//Még Sa'Tereth bukásakor//
*Napok óta figyeli a tisztáson az égi játékokat, a hatalmas istenségek megjelenése lázba hozza.*
~Az élők világa égni fog! Pusztítsd el őket, ó, hatalmas Sa'argathot!~
*Aztán Sa'argathot süketelése végül már a csontmaszkost is kezdi idegesíteni, majd megérkezik Sa'Tereth.*
~Tényleg túl sokat beszélt. Ó, hatalmas Sa'Tereth, győzd le ellenségeidet! Dramusz nagyúr vagyok, nekromanta. Rendelkezz velem!~
*Vonásai egyre keményebbek lesznek, mikor Sa'Tereth ereje gyengül, és a nyomoronc fényszolgák végül lelökik őt a magas égről.*
~Sa'Tereth, te szégyenletes Démon! Hagytad, hogy legyőzzenek a fény istenei?! Nincs az a fény, ami áthatolna a sötétségen, de te mégis gyönge voltál. Megérdemled, hogy elpusztulj!~
*Ettől eltekintve istenének fogadja majd a csontmaszkost Sa'Terethet, csak csalódott benne.*
//A jelenben - Wram, Myna//
*Kimerült. Sokkalta jobban, mint az elmúlt időkben. Hol az egyik, hol a másik fa alatt kucorog. Megviselte istene csúfos veresége. Már elképzelte a nekropoliszt, ahol istenítik Sa'Terethet, és véráldozatokat mutatnak be neki, illetve holtakba lehelnek új életet.
Lassan bandukol a tisztáson, szinte vonszolja magát. A csontmaszk alól egyre hevesebb lélegzetvétel hallható, és egyre nagyobb párafelhők törnek fel takarásából. Megszokta már a félholt állapotot és a fekete foltok okozta gyötrelmeket, mégis cefetül van. Egy párost lát meg valahol a tisztáson, vagyis úgy gondolja, hogy még mindig ott van. Nem Assag az, ezek más valakik. Wram és Myna hamarosan megpillanthatják a magas, feketébe burkolózott, csontmaszkos alakot, amint feléjük vonszolja magát. Néha meg is billen, mint aki kegyetlenül berúgott az előző nap, szóval elég instabil, úgy finoman fogalmazva. He'zor nem nézi, hogy kik, vagy mik ők, csak térdre zuhan, mikor eléjük érkezik.*
-Vi... vizet. Éte... ételt. Adjatok innom, e... ennem.
*Hangja erőtlen, kérlelő.*