Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-30 09:42:46
Üzenet elküldve: 2025-05-30 09:42:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít//
*A part nyugalmas csendje, aminek hátat fordít, beleveszik a szavak özönébe, amit maga elől hall. Szünet nélkül. Hiába a folyóvíz szelíd ereje, a fák között susogó szél, hiába az erőtlen napsütés, a kis kezek közé nyomott kabát, hiába minden. Ha volna viasza, azzal öntené ki a fülét, ólommal, ha kell. A lába elé mered, imbolyog az egyensúlya, mintha tengerként hullámozna odabent a test rejtekében minden, ide-oda csapódva, átbukva a holtpontokon, magával rántva az egész vázat. Dühösen sötétednek el a vonások az arcán, türelmetlen keresi a helyes pontokat a földön, nem segít sem a félvállára vett tegez súlya, sem az előrébb masírozó szakadatlan hangok, amik megállás nélkül a figyelmét követelnék. Idegesen mordul fel a sokadik próbálkozásra, ami újra csak félreviszi, s a helyzeten nem javít, hogy a következő lépése helyét is a fűben kuporgó, békát leső gyerek foglalja el, a kabátjának a sarkát biztos csapdaként húzva maga mögött a földön. A szabad karjával kell az egyensúlya után kapnia a levegőbe, hogy ne essen el a megtorpanásra.*
- Add azt ide..
*Nyújtja le a kezét a kabátért végképp türelmét vesztve, egy fél lépéssel találva meg a mozdulat hevességében elvesztett egyensúlyát. Ledobva a válláról a tegezt lép félre, egy közeli fa tövében keresve helyet magának a tisztás szélén, tessék-lássék húzva oda a dolgait a fűben. A törzsnek döntve az alkarját támasztja rá a fejét, behunyva a szemét egy pillanatra, csak amíg a hányinger megnyugszik annyira, hogy nyelni tudjon.*
- Menj, szedj virágot.
*Morogja közben mogorván, a kelleténél egy hanggal sem nyitva ki többre a száját. Szúrja a bőrét a feltűrt ujjú ing alatt az egyenetlen kéreg. Felegyenesedve a kulacsát kezdi keresni, hogy igyon egy kortyot, talán meg is mossa az arcát rendesen.* - A szamarat hol hagytad..?
*A part nyugalmas csendje, aminek hátat fordít, beleveszik a szavak özönébe, amit maga elől hall. Szünet nélkül. Hiába a folyóvíz szelíd ereje, a fák között susogó szél, hiába az erőtlen napsütés, a kis kezek közé nyomott kabát, hiába minden. Ha volna viasza, azzal öntené ki a fülét, ólommal, ha kell. A lába elé mered, imbolyog az egyensúlya, mintha tengerként hullámozna odabent a test rejtekében minden, ide-oda csapódva, átbukva a holtpontokon, magával rántva az egész vázat. Dühösen sötétednek el a vonások az arcán, türelmetlen keresi a helyes pontokat a földön, nem segít sem a félvállára vett tegez súlya, sem az előrébb masírozó szakadatlan hangok, amik megállás nélkül a figyelmét követelnék. Idegesen mordul fel a sokadik próbálkozásra, ami újra csak félreviszi, s a helyzeten nem javít, hogy a következő lépése helyét is a fűben kuporgó, békát leső gyerek foglalja el, a kabátjának a sarkát biztos csapdaként húzva maga mögött a földön. A szabad karjával kell az egyensúlya után kapnia a levegőbe, hogy ne essen el a megtorpanásra.*
- Add azt ide..
*Nyújtja le a kezét a kabátért végképp türelmét vesztve, egy fél lépéssel találva meg a mozdulat hevességében elvesztett egyensúlyát. Ledobva a válláról a tegezt lép félre, egy közeli fa tövében keresve helyet magának a tisztás szélén, tessék-lássék húzva oda a dolgait a fűben. A törzsnek döntve az alkarját támasztja rá a fejét, behunyva a szemét egy pillanatra, csak amíg a hányinger megnyugszik annyira, hogy nyelni tudjon.*
- Menj, szedj virágot.
*Morogja közben mogorván, a kelleténél egy hanggal sem nyitva ki többre a száját. Szúrja a bőrét a feltűrt ujjú ing alatt az egyenetlen kéreg. Felegyenesedve a kulacsát kezdi keresni, hogy igyon egy kortyot, talán meg is mossa az arcát rendesen.* - A szamarat hol hagytad..?
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-28 09:23:38
Üzenet elküldve: 2025-05-28 09:23:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Brukshka Thragzhar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A langyos délutáni folyóvíz hamar elmossa pár perccel ezelőtti dühét. A víz először talpát éri, mely mélyen belesüllyed a lágy talajba. Lassan halad tovább a vízbe, hogy teste fokozatosan tudjon hozzászokni a víz hőmérsékletéhez. Hiába langyos a víz, a környezet hőmérsékletéhez, és teste hőmérsékletéhez, képest csak hidegebb. Látványosan megremeg, ahogy combjait eléri a víz felszíne. Tudatában van a folyó sebes folyásának, nem is kívánkozik túl mélyen begázolni a folyóba. Lépteit jól megfontolva teszi, figyelve nehogy a meder hirtelen merülése miatt a folyó mélyén találja magát. A víz lassan éri el ágyékát, amely arra ösztönzi, hogy inkább gyorsabban haladjon. Akkor áll meg, mikor a víz szintje nagyjából a köldökéig ér. Innen már nem gázol tovább a folyóba. Nagy levegőt vesz és felkészül a merülésre. A hideg olyan pofonként éri, amely majdnem a levegőt is kinyomja tüdejéből.*
~Hidegebb mint gondoltam.~
*Fakad ki magában. Gyorsan a felszínre is bukik, levegőért kapkodva. Most jöhet a második menet. Letörli arcáról a vizet és újra alá merül. Most már jobban bírja. Éri a folyamot, mely az ő egyensúlyával akar hadat vívni. A parthoz közel még ő az erősebb, de beljebb valószínűleg már alul maradna az áramlatok ellen. Újra felbukik a felszínre. Arcáról letörli a vizet, melynek csak a nagyobb része távozik, de már legalább ki tudja nyitni a szemeit. Megnyugodva figyeli a sodrást. Levelek, apróbb gallyak osonnak el szeme előtt. Nagyot huppanva ülne le, ha a víz nem tompítaná az esést. Úgy helyezkedik el, hogy a víz körülbelül a nyakáig érjen, teljesen víz alá szorítva mezítelen testét.*
-Milyen kellemes is ez. Vajon miért nem csináltam ezt korábban?
*Pihenését apró neszek hangja zavarja meg. Elsőnek egy állatra gondol, mely a közelben kószál. Már majdnem figyelmen kívül is hagyja, de ösztönei és kíváncsisága erősebbnek bizonyulnak és csak a nesz irányába fordul. Szemei kikerekednek, mikor látja, hogy a ruháival bíbelődnek. Azt nem látja, hogy ki, mert éppen az ingét emeli maga elé. Dühösen kel fel, nagy testéről elég mennyiségű víz zúdul le, ami hangos csobbanással éri el eredeti helyét, a folyót. Termetéhez képest gyorsan mozogva éri el a ruháinak és a betolakodónak a helyét. A homok elnyeli lépteinek zajának egy részét. Attól még a másik hallhatja a közeledtét. Ahogy közelebb ér, csak akkor szólal meg mély hangján.*
-Hé! Te mit művelsz?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A langyos délutáni folyóvíz hamar elmossa pár perccel ezelőtti dühét. A víz először talpát éri, mely mélyen belesüllyed a lágy talajba. Lassan halad tovább a vízbe, hogy teste fokozatosan tudjon hozzászokni a víz hőmérsékletéhez. Hiába langyos a víz, a környezet hőmérsékletéhez, és teste hőmérsékletéhez, képest csak hidegebb. Látványosan megremeg, ahogy combjait eléri a víz felszíne. Tudatában van a folyó sebes folyásának, nem is kívánkozik túl mélyen begázolni a folyóba. Lépteit jól megfontolva teszi, figyelve nehogy a meder hirtelen merülése miatt a folyó mélyén találja magát. A víz lassan éri el ágyékát, amely arra ösztönzi, hogy inkább gyorsabban haladjon. Akkor áll meg, mikor a víz szintje nagyjából a köldökéig ér. Innen már nem gázol tovább a folyóba. Nagy levegőt vesz és felkészül a merülésre. A hideg olyan pofonként éri, amely majdnem a levegőt is kinyomja tüdejéből.*
~Hidegebb mint gondoltam.~
*Fakad ki magában. Gyorsan a felszínre is bukik, levegőért kapkodva. Most jöhet a második menet. Letörli arcáról a vizet és újra alá merül. Most már jobban bírja. Éri a folyamot, mely az ő egyensúlyával akar hadat vívni. A parthoz közel még ő az erősebb, de beljebb valószínűleg már alul maradna az áramlatok ellen. Újra felbukik a felszínre. Arcáról letörli a vizet, melynek csak a nagyobb része távozik, de már legalább ki tudja nyitni a szemeit. Megnyugodva figyeli a sodrást. Levelek, apróbb gallyak osonnak el szeme előtt. Nagyot huppanva ülne le, ha a víz nem tompítaná az esést. Úgy helyezkedik el, hogy a víz körülbelül a nyakáig érjen, teljesen víz alá szorítva mezítelen testét.*
-Milyen kellemes is ez. Vajon miért nem csináltam ezt korábban?
*Pihenését apró neszek hangja zavarja meg. Elsőnek egy állatra gondol, mely a közelben kószál. Már majdnem figyelmen kívül is hagyja, de ösztönei és kíváncsisága erősebbnek bizonyulnak és csak a nesz irányába fordul. Szemei kikerekednek, mikor látja, hogy a ruháival bíbelődnek. Azt nem látja, hogy ki, mert éppen az ingét emeli maga elé. Dühösen kel fel, nagy testéről elég mennyiségű víz zúdul le, ami hangos csobbanással éri el eredeti helyét, a folyót. Termetéhez képest gyorsan mozogva éri el a ruháinak és a betolakodónak a helyét. A homok elnyeli lépteinek zajának egy részét. Attól még a másik hallhatja a közeledtét. Ahogy közelebb ér, csak akkor szólal meg mély hangján.*
-Hé! Te mit művelsz?
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:18:32
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:18:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A fák ágai között beszűrődő fény most kellemesen meleg. Nem csoda, hogy előcsalogatta a leányzót is a romos kis viskóból. Na nem mintha a nagy meleget szeretné, de a hideggel is vannak bajai. Viszont ez az idő számára épp tökéletes. Még Morc is egészen aktív a napokban, így nem a négy megviselt fal között kell egymás sárga szemét bámulni. Már amennyit a macskáét lehet, mert az igencsak szereti a napot végig lustálkodni. De ma nem. Ma kettesben lépdelnek az ágakat kerülgetve, az útjuk pedig pontosan a tisztáshoz vezet.
Hazudna, ha azt állítaná, hogy a fürdéssel jóban van, de nem is az a célja, hogy megmártózzon a vízben. Igazából nem is tudja, hogy mi a célja. Talán megint látni azt a szép gyöngyös fát. Vagy a pici dombon növő virágokat.
Vagy megfigyelni azt az idegent, akinek a morgását a bozótból hallja. Morc fújtat és morog, de Bruk majdnem biztos abban, hogy nem olyan van arra, akitől tartani kéne. Mert ugye az teljesen normális gondolat, hogy barátságosnak vél egy valakit, aki ennyire idegesnek tűnik.
