Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-01 17:24:02
Üzenet elküldve: 2015-06-01 17:24:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon, Bato Luo'Su//
* Syessiss kellemes sötétségben lebeg. Aztán mint mindig, mikor meditál, megpillantja a sötétségben egyre közelebb lebegő, mezítelen testét. Magára pillant, de rajta a szokásos, combközépnél megerősített, fehér blúz van, illetve a fehérneműk. Csakúgy, mint a fizikai testén is.
Ahogy a hasonmás egyre közeledik, egyre több részlet válik láthatóvá és egyre jobban lehűl a környezet, míg végül a kellemest felváltja a jeges. Természetesen teljesen egyformák, hiszen ők egy és ugyanaz, de a másik arcán halvány mosoly jelenik meg, ami gonosz vigyorba húzódik. Syessiss megszeppen, ahogy amaz kinyitja nagy és sötétzöld szemeit, melyekben szintén pajzán gonoszság tükröződik. Tudja mi következik, ezért befogja füleit és csak nézi, ahogy az tátog. Hiába, így is hallja a szavakat.
~ Nem zárhatsz el örökké. Egyszer úgyis veszítesz. ~ Majd gonosz kacaj kíséretében eltűnik.
Ilyenkor általában elméje visszatér a testébe, de most nem.
Ismét felmelegszik a környezet és ezzel párhuzamosanm kifehéredik.
Hófehér térben találja magát. Értetlenül pislog. ~ Hol vagyok? Mi folyik itt? ~ Mígnem egy hatalmas katicabogár formát nem önt előtte. Miközben formát önt egyre kellemesebb hellyé változik elméje. Kezdi meghallani a természet hangját, a madarak csicsergését és egy egyenletesen légző hangot is.
Lassan kinyitja a szemét és megpillant egy alakot maga előtt. Mikor kitisztul a látása, észreveszi, hogy az az elf ül vele szemben, aki mikor ideért még meditált.
Ahogy szemügyre veszi a férfit, észreveszi, hogy magával a természettel díszíti öltözetét. Aztán a tenyerére pillant, amin egy katicabogár mászkál békésen. Jobbra dönti a fejét, amitől enyhén kócos haja a vállára omlik. Elmosolyodik és, mint minden mosolynál behunyja a szemét.*
- Szia. * Köszön mindkettejüknek. *
* Syessiss kellemes sötétségben lebeg. Aztán mint mindig, mikor meditál, megpillantja a sötétségben egyre közelebb lebegő, mezítelen testét. Magára pillant, de rajta a szokásos, combközépnél megerősített, fehér blúz van, illetve a fehérneműk. Csakúgy, mint a fizikai testén is.
Ahogy a hasonmás egyre közeledik, egyre több részlet válik láthatóvá és egyre jobban lehűl a környezet, míg végül a kellemest felváltja a jeges. Természetesen teljesen egyformák, hiszen ők egy és ugyanaz, de a másik arcán halvány mosoly jelenik meg, ami gonosz vigyorba húzódik. Syessiss megszeppen, ahogy amaz kinyitja nagy és sötétzöld szemeit, melyekben szintén pajzán gonoszság tükröződik. Tudja mi következik, ezért befogja füleit és csak nézi, ahogy az tátog. Hiába, így is hallja a szavakat.
~ Nem zárhatsz el örökké. Egyszer úgyis veszítesz. ~ Majd gonosz kacaj kíséretében eltűnik.
Ilyenkor általában elméje visszatér a testébe, de most nem.
Ismét felmelegszik a környezet és ezzel párhuzamosanm kifehéredik.
Hófehér térben találja magát. Értetlenül pislog. ~ Hol vagyok? Mi folyik itt? ~ Mígnem egy hatalmas katicabogár formát nem önt előtte. Miközben formát önt egyre kellemesebb hellyé változik elméje. Kezdi meghallani a természet hangját, a madarak csicsergését és egy egyenletesen légző hangot is.
Lassan kinyitja a szemét és megpillant egy alakot maga előtt. Mikor kitisztul a látása, észreveszi, hogy az az elf ül vele szemben, aki mikor ideért még meditált.
Ahogy szemügyre veszi a férfit, észreveszi, hogy magával a természettel díszíti öltözetét. Aztán a tenyerére pillant, amin egy katicabogár mászkál békésen. Jobbra dönti a fejét, amitől enyhén kócos haja a vállára omlik. Elmosolyodik és, mint minden mosolynál behunyja a szemét.*
- Szia. * Köszön mindkettejüknek. *
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-01 16:32:23
Üzenet elküldve: 2015-06-01 16:32:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato Luo'Su, Syessiss Opsyscalla //
*Pár percet, talán egy órát tölt ebben az elmélyült állapotban, majd mikor kinyitja a szemét látja, hogy nem messze tőlük egy tündér is ezt az időtöltést választotta. A lány bizonyára akkor ért ide, amikor ők már fejben valahol máshol jártak.
Coinleach gyorsan rápillant Batora, aki talán még mindig behunyt szemmel ül a fűben, majd alaposan szemügyre veszi a csodálatos teremtést, aki tőlük nem messze pihent le. Coinleach nem tudja megállni, hogy egy ilyen gyönyörű teremtést ne ajándékozzon meg valamivel. Éppen ezért úgy dönt, hogy ameddig társa és a lány is visszatér a meditációból keres neki valami hozzá illőt.*
~Az emberek nők megszállottan imádják a letépett virágokat, de én ezért nem fogok elpusztítani egy növényt sem.~ *gondolja magában.
Ennél sokkal eredetibb módon feláll és a térdig érő fűben kezd el keresgélni. Közben gyakran maga mögé néz, hogy nem tértek-e magukhoz a szerzetes és a tündér. Végül megtalálja. Egy széles fűszál legvégén csücsül egy katicabogár. Az elf úgy érzi, ez tökéletes ajándék lenne. Éppen ezért ujját a fűszál végéhez teszi, és a kis bogár egyből rámászik.*
- Szervusz kis barátom, ne félj! Csak megmutatlak valakinek. -
*Halkan megközelíti a lányt, aki talán még mindig lehunyt szemmel ül és ő is felveszi ezt a pózt vele szemben a földön. Várja, hogy megpillanthassa a szemeit.
Eközben társáról sem feledkezett el. Természetesen már el is határozta, hogy a szerzetesnek és neki is egy alapos fürdőzésre lenne szüksége a folyóparton, de reméli, hogy a férfi megértő lesz, mikor magához tér, hiszen bár ez talán nem olyan egyértelmű egy szerzetes számára, Coinleach a természet legfényesebb ékköveiként tiszteli az ilyen vonzó hölgyeket. Éppen ezért nem mehet el mellettük szó nélkül.*
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.01 16:44:49
*Pár percet, talán egy órát tölt ebben az elmélyült állapotban, majd mikor kinyitja a szemét látja, hogy nem messze tőlük egy tündér is ezt az időtöltést választotta. A lány bizonyára akkor ért ide, amikor ők már fejben valahol máshol jártak.
Coinleach gyorsan rápillant Batora, aki talán még mindig behunyt szemmel ül a fűben, majd alaposan szemügyre veszi a csodálatos teremtést, aki tőlük nem messze pihent le. Coinleach nem tudja megállni, hogy egy ilyen gyönyörű teremtést ne ajándékozzon meg valamivel. Éppen ezért úgy dönt, hogy ameddig társa és a lány is visszatér a meditációból keres neki valami hozzá illőt.*
~Az emberek nők megszállottan imádják a letépett virágokat, de én ezért nem fogok elpusztítani egy növényt sem.~ *gondolja magában.
