimondatlanul is ott lebeg előtte. Nem engedheti, hogy egy ártatlan gyermek tűnjön el nyomtalanul. A menyétről nem tud, sőt a szabályokról sem. Új dolgozó az árvaházban, így ebbe a helyzetbe is csak belecsöppent. De Trevorn amúgy sem az a szabálykövető típus. Az élet védelme érdekében minden szabályt át lehet hágni. Ez lenne most a legkisebb probléma. Luu úrfi említ egy lehetséges helyet, és már indulnak is tovább. A férfi követi a fiatalokat azzal a tudattal, hogy ha ott sem találják, a remény ismét halványul egy kicsit. Trevorn bármennyire is idegen a két fiatal számára, már most ragaszkodik hozzájuk, mintha a saját gyerekei lennének. Sőt, az eltűnt fiú iránt is csak az aggodalom ébred benne. A túl sok gonoszságot látott már életében, ezért minden apró dolgot tud értékelni. Viszont az emberi kapcsolatok és az összetartás azok, amelyek számára a legfontosabbak.*
-Mutassa az utat, Luu úrfi! Követem magukat!
*A férfi próbál kizökkenni a múlt árnyékából. Szemeivel körbejár a tisztáson, mintha a bokrok között is választ keresne. Egy pillanatra megáll, lehajtja a fejét, mintha ismét emléket idézne fel, majd újra a fiatalokra néz.*
-Sokféle baj érhet egy fiút. Elcsábíthatja a kalandvágy, a félelem, vagy egyszerűen csak a kíváncsiság. Túl kevés az információ. Bízzunk benne, hogy a városban van még. * Karját mellkasán összefonja, hangja elmélyül.*
-Én már láttam ilyet. Amikor valaki úgy indul útnak, hogy nem mondja meg senkinek. És legtöbbször nem jó dolog hajtja. *Egy pillanatra elhallgat, majd közelebb lép Ciliához és Luuhoz. Szemeiben a saját múltjának fájdalma csillan meg, és kimondatlanul is ott lebeg előtte. Nem engedheti, hogy egy ártatlan gyermek tűnjön el nyomtalanul. A menyétről nem tud, sőt a szabályokról sem. Új dolgozó az árvaházban, így ebbe a helyzetbe is csak belecsöppent. De Trevorn amúgy sem az a szabálykövető típus. Az élet védelme érdekében minden szabályt át lehet hágni. Ez lenne most a legkisebb probléma. Luu úrfi említ egy lehetséges helyet, és már indulnak is tovább. A férfi követi a fiatalokat azzal a tudattal, hogy ha ott sem találják, a remény ismét halványul egy kicsit. Trevorn bármennyire is idegen a két fiatal számára, már most ragaszkodik hozzájuk, mintha a saját gyerekei lennének. Sőt, az eltűnt fiú iránt is csak az aggodalom ébred benne. A túl sok gonoszságot látott már életében, ezért minden apró dolgot tud értékelni. Viszont az emberi kapcsolatok és az összetartás azok, amelyek számára a legfontosabbak.*
-Mutassa az utat, Luu úrfi! Követem magukat!
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-15 17:34:46
Üzenet elküldve: 2025-09-15 17:34:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Trevorn úgy áll mellettük mint egy bátor, tettre kész óriás. Cilia különösen örvend ennek. Mert így abban a tudatban tudja keresni kis hercegét, hogy nem fog semmi bántódásuk esni. Ha pedig el kellene cipelni Trylnort, akkor sem maradna alul.
Cilia felvázolta aggodalmasan a helyzetüket. És a férfiak pedig célratörően kezdenek is bele a helyzet megoldására. Ő csak forog ide, oda. Hol Luu, hol Trevorn irányába.*
- Igen elvitte.
*Erősíti meg válaszát Luunak, miszerint Trylnor magával vitte azt a kevés dolgát is ami volt neki. A menyéttel együtt.*
- Én láttam őt a reggel, de nem viselkedett furán. Amikor hazajöttem a sétából már nem volt otthon, és nem is jött haza.
*Teszi hozzá az ő részét is Trevorn kérdéséhez. Ha szerintem minden részlet számít. Valóban ő látta Trylnort a reggel. Együtt ébredtek és reggeliztek. De mindketten mentek a maguk dolgára mint általában. A kutyasétáltatás után tűnt nyoma. Szóval valaminek történnie kellett a mai nap ami miatt hercege nem tért haza. Cilia meg van győződve arról, valami baleset történhetett. Eszébe sem jut, az az ártatlan ölelés amit Luutól kapott a délután folyamán. Mert az nem jelentett annál többet. Legalább is már így érez eziránt. Nem is sejtve, hogy azok az érzelmek pusztán háttérbe szorultak, Trylnor iránt érzett aggodalma miatt. Mert bizony a vékony barna hajú fiúcska a szíve csücske, bármi is történjen. Luu újbóli kérdésén felhúzza a szemöldökét ijedten. Mert ő maga sem beszélt erről Trevornak. A kis menyét titkát nem akarta elkotyogni. Bár jelen pillanatban, nem érdekli őt. Inkább kapjon ezért büntetést mintsem valami baja legyen Trylnornak.*
- Igen. Vele van.
*Ettől függetlenül ha Trevorn nem kérdez rá, ennyiben hagyja. Luunak küld egy apró de annál fájdalmasabb mosolyt annak megnyugtatására. Rá is fog a kezére egy pillanatra.*
- Úgy legyen.
*Válaszolja félőn. Majd hagyja is magát vezetni kézen fogva. Lábait szedi, hogy Luurien mutassa nekik az irányt.*
*Trevorn úgy áll mellettük mint egy bátor, tettre kész óriás. Cilia különösen örvend ennek. Mert így abban a tudatban tudja keresni kis hercegét, hogy nem fog semmi bántódásuk esni. Ha pedig el kellene cipelni Trylnort, akkor sem maradna alul.
Cilia felvázolta aggodalmasan a helyzetüket. És a férfiak pedig célratörően kezdenek is bele a helyzet megoldására. Ő csak forog ide, oda. Hol Luu, hol Trevorn irányába.*
- Igen elvitte.
*Erősíti meg válaszát Luunak, miszerint Trylnor magával vitte azt a kevés dolgát is ami volt neki. A menyéttel együtt.*
- Én láttam őt a reggel, de nem viselkedett furán. Amikor hazajöttem a sétából már nem volt otthon, és nem is jött haza.
*Teszi hozzá az ő részét is Trevorn kérdéséhez. Ha szerintem minden részlet számít. Valóban ő látta Trylnort a reggel. Együtt ébredtek és reggeliztek. De mindketten mentek a maguk dolgára mint általában. A kutyasétáltatás után tűnt nyoma. Szóval valaminek történnie kellett a mai nap ami miatt hercege nem tért haza. Cilia meg van győződve arról, valami baleset történhetett. Eszébe sem jut, az az ártatlan ölelés amit Luutól kapott a délután folyamán. Mert az nem jelentett annál többet. Legalább is már így érez eziránt. Nem is sejtve, hogy azok az érzelmek pusztán háttérbe szorultak, Trylnor iránt érzett aggodalma miatt. Mert bizony a vékony barna hajú fiúcska a szíve csücske, bármi is történjen. Luu újbóli kérdésén felhúzza a szemöldökét ijedten. Mert ő maga sem beszélt erről Trevornak. A kis menyét titkát nem akarta elkotyogni. Bár jelen pillanatban, nem érdekli őt. Inkább kapjon ezért büntetést mintsem valami baja legyen Trylnornak.*
- Igen. Vele van.
*Ettől függetlenül ha Trevorn nem kérdez rá, ennyiben hagyja. Luunak küld egy apró de annál fájdalmasabb mosolyt annak megnyugtatására. Rá is fog a kezére egy pillanatra.*
- Úgy legyen.
*Válaszolja félőn. Majd hagyja is magát vezetni kézen fogva. Lábait szedi, hogy Luurien mutassa nekik az irányt.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-15 17:27:05
Üzenet elküldve: 2025-09-15 17:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*A vágyak korbácsolására irányuló hergelés - már a mélységi számára is teljesen egyértelmű - bizony szándékos. Egy része valóban kicsinyes hatalmi játszma, illetve jelentéktelen büntetés a magányos hatokért, bár nehezen tudja elképzelni, hogy a férfinak nincs kedvére az elnyújtott évődés. Másik része kissé megtiport önbizalmának szól, mely igencsak kiéhezett a figyelemre az egyedül töltött idők során. Persze sose volt szüksége arra, hogy különösebben megerőltesse magát néhány bókért cserébe, de egészen más a helyzet, ha az olyan embertől érkezik, aki ténylegesen érdekli is őt. Szavak se kellenek hozzá, a vágyakozó szürke pillantások többet érnek most a sokat koptatott bájolgásnál.*
- Akár holnap is visszamehetünk, ha szeretnéd.
*Nem vesz igénybe túl sok időt, s hacsak reggelre nem szívódik fel a mélységi az arannyal együtt, akkor igazából az övék a világ összes ideje.
Látványosan elgondolkodik a mélységi ötletén, ami az adománygyűjtést illeti. Nem az a fajta, akinek lyukat kellene beszélni a hasába, hogy hazudjon, elvégre lényegében évek óta ebből él, s végtére is ezért töltött hosszú hatokat a Krenkataurban. Visszatartja ez esetleg attól, hogy nemeseknek hazudjon, ahogy fénykorában? Ó, bizony egy cseppet sem. Szeretné azt állítani, hogy élete során csupán gazdagokat kopasztott meg, de ez közel sem lenne igaz, a szükség ugyanis sajnálatos módon nagy úr. Azonban örömét kizárólag a tehetősektől való lopásban lelte.
Néhány pillanat után csak elmosolyodik, csillogó kékjei arról árulkodnak, hogy kissé talán le is nyűgözi a férfi elmésen gaz ötlete.*
- Azt kell mondjam Cale, hogy ez nem is olyan rossz terv. *tekintetével közben a másik pohárka bort keresi, de nem is olyan egyszerű meglelni a sötétben* - Kiket keressünk fel először? *meglelve a kupát egy nyeletnyi bor segíti a morfondírozást* - A város környékén azt beszélik akadnak még Sayquevesek, róluk úgy hallottam, hogy Eeyrnek áldoznak. Kétséges azonban számomra, hogy mennyire fogadnának tárt karokkal egy mélységit... *kissé lemondóan felsóhajt, de nem úgy tűnik, mintha sokáig tűnődne ezen* - A Dwirinthaleneket ez valószínűleg nem zavarná, de korábban valami gonosz pókistenben hittek, meglepne, ha végül épp a Hetedik hitére tértek volna át.
*Nagyjából ezzel a régi nagy nemesi házakat ki is lőtték, de számtalan új nemes vásárolt mostanság házat a Selyemrévben, nem hinné, hogy tartaniuk kell attól, hogy teljesen hoppon maradnak.*
- Hol kellene kezdeni? Kopogtassunk be minden selyemrévi kúriába?
