Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 381 (7601. - 7620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-05 23:41:42
Üzenet elküldve: 2020-03-05 23:41:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Vádak? Csak egy bűnös mondana ilyet.
*Szinte kedve lenne zsiványan elnevetni magát, de egy visszafogottabb mosolynál marad, bár ha Seawil a szemébe néz, az nyitott könyv lehet a számára, s úgy olvashat benne, ahogy talán korábban soha senki. Ez csak rajta áll.*
-Még sosem voltál te a hősnő? Hát ez igazán szomorú. Kérlek.
*Súgja.*
-Engedd meg, hogy jóvátegyem ezt a sors helyett is.
*Folytatná, de annyira tetszenek neki a lány szavai, hogy egy pillanatra kénytelen abbahagyni.*
-A tolvaj, mi? Ha szeretnéd...
*Arca szinte virul és sugárzik, ahogy egyre inkább belejön ebbe az egészbe, és kezd oldódni. Örül, hogy Sea engedi neki, hogy hozzáérjen, ez bizonyosan egy jó pontot jelent. Val kezei finomat simítják végig a hamvas bőrét, melynek még az érintése is oly finom. A lány kérésére kedve lenne felnevetni örömében, de tudja, hogy azzal igazán elrontaná a pillanatot, így erőt vesz magán, s csak kedvesen mosolyog, és bólint egyet, nagyon gyengéden. Megfoghatja a kezét, hisz esze ágában sincs távolodni a lánytól, sőt. Inkább csak közeledni. Ujjait finomat kinyitja, s tenyerét az elf arcára teszi, hüvelykujjával lassan oda-vissza mozgatva a bőrén érezteti a törődést vele, a többivel pedig lassan a nyakát cirógatja, majd ujjaival a lány tarkója felé araszol, s beletúr a hajába, ha teheti. Egészen a szemébe néz, mintha csak elveszne bennük, akár az ember, ki túl sokáig vizslatta az óceánt, s már azt sem tudja, hogy hol van az eleje, és hol a vége. Lassan közelebb hajol, egészen csak egy pár centiméterre, kivár egy lélegzetvételnyi időt, s ha úgy látja a helyzetet, gyengéden megcsókolja a nőt. Kezével már egész körbefonja őt, ha sikerül a tolvaj terve. Ajkai puhák, és igazán érződhet benne, hogy nem ez az első neki, hogy ellopja valaki szívét. Szemeit lehunyva élvezi ki a pillanatot, amit nem húz el túl sokáig, helyette inkább szemét kinyitva néz a másikra, s búgó hangján suttogja.*
-Na és ez? Jól esett? Vagy nagyon jól?
*Kacér vigyorral várja a választ, persze, csak ha egyáltalán közben nem kap egy kis elutasítást.*
-Vádak? Csak egy bűnös mondana ilyet.
*Szinte kedve lenne zsiványan elnevetni magát, de egy visszafogottabb mosolynál marad, bár ha Seawil a szemébe néz, az nyitott könyv lehet a számára, s úgy olvashat benne, ahogy talán korábban soha senki. Ez csak rajta áll.*
-Még sosem voltál te a hősnő? Hát ez igazán szomorú. Kérlek.
*Súgja.*
-Engedd meg, hogy jóvátegyem ezt a sors helyett is.
*Folytatná, de annyira tetszenek neki a lány szavai, hogy egy pillanatra kénytelen abbahagyni.*
-A tolvaj, mi? Ha szeretnéd...
*Arca szinte virul és sugárzik, ahogy egyre inkább belejön ebbe az egészbe, és kezd oldódni. Örül, hogy Sea engedi neki, hogy hozzáérjen, ez bizonyosan egy jó pontot jelent. Val kezei finomat simítják végig a hamvas bőrét, melynek még az érintése is oly finom. A lány kérésére kedve lenne felnevetni örömében, de tudja, hogy azzal igazán elrontaná a pillanatot, így erőt vesz magán, s csak kedvesen mosolyog, és bólint egyet, nagyon gyengéden. Megfoghatja a kezét, hisz esze ágában sincs távolodni a lánytól, sőt. Inkább csak közeledni. Ujjait finomat kinyitja, s tenyerét az elf arcára teszi, hüvelykujjával lassan oda-vissza mozgatva a bőrén érezteti a törődést vele, a többivel pedig lassan a nyakát cirógatja, majd ujjaival a lány tarkója felé araszol, s beletúr a hajába, ha teheti. Egészen a szemébe néz, mintha csak elveszne bennük, akár az ember, ki túl sokáig vizslatta az óceánt, s már azt sem tudja, hogy hol van az eleje, és hol a vége. Lassan közelebb hajol, egészen csak egy pár centiméterre, kivár egy lélegzetvételnyi időt, s ha úgy látja a helyzetet, gyengéden megcsókolja a nőt. Kezével már egész körbefonja őt, ha sikerül a tolvaj terve. Ajkai puhák, és igazán érződhet benne, hogy nem ez az első neki, hogy ellopja valaki szívét. Szemeit lehunyva élvezi ki a pillanatot, amit nem húz el túl sokáig, helyette inkább szemét kinyitva néz a másikra, s búgó hangján suttogja.*
-Na és ez? Jól esett? Vagy nagyon jól?
*Kacér vigyorral várja a választ, persze, csak ha egyáltalán közben nem kap egy kis elutasítást.*
7619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:14:53
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//Az utolsó küldetés//
*Miután odaát megveszi a varázsitalt, már csomagolja is el a lehető legnagyobb gondossággal és indul vissza minél nagyobb léptekkel. Minden sarkon megáll és benéz, mert annak semmi értelme nem lenne, ha kiadna ennyi aranyat egy italért, aztán még el is szedik tőle hazafelé menet. Csak akkor lélegzik fel és könnyebbül meg egy kicsit, miután már a híd városi odalára teszi a csizmája talpát. Persze a romok között bóklászni sem veszélytelen, de jobban félti az épségét odaát, nem is megy, ha nagyon nem muszáj. De a varázsitalokat jól megfizetik, ő meg csak egy kis gnóm, rongyos ruhákban, csak nem nézik már ki belőle, hogy hatalmas arannyal teli zsákokkal mászkál itt naphosszat. De nem marad a városban sem sokáig, máris a tisztás zöld gyepét tapossa. Meg is áll az egyik sziklánál, hogy megpihenjen rajta. Előhalássza a, még otthon összetákolt elemózsiát és nagy örömmel kezdi falatozni, a hangyák hálájával kísérve. Mert hát a cipőből ők is megkapják a részüket, még ha nem is szándékosan, de terjedelmes foltban morzsál maga mellé.*
-Nem feledkezhetem meg arról, amit a gólem mondott. *Motyog közben maga elé, mert az ígéret szép szó, főleg ha azt egy nálánál nagyobbnak meg erősebbnek teszi.*
-De a mágus olyan elfoglalt, lehet, a közelébe se jutnék, úgy, mint legutóbb. *Latolgatja magában, hiszen ha odamenne, de mondjuk, az pont nem lenne ott, akkor teljesen felesleges lenne koptatni a csizmatalpát.*
-Megvan! *Világosodik meg, miközben az egyik éppen nyíló virágon tornászó katicabogarat figyeli.*
-Majd írok neki levelet. *Ekkor eszébe ötlik az a csuda pillangó, így már valóban nem akaródzik beljebb lépni a toronyba. Legutóbb szőrös szörnyetegek, most meg tüzet okádó rovarok. ~Nem keresem én a bajt. ~ Arra gondol, hogy látott ott két tanoncféleséget is, akik a pillangó után nagy hévvel álltak neki takarítani, esetleg az egyik kezébe majd odanyomja, talán az lesz a legtisztább és már jöhet is vissza. Még előveszi a jutalmat és megint megnézi magának. ~De vajon mire tehetném én rá? ~ Mert ha nem használná ki az általa nyújtott lehetőségeket, az tiszta pazarlás lenne.*
//Az utolsó küldetés//
*Miután odaát megveszi a varázsitalt, már csomagolja is el a lehető legnagyobb gondossággal és indul vissza minél nagyobb léptekkel. Minden sarkon megáll és benéz, mert annak semmi értelme nem lenne, ha kiadna ennyi aranyat egy italért, aztán még el is szedik tőle hazafelé menet. Csak akkor lélegzik fel és könnyebbül meg egy kicsit, miután már a híd városi odalára teszi a csizmája talpát. Persze a romok között bóklászni sem veszélytelen, de jobban félti az épségét odaát, nem is megy, ha nagyon nem muszáj. De a varázsitalokat jól megfizetik, ő meg csak egy kis gnóm, rongyos ruhákban, csak nem nézik már ki belőle, hogy hatalmas arannyal teli zsákokkal mászkál itt naphosszat. De nem marad a városban sem sokáig, máris a tisztás zöld gyepét tapossa. Meg is áll az egyik sziklánál, hogy megpihenjen rajta. Előhalássza a, még otthon összetákolt elemózsiát és nagy örömmel kezdi falatozni, a hangyák hálájával kísérve. Mert hát a cipőből ők is megkapják a részüket, még ha nem is szándékosan, de terjedelmes foltban morzsál maga mellé.*
-Nem feledkezhetem meg arról, amit a gólem mondott. *Motyog közben maga elé, mert az ígéret szép szó, főleg ha azt egy nálánál nagyobbnak meg erősebbnek teszi.*
-De a mágus olyan elfoglalt, lehet, a közelébe se jutnék, úgy, mint legutóbb. *Latolgatja magában, hiszen ha odamenne, de mondjuk, az pont nem lenne ott, akkor teljesen felesleges lenne koptatni a csizmatalpát.*
-Megvan! *Világosodik meg, miközben az egyik éppen nyíló virágon tornászó katicabogarat figyeli.*
-Majd írok neki levelet. *Ekkor eszébe ötlik az a csuda pillangó, így már valóban nem akaródzik beljebb lépni a toronyba. Legutóbb szőrös szörnyetegek, most meg tüzet okádó rovarok. ~Nem keresem én a bajt. ~ Arra gondol, hogy látott ott két tanoncféleséget is, akik a pillangó után nagy hévvel álltak neki takarítani, esetleg az egyik kezébe majd odanyomja, talán az lesz a legtisztább és már jöhet is vissza. Még előveszi a jutalmat és megint megnézi magának. ~De vajon mire tehetném én rá? ~ Mert ha nem használná ki az általa nyújtott lehetőségeket, az tiszta pazarlás lenne.*
7618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-04 12:55:10
Üzenet elküldve: 2020-03-04 12:55:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Miután befejezte a levél megírását, szépen elteszi, nehogy meggyűrje az igényes papírt. Nem lenne szép ugyanis, ha úgy kapnák kézbe, miről árulkodna az, talán be se engednék a házba! Bár ajándékot már szerzett, de azokhoz mérve, amiket ő otthon megszokott, az csupán valami kis apróság. Illene még valamivel előrukkolnia, ami mindenki számára ámulatba ejtő és megtisztelő érzést sugall. Mindig is odavolt az éjszakai égboltért és ama fenséges, az égen terebélyesen helyet foglaló valamiért, amiből a világosságot kapja az egész világ. Egy igazi csodának tartja, hogy az minden egyen nap megbirkózik ezzel a nem is kicsi feladattal. Vajon hogyan csinálja? Bárcsak közelebbről szemügyre vehetné, azonban azt sejti, az nem lenne annyira kellemes érzés. Közben már ki is sétált a városból, úgy elmerült a gondolatok kavalkádjában, hogy szinte csak maguktól jártak a lábai. Megtorpan és körbe néz. A tisztás ma is pont ugyan olyan békés és harmonikus látványt nyújt, mint eddig mindig. ~Talán egy varázslat. ~ Úgy véli, az se lehet nehéz, csak megbirkózik vele, hiszen az egyik legeszesebb tanítványa volt az öregnek. Azaz mindig ezt mondogatta. Bizonyára itt a városban nem sokan vannak olyanok, akik a mágiának csak egy alap szintjével is rendelkeznek. Elő is keresi a papírjai közül a rajzolt térképet, ami mindig jól jön, ki tudja megint mikor sikerül a semmi közepén találnia magát. Nem szeretne rászorulni senkire, meg a tájékozódása sem az igazi, sosem volt rá igazán szüksége, a kísérők meg a testőrök pontosan ismerték a várost, mint a tenyerüket.*
7617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-04 07:09:04
Üzenet elküldve: 2020-03-04 07:09:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tudja, hogy mire érti most a sokkal szebbet. A hajára vagy a szemére. ~Csak ez a kettő lehet. Ez az, amire mások jobb esetben ilyesmit mondanak.~ Most sem ossza a véleményét Valuryennek. Aztán a következő szavakon elképed.*
- Miféle vádakkal illetsz már.*mosolyodik el. Felnevetni nem akar, az túl hangos lenne, pedig ahhoz lenne késztetése. A mosoly pont elég visszafogott a helyzet hangulatához. A hold említése után azonban közelebb hajol az elf, és a fülébe suttog. Felsóhajt, ez annyira izgató számára, szemét lehunyva hallgatja a szavait.*
- Óh, *egy halk felsóhajtásra futja tőle. Egész kellemes az ötlet, és nem is igazán találja olyannak, amit elutasítania kéne. A füle mögé simítható tincsek mindig akadnak, így most is. Leginkább az arcát ért cirógatás esik jól, nem a füle mögé kényszerített fura színű hajszálai. Kezei elindulnak az arca felé, hogy megérintse az elf kezét, hogy megfogja, és ne engedje eltávolodni az arcától. Ha elkésett ezzel, akkor, az arcát érinti meg, ahol az elf simította.*
- Tetszenek az ilyen mesék, és képzeld még sosem voltam egynek se a hőse.*mondja halkan. Aztán állja a Valuryen pillantását, sőt valójában a szeme színe is szép. Bár ez olyan meghatározhatatlan számára.*