Ennél sokkal eredetibb módon feláll és a térdig érő fűben kezd el keresgélni. Közben gyakran maga mögé néz, hogy nem tértek-e magukhoz a szerzetes és a tündér. Végül megtalálja. Egy széles fűszál legvégén csücsül egy katicabogár. Az elf úgy érzi, ez tökéletes ajándék lenne. Éppen ezért ujját a fűszál végéhez teszi, és a kis bogár egyből rámászik.*
- Szervusz kis barátom, ne félj! Csak megmutatlak valakinek. -
*Halkan megközelíti a lányt, aki talán még mindig lehunyt szemmel ül és ő is felveszi ezt a pózt vele szemben a földön. Várja, hogy megpillanthassa a szemeit.
Eközben társáról sem feledkezett el. Természetesen már el is határozta, hogy a szerzetesnek és neki is egy alapos fürdőzésre lenne szüksége a folyóparton, de reméli, hogy a férfi megértő lesz, mikor magához tér, hiszen bár ez talán nem olyan egyértelmű egy szerzetes számára, Coinleach a természet legfényesebb ékköveiként tiszteli az ilyen vonzó hölgyeket. Éppen ezért nem mehet el mellettük szó nélkül.*
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.01 16:44:49
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-31 20:19:28
Üzenet elküldve: 2015-05-31 20:19:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
*Szélcsend van a tisztás közelében. A lány leteszi, immáron csak két almát tartalmazó kosarát a tisztás határában és hátul összekulcsolt kezekkel, aprókat szökkenve hatol be a tisztásra. Észrevesz másokat is, akik szintén ezt a helyet választották az elmélyüléshez, de udvariasan nem szólal meg, hátha megzavarná őket.
Odaszökken a kedvenc helyéhez, ami a tisztás közepétől jobbra található. Egy apró kavics jelzi a pontos helyet, amit csak úgy kiszúrni szinte lehetetlen. Csak ha tudják, mit keressenek. Félreteszi a kavicsot, kényelmes pozícióban fekszik el, ficánkol még kicsit, hogy a haját egyenletesen elosztva szétteríthesse és a ruháját is megigazítja. ~ Így ni. ~ Majd lehunyja a szemét és lassan elsüllyed a néma sötétségben.*
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.31 20:27:37
Odaszökken a kedvenc helyéhez, ami a tisztás közepétől jobbra található. Egy apró kavics jelzi a pontos helyet, amit csak úgy kiszúrni szinte lehetetlen. Csak ha tudják, mit keressenek. Félreteszi a kavicsot, kényelmes pozícióban fekszik el, ficánkol még kicsit, hogy a haját egyenletesen elosztva szétteríthesse és a ruháját is megigazítja. ~ Így ni. ~ Majd lehunyja a szemét és lassan elsüllyed a néma sötétségben.*
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.31 20:27:37
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-31 20:11:10
Üzenet elküldve: 2015-05-31 20:11:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Jobb helyet keresve sem találhatott volna a meditáláshoz mint a tisztás. Itt aztán elmerenghet saját gondolataiban, kikapcsolhat kicsit, és ráhangolódhat saját énjének rejtett zugainak feltárására. Menet közben néha nagyokat ásít, bizony sokat talpalt ez elmúlt órákban.*
~Jól fog jönni egy kiadós alvás, egyébként is lassan besötétedik. A meditációm végén kellően el is fogok fáradni, így muszáj leszek majd eltenni magam holnapra.~
*Mára már túl is teljesített magát érzése szerint, sokkalta több mindent járt be mint amit elsődlegesen tervezett.*
~Csodás, ahogy a napfény megvilágítja a tisztást.~
*Néz fel az égre, és a napnak ezen szakaszán ez valóban érdekes, viszont a virágok kellemesen fürdőzhetnek a kellemesen meleg napfényben. Talán ezért is ilyen szépek, mert sokat süt rájuk a nap. Zigi valahogy úgy helyezkedik el egy fa tövében, hogy közvetlenül őt is melengesse a napsütés.*
~Ha már tudnék napvarázslatot, itt ki is próbálhatnám, mert a hely meghozná a kedvemet.~
*Valóban szinte már-már csalogatja a kíváncsi gnómot, de még nagyon aprócska kis máguska ő, és nem csak a mérete miatt. Letelepedik a smaragdzöld fűben, amiben ha elfeküdne még el is tűnhetne a világ elől. Pici rövid lábait maga alá húzza, kezébe fogja kis mágusbotját, és elkezd ráhangolódni a meditációra. Régóta űzi már ezt a tevékenységet, így nem sok idejébe telik míg ráhangolódik a műveletre, így ha csak valaki meg nem zavarja az elkövetkező egy-két órában magában mereng.*
~Jól fog jönni egy kiadós alvás, egyébként is lassan besötétedik. A meditációm végén kellően el is fogok fáradni, így muszáj leszek majd eltenni magam holnapra.~
*Mára már túl is teljesített magát érzése szerint, sokkalta több mindent járt be mint amit elsődlegesen tervezett.*
~Csodás, ahogy a napfény megvilágítja a tisztást.~
*Néz fel az égre, és a napnak ezen szakaszán ez valóban érdekes, viszont a virágok kellemesen fürdőzhetnek a kellemesen meleg napfényben. Talán ezért is ilyen szépek, mert sokat süt rájuk a nap. Zigi valahogy úgy helyezkedik el egy fa tövében, hogy közvetlenül őt is melengesse a napsütés.*
~Ha már tudnék napvarázslatot, itt ki is próbálhatnám, mert a hely meghozná a kedvemet.~
*Valóban szinte már-már csalogatja a kíváncsi gnómot, de még nagyon aprócska kis máguska ő, és nem csak a mérete miatt. Letelepedik a smaragdzöld fűben, amiben ha elfeküdne még el is tűnhetne a világ elől. Pici rövid lábait maga alá húzza, kezébe fogja kis mágusbotját, és elkezd ráhangolódni a meditációra. Régóta űzi már ezt a tevékenységet, így nem sok idejébe telik míg ráhangolódik a műveletre, így ha csak valaki meg nem zavarja az elkövetkező egy-két órában magában mereng.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-30 13:25:20
Üzenet elküldve: 2015-05-30 13:25:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon//
*Bato szótlanul követi vezetőjét, miután az helyet foglalt, a szerzetes is megközelíti őt, zárt lábakkal és csukott szemmel állapítja meg, közel van a helyhez, amit Coinleach javasolt, de aurájuk még nem vibrál össze. Egy gyors és egyszerű mozdulattal a már jól begyakorolt lótuszülésbe helyezkedik. Becsukja a szemét, és kezdetben az otthonát vizualizálja, majd ahogy lassítja a légzését, a szeme előtt megjelenő képek elfakulnak és végül teljesen megszűnnek. Az erdő is mintha csak a szerzetes elméjét utánozna, elnémul, és mikor Bato már a saját súlyát sem érzi, újra elkezdi befogadni a természet hangjait, ahogy azt éberen nem lehet.*
*Bato szótlanul követi vezetőjét, miután az helyet foglalt, a szerzetes is megközelíti őt, zárt lábakkal és csukott szemmel állapítja meg, közel van a helyhez, amit Coinleach javasolt, de aurájuk még nem vibrál össze. Egy gyors és egyszerű mozdulattal a már jól begyakorolt lótuszülésbe helyezkedik. Becsukja a szemét, és kezdetben az otthonát vizualizálja, majd ahogy lassítja a légzését, a szeme előtt megjelenő képek elfakulnak és végül teljesen megszűnnek. Az erdő is mintha csak a szerzetes elméjét utánozna, elnémul, és mikor Bato már a saját súlyát sem érzi, újra elkezdi befogadni a természet hangjait, ahogy azt éberen nem lehet.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-30 13:10:07
