//Találkozás//
*Mialatt előadja a történetet a lehető legkevesebb szó felhasználásával, köpenyét leemeli sérült karjáról, hogy megmutassa, milyen állapotban is van a keze. Elég rondán fest, vélhetően karjával védte magát, hogy a kutyák ne érhessék el a torkát. Az a szerencséje, hogy ütőeret nem haraptak át, különben percek alatt elvérzett volna az erdő mélyén.*
-Azok.
*Bólint a megállapításra, igazi vérebek, amiket nagyvadak, köztük emberek elfogására képeztek ki. Ilyenkor tud különösen hasznosnak bizonyulni az a sok év, amit az erdőben töltött el, hiszen megtanulta, hogy miként élje túl az állati támadásokat.
Erőtlenül bólint, kótyagos feje nehezen tudja követni most barátja szavait, de bízik benne, hogy ő tudja, mit csinál. Bizalom... Ritka kincs, amit kevesek tudhatnak magukénak, de Lazelit joggal érdemelte ki még a múltban.
Szemeit lehunyva vár, mivel látása amúgy sem tökéletes most, így füleire bízza magát, hallgatva a neszeket. Igaz, hallása nem vetekedhet az elfekével, de azért annyira bízik magában, hogy a szél hangjait képes megkülönböztetni valami testesebb motozásától.
Óráknak tűnnek a percek, amíg várakozik. Más esetben talán megfordulna a fejében, hogy magára lett hagyva, de barátja sosem tenne ilyet. Még ha az egész világ ellene is fordul, ő sosem. Természetes hát, hogy visszatér, úgy tűnik, gyógynövénnyel felszerelve, ami segít neki.*
-Rendben.
*Ismét egy bólintással kíséri a választ, miközben tartja a karját és várja, hogy Lazelit rátekerje a növényeket. Nem a legkellemesebb érzés, de mégsem rándul egy arcizma sem. A művelet végén köpenyét ismét karjára fekteti, próbálja rátekerni úgy, hogy a virágokat megtartsa akkor is, ha mozgolódni kezd.*
-Menjünk. Itt nem biztonságos.
*Nem tudja, hogy kis elterelése mennyire volt hatásos, jobb, ha mielőbb elhagyják az erdő területét, mielőtt rájuk akadnának. Ép karjával a fa törzsének támaszkodik és lassan, keservesen, de végre talpra szenvedi magát. Ha a lábain már megáll, akkor gyalogolni is képes lesz. Igaz, valószínűleg a tempó nem lesz a leggyorsabb, de mivel közvetlen veszély talán még nem leselkedik rájuk, elnézhető neki gyengesége. Eltökélten pillant barátja arcára, némán jelezve, hogy vezesse a város irányába, követni fogja. Ki fogja bírni, mert ki kell bírnia.*