//Nyárelői karaván//
//Dalospacsirta//
*Salwar bár látszólag megnehezíti hurcolói dolgát, valójában semmin nem változtat. Igyekezete dicsérendő, de a két katona vélhetően már évek óta ezt csinálja, nem hatja meg őket egy kis elnehezülés, vagy vonszolás. Inkább csak szorítanak egyet a fogáson, lehetőség szerint annyira, hogy a rab feljajduljon. Mert jelenleg Salwar már rabnak tekintendő. Pontosan ezért, bármennyire igyekszik befolyásolni a tömeget, a láthatóan félelmet kiváltó idegen, a katonák jelenléte csak egy-két kósza helyeslést váltanak ki, de a tömeg többsége azokat is kíméletlenül elnyomja, mint korábban az asszony kisgyermekét. Töretlenül haladnak előre, a tömeg lassan válik szét előttük, de még pont elég időt adva arra, hogy senkihez ne érjenek hozzá. Ebben segítséget adnak a kivont kardok és pulzáló mágus tekintetek. Hogy, hogy nem, pont arra a részre érnek ki, hol korábban a színpadot felállították. Valaki már egy széket is szerez, melyre a középütt menetelő alak komótosan és méltóságteljesen helyet foglal. Az egyik, Salwart tartó katonának int, ki a jelre, hatalmasat rúg Salwar térdhajlatába hátulról. Ebben is tapasztalt lehet, mert rúgása vélhetően sikeresnek is bizonyul, térdre kényszerítik a sötételfet, ha nem megy ilyen "szép szóval" hát megy erővel. Kezére, mely hátra van csavarva hamarosan kötél kerül, ahogy bokáira is. A tömeg, mintha csak utasításra cselekednének, körbeállják a területet, elég helyet adva a vezérnek, ki lassan feláll, s magához inti az egyik katonáját. A batyu, a vezér széke mellett. A többi harcos eközben körben rendeződik el, biztosítanak, csak az a kettő marad közvetlenül Salwar mögött. A vélhetően két mágus kissé távolabb, a tömeget kémleli, hogy azonnal beavatkozhasson, ha szükséges. Mielőtt a tömegből kiválasztott emberre sor kerülhetne, a félfülű árus is előkerül, szemében gyűlölettel tekint Salwarra. A vezér őt is odainti magához, s maga mellé állítja, ezután a katonának bólint.*
- Halljátok a helytartó szavát! Ez itt, *mutat a sötételfre vészjóslón* bűnt követett el tiszta vérű, wegtoreni gyermekkel szemben. Artheniorban, artheniori bíra dukál, van e ilyen közöttünk? *A mondandónak vége, a kérdés lóg a levegőben. A szavakra azonban senki sem felel, Arthenior bírái vagy nem tartózkodnak Artheniorban, vagy nem kívánnak közbeavatkozni. A katona vár még néhány kegyetlen pillanatot, majd folytatja:*
- Artheniori bíra hiányában, van e olyan artheniori polgár, ki a megítélésben részt vesz, ki látta a menekülést, ki a wegtoreni döntés mellett artheniori oldalt is képvisel? *Dörgedelmes a hangja, ez sokaknak feltűnik. Azonban úgy látszik egy sötételf elítélése, meghurcolása senkinek nem számít, egy artheniori polgár sem fedi fel magát, ahogy korábban sem avatkozott közbe senki. A katona a vezérre néz, ki egymásba font, s ölébe ejtett kézzel ül vissza a helyére. Intése ezúttal csak amolyan siettetős, olyan, mint akinek nincs ideje apróságokra.*
- Legyen hát! *Folytatja dörgedelmes hangon a katona.* Sötételf, mit hozol fel mentségedre, ezen árus szavaival szemben? Ezen wegtoreni gyerekek szavával szemben? Ezen félelf, törp és elf szavával szemben? A tömeg szavával szemben? Az ott fekvő leánnyal szemben? Aztán döntsön a nép! *Ebben a pillanatban szabadul el a pokol.*
- DÖNTSÖN A NÉP! DÖNTSÖN A NÉP! *A hangzavarban ezúttal is a wegtoreni turbánosok vesznek leginkább részt, láthatóan sokan vannak és meglehetősen dühösek.*