Üzenet elküldve: 2015-05-30 13:10:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato Luo'Su//
*Lassan mindketten kiérnek az erdőből a tisztásra, mely tökéletesen nyugodtnak és csendesnek tűnik ahhoz, hogy elmélyüljenek a saját elméjükbe. Nem rég járt itt Coinleach, éppen ezért még mindig érzi az egész tisztáson lévő legjobb helyet a meditálásra. Kiválasztja azt a pontot és lassan megközelíti.*
- Gyere! Itt lesz a legjobb. -
*Lassan leül és lábszárait keresztbe teszi. Kezével int a szerzetesnek, hogy csatlakozzon hozzá.*
- Újdonsült barátom, mélyedjünk el most magunkban! -
*Lehunyja szemét és átengedi magát a semmi ölelésének. Érzi legbelül, ahogyan lelke egyesül a hely energiáival.*
*Lassan mindketten kiérnek az erdőből a tisztásra, mely tökéletesen nyugodtnak és csendesnek tűnik ahhoz, hogy elmélyüljenek a saját elméjükbe. Nem rég járt itt Coinleach, éppen ezért még mindig érzi az egész tisztáson lévő legjobb helyet a meditálásra. Kiválasztja azt a pontot és lassan megközelíti.*
- Gyere! Itt lesz a legjobb. -
*Lassan leül és lábszárait keresztbe teszi. Kezével int a szerzetesnek, hogy csatlakozzon hozzá.*
- Újdonsült barátom, mélyedjünk el most magunkban! -
*Lehunyja szemét és átengedi magát a semmi ölelésének. Érzi legbelül, ahogyan lelke egyesül a hely energiáival.*
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-28 00:45:48
Üzenet elküldve: 2015-05-28 00:45:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Kevés szebb látvány van a közelben mint a tiszta éjszakai égbolt a városszéli mezőről. Rég járt már erre, gyakrabban kellene ilyen sétákat ejtenie. Bár nem kifejezetten rajong se a természetért sem a tágas terekért, a milliónyi fényes csillag által festett kép kárpótolja minden kellemetlenségért. Kevés olyan hely van ahol ki tudja kapcsolni állandóan pörgő gondolatait, néha neki is szüksége van egy kis csendre a fejében. A tisztás közepén lévő dombocska mellé heveredik a fűbe és onnan csodálja az elé táruló látványt. Elég sokáig bámulja mozdulatlanul az eget, de a bóbiskolásából előbb-utóbb felriasztja az éjszakai hideg. Nyújtózik egy nagyot aztán feltápászkodik, leporolja ruhácskáját, és sietős léptekkel elindul vissza az új otthonába.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-26 11:06:07
Üzenet elküldve: 2015-05-26 11:06:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztásra érve az elf úgy dönt, hogy szemügyre veszi a gyógynövényeket és gombákat is. A talajon érződik, hogy nemrég, talán a napokban esett itt az eső, tehát nagy valószínűséggel a növények is növekedésnek indultak. Nem szeretne gyűjteni, hiszen szerencsére most nincs is szüksége semmilyen gyógyításra, de a földre térdelve járja a magas füveket és a mező egészét, minden növénynek halkan mormolva nevét. Ha valaki látja talán bolondnak is nézi, de Coinleach számára ez az egyik legtermészetesebb dolog, hogy a növények közt érzi igazán jól magát.
A távolban ugrándozó nyulakat is megpillant, és pár percre azokba is belefeledkezik. Leül a fűbe és nézi az elszálló rovarokat. A városi forgatag után már neki is szüksége volt a természet megérintésére, hiszen nagyon közel áll hozzá. Mondhatni belőle nevelkedett, benn élt egész életében. Általában, ha Atrheniorban tölt huzamosabb időt, mindig betegnek és fáradtnak érzi magát, hiszen akármilyen szép is a város, mégiscsak az emberi kéz alkotta, megtörve ezzel a természet szabályosságát a saját rendszertelenségével.*
~A természetben minden szabályos, minden magától értetődő, minden egyszerű, míg az emberek világa káoszos, sötét.~
*Elmélkedésének csak az vet véget, mikor megpillantja a nem messze húzódó erdő magas, tekintélyes fáit. Hamar felpattan és el is indul feléjük, mintha valamilyen ismeretlen erő húzná.*
A távolban ugrándozó nyulakat is megpillant, és pár percre azokba is belefeledkezik. Leül a fűbe és nézi az elszálló rovarokat. A városi forgatag után már neki is szüksége volt a természet megérintésére, hiszen nagyon közel áll hozzá. Mondhatni belőle nevelkedett, benn élt egész életében. Általában, ha Atrheniorban tölt huzamosabb időt, mindig betegnek és fáradtnak érzi magát, hiszen akármilyen szép is a város, mégiscsak az emberi kéz alkotta, megtörve ezzel a természet szabályosságát a saját rendszertelenségével.*
~A természetben minden szabályos, minden magától értetődő, minden egyszerű, míg az emberek világa káoszos, sötét.~
*Elmélkedésének csak az vet véget, mikor megpillantja a nem messze húzódó erdő magas, tekintélyes fáit. Hamar felpattan és el is indul feléjük, mintha valamilyen ismeretlen erő húzná.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-24 22:16:25
Üzenet elküldve: 2015-05-24 22:16:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A nap már jó pár órája eltűnt az égboltról, lehetőséget engedve a holdnak és a csillagoknak hogy ők is megmutathassák fényüket. Kellemes szellő borzolja a fűszálakat és a környező fák lombjait. Bogarak muzsikálnak, néhány éjszakai állat zörgölődik az erdő takarásában. A szokásos látképben viszont egy idegen szempár csillan, ahogy az egyik fa tövéből felpillant az égre. Még mindig nem szokott hozzá, talán soha nem is fog. Ijesztő ez a végtelen semmi, ezek a tágas terek, de kétségkívül csodálatos a látvány. Nem is merészkedik ki a szabadba, a sötét erdő kényelmesebb terep, egy-két fával beljebbről kerüli meg a tisztást hogy végül folytassa útját a folyópart irányában.*
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-20 20:44:15
Üzenet elküldve: 2015-05-20 20:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ryrroshvar Syn Srrathyn//
*A pillanat idilli, túlságosan is álomszerű és valószínűtlen. Olyan, mintha az idő néhány másodperc erejéig megállt volna és kiismerhetetlen mosolyával gyönyörködne a vérvörös naplemente utolsó tűzes sugaraiban és a kis tisztáson álló furcsa párra, kiket csupán a véletlen vagy a jó humorú sors sodort egymás mellé idegenként, most mégis kekeckednek, sőt egyenesen fittyet hánynak a világ intelmeire és illemeire.
Meg lett volna tervezve... nevetséges gondolat. Akármi is volt, elmúlt és megtörtént, csak Laice egyenletes és meglepően nyugodt szívverése hallatszik, legalábbis a lány számára. Ryrrét is érzi, ahogy tenyere a mellkasára simul, bár elsősorban csak az ing alatt lévő páncélszerűséget érzi. A férfinak ilyen szempontból könnyeb dolga lehet.
