Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 141 (2801. - 2820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:40:43
Üzenet elküldve: 2025-08-15 22:40:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
-Persze.
*Bólogat is hozzá serényen, hisz eleve azért nyújtotta át neki. Szereti ezt a könyvecskét, gyakran ír bele mindenfélét, a dolgokat amik történtek vele, gondolatokat, álmokat, elmélkedéseket. Meglehet Cilia is kap majd pár oldalt, ha egyszer elválnak útjaik, s Valuryen csendes magányában unatkozni fog egy pislákoló gyertyafénynél.*
-Pontosan! Mint Eeyr!
*Büszke magára, hogy sikerült a végtelennek tetsző gondolatokat úgy szavakba öntenie, hogy a leány megértse azt. Ez ritkábban fordul elő, mint azt gondolná az ember. Vagy elf.*
-Eeyr ereje is hasonló, de mégis más. Ugyanis ő, ahogy én hiszem, kölcsönadja az erejét, megadja a kegyet hogy használhassuk mások megsegítésére, ellenben az elemi mágiákkal, ahol a körülöttünk létező elemeket megzabolázzuk az erőnkkel. Hogy aztán ezeknek az elemnek is van-e saját istenük, s végtére is akik ebben hisznek vajon hasonlóképp gondolkodnak-e, azt nem tudom biztosan, de könnyen el tudom képzelni.
*Végtére is nem hangzik olyan nagyon képtelenségnek, egész biztos van olyan törpe varázsló, aki föld istenéhez rebeg imákat, s abban hisz, hogy ő adja kölcsön az erejét számára. Nem egyszerű dolgok ezek.*
-Luninari?
*Kérdezi, úgy véli egy név lehet, amit ő nem ismer. Hogy aztán Cilia szeretne-e róla beszélni vagy sem, azt rábízza, nem erőlteti a dolgot. Feszülten figyeli, hogy hogy próbálkozik a lány a varázslattal, s egy darabig meg se mozdul, nehogy megzavarja a koncentrációt.*
-Majdnem.
*Feleli végül kedvesen Valuryen, és ha Cilia engedi, úgy barátságosan megérinti a vállát.*
-És ez több, mint ami legtöbbeknek elsőre sikerül, hidd el. Látom benned a tehetséget, egész jól ment, nem sok hiányzott, hogy sikerüljön. Legközelebb biztos menni fog, csak nem szabad feladni, tudod?
*Teszi hozzá, és reméli hogy sikerül kicsit bátorítania, nem szeretné ha elkeseredne a sikertelenségen. Tudja milyen érzés az, és nem kívánja senkinek, főleg nem annak, aki segített rajta.*
-Mit szólnál, ha elindulnánk lassan, és útközben mesélhetnél nekem kicsit magadról, meg Deresről amíg a templomba érünk. Áhhá! Várj csak!
*A könyvet persze elteszi a batyujába, ha már nincs rá szükség, viszont kotorászik még benne egy kicsit. Ugyan nem vesz elő semmit, de valamit mégis matat, hogy aztán kellemes, dallamos, néhány hangszerből álló talpalávaló, halk nóta kezd derengeni.*
-Így jobb lesz a séta!
-Persze.
*Bólogat is hozzá serényen, hisz eleve azért nyújtotta át neki. Szereti ezt a könyvecskét, gyakran ír bele mindenfélét, a dolgokat amik történtek vele, gondolatokat, álmokat, elmélkedéseket. Meglehet Cilia is kap majd pár oldalt, ha egyszer elválnak útjaik, s Valuryen csendes magányában unatkozni fog egy pislákoló gyertyafénynél.*
-Pontosan! Mint Eeyr!
*Büszke magára, hogy sikerült a végtelennek tetsző gondolatokat úgy szavakba öntenie, hogy a leány megértse azt. Ez ritkábban fordul elő, mint azt gondolná az ember. Vagy elf.*
-Eeyr ereje is hasonló, de mégis más. Ugyanis ő, ahogy én hiszem, kölcsönadja az erejét, megadja a kegyet hogy használhassuk mások megsegítésére, ellenben az elemi mágiákkal, ahol a körülöttünk létező elemeket megzabolázzuk az erőnkkel. Hogy aztán ezeknek az elemnek is van-e saját istenük, s végtére is akik ebben hisznek vajon hasonlóképp gondolkodnak-e, azt nem tudom biztosan, de könnyen el tudom képzelni.
*Végtére is nem hangzik olyan nagyon képtelenségnek, egész biztos van olyan törpe varázsló, aki föld istenéhez rebeg imákat, s abban hisz, hogy ő adja kölcsön az erejét számára. Nem egyszerű dolgok ezek.*
-Luninari?
*Kérdezi, úgy véli egy név lehet, amit ő nem ismer. Hogy aztán Cilia szeretne-e róla beszélni vagy sem, azt rábízza, nem erőlteti a dolgot. Feszülten figyeli, hogy hogy próbálkozik a lány a varázslattal, s egy darabig meg se mozdul, nehogy megzavarja a koncentrációt.*
-Majdnem.
*Feleli végül kedvesen Valuryen, és ha Cilia engedi, úgy barátságosan megérinti a vállát.*
-És ez több, mint ami legtöbbeknek elsőre sikerül, hidd el. Látom benned a tehetséget, egész jól ment, nem sok hiányzott, hogy sikerüljön. Legközelebb biztos menni fog, csak nem szabad feladni, tudod?
*Teszi hozzá, és reméli hogy sikerül kicsit bátorítania, nem szeretné ha elkeseredne a sikertelenségen. Tudja milyen érzés az, és nem kívánja senkinek, főleg nem annak, aki segített rajta.*
-Mit szólnál, ha elindulnánk lassan, és útközben mesélhetnél nekem kicsit magadról, meg Deresről amíg a templomba érünk. Áhhá! Várj csak!
*A könyvet persze elteszi a batyujába, ha már nincs rá szükség, viszont kotorászik még benne egy kicsit. Ugyan nem vesz elő semmit, de valamit mégis matat, hogy aztán kellemes, dallamos, néhány hangszerből álló talpalávaló, halk nóta kezd derengeni.*
-Így jobb lesz a séta!
2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-15 20:37:24
Üzenet elküldve: 2025-08-15 20:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*Ki tudja. Lehet Eeyr azon kívül, hogy kirántotta őt a végzet karmaiból, még egy apró kis szikráját is felé terelgette, hogy megmelengesse lelkét egy olyan borzalom után.
Ciliát nem érdeklik a javak, hogy olyasmi jusson eszébe, most már. Hogy kirabolja az esetlen férfit. A régi Szikra, aki csak a túlélésért küzdött. Lehet megtette volna. Bár ha nem talált volna a férfinál élelmet. Akkor is csak néhány aranyérmével lett volna csak könnyebb az erszénye.
Bólint egyet a férfi szavára, hogy akkor induljanak is a templom irányába. Ám Cilia még nem adta elő maga kérését, amit szerényen elő is ad végül a férfinak. Aki csodák csodájára készségesen hajlandó őt bevezetni a mágia ezen ágának rejtelmeibe.*
- Szabad?
*Nyúl lassan a könyv felé, hátha átnyújtja számára a férfi. Persze ha rá meri bízni. Ha pedig így van, akkor Cili még a földön maradva kezdi azt el lassan figyelmesen lapozni. Miközben a férfi szavát issza magába akár egy szivacs. Szemöldöke fel alá jár, ahogy morfondírozik a könyvben talált igék és praktikák között. Miközben az oldalakat lapozgatja lassan, közben bőszen bólogat a férfi szavára. Maga is hallott hasonló teóriát Maitól és az ottlévő tanoncoktól.*
- Mint Eeyr
*Vonja le magában a hasonlatot a szakrális és az elementális varázslatok között.*
- Mindig is csodáltam, hogy a két mágia fajta mennyire hasonló mégis különbözik. Mert Eeyr fénye is mindenhol ott van. Ahogy a mágia is amiről maga beszél.
*Közben ő maga is lapoz a könyvben, megcsodálva a rúnákat amik a mágia felmondásához szükségesek.*
- Milyen részletes leírások. Elképesztő.
*Csodálkozik a vaskos könyv láttán. Mire feleszmél a lapokból, a férfi már kezét felmutatva, egy rövid koncentráció után. Meg is elevenít egy aprócska lángnyelvet ujja hegyén.*
- Ohh. Mint Luninari.
*Suttogja magának csodálkozva a praktikán. Ami eszébe juttatta azokat a pillanatokat amiket a konyhán töltött el kedves barátjával az ebéd készítés közben.*
- Értem, megpróbálom.
*Mondja bizonytalanul. Majd a lapot megkeresve ami a lánghívást írja le, maga előtt tartva. Másik kezét pedig a könyvtől picivel messzebb, nehogy kárt okozzon abban. Értelmezi az írottakat, majd az igéket pontosan felmondva memorizálja azokat.*
- Jó szóval akkor így.
*Gondolkodik mielőtt megtenné az első próbát. Behunyja szemét, majd az igét, bizonytalanul de pontosan felmondva felmutatja egyik ujját. Ám láng azon nem gyúl fel.*
- Siker? OH.. Még egyszer.
*Helyezkedik el ismét, felemelkedve egy pillanatra. Majd visszahuppan fenekére a földre, hogy újból megpróbálja. Ismét majd ismét. A próbálkozások egyre elkeseredettebbek. Ez Cilia kapkodásán is meglátszik. Míg végül egy utolsó, szinte már feladott próbálkozása közben. A férfi magyarázata villan be fejébe. A tűzre gondol, egy apró gyertya lángra. Ilyen apró emléke pedig Trylnorral jut eszébe. Akivel a takarójuk leple alatt átsuttogják az éjszakát, amíg el nem nyomja őket az álom. Az igét ekkor kezdi el halkan mormolni. És ha minden sikerül, ujja végén megjelenik az aprócska láng.*
- Sikerült?
*Kérdezi még csukott szemmel, mert ő maga nem mer odanézni, hogy ismételten elbukott, vagy talán sikerrel járt.*
Cilia Miritar megpróbált varázsolni egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Ki tudja. Lehet Eeyr azon kívül, hogy kirántotta őt a végzet karmaiból, még egy apró kis szikráját is felé terelgette, hogy megmelengesse lelkét egy olyan borzalom után.
Ciliát nem érdeklik a javak, hogy olyasmi jusson eszébe, most már. Hogy kirabolja az esetlen férfit. A régi Szikra, aki csak a túlélésért küzdött. Lehet megtette volna. Bár ha nem talált volna a férfinál élelmet. Akkor is csak néhány aranyérmével lett volna csak könnyebb az erszénye.
Bólint egyet a férfi szavára, hogy akkor induljanak is a templom irányába. Ám Cilia még nem adta elő maga kérését, amit szerényen elő is ad végül a férfinak. Aki csodák csodájára készségesen hajlandó őt bevezetni a mágia ezen ágának rejtelmeibe.*
- Szabad?
*Nyúl lassan a könyv felé, hátha átnyújtja számára a férfi. Persze ha rá meri bízni. Ha pedig így van, akkor Cili még a földön maradva kezdi azt el lassan figyelmesen lapozni. Miközben a férfi szavát issza magába akár egy szivacs. Szemöldöke fel alá jár, ahogy morfondírozik a könyvben talált igék és praktikák között. Miközben az oldalakat lapozgatja lassan, közben bőszen bólogat a férfi szavára. Maga is hallott hasonló teóriát Maitól és az ottlévő tanoncoktól.*
- Mint Eeyr
*Vonja le magában a hasonlatot a szakrális és az elementális varázslatok között.*
- Mindig is csodáltam, hogy a két mágia fajta mennyire hasonló mégis különbözik. Mert Eeyr fénye is mindenhol ott van. Ahogy a mágia is amiről maga beszél.
*Közben ő maga is lapoz a könyvben, megcsodálva a rúnákat amik a mágia felmondásához szükségesek.*
- Milyen részletes leírások. Elképesztő.
*Csodálkozik a vaskos könyv láttán. Mire feleszmél a lapokból, a férfi már kezét felmutatva, egy rövid koncentráció után. Meg is elevenít egy aprócska lángnyelvet ujja hegyén.*
- Ohh. Mint Luninari.
*Suttogja magának csodálkozva a praktikán. Ami eszébe juttatta azokat a pillanatokat amiket a konyhán töltött el kedves barátjával az ebéd készítés közben.*
- Értem, megpróbálom.
*Mondja bizonytalanul. Majd a lapot megkeresve ami a lánghívást írja le, maga előtt tartva. Másik kezét pedig a könyvtől picivel messzebb, nehogy kárt okozzon abban. Értelmezi az írottakat, majd az igéket pontosan felmondva memorizálja azokat.*
- Jó szóval akkor így.
*Gondolkodik mielőtt megtenné az első próbát. Behunyja szemét, majd az igét, bizonytalanul de pontosan felmondva felmutatja egyik ujját. Ám láng azon nem gyúl fel.*
- Siker? OH.. Még egyszer.