*A vágyak korbácsolására irányuló hergelés - már a mélységi számára is teljesen egyértelmű - bizony szándékos. Egy része valóban kicsinyes hatalmi játszma, illetve jelentéktelen büntetés a magányos hatokért, bár nehezen tudja elképzelni, hogy a férfinak nincs kedvére az elnyújtott évődés. Másik része kissé megtiport önbizalmának szól, mely igencsak kiéhezett a figyelemre az egyedül töltött idők során. Persze sose volt szüksége arra, hogy különösebben megerőltesse magát néhány bókért cserébe, de egészen más a helyzet, ha az olyan embertől érkezik, aki ténylegesen érdekli is őt. Szavak se kellenek hozzá, a vágyakozó szürke pillantások többet érnek most a sokat koptatott bájolgásnál.*
- Akár holnap is visszamehetünk, ha szeretnéd.
*Nem vesz igénybe túl sok időt, s hacsak reggelre nem szívódik fel a mélységi az arannyal együtt, akkor igazából az övék a világ összes ideje.
Látványosan elgondolkodik a mélységi ötletén, ami az adománygyűjtést illeti. Nem az a fajta, akinek lyukat kellene beszélni a hasába, hogy hazudjon, elvégre lényegében évek óta ebből él, s végtére is ezért töltött hosszú hatokat a Krenkataurban. Visszatartja ez esetleg attól, hogy nemeseknek hazudjon, ahogy fénykorában? Ó, bizony egy cseppet sem. Szeretné azt állítani, hogy élete során csupán gazdagokat kopasztott meg, de ez közel sem lenne igaz, a szükség ugyanis sajnálatos módon nagy úr. Azonban örömét kizárólag a tehetősektől való lopásban lelte.
Néhány pillanat után csak elmosolyodik, csillogó kékjei arról árulkodnak, hogy kissé talán le is nyűgözi a férfi elmésen gaz ötlete.*
- Azt kell mondjam Cale, hogy ez nem is olyan rossz terv. *tekintetével közben a másik pohárka bort keresi, de nem is olyan egyszerű meglelni a sötétben* - Kiket keressünk fel először? *meglelve a kupát egy nyeletnyi bor segíti a morfondírozást* - A város környékén azt beszélik akadnak még Sayquevesek, róluk úgy hallottam, hogy Eeyrnek áldoznak. Kétséges azonban számomra, hogy mennyire fogadnának tárt karokkal egy mélységit... *kissé lemondóan felsóhajt, de nem úgy tűnik, mintha sokáig tűnődne ezen* - A Dwirinthaleneket ez valószínűleg nem zavarná, de korábban valami gonosz pókistenben hittek, meglepne, ha végül épp a Hetedik hitére tértek volna át.
*Nagyjából ezzel a régi nagy nemesi házakat ki is lőtték, de számtalan új nemes vásárolt mostanság házat a Selyemrévben, nem hinné, hogy tartaniuk kell attól, hogy teljesen hoppon maradnak.*
- Hol kellene kezdeni? Kopogtassunk be minden selyemrévi kúriába?
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-15 10:59:54
Üzenet elküldve: 2025-09-15 10:59:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Miután elköszön élete szerelmétől, újra a tisztáson találja magát. Maga sem érti, hogy került ide vissza, de olyan jó kedve van, hogy nem is érdekli. Énekelni támad kedve, és mivel egyedül van, ki is engedi mély, kellemes baritonját. *
- Az előbb szeretkeztem,
És nagyon élveztem,
amikor hagyta, hogy
a péniszem bele tegyem.
Nem is értem miért,
mit látott bennem,
de attól még élveztem,
később újra megteszem.
Először fura volt,
amikor megfogott,
de aztán simogatott
és egyből jobb volt.
Magamnak is csináltam már
de sose élveztem annyira, bár
tény hogy a markom érdesebb
és az ujjaim vége is érdesebb
az ő bőre puha volt, de tényleg
Azt akarom hogy ő csinálja végleg.
Az előbb szeretkeztem,
És nagyon élveztem,
amikor hagyta, hogy
a péniszem bele tegyem.
* Éneklés közben táncra perdül, széttárt karokkal forog körbe körbe a tisztáson, egy pillanatra önfeledten csak magának és a pillanatnak él, még Artheniort is elfelejti. A bűnüldözés várhat kicsit. *
- Amikor lehúzott a földre,
féltem piszkos lesz a térdem
de aztán hozzá ért a testem
és nem érdekelt semmi sem.
Az ujjamon érzem az illatát
Azóta, hogy fogdostam a virágát.
Ha megtalálom az apját végre
Megkérem a kezét, és lesz feleségem.
Az előbb szeretkeztem,
És nagyon élveztem,
amikor hagyta, hogy
a péniszem bele tegyem.
- Az előbb szeretkeztem,
És nagyon élveztem,
amikor hagyta, hogy
a péniszem bele tegyem.
Nem is értem miért,
mit látott bennem,
de attól még élveztem,
később újra megteszem.
Először fura volt,
amikor megfogott,
de aztán simogatott
és egyből jobb volt.
Magamnak is csináltam már
de sose élveztem annyira, bár
tény hogy a markom érdesebb
és az ujjaim vége is érdesebb
az ő bőre puha volt, de tényleg
Azt akarom hogy ő csinálja végleg.
Az előbb szeretkeztem,
És nagyon élveztem,
amikor hagyta, hogy
a péniszem bele tegyem.
* Éneklés közben táncra perdül, széttárt karokkal forog körbe körbe a tisztáson, egy pillanatra önfeledten csak magának és a pillanatnak él, még Artheniort is elfelejti. A bűnüldözés várhat kicsit. *
- Amikor lehúzott a földre,
féltem piszkos lesz a térdem
de aztán hozzá ért a testem
és nem érdekelt semmi sem.
Az ujjamon érzem az illatát
Azóta, hogy fogdostam a virágát.
Ha megtalálom az apját végre
Megkérem a kezét, és lesz feleségem.
Az előbb szeretkeztem,
És nagyon élveztem,
amikor hagyta, hogy
a péniszem bele tegyem.
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-15 10:30:55
Üzenet elküldve: 2025-09-15 10:30:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Ha felverik álmából az embert, nem éppen szelíd az első megmozdulása. Szerencsére most mire odaér Szikrához, már elpárolog a mérge, sőt, a szőke elf lánykát nézve inkább aggódni kezd elsőre. De nem az a típus, aki azonnal kitalál valamit, hanem rákérdez, és főleg az új ismeretlen férfit nézegeti, hátha mégis ismeri. Gyorsan kiderül, hogy téved és talán még sosem látta ilyen riadtnak Szikrát. ~Baj van.~*
- Itt nem járt. Elvitte a cuccait? *Felhúzza a szemöldökét, mert nem emlékszik, hogy Trylnornak lett volna ilyen terve most. Bár az is igaz, hogy az akasztás után nem igazán volt jó barát ő sem, persze hallgatta amiket mások mondanak, de nemigen jutott el hozzá, mintha kikerülték volna a szavak. Kivéve ha sokszor rászóltak, akkor mozgott, mint egy szekér, amit húznak. Végül kiderül az új ezermester kiléte. Mielőtt feltehetné a kérdéseit, őt dobálják meg vele. Igaz, ő is elkezdett aggódni Trylnor miatt, de nem annyira, mint a másik kettő, vagy inkább Szikra. Tudja jól, hogy Trylnor nem elveszett srác, számtalanszor kerültek ők már őrült helyzetekbe, ahonnan megmenekültek. Nem olyan könnyű őt elkapni, ha nem akarja. A haját kezdi túrva vakargatni, amíg gondolkodik, hogy hol lehet a komája.*
- Trylnort utoljára az árvaházban láttam három nappal ezelőtt, Trevorn bácsi. *Mondja talán egy kicsit szemtelenül, miközben tovább gondolkodik és némileg megkomolyodik, amíg a lányra néz.*
- Nézzük meg a köcsögösnél, ott régebben sokat aludt. A piacon van még pár búvóhely, esetleg a Pegazus közelében. Van fogalmad róla, hogy miért ment el? A kis... pajtása is vele tartott? *Kérdez rá úgy, hogy Trevorn ne érthesse miről, vagy kiről beszél, mert elvileg nem lehetne ott a görény. Legalábbis Tryl mindig azt mondta és rejtegette. Végül Szikra vállára teszi a kezét nyugtatólag, ahogy pár órával ezelőtt tette, akkor ez bevált.*
- Meglesz, ne aggódj! *Ennél azonban többet nem mondd, mert hamis reményeket sem akar táplálni a lányba. De nagyon furcsának tartja az esetet, nem is érti egészen. ~Remélem nem az én hibám!~*
- Menjünk! *Szól a férfire, és végighúzza a kezét Deres fején. Elkapja Szikra kezét és húzni kezdi, hátha nem akar elindulni magától aggodalmában. A félelem bárkit megbéníthat, ő meg nem kockáztathat ilyesmit. Abba nem gondol bele, hogy Szikra kijött idáig, akkor nem igazán félhet.*
*Ha felverik álmából az embert, nem éppen szelíd az első megmozdulása. Szerencsére most mire odaér Szikrához, már elpárolog a mérge, sőt, a szőke elf lánykát nézve inkább aggódni kezd elsőre. De nem az a típus, aki azonnal kitalál valamit, hanem rákérdez, és főleg az új ismeretlen férfit nézegeti, hátha mégis ismeri. Gyorsan kiderül, hogy téved és talán még sosem látta ilyen riadtnak Szikrát. ~Baj van.~*
- Itt nem járt. Elvitte a cuccait? *Felhúzza a szemöldökét, mert nem emlékszik, hogy Trylnornak lett volna ilyen terve most. Bár az is igaz, hogy az akasztás után nem igazán volt jó barát ő sem, persze hallgatta amiket mások mondanak, de nemigen jutott el hozzá, mintha kikerülték volna a szavak. Kivéve ha sokszor rászóltak, akkor mozgott, mint egy szekér, amit húznak. Végül kiderül az új ezermester kiléte. Mielőtt feltehetné a kérdéseit, őt dobálják meg vele. Igaz, ő is elkezdett aggódni Trylnor miatt, de nem annyira, mint a másik kettő, vagy inkább Szikra. Tudja jól, hogy Trylnor nem elveszett srác, számtalanszor kerültek ők már őrült helyzetekbe, ahonnan megmenekültek. Nem olyan könnyű őt elkapni, ha nem akarja. A haját kezdi túrva vakargatni, amíg gondolkodik, hogy hol lehet a komája.*
