Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-21 18:28:52
Üzenet elküldve: 2014-07-21 18:28:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek//
*Elgondolkodva nézi, ahogy Elinara minden bizalmat megszavazva lehuppan melléjük. Vajon van még egy olyan faj, amely ennyire, kölcsönösen megbízik egymásban? Nem igazán. Talán egyedül náluk van meg ez a kapocs ismeretségtől függetlenül. Ezért van talán az, hogy a tündérek keresik egymás társaságát. Az otthon egy kis darabját adják vissza minden mozdulatukkal, szavaikkal.*
-Valóban varázslatos hely.
*Helyesel ő is ha már felhozták. Nem volt még alkalma úgy sem megemlíteni.*
-Nem, igazán nem zavartál meg minket semmiben. Pont most fejeztük be a meditációt.
*Sandít a még mindig mosolygó Roni-ra. Sejti, hogy mit érez. Rá is hasonló hatással szokott lenni ez a kis szertartás. Nem csoda, hogy ő is mosolyog azóta.*
-Honnan jöttél?
*Fordul vissza a másik felé, nem hagyva abba a boldog, felszabadult mosolygást. Szívesen indulna máris útnak, de ha lehetőség van egy harmadik úti társra is, hát elidőzhetnek még egy kicsit. Ő nem bánja. Biztos megéri még egy kicsit társalogni, mint belevágni a nagy világba. Pontosabban a mágia rögös útjainek belekezdésébe.*
*Elgondolkodva nézi, ahogy Elinara minden bizalmat megszavazva lehuppan melléjük. Vajon van még egy olyan faj, amely ennyire, kölcsönösen megbízik egymásban? Nem igazán. Talán egyedül náluk van meg ez a kapocs ismeretségtől függetlenül. Ezért van talán az, hogy a tündérek keresik egymás társaságát. Az otthon egy kis darabját adják vissza minden mozdulatukkal, szavaikkal.*
-Valóban varázslatos hely.
*Helyesel ő is ha már felhozták. Nem volt még alkalma úgy sem megemlíteni.*
-Nem, igazán nem zavartál meg minket semmiben. Pont most fejeztük be a meditációt.
*Sandít a még mindig mosolygó Roni-ra. Sejti, hogy mit érez. Rá is hasonló hatással szokott lenni ez a kis szertartás. Nem csoda, hogy ő is mosolyog azóta.*
-Honnan jöttél?
*Fordul vissza a másik felé, nem hagyva abba a boldog, felszabadult mosolygást. Szívesen indulna máris útnak, de ha lehetőség van egy harmadik úti társra is, hát elidőzhetnek még egy kicsit. Ő nem bánja. Biztos megéri még egy kicsit társalogni, mint belevágni a nagy világba. Pontosabban a mágia rögös útjainek belekezdésébe.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-21 17:43:54
Üzenet elküldve: 2014-07-21 17:43:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek//
*Mikor vörös hajú tündér megszólítja meg könnyebül, hogy észrevették. És nem kéreti magát,az invitálásra röktön lehuppan a földre, két fajtársa mellé.*
~Milyen kedvesek. Persze, hisz tündérek, mind a ketten. Mi már csak ilyenek vagyunk. Olyan jó, hogy ezen a helyen velük találkozom elsőre~*mosolyog a gondolatra*
- Az én nevem Elinara Ginivrien. Szívből örülök, hogy találkoztunk!Nem számítottam rá, hogy két fajtársammal, akadok össze, de őszintén örülök, hogy így történt. Ez varázslatos hely igaz?* mutat körbe a tisztáson*
- Remélem nem zavartalak meg titeket semmiben. Nem igazán mertem szólni, mert első ránézésre nagyon csendben voltatok.
*Mikor vörös hajú tündér megszólítja meg könnyebül, hogy észrevették. És nem kéreti magát,az invitálásra röktön lehuppan a földre, két fajtársa mellé.*
~Milyen kedvesek. Persze, hisz tündérek, mind a ketten. Mi már csak ilyenek vagyunk. Olyan jó, hogy ezen a helyen velük találkozom elsőre~*mosolyog a gondolatra*
- Az én nevem Elinara Ginivrien. Szívből örülök, hogy találkoztunk!Nem számítottam rá, hogy két fajtársammal, akadok össze, de őszintén örülök, hogy így történt. Ez varázslatos hely igaz?* mutat körbe a tisztáson*
- Remélem nem zavartalak meg titeket semmiben. Nem igazán mertem szólni, mert első ránézésre nagyon csendben voltatok.
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-21 16:20:53
Üzenet elküldve: 2014-07-21 16:20:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nestar Erefiz//
*Követi a férfi tekintetét a muatott csillag irányába. Valóban gyönyörűen ragyog. Nézi gyönyörködve és csodálattal, majd a célzás eljut tudatáig, ami miattrendkívül zavarba jön. Hátrasimít egy tincset, mely újfent úgy gondolta, hogy belelóg arcába, majd a leterített pokrócon ő is helyet foglal.*
-Köszönöm.
*Hálálja meg a puha fejtartót, majd a férfi mellé fekszik. Szemei rlőtt kitárul az egész égbolt. Szemtükrében milliónyi csillag ragyogó fénye verődik vissza. Soha nem tudna velük betelni. A felajánlott sajtos golyócskákra nézve kicsit kényelmetlenül érzi magát, de nem mutatja. Soha nem volt még, aki ennyire kedvébe járt volna. Még a személyzet sem.*
-Nagyon szeretem a sajtot.
*S ennek megerősítése képpen vesz egy darabot a zacskóból.*
-Nem mondott még semmit a csillag jóslásról.
*Emlékezteti a félbemaradt beszélgetésre, melyet még a fogadóban kezdtek el.*
*Követi a férfi tekintetét a muatott csillag irányába. Valóban gyönyörűen ragyog. Nézi gyönyörködve és csodálattal, majd a célzás eljut tudatáig, ami miattrendkívül zavarba jön. Hátrasimít egy tincset, mely újfent úgy gondolta, hogy belelóg arcába, majd a leterített pokrócon ő is helyet foglal.*
-Köszönöm.
*Hálálja meg a puha fejtartót, majd a férfi mellé fekszik. Szemei rlőtt kitárul az egész égbolt. Szemtükrében milliónyi csillag ragyogó fénye verődik vissza. Soha nem tudna velük betelni. A felajánlott sajtos golyócskákra nézve kicsit kényelmetlenül érzi magát, de nem mutatja. Soha nem volt még, aki ennyire kedvébe járt volna. Még a személyzet sem.*
-Nagyon szeretem a sajtot.
*S ennek megerősítése képpen vesz egy darabot a zacskóból.*
-Nem mondott még semmit a csillag jóslásról.
*Emlékezteti a félbemaradt beszélgetésre, melyet még a fogadóban kezdtek el.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-21 13:50:17
Üzenet elküldve: 2014-07-21 13:50:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek//
* Mosolyog a tündérlányra. Reménykedik, hogy ezt még sokszor lesz alkalma megtenni, hisz igen hasznos volt a meditáció számára.
Elmerült abban, hogy megtisztítsa testét és lelkét, a rossz gondolatokat maga mögött hagyta. Mintha már nem is lennének. Boldognak, s energikusnak érrzi magát. De tudásszomj gyötri... Reméli, hogy a templomban csillapítani tudja, s ugyan még nem döntötte el, hogy melyik ágat választja, biztos benne, hogy hamarosan megtalálja a hozzá leginkább illő ágat. De úgy olvasta, hogy egyzserűbb ágfüggetlen varázslatokkal kezdeni.
Köhögést hall, s megpillant egy aranyos tündért, aki nála valamivel idősebb lehet. Erindell már hívja is őt, hogy foglaljon helyet.*
- Gyere csak! Az én nevem Ronmisia Halive.
* Mondja mosolyogva. Úgy tűnik szerencsés véletlen folytán két tündérrel is találkozik egy nap alatt. Ez a gondolat méginkább fokozza jó kedvét.*
* Mosolyog a tündérlányra. Reménykedik, hogy ezt még sokszor lesz alkalma megtenni, hisz igen hasznos volt a meditáció számára.
Elmerült abban, hogy megtisztítsa testét és lelkét, a rossz gondolatokat maga mögött hagyta. Mintha már nem is lennének. Boldognak, s energikusnak érrzi magát. De tudásszomj gyötri... Reméli, hogy a templomban csillapítani tudja, s ugyan még nem döntötte el, hogy melyik ágat választja, biztos benne, hogy hamarosan megtalálja a hozzá leginkább illő ágat. De úgy olvasta, hogy egyzserűbb ágfüggetlen varázslatokkal kezdeni.
