Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 333 (6641. - 6660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-22 22:16:15
Üzenet elküldve: 2018-11-22 22:16:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
-De ha nem is vársz semmit akkor nem is találsz.
*Okoskodik még. Nem kioktatásnak szánja. Azzal a vidám mosollyal a képén talán nem is veszi a lány annak. Az ételét is szívesen megosztja a másikkal. Ő nem olyan közegben nőtt fel ahol önzőek lettek volna. Megosztották szinte mindenüket. Már amikor volt. Mert voltak rossz időszakok. Zeekx-et nem veti fel a pénz. Amit az ork lány sejthet a fiú következő válaszából.*
-Mert, azt etetni kell meg ahhoz kéne egy ház is. Nekem meg olyanom nincs.
*Közli a tényt. Nem látszik rajta, hogy ez a dolog elszomorítaná mivel nincs is így. Nincs ellenére az-az életmód amit él. Mondjuk mióta magányos kicsit nehezebb. Figyel mikor a lány a jövőbeli terveiről mesél. Bólogat is rájuk. Nem butaság és ha van rá pénze akkor tisztességesen meg is élhet belőle.*
-Ez jó terv. Csak kell egy tyúkól. A tojást pedig eladhatod a piacon ha marad. Meg a tollat. Szeretsz állatokkal foglalkozni?
*Néz kérdőn a lányra. Nem sok orkkal találkozott még és az alapján amit róluk mondanak nem gondolta volna eddig, hogy tudnak állatokat tenyészteni. Persze ő nem hisz az ilyen pletykáknak. Szóval lát rá esélyt, hogy csak túlzások. Egy ork volt az is, aki megoldotta a problémát, hogy megmérgezték a vizet a városban. Zeekx nem hiszi, hogy mindegyik olyan rossz lenne. A mászás kérdésére bólogat. A lánynak igaza is lenne ha ő nem vándorolna sokat.*
-Igen, de ilyet csak a városban vagy falun lehet szerezni. Ha úton vagy és elfogyott az elemózsiád akkor a legkönnyebb fára mászni. Vagyis talán nem a legkönnyebb, de én nem tudok vadászni.
*Szóval ha nincs mit enni és úton van akkor maradnak a gombák, bogyók, tojások és ilyenek. Szóval ő tudja értékelni a lehetőséget, hogy most szalonnát ehet kenyérrel és uborkával. Az ork lánnyal szívesen megosztja a reggelijét aki jóízűen hozzá is lát. Zeekx jót mosolyog a másik reakcióján. Örül a másik örömének. A kérdésen kicsit elgondolkozik.*
-Lehet, hogy úgy finomabb lenne, de ahhoz tüzet kéne gyújtani.
*Von vállat. Neki annyira nem fontos, hogy külön dolgozzon érte. Persze az ork lány kedvéért segítene tüzet gyújtani, de ha neki se olyan fontos akkor ő így is szívesen eszik. A maga kis szerény módján Zeekx is falatozik. A bemutatkozás kicsit másképp alakul mint általában szokott, de mivel Zeekx még nem fogott kezet orkokkal ezért lehet náluk ez a szokás. A lány neve hallatán pedig felcsillan a szeme és olyat mondd amit az ork lány valószínűleg nem is hitt volna, hogy valaha hallani fog főleg egy ember szájából.*
-De aranyos! Imádom az ilyen neveket. Azt, hiszem akkor Ari-nak foglak hívni. Azt, mondtad jöttél a városba. Ezelőtt hol éltél?
-De ha nem is vársz semmit akkor nem is találsz.
*Okoskodik még. Nem kioktatásnak szánja. Azzal a vidám mosollyal a képén talán nem is veszi a lány annak. Az ételét is szívesen megosztja a másikkal. Ő nem olyan közegben nőtt fel ahol önzőek lettek volna. Megosztották szinte mindenüket. Már amikor volt. Mert voltak rossz időszakok. Zeekx-et nem veti fel a pénz. Amit az ork lány sejthet a fiú következő válaszából.*
-Mert, azt etetni kell meg ahhoz kéne egy ház is. Nekem meg olyanom nincs.
*Közli a tényt. Nem látszik rajta, hogy ez a dolog elszomorítaná mivel nincs is így. Nincs ellenére az-az életmód amit él. Mondjuk mióta magányos kicsit nehezebb. Figyel mikor a lány a jövőbeli terveiről mesél. Bólogat is rájuk. Nem butaság és ha van rá pénze akkor tisztességesen meg is élhet belőle.*
-Ez jó terv. Csak kell egy tyúkól. A tojást pedig eladhatod a piacon ha marad. Meg a tollat. Szeretsz állatokkal foglalkozni?
*Néz kérdőn a lányra. Nem sok orkkal találkozott még és az alapján amit róluk mondanak nem gondolta volna eddig, hogy tudnak állatokat tenyészteni. Persze ő nem hisz az ilyen pletykáknak. Szóval lát rá esélyt, hogy csak túlzások. Egy ork volt az is, aki megoldotta a problémát, hogy megmérgezték a vizet a városban. Zeekx nem hiszi, hogy mindegyik olyan rossz lenne. A mászás kérdésére bólogat. A lánynak igaza is lenne ha ő nem vándorolna sokat.*
-Igen, de ilyet csak a városban vagy falun lehet szerezni. Ha úton vagy és elfogyott az elemózsiád akkor a legkönnyebb fára mászni. Vagyis talán nem a legkönnyebb, de én nem tudok vadászni.
*Szóval ha nincs mit enni és úton van akkor maradnak a gombák, bogyók, tojások és ilyenek. Szóval ő tudja értékelni a lehetőséget, hogy most szalonnát ehet kenyérrel és uborkával. Az ork lánnyal szívesen megosztja a reggelijét aki jóízűen hozzá is lát. Zeekx jót mosolyog a másik reakcióján. Örül a másik örömének. A kérdésen kicsit elgondolkozik.*
-Lehet, hogy úgy finomabb lenne, de ahhoz tüzet kéne gyújtani.
*Von vállat. Neki annyira nem fontos, hogy külön dolgozzon érte. Persze az ork lány kedvéért segítene tüzet gyújtani, de ha neki se olyan fontos akkor ő így is szívesen eszik. A maga kis szerény módján Zeekx is falatozik. A bemutatkozás kicsit másképp alakul mint általában szokott, de mivel Zeekx még nem fogott kezet orkokkal ezért lehet náluk ez a szokás. A lány neve hallatán pedig felcsillan a szeme és olyat mondd amit az ork lány valószínűleg nem is hitt volna, hogy valaha hallani fog főleg egy ember szájából.*
-De aranyos! Imádom az ilyen neveket. Azt, hiszem akkor Ari-nak foglak hívni. Azt, mondtad jöttél a városba. Ezelőtt hol éltél?
6659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-22 19:41:16
Üzenet elküldve: 2018-11-22 19:41:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Miután a csontokat összeszedegeti, felegyenesedik, majd elrakja a kis bőrzacskót a táskájába, azon gondolkodik, hogy milyen különös az, hogy amíg térdelt, fel sem tűnt neki, hogy aki megszólította őt, mennyire alacsony, és, hogy talán még annál is fiatalabb, mint ahány évesnek elsőre nézte.
Legalább egy fej lehet a különbség az ő javára, ráadásul a fiatal férfi inkább egy kölyök. Na persze nem gyermek. Kamasz lehet, valahogy mégis egy kisfiúra emlékezteti. Első gondolatai is amiket megoszt vele, olyan naivnak tűnnek, mintha egy gyerek mondta volna őket. Ugyanakkor még mindig tetszik neki, annak ellenére is, hogy minden egyes pillanattal egyre furcsább összbenyomást kelt benne valamiért.*
- Azért nem csak azon múlik, hogy te mit vársz a naptól. *jegyzi meg, és azokra gondol, akiket annak idején hordája útjába sodortak a szellemek. Lehet, hogy a többségük szintén szép napot várt, helyette mégis pár nyílvesszőt kaptak, majd egy örökre szóló belépőt a szellemek világába.
Nem szándékozik ezen vitázni mindenesetre. Annál a szalonnának is jobb illata van, meg hát, miért ne gondolhatna a kölyök, azt a világról, amit éppen akar? Előbb-utóbb úgy is mindenki szembesül a valósággal.
Kicsit azért furcsán érzi magát. Arra nevelték, hogy ne kérjen idegenektől, hanem vegye el, ami kell, csak hát a kölyök lányos arca is tetszik, meg amúgy is, ha le akar telepedni a városban legalább egy kis ideig, akkor nem viselkedhet úgy, mintha még mindig egy hordával kóborolna. Orkként minden bizonnyal anélkül is elég nehéz lesz, hogy embereket rugdosna fel az utcán, csak mert megtetszik neki a rajtuk lévő ruha, vagy a náluk lévő étel.*
- Miért nem veszel a piacon tyúkot, ha szereted a tojást? *kérdi kicsit értetlenül, miközben leül a fiú által mutatott helyre. A valószínű magyarázat az, hogy a kölyök annyira szegény, hogy kevesebb a pénze még annál is, amit ő odahaza titokban összegyűjtött. Máskülönben miért mászkálna tojásokért fára?
Ezek után talán nem is a legokosabb saját gazdagságával dicsekedni, de hát aki gondolkodás nélkül megosztja az ételét egy orkkal, csak úgy, az nyilván nem fogja megtámadni, hogy aztán kirabolja. Meg aztán, ha meg is teszi, ő az erősebb, e felől kétségei sincsenek. A külseje alapján biztos benne, hogy odahaza egy nála fiatalabb ork nőstényt is nehezebben tudna elverni, mint őt, így teljesen simán lecsapná a kölyköt, ha szükséges lenne.*
- Én ezért jöttem a városba. Veszek hármat, vagy négyet. Ha mindegyik csak egy tojást rak naponta, már akkor is van otthon kaja. Ha pedig megunom őket, vagy húst akarok, egyszerűen kitekerem a nyakukat. *lelkesül bele egészen, mert ezek után a mondatok után nem csak vigyorog olyasféle arccal, ami már-már átszellemült, hanem mindkét kezével is utánozza a mozdulatot, ahogyan eltöri az állatnak a nyakát.*
- Új tyúkokat, még mindig vehetek. *von vállat aztán. Persze tudja, hogy nem valami nagy tervek ezek, de őt hosszú napok óta változatlanul lelkesíti, ami nála már nagy szó, tekintve, hogy sokszor hajlamos elég hamar elveszteni lelkesedését egy-egy kezdetben vonzónak és jónak tűnő ötletével kapcsolatban.
