Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-04 20:28:51
Üzenet elküldve: 2022-05-04 20:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Rövid ideig eltöpreng Garsin tippjén e hely hívogató természetének okáért.*
-...Talán *Von végül vállat.* - De azt tudom, hogy bárkik is csinálták ezt a helyet, jó munkát végeztek. *Dicséri meg e mini park névtelen építőit. Nem sok dicsőítést kaphatnak a városok fenntartói, elvégre mindig akad valamivel probléma, és nincs idő rájuk gondolni. A mérnökök a háttérben maradnak, míg a fejeseké lesz a minőség. Szomorú, igazán.
Miután az izgalmasabb témára tértek át, lelkesedése hamar megmutatkozik: Több szín kerül az arcába (ez ugyan nem hatalmas teljesítmény), kezei szavait kísérve mutogatva adnak vizuális támogatást, és szemei körül gyakorlatilag eltűntek a sötét körök. Barátja kérdésétől nevetni támad kedve.*
- Az összes ember közül szerintem elsőre téged akarna a legjobban tanítani! Amint visszatértem a kúriába, tájékoztatom őt rólad, így ha netalán tényleg sikerül összeütközni kettőtöknek, nem kell nulláról indulnotok! És ne aggódj... *Kacsint rejtelmesen.* - Tapasztalatom szerint Abogr mester zsugori könyveihez képest kifejezetten könnyebbek lesznek az órák a tárcádnak. Garantálom. *Garsin láthatja, hogy megint csak ábrándozni kezd. Elképzeli magában, milyen lenne, ha katonatársa is mellettük tanulna a kúriában; eddig mindig magának való volt nagyjából minden téren, így a toronyban is többnyire egymástól távolabb bújták csak a köteteket, de a szállást körülvevő udvarban, talán a tó mellett körbe ülve egymásnak magyarázni haladásaikat, bátorítani a másikat, abban a négyes csoportban, és utána ebédhez ülni... Furcsa melegséggel tölti el a mágus-ifjút. Ha minden ilyen egyszerű lenne...*
*Rövid ideig eltöpreng Garsin tippjén e hely hívogató természetének okáért.*
-...Talán *Von végül vállat.* - De azt tudom, hogy bárkik is csinálták ezt a helyet, jó munkát végeztek. *Dicséri meg e mini park névtelen építőit. Nem sok dicsőítést kaphatnak a városok fenntartói, elvégre mindig akad valamivel probléma, és nincs idő rájuk gondolni. A mérnökök a háttérben maradnak, míg a fejeseké lesz a minőség. Szomorú, igazán.
Miután az izgalmasabb témára tértek át, lelkesedése hamar megmutatkozik: Több szín kerül az arcába (ez ugyan nem hatalmas teljesítmény), kezei szavait kísérve mutogatva adnak vizuális támogatást, és szemei körül gyakorlatilag eltűntek a sötét körök. Barátja kérdésétől nevetni támad kedve.*
- Az összes ember közül szerintem elsőre téged akarna a legjobban tanítani! Amint visszatértem a kúriába, tájékoztatom őt rólad, így ha netalán tényleg sikerül összeütközni kettőtöknek, nem kell nulláról indulnotok! És ne aggódj... *Kacsint rejtelmesen.* - Tapasztalatom szerint Abogr mester zsugori könyveihez képest kifejezetten könnyebbek lesznek az órák a tárcádnak. Garantálom. *Garsin láthatja, hogy megint csak ábrándozni kezd. Elképzeli magában, milyen lenne, ha katonatársa is mellettük tanulna a kúriában; eddig mindig magának való volt nagyjából minden téren, így a toronyban is többnyire egymástól távolabb bújták csak a köteteket, de a szállást körülvevő udvarban, talán a tó mellett körbe ülve egymásnak magyarázni haladásaikat, bátorítani a másikat, abban a négyes csoportban, és utána ebédhez ülni... Furcsa melegséggel tölti el a mágus-ifjút. Ha minden ilyen egyszerű lenne...*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:46:05
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hallgatja az ifjú városba érkeztének igencsak gyakorlatias okát, ehhez nincs is mit hozzáfűzni. A tisztás már más kérdés.*
- Mintha könnyebb volna összpontosítani és megérteni dolgokat? - *Szúrja közbe a kérdést Adoaver töprengésébe, hátha hasonlóképp éreznek, s együtt meg tudják fogni e helynek a különlegességét. Az ő tapasztalata, hogy még ha hasonlóan nyugodt helyet választ is a természetben, itt halad a leggyorsabban a tanulnivalóival, s itt mélyül a legkönnyebben.
Az ifjú megjegyzésére, miszerint két legyet üt egy csapásra, egyszerre oldva meg a levegőzést és a lovaglótudása gyarapítását, csak mosollyal felel.
Azt pedig egyáltalán nem bánja, hogy a fiú a közelében telepedik le, maga sem tervezte másképp. Gondolatot olvasni viszont nem tud, így fogalma sincs róla, hogy Adoaver etetni szeretné a lovat. Az állaton pihenő tekintet mögött egyszerű érdeklődést és állatszeretet sejt.
Majd egy mindkettejük számára rendkívül izgalmas téma kerül terítékre: a mágia. És a forrás, amiből e tudást meríthetik...
Mikor Adoaver kimondja, hogy az illető hölgy több ágban is jártas, Garsinban a csodálat mellett persze az a kérdés is megfogalmazódik, amit barátja azonnal mond magától is: vajon van-e rá esély, hogy a hold ágat tőle tanulhassa?
Amit Adoaver mond, az elég kecsegtető, Garsinon pedig jól látható, hogy nem közömbös számára a lehetőség. Azonban a kezdeti lelkesedést hamar fölváltja egy megfontoltabb, szégyenlősebb hozzáállás. Inkább nem örül előre, hiszen mindezt nem az a hölgy ajánlotta, csak egy fölvetés Adoavertől.*
- Ha nem gondolod tiszteletlennek, vagy tolakodásnak, rákérdeznél nála? Hogy engem is tanítana-e... Vagy lehet ő még drágábban adná, mint a toronyban? - *Merül fel benne rögtön, mert elég tapasztalatlan a mágusmesterek elvárásai terén.*
*Hallgatja az ifjú városba érkeztének igencsak gyakorlatias okát, ehhez nincs is mit hozzáfűzni. A tisztás már más kérdés.*
- Mintha könnyebb volna összpontosítani és megérteni dolgokat? - *Szúrja közbe a kérdést Adoaver töprengésébe, hátha hasonlóképp éreznek, s együtt meg tudják fogni e helynek a különlegességét. Az ő tapasztalata, hogy még ha hasonlóan nyugodt helyet választ is a természetben, itt halad a leggyorsabban a tanulnivalóival, s itt mélyül a legkönnyebben.
Az ifjú megjegyzésére, miszerint két legyet üt egy csapásra, egyszerre oldva meg a levegőzést és a lovaglótudása gyarapítását, csak mosollyal felel.
Azt pedig egyáltalán nem bánja, hogy a fiú a közelében telepedik le, maga sem tervezte másképp. Gondolatot olvasni viszont nem tud, így fogalma sincs róla, hogy Adoaver etetni szeretné a lovat. Az állaton pihenő tekintet mögött egyszerű érdeklődést és állatszeretet sejt.
Majd egy mindkettejük számára rendkívül izgalmas téma kerül terítékre: a mágia. És a forrás, amiből e tudást meríthetik...
Mikor Adoaver kimondja, hogy az illető hölgy több ágban is jártas, Garsinban a csodálat mellett persze az a kérdés is megfogalmazódik, amit barátja azonnal mond magától is: vajon van-e rá esély, hogy a hold ágat tőle tanulhassa?
Amit Adoaver mond, az elég kecsegtető, Garsinon pedig jól látható, hogy nem közömbös számára a lehetőség. Azonban a kezdeti lelkesedést hamar fölváltja egy megfontoltabb, szégyenlősebb hozzáállás. Inkább nem örül előre, hiszen mindezt nem az a hölgy ajánlotta, csak egy fölvetés Adoavertől.*
- Ha nem gondolod tiszteletlennek, vagy tolakodásnak, rákérdeznél nála? Hogy engem is tanítana-e... Vagy lehet ő még drágábban adná, mint a toronyban? - *Merül fel benne rögtön, mert elég tapasztalatlan a mágusmesterek elvárásai terén.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-03 00:34:20
Üzenet elküldve: 2022-05-03 00:34:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A piactérről egyenesen az erdőszéli tisztásra veszi az irányt, hogy végre megszabaduljon a sok ismeretlen arc nyomasztó pillantásától. Keres magának egy eldugodtabb részt, s annak is az egyik bokrosabb-fásabb területére ül le. Ahhoz, hogy lenyugodjon, meditálnia kell egy kicsit. Lehunyja a szemét és megpróbálja tudatosan irányítani a légzését, majd szépen lassan ellazítja minden testrészét. Sokkal gyorsabban és könnyebben megy neki, mint azt elsőre hitte volna. Talán nem most csinálja ezt először, s már sokszor kellett neki ehhez folyamodnia. Néhány perc után már vissza is nyeri az erejét és a fejében zümmögő fekete bogarak is abbahagyják a szabotálását. Szépen lassan feláll, majd lassan végigpásztázza a körülötte lévő tájat. Még nem döntötte el, hogy most hova szeretne innen menni, de még egyelőre ráér. Övé az egész nap, s legrosszabb esetben majd alszik az egyik bokor tövében vagy az egyik fa tetején.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-27 12:21:24
Üzenet elküldve: 2022-04-27 12:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- De még mennyire hogy jó hely. *Bólogat automatikusan még egyszer a kijelentésre. Csak ne lenne olyan messze mindentől, különösen a várostól. És arra még nem is akar gondolni, hogy alig pár lépésnyire tőlük távolabb egy életveszélyes övezet található, az a zöld vadon, az szelidítetlen erdő. Sors segítse, ki túl mélyre lép.*
- Hogy mi hozott? Hát a piac! *Mutat is az irányba, ahonnan, ha eléggé nyitva tartja a fülét az ember, még innen is lehet hangfoszlányokat hallani. Vagy lehet, hogy a vidék csendje erősítette csak meg hallását.* - Álom hely vagy sem, mindent nem tudunk magunk megteremteni. Néhanapján valamelyikünk, egyedül vagy többen, kitúrázik a fák közül Artheniorba bevásárolni: elemózsiáktól orvosságon át ruhákig ami épp fogyóban van vagy már nincs, azt itt megvesszük. Most én kerültem sorra. *Gesztikulál dicsőségesen magára.* - És valóban, ha már itt vagyok, kihasználom az alkalmat hogy meglátogassam a tisztást. Van itt valami, ami vonz engem, de nem tudom megmondani mi is az, még ha az ujjaim között is lenne. Bosszantó. *Talán ennek a szimmetrikus, tökéletes fakörnek a kinézete. Vagy az ellentétes érzése, mondhatni aurája a város többi részével.*
- Tehát munkálkodsz és levegőzöl egyben. Nem rossz. *Mondja, miután szemét forgatja a válasz epés részén, amit nem telik túl sok időbe kiészlelnie. Hogy barátja láthatólag nem érzi magát kényelmetlenül mellette, az ad neki annyi önbizalmat, hogy miután látja őt letelepedni korábbi ülőhelyére, nem sokkal mellé foglalja el a füvet. Onnan felnézve, míg amaz a hátasát köti le, kedve támad megetetni lovát, csak kár, hogy nincs almája. A fontolgató tekintet így is fennmarad arcán azért. És persze a vigyor amivel előáll, mielőtt megint mesélni kezd.*
- Pont ez benne a legjobb: A fél-elf hölgy akivel egy házban élek, nem egy, hanem több ágból is képes minket tanítani. És igen: holdból is. Ugyan konkrét varázslatokat nem, de segíteni tud nekünk jobban megérteni az águnkat, tehát nincs okom panaszra. Ki tudja, ha legközelebb idejön vásárolni, összeütközhettek, ha szerencsétek van! Luninarinak hívják, hosszú fekete haj, kékes szem, elég alacsony. Úgy érzem, kijönnétek egymással. *Jobbjával állát fogva gondolkodik el az elképzelésen; most hogy jobban belegondol, nagyon is igaza lehet ebben. Kár, hogy több mérföldnyi út választja el őket. A többi lakossal sem ütne fejeket, bár az orvos, nos az még enyhén szólva is kétséges. De lehet hogy most csak saját érzelmeit keveri.*
- De még mennyire hogy jó hely. *Bólogat automatikusan még egyszer a kijelentésre. Csak ne lenne olyan messze mindentől, különösen a várostól. És arra még nem is akar gondolni, hogy alig pár lépésnyire tőlük távolabb egy életveszélyes övezet található, az a zöld vadon, az szelidítetlen erdő. Sors segítse, ki túl mélyre lép.*
- Hogy mi hozott? Hát a piac! *Mutat is az irányba, ahonnan, ha eléggé nyitva tartja a fülét az ember, még innen is lehet hangfoszlányokat hallani. Vagy lehet, hogy a vidék csendje erősítette csak meg hallását.* - Álom hely vagy sem, mindent nem tudunk magunk megteremteni. Néhanapján valamelyikünk, egyedül vagy többen, kitúrázik a fák közül Artheniorba bevásárolni: elemózsiáktól orvosságon át ruhákig ami épp fogyóban van vagy már nincs, azt itt megvesszük. Most én kerültem sorra. *Gesztikulál dicsőségesen magára.* - És valóban, ha már itt vagyok, kihasználom az alkalmat hogy meglátogassam a tisztást. Van itt valami, ami vonz engem, de nem tudom megmondani mi is az, még ha az ujjaim között is lenne. Bosszantó. *Talán ennek a szimmetrikus, tökéletes fakörnek a kinézete. Vagy az ellentétes érzése, mondhatni aurája a város többi részével.*
- Tehát munkálkodsz és levegőzöl egyben. Nem rossz. *Mondja, miután szemét forgatja a válasz epés részén, amit nem telik túl sok időbe kiészlelnie. Hogy barátja láthatólag nem érzi magát kényelmetlenül mellette, az ad neki annyi önbizalmat, hogy miután látja őt letelepedni korábbi ülőhelyére, nem sokkal mellé foglalja el a füvet. Onnan felnézve, míg amaz a hátasát köti le, kedve támad megetetni lovát, csak kár, hogy nincs almája. A fontolgató tekintet így is fennmarad arcán azért. És persze a vigyor amivel előáll, mielőtt megint mesélni kezd.*
- Pont ez benne a legjobb: A fél-elf hölgy akivel egy házban élek, nem egy, hanem több ágból is képes minket tanítani. És igen: holdból is. Ugyan konkrét varázslatokat nem, de segíteni tud nekünk jobban megérteni az águnkat, tehát nincs okom panaszra. Ki tudja, ha legközelebb idejön vásárolni, összeütközhettek, ha szerencsétek van! Luninarinak hívják, hosszú fekete haj, kékes szem, elég alacsony. Úgy érzem, kijönnétek egymással. *Jobbjával állát fogva gondolkodik el az elképzelésen; most hogy jobban belegondol, nagyon is igaza lehet ebben. Kár, hogy több mérföldnyi út választja el őket. A többi lakossal sem ütne fejeket, bár az orvos, nos az még enyhén szólva is kétséges. De lehet hogy most csak saját érzelmeit keveri.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-24 16:30:12
Üzenet elküldve: 2022-04-24 16:30:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érdekesnek találja Adoaver beszámolóját új otthonáról. Ahogy magában összerakja, egykori artheniori nemesek házába költözött be, akik így nagyobb biztonságban érzik magukat, a városon kívül, és alkalomadtán menedéket adnak az arra tévedő utazóknak. Vagy épp hosszabban is megszállhat ott, akinek megengedik... Azon nincs meglepődve, hogy Adoavernek megengedték, hisz az ifjú voltaképpen egy közülük, csak épp Lihanechből való.