Már a víz hangját hallja, mire kiér a tisztásra. Persze azért követi jó barátja példáját és egy kicsit megbújik még az ágak között. Nagyjából addig, amíg megpillantja a földön heverő ruhakupacot, odébb a vízben pedig annak valószínűsíthető gazdáját. A macska fújtatásából arra következtet, hogy nem a legfényesebb ötleteinek egyike, hogy halk léptekkel megindul ki a bozótból. Egészen a ruhákig, amik mellé kíváncsian guggol le. Először csak mutatóujja hegyével böködi meg a holmit egyszer, majd azután még egyszer. Végül a vászoninget az ujjai közé csípve emeli maga elé, majd közelebb hajolva szagolgatja meg. Azt nem tudja mit kéne éreznie, de Morc is mindig mindent megszagol. Valószínűleg kívülről úgy nézhet ki, mint aki lopni készül, pedig esze ágában sincs tolvajkodni.*
Hazudna, ha azt állítaná, hogy a fürdéssel jóban van, de nem is az a célja, hogy megmártózzon a vízben. Igazából nem is tudja, hogy mi a célja. Talán megint látni azt a szép gyöngyös fát. Vagy a pici dombon növő virágokat.
Vagy megfigyelni azt az idegent, akinek a morgását a bozótból hallja. Morc fújtat és morog, de Bruk majdnem biztos abban, hogy nem olyan van arra, akitől tartani kéne. Mert ugye az teljesen normális gondolat, hogy barátságosnak vél egy valakit, aki ennyire idegesnek tűnik.
Már a víz hangját hallja, mire kiér a tisztásra. Persze azért követi jó barátja példáját és egy kicsit megbújik még az ágak között. Nagyjából addig, amíg megpillantja a földön heverő ruhakupacot, odébb a vízben pedig annak valószínűsíthető gazdáját. A macska fújtatásából arra következtet, hogy nem a legfényesebb ötleteinek egyike, hogy halk léptekkel megindul ki a bozótból. Egészen a ruhákig, amik mellé kíváncsian guggol le. Először csak mutatóujja hegyével böködi meg a holmit egyszer, majd azután még egyszer. Végül a vászoninget az ujjai közé csípve emeli maga elé, majd közelebb hajolva szagolgatja meg. Azt nem tudja mit kéne éreznie, de Morc is mindig mindent megszagol. Valószínűleg kívülről úgy nézhet ki, mint aki lopni készül, pedig esze ágában sincs tolvajkodni.*
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:41:27
Üzenet elküldve: 2025-05-27 19:41:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Meglepően gyorsan elhagyta a tömeget. A város zaját hamar felváltja a természet csendje. Már amennyire a madarak csicsergése csendnek nevezhető. Habár tényleg megnyugtatóbb hangok vannak a tisztáson mint a városban.*
-Most már csak az a kérdés, hogy jutok le a folyóhoz?
*Az irányt gyorsan megtalálja, de mérete nehézkessé teszi számára a növényzetben való mozgást. Gallyak csapdossák vállát, az arcát, végtagjait. Páncélzata a legtöbb csapást felfogja, viszont a mozgást nem könnyíti meg. Dühében már tépkedni kezdi azokat. Ez a kitörése nem meglepő módon kifárasztja. Ami persze még dühösebbé teszi. Ördögi kör. Hát mit tudna tenni? Csak nem fog csatabárddal utat vágni magának. Nem tudhatja, hogy milyen törvénybe ütközne azzal. Persze a tépkedés és tördelés sem a legmegfelelőbb cselekedet. Nagy levegőt vesz és jól hallhatóan fújja azt ki.*
-Le kell hogy higgadj!
*Utasítja saját magát. Vajon honnan jöhet ez a hirtelen harag? Valami mélyen felgyülemlett benne? Ha igen akkor vajon mi lehet az? Talán a napok unalmas egymásutánja? Eddig is voltak ilyenek, akkor miért nem történt ilyesmi? Talán mert akkor még jóval fiatalabb volt, még gyermek. Akkor az ilyeneket könnyen fel tudta dolgozni. Most viszont egyedül van.*
-Egyedül.
*Visszhangzik fejében is a szó. Valahogy inkább megnyugtatja, mintsem bosszantja. Lehet a tömeg miatt volt ilyen zaklatott idegállapotban? A tisztás állatai is elhallgattak tombolása nyomán. Ez a beálló csend hozta a folyó vizének zúgását magával, mint egy hideg szellő, egy forró nyári napon. Nemsokára magát a folyót is megpillantja, ahogy elhagyja a bokrokat és cserjéket. A nap melege mintha visszatükröződne a víz felszínéről és a hűvös folyammal együtt egy tökéletes környezetet hozva létre a fáradt vándorokra. Csak áll a fáknál és nagyot szippant a levegőből.*
-Áh. Milyen jó is.
*Nem tudná megmondani, hogy mire mondta, de tényleg nyugodtabbnak érzi magát. Nemsokára páncélja és ruhái is a földön landolnak, bár a parthoz közel teszi le őket és úgy gázol be a hűvös vízbe. A délután már nyomot hagyott a vízen, mely így most kellemes langyos érzetet nyújt.*
-Most már csak az a kérdés, hogy jutok le a folyóhoz?
*Az irányt gyorsan megtalálja, de mérete nehézkessé teszi számára a növényzetben való mozgást. Gallyak csapdossák vállát, az arcát, végtagjait. Páncélzata a legtöbb csapást felfogja, viszont a mozgást nem könnyíti meg. Dühében már tépkedni kezdi azokat. Ez a kitörése nem meglepő módon kifárasztja. Ami persze még dühösebbé teszi. Ördögi kör. Hát mit tudna tenni? Csak nem fog csatabárddal utat vágni magának. Nem tudhatja, hogy milyen törvénybe ütközne azzal. Persze a tépkedés és tördelés sem a legmegfelelőbb cselekedet. Nagy levegőt vesz és jól hallhatóan fújja azt ki.*
-Le kell hogy higgadj!
*Utasítja saját magát. Vajon honnan jöhet ez a hirtelen harag? Valami mélyen felgyülemlett benne? Ha igen akkor vajon mi lehet az? Talán a napok unalmas egymásutánja? Eddig is voltak ilyenek, akkor miért nem történt ilyesmi? Talán mert akkor még jóval fiatalabb volt, még gyermek. Akkor az ilyeneket könnyen fel tudta dolgozni. Most viszont egyedül van.*
-Egyedül.
*Visszhangzik fejében is a szó. Valahogy inkább megnyugtatja, mintsem bosszantja. Lehet a tömeg miatt volt ilyen zaklatott idegállapotban? A tisztás állatai is elhallgattak tombolása nyomán. Ez a beálló csend hozta a folyó vizének zúgását magával, mint egy hideg szellő, egy forró nyári napon. Nemsokára magát a folyót is megpillantja, ahogy elhagyja a bokrokat és cserjéket. A nap melege mintha visszatükröződne a víz felszínéről és a hűvös folyammal együtt egy tökéletes környezetet hozva létre a fáradt vándorokra. Csak áll a fáknál és nagyot szippant a levegőből.*
-Áh. Milyen jó is.
*Nem tudná megmondani, hogy mire mondta, de tényleg nyugodtabbnak érzi magát. Nemsokára páncélja és ruhái is a földön landolnak, bár a parthoz közel teszi le őket és úgy gázol be a hűvös vízbe. A délután már nyomot hagyott a vízen, mely így most kellemes langyos érzetet nyújt.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-27 17:27:26
Üzenet elküldve: 2025-05-27 17:27:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régebbi hobbi//
*Nem szükséges, hogy megnyugodjon, mert most is meg van nyugodva. Ha nem nyugodt, az nem így néz ki. Akkor sír, visít, felvágja az ereit vagy épp másét. Azt észrevenné kedves társa is, aki akarva, akaratlanul próbálja kibillenteni a feketeséget az egyébként is labilis lelki egyensúlyából.*
- Na, hát akkor meg…! *Úgy érzi, hogy az ő igaza nyert tanúbizonyságot azzal, hogy a lány bevallotta, pontosan tudja, hogy Nori több rothadó, büdös hullát látott már ebben a huszonakárhány évben is, mint amennyit egy egész emberélet alatt kellett volna.*
- Csak csontok? *Kérdez vissza, miután arra nem is válaszol semmit, hogy édesapja gazdag volt-e. Nyilván nem volt az, legalábbis nem tűnik túl valószínűnek. Viszont az már kezdi meginogtatni az eddigi sziklaszilárd elképzelését, hogy ő majd elbeszélget halott apjával. Megfordul a fejében a gondolat, hogy néhány csont életre keltéséhez talán még Sa'Tereth mágiája is kevés lesz.*
- Jobbak? Adsz nekem? *Érdeklődik ismét, most épp az Ördögvigyornál jobb szerekről, mert ha van annál jobb, az kell neki, hogy a belső, állandó zajok még inkább elcsendesedjenek.
Azt meg nem érti, hogy a hobbi hogyan illik a képbe, de kíváncsinak tűnve oldalra billenti a fejét, miközben a mozdulat miatt most még a haja minden szála is egy oldalon lóg lefelé.*
- Egyiket sem csinálom. Az alkímiához értek. Ezért kellettem régen azoknak a faszoknak is, mert tudtam mérgekkel ölni. Fujj! *A csattanó a reakciója végén jön, ami az elf kemény dolgokkal kapcsolatos színvallására érkezik. Ezt sajnos most tökéletesen értette, de hogy ő nem akar semmiféle olyasmit markolni, amiről szó lehet, az egyszer biztos.
Közben kiszabadítják a bőrvértjéből is, amit maga mellé rak csak le a fűbe, aztán a felsőjét felhúzva már látszik az évekkel ezelőtti szúrt sebének ronda helye is.*
- Felőlem. *Böki csak oda, hogy megérintheti. Nem szokott már fájni neki, csak borzalmasan néz ki, szóval tapogassa, ahogy akarja.*
- Nem fáj. *Húzza félre a száját.* Egy romos ház pincéjében láttam el magamnak azzal, amim akkor volt. Rongyokkal meg ilyesmi. *Szóval nem látta el sehogy, úgyhogy egy hozzáértő számára csoda lehet, hogy egyáltalán ennyire begyógyult neki.*
- Meg tudod gyógyítani? Amennyire híresnek mondod magad, gondolom, igen… Nyilván nem itt és most, de majd… *Csúnya szépségfolt az a testén, és utálja is, hogy rajta van, emellett rossz emlék is, ezért hálás lenne újdonsült ismerősének, ha tudna rajta segíteni. Közben a sírásásról talán el is kezdett lemondani. Legalábbis az elmúlt másfél percben nem említette.*
//Egy régebbi hobbi//
*Nem szükséges, hogy megnyugodjon, mert most is meg van nyugodva. Ha nem nyugodt, az nem így néz ki. Akkor sír, visít, felvágja az ereit vagy épp másét. Azt észrevenné kedves társa is, aki akarva, akaratlanul próbálja kibillenteni a feketeséget az egyébként is labilis lelki egyensúlyából.*
- Na, hát akkor meg…! *Úgy érzi, hogy az ő igaza nyert tanúbizonyságot azzal, hogy a lány bevallotta, pontosan tudja, hogy Nori több rothadó, büdös hullát látott már ebben a huszonakárhány évben is, mint amennyit egy egész emberélet alatt kellett volna.*
- Csak csontok? *Kérdez vissza, miután arra nem is válaszol semmit, hogy édesapja gazdag volt-e. Nyilván nem volt az, legalábbis nem tűnik túl valószínűnek. Viszont az már kezdi meginogtatni az eddigi sziklaszilárd elképzelését, hogy ő majd elbeszélget halott apjával. Megfordul a fejében a gondolat, hogy néhány csont életre keltéséhez talán még Sa'Tereth mágiája is kevés lesz.*
- Jobbak? Adsz nekem? *Érdeklődik ismét, most épp az Ördögvigyornál jobb szerekről, mert ha van annál jobb, az kell neki, hogy a belső, állandó zajok még inkább elcsendesedjenek.