Reméli, hogy talán van annyi pénze, ami a tyúkok mellett elég lesz egy kis viskóra a város szélén, valami szegényebb környéken, ahol talán még egy ork sem szúr szemet. Aztán majd meglátja mi lesz.*
- Biztos jobb mászó vagyok nálad. De nem szeretek fára mászni. Veszélyes. Soha nem kockáztatnám az életemet, pár tojásért. Neked sem kéne szerintem. Főleg, ha ilyen szalonnát is tudsz szerezni. *jegyez meg még ennyit, szintén nem sértésnek szánva, csak tényként jelentve ki, amit mond.
Azt már nem is említi, hogy még az ork nőstények közül sem mindenki rajong érte, ha tele van sebekkel. Ő is úgy szereti saját gyönyörű, zöld bőrét, ahogy van. A sebhely a hímek dísze, leginkább azonban akkor, ha csatában szerzik, nem csak úgy, mint valami szerencsétlen, aki rossz faágra lépett.
Mindezek után legalább annyira lelkesen, mint amilyen lelkesen magyarázott, beleharap a szalonnába.*
- Mmmmh, nagyon finom. *jegyzi meg mosolyogva és bólogatva, miközben még a szájában a le nem nyelt étel.*
- Nekem jó így is, de nem akarod esetleg megsütni? *kérdi, majd egyesít testével még egy szép falat szalonnát. Ezek után reagál csak a felé nyújtott kézre, de először nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen vele. Náluk a hímek egymás felkarját szorongatják, a nőstények pedig egyáltalán nem fognak kezet. Eléggé furának tartja, hogy a fiú valami férfias gesztust vár el tőle, de, ha itt ez a szokás, hát miért ne? Jó erősen rámarkol, igaz nem a felé nyújtott kézre, hanem a fiú felkarjára. Na persze nem agresszíven, éppen csak úgy, ahogy otthon a hímek csinálták.*
- Vivrithari vagyok. *mutatkozik be közben ő is.*
- De a Vivri bőven elég lesz. Vagy az Ari. Amelyik jobban tetszik. *futja még egy barátságos mosolyszerűségre is. A szalonnával is le lett kenyerezve kicsit, a fiú is elég fura dolgokat mond és csinál ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, ráadásul annak is örül, hogy amióta eljött otthonról végre először nem nőstények társaságában van, akiknek többségét még sajátjai között is ki nem állhatta.
Nem tudja, hogy milyen napja lesz, de jobb reggelt egyelőre el sem tudna képzelni magának. Legalábbis szerény lehetőségeihez képest nem. Amúgy azért elég jó a fantáziája ilyen téren.*
*Miután a csontokat összeszedegeti, felegyenesedik, majd elrakja a kis bőrzacskót a táskájába, azon gondolkodik, hogy milyen különös az, hogy amíg térdelt, fel sem tűnt neki, hogy aki megszólította őt, mennyire alacsony, és, hogy talán még annál is fiatalabb, mint ahány évesnek elsőre nézte.
Legalább egy fej lehet a különbség az ő javára, ráadásul a fiatal férfi inkább egy kölyök. Na persze nem gyermek. Kamasz lehet, valahogy mégis egy kisfiúra emlékezteti. Első gondolatai is amiket megoszt vele, olyan naivnak tűnnek, mintha egy gyerek mondta volna őket. Ugyanakkor még mindig tetszik neki, annak ellenére is, hogy minden egyes pillanattal egyre furcsább összbenyomást kelt benne valamiért.*
- Azért nem csak azon múlik, hogy te mit vársz a naptól. *jegyzi meg, és azokra gondol, akiket annak idején hordája útjába sodortak a szellemek. Lehet, hogy a többségük szintén szép napot várt, helyette mégis pár nyílvesszőt kaptak, majd egy örökre szóló belépőt a szellemek világába.
Nem szándékozik ezen vitázni mindenesetre. Annál a szalonnának is jobb illata van, meg hát, miért ne gondolhatna a kölyök, azt a világról, amit éppen akar? Előbb-utóbb úgy is mindenki szembesül a valósággal.
Kicsit azért furcsán érzi magát. Arra nevelték, hogy ne kérjen idegenektől, hanem vegye el, ami kell, csak hát a kölyök lányos arca is tetszik, meg amúgy is, ha le akar telepedni a városban legalább egy kis ideig, akkor nem viselkedhet úgy, mintha még mindig egy hordával kóborolna. Orkként minden bizonnyal anélkül is elég nehéz lesz, hogy embereket rugdosna fel az utcán, csak mert megtetszik neki a rajtuk lévő ruha, vagy a náluk lévő étel.*
- Miért nem veszel a piacon tyúkot, ha szereted a tojást? *kérdi kicsit értetlenül, miközben leül a fiú által mutatott helyre. A valószínű magyarázat az, hogy a kölyök annyira szegény, hogy kevesebb a pénze még annál is, amit ő odahaza titokban összegyűjtött. Máskülönben miért mászkálna tojásokért fára?
Ezek után talán nem is a legokosabb saját gazdagságával dicsekedni, de hát aki gondolkodás nélkül megosztja az ételét egy orkkal, csak úgy, az nyilván nem fogja megtámadni, hogy aztán kirabolja. Meg aztán, ha meg is teszi, ő az erősebb, e felől kétségei sincsenek. A külseje alapján biztos benne, hogy odahaza egy nála fiatalabb ork nőstényt is nehezebben tudna elverni, mint őt, így teljesen simán lecsapná a kölyköt, ha szükséges lenne.*
- Én ezért jöttem a városba. Veszek hármat, vagy négyet. Ha mindegyik csak egy tojást rak naponta, már akkor is van otthon kaja. Ha pedig megunom őket, vagy húst akarok, egyszerűen kitekerem a nyakukat. *lelkesül bele egészen, mert ezek után a mondatok után nem csak vigyorog olyasféle arccal, ami már-már átszellemült, hanem mindkét kezével is utánozza a mozdulatot, ahogyan eltöri az állatnak a nyakát.*
- Új tyúkokat, még mindig vehetek. *von vállat aztán. Persze tudja, hogy nem valami nagy tervek ezek, de őt hosszú napok óta változatlanul lelkesíti, ami nála már nagy szó, tekintve, hogy sokszor hajlamos elég hamar elveszteni lelkesedését egy-egy kezdetben vonzónak és jónak tűnő ötletével kapcsolatban.
Reméli, hogy talán van annyi pénze, ami a tyúkok mellett elég lesz egy kis viskóra a város szélén, valami szegényebb környéken, ahol talán még egy ork sem szúr szemet. Aztán majd meglátja mi lesz.*
- Biztos jobb mászó vagyok nálad. De nem szeretek fára mászni. Veszélyes. Soha nem kockáztatnám az életemet, pár tojásért. Neked sem kéne szerintem. Főleg, ha ilyen szalonnát is tudsz szerezni. *jegyez meg még ennyit, szintén nem sértésnek szánva, csak tényként jelentve ki, amit mond.
Azt már nem is említi, hogy még az ork nőstények közül sem mindenki rajong érte, ha tele van sebekkel. Ő is úgy szereti saját gyönyörű, zöld bőrét, ahogy van. A sebhely a hímek dísze, leginkább azonban akkor, ha csatában szerzik, nem csak úgy, mint valami szerencsétlen, aki rossz faágra lépett.
Mindezek után legalább annyira lelkesen, mint amilyen lelkesen magyarázott, beleharap a szalonnába.*
- Mmmmh, nagyon finom. *jegyzi meg mosolyogva és bólogatva, miközben még a szájában a le nem nyelt étel.*
- Nekem jó így is, de nem akarod esetleg megsütni? *kérdi, majd egyesít testével még egy szép falat szalonnát. Ezek után reagál csak a felé nyújtott kézre, de először nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen vele. Náluk a hímek egymás felkarját szorongatják, a nőstények pedig egyáltalán nem fognak kezet. Eléggé furának tartja, hogy a fiú valami férfias gesztust vár el tőle, de, ha itt ez a szokás, hát miért ne? Jó erősen rámarkol, igaz nem a felé nyújtott kézre, hanem a fiú felkarjára. Na persze nem agresszíven, éppen csak úgy, ahogy otthon a hímek csinálták.*
- Vivrithari vagyok. *mutatkozik be közben ő is.*
- De a Vivri bőven elég lesz. Vagy az Ari. Amelyik jobban tetszik. *futja még egy barátságos mosolyszerűségre is. A szalonnával is le lett kenyerezve kicsit, a fiú is elég fura dolgokat mond és csinál ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődését, ráadásul annak is örül, hogy amióta eljött otthonról végre először nem nőstények társaságában van, akiknek többségét még sajátjai között is ki nem állhatta.
Nem tudja, hogy milyen napja lesz, de jobb reggelt egyelőre el sem tudna képzelni magának. Legalábbis szerény lehetőségeihez képest nem. Amúgy azért elég jó a fantáziája ilyen téren.*
6658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:57:05
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Zeekx valóban egy fura szerzet. Talán ha egy ork horda élén találkozott volna a lánnyal akkor se ijedt volna meg. Persze ha rátámadnak akkor elmenekül, de saját fura világképe szerint ha ő nem árt senkinek és átadja amit kérnek akkor nem bántják. És eddig még nem csalódott ebben az elméletében. A vidám csevegésére nem az átlagos válaszokat kapja, de látszik rajta, hogy ez mulattatja őt. Jót mosolyog.*
-Úgy legyen. Szerintem sokat számít az is, hogy te miképp állsz hozzá. Ha reménykedsz benne és keresed a szépet biztos szép napod lesz.
*Valószínűleg ilyet se nagyon hallott még az ork lány, de Zeekx szeret fecsegni. A madárcsicsergésre kapott válasz is megmosolyogtatja. őt nem nagyon ijesztik a lány orkos válaszai.*
-Én a tojásukat szeretem. Csak azért általában fára kell mászni. Az meg nem könnyű.