De azt azért mégis kicsit furcsállja és kételkedik benne, hogy tényleg bárkit befogadnának. Amivel nincs is semmi gond, az emberek otthona zárt, a saját tulajdonuk. Épp ezért szokatlan számára a hozzáállás, amit Adoaver állít új otthona birtokosairól.
De ez mindegy is, a lényeg az, amit lát is most a fiú elrévedő ábrázatán: jól érzi magát ott.*
- Örülök, hogy ilyen jó helyet találtál. - *Jegyzi meg mosolyogva, és őszintén örül neki.*
- De... akkor mi hozott most a városba? A tisztásra... Itt puhább a fű? - *Kíváncsiskodik, kicsit ugratva is a másikat, de tényleg inkább csak kíváncsi. Hiszen olvasgatni a természetben, nyugalomban, ott is lehetséges a leírás alapján.*
- Mm. Nem ma kezdtük a barátkozást. - *Biccent, már a lóról szólva.*
- Már egyedül szerszámozom fel, fel tudok ülni a nyeregbe... ott is maradok... - *Szúrja közbe egy kis csipkelődő visszautalással az ifjú korábban említett lovaglótehetségére, vagy inkább annak hiányára.* - Azt mondták, innen fogva már főleg csak gyakorlás. De most vagyunk kint először egyedül. - *Magyaráz, majd ha Adoaver nem is veti föl, ő maga indul el a fiú korábbi ülőhelye felé, magával vezetve a lovat. Nem kérdez, vagy kér engedélyt, nem jut eszébe, hogy kellene. Túl sokáig amúgy sem akar zavarni, de egy kis időt még szeretne eltölteni az ifjú társaságában, akkor pedig akár le is ülhetnek.
Menet közben mesél még az előmeneteleiről a mágiatanulásban, Adoaver érdeklődése és lelkesedése pedig jól esik neki. Közbeszólna, hogy azt a támogatást még nem kapta meg, úgyhogy egyébként sem tudna most azonnal menni, de a fiú máris folytatja, arról a vidéki tanárról tájékoztatva őt, úgyhogy nem szakítja félbe.*
- Óh... Tényleg jó helyre találtál! - *Állapítja meg, némileg meglepetten is.*
- Ők is tűzmágusok? - *Kérdi, míg a kantárt egy lecsüngő erősebb ághoz rögzíti.*
- Így. Ne szaladj sehova, jó? - *Intézi ez utóbbiakat már halkabban, a lóhoz, de amaz nem úgy tűnik, mintha egyáltalán ügyet vetne rá.
Garsin ott is hagyja és leül a fa egyik kiugró gyökérnyúlványára, onnan hallgatja tovább az ifjút.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 16:33:40
*Érdekesnek találja Adoaver beszámolóját új otthonáról. Ahogy magában összerakja, egykori artheniori nemesek házába költözött be, akik így nagyobb biztonságban érzik magukat, a városon kívül, és alkalomadtán menedéket adnak az arra tévedő utazóknak. Vagy épp hosszabban is megszállhat ott, akinek megengedik... Azon nincs meglepődve, hogy Adoavernek megengedték, hisz az ifjú voltaképpen egy közülük, csak épp Lihanechből való.
De azt azért mégis kicsit furcsállja és kételkedik benne, hogy tényleg bárkit befogadnának. Amivel nincs is semmi gond, az emberek otthona zárt, a saját tulajdonuk. Épp ezért szokatlan számára a hozzáállás, amit Adoaver állít új otthona birtokosairól.
De ez mindegy is, a lényeg az, amit lát is most a fiú elrévedő ábrázatán: jól érzi magát ott.*
- Örülök, hogy ilyen jó helyet találtál. - *Jegyzi meg mosolyogva, és őszintén örül neki.*
- De... akkor mi hozott most a városba? A tisztásra... Itt puhább a fű? - *Kíváncsiskodik, kicsit ugratva is a másikat, de tényleg inkább csak kíváncsi. Hiszen olvasgatni a természetben, nyugalomban, ott is lehetséges a leírás alapján.*
- Mm. Nem ma kezdtük a barátkozást. - *Biccent, már a lóról szólva.*
- Már egyedül szerszámozom fel, fel tudok ülni a nyeregbe... ott is maradok... - *Szúrja közbe egy kis csipkelődő visszautalással az ifjú korábban említett lovaglótehetségére, vagy inkább annak hiányára.* - Azt mondták, innen fogva már főleg csak gyakorlás. De most vagyunk kint először egyedül. - *Magyaráz, majd ha Adoaver nem is veti föl, ő maga indul el a fiú korábbi ülőhelye felé, magával vezetve a lovat. Nem kérdez, vagy kér engedélyt, nem jut eszébe, hogy kellene. Túl sokáig amúgy sem akar zavarni, de egy kis időt még szeretne eltölteni az ifjú társaságában, akkor pedig akár le is ülhetnek.
Menet közben mesél még az előmeneteleiről a mágiatanulásban, Adoaver érdeklődése és lelkesedése pedig jól esik neki. Közbeszólna, hogy azt a támogatást még nem kapta meg, úgyhogy egyébként sem tudna most azonnal menni, de a fiú máris folytatja, arról a vidéki tanárról tájékoztatva őt, úgyhogy nem szakítja félbe.*
- Óh... Tényleg jó helyre találtál! - *Állapítja meg, némileg meglepetten is.*
- Ők is tűzmágusok? - *Kérdi, míg a kantárt egy lecsüngő erősebb ághoz rögzíti.*
- Így. Ne szaladj sehova, jó? - *Intézi ez utóbbiakat már halkabban, a lóhoz, de amaz nem úgy tűnik, mintha egyáltalán ügyet vetne rá.
Garsin ott is hagyja és leül a fa egyik kiugró gyökérnyúlványára, onnan hallgatja tovább az ifjút.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 16:33:40
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:31:30
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Örömmel tájékoztatja el szállása szokásairól Garsint.* - Igen, és nem! Mint ahogy mondtam, mindössze az erkölcsi kötelesség, vagyis a kisebb-nagyobb házimunkákban való részvétel az elvárás, valamint hogy, mint mondtam, takaríts el magad után. Ahogy hallottam a hely jelenlegi állapotának kialakulásának az eredetét, a nemesi felkelések, hogy is fogalmazzam, járulékos áldozatai, párral közülük már az első este találkoztam, kiábrándultak nem csak Artheniorral, de az összes nagyváros állítólagos biztonságáról, az együttesen összegyűjtött vagyonukból vették meg ezt a régebben még valószínűleg nyári pihenőhelynek használt kúriát, és maradandó otthonná alakították át. Az, hogy minden odatévőknek tetőt adnak, az a saját döntésük, de jómagam nem is lehetnék hálásabb érte. Az mondjuk nem segít, hogy egy vadállatokkal teli erdő határában helyezkedik el, de legalább van oka ott a vándoroknak megpihenni. Az a délutáni csönd, mikor kimész levegőzni... addig nem tudja az ember milyen érzés, míg saját maga meg nem tapasztalja. *Oké, itt már valóban eltereli saját magát. Egy fejrázással visszazökkenti magát a valóságba, és helyet ad barátjának.*
- Hát nem... *Csóválja fejét amaz első találkozására a most már vele együtt álló paripával, részvétben tekintve a kettőre. Egyáltalán nem hibáztatja Garsint cselekvéseiért, pánikjában maga sem tett volna jobban.* - És ahogy látom, már nem vagy olyan messze a barátkozástól. Kis idő kérdése, azt mondom én. *Az mondjuk valóban furcsán hatna ki ha egy katona tartana hátasától. Ha ezt magában rejtette volna, és egy éles helyzetben úrrá lett volna ez az ösztön... még jó, hogy mihamarabb kezelni kezdték. Saját lovaglási képessége hiányának kommentálására viszont csak engedően legyint. Ennél nagyobb fejmosást várt volna, de megúszta.*
- Tényleg? Nagyszerű! *Ujjong Garsin sikerélményében, nehezen állva meg, hogy engedjen magának egy győzelmi varázslatot. Még mindig gyúlékony ez a tisztás.* - Meg kell majd mutatnod, mit tanultál! És a költségek miatt értem nem kell aggódnod, van még nekem onnan, ahonnan ez jött. Ha nem tudnám, hogy létfontosságú feladataid vannak itt, rögvest a toronyba ösztökélnélek, de nem vagyok én olyan önző. Még. No, de arról a vidéki tanárról: igazából a kúria egyik állandó lakosáról beszélek, aki felvállalta, hogy tanít engemet, és még egy látogatót. Ugyanis nem csak ő meg én vagyunk az egyetlen varázstudók abban a kuckóban! Napokig hiábavalóan kutakodtam a városban elérhető mesterért, amikor azok pont a város mellett helyezkedtek el! Bosszankodnék, de inkább mázlisnak mondom magam, hogy megtaláltam őket!