Azt meg nem érti, hogy a hobbi hogyan illik a képbe, de kíváncsinak tűnve oldalra billenti a fejét, miközben a mozdulat miatt most még a haja minden szála is egy oldalon lóg lefelé.*
- Egyiket sem csinálom. Az alkímiához értek. Ezért kellettem régen azoknak a faszoknak is, mert tudtam mérgekkel ölni. Fujj! *A csattanó a reakciója végén jön, ami az elf kemény dolgokkal kapcsolatos színvallására érkezik. Ezt sajnos most tökéletesen értette, de hogy ő nem akar semmiféle olyasmit markolni, amiről szó lehet, az egyszer biztos.
Közben kiszabadítják a bőrvértjéből is, amit maga mellé rak csak le a fűbe, aztán a felsőjét felhúzva már látszik az évekkel ezelőtti szúrt sebének ronda helye is.*
- Felőlem. *Böki csak oda, hogy megérintheti. Nem szokott már fájni neki, csak borzalmasan néz ki, szóval tapogassa, ahogy akarja.*
- Nem fáj. *Húzza félre a száját.* Egy romos ház pincéjében láttam el magamnak azzal, amim akkor volt. Rongyokkal meg ilyesmi. *Szóval nem látta el sehogy, úgyhogy egy hozzáértő számára csoda lehet, hogy egyáltalán ennyire begyógyult neki.*
- Meg tudod gyógyítani? Amennyire híresnek mondod magad, gondolom, igen… Nyilván nem itt és most, de majd… *Csúnya szépségfolt az a testén, és utálja is, hogy rajta van, emellett rossz emlék is, ezért hálás lenne újdonsült ismerősének, ha tudna rajta segíteni. Közben a sírásásról talán el is kezdett lemondani. Legalábbis az elmúlt másfél percben nem említette.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-26 19:32:27
Üzenet elküldve: 2025-05-26 19:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Továbbra se látja át a másik motivációit. Ami, biztos, hogy a beteges külsejű férfi sokat tud beszélni. Saját két mondatára egy egész monológot kap, ami egyébiránt nem sokkal informatívabb, mint a szerzetes szűkszavú válaszadása volt. Egyszerre két kérdés is elhangzik, ami egy kis gondolkozóba ejti. Melyikre válaszoljon először és milyen formában?*
-A kolostorunk a világválasztóhegység oldalában található. Nem tudom az a környékhez tartozik-e.
*A város hivatalos fennhatóságáról nincsenek ismeretei. Az bizonyos, hogy Arthenior nem foglalkozik a környékükkel.*
-A tanulásról pedig jól mondta bármit nevezhetünk annak. Nyelvismeretet, legendákat, a számok és a betűvetés művészetét, a harcot és az élettapasztalatot is. Az én célom minél több tudást magamra szedni, míg meg nem érzem a hívást, ami hazaszólít, hogy az így szerzett ismereteimet lejegyezzem és továbbadjam.
*Továbbra se látja át a másik motivációit. Ami, biztos, hogy a beteges külsejű férfi sokat tud beszélni. Saját két mondatára egy egész monológot kap, ami egyébiránt nem sokkal informatívabb, mint a szerzetes szűkszavú válaszadása volt. Egyszerre két kérdés is elhangzik, ami egy kis gondolkozóba ejti. Melyikre válaszoljon először és milyen formában?*
-A kolostorunk a világválasztóhegység oldalában található. Nem tudom az a környékhez tartozik-e.
*A város hivatalos fennhatóságáról nincsenek ismeretei. Az bizonyos, hogy Arthenior nem foglalkozik a környékükkel.*
-A tanulásról pedig jól mondta bármit nevezhetünk annak. Nyelvismeretet, legendákat, a számok és a betűvetés művészetét, a harcot és az élettapasztalatot is. Az én célom minél több tudást magamra szedni, míg meg nem érzem a hívást, ami hazaszólít, hogy az így szerzett ismereteimet lejegyezzem és továbbadjam.
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-26 17:12:03
Üzenet elküldve: 2025-05-26 17:12:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Adoavernek egy néma "ó" alakra kerekedik a szája, mikor meghallja hogy az általa utazónak titulált személy... nem is nagyon utazó. Menten érzi hogy zsugorodni kezd a helytelen feltevéstől és az előítélkezés hozta kényelmetlen szituációtól. Nem éppen erre tanították.*
- Értem... *leheletnyi hangerővel igyekszik menteni a menthetőt, miközben a földre süti a szemeit.* - Lehet hogy kicsit túl izgága voltam. Tudja, már régen volt lehetőségem a környéken kívüli világról tudakozni, és azt hittem ön újonnan érkezett csak. Nem állt szándékomban megsérteni, csak, hogy is mondjam, ahogyan a felső ruháját hordja, valamire emlékeztetett. Emberekre, akikről eddig csak olvasni tudtam. Sokkal, sokkal messzebb helyről jöttekre, mint ami látottakat az én világomnak tudhatok. Hogy meg tudjon menteni a teljes megszégyenüléstől, az otthona nem a környező falvak egyike, ugye? Bár megjegyzem, Arthenior valóban egy kulcsfontosságú hely ha tanulás céljából indul meg valaki, és itt bármit hívhatunk "tanulásnak", a levegő városa meg fog felelni a definíciónak! Az én részemről a templom alatti kis könyvtár egy jó példa, bár oda nem járok sokat más hasonló helyekhez képest, maga a templom kissé idegennek érződik számomra. És ön milyen tudás után vágy?
*Adoavernek egy néma "ó" alakra kerekedik a szája, mikor meghallja hogy az általa utazónak titulált személy... nem is nagyon utazó. Menten érzi hogy zsugorodni kezd a helytelen feltevéstől és az előítélkezés hozta kényelmetlen szituációtól. Nem éppen erre tanították.*
- Értem... *leheletnyi hangerővel igyekszik menteni a menthetőt, miközben a földre süti a szemeit.* - Lehet hogy kicsit túl izgága voltam. Tudja, már régen volt lehetőségem a környéken kívüli világról tudakozni, és azt hittem ön újonnan érkezett csak. Nem állt szándékomban megsérteni, csak, hogy is mondjam, ahogyan a felső ruháját hordja, valamire emlékeztetett. Emberekre, akikről eddig csak olvasni tudtam. Sokkal, sokkal messzebb helyről jöttekre, mint ami látottakat az én világomnak tudhatok. Hogy meg tudjon menteni a teljes megszégyenüléstől, az otthona nem a környező falvak egyike, ugye? Bár megjegyzem, Arthenior valóban egy kulcsfontosságú hely ha tanulás céljából indul meg valaki, és itt bármit hívhatunk "tanulásnak", a levegő városa meg fog felelni a definíciónak! Az én részemről a templom alatti kis könyvtár egy jó példa, bár oda nem járok sokat más hasonló helyekhez képest, maga a templom kissé idegennek érződik számomra. És ön milyen tudás után vágy?
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-25 20:40:09
Üzenet elküldve: 2025-05-25 20:40:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A szerzetes mandulavágású szemei érdeklődve tekintenek a másikra. Aokin nem számít a szakértőnek ha az emberek vagy más lények kiismeréséről van szó. Nem tudja hová tenni a másik szavait se. Elsőre az jön le neki mintha zavarná az idegent a jelenléte. De aztán valami teljesen másról kezd a másik beszélni. Szó szerint kijelenti, hogy Aokin egy utazó. Ami, megállapítást azért tartja érdekesnek a szerzetes mivel nincs nála semmilyen utazáshoz szükséges felszerelés. Táska, étel, vizes tömlő... Viszont nem szól közbe. Figyelmesen hallgatja a másik okfejtését, aki csak az után tesz fel kérdéseket, hogy előtte megállapításokat tett. Érdekes sorrend. Ő másképp tanulta és az eredmény alapján a kolostorban tanult metódus lehet a helyes. Előbb kérdezel és csak az alapján szűröd le az igazságot. Mikor szóhoz jut akkor jámbor szerénység érződik a hangjából.*
-Már jóideje itt élek artheniorban uram.*Kicsit idegenül cseng a szájából az ilyen magázódás. Nem szokott hozzá.*Úgy lehet fogalmazni, hogy tanulás és tapasztalás céljából hagytam el az otthonomat.
*Közben szemei továbbra is a másikat fürkészik mert még mindig fogalma sincs mik az idegen szándékai.*
*A szerzetes mandulavágású szemei érdeklődve tekintenek a másikra. Aokin nem számít a szakértőnek ha az emberek vagy más lények kiismeréséről van szó. Nem tudja hová tenni a másik szavait se. Elsőre az jön le neki mintha zavarná az idegent a jelenléte. De aztán valami teljesen másról kezd a másik beszélni. Szó szerint kijelenti, hogy Aokin egy utazó. Ami, megállapítást azért tartja érdekesnek a szerzetes mivel nincs nála semmilyen utazáshoz szükséges felszerelés. Táska, étel, vizes tömlő... Viszont nem szól közbe. Figyelmesen hallgatja a másik okfejtését, aki csak az után tesz fel kérdéseket, hogy előtte megállapításokat tett. Érdekes sorrend. Ő másképp tanulta és az eredmény alapján a kolostorban tanult metódus lehet a helyes. Előbb kérdezel és csak az alapján szűröd le az igazságot. Mikor szóhoz jut akkor jámbor szerénység érződik a hangjából.*
-Már jóideje itt élek artheniorban uram.*Kicsit idegenül cseng a szájából az ilyen magázódás. Nem szokott hozzá.*Úgy lehet fogalmazni, hogy tanulás és tapasztalás céljából hagytam el az otthonomat.
*Közben szemei továbbra is a másikat fürkészik mert még mindig fogalma sincs mik az idegen szándékai.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-25 19:00:24
Üzenet elküldve: 2025-05-25 19:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régebbi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Dorától bárki is azt várja, hogy ne legyen lekicsinylő, rossz helyen kopogtat. A kalapos tudós Bubó pillantása akkor is tükrözi leplezetlen véleményét, ha éppen szorosan összecsukja a száját, pedig utóbbit is csak Leina kedvéért, merő szívességből teszi. Szeret rivalizálni, de ilyen butaságokon nem fog.*
- Nyugodj meg, tudom, hogy tudod, miről beszélsz. *Kacsint gúnyosan a lányra.* ~ Ettől csak még aggasztóbb az egész elmebajod. ~ *A huszonöt évre vonatkozó információ viszont megnyugtatja (ugyanakkor megerősíti abban is, hogy ez a lány csitri hozzá képest). Mintha csak erre az információra várt volna, szenvtelenül magyarázni kezd.*
- Ha apuci nem valami ocsmány járványban vagy kórban halt meg, akkor valószínűleg nem maradt más belőle, csak pár késve jött, jóllakott kukac, meg persze egy halom csont. A koporsó valószínűleg beszívta a szagot, és vele együtt megrohadt. Nem lesz kellemes látvány, de nem valószínű, hogy szükségünk van vödörre. *Von vállat.* Hacsak nem valami rettentesen híres alak volt, akit széjjel balzsamoztak, hogy napokig mutogassák a ravatalán. *A gazdagoknak és a thargoknak Dora szerint rettenetes ízlésük van.*
*Közben a tisztásra és a kedvenc bokrához érnek, ahol Dora egyből le is telepedik. Vigyora tényleg, mintha az ördögé lenne, mikor felidézi a remek fantázianevű szert, ami valóban kellemes elfoglaltságai közé tartozott mostanában.*
- Tudod, hiszek benne, hogy vannak jobb szerek is. *Halkítja le a hangját, mintha egy hatalmas titkot árulna el a furcsa hullaásó lánynak.* Csak megfelelő gyógynövényeket kell összekeverni. Nemrég olyan kotyvalékot kevertem véletlenül, amitől három napig aludtam... Vagy négy. Nem követtem. És neked mi a hobbid, ezen kívül? *Érdeklődik csevegő, vidám hangon, és viszolyogva megböki a mesterkard nyelét, és gyorsan el is rántja a kezét, mintha csak attól tartana, hogy csak úgy, nyugalmi elrakott állapotában lekaszabolja őt.* Hímzés? Kötés? Zsákvarrás? Disznóvágás? Egyéb dolgok, amikhez valami nagyon szúrós bökő kell? Mármint ne érts félre, én is szeretem markolászni a nagy és kemény dolgokat, de azért van egy felső határ, ha érted, mire célzok.