Hosszúnak tűnő pillanat, ám mielőtt Laicenek légszomja lehetne, Ryrr óvatosan eltávolodik. Válaszreakcióként nem csinál mást, csak fekete pillái alól a másikra villantja méregzöldjeit. Nem érez semmit. Mintha... de nem. Ez az üresség jóval több, mint a semmi, csak nem tudja beazonosítani, Ryrr pedig vár.
Akármire is gondol, akármire is számít most a fél-elf, azt nem tőle fogja megkapni. Elég volt.
Lassan, ha tud, tesz egy lépést hátra. Végig a másik arcát fürkészi, keres rajta valamit. Bármit! Egy érzelmet amit magával vihet, mert benne semmi sincs. Most még nem érzi. Amennyiben nem ütközik különösebb ellenállásba, szépen kihúzza magát az eddigi szoros ölelésből, majd mielőtt megfordulna, egy búcsúféle, magabiztosnak induló halvány félmosollyal ajándékozza meg az idegent, hiszen tovább indul, ha tud. Csak megfordul és felesleges szavak nélkül fordít hátat a férfinak. Nyavalyás egy biztonságérzet, de így a legjobb. Íjtartójának pántját rutinosan megigazítja, majd tovább lép, ki a tisztásról, ki Artheniorból. Ez az ő búcsúja.*
*A pillanat idilli, túlságosan is álomszerű és valószínűtlen. Olyan, mintha az idő néhány másodperc erejéig megállt volna és kiismerhetetlen mosolyával gyönyörködne a vérvörös naplemente utolsó tűzes sugaraiban és a kis tisztáson álló furcsa párra, kiket csupán a véletlen vagy a jó humorú sors sodort egymás mellé idegenként, most mégis kekeckednek, sőt egyenesen fittyet hánynak a világ intelmeire és illemeire.
Meg lett volna tervezve... nevetséges gondolat. Akármi is volt, elmúlt és megtörtént, csak Laice egyenletes és meglepően nyugodt szívverése hallatszik, legalábbis a lány számára. Ryrrét is érzi, ahogy tenyere a mellkasára simul, bár elsősorban csak az ing alatt lévő páncélszerűséget érzi. A férfinak ilyen szempontból könnyeb dolga lehet.
Hosszúnak tűnő pillanat, ám mielőtt Laicenek légszomja lehetne, Ryrr óvatosan eltávolodik. Válaszreakcióként nem csinál mást, csak fekete pillái alól a másikra villantja méregzöldjeit. Nem érez semmit. Mintha... de nem. Ez az üresség jóval több, mint a semmi, csak nem tudja beazonosítani, Ryrr pedig vár.
Akármire is gondol, akármire is számít most a fél-elf, azt nem tőle fogja megkapni. Elég volt.
Lassan, ha tud, tesz egy lépést hátra. Végig a másik arcát fürkészi, keres rajta valamit. Bármit! Egy érzelmet amit magával vihet, mert benne semmi sincs. Most még nem érzi. Amennyiben nem ütközik különösebb ellenállásba, szépen kihúzza magát az eddigi szoros ölelésből, majd mielőtt megfordulna, egy búcsúféle, magabiztosnak induló halvány félmosollyal ajándékozza meg az idegent, hiszen tovább indul, ha tud. Csak megfordul és felesleges szavak nélkül fordít hátat a férfinak. Nyavalyás egy biztonságérzet, de így a legjobb. Íjtartójának pántját rutinosan megigazítja, majd tovább lép, ki a tisztásról, ki Artheniorból. Ez az ő búcsúja.*
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-19 23:19:47
Üzenet elküldve: 2015-05-19 23:19:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kezdés//
~Mindent hátrahagytam. Lassan egy éve járom már az utamat magányosan. Hihetetlen, de hiányzik a mesterem. Még azok után is, hogy nem állt ki mellettem. Soha nem ismerte el, hogy jó vagyok, vagy jó lehetek. Miért nem biztatott sosem. Pedig én meg akartam felelni neki. Lélek egyensúly! Ugyan már!~
*Worang gondolatai mint mindig, most is ugyanoda kanyarodnak vissza. Az utolsó nap emléke a kolostorban mély nyomot hagyott amúgy is elgyötört lelkében. Nem beszélt róla útja során senkinek, nem engedett közel magához ennyire senkit. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy amilyen modorban viselkedett túl sok esély nem is volt rá, hogy bárki közel kerüljön hozzá. A kolostort elhagyva azt kellene gondolni, kitárult a világ számára. De a világ csak annak tárul fel, aki hajlandó is esélyt adni magának a felfedezésekre. Ami érdekelte valamelyest is, az a természet volt. Az a hely, ahol a legkevesebb emberrel találkozhatott váratlanul. Most is, ahogy az erdőben barangol akaratlanul is egy mély sóhaj szakad fel mellkasából, amiről nem is vesz tudomást. Enyhe borzongás fut át rajta, hiszen késő éjszaka van már, a levegő hűvös és nyirkos. De nem hidegebb, mint a kolostori hálóterem kemény gyékény padlója, amit ágynak neveztek. Akkoriban persze nem is bánta ezt. Érzi már, ideje volna a napi fáradtságot kipihennie, hosszú utat tett meg. Bár minden ízében tiltakozik a gondolat ellen, mégis arra jut, ha célját el akarja érni, muszáj lesz újra emberek közé térni. Ám most jó itt. Az erdő megnyugtató hatással bír. Egy tisztásra ér, érzi a hely ha nem is mágikus, de mindenképp tiszta és erőteljes, ami képes kisöpörni elméjéből a fölösleges gondolatokat. A tisztás közepén megáll, csak a csillagok világítanak fölötte. Itt a levegő is másabb, mint bent a fák között, s még egy kis enyhe szellő is elűzi az erdő páráját. Arcát az ég felé fordítja, hagyja, hogy a nyugalom egészen átjárja, egészen addig, míg már tényleg semmire sem gondol. Lassan térdre ereszkedik, szemeit lehunyja, sarkaira ereszkedik,s így is marad jó hosszú ideig.
Minden gondolatot száműz a fejéből. Itt most nem kell gondolkodnia, nincs félelem, nincs tudat, csak a belső világa, csak önmaga tiszta lénye, aki mindig is lenni akart, csak már elfelejtette. Most még a begyakorolt mantrák ismételgetésére sincs szüksége olyan gyorsan és kellemesen tud a belső ösvényére jutni.
A kiválasztott helyre megy lélekben, majd amikor már érzi, hogy sikerült eggyé válnia a természettel, felszabadult energiáit kiterjeszti, és amit most kap, azt más hasznára ereszti. Ahogy azt megtanulta még zsenge gyermekkorában. Feltöltődve, egységben önmagával nyitja ki újra a szemeit. Ilyenkor még kellemesen is érzi magát, bár tudja, ez az állapot nem tart túl sokáig. A káros gondolatokhoz annyira ragaszkodik, nem tudja őket elengedni, s a legrosszabb, még erre a pontra nem jutott el, hogy ezt felismerje.
De most még jól érzi magát, s úgy dönt, még marad egy kis ideig az erdőben. Összeszedi kevéske holmiját, és visszamegy a fák közé, hogy ott találjon magának egy helyet, ahol megalhat éjszakára. Nem is kell sokat mennie, egy öreg fa földből kiálló gyökereinek kusza hajlataiban talál egy kellemes ölelést, amelybe maga is szívesen simul bele, s az álom e nyugodt időszakában hamar meg is találja, hogy önző énje most ne is találjon rá egykönnyen.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.19 23:32:00, a következő indokkal:
Jelpótlás; múlt helyett jelen idő, elírások javítása.