*Húzza el a száját. Végignéz az ork lányon.*
-Te biztos jobban tudsz mászni nálam.
*Nem sértésnek szánja csak tényként közli. A lány erősebbnek tűnik nála. Őt nem is zavarja ez. Előszedi a reggelijét és vág magának egy kis szalonnát amihez egy falat kenyeret is bekap.*
~Szép nap ez a mai.~
*Az ork lány kérdésére ránéz nagy kerek szemekkel, elmosolyodik, megtapogatja a füvet maga mellett, hogy jöjjön csak oda és a falat lenyelése után már szavakkal is hívja.*
-Persze. Gyere nyugodtan. Amúgy Zeekx vagyok.
*Nyújt kezet a lánynak.*
*Zeekx valóban egy fura szerzet. Talán ha egy ork horda élén találkozott volna a lánnyal akkor se ijedt volna meg. Persze ha rátámadnak akkor elmenekül, de saját fura világképe szerint ha ő nem árt senkinek és átadja amit kérnek akkor nem bántják. És eddig még nem csalódott ebben az elméletében. A vidám csevegésére nem az átlagos válaszokat kapja, de látszik rajta, hogy ez mulattatja őt. Jót mosolyog.*
-Úgy legyen. Szerintem sokat számít az is, hogy te miképp állsz hozzá. Ha reménykedsz benne és keresed a szépet biztos szép napod lesz.
*Valószínűleg ilyet se nagyon hallott még az ork lány, de Zeekx szeret fecsegni. A madárcsicsergésre kapott válasz is megmosolyogtatja. őt nem nagyon ijesztik a lány orkos válaszai.*
-Én a tojásukat szeretem. Csak azért általában fára kell mászni. Az meg nem könnyű.
*Húzza el a száját. Végignéz az ork lányon.*
-Te biztos jobban tudsz mászni nálam.
*Nem sértésnek szánja csak tényként közli. A lány erősebbnek tűnik nála. Őt nem is zavarja ez. Előszedi a reggelijét és vág magának egy kis szalonnát amihez egy falat kenyeret is bekap.*
~Szép nap ez a mai.~
*Az ork lány kérdésére ránéz nagy kerek szemekkel, elmosolyodik, megtapogatja a füvet maga mellett, hogy jöjjön csak oda és a falat lenyelése után már szavakkal is hívja.*
-Persze. Gyere nyugodtan. Amúgy Zeekx vagyok.
*Nyújt kezet a lánynak.*
6657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:09:11
Üzenet elküldve: 2018-11-21 22:09:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Szemeit és asszociációs képességét bármennyire is erőlteti képtelen bármi értelmes dolgot is belelátni a maga elé szórt csonthalomba, ami mindössze annyit jelenthet, hogy a szellemek vagy azt unták meg tényleg, hogy tegnap elég sokszor a zaklatta őket a kérdéseivel, vagy pedig, hogy arra sértődtek meg, hogy holmi idegenek előtt is az ő útmutatásukat kérte.
Nagyon mégsem esik kétségbe, hiszen pontosan tudja, hogy a szellemek is csak olyanok, mint a közönséges halandók, legyen szó akár a természet erői mögött álló hatalmas és halhatatlan, akár csak az ősök néha halványulónak tűnő szellemeiről.
Bármennyire is megsértődnek és elhagynak, egy darabig duzzognak, büntetnek, aztán egyszer csak visszatérnek, mintha mi sem történt volna. Nem bírják a magányt és szeretik, ha foglalkoznak velük.
Éppen szedegeti vissza a bőrzacskóba a csontokat, amikor arra figyel fel, hogy valaki figyeli.
Aztán meg mosolyognak rá és beszélnek hozzá. Mégis, pont mint eddig, bízik az ösztöneiben, és úgy van vele, ha meg akarták volna támadni, akkor pont ugyanazt csinálják, amit az ő hordája szokott, vagyis lesből nyilaznának, és csak az első találatok után rontanának rá közelharca kitalált fegyverekkel. Értelmes gyilkos nem fedi fel magát leendő áldozat előtt csak úgy.
Ettől még persze mégis megdöbben megint.
Amióta a morcos kis ork hordát, amelyben felnőtt megfosztotta saját jelenétének zöld fényétől, valahogy kivétel nélkül fura szerzetekkel hozta össze a sors.
A leginkább természetesen talán még mindig a tündérlány viselkedett, aki elől elszaladt a póni. Ő félt tőle, meg elbújt, és valószínűleg tolt is rá valami varászlatot, amitől barátságosabban viselkedett Valeával, meg vele. A lényeg, hogy a kis szárnyas legalább pontosan úgy reagált a jelenlétére, ahogy az várható egy tündértől, aki egy kóborló ork nősténnyel találkozik hirtelen egy erdő mélyén csak úgy.
Igaz a maga módján Valea is természetesen viselkedett, büszke elfként, bár ehhez képest, nem undorodott a társaságától, ahogyan arra számított volna, szóval tulajdonképpen mégsem.
Utána jött Neranie, aki a kezdetek kezdetétől vigyorgott, és próbált barátkozni, de hát a lány valószínűleg, vagy félig, vagy teljesen őrült volt, jó zűrös múlttal a háta mögött, meg olyan rokonnal megverve, amilyet ő még egy rablásból és gyilkolásból élő horda közepéből kitekintgetve sem biztos, hogy kívánna magának. Pont azért kedvelte meg annyira rövid idő alatt, mert ahogyan ő maga, Neranie sem törődött bele az sors által rá osztott sorsba.
Ez a fickó ellenben, akivel most akadt össze, úgy tűnik, hogy túlmegy minden határon. Élből mosolyog rá, mintha valami csipkekesztyűs, bársonyba meg selyembe öltözött ártatlan elf lánykával akadt volna össze itt. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy az ő bőre éppen nem fehér, vagy barna, hanem zöld. Madárcsicsergésről és szép reggelről hadovál. Udvarlás, vagy kötekedés? Gúny?
Az arca alapján mind a kettő lehet. Meg akár még csapda is. És - ez az utolsó és egyben legvalószínűtlenebb lehetőség, - még akár teljesen komolyan is gondolhatja mindazt amit mond.
Vivri maga sem tudja, hogy ő gondolja-e túl, vagy éppen ő nem fél-e eléggé? Mert veszélyt nem érez. Túlgondolni a dolgokat amúgy is utál, így most sem teszi, hiába válik számára egyik pillanatról a másikra érthetetlenné az, ami körülötte van.
Tudja, hogy sokan tartják félállatnak a népét, de, ha belegondol saját magába, akkor ez valahol tényleg igaz. A legtöbbször inkább ösztöneit és megérzéseit követ, nem gondolatait, amik idegesítik.
Most is leginkább enni lenne kedve, mert tudja, hogy lassan éhes lesz, ha most nem lesz alkalma enni, ez pedig felülír benne mindent.
A lányosan lágy, nem ork arc pedig, ami beszél hozzá határozottan tetszik neki.*
- Nem tudom, még csak most keltem. De biztos szép lesz majd. *válaszol a lehető legfurább kérdésre, amit életében hallott.*
- Inkább enni szeretem a madarakat, mint hallgatni őket. Főleg reggel. Utálok rájuk ébredni. *teszi hozzá, amint a madárcsicsergés is szóba kerül. Orrlyukai ellenben körülbelül kétszeresére tágulnak, miközben olyan élvezettel szívja be az étel puszta illatát, mintha hosszú napok óta nem is evett volna.
Nem hinné, hogy a szellemek pont ezt üzenték volna a reggelivel kapcsolatban, de az tény, hogy éhes, az őt megszólító fura lányarcú férfi pedig ételt terít elé.
Ha nem lépett volna meg otthonról, és egy hordányi ork állna mögötte, mint a törzs hercegnője mögött, nem lenne kérdés, hogy mit tenne most. Így azonban, hogy nem érzi sem magát veszélyben, sem pedig a szép arcú fiút ellenségesnek, akár saját erőből, akár a szellemek sértődött, mégsem neki halált kívánó sugallata által úgy dönt, hogy értelmesebb kérdezi, mint fegyvert rántani.*
- Jó illata van a kajádnak. Adsz belőle?
*Szemeit és asszociációs képességét bármennyire is erőlteti képtelen bármi értelmes dolgot is belelátni a maga elé szórt csonthalomba, ami mindössze annyit jelenthet, hogy a szellemek vagy azt unták meg tényleg, hogy tegnap elég sokszor a zaklatta őket a kérdéseivel, vagy pedig, hogy arra sértődtek meg, hogy holmi idegenek előtt is az ő útmutatásukat kérte.
Nagyon mégsem esik kétségbe, hiszen pontosan tudja, hogy a szellemek is csak olyanok, mint a közönséges halandók, legyen szó akár a természet erői mögött álló hatalmas és halhatatlan, akár csak az ősök néha halványulónak tűnő szellemeiről.
Bármennyire is megsértődnek és elhagynak, egy darabig duzzognak, büntetnek, aztán egyszer csak visszatérnek, mintha mi sem történt volna. Nem bírják a magányt és szeretik, ha foglalkoznak velük.
Éppen szedegeti vissza a bőrzacskóba a csontokat, amikor arra figyel fel, hogy valaki figyeli.
Aztán meg mosolyognak rá és beszélnek hozzá. Mégis, pont mint eddig, bízik az ösztöneiben, és úgy van vele, ha meg akarták volna támadni, akkor pont ugyanazt csinálják, amit az ő hordája szokott, vagyis lesből nyilaznának, és csak az első találatok után rontanának rá közelharca kitalált fegyverekkel. Értelmes gyilkos nem fedi fel magát leendő áldozat előtt csak úgy.
Ettől még persze mégis megdöbben megint.
Amióta a morcos kis ork hordát, amelyben felnőtt megfosztotta saját jelenétének zöld fényétől, valahogy kivétel nélkül fura szerzetekkel hozta össze a sors.
A leginkább természetesen talán még mindig a tündérlány viselkedett, aki elől elszaladt a póni. Ő félt tőle, meg elbújt, és valószínűleg tolt is rá valami varászlatot, amitől barátságosabban viselkedett Valeával, meg vele. A lényeg, hogy a kis szárnyas legalább pontosan úgy reagált a jelenlétére, ahogy az várható egy tündértől, aki egy kóborló ork nősténnyel találkozik hirtelen egy erdő mélyén csak úgy.
