Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-11 18:12:53
Üzenet elküldve: 2014-11-11 18:12:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
* Már épp indulna el a tisztásról, mikor hallja a lány kérdését. Ekkor egy helyben megáll és meg sem mozdul néhány másodpercig, csak fejét kezdi el vakarni.
~ Hol is? ~ Idáig olyan egyértelműnek tűnt az egész, de most, hogy rákérdezett a lány eszébe jut, hogy ötlete sincsen.
~ A városban? ~ Töpreng magában. ~ Az erdőben? Vagy itt a tisztáson? ~ Gondolkozik magában, aztán megfordul és ismét a tündérre néz. *
- Te mit gondolsz, hol fessük? Erre valahogy még nem is gondoltam, pedig azt hittem tudom. * Ekkor széles mosoly ül arcára és egy rövid ideig nevetni is elkezd, ami csak amolyan röfögéshez hasonlítható inkább, de, ha jószívűek vagyunk, akkor betudható nevetésnek is. *
- Nekem végül is mindegy, hogy hol festelek le. A háttér bármi lehet, csak az alany nem mindegy. * Mosolyodik el, s várja a lány válaszát. *
* Már épp indulna el a tisztásról, mikor hallja a lány kérdését. Ekkor egy helyben megáll és meg sem mozdul néhány másodpercig, csak fejét kezdi el vakarni.
~ Hol is? ~ Idáig olyan egyértelműnek tűnt az egész, de most, hogy rákérdezett a lány eszébe jut, hogy ötlete sincsen.
~ A városban? ~ Töpreng magában. ~ Az erdőben? Vagy itt a tisztáson? ~ Gondolkozik magában, aztán megfordul és ismét a tündérre néz. *
- Te mit gondolsz, hol fessük? Erre valahogy még nem is gondoltam, pedig azt hittem tudom. * Ekkor széles mosoly ül arcára és egy rövid ideig nevetni is elkezd, ami csak amolyan röfögéshez hasonlítható inkább, de, ha jószívűek vagyunk, akkor betudható nevetésnek is. *
- Nekem végül is mindegy, hogy hol festelek le. A háttér bármi lehet, csak az alany nem mindegy. * Mosolyodik el, s várja a lány válaszát. *
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-10 20:28:56
Üzenet elküldve: 2014-11-10 20:28:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nillien//
*Legalább akad valaki, aki képes értékelni egy kristályt anélkül, hogy már a markában érezze az érte járó aranyak súlyát. Kedvesen mosolyogva válaszol.*
-Bizony. Otthon van a párja ennek, és ott van a feketeopál is. Ez a kettő fogja jellemezni a tanulmányaimat. Föld és ég.-
*Mivel nem akarja untatni a lányt, gyorsan elhallgat, ám óvatossága felesleges, mert Nilliet érdekli a mágia.*
-Nehezen. Szerencsére a házi tanitóm értett a mágiához valamicskét, így sajátítottam el az alapokat. De otthon vannak könyveim, tekercseim, majd megnézheted őket bátran.-
*Ajánlja fel, az egyre inkább felbátorodó lányzónak Drayen. Csak kacagni tud, a macska, patkány páros támadásának elképzelésére. Védekezőn emeli fel kezeit.*
-Kegyelmezz, esélyem sincs a tigris ellen! Hát ha még az ördögi rágcsáló is vele tart!-
*Végre őszinte a nevetés, ami elhagyja száját. Idejét nem tudja, mikor érezte ilyen jól magát. De mindig vannak árnyfoltok. Mint a lány múltjában lévő rejtélyes betegség is.*
-Nézd, ha akarod, ennek is utána járhatunk. Nem túl nagy, de elég színes a könyvtáram. Talán találunk valamilyen leírást, vagy beszámolót.-
* Fűzi hozzá, ám pillantása most a lány arcát fürkészi. Nem kerülte el a figyelmét, a kacérság, amivel ezt a növényt kezeli a lány.*
-Mire készülsz hallod-e! Eddig én bizonygattam, hogy nem vagyok bandita, erre lehet, hogy te vagy a boszorkány, s el akarod csavarni a fejem, valami bódító szerrel?-
*Kérdezi, de nem lehet nem kihallani belőle az élcelődést. A családi perpatvarra csupán legyint.*
-Hosszú, de majd elmesélem, csak nem akarom ezzel elrontani a hangulatot.-
*Válaszol, majd hirtelen megindul, s egy fa mellett áll meg.*
-Nicsak. Lehet ezt kerestük, Nillie?-
*Emel fel egy kis fürtöt, amelyen barnás bogyók találhatóak.*
*Legalább akad valaki, aki képes értékelni egy kristályt anélkül, hogy már a markában érezze az érte járó aranyak súlyát. Kedvesen mosolyogva válaszol.*
-Bizony. Otthon van a párja ennek, és ott van a feketeopál is. Ez a kettő fogja jellemezni a tanulmányaimat. Föld és ég.-
*Mivel nem akarja untatni a lányt, gyorsan elhallgat, ám óvatossága felesleges, mert Nilliet érdekli a mágia.*
-Nehezen. Szerencsére a házi tanitóm értett a mágiához valamicskét, így sajátítottam el az alapokat. De otthon vannak könyveim, tekercseim, majd megnézheted őket bátran.-
*Ajánlja fel, az egyre inkább felbátorodó lányzónak Drayen. Csak kacagni tud, a macska, patkány páros támadásának elképzelésére. Védekezőn emeli fel kezeit.*
-Kegyelmezz, esélyem sincs a tigris ellen! Hát ha még az ördögi rágcsáló is vele tart!-
*Végre őszinte a nevetés, ami elhagyja száját. Idejét nem tudja, mikor érezte ilyen jól magát. De mindig vannak árnyfoltok. Mint a lány múltjában lévő rejtélyes betegség is.*
-Nézd, ha akarod, ennek is utána járhatunk. Nem túl nagy, de elég színes a könyvtáram. Talán találunk valamilyen leírást, vagy beszámolót.-
* Fűzi hozzá, ám pillantása most a lány arcát fürkészi. Nem kerülte el a figyelmét, a kacérság, amivel ezt a növényt kezeli a lány.*
-Mire készülsz hallod-e! Eddig én bizonygattam, hogy nem vagyok bandita, erre lehet, hogy te vagy a boszorkány, s el akarod csavarni a fejem, valami bódító szerrel?-
*Kérdezi, de nem lehet nem kihallani belőle az élcelődést. A családi perpatvarra csupán legyint.*
-Hosszú, de majd elmesélem, csak nem akarom ezzel elrontani a hangulatot.-
*Válaszol, majd hirtelen megindul, s egy fa mellett áll meg.*
-Nicsak. Lehet ezt kerestük, Nillie?-
*Emel fel egy kis fürtöt, amelyen barnás bogyók találhatóak.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-10 19:29:28
Üzenet elküldve: 2014-11-10 19:29:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord//
*Elméletei az ork családi helyzetéről, imigyen semmivé foszlanak. Ezek szerint Ord sem az övéi között nőt fel családja körében. Hálás érte, amiért nem faggatózik. A maga egyszerű ork módján nagyon is értelmes. Maga is megdöbben mennyi jó tulajdonság jutott már eszébe, amivel jellemezte Őt. Könnyű volt vele megismerkedni és nem nehezítette meg a helyzetét semmilyen módon, beszélgetni is nagyon jól lehet vele. Kíváncsisága erős és szívesen megkérdezné, azokról az emlékfoszlányokról, de most visszafogja kérdezhetnékjét és inkább hajlik arra, hogy a közeli jövőbe tekintsenek.*
-Igazad van, hagyjuk. Ha minden megvan mehetünk, lesz még alkalmam eljönni ide gyönyörködni, de nem minden nap készít rólam festményt egy... művész.
*Direkt nem akarja azt mondani, hogy egy ork. Ez, így is tökéletesen megfelel a valóságnak és szeretné palástolni egy kicsit döbbenetét, ami még mindig ott motoszkál benne, hogy vajon ork létére, hogyan lehet ilyen ügyes, hogy képeket fest. Vissza mosolyog Ordra, ezúttal könnyebb szívvel és határozottan bólint.*
-Mehetünk.
*Jelenti ki magabiztosan, de pár lépés után elfogja valami nyugtalanság.*
-Mond csak, hova megyünk, vagyis hol szeretnél festeni?
*Elméletei az ork családi helyzetéről, imigyen semmivé foszlanak. Ezek szerint Ord sem az övéi között nőt fel családja körében. Hálás érte, amiért nem faggatózik. A maga egyszerű ork módján nagyon is értelmes. Maga is megdöbben mennyi jó tulajdonság jutott már eszébe, amivel jellemezte Őt. Könnyű volt vele megismerkedni és nem nehezítette meg a helyzetét semmilyen módon, beszélgetni is nagyon jól lehet vele. Kíváncsisága erős és szívesen megkérdezné, azokról az emlékfoszlányokról, de most visszafogja kérdezhetnékjét és inkább hajlik arra, hogy a közeli jövőbe tekintsenek.*
-Igazad van, hagyjuk. Ha minden megvan mehetünk, lesz még alkalmam eljönni ide gyönyörködni, de nem minden nap készít rólam festményt egy... művész.
*Direkt nem akarja azt mondani, hogy egy ork. Ez, így is tökéletesen megfelel a valóságnak és szeretné palástolni egy kicsit döbbenetét, ami még mindig ott motoszkál benne, hogy vajon ork létére, hogyan lehet ilyen ügyes, hogy képeket fest. Vissza mosolyog Ordra, ezúttal könnyebb szívvel és határozottan bólint.*
-Mehetünk.
*Jelenti ki magabiztosan, de pár lépés után elfogja valami nyugtalanság.*
-Mond csak, hova megyünk, vagyis hol szeretnél festeni?