~Mindent hátrahagytam. Lassan egy éve járom már az utamat magányosan. Hihetetlen, de hiányzik a mesterem. Még azok után is, hogy nem állt ki mellettem. Soha nem ismerte el, hogy jó vagyok, vagy jó lehetek. Miért nem biztatott sosem. Pedig én meg akartam felelni neki. Lélek egyensúly! Ugyan már!~
*Worang gondolatai mint mindig, most is ugyanoda kanyarodnak vissza. Az utolsó nap emléke a kolostorban mély nyomot hagyott amúgy is elgyötört lelkében. Nem beszélt róla útja során senkinek, nem engedett közel magához ennyire senkit. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy amilyen modorban viselkedett túl sok esély nem is volt rá, hogy bárki közel kerüljön hozzá. A kolostort elhagyva azt kellene gondolni, kitárult a világ számára. De a világ csak annak tárul fel, aki hajlandó is esélyt adni magának a felfedezésekre. Ami érdekelte valamelyest is, az a természet volt. Az a hely, ahol a legkevesebb emberrel találkozhatott váratlanul. Most is, ahogy az erdőben barangol akaratlanul is egy mély sóhaj szakad fel mellkasából, amiről nem is vesz tudomást. Enyhe borzongás fut át rajta, hiszen késő éjszaka van már, a levegő hűvös és nyirkos. De nem hidegebb, mint a kolostori hálóterem kemény gyékény padlója, amit ágynak neveztek. Akkoriban persze nem is bánta ezt. Érzi már, ideje volna a napi fáradtságot kipihennie, hosszú utat tett meg. Bár minden ízében tiltakozik a gondolat ellen, mégis arra jut, ha célját el akarja érni, muszáj lesz újra emberek közé térni. Ám most jó itt. Az erdő megnyugtató hatással bír. Egy tisztásra ér, érzi a hely ha nem is mágikus, de mindenképp tiszta és erőteljes, ami képes kisöpörni elméjéből a fölösleges gondolatokat. A tisztás közepén megáll, csak a csillagok világítanak fölötte. Itt a levegő is másabb, mint bent a fák között, s még egy kis enyhe szellő is elűzi az erdő páráját. Arcát az ég felé fordítja, hagyja, hogy a nyugalom egészen átjárja, egészen addig, míg már tényleg semmire sem gondol. Lassan térdre ereszkedik, szemeit lehunyja, sarkaira ereszkedik,s így is marad jó hosszú ideig.
Minden gondolatot száműz a fejéből. Itt most nem kell gondolkodnia, nincs félelem, nincs tudat, csak a belső világa, csak önmaga tiszta lénye, aki mindig is lenni akart, csak már elfelejtette. Most még a begyakorolt mantrák ismételgetésére sincs szüksége olyan gyorsan és kellemesen tud a belső ösvényére jutni.
A kiválasztott helyre megy lélekben, majd amikor már érzi, hogy sikerült eggyé válnia a természettel, felszabadult energiáit kiterjeszti, és amit most kap, azt más hasznára ereszti. Ahogy azt megtanulta még zsenge gyermekkorában. Feltöltődve, egységben önmagával nyitja ki újra a szemeit. Ilyenkor még kellemesen is érzi magát, bár tudja, ez az állapot nem tart túl sokáig. A káros gondolatokhoz annyira ragaszkodik, nem tudja őket elengedni, s a legrosszabb, még erre a pontra nem jutott el, hogy ezt felismerje.
De most még jól érzi magát, s úgy dönt, még marad egy kis ideig az erdőben. Összeszedi kevéske holmiját, és visszamegy a fák közé, hogy ott találjon magának egy helyet, ahol megalhat éjszakára. Nem is kell sokat mennie, egy öreg fa földből kiálló gyökereinek kusza hajlataiban talál egy kellemes ölelést, amelybe maga is szívesen simul bele, s az álom e nyugodt időszakában hamar meg is találja, hogy önző énje most ne is találjon rá egykönnyen.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.19 23:32:00, a következő indokkal:
Jelpótlás; múlt helyett jelen idő, elírások javítása.
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-19 08:59:48
Üzenet elküldve: 2015-05-19 08:59:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Szép lassan elhagyva az erdei ösvényt, Anor a gyönyörű tisztásra ér. Kezeit széttárva áll meg a fűben és nagyot szippant a levegőből. A frissesség átjárja testét, majd tenyerét a föld felé fordítva kezd el járkálni a mezőn. Olyan pontot keres, ahol a legerősebbnek érzi az energiaáramlást. Csukott szemmel vizsgálja át a tisztást, míg egyszer csak megáll egy 3 láb átmérőjű zöld folt közepében. Kinyitja szemét és látja, hogy a közelben sehol nincs annyi friss húsos fű, mint ahova ő állt.*
~Ez tökéletes hely lesz. Ezen a ponton érzeni lehet a természet erőinek pezsgését is.~
*Kényelmesen leül a fűbe és keresztbe teszi a lábszárait. Még egyet szippant a friss levegőből, aztán lehunyja a szemét. Elmélyül a saját gondolataiban, légzését lassítja.
Majdnem egy órát ül mozdulatlanul csak a belső hangjára figyelve.
A meditáció végeztével lassan nyitja ki a szemét és arcán egy széles mosoly kerekedik.*
~Csodálatos érzés!~
*Pár percig még hátradőlve nézi a szélben lengedező fűszálakat, majd lassan feláll.*
~Ideje a városban is körülnézni, kíváncsi vagyok, hogy mi történt a régi házzal.~
*Elindul visszafelé az erdei ösvényre.*
~Ez tökéletes hely lesz. Ezen a ponton érzeni lehet a természet erőinek pezsgését is.~
*Kényelmesen leül a fűbe és keresztbe teszi a lábszárait. Még egyet szippant a friss levegőből, aztán lehunyja a szemét. Elmélyül a saját gondolataiban, légzését lassítja.
Majdnem egy órát ül mozdulatlanul csak a belső hangjára figyelve.