Köhögést hall, s megpillant egy aranyos tündért, aki nála valamivel idősebb lehet. Erindell már hívja is őt, hogy foglaljon helyet.*
- Gyere csak! Az én nevem Ronmisia Halive.
* Mondja mosolyogva. Úgy tűnik szerencsés véletlen folytán két tündérrel is találkozik egy nap alatt. Ez a gondolat méginkább fokozza jó kedvét.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-21 13:19:23
Üzenet elküldve: 2014-07-21 13:19:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek//
*Mosolyogva figyeli Roni reakvióját a meditálásra. Mintha csak magát látná első alkalomkor.*
-Nagyon örülök neki! Tudod én is hasonlóképp reagáltam, mikor először csináltam ilyesmit.
*Ekkor meghallja a bátortalan köhögést. Meglepődve fordul oda, mikor meglátja, hogy az új érkező szintén egy tündér. Úgy látszik Arthenior különös vonzóerővel bír minden téren.*
-Üdvözöllek! Gyere, ülj le közénk!
*Hívja körükbe a tündért. Nekik amúgy is illik összetertani. Ez már csak természetes.*
-Én Erindell vagyok! Téged hogy hívnak?
*Fordul felé barátságosan. Úgy néz ki, ez a nap rejteget még számukra meglepetéseket! Az érkezőnek szép, lila szárnyai vannak. Ahogy Roninak is van. Kissé irigykedve szemléli őket, de ez az érzés hamar eltűnik szívéből. Bizonyára oka lehet annak, hogy neki nem jutottak. Hisz benne, hogy vannak dolgok, amik szánt szándékkal történnek. Például az, hogy neki nincsenek tündöklő szárnyia, vagy hogy miért futottak össze hárman is fajuk közül éppen most, ezen a szép tisztáson.*
*Mosolyogva figyeli Roni reakvióját a meditálásra. Mintha csak magát látná első alkalomkor.*
-Nagyon örülök neki! Tudod én is hasonlóképp reagáltam, mikor először csináltam ilyesmit.
*Ekkor meghallja a bátortalan köhögést. Meglepődve fordul oda, mikor meglátja, hogy az új érkező szintén egy tündér. Úgy látszik Arthenior különös vonzóerővel bír minden téren.*
-Üdvözöllek! Gyere, ülj le közénk!
*Hívja körükbe a tündért. Nekik amúgy is illik összetertani. Ez már csak természetes.*
-Én Erindell vagyok! Téged hogy hívnak?
*Fordul felé barátságosan. Úgy néz ki, ez a nap rejteget még számukra meglepetéseket! Az érkezőnek szép, lila szárnyai vannak. Ahogy Roninak is van. Kissé irigykedve szemléli őket, de ez az érzés hamar eltűnik szívéből. Bizonyára oka lehet annak, hogy neki nem jutottak. Hisz benne, hogy vannak dolgok, amik szánt szándékkal történnek. Például az, hogy neki nincsenek tündöklő szárnyia, vagy hogy miért futottak össze hárman is fajuk közül éppen most, ezen a szép tisztáson.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-20 23:44:13
Üzenet elküldve: 2014-07-20 23:44:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek//
* Mióta kilépett a folyóparton a hajóról erre vágyott. Jókedvében táncot járna. Hosszú volt az út idáig, de láthatóan megérte. A tisztás békéje és pompás látványa feledteti vele a nehézségeket. A zöld fű és a virágos domb szinte vonzza magához. A virágoknál elidőzik egy kicsit és tüzetesebben megnézi őket, majd körülnéz. Láthatóan más is kedveli ezt a helyet, sokakat lát maga körül. Szeme egyszer csak megakad valamin.*~Lehet ez? Csak nem?~ *Két tündért lát, akik a fűben ülnek és láthatóan valami komoly beszélgetést folytatnak, mert igen csak csendben és mozdulatlanul ülnek.A felfedezés örömétől, hogy hosszú idő után fajtársaival találkozhat, a boldogság szinte robban a lelkében. Mielőtt jobban átgondolná, már szalad is feléjük. Amikor közelebb ér, lelassítja lépteit és akkor látja csak, hogy a két tündért jelen pillanatban valami nagyon leköti. Most jut csak eszébe, hogy első örömében nem gondolt rá, hogy esetleg megzavarhat valamit. Így csak vár kicsit zavartan és közben van egy kis ideje jól szemügyre venni az előtte ülőket. *~A vékony szőke, zöld szemű tündérlány, kicsit magasabb nálam, nagyon kedves arca van. Biztosan barátságos is. Micsoda szárnyak! Kicsit Irigykedem is. A másik tündér nem annyira szép, de azért, ha jól megnézi az ember igazán csinos. Gyönyörű a haja színe és a ruhája is nagyon szép. Vajon mit csinálhatnak? Hogy szólítsam meg őket? Olyan hosszú idő óta nem találkoztam hozzám hasonlóval.~
-khm khm khm khm
*Köhécsel egy kicsit, hogy észrevegyék, de aztán nem jön ki más hirtelen a száján, már olyan közel áll hozzájuk amennyire lehet, zavarában egészen elpirosodik az arca reméli, hogy a két tündér észreveszi *
* Mióta kilépett a folyóparton a hajóról erre vágyott. Jókedvében táncot járna. Hosszú volt az út idáig, de láthatóan megérte. A tisztás békéje és pompás látványa feledteti vele a nehézségeket. A zöld fű és a virágos domb szinte vonzza magához. A virágoknál elidőzik egy kicsit és tüzetesebben megnézi őket, majd körülnéz. Láthatóan más is kedveli ezt a helyet, sokakat lát maga körül. Szeme egyszer csak megakad valamin.*~Lehet ez? Csak nem?~ *Két tündért lát, akik a fűben ülnek és láthatóan valami komoly beszélgetést folytatnak, mert igen csak csendben és mozdulatlanul ülnek.A felfedezés örömétől, hogy hosszú idő után fajtársaival találkozhat, a boldogság szinte robban a lelkében. Mielőtt jobban átgondolná, már szalad is feléjük. Amikor közelebb ér, lelassítja lépteit és akkor látja csak, hogy a két tündért jelen pillanatban valami nagyon leköti. Most jut csak eszébe, hogy első örömében nem gondolt rá, hogy esetleg megzavarhat valamit. Így csak vár kicsit zavartan és közben van egy kis ideje jól szemügyre venni az előtte ülőket. *~A vékony szőke, zöld szemű tündérlány, kicsit magasabb nálam, nagyon kedves arca van. Biztosan barátságos is. Micsoda szárnyak! Kicsit Irigykedem is. A másik tündér nem annyira szép, de azért, ha jól megnézi az ember igazán csinos. Gyönyörű a haja színe és a ruhája is nagyon szép. Vajon mit csinálhatnak? Hogy szólítsam meg őket? Olyan hosszú idő óta nem találkoztam hozzám hasonlóval.~
-khm khm khm khm
*Köhécsel egy kicsit, hogy észrevegyék, de aztán nem jön ki más hirtelen a száján, már olyan közel áll hozzájuk amennyire lehet, zavarában egészen elpirosodik az arca reméli, hogy a két tündér észreveszi *
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-20 22:41:23
Üzenet elküldve: 2014-07-20 22:41:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erindell//
* Hallgatja a lány utasításításait, s követi is őket. Szemét lehunyja, s mély levegőt vesz. Virágillatot érez, melyet a lágy fuvallat szállít. Elképzeli, hogy kezeit, lábait szúrós indák csatolják a földhöz, s egy nagy fehér "energia-köd" segíti szabadulását... Először csak ujjaiban érez egy kis bizsergést, de az szépen lassan megy feljebb, már könyökéig. Úgy érzi, mintha nehéz súlyoktól szabadulna meg... Kifújja a levegőt. Érzi, hogy a rossz energiák semmivé válnak, szertefoszlanak... S helyére mintha egy hószín pajzs kerülne, mely, a szennyezettséget távoltartja testétől és lelkétől. Már úgy képzeli, hogy egész alakja egy ilyen burokban van, ahol a jó energiák uralnak mindent. Érzi, hogy milyen friss, hogy mennyi hely van még fejében, s ezt a helyet mágiával kapcsolatos tanokkal akarja megtölteni.
Mikor kinyitja szemét, úgy érzi, mintha egy hosszú, pihentető alvásból ébredt volna.*
- Ez... Remek volt!
* Néz a másik tündérre, ha ő is kinyitotta szemét.*
- Köszönöm, hogy elmondtad, hogyan is kell ezt csinálni. Olyan máshogy érzem magam... Frissnek, egészségesnek és tanulni szeretnék... Minél többet!