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-10 17:51:57
Üzenet elküldve: 2014-11-10 17:51:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Drayen//
*Nem is lenne nő, ha nem csillanna fel szeme azon nyomban, amint a csillogó kő előkerült. Ő viszont másokkal ellentétben nem annak értékén, vagy hasznosságán mereng, sokkal inkább azon, hogyan képes a természet ilyen jelenségeket létrehozni. Szemeiből hasonló fény csillan vissza, mint magáról a kőről.*
- Ilyenek vannak a föld mélyén? *Ismét egy kíváncsiskodó kérdés, miközben nyakát nyújtogatja a kristály felé, majd szemeit visszaemeli a pillanatnyi csendbe burkolózó férfire. Halván, hogy mágusnak készül persze rögtön fellelkesül.*
- Tényleg? Én is sokszor elgondolkodtam rajta, hogy talán létezik olyan varázslat ami hasznomra válna, csak hát, nem tudom hol is kellene elkezdeni... *Lábával zavartan piszkálgatja az avarost.* Te hogy kezded? *Néz rá ismét, akár csak egy kislány, holott már nem az.*
- Hát igazad lehet, és amúgy is vannak testőreim. *Célozgat a patkányra és az örök mozgó macskára. Másként nem is igen tudná megvédeni magát, lévén, hogy a fegyverekhez nem igen ért. Botjával is leginkább csak hadonászni tudna maga előtt, de komolyabb mozdulatsort nem igazán tudna véghez vinni. Legalábbis olyat nem mint, amilyet a nagy harcosok. S igazából nem is érzi, hogy szüksége lenne önvédelemre, hiszen bár nm ismeri, mégis biztonságban érzi magát a férfi mellett. Lehet a kellemes hangja teszi, vagy udvarias viselkedése, de már nem gondolja, hogy tartania kellene tőle. Erre erősít rá a férfi mondata, miszerint örül neki, hogy vele tart. Erre szintén csak sejtelmesen tud mosolyogni, de végül nem szól semmit rá.
A járványt illető kérdésre, ő maga is csak értetlenül rázza a fejét.* - Hát ezt nem tudom. Gyorsan jött, ráadásul a gyógyítóinkat is ugyanúgy megfertőzte. Néhányunkat azonban elkerült, talán ez lényegesebb. Bár nem tudom miért. *Meresztgeti íriszeit maga előtt. Nagyon is sokszor átgondolta a történeteket, de nem talált összefüggést a túlélők között.
Majd, hogy ördögi lesz a vigyora, az Ördögvigyor után. Kicsit még el is pirul és elgondolkodik, hogy el merje-e mondani neki, mire is szokta használni a növényt, végül azonban úgy dönt, talán nem ront vele semmin.* - Hát, ez egy nyugtató, de igen mókás növény. Ha gondolod, kipróbálhatjuk majd. *Ezúttal az ördögi vigyor inkább huncut mosolygásba megy át, és igen rejtélyes marad a témával kapcsolatban. Szemeivel a Gbolist kutatja továbbra is, már csak az hiányzik a férfi kezének gyógyításához, egyelőre azonban nem futott vele össze a tekintete, így tovább halad. Megfordul a fejében, hogy talán utánaküldhetné Eirist, a macska talán ezúttal engedelmeskedne akaratának, de ezt inkább elveti. Van abban némi izgalom is, ahogy itt kutatnak a lombos fák alatt.
Kérdése után lopva Drayen arcára pillant, s rögtön le is olvassa róla, hogy mennyire nincs ínyére a téma, ám ennek ellenére mégis válaszol, Nilli lelkesedését ezzel tovább fokozva.*
- Kitúrtak? Hát az meg hogy lehet? *Kerekednek el szemei, ahogy nézi a másikat, majd gyorsan hozzátesz valamit.* - Engem is mindig kitúrtak, ha ez megnyugtat. *Bár őt nem a családja, de ezt már nem teszi hozzá.*
*Nem is lenne nő, ha nem csillanna fel szeme azon nyomban, amint a csillogó kő előkerült. Ő viszont másokkal ellentétben nem annak értékén, vagy hasznosságán mereng, sokkal inkább azon, hogyan képes a természet ilyen jelenségeket létrehozni. Szemeiből hasonló fény csillan vissza, mint magáról a kőről.*
- Ilyenek vannak a föld mélyén? *Ismét egy kíváncsiskodó kérdés, miközben nyakát nyújtogatja a kristály felé, majd szemeit visszaemeli a pillanatnyi csendbe burkolózó férfire. Halván, hogy mágusnak készül persze rögtön fellelkesül.*
- Tényleg? Én is sokszor elgondolkodtam rajta, hogy talán létezik olyan varázslat ami hasznomra válna, csak hát, nem tudom hol is kellene elkezdeni... *Lábával zavartan piszkálgatja az avarost.* Te hogy kezded? *Néz rá ismét, akár csak egy kislány, holott már nem az.*
- Hát igazad lehet, és amúgy is vannak testőreim. *Célozgat a patkányra és az örök mozgó macskára. Másként nem is igen tudná megvédeni magát, lévén, hogy a fegyverekhez nem igen ért. Botjával is leginkább csak hadonászni tudna maga előtt, de komolyabb mozdulatsort nem igazán tudna véghez vinni. Legalábbis olyat nem mint, amilyet a nagy harcosok. S igazából nem is érzi, hogy szüksége lenne önvédelemre, hiszen bár nm ismeri, mégis biztonságban érzi magát a férfi mellett. Lehet a kellemes hangja teszi, vagy udvarias viselkedése, de már nem gondolja, hogy tartania kellene tőle. Erre erősít rá a férfi mondata, miszerint örül neki, hogy vele tart. Erre szintén csak sejtelmesen tud mosolyogni, de végül nem szól semmit rá.
A járványt illető kérdésre, ő maga is csak értetlenül rázza a fejét.* - Hát ezt nem tudom. Gyorsan jött, ráadásul a gyógyítóinkat is ugyanúgy megfertőzte. Néhányunkat azonban elkerült, talán ez lényegesebb. Bár nem tudom miért. *Meresztgeti íriszeit maga előtt. Nagyon is sokszor átgondolta a történeteket, de nem talált összefüggést a túlélők között.
Majd, hogy ördögi lesz a vigyora, az Ördögvigyor után. Kicsit még el is pirul és elgondolkodik, hogy el merje-e mondani neki, mire is szokta használni a növényt, végül azonban úgy dönt, talán nem ront vele semmin.* - Hát, ez egy nyugtató, de igen mókás növény. Ha gondolod, kipróbálhatjuk majd. *Ezúttal az ördögi vigyor inkább huncut mosolygásba megy át, és igen rejtélyes marad a témával kapcsolatban. Szemeivel a Gbolist kutatja továbbra is, már csak az hiányzik a férfi kezének gyógyításához, egyelőre azonban nem futott vele össze a tekintete, így tovább halad. Megfordul a fejében, hogy talán utánaküldhetné Eirist, a macska talán ezúttal engedelmeskedne akaratának, de ezt inkább elveti. Van abban némi izgalom is, ahogy itt kutatnak a lombos fák alatt.
Kérdése után lopva Drayen arcára pillant, s rögtön le is olvassa róla, hogy mennyire nincs ínyére a téma, ám ennek ellenére mégis válaszol, Nilli lelkesedését ezzel tovább fokozva.*
- Kitúrtak? Hát az meg hogy lehet? *Kerekednek el szemei, ahogy nézi a másikat, majd gyorsan hozzátesz valamit.* - Engem is mindig kitúrtak, ha ez megnyugtat. *Bár őt nem a családja, de ezt már nem teszi hozzá.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-10 17:21:34
Üzenet elküldve: 2014-11-10 17:21:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
* Figyelmesen végighallgatja a tündér szavait, melyek csak úgy csengnek a levegőben. ~ Mágus? Ilyet is tudnak azok a bottal hadonászó vénségek? ~ Gondolja magában, a maga naiv felfogásával, hiszen úgy hallotta, hogy ilyenek a mágusok. Persze szinte minden nap találkozik mágusokkal - akik nem feltétlenül néznek úgy ki, mint ahogyan azt Ord elgondolja, de anélkül már nehezen fedezi fel őket. Az előtte álló tündér is lehet mágus, de erről legfeljebb az győzné meg, ha csinálni valahova egy ugyanilyen kört. Úgyhogy inkább hallgatja tovább a tündért. Néhány mondattal be kell érnie történetét, amit nem is nagyon bán. Igaz, szívesen megismerné jobban is Őt, de még, legfeljebb csak néhány órája ismerik egymást, és már szinte az is csoda, hogy találkozójukkor nem egyből elrohant, vagy elrepült a lány, hanem még hozzá is szólt. Erre most itt beszélgetnek már a tisztáson. *
- Értem. Én sem a családommal nevelkedtem fel, de nekem van néhány emlékfoszlányom róluk... * Most, hogy mondja elbizonytalanodik, mert valójában nem sokra emlékszik. Tudja, hogy apja egy hatalmas, széles vállú ork volt és szinte mindig üvöltött, anyja pedig egy szépnek mondható ork asszony, bizonyára tőle örökölte tudását. Testvérei is voltak, de azokra már nem emlékszik. *
- Hagyjuk is a múltat. * Töri meg a csendet, s egy enyhe mosolyt tesz a tündér felé. *
- Szerintem minden alapanyag megvan már, induljunk, vagy még szeretnél gyönyörködni ebben a tisztásban? * Kérdi, miközben szája egyre inkább a mosoly felé gördül, ahogyan a múlt emlékei háttérbe szorulnak. *
* Figyelmesen végighallgatja a tündér szavait, melyek csak úgy csengnek a levegőben. ~ Mágus? Ilyet is tudnak azok a bottal hadonászó vénségek? ~ Gondolja magában, a maga naiv felfogásával, hiszen úgy hallotta, hogy ilyenek a mágusok. Persze szinte minden nap találkozik mágusokkal - akik nem feltétlenül néznek úgy ki, mint ahogyan azt Ord elgondolja, de anélkül már nehezen fedezi fel őket. Az előtte álló tündér is lehet mágus, de erről legfeljebb az győzné meg, ha csinálni valahova egy ugyanilyen kört. Úgyhogy inkább hallgatja tovább a tündért. Néhány mondattal be kell érnie történetét, amit nem is nagyon bán. Igaz, szívesen megismerné jobban is Őt, de még, legfeljebb csak néhány órája ismerik egymást, és már szinte az is csoda, hogy találkozójukkor nem egyből elrohant, vagy elrepült a lány, hanem még hozzá is szólt. Erre most itt beszélgetnek már a tisztáson. *
- Értem. Én sem a családommal nevelkedtem fel, de nekem van néhány emlékfoszlányom róluk... * Most, hogy mondja elbizonytalanodik, mert valójában nem sokra emlékszik. Tudja, hogy apja egy hatalmas, széles vállú ork volt és szinte mindig üvöltött, anyja pedig egy szépnek mondható ork asszony, bizonyára tőle örökölte tudását. Testvérei is voltak, de azokra már nem emlékszik. *
- Hagyjuk is a múltat. * Töri meg a csendet, s egy enyhe mosolyt tesz a tündér felé. *
- Szerintem minden alapanyag megvan már, induljunk, vagy még szeretnél gyönyörködni ebben a tisztásban? * Kérdi, miközben szája egyre inkább a mosoly felé gördül, ahogyan a múlt emlékei háttérbe szorulnak. *
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-09 19:37:32
Üzenet elküldve: 2014-11-09 19:37:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord//
*Ismét meglepetten pillant az orkra, mikor a "Nem tudom" elhangzik. Ugyan egyszerűen és némi gondolkodás után mondja, de valahogy nem gondolja, hogy ez a válasz most a butaságból, vagy a rossz emlélkezetből eredne. Úgy gondolja nem erőlteti, tovább ennek a miértjét, bár majdnem biztosra veszi, hogy ez a válasz most csak kitérő volt a részéről. Biztosan megvan az oka, ha nem járt erre és annak is, ha nem akar róla beszélni. Körbe pillant a fákon, mikor Ord azokat említi és elmosolyodik.*
-Tudod, azt beszélik, hogy egy mágus hozta létre ezt a tisztást és nem a természet erői, de lehet ez csak legenda, de elnézve ezeket a szabályosan rendezett fákat én hajlamos vagyok hinni neki.