Igaz a maga módján Valea is természetesen viselkedett, büszke elfként, bár ehhez képest, nem undorodott a társaságától, ahogyan arra számított volna, szóval tulajdonképpen mégsem.
Utána jött Neranie, aki a kezdetek kezdetétől vigyorgott, és próbált barátkozni, de hát a lány valószínűleg, vagy félig, vagy teljesen őrült volt, jó zűrös múlttal a háta mögött, meg olyan rokonnal megverve, amilyet ő még egy rablásból és gyilkolásból élő horda közepéből kitekintgetve sem biztos, hogy kívánna magának. Pont azért kedvelte meg annyira rövid idő alatt, mert ahogyan ő maga, Neranie sem törődött bele az sors által rá osztott sorsba.
Ez a fickó ellenben, akivel most akadt össze, úgy tűnik, hogy túlmegy minden határon. Élből mosolyog rá, mintha valami csipkekesztyűs, bársonyba meg selyembe öltözött ártatlan elf lánykával akadt volna össze itt. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy az ő bőre éppen nem fehér, vagy barna, hanem zöld. Madárcsicsergésről és szép reggelről hadovál. Udvarlás, vagy kötekedés? Gúny?
Az arca alapján mind a kettő lehet. Meg akár még csapda is. És - ez az utolsó és egyben legvalószínűtlenebb lehetőség, - még akár teljesen komolyan is gondolhatja mindazt amit mond.
Vivri maga sem tudja, hogy ő gondolja-e túl, vagy éppen ő nem fél-e eléggé? Mert veszélyt nem érez. Túlgondolni a dolgokat amúgy is utál, így most sem teszi, hiába válik számára egyik pillanatról a másikra érthetetlenné az, ami körülötte van.
Tudja, hogy sokan tartják félállatnak a népét, de, ha belegondol saját magába, akkor ez valahol tényleg igaz. A legtöbbször inkább ösztöneit és megérzéseit követ, nem gondolatait, amik idegesítik.
Most is leginkább enni lenne kedve, mert tudja, hogy lassan éhes lesz, ha most nem lesz alkalma enni, ez pedig felülír benne mindent.
A lányosan lágy, nem ork arc pedig, ami beszél hozzá határozottan tetszik neki.*
- Nem tudom, még csak most keltem. De biztos szép lesz majd. *válaszol a lehető legfurább kérdésre, amit életében hallott.*
- Inkább enni szeretem a madarakat, mint hallgatni őket. Főleg reggel. Utálok rájuk ébredni. *teszi hozzá, amint a madárcsicsergés is szóba kerül. Orrlyukai ellenben körülbelül kétszeresére tágulnak, miközben olyan élvezettel szívja be az étel puszta illatát, mintha hosszú napok óta nem is evett volna.
Nem hinné, hogy a szellemek pont ezt üzenték volna a reggelivel kapcsolatban, de az tény, hogy éhes, az őt megszólító fura lányarcú férfi pedig ételt terít elé.
Ha nem lépett volna meg otthonról, és egy hordányi ork állna mögötte, mint a törzs hercegnője mögött, nem lenne kérdés, hogy mit tenne most. Így azonban, hogy nem érzi sem magát veszélyben, sem pedig a szép arcú fiút ellenségesnek, akár saját erőből, akár a szellemek sértődött, mégsem neki halált kívánó sugallata által úgy dönt, hogy értelmesebb kérdezi, mint fegyvert rántani.*
- Jó illata van a kajádnak. Adsz belőle?
6656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-20 21:57:56
Üzenet elküldve: 2018-11-20 21:57:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Zeekx furcsa mód ma igencsak korán kelt. Ez persze nem annak köszönhető, hogy ehhez lenne hozzászokva vagy valami fontos feladata lenne ma. Egyszerűen csak úgy alakult, hogy korán keltették és hajították ki az ágyból csak azért mert a vendéglátói kijózanodtak és már nem az atyát hanem a semmirekellőt látták benne. Ő persze nem sértődött meg ezen. Egy kicsit gondolkozott, hogy mit is kéne csinálnia vagy mihez van kedve. Végül úgy döntött, hogy szép idő van jó lenne a természetben megreggelizni. Elindult hát az erdő felé. Útközben vett némi ételt a piacon. Kenyeret, szalonnát, uborkát. Ezek után elindul az erdő felé. Mikor már a cipője az erdő földjén tapod akkor elkezd vidáman fütyörészni. Tud egy nagyon jó virágos mezőt, ami tökéletes lenne arra, hogy ott reggelizzen. Meg ha már ott van akkor szét is nézhet talál-e valami vicces virágot. Majd a fák közül kilépve valóban lát valami vagy valaki érdekeset. Egy ork lányt, aki valami csontok előtt térdel. Zeekx egy pillanatra le is fagy. Ha a lány is észreveszi őt akkor a csuhás egy darabig érdeklődve nézi majd széles mosoly húzódik a kicsit még gyermeki arcára.*
-Jó reggelt! Szép napunk van ugye?
*Majd a tisztás közepére sétál, hogy helyet foglaljon és szétterítse a kis kendőt amit magával hozott benne a reggeliével. Közben nem felejti el az ork lányt se.*
-Szeretem a madárcsicsergést.
*Cseveg tovább.*
*Zeekx furcsa mód ma igencsak korán kelt. Ez persze nem annak köszönhető, hogy ehhez lenne hozzászokva vagy valami fontos feladata lenne ma. Egyszerűen csak úgy alakult, hogy korán keltették és hajították ki az ágyból csak azért mert a vendéglátói kijózanodtak és már nem az atyát hanem a semmirekellőt látták benne. Ő persze nem sértődött meg ezen. Egy kicsit gondolkozott, hogy mit is kéne csinálnia vagy mihez van kedve. Végül úgy döntött, hogy szép idő van jó lenne a természetben megreggelizni. Elindult hát az erdő felé. Útközben vett némi ételt a piacon. Kenyeret, szalonnát, uborkát. Ezek után elindul az erdő felé. Mikor már a cipője az erdő földjén tapod akkor elkezd vidáman fütyörészni. Tud egy nagyon jó virágos mezőt, ami tökéletes lenne arra, hogy ott reggelizzen. Meg ha már ott van akkor szét is nézhet talál-e valami vicces virágot. Majd a fák közül kilépve valóban lát valami vagy valaki érdekeset. Egy ork lányt, aki valami csontok előtt térdel. Zeekx egy pillanatra le is fagy. Ha a lány is észreveszi őt akkor a csuhás egy darabig érdeklődve nézi majd széles mosoly húzódik a kicsit még gyermeki arcára.*
-Jó reggelt! Szép napunk van ugye?
*Majd a tisztás közepére sétál, hogy helyet foglaljon és szétterítse a kis kendőt amit magával hozott benne a reggeliével. Közben nem felejti el az ork lányt se.*
-Szeretem a madárcsicsergést.
*Cseveg tovább.*
6655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:11:15
Üzenet elküldve: 2018-11-20 20:11:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt találkozás//
*Az este hátralévő része nyugalomban és eseménytelenül telik el a tisztáson.
Vivrithari és Neranie mögött is hosszú út áll, az étel és az ork lány által még otthonról lopott bor is elálmosítja őket, miközben kicsit még beszélgetnek össze-vissza csapongva véresen komoly, és halálosan komolytalan témák között.
Nem laknak túl jól, és bár megérzik az ital erejét nem rúgnak be tőle, mindaz azonban, amit ettek és ittak, éppen elég ahhoz, hogy ne üres gyomorral kelljen álomra hajtani a fejüket a barátságosan pattogó tábortűz mellett.
Amikor aztán Vivri reggel magához tér, és szép lassan leesik neki az, hogy egyedül fekszik a tűzrakó mellett, amiben immár nincsen tűz, a félvér lány pedig sehol, az első dolog, ami eszébe jut, hogy vajon megfogadta-e a tanácsát, és lelépett-e innen, vagyis a városnak még a környékről is?
Ha van kis esze megtette. Szép dolog a család, elvileg, de hát pont saját példája miatt tudja a legjobban azt, hogyha nem jó benne lenni, akkor semmi értelme nincs erőltetni a maradást.
Alig ismerték egymást Neranie mégis máris hiányzik neki. Valamiért olyan érzése van, hogy soha többé nem fogja látni, pedig egész jól kijöttek volna, ha vele marad.
Nem számított rá, hogy a lány ilyen gyorsan és hirtelen megy el, meg búcsú nélkül. Mert, hogy elment erről nyomai egyértelműen tanúskodnak.
Bár valamiért megkönnyebbült egy kicsit, amiért újra egyedül van, érez is valamit, ami már-már majdnem szomorúság. Tényleg egész megkedvelte a félvér szőkeséget a maga furcsa stílusával együtt, és amúgy sem minden nap akadhat össze az ork az út szélén olyanokkal, akiket szellemek kísértenek és furcsa látomásaik vannak, ha egy temető közelébe érnek. Sokan nyilván inkább frászt kapnának hasonlótól, ami azonban Vivrit illeti, bár a túlvilágra természetesen nem vágyik, azért abban biztos, hogy jobb az, ha figyelnek és útmutatást adnak a szellemek, mint az, hogyha nem.
~ Talán pont ezért ment el olyan hirtelen. Szóltak neki, hogy máshol van dolga. ~ gondolja miközben felül, két kézzel nyújtózkodik és akkorát ásít, ami jó eséllyel elriaszt valamennyi kisebb állatot, ami a közelben bujkál éppen.
Tapasztalatból tudja, hogy hamarosan éhes lesz, így aztán a másik lány sorsa helyett elég hamar azon kezd el gondolkodni, hogy mit kéne enni, meg hol?
Még egy jó nagyot ásít, aztán a pokrócot amin aludt visszagyömöszöli a táskájába. Azonnal támad is egy ötlete, amint a benne lévő barna bőrzacskót megpillantja.