- Trylnort utoljára az árvaházban láttam három nappal ezelőtt, Trevorn bácsi. *Mondja talán egy kicsit szemtelenül, miközben tovább gondolkodik és némileg megkomolyodik, amíg a lányra néz.*
- Nézzük meg a köcsögösnél, ott régebben sokat aludt. A piacon van még pár búvóhely, esetleg a Pegazus közelében. Van fogalmad róla, hogy miért ment el? A kis... pajtása is vele tartott? *Kérdez rá úgy, hogy Trevorn ne érthesse miről, vagy kiről beszél, mert elvileg nem lehetne ott a görény. Legalábbis Tryl mindig azt mondta és rejtegette. Végül Szikra vállára teszi a kezét nyugtatólag, ahogy pár órával ezelőtt tette, akkor ez bevált.*
- Meglesz, ne aggódj! *Ennél azonban többet nem mondd, mert hamis reményeket sem akar táplálni a lányba. De nagyon furcsának tartja az esetet, nem is érti egészen. ~Remélem nem az én hibám!~*
- Menjünk! *Szól a férfire, és végighúzza a kezét Deres fején. Elkapja Szikra kezét és húzni kezdi, hátha nem akar elindulni magától aggodalmában. A félelem bárkit megbéníthat, ő meg nem kockáztathat ilyesmit. Abba nem gondol bele, hogy Szikra kijött idáig, akkor nem igazán félhet.*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-14 22:50:09
Üzenet elküldve: 2025-09-14 22:50:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Csendben áll, figyeli a fiút. Luurien fiatal, alacsony és gondterheltnek tűnik. Az arca kemény, de Trevorn nem tudja miért. Furcsállja. A férfi nem szól rögtön, előbb körbenéz a tisztáson. Miután Cilia befejezte amit mondani akart, ő is hozzátesz.*
- Jó estét, Luu úrfi! * Szólal meg végül mély, lassú hangon. Nem is szaporítja a szót, inkább a lényegre tér. Szeme egy pillanatra Ciliára siklik, majd vissza Luurienre.*
- Mondd meg nekem úrfi, mikor láttad utoljára Trylnort? Minden apró részlet jól jöhet, hogy megtaláljuk. * Hangjában nincs szemrehányás, csak komoly érdeklődés. Közben újra körbenéz a tisztáson, mintha a válasz közben is készen kellene állnia bármire. Majd visszatekint a fiúra. Nem a szavai, hanem inkább a viselkedése kelti fel benne az érzést, hogy valami nincs rendben. Mintha Luurien belülről rágódna valamin, amit nem tud kimondani. A férfi nem gyanakszik, inkább egyre jobban aggódik. Tudja, milyen az, amikor valakit nyomaszt valami, és nem meri megosztani senkivel. Ismerős neki a tekintet, az elnyomott érzés. Lassan kifújja a levegőt, és szeme megpihen a fiú arckifejezésén. *
~ Talán elvesztett valakit? Talán Trylnorral kapcsolatos? Ez a fiú nem stimmel. ~ * Fut át rajta a gondolat. Nem csak az eltűnt Trylnor miatt kell aggódni, hanem Luurienért is. Valamiért úgy gondolja ez is az ő feladata. De most nem faggatja, hagyja, hogy majd magától mondja el, ha eljön az ideje. Addig csak csendben figyel rá. A fiú tekintetében van valami, amitől megfeszül a mellkasa. Nem a dacos kamaszszem, nem is a nyers harag, hanem valami sokkal mélyebb és ismerősebb. Egy üresség, amit egyszer már látott saját magában. A tükörben. A halál nézett vissza akkor rá, amikor mindent elvesztett, és most ugyanezt a hideg, rejtett fényt látja a fiú szemében. Lassan lehajtja a fejét, próbálja elrejteni zavarát. De belül tudja, az ilyen tekintet veszélyes. Nem azért mert fenyegető, hanem mert túl közel jár ahhoz a szakadékhoz, amiből nehéz visszamászni. És ez az, ami miatt a férfi szíve szorongva telik meg aggodalommal.*
~ Egyszerre egy dologra kell koncentrálni. Gyerünk Trev!~
*Csendben áll, figyeli a fiút. Luurien fiatal, alacsony és gondterheltnek tűnik. Az arca kemény, de Trevorn nem tudja miért. Furcsállja. A férfi nem szól rögtön, előbb körbenéz a tisztáson. Miután Cilia befejezte amit mondani akart, ő is hozzátesz.*
- Jó estét, Luu úrfi! * Szólal meg végül mély, lassú hangon. Nem is szaporítja a szót, inkább a lényegre tér. Szeme egy pillanatra Ciliára siklik, majd vissza Luurienre.*
- Mondd meg nekem úrfi, mikor láttad utoljára Trylnort? Minden apró részlet jól jöhet, hogy megtaláljuk. * Hangjában nincs szemrehányás, csak komoly érdeklődés. Közben újra körbenéz a tisztáson, mintha a válasz közben is készen kellene állnia bármire. Majd visszatekint a fiúra. Nem a szavai, hanem inkább a viselkedése kelti fel benne az érzést, hogy valami nincs rendben. Mintha Luurien belülről rágódna valamin, amit nem tud kimondani. A férfi nem gyanakszik, inkább egyre jobban aggódik. Tudja, milyen az, amikor valakit nyomaszt valami, és nem meri megosztani senkivel. Ismerős neki a tekintet, az elnyomott érzés. Lassan kifújja a levegőt, és szeme megpihen a fiú arckifejezésén. *
~ Talán elvesztett valakit? Talán Trylnorral kapcsolatos? Ez a fiú nem stimmel. ~ * Fut át rajta a gondolat. Nem csak az eltűnt Trylnor miatt kell aggódni, hanem Luurienért is. Valamiért úgy gondolja ez is az ő feladata. De most nem faggatja, hagyja, hogy majd magától mondja el, ha eljön az ideje. Addig csak csendben figyel rá. A fiú tekintetében van valami, amitől megfeszül a mellkasa. Nem a dacos kamaszszem, nem is a nyers harag, hanem valami sokkal mélyebb és ismerősebb. Egy üresség, amit egyszer már látott saját magában. A tükörben. A halál nézett vissza akkor rá, amikor mindent elvesztett, és most ugyanezt a hideg, rejtett fényt látja a fiú szemében. Lassan lehajtja a fejét, próbálja elrejteni zavarát. De belül tudja, az ilyen tekintet veszélyes. Nem azért mert fenyegető, hanem mert túl közel jár ahhoz a szakadékhoz, amiből nehéz visszamászni. És ez az, ami miatt a férfi szíve szorongva telik meg aggodalommal.*
~ Egyszerre egy dologra kell koncentrálni. Gyerünk Trev!~
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:39:57
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:39:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Talán gyorsabb volt kissé mint hitte, de a férfi jól tartotta vele a lépést. Elmosolyodna, de most túl sok múlik mindenen. De örül annak, hogy a férfi legalább látszólagosan is bízik képességeiben.
A tisztás békés mint mindig. Tücskök ciripelnek a távolban és a szél halk suttogása hallatszik csupán a fák lombjai között. Egészen addig amíg Cilia ezt a békét meg nem töri éles hangjával ami éles pengeként szánt végig a békés tisztáson. Deres is szinte tűkön ül, mert érzi gazdájában gyűlő félelmet és feszültséget. Vagy tán a férfit érintő zavaró emlékeket érezte meg? Nem tudni.
Cilia idegesen toporog a fa előtt, jobbra balra lépkedve. Tudja a tisztáson a hangja messzire szállt. Ha bármelyik fiú itt ólálkodik biztos meghallották őt. Mielőtt mélyebben kezdene bele a keresésbe, megvárja hátha válaszol valamelyik. És úgy tűnik ötlete nem hagyta cserben. A patak irányából hallja meg Luurien ismerős hangját.*
- Luu! Nem, nincs velem.
*Kiabál vissza a fiú irányába. Hangjában érződik valami nincs rendben.*
- Trylnor eltűnt! Nem tért haza! És a dolgai sincsenek a szobában! Ide jöttem mert azt hittem talán veled van. Nem szokott kiszökni tudod jól. Van ötleted merre lehet?
*Hadarja el, ahogy megáll kezeit gyűrve a fiú előtt. Majd a férfi felé fordul.*
- Trevorn úr kisért el. Az árvaház új ezermestere. Segít megkeresni Trylnort.
*Mutatja be a férfit is, vissza is fordul a fiúra várva annak válaszát. Nagyon reméli, neki lesz valami ötlete merre haladhatnának. Trylnor persze mesélt neki régi lakhelyeiről ahol dolgozott. De sosem mondta el pontos helyüket. Mert nem igazán számított, mert ott voltak egymásnak. El sem tudja képzelni most merre lehet a fiú.*
*Talán gyorsabb volt kissé mint hitte, de a férfi jól tartotta vele a lépést. Elmosolyodna, de most túl sok múlik mindenen. De örül annak, hogy a férfi legalább látszólagosan is bízik képességeiben.
A tisztás békés mint mindig. Tücskök ciripelnek a távolban és a szél halk suttogása hallatszik csupán a fák lombjai között. Egészen addig amíg Cilia ezt a békét meg nem töri éles hangjával ami éles pengeként szánt végig a békés tisztáson. Deres is szinte tűkön ül, mert érzi gazdájában gyűlő félelmet és feszültséget. Vagy tán a férfit érintő zavaró emlékeket érezte meg? Nem tudni.
Cilia idegesen toporog a fa előtt, jobbra balra lépkedve. Tudja a tisztáson a hangja messzire szállt. Ha bármelyik fiú itt ólálkodik biztos meghallották őt. Mielőtt mélyebben kezdene bele a keresésbe, megvárja hátha válaszol valamelyik. És úgy tűnik ötlete nem hagyta cserben. A patak irányából hallja meg Luurien ismerős hangját.*
- Luu! Nem, nincs velem.
*Kiabál vissza a fiú irányába. Hangjában érződik valami nincs rendben.*
- Trylnor eltűnt! Nem tért haza! És a dolgai sincsenek a szobában! Ide jöttem mert azt hittem talán veled van. Nem szokott kiszökni tudod jól. Van ötleted merre lehet?
*Hadarja el, ahogy megáll kezeit gyűrve a fiú előtt. Majd a férfi felé fordul.*
- Trevorn úr kisért el. Az árvaház új ezermestere. Segít megkeresni Trylnort.