*Adja meg a választ könnyedén, de az utána elhangzó kérdésre már nem tud ilyen gyorsan és könnyeden válaszolni. Legszívesebben nem is tenné. Eszébe jut mi lenne, ha ő is azt mondaná erre egyszerűen, hogy: Nem tudom, pedig pontosan tudja és ő eddig nagy részt választ kapott kérdéseire és nem lehet mondani, hogy nem volt kíváncsi. Úgy érzi tartozik, most annyival, hogy válaszoljon. Kicsit felsóhajt, aztán elkezdi a földet vizsgálni szemével, úgy kezd bele az őszinte válaszba.*
-Hát...tudod én...talált gyerek voltam. Nem az enyéim között nevelkedtem, hanem elfek között. Egy elf családnál és egy idő után nem volt maradásom, mert...mert...mert el kellett jönnöm.
*Ezzel be is fejezi a választ. A részletekbe nem szívesen menne most bele. Ord kénytelen lesz ezzel beérni. Kitartóan vizsgálja a földet, aztán a cipőjét kezdi nézni, mintha még nem látta volna eleget, aztán tekintete Ord lábára vándorol, végül egy halovány szomorú mosollyal néz fel rá.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.09 19:40:00
*Ismét meglepetten pillant az orkra, mikor a "Nem tudom" elhangzik. Ugyan egyszerűen és némi gondolkodás után mondja, de valahogy nem gondolja, hogy ez a válasz most a butaságból, vagy a rossz emlélkezetből eredne. Úgy gondolja nem erőlteti, tovább ennek a miértjét, bár majdnem biztosra veszi, hogy ez a válasz most csak kitérő volt a részéről. Biztosan megvan az oka, ha nem járt erre és annak is, ha nem akar róla beszélni. Körbe pillant a fákon, mikor Ord azokat említi és elmosolyodik.*
-Tudod, azt beszélik, hogy egy mágus hozta létre ezt a tisztást és nem a természet erői, de lehet ez csak legenda, de elnézve ezeket a szabályosan rendezett fákat én hajlamos vagyok hinni neki.
*Adja meg a választ könnyedén, de az utána elhangzó kérdésre már nem tud ilyen gyorsan és könnyeden válaszolni. Legszívesebben nem is tenné. Eszébe jut mi lenne, ha ő is azt mondaná erre egyszerűen, hogy: Nem tudom, pedig pontosan tudja és ő eddig nagy részt választ kapott kérdéseire és nem lehet mondani, hogy nem volt kíváncsi. Úgy érzi tartozik, most annyival, hogy válaszoljon. Kicsit felsóhajt, aztán elkezdi a földet vizsgálni szemével, úgy kezd bele az őszinte válaszba.*
-Hát...tudod én...talált gyerek voltam. Nem az enyéim között nevelkedtem, hanem elfek között. Egy elf családnál és egy idő után nem volt maradásom, mert...mert...mert el kellett jönnöm.
*Ezzel be is fejezi a választ. A részletekbe nem szívesen menne most bele. Ord kénytelen lesz ezzel beérni. Kitartóan vizsgálja a földet, aztán a cipőjét kezdi nézni, mintha még nem látta volna eleget, aztán tekintete Ord lábára vándorol, végül egy halovány szomorú mosollyal néz fel rá.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.09 19:40:00
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-09 17:42:55
Üzenet elküldve: 2014-11-09 17:42:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
* Miután leszedett már elég virágot, akkor elrakja őket és elkezdi nézni a fákat, majd miután a tündért végighallgatja (közben helyeslően bólogat), aztán a kérdésre is felel. *
- Ööö... * Állát megvakarja és ismét elpillant a fák irányába, úgy gondolkodik.
~ Mért is... nos, mért is? ~ Teszi fel magának a kérdést, aztán újra a lány felé fordul. *
- Nem tudom. * Mondja egyszerűen. *
- Szerinted miért ilyen rendezettek a fák? Miért vannak ennyire szabályos köralakban? * Kis idő múlva pedig ismét megszólal. *
- És miért kellett eljönnöd arról a helyről? Mi történt? * Most már, hogy belekezdett a tündér, így Ord is kíváncsi lett, hogy vajon mi történhetett. *
* Miután leszedett már elég virágot, akkor elrakja őket és elkezdi nézni a fákat, majd miután a tündért végighallgatja (közben helyeslően bólogat), aztán a kérdésre is felel. *
- Ööö... * Állát megvakarja és ismét elpillant a fák irányába, úgy gondolkodik.
~ Mért is... nos, mért is? ~ Teszi fel magának a kérdést, aztán újra a lány felé fordul. *
- Nem tudom. * Mondja egyszerűen. *
- Szerinted miért ilyen rendezettek a fák? Miért vannak ennyire szabályos köralakban? * Kis idő múlva pedig ismét megszólal. *
- És miért kellett eljönnöd arról a helyről? Mi történt? * Most már, hogy belekezdett a tündér, így Ord is kíváncsi lett, hogy vajon mi történhetett. *
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-09 12:50:10
Üzenet elküldve: 2014-11-09 12:50:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nillien//
-Krenkataur barlang.-
*Segíti ki Drayen a lányt. A kérdésre mintha kissé elbizonytalanodna. Óvatos mozdulattal nyúl a táskájába, s egy durván tenyérnyi méretű kristályt vesz elő, ami majdnem gömb alakú.*
-Hegyi kristályt, és fekete, vagy nemesopált kerestem.-
*Itt kissé elakad a szava, mintha nem merné folytatni, ám végül mégis befejezi.*
-Csúcsdíszt akarok belőlük készítettni a botomra. Ha végre elkészül, az azt jelenti, hogy a tanulmányaim első szakasza lezárult.-
*Csendesebbre fogja hangját, úgy folytatja.*
-Mágussá szeretnék válni.-
*A mondat végéhez ér, ám a kézcsókos gesztusnak megvan a maga hatása, akárcsak a felajánlásnak is, ami nem kerüli el a férfi figyelmét.*
-Igen, haza. Ne aggódj, mondtam már, nem vagyok barbár. Gondolj csak bele, ha bántani akarnálak, akkor nem lenne okosabb itt csinálnom, mint a gazdagnegyedben, ahol szinte utcánként városőrök strázsálnak?-
*Tekintete komoly, ám a hangjából kihallatszik, hogy fel sem veszi az aggodalmat. Ezután viszont maga is a növényeknek szenteli a figyelmét, csak miután begyűjtöttek némi észak reményét felel a válaszra.*
-Örülök, ha velem tartasz.-
*Mosolya őszinte, de a viselkedése továbbra is visszafogott, majdnem hűvős, bár ez lehet akár az éber macska miatt is. Most Nilli kezd bele a mesélésbe, aminek hallatára Drayen arcára komolyság ül ki.*
-Milyen kórság az, amivel még a Szépek népének kirurgusai sem bírnak el?-
*Kérdezi megdöbbenten, hisz tudomása szerint az elfek híresen nagy természetgyógyászok és erdőkerülők.*
-Őszintén sajnálom-
*Feleli fejet hajtva, ám azon már meg sem lepődik, hogy Nilli megint témát vált.*
-Hogy rám? Hát nálam könnyű dolga lesz.-
*Válaszolja Drayen, közben azért vet egy pillantást a kandúrra. Persze azt már nem teszi hozzá, hogy valóban tetszik neki a lány, bár ezt nem merné bevallani. Alig haladnak valamit, a hölgy máris újabb zsákmányt talál.*
-Ördögvigyor? Nem ismerem. Mire lehet használni? Mert a neve nem sok jóra utal.-
*Érdeklődik, kutatás közben, hogy tanuljanak is valamicskét. De eljött a kínos kérdés is, amit Drayen nem szeret.*
-Igen, az vagyok. Az Agron család harmadik fiaként láttam meg a napvilágot. De apám őrgróf, vagy kardnemes, ami azt jelenti, hogy nemességünket a hadakozással nyertük, s tartjuk meg. Én viszont inkább mágus akartam lenni, így a bátyáim kitúrtam a családból.-
*Meséli, s arcán árnyék fut át közben.*
-Krenkataur barlang.-
*Segíti ki Drayen a lányt. A kérdésre mintha kissé elbizonytalanodna. Óvatos mozdulattal nyúl a táskájába, s egy durván tenyérnyi méretű kristályt vesz elő, ami majdnem gömb alakú.*
-Hegyi kristályt, és fekete, vagy nemesopált kerestem.-