Igaz, hogy éppen ő magyarázta pont tegnap a félvér lánynak, hogy nem szabad minden hülyeséggel a szellemeket zaklatni, csakhogy jelenleg nincs kedve túl sokat gondolkodni, hogy mi lenne az okosabb.
Igaz, csak két lehetősége van. Az egyik, hogy megpróbál a közelben elejteni valami állatot, a másik pedig, hogy bemegy végre a városba és ott néz kaja után. Minden bizonnyal mind a kettő mellett sok érv és ellenérv szól, nem sokkal ébredés után azonban tényleg nincsen kedve ilyen komoly kérdésről önmagával vitatkozni, végül pedig önálló döntést hozni.
Azt teszi hát inkább, amit odahaza tanult a banyától. Kiveszi táskájából a bőrzacskót, kérdésére koncentrál, alaposan megrázza két kézzel, végül pedig az egész tartalmát maga elé szórja a földre.
Utána kicsit bambán mered a fűben heverő csontok összevisszaságára, miközben ösztönös mozdulattal megigazítja magán a fekete farkasbundát, és fogas hajpántot most is, mint majdnem mindig, amikor valami fontos dologra készül.*
- Talán kicsit tényleg sokat használtam mostanában. Most ez város, vagy erdő akar lenni, vagy valami teljesen más? *motyogja maga elé eléggé tanácstalanul, fel sem fogva szinte, hogy ismét magában beszél.
Azt ellenben nagyon is felfogja, hogy hamarosan tényleg éhes lesz, szóval lassan ideje lenne kitalálnia, hogy ezúttal mit üzennek a neki a szellemek arról, hogy merre induljon, vagy, hogy üzennek-e neki valamit egyáltalán éppen?
Szereti nézegetni jóscsontjait, de, ha éppen nincs értelme, akkor legalább annyira felesleges, mint evés helyett egy helyben állni, és a semmibe bámulva nem csinálni semmit.
Márpedig, ha nem jön rá hamarosan, hogy mindaz, ami előtte van mit jelent, avagy jelent-e egyáltalán valamit, akkor pontosan ezt fogja csinálni.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 20:17:13
*Az este hátralévő része nyugalomban és eseménytelenül telik el a tisztáson.
Vivrithari és Neranie mögött is hosszú út áll, az étel és az ork lány által még otthonról lopott bor is elálmosítja őket, miközben kicsit még beszélgetnek össze-vissza csapongva véresen komoly, és halálosan komolytalan témák között.
Nem laknak túl jól, és bár megérzik az ital erejét nem rúgnak be tőle, mindaz azonban, amit ettek és ittak, éppen elég ahhoz, hogy ne üres gyomorral kelljen álomra hajtani a fejüket a barátságosan pattogó tábortűz mellett.
Amikor aztán Vivri reggel magához tér, és szép lassan leesik neki az, hogy egyedül fekszik a tűzrakó mellett, amiben immár nincsen tűz, a félvér lány pedig sehol, az első dolog, ami eszébe jut, hogy vajon megfogadta-e a tanácsát, és lelépett-e innen, vagyis a városnak még a környékről is?
Ha van kis esze megtette. Szép dolog a család, elvileg, de hát pont saját példája miatt tudja a legjobban azt, hogyha nem jó benne lenni, akkor semmi értelme nincs erőltetni a maradást.
Alig ismerték egymást Neranie mégis máris hiányzik neki. Valamiért olyan érzése van, hogy soha többé nem fogja látni, pedig egész jól kijöttek volna, ha vele marad.
Nem számított rá, hogy a lány ilyen gyorsan és hirtelen megy el, meg búcsú nélkül. Mert, hogy elment erről nyomai egyértelműen tanúskodnak.
Bár valamiért megkönnyebbült egy kicsit, amiért újra egyedül van, érez is valamit, ami már-már majdnem szomorúság. Tényleg egész megkedvelte a félvér szőkeséget a maga furcsa stílusával együtt, és amúgy sem minden nap akadhat össze az ork az út szélén olyanokkal, akiket szellemek kísértenek és furcsa látomásaik vannak, ha egy temető közelébe érnek. Sokan nyilván inkább frászt kapnának hasonlótól, ami azonban Vivrit illeti, bár a túlvilágra természetesen nem vágyik, azért abban biztos, hogy jobb az, ha figyelnek és útmutatást adnak a szellemek, mint az, hogyha nem.
~ Talán pont ezért ment el olyan hirtelen. Szóltak neki, hogy máshol van dolga. ~ gondolja miközben felül, két kézzel nyújtózkodik és akkorát ásít, ami jó eséllyel elriaszt valamennyi kisebb állatot, ami a közelben bujkál éppen.
Tapasztalatból tudja, hogy hamarosan éhes lesz, így aztán a másik lány sorsa helyett elég hamar azon kezd el gondolkodni, hogy mit kéne enni, meg hol?
Még egy jó nagyot ásít, aztán a pokrócot amin aludt visszagyömöszöli a táskájába. Azonnal támad is egy ötlete, amint a benne lévő barna bőrzacskót megpillantja.
Igaz, hogy éppen ő magyarázta pont tegnap a félvér lánynak, hogy nem szabad minden hülyeséggel a szellemeket zaklatni, csakhogy jelenleg nincs kedve túl sokat gondolkodni, hogy mi lenne az okosabb.
Igaz, csak két lehetősége van. Az egyik, hogy megpróbál a közelben elejteni valami állatot, a másik pedig, hogy bemegy végre a városba és ott néz kaja után. Minden bizonnyal mind a kettő mellett sok érv és ellenérv szól, nem sokkal ébredés után azonban tényleg nincsen kedve ilyen komoly kérdésről önmagával vitatkozni, végül pedig önálló döntést hozni.
Azt teszi hát inkább, amit odahaza tanult a banyától. Kiveszi táskájából a bőrzacskót, kérdésére koncentrál, alaposan megrázza két kézzel, végül pedig az egész tartalmát maga elé szórja a földre.
Utána kicsit bambán mered a fűben heverő csontok összevisszaságára, miközben ösztönös mozdulattal megigazítja magán a fekete farkasbundát, és fogas hajpántot most is, mint majdnem mindig, amikor valami fontos dologra készül.*
- Talán kicsit tényleg sokat használtam mostanában. Most ez város, vagy erdő akar lenni, vagy valami teljesen más? *motyogja maga elé eléggé tanácstalanul, fel sem fogva szinte, hogy ismét magában beszél.
Azt ellenben nagyon is felfogja, hogy hamarosan tényleg éhes lesz, szóval lassan ideje lenne kitalálnia, hogy ezúttal mit üzennek a neki a szellemek arról, hogy merre induljon, vagy, hogy üzennek-e neki valamit egyáltalán éppen?
Szereti nézegetni jóscsontjait, de, ha éppen nincs értelme, akkor legalább annyira felesleges, mint evés helyett egy helyben állni, és a semmibe bámulva nem csinálni semmit.
Márpedig, ha nem jön rá hamarosan, hogy mindaz, ami előtte van mit jelent, avagy jelent-e egyáltalán valamit, akkor pontosan ezt fogja csinálni.*
A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.20 20:17:13
6654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-17 14:24:14
Üzenet elküldve: 2018-11-17 14:24:14
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Mire a városba ér, nem fárad el, csak borzalmasan megunja a baktatást.*
~ Legközelebb kellene egy ló. Vagy egy gwuff... bár szerintem legjobban egy tretilen mutatnék. Ja... egy tretil! ~ *felírja magának, hogy szerezni kell egy tretiltojást, aztán elcsípnie hozzá egy druidát. Az utóbbi ritka, mint a fehér holló.*
- Pfff... micsoda lepukkant egy retektelep. *méltatja megfelelő súllyal Arthenior jelenlegi állapotát, majd a tisztás felé veszi az útját. Direkt nem hozott magával túl sok pénzt, de azt majd szerez, és az ilyesmire a tisztás elég jó helynek tűnik.*
- Umi umi umamama,
verd a hülyét laposra,
bolondlukból fú a szél...
ha a bolondlukból nem fújna,
az a hulla sem lógna, bizony mondom jön a tél... hehe. *a sokat szenvedett Arthenior határába megérkezett a vihogó téboly, és feltűrt ruhaujjal sétára indul a városban. Az elf kezében halkan kattan a számszeríj, ahogy betölti.*
- Na. Aki bújt, aki nem...
~ Legközelebb kellene egy ló. Vagy egy gwuff... bár szerintem legjobban egy tretilen mutatnék. Ja... egy tretil! ~ *felírja magának, hogy szerezni kell egy tretiltojást, aztán elcsípnie hozzá egy druidát. Az utóbbi ritka, mint a fehér holló.*
- Pfff... micsoda lepukkant egy retektelep. *méltatja megfelelő súllyal Arthenior jelenlegi állapotát, majd a tisztás felé veszi az útját. Direkt nem hozott magával túl sok pénzt, de azt majd szerez, és az ilyesmire a tisztás elég jó helynek tűnik.*
- Umi umi umamama,
verd a hülyét laposra,
bolondlukból fú a szél...
ha a bolondlukból nem fújna,
az a hulla sem lógna, bizony mondom jön a tél... hehe. *a sokat szenvedett Arthenior határába megérkezett a vihogó téboly, és feltűrt ruhaujjal sétára indul a városban. Az elf kezében halkan kattan a számszeríj, ahogy betölti.*
- Na. Aki bújt, aki nem...