* Hirtelen igen jó lett a hangulata is, bár eddig sem volt rossz kedve, de most úgy érzi, semmilyen esemény hatására nem tűnne el a mosoly az arcáról.*
* Hallgatja a lány utasításításait, s követi is őket. Szemét lehunyja, s mély levegőt vesz. Virágillatot érez, melyet a lágy fuvallat szállít. Elképzeli, hogy kezeit, lábait szúrós indák csatolják a földhöz, s egy nagy fehér "energia-köd" segíti szabadulását... Először csak ujjaiban érez egy kis bizsergést, de az szépen lassan megy feljebb, már könyökéig. Úgy érzi, mintha nehéz súlyoktól szabadulna meg... Kifújja a levegőt. Érzi, hogy a rossz energiák semmivé válnak, szertefoszlanak... S helyére mintha egy hószín pajzs kerülne, mely, a szennyezettséget távoltartja testétől és lelkétől. Már úgy képzeli, hogy egész alakja egy ilyen burokban van, ahol a jó energiák uralnak mindent. Érzi, hogy milyen friss, hogy mennyi hely van még fejében, s ezt a helyet mágiával kapcsolatos tanokkal akarja megtölteni.
Mikor kinyitja szemét, úgy érzi, mintha egy hosszú, pihentető alvásból ébredt volna.*
- Ez... Remek volt!
* Néz a másik tündérre, ha ő is kinyitotta szemét.*
- Köszönöm, hogy elmondtad, hogyan is kell ezt csinálni. Olyan máshogy érzem magam... Frissnek, egészségesnek és tanulni szeretnék... Minél többet!
* Hirtelen igen jó lett a hangulata is, bár eddig sem volt rossz kedve, de most úgy érzi, semmilyen esemény hatására nem tűnne el a mosoly az arcáról.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-19 13:44:56
Üzenet elküldve: 2014-07-19 13:44:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás//
*Mialatt előadja a történetet a lehető legkevesebb szó felhasználásával, köpenyét leemeli sérült karjáról, hogy megmutassa, milyen állapotban is van a keze. Elég rondán fest, vélhetően karjával védte magát, hogy a kutyák ne érhessék el a torkát. Az a szerencséje, hogy ütőeret nem haraptak át, különben percek alatt elvérzett volna az erdő mélyén.*
-Azok.
*Bólint a megállapításra, igazi vérebek, amiket nagyvadak, köztük emberek elfogására képeztek ki. Ilyenkor tud különösen hasznosnak bizonyulni az a sok év, amit az erdőben töltött el, hiszen megtanulta, hogy miként élje túl az állati támadásokat.
Erőtlenül bólint, kótyagos feje nehezen tudja követni most barátja szavait, de bízik benne, hogy ő tudja, mit csinál. Bizalom... Ritka kincs, amit kevesek tudhatnak magukénak, de Lazelit joggal érdemelte ki még a múltban.
Szemeit lehunyva vár, mivel látása amúgy sem tökéletes most, így füleire bízza magát, hallgatva a neszeket. Igaz, hallása nem vetekedhet az elfekével, de azért annyira bízik magában, hogy a szél hangjait képes megkülönböztetni valami testesebb motozásától.
Óráknak tűnnek a percek, amíg várakozik. Más esetben talán megfordulna a fejében, hogy magára lett hagyva, de barátja sosem tenne ilyet. Még ha az egész világ ellene is fordul, ő sosem. Természetes hát, hogy visszatér, úgy tűnik, gyógynövénnyel felszerelve, ami segít neki.*
-Rendben.
*Ismét egy bólintással kíséri a választ, miközben tartja a karját és várja, hogy Lazelit rátekerje a növényeket. Nem a legkellemesebb érzés, de mégsem rándul egy arcizma sem. A művelet végén köpenyét ismét karjára fekteti, próbálja rátekerni úgy, hogy a virágokat megtartsa akkor is, ha mozgolódni kezd.*
-Menjünk. Itt nem biztonságos.
*Nem tudja, hogy kis elterelése mennyire volt hatásos, jobb, ha mielőbb elhagyják az erdő területét, mielőtt rájuk akadnának. Ép karjával a fa törzsének támaszkodik és lassan, keservesen, de végre talpra szenvedi magát. Ha a lábain már megáll, akkor gyalogolni is képes lesz. Igaz, valószínűleg a tempó nem lesz a leggyorsabb, de mivel közvetlen veszély talán még nem leselkedik rájuk, elnézhető neki gyengesége. Eltökélten pillant barátja arcára, némán jelezve, hogy vezesse a város irányába, követni fogja. Ki fogja bírni, mert ki kell bírnia.*
*Mialatt előadja a történetet a lehető legkevesebb szó felhasználásával, köpenyét leemeli sérült karjáról, hogy megmutassa, milyen állapotban is van a keze. Elég rondán fest, vélhetően karjával védte magát, hogy a kutyák ne érhessék el a torkát. Az a szerencséje, hogy ütőeret nem haraptak át, különben percek alatt elvérzett volna az erdő mélyén.*
-Azok.
*Bólint a megállapításra, igazi vérebek, amiket nagyvadak, köztük emberek elfogására képeztek ki. Ilyenkor tud különösen hasznosnak bizonyulni az a sok év, amit az erdőben töltött el, hiszen megtanulta, hogy miként élje túl az állati támadásokat.
Erőtlenül bólint, kótyagos feje nehezen tudja követni most barátja szavait, de bízik benne, hogy ő tudja, mit csinál. Bizalom... Ritka kincs, amit kevesek tudhatnak magukénak, de Lazelit joggal érdemelte ki még a múltban.
Szemeit lehunyva vár, mivel látása amúgy sem tökéletes most, így füleire bízza magát, hallgatva a neszeket. Igaz, hallása nem vetekedhet az elfekével, de azért annyira bízik magában, hogy a szél hangjait képes megkülönböztetni valami testesebb motozásától.
Óráknak tűnnek a percek, amíg várakozik. Más esetben talán megfordulna a fejében, hogy magára lett hagyva, de barátja sosem tenne ilyet. Még ha az egész világ ellene is fordul, ő sosem. Természetes hát, hogy visszatér, úgy tűnik, gyógynövénnyel felszerelve, ami segít neki.*
-Rendben.
*Ismét egy bólintással kíséri a választ, miközben tartja a karját és várja, hogy Lazelit rátekerje a növényeket. Nem a legkellemesebb érzés, de mégsem rándul egy arcizma sem. A művelet végén köpenyét ismét karjára fekteti, próbálja rátekerni úgy, hogy a virágokat megtartsa akkor is, ha mozgolódni kezd.*
-Menjünk. Itt nem biztonságos.
*Nem tudja, hogy kis elterelése mennyire volt hatásos, jobb, ha mielőbb elhagyják az erdő területét, mielőtt rájuk akadnának. Ép karjával a fa törzsének támaszkodik és lassan, keservesen, de végre talpra szenvedi magát. Ha a lábain már megáll, akkor gyalogolni is képes lesz. Igaz, valószínűleg a tempó nem lesz a leggyorsabb, de mivel közvetlen veszély talán még nem leselkedik rájuk, elnézhető neki gyengesége. Eltökélten pillant barátja arcára, némán jelezve, hogy vezesse a város irányába, követni fogja. Ki fogja bírni, mert ki kell bírnia.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-19 03:05:40
Üzenet elküldve: 2014-07-19 03:05:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Roselyn Fryea//
-Nagyon szépek, főleg az a szélső. Csodálatosan ragyog, pedig nem is vörös.
*Amíg hagyja, hogy ez az utalás gazdájára leljen, barátkozik a ruházat és a fű harcával, mely kapkodón marná lángba a mezőt, majd megállapodik a tekintet a tulajdonosa arcán.*
-Hát, igazából elég, ha valahol a közepénél, ahol egyenesebb a talaj, de igazából innen bárhonnan szépen látszik az égbolt. Ebből is kitűnik, hogy ennek a szakmának nincs ijesztően nagy anyagköltsége.
*Végül csak leteríti egy helyen a lepedőt, amit nem sajnál erre a célja és egy rövid csendes megemlékezést tart a nemes célért elkoszolódó szövetért, mint hősi halottért.*
-Sajnálatosan a kényelmességért újabb mártíráldozatot kell bemutatnunk.
*Ezzel visszahajtja egy kicsit a szőnyeget, majd a tiszta felső végének egy részét összehajtja párszor és aláhelyezi.*
-Fejtámasztéknak, ha esetleg fekve szeretnénk nézelődni. Barátságosabb, mert nem görcsöl be az ember. De mondhatnám azt is, hogy kényelmes a lustaság.