- Hm, jó, de ha én vagyok a hős, akkor te mi leszel? *érdeklődik. Apró félmosolyra húzódnak ajkai, és továbbra is figyeli az elf szemeit.*
- A tolvaj leszel, aki elkezdi az egészet? *kérdezi, ajkát beharapva. A tény, hogy tán a mai napon kezdenék igen tetszetős. Nem nem igazán akar Sea távolságot, így inkább még közelebb lép, ami már talán tolakodón túl közel is lehetne.*
- Megcirógatnád még egyszer az arcom? *kérdi csendesen, majd huncut mosoly ül ki ajkára.*
- Hogy eltudjam dönteni, hogy csak jól eset vagy nagyon jól esett. Egyből sajnos nem tudom megállapítani.*közli az átlátszó tényt.*
*Nem tudja, hogy mire érti most a sokkal szebbet. A hajára vagy a szemére. ~Csak ez a kettő lehet. Ez az, amire mások jobb esetben ilyesmit mondanak.~ Most sem ossza a véleményét Valuryennek. Aztán a következő szavakon elképed.*
- Miféle vádakkal illetsz már.*mosolyodik el. Felnevetni nem akar, az túl hangos lenne, pedig ahhoz lenne késztetése. A mosoly pont elég visszafogott a helyzet hangulatához. A hold említése után azonban közelebb hajol az elf, és a fülébe suttog. Felsóhajt, ez annyira izgató számára, szemét lehunyva hallgatja a szavait.*
- Óh, *egy halk felsóhajtásra futja tőle. Egész kellemes az ötlet, és nem is igazán találja olyannak, amit elutasítania kéne. A füle mögé simítható tincsek mindig akadnak, így most is. Leginkább az arcát ért cirógatás esik jól, nem a füle mögé kényszerített fura színű hajszálai. Kezei elindulnak az arca felé, hogy megérintse az elf kezét, hogy megfogja, és ne engedje eltávolodni az arcától. Ha elkésett ezzel, akkor, az arcát érinti meg, ahol az elf simította.*
- Tetszenek az ilyen mesék, és képzeld még sosem voltam egynek se a hőse.*mondja halkan. Aztán állja a Valuryen pillantását, sőt valójában a szeme színe is szép. Bár ez olyan meghatározhatatlan számára.*
- Hm, jó, de ha én vagyok a hős, akkor te mi leszel? *érdeklődik. Apró félmosolyra húzódnak ajkai, és továbbra is figyeli az elf szemeit.*
- A tolvaj leszel, aki elkezdi az egészet? *kérdezi, ajkát beharapva. A tény, hogy tán a mai napon kezdenék igen tetszetős. Nem nem igazán akar Sea távolságot, így inkább még közelebb lép, ami már talán tolakodón túl közel is lehetne.*
- Megcirógatnád még egyszer az arcom? *kérdi csendesen, majd huncut mosoly ül ki ajkára.*
- Hogy eltudjam dönteni, hogy csak jól eset vagy nagyon jól esett. Egyből sajnos nem tudom megállapítani.*közli az átlátszó tényt.*
7616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:22:49
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:22:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Moraknak elege lett a város zajából. Egy kis nyugalomra és csendre vágyik, így, hát elindul a tisztás felé. Mikor odaér rálel arra, amit keresett itt csend van és nyugalom, nem zavarja senki. Csupán néhány énekesmadár énekét lehet hallani, hangjuk már a tavasz közeledtét jelzi. A törpe letelepszik a tisztás szélén a fűre, ott piheni ki a sok erőfeszítést, amit a feladatok megoldása kapcsán kifejtett. Azt azért sajnálja, hogy minden válasza helytelen lett. De sebaj, ebből is tanult. Ha mást nem legalább egy kis alázatot… *
7615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:23:24
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:23:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azt hihetné egy átlagos ember, hogy ha két elf találkozik, akkor az valami nagyon kifinomult, elegáns, és közel sem olyan emberi, mint a sajátjuk, pedig ez nem igaz. Sőt. Néha az ilyen találkozások a legbensőségesebbek, amik csak lehetnek, ilyenkor, mikor tényleg csak ketten vannak, figyelő és kritikus szemek hiányában, csak a két-két sajátjuk.*
-Bár a tieid azért sokkal szebbek...
*Mondja és mosolyog, majd mintha gombóc lenne a torkán, és nyelni is alig bír, mert eszébe jut, hogy a korábbi elmélkedés csak a fejében létezik, s nem mondta ki ezt hangosan.*
-Ne haragudj, tudod néha csak úgy elveszek a gondolataimban. És, kár lenne tagadni, hogy most az egyébként sem túl sima fonalakat te kuszáltad össze ennyire, kedves.
*Nem bánja a közeledtét, sőt, igazán örül neki. Kicsit felszabadító érzés, hogy így kettesben lehet a lánnyal. Régen nem volt ilyesmi élményben része.*
-Ó. A hold...
*Néz fel az égre, bár már egész közel kerül hozzá közben a lány. Valtól sem idegen a játék, egy picit előre, s talán le is hajol, ha kell, úgy suttogja Seawil fülébe.*
-Gondolj bele milyen jó történet lenne, amely úgy kezdődik, hogy egy gyönyörű nő és egy hm.
*Kacéran mosolyog.*
-Szép hajú férfi a holdfényben gabalyodtak egymásba.
*Egyenesen a szemébe néz.*
-Lehetnél te a mese hőse. Egy aprócska, lopott csókkal kezdődik az egész.
*Mondja, s kezével, ha teheti egy tincset a másik hajából a füle mögé simít, lágyan megsimogatva az arcát. Nem akar túl tolakodó lenni, egyébként is rengeteg idejük van még, és nagyon élvezi ezt a napot, ez egy igen különleges a számára. Talán a korábbi dolgok amikről beszéltek mintha most kevésbé lennének fontosak, legalábbis Val fejéből szinte kiszállnak azok a gondolatok, s helyébe valami sokkal szebb, és sokkal tüzesebb költözik.*
-Talán épp a mai napon.
*De ezt már egészen halkan mondja, csak akkor hallhatja Seawil, hogyha sikerült egy kis távolságot lopnia kettejük között a kótyagos elfnek.*
*Azt hihetné egy átlagos ember, hogy ha két elf találkozik, akkor az valami nagyon kifinomult, elegáns, és közel sem olyan emberi, mint a sajátjuk, pedig ez nem igaz. Sőt. Néha az ilyen találkozások a legbensőségesebbek, amik csak lehetnek, ilyenkor, mikor tényleg csak ketten vannak, figyelő és kritikus szemek hiányában, csak a két-két sajátjuk.*
-Bár a tieid azért sokkal szebbek...
*Mondja és mosolyog, majd mintha gombóc lenne a torkán, és nyelni is alig bír, mert eszébe jut, hogy a korábbi elmélkedés csak a fejében létezik, s nem mondta ki ezt hangosan.*
-Ne haragudj, tudod néha csak úgy elveszek a gondolataimban. És, kár lenne tagadni, hogy most az egyébként sem túl sima fonalakat te kuszáltad össze ennyire, kedves.
*Nem bánja a közeledtét, sőt, igazán örül neki. Kicsit felszabadító érzés, hogy így kettesben lehet a lánnyal. Régen nem volt ilyesmi élményben része.*
-Ó. A hold...
*Néz fel az égre, bár már egész közel kerül hozzá közben a lány. Valtól sem idegen a játék, egy picit előre, s talán le is hajol, ha kell, úgy suttogja Seawil fülébe.*
-Gondolj bele milyen jó történet lenne, amely úgy kezdődik, hogy egy gyönyörű nő és egy hm.
*Kacéran mosolyog.*
-Szép hajú férfi a holdfényben gabalyodtak egymásba.
*Egyenesen a szemébe néz.*
-Lehetnél te a mese hőse. Egy aprócska, lopott csókkal kezdődik az egész.
*Mondja, s kezével, ha teheti egy tincset a másik hajából a füle mögé simít, lágyan megsimogatva az arcát. Nem akar túl tolakodó lenni, egyébként is rengeteg idejük van még, és nagyon élvezi ezt a napot, ez egy igen különleges a számára. Talán a korábbi dolgok amikről beszéltek mintha most kevésbé lennének fontosak, legalábbis Val fejéből szinte kiszállnak azok a gondolatok, s helyébe valami sokkal szebb, és sokkal tüzesebb költözik.*
-Talán épp a mai napon.
*De ezt már egészen halkan mondja, csak akkor hallhatja Seawil, hogyha sikerült egy kis távolságot lopnia kettejük között a kótyagos elfnek.*
7614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-29 05:48:23
Üzenet elküldve: 2020-02-29 05:48:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
//Zárás//
*A férfi csak tovább tetézi furcsaságait azzal, hogy egyszerűen Learon szavába vág és ezzel egyúttal a pásztor el is könyveli magában egy bunkónak, akinek tényleg valami baj van a fejével és innentől fogva ez ki is ül az arcára. Hát még, amikor amaz elköszön! A Sajt-mester elhúzza a száját, megvonja a vállát.* ~Nos, én mindent megtettem, hogy beszélgessünk! Ilyen egy furcsa fickót még nem látott a világ!~ *Azért a macskát megkedvelte, így először tőle köszön el.*
-Nos, örültem a találkozásnak, Beltrys! *Aztán a férfira néz, bólint egy aprót a fejével.*
-Persze! Feltétlenül fussunk! *Ez a félmosoly most inkább gunyoros, mint az eddigi jókedvű próbálkozásai. Kevés dolog van, amit ki nem állhat a férfi és emez mind a kettőt megtette. Egyrészt ignorálta beszélgetés közben, másrészt közbe is szólt a beszédének. ennél már csak az lett volna rosszabb, ha valamelyik állatát kezdi el szidni a kecskésnek!* ~Remélem nem látom viszont! Kinek van kedve ilyen bohózathoz megint?~ *Azzal fogja magát és egyszerűen lehuppan a fűbe, ha már azért jött, hogy pihenhessen itten a tisztáson egy kicsikét úgy, mint régen, mielőtt birtokos és nagy mágus lett volna.*
//Holdvilág//
//Zárás//
*A férfi csak tovább tetézi furcsaságait azzal, hogy egyszerűen Learon szavába vág és ezzel egyúttal a pásztor el is könyveli magában egy bunkónak, akinek tényleg valami baj van a fejével és innentől fogva ez ki is ül az arcára. Hát még, amikor amaz elköszön! A Sajt-mester elhúzza a száját, megvonja a vállát.* ~Nos, én mindent megtettem, hogy beszélgessünk! Ilyen egy furcsa fickót még nem látott a világ!~ *Azért a macskát megkedvelte, így először tőle köszön el.*
-Nos, örültem a találkozásnak, Beltrys! *Aztán a férfira néz, bólint egy aprót a fejével.*
-Persze! Feltétlenül fussunk! *Ez a félmosoly most inkább gunyoros, mint az eddigi jókedvű próbálkozásai. Kevés dolog van, amit ki nem állhat a férfi és emez mind a kettőt megtette. Egyrészt ignorálta beszélgetés közben, másrészt közbe is szólt a beszédének. ennél már csak az lett volna rosszabb, ha valamelyik állatát kezdi el szidni a kecskésnek!* ~Remélem nem látom viszont! Kinek van kedve ilyen bohózathoz megint?~ *Azzal fogja magát és egyszerűen lehuppan a fűbe, ha már azért jött, hogy pihenhessen itten a tisztáson egy kicsikét úgy, mint régen, mielőtt birtokos és nagy mágus lett volna.*
7613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:09:04
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:09:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
//Zárás//
*Parcy eleve nem tervezte, hogy ez a beszélgetés ilyen hosszúra nyúlna. Semmi kedve nincsen valójában ahhoz, hogy tovább folytassa ezt a kellemetlen diskurzust. Talán emiatt van az, hogy megpróbál Learon előtt szóhoz jutni, ami nem sikerül, így a szavába vág, feltehetően. Eléggé kínos ez már így is, nem igazán érti azt, hogy mitől lenne az jobb, ha folytatnák. Kezeit összeteszi, s a macskának int a lábával: ideje továbbállni.*
-Nézze, nagyon szívesen beszélgetnék tovább magával, de nekem tényleg rengeteg dolgom van még. Mindenesetre remélem, hogy összefutunk egyszer a jövőben. ~ Az istenek mentsenek tőle! ~ *Aztán ha megengedik neki, hamiskás mosollyal az arcán, szapora léptekkel, csak úgy, távozik. Természetesen Beltryssel az oldalán.*
//Holdvilág//
//Zárás//
*Parcy eleve nem tervezte, hogy ez a beszélgetés ilyen hosszúra nyúlna. Semmi kedve nincsen valójában ahhoz, hogy tovább folytassa ezt a kellemetlen diskurzust. Talán emiatt van az, hogy megpróbál Learon előtt szóhoz jutni, ami nem sikerül, így a szavába vág, feltehetően. Eléggé kínos ez már így is, nem igazán érti azt, hogy mitől lenne az jobb, ha folytatnák. Kezeit összeteszi, s a macskának int a lábával: ideje továbbállni.*
-Nézze, nagyon szívesen beszélgetnék tovább magával, de nekem tényleg rengeteg dolgom van még. Mindenesetre remélem, hogy összefutunk egyszer a jövőben. ~ Az istenek mentsenek tőle! ~ *Aztán ha megengedik neki, hamiskás mosollyal az arcán, szapora léptekkel, csak úgy, távozik. Természetesen Beltryssel az oldalán.*
7612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:05:22