*Örömmel tájékoztatja el szállása szokásairól Garsint.* - Igen, és nem! Mint ahogy mondtam, mindössze az erkölcsi kötelesség, vagyis a kisebb-nagyobb házimunkákban való részvétel az elvárás, valamint hogy, mint mondtam, takaríts el magad után. Ahogy hallottam a hely jelenlegi állapotának kialakulásának az eredetét, a nemesi felkelések, hogy is fogalmazzam, járulékos áldozatai, párral közülük már az első este találkoztam, kiábrándultak nem csak Artheniorral, de az összes nagyváros állítólagos biztonságáról, az együttesen összegyűjtött vagyonukból vették meg ezt a régebben még valószínűleg nyári pihenőhelynek használt kúriát, és maradandó otthonná alakították át. Az, hogy minden odatévőknek tetőt adnak, az a saját döntésük, de jómagam nem is lehetnék hálásabb érte. Az mondjuk nem segít, hogy egy vadállatokkal teli erdő határában helyezkedik el, de legalább van oka ott a vándoroknak megpihenni. Az a délutáni csönd, mikor kimész levegőzni... addig nem tudja az ember milyen érzés, míg saját maga meg nem tapasztalja. *Oké, itt már valóban eltereli saját magát. Egy fejrázással visszazökkenti magát a valóságba, és helyet ad barátjának.*
- Hát nem... *Csóválja fejét amaz első találkozására a most már vele együtt álló paripával, részvétben tekintve a kettőre. Egyáltalán nem hibáztatja Garsint cselekvéseiért, pánikjában maga sem tett volna jobban.* - És ahogy látom, már nem vagy olyan messze a barátkozástól. Kis idő kérdése, azt mondom én. *Az mondjuk valóban furcsán hatna ki ha egy katona tartana hátasától. Ha ezt magában rejtette volna, és egy éles helyzetben úrrá lett volna ez az ösztön... még jó, hogy mihamarabb kezelni kezdték. Saját lovaglási képessége hiányának kommentálására viszont csak engedően legyint. Ennél nagyobb fejmosást várt volna, de megúszta.*
- Tényleg? Nagyszerű! *Ujjong Garsin sikerélményében, nehezen állva meg, hogy engedjen magának egy győzelmi varázslatot. Még mindig gyúlékony ez a tisztás.* - Meg kell majd mutatnod, mit tanultál! És a költségek miatt értem nem kell aggódnod, van még nekem onnan, ahonnan ez jött. Ha nem tudnám, hogy létfontosságú feladataid vannak itt, rögvest a toronyba ösztökélnélek, de nem vagyok én olyan önző. Még. No, de arról a vidéki tanárról: igazából a kúria egyik állandó lakosáról beszélek, aki felvállalta, hogy tanít engemet, és még egy látogatót. Ugyanis nem csak ő meg én vagyunk az egyetlen varázstudók abban a kuckóban! Napokig hiábavalóan kutakodtam a városban elérhető mesterért, amikor azok pont a város mellett helyezkedtek el! Bosszankodnék, de inkább mázlisnak mondom magam, hogy megtaláltam őket!
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 21:55:14
Üzenet elküldve: 2022-04-23 21:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Találónak véli Adoaver magyarázatát a kúriákról, bár kicsit azért szórakozik is, ez látható rajta, ahogy bólogat.
Majd hallgatja tovább a fiú leírását új otthonáról, de nem egészen érti, miként működik ez. Hunyorogva igyekszik elképzelni és felfogni minden részletet, így a meghívásra nem is felel; előbb kérdez, mert így azt sem tudja, milyen feltételekhez kötött ott egy látogatás.*
- Csak úgy bárki beköltözhet oda? Azért fizetni csak kell, nem? - *Kíváncsiskodik. Az ifjú azt mondta ugyan, hogy nincsteleneket is fogadnak, de ezt nehezen hiszi, különben vélhetően egyhamar ellepnék a hontalanok... Feltéve persze, hogy tudnak e lehetőségről.
Később, már a lóról szólva egyetértőn biccent, ami a lovak testbeszédet olvasó képességét illeti. Bár ehhez akad is tapasztalata...*
- Az első napokban, amikor a városba, az őrséghez kerültem, feladatul kaptuk, hogy vegyünk leltárba mindent, amivel az őrség rendelkezik. Mikor az istállóban voltunk, bementem az ő... - *int fejével a ló felé* ... állásába, mert valaki bent hagyott egy vasvillát és nem akartam, hogy véletlenül megsérüljön. De nem csuktam be az ajtaját, ő meg elindult kifelé. Megijedtem, hogy kiszökik, úgyhogy fölkiáltottam és utána kaptam, de hát éppen ezzel ijesztettem meg... A falhoz szorított és még én is láttam, hogy milyen ideges lett. Az egyik tapasztaltabb társam nyugtatta meg és vezette vissza a helyére. Leszidott. Nem volt épp a legjobb bemutatkozás... - *Keserűen, de mosolyog, mert ebből a távolságból nézve már erre is képes, noha akkor nagyon szégyellte magát.*
- Butaság volt, de tanultam belőle. Kapkodni és kiabálni nem tanácsos. És szándékosan őt hoztam el. Ha vele megbarátkozok, talán a többi lótól sem fogok tartani. - *Fejezi be kicsit hosszasabb mesélését.
A biztató szavakra aztán biccent. Hálásan, meg megerősítőn is. Valóban a gyakorlásra biztatták, s ezért is jött most ki. Bár e váratlan találkozásból fakadóan jelenleg nem érzi annyira sürgetőnek, hogy a nyeregben ügyetlenkedjen.
Észleli aztán Adoaver zavarát, amit a kérdése okoz, és a válaszból ki is tűnik, hogy minek köszönhető.*
- Akkor nem tőled fogok tanulni! - *Enged meg magának egy kis pimasz derülést a másik kárára, noha Adoaver igyekszik is rögtön másfelé terelni a témát.*
- Vidéki tanár? - *Kérdez vissza, nem tudva, hogy kiről lehet szó. De a választ megelőzi a magáéval.*
- Igen, tudtam haladni. Még néhány varázslat sikerült, amikről még a toronyban csináltam jegyzeteket. Kicsit többet kellett kutatnom a könyvtárban, hogy mindent megértsek és megtanuljak, ami ahhoz kellett, hogy elsajátíthassam őket, de már szinte az összes megy. És hamarosan talán megint elmehetek a toronyba is. Úgy néz ki, kapunk némi támogatást a várostól, hogy képezhessük magunkat a mágiában... Majd megint mehetnénk együtt.
*Találónak véli Adoaver magyarázatát a kúriákról, bár kicsit azért szórakozik is, ez látható rajta, ahogy bólogat.
Majd hallgatja tovább a fiú leírását új otthonáról, de nem egészen érti, miként működik ez. Hunyorogva igyekszik elképzelni és felfogni minden részletet, így a meghívásra nem is felel; előbb kérdez, mert így azt sem tudja, milyen feltételekhez kötött ott egy látogatás.*
- Csak úgy bárki beköltözhet oda? Azért fizetni csak kell, nem? - *Kíváncsiskodik. Az ifjú azt mondta ugyan, hogy nincsteleneket is fogadnak, de ezt nehezen hiszi, különben vélhetően egyhamar ellepnék a hontalanok... Feltéve persze, hogy tudnak e lehetőségről.
Később, már a lóról szólva egyetértőn biccent, ami a lovak testbeszédet olvasó képességét illeti. Bár ehhez akad is tapasztalata...*
- Az első napokban, amikor a városba, az őrséghez kerültem, feladatul kaptuk, hogy vegyünk leltárba mindent, amivel az őrség rendelkezik. Mikor az istállóban voltunk, bementem az ő... - *int fejével a ló felé* ... állásába, mert valaki bent hagyott egy vasvillát és nem akartam, hogy véletlenül megsérüljön. De nem csuktam be az ajtaját, ő meg elindult kifelé. Megijedtem, hogy kiszökik, úgyhogy fölkiáltottam és utána kaptam, de hát éppen ezzel ijesztettem meg... A falhoz szorított és még én is láttam, hogy milyen ideges lett. Az egyik tapasztaltabb társam nyugtatta meg és vezette vissza a helyére. Leszidott. Nem volt épp a legjobb bemutatkozás... - *Keserűen, de mosolyog, mert ebből a távolságból nézve már erre is képes, noha akkor nagyon szégyellte magát.*
- Butaság volt, de tanultam belőle. Kapkodni és kiabálni nem tanácsos. És szándékosan őt hoztam el. Ha vele megbarátkozok, talán a többi lótól sem fogok tartani. - *Fejezi be kicsit hosszasabb mesélését.
A biztató szavakra aztán biccent. Hálásan, meg megerősítőn is. Valóban a gyakorlásra biztatták, s ezért is jött most ki. Bár e váratlan találkozásból fakadóan jelenleg nem érzi annyira sürgetőnek, hogy a nyeregben ügyetlenkedjen.
Észleli aztán Adoaver zavarát, amit a kérdése okoz, és a válaszból ki is tűnik, hogy minek köszönhető.*
- Akkor nem tőled fogok tanulni! - *Enged meg magának egy kis pimasz derülést a másik kárára, noha Adoaver igyekszik is rögtön másfelé terelni a témát.*
- Vidéki tanár? - *Kérdez vissza, nem tudva, hogy kiről lehet szó. De a választ megelőzi a magáéval.*
- Igen, tudtam haladni. Még néhány varázslat sikerült, amikről még a toronyban csináltam jegyzeteket. Kicsit többet kellett kutatnom a könyvtárban, hogy mindent megértsek és megtanuljak, ami ahhoz kellett, hogy elsajátíthassam őket, de már szinte az összes megy. És hamarosan talán megint elmehetek a toronyba is. Úgy néz ki, kapunk némi támogatást a várostól, hogy képezhessük magunkat a mágiában... Majd megint mehetnénk együtt.
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 20:55:11
Üzenet elküldve: 2022-04-23 20:55:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Pontosan. *Erősíti meg Garsin feltevéseit a architektúrás elképzeléséről. Még nem gondolt bele, hogy valaki esetleg nincs tisztában ezen létesítmények látványával. Lehet, hogy csak biztos akart benni benne, hát nem hibáztatja.* - Képzelj el több házat, amit összetolnak, de csak egy, hatalmas tetőt kapnak. Hogy mennyi ezen "összetolt" házak száma, az tulaj tárcájától és igényétől függ. *Amikor néha hallja magát beszélni, még ős is furcsállja fogalmazását; de hát miért is kérdőjelezné meg magát, hiszen ezen szavakkal szerinte a legjobban meg tudja fogalmazni saját gondolatait. Hogy aztán a többiek egyetértenek e vele, az egy másik történet.*
- Dehogy egyedül. *Kuncog. Szinte már lehetetlennek érződik az elképzelés, hogy egy olyan hatalmas téglatömbben magányosan ólálkodjon, de arra is emlékszik, hogy régebben pont ez lett volna leányálma. És nem biztos benne, hogy ez nem múlt el.* - Kúriának hívjuk, és hívják mások is, de igazából egy odatévedőknek rövidtávú, hosszútávú, vagy akár állandó otthont nyújtó szállásról van szó, ahol alap etikett lévén mindenki a saját kosza után takarít, segít a házimunkában, kedve szerint beletolhatja orrát mások életébe, és ott töltheti szabadnapjait. Gazdag vagy nincstelen. Pompás hely, meg kéne egyszer látogatnod. *Dobja föl az ajánlatot, nem igazán várva komoly válaszra. Ennél ugyan még tovább is ecsetelhetné a régebben még valóban csak nemesek által használt, és a szoknyakergető felügyelő vezette csapat által felvásárolt nyaraló előnyeit, illetve hátrányait, de nem igyekszik azonnal túlterhelni a lányt tengernyi újdonsággal.
Hogy ne csak egy helyben álldogálva dobálózzon további válaszokkal, s kérdésekkel, megszületik benne az ötlet, hogy foglaljon helyet valahol. Csakhogy a füven kívül más ülőalkalmatosság túlzottan nincsen számára. Mindegy, még egy pár percet kiáll, aztán invitálja a katonát egy kis napfürdőzgetésre.