*Miután ő elkényelmesedik rajta és amennyiben Rosslyn is csatlakozna hozzá, le is pihenteti magát egyenes pozícióba. Lopva visszatekint.*
-Az előrelátásunk annyiban látszik, hogy étket elfelejtettünk hozni. Illetve majdnem.
*Végül is majdnem erre a célra gyűjtötte a kis sajtos bogyókat, amelyek ízre sem tagadják a nevüket és ő maga már megétkezett, bár Rosslynról ez nem mondható el, viszont békésen elcsemegézhet a ezekből. Egy szütyőt ki kis készít, amiben ezeket tárolja, majd a többi tárolót pedig visszapakolja, csak másodlagosan azon célból, mert ehetetlenek.*
-Nem ínyenc csemege, de csipegetni hasznos és elég tápláló. Csak ez nagyban függ attól, hogy mennyire szereti ember ízre a sajtot.
-Nagyon szépek, főleg az a szélső. Csodálatosan ragyog, pedig nem is vörös.
*Amíg hagyja, hogy ez az utalás gazdájára leljen, barátkozik a ruházat és a fű harcával, mely kapkodón marná lángba a mezőt, majd megállapodik a tekintet a tulajdonosa arcán.*
-Hát, igazából elég, ha valahol a közepénél, ahol egyenesebb a talaj, de igazából innen bárhonnan szépen látszik az égbolt. Ebből is kitűnik, hogy ennek a szakmának nincs ijesztően nagy anyagköltsége.
*Végül csak leteríti egy helyen a lepedőt, amit nem sajnál erre a célja és egy rövid csendes megemlékezést tart a nemes célért elkoszolódó szövetért, mint hősi halottért.*
-Sajnálatosan a kényelmességért újabb mártíráldozatot kell bemutatnunk.
*Ezzel visszahajtja egy kicsit a szőnyeget, majd a tiszta felső végének egy részét összehajtja párszor és aláhelyezi.*
-Fejtámasztéknak, ha esetleg fekve szeretnénk nézelődni. Barátságosabb, mert nem görcsöl be az ember. De mondhatnám azt is, hogy kényelmes a lustaság.
*Miután ő elkényelmesedik rajta és amennyiben Rosslyn is csatlakozna hozzá, le is pihenteti magát egyenes pozícióba. Lopva visszatekint.*
-Az előrelátásunk annyiban látszik, hogy étket elfelejtettünk hozni. Illetve majdnem.
*Végül is majdnem erre a célra gyűjtötte a kis sajtos bogyókat, amelyek ízre sem tagadják a nevüket és ő maga már megétkezett, bár Rosslynról ez nem mondható el, viszont békésen elcsemegézhet a ezekből. Egy szütyőt ki kis készít, amiben ezeket tárolja, majd a többi tárolót pedig visszapakolja, csak másodlagosan azon célból, mert ehetetlenek.*
-Nem ínyenc csemege, de csipegetni hasznos és elég tápláló. Csak ez nagyban függ attól, hogy mennyire szereti ember ízre a sajtot.
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-18 20:10:34
Üzenet elküldve: 2014-07-18 20:10:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Ronmisia//
-Először is ülj le ide velem szemben a fűbe, majd csukd be a szemedet.
*Kezd bele a magyarázatba. Szerencséjére ő maga jóval jártasabb ezen a téren, mivel kiskorában is erre tanították, hogy mindig ki tudjon kapcsolódni, s ezzel feltudja magát tölteni megújult energiákkal.*
-Kezd el tudatosan venni a levegőt. Vegyél nagy és mély lélegzeteket. Csak a levegő vételedre figyelj. Hagyd elcsendesülni az elmédet. Ürítsd ki gondolataidat.
*Miközben magyaráz, ő is vele csinálja.*
-Figyelmedet lassan irányítsd tested elfáradt, elgémberedett tagjai felé. Húzd le róluk a képzeletbeli indákat, kötéseket, melyek megakadályozzák, hogy az energiák szabadon áramoljanak benned. Amint lassan megtisztítod magadat, érzed, ahogy belűlről, fehér fényként ragyogsz, s beleolvadsz magába a világegyetembe. A mágia maga az energia áramoltatásán alapszik, így hagyd hogy ez most beléd áramoljon szabadon.
*Itt elhallgat, mert most hagynia kell, hogy Roni fantáziája képzelje tovább a dolgokat, s magától kell vissza térnie, hogy ne érezzen ürességet, hanem elégedetséget és tetrekészségedt. Minden fáradtság nélkül.*
-Először is ülj le ide velem szemben a fűbe, majd csukd be a szemedet.
*Kezd bele a magyarázatba. Szerencséjére ő maga jóval jártasabb ezen a téren, mivel kiskorában is erre tanították, hogy mindig ki tudjon kapcsolódni, s ezzel feltudja magát tölteni megújult energiákkal.*
-Kezd el tudatosan venni a levegőt. Vegyél nagy és mély lélegzeteket. Csak a levegő vételedre figyelj. Hagyd elcsendesülni az elmédet. Ürítsd ki gondolataidat.
*Miközben magyaráz, ő is vele csinálja.*
-Figyelmedet lassan irányítsd tested elfáradt, elgémberedett tagjai felé. Húzd le róluk a képzeletbeli indákat, kötéseket, melyek megakadályozzák, hogy az energiák szabadon áramoljanak benned. Amint lassan megtisztítod magadat, érzed, ahogy belűlről, fehér fényként ragyogsz, s beleolvadsz magába a világegyetembe. A mágia maga az energia áramoltatásán alapszik, így hagyd hogy ez most beléd áramoljon szabadon.
*Itt elhallgat, mert most hagynia kell, hogy Roni fantáziája képzelje tovább a dolgokat, s magától kell vissza térnie, hogy ne érezzen ürességet, hanem elégedetséget és tetrekészségedt. Minden fáradtság nélkül.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-18 19:30:33
Üzenet elküldve: 2014-07-18 19:30:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kolostorból való menekülés után, hosszú út során végül az erdő rengetegéből eljut egy tisztásra, melytől nem messze egy folyó csordogál, és onnan már újra ismerős föld lesz lába alatt. Mily' jó érzés neki visszatérni ide, ahol született, Artheniorba! Végre eltűnt a kolostort ölelő sziklaormok közvetlen veszélyeitől, és a hidegtől. Mi tagadás, utálja a sziklás közeget, neki a lankás lejtők, erdővel tarkított dombok adják az otthont jelentő fogalmat. És igen, ha itt kapnák el a szerzetesek, a volt barátai, minden bizonnyal foggal-körömmel harcolna ellenük. Már benne van a sikerélmény, mely egy jó nagy korsó adrenalinfröccsel társul. Apropó fröccs, és egyéb alkoholos itókák: bármilyen rossz hely is a kolostor, az ottani borok már vagy bő száz évesek, őrült aki szökés előtt nem tesz el legalább egy kulaccsal. És Aldaro nem őrült. Elő is veszi a kemény bőrből készült kulacsot, és jó nagyot húz a számára életető nedűből, mely a teste melegét szolgálja, ez az, ami felpörgeti a bunyó előtt. Enyhén ízlelgeti, átöblíti szájában, majd egy hangosat kortyolva lávafolyamként szalad le a torkán. ~Tisztára mint egy flaska pálinka. Bár... Százéves boroktól mit várni?~ És ha már ivott, kap az alkalmon, és a kissé már szikkadt, de még ehető cipóból is falatozni kezd. A reggeli friss harmat nyújtózik a smaragdzöld fűben, mely mint apró hószemek, úgy tarkítja be a tisztást, melyeket szabályos körben ölelő fák határolnak. Kétség sem fér hozzá, innen már egy köpés Arthenior, a szülőfaluja, de most a folyó felé tart. Mikor felkel a harmatos fűből, orrát enyhén megcsapja valami különleges illat: egy virág, amelynek szagát rég érezte, és bár nevét nem tudja, de szirmai rendkívül ízletesek, és ehetők. Elindul a szag irányába, mely a tisztás szélén van, pont az erdő határán. Leszakítja a virágot, majd falatozni kezdi, rá egy kis bor, utána egy falat cipó, majd megint egy harapásnyi virág. ~Pont mint egy tehén!~ Röhög magán, mikor a virág édes szirmait majszolja. Örül, hogy eddig nem vették észre, hisz furcsán néz ki egy fehér hajú, de barna szakállú fattyú, aki éppen egy égszínkék virágszirmot majszol borral és szikkadt cipóval. Mikor már jól lakott, elindul a csordogálás hangjának irányába, egyenest a kikötő felé.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-18 12:05:10
Üzenet elküldve: 2014-07-18 12:05:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erindell//
- Meditálni? Semmi gond... És is csinálnám... De elmondanád, hogy hogy kell?