6653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-10 10:09:47
Üzenet elküldve: 2018-11-10 10:09:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Zara, Cale//
//Napváltás//
* A mélységi bólint a lány szavaira, ő se kívánja ok nélkül azt, hogy valakinek rossz legyen. Persze érdekes a helyzet, magában vigyorog is, hogy így alakult, de ezt azért nem mutatja ki. Viszont idekint se nem túl biztonságos, se nem túl kellemes hosszú távon. Úgyhogy elkezd ő is felkelni a földről. *
- Sose mondanék rá nemet. Sőt, a fogadóban a pénzed is visszaadhatom, mielőtt elinnám. * Vigyorog a lányra, ahogy a város felé indulnak. Mivel úgy is álcázza magát, ezért ő nem törődik olyan apróságokkal, mint a ruhájának leporolása, így csak jobban működik az álcája. *
- Sőt, ha normális közönség gyűlt ott össze, akkor még akár elő is adhatunk nekik valamit. Biztos értékelnék, és engem is érdekel, hogy mi rejlik benned. * Kacsint a nőre játékosan, odafigyelve a szóhasználatra. Visszafelé nem próbálkozik olyasmikkel, hogy átkarolja, vagy a csípőjét fogja, a korábbi fenyegetés után úgy érzi, hogy túl korai lenne ezeket a határokat fenyegetni, úgyhogy ha meg kell játszaniuk magukat, akkor ezeket a lehetőségeket kerüli. *
//Napváltás//
* A mélységi bólint a lány szavaira, ő se kívánja ok nélkül azt, hogy valakinek rossz legyen. Persze érdekes a helyzet, magában vigyorog is, hogy így alakult, de ezt azért nem mutatja ki. Viszont idekint se nem túl biztonságos, se nem túl kellemes hosszú távon. Úgyhogy elkezd ő is felkelni a földről. *
- Sose mondanék rá nemet. Sőt, a fogadóban a pénzed is visszaadhatom, mielőtt elinnám. * Vigyorog a lányra, ahogy a város felé indulnak. Mivel úgy is álcázza magát, ezért ő nem törődik olyan apróságokkal, mint a ruhájának leporolása, így csak jobban működik az álcája. *
- Sőt, ha normális közönség gyűlt ott össze, akkor még akár elő is adhatunk nekik valamit. Biztos értékelnék, és engem is érdekel, hogy mi rejlik benned. * Kacsint a nőre játékosan, odafigyelve a szóhasználatra. Visszafelé nem próbálkozik olyasmikkel, hogy átkarolja, vagy a csípőjét fogja, a korábbi fenyegetés után úgy érzi, hogy túl korai lenne ezeket a határokat fenyegetni, úgyhogy ha meg kell játszaniuk magukat, akkor ezeket a lehetőségeket kerüli. *
6652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-09 23:17:54
Üzenet elküldve: 2018-11-09 23:17:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zara, Cale//
//Napváltás//
*Azokba, amit Cale mondd neki ilyen konkrétan még nem is gondolt bele eddig. Persze, motoszkált a fejében a gondolat, de még mindig meglepi, mennyire költőien tudja magát kifejezni a hétköznapi helyzetekben a mélységi. Zara inkább csak s színpadon akar költő lenni, meg azokban az órákban, mikor magába fordulva írja dalait. Egyébként nem, azt már soknak érezné. De Cale ezen tulajdonsága imponál neki.*
- Én senkinek nem kívánom, hogy a fényűzés után koszos utcalánynak kelljen állnia, biztos jó szar lehet. De... Kellett ez a pofon a városnak. Nem ekkora, de kellett. Undorító, ami a nemesek között ment, mindig is annak gondoltam. Haszonleső egy népség. Kihasználnak mindent és mindenkit, de ezt sem lehet a végtelenségig feszegetni.
*Ettől függetlenül át tudja érezni az ő helyzetük is teljes mértékben.*
- Hát... Legyünk mi, akik felülkerekednek! *Kacsint egyet, arcán pedig cinkos mosoly jelenik meg.*
- Na de most menjünk vissza! Még inni akarok, gondolom neked sem lenne ellenedre, hm?
*Feláll, leporolja magát, és ha Calenak nincs ellenvetése, elindul visszafelé a Pegazusba.*
//Napváltás//
*Azokba, amit Cale mondd neki ilyen konkrétan még nem is gondolt bele eddig. Persze, motoszkált a fejében a gondolat, de még mindig meglepi, mennyire költőien tudja magát kifejezni a hétköznapi helyzetekben a mélységi. Zara inkább csak s színpadon akar költő lenni, meg azokban az órákban, mikor magába fordulva írja dalait. Egyébként nem, azt már soknak érezné. De Cale ezen tulajdonsága imponál neki.*
- Én senkinek nem kívánom, hogy a fényűzés után koszos utcalánynak kelljen állnia, biztos jó szar lehet. De... Kellett ez a pofon a városnak. Nem ekkora, de kellett. Undorító, ami a nemesek között ment, mindig is annak gondoltam. Haszonleső egy népség. Kihasználnak mindent és mindenkit, de ezt sem lehet a végtelenségig feszegetni.
*Ettől függetlenül át tudja érezni az ő helyzetük is teljes mértékben.*
- Hát... Legyünk mi, akik felülkerekednek! *Kacsint egyet, arcán pedig cinkos mosoly jelenik meg.*
- Na de most menjünk vissza! Még inni akarok, gondolom neked sem lenne ellenedre, hm?
*Feláll, leporolja magát, és ha Calenak nincs ellenvetése, elindul visszafelé a Pegazusba.*
6651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-08 21:29:48
Üzenet elküldve: 2018-11-08 21:29:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Zara, Cale//
* A mélységi úgy helyezkedik, mintha megakarná ölelni Zarát, miközben rutinos mozdulattal kihúzza a karját a kabát ujjából, és annak fedezésében elveszi az erszényt, kicsit megsimítva a nő kézfejét az ujjai hegyével. *
- Persze, vigyázok rá. * Biztosítja mosolyogva, és hamarosan az egyik rejtett zsebben lapul a pénz. Nem tudni, hogy ki figyeli őket, de a sötételf már megszokta, hogy álcázza mozdulatait, és így ezt a kis átvételt is. A tisztáson hamarosan mindketten a fűben ülnek, és úgy beszélgetnek. Figyelmesen hallgatja Zarát, és egyet kell értenie azokkal, amiket a nő mond, bár Erdőmélyéről nem tud semmit. *
- Mielőtt a városba jöttem, az erdőben éltem pár napig. Találkoztam egy mélységivel, egy vadásszal, ő vett rá. Teljesen más értékeket vallott, mint én, teljesen máshogy élte az életét. Neki az erdő volt az otthona, nekem a város. De az a pár éjszaka, amit odakint tölthettem, mintha megváltoztatott volna. Rájöttem, hogy sokkal több van az életben, mint gondoltam. Hogy nagyon sok mindent nem tudok még a világunkról, hogy nagyon sok helyzetben érezhetem magam haszontalannak. Ezt érezhették a szegények is, és ezt érezhetik most a gazdagok. Ha egy nemes lányka, aki semmit nem tanult, csak hímezni és mosolyogni kiszakad a városból, most miképp tud boldogulni? Ha nincsenek rokonok, akik befogadják, alighanem új szakmát kell tanuljon, alighanem kurvának áll, hogy enni tudjon. Egy-két nap, ennyi elég lehet ahhoz, hogy valaki gyökeresen megváltozzon. Hogy a megszokott élet felforduljon. * Meséli halkan, de azért nem suttogva. *
- Rájöttem, hogy ezek nem hátrányok, hanem lehetőségek, amiket meg kell ragadni. Ezt tervezem most a várossal is... megragadni a lehetőséget, felülemelkedni azon, ami a legtöbbeknek balszerencse, és az előnyömre formálni.
* A mélységi úgy helyezkedik, mintha megakarná ölelni Zarát, miközben rutinos mozdulattal kihúzza a karját a kabát ujjából, és annak fedezésében elveszi az erszényt, kicsit megsimítva a nő kézfejét az ujjai hegyével. *
- Persze, vigyázok rá. * Biztosítja mosolyogva, és hamarosan az egyik rejtett zsebben lapul a pénz. Nem tudni, hogy ki figyeli őket, de a sötételf már megszokta, hogy álcázza mozdulatait, és így ezt a kis átvételt is. A tisztáson hamarosan mindketten a fűben ülnek, és úgy beszélgetnek. Figyelmesen hallgatja Zarát, és egyet kell értenie azokkal, amiket a nő mond, bár Erdőmélyéről nem tud semmit. *
- Mielőtt a városba jöttem, az erdőben éltem pár napig. Találkoztam egy mélységivel, egy vadásszal, ő vett rá. Teljesen más értékeket vallott, mint én, teljesen máshogy élte az életét. Neki az erdő volt az otthona, nekem a város. De az a pár éjszaka, amit odakint tölthettem, mintha megváltoztatott volna. Rájöttem, hogy sokkal több van az életben, mint gondoltam. Hogy nagyon sok mindent nem tudok még a világunkról, hogy nagyon sok helyzetben érezhetem magam haszontalannak. Ezt érezhették a szegények is, és ezt érezhetik most a gazdagok. Ha egy nemes lányka, aki semmit nem tanult, csak hímezni és mosolyogni kiszakad a városból, most miképp tud boldogulni? Ha nincsenek rokonok, akik befogadják, alighanem új szakmát kell tanuljon, alighanem kurvának áll, hogy enni tudjon. Egy-két nap, ennyi elég lehet ahhoz, hogy valaki gyökeresen megváltozzon. Hogy a megszokott élet felforduljon. * Meséli halkan, de azért nem suttogva. *
- Rájöttem, hogy ezek nem hátrányok, hanem lehetőségek, amiket meg kell ragadni. Ezt tervezem most a várossal is... megragadni a lehetőséget, felülemelkedni azon, ami a legtöbbeknek balszerencse, és az előnyömre formálni.
6650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-07 23:11:15
Üzenet elküldve: 2018-11-07 23:11:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zara, Cale//
*Sietősen hagyják el a barakkot, de azért Zara néha még hátrapillant, hátha követi őket valaki. Még csak most veszi észre, hogy kabátja nem elég hosszú, hogy elrejtse az erszényt.*
~Még az hiányzik, hogy valakinek szemet szúrjon.~
- Cale?
*Óvatos mozdulattal leakasztja a pénzes zacskót, benne az 500 arannyal, és közelebb húzódva észrevétlenül átnyújtja Salwar Caleihaisannak.
*
- Tedd el kérlek! *suttogja* Nálam látszik.
*Reméli, nem kell tovább ragoznia a dolgot, és ennyiből is megérti a lényeget.
Egyet kell értenie, a város ebből a szemszögből nézve olyan, mint ezelőtt, szinte semmit sem változott. Kicsit kietlenebb, de betudható lehetne az estének.*
- Ezzel nem tudok vitatkozni.