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:05:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*A tharg mágus csak egy átlagos emberismerő, de a zavarodottságot felismeri, így Parcy bekerül a furcsa emberek közé a szemében. Azért Learon beszéde általában érdeklődést szokott kiváltani az emberekből, nem pedig azt, hogy elhallgatnak és ilyen furcsán, zavarodottan néznek maguk elé, esetleg vonulnak vissza a saját érzelmi pusztaságukba bolyongani, ahogyan most szemlátomást a férfi teszi. A pásztormágus legelőször arra gondol, hogy esetleg valami rosszat evett a férfi, hiszen Akheelnál, a Sajt-mester mindenkori szerelménél gyakran előfordult ilyesmi, hogy kissé morcosabbá, szótlanabbá vált, amikor elcsapta a pocakját, de aztán ezt a dolgot inkább elhessegeti, hiszen a Vörös Vadászt senkivel még csak összehasonlítani sem lehet ilyen téren. Aztán a másik gondolata, hogy mi van, ha az ébenhajú egész életében el volt zárva valami börtönbe, vagy olyan helyre, ahova nem süt be a nap és nem mennek emberek, hogy beszélgethessen velük. Ez egyrészt magyarázná azt. hogy miért ilyen kicsavart a gondolatmenete és miért nem tud folytatni egy ilyen egyszerű és érdekes társalgást, másrészt azt is, hogy miért olyan sápadt a bőre. Az, hogy esetleg saját magával, a pásztormágussal, a tharg birtokossal és Sajt-mesterrel lenne gond, csak legutolsó esetben, és ezt még sokkal gyorsabban elveti, mint, hogy a férfi elcsapta volna a gyomrát.* ~Nem létezik, hogy én lennék a furcsa! Hát mindenkivel megtaláltam eddig a közös hangot! Még egy mélységi kutyával is beszélgettem múltkor, pedig azok aztán tűzrevalók!~ *Az egyetlen szó, amit hozzátesz a beszélgetéshez a férfi, szinte el sem jut a pásztor agyáig Aztán ahogy próbál valami beszédtémát keresni, visszagondol az előbbiekre, hogy mi is érdekelhette ezt a fickót és arra jut hogy a gyógynövények talán elég érdekes téma lesz ahhoz, hogy esetleg Learon is tanuljon belőle és ez a furcsa, hirtelen elhallgató alak is visszatérjen a valóság medrébe.*
-És mondja csak! Régóta foglalkozik gyógynövényekkel? Esetleg az alkímiában is járatos? *A pásztormágus ugyan teljesen ostoba a kevergetéshez, hiszen minden a fejébe van a mágia által, amivel kikerülheti az üvegcsékből való vedelést, de minden új információ lehet egyszer hasznos. Ha más nem, megtudhatja, hogy kihez forduljon, ha egyszer mégis szüksége volna ilyen italokra.*
//Holdvilág//
*A tharg mágus csak egy átlagos emberismerő, de a zavarodottságot felismeri, így Parcy bekerül a furcsa emberek közé a szemében. Azért Learon beszéde általában érdeklődést szokott kiváltani az emberekből, nem pedig azt, hogy elhallgatnak és ilyen furcsán, zavarodottan néznek maguk elé, esetleg vonulnak vissza a saját érzelmi pusztaságukba bolyongani, ahogyan most szemlátomást a férfi teszi. A pásztormágus legelőször arra gondol, hogy esetleg valami rosszat evett a férfi, hiszen Akheelnál, a Sajt-mester mindenkori szerelménél gyakran előfordult ilyesmi, hogy kissé morcosabbá, szótlanabbá vált, amikor elcsapta a pocakját, de aztán ezt a dolgot inkább elhessegeti, hiszen a Vörös Vadászt senkivel még csak összehasonlítani sem lehet ilyen téren. Aztán a másik gondolata, hogy mi van, ha az ébenhajú egész életében el volt zárva valami börtönbe, vagy olyan helyre, ahova nem süt be a nap és nem mennek emberek, hogy beszélgethessen velük. Ez egyrészt magyarázná azt. hogy miért ilyen kicsavart a gondolatmenete és miért nem tud folytatni egy ilyen egyszerű és érdekes társalgást, másrészt azt is, hogy miért olyan sápadt a bőre. Az, hogy esetleg saját magával, a pásztormágussal, a tharg birtokossal és Sajt-mesterrel lenne gond, csak legutolsó esetben, és ezt még sokkal gyorsabban elveti, mint, hogy a férfi elcsapta volna a gyomrát.* ~Nem létezik, hogy én lennék a furcsa! Hát mindenkivel megtaláltam eddig a közös hangot! Még egy mélységi kutyával is beszélgettem múltkor, pedig azok aztán tűzrevalók!~ *Az egyetlen szó, amit hozzátesz a beszélgetéshez a férfi, szinte el sem jut a pásztor agyáig Aztán ahogy próbál valami beszédtémát keresni, visszagondol az előbbiekre, hogy mi is érdekelhette ezt a fickót és arra jut hogy a gyógynövények talán elég érdekes téma lesz ahhoz, hogy esetleg Learon is tanuljon belőle és ez a furcsa, hirtelen elhallgató alak is visszatérjen a valóság medrébe.*
-És mondja csak! Régóta foglalkozik gyógynövényekkel? Esetleg az alkímiában is járatos? *A pásztormágus ugyan teljesen ostoba a kevergetéshez, hiszen minden a fejébe van a mágia által, amivel kikerülheti az üvegcsékből való vedelést, de minden új információ lehet egyszer hasznos. Ha más nem, megtudhatja, hogy kihez forduljon, ha egyszer mégis szüksége volna ilyen italokra.*
7611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-27 14:18:22
Üzenet elküldve: 2020-02-27 14:18:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Parcy a teljes összezavarodás szélén áll, s ha a pásztorábrázatú tharg mágus eléggé jó emberismerő hozzá, ezt akár észre is veheti. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy lenézné a másikat, vagy beskatulyázná őrültnek, vagy valami hasonló, számára borzalmasan negatív, rosszakaró címzettnek, hanem annyira hirtelen változtatja a véleményét, s olyan szinte nem illik bele az eddigi sémákba, vagyis emberekre, figurákra sem igaz, hogy egyszerűen még elképzelni is képtelen, mi is lehet pontosan ez a Learon. Hát, amiket látott, azokra azért igyekszik, ha a szokatlanság miatt is, de részint támaszkodni, csak azok adhatnak neki támpontot, és ha így ötletel, ezen a szálon mozog tovább, akkor ki kell zárnia a nemest, már abban az értelemben, amiben ő használja. Természetesen a változtatás jogát ő is fenntartja, élete hosszú folyamán találkozott már olyan kótyagos arisztokratával, aki azt hitte, a kíméletes bánásmód és a szólásjog megadásával jobbágyai majd jobban fogják szeretni, s többet érne el ezzel, mint mulasztana. Szegény jószág helyesen gondolkodott, csak nem jó világban: mire Paranvyr és a kalmár, aki alatt akkor szolgált, visszatért Wegtorenbe, a férfinek csak halálhírét találták, amiben az a legkellemetlenebb, hogy a fia nem tett eleget a közös szerződésnek, az üzlet elmaradt, az utazásra szánt összeget pedig csak annyira volt értelmes dolog elkölteni, mintha a tengerbe dobták volna a mólóról. Pásztor sem lehet, mert azok túlságosan is szegények megítélése szerint ahhoz, hogy megengedjék maguknak saját jobbágyok tartását, mert feltételezhető, hogy háza is van ennek az idegennek, márpedig ha abban többen laknak, akkor nem valami poros erdei viskóról van szó, mint amiben az alkimista is lakik, a Kikötő mellett. Nem, itt többről lehet szó, méghozzá sokkal többről. A mágus már egy sokkal kedvezőbb, meg elfogadhatóbb megközelítése a vegyesfelvágott férfi jellemének. Azok is sokszínűek, sokszor különös, egymással halmazt nem alkotó dolgokat művelnek, vagy birtokolnak a saját magánéletükben, ezzel nem kis botrányt okozva a szerencsétlen, mezei polgárok számára - vagy a Parcyhoz hasonló erdei elfeknek. Számukra ez a normális, s ez a nevetés, ami elhagyja Learon ajkait, s ami a sápadt bőrűt is annyira kellemetlen szituációba hozza, pontot tesz az i-re. ~ Igen, a mágus domináns benne. Mondjuk lehet, hogy csak füllent itt nekem, hiszen még nem igazán láttam varázsolni, pedig azok nagyon szeretik mutogatni a képességeiket. Vagy az is lehet, hogy csak hazudott nekem, vagy egy nagyon gyenge mágus, s így éli ki a hiányosságait. ~ Ha tudná, mekkorát is téved valójában, még gondolatban sem vetemedne ilyesmire, már csak a telekinézistől való félelem miatt is. Mindenesetre egyebet nem tud egyetlen dologhoz sem hozzáfűzni: a pásztorábrázatú mondja a magáét, elvadult féldisznókról, vagy mikről, gebes kancákról, valami Fortély-asszonyról, s összevissza halandzsázva csak beszél, és beszél, értelmetlenül az alkimista számára, aki annak ellenére, hogy igyekszik ezt kifele nem mutatni, eléggé kellemetlenül érzi magát. Mondjuk az is igaz, hogy nem mindig figyel oda rendesen, néha elkalandozik Beltrysnek hála, hiszen az még mindig a lábai körül somfordál.*
-Mindenféleképpen. *Szúrja közbe a válaszát, aztán pedig hallgat a továbbiakban. Eleve nem egy szószátyár típus, amikor pedig fogalma sincs, hogy kivel is van valójában dolga, akkor még inkább elbizonytalanodik. Itt Learonnak kell nyitnia, vagy ellenkező esetben, megnyerte társaságnak a világ legjobb hallgatóját, egy vászonkabátos karó képében.*
//Holdvilág//
*Parcy a teljes összezavarodás szélén áll, s ha a pásztorábrázatú tharg mágus eléggé jó emberismerő hozzá, ezt akár észre is veheti. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy lenézné a másikat, vagy beskatulyázná őrültnek, vagy valami hasonló, számára borzalmasan negatív, rosszakaró címzettnek, hanem annyira hirtelen változtatja a véleményét, s olyan szinte nem illik bele az eddigi sémákba, vagyis emberekre, figurákra sem igaz, hogy egyszerűen még elképzelni is képtelen, mi is lehet pontosan ez a Learon. Hát, amiket látott, azokra azért igyekszik, ha a szokatlanság miatt is, de részint támaszkodni, csak azok adhatnak neki támpontot, és ha így ötletel, ezen a szálon mozog tovább, akkor ki kell zárnia a nemest, már abban az értelemben, amiben ő használja. Természetesen a változtatás jogát ő is fenntartja, élete hosszú folyamán találkozott már olyan kótyagos arisztokratával, aki azt hitte, a kíméletes bánásmód és a szólásjog megadásával jobbágyai majd jobban fogják szeretni, s többet érne el ezzel, mint mulasztana. Szegény jószág helyesen gondolkodott, csak nem jó világban: mire Paranvyr és a kalmár, aki alatt akkor szolgált, visszatért Wegtorenbe, a férfinek csak halálhírét találták, amiben az a legkellemetlenebb, hogy a fia nem tett eleget a közös szerződésnek, az üzlet elmaradt, az utazásra szánt összeget pedig csak annyira volt értelmes dolog elkölteni, mintha a tengerbe dobták volna a mólóról. Pásztor sem lehet, mert azok túlságosan is szegények megítélése szerint ahhoz, hogy megengedjék maguknak saját jobbágyok tartását, mert feltételezhető, hogy háza is van ennek az idegennek, márpedig ha abban többen laknak, akkor nem valami poros erdei viskóról van szó, mint amiben az alkimista is lakik, a Kikötő mellett. Nem, itt többről lehet szó, méghozzá sokkal többről. A mágus már egy sokkal kedvezőbb, meg elfogadhatóbb megközelítése a vegyesfelvágott férfi jellemének. Azok is sokszínűek, sokszor különös, egymással halmazt nem alkotó dolgokat művelnek, vagy birtokolnak a saját magánéletükben, ezzel nem kis botrányt okozva a szerencsétlen, mezei polgárok számára - vagy a Parcyhoz hasonló erdei elfeknek. Számukra ez a normális, s ez a nevetés, ami elhagyja Learon ajkait, s ami a sápadt bőrűt is annyira kellemetlen szituációba hozza, pontot tesz az i-re. ~ Igen, a mágus domináns benne. Mondjuk lehet, hogy csak füllent itt nekem, hiszen még nem igazán láttam varázsolni, pedig azok nagyon szeretik mutogatni a képességeiket. Vagy az is lehet, hogy csak hazudott nekem, vagy egy nagyon gyenge mágus, s így éli ki a hiányosságait. ~ Ha tudná, mekkorát is téved valójában, még gondolatban sem vetemedne ilyesmire, már csak a telekinézistől való félelem miatt is. Mindenesetre egyebet nem tud egyetlen dologhoz sem hozzáfűzni: a pásztorábrázatú mondja a magáét, elvadult féldisznókról, vagy mikről, gebes kancákról, valami Fortély-asszonyról, s összevissza halandzsázva csak beszél, és beszél, értelmetlenül az alkimista számára, aki annak ellenére, hogy igyekszik ezt kifele nem mutatni, eléggé kellemetlenül érzi magát. Mondjuk az is igaz, hogy nem mindig figyel oda rendesen, néha elkalandozik Beltrysnek hála, hiszen az még mindig a lábai körül somfordál.*
-Mindenféleképpen. *Szúrja közbe a válaszát, aztán pedig hallgat a továbbiakban. Eleve nem egy szószátyár típus, amikor pedig fogalma sincs, hogy kivel is van valójában dolga, akkor még inkább elbizonytalanodik. Itt Learonnak kell nyitnia, vagy ellenkező esetben, megnyerte társaságnak a világ legjobb hallgatóját, egy vászonkabátos karó képében.*
7610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-27 06:38:20