*Itt kissé elakad a szava, mintha nem merné folytatni, ám végül mégis befejezi.*
-Csúcsdíszt akarok belőlük készítettni a botomra. Ha végre elkészül, az azt jelenti, hogy a tanulmányaim első szakasza lezárult.-
*Csendesebbre fogja hangját, úgy folytatja.*
-Mágussá szeretnék válni.-
*A mondat végéhez ér, ám a kézcsókos gesztusnak megvan a maga hatása, akárcsak a felajánlásnak is, ami nem kerüli el a férfi figyelmét.*
-Igen, haza. Ne aggódj, mondtam már, nem vagyok barbár. Gondolj csak bele, ha bántani akarnálak, akkor nem lenne okosabb itt csinálnom, mint a gazdagnegyedben, ahol szinte utcánként városőrök strázsálnak?-
*Tekintete komoly, ám a hangjából kihallatszik, hogy fel sem veszi az aggodalmat. Ezután viszont maga is a növényeknek szenteli a figyelmét, csak miután begyűjtöttek némi észak reményét felel a válaszra.*
-Örülök, ha velem tartasz.-
*Mosolya őszinte, de a viselkedése továbbra is visszafogott, majdnem hűvős, bár ez lehet akár az éber macska miatt is. Most Nilli kezd bele a mesélésbe, aminek hallatára Drayen arcára komolyság ül ki.*
-Milyen kórság az, amivel még a Szépek népének kirurgusai sem bírnak el?-
*Kérdezi megdöbbenten, hisz tudomása szerint az elfek híresen nagy természetgyógyászok és erdőkerülők.*
-Őszintén sajnálom-
*Feleli fejet hajtva, ám azon már meg sem lepődik, hogy Nilli megint témát vált.*
-Hogy rám? Hát nálam könnyű dolga lesz.-
*Válaszolja Drayen, közben azért vet egy pillantást a kandúrra. Persze azt már nem teszi hozzá, hogy valóban tetszik neki a lány, bár ezt nem merné bevallani. Alig haladnak valamit, a hölgy máris újabb zsákmányt talál.*
-Ördögvigyor? Nem ismerem. Mire lehet használni? Mert a neve nem sok jóra utal.-
*Érdeklődik, kutatás közben, hogy tanuljanak is valamicskét. De eljött a kínos kérdés is, amit Drayen nem szeret.*
-Igen, az vagyok. Az Agron család harmadik fiaként láttam meg a napvilágot. De apám őrgróf, vagy kardnemes, ami azt jelenti, hogy nemességünket a hadakozással nyertük, s tartjuk meg. Én viszont inkább mágus akartam lenni, így a bátyáim kitúrtam a családból.-
*Meséli, s arcán árnyék fut át közben.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-09 09:08:34
Üzenet elküldve: 2014-11-09 09:08:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Drayen//
- Krenka... *Kérdezne vissza, de máris belebonyolódott a barlang nevének kiejtésébe. Arthenior környékének csak az erdős részét ismeri valamennyire, még talán a városban is el tud igazodni, de a környékbeli helyek már teljesen ismeretlenek számára.* Egy barlang? *Kérdezi inkább ezt, afféle őszinte kíváncsisággal.* Mégis mit kerestél egy barlangban, ha szabad tudnom? Nem veszélyes az, azt mondják mindenféle fura lények lakják az ilyeneket. *Kicsit félénken behúzza a nyakát, s keresgél is. Örömmel hallgatja viszont, hogy a férfi sem ismeretlen a növények világában, bár ez tűnik inkább a kezében tartott könyvnek köszönhető, s nem a népi szájhagyománynak, ahogy az nála van. Annak ellenére, hogy nem igazán tartózkodott emberek között, s falujában is inkább kirekesztették fél-elf származása miatt, a férfivel egész nyugodtan elcseveg, mintha évek óta ismerné, s még csak meg sem fordul a fejében a bizalmatlankodás, pedig soha sem lehet tudni milyen szörnyeteggel sodorja össze az útja.
Kislányosan elpirul, amint az idegen a keze után nyúl, s kandúrja is sokatmondóan fújtat egyet, félreértelmezvén a mozdulatsort. Nem is igazán ellenkezik, s ez a gesztus, bár számára teljesen ismeretlen, mégis örömmel tölti el.* Drayen. *Ízlelgeti szájában a nevet és a meglepő udvariasság következtében magában mosolyogva indul a növény keresésére. Szerencsére, bár külseje inkább emberi mivoltát hangsúlyozza, elf felmenőjének érzékei megmaradtak nála is. Bár nem kell hozzá éles látás, hogy valaki kiszúrja a fákról lecsüngő türkiz színben csillogó Észak Reményét. Rögtön meg is indul, és lábujjhegyre emelkedni leszakít néhányat az ágról, ha pedig a férfi mellette van, akkor már adja is a kezébe.* Hogy a házadba? *Akad meg a mondaton, s bár eddig nem tartott a férfitől, ez a mondat mégis riadót fúj az elméjében. Kérdőn néz a továbbra is vigyázzban álló macskájára, mintha a véleményét várná az ügyben. Majd persze végül a pillanatnyi ijedtség is tovaszáll, hisz Drayen csak nem bántja azt a kezet, mely rajta akar segíteni, vagyis számára ezt nehéz lenne bárkiről is feltételezni, így visszakanyarodik a szája sarkai.* Örömmel. *Mondja és egy utolsó darabot nyújt a letépett növényből, s tovább indul a Globis keresésére.*
- Hát én... *Egy pillanatra megtorpan és elgondolkodik.* Őszintén szólva nem tudom. *fordul a férfi felé, de újra megindítja lábait.* Eddig is egy erdőben laktam, s most is, bár lehet már nem találnék oda vissza. *Adja meg az őszinte választ. Persze nem is áll módjában visszatér ni oda.* Elfek között nevelkedtem többnyire, de jött valami ismeretlen kor és valamennyien belevesztek. *Csüggedten hajtja le a fejét.* Akkor határoztam el, hogy jobban ki kell tanulnom a gyógyítás művészetét, hogy mások vesztét ne nézhessem tétlenül, hanem tegyek ellene. *Simít a füle mögé egy tincset és botjával az avart tapogatva halad tovább. Eiris puha mancsaival szorosan követi őket, szemét szinte le sem veszi a férfiről. Nilli csak egy pillantásra méltatja, hogy tudja még velük van-e, s már tudja is mi az, ami az állat viselkedését okozza. Halkan kacag egyet.*
- Szerintem féltékeny rád. *Utal fejével a kandúrra, meglepő bizalmaskodással.* Nem szokott hozzá, hogy nem ő van a figyelem középpontjában. *Közben újabb növényre akad kereső expedíciójuk nyomán, s ez nem a Globis, hanem egy piros virágú növény. Elmosolyodik és odalép, hogy ebből is szedjen kicsit.* Ördögvigyor. *Mutatja a lándzsás növényt, mielőtt belesüllyeszti a táskájába ezt is.*
- Mondd csak Drayen, te is amolyan nemesi származású vagy? *Löki be következő kíváncsiskodó kérdését. Persze nem nehéz összerakni a képet, miután a férfi a gazdagnegyedben lakik, ráadásul viselkedése is sokat mondó.*
- Krenka... *Kérdezne vissza, de máris belebonyolódott a barlang nevének kiejtésébe. Arthenior környékének csak az erdős részét ismeri valamennyire, még talán a városban is el tud igazodni, de a környékbeli helyek már teljesen ismeretlenek számára.* Egy barlang? *Kérdezi inkább ezt, afféle őszinte kíváncsisággal.* Mégis mit kerestél egy barlangban, ha szabad tudnom? Nem veszélyes az, azt mondják mindenféle fura lények lakják az ilyeneket. *Kicsit félénken behúzza a nyakát, s keresgél is. Örömmel hallgatja viszont, hogy a férfi sem ismeretlen a növények világában, bár ez tűnik inkább a kezében tartott könyvnek köszönhető, s nem a népi szájhagyománynak, ahogy az nála van. Annak ellenére, hogy nem igazán tartózkodott emberek között, s falujában is inkább kirekesztették fél-elf származása miatt, a férfivel egész nyugodtan elcseveg, mintha évek óta ismerné, s még csak meg sem fordul a fejében a bizalmatlankodás, pedig soha sem lehet tudni milyen szörnyeteggel sodorja össze az útja.