Nem kell önmagának mentegetőznie, hogy megadja az okot, miért ily vidám a lány jelenlétében: mert kiérdemelte. Nem csak, hogy egy kedves és rokonszenves személynek ismerte meg, akivel a magának már csak "Poklok Poklának" címzett mocsarat egymás hegyén-vállán átvágták, kétszer is, és társaságot, akár vetélytársait is nyújtott a mágustoronyban töltött napok alatt, hanem ittléte alatt vele tudott igazán őszintén összemelegedni. Nem színlel, nem vesz föl semmilyen maszkarát csevejük közben. Mert nincs szüksége rá.*
- Hmm. Érthető. *Jelenti ki ló és gazdája kapcsolata megismerése után.* - Azt hallottam, hogy bő testbeszéddel kommunikálnak. Talán ha félünk, akaratlanul is olyan tartásban vagyunk, amit ők szíven vehetnek. *Teorizál. Hogy végül mennyire igaz állítása, azt saját maga is csak annyira tudja, mint a következő személy.* - Biztos a feletteseidtől is hallottad már ezerszer, de gyakorlás teszi a mestert. Menni fog.
- Hogy tudok e? Őőőőh... *Itt hirtelen a fogain szívja be a levegőt, szemei pedig a határt kezdik el kémlelni. Zavarban van.* - Maradjunk annyira, hogy nem emlékszem hogy több ideig is a nyeregben tudtam volna maradni, mint húsz másodperc. Léptet vagy vágtat. *Ez nem tesz jót magabiztosságának. Témaváltoztatás kell.* - De arról mindegy is. Hogy állsz a mágiáddal? Tudtál fejlődni? Ahogy körülnéztem, itt Artheniorban nincsen nekem kellő kötet amivel szórakoztathatom magam, és a vidéki tanár is, nos, nem mindig elérhető. Te több sikerrel jártál?
- Pontosan. *Erősíti meg Garsin feltevéseit a architektúrás elképzeléséről. Még nem gondolt bele, hogy valaki esetleg nincs tisztában ezen létesítmények látványával. Lehet, hogy csak biztos akart benni benne, hát nem hibáztatja.* - Képzelj el több házat, amit összetolnak, de csak egy, hatalmas tetőt kapnak. Hogy mennyi ezen "összetolt" házak száma, az tulaj tárcájától és igényétől függ. *Amikor néha hallja magát beszélni, még ős is furcsállja fogalmazását; de hát miért is kérdőjelezné meg magát, hiszen ezen szavakkal szerinte a legjobban meg tudja fogalmazni saját gondolatait. Hogy aztán a többiek egyetértenek e vele, az egy másik történet.*
- Dehogy egyedül. *Kuncog. Szinte már lehetetlennek érződik az elképzelés, hogy egy olyan hatalmas téglatömbben magányosan ólálkodjon, de arra is emlékszik, hogy régebben pont ez lett volna leányálma. És nem biztos benne, hogy ez nem múlt el.* - Kúriának hívjuk, és hívják mások is, de igazából egy odatévedőknek rövidtávú, hosszútávú, vagy akár állandó otthont nyújtó szállásról van szó, ahol alap etikett lévén mindenki a saját kosza után takarít, segít a házimunkában, kedve szerint beletolhatja orrát mások életébe, és ott töltheti szabadnapjait. Gazdag vagy nincstelen. Pompás hely, meg kéne egyszer látogatnod. *Dobja föl az ajánlatot, nem igazán várva komoly válaszra. Ennél ugyan még tovább is ecsetelhetné a régebben még valóban csak nemesek által használt, és a szoknyakergető felügyelő vezette csapat által felvásárolt nyaraló előnyeit, illetve hátrányait, de nem igyekszik azonnal túlterhelni a lányt tengernyi újdonsággal.
Hogy ne csak egy helyben álldogálva dobálózzon további válaszokkal, s kérdésekkel, megszületik benne az ötlet, hogy foglaljon helyet valahol. Csakhogy a füven kívül más ülőalkalmatosság túlzottan nincsen számára. Mindegy, még egy pár percet kiáll, aztán invitálja a katonát egy kis napfürdőzgetésre.
Nem kell önmagának mentegetőznie, hogy megadja az okot, miért ily vidám a lány jelenlétében: mert kiérdemelte. Nem csak, hogy egy kedves és rokonszenves személynek ismerte meg, akivel a magának már csak "Poklok Poklának" címzett mocsarat egymás hegyén-vállán átvágták, kétszer is, és társaságot, akár vetélytársait is nyújtott a mágustoronyban töltött napok alatt, hanem ittléte alatt vele tudott igazán őszintén összemelegedni. Nem színlel, nem vesz föl semmilyen maszkarát csevejük közben. Mert nincs szüksége rá.*
- Hmm. Érthető. *Jelenti ki ló és gazdája kapcsolata megismerése után.* - Azt hallottam, hogy bő testbeszéddel kommunikálnak. Talán ha félünk, akaratlanul is olyan tartásban vagyunk, amit ők szíven vehetnek. *Teorizál. Hogy végül mennyire igaz állítása, azt saját maga is csak annyira tudja, mint a következő személy.* - Biztos a feletteseidtől is hallottad már ezerszer, de gyakorlás teszi a mestert. Menni fog.
- Hogy tudok e? Őőőőh... *Itt hirtelen a fogain szívja be a levegőt, szemei pedig a határt kezdik el kémlelni. Zavarban van.* - Maradjunk annyira, hogy nem emlékszem hogy több ideig is a nyeregben tudtam volna maradni, mint húsz másodperc. Léptet vagy vágtat. *Ez nem tesz jót magabiztosságának. Témaváltoztatás kell.* - De arról mindegy is. Hogy állsz a mágiáddal? Tudtál fejlődni? Ahogy körülnéztem, itt Artheniorban nincsen nekem kellő kötet amivel szórakoztathatom magam, és a vidéki tanár is, nos, nem mindig elérhető. Te több sikerrel jártál?
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 15:28:24
Üzenet elküldve: 2022-04-23 15:28:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Már a tapsból sejti, hogy most valami érdekes következik, s még mindig szórakoztatónak találja Adoaver furcsa, élénk előadásmódját, mosolyogva figyeli őt.
Mint kiderül, tévedett és az ifjúnak már nem a fogadóban van a szállása. Az arcára kiül egy kis meglepetéssel elegy értetlenség.*
- Kúria? Azok azok a nagy, díszes házak, ugye? - *Teszi is egyértelművé kérdése, hogy részben a szó idegensége okozza benne a zavart. A Kikötőben nem sűrűn akadnak kúriák, főleg nem az ő környékén, s mikor pedig Artheniorba érkezett, itt is már a lázadás és a nemesség eltörlése után voltak. De van még itt néhány ilyen épület a városban, még ha a legtöbb romos is; hallotta már a szót, csak nem használt része a szókincsének.*
- Egyedül élsz ott? - *Kérdi aztán, mert ez a másik, ami elgondolkodtatta. De jobban fontolóra véve a dolgot belátja, hogy eddig is tudta Adoaverről, hogy gazdag, avagy miért is ne vehetett volna magának egy nagy házat a városon kívül? Csak még mindig nehéz elképzelnie, hogy valaki ennyire sok pénzzel rendelkezzen, ahogy azt is, hogy épp az előtte álló ifjú legyen ez a gazdag ember, aki egyébként ennyire... közvetlen? Esetlen? Emberi? A nyomorban élve mindig sokkal megközelíthetetlenebbnek képzelte a gazdagokat, s ami azt illeti, most sem tesz le erről az előítéletéről. De Adoavert elfogadja kivételnek.
Később, a neki szánt kérdésre biccent, megerősítés gyanánt, ha az egyenruha nem árulkodna eléggé. Majd ő is a lóra pillant, aki lustán tépkedi és rágcsálja a füvet, de mielőtt válaszolna a vele kapcsolatos érdeklődésre, az ifjú még egyszer kifejezi szóban is az örömét.*
- Én is örülök. - *Vágja rá hirtelen válaszul és visszanéz az ifjúra derűsen, némileg még meghatottan is. Nem mondhatni, hogy ne tapasztalt volna melegséget és kedvességet a kötelékben, hiszen pártfogói és mestere is kedvesek és jók hozzá. De az kicsit más, inkább atyai törődésnek mondhatni talán, s nagyon elfoglaltak is, illetve részben a felettesei, így magányos tud lenni a mindennapokban. Adoaver az első igazi, barátnak vélt ismeretsége, aki korban is közel áll hozzá, és más nem is köti őket össze, mint a rokonszenv, meg esetleg a közös érdeklődés. Még formálódó kapcsolat ez, de ez a kölcsönös öröm a viszontlátásra jelzi Garsinnak, hogy szabad kötődnie, szívesen veszik a társaságát.*
- Nem az enyém. Az őrségé. - *Kezd aztán bele a kérdés megválaszolásába, kizökkentve magát, mielőtt még elérzékenyülne.*
- Én csak kihoztam ismerkedni... gyakorolni. Szeretném megszokni. Egy kicsit... tartok tőle... Attól pedig a ló is ideges, azt mondják. - *Vallja be száját húzva a gyengeségét, közben pedig inkább magát bátorítva, semmint az állatot, ismét megsimogatja a hatalmasnak tűnő ló nyakát.*
- Később még fontos lehet, hogy jó lovas legyek. - *Teszi hozzá.*
- Te tudsz lovagolni? - *Érdeklődik aztán. Azt felfedezi, hogy az ifjú elég kényelmesnek tűnik az állat közelében, esetleg még kedvelheti is a lovakat?*
*Már a tapsból sejti, hogy most valami érdekes következik, s még mindig szórakoztatónak találja Adoaver furcsa, élénk előadásmódját, mosolyogva figyeli őt.
Mint kiderül, tévedett és az ifjúnak már nem a fogadóban van a szállása. Az arcára kiül egy kis meglepetéssel elegy értetlenség.*
- Kúria? Azok azok a nagy, díszes házak, ugye? - *Teszi is egyértelművé kérdése, hogy részben a szó idegensége okozza benne a zavart. A Kikötőben nem sűrűn akadnak kúriák, főleg nem az ő környékén, s mikor pedig Artheniorba érkezett, itt is már a lázadás és a nemesség eltörlése után voltak. De van még itt néhány ilyen épület a városban, még ha a legtöbb romos is; hallotta már a szót, csak nem használt része a szókincsének.*
- Egyedül élsz ott? - *Kérdi aztán, mert ez a másik, ami elgondolkodtatta. De jobban fontolóra véve a dolgot belátja, hogy eddig is tudta Adoaverről, hogy gazdag, avagy miért is ne vehetett volna magának egy nagy házat a városon kívül? Csak még mindig nehéz elképzelnie, hogy valaki ennyire sok pénzzel rendelkezzen, ahogy azt is, hogy épp az előtte álló ifjú legyen ez a gazdag ember, aki egyébként ennyire... közvetlen? Esetlen? Emberi? A nyomorban élve mindig sokkal megközelíthetetlenebbnek képzelte a gazdagokat, s ami azt illeti, most sem tesz le erről az előítéletéről. De Adoavert elfogadja kivételnek.
Később, a neki szánt kérdésre biccent, megerősítés gyanánt, ha az egyenruha nem árulkodna eléggé. Majd ő is a lóra pillant, aki lustán tépkedi és rágcsálja a füvet, de mielőtt válaszolna a vele kapcsolatos érdeklődésre, az ifjú még egyszer kifejezi szóban is az örömét.*
- Én is örülök. - *Vágja rá hirtelen válaszul és visszanéz az ifjúra derűsen, némileg még meghatottan is. Nem mondhatni, hogy ne tapasztalt volna melegséget és kedvességet a kötelékben, hiszen pártfogói és mestere is kedvesek és jók hozzá. De az kicsit más, inkább atyai törődésnek mondhatni talán, s nagyon elfoglaltak is, illetve részben a felettesei, így magányos tud lenni a mindennapokban. Adoaver az első igazi, barátnak vélt ismeretsége, aki korban is közel áll hozzá, és más nem is köti őket össze, mint a rokonszenv, meg esetleg a közös érdeklődés. Még formálódó kapcsolat ez, de ez a kölcsönös öröm a viszontlátásra jelzi Garsinnak, hogy szabad kötődnie, szívesen veszik a társaságát.*
- Nem az enyém. Az őrségé. - *Kezd aztán bele a kérdés megválaszolásába, kizökkentve magát, mielőtt még elérzékenyülne.*
- Én csak kihoztam ismerkedni... gyakorolni. Szeretném megszokni. Egy kicsit... tartok tőle... Attól pedig a ló is ideges, azt mondják. - *Vallja be száját húzva a gyengeségét, közben pedig inkább magát bátorítva, semmint az állatot, ismét megsimogatja a hatalmasnak tűnő ló nyakát.*
- Később még fontos lehet, hogy jó lovas legyek. - *Teszi hozzá.*
- Te tudsz lovagolni? - *Érdeklődik aztán. Azt felfedezi, hogy az ifjú elég kényelmesnek tűnik az állat közelében, esetleg még kedvelheti is a lovakat?*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 09:12:38
Üzenet elküldve: 2022-04-23 09:12:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A főtérnél való elköszönés óta saját magán semmi drámai gyarapodás, vagy visszaesés jelei nem mutatkoznak; haja kissé megnőtt borbély hiánya miatt, de arcán kevésbé látszódnak a nyúzottság jelei, mint annak előtte. Örül, hogy Garsint sem szorította meg a sors and elmúlt hatok alatt.