Üzenet elküldve: 2020-02-27 06:38:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Ha hallaná a pásztor a férfi gondolatait és elmondaná, hogy ő mit gondol a macska gazdájáról, valószínűleg csak nevetnének egy jót azon, hogy mennyire félreismerték egymást, pedig mind a kettő nagy szellem a maga módján, és cseppet sem bolond vagy őrült, hanem pont ellenkezőleg. Learon a maga részéről akkor sem hagyná magára a férfit, ha az valóban valami elmezavarban küzdene, mert a Sajt-mester eddig is pártfogója volt a különc alakoknak. A pásztormágus nem igazán tudja mire vélni a férfi hirtelen bekövetkező zavarát, ami kiül arcára, és emiatt ő csak még jobban kezd mosolyogni, hogy próbálja visszatéríteni beszélgetőtársát a valóság talajára. Nehéz egy olyan emberrel kommunikálni, aki valahol teljese máshol van fejben. Aztán ahogy elhangoznak a szavai, Learonból egy meglepett „he?” bukik ki először, aztán ahogy rendezi magában a hallottakat, az előbbieknél jóval harsányabb nevetésben tör ki és jó hosszan ki is tartja a kacagást, majd válasz a férfi kérdésére.*
-Büntetés? *Először csak ennyi jön ki a nagy nevetés közben, aztán ahogy összeszedi magát, már kicsit levegő után kapkodva folytatja, de még mindig látszik rajta, hogy mennyire nagyon jól mulat a feltételezésen is.*
-Úgy szeretem a jobbágyaimat mintha csak a saját családom lenne! ~Némelyik bátyámnál talán még jobban is!~ *Gondol vissza arra a testvérére aki egyszer ellopta egy kereskedő kocsijának a kerekét, mert az övé eltört. Alig bírt aztán Learon az utazó árus szemébe nézni, mikor apjával megtérítették a kárt a testvér nevében.*
-Dehogy büntetem én meg! Örülök, hogy tiszta lesz a házam! Sosem tudnám olyan tisztára varázsolni, mint ahogy Fortas-asszony rendbe rakja! *A Sajt-mester emlékében még él a kép az egy évvel ezelőtti helyzetről, amikor mindent neki kellett otthon csinálni. Mindig volt egy-két koszos edény otthon, és a bőrök sem voltak hetente kiporolva, amin alszik. Legényember ilyesmikről nagyon el tud feledkezni, és volt, amikor egy hétig haza se ment a pásztormágus. Akkor aztán kész felfordulás volt mindig utána.*
-Inkább megjutalmazom őt, hogy ilyen becsülettel végzi a dolgát! *Itt már azért abbamarad a nagy kacagás, mert észhez tér a kecskés, hogy lehet ez illetlenség volt, sőt az is lehet, hogy a macskás fickó egy nemesember, aki bizony megbünteti ilyenekért a szolgáit. Learon arcán azonban nem ül ki zavar, mert ha mégis így van, hát ő majd kioktatja a helyes paraszttartásról a férfit!*
-Hogy meg lehet-e? Én eddig úgy hallottam, hogy nekik tanítják főleg. Olyan vaddisznóknak, akiket az anyjuktól ragadnak el. A szülőfalum melletti egyik kis vadásztelepülésen élt ez a barbár szokás a gombászok között. Azt mondták azért kell ez a félvaddisznó, mert jobbak az érzékei, mint a házi társaiknak. *A macska témáját ezennel le is zárta, de azért még egy fél mondatot odatesz a beszélgetés ezen részéhez.*
-Ha esetleg tényleg sikerül megtanítani rá, keressen majd fel, biztos lenne rá pár aranyam, hogy vegyek abból a gombából! *Alapból nem rajong a gombákért, de a szarvasgomba az egy egészen más ízvilág, mint egy átlagos erdei gomba, ami csak úgy száz-kiló számra terem a birtokok melletti erdőben is.*
-Van egy pásztorkutyám is, aki terelni segít nekem a nyájat és egy öreg, buta lovam is, akit igásnak használok és ha hosszú útra megyek, cipekedésre. Szegénynek valami gond lehet a fejével, mert mióta nálam van, úgy öt éve, mindig is lassú volt az észjárása és mostanában egyre jobban épül le! *Csóválja meg szomorúan a fejét.*
-Szegény Redul, biztos rossz csikókora volt. *Már úgy is kerül Learonhoz, hogy nem ő volt a legélesebb ló a fiókban, de a Sajt-mester nem is vágyott sosem másik hátasra.*
-De nagyon szeretem így is! Sokat segít nekem a birtokon is, valamint hű társam mikor a mágustoronyba utazom tanulni. Nélküle nem lenne igazi semmilyen vándorlásom! *Vakarja meg tarkóját a pásztormágus.*
//Holdvilág//
*Ha hallaná a pásztor a férfi gondolatait és elmondaná, hogy ő mit gondol a macska gazdájáról, valószínűleg csak nevetnének egy jót azon, hogy mennyire félreismerték egymást, pedig mind a kettő nagy szellem a maga módján, és cseppet sem bolond vagy őrült, hanem pont ellenkezőleg. Learon a maga részéről akkor sem hagyná magára a férfit, ha az valóban valami elmezavarban küzdene, mert a Sajt-mester eddig is pártfogója volt a különc alakoknak. A pásztormágus nem igazán tudja mire vélni a férfi hirtelen bekövetkező zavarát, ami kiül arcára, és emiatt ő csak még jobban kezd mosolyogni, hogy próbálja visszatéríteni beszélgetőtársát a valóság talajára. Nehéz egy olyan emberrel kommunikálni, aki valahol teljese máshol van fejben. Aztán ahogy elhangoznak a szavai, Learonból egy meglepett „he?” bukik ki először, aztán ahogy rendezi magában a hallottakat, az előbbieknél jóval harsányabb nevetésben tör ki és jó hosszan ki is tartja a kacagást, majd válasz a férfi kérdésére.*
-Büntetés? *Először csak ennyi jön ki a nagy nevetés közben, aztán ahogy összeszedi magát, már kicsit levegő után kapkodva folytatja, de még mindig látszik rajta, hogy mennyire nagyon jól mulat a feltételezésen is.*
-Úgy szeretem a jobbágyaimat mintha csak a saját családom lenne! ~Némelyik bátyámnál talán még jobban is!~ *Gondol vissza arra a testvérére aki egyszer ellopta egy kereskedő kocsijának a kerekét, mert az övé eltört. Alig bírt aztán Learon az utazó árus szemébe nézni, mikor apjával megtérítették a kárt a testvér nevében.*
-Dehogy büntetem én meg! Örülök, hogy tiszta lesz a házam! Sosem tudnám olyan tisztára varázsolni, mint ahogy Fortas-asszony rendbe rakja! *A Sajt-mester emlékében még él a kép az egy évvel ezelőtti helyzetről, amikor mindent neki kellett otthon csinálni. Mindig volt egy-két koszos edény otthon, és a bőrök sem voltak hetente kiporolva, amin alszik. Legényember ilyesmikről nagyon el tud feledkezni, és volt, amikor egy hétig haza se ment a pásztormágus. Akkor aztán kész felfordulás volt mindig utána.*
-Inkább megjutalmazom őt, hogy ilyen becsülettel végzi a dolgát! *Itt már azért abbamarad a nagy kacagás, mert észhez tér a kecskés, hogy lehet ez illetlenség volt, sőt az is lehet, hogy a macskás fickó egy nemesember, aki bizony megbünteti ilyenekért a szolgáit. Learon arcán azonban nem ül ki zavar, mert ha mégis így van, hát ő majd kioktatja a helyes paraszttartásról a férfit!*
-Hogy meg lehet-e? Én eddig úgy hallottam, hogy nekik tanítják főleg. Olyan vaddisznóknak, akiket az anyjuktól ragadnak el. A szülőfalum melletti egyik kis vadásztelepülésen élt ez a barbár szokás a gombászok között. Azt mondták azért kell ez a félvaddisznó, mert jobbak az érzékei, mint a házi társaiknak. *A macska témáját ezennel le is zárta, de azért még egy fél mondatot odatesz a beszélgetés ezen részéhez.*
-Ha esetleg tényleg sikerül megtanítani rá, keressen majd fel, biztos lenne rá pár aranyam, hogy vegyek abból a gombából! *Alapból nem rajong a gombákért, de a szarvasgomba az egy egészen más ízvilág, mint egy átlagos erdei gomba, ami csak úgy száz-kiló számra terem a birtokok melletti erdőben is.*
-Van egy pásztorkutyám is, aki terelni segít nekem a nyájat és egy öreg, buta lovam is, akit igásnak használok és ha hosszú útra megyek, cipekedésre. Szegénynek valami gond lehet a fejével, mert mióta nálam van, úgy öt éve, mindig is lassú volt az észjárása és mostanában egyre jobban épül le! *Csóválja meg szomorúan a fejét.*
-Szegény Redul, biztos rossz csikókora volt. *Már úgy is kerül Learonhoz, hogy nem ő volt a legélesebb ló a fiókban, de a Sajt-mester nem is vágyott sosem másik hátasra.*
-De nagyon szeretem így is! Sokat segít nekem a birtokon is, valamint hű társam mikor a mágustoronyba utazom tanulni. Nélküle nem lenne igazi semmilyen vándorlásom! *Vakarja meg tarkóját a pásztormágus.*
7609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:33:54
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:33:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Beltrys eltávolodik a pásztorábrázatú közeléből, ezzel helyet adva gazdájának, aki természetesen furcsállja azt, ahogyan az idegen a vadcirmoshoz viszonyul. A különösséget pedig az is tetőzi a továbbiakban, hogy rá is vigyorogni kezd, amit ugyan viszonoz az alkimista, de még mindig szokatlanul ha számára. A legkevésbé sem tűnik beördögvigyorozva a varázsló, ugyanakkor bolondnak se mondaná, ha a legvalószínűbb eset is lenne ebben a pillanatban. Lehet, hogy csak egy olyan eltévedt vándor, magányos remete, mint amilyen pontosan ő is volt, hosszú évtizedeken át, emiatt pedig elszokott a társaságtól, ahogyan az nála is előfordult. Ebben az esetben akkor empátiával kellene a másikhoz viszonyulnia, mindenféleképpen megérdemelné, sőt, mi több, sorstársként tekintene rá. A romantikus álmodozások azonban bármennyire is kézenfekvőnek tűnnek az álmodozó hosszúéletűnek, nincs rájuk bizonyíték, márpedig ha az hiányként jelentkezik, akkor az a józan észt is kizárja, reálisnak pedig kötelező lenni, legfőképpen az ismeretlen alakokkal szemben, Parcy logikája szerint. Valóban hajlamos megszállott lenni, akár mániákusan beleásni magát valamibe, az pedig szinte a hétköznapinál is általánosabb nála, hogy képtelen lemondani a folyamatos képzelgésről, de ő ilyen, ilyennek szeretik - már, ha van olyan, aki kedveli. Jelenleg az ilyen személyek száma megegyezik a talán eggyel. Ha állatokat belevennénk, akkor szebb pillanataiban Beltrys is közéjük tartozhat, jó eséllyel. Ha megtudná, hogy valójában elmezavarosnak gondolja őt Learon, természetesen azonnal kioktatná, nem a legkellemesebb hangszínben, majd felkapná a társát, s indulna is vissza a Kikötőbe. Nagyon nehéz újra beilleszkednie, s az ilyen emberek a legkevésbé sem könnyítik meg a dolgát. Az általános érdeklődése pedig egyelőre felülírja a lineáris beszélgetés rendszerét a szemében, hiszen, akárhogyan is nézi, az volt hamarabb, mint a Sajt-mester érkezése, s ebben az esetben, a téma megelőzi a helyes sorrendet - valóban fura, ha ezt neki nehéz belátnia is, azonban nem őrült, bár ki tudhatja, hogy mit hoz a holnap, vagy akár a következő pillanat is, ugye egy, az ember, vagy ez esetben elf halántékán elpattanó ér akármit képes, a varázslat erejével vetekedő módon megmásítani. Parcy azonban ezekről mit sem sejt, boldog tudatlanságban figyeli a másikat, akitől kap egy egyszerű választ, egy egyszerű kérdésre, s ha ez nem is lenne elég, akkor ráadásul még nevetnek is mellé. Nem igazán érti, mi ezen a vicces, így már nem csak a Derin férfi az egyetlen, aki bolondnak, vagy inkább bolondosnak találja a másikat. Igen ám, de amint kiderül, alaposan félreismerte magát, már ami az emberismeretét érinti, hiszen nem egy egyszerű pásztorral van dolga, hanem egy tharg nemessel, mint ahogyan azt leszűri a férfi szavaiból, valójában tökéletesen tévesen. ~ Én pedig voltam olyan bolond, hogy földes manccsal kezet fogjak vele! Meg Beltryst is megsimogatta. Ez megnyúzat engem, csak kerüljek egyszer Amon Ruadhba, vagy a birtokaikra. ~ Mosolya kezd zavarttá válni, amint erre a sanyarú jövőre gondol.*
-Valóban? Nem igazán kedves dolog az, ha valakit elzavar a saját jobbágya. Milyen büntetésre számíthat a szerencsétlen? *Nem a saját véleménye, de nem igazán találkozott még nemessel, azonban gőgös, de megtorlások terén, igen bőkezűnek mutatják be őket a pletykák, amiket hallot róluk. A macskát igyekszik a lába mögött tartani, eddig sikeresen. Nem szeretné, hogy valami baja essen, főként, ha a másik mágus is. Az állatok témája azonban oldja egy kicsit a belső feszültségét, s igazat ad a másiknak, tökéletesen. Szerencséje csak annyi, hogy a vadcirmos érdeklődőnek és taníthatónak mutatkozik.*
-Disznók? Disznóknak is meg lehet ezt tanítani? Igazán meglepő... Azon meg ne aggódjon, hogy tenni fog rá! Beltrys érdeklődő jószág. Igazam van? *Szegezi tekintetét a mögötte somfordáló macskára, mosolyogva, aki erre egy dallamos dorombolás kíséretében a lábához dörgölőzik.*
-Esetleg Önnek van állata, mármint természetesen a juhokon, vagy a kecskéken kívül, ~ ha valóban pásztor is ~ hogy ennyit tud róluk?