A meditáció végeztével lassan nyitja ki a szemét és arcán egy széles mosoly kerekedik.*
~Csodálatos érzés!~
*Pár percig még hátradőlve nézi a szélben lengedező fűszálakat, majd lassan feláll.*
~Ideje a városban is körülnézni, kíváncsi vagyok, hogy mi történt a régi házzal.~
*Elindul visszafelé az erdei ösvényre.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-18 18:33:03
Üzenet elküldve: 2015-05-18 18:33:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kecses, finom léptekkel halad az erdőszéli tisztás sudár fáinak gyűrűjében, melyek vékony, magas termetükkel szinte megbabonázzák a lovag lágy lelkét. A már lenyugvófélben lévő nap megcsillan Tarmikos délutáni sétától verejtékező homlokán. Megáll néhány pillanatra, és kifújja a fáradt levegőt tüdejéből, majd megigazítja oldalán lógó kardját, és hátraengedett szőke haját, mit kissé felborzoltak a frissességgel kecsegtető lágy szellő fuvallatai.*
~Micsoda gyönyörű nap, és micsoda gyönyörű tájék. Büszke vagyok rá, hogy itt élhetek, amikor ezeket a fákat, és eme makulátlan tisztást látom, s elönti ifjú szívemet a melegség.~
*gondolja magában büszkén, hazafiasan a daliás, meleg szívű lovag, majd leül az egyik fa tövébe, és mélyen elnémulva, merengve, teljesen magába feledkezve meditálni kezd. Közben kiárad belőle bánat és öröm, s mélán csörgedező gondolatainak vízesésében a táj is oly erősen lüktet, s éppen úgy változik, mint megfáradt, édes tudásra áhítozó elméjének gondok lávájával áztatott, kemény kőszirtjei.*
~Micsoda gyönyörű nap, és micsoda gyönyörű tájék. Büszke vagyok rá, hogy itt élhetek, amikor ezeket a fákat, és eme makulátlan tisztást látom, s elönti ifjú szívemet a melegség.~
*gondolja magában büszkén, hazafiasan a daliás, meleg szívű lovag, majd leül az egyik fa tövébe, és mélyen elnémulva, merengve, teljesen magába feledkezve meditálni kezd. Közben kiárad belőle bánat és öröm, s mélán csörgedező gondolatainak vízesésében a táj is oly erősen lüktet, s éppen úgy változik, mint megfáradt, édes tudásra áhítozó elméjének gondok lávájával áztatott, kemény kőszirtjei.*
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-18 06:33:17
Üzenet elküldve: 2015-05-18 06:33:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Legenda születése //
* Hiába a nagy szavak, s a kellemes muzsika, mire ló és lovasa egy tisztásra érnek, mindketten alaposan kimerülnek. Erian miután leszáll a nyeregből, azonnal nekilát leszerszámozni hátasát, hogy kicsit legelhessen. *
- Túl vagyunk utunknak majdnem a felén, ha minden igaz. -
* Veszi elő jegyzeteit, meg a kalamárist tollal együtt, hogy míg társa legelészik, ő leírja útjukat. Időnként felnéz, mosolyogva figyeli a fiatal csődör mozdulatait. *
~ Napsugár. Találó egy név. ~
* Gondolja magában, ahogy a csillogó, aranysárga színű szőrt nézi a karcsú, de izmos háton. Számára is meglepő volt, de még két évvel ezelőtt szerezte egy városban élő elftől. *
- Jó vásár volt, meg kell hagyni. -
* Írja le az utolsó gondolatait, majd elrakja a felszerelését, hogy ezúttal ennivalót vegyen elő, hogy mielőtt újból nekiindulnának, egyen is valamit. A kiadósnak nem nevezhető étkezés után pedig, miután lecsutakolta és felszerszámozta Napsugarat, nyeregbe száll, s folytatja útját. *
* Hiába a nagy szavak, s a kellemes muzsika, mire ló és lovasa egy tisztásra érnek, mindketten alaposan kimerülnek. Erian miután leszáll a nyeregből, azonnal nekilát leszerszámozni hátasát, hogy kicsit legelhessen. *
- Túl vagyunk utunknak majdnem a felén, ha minden igaz. -
* Veszi elő jegyzeteit, meg a kalamárist tollal együtt, hogy míg társa legelészik, ő leírja útjukat. Időnként felnéz, mosolyogva figyeli a fiatal csődör mozdulatait. *
~ Napsugár. Találó egy név. ~
* Gondolja magában, ahogy a csillogó, aranysárga színű szőrt nézi a karcsú, de izmos háton. Számára is meglepő volt, de még két évvel ezelőtt szerezte egy városban élő elftől. *
- Jó vásár volt, meg kell hagyni. -
* Írja le az utolsó gondolatait, majd elrakja a felszerelését, hogy ezúttal ennivalót vegyen elő, hogy mielőtt újból nekiindulnának, egyen is valamit. A kiadósnak nem nevezhető étkezés után pedig, miután lecsutakolta és felszerszámozta Napsugarat, nyeregbe száll, s folytatja útját. *
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-16 18:04:39
Üzenet elküldve: 2015-05-16 18:04:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// A Véres Bál //
*Igyekszik minden kis részletet figyelemmel kísérni és elraktározni az emlékezetében, mit a gnóm uraság elmesél az esetről, s hát ahogyan az várható is volt, tovább kuszálódnak az események.
~Mégis benne van a férj keze? A gyásza őszintének tűnt, talán csak balga volt a szervezéshez. Az apja annál gyanúsabban viseltetett, de hát nem lehet bizonyosra venni senkinek az ártatlanságát vagy bűnösségét, míg ki nem derül az igazság...~
Aprócska sóhaj szökik ki pirosló ajkai mögül, midőn gondterhelt ábrázattal s mélykék szemeivel újfent felkeresi a levegőben táncoló kis gömböket.*
- Valóban különös... Mondja, a háziszolga hogyan nézett ki? Neki is szőke haja volt? *Kíváncsiskodik tovább, várva az igenleges választ, hiszen azóta se felejtette el a furcsa beszélgetőpartnerét, aki oly hamar tűnt el a színről, mintha csak egy látomás lett volna.
Közben persze azért tűnődik tovább a lehetséges magyarázatokon és elkövetőkön.
~A férj csak nem lehetett benne, máskülönben minek küldött volna ide? Időnyerés céljából egyszerűbb és a lebukását nem fenyegető ötlettel is előállhatott volna...~
Furcsának találja, hogy mindég más jött informálódni a gnóm úrhoz, bár könnyedén megeshet, hogy tényleg nem volt rá ideje a fontosabb szolgáknak, hát még a megboldogult lány férj-jelöltjének.
Mindenesetre úgy tervezi, még meghallgatja a választ, amennyiben viszont nem derül fény újabb részletekre, kipiheni a fogadóban a mai nap fáradalmait, hiszen éjjel már igazán nehézkes lenne tovább keresnie a megoldást. Majd másnap, újult erővel visszatér a kúriába, hátha társai azóta jutottak valamire, vagy az apa is visszatért magányos útjáról.*
*Igyekszik minden kis részletet figyelemmel kísérni és elraktározni az emlékezetében, mit a gnóm uraság elmesél az esetről, s hát ahogyan az várható is volt, tovább kuszálódnak az események.
~Mégis benne van a férj keze? A gyásza őszintének tűnt, talán csak balga volt a szervezéshez. Az apja annál gyanúsabban viseltetett, de hát nem lehet bizonyosra venni senkinek az ártatlanságát vagy bűnösségét, míg ki nem derül az igazság...~
Aprócska sóhaj szökik ki pirosló ajkai mögül, midőn gondterhelt ábrázattal s mélykék szemeivel újfent felkeresi a levegőben táncoló kis gömböket.*
- Valóban különös... Mondja, a háziszolga hogyan nézett ki? Neki is szőke haja volt? *Kíváncsiskodik tovább, várva az igenleges választ, hiszen azóta se felejtette el a furcsa beszélgetőpartnerét, aki oly hamar tűnt el a színről, mintha csak egy látomás lett volna.
Közben persze azért tűnődik tovább a lehetséges magyarázatokon és elkövetőkön.
~A férj csak nem lehetett benne, máskülönben minek küldött volna ide? Időnyerés céljából egyszerűbb és a lebukását nem fenyegető ötlettel is előállhatott volna...~
Furcsának találja, hogy mindég más jött informálódni a gnóm úrhoz, bár könnyedén megeshet, hogy tényleg nem volt rá ideje a fontosabb szolgáknak, hát még a megboldogult lány férj-jelöltjének.