* Még nagyon kezdő, ami a mágiát illeti. Néhány könyvet olvasott el a témával kapcsolatban, de még nemigen tud semmit. Se varázslatokat, se meditálni nem tud. De azt már olvasta, hogy ez is fontos egy mágiát tanuló embernek. (Ez esetben tündérnek.) Leül a puha fűbe, s várja, hogy a másik lány mit mondd.
Nagyanyja ismerte és használta is a mágiát, de őt még fiatalnak érzte, ezért könyveket adott neki elsősorban, hogy azokat olvassa.*
~"Legyen fogalmad a dologról előbb!"~
* Emlékszik vissza az öreg tündér nő szavaira. Igazán kedvelte, szerette az asszonyt, aki vigyázott rá, szerette, s terelgette, hogy mikor kilép a nagyvilágba ne legyen olyan elveszett. Persze még fiatal, így sokat kell tanulnia, saját hibáiból, tapasztalatai alapján, s mások tanácsai alapján. Amelyiket gondolja, azt megfogadja. A többit meg meghallgatja, aztán elfelejti. A saját megérzéseire szokott hallgatni, de egy az adott témában tapasztaltabb emberre mindig odafigyel. Füle, s szeme nyitva, hogy befogadja a tudást. Szerencsére az elszántság is megvan.*
- Meditálni? Semmi gond... És is csinálnám... De elmondanád, hogy hogy kell?
* Még nagyon kezdő, ami a mágiát illeti. Néhány könyvet olvasott el a témával kapcsolatban, de még nemigen tud semmit. Se varázslatokat, se meditálni nem tud. De azt már olvasta, hogy ez is fontos egy mágiát tanuló embernek. (Ez esetben tündérnek.) Leül a puha fűbe, s várja, hogy a másik lány mit mondd.
Nagyanyja ismerte és használta is a mágiát, de őt még fiatalnak érzte, ezért könyveket adott neki elsősorban, hogy azokat olvassa.*
~"Legyen fogalmad a dologról előbb!"~
* Emlékszik vissza az öreg tündér nő szavaira. Igazán kedvelte, szerette az asszonyt, aki vigyázott rá, szerette, s terelgette, hogy mikor kilép a nagyvilágba ne legyen olyan elveszett. Persze még fiatal, így sokat kell tanulnia, saját hibáiból, tapasztalatai alapján, s mások tanácsai alapján. Amelyiket gondolja, azt megfogadja. A többit meg meghallgatja, aztán elfelejti. A saját megérzéseire szokott hallgatni, de egy az adott témában tapasztaltabb emberre mindig odafigyel. Füle, s szeme nyitva, hogy befogadja a tudást. Szerencsére az elszántság is megvan.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-18 01:21:33
Üzenet elküldve: 2014-07-18 01:21:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nestar Erefiz//
-Sajnos nem olyan sokat.
*Válaszolja elégedetten mosolyogva a másik reakcióján, majd hagyja, hogy illedelmesen előre engedjék, s hogy a természetes függöny ismét elzárja maguk mögött az utat.*
-Ugye milyen gyönyörűek itt a csillagok?
*Néz fel gyönyörködve az égre, majd egy kicsit beljebb sétálva megáll. Szoknyája susogva hajtja félre a fűszálakat, s hosszú csizmájában óvatosan megfelelő helyet keres a pokróc leterítéséhez. A zavar rá is visszakúszik egy csöppet, de ezt cselekvéssel próbálja meg elterelni.*
-Önnek hol felelne meg a legjobban? Bizonyára e területen jóval otthonosabban mozog, mint én.
*Az égbolt tiszta és a csillagok fényesebbnél fényesebben ragyognak, mintha csak az ő kedvükre akarnának tenni. A közelben tücskök ciripelnek, s az éjszakai szellő egy-egy fuvallata meglibbenti Rosslyn hullámos haját. A férfira néz és elmosolyodik, bár pontos okát maga sem tudja miért. Egyszerűen csak élvezi a pillanat varázsát. Ha Nestar valahova leteríti az anyagot, kényelmesen elhelyezkedik az egyik szélén, hogy a másik is ráférhessen. A pokróc szerencsére nagy. Bőven elférnek rajta mindketten. Ha nagyon akarnának, még le is heveredhetnek rajta, ha az úgy komfortosabb.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.19 20:14:52, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása.
-Sajnos nem olyan sokat.
*Válaszolja elégedetten mosolyogva a másik reakcióján, majd hagyja, hogy illedelmesen előre engedjék, s hogy a természetes függöny ismét elzárja maguk mögött az utat.*
-Ugye milyen gyönyörűek itt a csillagok?
*Néz fel gyönyörködve az égre, majd egy kicsit beljebb sétálva megáll. Szoknyája susogva hajtja félre a fűszálakat, s hosszú csizmájában óvatosan megfelelő helyet keres a pokróc leterítéséhez. A zavar rá is visszakúszik egy csöppet, de ezt cselekvéssel próbálja meg elterelni.*
-Önnek hol felelne meg a legjobban? Bizonyára e területen jóval otthonosabban mozog, mint én.
*Az égbolt tiszta és a csillagok fényesebbnél fényesebben ragyognak, mintha csak az ő kedvükre akarnának tenni. A közelben tücskök ciripelnek, s az éjszakai szellő egy-egy fuvallata meglibbenti Rosslyn hullámos haját. A férfira néz és elmosolyodik, bár pontos okát maga sem tudja miért. Egyszerűen csak élvezi a pillanat varázsát. Ha Nestar valahova leteríti az anyagot, kényelmesen elhelyezkedik az egyik szélén, hogy a másik is ráférhessen. A pokróc szerencsére nagy. Bőven elférnek rajta mindketten. Ha nagyon akarnának, még le is heveredhetnek rajta, ha az úgy komfortosabb.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.19 20:14:52, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása.
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-17 15:57:54
Üzenet elküldve: 2014-07-17 15:57:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Ronmisia//
*Örül a másik lelkesedésének, de ekkor eszébe jut idejövetelének valódi oka. Legszívesebben már indulna is, de tanítója lelkére kötötte, hogy ne mulassza eme fontos tevékenységet.*
-Én délelőttönként járok a templomba tanulni, s mára a tanítom lelkemre kötötte, hogy meditáljak, ha már erre szándékszom jönni. Lenne kedved velem együtt csinálni és kérlek ne haragudj érte, de elvileg ez a tanuláshoz elengedhetetlenül fontos.
*Szabadkozik egy kicsit, majd leül a fűbe, hogy igenlő válasz esetén neki is kezdhessen a meditációnak. Ha Roni még nem csinált volna ilyesmit, szívesen segít neki benne. Neki is nagyon szórakoztató volt, mikor először csinálta. Amint leül, s szabadjára engedi saját gondolatait, az új ismeretség után eszébe jut a délelőtti tanulás, s a tanulás lehetséges folytatásához a pénz hiánya. Akármennyire is aranyos mestere van neki, a tudás pénzbe kerül, melyet fogalma sincs jelen pillanatban, hogy honnan is teremthetne elő. A másodpercek lassan percekké alakulnak, s légzése egyenletes, mély nyugalommá alakul.*
*Örül a másik lelkesedésének, de ekkor eszébe jut idejövetelének valódi oka. Legszívesebben már indulna is, de tanítója lelkére kötötte, hogy ne mulassza eme fontos tevékenységet.*
-Én délelőttönként járok a templomba tanulni, s mára a tanítom lelkemre kötötte, hogy meditáljak, ha már erre szándékszom jönni. Lenne kedved velem együtt csinálni és kérlek ne haragudj érte, de elvileg ez a tanuláshoz elengedhetetlenül fontos.
*Szabadkozik egy kicsit, majd leül a fűbe, hogy igenlő válasz esetén neki is kezdhessen a meditációnak. Ha Roni még nem csinált volna ilyesmit, szívesen segít neki benne. Neki is nagyon szórakoztató volt, mikor először csinálta. Amint leül, s szabadjára engedi saját gondolatait, az új ismeretség után eszébe jut a délelőtti tanulás, s a tanulás lehetséges folytatásához a pénz hiánya. Akármennyire is aranyos mestere van neki, a tudás pénzbe kerül, melyet fogalma sincs jelen pillanatban, hogy honnan is teremthetne elő. A másodpercek lassan percekké alakulnak, s légzése egyenletes, mély nyugalommá alakul.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-16 13:16:06
Üzenet elküldve: 2014-07-16 13:16:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erindell//
- Ah, igen. A templom jó lenne.
* Mosolyog. Ott szert tudna tenni valami tudásra, hisz még oly sok mindent nem tud! Fiatal még, s tudásszomja most igen nagy. Örül, hogy a lány körbevezeti.*
- Még nem láttam semmit a városból.