//Holdvilág//
*Beltrys eltávolodik a pásztorábrázatú közeléből, ezzel helyet adva gazdájának, aki természetesen furcsállja azt, ahogyan az idegen a vadcirmoshoz viszonyul. A különösséget pedig az is tetőzi a továbbiakban, hogy rá is vigyorogni kezd, amit ugyan viszonoz az alkimista, de még mindig szokatlanul ha számára. A legkevésbé sem tűnik beördögvigyorozva a varázsló, ugyanakkor bolondnak se mondaná, ha a legvalószínűbb eset is lenne ebben a pillanatban. Lehet, hogy csak egy olyan eltévedt vándor, magányos remete, mint amilyen pontosan ő is volt, hosszú évtizedeken át, emiatt pedig elszokott a társaságtól, ahogyan az nála is előfordult. Ebben az esetben akkor empátiával kellene a másikhoz viszonyulnia, mindenféleképpen megérdemelné, sőt, mi több, sorstársként tekintene rá. A romantikus álmodozások azonban bármennyire is kézenfekvőnek tűnnek az álmodozó hosszúéletűnek, nincs rájuk bizonyíték, márpedig ha az hiányként jelentkezik, akkor az a józan észt is kizárja, reálisnak pedig kötelező lenni, legfőképpen az ismeretlen alakokkal szemben, Parcy logikája szerint. Valóban hajlamos megszállott lenni, akár mániákusan beleásni magát valamibe, az pedig szinte a hétköznapinál is általánosabb nála, hogy képtelen lemondani a folyamatos képzelgésről, de ő ilyen, ilyennek szeretik - már, ha van olyan, aki kedveli. Jelenleg az ilyen személyek száma megegyezik a talán eggyel. Ha állatokat belevennénk, akkor szebb pillanataiban Beltrys is közéjük tartozhat, jó eséllyel. Ha megtudná, hogy valójában elmezavarosnak gondolja őt Learon, természetesen azonnal kioktatná, nem a legkellemesebb hangszínben, majd felkapná a társát, s indulna is vissza a Kikötőbe. Nagyon nehéz újra beilleszkednie, s az ilyen emberek a legkevésbé sem könnyítik meg a dolgát. Az általános érdeklődése pedig egyelőre felülírja a lineáris beszélgetés rendszerét a szemében, hiszen, akárhogyan is nézi, az volt hamarabb, mint a Sajt-mester érkezése, s ebben az esetben, a téma megelőzi a helyes sorrendet - valóban fura, ha ezt neki nehéz belátnia is, azonban nem őrült, bár ki tudhatja, hogy mit hoz a holnap, vagy akár a következő pillanat is, ugye egy, az ember, vagy ez esetben elf halántékán elpattanó ér akármit képes, a varázslat erejével vetekedő módon megmásítani. Parcy azonban ezekről mit sem sejt, boldog tudatlanságban figyeli a másikat, akitől kap egy egyszerű választ, egy egyszerű kérdésre, s ha ez nem is lenne elég, akkor ráadásul még nevetnek is mellé. Nem igazán érti, mi ezen a vicces, így már nem csak a Derin férfi az egyetlen, aki bolondnak, vagy inkább bolondosnak találja a másikat. Igen ám, de amint kiderül, alaposan félreismerte magát, már ami az emberismeretét érinti, hiszen nem egy egyszerű pásztorral van dolga, hanem egy tharg nemessel, mint ahogyan azt leszűri a férfi szavaiból, valójában tökéletesen tévesen. ~ Én pedig voltam olyan bolond, hogy földes manccsal kezet fogjak vele! Meg Beltryst is megsimogatta. Ez megnyúzat engem, csak kerüljek egyszer Amon Ruadhba, vagy a birtokaikra. ~ Mosolya kezd zavarttá válni, amint erre a sanyarú jövőre gondol.*
-Valóban? Nem igazán kedves dolog az, ha valakit elzavar a saját jobbágya. Milyen büntetésre számíthat a szerencsétlen? *Nem a saját véleménye, de nem igazán találkozott még nemessel, azonban gőgös, de megtorlások terén, igen bőkezűnek mutatják be őket a pletykák, amiket hallot róluk. A macskát igyekszik a lába mögött tartani, eddig sikeresen. Nem szeretné, hogy valami baja essen, főként, ha a másik mágus is. Az állatok témája azonban oldja egy kicsit a belső feszültségét, s igazat ad a másiknak, tökéletesen. Szerencséje csak annyi, hogy a vadcirmos érdeklődőnek és taníthatónak mutatkozik.*
-Disznók? Disznóknak is meg lehet ezt tanítani? Igazán meglepő... Azon meg ne aggódjon, hogy tenni fog rá! Beltrys érdeklődő jószág. Igazam van? *Szegezi tekintetét a mögötte somfordáló macskára, mosolyogva, aki erre egy dallamos dorombolás kíséretében a lábához dörgölőzik.*
-Esetleg Önnek van állata, mármint természetesen a juhokon, vagy a kecskéken kívül, ~ ha valóban pásztor is ~ hogy ennyit tud róluk?
7608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-25 08:24:29
Üzenet elküldve: 2020-02-25 08:24:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Úgy tűnik, hogy a macska nem olyan félős jószág, sokkal bizalmasabb és bátrabb, mint ami macskákkal Learon eddig találkozott. Sok jószág dörgölődzik az emberekhez, de amikor azok megsimogatnák őket, inkább elszelelnek. Nos, ez a cirmos nem ilyen. Ő hagyja, hogy Learon ujjai végig pásztázzák a gerincét és fejét, hogy mindenütt megcirógathassák a puha, hosszú bundát az állaton. A Sajt-mester és Parcy egyébként eléggé azonos nézeteket gondolnak, és ez talán ki is fog derülni, ha kicsit tovább beszélgetnek majd. Érdekes egy szemlélet, annyi biztos és az is, hogy mostanában elég kevesen vannak azok, akik így használják ezt az ősi tudást. Látszik a pásztoron, hogy kissé elszomorodik amikor a macska elrebben mellőle, hiszen szívesen simogatta volna még az állatot továbbra is. Otthon van, hogy órák mennek el azzal, hogy a többtucatnyi kecskét és birkát egyenként végig cirógatja. Persze mindig vannak jószágai, akik éppen nem kérnek a vakargatásból, de azok beállnak egy másik napon, amikor már jobb a kedvük. Először eszébe jut a pásztornak, hogy tanácsolja a férfinak a macska megfésülését, de aztán úgy dönt, hogy nem traktálja ilyen ostobaságokkal, még, ha egyébként jobban is érezné magát a cirmos, ha nem lenne teli a bundája a már nem odavaló szőrökkel. A férfi végül megoszt vele egy érdekes tudást, amit a pásztormágus el is raktároz magában, hiszen ilyesmi még jól jöhet. Vannak ezenkívül egyéb növények is, amik ezt jelzik, és okos paraszt egyébként is látja, hogy mikor jó a föld a vetésre, de nem árt, ha van még egy jel rá. A kézfogás megtörténik, de csak az egyik, hiszen Beltrys nem tűnik valami készségesnek kézfogás terén és ki is derül, hogy mitől.*
-Oh, bocsánat Beltrys kisasszony! *Hajtja meg fejét a macska előtt.*
-Nem akartam tiszteletlen lenni! *Mosolyog az állara, majd a gazdájára is. Aztán hirtelen újabb témát dob fel a férfi, akiről kezdi azt hinni Learon, hogy valami furcsa elmezavarban szenved. Látott már ilyet a mágus. Vannak emberek, akikben egyszerűen nincs egy lineáris vonalvezetés témák terén, hanem gondolatuk csapong és mindenfelé elkóborol. Úgy tudja, hogy ezek az emberek ártalmatlanok, csak nehéz velük a beszélgetésben lépést tartani. A Sajt-mester végül úgy dönt, hogy belemegy a játékba, hiszen úgy sincsen jobb dolga. Azonban a furcsa kérdés után visszaugranak az eredeti gondolatra, ami a bemutatkozáshoz tartozik és Learon végül úgy dönt, először inkább arra felel.*
-Csak sétáltam egyet. Amolyan túrázás, tudja! Szeretek eljönni ide gondolkodni. Amikor még nem volt birtokom, gyakran kijöttem ide, lefeküdtem a földre és elmélkedtem egy-egy varázslaton vagy bármin, amit éppen olvastam akkoriban. *Aztán elneveti magát.*
-Meg egyébként elzavart otthonról az egyik jobbágyom, aki éppen takarít! Azt mondta, csak útban vagyok és csináljak valami mást, máshol! *Persze nagyon ostobán hangozhat ez annak, aki nem érti, milyen viszonyban van Learon a munkásival, de neki ez szinte természetes.*
-A macskára visszatérve pedig azt gondolom be lehet tanítani rá, de csak akkor, ha látja, hogy van rá késztetése Beltrysnek is. A macskák nem olyanok, mint a disznók vagy a kutyák, hogy bármit hajlandók megtanulni, hogy gazdájuk dicséretét kiérdemeljék. Ők önfejűbbek. Ha Beltrys úgy dönt, hogy magasról tesz a gombákra, akkor törheti magát évekig, akkor sem fog egy fia darabot sem találni! *Learon is a magázás mellett dönt, bár szemmel láthatóan idősebbnek néz ki a férfinál, de hát ezeknél a hosszú életűek nem lehet tudni. Learon emberévekben már idősnek számít, de Parcy lehet a duplája is úgy, hogy közben így néz ki.*
//Holdvilág//
*Úgy tűnik, hogy a macska nem olyan félős jószág, sokkal bizalmasabb és bátrabb, mint ami macskákkal Learon eddig találkozott. Sok jószág dörgölődzik az emberekhez, de amikor azok megsimogatnák őket, inkább elszelelnek. Nos, ez a cirmos nem ilyen. Ő hagyja, hogy Learon ujjai végig pásztázzák a gerincét és fejét, hogy mindenütt megcirógathassák a puha, hosszú bundát az állaton. A Sajt-mester és Parcy egyébként eléggé azonos nézeteket gondolnak, és ez talán ki is fog derülni, ha kicsit tovább beszélgetnek majd. Érdekes egy szemlélet, annyi biztos és az is, hogy mostanában elég kevesen vannak azok, akik így használják ezt az ősi tudást. Látszik a pásztoron, hogy kissé elszomorodik amikor a macska elrebben mellőle, hiszen szívesen simogatta volna még az állatot továbbra is. Otthon van, hogy órák mennek el azzal, hogy a többtucatnyi kecskét és birkát egyenként végig cirógatja. Persze mindig vannak jószágai, akik éppen nem kérnek a vakargatásból, de azok beállnak egy másik napon, amikor már jobb a kedvük. Először eszébe jut a pásztornak, hogy tanácsolja a férfinak a macska megfésülését, de aztán úgy dönt, hogy nem traktálja ilyen ostobaságokkal, még, ha egyébként jobban is érezné magát a cirmos, ha nem lenne teli a bundája a már nem odavaló szőrökkel. A férfi végül megoszt vele egy érdekes tudást, amit a pásztormágus el is raktároz magában, hiszen ilyesmi még jól jöhet. Vannak ezenkívül egyéb növények is, amik ezt jelzik, és okos paraszt egyébként is látja, hogy mikor jó a föld a vetésre, de nem árt, ha van még egy jel rá. A kézfogás megtörténik, de csak az egyik, hiszen Beltrys nem tűnik valami készségesnek kézfogás terén és ki is derül, hogy mitől.*
-Oh, bocsánat Beltrys kisasszony! *Hajtja meg fejét a macska előtt.*
-Nem akartam tiszteletlen lenni! *Mosolyog az állara, majd a gazdájára is. Aztán hirtelen újabb témát dob fel a férfi, akiről kezdi azt hinni Learon, hogy valami furcsa elmezavarban szenved. Látott már ilyet a mágus. Vannak emberek, akikben egyszerűen nincs egy lineáris vonalvezetés témák terén, hanem gondolatuk csapong és mindenfelé elkóborol. Úgy tudja, hogy ezek az emberek ártalmatlanok, csak nehéz velük a beszélgetésben lépést tartani. A Sajt-mester végül úgy dönt, hogy belemegy a játékba, hiszen úgy sincsen jobb dolga. Azonban a furcsa kérdés után visszaugranak az eredeti gondolatra, ami a bemutatkozáshoz tartozik és Learon végül úgy dönt, először inkább arra felel.*