*Mutatja be a férfit is, vissza is fordul a fiúra várva annak válaszát. Nagyon reméli, neki lesz valami ötlete merre haladhatnának. Trylnor persze mesélt neki régi lakhelyeiről ahol dolgozott. De sosem mondta el pontos helyüket. Mert nem igazán számított, mert ott voltak egymásnak. El sem tudja képzelni most merre lehet a fiú.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:19:26
Üzenet elküldve: 2025-09-14 12:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Két rossz érzés kavarog benne, a második inkább a büszkesége miatt van. Az elmúlt napokban alig-alig volt önmaga, nem véletlenül lépett le az árvaházból. Egyrészt nem tudta hallgatni a sok sipákolást, másrészt úgy érezte nem tudná elmondani senkinek sem a baját, aki igazán megértené őt. Ezen felül, ha még el is mondaná, hogy mi bántja, büntetést kapna, mert megnézett egy akasztást. Bárcsak kihagyta volna és ha már elég edzett lenne hozzá, nézte volna meg! Igaz, eddig azt hitte, hogy így van, de rá kellett döbbennie, hogy még nagyon nem áll készen. A maga módján kellett tehát megoldania a dolgot, egyelőre nem sok sikerrel. Ami éppen csak lett neki, azt is másnak köszönheti. Szikra jött oda hozzá - egész pontosan Deres ismerte fel - és nem hagyta békén addig, amíg ki nem zökkentette a borongós állapotából. Amióta elment a lány, azon gondolkodik, hogy hogyan köszönje meg, de ez nála nem megy olyan könnyen. Régebben nagyon könnyű szerrel osztogatta a megbocsájtást és kiderült, hogy nem kellett volna. Most pedig már a másik oldal van túlsúlyban, inkább nem mond köszönetet, nehogy újra megsérüljön miatta. Nem beszélve arról a néhány pillanatról, amikor Szikra közelsége túlzottan kizökkentette őt abból az állapotból. Az érintkezések furcsán hatottak rá, pedig csak egy ölelés volt és egy fej a karjára hajolása. Mégis furán érezte magát, főleg mert neki kellett lépnie, hogy lenyugtassa a másikat. Megígérte, hogy holnap visszamegy, most épp a csillagokat bámulva fekszik a parton, hallgatva az állatok neszezését és a folyó lágy futását. Már Agin képe sem zavarja meg őt túl sokszor, talán az idő lesz a megoldás, hogy kikopjon a gondolatai közül.
A kis kavics-kupacát már rég eldobálta, most pedig a csillagok felé nyúlik ki, hátha eléri azokat. Megnyugtatóan tiszta az ég, minden nagyon jól halad, hogy hamarosan elaludjon némi mosollyal az arcán. Már arról ábrándozik, hogy visszatérve majd elmesélje Trylnornak, hogy Szikra segített neki. Ekkor szorul ökölbe a gyomra, mert eszébe jut az ölelés. ~Mi a francnak kellett nekem ez? Úgysincs semmi értelme! Trylnor hercegnője, és... a francba!~ Hunyja le a szemeit, majd oldalra fordul, hogy elaludjon. Ez a kedvenc póza az alváshoz, így biztos benne, hogy Cilia smaragd pillantása lesz az utolsó, amit látni fog a reggeli napfény előtt. A furcsa kiáltásra nem számít, elsőre fel sem fogja teljesen.*
- Mi a ... *Pattan fel, majd elindul a fűz irányába, mert mintha arról jött volna a hang.*
- Szikra?! *Kiált vissza és megrázza a fejét.* - Trylnorral vagy? *Mintha ezt mondta volna a másik, de csak igyekszik a hang irányába. Végül meglátja a kis elf sziluettjét egy nagy embersziluett társaságában. Szerencsére Derest is felfedezi, így már nem annyira fél az idegentől, ha a kutya nem támadja meg.*
- Mondtam, hogy holnap megyek! Örvendek! *Int a férfi felé, de inkább a lányra koncentrál és megáll előtte egy méterrel, zsebre vágott kézzel.*
*Két rossz érzés kavarog benne, a második inkább a büszkesége miatt van. Az elmúlt napokban alig-alig volt önmaga, nem véletlenül lépett le az árvaházból. Egyrészt nem tudta hallgatni a sok sipákolást, másrészt úgy érezte nem tudná elmondani senkinek sem a baját, aki igazán megértené őt. Ezen felül, ha még el is mondaná, hogy mi bántja, büntetést kapna, mert megnézett egy akasztást. Bárcsak kihagyta volna és ha már elég edzett lenne hozzá, nézte volna meg! Igaz, eddig azt hitte, hogy így van, de rá kellett döbbennie, hogy még nagyon nem áll készen. A maga módján kellett tehát megoldania a dolgot, egyelőre nem sok sikerrel. Ami éppen csak lett neki, azt is másnak köszönheti. Szikra jött oda hozzá - egész pontosan Deres ismerte fel - és nem hagyta békén addig, amíg ki nem zökkentette a borongós állapotából. Amióta elment a lány, azon gondolkodik, hogy hogyan köszönje meg, de ez nála nem megy olyan könnyen. Régebben nagyon könnyű szerrel osztogatta a megbocsájtást és kiderült, hogy nem kellett volna. Most pedig már a másik oldal van túlsúlyban, inkább nem mond köszönetet, nehogy újra megsérüljön miatta. Nem beszélve arról a néhány pillanatról, amikor Szikra közelsége túlzottan kizökkentette őt abból az állapotból. Az érintkezések furcsán hatottak rá, pedig csak egy ölelés volt és egy fej a karjára hajolása. Mégis furán érezte magát, főleg mert neki kellett lépnie, hogy lenyugtassa a másikat. Megígérte, hogy holnap visszamegy, most épp a csillagokat bámulva fekszik a parton, hallgatva az állatok neszezését és a folyó lágy futását. Már Agin képe sem zavarja meg őt túl sokszor, talán az idő lesz a megoldás, hogy kikopjon a gondolatai közül.
A kis kavics-kupacát már rég eldobálta, most pedig a csillagok felé nyúlik ki, hátha eléri azokat. Megnyugtatóan tiszta az ég, minden nagyon jól halad, hogy hamarosan elaludjon némi mosollyal az arcán. Már arról ábrándozik, hogy visszatérve majd elmesélje Trylnornak, hogy Szikra segített neki. Ekkor szorul ökölbe a gyomra, mert eszébe jut az ölelés. ~Mi a francnak kellett nekem ez? Úgysincs semmi értelme! Trylnor hercegnője, és... a francba!~ Hunyja le a szemeit, majd oldalra fordul, hogy elaludjon. Ez a kedvenc póza az alváshoz, így biztos benne, hogy Cilia smaragd pillantása lesz az utolsó, amit látni fog a reggeli napfény előtt. A furcsa kiáltásra nem számít, elsőre fel sem fogja teljesen.*
- Mi a ... *Pattan fel, majd elindul a fűz irányába, mert mintha arról jött volna a hang.*
- Szikra?! *Kiált vissza és megrázza a fejét.* - Trylnorral vagy? *Mintha ezt mondta volna a másik, de csak igyekszik a hang irányába. Végül meglátja a kis elf sziluettjét egy nagy embersziluett társaságában. Szerencsére Derest is felfedezi, így már nem annyira fél az idegentől, ha a kutya nem támadja meg.*
- Mondtam, hogy holnap megyek! Örvendek! *Int a férfi felé, de inkább a lányra koncentrál és megáll előtte egy méterrel, zsebre vágott kézzel.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-14 09:45:03
Üzenet elküldve: 2025-09-14 09:45:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
* Egyenletes léptekkel halad Cilia mögött. A páncél és a fokos súlya nem lassítja le, hozzászokott már a terhekhez. A lány kocogó tempót diktál, de a férfi bírja. Csak a levegőt osztja be tudatosan, mélyen szívja be az éjjeli szellőt, aztán lassan engedi ki. Tudja, hogy a kitartás nem a sietségen, hanem a ritmuson múlik. A férfi ott van a nyomában minden pillanatban. A szeme folyton jár. Nem szól feleslegesen, csak amikor a lány visszafordul egy pillantásra, bólint. Ha kérdez, röviden felel. Hangja nyugodt, higgadt, mint aki hozzászokott, hogy éjjel is úton legyen.*
-Látom nagyon ügyes kisasszony! Úgy tűnik ön fog engemet megvédeni. *A tisztás felé vezető ösvényen egyre ritkulnak a falak, helyettük a fák sötét törzsei emelkednek. Léptei hangtalanabbak lesznek, mintha ösztönösen alkalmazkodna a környezethez. A fokost szorosan markolja, de még nem emeli fel. A teste feszült, de a mozdulatai fegyelmezettek. Ahogy kiérnek a tisztás szélére, a lány megáll, és nagy levegőt vesz. Trevorn mögötte áll meg, a szemével gyorsan felméri a környéket. A csillagok fénye gyenge, de elég ahhoz, hogy lássa a fák között húzódó árnyékokat. Nem hall semmi különöset, csak a tücskök ciripelését és a szél susogását. A csend mégis másnak hat. Cilia hangja élesen hasít bele az éjszakába, amikor a fiú nevét kiáltja. Szeme rögtön a fák vonalára szegeződik, mintha választ várna az árnyékoktól. Nem mozdul, csak hallgat. Figyel. A keze már a fegyveren nyugszik, teste előre dől, mintha bármelyik pillanatban kész lenne bármire. Egy pillanatra a lányra pillant, aztán vissza a sötétbe. Arcán nincs félelem, csak szigorú komolyság. Tudja, hogy innen kezdődik a nehezebb része. A várakozás, amiben minden zaj veszélyt jelenthet, minden árnyék rejthet valakit. Egy másik dolog viszont kicsit nyugtatja. A farkaskutya. Az állatok hamar megérzik ha közeledik valaki. Trevorn úgy véli, az állat reakcióját kell figyelnie az elárul mindent. Ahogy ott áll a tisztás szélén, keze a fokos nyelén, szeme a sötétbe tekint. Egyszer csak megvillan benne egy régi emlék. Egy másik tisztás képe. Ugyanilyen nyugodt volt akkor is minden. A szél ugyanígy mozgatta a fák lombját, és a csillagok is ugyanígy néztek le az égből. Csak a csend volt más. Akkor is túl mély, fojtott. Ő pedig belépett a fák közé, és ott látta őket. Az embereket, a földműveseket, akik menekülni próbáltak. Asszonyokat, gyerekeket, férfiakat. Mindet lemészárolva. Vér a fűben, széttaposott zsákok, szétszórt kenyérdarabok. A szag még most is ott ül az orrában, mintha nem telt volna el annyi év. Olyan emlék ez, amit sosem mos le sem az idő, sem az eső. Mindig ott marad a szemében. De visszahozza magát a jelenbe. Nem engedi, hogy a múlt ködös képei teljesen elragadják. Tudja, hogy most élők vannak veszélyben. És most tehet is érte.*
* Egyenletes léptekkel halad Cilia mögött. A páncél és a fokos súlya nem lassítja le, hozzászokott már a terhekhez. A lány kocogó tempót diktál, de a férfi bírja. Csak a levegőt osztja be tudatosan, mélyen szívja be az éjjeli szellőt, aztán lassan engedi ki. Tudja, hogy a kitartás nem a sietségen, hanem a ritmuson múlik. A férfi ott van a nyomában minden pillanatban. A szeme folyton jár. Nem szól feleslegesen, csak amikor a lány visszafordul egy pillantásra, bólint. Ha kérdez, röviden felel. Hangja nyugodt, higgadt, mint aki hozzászokott, hogy éjjel is úton legyen.*
-Látom nagyon ügyes kisasszony! Úgy tűnik ön fog engemet megvédeni. *A tisztás felé vezető ösvényen egyre ritkulnak a falak, helyettük a fák sötét törzsei emelkednek. Léptei hangtalanabbak lesznek, mintha ösztönösen alkalmazkodna a környezethez. A fokost szorosan markolja, de még nem emeli fel. A teste feszült, de a mozdulatai fegyelmezettek. Ahogy kiérnek a tisztás szélére, a lány megáll, és nagy levegőt vesz. Trevorn mögötte áll meg, a szemével gyorsan felméri a környéket. A csillagok fénye gyenge, de elég ahhoz, hogy lássa a fák között húzódó árnyékokat. Nem hall semmi különöset, csak a tücskök ciripelését és a szél susogását. A csend mégis másnak hat. Cilia hangja élesen hasít bele az éjszakába, amikor a fiú nevét kiáltja. Szeme rögtön a fák vonalára szegeződik, mintha választ várna az árnyékoktól. Nem mozdul, csak hallgat. Figyel. A keze már a fegyveren nyugszik, teste előre dől, mintha bármelyik pillanatban kész lenne bármire. Egy pillanatra a lányra pillant, aztán vissza a sötétbe. Arcán nincs félelem, csak szigorú komolyság. Tudja, hogy innen kezdődik a nehezebb része. A várakozás, amiben minden zaj veszélyt jelenthet, minden árnyék rejthet valakit. Egy másik dolog viszont kicsit nyugtatja. A farkaskutya. Az állatok hamar megérzik ha közeledik valaki. Trevorn úgy véli, az állat reakcióját kell figyelnie az elárul mindent. Ahogy ott áll a tisztás szélén, keze a fokos nyelén, szeme a sötétbe tekint. Egyszer csak megvillan benne egy régi emlék. Egy másik tisztás képe. Ugyanilyen nyugodt volt akkor is minden. A szél ugyanígy mozgatta a fák lombját, és a csillagok is ugyanígy néztek le az égből. Csak a csend volt más. Akkor is túl mély, fojtott. Ő pedig belépett a fák közé, és ott látta őket. Az embereket, a földműveseket, akik menekülni próbáltak. Asszonyokat, gyerekeket, férfiakat. Mindet lemészárolva. Vér a fűben, széttaposott zsákok, szétszórt kenyérdarabok. A szag még most is ott ül az orrában, mintha nem telt volna el annyi év. Olyan emlék ez, amit sosem mos le sem az idő, sem az eső. Mindig ott marad a szemében. De visszahozza magát a jelenbe. Nem engedi, hogy a múlt ködös képei teljesen elragadják. Tudja, hogy most élők vannak veszélyben. És most tehet is érte.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:53:11
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:53:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Az éjjeli hűvös szellő nem zavarja Ciliát. Volt ideje megszokni az ilyesmit. A kényelmes életmód szerencsére nem koptatta le az erdőből felvett szokásait annyira. Legalább is még.