* Kíváncsian várja a kis túrát, pontosan nem tudja, hogy mire számíthat. De a tündérek meglátják a szépet, úgyhogy bízik abban, amit a másik mondd. A szállás ötletére is bólint. A szabad ég alatt nem a legszerencsésebb aludni, főleg egy városban, ahol az éjszaka lényei jönnek elő, elhagyva a szűk sikátorokat... Egy fogadóban biztos találnak meguknak helyet.*
- Ah, igen. A templom jó lenne.
* Mosolyog. Ott szert tudna tenni valami tudásra, hisz még oly sok mindent nem tud! Fiatal még, s tudásszomja most igen nagy. Örül, hogy a lány körbevezeti.*
- Még nem láttam semmit a városból.
* Kíváncsian várja a kis túrát, pontosan nem tudja, hogy mire számíthat. De a tündérek meglátják a szépet, úgyhogy bízik abban, amit a másik mondd. A szállás ötletére is bólint. A szabad ég alatt nem a legszerencsésebb aludni, főleg egy városban, ahol az éjszaka lényei jönnek elő, elhagyva a szűk sikátorokat... Egy fogadóban biztos találnak meguknak helyet.*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:38:50
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:38:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Találkozás//
*Lazelit közelebb hajol a férfihoz, amikor az szűkszavúan, akárcsak régen, beszélni kezd. Alig tudja elhinni, hogy itt van. De mielőtt mélyebben merülne ezekbe a gondolatokba, csakhamar észhez kap, hogy bármennyire is örül, jelen pillanatban nem ez, hanem barátjának állapota a legfontosabb. És lássuk be, Drytan nincs épp szalonképes állapotban.
Lassan megérinti a férfi karját, majd szemügyre veszi a sebeit.*
-Jó nagy dögök lehettek...*húzza el a száját fájdalmas tekintettel felszisszenve, ahogyan meglátja, a férfi bizony több sebből is vérzik. Elég csúnyák a harapások, de ezt a világért se mondaná, nehogy elrettentse amúgy is szorult helyzetben lévő, rég nem látott cimboráját.
Felpillant a fákra, és hunyorítva szemlélni kezdi a lombkoronát, mintha keresne valamit.*
-Hosszú történet az enyém is...*válaszol közben Rőtfarkasnak.*-...az is ráér később jelen esetben...ezek lombhullatók, és egészen északon...*jegyzi meg hirtelen, inkább magának, semmint a férfinak. Gyorsan felidézi magában a régen tanultakat, majd hirtelenjében felderül az arca.*
-Megvan! Észak reménye kell ide! *Drytanra néz, majd vállára teszi jobb kezét, és egy pillanatra hozzáérinti a homlokát a férfiéhoz, a legbensőbb barátság jeleként.*
-Egyet se félj barátom, tudom mit kell tennem! Mindjárt jövök, tarts ki!
*Felpattan, mielőtt Rőtfarkas bármit is mondhatna, s máris beszalad a fák közé. Egy ideig hunyorog még a koronák felé, majd elégedetten nekiveti magát az egyik fa törzsének, és elkezd felfelé mászni az ágakhoz.
Nem kell túl magasra mennie, hogy elérje a fa ágain lecsüngő, halvány türkiz, fátyolként lelógó növényt. Megtámasztja magát a lábával, elengedi az ágat, amibe eleddig kapaszkodott, majd kardot ránt, és jó néhányat lekaszabol az élősdi növényekből.
Nem sokkal később már rohan is vissza Drytanhoz, kezei között egy maroknyi Észak reményével.*
-Ismered Te is ezt a növényt...segíti a seb összehúzódását. Ki fog tartani, amíg beviszlek magammal a városba. Tudok egy rövid utat az erdőn át, ami a városbéli Holdudvarra vezet, onnan nyílik a fogadó, ahol szobát vettem ki. Van tűm és cérnám, alkoholt veszek a fogadóstól, és valami kötszert is szerzek neked. Ott elláthatjuk a sebeidet. Rendben? *kérdezi, s közben elkezdi Drytan sebeire tekerni a frissen szakajtott növényeket, amilyen alaposan csak tudja.*
*Lazelit közelebb hajol a férfihoz, amikor az szűkszavúan, akárcsak régen, beszélni kezd. Alig tudja elhinni, hogy itt van. De mielőtt mélyebben merülne ezekbe a gondolatokba, csakhamar észhez kap, hogy bármennyire is örül, jelen pillanatban nem ez, hanem barátjának állapota a legfontosabb. És lássuk be, Drytan nincs épp szalonképes állapotban.
Lassan megérinti a férfi karját, majd szemügyre veszi a sebeit.*
-Jó nagy dögök lehettek...*húzza el a száját fájdalmas tekintettel felszisszenve, ahogyan meglátja, a férfi bizony több sebből is vérzik. Elég csúnyák a harapások, de ezt a világért se mondaná, nehogy elrettentse amúgy is szorult helyzetben lévő, rég nem látott cimboráját.
Felpillant a fákra, és hunyorítva szemlélni kezdi a lombkoronát, mintha keresne valamit.*
-Hosszú történet az enyém is...*válaszol közben Rőtfarkasnak.*-...az is ráér később jelen esetben...ezek lombhullatók, és egészen északon...*jegyzi meg hirtelen, inkább magának, semmint a férfinak. Gyorsan felidézi magában a régen tanultakat, majd hirtelenjében felderül az arca.*
-Megvan! Észak reménye kell ide! *Drytanra néz, majd vállára teszi jobb kezét, és egy pillanatra hozzáérinti a homlokát a férfiéhoz, a legbensőbb barátság jeleként.*
-Egyet se félj barátom, tudom mit kell tennem! Mindjárt jövök, tarts ki!
*Felpattan, mielőtt Rőtfarkas bármit is mondhatna, s máris beszalad a fák közé. Egy ideig hunyorog még a koronák felé, majd elégedetten nekiveti magát az egyik fa törzsének, és elkezd felfelé mászni az ágakhoz.
Nem kell túl magasra mennie, hogy elérje a fa ágain lecsüngő, halvány türkiz, fátyolként lelógó növényt. Megtámasztja magát a lábával, elengedi az ágat, amibe eleddig kapaszkodott, majd kardot ránt, és jó néhányat lekaszabol az élősdi növényekből.
Nem sokkal később már rohan is vissza Drytanhoz, kezei között egy maroknyi Észak reményével.*
-Ismered Te is ezt a növényt...segíti a seb összehúzódását. Ki fog tartani, amíg beviszlek magammal a városba. Tudok egy rövid utat az erdőn át, ami a városbéli Holdudvarra vezet, onnan nyílik a fogadó, ahol szobát vettem ki. Van tűm és cérnám, alkoholt veszek a fogadóstól, és valami kötszert is szerzek neked. Ott elláthatjuk a sebeidet. Rendben? *kérdezi, s közben elkezdi Drytan sebeire tekerni a frissen szakajtott növényeket, amilyen alaposan csak tudja.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-15 03:04:45
Üzenet elküldve: 2014-07-15 03:04:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Roselyn Fryea//
*Nehezen jut eszébe bármi biztató is vagy dicsérő szó Flawelnek, ami őszinte és nem semmitmondó, úgyhogy az utóbbiból valamennyire engednie is kell. De előtte azért kezével kedvesen simít egyet az állat hátán, előre tájékoztatva, hogy bármennyire is szeretné kifejezni jó szándékát, ez szavakban elhangzani nem fog, mert nem tud, úgyhogy köszönetét így próbálja érzékeltetni.*
-Hát, köszönjük, jó munkát végeztél.
*Majd feldobja, remélvén, hogy az állat azért értette a szándékot.*
~Nem kell félni, rosszabb szöveget már tényleg nem tudsz mondani ez az estén. Illetve még tartozol egy szerenáddal, tehát szabad az út a megsemmisülés felé.~
*Rosslyn felé tekint, gyorsan maga védelmére kelne. Egy kicsit maga is sajnálja, hogy ily módon kellett elbúcsúztatnia az állatot.*
-Ez nem épp a legjobb pillanatom volt, de majd valamiféle kárpótlást kiötlök neki.
*A borostyánfüggöny túloldalán egy szemet gyönyörködtető táj bontakozik ki, örömét nem is tervezi letagadni.*
-Kénytelen vagyok erőteljesen elbűvölődni a kiváló ízlésén. Gyakran jár errefelé?