*Helyezkedik el ismét, felemelkedve egy pillanatra. Majd visszahuppan fenekére a földre, hogy újból megpróbálja. Ismét majd ismét. A próbálkozások egyre elkeseredettebbek. Ez Cilia kapkodásán is meglátszik. Míg végül egy utolsó, szinte már feladott próbálkozása közben. A férfi magyarázata villan be fejébe. A tűzre gondol, egy apró gyertya lángra. Ilyen apró emléke pedig Trylnorral jut eszébe. Akivel a takarójuk leple alatt átsuttogják az éjszakát, amíg el nem nyomja őket az álom. Az igét ekkor kezdi el halkan mormolni. És ha minden sikerül, ujja végén megjelenik az aprócska láng.*
- Sikerült?
*Kérdezi még csukott szemmel, mert ő maga nem mer odanézni, hogy ismételten elbukott, vagy talán sikerrel járt.*
Cilia Miritar megpróbált varázsolni egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:49:01
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:49:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*Eeyrnek hála már mindig rajta van az összes ruhája, és Cilia is megvan, no meg Deres is, úgyhogy ennek igencsak örül Valuryen. ~Micsoda kedves kis leány.~ Hüledezik magában a másik szavaira, mert tényleg olybá tűnik neki, legalábbis az eddigiek alapján, hogy csak úgy, egy rossz szó és kérés nélkül segített egy idegennek, aki bajban volt, nem is tudva róla semmit. Ez az igazi kegy.*
-No remek! Akkor ez eldöntetett, irány a templom.
*Lassan feláll a fa tövéből, kinyújtóztatja nyurga lábait, amik recsegnek-ropognak, igazán elmacskásodtak. Cilia láthatja, hogy már sokkal stabilabban áll a férfi.*
-Micsodát?
*Kérdez vissza kíváncsi tekintettel, nem úgy tűnik, mintha nem szívesen felelne bármilyen kérdésre. Igazság szerint épp ellenkezőleg, nagyon jókedélyű és nyitott társaság. Már amikor éppen nem kínozzák az elméjét gyötrelmek.*
-Óó. Micsoda kérdés! Micsoda kérdés!
*Feleli és egészen széles mosoly ül ki az arcára, majd mielőtt bármi mást mondana, előveszi a grimoireját, hogy felcsapja és pár lapozás után mutatja is a leánynak.*
-Tudod a varázslást sokan nagyon sokféleképpen tanulják, tanítják, és képzelik el, no meg persze hajták végre. Mivel ugyan az igék mondhatni állandóak, persze az ismertebb mágiákra gondolok elsősorban, azoknak a végrehajtási módja már kevésbé. Ebből fakadhat az is, hogyha sok mágust kérdezel meg, hogy hogyan csinál valamit, elképzelhető hogy mást fognak mondani. Van, aki nagyon koncentrál, van aki az érzéseire hallgat és így tovább. A toronyban is jártam igen, de keveset tanultam ott, a legtöbb dolgot inkább más mágusoktól sajátítottam el.
*Megköszörüli a torkát, majd folytatja.*
-Jómagam mindig úgy képzeltem, hogy a mágira körülvesz minket, ott van mindenben, a fában, a kövekben, a levegőben amit beszívunk, a vérünkben ami folyik az ereinkben, a patakokban, a szélben, a könnyekben és a haragban is, meg a szeretetben. Szóval mindent átjár. S amikor varázsolni akarok, elképzelem az adott varázslatot a fejemben. Nyilván ez azért fontos, mert különben össze-vissza varázsolnék.
*Tréfálkozik, de lapoz még egyet a grimoireban az érdekes rajzokhoz.*
-Szóval, a magam nevében beszélek, de én úgy szoktam, hogy elképzelem például a tüzet, ahogy lángol, mindenhol, de mégis sehol. Egy másik, láthatatlan világban, egy fátyol mögött, és a varázserőmmel egy vékonyka fonállal kihúzom azt onnan a saját valóságunkba.
*Azzal egy másik, aprócska varázslatot igyekszik végrehajtani, ahogy ujját a levegőből előhúzza, a semmiből, aztán, ha sikerrel jár "magával hoz" egy kis tüzet is.*
-Próbáld csak ki te is! Nézd a rajzokat, talán segít megérteni a mikéntjét.
*Persze nem valami legendás művészi alkotások, csak egy bogaras mágus elmélkedései és vázlatai, de azért bírnak némi értékkel a témában.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Eeyrnek hála már mindig rajta van az összes ruhája, és Cilia is megvan, no meg Deres is, úgyhogy ennek igencsak örül Valuryen. ~Micsoda kedves kis leány.~ Hüledezik magában a másik szavaira, mert tényleg olybá tűnik neki, legalábbis az eddigiek alapján, hogy csak úgy, egy rossz szó és kérés nélkül segített egy idegennek, aki bajban volt, nem is tudva róla semmit. Ez az igazi kegy.*
-No remek! Akkor ez eldöntetett, irány a templom.
*Lassan feláll a fa tövéből, kinyújtóztatja nyurga lábait, amik recsegnek-ropognak, igazán elmacskásodtak. Cilia láthatja, hogy már sokkal stabilabban áll a férfi.*
-Micsodát?
*Kérdez vissza kíváncsi tekintettel, nem úgy tűnik, mintha nem szívesen felelne bármilyen kérdésre. Igazság szerint épp ellenkezőleg, nagyon jókedélyű és nyitott társaság. Már amikor éppen nem kínozzák az elméjét gyötrelmek.*
-Óó. Micsoda kérdés! Micsoda kérdés!
*Feleli és egészen széles mosoly ül ki az arcára, majd mielőtt bármi mást mondana, előveszi a grimoireját, hogy felcsapja és pár lapozás után mutatja is a leánynak.*
-Tudod a varázslást sokan nagyon sokféleképpen tanulják, tanítják, és képzelik el, no meg persze hajták végre. Mivel ugyan az igék mondhatni állandóak, persze az ismertebb mágiákra gondolok elsősorban, azoknak a végrehajtási módja már kevésbé. Ebből fakadhat az is, hogyha sok mágust kérdezel meg, hogy hogyan csinál valamit, elképzelhető hogy mást fognak mondani. Van, aki nagyon koncentrál, van aki az érzéseire hallgat és így tovább. A toronyban is jártam igen, de keveset tanultam ott, a legtöbb dolgot inkább más mágusoktól sajátítottam el.
*Megköszörüli a torkát, majd folytatja.*
-Jómagam mindig úgy képzeltem, hogy a mágira körülvesz minket, ott van mindenben, a fában, a kövekben, a levegőben amit beszívunk, a vérünkben ami folyik az ereinkben, a patakokban, a szélben, a könnyekben és a haragban is, meg a szeretetben. Szóval mindent átjár. S amikor varázsolni akarok, elképzelem az adott varázslatot a fejemben. Nyilván ez azért fontos, mert különben össze-vissza varázsolnék.
*Tréfálkozik, de lapoz még egyet a grimoireban az érdekes rajzokhoz.*
-Szóval, a magam nevében beszélek, de én úgy szoktam, hogy elképzelem például a tüzet, ahogy lángol, mindenhol, de mégis sehol. Egy másik, láthatatlan világban, egy fátyol mögött, és a varázserőmmel egy vékonyka fonállal kihúzom azt onnan a saját valóságunkba.
*Azzal egy másik, aprócska varázslatot igyekszik végrehajtani, ahogy ujját a levegőből előhúzza, a semmiből, aztán, ha sikerrel jár "magával hoz" egy kis tüzet is.*
-Próbáld csak ki te is! Nézd a rajzokat, talán segít megérteni a mikéntjét.
*Persze nem valami legendás művészi alkotások, csak egy bogaras mágus elmélkedései és vázlatai, de azért bírnak némi értékkel a témában.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:41:07
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:41:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megvan a ruha a beépüléshez. Már csak egy csendes zug kell, ahol azt felveheti. A piacon úgy vette ki az emberek susmusolásából, hogy nem igen van senki már az erdőszéli tisztás közelében, túl sok kétes alak utazott rajta át az utóbbi időben. Tökéletesnek bizonyulhat az öltözködéshez, na jó, ez azért túlzás! Viszont elegendő lesz így vagy úgy, de biztosan. Elsek valahol azért inkább reméli, hogy a pletykák igazak, de ha nem is, fegyvere úgyis van. Meg alázták már meg őt elégszer a múltban! Most mi a legrosszabb, ami történhet? Meglátják, hogy öltözködik? Úgy sem vetkőzik anyaszült mezítelenre nyilvánosan. Annál sokkalta okosabb. Meg takargatóbb típus. Ruháira veszi rá a drága, elegáns hacukát a tisztás egy jobban elfeledett pontjában, és utána az alól húzkodja le felsejét. Nadrágját inkább megbújva is hagyja a ruha alatt. ~Még jól jöhet, ha futni kell.~ Meg aztán úgysem látszik egy ilyen hosszú ruha alól az ki. Kissé lenőtt haját megpróbálja kontyba fogni, már amennyire még képes rá, aztán végignéz magán lefelé, jó e minden, amennyire lehet. Furcsa érzés így látnia magát, nem igen szereti, nem illik hozzá az efféle nőiesség, de jó pénzért, kibírja az ember. Látszólag minden rendben van. Nem látszólag , meg hogy is értené meg bárki azt a furcsa, zavaros dolgot, ami mindig a fejében jár ahányszor női mivoltára gondol? Szerencsére az a csinos pofin át nem mutatkozik. Elsek nagyon sóhajt és még egyszer átgondolja a tervet. Körülnéz, nem bízva a törpében nem- e küldött utána valakit. Úgy látja nem. Hát akkor, ruha alját megfogni, nehogy saras legyen, és irány tovább*
2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:57:36
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:57:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*A férfi lassan hunyja le szemeit, ahogy az enyhén bódító füst lassan átveszi az uralmat a testén. Lehet nem olyan jókedvű lesz az az álom, mintha egy ördögvigyort gyújtott volna meg az orra alatt. De talán sokkal békésebb. Erről az is megmutatkozik, hogy a férfi még azt a kevés időt is felriadások nélkül képes végig pihenni.
Cilia mindeközben a másik fa tövében, Deressel együtt élvezi a fák által nyújtott kellemes hűvös árnyékot. Az ágak között elnézve mereng el a férfi esetén. Azon az ismeretlen Vérkerten. Na meg azon a kevés tudásán amit Sa'terethről hallott. Ami jobb esetben is csak annyi, hogy kerülje a követőit amennyire csak lehet. Édesanyja szavai csak úgy zúgnak hosszú fülében amikor csak a sötét istenre gondol.
Vajon mire készült a férfi? Mire gondolhatott, hogy egyedül ment oda. Illetve mit művelhettek ott, hogy ennyire torz képest festett róla az idős elf.
Ekképpen mereng gondolataiban, fejét hátra hajtva a fának. A napsugarak táncát nézve, ahogy átvilágítanak a zöld levelek között. Amikor észleli a férfi riadt ébredését. Ő maga is megugrik Deresssel együtt. Aki a gazdája által kapott simogatások hatására is majdnem álomra szenderült. A négylábú felpattan ijedtében, egy hangos vakkantással, körbe tekint a riadóra. Ám veszélyt nem találva ül vissza végül gazdája mellé.
Cilia segítségével pedig még gyorsabban megnyugszik a farkaskutya.
A férfi szavára egy lágy és kedves mosollyal válaszol.*
- Örömmel segítettem.
*Hangja is oly szelíd, amilyen a mosolya. A tekintete viszont firtató. Valóban a férfi pihentebbnek tűnik. De ez nem jelenti azt, hogy a cyrold hatása múlva nem esik e vissza ugyan abba a rémült állapotba. És bár biztos benne, az állítólagos Eeyr bajnok képes vigyázni magára. De jobbnak látja szemmel tartani.*
- Köszönöm, és természetesen. Amúgy is meg kell látogatnom arra valakit.
*Megígérte annak az öreg koldusnak, hogy másnap visszatér hozzá a láza miatt. Így hát így is fog tenni.*
- Ne mondjon ilyeneket. Szívesen elkísérem oda, illetve szerettem volna kérdezni is valamit.
*Amíg a férfi aléltan pihent, ő azon a kis varázslaton is gondolkodott amivel amaz segített neki a leveleket begyújtani. Ciliat pedig azóta érdekli az elemi mágia is, amióta Maival a toronyban járt. Viszont oda most aligha fogja őt elengedni.*
- Félre ne értse, nem azért kérdezem ezt magától, mert elvárok valamit a segítségemért. De láttam, hogy gyújtja meg a leveleket. Maga is a toronyban tanult? Esetleg megtanítja nekem is kérem?
*Csillannak fel a zöld szemek könyörögve. És bár nem várja el az igen választ. Tényleg nem hazudik azzal, hogy ez egy viszont szolgálatás lenne azért, mert vigyázott az álmára. Pusztán szeretne többet tanulni.*
*A férfi lassan hunyja le szemeit, ahogy az enyhén bódító füst lassan átveszi az uralmat a testén. Lehet nem olyan jókedvű lesz az az álom, mintha egy ördögvigyort gyújtott volna meg az orra alatt. De talán sokkal békésebb. Erről az is megmutatkozik, hogy a férfi még azt a kevés időt is felriadások nélkül képes végig pihenni.