Kislányosan elpirul, amint az idegen a keze után nyúl, s kandúrja is sokatmondóan fújtat egyet, félreértelmezvén a mozdulatsort. Nem is igazán ellenkezik, s ez a gesztus, bár számára teljesen ismeretlen, mégis örömmel tölti el.* Drayen. *Ízlelgeti szájában a nevet és a meglepő udvariasság következtében magában mosolyogva indul a növény keresésére. Szerencsére, bár külseje inkább emberi mivoltát hangsúlyozza, elf felmenőjének érzékei megmaradtak nála is. Bár nem kell hozzá éles látás, hogy valaki kiszúrja a fákról lecsüngő türkiz színben csillogó Észak Reményét. Rögtön meg is indul, és lábujjhegyre emelkedni leszakít néhányat az ágról, ha pedig a férfi mellette van, akkor már adja is a kezébe.* Hogy a házadba? *Akad meg a mondaton, s bár eddig nem tartott a férfitől, ez a mondat mégis riadót fúj az elméjében. Kérdőn néz a továbbra is vigyázzban álló macskájára, mintha a véleményét várná az ügyben. Majd persze végül a pillanatnyi ijedtség is tovaszáll, hisz Drayen csak nem bántja azt a kezet, mely rajta akar segíteni, vagyis számára ezt nehéz lenne bárkiről is feltételezni, így visszakanyarodik a szája sarkai.* Örömmel. *Mondja és egy utolsó darabot nyújt a letépett növényből, s tovább indul a Globis keresésére.*
- Hát én... *Egy pillanatra megtorpan és elgondolkodik.* Őszintén szólva nem tudom. *fordul a férfi felé, de újra megindítja lábait.* Eddig is egy erdőben laktam, s most is, bár lehet már nem találnék oda vissza. *Adja meg az őszinte választ. Persze nem is áll módjában visszatér ni oda.* Elfek között nevelkedtem többnyire, de jött valami ismeretlen kor és valamennyien belevesztek. *Csüggedten hajtja le a fejét.* Akkor határoztam el, hogy jobban ki kell tanulnom a gyógyítás művészetét, hogy mások vesztét ne nézhessem tétlenül, hanem tegyek ellene. *Simít a füle mögé egy tincset és botjával az avart tapogatva halad tovább. Eiris puha mancsaival szorosan követi őket, szemét szinte le sem veszi a férfiről. Nilli csak egy pillantásra méltatja, hogy tudja még velük van-e, s már tudja is mi az, ami az állat viselkedését okozza. Halkan kacag egyet.*
- Szerintem féltékeny rád. *Utal fejével a kandúrra, meglepő bizalmaskodással.* Nem szokott hozzá, hogy nem ő van a figyelem középpontjában. *Közben újabb növényre akad kereső expedíciójuk nyomán, s ez nem a Globis, hanem egy piros virágú növény. Elmosolyodik és odalép, hogy ebből is szedjen kicsit.* Ördögvigyor. *Mutatja a lándzsás növényt, mielőtt belesüllyeszti a táskájába ezt is.*
- Mondd csak Drayen, te is amolyan nemesi származású vagy? *Löki be következő kíváncsiskodó kérdését. Persze nem nehéz összerakni a képet, miután a férfi a gazdagnegyedben lakik, ráadásul viselkedése is sokat mondó.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-09 07:13:34
Üzenet elküldve: 2014-11-09 07:13:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord//
*A színes virágokkal tarkított gyönyörű hely, ami ideérkezése után üdvözölte először azonnal mosolyt csal az arcára. Ord elindul az egyik irányba, ahol hamarosan az ő szeme is felfedezi a piros növényt. Lehajol érte, de ahogy próbálja leszedni, a tüskék megszúrják az ujjait. Felszisszen és úgy dönt, ezt a növényt inkább most hagyja, hogy a művész gyűjtse be, aki sokkal ügyesebbnek bizonyul nála, mert könnyedén tépi le és már rakja is a táskájába. Vidáman járatja körbe a szemét újra.*
-Nekem is ez a hely tetszik eddig legjobban Artheniorban. Itt minden olyan békés.
*Ibolyakék tekintete most neki is a távolba réved és kicsit elgondolkodó lesz a hangja*
-Hasonlít a helyhez, ahol felnőttem. Ott is volt tisztás, tele szebbnél szebb virágokkal. Amikor gyerek voltam gyakran ott játszottam. Hosszasan búcsúztam attól a szép helytől, amikor el kellett jönnöm.
*A múltat felidézni neki sem kellemes dolog. Gyakran, ült egymaga azon a tisztáson, gondolkodva, hogy vajon kik lehetnek az igazi szülei és mi történhetett velük, hogy magára hagyták. Az elfek közül mindig kilógott, sosem tudta magát igazán otthon érezni közöttük és ők sem tekintették őt soha közülük valónak. Mielőtt végképp elmegy a jó kedve a múlt felidézésétől, inkább másra kezd gondolni, mondjuk a jelenre és a képre, ami készülni fog róla hamarosan, na meg érdekes új ismerősére. Az előbb, úgy is szöget ütött valami a fejébe, ahogy hallgatta, így felé fordul újra.*
-Tulajdonképpen, miért nem jársz erre évek óta? Olyan szép te is azt mondtad. Akkor miért kerülöd?
*A színes virágokkal tarkított gyönyörű hely, ami ideérkezése után üdvözölte először azonnal mosolyt csal az arcára. Ord elindul az egyik irányba, ahol hamarosan az ő szeme is felfedezi a piros növényt. Lehajol érte, de ahogy próbálja leszedni, a tüskék megszúrják az ujjait. Felszisszen és úgy dönt, ezt a növényt inkább most hagyja, hogy a művész gyűjtse be, aki sokkal ügyesebbnek bizonyul nála, mert könnyedén tépi le és már rakja is a táskájába. Vidáman járatja körbe a szemét újra.*
-Nekem is ez a hely tetszik eddig legjobban Artheniorban. Itt minden olyan békés.
*Ibolyakék tekintete most neki is a távolba réved és kicsit elgondolkodó lesz a hangja*
-Hasonlít a helyhez, ahol felnőttem. Ott is volt tisztás, tele szebbnél szebb virágokkal. Amikor gyerek voltam gyakran ott játszottam. Hosszasan búcsúztam attól a szép helytől, amikor el kellett jönnöm.
*A múltat felidézni neki sem kellemes dolog. Gyakran, ült egymaga azon a tisztáson, gondolkodva, hogy vajon kik lehetnek az igazi szülei és mi történhetett velük, hogy magára hagyták. Az elfek közül mindig kilógott, sosem tudta magát igazán otthon érezni közöttük és ők sem tekintették őt soha közülük valónak. Mielőtt végképp elmegy a jó kedve a múlt felidézésétől, inkább másra kezd gondolni, mondjuk a jelenre és a képre, ami készülni fog róla hamarosan, na meg érdekes új ismerősére. Az előbb, úgy is szöget ütött valami a fejébe, ahogy hallgatta, így felé fordul újra.*
-Tulajdonképpen, miért nem jársz erre évek óta? Olyan szép te is azt mondtad. Akkor miért kerülöd?
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-08 21:16:35
Üzenet elküldve: 2014-11-08 21:16:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
* Ismét elindulnak hát, de az út nem tart sokáig, mert viszonylag hamar meg is érkeznek a tisztás felé, melyet szabályos köralakban veszik körbe a fák. Szeme felcsillan és elmosolyodik, mivel ehhez a helyhez még jó emlékei is kötődnek. Itt volt még egyszer szüleivel, amikor még gyermek volt, s itt ért célba először dárdája egy vadkan oldalában. Először és talán utoljára is. Családját ezután nemsokkal vesztette el, de ő máig nem emlékszik rá, hogy ez hogyan is történt, viszont sejti, hogy az emberek végeztek velük.
~ Rég volt már az. ~ Rázza meg fejét, s választ ad a tündér kérdésére, habár néhány másodperces késlekedéssel. *
- Évek óta nem jártam itt. De régebben már igen. * Mondja elmosolyodva, s elnéz a tisztáson, hátha talál a keresett növényből. Nemsokára el is indul az egyik irányba, mert valami piros foltot vél felfedezni. A pont egyre nagyobb lesz, de még mikor közvetlenül előtte áll akkor sem lesz nagyobb egy virágnál. És úgy is néz ki, mint egy virág. És piros. És tüskéi is vannak. Bizony ez a keresett növény. Némi habozással letép őket, de nem az összeset, egyrészt, mert annyira talán nem is lenne szükség, másrészt, hogy másoknak is maradjon ebből a szép növényből. *
- Szép ez a hely. * Jelenti ki, miután a virágokat elrakja és szertenéz a tisztáson. *
* Ismét elindulnak hát, de az út nem tart sokáig, mert viszonylag hamar meg is érkeznek a tisztás felé, melyet szabályos köralakban veszik körbe a fák. Szeme felcsillan és elmosolyodik, mivel ehhez a helyhez még jó emlékei is kötődnek. Itt volt még egyszer szüleivel, amikor még gyermek volt, s itt ért célba először dárdája egy vadkan oldalában. Először és talán utoljára is. Családját ezután nemsokkal vesztette el, de ő máig nem emlékszik rá, hogy ez hogyan is történt, viszont sejti, hogy az emberek végeztek velük.
~ Rég volt már az. ~ Rázza meg fejét, s választ ad a tündér kérdésére, habár néhány másodperces késlekedéssel. *
- Évek óta nem jártam itt. De régebben már igen. * Mondja elmosolyodva, s elnéz a tisztáson, hátha talál a keresett növényből. Nemsokára el is indul az egyik irányba, mert valami piros foltot vél felfedezni. A pont egyre nagyobb lesz, de még mikor közvetlenül előtte áll akkor sem lesz nagyobb egy virágnál. És úgy is néz ki, mint egy virág. És piros. És tüskéi is vannak. Bizony ez a keresett növény. Némi habozással letép őket, de nem az összeset, egyrészt, mert annyira talán nem is lenne szükség, másrészt, hogy másoknak is maradjon ebből a szép növényből. *
- Szép ez a hely. * Jelenti ki, miután a virágokat elrakja és szertenéz a tisztáson. *
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-08 16:57:56
Üzenet elküldve: 2014-11-08 16:57:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord//
*Alig észrevehetően megrezzenek fülei, amikor elérik a zajok az erdő mélyéből, kicsit aggódva pillant fel, de szerencsére Ord már el is indul a tisztás irányába. Úgy tűnik ő is jobbnak látja elindulni. Szerencsére a legtöbb növényt már megtalálták, ami kellett. Ahogy közelednek a szabályos fákkal körül vett tisztáshoz nagy örömmel fedezi fel a helyet, ahol a kellemes tábortűznél, jó társaságban melegedett. A fekete szenes talaj, foltban még halványan jelzi a helyét.*
-Ez ismerős, itt már jártam.