Anviel sem hiába figyelmeztette az urat Deres jelenlétéről. Maga a jószág mérete is tisztelet parancsoló. Nem is csoda, hogy Trevorn ösztönei arra parancsolják őt, hogy védekezzen az állat ellen. Majd idővel megbarátkoznak egymással. Mert a látszat Deressel bizony néha csal. Mert egy kezes bárány, legalább is Szikra kezei alatt. Ha láthatták volna őt néhány évvel ezelőtt meglepődnének mennyire játékos fajta volt. De manapság a kor miatt, jobban szereti a békés, csendes heverészést a kis házában.*
- Ez az első. Néha kijöttünk csillagokat nézni. De sosem maradt még kint.
*Válaszolja a férfi kérdésére. Ő sem féltené a fiút ennyire ha tudná ez előfordul többször mint mondjuk Luuriennel. És bár bízik Trylnor képességében és gyorsaságában. Mióta a romvárost gyakran járja, látta miféle emberek fordulnak meg ott. Nem hiába félti a fiút most ennyire. Nem is érdekelné jelenleg, ha vádolna a férfi vagy sem. Mert a fiú épségéről van szó. Ilyenkor nincs helye titkolózásnak. Legalább is egy kicsinek. Mert a menyétről ami szintén a szobában volt. Nem említette meg. Tudja mennyire félti azt Trylnor.
A kapu előtt veszi észre a férfi megtorpanását. Fel figyel rá ösztönösen. A férfi mondani akar neki valamit. Figyelmesen hallgat. A zöld szemek amik aggodalommal telve ragyognak az éjszakában Trevornra szegeződnek.*
- Tudom Trevorn úr. Figyelni fogok. És tudok magamra vigyázni.
*Bólint értelmesen. Meg is paskolja az oldalán lévő hosszúkás díszes tőrt. Azt sem csak dísznek hozta magával. Igaz nem egy mester fegyverforgató, de tudja használni. Nem is kekeckedik Trevorn szavával, mert a férfinek teljes mértékben igaza van.
Ki is lép a kapun. Majd ahogy Trevorn kérte, kocogó tempóban a férfi előtt mutatja az írányt Deressel az oldalán.*
- Erre.
*Egy megszokott útvonalat választ, ami nyílegyenesen a tisztásra visz. Reméli Luurien ott fogja találni. Át is haladnak a romvároson, a piactér mellett majd onnan egyenesen a tisztásra. Cilia néha néha lassít, hogy a férfi tudja tartani vele a tempót. Meg aztán ilyen felszerelésben ő is érzi, hogy sokkal nehezebb szaladni mint szoknyás ruhácskájában.
A tisztásra érve egyből átvág a fákon keresztül, hogy az álomfűz irányába haladjon. Amint oda ér, igyekszik gyorsan levegőhöz jutni. Hogy utána hangosan felkiáltson.*
- Luu! Trylnor merre vagytok?!?
*Szól az éles hangja át az éjszakán. Abban reménykedve valamelyikük válaszol. Ki tudja, lehet mind a kettő éppen valahol rosszalkodik a közelben. De jó is lenne. Inkább hallgatná azt, hogy ekkora ramazurit csapott két rosszalkodó fiúért, mintsem bármi bajuk essen.*
*Az éjjeli hűvös szellő nem zavarja Ciliát. Volt ideje megszokni az ilyesmit. A kényelmes életmód szerencsére nem koptatta le az erdőből felvett szokásait annyira. Legalább is még.
Anviel sem hiába figyelmeztette az urat Deres jelenlétéről. Maga a jószág mérete is tisztelet parancsoló. Nem is csoda, hogy Trevorn ösztönei arra parancsolják őt, hogy védekezzen az állat ellen. Majd idővel megbarátkoznak egymással. Mert a látszat Deressel bizony néha csal. Mert egy kezes bárány, legalább is Szikra kezei alatt. Ha láthatták volna őt néhány évvel ezelőtt meglepődnének mennyire játékos fajta volt. De manapság a kor miatt, jobban szereti a békés, csendes heverészést a kis házában.*
- Ez az első. Néha kijöttünk csillagokat nézni. De sosem maradt még kint.
*Válaszolja a férfi kérdésére. Ő sem féltené a fiút ennyire ha tudná ez előfordul többször mint mondjuk Luuriennel. És bár bízik Trylnor képességében és gyorsaságában. Mióta a romvárost gyakran járja, látta miféle emberek fordulnak meg ott. Nem hiába félti a fiút most ennyire. Nem is érdekelné jelenleg, ha vádolna a férfi vagy sem. Mert a fiú épségéről van szó. Ilyenkor nincs helye titkolózásnak. Legalább is egy kicsinek. Mert a menyétről ami szintén a szobában volt. Nem említette meg. Tudja mennyire félti azt Trylnor.
A kapu előtt veszi észre a férfi megtorpanását. Fel figyel rá ösztönösen. A férfi mondani akar neki valamit. Figyelmesen hallgat. A zöld szemek amik aggodalommal telve ragyognak az éjszakában Trevornra szegeződnek.*
- Tudom Trevorn úr. Figyelni fogok. És tudok magamra vigyázni.
*Bólint értelmesen. Meg is paskolja az oldalán lévő hosszúkás díszes tőrt. Azt sem csak dísznek hozta magával. Igaz nem egy mester fegyverforgató, de tudja használni. Nem is kekeckedik Trevorn szavával, mert a férfinek teljes mértékben igaza van.
Ki is lép a kapun. Majd ahogy Trevorn kérte, kocogó tempóban a férfi előtt mutatja az írányt Deressel az oldalán.*
- Erre.
*Egy megszokott útvonalat választ, ami nyílegyenesen a tisztásra visz. Reméli Luurien ott fogja találni. Át is haladnak a romvároson, a piactér mellett majd onnan egyenesen a tisztásra. Cilia néha néha lassít, hogy a férfi tudja tartani vele a tempót. Meg aztán ilyen felszerelésben ő is érzi, hogy sokkal nehezebb szaladni mint szoknyás ruhácskájában.
A tisztásra érve egyből átvág a fákon keresztül, hogy az álomfűz irányába haladjon. Amint oda ér, igyekszik gyorsan levegőhöz jutni. Hogy utána hangosan felkiáltson.*
- Luu! Trylnor merre vagytok?!?