Cilia mindeközben a másik fa tövében, Deressel együtt élvezi a fák által nyújtott kellemes hűvös árnyékot. Az ágak között elnézve mereng el a férfi esetén. Azon az ismeretlen Vérkerten. Na meg azon a kevés tudásán amit Sa'terethről hallott. Ami jobb esetben is csak annyi, hogy kerülje a követőit amennyire csak lehet. Édesanyja szavai csak úgy zúgnak hosszú fülében amikor csak a sötét istenre gondol.
Vajon mire készült a férfi? Mire gondolhatott, hogy egyedül ment oda. Illetve mit művelhettek ott, hogy ennyire torz képest festett róla az idős elf.
Ekképpen mereng gondolataiban, fejét hátra hajtva a fának. A napsugarak táncát nézve, ahogy átvilágítanak a zöld levelek között. Amikor észleli a férfi riadt ébredését. Ő maga is megugrik Deresssel együtt. Aki a gazdája által kapott simogatások hatására is majdnem álomra szenderült. A négylábú felpattan ijedtében, egy hangos vakkantással, körbe tekint a riadóra. Ám veszélyt nem találva ül vissza végül gazdája mellé.
Cilia segítségével pedig még gyorsabban megnyugszik a farkaskutya.
A férfi szavára egy lágy és kedves mosollyal válaszol.*
- Örömmel segítettem.
*Hangja is oly szelíd, amilyen a mosolya. A tekintete viszont firtató. Valóban a férfi pihentebbnek tűnik. De ez nem jelenti azt, hogy a cyrold hatása múlva nem esik e vissza ugyan abba a rémült állapotba. És bár biztos benne, az állítólagos Eeyr bajnok képes vigyázni magára. De jobbnak látja szemmel tartani.*
- Köszönöm, és természetesen. Amúgy is meg kell látogatnom arra valakit.
*Megígérte annak az öreg koldusnak, hogy másnap visszatér hozzá a láza miatt. Így hát így is fog tenni.*
- Ne mondjon ilyeneket. Szívesen elkísérem oda, illetve szerettem volna kérdezni is valamit.
*Amíg a férfi aléltan pihent, ő azon a kis varázslaton is gondolkodott amivel amaz segített neki a leveleket begyújtani. Ciliat pedig azóta érdekli az elemi mágia is, amióta Maival a toronyban járt. Viszont oda most aligha fogja őt elengedni.*
- Félre ne értse, nem azért kérdezem ezt magától, mert elvárok valamit a segítségemért. De láttam, hogy gyújtja meg a leveleket. Maga is a toronyban tanult? Esetleg megtanítja nekem is kérem?
*Csillannak fel a zöld szemek könyörögve. És bár nem várja el az igen választ. Tényleg nem hazudik azzal, hogy ez egy viszont szolgálatás lenne azért, mert vigyázott az álmára. Pusztán szeretne többet tanulni.*
2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:28:58
Üzenet elküldve: 2025-08-15 16:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
-Miritar.
*Suttogja halkan, de már érzi is ahogy hat a növényből származó füst, s lehunyja szemét hogy kicsit rendbe jöjjön elméje. Persze sejti, hogy ez még önmagában nem lesz elég, de legalább ha egy kicsit is erőre kap, nyugodtabban juthat el a templomig, ott pedig már nem nagyon érheti nagy baj. Remélhetőleg. A kutyust pedig teljesen megérti, hisz ő sem bízna csak úgy egyből bárkiben. Nincs ezzel baj, talán idővel majd megszokja, ha elég időt töltenek együtt. Bár arról fogalma sincs, hogy a fiatal lány miért segít neki, de nincs most ereje arra, hogy ezzel foglalkozzon. Helyette inkább visszahajtja fejét a fa törzsének, s hamar enyhe álomba szenderül. Egy jó fertályórát pihenhet, mikor riadva ébred fel. Ha szerencséje van, nem rabolták ki, és Cilia is úgy tűnik, hogy tényleg tartotta a szavát, és ott maradt vele.*
-Ez sokat segített, köszönöm.
*Tekintete sokkal tisztább lehet, mint korábban, valóban szüksége lehetett erre a nyugodt figyelemre, és bizonyosan az is sokat nyomott a latban, hogy tudta, legalábbis sejtette, hogy nem egyedül van, és hogy ketten is őrzik álmát.*
-Azt hiszem el kellene mennem a templomba, hogy kicsit meditálhassak az oltárnál. Mit szólsz, lenne kedved velem tartani? Nem tudom mik a terveid, de látom rajtad, hogy a szíved tiszta és erős. Biztos szívesen látnának Eeyr szentélyében.
*Mondja neki, és már a hangja is sokkal élettel telibb lehet, habár még mindig nem az igazi.*
-Persze nem akarom rád erőltetni, ha nincs kedved nem kell ám kísérgetned, így is hálás vagyok a segítségedért, magam is odatalálok ha inkább mást kezdenél a napoddal, mint egy bolond öreg elfet kísérgetnél.
*Egy finom mosolyt is megenged a szavai mellé, ez a minimum amivel szolgálhat.*
-Miritar.
*Suttogja halkan, de már érzi is ahogy hat a növényből származó füst, s lehunyja szemét hogy kicsit rendbe jöjjön elméje. Persze sejti, hogy ez még önmagában nem lesz elég, de legalább ha egy kicsit is erőre kap, nyugodtabban juthat el a templomig, ott pedig már nem nagyon érheti nagy baj. Remélhetőleg. A kutyust pedig teljesen megérti, hisz ő sem bízna csak úgy egyből bárkiben. Nincs ezzel baj, talán idővel majd megszokja, ha elég időt töltenek együtt. Bár arról fogalma sincs, hogy a fiatal lány miért segít neki, de nincs most ereje arra, hogy ezzel foglalkozzon. Helyette inkább visszahajtja fejét a fa törzsének, s hamar enyhe álomba szenderül. Egy jó fertályórát pihenhet, mikor riadva ébred fel. Ha szerencséje van, nem rabolták ki, és Cilia is úgy tűnik, hogy tényleg tartotta a szavát, és ott maradt vele.*
-Ez sokat segített, köszönöm.
*Tekintete sokkal tisztább lehet, mint korábban, valóban szüksége lehetett erre a nyugodt figyelemre, és bizonyosan az is sokat nyomott a latban, hogy tudta, legalábbis sejtette, hogy nem egyedül van, és hogy ketten is őrzik álmát.*
-Azt hiszem el kellene mennem a templomba, hogy kicsit meditálhassak az oltárnál. Mit szólsz, lenne kedved velem tartani? Nem tudom mik a terveid, de látom rajtad, hogy a szíved tiszta és erős. Biztos szívesen látnának Eeyr szentélyében.
*Mondja neki, és már a hangja is sokkal élettel telibb lehet, habár még mindig nem az igazi.*
-Persze nem akarom rád erőltetni, ha nincs kedved nem kell ám kísérgetned, így is hálás vagyok a segítségedért, magam is odatalálok ha inkább mást kezdenél a napoddal, mint egy bolond öreg elfet kísérgetnél.
*Egy finom mosolyt is megenged a szavai mellé, ez a minimum amivel szolgálhat.*
2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:33:28
Üzenet elküldve: 2025-08-15 13:33:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Tárgyak hurcolása: 6/7 //
* Itt az idő, hogy leteszteljék a fejlődését Zápornak. A tisztáson jó lehetőségük lesz rá. A szokásos villával kezdenek. Előbb eldobja és visszahozatja magához, aztán sétál vele, hogy kísérje az állat a villával és végül ugyanezt megismétlik, de úgy, hogy rámutat. Minden alkalommal jár a jutalomfalat. Aztán egy véletlenszerű bottal játsszák ezt el. Rámutat és elhozatja magával egy rövid sétára. Ezután egy kavics lesz az áldozatuk, ami Alesian zsebében jött el idáig. Különféle dolgokkal kell tesztelni, hogy mennyire működik. Sajnos egyelőre még csak jutalomfalattal tudja rávenni, de minél többet csinálják, annál jobban be fog rögződni majd, aztán utána könnyebb lesz rávenni, hogy parancsra, de rendszeres jutalom nélkül tegye amire kéri. Egyelőre ezzel is elégedett, mert még a madártollat is idehozza neki a végére. Hosszabb, de észerű távolságokba is elcsalja a cipelendő dologgal. Összességében jól teljesít a kis kópé. Majd később kioktatja arra is, hogy ne várjon mindig jutalmat érte, de most még nagyon megérdemli.*
* Itt az idő, hogy leteszteljék a fejlődését Zápornak. A tisztáson jó lehetőségük lesz rá. A szokásos villával kezdenek. Előbb eldobja és visszahozatja magához, aztán sétál vele, hogy kísérje az állat a villával és végül ugyanezt megismétlik, de úgy, hogy rámutat. Minden alkalommal jár a jutalomfalat. Aztán egy véletlenszerű bottal játsszák ezt el. Rámutat és elhozatja magával egy rövid sétára. Ezután egy kavics lesz az áldozatuk, ami Alesian zsebében jött el idáig. Különféle dolgokkal kell tesztelni, hogy mennyire működik. Sajnos egyelőre még csak jutalomfalattal tudja rávenni, de minél többet csinálják, annál jobban be fog rögződni majd, aztán utána könnyebb lesz rávenni, hogy parancsra, de rendszeres jutalom nélkül tegye amire kéri. Egyelőre ezzel is elégedett, mert még a madártollat is idehozza neki a végére. Hosszabb, de észerű távolságokba is elcsalja a cipelendő dologgal. Összességében jól teljesít a kis kópé. Majd később kioktatja arra is, hogy ne várjon mindig jutalmat érte, de most még nagyon megérdemli.*
2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:08:03
Üzenet elküldve: 2025-08-13 22:08:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*Az ilyen esetről jut eszébe édesanyja. Nem egyszer fordult meg az ispotályban olyan férfi, aki alábecsülte sérüléseit. És a kötözések, vagy növények átvételével már ment is volna vissza a munkába. Amit Édesanyja bizony nem hagyott szó nélkül. Olyan gyorsan a helyükre teremtette a makacs férfiakat, hogy azok köpni nyelni nem tudtak. Bár neki is lenne ilyen erős jelleme. Na de talán majd idővel.*
- Szó sem róla, de látom amit látok.
*Jegyzi meg határozottan. Biztos benne, hogy Eeyr bajnoka okkal nevezi magát annak ami. De okkal történt vele az is ami. És minden sérülés, még ha tűnik kicsinek is. Időt igényel a gyógyulásra. Amihez türelem kell. Erre mutatott rá csupán az elf lányka.*
- Sosem jártam ott, csak az erdőségben növényekért. De észben tartom köszönöm.
*Még jó, hogy nem merészkedett messzebb a kikötő felé. Mai is biztosan leteremtette volna, és évekre kapott volna szobafogságot. Bár így is "vezekelnie" kellett az akkori kimaradásáért.*
- Miritar igazából. És kicsit. *Kuncog röviden.* A Szikra egy becenév. Egy kedves tündér ismerősömtől kaptam.
*A Miritar név esetleg ismerős lehet Valuryan számára. Mert ha sokat megfordult a templomban. Régen bizony volt ott egy nővér aki Eeyr papnőjeként szolgált ott hosszú ideig, és sokak állítása szerint nagy hatalmú volt. Majd hátra hagyta a szolgálatot, hogy másba kezdjen bele, állítólag családot alapított. Illetve becenevével nem untatná a férfit, ám ha amaz tovább érdeklődne szívesen megosztja vele, ha attól jobban érzi magát.
Deres az üdvözlésre tekintetét a férfi felé fordítja, ám nem közelít felé. Bizonytalan még felőle, és megtartja a három lépés távolságot. A férfi sokszor érezheti a barna rideg tekintetét magán. Már amikor épp nem a környezetet vizslatja a hatalmas farkaskutya.
Ismét kutakodásba kezd, és Valuryen ha akarna se tudna ellenkezni. Mert Cilia szimplán ignorálná. Ő maga is Eeyr követője, és ha Eeyr bajnoka bajban van. Kötelességének érzi, hogy segítsen azon.
A kovakővel bajlódásánál azonban a másik segítsége kissé meglepi.*
~ Oh egy mágus? ~
*Csodálkozik el a szikrák láttán, ami így sokkalta könnyebben gyújtja be a Cyrold száraz leveleit.*
- Mindig van nálam egy kis tartalék.
*Válaszolja miközben már a lágy füstöt legyinti kezével a férfi orra irányába. Aki készségesen kezdi azt el lassan belélegezni. A cyrold füstje emlékeztetheti a másikat a dohány füstjére. Ám ez sokkal könnyebb bár kissé szúrósabb illatú. Hasonlít talán a mentához.