*Nagyjából értelmetlen ez a túlkompenzáció a gyenge pillanatáért, még akkor is, ha ténylegesen így gondolja. Az első pillanatok idegessége kezd visszagyűrűzni rá, legszívesebben a leggyorsabban a tisztásra futna vele és a földre fektetné, hogy túl legyen ezen. Végül ezt gyorsan elveti, nem akarja, hogy még a végén vadállatnak is nézzék. Meg egyébként sem illene hozzá.*
~Vajon haragszik rám?~
*Itt egy pillanatra el is felejti, hogy most Flawel vagy Rosslyn a kérdés alanya, csekély bűntudatával birkózva próbál áthaladni a sövényen, majd az egyik kezével alagutat nyit ezen a természetesen burkon, a másikkal pedig átnyúl, hogy átvezesse Rosslynt.*
-Ha szabad...
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 03:05:26
*Nehezen jut eszébe bármi biztató is vagy dicsérő szó Flawelnek, ami őszinte és nem semmitmondó, úgyhogy az utóbbiból valamennyire engednie is kell. De előtte azért kezével kedvesen simít egyet az állat hátán, előre tájékoztatva, hogy bármennyire is szeretné kifejezni jó szándékát, ez szavakban elhangzani nem fog, mert nem tud, úgyhogy köszönetét így próbálja érzékeltetni.*
-Hát, köszönjük, jó munkát végeztél.
*Majd feldobja, remélvén, hogy az állat azért értette a szándékot.*
~Nem kell félni, rosszabb szöveget már tényleg nem tudsz mondani ez az estén. Illetve még tartozol egy szerenáddal, tehát szabad az út a megsemmisülés felé.~
*Rosslyn felé tekint, gyorsan maga védelmére kelne. Egy kicsit maga is sajnálja, hogy ily módon kellett elbúcsúztatnia az állatot.*
-Ez nem épp a legjobb pillanatom volt, de majd valamiféle kárpótlást kiötlök neki.
*A borostyánfüggöny túloldalán egy szemet gyönyörködtető táj bontakozik ki, örömét nem is tervezi letagadni.*
-Kénytelen vagyok erőteljesen elbűvölődni a kiváló ízlésén. Gyakran jár errefelé?
*Nagyjából értelmetlen ez a túlkompenzáció a gyenge pillanatáért, még akkor is, ha ténylegesen így gondolja. Az első pillanatok idegessége kezd visszagyűrűzni rá, legszívesebben a leggyorsabban a tisztásra futna vele és a földre fektetné, hogy túl legyen ezen. Végül ezt gyorsan elveti, nem akarja, hogy még a végén vadállatnak is nézzék. Meg egyébként sem illene hozzá.*
~Vajon haragszik rám?~
*Itt egy pillanatra el is felejti, hogy most Flawel vagy Rosslyn a kérdés alanya, csekély bűntudatával birkózva próbál áthaladni a sövényen, majd az egyik kezével alagutat nyit ezen a természetesen burkon, a másikkal pedig átnyúl, hogy átvezesse Rosslynt.*
-Ha szabad...
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 03:05:26
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-14 23:14:10
Üzenet elküldve: 2014-07-14 23:14:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Megegyeztek, hogy nem a városban éjszakáznak, hanem a falon kívül. Tekintve Shatar zsúfolt, zárt helyektől való idegenkedését, na meg a kompánia méretét és málháját, jobb döntés volt ez így.
Ez volt együtt az utolsó éjszakájuk. Nem is tudni igazából miért, a nő ezen gondolkodva nem talált igazi, nyomós indokot. Nem akart arra gondolni, hogy velük maradjon. Talán túl friss volt még az emlék, hogy olyat kellett elengednie, ami eddig egész életét végigkísérte. Nem akart túl hirtelen, túlzottan kötődni valami máshoz. Mikor kérdezték, valamit morgott az időjárásról, égtájakról, babonáról, ellenséges törzs területéről. A lényeg, hogy elhitték. Vagy lehet, hogy rájöttek, a nő egyszerűen nem akarja közölni az okot. Sőt, biztos. Hiszen Shatar csak hitte magáról, hogy tudja, hogyan kell hazudni, igazából szörnyen csinálta. Halvány fogalma sem volt a városiak intrikájáról, annak miben létéről, nemhogy arról, hogyan kell csinálni.
Késő este tért vissza a társuk, akit beküldtek a kevéske szükséges ellátmányért. Ő hozta a hírt, amiről éppen beszélt a város. Nagy fizetség ellenében keresnek vadászokat, akiket egy ritka vad elejtésével bíznának meg. Miután Shatart felvilágosítják, hogy pontosan mennyit is ér az a pénzösszeg, szemei elkerekednek. Hiszen eddig összesen csak néhány érmét tudhatott magáénak. Nem mintha érdekelnék a földi javak, de ez az összeg... Mégiscsak szédítő. A társaság zúgolódik - ők nem vehetnek részt a kalandban, hiszen már máshol akad dolguk, de ha szó nélkül ott hagynák a másik megbízót, a hírnevükön esne folt. Shatarnak pedig immár van oka elválni.*
Ez volt együtt az utolsó éjszakájuk. Nem is tudni igazából miért, a nő ezen gondolkodva nem talált igazi, nyomós indokot. Nem akart arra gondolni, hogy velük maradjon. Talán túl friss volt még az emlék, hogy olyat kellett elengednie, ami eddig egész életét végigkísérte. Nem akart túl hirtelen, túlzottan kötődni valami máshoz. Mikor kérdezték, valamit morgott az időjárásról, égtájakról, babonáról, ellenséges törzs területéről. A lényeg, hogy elhitték. Vagy lehet, hogy rájöttek, a nő egyszerűen nem akarja közölni az okot. Sőt, biztos. Hiszen Shatar csak hitte magáról, hogy tudja, hogyan kell hazudni, igazából szörnyen csinálta. Halvány fogalma sem volt a városiak intrikájáról, annak miben létéről, nemhogy arról, hogyan kell csinálni.
Késő este tért vissza a társuk, akit beküldtek a kevéske szükséges ellátmányért. Ő hozta a hírt, amiről éppen beszélt a város. Nagy fizetség ellenében keresnek vadászokat, akiket egy ritka vad elejtésével bíznának meg. Miután Shatart felvilágosítják, hogy pontosan mennyit is ér az a pénzösszeg, szemei elkerekednek. Hiszen eddig összesen csak néhány érmét tudhatott magáénak. Nem mintha érdekelnék a földi javak, de ez az összeg... Mégiscsak szédítő. A társaság zúgolódik - ők nem vehetnek részt a kalandban, hiszen már máshol akad dolguk, de ha szó nélkül ott hagynák a másik megbízót, a hírnevükön esne folt. Shatarnak pedig immár van oka elválni.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-14 20:55:00
Üzenet elküldve: 2014-07-14 20:55:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Találkozás //
*Keze megrándul, ösztönösen kapna kardja irányába, ahogy hangot hall, de rá kell jönnie, hogy azt rejtekhelyén hagyta, botját elvesztette, így eléggé védtelen a jelenlegi helyzetbe, nem tud mivel védekezni. A felismerés csak még dühösebbé teszi, de már késő ezen bánkódni, a felmerülő hangforrással kell törődnie. Vajon veszélyt jelent rá nézve? Fejét oldalra fordítva jégkék szemei egyenest a közeledőre szegeződnek, bár látása kissé homályos, a felkiáltásra már ő is képes kivenni az ismerős alak jellemző jegyeit.*
-Lazelit?
*Mély, rekedt hangon szakad fel belőle a név, szemöldökei megugranak, ahogy nézi a már szabályosan szaladó férfit. Hány éve is? Talán kettő is van már, hogy nem látta barátját, arra pedig álmában sem gondolt volna, hogy épp így kell viszontlátniuk egymást. Mondhatná, hogy a legjobbkor, de valójában gyűlöli, ha bárki is gyengének látja, márpedig jelenlegi állapota a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető tiszteletet parancsolónak és erőtől duzzadónak.
Újra megpróbálkozik a felállással, de a kísérletet kudarc követi, így kénytelen elviselni, hogy ezúttal neki kelljen magasabbra emelnie a fejét, míg Lazelit mellé nem guggol.*
-Ketten voltak, kutyákkal... Sikerült leráznom, bár nem volt egyszerű.
*Ha azok az átkozott dögök nem lettek volna, sebesülések nélkül el tudott volna szökni, de a vérebek túl jól idomítottnak bizonyultak, erről árulkodik most a karja is.*
-Hosszú történet. Jól leszek, de kellenek gyógynövények.
*Meg úgy nagyjából minden, amire a saját kezének ápolásához szüksége lehet, mint alkohol, gyolcs, tű és cérna. Sajnos ezek mind olyan dolgok, amiket nem találni az erdőben, a batyujának elvesztése miatt időközben ráébredt, hogy kénytelen lesz legalább egy rövid kirándulást tenni a városban.*
-És te?