A vállveregetést nem csak hagyja, hogy megtörténjen, hanem, amaz karját nézve, egy bátorító bólintással biztosítja barátját, hogy nem szükséges aggódnia, nem fog sem elpárologni a semmibe, sem elrohanni a látogatástól.
A kérdés hallatán egy büszke tapsot hallat, és egy sunyi vigyorral így felel:* - Nem! És új otthonom többet is adott bármely elvárásomnál; egy kúria a város melletti erdő sarkában, a Szarvasligetben! *Ezt megannyi elégedettséggel újságolja el a katonának, ugyanis tényleg nincs ezúttal semmi panaszra oka, talán a távolság miatt minden máshoz. De az a kis séta amúgy is kell neki, ha be akarja vallani magának.* - És te, sejtem, továbbra is az őrségnek vagy tagja. *Vesz egy pillantást a lány tabardjára, és majd ellógó tekintete a lóra esik.* - Gondolom a tiéd. Mikor kaptad? *Ilyen közelségben a paripához, a szag eszébe juttatja, hogy miért is volt ilyen ismerős. Otthon, még ki tudja milyen régen, lovagolni tanult, hogy aztán a státusza által követelt művelődöttség miatt, vagy önszántából, arra már nem emlékszik. Mindenesetre kedve támad megsimogatni a nagy jószágot. Tán' megkérdezi, szabad e.*
- Az istenségek is mondhatják, örülök, hogy megint látlak.
*A főtérnél való elköszönés óta saját magán semmi drámai gyarapodás, vagy visszaesés jelei nem mutatkoznak; haja kissé megnőtt borbély hiánya miatt, de arcán kevésbé látszódnak a nyúzottság jelei, mint annak előtte. Örül, hogy Garsint sem szorította meg a sors and elmúlt hatok alatt.
A vállveregetést nem csak hagyja, hogy megtörténjen, hanem, amaz karját nézve, egy bátorító bólintással biztosítja barátját, hogy nem szükséges aggódnia, nem fog sem elpárologni a semmibe, sem elrohanni a látogatástól.
A kérdés hallatán egy büszke tapsot hallat, és egy sunyi vigyorral így felel:* - Nem! És új otthonom többet is adott bármely elvárásomnál; egy kúria a város melletti erdő sarkában, a Szarvasligetben! *Ezt megannyi elégedettséggel újságolja el a katonának, ugyanis tényleg nincs ezúttal semmi panaszra oka, talán a távolság miatt minden máshoz. De az a kis séta amúgy is kell neki, ha be akarja vallani magának.* - És te, sejtem, továbbra is az őrségnek vagy tagja. *Vesz egy pillantást a lány tabardjára, és majd ellógó tekintete a lóra esik.* - Gondolom a tiéd. Mikor kaptad? *Ilyen közelségben a paripához, a szag eszébe juttatja, hogy miért is volt ilyen ismerős. Otthon, még ki tudja milyen régen, lovagolni tanult, hogy aztán a státusza által követelt művelődöttség miatt, vagy önszántából, arra már nem emlékszik. Mindenesetre kedve támad megsimogatni a nagy jószágot. Tán' megkérdezi, szabad e.*
- Az istenségek is mondhatják, örülök, hogy megint látlak.
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-22 21:53:00
Üzenet elküldve: 2022-04-22 21:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja, hogy nem marad észrevétlen a jelenléte, a fa alatt üldögélő fölemeli a fejét és feléjük néz. Ahogy pedig ezzel együtt a könyv is lejjebb kerül az arca elől, már kétség sem fér hozzá, hogy valóban Adoaverre bukkant itt.
Éppen elmosolyodik és már mondaná az ifjú nevét, de amaz megelőzi. Látva a fiú kapkodását és az öröm egyértelmű jeleit a testbeszédén, kellemes melegség tölti ki a mellkasát és arca tükrözi a másik arcának derűjét. Felemelő tapasztalás, hogy valaki ilyen lelkesedéssel fogadja őt.
Aztán az első szavakat hallva már visszafogottan fölnevet, valószínűleg maga sem tudná megmondani pontosan, hogy miért. Egyszerűen boldog, hogy találkoztak, s ahogy Adoaver beszélni kezd a maga szokott, különös modorában, hirtelen olyan, mintha el sem váltak volna, magától tér vissza a közvetlen hangulat.*
- Egyben. És te is, ha jól látom. - *Feleli széles mosollyal, s jobbját kinyújtja, lehetőség szerint finoman és kissé bátortalanul megveregetve az ifjú bal felkarját, mintha csak ellenőrizné, hogy tényleg itt van-e egy darabban.
A ló meg horkant egyet mögötte, amire ijedten pillant hátra, de nem történt semmi, az állat csak látszólag indokolatlanul adta ki magából a hangot, talán a talajt szaglászva belement valami az orrába.
Meg is nyugszik és visszafordul Adoaver felé, már ismét mosollyal az arcán.*
- Jól elkerültük egymást eddig. Még mindig a fogadóban vagy? - *Érdeklődik. Mivel elég közel vannak a Pegazushoz, feltételezi, hogy ez lehet a helyzet és az ifjú épp csak kijött levegőzni, nyugodtabb körülmények között olvasgatni.
Sok változást egyébként nem fedezhet fel rajta Adoaver. A haja valamivel rövidebb, mint legutóbb, vagyis alighanem frissen lett kurtítva, illetve az útjuk során gondot okozó cipőjét láthatóan sikerült lecserélnie. Ez sem új darab, használtan vette, de jó állapotban van, egy darabig vélhetően kiszolgálja majd.*
*Látja, hogy nem marad észrevétlen a jelenléte, a fa alatt üldögélő fölemeli a fejét és feléjük néz. Ahogy pedig ezzel együtt a könyv is lejjebb kerül az arca elől, már kétség sem fér hozzá, hogy valóban Adoaverre bukkant itt.
Éppen elmosolyodik és már mondaná az ifjú nevét, de amaz megelőzi. Látva a fiú kapkodását és az öröm egyértelmű jeleit a testbeszédén, kellemes melegség tölti ki a mellkasát és arca tükrözi a másik arcának derűjét. Felemelő tapasztalás, hogy valaki ilyen lelkesedéssel fogadja őt.
Aztán az első szavakat hallva már visszafogottan fölnevet, valószínűleg maga sem tudná megmondani pontosan, hogy miért. Egyszerűen boldog, hogy találkoztak, s ahogy Adoaver beszélni kezd a maga szokott, különös modorában, hirtelen olyan, mintha el sem váltak volna, magától tér vissza a közvetlen hangulat.*
- Egyben. És te is, ha jól látom. - *Feleli széles mosollyal, s jobbját kinyújtja, lehetőség szerint finoman és kissé bátortalanul megveregetve az ifjú bal felkarját, mintha csak ellenőrizné, hogy tényleg itt van-e egy darabban.
A ló meg horkant egyet mögötte, amire ijedten pillant hátra, de nem történt semmi, az állat csak látszólag indokolatlanul adta ki magából a hangot, talán a talajt szaglászva belement valami az orrába.
Meg is nyugszik és visszafordul Adoaver felé, már ismét mosollyal az arcán.*
- Jól elkerültük egymást eddig. Még mindig a fogadóban vagy? - *Érdeklődik. Mivel elég közel vannak a Pegazushoz, feltételezi, hogy ez lehet a helyzet és az ifjú épp csak kijött levegőzni, nyugodtabb körülmények között olvasgatni.
Sok változást egyébként nem fedezhet fel rajta Adoaver. A haja valamivel rövidebb, mint legutóbb, vagyis alighanem frissen lett kurtítva, illetve az útjuk során gondot okozó cipőjét láthatóan sikerült lecserélnie. Ez sem új darab, használtan vette, de jó állapotban van, egy darabig vélhetően kiszolgálja majd.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-22 18:26:29
Üzenet elküldve: 2022-04-22 18:26:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Első pár percnyi ittléte kellemes könyvbújással lelik; a fa árnyéka pont azt a tökéletes hőmérsékletet és fényerősséget nyújtja számára, amivel ezt a kevés fizikai munkát igénylő időtöltést a lehető legjobban ki lehet élvezni, így ki tudja mennyi ideig üldögélne egymagában, ha nem kezdett volna orra valamilyen furcsa szagot felfogni. Gyenge, de érezhető volt az, és nem is ismeretlen. Miután pár pillanatnyi merengés befejeztével sem tudja megállapítani magában a szag eredetét, kíváncsisága felülkerekedik kényelmén, és olvasmányát arcától eltolva felnéz. Nem telik el sok idő, míg a forrást, a paripát észreveszi.* ~ Hát ez meg egy kerül ide? ~ *Kíváncsian szemezgeti a jószágot, próbálja kitalálni, honnan jött, esetleg az egyik istállóból lógott el füvet gyarapítani. De önnön szemei lassan a ló körüli területet is kezdik feltérképezni, így egyhamar egy tabardos személyt is beregisztrálhat látókörébe. Még ha tekintetük találkozik is, egy-két pislogás erejéig eltart, míg agya felismeri őt. De azután egy azonnali hangulatváltozás játszódik le rajta.*
- Garsin! *Mondja nagy hangon, kis híján kiáltja. Arca sugárzani kezd, szemei körül egy időre eltűnnek a foltok, és széles mosollyá alakul ajkai állása. Könyvét egy kézzel, rutinos mozdulattal becsukja és táskájába dobja, és felpattan, ezúttal még csak nem igy úgy, hogy lefejel valamit. Mielőtt rég nem látott barátja felé kezdene haladni, gyorsan leporolja magát, úgymond megszokásként. Persze nem sietteti el magát, nem kívánja véletlenül megijeszteni a katona állatját, így végül csak kellemes sebességgel ballogni kezd a lány felé.* - De rég nem láttalak! És még egy darabban, az aztán a bónusz! *Garsin jelenléte igencsak felvillanyozza őt; csuklya nélküli arca leírja róla, hogy izgatott, ahogy szemei is rögtön társa minden porcikáját tanulmányozni kezdi, szétválásuk óta bármi komoly fizikai változás jelét keresve.
Végül az utolsó pillanatban türtőzteti magát, hogy ne tolakodjon bele amaz lehetséges magánszférájába, így egy lépésre tőle megáll. Kiadós húst igénylő karjai látszanak felhúzott köpenyujja alatt, ujjait tenyerének csapja a viszontlátás öröme által.*
*Első pár percnyi ittléte kellemes könyvbújással lelik; a fa árnyéka pont azt a tökéletes hőmérsékletet és fényerősséget nyújtja számára, amivel ezt a kevés fizikai munkát igénylő időtöltést a lehető legjobban ki lehet élvezni, így ki tudja mennyi ideig üldögélne egymagában, ha nem kezdett volna orra valamilyen furcsa szagot felfogni. Gyenge, de érezhető volt az, és nem is ismeretlen. Miután pár pillanatnyi merengés befejeztével sem tudja megállapítani magában a szag eredetét, kíváncsisága felülkerekedik kényelmén, és olvasmányát arcától eltolva felnéz. Nem telik el sok idő, míg a forrást, a paripát észreveszi.* ~ Hát ez meg egy kerül ide? ~ *Kíváncsian szemezgeti a jószágot, próbálja kitalálni, honnan jött, esetleg az egyik istállóból lógott el füvet gyarapítani. De önnön szemei lassan a ló körüli területet is kezdik feltérképezni, így egyhamar egy tabardos személyt is beregisztrálhat látókörébe. Még ha tekintetük találkozik is, egy-két pislogás erejéig eltart, míg agya felismeri őt. De azután egy azonnali hangulatváltozás játszódik le rajta.*
- Garsin! *Mondja nagy hangon, kis híján kiáltja. Arca sugárzani kezd, szemei körül egy időre eltűnnek a foltok, és széles mosollyá alakul ajkai állása. Könyvét egy kézzel, rutinos mozdulattal becsukja és táskájába dobja, és felpattan, ezúttal még csak nem igy úgy, hogy lefejel valamit. Mielőtt rég nem látott barátja felé kezdene haladni, gyorsan leporolja magát, úgymond megszokásként. Persze nem sietteti el magát, nem kívánja véletlenül megijeszteni a katona állatját, így végül csak kellemes sebességgel ballogni kezd a lány felé.* - De rég nem láttalak! És még egy darabban, az aztán a bónusz! *Garsin jelenléte igencsak felvillanyozza őt; csuklya nélküli arca leírja róla, hogy izgatott, ahogy szemei is rögtön társa minden porcikáját tanulmányozni kezdi, szétválásuk óta bármi komoly fizikai változás jelét keresve.