-Csak sétáltam egyet. Amolyan túrázás, tudja! Szeretek eljönni ide gondolkodni. Amikor még nem volt birtokom, gyakran kijöttem ide, lefeküdtem a földre és elmélkedtem egy-egy varázslaton vagy bármin, amit éppen olvastam akkoriban. *Aztán elneveti magát.*
-Meg egyébként elzavart otthonról az egyik jobbágyom, aki éppen takarít! Azt mondta, csak útban vagyok és csináljak valami mást, máshol! *Persze nagyon ostobán hangozhat ez annak, aki nem érti, milyen viszonyban van Learon a munkásival, de neki ez szinte természetes.*
-A macskára visszatérve pedig azt gondolom be lehet tanítani rá, de csak akkor, ha látja, hogy van rá késztetése Beltrysnek is. A macskák nem olyanok, mint a disznók vagy a kutyák, hogy bármit hajlandók megtanulni, hogy gazdájuk dicséretét kiérdemeljék. Ők önfejűbbek. Ha Beltrys úgy dönt, hogy magasról tesz a gombákra, akkor törheti magát évekig, akkor sem fog egy fia darabot sem találni! *Learon is a magázás mellett dönt, bár szemmel láthatóan idősebbnek néz ki a férfinál, de hát ezeknél a hosszú életűek nem lehet tudni. Learon emberévekben már idősnek számít, de Parcy lehet a duplája is úgy, hogy közben így néz ki.*
7607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:29:54
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:29:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Beltrys valóban nem arról híres, hogy félénk lenne idegenekkel. Gazdája eddigi tapasztalatai alapján, a macska filozófiája a "tapasztalj és ítélkezz"-ben merül ki. Ha valakihez odamegy, az biztosra veheti, hogy a vadcirmos cica érdeklődik iránta, így egy alapvető szimpátiát betudhat a jussának, aztán, hogy jó irányba fordul-e ez, mint ami Reyraa, vagy Cassy, esetleg Noru esetében történt, s ami feltehetően, ha a viszonyulása továbbra is ilyen marad az elf és az állata felé, Learonnál is előfordulhat. Paranvyr ösztönösen kedveli az olyan figurákat, akik rendesen, normálisan képesek bánni az állatokkal és a növényekkel, hiszen ezen készség elsajátítása számára azt jelenti, hogy az illetőben jelen van valami eredendően jó, természetesség. Emiatt van az, hogy az élőlények számára nem csak társak, vagy a gyógynövények esetében eszközök tudnak lenni, hanem hidak is, vagy kulcsok, amik kinyitják az emberekhez, esetleg más milyen népekhez tartozó ajtót, belelátva lényükbe. Beltrys egy tükör most, s mivel Learon kedves vele, így szemeivel hunyorogva áll neki dorombolni, farkát az ég felé csapva, fejét, állát azzal megfelelő irányba, felmeredeztetve. Erre a gazda is felfigyel, eddigi belső véleményét az idegenről, a fekete vadcirmoséhoz igazítja, közben pedig sárga tekintetét, ahogyan azt a macska is teszi saját borostyán szemeivel, a magát thargnak és varázslónak valló pásztorábrázatúra szegezi. A dallamos, gurgulázó hang kitart Beltrystől egészen addig, amíg Parcy maga mellé nem hívja, nyelvcsettintéssél. Úgy véli, biztosan kellemetlen lehet a férfinak az, hogy ennyire körülrajongja egy ismeretlen állat, legalábbis vannak páran, akik ezt a legkevésbé sem kedvelik, ugyancsak tapasztalataira hagyatkozva, s nem szeretné, egyáltalán nem, hogy bármi bántódása essen a bundásnak, hiszen még alig ismerte meg, de már a szívéhez nőtt. Vonakodva bár, de teljesíti a kérést a cica, s innestől gazdája koboldkék kabátját szőrözi össze. Ha eléggé értene az állatokhoz, meg esze is lenne Parcynak, akkor macskája vedléséből is rájöhetne, hogy bizony közeledik a tavasz, de ez nem így történik, egyelőre. A probléma csupán az, hogy a gyakorlati tudás mellett a jelekre való figyelmesség hiányzik jelleméből, ha négylábúakról, vagy szárnyasokról van szó, ezt csupán a növényeken tudja alkalmazni, azokhoz sokkal jobban ért. Ez is lehet az oka, hogy elszomorítja a pásztormágus válasza, nem eree számított, legfőképpen a bemutatkozás után, de nincs mit tenni, mint fátylat vetni az eddigi munkára, azt ideiglenesen felfüggesztve, majd ráfordítani tekintetét az idegenre.*
-Tudom, hogy gyomnövény, de most nem a gyógyító hatása miatt van rá szükségem. A Keresztes Ulsga megjelenő rügyei, tapasztalataim alapján, jelezhetik a föld felengedését, így a tavasz közeledtét. Fontos, rendkívül fontos! *Emeli fel az ujját, nyomatékosítva szavait, melyekből kiderülhet, hogy bizony, gyógyítani is szokott a gazzal, valamint feltehetően a kuruzslás mellett a botanikában is jártas valamennyire. Azt azonban nem sikerül elárulnia, hogy miért fontos ez neki annyira. A vilerba termesztésre való törekvés felszínre jutásához feltehetően kérdésre lesz szükség, vagy annak hiányában, ez ennyiben is marad most. Meglepődik a másik szavain, főként, hogy nem igazán jártas a gyógynövények terén, annak ellenére, hogy rengeteget találni saját bevallása szerint, főként kerti munkák közben, arról nem is beszélve, mennyire idegesítően viselkedhet egy-egy példány a kapával szemben. ~ Nem baj, biztos akkor az állatokat kedveli jobban. ~ A világmegmentő szerep pedig ugyancsak meglepi, eléggé beképzelt lehet feltételezése szerint a másik, de nem ítélkezik, lehet még ettől valaki jó ember, sőt, az egészséges önbizalom akár pozitív hatással is bírhat.*
-Hát, rendben. *S ha megengedik neki, a kitartott kézbe, belecsapja a sajátját, de nem olyan parasztiasan, inkább kifinomult kézfogás az. Beltrysnek a sajátja már nem tetszik annyira, hiszen kirántja onnan mancsát, s Parcy mögé rejtőzik, aki mosolyogva jegyzi meg.*
-Tudom, különleges, meg nagy termetű, de Beltrys nőstény. *Nyújtja ujjai végét a vadcirmos felé, megvakargatva farka végét, amit egy dallamos dorombolással honorál a cica.*
-Talán be kéne tanítanom növénykeresésre. Állítólag macskák is képesek rá, de eddig leginkább szarvasgombát kutató ebekkel találkoztam. Mondjuk gwuffal is eredményesek lehetnek az ilyen kalandok, ők is értenek hozzá, állítólag. Ön mit gondol? *Még mindig magázza, valamint bizonytalanságából adódóan, kihallatszódhat, hogy inkább a növényekhez, mint az állatokhoz ért. Csupán az eddig látottak alapján ítélkezik egy bundás képessége felett.*
-És ha szabad kérdeznem, mit keres itt ilyen későn egy tharg pásztormágus, Artheniorban? *Érdeklődő tekintettel, kabátjába és sáljába burkolózva várja a választ, immár állva, természetesen oldalán a kíváncsian nézelődő macskával.*
//Holdvilág//
*Beltrys valóban nem arról híres, hogy félénk lenne idegenekkel. Gazdája eddigi tapasztalatai alapján, a macska filozófiája a "tapasztalj és ítélkezz"-ben merül ki. Ha valakihez odamegy, az biztosra veheti, hogy a vadcirmos cica érdeklődik iránta, így egy alapvető szimpátiát betudhat a jussának, aztán, hogy jó irányba fordul-e ez, mint ami Reyraa, vagy Cassy, esetleg Noru esetében történt, s ami feltehetően, ha a viszonyulása továbbra is ilyen marad az elf és az állata felé, Learonnál is előfordulhat. Paranvyr ösztönösen kedveli az olyan figurákat, akik rendesen, normálisan képesek bánni az állatokkal és a növényekkel, hiszen ezen készség elsajátítása számára azt jelenti, hogy az illetőben jelen van valami eredendően jó, természetesség. Emiatt van az, hogy az élőlények számára nem csak társak, vagy a gyógynövények esetében eszközök tudnak lenni, hanem hidak is, vagy kulcsok, amik kinyitják az emberekhez, esetleg más milyen népekhez tartozó ajtót, belelátva lényükbe. Beltrys egy tükör most, s mivel Learon kedves vele, így szemeivel hunyorogva áll neki dorombolni, farkát az ég felé csapva, fejét, állát azzal megfelelő irányba, felmeredeztetve. Erre a gazda is felfigyel, eddigi belső véleményét az idegenről, a fekete vadcirmoséhoz igazítja, közben pedig sárga tekintetét, ahogyan azt a macska is teszi saját borostyán szemeivel, a magát thargnak és varázslónak valló pásztorábrázatúra szegezi. A dallamos, gurgulázó hang kitart Beltrystől egészen addig, amíg Parcy maga mellé nem hívja, nyelvcsettintéssél. Úgy véli, biztosan kellemetlen lehet a férfinak az, hogy ennyire körülrajongja egy ismeretlen állat, legalábbis vannak páran, akik ezt a legkevésbé sem kedvelik, ugyancsak tapasztalataira hagyatkozva, s nem szeretné, egyáltalán nem, hogy bármi bántódása essen a bundásnak, hiszen még alig ismerte meg, de már a szívéhez nőtt. Vonakodva bár, de teljesíti a kérést a cica, s innestől gazdája koboldkék kabátját szőrözi össze. Ha eléggé értene az állatokhoz, meg esze is lenne Parcynak, akkor macskája vedléséből is rájöhetne, hogy bizony közeledik a tavasz, de ez nem így történik, egyelőre. A probléma csupán az, hogy a gyakorlati tudás mellett a jelekre való figyelmesség hiányzik jelleméből, ha négylábúakról, vagy szárnyasokról van szó, ezt csupán a növényeken tudja alkalmazni, azokhoz sokkal jobban ért. Ez is lehet az oka, hogy elszomorítja a pásztormágus válasza, nem eree számított, legfőképpen a bemutatkozás után, de nincs mit tenni, mint fátylat vetni az eddigi munkára, azt ideiglenesen felfüggesztve, majd ráfordítani tekintetét az idegenre.*
-Tudom, hogy gyomnövény, de most nem a gyógyító hatása miatt van rá szükségem. A Keresztes Ulsga megjelenő rügyei, tapasztalataim alapján, jelezhetik a föld felengedését, így a tavasz közeledtét. Fontos, rendkívül fontos! *Emeli fel az ujját, nyomatékosítva szavait, melyekből kiderülhet, hogy bizony, gyógyítani is szokott a gazzal, valamint feltehetően a kuruzslás mellett a botanikában is jártas valamennyire. Azt azonban nem sikerül elárulnia, hogy miért fontos ez neki annyira. A vilerba termesztésre való törekvés felszínre jutásához feltehetően kérdésre lesz szükség, vagy annak hiányában, ez ennyiben is marad most. Meglepődik a másik szavain, főként, hogy nem igazán jártas a gyógynövények terén, annak ellenére, hogy rengeteget találni saját bevallása szerint, főként kerti munkák közben, arról nem is beszélve, mennyire idegesítően viselkedhet egy-egy példány a kapával szemben. ~ Nem baj, biztos akkor az állatokat kedveli jobban. ~ A világmegmentő szerep pedig ugyancsak meglepi, eléggé beképzelt lehet feltételezése szerint a másik, de nem ítélkezik, lehet még ettől valaki jó ember, sőt, az egészséges önbizalom akár pozitív hatással is bírhat.*
-Hát, rendben. *S ha megengedik neki, a kitartott kézbe, belecsapja a sajátját, de nem olyan parasztiasan, inkább kifinomult kézfogás az. Beltrysnek a sajátja már nem tetszik annyira, hiszen kirántja onnan mancsát, s Parcy mögé rejtőzik, aki mosolyogva jegyzi meg.*