Cilia lassan látja is a növény hatását a férfin. A szemrángások abba maradni látszanak, és a kezének remegése is jócskán enyhül.
Nem tartja sokáig az orra alatt a növényt, nem szeretné annak hatását túl adagolni, mert annak nem lennének jó következményei. Inkább a kérget a földre rakja, hogy ezzel elnyomja a füstöt és a tüzet is.*
- Most pedig várunk.
*Szól halkan kutyája irányába, és lassan eltávolodik a férfitől. Nem megy messzire pusztán egy másik szomszédos fához telepszik le maga is. Az a térdelő pozitúra bizony nem kényelmes hosszú távon.
El is helyezkedik ülve a szomszédos fa tövében, Derest maga mellé hívva. Nem hunyja le a szemét, figyeli a környezetet egészen addig amíg a férfi nem érzi azt eleget pihent.*
*Az ilyen esetről jut eszébe édesanyja. Nem egyszer fordult meg az ispotályban olyan férfi, aki alábecsülte sérüléseit. És a kötözések, vagy növények átvételével már ment is volna vissza a munkába. Amit Édesanyja bizony nem hagyott szó nélkül. Olyan gyorsan a helyükre teremtette a makacs férfiakat, hogy azok köpni nyelni nem tudtak. Bár neki is lenne ilyen erős jelleme. Na de talán majd idővel.*
- Szó sem róla, de látom amit látok.
*Jegyzi meg határozottan. Biztos benne, hogy Eeyr bajnoka okkal nevezi magát annak ami. De okkal történt vele az is ami. És minden sérülés, még ha tűnik kicsinek is. Időt igényel a gyógyulásra. Amihez türelem kell. Erre mutatott rá csupán az elf lányka.*
- Sosem jártam ott, csak az erdőségben növényekért. De észben tartom köszönöm.
*Még jó, hogy nem merészkedett messzebb a kikötő felé. Mai is biztosan leteremtette volna, és évekre kapott volna szobafogságot. Bár így is "vezekelnie" kellett az akkori kimaradásáért.*
- Miritar igazából. És kicsit. *Kuncog röviden.* A Szikra egy becenév. Egy kedves tündér ismerősömtől kaptam.
*A Miritar név esetleg ismerős lehet Valuryan számára. Mert ha sokat megfordult a templomban. Régen bizony volt ott egy nővér aki Eeyr papnőjeként szolgált ott hosszú ideig, és sokak állítása szerint nagy hatalmú volt. Majd hátra hagyta a szolgálatot, hogy másba kezdjen bele, állítólag családot alapított. Illetve becenevével nem untatná a férfit, ám ha amaz tovább érdeklődne szívesen megosztja vele, ha attól jobban érzi magát.
Deres az üdvözlésre tekintetét a férfi felé fordítja, ám nem közelít felé. Bizonytalan még felőle, és megtartja a három lépés távolságot. A férfi sokszor érezheti a barna rideg tekintetét magán. Már amikor épp nem a környezetet vizslatja a hatalmas farkaskutya.
Ismét kutakodásba kezd, és Valuryen ha akarna se tudna ellenkezni. Mert Cilia szimplán ignorálná. Ő maga is Eeyr követője, és ha Eeyr bajnoka bajban van. Kötelességének érzi, hogy segítsen azon.
A kovakővel bajlódásánál azonban a másik segítsége kissé meglepi.*
~ Oh egy mágus? ~
*Csodálkozik el a szikrák láttán, ami így sokkalta könnyebben gyújtja be a Cyrold száraz leveleit.*
- Mindig van nálam egy kis tartalék.
*Válaszolja miközben már a lágy füstöt legyinti kezével a férfi orra irányába. Aki készségesen kezdi azt el lassan belélegezni. A cyrold füstje emlékeztetheti a másikat a dohány füstjére. Ám ez sokkal könnyebb bár kissé szúrósabb illatú. Hasonlít talán a mentához.
Cilia lassan látja is a növény hatását a férfin. A szemrángások abba maradni látszanak, és a kezének remegése is jócskán enyhül.
Nem tartja sokáig az orra alatt a növényt, nem szeretné annak hatását túl adagolni, mert annak nem lennének jó következményei. Inkább a kérget a földre rakja, hogy ezzel elnyomja a füstöt és a tüzet is.*
- Most pedig várunk.
*Szól halkan kutyája irányába, és lassan eltávolodik a férfitől. Nem megy messzire pusztán egy másik szomszédos fához telepszik le maga is. Az a térdelő pozitúra bizony nem kényelmes hosszú távon.
El is helyezkedik ülve a szomszédos fa tövében, Derest maga mellé hívva. Nem hunyja le a szemét, figyeli a környezetet egészen addig amíg a férfi nem érzi azt eleget pihent.*
2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 21:37:50
Üzenet elküldve: 2025-08-13 21:37:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*Valuryen a kapott italtól is jobban érzi magát, igazság szerint teljesen jól tud mozogni, habár kicsit mintha nem lenne önmaga, valahogy gyengébbnek, lassabbnak érzi magát. Talán csak egy jó kiadós alvás, és némi eltöltött idő a templomban helyrehozza. Úgy érzi, nem keletkezett maradandó kár elméjében, de ezt nyilván nehezen állapítja meg magáról az, akinek az elméjében maradandó kár keletkezett. Az elf szavaira csak elmosolyodik.*
-Ne becsülj alá.
*Feleli szűkszavúan, és egy aprócska mosolyt is magára tud erőltetni. Sa'Tereth emlegetésére csak bólint.*
-Igen. A kikötőben sokan követik őt és a tanításait, nem hiába olyan romlott az az egész hely.
*Rosszallóan megrázza a fejét, ha a tolvajok, kurvák és rablók nem lennének elegek, még a sötét isten is ott van.*
-Szikra Cilia, ez tetszik. Miért, olyan tűzről pattant lennél?
*Csak kíváncsi, általában a névadó cselekedetek mindig érdekes történetek szoktak lenni, ő pedig nagyon is kedveli a történeteket.*
-Deres! Hát szervusz!
*Ki is nyújtja felé a kezét, persze csak óvatosan, hisz nem ismeri még Valuryent, meg aztán ő sem tudja, hogy miféle jószág ő, mennyire barátságos. Épp ezért nem is nyúl csak úgy hozzá, csak annyira közelíti meg, hogy meg tudja szimatolni Deres, hogyha úgy óhajtja, ha pedig nem akkor betudja ennyivel.*
-Rendben.
*Nem ellenkezik, bár biztos el tudna jutni valami kényelmesebb fekhelyig is, de ez is megjárja, egyáltalán nincs ellenére még egy kicsit elpihengetni itt a fa alatt. Az idő kellemes, és olybá tűnik, hogy Cilia sem kirabolni akarja őt, bár amúgysem tudna sokat elvinni tőle. Egy darabig meglepődve nézi, hogy a segítségére siető leány ismét a táskájába nyúl, s már ellenkezne is, de nem gondolja hogy az hatásos volna, eltökéltnek látszik. Így hát hallgat az utasításra, növénytanból sosem volt annyira ügyes mint másféle tudományokban, de azt látja ez mérges Cyrold lehet.*
-Bölcs dolog ilyen növényeket magadnál tartani. Várj, had segítsek.
*Ujjával csettint egyet, s ha sikerül a mágiát megidéznie, úgy szikrák pattanhatnak ki ujjai közül, hogy segítsen meggyújtani a tüzet. Ennyi igazán ő is megtehet, és csak remélni tudja, hogy varázsereje nem hagyta teljesen el. Akárhogy is, a füstöt lassan lélegzi be, behunyja szemét és megpróbál pihenni. Ha minden jól megy, úgy egy kicsit szusszan is, s reméli hogy mire felkel nem lesz mezítelenre vetkőztetve, vagy a fához kötözve.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 21:38:12
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Valuryen a kapott italtól is jobban érzi magát, igazság szerint teljesen jól tud mozogni, habár kicsit mintha nem lenne önmaga, valahogy gyengébbnek, lassabbnak érzi magát. Talán csak egy jó kiadós alvás, és némi eltöltött idő a templomban helyrehozza. Úgy érzi, nem keletkezett maradandó kár elméjében, de ezt nyilván nehezen állapítja meg magáról az, akinek az elméjében maradandó kár keletkezett. Az elf szavaira csak elmosolyodik.*
-Ne becsülj alá.
*Feleli szűkszavúan, és egy aprócska mosolyt is magára tud erőltetni. Sa'Tereth emlegetésére csak bólint.*
-Igen. A kikötőben sokan követik őt és a tanításait, nem hiába olyan romlott az az egész hely.
*Rosszallóan megrázza a fejét, ha a tolvajok, kurvák és rablók nem lennének elegek, még a sötét isten is ott van.*
-Szikra Cilia, ez tetszik. Miért, olyan tűzről pattant lennél?
*Csak kíváncsi, általában a névadó cselekedetek mindig érdekes történetek szoktak lenni, ő pedig nagyon is kedveli a történeteket.*
-Deres! Hát szervusz!
*Ki is nyújtja felé a kezét, persze csak óvatosan, hisz nem ismeri még Valuryent, meg aztán ő sem tudja, hogy miféle jószág ő, mennyire barátságos. Épp ezért nem is nyúl csak úgy hozzá, csak annyira közelíti meg, hogy meg tudja szimatolni Deres, hogyha úgy óhajtja, ha pedig nem akkor betudja ennyivel.*
-Rendben.
*Nem ellenkezik, bár biztos el tudna jutni valami kényelmesebb fekhelyig is, de ez is megjárja, egyáltalán nincs ellenére még egy kicsit elpihengetni itt a fa alatt. Az idő kellemes, és olybá tűnik, hogy Cilia sem kirabolni akarja őt, bár amúgysem tudna sokat elvinni tőle. Egy darabig meglepődve nézi, hogy a segítségére siető leány ismét a táskájába nyúl, s már ellenkezne is, de nem gondolja hogy az hatásos volna, eltökéltnek látszik. Így hát hallgat az utasításra, növénytanból sosem volt annyira ügyes mint másféle tudományokban, de azt látja ez mérges Cyrold lehet.*
-Bölcs dolog ilyen növényeket magadnál tartani. Várj, had segítsek.
*Ujjával csettint egyet, s ha sikerül a mágiát megidéznie, úgy szikrák pattanhatnak ki ujjai közül, hogy segítsen meggyújtani a tüzet. Ennyi igazán ő is megtehet, és csak remélni tudja, hogy varázsereje nem hagyta teljesen el. Akárhogy is, a füstöt lassan lélegzi be, behunyja szemét és megpróbál pihenni. Ha minden jól megy, úgy egy kicsit szusszan is, s reméli hogy mire felkel nem lesz mezítelenre vetkőztetve, vagy a fához kötözve.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 21:38:12
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 19:01:28
Üzenet elküldve: 2025-08-13 19:01:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
//Zárás//
*Még egy darabig tart a mókázás, a kuncogás, és a szárítkozás, de egyhamar megérzik mindketten - elérkezett a búcsú pillanata. Enna kezdeményez érzelmesebb módon, érintéssel. Cilia viszont nem csak elfogadja a közeledését, de rátesz egy lapáttal, mikor ölelésbe vonja a félvért. Kár lenne tagadni, a félelf bizony az eddiginél is jobban elérzékenyül. Főleg a hosszúéletű szavai után. Enna is szorosan öleli a másikat, de fátyolos szemei ellenére felnevet Cilia szavain.*
- Hát persze, hogy meghallgattalak!
*Bizony nehéz is lett volna sorsára hagyni egy kis árvát. Vagy talán nem is olyan kicsit? Sokat nőtt a lány a szemében ez alatt a rövid idő alatt. Akárhány évesnek érzi is magát, és akárhány éves is valójában, egy nagyon szeretetre méltó személyt ismert meg benne. Szeretne valamit hozzátenni iménti szavaihoz, de közben a könnyeivel is küszködik. Nem a szomorúságtól, hiszen ez nem a végső búcsú. Inkább csak a meghatottságtól és a rengeteg érzelemtől, ami felhalmozódott benne. Még mindig ölelkezve, igen nehezen, de hősiesen kiböki magából.*
- Erősebb vagy, mint hinnéd.
*Hiszen így is gondolja. Úgy érzi, fontos ezt hallania a másiknak.
Aztán mikor a hosszú ölelésnek vége, és egymásra talál a két vöröslő tekintet, kacag egy jóízűt. Részben magukon, részben pedig a felszabadultságtól. Még Deres is odajön hozzá, hogy búcsút vegyen. A lány nevet az aranyos gesztuson, miközben szemei sarkából legördül egy-egy könnycsepp. Nem igazi sírás ez: egyszerűen csak túlságosan felgyülemlett már az a makacs fátyol a szemén. Széles mosollyal simogatja meg Deres orrát, és ha hagyja az állat, a fejét is.
Mielőtt elindulnának, azért Enna még játékosan megfenyegeti ujjával a hosszúéletűt.*
- De megkereslek ám! Tudom, hol laksz!