Mindenesetre úgy tervezi, még meghallgatja a választ, amennyiben viszont nem derül fény újabb részletekre, kipiheni a fogadóban a mai nap fáradalmait, hiszen éjjel már igazán nehézkes lenne tovább keresnie a megoldást. Majd másnap, újult erővel visszatér a kúriába, hátha társai azóta jutottak valamire, vagy az apa is visszatért magányos útjáról.*
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-15 12:12:41
Üzenet elküldve: 2015-05-15 12:12:41
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Aern kapitány a kopasz patkány megunta, hogy halottnak gondolják és, hogy már hónapok óta alig mozdult ki abból a búvóhelyről ahova bevonultak a többiekkel. Csak ott ülni és hallgatni miként történnek az események és feledkeznek meg az emberek a legnagyobb és legveszélyesebb kalózról aki valaha a tengereket járta. Elege van tennie kell valamit ebben biztos. És abban is, hogy az újjászületésének a színhelye nem lehet a város. Inkább a tenger. Ha nem is konkrétan a tenger akkor is a kikötő. Tennie kell valamit.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-13 11:19:35
Üzenet elküldve: 2015-05-13 11:19:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*A csillagfényes égbolton a holdvilág szokatlanul világosra festi az éjszakai látképet. A bogarak kellemes ciripelését csak itt-ott töri meg egy-egy éjszakai állat motoszkálása és egy közeli bagoly kitartó huhogása. A tisztás békés álmát az erdő felől betolakodó fekete alak töri meg, ahogy lassú léptekkel gyalogol keresztül a réten. Elég régóta jön már ahhoz hogy a talpára száradt vér ne hagyjon nyomot, a vastag csizmák ittjártáról így csak a lelapuló fűszálak árulkodhatnak egy ideig. Nem siet sehova, már nem követi senki, de hosszú út áll mögötte. A tisztáson átérve a fák sötétje végül újra magába olvasztja a kósza árnyékot, és mintha csak egy álomkép lett volna, eltűnik megint a rengetegben.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-12 03:13:58
Üzenet elküldve: 2015-05-12 03:13:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Véres Bál //
//Aravae Mithraniel//
*A szabadságról szóló megjegyzésre csak bólint, ha egyetértenek, akkor fölösleges túlmagyarázni.*
-Annyira nem volt nekik kedves a szívességem, hogy meg is hívjanak az esküvőre, amit eléggé rossz néven is vettem.
*A szavaiban nem érez Aravae hazugságot, bár elég gyorsan leszűrhette, hogy kevés köze volt az események szerencsétlen alakulásához. A történet meglepi az öreget, nem számított erre a fordulatra, de van ideje felocsúdni a kezdeti eseményekből, amíg tovább beszéli a dolgokat, bár neki még kell egy kis idő, mire válaszhoz is jut. Egy kicsit szét is csúszott, de ez a kornak könnyedén betudható.*
-Részvétem, elég lesújtó, hogy ilyen még megtörténhet. De, ami azt illeti, akik a gömbökért öttek, hát, nem túl barátságos egyedek. Volt valami háziszolga, talán komornyik, aki úrnak hitte magát, össze-vissza parancsolgatott, de úgy hasznosat nem hallottam tőle. Az ilyenek általában túl nagyra vannak magukkal. Volt még vele egy szőke hajú szolgálónő, aki elég csendes volt és kedves és a férj. Az elég nyámnyila alak, kicsit rosszul is voltam tőle. Aki igazán szeretne, annak nem kéne ennyit bizonygatnia. De ez már csak a vénségem zsörtölődése, sajnos már szivacsos az agyam. Jöttek, megnézték, elvitték, majd még kettőször visszajöttek, hogy miképpen is működik, mert elfelejtették. Hmm... érdekesebb, hogy mindig mást küldtek, de gondolom csak úgy jött az, aki akkor esett kézhez, mármint közel volt. A lényeges, hogy szerintem, bár a házasság szép dolog, nagyon sietős volt az egész, nem értem miért. Egy életre dönt az ember, akkor csak ki lehetne bírni azt a pár napot, nem?
//Aravae Mithraniel//
*A szabadságról szóló megjegyzésre csak bólint, ha egyetértenek, akkor fölösleges túlmagyarázni.*
-Annyira nem volt nekik kedves a szívességem, hogy meg is hívjanak az esküvőre, amit eléggé rossz néven is vettem.
*A szavaiban nem érez Aravae hazugságot, bár elég gyorsan leszűrhette, hogy kevés köze volt az események szerencsétlen alakulásához. A történet meglepi az öreget, nem számított erre a fordulatra, de van ideje felocsúdni a kezdeti eseményekből, amíg tovább beszéli a dolgokat, bár neki még kell egy kis idő, mire válaszhoz is jut. Egy kicsit szét is csúszott, de ez a kornak könnyedén betudható.*
-Részvétem, elég lesújtó, hogy ilyen még megtörténhet. De, ami azt illeti, akik a gömbökért öttek, hát, nem túl barátságos egyedek. Volt valami háziszolga, talán komornyik, aki úrnak hitte magát, össze-vissza parancsolgatott, de úgy hasznosat nem hallottam tőle. Az ilyenek általában túl nagyra vannak magukkal. Volt még vele egy szőke hajú szolgálónő, aki elég csendes volt és kedves és a férj. Az elég nyámnyila alak, kicsit rosszul is voltam tőle. Aki igazán szeretne, annak nem kéne ennyit bizonygatnia. De ez már csak a vénségem zsörtölődése, sajnos már szivacsos az agyam. Jöttek, megnézték, elvitték, majd még kettőször visszajöttek, hogy miképpen is működik, mert elfelejtették. Hmm... érdekesebb, hogy mindig mást küldtek, de gondolom csak úgy jött az, aki akkor esett kézhez, mármint közel volt. A lényeges, hogy szerintem, bár a házasság szép dolog, nagyon sietős volt az egész, nem értem miért. Egy életre dönt az ember, akkor csak ki lehetne bírni azt a pár napot, nem?
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-11 22:37:17
Üzenet elküldve: 2015-05-11 22:37:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem, nem a természet miatt van itt. És nem, bár szerzetes, nem is amiatt, hogy meditálhasson és gondolkodjon az élet dolgairól. Az nem ő. Neki nem kell erről gondolkodnia. Szilárd, biztos elképzelése van arról, hogy hogy működik az élet, miért van élet, és miért úgy működik minden, ahogy. És ez nem csak az ő elképzelése, ezt sok társával osztotta már meg.
Most azért van itt, mert harminc éves képzés után szabadult. Nem lett mérhetetlenül vastag karja és nincs mindenhol dagadó izma, nincs hipergyors reakciója, tökéletes célzóképessége, nem bánik jól a fegyverekkel, nem gazdag, és nem bírja néhány percnél tovább egy nehézvértben. Mégis mindene megvan, ami kell, és mindent megtanult harminc év alatt, amire valaha is szüksége lehet. Tudja, hogy nem úgy fog győzni egy harcban, ha erősen odacsap valami vasfegyverrel a másikra. Helyette úgy fog győzni, hogy torkát, ágyékát üti a másiknak; úgy támad az izmokra, hogy azok átmenetileg megzavarodjanak; és ha kell, ellenfelének szemét is kinyomja. Ezt tanulta meg. Megtanulta a betűvetés és olvasás, a számolás és geometria alapjait. De nem tud kereskednie, nem ért titkos írásokat, és biztos nincs a semmiből tudása. Még ha az Első meg is áldotta a tényleges tisztánlátással, szeme világát már jó ideje csak akkor használja, ha tényleg fontos. Nem kell szem, sem látás ahhoz, hogy felismerjük valamiben az értéket; nem kell napfény, hogy tisztán lássunk. Sokkal szebben és sokkal tisztábban lehet látni így.