-Tudom, különleges, meg nagy termetű, de Beltrys nőstény. *Nyújtja ujjai végét a vadcirmos felé, megvakargatva farka végét, amit egy dallamos dorombolással honorál a cica.*
-Talán be kéne tanítanom növénykeresésre. Állítólag macskák is képesek rá, de eddig leginkább szarvasgombát kutató ebekkel találkoztam. Mondjuk gwuffal is eredményesek lehetnek az ilyen kalandok, ők is értenek hozzá, állítólag. Ön mit gondol? *Még mindig magázza, valamint bizonytalanságából adódóan, kihallatszódhat, hogy inkább a növényekhez, mint az állatokhoz ért. Csupán az eddig látottak alapján ítélkezik egy bundás képessége felett.*
-És ha szabad kérdeznem, mit keres itt ilyen későn egy tharg pásztormágus, Artheniorban? *Érdeklődő tekintettel, kabátjába és sáljába burkolózva várja a választ, immár állva, természetesen oldalán a kíváncsian nézelődő macskával.*
7606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-24 17:51:13
Üzenet elküldve: 2020-02-24 17:51:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Learon már éppen kedélyes beszélgetésbe kezdene a férfival, amikor érzi, hogy valami súrolja a bokáját. Egyetlen pillanatra sem ijed meg, hiszen ez a saját birtokára emlékezteti, méghozzá annak legjobb időszakára, arra, amikor kis kecskék születnek és kisbárányok. Azok szoknak így dörgölőzni a pásztor lábához. Azonban mikor lenéz, látja, hogy egy megtermett szőrgombóc, egy nyávogó jószág a ludas. A macskákért igazából nincs annyira oda a Sajt-mester, mint mondjuk egy kutyáért, de persze azért szereti őket, hiszen puhák, szőrösek és aranyosak.*
-Szervusz kiscica! Hát, hogy vagyunk? *Ha megengedi az állat, akkor meg is simogatja azt. Először odatartja a kezét, hogy a macska megszaglászhassa, ha akarja és lássa, hogy a mágus nem bundakesztyűt szeretne belőle készíteni, aztán végig simít a fején, végül megvakarja a hátát, végül visszaengedi gazdájához a szőrkupacot.*
-Ulsga rügyek? *Húzza fel a szemét a férfi az éles váltásra. Nem igazán volt még olyan alak, aki bemutatkozáskor ilyen furcsa dologra terelte volna a témát.*
-Kerti növényekben vagyok járatos, gyógynövényekben nem, sajnálom. ~Az erdei ehető növényeket meg elszívhatókat ég úgy ahogy ismerem, de ehhez már kevés vagyok! Bár, most, hogy belegondolok…~
-Az nem valami gyomnövény? Biztos, hogy erről beszélt nekem múltkor egy nem közvetlen szomszédom! Azt mondta, hogy nagyon nehéz volt kiölnie a krumpli közül az ulsgát, már emlékszem! *Reméli, hogy segíthetett a férfinak, de ha az felkészülten, célirányosan ezt a növényt keresi, hát biztosan elolvasott már legalább egy könyvet róla. Pontosan olyan kinézete van, mint aki napjait inkább a falak között tölti, nem úgy, mint a nap-barnította Learon, akinek karjait a mező dagasztotta. Ez a férfi amolyan varázslókezdeménynek tűnik, vagy valami olyasminek, mint a Kancellár a Vashegyen.*
-Oh, ugyan már! Egy kis föld nem fog egy kézfogás útjába állni! *Neveti el magát a Sajt-mester és kitartja maga elé kezét.*
-Én magam egész nap kapálok és túrom a földet, ha éppen nem világot mentek meg, szóval nem baj! Örülök a találkozásnak Parcy! *Aztán lehajol a macskához, és ha az engedi, vele is kezet ráz, persze figyel, hogy a legapróbb mozdulatnál, ami felingerli a bajszost, abbahagyhassa a szórakozást vele.*
-Üdvözöllek téged is Beltrys! *Aztán a férfira néz.*
-Remélem fiú macska, mert ha nem, akkor biztos most megsértettem a kézfogással! *Neveti el magát.*
//Holdvilág//
*Learon már éppen kedélyes beszélgetésbe kezdene a férfival, amikor érzi, hogy valami súrolja a bokáját. Egyetlen pillanatra sem ijed meg, hiszen ez a saját birtokára emlékezteti, méghozzá annak legjobb időszakára, arra, amikor kis kecskék születnek és kisbárányok. Azok szoknak így dörgölőzni a pásztor lábához. Azonban mikor lenéz, látja, hogy egy megtermett szőrgombóc, egy nyávogó jószág a ludas. A macskákért igazából nincs annyira oda a Sajt-mester, mint mondjuk egy kutyáért, de persze azért szereti őket, hiszen puhák, szőrösek és aranyosak.*
-Szervusz kiscica! Hát, hogy vagyunk? *Ha megengedi az állat, akkor meg is simogatja azt. Először odatartja a kezét, hogy a macska megszaglászhassa, ha akarja és lássa, hogy a mágus nem bundakesztyűt szeretne belőle készíteni, aztán végig simít a fején, végül megvakarja a hátát, végül visszaengedi gazdájához a szőrkupacot.*
-Ulsga rügyek? *Húzza fel a szemét a férfi az éles váltásra. Nem igazán volt még olyan alak, aki bemutatkozáskor ilyen furcsa dologra terelte volna a témát.*
-Kerti növényekben vagyok járatos, gyógynövényekben nem, sajnálom. ~Az erdei ehető növényeket meg elszívhatókat ég úgy ahogy ismerem, de ehhez már kevés vagyok! Bár, most, hogy belegondolok…~
-Az nem valami gyomnövény? Biztos, hogy erről beszélt nekem múltkor egy nem közvetlen szomszédom! Azt mondta, hogy nagyon nehéz volt kiölnie a krumpli közül az ulsgát, már emlékszem! *Reméli, hogy segíthetett a férfinak, de ha az felkészülten, célirányosan ezt a növényt keresi, hát biztosan elolvasott már legalább egy könyvet róla. Pontosan olyan kinézete van, mint aki napjait inkább a falak között tölti, nem úgy, mint a nap-barnította Learon, akinek karjait a mező dagasztotta. Ez a férfi amolyan varázslókezdeménynek tűnik, vagy valami olyasminek, mint a Kancellár a Vashegyen.*
-Oh, ugyan már! Egy kis föld nem fog egy kézfogás útjába állni! *Neveti el magát a Sajt-mester és kitartja maga elé kezét.*
-Én magam egész nap kapálok és túrom a földet, ha éppen nem világot mentek meg, szóval nem baj! Örülök a találkozásnak Parcy! *Aztán lehajol a macskához, és ha az engedi, vele is kezet ráz, persze figyel, hogy a legapróbb mozdulatnál, ami felingerli a bajszost, abbahagyhassa a szórakozást vele.*
-Üdvözöllek téged is Beltrys! *Aztán a férfira néz.*
-Remélem fiú macska, mert ha nem, akkor biztos most megsértettem a kézfogással! *Neveti el magát.*
7605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 15:42:59
Üzenet elküldve: 2020-02-23 15:42:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Parcy még mindig a fűben kutakodik, de semmit sem talált eddig. Még egy hóvirág rügyet sem! Szörnyű dolog ez, kedve lenne visszamenni a Sellőházba, pár morgás közepette felhörpinteni egy fehér rumot, majd ha engedik neki, az istálló kitakarítása után, esetleg főzni valamit. Neki hatalmas szüksége lenne most arra, hogy felengedjen a talaj, vilerbát szeretne már mióta termeszteni, de úgy néz ki, a drágalátos természetet nem igazán érdekli, hogy holmi halandó hosszúéletűek mit kívánnak majd beletervezni jövőjükbe. Beltrys pedig emellett egyre nyughatatlanabbá válik, dallamos, nyávogásra csak árnyalatban hasonlító, csicsergő gurgulázásán kérleli gazdáját, hogy ne szenvedtesse tovább és tegye le végre.*
-Na, menjél akkor! *Szól oda játékos mosollyal neki az elf, miközben jobb vállát egyvonalba helyezi karjával, hogy a vadcirmos egyszerűen lesétálhasson rajta. Igen ám, de úgy néz ki, kiszemelt valakit magának, amit először a megrögzött alkimista észre sem vesz. Beltrys Learont szemeli ki magának, hatalmas bagolyszemeivel méri fel magának a pásztorábrázatút, ha pedig nem utálják el onnan, lábához is dörgölőzik, dorombolva. Nagy méretű, hosszúszőrű állat, egyáltalán nem egy szokványos nőstény. A hiányra csak akkor figyel fel a földön turkáló hosszúéletű, mikor visszatér mellé a jószág, de úgy néz ki, hozott magával valakit. Egy darabig nézi az idegent, jól felméri, majd mosolyogva feltápászkodik.*
-Tharg? Pásztormágus? Milyen különös... Éppen Ulsgarügyek után kutattam, de eddig semmit sem találtam. Esetleg tud róla valamit? *Ebből a megszólításból látszik - nem, Paranvyr a leghatározottabban sem tharg, már csak ha a faji eltéréseket is nézzük, a gesztenyebarna, esetleg borostyánsárga szem csak egy ritka jellegzetesség. Zavarában majdnem magyarázkodni kezd, mikor észreveszi magát.*
-Ó, bocsánat, be se mutatkoztam! Paranvyr Lughander vagyok, de hívjon csak Parcynak. Kezet fognék, de gondolom megérti, hogy miért hanyagolom. *Mutatja elsomolyodva a földes kezeket. Hát igen, összekoszolta magát.*
-Jaj, no persze, a macska pedig Beltrys, társam. Persze ha idegesíti, csak szóljon. Nem mindenki szereti őket, tudom.
//Holdvilág//
*Parcy még mindig a fűben kutakodik, de semmit sem talált eddig. Még egy hóvirág rügyet sem! Szörnyű dolog ez, kedve lenne visszamenni a Sellőházba, pár morgás közepette felhörpinteni egy fehér rumot, majd ha engedik neki, az istálló kitakarítása után, esetleg főzni valamit. Neki hatalmas szüksége lenne most arra, hogy felengedjen a talaj, vilerbát szeretne már mióta termeszteni, de úgy néz ki, a drágalátos természetet nem igazán érdekli, hogy holmi halandó hosszúéletűek mit kívánnak majd beletervezni jövőjükbe. Beltrys pedig emellett egyre nyughatatlanabbá válik, dallamos, nyávogásra csak árnyalatban hasonlító, csicsergő gurgulázásán kérleli gazdáját, hogy ne szenvedtesse tovább és tegye le végre.*
-Na, menjél akkor! *Szól oda játékos mosollyal neki az elf, miközben jobb vállát egyvonalba helyezi karjával, hogy a vadcirmos egyszerűen lesétálhasson rajta. Igen ám, de úgy néz ki, kiszemelt valakit magának, amit először a megrögzött alkimista észre sem vesz. Beltrys Learont szemeli ki magának, hatalmas bagolyszemeivel méri fel magának a pásztorábrázatút, ha pedig nem utálják el onnan, lábához is dörgölőzik, dorombolva. Nagy méretű, hosszúszőrű állat, egyáltalán nem egy szokványos nőstény. A hiányra csak akkor figyel fel a földön turkáló hosszúéletű, mikor visszatér mellé a jószág, de úgy néz ki, hozott magával valakit. Egy darabig nézi az idegent, jól felméri, majd mosolyogva feltápászkodik.*
-Tharg? Pásztormágus? Milyen különös... Éppen Ulsgarügyek után kutattam, de eddig semmit sem találtam. Esetleg tud róla valamit? *Ebből a megszólításból látszik - nem, Paranvyr a leghatározottabban sem tharg, már csak ha a faji eltéréseket is nézzük, a gesztenyebarna, esetleg borostyánsárga szem csak egy ritka jellegzetesség. Zavarában majdnem magyarázkodni kezd, mikor észreveszi magát.*
-Ó, bocsánat, be se mutatkoztam! Paranvyr Lughander vagyok, de hívjon csak Parcynak. Kezet fognék, de gondolom megérti, hogy miért hanyagolom. *Mutatja elsomolyodva a földes kezeket. Hát igen, összekoszolta magát.*
-Jaj, no persze, a macska pedig Beltrys, társam. Persze ha idegesíti, csak szóljon. Nem mindenki szereti őket, tudom.