*Azután már végképp útjára engedi a párost. Ő is elindul, amerre eredetileg menni szándékozott. Azaz csak indulna, ha vinné rá a lélek. Néhány lépést tesz, de aztán inkább visszafordul a távolodók felé. Ott áll a tisztáson, integet, és szemeivel egészen addig követi Ciliát, amíg végleg el nem tűnik.*
//Emlékek árnyékában//
//Zárás//
*Még egy darabig tart a mókázás, a kuncogás, és a szárítkozás, de egyhamar megérzik mindketten - elérkezett a búcsú pillanata. Enna kezdeményez érzelmesebb módon, érintéssel. Cilia viszont nem csak elfogadja a közeledését, de rátesz egy lapáttal, mikor ölelésbe vonja a félvért. Kár lenne tagadni, a félelf bizony az eddiginél is jobban elérzékenyül. Főleg a hosszúéletű szavai után. Enna is szorosan öleli a másikat, de fátyolos szemei ellenére felnevet Cilia szavain.*
- Hát persze, hogy meghallgattalak!
*Bizony nehéz is lett volna sorsára hagyni egy kis árvát. Vagy talán nem is olyan kicsit? Sokat nőtt a lány a szemében ez alatt a rövid idő alatt. Akárhány évesnek érzi is magát, és akárhány éves is valójában, egy nagyon szeretetre méltó személyt ismert meg benne. Szeretne valamit hozzátenni iménti szavaihoz, de közben a könnyeivel is küszködik. Nem a szomorúságtól, hiszen ez nem a végső búcsú. Inkább csak a meghatottságtól és a rengeteg érzelemtől, ami felhalmozódott benne. Még mindig ölelkezve, igen nehezen, de hősiesen kiböki magából.*
- Erősebb vagy, mint hinnéd.
*Hiszen így is gondolja. Úgy érzi, fontos ezt hallania a másiknak.
Aztán mikor a hosszú ölelésnek vége, és egymásra talál a két vöröslő tekintet, kacag egy jóízűt. Részben magukon, részben pedig a felszabadultságtól. Még Deres is odajön hozzá, hogy búcsút vegyen. A lány nevet az aranyos gesztuson, miközben szemei sarkából legördül egy-egy könnycsepp. Nem igazi sírás ez: egyszerűen csak túlságosan felgyülemlett már az a makacs fátyol a szemén. Széles mosollyal simogatja meg Deres orrát, és ha hagyja az állat, a fejét is.
Mielőtt elindulnának, azért Enna még játékosan megfenyegeti ujjával a hosszúéletűt.*
- De megkereslek ám! Tudom, hol laksz!
*Azután már végképp útjára engedi a párost. Ő is elindul, amerre eredetileg menni szándékozott. Azaz csak indulna, ha vinné rá a lélek. Néhány lépést tesz, de aztán inkább visszafordul a távolodók felé. Ott áll a tisztáson, integet, és szemeivel egészen addig követi Ciliát, amíg végleg el nem tűnik.*
2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:45:14
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*Az apró rángások a szeme táján a másiknak, érzékeltetik Ciliával, hogy bármin is ment át a férfi nagyon friss élmény volt.
A javulás folyamata végül kezdetét veszi. A férfi elfogadja a felé nyújtott italt, és kérdezés nélkül felhörpinti annak tartalmát. Ezt Cili egy apró mosollyal nyugtázza. Ez is egy jó jel arra, hogy a férfi ha még zavarodott is, épp elméje megmaradt.*
- Köszönöm.
*Zárja röviden és határozottan a dicséretet. Nem szeretné, hogy most rá terelődjön a figyelem.*
- Legyen úgy, de ehhez pihennie kell. Még nagyon gyengének tűnik.
*Nem kertel, a férfi makacsága talán mást sarkal saját magában. De Cilia látja, hogy a lábán is alig tudna megállni. Kész csoda, hogy idáig jutott el. Bárhonnan is érkezett.
Végül a kérdésére érkezik a hosszú válasz. Cilia eddigi kedves és aggódó tekintete lassan változik át szörnyülködővé. Szemei kikerekednek az ámulattól.*
~ Eeyr bajnoka? Ő is az istennőt szolgálja? ~
*Szalad végig a gondolat a fejében. De ami jobban aggasztja. Az a bizonyos vérkert említése. Kőkertről hallott már, ami saját elnevezése volt a piactérre még amikor nem emlékezett múltjára. Mostanra már egész szépen hátra hagyta a maga által kitalált szavakat.*
- Sa'tereth?
*Hitetlenkedik, csak nem a feketeség keze is benne lehet ebben? Hiszen amaz emlegette annyit azt az istenséget.*
- Az úrnő neve legyen áldott.
*Suttogja magában, ahogy a másik megemlíti istennőjüket. Miszerint kihúzta őt az utolsó pillanatban a sötétség markából. Cilia képtelen elhinni amit hall a férfitől. Nem azért mert nem hisz neki, csak hirtelen nem tud elképzelni ilyen borzalmat mint amit most ő leírt.*
- Szikra. Mármint Cilia.
*Annyira elmerült a felkavaró történetben, hirtelen nem tudta melyik nevén is mutatkozzon be. Legalább így mindkettőt tudja már a férfi.*
- Ő pedig ott Deres.
*Mutat rá kutyájára, aki nevét hallva hirtelen gazdájára emeli tekintetét, mint aki utasításra vár.*
- Értem. Sajnálom, hogy ez történt. Még szerencse az úrnő segített rajtad. De most pihenj, én itt maradok amíg jobban nem lesz.
*Majd ismét táskájához nyúl, hogy rövid keresgélés után néhány száraz barna levelet vegyen elő. Ha a másik jártas a növényismeretben. Felismerheti a jellegzetes formáját a Mérges Cyroldnak. Cilia körbe tekint. Egy nagyobb lapos követ keresve. Ám azt nem talál. Viszont a földön heverő féltenyérnyi méretű kéregdarab tökéletes lesz a feladatra. Lesepri azt, hogy annak belső finomabb felére rámorzsolja a cyrold levelét. Majd ismét a táskájába nyúl a tűzszerszáma után. Az acél és a kovakő súrlódása töri meg a csendet. Majd a szikrák amik a kéregre morzsolt cyrold vetődnek. Meggyújták azt. Az érdekes erős illat, hamar belengi körülöttük a levegőt. Majd közel tartva azt Valuryen arcához így szól.*
- Lassan lélegezze be.
*Kezével enyhén legyezi a férfi irányába a füstöt amit a levelek bocsátanak ki magukból. Kis időn belül érezheti is azoknak nyugtató hatását. Talán ez segít majd, hogy nyugtalan elméje is végül pihenjen.*
//Felhasznált egy adag Mérges Cyroldot//
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 18:46:55
*Az apró rángások a szeme táján a másiknak, érzékeltetik Ciliával, hogy bármin is ment át a férfi nagyon friss élmény volt.
A javulás folyamata végül kezdetét veszi. A férfi elfogadja a felé nyújtott italt, és kérdezés nélkül felhörpinti annak tartalmát. Ezt Cili egy apró mosollyal nyugtázza. Ez is egy jó jel arra, hogy a férfi ha még zavarodott is, épp elméje megmaradt.*
- Köszönöm.
*Zárja röviden és határozottan a dicséretet. Nem szeretné, hogy most rá terelődjön a figyelem.*
- Legyen úgy, de ehhez pihennie kell. Még nagyon gyengének tűnik.
*Nem kertel, a férfi makacsága talán mást sarkal saját magában. De Cilia látja, hogy a lábán is alig tudna megállni. Kész csoda, hogy idáig jutott el. Bárhonnan is érkezett.
Végül a kérdésére érkezik a hosszú válasz. Cilia eddigi kedves és aggódó tekintete lassan változik át szörnyülködővé. Szemei kikerekednek az ámulattól.*
~ Eeyr bajnoka? Ő is az istennőt szolgálja? ~
*Szalad végig a gondolat a fejében. De ami jobban aggasztja. Az a bizonyos vérkert említése. Kőkertről hallott már, ami saját elnevezése volt a piactérre még amikor nem emlékezett múltjára. Mostanra már egész szépen hátra hagyta a maga által kitalált szavakat.*
- Sa'tereth?
*Hitetlenkedik, csak nem a feketeség keze is benne lehet ebben? Hiszen amaz emlegette annyit azt az istenséget.*
- Az úrnő neve legyen áldott.
*Suttogja magában, ahogy a másik megemlíti istennőjüket. Miszerint kihúzta őt az utolsó pillanatban a sötétség markából. Cilia képtelen elhinni amit hall a férfitől. Nem azért mert nem hisz neki, csak hirtelen nem tud elképzelni ilyen borzalmat mint amit most ő leírt.*
- Szikra. Mármint Cilia.
*Annyira elmerült a felkavaró történetben, hirtelen nem tudta melyik nevén is mutatkozzon be. Legalább így mindkettőt tudja már a férfi.*
- Ő pedig ott Deres.
*Mutat rá kutyájára, aki nevét hallva hirtelen gazdájára emeli tekintetét, mint aki utasításra vár.*
- Értem. Sajnálom, hogy ez történt. Még szerencse az úrnő segített rajtad. De most pihenj, én itt maradok amíg jobban nem lesz.
*Majd ismét táskájához nyúl, hogy rövid keresgélés után néhány száraz barna levelet vegyen elő. Ha a másik jártas a növényismeretben. Felismerheti a jellegzetes formáját a Mérges Cyroldnak. Cilia körbe tekint. Egy nagyobb lapos követ keresve. Ám azt nem talál. Viszont a földön heverő féltenyérnyi méretű kéregdarab tökéletes lesz a feladatra. Lesepri azt, hogy annak belső finomabb felére rámorzsolja a cyrold levelét. Majd ismét a táskájába nyúl a tűzszerszáma után. Az acél és a kovakő súrlódása töri meg a csendet. Majd a szikrák amik a kéregre morzsolt cyrold vetődnek. Meggyújták azt. Az érdekes erős illat, hamar belengi körülöttük a levegőt. Majd közel tartva azt Valuryen arcához így szól.*
- Lassan lélegezze be.
*Kezével enyhén legyezi a férfi irányába a füstöt amit a levelek bocsátanak ki magukból. Kis időn belül érezheti is azoknak nyugtató hatását. Talán ez segít majd, hogy nyugtalan elméje is végül pihenjen.*
//Felhasznált egy adag Mérges Cyroldot//
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 18:46:55
2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:07:27
Üzenet elküldve: 2025-08-13 18:07:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*Az öreg elf még továbbra is zavart kicsit, de azért érzékeli hogy mi valóság és mi nem, legalábbis sokkal jobban, mint egy kicsivel korábban. Már ez is haladás. A lány szavaira csak bólint, ami a vérkert dolgát illeti, bár úgy sejti, hogy hamarosan ezt bővebben is el kell magyaráznia, már ha a másik kíváncsi rá.*
-Köszönöm! Igen.
*Böki ki, valóban jól esne neki valami ami kicsit visszaadja az erejét, még ha csak egy kicsit is. Most igyekszik minden lehetőséget megfogni, idővel biztosan kipiheni a borzalmakat, de még nagyon a folyamat elején jár, úgyhogy cseppet sem bánja a mellé telepedő hosszúéletűt. A felé nyújtott fiolát elveszi, s ahogy beleszagol már rögtön tudja is, hogy micsoda az. Nem is gondolkozik sokat, csak hátrahajtja fejét és ledönti torkán, hátha kicsit feltölti őt.*
-Nagyon kedves vagy.
*Hagyja azt is, hogy megvizsgálja őt, bár ő maga tudja, hogy erre igazán semmi szükség.*
-Jól vagyok, vagy hát legalábbis jól leszek.
*Mutatóujjával megkocogtatja a saját kobakját párszor.*
-Tudod nekivágtam a vérkertnek, s hogy az ott lakozó förtelmet egyszer s mindenkorra kiűzzem-e világból Eeyr nevében. Bizonyítani akartam, magamnak és az istennőnek is, hogy méltó bajnoka vagyok de..
*Nagyot sóhajt.*
-Bolond voltam. Egyedül mentem oda, és nem gondoltam át, hogy miféle erőkkel packázok, mert biz' a véroltár nem volt védtelen, Sa'Tereth egyik istentelen teremtménye emelkedett ki az obszidián mögül, egy hatalmas, csuklyás óriási démonalak.
*A földre köp mérgében, és csalódottságában, mely leginkább önmagára irányul.*
-Megkínozta az elmém, s mielőtt végleg elragadhatta volna a lelkem Eeyr segítő keze rám találta, s kirángatott abból a pokolból.
*Nagy levegőt vesz, s szemeivel a fiatal elfét keresi, Cilia ha jó emberismerő, láthatja benne, hogy az öreg nem hazudik, legalábbis ő teljesen elhiszi, amit mond.*
-Valuryen vagyok egyébként, örvendek. És köszönöm még egyszer.