*Szól az éles hangja át az éjszakán. Abban reménykedve valamelyikük válaszol. Ki tudja, lehet mind a kettő éppen valahol rosszalkodik a közelben. De jó is lenne. Inkább hallgatná azt, hogy ekkora ramazurit csapott két rosszalkodó fiúért, mintsem bármi bajuk essen.*
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-13 10:21:34
Üzenet elküldve: 2025-09-13 10:21:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Miután elbúcsúznak egymástól, Ran még egy ideig ott marad a tisztáson élvezni a napsütést. Amikor elege lesz belőle és már ruhái is nagyjából megszáradnak, elindul be a fák közé. Ahogy azt korábban eltervezte, ma gomba lesz a vacsorája. Azt még nem tudja, hogy az utolsó vacsorája lesz ez, de legalább nagyon lelkesen gyűjtöget mindenféle színes-szagos gombákat. Talál mély barnás-narancssárgás rókagombát, aminek mintha kifordították volna a kalapját és kis csoportokban nő. Talál vargányát, amin apró kék foltokat lát, de úgy dönt, az biztos nem árthat. Talál enyhén olívazöldes beütésű csiperkét fehér bocskorral. Ez az egyik kedvence. Alig várja, hogy megegye. El is indul a polgárnegyedbe. Úgy gondolja, annyi finom gombát szedett össze, hogy kár lenne egyedül elfogyasztani. Majd bekopog valahova és, ha szívesen fogadják, együtt megvacsorázhatnak belőle. *
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:52:34
Üzenet elküldve: 2025-09-12 11:52:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
//Zárás//
*Látja a pimasz mosolyt, de most botorság lenne a lány fejéhez vágni az almákat. Ha nem lenne éhes, biztosan visszadobná hanyagul, valami epés megjegyzéssel. Úgyhogy most muszáj lenyelnie a békát, ha az almát is le szeretné. Igyekszik nem az önelégült elflány képet nézni közbe, csak élvezni az ízt, és hogy valamicskét az éhségérzete is enyhült. Viszont tényleg kedveli a maga módján Szikrát, ezért is neki adja oda a körözési plakátot, nem pedig Anviel-nek, vagy Mai-nak. Meg továbbra is irigyli Trylnor-tól Szikrát, vagy azt, ahogy ők együtt vannak. Talán nem is magát a lányt, hanem a kapcsolatot, de ezt már maga sem tudná eldönteni, ha rákérdeznének. Pedig valószínűleg a csinos pofi, a szalmaszín haj, a csibészség és a kedvesség elegye hozza lázba a fiú érdeklődését. Csak hát a harmadik felet, Trylnor-t, bárki elé odahelyezne, még saját maga elé is. Egyelőre inkább szenvedi azt, hogy tetszik neki a lány, de a komájával sem babrálna ki Szikra miatt. Aki egyébként sosem mutatott iránta vonzódást, ellenben a megleckéztetés módszerével rendesen él. Rendben, jó vele hülyéskedni és játszani is, ha nem lenne ennyire pimasz. Most viszont megsajnálja a lányt, mert komoly dolog az, hogy városi szinte bűnözőként kezelik. Azt is gondolja, hogy ez már régen lehetett, csak hát a városőrség malmai sem őrölnek túl gyorsan, vagy csak mostanra szedtek össze annyi bizonyítékot, hogy meggyőződéssel lehessen egy ilyen körözési plakátot kitenni. Bármi is az igazság, igyekszik felvidítani őt, meg meggyőzni, hogy nem lesz igazán baja. Sőt mivel azért nem érzéketlen, és tudja, hogy milyen nyálasak Trylnor-ral, ezért biztos benne, hogy egy ölelés jól esne Szikrának. Mondhatni, ez már kívül esik az ő barátkozási zónáján, azaz, elég nagy gesztus tőle, hogy a másikat előnybe részesíti magánál. De persze erre ő maga is hamar rájön, na meg a furcsa érzés, ami felüti a fejét, plusz az is, hogy látja maga előtt Tryl bosszankodó ábrázatát. Ha tudná, hogy valójában is ott volt, már rohanna a fiú után magyarázkodni, még akkor is, ha ő tudja, hogy ez teljesen ártalmatlan ölelés volt. De azt is tudja, hogy ő biztosan ordítozna fordított esetben és válogatott dolgokat vágna a másik fejéhez, és ezek lehet, hogy nem csak szavak lennének. Ezért is - de főleg az újféle érzések miatt - inkább gyorsan elengedi őt, miközben Deres is felugat. Talán jobb is így, hogy a kutya okosabb náluk, legalábbis Luurien szerint.*
- Hmm, ezt kinézem belőled te bűnöző! *Szól miközben a tündérekről értekezik kicsit, meg a kutyát simogatja.* - Akkor viszont én haragszom meg és lebirkózom. *Csúfondárosan nézi Derest és Szikrát felváltva, majd megpróbálja lepattintja a párost, mert Agin fura mosolya újra feltűnik előtte. Persze tesz egy felelőtlen ígéretet is, de azt simán megszegi majd, ha úgy tartja jónak. Valamit ki tud találni erre is, ha úgy hozza a sors. Szerencsére Szikra veszi a lapot, sőt még egy vándorebéddel is megajándékozza, amit kérdőn ugyan, de elvesz tőle. Megtanulta már, hogy ne utasíts vissza önzetlen ajándékot soha, így most sem teszi.*
- Kösz. *Bólint egyet.* - Az kéne még, én félek attól a vöröstől! Úgy bámult a múltkor is a kajánál. *Még az arcára is kiül a rémület, miközben Szikra távozni készül.*
- Van mit! *Mondja vigyorogva és int egyet búcsúzóul a lánynak és Deresnek. Még nézi, ahogy a furcsa páros eltűnik, majd nagyot sóhajtva vesz egy újabb követ a kupacból és meg is küldi a folyó felé. Halványan elmosolyodik, mert bármi is van, Szikra jobb kedvre derítette, plusz okozott egy kisebb szívrohamot neki. De még mindig jobb, mintha továbbra is kizárólag búslakodna.*
//Zárás//
*Látja a pimasz mosolyt, de most botorság lenne a lány fejéhez vágni az almákat. Ha nem lenne éhes, biztosan visszadobná hanyagul, valami epés megjegyzéssel. Úgyhogy most muszáj lenyelnie a békát, ha az almát is le szeretné. Igyekszik nem az önelégült elflány képet nézni közbe, csak élvezni az ízt, és hogy valamicskét az éhségérzete is enyhült. Viszont tényleg kedveli a maga módján Szikrát, ezért is neki adja oda a körözési plakátot, nem pedig Anviel-nek, vagy Mai-nak. Meg továbbra is irigyli Trylnor-tól Szikrát, vagy azt, ahogy ők együtt vannak. Talán nem is magát a lányt, hanem a kapcsolatot, de ezt már maga sem tudná eldönteni, ha rákérdeznének. Pedig valószínűleg a csinos pofi, a szalmaszín haj, a csibészség és a kedvesség elegye hozza lázba a fiú érdeklődését. Csak hát a harmadik felet, Trylnor-t, bárki elé odahelyezne, még saját maga elé is. Egyelőre inkább szenvedi azt, hogy tetszik neki a lány, de a komájával sem babrálna ki Szikra miatt. Aki egyébként sosem mutatott iránta vonzódást, ellenben a megleckéztetés módszerével rendesen él. Rendben, jó vele hülyéskedni és játszani is, ha nem lenne ennyire pimasz. Most viszont megsajnálja a lányt, mert komoly dolog az, hogy városi szinte bűnözőként kezelik. Azt is gondolja, hogy ez már régen lehetett, csak hát a városőrség malmai sem őrölnek túl gyorsan, vagy csak mostanra szedtek össze annyi bizonyítékot, hogy meggyőződéssel lehessen egy ilyen körözési plakátot kitenni. Bármi is az igazság, igyekszik felvidítani őt, meg meggyőzni, hogy nem lesz igazán baja. Sőt mivel azért nem érzéketlen, és tudja, hogy milyen nyálasak Trylnor-ral, ezért biztos benne, hogy egy ölelés jól esne Szikrának. Mondhatni, ez már kívül esik az ő barátkozási zónáján, azaz, elég nagy gesztus tőle, hogy a másikat előnybe részesíti magánál. De persze erre ő maga is hamar rájön, na meg a furcsa érzés, ami felüti a fejét, plusz az is, hogy látja maga előtt Tryl bosszankodó ábrázatát. Ha tudná, hogy valójában is ott volt, már rohanna a fiú után magyarázkodni, még akkor is, ha ő tudja, hogy ez teljesen ártalmatlan ölelés volt. De azt is tudja, hogy ő biztosan ordítozna fordított esetben és válogatott dolgokat vágna a másik fejéhez, és ezek lehet, hogy nem csak szavak lennének. Ezért is - de főleg az újféle érzések miatt - inkább gyorsan elengedi őt, miközben Deres is felugat. Talán jobb is így, hogy a kutya okosabb náluk, legalábbis Luurien szerint.*
- Hmm, ezt kinézem belőled te bűnöző! *Szól miközben a tündérekről értekezik kicsit, meg a kutyát simogatja.* - Akkor viszont én haragszom meg és lebirkózom. *Csúfondárosan nézi Derest és Szikrát felváltva, majd megpróbálja lepattintja a párost, mert Agin fura mosolya újra feltűnik előtte. Persze tesz egy felelőtlen ígéretet is, de azt simán megszegi majd, ha úgy tartja jónak. Valamit ki tud találni erre is, ha úgy hozza a sors. Szerencsére Szikra veszi a lapot, sőt még egy vándorebéddel is megajándékozza, amit kérdőn ugyan, de elvesz tőle. Megtanulta már, hogy ne utasíts vissza önzetlen ajándékot soha, így most sem teszi.*
- Kösz. *Bólint egyet.* - Az kéne még, én félek attól a vöröstől! Úgy bámult a múltkor is a kajánál. *Még az arcára is kiül a rémület, miközben Szikra távozni készül.*
- Van mit! *Mondja vigyorogva és int egyet búcsúzóul a lánynak és Deresnek. Még nézi, ahogy a furcsa páros eltűnik, majd nagyot sóhajtva vesz egy újabb követ a kupacból és meg is küldi a folyó felé. Halványan elmosolyodik, mert bármi is van, Szikra jobb kedvre derítette, plusz okozott egy kisebb szívrohamot neki. De még mindig jobb, mintha továbbra is kizárólag búslakodna.*
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-11 18:49:20
Üzenet elküldve: 2025-09-11 18:49:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
* Miután megbeszélték a néma ötök különös csoportjának történetét, Ran bólint egyet. Még sosem hallott erről a kereskedőcsoportról, de hogy őszinték legyünk, másokról se igazán. *
– Viszlát! * Integet a tündér után, amíg az elsétál a szekérig. Ran még maradni szeretne egy kicsit, persze jó távol a víztől. Viszont eszébe jut, hogy a pénzt elfelejtette odaadni a másiknak. Gyorsan utána rohan és átad egy 200 aranyat tartalmazó zsákot Merchen Feiynek.
*
– Fogadja el hálám jeléül. * Meg is hajol, aztán hátralép és elindul a másik irányba, mint amerre a kereskedő ment. Bár azt nem tudja, mi tévő legyen most. Legjobb lesz, ha megszárítkozik, aztán elmegy gombát gyűjteni. Úgyis szereti a gombát, majd azt főz vacsorára. A gombák finomak és egészségesek. Főleg azok a piros kalapú, pöttyös gombák. Ran még sosem evett olyat, de biztosan azok a legfinomabbak. Egyelőre azonban csak visszafekszik a fűbe és várja, hogy megszárítsák a napsugarak. *
* Miután megbeszélték a néma ötök különös csoportjának történetét, Ran bólint egyet. Még sosem hallott erről a kereskedőcsoportról, de hogy őszinték legyünk, másokról se igazán. *
– Viszlát! * Integet a tündér után, amíg az elsétál a szekérig. Ran még maradni szeretne egy kicsit, persze jó távol a víztől. Viszont eszébe jut, hogy a pénzt elfelejtette odaadni a másiknak. Gyorsan utána rohan és átad egy 200 aranyat tartalmazó zsákot Merchen Feiynek.