*Szokott szűkszavúsága, úgy tűnik, mit sem kopott az évek alatt, átható tekintete egyetlen pillanatra sem távozik a férfi arcáról, még akkor sem, amikor megadva magát a gyengeségnek a fűbe ül és hátát a fának veti. Az ő állapotát felesleges tovább firtatni, a miérteket pedig nem itt és nem most akarja megválaszolni. Egy kevés erőt kell csak összegyűjtenie, amivel utána el tud jutni a városig. Ott már csak talál valami felcsert, aki hajlandó segíteni rajta, pár arany még meghúzódik a zsebében, ennyi talán elég is lesz az ápolás megvételéhez.*
*Keze megrándul, ösztönösen kapna kardja irányába, ahogy hangot hall, de rá kell jönnie, hogy azt rejtekhelyén hagyta, botját elvesztette, így eléggé védtelen a jelenlegi helyzetbe, nem tud mivel védekezni. A felismerés csak még dühösebbé teszi, de már késő ezen bánkódni, a felmerülő hangforrással kell törődnie. Vajon veszélyt jelent rá nézve? Fejét oldalra fordítva jégkék szemei egyenest a közeledőre szegeződnek, bár látása kissé homályos, a felkiáltásra már ő is képes kivenni az ismerős alak jellemző jegyeit.*
-Lazelit?
*Mély, rekedt hangon szakad fel belőle a név, szemöldökei megugranak, ahogy nézi a már szabályosan szaladó férfit. Hány éve is? Talán kettő is van már, hogy nem látta barátját, arra pedig álmában sem gondolt volna, hogy épp így kell viszontlátniuk egymást. Mondhatná, hogy a legjobbkor, de valójában gyűlöli, ha bárki is gyengének látja, márpedig jelenlegi állapota a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető tiszteletet parancsolónak és erőtől duzzadónak.
Újra megpróbálkozik a felállással, de a kísérletet kudarc követi, így kénytelen elviselni, hogy ezúttal neki kelljen magasabbra emelnie a fejét, míg Lazelit mellé nem guggol.*
-Ketten voltak, kutyákkal... Sikerült leráznom, bár nem volt egyszerű.
*Ha azok az átkozott dögök nem lettek volna, sebesülések nélkül el tudott volna szökni, de a vérebek túl jól idomítottnak bizonyultak, erről árulkodik most a karja is.*
-Hosszú történet. Jól leszek, de kellenek gyógynövények.
*Meg úgy nagyjából minden, amire a saját kezének ápolásához szüksége lehet, mint alkohol, gyolcs, tű és cérna. Sajnos ezek mind olyan dolgok, amiket nem találni az erdőben, a batyujának elvesztése miatt időközben ráébredt, hogy kénytelen lesz legalább egy rövid kirándulást tenni a városban.*
-És te?
*Szokott szűkszavúsága, úgy tűnik, mit sem kopott az évek alatt, átható tekintete egyetlen pillanatra sem távozik a férfi arcáról, még akkor sem, amikor megadva magát a gyengeségnek a fűbe ül és hátát a fának veti. Az ő állapotát felesleges tovább firtatni, a miérteket pedig nem itt és nem most akarja megválaszolni. Egy kevés erőt kell csak összegyűjtenie, amivel utána el tud jutni a városig. Ott már csak talál valami felcsert, aki hajlandó segíteni rajta, pár arany még meghúzódik a zsebében, ennyi talán elég is lesz az ápolás megvételéhez.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-07-14 20:35:49
Üzenet elküldve: 2014-07-14 20:35:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Drytannak//
*Lazelit már éppen ott tart, hogy annyira túlzottan is nyugodtnak érzi magát a komótos füsteregetések közepette, hogy lassan, de eléggé biztosan lecsukódnak pillái, és már félig valami ködös, álomszerűség szippantja magába amikor is...felpattannak a szemhéjai.
Valami nem stimmel. Igen, valami határozottan nem stimmel!*
~Csend van...~
*Kirázza a parazsat pipájából, feláll, eltapossa a maradványokat, nehogy tüzet okozzon vele, majd zsebre vágja a bagoly alakú agyagművet, és körülnéz. Semmi. De valami mégsem stimmel. És ekkor hallja meg, alig hallhatóan, de mégis hallja, ahogy valaki közeledik, csak éppen eltakarják előle a fák. Azt is hallja, hogy az illető halkan szeretne haladni, de valamiért nem tud. És ez akár azt is jelentheti, hogy bajban van!
Kardjára kulcsolja ujjait, és a nesz irányába indul, eleinte csak lassú léptekkel, majd amikor megpillant egy alakot az egyik fa törzsének dűlve, megszaporázza lépteit. Egy férfi. Úgy tűnik egy férfi az.*
-Hé! Hahó! Uram, minden rendben van? *kérdezi, és egyre gyorsuló léptekkel közeledik felé, majd hirtelenjében megtorpan. Jól látja? vagy mégsem? Elvette volna az eszét a temérdek pipadohány amit mostanában magába szívott? Nem, mégsem...de az nem lehet, hogy ő! Mit keresne itt? Éppen itt?*
-Rőtfarkas?
*Döbbenten bukik ki belőle a kérdés, majd a körülmények dacára nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon, és azonnal futásba kezd.*
-Nem hiszek a szememnek, Te öreg róka, mit csin...*ahogy odaér elé, elharapja a mondatot, mert meglátja, hogy rég nem látott barátja nem a legjobb formáját hozza éppen.*
-Mi...mi történt? *kérdezi, majd minden gondolkodás nélkül azonnal leguggol hozzá. Vegyes érzelmek kezdenek kavarogni benne. Egyfelől hihetetlen boldogság, hogy ez a férfi, akit eddigi élete során egyik legjobb barátjának mondhatott, hirtelen itt van, másfelől pedig rettenetes aggodalom.*
-Hogy kerülsz ide? És mik ezek a sebek? Bajba kerültél?
*Szeretne segíteni, de nem tudja egyelőre miről is van szó, így nem akarja azonnal határozottan összefogdosni a férfit, hogy megnézze a sebeit.*
*Lazelit már éppen ott tart, hogy annyira túlzottan is nyugodtnak érzi magát a komótos füsteregetések közepette, hogy lassan, de eléggé biztosan lecsukódnak pillái, és már félig valami ködös, álomszerűség szippantja magába amikor is...felpattannak a szemhéjai.
Valami nem stimmel. Igen, valami határozottan nem stimmel!*
~Csend van...~
*Kirázza a parazsat pipájából, feláll, eltapossa a maradványokat, nehogy tüzet okozzon vele, majd zsebre vágja a bagoly alakú agyagművet, és körülnéz. Semmi. De valami mégsem stimmel. És ekkor hallja meg, alig hallhatóan, de mégis hallja, ahogy valaki közeledik, csak éppen eltakarják előle a fák. Azt is hallja, hogy az illető halkan szeretne haladni, de valamiért nem tud. És ez akár azt is jelentheti, hogy bajban van!
Kardjára kulcsolja ujjait, és a nesz irányába indul, eleinte csak lassú léptekkel, majd amikor megpillant egy alakot az egyik fa törzsének dűlve, megszaporázza lépteit. Egy férfi. Úgy tűnik egy férfi az.*
-Hé! Hahó! Uram, minden rendben van? *kérdezi, és egyre gyorsuló léptekkel közeledik felé, majd hirtelenjében megtorpan. Jól látja? vagy mégsem? Elvette volna az eszét a temérdek pipadohány amit mostanában magába szívott? Nem, mégsem...de az nem lehet, hogy ő! Mit keresne itt? Éppen itt?*
-Rőtfarkas?
*Döbbenten bukik ki belőle a kérdés, majd a körülmények dacára nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon, és azonnal futásba kezd.*
-Nem hiszek a szememnek, Te öreg róka, mit csin...*ahogy odaér elé, elharapja a mondatot, mert meglátja, hogy rég nem látott barátja nem a legjobb formáját hozza éppen.*
-Mi...mi történt? *kérdezi, majd minden gondolkodás nélkül azonnal leguggol hozzá. Vegyes érzelmek kezdenek kavarogni benne. Egyfelől hihetetlen boldogság, hogy ez a férfi, akit eddigi élete során egyik legjobb barátjának mondhatott, hirtelen itt van, másfelől pedig rettenetes aggodalom.*
-Hogy kerülsz ide? És mik ezek a sebek? Bajba kerültél?
*Szeretne segíteni, de nem tudja egyelőre miről is van szó, így nem akarja azonnal határozottan összefogdosni a férfit, hogy megnézze a sebeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585