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
*Az öreg elf még továbbra is zavart kicsit, de azért érzékeli hogy mi valóság és mi nem, legalábbis sokkal jobban, mint egy kicsivel korábban. Már ez is haladás. A lány szavaira csak bólint, ami a vérkert dolgát illeti, bár úgy sejti, hogy hamarosan ezt bővebben is el kell magyaráznia, már ha a másik kíváncsi rá.*
-Köszönöm! Igen.
*Böki ki, valóban jól esne neki valami ami kicsit visszaadja az erejét, még ha csak egy kicsit is. Most igyekszik minden lehetőséget megfogni, idővel biztosan kipiheni a borzalmakat, de még nagyon a folyamat elején jár, úgyhogy cseppet sem bánja a mellé telepedő hosszúéletűt. A felé nyújtott fiolát elveszi, s ahogy beleszagol már rögtön tudja is, hogy micsoda az. Nem is gondolkozik sokat, csak hátrahajtja fejét és ledönti torkán, hátha kicsit feltölti őt.*
-Nagyon kedves vagy.
*Hagyja azt is, hogy megvizsgálja őt, bár ő maga tudja, hogy erre igazán semmi szükség.*
-Jól vagyok, vagy hát legalábbis jól leszek.
*Mutatóujjával megkocogtatja a saját kobakját párszor.*
-Tudod nekivágtam a vérkertnek, s hogy az ott lakozó förtelmet egyszer s mindenkorra kiűzzem-e világból Eeyr nevében. Bizonyítani akartam, magamnak és az istennőnek is, hogy méltó bajnoka vagyok de..
*Nagyot sóhajt.*
-Bolond voltam. Egyedül mentem oda, és nem gondoltam át, hogy miféle erőkkel packázok, mert biz' a véroltár nem volt védtelen, Sa'Tereth egyik istentelen teremtménye emelkedett ki az obszidián mögül, egy hatalmas, csuklyás óriási démonalak.
*A földre köp mérgében, és csalódottságában, mely leginkább önmagára irányul.*
-Megkínozta az elmém, s mielőtt végleg elragadhatta volna a lelkem Eeyr segítő keze rám találta, s kirángatott abból a pokolból.
*Nagy levegőt vesz, s szemeivel a fiatal elfét keresi, Cilia ha jó emberismerő, láthatja benne, hogy az öreg nem hazudik, legalábbis ő teljesen elhiszi, amit mond.*
-Valuryen vagyok egyébként, örvendek. És köszönöm még egyszer.
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 17:15:18
Üzenet elküldve: 2025-08-13 17:15:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*A férfi akit messziről kiszúrt a fák között, mire odaér hozzá már a földön hever. Hátát egy fához támasztva. Annak tekintete viszont sokat elárul. A folytonos hátra tekintgetésből arra következtet Cilia, szerencsétlent talán üldözi valaki. Amint megszólítja, és közelebb lép. Jó pár pillantást tesz körbe, hátha még lát vagy hall valamit. Ám szerencséjükre nem vél látni semmilyen üldözőt.
Így bátrabban közelít a másikhoz. Enyhén a levegőt szimatolva az általa elképzelt ludasról, az alkohol után kutatva. Ám azt nem érzi a másikon. Pedig a Pegazusból kiszabadultakból már méterekről lehet érezni a bor vagy pálinka erős illatát.
Végül az ismeretlen megszólal, kissé mintha keresné a szavakat, amik így is erőtlenül hatnak.*
-Vérkert? Eeyr?
*Kérdezi értetlenül szemöldökeit összeráncolva. Majd ki is rázza a gondolatot a fejéből. A férfi biztosan túl fáradt ahhoz, hogy tisztábban beszéljen.*
- Pihenjen, engedje meg segítsek. *Majd le is hajol a férfi mellé, hogy végül helyet foglaljon mellette.* Deres ül!
*Szól hátra a hatalmas farkaskutyának, aki eddig árgus szemekkel nézte az ismeretlent. Majd a vezényszóra, farát a földre téve figyeli a környezetet.*
- Mondja csak, szomjas? Fáradtnak tűnik.
*Ami enyhe kifejezés, a férfi olyan sápadtnak tűnik számára, mint aki a holtakat látta feltámadni. Ami lehet nem is állna messze az igazságtól ha tudná a másik történetét. Viszont így csak sejtheti, hogy valami borzasztó történhetett vele. Viszont, sérüléseket nem lát rajta. Ruhája, azon kívül, hogy egy két helyen piszkos, foltos. Mint aki párszor botolhatott meg a fűben. Viszont mást nem lát rajta.
Cilia közben leveti hátáról a táskát, hogy az maga mellett tudja. Ha esetleg szüksége lenne onnan valamire. Mindeközben a férfi ha esetleg megvizsgálja a lányt. Láthatja egyszerű zöldes színű szoknyában végződő ruháját. Derekán az övét, amin hosszúkás eeyr szimbólummal ellátott tőrje pihen tokjában.
Cilia a kérdést nem várva, kezd el a táskában matatni, egy üvegcse vándorebédért. Ami a legtöbb esetben kiváló "varázsital" azoknak akik kimerültek. Éhséget szomjat oltva egyszerre.*
- Tessék.
*Majd átnyújt 1 Vándorebédet Valuryen Meloar'c kezébe.
. A fiola barnás színű, elég sűrű folyadék lötyög benne. Ha a férfi hallgat a lányra és kinyitja, földes illat üti meg orrát. Ami leginkább a frissen szedett gombákra emlékeztetheti őt.*
- Ettől majd jobb erőre kap, ígérem. Szabad?
*Mutatja fel tenyerét, óvatosan. Majd ha a férfi nem szabadkozik, annak homlokát érinti meg tenyerével gyengéden.*
~ Nem lázas, és nem olyan mintha a nap sütötte volna meg. ~
*Tűnődik mi tévő lehet, hogy a férfi állapotát jobbá tegye. De van egy olyan érzése, hogy itt csak az idő lesz az amire igazán szüksége van a másiknak.
Időt hagyva a férfinak, hogy eldöntse mit tesz a fiola tartalmával, illetve, hogy engedi e Ciliának a vizsgálatot, csak utána kezdi el "faggatni" kérdéseivel a férfit.*
- Eeyrt említette és valami vérkertet. Mondja mi történt magával?
*Kérdezi szelíden. Majd megállapodva a férfi mellett, egyenes háttal térdel a lábain ücsörögve. Türelmesen várja a másik válaszát.*
*A férfi akit messziről kiszúrt a fák között, mire odaér hozzá már a földön hever. Hátát egy fához támasztva. Annak tekintete viszont sokat elárul. A folytonos hátra tekintgetésből arra következtet Cilia, szerencsétlent talán üldözi valaki. Amint megszólítja, és közelebb lép. Jó pár pillantást tesz körbe, hátha még lát vagy hall valamit. Ám szerencséjükre nem vél látni semmilyen üldözőt.
Így bátrabban közelít a másikhoz. Enyhén a levegőt szimatolva az általa elképzelt ludasról, az alkohol után kutatva. Ám azt nem érzi a másikon. Pedig a Pegazusból kiszabadultakból már méterekről lehet érezni a bor vagy pálinka erős illatát.
Végül az ismeretlen megszólal, kissé mintha keresné a szavakat, amik így is erőtlenül hatnak.*
-Vérkert? Eeyr?
*Kérdezi értetlenül szemöldökeit összeráncolva. Majd ki is rázza a gondolatot a fejéből. A férfi biztosan túl fáradt ahhoz, hogy tisztábban beszéljen.*
- Pihenjen, engedje meg segítsek. *Majd le is hajol a férfi mellé, hogy végül helyet foglaljon mellette.* Deres ül!
*Szól hátra a hatalmas farkaskutyának, aki eddig árgus szemekkel nézte az ismeretlent. Majd a vezényszóra, farát a földre téve figyeli a környezetet.*
- Mondja csak, szomjas? Fáradtnak tűnik.
*Ami enyhe kifejezés, a férfi olyan sápadtnak tűnik számára, mint aki a holtakat látta feltámadni. Ami lehet nem is állna messze az igazságtól ha tudná a másik történetét. Viszont így csak sejtheti, hogy valami borzasztó történhetett vele. Viszont, sérüléseket nem lát rajta. Ruhája, azon kívül, hogy egy két helyen piszkos, foltos. Mint aki párszor botolhatott meg a fűben. Viszont mást nem lát rajta.
Cilia közben leveti hátáról a táskát, hogy az maga mellett tudja. Ha esetleg szüksége lenne onnan valamire. Mindeközben a férfi ha esetleg megvizsgálja a lányt. Láthatja egyszerű zöldes színű szoknyában végződő ruháját. Derekán az övét, amin hosszúkás eeyr szimbólummal ellátott tőrje pihen tokjában.
Cilia a kérdést nem várva, kezd el a táskában matatni, egy üvegcse vándorebédért. Ami a legtöbb esetben kiváló "varázsital" azoknak akik kimerültek. Éhséget szomjat oltva egyszerre.*
- Tessék.
*Majd átnyújt 1 Vándorebédet Valuryen Meloar'c kezébe.
. A fiola barnás színű, elég sűrű folyadék lötyög benne. Ha a férfi hallgat a lányra és kinyitja, földes illat üti meg orrát. Ami leginkább a frissen szedett gombákra emlékeztetheti őt.*- Ettől majd jobb erőre kap, ígérem. Szabad?
*Mutatja fel tenyerét, óvatosan. Majd ha a férfi nem szabadkozik, annak homlokát érinti meg tenyerével gyengéden.*
~ Nem lázas, és nem olyan mintha a nap sütötte volna meg. ~
*Tűnődik mi tévő lehet, hogy a férfi állapotát jobbá tegye. De van egy olyan érzése, hogy itt csak az idő lesz az amire igazán szüksége van a másiknak.
Időt hagyva a férfinak, hogy eldöntse mit tesz a fiola tartalmával, illetve, hogy engedi e Ciliának a vizsgálatot, csak utána kezdi el "faggatni" kérdéseivel a férfit.*
- Eeyrt említette és valami vérkertet. Mondja mi történt magával?
*Kérdezi szelíden. Majd megállapodva a férfi mellett, egyenes háttal térdel a lábain ücsörögve. Türelmesen várja a másik válaszát.*
2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:24:04
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:24:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*Most hogy a tisztáson viszonylag biztonságban érzi magát, legalábbis a tudatos elméjével, azonban ösztönei valahogy mégis mást diktálnak neki. Fáj minden mozdulat, s folyton a háta mögé pillantgat, mintha félne hogy valaki üldözi őt. Meglát egy ölesebb fát, felismeri, mert ő növesztette itt még korábban, ez ad neki egy kapaszkodót, fizikailag és mentálisan is. Ahogy közelebb ér, rögtön lehuppan a tövébe, és fejét hátra vetve behunyja szemét, hátha javul a helyzet. Nem kell sok idő azonban, hogy egy kedves hangot halljon meg, valami deresből beszél, meg egy úrról. Ez egész érdekesnek hangzik, úgyhogy kinyitja szemeit és odanéz, akkor tudatosul benne, hogy igazából neki szól a leány.*
-Áh. Szervusz!
*Köszönti, de hangja sokkal gyengébb, mint ahogy azt a fejében eltervezte. Valahogy nem az igazi.*
-Nem, nem különösebben, nem mondhatnám.
*Felnevet, de hamis fájdalmai közbeszólnak és hamar abba kényszerül hagyni.*
-A vérkertből jöttem.
*Mondja hanyag egyszerűséggel, mintha ez olyan természetes lenne.*
-Eeyr mentett meg a saját ostobaságomtól, de..
*Egy jó pár pillanatra elhallgat, mintha hirtelen nem is tudná mit akarta mondani, vagy hogy amit akart mondani, azt vajon kellene-e?*
-Elnézést. Megmaradok, köszönöm, nem kell aggódni miattam.
*Úgy hiszi, hogy a lány csak jószándékból kérdezett rá, mert látta őt hogy furcsán viselkedik, de nem szívesen traktálná a történeteivel meg a dolgokkal, amik vele történtek csak úgy, mert kedvességből jólléte felől érdeklődött egy idegen.*
*Most hogy a tisztáson viszonylag biztonságban érzi magát, legalábbis a tudatos elméjével, azonban ösztönei valahogy mégis mást diktálnak neki. Fáj minden mozdulat, s folyton a háta mögé pillantgat, mintha félne hogy valaki üldözi őt. Meglát egy ölesebb fát, felismeri, mert ő növesztette itt még korábban, ez ad neki egy kapaszkodót, fizikailag és mentálisan is. Ahogy közelebb ér, rögtön lehuppan a tövébe, és fejét hátra vetve behunyja szemét, hátha javul a helyzet. Nem kell sok idő azonban, hogy egy kedves hangot halljon meg, valami deresből beszél, meg egy úrról. Ez egész érdekesnek hangzik, úgyhogy kinyitja szemeit és odanéz, akkor tudatosul benne, hogy igazából neki szól a leány.*
-Áh. Szervusz!