Végül az utolsó pillanatban türtőzteti magát, hogy ne tolakodjon bele amaz lehetséges magánszférájába, így egy lépésre tőle megáll. Kiadós húst igénylő karjai látszanak felhúzott köpenyujja alatt, ujjait tenyerének csapja a viszontlátás öröme által.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-22 14:20:01
Üzenet elküldve: 2022-04-22 14:20:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rövid haj, barna fegyverkabát, kék tabard, vörös hátizsák, nyurga alak... Ha éppen felnézne olvasmányából, az ifjú mágusnak ismerős lehetne a látvány.
Egy ló sétál az érkező mellett. A tabardos meg mintha szokatlanul nagy figyelemmel volna az állat felé, szinte lépésenként megáll és fölnéz rá, mielőtt továbbvezetné.
A tisztás szélén aztán hosszabban is elidőzik, s míg a ló lehajol, hogy megkóstolja a füvet, addig ő óvatosan megsimogatja a nyakát.
Arca komoly, aggódó, de néhány simítás után elmosolyodik, ahogy megjön a bátorsága. Majd még mindig az állatot cirógatva fölemeli pillantását, hogy kicsit körülnézzen a tisztáson. Ekkor pillantja meg az ismerős alakot az egyik fa tövében. Hunyorogva erőlteti szemeit, hogy biztosra menjen, vagy várja, hogy az illető is fölnézzen és egymásra ismerjenek, de ha ez nem történik meg, akkor nyelvével csettintget párat és finoman magával vonja az állatot. Mivel nem biztos benne, hogy tényleg jól látja és Adoaver az, ezért nem egyenesen felé megy, csak úgy elindul, hogy közelebb kerüljön hozzá és jobban lássa. Ám azt azért meg kell mondani, hogy a szíve kicsit repesni kezd a viszontlátás lehetőségétől, noha nem mer előre örülni, hátha téved.
Igyekszik nem túl feltűnő lenni, de izgatottan oda-odapillant, mikor már úgy véli, elég közel ért, hogy biztosan felismerhesse.*
*Rövid haj, barna fegyverkabát, kék tabard, vörös hátizsák, nyurga alak... Ha éppen felnézne olvasmányából, az ifjú mágusnak ismerős lehetne a látvány.
Egy ló sétál az érkező mellett. A tabardos meg mintha szokatlanul nagy figyelemmel volna az állat felé, szinte lépésenként megáll és fölnéz rá, mielőtt továbbvezetné.
A tisztás szélén aztán hosszabban is elidőzik, s míg a ló lehajol, hogy megkóstolja a füvet, addig ő óvatosan megsimogatja a nyakát.
Arca komoly, aggódó, de néhány simítás után elmosolyodik, ahogy megjön a bátorsága. Majd még mindig az állatot cirógatva fölemeli pillantását, hogy kicsit körülnézzen a tisztáson. Ekkor pillantja meg az ismerős alakot az egyik fa tövében. Hunyorogva erőlteti szemeit, hogy biztosra menjen, vagy várja, hogy az illető is fölnézzen és egymásra ismerjenek, de ha ez nem történik meg, akkor nyelvével csettintget párat és finoman magával vonja az állatot. Mivel nem biztos benne, hogy tényleg jól látja és Adoaver az, ezért nem egyenesen felé megy, csak úgy elindul, hogy közelebb kerüljön hozzá és jobban lássa. Ám azt azért meg kell mondani, hogy a szíve kicsit repesni kezd a viszontlátás lehetőségétől, noha nem mer előre örülni, hátha téved.
Igyekszik nem túl feltűnő lenni, de izgatottan oda-odapillant, mikor már úgy véli, elég közel ért, hogy biztosan felismerhesse.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-19 21:21:11
Üzenet elküldve: 2022-04-19 21:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Már nem az első, se a második alkalommal viszi lábai a város zajához viszonyítva ijesztően csöndes tisztáshoz, de néha akkor is úgy néz körbe örökké táskás tekintetével, mintha legelőször tévedt volna ide; mintha egy dombról csúszna le, úgy csökken a zajszint minden lépéssel az utolsó épülettömbön túl, és a fakör felé érve mintha a civilizációt fényévekkel tudná maga mögé: csak ő, a zöld fű, a pár fatörzs, és az esetenként lágyan fúvó szél. Nem mindig kíván többet.
Élvezve a tényt, hogy egyedül van, úgy ül hát le az egyik fa alá, törzse hátának, és veszi elő erszényéből az egyik könyvet, kölcsönvéve a kúriából; egy kis olvasmány tudományának fundamentális alapjairól. Köpenyébe jobban beburkolja magát, és elkényelmesedik.*
*Már nem az első, se a második alkalommal viszi lábai a város zajához viszonyítva ijesztően csöndes tisztáshoz, de néha akkor is úgy néz körbe örökké táskás tekintetével, mintha legelőször tévedt volna ide; mintha egy dombról csúszna le, úgy csökken a zajszint minden lépéssel az utolsó épülettömbön túl, és a fakör felé érve mintha a civilizációt fényévekkel tudná maga mögé: csak ő, a zöld fű, a pár fatörzs, és az esetenként lágyan fúvó szél. Nem mindig kíván többet.
Élvezve a tényt, hogy egyedül van, úgy ül hát le az egyik fa alá, törzse hátának, és veszi elő erszényéből az egyik könyvet, kölcsönvéve a kúriából; egy kis olvasmány tudományának fundamentális alapjairól. Köpenyébe jobban beburkolja magát, és elkényelmesedik.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-04 07:06:01
Üzenet elküldve: 2022-04-04 07:06:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Limmen annak rendje és módja szerint idegállapotba kerül a t. Népek Tanácsa rendeletétől, a szerzetes pedig már-már vérlázító egykedvűséggel vár, amíg kidühöngi magát. Két dolgot tesz mindössze. Egyrészt már az elején úgy fordul, hogy ha a fiú közel akarna jönni hozzá, útban legyen neki a teherhordó rúd: a mozdulatban semmi fenyegető nincs, egyszerűen csak macera megkerülni a rudat meg a zsákokat. Másrészt amikor Limmen visszarakná a fejére a sisakot, Nawanthiri maga lép közelebb, és a szabad kezével megpróbálja megállítani.*
- Ha beszélgetni akarsz, ne takard el az arcod.
*Ennél többet tényleg nem mond, hagyja, hogy a kolléga kibogarássza Arja jegyzeteit. Ha a sisak tényleg nem került vissza a fejére, valószínűleg jót fog neki tenni a friss levegő. A szerzetes az útitervre rábólint, a naplót viszont egy intéssel elhárítja magától - Limmen az írástudó kettejük közül, legyen csak nála.*
- Ha sokáig követjük a folyót, inkább a város fölött vegyünk vizet. *merthogy ezen a részen már minden benne van, amit a Sárvárosban belehánytak. Ha választani lehet, inkább tisztát igyanak. Mielőtt tovább indulnának, még vet egy pillantást az Álomfűzre, hogy elköszönjön tőle gondolatban. Nyáron aludt utoljára a lombja alatt, és a sok szópárbaj, taktikázás meg helyezkedés után már hiányzik neki. Ha visszaérnek, lehet, kiköltözik egy időre a műhelyből, hallgatni a folyót meg a tücsköket.
A szántóföldekre vezető híd nincs messze amúgy, az Álomfűztől rálátni. Nawanthiri ráérősen afelé indul, és útitársa minden zsörtölődését egy árva szó nélkül hagyja. Egyedül arra hajlandó egy tárgyilagos "tudom"-ot kibökni, hogy Limmennek gondja van az önmérséklettel. A felvetésre, hogy van-e baja a sötételfekkel, szintén nem válaszol semmit, csak vet egy kérdő pillantást a kalapja alól a kolegájára: "úgy nézek én ki?". Az esetleges további kérdésekre is ugyanilyen bőbeszédűen reagál. A hallgatásában nem érezni sem elutasítást, sem dacot vagy félelmet. Inkább valami nehezen megfogható, meggyőződéssel vegyes belenyugvást. Ha Limmen netalán megpróbálná megállítani a menetüket, simán kikerüli, és halad tovább - csak int neki a fejével, hogy az arra előre van, jöjjön ő is. Amikor pedig rálépnek a hídra, fütyörészni kezd egy lassú, ringatózó ütemű dallamot.*
*Limmen annak rendje és módja szerint idegállapotba kerül a t. Népek Tanácsa rendeletétől, a szerzetes pedig már-már vérlázító egykedvűséggel vár, amíg kidühöngi magát. Két dolgot tesz mindössze. Egyrészt már az elején úgy fordul, hogy ha a fiú közel akarna jönni hozzá, útban legyen neki a teherhordó rúd: a mozdulatban semmi fenyegető nincs, egyszerűen csak macera megkerülni a rudat meg a zsákokat. Másrészt amikor Limmen visszarakná a fejére a sisakot, Nawanthiri maga lép közelebb, és a szabad kezével megpróbálja megállítani.*
- Ha beszélgetni akarsz, ne takard el az arcod.
*Ennél többet tényleg nem mond, hagyja, hogy a kolléga kibogarássza Arja jegyzeteit. Ha a sisak tényleg nem került vissza a fejére, valószínűleg jót fog neki tenni a friss levegő. A szerzetes az útitervre rábólint, a naplót viszont egy intéssel elhárítja magától - Limmen az írástudó kettejük közül, legyen csak nála.*
- Ha sokáig követjük a folyót, inkább a város fölött vegyünk vizet. *merthogy ezen a részen már minden benne van, amit a Sárvárosban belehánytak. Ha választani lehet, inkább tisztát igyanak. Mielőtt tovább indulnának, még vet egy pillantást az Álomfűzre, hogy elköszönjön tőle gondolatban. Nyáron aludt utoljára a lombja alatt, és a sok szópárbaj, taktikázás meg helyezkedés után már hiányzik neki. Ha visszaérnek, lehet, kiköltözik egy időre a műhelyből, hallgatni a folyót meg a tücsköket.
A szántóföldekre vezető híd nincs messze amúgy, az Álomfűztől rálátni. Nawanthiri ráérősen afelé indul, és útitársa minden zsörtölődését egy árva szó nélkül hagyja. Egyedül arra hajlandó egy tárgyilagos "tudom"-ot kibökni, hogy Limmennek gondja van az önmérséklettel. A felvetésre, hogy van-e baja a sötételfekkel, szintén nem válaszol semmit, csak vet egy kérdő pillantást a kalapja alól a kolegájára: "úgy nézek én ki?". Az esetleges további kérdésekre is ugyanilyen bőbeszédűen reagál. A hallgatásában nem érezni sem elutasítást, sem dacot vagy félelmet. Inkább valami nehezen megfogható, meggyőződéssel vegyes belenyugvást. Ha Limmen netalán megpróbálná megállítani a menetüket, simán kikerüli, és halad tovább - csak int neki a fejével, hogy az arra előre van, jöjjön ő is. Amikor pedig rálépnek a hídra, fütyörészni kezd egy lassú, ringatózó ütemű dallamot.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:10:34
Üzenet elküldve: 2022-04-03 15:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Még a piacnál felfigyel a lány szótlanságára, nem mintha nagy dumagépnek ismerte volna meg, de eléggé szófukarnak tűnik. Ha pedig már ketten is ilyenek, akkor aztán nem lesz mulatság. Egy pillanatra el is húzza a száját, de hamar ki zökkenti a papír amit készhez kap. Végig is próbálja olvasni, de Nawa keze kizökkenti. Tekintetével a táblára mered.