*Mondja vidáman és visszaemlékszik amikor volt alkalma megismerni jobban védelmezőit, akik megvédték őt, az orkoktól. Eszébe jut milyen különös is a sors. Most is véletlenül futott egy orkba, persze egészen más most a helyzet.*
-Te gyakran jársz erre?
*Kérdezi végül, ahogy kiérnek a tisztásra.*
*Alig észrevehetően megrezzenek fülei, amikor elérik a zajok az erdő mélyéből, kicsit aggódva pillant fel, de szerencsére Ord már el is indul a tisztás irányába. Úgy tűnik ő is jobbnak látja elindulni. Szerencsére a legtöbb növényt már megtalálták, ami kellett. Ahogy közelednek a szabályos fákkal körül vett tisztáshoz nagy örömmel fedezi fel a helyet, ahol a kellemes tábortűznél, jó társaságban melegedett. A fekete szenes talaj, foltban még halványan jelzi a helyét.*
-Ez ismerős, itt már jártam.
*Mondja vidáman és visszaemlékszik amikor volt alkalma megismerni jobban védelmezőit, akik megvédték őt, az orkoktól. Eszébe jut milyen különös is a sors. Most is véletlenül futott egy orkba, persze egészen más most a helyzet.*
-Te gyakran jársz erre?
*Kérdezi végül, ahogy kiérnek a tisztásra.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-07 18:31:31
Üzenet elküldve: 2014-11-07 18:31:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*Semmilyen terve sincsen az éjszaka hátralevő részére. A fogadóba menjen? Vajon Jaz is oda tart? Vajon akkor is oda fog tartani, ha rájön, ő is? Vagy menjen inkább újdonsült otthonukba? A penészbe, koszba, hidegbe? Egyáltalán még az ő otthona is? Végül is pénze nincs benne, csak egy elképzelt rokoni szál, mi oda köti. Persze néhány perce még kecsegtető jövő elé nézett, melyben most már mindig együtt maradnak az előtte baktatóval, és mindig testvérként fogják vigyázni egymást. De ki tudja ez mennyiben változott?
Néma tépelődése közepette fel sem tűnik neki, milyen ütemre gyorsította lépteit, csak mikor már beérve a félvért, ismét mellette sétál. Az eddigi kérdéseket pedig újak váltják fel, csak hogy ne unatkozzanak elméjének tekervényei. Szóljon hozzá? Akar hozzá szólni? A másik akarja-e? Mit mondjon? Megint sértegetni fog? Azt nem akarja. Az az egyetlen, amit többé nem akar. Vagyis most egy ideig biztosan nem.
Erőtlen torokköszörülést követően tekint a balján lépdelő arca felé, maga sem tudja miben reménykedve.*
*Semmilyen terve sincsen az éjszaka hátralevő részére. A fogadóba menjen? Vajon Jaz is oda tart? Vajon akkor is oda fog tartani, ha rájön, ő is? Vagy menjen inkább újdonsült otthonukba? A penészbe, koszba, hidegbe? Egyáltalán még az ő otthona is? Végül is pénze nincs benne, csak egy elképzelt rokoni szál, mi oda köti. Persze néhány perce még kecsegtető jövő elé nézett, melyben most már mindig együtt maradnak az előtte baktatóval, és mindig testvérként fogják vigyázni egymást. De ki tudja ez mennyiben változott?
Néma tépelődése közepette fel sem tűnik neki, milyen ütemre gyorsította lépteit, csak mikor már beérve a félvért, ismét mellette sétál. Az eddigi kérdéseket pedig újak váltják fel, csak hogy ne unatkozzanak elméjének tekervényei. Szóljon hozzá? Akar hozzá szólni? A másik akarja-e? Mit mondjon? Megint sértegetni fog? Azt nem akarja. Az az egyetlen, amit többé nem akar. Vagyis most egy ideig biztosan nem.
Erőtlen torokköszörülést követően tekint a balján lépdelő arca felé, maga sem tudja miben reménykedve.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-07 17:13:55
Üzenet elküldve: 2014-11-07 17:13:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne?//
*Konkrét tervei vannak, előbb az első szembejövővel összevereti magát oly mértékben, hogy már csak fizikai fájdalmakat legyen képes érezni, aztán leissza, oly mértékben, hogy végül még azokat se. Totálisan elégedett elképzeléseivel, és sürgetné is már a pillanatot, még sem gyorsít léptein. Nem árt kicsit kiszellőztetni fejét, az éjszaka csípős hidege pedig szép lassan le is nyugtatja kedélyeit. Mélyeket lélegezve próbál uralkodni önmagán több, kevesebb sikerrel. Legkevésbé akkor sikerül, mikor újra eszébe jutnak az imént történtek. Az ölelések, csókok emlékei pedig oly kéretlenül, annyira sanyargatóan hullanak elébe, mint a könnyű nyári zápor hatalmas cseppjei; a semmiből érkezve borzolják bőrét, szorgalmas monotonitással kopogva elvei hevenyészett tetején.
Bár lehetne másképp, más körülmények között gondolkodás nélkül csábítaná el a lányt, és tartana ki mellette hosszasan, minden éjjel forrón ölelve, és boldogan aludva el karijaiban.
Nos ez nem adatott meg, és véleménye szerint teljesen felesleges a "mi lenne, ha" tépelődés, abból kell kihozni a lehető legtöbbet, ami adott.
Vagyis verés, aztán ivás, holnap meg másnapos, fájdalmas, és teljesen jogos befordulás.*
*Konkrét tervei vannak, előbb az első szembejövővel összevereti magát oly mértékben, hogy már csak fizikai fájdalmakat legyen képes érezni, aztán leissza, oly mértékben, hogy végül még azokat se. Totálisan elégedett elképzeléseivel, és sürgetné is már a pillanatot, még sem gyorsít léptein. Nem árt kicsit kiszellőztetni fejét, az éjszaka csípős hidege pedig szép lassan le is nyugtatja kedélyeit. Mélyeket lélegezve próbál uralkodni önmagán több, kevesebb sikerrel. Legkevésbé akkor sikerül, mikor újra eszébe jutnak az imént történtek. Az ölelések, csókok emlékei pedig oly kéretlenül, annyira sanyargatóan hullanak elébe, mint a könnyű nyári zápor hatalmas cseppjei; a semmiből érkezve borzolják bőrét, szorgalmas monotonitással kopogva elvei hevenyészett tetején.
Bár lehetne másképp, más körülmények között gondolkodás nélkül csábítaná el a lányt, és tartana ki mellette hosszasan, minden éjjel forrón ölelve, és boldogan aludva el karijaiban.
Nos ez nem adatott meg, és véleménye szerint teljesen felesleges a "mi lenne, ha" tépelődés, abból kell kihozni a lehető legtöbbet, ami adott.
Vagyis verés, aztán ivás, holnap meg másnapos, fájdalmas, és teljesen jogos befordulás.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-07 16:38:01
Üzenet elküldve: 2014-11-07 16:38:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*Ismerős felállás. Sokkal ismerősebb, mint bármilyen másféle, mi a sráchoz kötheti. S, ahogy lenni szokott, jönnek is az automatizmusok. Jaz kérdőre von, gúnyolódik, sért, Ewi pedig vitatkozik, magyarázkodik és sértődik.
Így van ez most is, vagy nagyon hasonlóan. Ugyan remekbe szabott monológját nem szakítja félbe semmi, legalábbis semmi olyan, amit lánykánk háttal állva érzékelni tudna, mégsem csitul a helyzet, sőt. Közelségük, mit orvul megszerzett, nem tart soká, ezúttal a srác hátrál és fordul, kihagyva ezzel a zöldek csalódottá komorodását. Na meg azt a felháborodott grimaszt, mit kedvességének firtatására ölt fel. Karjait duzzogó tinilányként, hisz végül is az volna, keresztezi maga előtt, míg a másik döntésekről és kölcsönös tiszteletről beszél, végig egy bizonyos pontot fixírozva hátának közepén. Elköszönésre viszont nem számított. Ha állt is szándékában vitázni, a meglepetés ereje belé rekesztett minden hangot. Mert bizony belül üvöltött, minden egyes szót cáfolva, mi az imént csókolt ajkakat elhagyta, most mégsem bír mukkanni sem. Egy ideig így nézi csak a távolodót, tanácstalanul és legyőzötten, megsemmisülve.
Most töltse itt az éjszakát? Mondjuk nem először aludna szabad ég alatt, sőt nem is ez lenne élete legborzasztóbb éjszakája, ha úgy dönt, marad. Jaz nyilván nem kívánja már a társaságát, s bár ő ölelné, szívesebben, mint bárki mást, úgy tűnik nem tartanak igényt eme késztetésére. Meg úgy is tűnik, hogy nem kint alváshoz öltözött, amit egy lenge ingén átsüvítő, hűvös fuvallat eszébe is juttat.
Egy lemondó fejrázást, s pár dörzsölgető mozdulatot követően, mit saját karjain tesz, nagyjából 10-15 lépéssel lemaradva mögötte indul el a bátyja által kijelölt irányba.*
*Ismerős felállás. Sokkal ismerősebb, mint bármilyen másféle, mi a sráchoz kötheti. S, ahogy lenni szokott, jönnek is az automatizmusok. Jaz kérdőre von, gúnyolódik, sért, Ewi pedig vitatkozik, magyarázkodik és sértődik.
Így van ez most is, vagy nagyon hasonlóan. Ugyan remekbe szabott monológját nem szakítja félbe semmi, legalábbis semmi olyan, amit lánykánk háttal állva érzékelni tudna, mégsem csitul a helyzet, sőt. Közelségük, mit orvul megszerzett, nem tart soká, ezúttal a srác hátrál és fordul, kihagyva ezzel a zöldek csalódottá komorodását. Na meg azt a felháborodott grimaszt, mit kedvességének firtatására ölt fel. Karjait duzzogó tinilányként, hisz végül is az volna, keresztezi maga előtt, míg a másik döntésekről és kölcsönös tiszteletről beszél, végig egy bizonyos pontot fixírozva hátának közepén. Elköszönésre viszont nem számított. Ha állt is szándékában vitázni, a meglepetés ereje belé rekesztett minden hangot. Mert bizony belül üvöltött, minden egyes szót cáfolva, mi az imént csókolt ajkakat elhagyta, most mégsem bír mukkanni sem. Egy ideig így nézi csak a távolodót, tanácstalanul és legyőzötten, megsemmisülve.
