//Esti imádság//
*Miután elhagyta a Pegát, még betért a fogadó istállójába, hogy Wolly nyergéről leakassza a selyemzsákot, amelyben a csörgődob szokott lapulni. Eztán indult csak a tisztásra. Most tehát itt van, ezen a békés helyen. Bonternoson jár még mindig az esze. Megbánta már, hogy hazudott a férfinak, s megfogadja magában, hogy soha többé nem fog ilyet tenni. Teljesen meg tudja érteni, hogy a férfi szeretne barátokat, hiszen ő maga is szeretne. Sosem volt még igazán tartós baráti kapcsolata, s emiatt gyakorta kissé egyedül érzi magát. S egyelőre csak abban tud reménykedni, hogy majd egyszer lesz valaki, aki úgy el tudja fogadni, ahogy van. ~Talán Bonternos éppen ilyen lett volna.~ Tudja azt is, hogy most már hiába rágódik a hibán, az nem fog segíteni úgy sem. Csak belülről teszi tönkre saját magát. Gondolatait visszarángatja a valóságba, s egyúttal megfogadja azt is, hogy ha találkozik valaha Bonternossal, megpróbálja valahogyan kibékíteni. De most már itt az idő, hogy hozzálásson az esti imádsághoz. Kioldozva a zsákot előhúzza a szépen megmunkált faragott csörgődobot. A zsákot derekára köti, majd egyenletes ritmust kezd dobolni. Hamarosan énekelni is kezd a dobkísérethez. Így együtt úgy hangozhat a kettő, mint egy sámánének. Az éneklés és dobolás közben egyébként különös táncot lejt körben. Időnként rikolt egyet, s ilyenkor még a dobra is erősebbet ver. Ez az ének azt szolgálja, hogy elűzze az ártó szellemeket. Az ének végeztével leoldozza karcsú derekáról a zsákot, s visszahelyezi bele a hangszert. Majd a zsákot újból derekára kötözi, s térdre ereszkedik. Két kezét szívére teszi, s ünnepélyes hangon imádkozni kezd. Minden szót csak félhangosan ejt ki a száján.*
- Immáron leáldozott a nap. Sötétségbe borult a világ. De nem tart örökké, mert újra eljön a hajnal, s a nap első sugarai reményt ébresztenek a szívekben. A fény elűzi a sötétséget. Nincs többé hatalma az ártó erőknek.* Itt kis szünetet tart, majd ekképpen folytatja:*
- Égi Királynő! Mint ahogyan a fény reményt ébreszt, úgy gyújtsd meg a remény lángját te is a tiszta és igaz szívekben. Törd meg a sötétséget, s védelmezd az igazakat a gonosztól. Segíts a tiszta szívűeknek, hogy minden időben bölcsen dönthessenek. S a halál órájában adj nyugalmat és békességet, s emeld fel magadhoz az igazakat, hogy veled együtt ünnepelhessék a fény örök dicsőségét.
*Újabb szünetet tart, majd ugyanolyan félhangosan, mint eddig, tovább imádkozik:*
- Hallgasd meg imámat, Égi Királynő. Ma hibát követtem el. Ítélkeztem egy sötételfen, mert eddig rossz tapasztalataim voltak velük. De belátom, hogy hibáztam. Megfogadom neked, hogy többé nem fogok senkire előítélettel nézni, és megfogadom, hogy ha találkozok még Bonternossal, akkor békülést kezdeményezek. Bocsásd meg vétkemet.
*Zárásképpen fejet hajt, s aztán feltápászkodik, hogy visszatérjen a Pegába.*