*Mikor a tisztásra érnek, ő is leül a fűbe térdét átölelve, a kérdésre pedig csak megvonja a vállát.*
- Részben megértem. A nemesek kihasználták az egész várost, úgy ahogy van, és nagyon nem tiszta játszmát folytattak. Amivel nincs is baj, csak azt hitték, nem is kell titkolniuk, mert minden az övék. Hát... tévedtek. Viszont ezt kicsit túlzásnak tartom, ami lett belőle. De hát ilyen az élet, hasznot meg mindenből lehet húzni, így vagy úgy.
*Vagy legalábbis meg lehet próbálni.
Cale szavaira halványan elmosolyodik, közben maga elé bámul, egy fűszálat birizgál. Teljesen érti, mire gondol, és át is érzi.*
- A legnagyobb káoszból születnek a legszebb dolgok. *Suttogja halkan, mintha csak magának mondaná.* Engem tudod mi ihletett meg nagyon. Erdőmélye. Ez volt az egyetlen indokom, amiért maradtam. Nem is tudom, olyan különös, újszerű kisugárzása volt, szinte maguktól jöttek az ötletek. *Felpillant Calera és látszik szemében a csillogás, ahogy erről beszél. Szinte már szenvedélynek lehetne nevezni.* Esténként mindig kimásztam a z erőd falára, az ablakomból nem volt nehéz. Órákig csak ültem ott, hallgattam az erdőt, a természet dallamait... Máshol ilyet még nem tapasztaltam, de ott teljesen magával ragadott.
*Sietősen hagyják el a barakkot, de azért Zara néha még hátrapillant, hátha követi őket valaki. Még csak most veszi észre, hogy kabátja nem elég hosszú, hogy elrejtse az erszényt.*
~Még az hiányzik, hogy valakinek szemet szúrjon.~
- Cale?
*Óvatos mozdulattal leakasztja a pénzes zacskót, benne az 500 arannyal, és közelebb húzódva észrevétlenül átnyújtja Salwar Caleihaisannak.
*- Tedd el kérlek! *suttogja* Nálam látszik.
*Reméli, nem kell tovább ragoznia a dolgot, és ennyiből is megérti a lényeget.
Egyet kell értenie, a város ebből a szemszögből nézve olyan, mint ezelőtt, szinte semmit sem változott. Kicsit kietlenebb, de betudható lehetne az estének.*
- Ezzel nem tudok vitatkozni.
*Mikor a tisztásra érnek, ő is leül a fűbe térdét átölelve, a kérdésre pedig csak megvonja a vállát.*
- Részben megértem. A nemesek kihasználták az egész várost, úgy ahogy van, és nagyon nem tiszta játszmát folytattak. Amivel nincs is baj, csak azt hitték, nem is kell titkolniuk, mert minden az övék. Hát... tévedtek. Viszont ezt kicsit túlzásnak tartom, ami lett belőle. De hát ilyen az élet, hasznot meg mindenből lehet húzni, így vagy úgy.
*Vagy legalábbis meg lehet próbálni.
Cale szavaira halványan elmosolyodik, közben maga elé bámul, egy fűszálat birizgál. Teljesen érti, mire gondol, és át is érzi.*
- A legnagyobb káoszból születnek a legszebb dolgok. *Suttogja halkan, mintha csak magának mondaná.* Engem tudod mi ihletett meg nagyon. Erdőmélye. Ez volt az egyetlen indokom, amiért maradtam. Nem is tudom, olyan különös, újszerű kisugárzása volt, szinte maguktól jöttek az ötletek. *Felpillant Calera és látszik szemében a csillogás, ahogy erről beszél. Szinte már szenvedélynek lehetne nevezni.* Esténként mindig kimásztam a z erőd falára, az ablakomból nem volt nehéz. Órákig csak ültem ott, hallgattam az erdőt, a természet dallamait... Máshol ilyet még nem tapasztaltam, de ott teljesen magával ragadott.
6649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:42:35
Üzenet elküldve: 2018-11-07 20:42:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Zara, Cale//
- Menjünk. * Bólint a mélységi a lány szavaira, és szapora lépteivel a templom felé veszi az irányt. Igazából sokkal szívesebben inna, mint a városnézés, de nem sok kedve van leállni vitatkozni, főleg nem itt. Amúgy is, ha egy kicsit a nő kedvére tesz, ki tudja, hogy hogyan alakul az estélyük. Főleg ha egy irányba mennek. *
- Azt kell mondjam, hogy ha nem tudnám mi a helyzet a városban, innen azt is hihetném, hogy nincs semmi baj. Persze csak ha a hátam mögött van a látkép. * Vigyorog a lányra, ahogy kiérnek a tisztásra. Valóban, ha a várostól elfelé néznek, akkor egész nyugodt, mármár békés a terep, de amint visszafordulnak, elég egyértelmű a pusztítás. *
- Mit szólsz a helyzethez? * Kérdezi, miközben lábait maga alá húzva leül a fűbe, és tekintetét az ég felé fordítja. Elég szép a hold, ahogy megvilágítja a tájat, és eszébe jut Vier, hogy itt ismerte meg őt is, és hogy milyen szépen alakult az estélyük. Csak reménykedhet, hogy Zarával is hamarosan ilyen jó élményei lesznek. *
- Ilyenkor jó költőnek lenni... a diszharmónia, ez a furcsa össze nem illő egység megihleti a férfiakat... * Mosolyog, és úgy látszik, hogy tényleg boldog, tényleg elégedettséggel tölti el ez a felismerés. *
- Menjünk. * Bólint a mélységi a lány szavaira, és szapora lépteivel a templom felé veszi az irányt. Igazából sokkal szívesebben inna, mint a városnézés, de nem sok kedve van leállni vitatkozni, főleg nem itt. Amúgy is, ha egy kicsit a nő kedvére tesz, ki tudja, hogy hogyan alakul az estélyük. Főleg ha egy irányba mennek. *
- Azt kell mondjam, hogy ha nem tudnám mi a helyzet a városban, innen azt is hihetném, hogy nincs semmi baj. Persze csak ha a hátam mögött van a látkép. * Vigyorog a lányra, ahogy kiérnek a tisztásra. Valóban, ha a várostól elfelé néznek, akkor egész nyugodt, mármár békés a terep, de amint visszafordulnak, elég egyértelmű a pusztítás. *
- Mit szólsz a helyzethez? * Kérdezi, miközben lábait maga alá húzva leül a fűbe, és tekintetét az ég felé fordítja. Elég szép a hold, ahogy megvilágítja a tájat, és eszébe jut Vier, hogy itt ismerte meg őt is, és hogy milyen szépen alakult az estélyük. Csak reménykedhet, hogy Zarával is hamarosan ilyen jó élményei lesznek. *
- Ilyenkor jó költőnek lenni... a diszharmónia, ez a furcsa össze nem illő egység megihleti a férfiakat... * Mosolyog, és úgy látszik, hogy tényleg boldog, tényleg elégedettséggel tölti el ez a felismerés. *
6648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-07 08:25:55
Üzenet elküldve: 2018-11-07 08:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Lastar hallott valami eltűnt emberekről, és mivel úgy gondolta, hogy a munka az munka, és minden lehetőséget meg kell ragadnia, ezért, hogy a sok munka után, és a várható sok munka előtt kipihenje magát, elsétált a tisztásra, ahol most egyszerűen ledől a fűbe és csukott szemmel pihen egy kicsit.* ~Ha nem lennél ilyen tisztességes, te szerencsétlen, már régen gazdag lennél! Kirabolhattál volna valami házat még az elején!~ *Meg is próbálkozott vele, de aztán mégsem sikerült neki. Nem vitte rá a lelke, hanem inkább cipekedéssel kereste meg a kenyerét és borért, amit már nem akartak magukkal vinni a nemesek, vagy mások, akik éppen menekültek a városból.* ~Nem is rossz élet volt az! Mondjuk kár a városért, de hát nincs mit tenni! Ha több munka lett volna, kevesebb lázadó lett volna!~ *Ő maga is jelenleg munkanélküli, mint mindig, de talán majd ez a legközelebbi dolog, ez az eltűnt emberes valami feljebb viszi a dolgát. Ha mást nem, legalább egy tál ételt meg némi pálinkát, talán bort is kap. Az már valami. Azért már megéri elmenni megnézni.*
6647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-06 23:44:27
Üzenet elküldve: 2018-11-06 23:44:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* Csendesen hallgatja végig Laor beszámolóját a feladataikról, s közben egyre inkább meg és megszeppen. Hát ez volna a feladatuk? Kovácsokat rabolni és könyveket elorozni? Kicsit zavarja a dolog, bántja a lelkiismeretét, elvégre ez mégsem tűnik nemes tettnek, nem jó ügyért háborúznak vagy a békéért, vagy akármi, ez inkább tűnik valamiféle tolvajportyának, rablóbandánk.
Emiatt kicsit magába is száll a lányka, elnémul, jobban mint eddig, ami bizony nagy teljesítmény, lévén, hogy eddig sem beszélt sokat, s Laor kérdésére sem válaszol, csak elfordítja fejét, nézi a tájat és hallgatja Pash feleletét.
Legszívesebben otthon maradt volna, mármint a vashegyen, mert ott ilyen akadályok és erkölcsi problémák nem léptnének valószínűleg fel, de mi van ha Laor megsérül, s mi van ha Laor valakit leüt? Vajon mennyire fogják preferálni, ha Riri az ő sebeit is bekötözi?
Nem ismeri a fialat szőkét, ám nem tűnik erősnek, vékony, arca még tündérgyermek is lehetne, belőle nem néz ki semmi rosszat, esetleg egyszerű csínyeket, cukrozni más levesét vagy elcsenni néhány tojást, hogy megdobálja vele néhány ablakot, ám a kardot azok a hófehér karok vajon elbírnák egyáltalán. *
* Csendesen hallgatja végig Laor beszámolóját a feladataikról, s közben egyre inkább meg és megszeppen. Hát ez volna a feladatuk? Kovácsokat rabolni és könyveket elorozni? Kicsit zavarja a dolog, bántja a lelkiismeretét, elvégre ez mégsem tűnik nemes tettnek, nem jó ügyért háborúznak vagy a békéért, vagy akármi, ez inkább tűnik valamiféle tolvajportyának, rablóbandánk.