Most töltse itt az éjszakát? Mondjuk nem először aludna szabad ég alatt, sőt nem is ez lenne élete legborzasztóbb éjszakája, ha úgy dönt, marad. Jaz nyilván nem kívánja már a társaságát, s bár ő ölelné, szívesebben, mint bárki mást, úgy tűnik nem tartanak igényt eme késztetésére. Meg úgy is tűnik, hogy nem kint alváshoz öltözött, amit egy lenge ingén átsüvítő, hűvös fuvallat eszébe is juttat.
Egy lemondó fejrázást, s pár dörzsölgető mozdulatot követően, mit saját karjain tesz, nagyjából 10-15 lépéssel lemaradva mögötte indul el a bátyja által kijelölt irányba.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-07 13:12:06
Üzenet elküldve: 2014-11-07 13:12:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa - Achrad//
*Quantall leül a fűbe és figyelmesen hallgat. A legendák mindig is érdekelték. Az efféle dolgok ha csak egy keveset is de, mindig tartalmaztak igazat.*
~Elég lehetetlennek tartom, hogy egy barbár a törzséből kiszakad. Bár végül is nekem is sikerült. Ott is lehetnek különcök.~
*Quantall is észre is veszi, hogy a történet neki szól és egy kis mosoly meg is jelenik rajta. Miután végighallgatta a történetet nem tud mit mondani. Achrad szólal meg ismét. Quantall bólint egyet és valóban fel is áll a fűből.*
*Quantall leül a fűbe és figyelmesen hallgat. A legendák mindig is érdekelték. Az efféle dolgok ha csak egy keveset is de, mindig tartalmaztak igazat.*
~Elég lehetetlennek tartom, hogy egy barbár a törzséből kiszakad. Bár végül is nekem is sikerült. Ott is lehetnek különcök.~
*Quantall is észre is veszi, hogy a történet neki szól és egy kis mosoly meg is jelenik rajta. Miután végighallgatta a történetet nem tud mit mondani. Achrad szólal meg ismét. Quantall bólint egyet és valóban fel is áll a fűből.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-06 20:36:05
Üzenet elküldve: 2014-11-06 20:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne?//
*Figyelmesen hallgatja a lányt, kitérve minden apró részletre, rezdülésre. Nem vág közbe egyszer sem, bár az a rész, mikor kifejtésre kerül, mit tehet, és mit nem újabb gúnyosan bántó megjegyzésekre sarkallja, még a gyerekkori történeteket totális immunitással követi. A feltételezésre, hogy Ewi többet tapasztalt látottak terén önkéntelenül elvigyorodik, de még ezt sem vonja kétségbe. A kettejük között beálló távolságra, és a lány hátának látványára megkönnyebbülten felsóhajt. Szabadsága viszont nem tart soká, Ewi ismét elérhető távolságba kerül, így elég nehéz gondolkodni. Hátrál most ő, és fordul el, haladási irányba.*
-Roppant kedves vagy ma. Dönthetek? Azt szabad még nekem?
*Csöpög ismét gúnytól hangja.*
-Úgy fest nem.
*Rántja meg hanyagul, mint ki sorsába belenyugodott vállát.*
-Biztos remek alapot adna bármire is ez a kölcsönös tisztelet.
*Jegyzi meg még morogva, és kezeit nadrágja zsebébe süllyesztve indul meg komótosan a fogadó irányába.*
-Viszlát Ewi.
*Parttalan a vita, túlságosan veszélyes ez a meghitt édeskettes felállás. Így, itt semmire nem fog menni észérvekkel. Hát távozik.*
*Figyelmesen hallgatja a lányt, kitérve minden apró részletre, rezdülésre. Nem vág közbe egyszer sem, bár az a rész, mikor kifejtésre kerül, mit tehet, és mit nem újabb gúnyosan bántó megjegyzésekre sarkallja, még a gyerekkori történeteket totális immunitással követi. A feltételezésre, hogy Ewi többet tapasztalt látottak terén önkéntelenül elvigyorodik, de még ezt sem vonja kétségbe. A kettejük között beálló távolságra, és a lány hátának látványára megkönnyebbülten felsóhajt. Szabadsága viszont nem tart soká, Ewi ismét elérhető távolságba kerül, így elég nehéz gondolkodni. Hátrál most ő, és fordul el, haladási irányba.*
-Roppant kedves vagy ma. Dönthetek? Azt szabad még nekem?
*Csöpög ismét gúnytól hangja.*
-Úgy fest nem.
*Rántja meg hanyagul, mint ki sorsába belenyugodott vállát.*
-Biztos remek alapot adna bármire is ez a kölcsönös tisztelet.
*Jegyzi meg még morogva, és kezeit nadrágja zsebébe süllyesztve indul meg komótosan a fogadó irányába.*
-Viszlát Ewi.
*Parttalan a vita, túlságosan veszélyes ez a meghitt édeskettes felállás. Így, itt semmire nem fog menni észérvekkel. Hát távozik.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-06 20:17:15
Üzenet elküldve: 2014-11-06 20:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*Nem jutottak messzire, annyi biztos. Ismét megtorpanva, ismét egymással szemben ácsorogva, ismét gúnyos megjegyzéseket viselve és ismét pityeregve. Fel nem foghatja ésszel, hogy aki az előbb még oly bőszen ölelte és csókolta, hogy még most is érez testén minden egyes érintést, miként beszélhet vele így.*
- Nem!
*Ingatja meg fejét, ahogy téves következtetésen kapja Jazt.*
- Akármit kereshetsz akárkinek a szájában. *Kényszerülnek fintorba ajkai, valami olyasfélébe, mint amikor pálinkát iszik.*
- De nem kérdezhetsz ilyeneket, te nem.
*Ha lenne anyja, apja, igazi testvére, ők megkérdezhetnék mindezeket. De pont az, ki szerves részét alkotta a történteknek?*
- Én nem akartam ezeket soha! *Ismétli önmagát, ezzel jelezve, hogy ezúttal bővebb lére kívánja ereszteni mondanivalóját. Ha már ennyire kíváncsi rá a másik, hát tessék.*
- Nem tartom magam semmire. Nekem nem olvastak meséket, és egyszer sem képzeltem el, hogy majd jön értem a herceg és selyemágyba fektet, és...
*Ujjait kifűzi az őket kulcsolókból, s miután hátrál egy lépést, el is fordul, teljes testével.*
- Én láttam mindent. Sokkal többet, mint te. És undorodom ezektől. Vagyis azoktól, ahogy ott csinálták, az minden volt, csak nem...
*Szőke fürtjeinek libbenéséből sejthető, hogy ismét megrázta fejét.*
- Ez meg. Veled... Olyan könnyű volt az az egész, te meg...
*Hirtelen pördül meg és közelít egészen addig, míg csak egy fél arasz van kettejük között. Már persze, ha a fiú nem tesz ellene.*
- Nem vagyok képes. És te képes vagy csak egyszer befogni és nem mindent elrontani, csak megcsókolni?
*Nem jutottak messzire, annyi biztos. Ismét megtorpanva, ismét egymással szemben ácsorogva, ismét gúnyos megjegyzéseket viselve és ismét pityeregve. Fel nem foghatja ésszel, hogy aki az előbb még oly bőszen ölelte és csókolta, hogy még most is érez testén minden egyes érintést, miként beszélhet vele így.*
- Nem!
*Ingatja meg fejét, ahogy téves következtetésen kapja Jazt.*
- Akármit kereshetsz akárkinek a szájában. *Kényszerülnek fintorba ajkai, valami olyasfélébe, mint amikor pálinkát iszik.*
- De nem kérdezhetsz ilyeneket, te nem.
*Ha lenne anyja, apja, igazi testvére, ők megkérdezhetnék mindezeket. De pont az, ki szerves részét alkotta a történteknek?*
- Én nem akartam ezeket soha! *Ismétli önmagát, ezzel jelezve, hogy ezúttal bővebb lére kívánja ereszteni mondanivalóját. Ha már ennyire kíváncsi rá a másik, hát tessék.*
- Nem tartom magam semmire. Nekem nem olvastak meséket, és egyszer sem képzeltem el, hogy majd jön értem a herceg és selyemágyba fektet, és...
*Ujjait kifűzi az őket kulcsolókból, s miután hátrál egy lépést, el is fordul, teljes testével.*
- Én láttam mindent. Sokkal többet, mint te. És undorodom ezektől. Vagyis azoktól, ahogy ott csinálták, az minden volt, csak nem...
*Szőke fürtjeinek libbenéséből sejthető, hogy ismét megrázta fejét.*
- Ez meg. Veled... Olyan könnyű volt az az egész, te meg...
*Hirtelen pördül meg és közelít egészen addig, míg csak egy fél arasz van kettejük között. Már persze, ha a fiú nem tesz ellene.*
- Nem vagyok képes. És te képes vagy csak egyszer befogni és nem mindent elrontani, csak megcsókolni?
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-06 19:18:30
Üzenet elküldve: 2014-11-06 19:18:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Miért ne?//
*Érzékelve, hogy Ewi nem tartja a tempót, lassít ő is, majd megáll, és szembefordul a lánnyal, kezét nem eresztve, de a bizalmas közelséget ezúttal hanyagolva. Elég nyilvánvalóvá vált számára mostanra, hogy amíg Ewica képest tartani az egy lépés távolságot, addig ő is elveit, és manipuláló formáját. Mert erről van szó ismét, forgatja úgy szavait, hogy azzal a számára tetszetős irányba terelje a beszélgetést.