*Köszönti, de hangja sokkal gyengébb, mint ahogy azt a fejében eltervezte. Valahogy nem az igazi.*
-Nem, nem különösebben, nem mondhatnám.
*Felnevet, de hamis fájdalmai közbeszólnak és hamar abba kényszerül hagyni.*
-A vérkertből jöttem.
*Mondja hanyag egyszerűséggel, mintha ez olyan természetes lenne.*
-Eeyr mentett meg a saját ostobaságomtól, de..
*Egy jó pár pillanatra elhallgat, mintha hirtelen nem is tudná mit akarta mondani, vagy hogy amit akart mondani, azt vajon kellene-e?*
-Elnézést. Megmaradok, köszönöm, nem kell aggódni miattam.
*Úgy hiszi, hogy a lány csak jószándékból kérdezett rá, mert látta őt hogy furcsán viselkedik, de nem szívesen traktálná a történeteivel meg a dolgokkal, amik vele történtek csak úgy, mert kedvességből jólléte felől érdeklődött egy idegen.*
2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 14:47:28
Üzenet elküldve: 2025-08-13 14:47:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
//Valuryen//
*Alig telt el néhány nap mióta utoljára itt járt. De sosem unja meg a tisztás látványát. Békés csendes, főleg ezekben a korai órákban. Deresnek is jobban esik, mert kevésbé kell figyelnie az idegenekre. A sok zsivaj az árvaház körül néha megviseli már vénségére. Egy lassú tempójú séta pedig sosem árt az öreg csontjainak. Cilia elgondolkodik végig pillantva Deresen, hogy milyen régóta is van már vele jóbarátja. Ami enyhén keserédes gondolatot ébreszt benne. Milyen parányi időt is tudnak csak eltölteni együtt. Mégis mennyire értékes is az. Igazán boldog, hogy édesapja meglepte őt akkor vele születésnapjára, hogy sose kóboroljon egyedül.
Ha már kutyasétáltatás, kis táskája a hátán van, mert ha a tisztásra jön, mindig hord magával némi felszerelést, ami szükségeltetik növény gyűjtéshez. Illetve a romvárosban történtek után, mindig akad nála egy kis adományra való amit szeret elosztani a kéregetőknek. Legyen az egy egyszerű vándorebéd, vagy néhány gyógynövény amivel segítheti betegségüket. Nehéz néha cipelni, valóban. De számára mindig megéri látni azokat a hálás tekinteteket amiket okoz jótékonykodásával.
A tisztásra érve lassú léptekkel halad át a kis dombon, át a virágos részen. Nem siet, Deres komótos tempójával halad. Néha megcirógatva annak füle tövét kedvesen, amit a jószág kezéhez való bújásával hálál meg.
A smaragd tekintetek, elkószálnak a tisztást pásztázva. És ekkor pillantja meg a különös alakot. Magas, díszes ruházatban, mégis úgy viselkedik mint aki a sokadik után hátra hagyta a Pegazust. Ám mégis elnézve őt, másabb. Valami különösebbet lát rajta. Viszont ebből a távolságból nem tudná megmondani mégis mi az igazi ok.*
- Deres lábhoz. Gyere!
*Utasítja a kutyát maga mellé a biztonság kedvéért. Majd hagyja, hogy kíváncsisága vezesse őt a különös férfihoz. Lassan közelíti meg, szemeivel folyton őt vizslatja a különös viselkedés miatt.*
- Uram, jól érzi magát?
*Kérdezi biztos távlatból az ezüstös hajú elfet. A smaragdok pedig szüntelenül pásztázzák annak öltözetét, hátha lát rajta valami furcsaságot, nem odaillőt. Orrával pedig Deressel hasonlóan, a levegőbe szimatol, hátha érez rajta alkohol illatot, ami megmagyarázná a furcsa járást és a diszorientációt.*
//Valuryen//
*Alig telt el néhány nap mióta utoljára itt járt. De sosem unja meg a tisztás látványát. Békés csendes, főleg ezekben a korai órákban. Deresnek is jobban esik, mert kevésbé kell figyelnie az idegenekre. A sok zsivaj az árvaház körül néha megviseli már vénségére. Egy lassú tempójú séta pedig sosem árt az öreg csontjainak. Cilia elgondolkodik végig pillantva Deresen, hogy milyen régóta is van már vele jóbarátja. Ami enyhén keserédes gondolatot ébreszt benne. Milyen parányi időt is tudnak csak eltölteni együtt. Mégis mennyire értékes is az. Igazán boldog, hogy édesapja meglepte őt akkor vele születésnapjára, hogy sose kóboroljon egyedül.
Ha már kutyasétáltatás, kis táskája a hátán van, mert ha a tisztásra jön, mindig hord magával némi felszerelést, ami szükségeltetik növény gyűjtéshez. Illetve a romvárosban történtek után, mindig akad nála egy kis adományra való amit szeret elosztani a kéregetőknek. Legyen az egy egyszerű vándorebéd, vagy néhány gyógynövény amivel segítheti betegségüket. Nehéz néha cipelni, valóban. De számára mindig megéri látni azokat a hálás tekinteteket amiket okoz jótékonykodásával.
A tisztásra érve lassú léptekkel halad át a kis dombon, át a virágos részen. Nem siet, Deres komótos tempójával halad. Néha megcirógatva annak füle tövét kedvesen, amit a jószág kezéhez való bújásával hálál meg.
A smaragd tekintetek, elkószálnak a tisztást pásztázva. És ekkor pillantja meg a különös alakot. Magas, díszes ruházatban, mégis úgy viselkedik mint aki a sokadik után hátra hagyta a Pegazust. Ám mégis elnézve őt, másabb. Valami különösebbet lát rajta. Viszont ebből a távolságból nem tudná megmondani mégis mi az igazi ok.*
- Deres lábhoz. Gyere!
*Utasítja a kutyát maga mellé a biztonság kedvéért. Majd hagyja, hogy kíváncsisága vezesse őt a különös férfihoz. Lassan közelíti meg, szemeivel folyton őt vizslatja a különös viselkedés miatt.*
- Uram, jól érzi magát?
*Kérdezi biztos távlatból az ezüstös hajú elfet. A smaragdok pedig szüntelenül pásztázzák annak öltözetét, hátha lát rajta valami furcsaságot, nem odaillőt. Orrával pedig Deressel hasonlóan, a levegőbe szimatol, hátha érez rajta alkohol illatot, ami megmagyarázná a furcsa járást és a diszorientációt.*
2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:00:33
Üzenet elküldve: 2025-08-13 12:00:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
//Zárás//
*Boldogan fogadja a másik beleegyezését. Talán addigra ki tud ötleni egy sikeresebb gyógymódot a feledéssel kapcsolatban. Minél előbb annál jobb. Talán kezdhetné saját magával a kutatást, elvégre saját bőrén tapasztalta meg ennek a furcsa "kórnak" a hatását.*
- Biztosan, de felnőttként legalább nem mondják meg mit csinálj.
*Kuncog fel még röviden. Majd utána megindul a vízből, hogy végre szárítkozzon. Persze Deresnek erről teljesen más tervei vannak. Ami ismét sivalkodásba csap át hamar. Sebaj legalább Ennát jobb kedvre derítették ezzel.*
- Megértem, ne aggódj. Bár mondhatom azt, hogy csak nagyra nőttél.
*Nevet fel a másikkal együtt, mert bizony ő sem tűnik még túl öregnek. Viszont nem fogja erőltetni, ha a másik nem szeretne vele tartani.
Kisvártatva visszaölti ruhácskáját és a hátára veszi a táskáját is.
Mosolyogva fordul vissza a másikhoz, hogy búcsút vegyen. Ám Enna még visszatartja őt pár másodperc erejéig. Amit egyáltalán nem bán. Sőt kifejezetten boldog mikor annak tekintetét megpillantja. Annak hálával teli hangja pedig szíven üti őt. Amibe ő maga is kissé belekönnyezik.
Ha tudná miféle nehéz gondolatai vannak a másiknak biztos maradna még mellette. Amíg nem érzi úgy, hogy minden rendben van. Bár elnézve a félvért. Nem kell miatta aggódnia. Meg van a magához való jószíve, kedves mosolya. Biztos benne, Eeyr vigyázni fog rá már csak azért is.*
- Sosem vagy egyedül, ezt ne felejtsd.
*Mondja ő is erőtlen hangon. De ő egy lépéssel tovább viszi a búcsúzást. A másik kezét elengedve, széttárja karjait, hogy azt szorosan magához ölelje.*
- Vigyázz magadra Enna. Örülök, hogy megismertelek, és köszönöm, hogy meghallgattál.
*Ő maga is nagyon nehezen ér mondata végére, sőt nem is igazán akarja elengedni a másikat annyira megkedvelte. Nem beszélve arról, hogy a könnyeivel küszködik amit nem szívesen mutatna. Pedig hányszor megfogadta már, a sírásnak semmi haszna sincs.
Sokadik pillanatra sikerül csak elengednie a másikat. A zöld tekintet enyhén vöröslően néz a másikra. Száján egy biztató boldog mosollyal.*
- Gyere Deres menjünk.
*A hatalmas kutya mindeddig a két lány mellett ücsörgött amíg azoknak a búcsúját nézte. Viszont mikor Cilia magához hívja, Deres felemelkedve a földről közel lép Ennához. Hideg orrát annak tenyerébe nyomja. Ezzel lehetőséget adva neki, hogy akár meg is simogassa a víztől csapzott bundát ha szeretné. Majd gazdájával felveszi a tempót és tovább állnak.
Cilia még utoljára hátrafordul, hogy integetve búcsúzzon el utoljára a nőtől, mielőtt eltűnnének a fák és bokrok takarásában.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 14:49:02
//Emlékek árnyékában//
//Zárás//
*Boldogan fogadja a másik beleegyezését. Talán addigra ki tud ötleni egy sikeresebb gyógymódot a feledéssel kapcsolatban. Minél előbb annál jobb. Talán kezdhetné saját magával a kutatást, elvégre saját bőrén tapasztalta meg ennek a furcsa "kórnak" a hatását.*
- Biztosan, de felnőttként legalább nem mondják meg mit csinálj.
*Kuncog fel még röviden. Majd utána megindul a vízből, hogy végre szárítkozzon. Persze Deresnek erről teljesen más tervei vannak. Ami ismét sivalkodásba csap át hamar. Sebaj legalább Ennát jobb kedvre derítették ezzel.*
- Megértem, ne aggódj. Bár mondhatom azt, hogy csak nagyra nőttél.
*Nevet fel a másikkal együtt, mert bizony ő sem tűnik még túl öregnek. Viszont nem fogja erőltetni, ha a másik nem szeretne vele tartani.
Kisvártatva visszaölti ruhácskáját és a hátára veszi a táskáját is.
Mosolyogva fordul vissza a másikhoz, hogy búcsút vegyen. Ám Enna még visszatartja őt pár másodperc erejéig. Amit egyáltalán nem bán. Sőt kifejezetten boldog mikor annak tekintetét megpillantja. Annak hálával teli hangja pedig szíven üti őt. Amibe ő maga is kissé belekönnyezik.
Ha tudná miféle nehéz gondolatai vannak a másiknak biztos maradna még mellette. Amíg nem érzi úgy, hogy minden rendben van. Bár elnézve a félvért. Nem kell miatta aggódnia. Meg van a magához való jószíve, kedves mosolya. Biztos benne, Eeyr vigyázni fog rá már csak azért is.*
- Sosem vagy egyedül, ezt ne felejtsd.
*Mondja ő is erőtlen hangon. De ő egy lépéssel tovább viszi a búcsúzást. A másik kezét elengedve, széttárja karjait, hogy azt szorosan magához ölelje.*
- Vigyázz magadra Enna. Örülök, hogy megismertelek, és köszönöm, hogy meghallgattál.
*Ő maga is nagyon nehezen ér mondata végére, sőt nem is igazán akarja elengedni a másikat annyira megkedvelte. Nem beszélve arról, hogy a könnyeivel küszködik amit nem szívesen mutatna. Pedig hányszor megfogadta már, a sírásnak semmi haszna sincs.
Sokadik pillanatra sikerül csak elengednie a másikat. A zöld tekintet enyhén vöröslően néz a másikra. Száján egy biztató boldog mosollyal.*
- Gyere Deres menjünk.
*A hatalmas kutya mindeddig a két lány mellett ücsörgött amíg azoknak a búcsúját nézte. Viszont mikor Cilia magához hívja, Deres felemelkedve a földről közel lép Ennához. Hideg orrát annak tenyerébe nyomja. Ezzel lehetőséget adva neki, hogy akár meg is simogassa a víztől csapzott bundát ha szeretné. Majd gazdájával felveszi a tempót és tovább állnak.