*– Fogadja el hálám jeléül. * Meg is hajol, aztán hátralép és elindul a másik irányba, mint amerre a kereskedő ment. Bár azt nem tudja, mi tévő legyen most. Legjobb lesz, ha megszárítkozik, aztán elmegy gombát gyűjteni. Úgyis szereti a gombát, majd azt főz vacsorára. A gombák finomak és egészségesek. Főleg azok a piros kalapú, pöttyös gombák. Ran még sosem evett olyat, de biztosan azok a legfinomabbak. Egyelőre azonban csak visszafekszik a fűbe és várja, hogy megszárítsák a napsugarak. *
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-11 18:28:10
Üzenet elküldve: 2025-09-11 18:28:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*Látja ám a bamba vigyort. Minden igyekezete ellenére - habár sosem fél -, ijedtség fénye csillan meg a szemében, amikor teljességgel nyilvánvalóvá válik, hogy a ma délutáni partnere bizony szerelembe esett. Nelira is képes ilyesmire, de ahhoz kicsit több kell, mint egy fadarab, ami alatta fekszik és bőg, mint egy tehén. Mert visszagondolva most az emlékek nem szépülnek, hanem csúfosodnak; nem egy brummogó mackót lát lelki szemei előtt, hanem teljesen mást. Mondják, hogy sötétben minden tehén fekete. Na de még nappal van és nem tudja meg nem történté tenni az eseményeket. El is oldalogna, de mintha egy láthatatlan lasszóval rántanák vissza, mikor meghallja a szót, hogy „viszket”. Aztán a lasszó újfent megrántja, mikor az újabbat hallja: „kiütések”. Nelira úgy fordul meg, mintha maga Sa'Tereth démona lenne, s ökölbe szorul a keze. Ha a gondolatai engedelmeskednek neki, - pedig cseppet sem szeretne bántani ma senkit -, akkor lángra gyúl az egész kézfeje. Hamar eloltja persze, mikor ismételten felfogja, hogy egy hivatásost megölni halálbüntetéssel jár. Feltéve, ha kiderül. De a mai szerencséjét tekintve ez bármikor megtörténhet. Áll és mered a nagytestű férfire, aztán csakhamar megnyugszik. Hiszen ő maga egy vajákos. Bár a mérgekhez ért jobban, tán tud valamit keverni, ami elmulasztja még a kankót is, de előtte rettentően gyorsan találnia kell valakit, aki elad neki némi gyermekűzőt. Felsóhajt végül.*
- Te nagy mamlasz, hát nem tanították meg neked, hogy viszkető faszt nem teszünk bele másokba? *Nem szokása visszafogni magát, de így is felettébb beletörődőnek hatnak szavai. Ezt a férfit már megnyerte magának, hát viselje akkor… ékszerként, vagy következményként, teljesen mindegy. Úgyis hamar lelép innen, aztán pedig elfelejtheti ezt a szerelncsétlent.*
- Keress fel egy gyógyítót, mutasd meg neki. Ő ugyan nem fogja olyan szépen simogatni, mint én, de fogadd meg a tanácsát. És most menjünk végre, mert itt sötétedik ránk…
*Megingatja a fejét. Ezt a napot egyszerűen csak ki kell aludni, de még útja van a piactérre. Egy biztos, valahol leválik a rend őréről, bármilyen indokot is kelljen kitalálnia.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.11 18:30:02
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Látja ám a bamba vigyort. Minden igyekezete ellenére - habár sosem fél -, ijedtség fénye csillan meg a szemében, amikor teljességgel nyilvánvalóvá válik, hogy a ma délutáni partnere bizony szerelembe esett. Nelira is képes ilyesmire, de ahhoz kicsit több kell, mint egy fadarab, ami alatta fekszik és bőg, mint egy tehén. Mert visszagondolva most az emlékek nem szépülnek, hanem csúfosodnak; nem egy brummogó mackót lát lelki szemei előtt, hanem teljesen mást. Mondják, hogy sötétben minden tehén fekete. Na de még nappal van és nem tudja meg nem történté tenni az eseményeket. El is oldalogna, de mintha egy láthatatlan lasszóval rántanák vissza, mikor meghallja a szót, hogy „viszket”. Aztán a lasszó újfent megrántja, mikor az újabbat hallja: „kiütések”. Nelira úgy fordul meg, mintha maga Sa'Tereth démona lenne, s ökölbe szorul a keze. Ha a gondolatai engedelmeskednek neki, - pedig cseppet sem szeretne bántani ma senkit -, akkor lángra gyúl az egész kézfeje. Hamar eloltja persze, mikor ismételten felfogja, hogy egy hivatásost megölni halálbüntetéssel jár. Feltéve, ha kiderül. De a mai szerencséjét tekintve ez bármikor megtörténhet. Áll és mered a nagytestű férfire, aztán csakhamar megnyugszik. Hiszen ő maga egy vajákos. Bár a mérgekhez ért jobban, tán tud valamit keverni, ami elmulasztja még a kankót is, de előtte rettentően gyorsan találnia kell valakit, aki elad neki némi gyermekűzőt. Felsóhajt végül.*
- Te nagy mamlasz, hát nem tanították meg neked, hogy viszkető faszt nem teszünk bele másokba? *Nem szokása visszafogni magát, de így is felettébb beletörődőnek hatnak szavai. Ezt a férfit már megnyerte magának, hát viselje akkor… ékszerként, vagy következményként, teljesen mindegy. Úgyis hamar lelép innen, aztán pedig elfelejtheti ezt a szerelncsétlent.*
- Keress fel egy gyógyítót, mutasd meg neki. Ő ugyan nem fogja olyan szépen simogatni, mint én, de fogadd meg a tanácsát. És most menjünk végre, mert itt sötétedik ránk…
*Megingatja a fejét. Ezt a napot egyszerűen csak ki kell aludni, de még útja van a piactérre. Egy biztos, valahol leválik a rend őréről, bármilyen indokot is kelljen kitalálnia.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.11 18:30:02
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-11 16:19:06
Üzenet elküldve: 2025-09-11 16:19:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*Egy hamiskás félmosollyal megadóan felemeli a kezét. Ő célzott amire célzott, a másik meg gondol amit gondol. Ő már így is élvezi a pimaszkodást. Látván a célját szépen lassan eléri. Egy felbosszantott Luu is kellemesebb látvány mint egy olyan ami az orrát lógatja.
Azt pedig különös élvezettel nézi, ahogy a fiú hatalmasra épített falai amit büszkeséggel átitatott téglákkal emelt fel lassacskán leomlanak, és elveszi tőle a körtét. Hogy utána befalja azokat egyiket a másik után. Legalább az illatát kiélvezte a fiú. Ennyinek is örül Szikra. Ha már ő növesztette a fát. Talán majd megmutatja neki mire képes, ha kiérdemli a teljes bizalmát.*
-Helyes.
*Igazgatja meg magát büszkén. Elvégre megnyerte a csatát. Ha még nem is teljesen egymaga a fiú, legalább evett, és még piszkálódni is kezdett valamennyire. Ez már haladás. Nagy öröm számára, hogy legalább ennyit képes volt neki segíteni.
Mert Luu bizony rosszul tudja, nem gyengeség segítséget kérni. Az pont az ellentétje. Bevallani, hogy segítségre van szüksége valakinek. Az hatalmas bátorságot igényel. Szikra szemében a fiú inkább tűnik most bátornak, mintsem gyengének. Levetnie a büszke férfi maszkot, egy lány előtt. Nem lehetett egyszerű.
Szikra öröme azért nem tart sokáig. Hiába látja a fiút elégedetten körtét majszolni, és hiába volt látható egy két cinkos mosoly. Az unott arc hamar visszaül a másik arcára. Nem is csoda. Ami bántja a fiút valóban nagy teher.
Egyelőre ezzel még nem tud Cilia foglalkozni. Mert bizony a pánik egy rettentő képet fest fejében arról, ahogy elhurcolják őt az árvaházból. Mai és drága Trylnor szeme láttára. Ezzel szégyent hozva minden árvára. Még szép, hogy fél Maitól. Ez a hír több okból is borasztó. Nem csak a saját szabadáságát veszti el. Hanem a felé irányult tiszteletet is. Nem tudná kibírni, ha Trylnor megvető szemekkel nézne rá, ha pedig Mai is. Az maga lenne a halál. A győzködése Luunak pedig többet magában sikerül is. A fiú érintése, még a felháborodása ellenére is sikerrel jár. Most arra volt szüksége, hogy valaki magához ölelje, azt mondja nem lesz baj. Ezt pedig meg is kapta.
Deres ölelésük pillanatában, felkapja a fejét. Ha gazdája és Luu nem is veszi észre Trylnort. Ő igen. Beleszimatol a levegőbe, majd egy hangos vakkantással köszönti a távolban álló fiút. Ám amaz eltávolodik. Látott amit látott.
Cilia ennek tudás teljes hiányában fordul oda Dereshez értetlenül. Mert Luu is az ölelést abba hagyva a kutyájához fordult mintsem a kérdéseire válaszoljon.*
- Mi az Deres, mit láttál?
*Kérdezi a kutyát, ám az csak hozzá közelebb lép gazdájához, hogy helyet foglaljon oldalán.
Bármi is nyomasztotta őt az ölelés pillanatában, az most már kevésbé bántja őt. Legalább is saját helyzetét nézve. Ami inkább zavarja, hogy furcsa érzéseket keltett benne egy pillanatra. Bár ezt inkább csak felfogja annak, hogy már igazán hiányzik neki Trylnor. Mert bizony manapság a sok munka és tanulás miatt tényleg elhanyagolta őt. Ez pedig az ő hibája. Mindenképpen pótolni fogja, ahogy hazaért.*
- Vigyázz mert akkor a végén tényleg beárullak Mainak és akkor kettőnket zár be.
*Kacag fel Luu megjegyzésén. Abban biztos volt örömmel nézné végig a fiú azt, hogy a pincében raboskodik. Amíg ő maga majd Trylnorral fogócskázhat a kertben.
Lehet csak két érett hölgy tündér kellett ahhoz, hogy Luu fejében megváltozzon a megformált véleménye a tündérekről. Lehet el is érték nála ezt.
Deres hagyja a simogatást. Nem mutatja ki, hogy különösebben élvezné. Inkább csak tűri a fiú abajgatását. Mintha inkább csak a szemét forgatná.
Cilia csak egy rosszalló félmosollyal nézi, hogy ilyen gyenge módon akar kitérni a kérdése elől a másik. De ha nem hát nem. Nem fogja erőltetni. Legalább annyiban biztos lehet, a másik evett és nincs elveszve teljesen. Majd elmondja Trylnornak, hogy Luut megtalálta a tisztáson. Ha gyors még elkaphatja és lebirkózhatja, hogy miért hagyta őt egyedül a rezidencián három napig.*
- Nem haragtartó, de lehet legközelebb oldalba pisil.
*Kuncog fel gonoszan Szikra még Luu mondandója után. Végül annak ígéretére elkezd a táskájában kotorászni. Hamar elő is kerül egy üvegcse a benne már megszokott barna löttyel. Átnyújt Luurien De'Vir számára 1 Vándorebédet..*
- Hogy ha nem lenne mit enni. És vigyázz magadra jó? Nehogy a végén Nimeril laborjába köss ki megfázás miatt.
*Fel is veszi a hátára a táskáját addigra, majd a fiú mellé lépve könyökével oldalba bökdösi.*
- Szia Luu! És köszönöm, hogy figyelmeztettél.
*Mondja egy őszinte mosollyal, majd Deresre tekint.*
- Deres! Lábhoz! Haza megyünk.
*Szólítja kedvesen barátját, majd el is indulnak a dombon felfelé. Utána pedig sietős léptekkel halad át az egész városon. Tudva, hogy most már lehet keresik őt.*
*Egy hamiskás félmosollyal megadóan felemeli a kezét. Ő célzott amire célzott, a másik meg gondol amit gondol. Ő már így is élvezi a pimaszkodást. Látván a célját szépen lassan eléri. Egy felbosszantott Luu is kellemesebb látvány mint egy olyan ami az orrát lógatja.