A szöszke tépelődésére érdeklődő várakozással vonja fel szemöldökét. A dolog igazság tartalmát inkább nem vitatja, nem is igazán lényeges az most.*
-Számtalanszor megtettem.
*Közli teljesen tényszerűen, mindenféle érzelem, és szégyenkezés nélkül.*
-Miért mit gondoltál, mit kerestem a szöszi szájában?
*Aprócska, költői kérdés. Nem kevés maró gúnnyal. És megint a sírás, miért teszik ezt magukkal a nők, mégis? Minden önuralmára szüksége van, hogy ellenálljon a késztetésnek, és ne karolja át a lányt, húzza magához, és ölelje vigasztalón.
Annyi módon vége lehetne ennek a "de te" gondolatnak, és épp annyi veszélyt is rejt. Elméje viszont csak egyetlen végkifejletet akar. Testével most nem törődik.*
-Igen én. Én a tapasztalt hazudozó, a remek szélhámos, aki pusztán időtöltésből szédíti a lányokat. Mi is van velem?
*Bár hangja játékos arca, és tekintete hatalmas kínokról árulkodna, mindazok számára, kik jól látnak a sötétben.
Utolsó kérdését önmaga válaszolja meg.*
-És velem csak annyi, igen ügyes a meglátásod. Én nem ezt akarom. Holott persze, vannak vágyaim, és igényeim. Amit más nők majd készségesen kiszolgálnak, mert _én_ így akarom. Képes vagy ezt tiszteletben tartani?
*Nem számon kérő, nem dühös, de nem is könyörög. Nagyon ügyelve hangjára, mintha a világ legártatlanabb kérdését tette volna fel: "Kérsz cukrot a teádba?" Mindenből talán egyértelmű lehet a másik számára, hogy most tényleg megbeszélni próbálja a dolgot, nem csak önző módon kinyilvánítani akaratát.*
*Érzékelve, hogy Ewi nem tartja a tempót, lassít ő is, majd megáll, és szembefordul a lánnyal, kezét nem eresztve, de a bizalmas közelséget ezúttal hanyagolva. Elég nyilvánvalóvá vált számára mostanra, hogy amíg Ewica képest tartani az egy lépés távolságot, addig ő is elveit, és manipuláló formáját. Mert erről van szó ismét, forgatja úgy szavait, hogy azzal a számára tetszetős irányba terelje a beszélgetést.
A szöszke tépelődésére érdeklődő várakozással vonja fel szemöldökét. A dolog igazság tartalmát inkább nem vitatja, nem is igazán lényeges az most.*
-Számtalanszor megtettem.
*Közli teljesen tényszerűen, mindenféle érzelem, és szégyenkezés nélkül.*
-Miért mit gondoltál, mit kerestem a szöszi szájában?
*Aprócska, költői kérdés. Nem kevés maró gúnnyal. És megint a sírás, miért teszik ezt magukkal a nők, mégis? Minden önuralmára szüksége van, hogy ellenálljon a késztetésnek, és ne karolja át a lányt, húzza magához, és ölelje vigasztalón.
Annyi módon vége lehetne ennek a "de te" gondolatnak, és épp annyi veszélyt is rejt. Elméje viszont csak egyetlen végkifejletet akar. Testével most nem törődik.*
-Igen én. Én a tapasztalt hazudozó, a remek szélhámos, aki pusztán időtöltésből szédíti a lányokat. Mi is van velem?
*Bár hangja játékos arca, és tekintete hatalmas kínokról árulkodna, mindazok számára, kik jól látnak a sötétben.
Utolsó kérdését önmaga válaszolja meg.*
-És velem csak annyi, igen ügyes a meglátásod. Én nem ezt akarom. Holott persze, vannak vágyaim, és igényeim. Amit más nők majd készségesen kiszolgálnak, mert _én_ így akarom. Képes vagy ezt tiszteletben tartani?
*Nem számon kérő, nem dühös, de nem is könyörög. Nagyon ügyelve hangjára, mintha a világ legártatlanabb kérdését tette volna fel: "Kérsz cukrot a teádba?" Mindenből talán egyértelmű lehet a másik számára, hogy most tényleg megbeszélni próbálja a dolgot, nem csak önző módon kinyilvánítani akaratát.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-05 23:38:31
Üzenet elküldve: 2014-11-05 23:38:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Miért ne?//
*A kezét ért cirógatás, hiába tartott csupán egy szívdobbanásnyit, ekkora dobbanást még soha egy kézfogás sem idézett meg lánykánk mellkasában. Nagy, vágyakozástól terhes sóhajtással nyugtázza, mennyire nem érintette közömbösen még ez a csekélység sem, ám nem tesz hálálkodó, vagy viszont becéző mozdulatot. Valahogy úgy érzi, ez most egyikőjüknek sem hiányzik. Illetve de, rettentően!*
- Értem.
*Nem felesel, semmi ellenvetést nem helyez kilátásba, hiszen valóban érti, és egyet is ért mókájuk halasztásának okával. Na meg lassacskán az is tudatosul benne, hogy bizony nem csak ő zavarodott teljesen meg és össze mindattól, miket az iménti percekben tapasztaltak.
Ami viszont ez után következik, totálisan és tökéletesen váratlanul éri. Nem készült arra, egy másodpercig sem, hogy tetteiért, gondolataiért, érzéseiért bárkinek is felelnie kéne, főleg nem Jaznek. Főleg nem ezekre a kérdésekre és főleg nem ilyen gyorsan, hogy még magában sem volt alkalma tisztázni semmit. Érezhetően lassulnak léptei, mégpedig a vádak számának gyarapodásával egyenes arányban.*
- Én...
*Mire a srác támadó szavainak végére ér, Ewi már csak húzatja magát, tekintetében pedig tisztán olvashatóvá válik ártatlan értetlensége. Hosszas csönd következik most, míg mindezen felvetésekre kutatja bensőjében a válaszokat, s csak egy fájdalmas sóhajt követően szólal.*
- Ez... ez nem igazság!
*Rázza meg védekezőn szöszke üstőkét.*
- Ilyet nem lehet csinálni, ilyet még te sem csinálhatsz.
*Nem kiabál, sőt inkább beszél halkabban, mint a tőle megszokott.*
- Én nem... amitől menekültem, azt a világ legpuhább ágyában is megcsinálhatja velem akárki.
*Eddig tartott, eddig bírta száraz szemekkel, zöldjei most kétségbeesett könnyektől csillognak mind jobban.*
- Te... Én nem akartam ezt, soha senkivel, de te.
*Amennyiben még tart a kézfogás, szorítását erősebbre fűzi, hogy ujjbegyei megfehérednek.
Hogy is magyarázhatná el azt a tökéletességet és egyértelműséget, mit ott, a földön fekve, Jazt csókolva érzett? Hogy minden kétség, minden gondolat kerülte, hogy így még senkinek sem nyílt meg és senki másnak nem szándékozik ezentúl sem?*
- Egyszerűen nem úgy érzem, hogy te csak ezeket akartad.
*Fejrázással nyomatékosítja eddig magában mélyen őrzött meggyőződését, miben, ha mégis megingatják, talán már sosem lesz ép és egész.*
*A kezét ért cirógatás, hiába tartott csupán egy szívdobbanásnyit, ekkora dobbanást még soha egy kézfogás sem idézett meg lánykánk mellkasában. Nagy, vágyakozástól terhes sóhajtással nyugtázza, mennyire nem érintette közömbösen még ez a csekélység sem, ám nem tesz hálálkodó, vagy viszont becéző mozdulatot. Valahogy úgy érzi, ez most egyikőjüknek sem hiányzik. Illetve de, rettentően!*
- Értem.
*Nem felesel, semmi ellenvetést nem helyez kilátásba, hiszen valóban érti, és egyet is ért mókájuk halasztásának okával. Na meg lassacskán az is tudatosul benne, hogy bizony nem csak ő zavarodott teljesen meg és össze mindattól, miket az iménti percekben tapasztaltak.
Ami viszont ez után következik, totálisan és tökéletesen váratlanul éri. Nem készült arra, egy másodpercig sem, hogy tetteiért, gondolataiért, érzéseiért bárkinek is felelnie kéne, főleg nem Jaznek. Főleg nem ezekre a kérdésekre és főleg nem ilyen gyorsan, hogy még magában sem volt alkalma tisztázni semmit. Érezhetően lassulnak léptei, mégpedig a vádak számának gyarapodásával egyenes arányban.*
- Én...
*Mire a srác támadó szavainak végére ér, Ewi már csak húzatja magát, tekintetében pedig tisztán olvashatóvá válik ártatlan értetlensége. Hosszas csönd következik most, míg mindezen felvetésekre kutatja bensőjében a válaszokat, s csak egy fájdalmas sóhajt követően szólal.*
- Ez... ez nem igazság!
*Rázza meg védekezőn szöszke üstőkét.*
- Ilyet nem lehet csinálni, ilyet még te sem csinálhatsz.
*Nem kiabál, sőt inkább beszél halkabban, mint a tőle megszokott.*
- Én nem... amitől menekültem, azt a világ legpuhább ágyában is megcsinálhatja velem akárki.
*Eddig tartott, eddig bírta száraz szemekkel, zöldjei most kétségbeesett könnyektől csillognak mind jobban.*
- Te... Én nem akartam ezt, soha senkivel, de te.
*Amennyiben még tart a kézfogás, szorítását erősebbre fűzi, hogy ujjbegyei megfehérednek.
Hogy is magyarázhatná el azt a tökéletességet és egyértelműséget, mit ott, a földön fekve, Jazt csókolva érzett? Hogy minden kétség, minden gondolat kerülte, hogy így még senkinek sem nyílt meg és senki másnak nem szándékozik ezentúl sem?*
- Egyszerűen nem úgy érzem, hogy te csak ezeket akartad.
*Fejrázással nyomatékosítja eddig magában mélyen őrzött meggyőződését, miben, ha mégis megingatják, talán már sosem lesz ép és egész.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587