*Miközben indokolatlanul sokat beszél, Dora gyorsan segít a lánynak kioldani a zsinórokat, és alaposan megvizsgálja a sebet. Azt túlzás állítani, hogy együttérzés ülne ki az arcára, egyáltalán nem izgatja a dolog lelki része, azt azonban egyből leszűri, hogy az övéhez képest kóklermunka. Elfintorodik a gondolatra, hány helyen lehetett volna ezt jól csinálni, és hányszor döntött úgy az illető, hogy inkább még jobban elrontja. Zseniális, negatív értelemben.*
- Megérinthetem? *Kérdezi. Ez se nagyon érdekelné, ha nem lenne a másiknál egy hatalmas nagy kard, de azért nem árt az óvatosság. Ha engedélyt kap rá, hozzáér a heghez, és rendesen, nyomkodva kitapogatja, illetve ha erre nem kapna egyértelmű választ, közben azt is megkérdezi:* Egy szúrt seb elég mélyen kell, hogy begyógyuljon, és közben több helyen is elfertőződhet. Előfordulhat, hogy a genny a nagy kapkodásban a bőr alá szorul, nem tud távozni, és azért dagad ki úgy. Fáj?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.25 19:01:53
//Egy régebbi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Dorától bárki is azt várja, hogy ne legyen lekicsinylő, rossz helyen kopogtat. A kalapos tudós Bubó pillantása akkor is tükrözi leplezetlen véleményét, ha éppen szorosan összecsukja a száját, pedig utóbbit is csak Leina kedvéért, merő szívességből teszi. Szeret rivalizálni, de ilyen butaságokon nem fog.*
- Nyugodj meg, tudom, hogy tudod, miről beszélsz. *Kacsint gúnyosan a lányra.* ~ Ettől csak még aggasztóbb az egész elmebajod. ~ *A huszonöt évre vonatkozó információ viszont megnyugtatja (ugyanakkor megerősíti abban is, hogy ez a lány csitri hozzá képest). Mintha csak erre az információra várt volna, szenvtelenül magyarázni kezd.*
- Ha apuci nem valami ocsmány járványban vagy kórban halt meg, akkor valószínűleg nem maradt más belőle, csak pár késve jött, jóllakott kukac, meg persze egy halom csont. A koporsó valószínűleg beszívta a szagot, és vele együtt megrohadt. Nem lesz kellemes látvány, de nem valószínű, hogy szükségünk van vödörre. *Von vállat.* Hacsak nem valami rettentesen híres alak volt, akit széjjel balzsamoztak, hogy napokig mutogassák a ravatalán. *A gazdagoknak és a thargoknak Dora szerint rettenetes ízlésük van.*
*Közben a tisztásra és a kedvenc bokrához érnek, ahol Dora egyből le is telepedik. Vigyora tényleg, mintha az ördögé lenne, mikor felidézi a remek fantázianevű szert, ami valóban kellemes elfoglaltságai közé tartozott mostanában.*
- Tudod, hiszek benne, hogy vannak jobb szerek is. *Halkítja le a hangját, mintha egy hatalmas titkot árulna el a furcsa hullaásó lánynak.* Csak megfelelő gyógynövényeket kell összekeverni. Nemrég olyan kotyvalékot kevertem véletlenül, amitől három napig aludtam... Vagy négy. Nem követtem. És neked mi a hobbid, ezen kívül? *Érdeklődik csevegő, vidám hangon, és viszolyogva megböki a mesterkard nyelét, és gyorsan el is rántja a kezét, mintha csak attól tartana, hogy csak úgy, nyugalmi elrakott állapotában lekaszabolja őt.* Hímzés? Kötés? Zsákvarrás? Disznóvágás? Egyéb dolgok, amikhez valami nagyon szúrós bökő kell? Mármint ne érts félre, én is szeretem markolászni a nagy és kemény dolgokat, de azért van egy felső határ, ha érted, mire célzok.
*Miközben indokolatlanul sokat beszél, Dora gyorsan segít a lánynak kioldani a zsinórokat, és alaposan megvizsgálja a sebet. Azt túlzás állítani, hogy együttérzés ülne ki az arcára, egyáltalán nem izgatja a dolog lelki része, azt azonban egyből leszűri, hogy az övéhez képest kóklermunka. Elfintorodik a gondolatra, hány helyen lehetett volna ezt jól csinálni, és hányszor döntött úgy az illető, hogy inkább még jobban elrontja. Zseniális, negatív értelemben.*
- Megérinthetem? *Kérdezi. Ez se nagyon érdekelné, ha nem lenne a másiknál egy hatalmas nagy kard, de azért nem árt az óvatosság. Ha engedélyt kap rá, hozzáér a heghez, és rendesen, nyomkodva kitapogatja, illetve ha erre nem kapna egyértelmű választ, közben azt is megkérdezi:* Egy szúrt seb elég mélyen kell, hogy begyógyuljon, és közben több helyen is elfertőződhet. Előfordulhat, hogy a genny a nagy kapkodásban a bőr alá szorul, nem tud távozni, és azért dagad ki úgy. Fáj?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.25 19:01:53
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-24 13:22:54
Üzenet elküldve: 2025-05-24 13:22:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Szerencsére nem kellett se naplementéig várnia, se régen tesztelt kezdeményezési képességét újabb szintre emelnie, ugyanis a közelebbről most már valószínűleg utazónak tűnő férfi felfigyel jelenlétére; elülső profilból látva most már magabiztosan megerősítheti magának, hogy az idegen sem Arthenior, de még minden bizonnyal a közeli helyeknek, városoknak sem eredeti lakosa. Adoaver már szinte sugárzik a kíváncsiságtól, de visszatartja magát még annyira, hogy alap etikettre emlékezve kiegyenesedjen, és kellő távolságban maradjon.*
- Mélységes elnézést kérek a zavarásért uram, csak felkeltette érdeklődésemet az ön jelenléte ezen a szép kis... parkon. *Már amennyire egy csoport ültetett fát és egy horrorisztikus háttérrel rendelkező keskeny folyót annak lehet hívni.* - Ön egy utazó, nemde? Nem szokták ismerni ők ezt a helyet, inkább a piacon és a vendéglőkben töltik az idejüket a városban. Persze nem hibáztatom önt a látványfrissítés miatt, én is hasonló okok miatt menekültem ide... *Észreveszi, hogy a csapongás irányába kezd hajolni, szóval megállítja magát egy másodpercre.* -...Úgy értem, mi szél hozta Artheniorban? Étel-italfeltöltés? A templom? Esetleg csak az emberek?
*Szerencsére nem kellett se naplementéig várnia, se régen tesztelt kezdeményezési képességét újabb szintre emelnie, ugyanis a közelebbről most már valószínűleg utazónak tűnő férfi felfigyel jelenlétére; elülső profilból látva most már magabiztosan megerősítheti magának, hogy az idegen sem Arthenior, de még minden bizonnyal a közeli helyeknek, városoknak sem eredeti lakosa. Adoaver már szinte sugárzik a kíváncsiságtól, de visszatartja magát még annyira, hogy alap etikettre emlékezve kiegyenesedjen, és kellő távolságban maradjon.*
- Mélységes elnézést kérek a zavarásért uram, csak felkeltette érdeklődésemet az ön jelenléte ezen a szép kis... parkon. *Már amennyire egy csoport ültetett fát és egy horrorisztikus háttérrel rendelkező keskeny folyót annak lehet hívni.* - Ön egy utazó, nemde? Nem szokták ismerni ők ezt a helyet, inkább a piacon és a vendéglőkben töltik az idejüket a városban. Persze nem hibáztatom önt a látványfrissítés miatt, én is hasonló okok miatt menekültem ide... *Észreveszi, hogy a csapongás irányába kezd hajolni, szóval megállítja magát egy másodpercre.* -...Úgy értem, mi szél hozta Artheniorban? Étel-italfeltöltés? A templom? Esetleg csak az emberek?
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-23 04:14:46
Üzenet elküldve: 2025-05-23 04:14:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Aokin elmélyed kicsit a belső világában. A meditációja lényege, hogy kiüríti az elméjét és teljes figyelmével az érzékszerveire koncentrál amikkel az őselemeket érzékeli maga körül. Ebben az elmélyedésben határozott léptek zaja zavarja meg. Nem bosszantja a váratlan látogató. A várostól azért nincs olyan messze, hogy ne számítson mások jelenlétére. Hátrafordul és végigméri a másikat. Fiatal, sovány, kissé betegnek tűnő férfi közelíti meg. a ruházata alapján nehéz megállapítani a személyét. Az bizonyosnak tűnik, hogy nem egyszerű kétkezi munkásember.*
-Miben segíthetek idegen?
*Kérdez rá a szerzetes miközben botját a kezébe veszi, persze nem azért mert azzal kívánja elkergetni a másikat csupán a földről való felkelésben veszi segítségül.*
*Aokin elmélyed kicsit a belső világában. A meditációja lényege, hogy kiüríti az elméjét és teljes figyelmével az érzékszerveire koncentrál amikkel az őselemeket érzékeli maga körül. Ebben az elmélyedésben határozott léptek zaja zavarja meg. Nem bosszantja a váratlan látogató. A várostól azért nincs olyan messze, hogy ne számítson mások jelenlétére. Hátrafordul és végigméri a másikat. Fiatal, sovány, kissé betegnek tűnő férfi közelíti meg. a ruházata alapján nehéz megállapítani a személyét. Az bizonyosnak tűnik, hogy nem egyszerű kétkezi munkásember.*
-Miben segíthetek idegen?
*Kérdez rá a szerzetes miközben botját a kezébe veszi, persze nem azért mert azzal kívánja elkergetni a másikat csupán a földről való felkelésben veszi segítségül.*
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-21 16:44:23
Üzenet elküldve: 2025-05-21 16:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít//
~Na végre.~
*Rellan elégedetten húzza ki magát, mikor a férfi végre mozgolódni kezd. Ez az ő érdeme és a csodás meggyőző képességeié. A piac népe tudna mesélni arról, milyen bájosan kunyerált tőlük mindig, amíg nem lett igazi otthona Mai árvaházában. Az meg se fordul a fejében, hogy az idegent valami egészen más motiválja erre, mint a kisfiúi bája.*
- No jóvan. *Kezdi határozottan, és felnyalábolja a kabátot. Nagyon hosszú, de ő meg gyerek, ezért egyáltalán nem csinál belőle gondot, hogy a felét a földön húzza maga után, sőt, néha még rá is lép és botladozik egy sort vele.* Látom, értjük egymást. Gyere, mutatom a' utat.
*Azzal el is indul a rezidencia felé, nagy lendületében megint majdnem felbukva a kabátban. Hátra pillantva látja, hogy ezzel nincs egyedül, a hideg víz csak egy kicsit ha segített az ismerőse állapotán.*
- Na, figyelj. Figyelsz? Az van, hogy azt mondjuk majd, ismerősök vagyunk a piacról. Én bemászok... *Bucskázik egyet, és feltápászkodik, leporolva magát.* Na. *Piheg.* Én felmászok ott a kerítésre, átmegyek. Jól mászok. De neked nem kell, nyuuugiii. Aztán odajövök a kerítéshez, hogy... *Már nagyon szuszog, leguggol egy kicsit, és rögtön meglepetten kerekedik el a szeme.*
- Jé, béka! *Bukik ki belőle a csodálkozás. Gyorsan átvillan az agyán, hogy ez most nem a megfelelő pillanat. Hiába érdekes a kurutty, minden békaleséssel egy újabb lehetőséget szalaszt el, hogy Mai férje legyen. Szomorúan a békára néz, és felegyenesedik megint.* SZÓVAL. Odajövök a kerítéshez, hogy szia. És kiabálok a Mainak.