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
~ Basszák meg magukat! Csak egy nappal előbb rendeltétek volna el ezt! ~ Tekintetét ráemeli a lányra, sisakját gyorsan le is veszi és dühösen néz szegény szerzetesre. *
- Basszák meg! Most szórakoznak velünk?!
* Mutat a kiáltványra, dühében. *
- Kár volt megmutatnod! Csak még jobban felhúztam magam! Ott pofázott az a tizedes is! Közben meg mi jártunk el jól!
* Mérgében a legszívesebben belerúgna valamibe, de inkább nem botránkozik feleslegesen. *
- De tényleg!
* Lép mérgesen nagyon közel a lányhoz. *
- Most ketten vagyunk! Végre megbeszélhetjük, hogy mégis mi a franc volt ez az egész!
* A mérge egy pillanat alatt szertefoszlik, amikor rájön, hogy kipanaszkodhatják magukat majd az út alatt. Sisakját türelmetlenül vissza teszi a fejére, majd elindul újra, hogy valamennyit legalább haladjanak. Újra neki feszül az olvasni valónak. Addig szótlanul halad inkább, ami néhol gondot is okoz neki. Itt-ott megbotlik a lába mert nem néz maga elé, de nem zavartatja magát a behemót. *
- Csak kövessük a folyót, és utána ha minden igaz északnak kell tartanunk az elején. * Vet egy gyors pillantást a jegyzetre majd felkiált. * - Nem! Keletre.... Keletre kell mennünk, de ahogy olvastam két nap alatt ott leszünk.
* Kezében lévő naplót vissza is adja a lánynak, ha elfogadja. Majd később tovább ellenőrzi a dolgát, de most határozottan panaszra nyitná inkább a száját. Lábával továbbra is a folyót követi, a feladatukat azért többre tartja mint egy kis panasz áradatot. *
- Remélem az úton felfalta egy warg, de amilyen szerencsénk van most két boszorkány ül a trónon.
* Húz undorodó fejet sisakja alatt, de utána ki is rázza a hideg. *
- Yeza szerinted miért utál engem ennyire és a nővéremet? Miért dolgozott ellenünk a fogadóban? Kezdek az egésszel úgy lenni, hogy amint belépett az a nő a fogadóba, be kellett volna hajítani az arénába és ott darabokra vágva ki hajítani a kutyáknak!
* Mérgelődik még tovább, de már öklét is felesleges szorítja. Egy pillanatra észbe kap, és ránéz Nawára. *
- Ne haragudj, nem ellened irányul, de néha könnyen elfogy a türelmem.
* Süti le a szemét, és az eddigi harag hamar tova száll belőle. Eléggé furcsa látványt nyújthat, a sisak alatt panaszkodó óriás mélységi, de csak remélni tudja, hogy a lányt nem ijesztette meg. *
- Gondom van önmérséklettel, de a kezem nem jár el csak parancsra.
* Védi meg magát gyorsan a mélységi. *
- Most ketten vagyunk Nawa mit szólnál ha nyíltabbak lennénk egymáshoz mint ott benn? Tőlem aztán nem kell tartanod, de ha egy kormos zavart okoz benned akkor szólj.
* Szeme előtt zajlott le az ölelése a testvérével, de valahogy még mindig úgy hiszi, hogy csak képzelte. ~ Remélhetőleg ő nem olyan mint kolléga nője, de eddig nem adott rá okot, hogy ezt higgyem. ~ *
- Engem soha nem érdekelt az, hogy kinek milyen a bőre, de sokakat csak ez érdekli.
* Süti le a szemét az útra, hogy legalább addig is míg hallgatja a lányt, az utat kövesse. *
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Még a piacnál felfigyel a lány szótlanságára, nem mintha nagy dumagépnek ismerte volna meg, de eléggé szófukarnak tűnik. Ha pedig már ketten is ilyenek, akkor aztán nem lesz mulatság. Egy pillanatra el is húzza a száját, de hamar ki zökkenti a papír amit készhez kap. Végig is próbálja olvasni, de Nawa keze kizökkenti. Tekintetével a táblára mered.
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
~ Basszák meg magukat! Csak egy nappal előbb rendeltétek volna el ezt! ~ Tekintetét ráemeli a lányra, sisakját gyorsan le is veszi és dühösen néz szegény szerzetesre. *
- Basszák meg! Most szórakoznak velünk?!
* Mutat a kiáltványra, dühében. *
- Kár volt megmutatnod! Csak még jobban felhúztam magam! Ott pofázott az a tizedes is! Közben meg mi jártunk el jól!
* Mérgében a legszívesebben belerúgna valamibe, de inkább nem botránkozik feleslegesen. *
- De tényleg!
* Lép mérgesen nagyon közel a lányhoz. *
- Most ketten vagyunk! Végre megbeszélhetjük, hogy mégis mi a franc volt ez az egész!
* A mérge egy pillanat alatt szertefoszlik, amikor rájön, hogy kipanaszkodhatják magukat majd az út alatt. Sisakját türelmetlenül vissza teszi a fejére, majd elindul újra, hogy valamennyit legalább haladjanak. Újra neki feszül az olvasni valónak. Addig szótlanul halad inkább, ami néhol gondot is okoz neki. Itt-ott megbotlik a lába mert nem néz maga elé, de nem zavartatja magát a behemót. *
- Csak kövessük a folyót, és utána ha minden igaz északnak kell tartanunk az elején. * Vet egy gyors pillantást a jegyzetre majd felkiált. * - Nem! Keletre.... Keletre kell mennünk, de ahogy olvastam két nap alatt ott leszünk.
* Kezében lévő naplót vissza is adja a lánynak, ha elfogadja. Majd később tovább ellenőrzi a dolgát, de most határozottan panaszra nyitná inkább a száját. Lábával továbbra is a folyót követi, a feladatukat azért többre tartja mint egy kis panasz áradatot. *
- Remélem az úton felfalta egy warg, de amilyen szerencsénk van most két boszorkány ül a trónon.
* Húz undorodó fejet sisakja alatt, de utána ki is rázza a hideg. *
- Yeza szerinted miért utál engem ennyire és a nővéremet? Miért dolgozott ellenünk a fogadóban? Kezdek az egésszel úgy lenni, hogy amint belépett az a nő a fogadóba, be kellett volna hajítani az arénába és ott darabokra vágva ki hajítani a kutyáknak!
* Mérgelődik még tovább, de már öklét is felesleges szorítja. Egy pillanatra észbe kap, és ránéz Nawára. *
- Ne haragudj, nem ellened irányul, de néha könnyen elfogy a türelmem.
* Süti le a szemét, és az eddigi harag hamar tova száll belőle. Eléggé furcsa látványt nyújthat, a sisak alatt panaszkodó óriás mélységi, de csak remélni tudja, hogy a lányt nem ijesztette meg. *
- Gondom van önmérséklettel, de a kezem nem jár el csak parancsra.
* Védi meg magát gyorsan a mélységi. *
- Most ketten vagyunk Nawa mit szólnál ha nyíltabbak lennénk egymáshoz mint ott benn? Tőlem aztán nem kell tartanod, de ha egy kormos zavart okoz benned akkor szólj.
* Szeme előtt zajlott le az ölelése a testvérével, de valahogy még mindig úgy hiszi, hogy csak képzelte. ~ Remélhetőleg ő nem olyan mint kolléga nője, de eddig nem adott rá okot, hogy ezt higgyem. ~ *
- Engem soha nem érdekelt az, hogy kinek milyen a bőre, de sokakat csak ez érdekli.
* Süti le a szemét az útra, hogy legalább addig is míg hallgatja a lányt, az utat kövesse. *
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-02 21:41:46
Üzenet elküldve: 2022-04-02 21:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Na végre! Azt hittem sose érek ide.~
*Nagyot szusszant ahogy a nyugodt és békés tisztásra ér. Innen már igazán nincs messze az otthon melege, bár nincs aki hazavárja őt. Már nincs. Azért még mindig jobb mint valamelyik fogadóban tengetni az éjszakát meg kitudja hol. Egy pillanatra meg is áll, egy fatörzsnek támaszkodik és úgy nyújtja meg elgémberedett végtagjait. A fejét is oldalra fordítja, és a nyakizmai alig akarnak engedelmeskedni, olyan sokat jött egyhuzamban csak előre nézne hogy azok is elgémberedtek. Egy kis átmozgatás és rögtön mindjárt minden jobb. Eléggé fáradt már de a szeme előtt lebegő cél újult erővel ruházza fel. Neki is indul és ha minden jól megy, akkor hamarosan a piacon találhatja magát. Talán a hús dolga most nem is annyira izgatja, a zsibbadó talpa annál inkább. Le akar ülni, pihenni akar és nem csinálni semmit, legfeljebb meginni egy sört, annyi erőt még tudna találni magában hogyha igazán elkezdené keresni. De ez a jövő zenéje, egyelőre felveszi ismét a katonás ritmust és dúdolni kezd egy ócska nótát, hogy gyorsabban teljen az út. Egy nótát ami az öreg bolondról szól, aki véletlenül átverte az ördögöt és azóta is királyokat megszégyenítő jómódban tengeti mindennapjait. Ez a kedvence.*
*Nagyot szusszant ahogy a nyugodt és békés tisztásra ér. Innen már igazán nincs messze az otthon melege, bár nincs aki hazavárja őt. Már nincs. Azért még mindig jobb mint valamelyik fogadóban tengetni az éjszakát meg kitudja hol. Egy pillanatra meg is áll, egy fatörzsnek támaszkodik és úgy nyújtja meg elgémberedett végtagjait. A fejét is oldalra fordítja, és a nyakizmai alig akarnak engedelmeskedni, olyan sokat jött egyhuzamban csak előre nézne hogy azok is elgémberedtek. Egy kis átmozgatás és rögtön mindjárt minden jobb. Eléggé fáradt már de a szeme előtt lebegő cél újult erővel ruházza fel. Neki is indul és ha minden jól megy, akkor hamarosan a piacon találhatja magát. Talán a hús dolga most nem is annyira izgatja, a zsibbadó talpa annál inkább. Le akar ülni, pihenni akar és nem csinálni semmit, legfeljebb meginni egy sört, annyi erőt még tudna találni magában hogyha igazán elkezdené keresni. De ez a jövő zenéje, egyelőre felveszi ismét a katonás ritmust és dúdolni kezd egy ócska nótát, hogy gyorsabban teljen az út. Egy nótát ami az öreg bolondról szól, aki véletlenül átverte az ördögöt és azóta is királyokat megszégyenítő jómódban tengeti mindennapjait. Ez a kedvence.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:21:10
Üzenet elküldve: 2022-04-01 11:21:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*A lovakból egyelőre nem lesz semmi, de valószínűleg Limmennek sem olyan sürgős ez a háborús készülődés, amilyen könnyen elengedi a dolgot.*
~Tudnám, minek ez a sok vas a karavánőrzéshez...~
*Jó-jó, látványos meg elrettentő, de azért csak fárasztó hordani azt a páncélt! Ha délután ütnek rajtuk, szegény kollégájának nem lesz ereje harcolni az egész napi caplatás után, akár gyalog mennek, akár lovon. Aztán meg most az eső is szomorkál, tiszta rozsda lesz Limmen vértje...*
~...eh, mindegy, majd lesz valahogy.~
*A fenti gondolatmenetből kívülről nem sokat vehetni észre. A szerzetes elbújik a kalapja meg az utóbbi időben egyre gyakrabban látható szoborarca mögé. Amikor a mélységi elkéri tőle Arja jegyzeteit, hümmög egy nem túl bizakodót, aztán a zsebéből előtúrja neki az alig tenyérnyi könyvecskét.