Kezében most is ott van a három fekete és egy bordó vasgolyóból álló, láncra fűzött ereklye. Az első vasgolyó jelenti, hogy megértette az Első akaratát, a második vasgolyó jelenti, hogy átment a próbán, és nem hajolt meg a Második akarata előtt, a harmadik fekete vasgolyó pedig azt jelenti, hogy belátta, a Harmadik nem követendő mintakép, de mégis neki tartozik végtelen hálával halandó kis életéért. A bordó vasgolyó pedig azt jelöli, hogy eleget tett vallásának vezetői felé, és elengedték, hogy szabadon járja a világot szent feladatának véghezvitele okán. Így szabadult Erdőmélyéből, és így került a várostól délre. Most érkezik, a tisztáson át.*
Most azért van itt, mert harminc éves képzés után szabadult. Nem lett mérhetetlenül vastag karja és nincs mindenhol dagadó izma, nincs hipergyors reakciója, tökéletes célzóképessége, nem bánik jól a fegyverekkel, nem gazdag, és nem bírja néhány percnél tovább egy nehézvértben. Mégis mindene megvan, ami kell, és mindent megtanult harminc év alatt, amire valaha is szüksége lehet. Tudja, hogy nem úgy fog győzni egy harcban, ha erősen odacsap valami vasfegyverrel a másikra. Helyette úgy fog győzni, hogy torkát, ágyékát üti a másiknak; úgy támad az izmokra, hogy azok átmenetileg megzavarodjanak; és ha kell, ellenfelének szemét is kinyomja. Ezt tanulta meg. Megtanulta a betűvetés és olvasás, a számolás és geometria alapjait. De nem tud kereskednie, nem ért titkos írásokat, és biztos nincs a semmiből tudása. Még ha az Első meg is áldotta a tényleges tisztánlátással, szeme világát már jó ideje csak akkor használja, ha tényleg fontos. Nem kell szem, sem látás ahhoz, hogy felismerjük valamiben az értéket; nem kell napfény, hogy tisztán lássunk. Sokkal szebben és sokkal tisztábban lehet látni így.
Kezében most is ott van a három fekete és egy bordó vasgolyóból álló, láncra fűzött ereklye. Az első vasgolyó jelenti, hogy megértette az Első akaratát, a második vasgolyó jelenti, hogy átment a próbán, és nem hajolt meg a Második akarata előtt, a harmadik fekete vasgolyó pedig azt jelenti, hogy belátta, a Harmadik nem követendő mintakép, de mégis neki tartozik végtelen hálával halandó kis életéért. A bordó vasgolyó pedig azt jelöli, hogy eleget tett vallásának vezetői felé, és elengedték, hogy szabadon járja a világot szent feladatának véghezvitele okán. Így szabadult Erdőmélyéből, és így került a várostól délre. Most érkezik, a tisztáson át.*
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-05-10 00:21:33
Üzenet elküldve: 2015-05-10 00:21:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// A Véres Bál //
*Ismét tisztelettel, illetve mély érdeklődéssel hallgatja a gnómot a gömböcskékről, melyeknek mivolta egészen elvarázsolja a félvért. Szerencsére nem sokáig, hiszen nem a fénylő jelenségek tanulmányozásáért jött ide. Talán majd egy másik alkalommal.*
- Jómagam is úgy vélem, hogy minden lénynek meg kell hagyni a maga szabadságát. *Szólal fel csöndes, már-már mélabús hangján, mint akinek megannyi törött csónak evickél emlékezetének végeláthatatlannak tetsző tengerén.
Talán néhány pillanat erejéig el is hallgat, mígnem a nemesekre keveredik a szó, és újfent belé nyilall a felismerés; egy gyilkossági ügyet érkezett felderíteni.*
- Nem, nem rokon, beszéljék csak nyugodalommal, vérem még a városhoz sem köt, ha netán ez aggasztaná. *Magyarázza békésen, amint pirosló ajkaira is kiül egy szelíd, biztató mosoly, a leheletnyi nyugalom viszont nem öröklétű, amint kiderül, hogy a mágus valószínűleg még a közelében sem járt a ma esti eseményeknek, csalódottság lesz úrrá rajta.*
- Valóban különös... Tehát Ön nem is vett részt az esküvőn? *Kérdez rá a nyilvánvalóra, igyekezve megfigyelni, hogy az idős gnóm válaszában rejtezik-e hazugság, amennyiben viszont úgy tapasztalja, hogy megbízható az uraság, végre elmondja itt létének valódi okát.*
- Mint tudja... Én vendégként vettem részt az ünnepségen, mely szinte alig kezdődött el, s a menyasszonyt meggyilkolták. Nem mertem korábban elmondani, nehogy gyanúsításnak vélje itt létemnek természetét, leginkább a gömbökre voltam kíváncsi. Mit tudna mondani arról vagy azokról, akik a gömbökért keresték fel? Sokat segítene, ha visszaemlékezne, noha az ártatlan leány életét már vissza nem hozhatnánk, mégis megnyugvásra lelnének szerettei az igazság oltárán.
Jómagam nem volnék rendbíra, ám az én lelkem is megkönnyebbülne, ha segíthetnék megoldásra vinni ezt a borzalmas esetet. *Magyarázza csendesen, s egyben óvatoskodva, hiszen nem tudja, miként fog reagálni a gnóm a hirtelen kitárulkozásra s információkra.
Csupán remélni meri, hogy nem volt ostoba döntés beavatni az uraságot.*
*Ismét tisztelettel, illetve mély érdeklődéssel hallgatja a gnómot a gömböcskékről, melyeknek mivolta egészen elvarázsolja a félvért. Szerencsére nem sokáig, hiszen nem a fénylő jelenségek tanulmányozásáért jött ide. Talán majd egy másik alkalommal.*
- Jómagam is úgy vélem, hogy minden lénynek meg kell hagyni a maga szabadságát. *Szólal fel csöndes, már-már mélabús hangján, mint akinek megannyi törött csónak evickél emlékezetének végeláthatatlannak tetsző tengerén.
Talán néhány pillanat erejéig el is hallgat, mígnem a nemesekre keveredik a szó, és újfent belé nyilall a felismerés; egy gyilkossági ügyet érkezett felderíteni.*
- Nem, nem rokon, beszéljék csak nyugodalommal, vérem még a városhoz sem köt, ha netán ez aggasztaná. *Magyarázza békésen, amint pirosló ajkaira is kiül egy szelíd, biztató mosoly, a leheletnyi nyugalom viszont nem öröklétű, amint kiderül, hogy a mágus valószínűleg még a közelében sem járt a ma esti eseményeknek, csalódottság lesz úrrá rajta.*
- Valóban különös... Tehát Ön nem is vett részt az esküvőn? *Kérdez rá a nyilvánvalóra, igyekezve megfigyelni, hogy az idős gnóm válaszában rejtezik-e hazugság, amennyiben viszont úgy tapasztalja, hogy megbízható az uraság, végre elmondja itt létének valódi okát.*
- Mint tudja... Én vendégként vettem részt az ünnepségen, mely szinte alig kezdődött el, s a menyasszonyt meggyilkolták. Nem mertem korábban elmondani, nehogy gyanúsításnak vélje itt létemnek természetét, leginkább a gömbökre voltam kíváncsi. Mit tudna mondani arról vagy azokról, akik a gömbökért keresték fel? Sokat segítene, ha visszaemlékezne, noha az ártatlan leány életét már vissza nem hozhatnánk, mégis megnyugvásra lelnének szerettei az igazság oltárán.
Jómagam nem volnék rendbíra, ám az én lelkem is megkönnyebbülne, ha segíthetnék megoldásra vinni ezt a borzalmas esetet. *Magyarázza csendesen, s egyben óvatoskodva, hiszen nem tudja, miként fog reagálni a gnóm a hirtelen kitárulkozásra s információkra.
Csupán remélni meri, hogy nem volt ostoba döntés beavatni az uraságot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795