*Ujját a levegőbe löki, elszántságából látszik, hogy valószínűleg orrba is nyomná a férfit, ha nem lenne olyan magasan.*
- Mindent megkapsz, ennivalót, innivalót. Egy szabály van. Mai. Az. Enyém!
~Na végre.~
*Rellan elégedetten húzza ki magát, mikor a férfi végre mozgolódni kezd. Ez az ő érdeme és a csodás meggyőző képességeié. A piac népe tudna mesélni arról, milyen bájosan kunyerált tőlük mindig, amíg nem lett igazi otthona Mai árvaházában. Az meg se fordul a fejében, hogy az idegent valami egészen más motiválja erre, mint a kisfiúi bája.*
- No jóvan. *Kezdi határozottan, és felnyalábolja a kabátot. Nagyon hosszú, de ő meg gyerek, ezért egyáltalán nem csinál belőle gondot, hogy a felét a földön húzza maga után, sőt, néha még rá is lép és botladozik egy sort vele.* Látom, értjük egymást. Gyere, mutatom a' utat.
*Azzal el is indul a rezidencia felé, nagy lendületében megint majdnem felbukva a kabátban. Hátra pillantva látja, hogy ezzel nincs egyedül, a hideg víz csak egy kicsit ha segített az ismerőse állapotán.*
- Na, figyelj. Figyelsz? Az van, hogy azt mondjuk majd, ismerősök vagyunk a piacról. Én bemászok... *Bucskázik egyet, és feltápászkodik, leporolva magát.* Na. *Piheg.* Én felmászok ott a kerítésre, átmegyek. Jól mászok. De neked nem kell, nyuuugiii. Aztán odajövök a kerítéshez, hogy... *Már nagyon szuszog, leguggol egy kicsit, és rögtön meglepetten kerekedik el a szeme.*
- Jé, béka! *Bukik ki belőle a csodálkozás. Gyorsan átvillan az agyán, hogy ez most nem a megfelelő pillanat. Hiába érdekes a kurutty, minden békaleséssel egy újabb lehetőséget szalaszt el, hogy Mai férje legyen. Szomorúan a békára néz, és felegyenesedik megint.* SZÓVAL. Odajövök a kerítéshez, hogy szia. És kiabálok a Mainak.
*Ujját a levegőbe löki, elszántságából látszik, hogy valószínűleg orrba is nyomná a férfit, ha nem lenne olyan magasan.*
- Mindent megkapsz, ennivalót, innivalót. Egy szabály van. Mai. Az. Enyém!
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-20 20:47:30
Üzenet elküldve: 2025-05-20 20:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Habár nagy szokása elmélyedni bármi kezében tartott kötetben, legyen benne rege, tudás, vagy csak enyhe érdeklődést felkeltő szóhalmaz, valami a szokottnál hamarabb zökkenti ki transzából; értetlenül pislog először a papirusz oldalakra, először nem tudja, mi zavarta meg; Némán hagyja egy ideig, hogy lélegezzen körülötte a világ; érzi az enyhe szél ütközését a bőrén és nap sütését a fa árnyékából kilógó végtagján. Összehúzott szemekkel várja, hogy valami magyarázatot adjon, miért hagyta abba az olvasást, különben kitalál egyet magának.
Szerencsére nem kell sokáig várnia, ugyanis fülét új hangok ütik meg; lépéseket hall. Olyan halk lépéseket, hogy ha most nem figyelt volna, nyom nélkül elkerülték volna figyelmét. Megfészkel benne a kíváncsiság a társaság gyanúja miatt, de aztán amilyen hirtelen jöttek, olyan gyorsan haltak el a lépések, anélkül, hogy be tudná mérni, mégis milyen irányból, milyen messziről jöttek. Na, ez vagy azt jelenti, hogy az ismeretlen úr vagy hölgy elsajátította az általa áhított teleportáció varázslatát, vagy...megálltak. És ahogy a csendből kezdi sejteni, nem terveznek egyhamar továbbmenni.
Csak nem időt akarnak itt tölteni? Csak nem lélektársra talált?
Ahogyan csontokat ropogtatva feltápászkodik, szemével máris keresni kezdi az elmúlt lépések megtevőit, és nem tart sokáig, míg észre nem veszi a mesterséges kéz alkotta környezet ellenére is festői látótérből kitűnő figurát; Adoaver szemei összehúzódnak a személyleírás feladatától; az egy dolog hogy csak a hátát látja, de még így hátul sem néz ki helyi lakosnak. Egy pár másodpercing csak nézi, agya rendkívül nagy lelkesedéssel igyekszik a megfelelő listába tenni az ismeretlent: Csak nem egy koldus? Nem itt szokta őket látni, és ő sem úgy néz ki, mintha kétségbeesésében a folyó vizéből oltaná szomját, amilyen veszélyes is az? Márpedig nem egy polgári személynek néz ki, abban biztos. Az ifjú mágus kíváncsiága felülkerekedik udvariasságán, és úgy dönt, odamerészkedik a férfihoz, hogy ha nem is hosszas csevegésbe kezdjen, akkor jobban megszemlélje magának hogy eldöntse, milyen társadalmi réteggel van dolga.
Léptei elég határozottak ahhoz hogy tudassa a másikkal, hogy felé közeledik, de nem elég hangosak ahhoz, hogy szándékosan zavarként tüntesse fel magát. Megáll nem sokkal a háta mögött, illemtudóan ki próbálja várni, míg amaz meg nem fordul. Ő az a fajta ember, aki előbb-utóbb csak ki próbál egy társalgást kezdeni egy ilyen szituációban, hacsak bottal nem kergetik el, szóval lélekben már torkát köszörüli, keresi, mit mondjon. Mert minél több idő telik el, annál többet fog később.*
*Habár nagy szokása elmélyedni bármi kezében tartott kötetben, legyen benne rege, tudás, vagy csak enyhe érdeklődést felkeltő szóhalmaz, valami a szokottnál hamarabb zökkenti ki transzából; értetlenül pislog először a papirusz oldalakra, először nem tudja, mi zavarta meg; Némán hagyja egy ideig, hogy lélegezzen körülötte a világ; érzi az enyhe szél ütközését a bőrén és nap sütését a fa árnyékából kilógó végtagján. Összehúzott szemekkel várja, hogy valami magyarázatot adjon, miért hagyta abba az olvasást, különben kitalál egyet magának.
Szerencsére nem kell sokáig várnia, ugyanis fülét új hangok ütik meg; lépéseket hall. Olyan halk lépéseket, hogy ha most nem figyelt volna, nyom nélkül elkerülték volna figyelmét. Megfészkel benne a kíváncsiság a társaság gyanúja miatt, de aztán amilyen hirtelen jöttek, olyan gyorsan haltak el a lépések, anélkül, hogy be tudná mérni, mégis milyen irányból, milyen messziről jöttek. Na, ez vagy azt jelenti, hogy az ismeretlen úr vagy hölgy elsajátította az általa áhított teleportáció varázslatát, vagy...megálltak. És ahogy a csendből kezdi sejteni, nem terveznek egyhamar továbbmenni.
Csak nem időt akarnak itt tölteni? Csak nem lélektársra talált?
Ahogyan csontokat ropogtatva feltápászkodik, szemével máris keresni kezdi az elmúlt lépések megtevőit, és nem tart sokáig, míg észre nem veszi a mesterséges kéz alkotta környezet ellenére is festői látótérből kitűnő figurát; Adoaver szemei összehúzódnak a személyleírás feladatától; az egy dolog hogy csak a hátát látja, de még így hátul sem néz ki helyi lakosnak. Egy pár másodpercing csak nézi, agya rendkívül nagy lelkesedéssel igyekszik a megfelelő listába tenni az ismeretlent: Csak nem egy koldus? Nem itt szokta őket látni, és ő sem úgy néz ki, mintha kétségbeesésében a folyó vizéből oltaná szomját, amilyen veszélyes is az? Márpedig nem egy polgári személynek néz ki, abban biztos. Az ifjú mágus kíváncsiága felülkerekedik udvariasságán, és úgy dönt, odamerészkedik a férfihoz, hogy ha nem is hosszas csevegésbe kezdjen, akkor jobban megszemlélje magának hogy eldöntse, milyen társadalmi réteggel van dolga.
Léptei elég határozottak ahhoz hogy tudassa a másikkal, hogy felé közeledik, de nem elég hangosak ahhoz, hogy szándékosan zavarként tüntesse fel magát. Megáll nem sokkal a háta mögött, illemtudóan ki próbálja várni, míg amaz meg nem fordul. Ő az a fajta ember, aki előbb-utóbb csak ki próbál egy társalgást kezdeni egy ilyen szituációban, hacsak bottal nem kergetik el, szóval lélekben már torkát köszörüli, keresi, mit mondjon. Mert minél több idő telik el, annál többet fog később.*
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-19 02:27:17
Üzenet elküldve: 2025-05-19 02:27:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Test, elme és szellem. A Nevető Ember tanításai szerint ennek a háromnak az összessége teszi ki az értelmes lények lelkét. Megtanította, hogy lehet ezeket edzeni. Azt, is, hogy egymásra is hatással vannak úgyhogy nem szabad egyiket sem elhanyagolni ha a tökéletesedés útján kívánunk járni. Aokin hozzászokott már a testgyakorláshoz. A mindennapjai részét képezi. Az elméjének a csiszolása pedig egyik kedvenc foglalatossága. Habár nem a fény istennőjének híve mégis sok időt eltölt a templomban az ottani könyvtár miatt. Most viszont a szellemét jött ápolni. Elcsendesedni és magába mélyedni. Léptei lassúak és kimértek. Szereti ezt a tisztást. Egyszerre jelen van a föld éltető ereje, a víz elevensége, a napon keresztül a tűz tápláló mindent elemésztő hatalma és ha megfelelő irányból fúj, hogy a fák ne fogják fel akkor a szelet is lehet érezni. Ezen járnak a gondolatai miközben a folyóparthoz ér és leül mellé. Botját az ölébe teszi lehunyt szemmel vesz néhány mély levegőt. Hagyja, hogy átjárja őt a négy őselem ereje.*
*Test, elme és szellem. A Nevető Ember tanításai szerint ennek a háromnak az összessége teszi ki az értelmes lények lelkét. Megtanította, hogy lehet ezeket edzeni. Azt, is, hogy egymásra is hatással vannak úgyhogy nem szabad egyiket sem elhanyagolni ha a tökéletesedés útján kívánunk járni. Aokin hozzászokott már a testgyakorláshoz. A mindennapjai részét képezi. Az elméjének a csiszolása pedig egyik kedvenc foglalatossága. Habár nem a fény istennőjének híve mégis sok időt eltölt a templomban az ottani könyvtár miatt. Most viszont a szellemét jött ápolni. Elcsendesedni és magába mélyedni. Léptei lassúak és kimértek. Szereti ezt a tisztást. Egyszerre jelen van a föld éltető ereje, a víz elevensége, a napon keresztül a tűz tápláló mindent elemésztő hatalma és ha megfelelő irányból fúj, hogy a fák ne fogják fel akkor a szelet is lehet érezni. Ezen járnak a gondolatai miközben a folyóparthoz ér és leül mellé. Botját az ölébe teszi lehunyt szemmel vesz néhány mély levegőt. Hagyja, hogy átjárja őt a négy őselem ereje.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:06:16
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:06:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít//
*Ha remélte is, hogy leszereli a gyereket az ötletével, és megállítja végre a szavak folyását, akkor tévednie kell, azok csak ugyanúgy ömlenek tovább, mint annak előtte. Ha az ötlet jó is, nem elég jó. Csak azt tudná, hogy egy ilyen pici testbe hogyan fér el ennyi hang.. Azon, hogy azt kellene csinálni, amit a feleség mond, csak a szemöldökét vonja össze rosszallóan, hangosan azonban nem áll bele a vitába. Ennyi szóval szemben úgysem nyerhetne. Mozdul inkább, hogy felkeljen, és más megoldás után nézzen, amivel eleget tehet a kölök akaratának.