Azt pedig különös élvezettel nézi, ahogy a fiú hatalmasra épített falai amit büszkeséggel átitatott téglákkal emelt fel lassacskán leomlanak, és elveszi tőle a körtét. Hogy utána befalja azokat egyiket a másik után. Legalább az illatát kiélvezte a fiú. Ennyinek is örül Szikra. Ha már ő növesztette a fát. Talán majd megmutatja neki mire képes, ha kiérdemli a teljes bizalmát.*
-Helyes.
*Igazgatja meg magát büszkén. Elvégre megnyerte a csatát. Ha még nem is teljesen egymaga a fiú, legalább evett, és még piszkálódni is kezdett valamennyire. Ez már haladás. Nagy öröm számára, hogy legalább ennyit képes volt neki segíteni.
Mert Luu bizony rosszul tudja, nem gyengeség segítséget kérni. Az pont az ellentétje. Bevallani, hogy segítségre van szüksége valakinek. Az hatalmas bátorságot igényel. Szikra szemében a fiú inkább tűnik most bátornak, mintsem gyengének. Levetnie a büszke férfi maszkot, egy lány előtt. Nem lehetett egyszerű.
Szikra öröme azért nem tart sokáig. Hiába látja a fiút elégedetten körtét majszolni, és hiába volt látható egy két cinkos mosoly. Az unott arc hamar visszaül a másik arcára. Nem is csoda. Ami bántja a fiút valóban nagy teher.
Egyelőre ezzel még nem tud Cilia foglalkozni. Mert bizony a pánik egy rettentő képet fest fejében arról, ahogy elhurcolják őt az árvaházból. Mai és drága Trylnor szeme láttára. Ezzel szégyent hozva minden árvára. Még szép, hogy fél Maitól. Ez a hír több okból is borasztó. Nem csak a saját szabadáságát veszti el. Hanem a felé irányult tiszteletet is. Nem tudná kibírni, ha Trylnor megvető szemekkel nézne rá, ha pedig Mai is. Az maga lenne a halál. A győzködése Luunak pedig többet magában sikerül is. A fiú érintése, még a felháborodása ellenére is sikerrel jár. Most arra volt szüksége, hogy valaki magához ölelje, azt mondja nem lesz baj. Ezt pedig meg is kapta.
Deres ölelésük pillanatában, felkapja a fejét. Ha gazdája és Luu nem is veszi észre Trylnort. Ő igen. Beleszimatol a levegőbe, majd egy hangos vakkantással köszönti a távolban álló fiút. Ám amaz eltávolodik. Látott amit látott.
Cilia ennek tudás teljes hiányában fordul oda Dereshez értetlenül. Mert Luu is az ölelést abba hagyva a kutyájához fordult mintsem a kérdéseire válaszoljon.*
- Mi az Deres, mit láttál?
*Kérdezi a kutyát, ám az csak hozzá közelebb lép gazdájához, hogy helyet foglaljon oldalán.
Bármi is nyomasztotta őt az ölelés pillanatában, az most már kevésbé bántja őt. Legalább is saját helyzetét nézve. Ami inkább zavarja, hogy furcsa érzéseket keltett benne egy pillanatra. Bár ezt inkább csak felfogja annak, hogy már igazán hiányzik neki Trylnor. Mert bizony manapság a sok munka és tanulás miatt tényleg elhanyagolta őt. Ez pedig az ő hibája. Mindenképpen pótolni fogja, ahogy hazaért.*
- Vigyázz mert akkor a végén tényleg beárullak Mainak és akkor kettőnket zár be.
*Kacag fel Luu megjegyzésén. Abban biztos volt örömmel nézné végig a fiú azt, hogy a pincében raboskodik. Amíg ő maga majd Trylnorral fogócskázhat a kertben.
Lehet csak két érett hölgy tündér kellett ahhoz, hogy Luu fejében megváltozzon a megformált véleménye a tündérekről. Lehet el is érték nála ezt.
Deres hagyja a simogatást. Nem mutatja ki, hogy különösebben élvezné. Inkább csak tűri a fiú abajgatását. Mintha inkább csak a szemét forgatná.
Cilia csak egy rosszalló félmosollyal nézi, hogy ilyen gyenge módon akar kitérni a kérdése elől a másik. De ha nem hát nem. Nem fogja erőltetni. Legalább annyiban biztos lehet, a másik evett és nincs elveszve teljesen. Majd elmondja Trylnornak, hogy Luut megtalálta a tisztáson. Ha gyors még elkaphatja és lebirkózhatja, hogy miért hagyta őt egyedül a rezidencián három napig.*
- Nem haragtartó, de lehet legközelebb oldalba pisil.
*Kuncog fel gonoszan Szikra még Luu mondandója után. Végül annak ígéretére elkezd a táskájában kotorászni. Hamar elő is kerül egy üvegcse a benne már megszokott barna löttyel. Átnyújt Luurien De'Vir számára 1 Vándorebédet.
.*- Hogy ha nem lenne mit enni. És vigyázz magadra jó? Nehogy a végén Nimeril laborjába köss ki megfázás miatt.
*Fel is veszi a hátára a táskáját addigra, majd a fiú mellé lépve könyökével oldalba bökdösi.*
- Szia Luu! És köszönöm, hogy figyelmeztettél.
*Mondja egy őszinte mosollyal, majd Deresre tekint.*
- Deres! Lábhoz! Haza megyünk.
*Szólítja kedvesen barátját, majd el is indulnak a dombon felfelé. Utána pedig sietős léptekkel halad át az egész városon. Tudva, hogy most már lehet keresik őt.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-11 16:06:54
Üzenet elküldve: 2025-09-11 16:06:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* A mélységi kezdi úgy érezni magát, mint egykor, fiatal korában. Nadrágja állandóan szűk, és úgy ég benne a vágy, mintha el se lehetne oltani. A tolvaj mégis játszik vele, néha ad magából egy keveset, de rögtön utána menekülőre fogja. Nem dühös rá emiatt, de kezdi kényelmetlenül érezni magát, és talán pont ez Ysanee célja. Mutatni akarja, hogy kettejük közül ki a felsőbbrendű jelenleg, és ez nagyon is fájdalmasan egyértelmű a férfi számára. Mégis tűr még, meg akarja mutatni, hogy a másik szavaival élve egy igazán engedelmes kis kormoska. Úgyhogy nem dönti le szívének elrablóját, és nem kezdi el átlépni azokat a képzeletbeli határokat, inkább igyekszik jó erősen gondolni a templomra, és a nemesekre. Nem segít, de legalább megpróbálta. *
- Ha ezt tudom, akkor rákérdeztem volna, hiszen nemrég jártam arra. * Csóválja a fejét, na nem mintha olyan óriási kitérő lenne visszamenni. * Viszont lekötelezel a segítségeddel. Bár félek, hogy lehet tőlem többet fognak követelni. De ezen a folyón majd akkor kelünk át, ha odaérünk. És egyelőre úgyis a te feladatoddal foglalkozunk.
* Ahogy összefoglalja a dolgot, olyan érzés lehet, mintha nem érezné a kéregetés súlyát, pedig igen is tudja, hogy ennyi pénz nem terem csak úgy minden bokorban. A legrosszabb része az egésznek a kéregetés, pedig nagyon szívesen lopna. Mégis, a lány ötletében van valami. *
- Ha valakinek nem esik nehezére adakozni, azok pont a nemesek. Talán még jobban meg tudnánk győzni őket, hogyha egy kis trükköt vinnénk a dologba. Mondjuk azt hazudjuk, hogy mások igen komoly összegekkel patronálták Eeyr szolgálóit. Próbáljunk a hírnevükre hatni, és arra, hogy nem akarnak másokkal szemben szégyenben maradni. Hidd el, ha meghallják, hogy más házak milyen bőkezűen adakoznak, egyből kinyílik a pénzes erszény. És ha utána visszamegyünk ezekhez az állítólagos nemesekhez, akik már állítólag adakoztak nekünk, akkor egyszerre ők is adni fognak, szóval nem is igazán hazugság. * Gondolkodik hangosan, ahogy már tervezni is kezd. *
- És természetesen, a legjobb az egészben az, ha a végén közhírré tesszük, hogy ki mekkora összeget ajánlott fel. Hadd versengjenek egymással.
* A mélységi kezdi úgy érezni magát, mint egykor, fiatal korában. Nadrágja állandóan szűk, és úgy ég benne a vágy, mintha el se lehetne oltani. A tolvaj mégis játszik vele, néha ad magából egy keveset, de rögtön utána menekülőre fogja. Nem dühös rá emiatt, de kezdi kényelmetlenül érezni magát, és talán pont ez Ysanee célja. Mutatni akarja, hogy kettejük közül ki a felsőbbrendű jelenleg, és ez nagyon is fájdalmasan egyértelmű a férfi számára. Mégis tűr még, meg akarja mutatni, hogy a másik szavaival élve egy igazán engedelmes kis kormoska. Úgyhogy nem dönti le szívének elrablóját, és nem kezdi el átlépni azokat a képzeletbeli határokat, inkább igyekszik jó erősen gondolni a templomra, és a nemesekre. Nem segít, de legalább megpróbálta. *
- Ha ezt tudom, akkor rákérdeztem volna, hiszen nemrég jártam arra. * Csóválja a fejét, na nem mintha olyan óriási kitérő lenne visszamenni. * Viszont lekötelezel a segítségeddel. Bár félek, hogy lehet tőlem többet fognak követelni. De ezen a folyón majd akkor kelünk át, ha odaérünk. És egyelőre úgyis a te feladatoddal foglalkozunk.
* Ahogy összefoglalja a dolgot, olyan érzés lehet, mintha nem érezné a kéregetés súlyát, pedig igen is tudja, hogy ennyi pénz nem terem csak úgy minden bokorban. A legrosszabb része az egésznek a kéregetés, pedig nagyon szívesen lopna. Mégis, a lány ötletében van valami. *
- Ha valakinek nem esik nehezére adakozni, azok pont a nemesek. Talán még jobban meg tudnánk győzni őket, hogyha egy kis trükköt vinnénk a dologba. Mondjuk azt hazudjuk, hogy mások igen komoly összegekkel patronálták Eeyr szolgálóit. Próbáljunk a hírnevükre hatni, és arra, hogy nem akarnak másokkal szemben szégyenben maradni. Hidd el, ha meghallják, hogy más házak milyen bőkezűen adakoznak, egyből kinyílik a pénzes erszény. És ha utána visszamegyünk ezekhez az állítólagos nemesekhez, akik már állítólag adakoztak nekünk, akkor egyszerre ők is adni fognak, szóval nem is igazán hazugság. * Gondolkodik hangosan, ahogy már tervezni is kezd. *
- És természetesen, a legjobb az egészben az, ha a végén közhírré tesszük, hogy ki mekkora összeget ajánlott fel. Hadd versengjenek egymással.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096