Cilia még utoljára hátrafordul, hogy integetve búcsúzzon el utoljára a nőtől, mielőtt eltűnnének a fák és bokrok takarásában.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.13 14:49:02
2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-12 20:55:55
Üzenet elküldve: 2025-08-12 20:55:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Szinte nem js emlékszik hogy kerül a tisztásra, valószínűleg a lábai vitték emlékezet alapján a templom felé. Rettenetesen meggyötört elméje még küzd, hkgy mi valóság és mi nem. ~Mekkora bolond voltam! Mit képzeltem ? És a hitem.. Egy pillanatra csak ugyan, de akkor is megremegett. Azt hittem kőszikla vagyok, de úgy látszik egy darab kavics az út szélén. Jóvá kell tennem a hiábimat, hisz mikor a leggyengébb pillanatomban voltam, Eeyr akkor szeretett a leginkább. Nem vitás, hogy miért ő a leghatalmasabb.~*
2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-12 06:06:53
Üzenet elküldve: 2025-08-12 06:06:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Túlzás, azt állítani, hogy szeretné ezt a helyet és hiányozni fog neki. Viszont nem csak kellemetlen emlékeket gyűjtött azóta, hogy itt van. Talán ez vezeti ahhoz az elhatározáshoz, hogy még utoljára meglátogassa a tisztást. Nem tagadná, hogy néha mikor erre vetette az útja akkor ne járta volna őt át valami furcsa érzés. Ennek a helynek ereje van. Mágia vagy a szellemek hatalma, azt ő se tudja, de ez nem egy hétköznapi tisztás. Még utoljára megnézi magának mielőtt elindulna a híd felé. Viszont látja, hogy mások is vannak ott. Nem kívánja megzavarni a köreiket úgyhogy inkább a tisztás széléről fordul a híd irányába.*
2802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 22:03:16
Üzenet elküldve: 2025-08-11 22:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Az orkoknak nem csak az izmaik kémények, hanem a fejük is. Csupa makacs fafej. Persze Bonternos soha nem gondolna róluk ilyet, de még őt magát is fárasztja ez a fajta barátságtalanság. Még a legbarátságosabb jelenlévő is végső soron csalódást kelt a mélységiben, azt remélte Ter, hogy talán azért majd valamit locsognak, olyan férfiasan persze. Erre azonban nem kerül sor. Viszont Ter nem csak naiv, hanem makacs is, így aztán még biztosan nem adja fel. Amúgy is, már apró csatákat elkezdett nyerni. Hívják is a következő útjukra, bár nem nagyon figyelnek rá. Ami talán jobb is a biztonsága érdekében. Jó volna, ha egyszer rájönne, hogy tulajdonképpen nem ártana neki néha nem vágyni annyira a figyelemre. Ha lenne Artheniorban némi lelki tudatosság, akkor biztosan tudná a férfi, hogy amit annyira megrögzötten kerget az csak a családi traumáinak hatása, hogy ennyire fontos neki. A pletykát ő is érdekesnek találja, egy pillanatig az ork nővel együtt aggódik az emlegetett orkok jólétével kapcsolatban, de aztán hamar rájön, hogy azok valószínűleg csak útnak eredtek. Ám vajon miért? Egy ilyen szituáció rengeteg félreértést szülhet és Bonternos Buzlerynk pedig köztudottan azok ellen harcol.*
- Biztosan megyek. *Ezúttal nem locsog a férfi, valami elemi izzan fel benne, jobban kihúzza izmait és a fegyverei után nyúl, hogy biztosabban tudja cipelni azokat. Békebiztos lesz vagy bolond halott? Azt majd az idő eldönti.*
*Az orkoknak nem csak az izmaik kémények, hanem a fejük is. Csupa makacs fafej. Persze Bonternos soha nem gondolna róluk ilyet, de még őt magát is fárasztja ez a fajta barátságtalanság. Még a legbarátságosabb jelenlévő is végső soron csalódást kelt a mélységiben, azt remélte Ter, hogy talán azért majd valamit locsognak, olyan férfiasan persze. Erre azonban nem kerül sor. Viszont Ter nem csak naiv, hanem makacs is, így aztán még biztosan nem adja fel. Amúgy is, már apró csatákat elkezdett nyerni. Hívják is a következő útjukra, bár nem nagyon figyelnek rá. Ami talán jobb is a biztonsága érdekében. Jó volna, ha egyszer rájönne, hogy tulajdonképpen nem ártana neki néha nem vágyni annyira a figyelemre. Ha lenne Artheniorban némi lelki tudatosság, akkor biztosan tudná a férfi, hogy amit annyira megrögzötten kerget az csak a családi traumáinak hatása, hogy ennyire fontos neki. A pletykát ő is érdekesnek találja, egy pillanatig az ork nővel együtt aggódik az emlegetett orkok jólétével kapcsolatban, de aztán hamar rájön, hogy azok valószínűleg csak útnak eredtek. Ám vajon miért? Egy ilyen szituáció rengeteg félreértést szülhet és Bonternos Buzlerynk pedig köztudottan azok ellen harcol.*
- Biztosan megyek. *Ezúttal nem locsog a férfi, valami elemi izzan fel benne, jobban kihúzza izmait és a fegyverei után nyúl, hogy biztosabban tudja cipelni azokat. Békebiztos lesz vagy bolond halott? Azt majd az idő eldönti.*
2801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:30:39
Üzenet elküldve: 2025-08-11 19:30:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Örül, hogy úgy látszik, sikerült valami jót mondania. Egyébként nem sok gondolatot szokott Eeyrre fordítani, de ha ezzel nem várt vigaszt nyújthat valakinek, ám legyen.*
- Köszönöm a felajánlást. Biztosan megkereslek majd.
*Mondja hálásan, derűs tekintettel, és komolyan is gondolja. Nem tudja még, mikor, de ezek után biztosan ellátogat majd egyszer az árvaházba.*
- Minden kornak megvan a maga baja.
*Feleli a másik megjegyzésére, de közben mosolyog. Megvan ugyan a baja, de pont ez a szép benne. Ők ketten pedig igazán szerencsések, mert többször is van lehetőségük ezt megtapasztalni.
Egy kis csevely után elindulnak kifelé a vízből. Enna leül a homokba, térdét kissé felhúzza, és hátradőlve a karjaira támaszkodik. Hagyja, hogy a napsugarak melegítsék át rajta a vizes ruhát. Szórakozottan nézi Ciliát, Derest, a folyót, a napsütést - a világot. De semmiképpen sem bámulja a másikat, nem "él vissza" a helyzetével. Az idilli, csendes képet a hosszúéletű töri meg.*
- Ó. *Mondja kicsit csalódottan.* Lehet benne valami.
*Utal arra, hogy a virágok életben maradásához bizony általában több kell, mint rongyok és víz. Ugyan felajánlották Ennának, hogy elmehet az árvaházba, be kell látnia, nem sok keresnivalója van ott. Kicsit kinőtt már a dologból. Sok hasznát pedig nem vennék az ottaniak. Ami azt illeti, nem is biztos benne, mennyire bírná a gyerekzsivalyt. Mi tagadás, sajnálja, hogy hamarosan el kell válniuk sorstársával. De valóban, mindkettejüknek megvan a maga útja, a lányt pedig bizonyára hazavárják. Nem szabad feltartóztatnia. Legalább már tudni fogja, hol keresse.*
- Viszont az árvaházba nem mennék veled. Remélem, nem veszed rossz néven. Nagy vagyok már én oda.
*Nevet, miközben végigmutat magán. Ezzel a termettel bizony igencsak kilógna onnan.
Azt is sajnálja, hogy nem tudott túl sok jó tanácsot adni Ciliának. Úgy látszik, ő már előrébb tart a gyógyulás felé vezető úton, mint a félvér. Valahol úgy érzi, többet kellett volna tennie, jobbnak kellett volna lennie. Ugyanakkor alkalmatlan rá. Nem annyira jó az érzelmek boncolgatásában. Bizonyára túl is gondolja a dolgot. De egy kicsi - vagy talán nem is annyira kicsi - életére fél túlságosan nagy bélyeget nyomni. Meghallgatták egymás történetét, és talán ez elég is. Az emlékek elvesztése egy életen át tartó teher. Úgysem tudnak minden ráncot elsimítani egy nap alatt.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek a fejében, miközben mosolyogva-kacagva figyeli a kutya és gazdája bolondozását. Figyelmesebb szemlélődő viszont észreveheti, a mosolya nem olyan széles, és szemei sem csillognak olyan élénken, mint általában. Bizony, a melankólia kiül rá. De nem hagyja, hogy a rossz érzések legyenek rajta úrrá. Ez egy fontos pillanat, és egy örömhír volt - az ő számára mindenképpen.
Kívülről hirtelennek tűnik, ahogy felpattan, de Enna számára a gondolatmenetéből fakadó, és természetes a mozdulat. Felpattan, Ciliához lép, és ha hagyják, úgy fogja a lány kezét a kezeibe, mint nem is olyan rég a lány fogta a félelf kezeit. Megkeresi a másik tekintetét, és így szól.*
- Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez nekem. A tudat, hogy... nem vagyok egyedül.
*Itt hangja kissé elcsuklik. De nyomban megrázza a fejét, és száműzi a szemére kiülő fátylat. Őszintén, hálásan és boldogan mosolyog le Ciliára.*
//Emlékek árnyékában//
*Örül, hogy úgy látszik, sikerült valami jót mondania. Egyébként nem sok gondolatot szokott Eeyrre fordítani, de ha ezzel nem várt vigaszt nyújthat valakinek, ám legyen.*
- Köszönöm a felajánlást. Biztosan megkereslek majd.
*Mondja hálásan, derűs tekintettel, és komolyan is gondolja. Nem tudja még, mikor, de ezek után biztosan ellátogat majd egyszer az árvaházba.*
- Minden kornak megvan a maga baja.
*Feleli a másik megjegyzésére, de közben mosolyog. Megvan ugyan a baja, de pont ez a szép benne. Ők ketten pedig igazán szerencsések, mert többször is van lehetőségük ezt megtapasztalni.
Egy kis csevely után elindulnak kifelé a vízből. Enna leül a homokba, térdét kissé felhúzza, és hátradőlve a karjaira támaszkodik. Hagyja, hogy a napsugarak melegítsék át rajta a vizes ruhát. Szórakozottan nézi Ciliát, Derest, a folyót, a napsütést - a világot. De semmiképpen sem bámulja a másikat, nem "él vissza" a helyzetével. Az idilli, csendes képet a hosszúéletű töri meg.*
- Ó. *Mondja kicsit csalódottan.* Lehet benne valami.
*Utal arra, hogy a virágok életben maradásához bizony általában több kell, mint rongyok és víz. Ugyan felajánlották Ennának, hogy elmehet az árvaházba, be kell látnia, nem sok keresnivalója van ott. Kicsit kinőtt már a dologból. Sok hasznát pedig nem vennék az ottaniak. Ami azt illeti, nem is biztos benne, mennyire bírná a gyerekzsivalyt. Mi tagadás, sajnálja, hogy hamarosan el kell válniuk sorstársával. De valóban, mindkettejüknek megvan a maga útja, a lányt pedig bizonyára hazavárják. Nem szabad feltartóztatnia. Legalább már tudni fogja, hol keresse.*
- Viszont az árvaházba nem mennék veled. Remélem, nem veszed rossz néven. Nagy vagyok már én oda.
*Nevet, miközben végigmutat magán. Ezzel a termettel bizony igencsak kilógna onnan.
Azt is sajnálja, hogy nem tudott túl sok jó tanácsot adni Ciliának. Úgy látszik, ő már előrébb tart a gyógyulás felé vezető úton, mint a félvér. Valahol úgy érzi, többet kellett volna tennie, jobbnak kellett volna lennie. Ugyanakkor alkalmatlan rá. Nem annyira jó az érzelmek boncolgatásában. Bizonyára túl is gondolja a dolgot. De egy kicsi - vagy talán nem is annyira kicsi - életére fél túlságosan nagy bélyeget nyomni. Meghallgatták egymás történetét, és talán ez elég is. Az emlékek elvesztése egy életen át tartó teher. Úgysem tudnak minden ráncot elsimítani egy nap alatt.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek a fejében, miközben mosolyogva-kacagva figyeli a kutya és gazdája bolondozását. Figyelmesebb szemlélődő viszont észreveheti, a mosolya nem olyan széles, és szemei sem csillognak olyan élénken, mint általában. Bizony, a melankólia kiül rá. De nem hagyja, hogy a rossz érzések legyenek rajta úrrá. Ez egy fontos pillanat, és egy örömhír volt - az ő számára mindenképpen.
Kívülről hirtelennek tűnik, ahogy felpattan, de Enna számára a gondolatmenetéből fakadó, és természetes a mozdulat. Felpattan, Ciliához lép, és ha hagyják, úgy fogja a lány kezét a kezeibe, mint nem is olyan rég a lány fogta a félelf kezeit. Megkeresi a másik tekintetét, és így szól.*
- Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez nekem. A tudat, hogy... nem vagyok egyedül.
*Itt hangja kissé elcsuklik. De nyomban megrázza a fejét, és száműzi a szemére kiülő fátylat. Őszintén, hálásan és boldogan mosolyog le Ciliára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176