A bosszús vonások azonban csak tovább mélyülnek az arcán, ahogy újra meghallja a halk kuncogást; türelmetlenül mordul egyet maga elé, miután sikerül megállnia a lábán, és elindulnia a fák tövében hagyott dolgaihoz. Hogy a fiú oda is követi, már nem lepi meg, s ha már amaz a kezét nyújtja felé, akkor a földön heverő kabátját oda is adja neki. A sötét ruhadarab, ami neki is majdnem a térdéig leér valószínűleg nagy lesz a gyerek kisebb kezei között, talán nehéz is, de nem törődik vele, hogy hogyan birkózik meg vele. Elfordulva tőle szedi össze a szétdobált dolgait.*
- Azt mondtad, puhakezű..
*Válaszol félfogról a szűnni nem akaró fecsegés közben arra, hogy a fiú félne a nemleges választól. A puha kéz az nem egy vasmarok, és ha otthon is ugyanennyit beszél, s nem csak őt boldogítja vele, akkor nincs mitől félnie - majdnem biztos benne, hogy már csak azért igent fognak mondani, hogy hátha nősen kevesebbet jár majd a szája. A földön hagyott tőrt csak hanyagul az öve mögé tűzi, a tegezt az íjjal meg a vállára veti, mielőtt felegyenesedne, hogy elinduljon visszafele a tisztás irányába. Az émelygésben beállt pillanatnyi szünetben feszült koncentrációba mélyednek a vonások, ahogy a határozottnak szánt léptekhez tartozó egyensúlyi állapotot keresik.*
*Ha remélte is, hogy leszereli a gyereket az ötletével, és megállítja végre a szavak folyását, akkor tévednie kell, azok csak ugyanúgy ömlenek tovább, mint annak előtte. Ha az ötlet jó is, nem elég jó. Csak azt tudná, hogy egy ilyen pici testbe hogyan fér el ennyi hang.. Azon, hogy azt kellene csinálni, amit a feleség mond, csak a szemöldökét vonja össze rosszallóan, hangosan azonban nem áll bele a vitába. Ennyi szóval szemben úgysem nyerhetne. Mozdul inkább, hogy felkeljen, és más megoldás után nézzen, amivel eleget tehet a kölök akaratának.
A bosszús vonások azonban csak tovább mélyülnek az arcán, ahogy újra meghallja a halk kuncogást; türelmetlenül mordul egyet maga elé, miután sikerül megállnia a lábán, és elindulnia a fák tövében hagyott dolgaihoz. Hogy a fiú oda is követi, már nem lepi meg, s ha már amaz a kezét nyújtja felé, akkor a földön heverő kabátját oda is adja neki. A sötét ruhadarab, ami neki is majdnem a térdéig leér valószínűleg nagy lesz a gyerek kisebb kezei között, talán nehéz is, de nem törődik vele, hogy hogyan birkózik meg vele. Elfordulva tőle szedi össze a szétdobált dolgait.*
- Azt mondtad, puhakezű..
*Válaszol félfogról a szűnni nem akaró fecsegés közben arra, hogy a fiú félne a nemleges választól. A puha kéz az nem egy vasmarok, és ha otthon is ugyanennyit beszél, s nem csak őt boldogítja vele, akkor nincs mitől félnie - majdnem biztos benne, hogy már csak azért igent fognak mondani, hogy hátha nősen kevesebbet jár majd a szája. A földön hagyott tőrt csak hanyagul az öve mögé tűzi, a tegezt az íjjal meg a vállára veti, mielőtt felegyenesedne, hogy elinduljon visszafele a tisztás irányába. Az émelygésben beállt pillanatnyi szünetben feszült koncentrációba mélyednek a vonások, ahogy a határozottnak szánt léptekhez tartozó egyensúlyi állapotot keresik.*
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-18 08:53:57
Üzenet elküldve: 2025-05-18 08:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az észérvek bevetése a lehető legrosszabb ötlet, ha az a cél, hogy Norit eltántorítsák valamitől, amit a fejébe vett. Egy egyszerű, mindenféle rizsát mellőző „nemmel” sokkal előbb meggyőzhető volna, de úgy tűnik, hogy ez a nőszemély igencsak szereti hallatni a hangját.*
- Még mindig nem értesz. Kettőnk közül nem én fogom előbb elhányni magamat. *Legszívesebben elmesélné, hogy annak a tündérnek, akinek a szóban forgó sebhelyét is köszönheti, sajátkezűleg kapargatta ki a belsejét azért, hogy embervő barátjának vacsorát vigyen, majd végignézte, ahogy a férfi dühe miatt a barlangot, melyben később aludtak, beborították a tündérmaradványok miután amaz szétszórta őket, de nem mondja. Csak ködös tekintettel bámul maga elé, majd hirtelen emeli fejét újra társasága felé, barnái fenyegetően villannak.*
- Örülnék, ha nem néznél egy szórakozott kölyöknek, aki nem tudja, hogy miről beszél. *Sóhajt egyet, miközben remegő kezeire pillant. Ujjait ökölbe szorítja, majd kiengedi, és ezt ismétli meg párszor, míg megnyugszik.*
- Nem tudom *válaszol a kérdésre röviden, miután összeszedte magát.* Mármint a mikort azt igen. Nagyjából. Akkoriban halt meg, amikor születtem, legalább huszonöt éve. *Hogy pontosan hány éves, azt sem tudja magáról, már rég elveszítette a fonalat.* A hogyant viszont nem tudom, pont ezért akarom kiásni és megkérdezni tőle. *Több szót nem is fecsérel erre, csak figyeli, hogy hová vezetik, miközben határozott léptekkel követi Bubó kisasszonyt a tisztásra, azon belül is a vízpartra, ahol egy konkrét bokor érdemli ki a társaságukat.*
- Ördögvigyor? *kérdez vissza csak úgy mellékesen a mozdulatra. Ezt például épp sikerült tűpontosan leszűrnie az asszociációból. Néha vannak pillanatai, mikor ő is egészen okosnak tűnik.
Végül az utasításra ledobja magát a földre, és elkezdi, legalábbis próbálja a hátán kibogozni a fűzőszerűen megkötött bőrvértje zsinórjait.*
- Ömm, segíts! *Ha a lány segédkezik neki kioldani őket, vagy ha nem, és kicsit tovább bíbelődve magától sikerül kiszabadulnia a cuccból, akkor felhúzza a fekete blúzát az oldalán, bordái környékén láthatóvá téve a meglehetősen csúnya sebhelyet, melyen látszik, hogy már hosszú évekkel ezelőtt begyógyult ugyan, de a szakszerűtlen ellátás miatt sokkal rondább nyomot hagyva, mint amilyet kellett volna.*
//Egy régi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az észérvek bevetése a lehető legrosszabb ötlet, ha az a cél, hogy Norit eltántorítsák valamitől, amit a fejébe vett. Egy egyszerű, mindenféle rizsát mellőző „nemmel” sokkal előbb meggyőzhető volna, de úgy tűnik, hogy ez a nőszemély igencsak szereti hallatni a hangját.*
- Még mindig nem értesz. Kettőnk közül nem én fogom előbb elhányni magamat. *Legszívesebben elmesélné, hogy annak a tündérnek, akinek a szóban forgó sebhelyét is köszönheti, sajátkezűleg kapargatta ki a belsejét azért, hogy embervő barátjának vacsorát vigyen, majd végignézte, ahogy a férfi dühe miatt a barlangot, melyben később aludtak, beborították a tündérmaradványok miután amaz szétszórta őket, de nem mondja. Csak ködös tekintettel bámul maga elé, majd hirtelen emeli fejét újra társasága felé, barnái fenyegetően villannak.*
- Örülnék, ha nem néznél egy szórakozott kölyöknek, aki nem tudja, hogy miről beszél. *Sóhajt egyet, miközben remegő kezeire pillant. Ujjait ökölbe szorítja, majd kiengedi, és ezt ismétli meg párszor, míg megnyugszik.*
- Nem tudom *válaszol a kérdésre röviden, miután összeszedte magát.* Mármint a mikort azt igen. Nagyjából. Akkoriban halt meg, amikor születtem, legalább huszonöt éve. *Hogy pontosan hány éves, azt sem tudja magáról, már rég elveszítette a fonalat.* A hogyant viszont nem tudom, pont ezért akarom kiásni és megkérdezni tőle. *Több szót nem is fecsérel erre, csak figyeli, hogy hová vezetik, miközben határozott léptekkel követi Bubó kisasszonyt a tisztásra, azon belül is a vízpartra, ahol egy konkrét bokor érdemli ki a társaságukat.*
- Ördögvigyor? *kérdez vissza csak úgy mellékesen a mozdulatra. Ezt például épp sikerült tűpontosan leszűrnie az asszociációból. Néha vannak pillanatai, mikor ő is egészen okosnak tűnik.
Végül az utasításra ledobja magát a földre, és elkezdi, legalábbis próbálja a hátán kibogozni a fűzőszerűen megkötött bőrvértje zsinórjait.*
- Ömm, segíts! *Ha a lány segédkezik neki kioldani őket, vagy ha nem, és kicsit tovább bíbelődve magától sikerül kiszabadulnia a cuccból, akkor felhúzza a fekete blúzát az oldalán, bordái környékén láthatóvá téve a meglehetősen csúnya sebhelyet, melyen látszik, hogy már hosszú évekkel ezelőtt begyógyult ugyan, de a szakszerűtlen ellátás miatt sokkal rondább nyomot hagyva, mint amilyet kellett volna.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-17 16:58:13
Üzenet elküldve: 2025-05-17 16:58:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Één, megijesztenii? *Kérdez vissza látszólag méltatlankodva a tudós, pedig a lelke mélyén abban reménykedett, hogy az észérvek működni fognak, és nem kell ennyire bemocskolnia magát egy egyszerű kis kutatás miatt.* Eszemben sem volt ilyesmit tenni. Csak nem szeretem más hányását mosni a ruhámból. Mindenkinek addig nagy a szája, amíg tényleg meg nem látja, mi van belül. *Kezd magyarázatba, és furcsa társnőjének intve elindul, hogy valami ideális helyet keressen az orvosi felülvizsgálatra. Miközben kopogó csizmáin, fenekét csábosan riszálva átvág a téren, belelovallva magát gesztusokkal utánozza nagy szájú tanítványtársait.* „Én is szoktam emészteni, mi abban a különleges?” „Tegnap is csontoztam csirkét, ugyan már.”
*Arról továbbra sem hajlandó tudomást venni, hogy a fekete hajú még mindig azt hiszi, a holtak élnek. Hát épp, hogy nem, azért holtak. Nem is áll le vele vitatkozni, annyira egyértelműek a tények, csak a válla fölött sandít rá kicsit megrovóan, kicsit mulatva.*
- És hogy halt meg apuci? És főleg: mikor? Csak hogy tudjam, mennyire sodorsz életveszélybe ezzel. A hullákat nem jó fogdosni. *Próbálja Dora rávezetni Leinát arra, hogy a holttestek így is tartogathatnak veszélyt, vagy esetleg meglepetést, egy tátongó seb vagy valami csúnya járvány formájában, ezért nem árt résen lenni. Mintha ezt a lány is kapisgálná, de nehéz megmondani, amennyi zagyvaságot beszél. Közben az erdő szélére érnek, és Dora teátrálisan egy félreeső kis bokorra mutat, a víz mellett.*
- Tessék. Itt szoktam be... elmélkedni. *Helyesbít, de azért kezével a mozdulatot mímelve be is mutatja, hogy az elmélkedés inkább hasonít egy két ujj közé csippentett gyógyfüves spanglira, mint elvont elfoglaltságra. Huncutul kacsint. Mivel ez az egyetlen dolog, ami manapság szórakoztatja, most kivételesen Leina is őszinte vidámságot pillanthat meg az arcán.* Na, de mutasd azt a sebet. Azt nem garantálom, hogy most azonnal tudok adni rá valamit, de ötleteim talán akadnak majd.
