//Egy útnak két vége van//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*Menetelnek. Az istenek a tudói, hogy már mióta. Kellett legurítania azt a pár pohár bort, meg kupa sört. Meg talán pálinka is volt mellé. Esetleg rum. A franc sem emlékszik már rá. A lényeg, hogy most a nyakán maradt a fajankó, vagy ő a fajankó nyakán. A lényeget ez nem változtatja meg túlzottan, hogy most együtt kergethetik útitársa nagyratörő terveit. ~Pff. Remélem lesz valami botja is, hogy hitelesebben menjen a hókuszpókusz.~ Nem rejti véka alá, hogy nem egészen van odáig a másik vágyálmaiért. De majd rájön idővel, hogy nem eszik olyan forrón azt a kását, mint ahogy a kicsike azt elképzeli. Persze azért nem olyan fából faragták, hogy ne akarja letörni a kedvét minden egyes átkozottul adandó alkalommal. Az a kocsmai találkozás és a másnaposság gyötrelme nem ért véget aznap, hanem még máig is folytatódik, ami miatt nem áll ellent egy kis bosszúnak. Erőltetett menetben halad, ha már annyira kergetni vágyja azt az ostoba álmot.*
- A bekamuzott istenekre...
*Nyögi mikor vándor társa kiterül a fűben. A nadrágszárának rángatása nem hatja meg. Csupán csak egy fáradt és beletörődő sóhaj kíséretében teszi karba a kezeit. Igyekszik is ignorálni a férfit és inkább megérkezésük helyszínét veszi fürkész alá. Végül csak próbára teszik a türelmét, így szem forgatva kénytelen felmorranni halkan, de ahhoz elég hangosan, hogy a fűben fetrengő füléhez is eljusson.*
- Az összes bekamuzott istenre, az a sellő sem rinyált ennyit, akit meglepetésként ért, hogy rossz lyukba tettem.
*Dünnyögi az orra alatt, mint egy igazi nevelni akaró alfahím. De tudni illik szeret nagyot mondani, főleg mikor a másikat kénytelen megfedni és kérkedhet nemlétező fölényével.*
- Mi? *Vonja fel a szemöldökeit, de már nem olyan őszinte meglepettséggel, mint a legelső alkalommal, mikor ezt már hallotta.* Magyarázd el kérlek újra, mert nem egészen vágom, hogy én hogyan is jövök képbe a nagy ismertségedben.
*Végül csak beadja a derekát és a fűbe ül, de azért tisztes távolságot tartva a másiktól. Persze nem azért, mert esetleg tartana tőle, pusztán időnként van olyan alkalom, mikor nehezen állja meg, hogy ne osszon ki pár józanító pofont.*
- Te tüzet csiholsz az ujjaiddal vagy megidézel valami túlvilági bökőt, míg én a hitelesség és a látvány kedvéért virágszirommal szórlak körbe?
*Horkan fel, amolyan röhögést elfojtva. Amihez sikerrel jár az is, hogy ismét Khielnek szólítják. ~Francért nem jó az a Zek? Ez olyan gyerekes.~ Zsörtölődik magában, de igyekszik kifelé nem mutatni, mert nincs kedve megint az önelégült pofáját bámulni, minden egyes sikerrel bevitt bosszantása után. Az ugyanis pillanatok alatt ki tudja hozni a béketűrésből és kislányokat megszégyenítő hisztibe kezdhet bele. Amit meg nem akar. Hiába ő a fiatalabb, azért igyekszik tartani magát. Annak ellenére, hogy a férfi szájából ez a megszólítás annyira... Korántsem bosszantó, hanem valami egészen más érzést vált ki belőle, amit meg főleg nem szeretne a közönség elé tárni.*
- Szóval, Nael? *Vonja fel a szemöldökeit, ahogy végre ráveszi magát, hogy a másikra nézzen.* Így képzelted el... Nael?
*Nyomja meg minden alkalommal a megszólítást, miközben arcára mocsok vigyor ül ki.*
~Nesze. Tedd a mosolyod oda ahova szeretnéd, te magasságos varázsló.~