Nem juthat messze a lapozgatásban. Már majdnem kiérnek a piactérről, amikor Nawanthiri keze koppan a mellvértjén, hogy álljon meg. Ha Limmen fölpillant, a lány a tér közepe felé mutat, ahol épp most dobolják ki a városi tanács legújabb rendeletét:
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
Mekkorát fordult a világ! Amiért tegnap bolondnak nézték és lehordták őket, ami diplomáciai botránykő meg hatáskör-túllépés volt, mára a város minden lakójának kötelessége lett! Még meg is hurcolják, aki nem szól az őröknek, bármit jelentsen ez. Mandulaszem vet egy jelentőségteljes pillantást a kollégájára, aztán lassan továbbindul a tisztás felé.*
- Szerinted mi lett azzal a nősténydémonnal? *nem magyarázza, kire gondol, Limmen úgyis tudja. Ha a tanács így összekapta magát, talán tényleg bevonták a papokat az ügybe. Talán mire visszatérnek a kovácstól, kiderül, melyik isten kegyéből támadnak föl a holtak. Nawanthiri megint hümmög egyet, ezúttal rosszallót.*
~Le kéne már tennem ezeket a hullákat. Nehezebb őket cipelni, mint Limmennek a vértet...~
*Tényleg ideje kiszellőztetnie a fejét. A város zajai közben elmaradnak mögöttük. A lány mélyet sóhajt, amikor a tisztásra érnek. Körbepillant a fákon, akik mind a barátai. Valószínűleg ekkorra jut sötételf kollégája arra a megállapításra, hogy nem lesz könnyű útjuk.*
- Egy ló tízannyit iszik, mint mi. *feleli, és maga is meglepődik, milyen barátságosra sikerül* A pusztán meg nincs víz. Jó, hogy van ez a kis eső.
*Nagyokat szippant az illatából, ahogy a folyó felé tartanak. Nem is vette észre, hogy a hatok, hónapok alatt a város mennyire ránehezült. Mennyire belegörbedt az itteniek fura szokásaiba, mint valami szűk cellába, amiben se leülni, se egyenesen állni nem lehet.*
- A pusztán belül merre lakik ez a kovács? Meddig követjük a folyót? *kérdi, amikor a vízhez érnek. A választól függ, hány tömlőt fog megtölteni. Egyelőre nem aggódik: fér beléjük összesen három liter, és az egyik zsákjában van még egy óriásoknak való, ötliteres kulacs.
Amíg vizet vesznek, látszik rajta, hogy csak félig-meddig van jelen. A messzeséget nézi, ahol az Arthenior szürke csíkja délnek fordul. Szinte most is látja maga előtt, ahogy Nawanthirishardipandra baljós, fekete vérfoltként úszik rajta a tenger felé az őszi csillagok alatt. Zavarja, hogy még csak a jelenlétét sem érzi a szörnynek.*
~Majd a pusztán...~
*A semmi közepén? Egyedül egy fiúval, akiről alig tud valamit? Aki majdnem olyan fekete, mint a szerzetes lelke mélyén lappangó, lehetetlenül kecses, arctalan árnyék? Tökéletes alkalom...*
*A lovakból egyelőre nem lesz semmi, de valószínűleg Limmennek sem olyan sürgős ez a háborús készülődés, amilyen könnyen elengedi a dolgot.*
~Tudnám, minek ez a sok vas a karavánőrzéshez...~
*Jó-jó, látványos meg elrettentő, de azért csak fárasztó hordani azt a páncélt! Ha délután ütnek rajtuk, szegény kollégájának nem lesz ereje harcolni az egész napi caplatás után, akár gyalog mennek, akár lovon. Aztán meg most az eső is szomorkál, tiszta rozsda lesz Limmen vértje...*
~...eh, mindegy, majd lesz valahogy.~
*A fenti gondolatmenetből kívülről nem sokat vehetni észre. A szerzetes elbújik a kalapja meg az utóbbi időben egyre gyakrabban látható szoborarca mögé. Amikor a mélységi elkéri tőle Arja jegyzeteit, hümmög egy nem túl bizakodót, aztán a zsebéből előtúrja neki az alig tenyérnyi könyvecskét.
Nem juthat messze a lapozgatásban. Már majdnem kiérnek a piactérről, amikor Nawanthiri keze koppan a mellvértjén, hogy álljon meg. Ha Limmen fölpillant, a lány a tér közepe felé mutat, ahol épp most dobolják ki a városi tanács legújabb rendeletét:
"Ki bármily információval rendelkezik eleddig halottnak gondolt, ám most mégis az élők között járó polgártársakról, azonnal értesítse a Városi Őrség kötelékét! Ki ily ismerettel bír, s elhallgatja azt a város békéjét fenntartó szervek elől, meghurcoltatik! E visszatérők különös ismertetőjegyei közé tartozik az átmeneti ruhátlanság, olykor a zavart viselkedés. Az említett polgárok haladéktalanul jelentkezzenek a Kaszárnyában kihallgattatás céljából!"
Mekkorát fordult a világ! Amiért tegnap bolondnak nézték és lehordták őket, ami diplomáciai botránykő meg hatáskör-túllépés volt, mára a város minden lakójának kötelessége lett! Még meg is hurcolják, aki nem szól az őröknek, bármit jelentsen ez. Mandulaszem vet egy jelentőségteljes pillantást a kollégájára, aztán lassan továbbindul a tisztás felé.*
- Szerinted mi lett azzal a nősténydémonnal? *nem magyarázza, kire gondol, Limmen úgyis tudja. Ha a tanács így összekapta magát, talán tényleg bevonták a papokat az ügybe. Talán mire visszatérnek a kovácstól, kiderül, melyik isten kegyéből támadnak föl a holtak. Nawanthiri megint hümmög egyet, ezúttal rosszallót.*
~Le kéne már tennem ezeket a hullákat. Nehezebb őket cipelni, mint Limmennek a vértet...~
*Tényleg ideje kiszellőztetnie a fejét. A város zajai közben elmaradnak mögöttük. A lány mélyet sóhajt, amikor a tisztásra érnek. Körbepillant a fákon, akik mind a barátai. Valószínűleg ekkorra jut sötételf kollégája arra a megállapításra, hogy nem lesz könnyű útjuk.*
- Egy ló tízannyit iszik, mint mi. *feleli, és maga is meglepődik, milyen barátságosra sikerül* A pusztán meg nincs víz. Jó, hogy van ez a kis eső.
*Nagyokat szippant az illatából, ahogy a folyó felé tartanak. Nem is vette észre, hogy a hatok, hónapok alatt a város mennyire ránehezült. Mennyire belegörbedt az itteniek fura szokásaiba, mint valami szűk cellába, amiben se leülni, se egyenesen állni nem lehet.*
- A pusztán belül merre lakik ez a kovács? Meddig követjük a folyót? *kérdi, amikor a vízhez érnek. A választól függ, hány tömlőt fog megtölteni. Egyelőre nem aggódik: fér beléjük összesen három liter, és az egyik zsákjában van még egy óriásoknak való, ötliteres kulacs.
Amíg vizet vesznek, látszik rajta, hogy csak félig-meddig van jelen. A messzeséget nézi, ahol az Arthenior szürke csíkja délnek fordul. Szinte most is látja maga előtt, ahogy Nawanthirishardipandra baljós, fekete vérfoltként úszik rajta a tenger felé az őszi csillagok alatt. Zavarja, hogy még csak a jelenlétét sem érzi a szörnynek.*
~Majd a pusztán...~
*A semmi közepén? Egyedül egy fiúval, akiről alig tud valamit? Aki majdnem olyan fekete, mint a szerzetes lelke mélyén lappangó, lehetetlenül kecses, arctalan árnyék? Tökéletes alkalom...*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-31 20:21:48
Üzenet elküldve: 2022-03-31 20:21:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Indulás előtt //
// Mester fegyver nyomában //
* Minden felszerelést rendben talál, még másodjára is elégedetten bólint magának. A búcsúzkodás nem húzódik el, de annál nyugodtabban zajlik le. Az intéző későbbre inti a dolgokat, amire csak bólint a mélységi. *
- Nawa mehetünk?
* Néz a lányra, és ha ő is megvan elindulhatnak az úton. A piactéren átverekedve kezdik a kalandjukat, ha teheti akkor a szerzetes mellett halad. *
- Hallhattad Lillysst, ha valami van csak mond és úgy lesz.
* Bólint a mélységi, de ez is inkább csak magának szól. *
- Nem hittem volna, hogy egy ilyen hosszú útra gyalog fogunk menni, a feljegyzéseket megkaphatom?
* Ha megkapja akkor gyorsan át is próbálja olvasni a feljegyzést. Tekintetét a papírról csak akkor veszi le ha út akadályt vél felfedezni, de a tisztásig megállás nélkül próbálja memorizálni az olvasottakat. ~ Hmm ~ Forognak a rozsdás fogaskerekek a fejében. *
- Nem lesz egyszerű utunk, ahogyan látom.
* Húzza el a száját. *
- Nem kellene mégis lóvat kérnünk?
* A tisztáson a kulacsát gyorsan kiüríti, hogy friss vízzel tölthesse meg. *
// Mester fegyver nyomában //
* Minden felszerelést rendben talál, még másodjára is elégedetten bólint magának. A búcsúzkodás nem húzódik el, de annál nyugodtabban zajlik le. Az intéző későbbre inti a dolgokat, amire csak bólint a mélységi. *
- Nawa mehetünk?
* Néz a lányra, és ha ő is megvan elindulhatnak az úton. A piactéren átverekedve kezdik a kalandjukat, ha teheti akkor a szerzetes mellett halad. *
- Hallhattad Lillysst, ha valami van csak mond és úgy lesz.
* Bólint a mélységi, de ez is inkább csak magának szól. *
- Nem hittem volna, hogy egy ilyen hosszú útra gyalog fogunk menni, a feljegyzéseket megkaphatom?
* Ha megkapja akkor gyorsan át is próbálja olvasni a feljegyzést. Tekintetét a papírról csak akkor veszi le ha út akadályt vél felfedezni, de a tisztásig megállás nélkül próbálja memorizálni az olvasottakat. ~ Hmm ~ Forognak a rozsdás fogaskerekek a fejében. *
- Nem lesz egyszerű utunk, ahogyan látom.
* Húzza el a száját. *
- Nem kellene mégis lóvat kérnünk?
* A tisztáson a kulacsát gyorsan kiüríti, hogy friss vízzel tölthesse meg. *
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-27 14:47:06
Üzenet elküldve: 2022-03-27 14:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Függőségek kötelékében//
*Régen szerette ezt a helyet. Ha szép időben járt erre, mindig hagyott magának meg a hátasának egy kis pihenőt. Most megállni sincs kedve, nem hogy a szükségesnél több percet vesztegetni itt. Ehhez hozzájárul az is, hogy most korántsem olyan barátságos arcát mutatja a tisztás. A folyó már most is gorombán feszegeti a meder szabta határokat. Még épp időben indult el. Ha egy napot még tétovázik, lehet, hogy már nem tudott volna átkelni a gázlón idefelé. Hordaléktól barna, tarajos hullámok tépik a víz sodrába került fűszálakat. Pár nap biztos kell majd, hogy levonuljon az ár. Bár a fák még kopaszok és az idő még csípős, az olvadékvíz egyértelműen jelzi, hogy a hegyek fagyos kabátját már bőszen gombolgatják a tavasz meleg, kacér ujjacskái.
Nem deríti fel a gondolat. A tavasszal remény jön, szerelem, vásározók, egyre nyúló nappalok, egyre melegedő éjszakák. Fény és új kezdet. Nincs erre felkészülve. Valahogy átvészeli majd. Félhomályos kocsmák gyomrában rejtőzve, mogorva alakok társaságában. Tompán és még így is a múlton rágódva.
Vajon mennyi szesz kell hozzá, hogy végleg kimarja a fejéből ezt az egészet?*
*Régen szerette ezt a helyet. Ha szép időben járt erre, mindig hagyott magának meg a hátasának egy kis pihenőt. Most megállni sincs kedve, nem hogy a szükségesnél több percet vesztegetni itt. Ehhez hozzájárul az is, hogy most korántsem olyan barátságos arcát mutatja a tisztás. A folyó már most is gorombán feszegeti a meder szabta határokat. Még épp időben indult el. Ha egy napot még tétovázik, lehet, hogy már nem tudott volna átkelni a gázlón idefelé. Hordaléktól barna, tarajos hullámok tépik a víz sodrába került fűszálakat. Pár nap biztos kell majd, hogy levonuljon az ár. Bár a fák még kopaszok és az idő még csípős, az olvadékvíz egyértelműen jelzi, hogy a hegyek fagyos kabátját már bőszen gombolgatják a tavasz meleg, kacér ujjacskái.
Nem deríti fel a gondolat. A tavasszal remény jön, szerelem, vásározók, egyre nyúló nappalok, egyre melegedő éjszakák. Fény és új kezdet. Nincs erre felkészülve. Valahogy átvészeli majd. Félhomályos kocsmák gyomrában rejtőzve, mogorva alakok társaságában. Tompán és még így is a múlton rágódva.
Vajon mennyi szesz kell hozzá, hogy végleg kimarja a fejéből ezt az egészet?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3059-3078