*Amíg a másik kényelmesen elhelyezkedik, ő a bokor kellemesen áttetsző ágait nézegetik. Csak két lány, akik élvezik a természetet, és mindjárt hullát ásnak. Semmi különleges látnivaló, tényleg.*
//Egy régi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Één, megijesztenii? *Kérdez vissza látszólag méltatlankodva a tudós, pedig a lelke mélyén abban reménykedett, hogy az észérvek működni fognak, és nem kell ennyire bemocskolnia magát egy egyszerű kis kutatás miatt.* Eszemben sem volt ilyesmit tenni. Csak nem szeretem más hányását mosni a ruhámból. Mindenkinek addig nagy a szája, amíg tényleg meg nem látja, mi van belül. *Kezd magyarázatba, és furcsa társnőjének intve elindul, hogy valami ideális helyet keressen az orvosi felülvizsgálatra. Miközben kopogó csizmáin, fenekét csábosan riszálva átvág a téren, belelovallva magát gesztusokkal utánozza nagy szájú tanítványtársait.* „Én is szoktam emészteni, mi abban a különleges?” „Tegnap is csontoztam csirkét, ugyan már.”
*Arról továbbra sem hajlandó tudomást venni, hogy a fekete hajú még mindig azt hiszi, a holtak élnek. Hát épp, hogy nem, azért holtak. Nem is áll le vele vitatkozni, annyira egyértelműek a tények, csak a válla fölött sandít rá kicsit megrovóan, kicsit mulatva.*
- És hogy halt meg apuci? És főleg: mikor? Csak hogy tudjam, mennyire sodorsz életveszélybe ezzel. A hullákat nem jó fogdosni. *Próbálja Dora rávezetni Leinát arra, hogy a holttestek így is tartogathatnak veszélyt, vagy esetleg meglepetést, egy tátongó seb vagy valami csúnya járvány formájában, ezért nem árt résen lenni. Mintha ezt a lány is kapisgálná, de nehéz megmondani, amennyi zagyvaságot beszél. Közben az erdő szélére érnek, és Dora teátrálisan egy félreeső kis bokorra mutat, a víz mellett.*
- Tessék. Itt szoktam be... elmélkedni. *Helyesbít, de azért kezével a mozdulatot mímelve be is mutatja, hogy az elmélkedés inkább hasonít egy két ujj közé csippentett gyógyfüves spanglira, mint elvont elfoglaltságra. Huncutul kacsint. Mivel ez az egyetlen dolog, ami manapság szórakoztatja, most kivételesen Leina is őszinte vidámságot pillanthat meg az arcán.* Na, de mutasd azt a sebet. Azt nem garantálom, hogy most azonnal tudok adni rá valamit, de ötleteim talán akadnak majd.
*Amíg a másik kényelmesen elhelyezkedik, ő a bokor kellemesen áttetsző ágait nézegetik. Csak két lány, akik élvezik a természetet, és mindjárt hullát ásnak. Semmi különleges látnivaló, tényleg.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-17 09:43:36
Üzenet elküldve: 2025-05-17 09:43:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Amennyire lehet szeretni Artheniornak a kaotikus, változékony és meglepetésekkel teli természetét, néha úgy érzi hogy csak egy hajszálér választja el agyát a robbanástól; vagy a piaci kofák sikításai, vagy a megannyi kocsma, vendéglő, embertömegeket szűkösen befogadó üzletekből csapódik ki a fülsértő hangzavar és pattan vissza a falakról, hogy több oldalról támadják meg a dobhártyáit. Ahogyan már hozzászokott a vidék csendéhez és az egy kézen megszámolható mennyiségű emberrel való együttéléshez, úgy kezd számára ez a megapolisz lassan elviselhetetlen lenni ahhoz, hogy egy bevásárlásnál hosszabb időt itt töltsön. Mindezek ellenére sajnos még nem fordulhat vissza; Találkozót ígért meg a kúriában, ami egészen estig várat magára, és magányosan kedve sincs elüldögélni abban a kísérteties rezidenciában sem; kell-kelletlen, itt kint kell magát elszórakoztatnia.
Minő szerencsés, hogy ismeri ezt a kis ligetet: viszonylag kevesen fordulnak meg a fák-foglalta zöldes tisztáson, tekintve hogy sem lakó-vagy üzlethelyiség nem található a közelben; a tökéletes nyílt sarok azoknak, akik egy kis magányra vágynak, és ő sincs másképp.
El is foglalja szerinte kiérdemelt helyét a megannyi fatörzs egyike alatt, előtte a folyó, aminek a létrejöttét jobb elfeledni, mögötte a város és a folyosó, ami ide vezet. Nehéz lesz őt azonnal észre venni ebben az ülő pozícióban, főleg úgy hogy irigylésre méltó nesztelenséggel vesz elő egy könyvet a táskájából, fehér borítással, a távolról olvashatatlan betűkkel. Úgy kezd el olvasni, mint aki a nap további részét ott is tervezi tölteni.*
*Amennyire lehet szeretni Artheniornak a kaotikus, változékony és meglepetésekkel teli természetét, néha úgy érzi hogy csak egy hajszálér választja el agyát a robbanástól; vagy a piaci kofák sikításai, vagy a megannyi kocsma, vendéglő, embertömegeket szűkösen befogadó üzletekből csapódik ki a fülsértő hangzavar és pattan vissza a falakról, hogy több oldalról támadják meg a dobhártyáit. Ahogyan már hozzászokott a vidék csendéhez és az egy kézen megszámolható mennyiségű emberrel való együttéléshez, úgy kezd számára ez a megapolisz lassan elviselhetetlen lenni ahhoz, hogy egy bevásárlásnál hosszabb időt itt töltsön. Mindezek ellenére sajnos még nem fordulhat vissza; Találkozót ígért meg a kúriában, ami egészen estig várat magára, és magányosan kedve sincs elüldögélni abban a kísérteties rezidenciában sem; kell-kelletlen, itt kint kell magát elszórakoztatnia.
Minő szerencsés, hogy ismeri ezt a kis ligetet: viszonylag kevesen fordulnak meg a fák-foglalta zöldes tisztáson, tekintve hogy sem lakó-vagy üzlethelyiség nem található a közelben; a tökéletes nyílt sarok azoknak, akik egy kis magányra vágynak, és ő sincs másképp.
El is foglalja szerinte kiérdemelt helyét a megannyi fatörzs egyike alatt, előtte a folyó, aminek a létrejöttét jobb elfeledni, mögötte a város és a folyosó, ami ide vezet. Nehéz lesz őt azonnal észre venni ebben az ülő pozícióban, főleg úgy hogy irigylésre méltó nesztelenséggel vesz elő egy könyvet a táskájából, fehér borítással, a távolról olvashatatlan betűkkel. Úgy kezd el olvasni, mint aki a nap további részét ott is tervezi tölteni.*
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-15 21:33:45
Üzenet elküldve: 2025-05-15 21:33:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít//
*Rellan tátott szájjal hallgatja a férfit, és egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy talán ez beválhat. Neki úgyse lehet felesége, mert iszik, és azt a Mai nem szeretné - kicsi az esélye, hogy lecsapja a fiúcska kezéről.*
- Jóvan végül is... *Állapítja meg, majd hirtelen jön vele együtt a felismerés is.* De várjá'! Hát izé, nekem itt se kéne lenni. Ha most aszondom a Mainak, hogy a bácsi a rétről, akkor rájön, hogy elmentem. Azt meg nekem nem lehetne amúúgy. Na, nem mintha félnék, mer' nem. Csak tudod, a Mai mondta. Azt köll csinálni, amit a feleség mond, hogy főzzön neked pörkőtöt.
*Itt nyel egy nagyot, mert tegnap evett először pörkőtöt, és még mindig tisztán emlékszik rá, milyen csoda finom volt. Közben fél szemmel nézi a bácsi csetlését-botlását, és próbálja nem elnevetni magát, de azért néha így is kibukik egy halk kuncogás. A szájára szorítja a kezét, hogy udvariasnak tűnjön, aztán közelebb lép, és nyújtja neki a kis pracliját.*
- Na, ha nem lesz gyerek, az jó. *Mondja. Azért magában megállapítja, hogy ki kéne kérdeznie Trylnort legalább, hogy lesznek gyerekek, mert ezek szerint sötétben tapogatózik. Most egyelőre elég az is, ha nem lesz.*
- Gyere, mondd el neki te. Segítsél má'. Akkó' kapsz te is tojásos nokedlit, ma ugyanis az van. Meg van mindenféle szerük is, hogy kigyógyítson ebből az... izéből. Ebből a dűlöngélésedből. Nem jössz? Maj' azt mondjuk, hogy csak úgy erre jártál, egy ismerősöm vagy, látogatóba. Mer' én eléggé félek, hogy nemet mond. Gyere, ne legyél ilyen, na.
*Rellan tátott szájjal hallgatja a férfit, és egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy talán ez beválhat. Neki úgyse lehet felesége, mert iszik, és azt a Mai nem szeretné - kicsi az esélye, hogy lecsapja a fiúcska kezéről.*
- Jóvan végül is... *Állapítja meg, majd hirtelen jön vele együtt a felismerés is.* De várjá'! Hát izé, nekem itt se kéne lenni. Ha most aszondom a Mainak, hogy a bácsi a rétről, akkor rájön, hogy elmentem. Azt meg nekem nem lehetne amúúgy. Na, nem mintha félnék, mer' nem. Csak tudod, a Mai mondta. Azt köll csinálni, amit a feleség mond, hogy főzzön neked pörkőtöt.
*Itt nyel egy nagyot, mert tegnap evett először pörkőtöt, és még mindig tisztán emlékszik rá, milyen csoda finom volt. Közben fél szemmel nézi a bácsi csetlését-botlását, és próbálja nem elnevetni magát, de azért néha így is kibukik egy halk kuncogás. A szájára szorítja a kezét, hogy udvariasnak tűnjön, aztán közelebb lép, és nyújtja neki a kis pracliját.*
- Na, ha nem lesz gyerek, az jó. *Mondja. Azért magában megállapítja, hogy ki kéne kérdeznie Trylnort legalább, hogy lesznek gyerekek, mert ezek szerint sötétben tapogatózik. Most egyelőre elég az is, ha nem lesz.*
- Gyere, mondd el neki te. Segítsél má'. Akkó' kapsz te is tojásos nokedlit, ma ugyanis az van. Meg van mindenféle szerük is, hogy kigyógyítson ebből az... izéből. Ebből a dűlöngélésedből. Nem jössz? Maj' azt mondjuk, hogy csak úgy erre jártál, egy ismerősöm vagy, látogatóba. Mer' én eléggé félek, hogy nemet mond. Gyere, ne legyél ilyen, na.
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-14 09:56:36
Üzenet elküldve: 2025-05-14 09:56:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Alenia szavai természetesen bölcsek. Esze ágában sincs vitatkozni vele, sem szóban, sem gesztusokban, de még gondolatban sem.*
- Nem csak a lelkem mélyén tudom, hogy irracionális félelem. *mondja valószínűsíthetően komoly arccal, ugyanakkor mosolyogva is, és ez a mosoly most kissé elnéző saját magával.*
- Éppen attól félelem, hogy tudom, hogy butaság, és mégsem tudok szabadulni tőle.
*Azt nem tudja ugyan, hogy Alenia azt szeretné, hogy győzze le ezt a félelmét, csak sejti, de igazság szerint maga is úgy gondolja, hogy egy holdnyúl boldog és büszke birtokosaként nincsen szüksége lóra, főleg, hogy varázshátasa körülbelül éppen egy lónak a sebességére képes. És hát milyen más hátas illene hozzá jobban, ha nem pont egy ilyen nyuszi, ami gyerekkorának a meséire a holdon élő nyulakról ugyanúgy emlékezteti, mint saját plüssnyulaira, akiktől nem fog megválni soha, hiába tudja, hogy sokan lennének, akik nem értenék az irántuk érzett szeretetét és hozzájuk való ragaszkodását, vagy egyenesen ki is nevetnék érte.