7604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 14:13:59
Üzenet elküldve: 2020-02-23 14:13:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rony, Aerwen//
*Aerwen is egészen felderül, mikor meglátja Ronyt a teve hátán.*
- Szia!*köszön neki, a tevére meg felmászni kalandosabb lesz, mint gondolta. De szereti a kihívást. Azonban mielőtt megtenné mindezt, körbe hordozza tekintetét a tisztáson. Kaffát keresi. A kis menyét az egyik fa tövében szagolgat valamit.*
- Kaffa megyünk, gyere! *szól határozottan, mire a kis fekete fehér szőrös bundás megindul feléjük. Aerwen megvárja, míg helyét elfoglalja a kabátja kapucnijában, majd felhúzza magát Rony mögé Zsálya hátára. A kijelentésre csendben van, de a kérdésre bólint.*
- Rendben menjünk vissza. *mondja mosolyogva, Aerwen ugyan nem fáradt még, de alkalmazkodik az előtte ülő tündérhez. Az indulás előtt azonban már előre megkapaszkodik Rony vállában, nehogy lepottyanjon.*
- Viszont nekem nem sok pénzem maradt, egy éjszakára ki tudok venni szobát. Annyi még van. *mondja bánkódva. Túl sokat költött ezt már megjegyezte magának egy párszor.*
- Kéne valami jó kis munkát találni. *gondolkozik hangosan. Persze ahhoz tudnia kéne, hogy mihez ért. Jelenleg a tündér lány erre az egyre nem igazán tudna felelni. Tanácstalan hát, mihez is kezdjen.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 14:15:08
*Aerwen is egészen felderül, mikor meglátja Ronyt a teve hátán.*
- Szia!*köszön neki, a tevére meg felmászni kalandosabb lesz, mint gondolta. De szereti a kihívást. Azonban mielőtt megtenné mindezt, körbe hordozza tekintetét a tisztáson. Kaffát keresi. A kis menyét az egyik fa tövében szagolgat valamit.*
- Kaffa megyünk, gyere! *szól határozottan, mire a kis fekete fehér szőrös bundás megindul feléjük. Aerwen megvárja, míg helyét elfoglalja a kabátja kapucnijában, majd felhúzza magát Rony mögé Zsálya hátára. A kijelentésre csendben van, de a kérdésre bólint.*
- Rendben menjünk vissza. *mondja mosolyogva, Aerwen ugyan nem fáradt még, de alkalmazkodik az előtte ülő tündérhez. Az indulás előtt azonban már előre megkapaszkodik Rony vállában, nehogy lepottyanjon.*
- Viszont nekem nem sok pénzem maradt, egy éjszakára ki tudok venni szobát. Annyi még van. *mondja bánkódva. Túl sokat költött ezt már megjegyezte magának egy párszor.*
- Kéne valami jó kis munkát találni. *gondolkozik hangosan. Persze ahhoz tudnia kéne, hogy mihez ért. Jelenleg a tündér lány erre az egyre nem igazán tudna felelni. Tanácstalan hát, mihez is kezdjen.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 14:15:08
7603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 13:30:42
Üzenet elküldve: 2020-02-23 13:30:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Amikor megérkezik a tisztásra, tudja jól, hogy végre a városba ért. Régen járt már erre, nagyon régen, az emlékek elárasztják az elméjét. Fél évvel ezelőtt ezek az emlékek zavart okoztak volna az elméjében, negatív hangulatot és kétségbeesést, ám mintha a sok tanulás, meditáció és mágia kicsit rendbe tette volna a szellemét. Nemcsak a depressziótól szabadult meg, máshogy gondolkodik, máshogyan érez. Nyugatabb, megfontoltabb, még egy kicsit bölcsebbnek is érzi magát. Mintha most sokkal közelebb lenne önmagához, mint bármikor eddig. Úgy véli, hogy minél többet tanul, koncentrál magára és a személyisége fejlődésére, annál inkább eléri a belső harmóniát, pedig sosem volt a célja eme, régen kissé megfoghatatlannak tűnő valami kergetése. És most mégis...*
7602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 12:23:57
Üzenet elküldve: 2020-02-23 12:23:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Learon éppen egészségügyi sétát tesz a környéken. Nála ez nem olyan szokatlan, hiszen most, hogy tél van nincs olyan sok dolga a birtokon, főleg mostanában, hogy Fortas-asszony ragaszkodik a házimunkák elvégzéséhez. Pár éve még ilyenkor a Sajt-mester kitakarította volna a házát, vagy lekefélte volna Redult, vagy bármi más, de előbbit az asszony, utóbbit pedig a nagyobbik fiú csinálja már.* ~Jó dolog ez, hogy vannak munkásaim, de mit kezdjek a sok szabadidővel?~ *Első terve az volt, hogy elmegy mágiát tanulni az öreg Abogrhoz, de aztán lebeszélte magát, hiszen jobb lesz, ha majd valaki mástól tanul, aki nem kéri el pár varázslatért egy félével jövedelmét a birtokának.* ~Mostanában csupa jó dolgot csináltunk együtt az öreg mágussal, de még mindig olyan pénzsóvár, hogy el se hiszem!~ *Így kerül sétája során a tisztásra. Régebben nagyon sok időt töltött itt a fűben heverészve, talán most is jól esne neki egy kis pihenő, de ahogy látja, már megelőzte valaki. Egy elf forma, amiből már ezernyit látott. Most nincs olyan nagy kedve beszélgetni, hiszen az idő is rossz, és Learon kedve sem az igazi, mert jóformán elzavarta az asszony hazulról, mert csak lábatlankodott a takarítás közben. Azonban ahogy ránéz a férfira, észrevesz rajta valamit. A szemei mintha különlegesek lennének.* ~Világos barna?~ *De ahogy megáll és odanéz, látja, hogy ez bizony nem barna, hanem sárga, méghozzá az a jellegzetes borostyán, ami egyes thargok szeme színe.* ~Nem lehet! Még egy tharg? Vagy talán Thargodrym?~ *Végül úgy dönt, hogy megszólítja a férfit.*
-Üdvözlöm! Bocsánat, hogy megzavarom, Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus! *Ha a férfi tharg, akkor ennyinek elég kell lennie ahhoz, hogy elmondja, ha ő maga is az.*
//Holdvilág//
*Learon éppen egészségügyi sétát tesz a környéken. Nála ez nem olyan szokatlan, hiszen most, hogy tél van nincs olyan sok dolga a birtokon, főleg mostanában, hogy Fortas-asszony ragaszkodik a házimunkák elvégzéséhez. Pár éve még ilyenkor a Sajt-mester kitakarította volna a házát, vagy lekefélte volna Redult, vagy bármi más, de előbbit az asszony, utóbbit pedig a nagyobbik fiú csinálja már.* ~Jó dolog ez, hogy vannak munkásaim, de mit kezdjek a sok szabadidővel?~ *Első terve az volt, hogy elmegy mágiát tanulni az öreg Abogrhoz, de aztán lebeszélte magát, hiszen jobb lesz, ha majd valaki mástól tanul, aki nem kéri el pár varázslatért egy félével jövedelmét a birtokának.* ~Mostanában csupa jó dolgot csináltunk együtt az öreg mágussal, de még mindig olyan pénzsóvár, hogy el se hiszem!~ *Így kerül sétája során a tisztásra. Régebben nagyon sok időt töltött itt a fűben heverészve, talán most is jól esne neki egy kis pihenő, de ahogy látja, már megelőzte valaki. Egy elf forma, amiből már ezernyit látott. Most nincs olyan nagy kedve beszélgetni, hiszen az idő is rossz, és Learon kedve sem az igazi, mert jóformán elzavarta az asszony hazulról, mert csak lábatlankodott a takarítás közben. Azonban ahogy ránéz a férfira, észrevesz rajta valamit. A szemei mintha különlegesek lennének.* ~Világos barna?~ *De ahogy megáll és odanéz, látja, hogy ez bizony nem barna, hanem sárga, méghozzá az a jellegzetes borostyán, ami egyes thargok szeme színe.* ~Nem lehet! Még egy tharg? Vagy talán Thargodrym?~ *Végül úgy dönt, hogy megszólítja a férfit.*
-Üdvözlöm! Bocsánat, hogy megzavarom, Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus! *Ha a férfi tharg, akkor ennyinek elég kell lennie ahhoz, hogy elmondja, ha ő maga is az.*
7601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 10:13:51
Üzenet elküldve: 2020-02-23 10:13:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Éjszaka van, mire beér Beltryssel oldalán Artheniorba, közben pedig a csillagokat nézi. Eleve meglepte, hogy a macska úgy döntött, hogy elkíséri őt az útjára, hiába van már helye, arról pedig már véleménye sincsen, hogy körülbelül félóránként kellett megállnia idáig, mert a magasságos macska éppen vadászni szeretett volna, patkányok után. Még nem tudta rendesen beidomítani, de tervei között van. Már megint megáll a bundás, ami már egy kissé kezdi zavarni az akadékoskodó Parcyt, így fogja, odamegy a gyanútlan állathoz, s vállára veszi.*
-Gyere csak! Maradj itt. *Szóval a fekete vadcirmos most már a hosszúéletű jobbjára kerül, s ott elterülve, gazdáján egyensúlyozva fülel az éjszaka neszeire. Még mindig tél van, sajnos néhány éjszakai madaron kívül semmit sem hallani, pedig igazán jól esne már az elf füleinek egy kis tücsök ciripelés. Hűvös szél fúj, már megint, ami ugyancsak nincsen a férfi ínyére, igazán morcossá válik, miközben vászonkabátjába temetkezik, azt szorosan összefogva. ~ Mikor lesz már végre tavasz! ~ Zsörtölődik magában, mintha felvette volna a rövidéletű emberek, vele egykorú képviselőinek sajátosságait. Kevés olyan idegesítő dolog van, ami annyirs felbosszantja, mint a borongós, rossz idő. Mintha meghallgatta volna valami fent az akadékoskodását, eláll a fuvallat, Parcy pedig kissé boldogabb lesz. Jelenleg növényeket keresni érkezett ide, s ideje munkához is látni. Betryst levezeti a földre a karján, aztán pedig letérdel a fűbe. Egyelőre csak tőzegmohát, meg száradt csomókat talál, de talán ha kitartó lesz, akkor megfigyelhet valami virágot, hagymás növényt is. Jelenleg nem leszedni szeretné őket, csupán előjeleket keres, hogy mikor kezdheti majd meg a tényleges munkát, az elkövetkezendő hatokban.*
//Holdvilág//
*Éjszaka van, mire beér Beltryssel oldalán Artheniorba, közben pedig a csillagokat nézi. Eleve meglepte, hogy a macska úgy döntött, hogy elkíséri őt az útjára, hiába van már helye, arról pedig már véleménye sincsen, hogy körülbelül félóránként kellett megállnia idáig, mert a magasságos macska éppen vadászni szeretett volna, patkányok után. Még nem tudta rendesen beidomítani, de tervei között van. Már megint megáll a bundás, ami már egy kissé kezdi zavarni az akadékoskodó Parcyt, így fogja, odamegy a gyanútlan állathoz, s vállára veszi.*
-Gyere csak! Maradj itt. *Szóval a fekete vadcirmos most már a hosszúéletű jobbjára kerül, s ott elterülve, gazdáján egyensúlyozva fülel az éjszaka neszeire. Még mindig tél van, sajnos néhány éjszakai madaron kívül semmit sem hallani, pedig igazán jól esne már az elf füleinek egy kis tücsök ciripelés. Hűvös szél fúj, már megint, ami ugyancsak nincsen a férfi ínyére, igazán morcossá válik, miközben vászonkabátjába temetkezik, azt szorosan összefogva. ~ Mikor lesz már végre tavasz! ~ Zsörtölődik magában, mintha felvette volna a rövidéletű emberek, vele egykorú képviselőinek sajátosságait. Kevés olyan idegesítő dolog van, ami annyirs felbosszantja, mint a borongós, rossz idő. Mintha meghallgatta volna valami fent az akadékoskodását, eláll a fuvallat, Parcy pedig kissé boldogabb lesz. Jelenleg növényeket keresni érkezett ide, s ideje munkához is látni. Betryst levezeti a földre a karján, aztán pedig letérdel a fűbe. Egyelőre csak tőzegmohát, meg száradt csomókat talál, de talán ha kitartó lesz, akkor megfigyelhet valami virágot, hagymás növényt is. Jelenleg nem leszedni szeretné őket, csupán előjeleket keres, hogy mikor kezdheti majd meg a tényleges munkát, az elkövetkezendő hatokban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587