Bárhogy is, szerencsére a lovászfiú tényleg kedves, kicsit sajnálja is őt, mert gyanítja, hogy kedvessége Alenia szépségének is szól, nem csak annak, hogy szépen kérte őt, hogy segítsen. Márpedig mennek tovább, nem nagyon van ideje gyönyörködni szegénynek, az megmarad neki, ha éppen ahhoz van kedve. Persze elsőre éppen elég baj úgy ügyeskedni Holdpihét be a ketrecbe, aztán pedig utóbbinak és a kosarának úgy találni helyet, hogy ne legyen számára túl kényelmetlen. Még egyszer a hátizsákját is megigazítja, ellenőrzi, hogy minden, amit vett és plüssnyulai megvannak-e, aztán pedig elindulnak. Nem bánja, ha egyelőre csak lassan, mert akár riadalmat is kelthetne a piacon egy első ránézésre óriási nyúl, ami még gyorsan is halad.*
- Köszönöm szépen! *köszöni aztán meg boldog mosollyal, amikor Nia azt mondja neki, hogy aranyos a nyula.* De, ami azt illeti, te és Harmat is úgy néztek ki, mintha egymásnak teremtettek volna benneteket. Amúgy pedig, ő nem tud ledobni. Teljesen az irányításom alatt áll, mármint olyan értelemben, hogy arra megy és olyan sebességgel, ahogyan én akarom. Persze van sebesség, amit nem haladhat meg, az pedig nagyjából éppen akkora, mint amekkorával egy ló vágtatni tud, ha nagyon siet. Ha megvakarom a füle tövét eltűnik, ameddig nem idézem őt meg újra. Hogy van-e személyisége, vagy lelke, az jó kérdés, szinte filozófiai. Nem állok vele telepatikus kapcsolatban, nem beszél hozzám sem szavakkal, sem gondolatokkal, de ettől még lehet személyisége, és remélem van is neki, és szeret velem lenni. Mert én nagyon élvezem a rajta való utazást, szeretném, ha ez kölcsönös lenne.
*Szokása szerint most is igyekszik részletesen válaszolni, azt mindenesetre némi meglepetéssel veszi tudomásul, hogy nem a főtér felé mennek, hanem majdnem pont az ellenkező irányba, mégsem teszi szóvá, mert eszébe idézi, hogy Alenia mindig is ebben a városban élt. Nyilván pontosan tudja, hogy miért és merre megy, és nem is kell túl sokáig követnie őt, hogy maga is megértse miért azt az irányt vették, amerre elindultak végül. Kicsit talán kerülő, de végül is ugyanoda fognak jutni, így pedig legalább nem kell még egyszer átvágniuk a városnak azon a részén amerről jöttek.
Ettől ugyan a tisztás amerre tartanak még érdekes választás kissé, de egyrészt már nem érzi ugyanazt, mint amit akkor érzett, amikor először tértek vissza ide szembenézni a múlttal, másrészt pedig jó érzés lesz kicsit újra fák között lenni egy kicsit.
Amikor pedig legutóbb itt jártak annak is jó vége lett végül, mert talán az itteni beszélgetés volt az, amellyel igazán elkezdődött az új életük. A tegnapi nap után pedig talán akkor sem félne itt, hogyha nem lennének immár mindkettőjük birtokában erős varázslatok. Mert hát Alenia jól mondta, Eeyr velük van.*
- Én is pont így vagyok ezzel. Nem félek itt. És, ha úgy vesszük, az új életünk, a mostani, valahol talán pont itt kezdődött el, amikor először jöttünk vissza ide ketten.
*Miközben igyekszik jó mélyen magába szívni a tisztás számára kellemes illatát, persze ő is fél, de tényleg nem a helytől, ahogyan mondta, pusztán az Intathal való találkozástól, mint Alenia, de az megkönnyebbüléssel tölti el, hogy legalább nem lassú sétával kell majd Szarvasligetbe menniük és egész úton azon tépelődni, hogy ott majd vajon mi lesz.*
- Gondolom nem lehet ezt igazán szavakkal leírni, de milyen érzés volt, amikor megérintett az istennő? Biztosan csodálatos. *mondja, mert szeretné inkább erre emlékeztetni Niát, hogy ebből meríthessen erőt. Ezen kívül pedig természetesen tényleg kíváncsi*
- És a legjobb, hogy a fájdalomtól meg lettél kímélve. Furcsa belegondolni, hogyha tényleg egy napig tartott volna ameddig visszanő a karod, a folyamat még most is tartana, és lehet még most is fájna. Ehhez képest szerencsére már úton vagyunk és minden a legnagyobb rendben. *mosolyog, noha tudja jól, hogy a „minden a legnagyobb rendben” kifejezés legkevesebb enyhe túlzás jelen helyzetükben, de hát, ha onnan nézi az egészet, hogy mennyi mindenen vannak már túl külön-külön és együtt is, talán felesleges egy Intathal való beszélgetéstől rettegniük. A dokinak szörnyen rossz a természete sokszor, de mégsem egy szörnyeteg, bármilyen csúnyán viselkedett is Aleniával. És hát, szereti őt. Ha pedig szereti, talán hajlandó lesz legalább rá hallgatni, ha már Niának önmagában nem sikerülne őt meggyőzni jó szándékáról, ebben mindenképpen reménykedik.*
- Jó ötlet volt erre jönni. *teszi még hozzá.* Kellemesebb itt, mint a házak között lenne.
*Alenia szavai természetesen bölcsek. Esze ágában sincs vitatkozni vele, sem szóban, sem gesztusokban, de még gondolatban sem.*
- Nem csak a lelkem mélyén tudom, hogy irracionális félelem. *mondja valószínűsíthetően komoly arccal, ugyanakkor mosolyogva is, és ez a mosoly most kissé elnéző saját magával.*
- Éppen attól félelem, hogy tudom, hogy butaság, és mégsem tudok szabadulni tőle.
*Azt nem tudja ugyan, hogy Alenia azt szeretné, hogy győzze le ezt a félelmét, csak sejti, de igazság szerint maga is úgy gondolja, hogy egy holdnyúl boldog és büszke birtokosaként nincsen szüksége lóra, főleg, hogy varázshátasa körülbelül éppen egy lónak a sebességére képes. És hát milyen más hátas illene hozzá jobban, ha nem pont egy ilyen nyuszi, ami gyerekkorának a meséire a holdon élő nyulakról ugyanúgy emlékezteti, mint saját plüssnyulaira, akiktől nem fog megválni soha, hiába tudja, hogy sokan lennének, akik nem értenék az irántuk érzett szeretetét és hozzájuk való ragaszkodását, vagy egyenesen ki is nevetnék érte.
Bárhogy is, szerencsére a lovászfiú tényleg kedves, kicsit sajnálja is őt, mert gyanítja, hogy kedvessége Alenia szépségének is szól, nem csak annak, hogy szépen kérte őt, hogy segítsen. Márpedig mennek tovább, nem nagyon van ideje gyönyörködni szegénynek, az megmarad neki, ha éppen ahhoz van kedve. Persze elsőre éppen elég baj úgy ügyeskedni Holdpihét be a ketrecbe, aztán pedig utóbbinak és a kosarának úgy találni helyet, hogy ne legyen számára túl kényelmetlen. Még egyszer a hátizsákját is megigazítja, ellenőrzi, hogy minden, amit vett és plüssnyulai megvannak-e, aztán pedig elindulnak. Nem bánja, ha egyelőre csak lassan, mert akár riadalmat is kelthetne a piacon egy első ránézésre óriási nyúl, ami még gyorsan is halad.*
- Köszönöm szépen! *köszöni aztán meg boldog mosollyal, amikor Nia azt mondja neki, hogy aranyos a nyula.* De, ami azt illeti, te és Harmat is úgy néztek ki, mintha egymásnak teremtettek volna benneteket. Amúgy pedig, ő nem tud ledobni. Teljesen az irányításom alatt áll, mármint olyan értelemben, hogy arra megy és olyan sebességgel, ahogyan én akarom. Persze van sebesség, amit nem haladhat meg, az pedig nagyjából éppen akkora, mint amekkorával egy ló vágtatni tud, ha nagyon siet. Ha megvakarom a füle tövét eltűnik, ameddig nem idézem őt meg újra. Hogy van-e személyisége, vagy lelke, az jó kérdés, szinte filozófiai. Nem állok vele telepatikus kapcsolatban, nem beszél hozzám sem szavakkal, sem gondolatokkal, de ettől még lehet személyisége, és remélem van is neki, és szeret velem lenni. Mert én nagyon élvezem a rajta való utazást, szeretném, ha ez kölcsönös lenne.
*Szokása szerint most is igyekszik részletesen válaszolni, azt mindenesetre némi meglepetéssel veszi tudomásul, hogy nem a főtér felé mennek, hanem majdnem pont az ellenkező irányba, mégsem teszi szóvá, mert eszébe idézi, hogy Alenia mindig is ebben a városban élt. Nyilván pontosan tudja, hogy miért és merre megy, és nem is kell túl sokáig követnie őt, hogy maga is megértse miért azt az irányt vették, amerre elindultak végül. Kicsit talán kerülő, de végül is ugyanoda fognak jutni, így pedig legalább nem kell még egyszer átvágniuk a városnak azon a részén amerről jöttek.
Ettől ugyan a tisztás amerre tartanak még érdekes választás kissé, de egyrészt már nem érzi ugyanazt, mint amit akkor érzett, amikor először tértek vissza ide szembenézni a múlttal, másrészt pedig jó érzés lesz kicsit újra fák között lenni egy kicsit.
Amikor pedig legutóbb itt jártak annak is jó vége lett végül, mert talán az itteni beszélgetés volt az, amellyel igazán elkezdődött az új életük. A tegnapi nap után pedig talán akkor sem félne itt, hogyha nem lennének immár mindkettőjük birtokában erős varázslatok. Mert hát Alenia jól mondta, Eeyr velük van.*
- Én is pont így vagyok ezzel. Nem félek itt. És, ha úgy vesszük, az új életünk, a mostani, valahol talán pont itt kezdődött el, amikor először jöttünk vissza ide ketten.
*Miközben igyekszik jó mélyen magába szívni a tisztás számára kellemes illatát, persze ő is fél, de tényleg nem a helytől, ahogyan mondta, pusztán az Intathal való találkozástól, mint Alenia, de az megkönnyebbüléssel tölti el, hogy legalább nem lassú sétával kell majd Szarvasligetbe menniük és egész úton azon tépelődni, hogy ott majd vajon mi lesz.*
- Gondolom nem lehet ezt igazán szavakkal leírni, de milyen érzés volt, amikor megérintett az istennő? Biztosan csodálatos. *mondja, mert szeretné inkább erre emlékeztetni Niát, hogy ebből meríthessen erőt. Ezen kívül pedig természetesen tényleg kíváncsi*
- És a legjobb, hogy a fájdalomtól meg lettél kímélve. Furcsa belegondolni, hogyha tényleg egy napig tartott volna ameddig visszanő a karod, a folyamat még most is tartana, és lehet még most is fájna. Ehhez képest szerencsére már úton vagyunk és minden a legnagyobb rendben. *mosolyog, noha tudja jól, hogy a „minden a legnagyobb rendben” kifejezés legkevesebb enyhe túlzás jelen helyzetükben, de hát, ha onnan nézi az egészet, hogy mennyi mindenen vannak már túl külön-külön és együtt is, talán felesleges egy Intathal való beszélgetéstől rettegniük. A dokinak szörnyen rossz a természete sokszor, de mégsem egy szörnyeteg, bármilyen csúnyán viselkedett is Aleniával. És hát, szereti őt. Ha pedig szereti, talán hajlandó lesz legalább rá hallgatni, ha már Niának önmagában nem sikerülne őt meggyőzni jó szándékáról, ebben mindenképpen reménykedik.*
- Jó ötlet volt erre jönni. *teszi még hozzá.* Kellemesebb itt, mint a házak között lenne.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176