Emiatt kicsit magába is száll a lányka, elnémul, jobban mint eddig, ami bizony nagy teljesítmény, lévén, hogy eddig sem beszélt sokat, s Laor kérdésére sem válaszol, csak elfordítja fejét, nézi a tájat és hallgatja Pash feleletét.
Legszívesebben otthon maradt volna, mármint a vashegyen, mert ott ilyen akadályok és erkölcsi problémák nem léptnének valószínűleg fel, de mi van ha Laor megsérül, s mi van ha Laor valakit leüt? Vajon mennyire fogják preferálni, ha Riri az ő sebeit is bekötözi?
Nem ismeri a fialat szőkét, ám nem tűnik erősnek, vékony, arca még tündérgyermek is lehetne, belőle nem néz ki semmi rosszat, esetleg egyszerű csínyeket, cukrozni más levesét vagy elcsenni néhány tojást, hogy megdobálja vele néhány ablakot, ám a kardot azok a hófehér karok vajon elbírnák egyáltalán. *
6646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-05 14:05:57
Üzenet elküldve: 2018-11-05 14:05:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
* A fiú figyelmesen hallgatja a férfit, aki ismerteti, hogy milyen okból indultak meg a városba. Az első kettő elég egyértelműnek tűnik, bár könnyűnek lehet, hogy vakmerő lenne nevezni. Az artheniori mesterről mindenki hallhatott már, hogy úgy ért a vashoz, mint nem sokan. Érthető, ha a Hadúrnak szüksége lehet rá. A könyveket Pash nem annyira érti, hogy mi szükség lehet rájuk, de az alkimista tündér biztos tud olvasni, ő majd kiszúrja, hogy mikre lehet szükség. Igazából az is lehet, hogy Pash az egyetlen a szekéren, aki nem tud olvasni, ezt nem tudhatja biztosra, főleg ha arra gondol, hogy Thargarod őre is furán nézett rá, amikor közölte, hogy nem ért az írott szóhoz. *
- Annyit tudok, hogy szövetségesek. Amúgy semmit nem tudok róluk. * Csóválja meg a fiú a fejét, aki gyakran el kell gondolkodjon azon, hogy mennyire kívülálló még a thargok között, főleg amikor ilyen triviálisnak tűnő dolgok előtt áll értetlenül. Legalábbis, ha Laor így kérdezte, akkor biztos, hogy széles körben ismerik az embert, akiről beszél. Már ha ember persze. *
* A fiú figyelmesen hallgatja a férfit, aki ismerteti, hogy milyen okból indultak meg a városba. Az első kettő elég egyértelműnek tűnik, bár könnyűnek lehet, hogy vakmerő lenne nevezni. Az artheniori mesterről mindenki hallhatott már, hogy úgy ért a vashoz, mint nem sokan. Érthető, ha a Hadúrnak szüksége lehet rá. A könyveket Pash nem annyira érti, hogy mi szükség lehet rájuk, de az alkimista tündér biztos tud olvasni, ő majd kiszúrja, hogy mikre lehet szükség. Igazából az is lehet, hogy Pash az egyetlen a szekéren, aki nem tud olvasni, ezt nem tudhatja biztosra, főleg ha arra gondol, hogy Thargarod őre is furán nézett rá, amikor közölte, hogy nem ért az írott szóhoz. *
- Annyit tudok, hogy szövetségesek. Amúgy semmit nem tudok róluk. * Csóválja meg a fiú a fejét, aki gyakran el kell gondolkodjon azon, hogy mennyire kívülálló még a thargok között, főleg amikor ilyen triviálisnak tűnő dolgok előtt áll értetlenül. Legalábbis, ha Laor így kérdezte, akkor biztos, hogy széles körben ismerik az embert, akiről beszél. Már ha ember persze. *
6645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-03 20:10:42
Üzenet elküldve: 2018-11-03 20:10:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior felé//
*Időnként küzdenie kell a lóval. Laor nem igazán jól képzett kocsis, és néha épp csak meg tud birkózni a feladattal. Ráadásul az igás elég önfejűnek tűnik, és néha jobban érdekli az út mentén kövéren, frissen zöldellő fű, mint hajtója akarata. Muszáj is csattogtatni az ostort, persze vigyázva, hogy nagy igyekezetében le ne lökje maga mellől a tündért. Aztán már csak bólogatnia kell. Társai meglehetősen jól saccolták meg az út célját.*
- Erre a taligára két okból is szükség lehet. *int háta fölött a kordé vége felé* Ellátogatunk a kovácsműhelybe, ahol... khm... meggyőzzük a mestert, hogy mindenki jobban jár, ha ezentúl a Vashegyen gyakorolja a mesterségét. Ő persze akkor jár a legjobban, ha nem sokat kéreti magát. Akkor nem kell leütve, felpeckelt szájjal utaznia. A könyvtárba is benézünk, és kikölcsönözzük az értékesebb köteteket.
*Ehhez jó lenne tudnia, hogy ezek miről ismerszenek meg, de talán a könyvgerincek aranyozása is támpont lehet.*
- És igen, van valaki, akivel elszámolni valónk akad.
*Kicsit elhúzza a száját, hiszen ez az utolsó feladat messze a legveszélyesebb.*
- A Szilánkok korábbi mesterét ismeritek, ugye?
*Mostanra pedig már a várost szegélyező kisebb réten zötykölődik át a kordé, és Pash, káprázatos új lován.*
*Időnként küzdenie kell a lóval. Laor nem igazán jól képzett kocsis, és néha épp csak meg tud birkózni a feladattal. Ráadásul az igás elég önfejűnek tűnik, és néha jobban érdekli az út mentén kövéren, frissen zöldellő fű, mint hajtója akarata. Muszáj is csattogtatni az ostort, persze vigyázva, hogy nagy igyekezetében le ne lökje maga mellől a tündért. Aztán már csak bólogatnia kell. Társai meglehetősen jól saccolták meg az út célját.*
- Erre a taligára két okból is szükség lehet. *int háta fölött a kordé vége felé* Ellátogatunk a kovácsműhelybe, ahol... khm... meggyőzzük a mestert, hogy mindenki jobban jár, ha ezentúl a Vashegyen gyakorolja a mesterségét. Ő persze akkor jár a legjobban, ha nem sokat kéreti magát. Akkor nem kell leütve, felpeckelt szájjal utaznia. A könyvtárba is benézünk, és kikölcsönözzük az értékesebb köteteket.
*Ehhez jó lenne tudnia, hogy ezek miről ismerszenek meg, de talán a könyvgerincek aranyozása is támpont lehet.*
- És igen, van valaki, akivel elszámolni valónk akad.
*Kicsit elhúzza a száját, hiszen ez az utolsó feladat messze a legveszélyesebb.*
- A Szilánkok korábbi mesterét ismeritek, ugye?
*Mostanra pedig már a várost szegélyező kisebb réten zötykölődik át a kordé, és Pash, káprázatos új lován.*
6644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-11-01 15:15:16
Üzenet elküldve: 2018-11-01 15:15:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Ysa többször is körbelovagolta a várost, hogy felmérje, mekkora is a kár, s hamar kénytelen volt belátni, hogy most már tényleg itt az ideje annak, hogy elhagyja a várost. Hatok óta tervezgeti már, eddig azonban mindig halogatta a távozás időpontját, ami legfőképp annak köszönhető, hogy fogalma sincs, hová is mehetne. A legjobb lenne a Kikötőbe menni, annyi pénze talán még van, hogy felszálljon az első hajóra, ami elhagyja Lanawint, de tart attól, hogy összefut ott azzal hollós fickóval, aki meggyilkolta Adakvert, vagy a fanatikus társaival.
Elgondolkodva álldogál tehát a tisztás szélén, azon merengve, merre tovább, s mivel semmi értelmes sem jut eszébe, úgy dönt, egyszerűen csak megindul. Lesz, ami lesz.
Szemébe húzza hát sötét csuklyáját, még válla fölött hátrapillant, nem-e követi-e valaki, majd elvágtázik a szántóföldek irányába.*
Elgondolkodva álldogál tehát a tisztás szélén, azon merengve, merre tovább, s mivel semmi értelmes sem jut eszébe, úgy dönt, egyszerűen csak megindul. Lesz, ami lesz.
Szemébe húzza hát sötét csuklyáját, még válla fölött hátrapillant, nem-e követi-e valaki, majd elvágtázik a szántóföldek irányába.*
6643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-10-17 09:57:05
Üzenet elküldve: 2018-10-17 09:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kovács megint csak csalódást okoz neki, már megint.*
~Ezek az aprónép kovácsok nem akarnak engem rendesek kiszolgálni. Tán sok alapanyagukba kerülne a páncélom és nem éri meg nekik?~
*Így tovább ballag hatalmas lépteivel, de most nem a főtér irányába, hanem az erdő irányába megy, hogy majd onnan közelítse meg a vasas hegyet. Legalább is a parasztok így magyarázták neki, azok meg a szántóföldeken közlekednek, azokat az utakat ismerik. Mivel még sose járt erre lehet el fog tévedni, de akkor majd megint megkérdez út közben valakit. Elég is volt ebből a városból mert az aprónépek őrjöngését amúgy se nagyon komálja már. Nem szereti a megőrült népeket és a városiak határozottan olyannak tűntek.*
~Ezek az aprónép kovácsok nem akarnak engem rendesek kiszolgálni. Tán sok alapanyagukba kerülne a páncélom és nem éri meg nekik?~
*Így tovább ballag hatalmas lépteivel, de most nem a főtér irányába, hanem az erdő irányába megy, hogy majd onnan közelítse meg a vasas hegyet. Legalább is a parasztok így magyarázták neki, azok meg a szántóföldeken közlekednek, azokat az utakat ismerik. Mivel még sose járt erre lehet el fog tévedni, de akkor majd megint megkérdez út közben valakit. Elég is volt ebből a városból mert az aprónépek őrjöngését amúgy se nagyon komálja már. Nem szereti a megőrült népeket és a városiak határozottan olyannak tűntek.*
6642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-10-16 15:44:54
Üzenet elküldve: 2018-10-16 15:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztást elérve felméri azt. ~ Remélem nem ilyen az egész, mert olyan természetellenesen természetesre sikerült megalkotni, hogy bizsereg tőle a bal fülem, meg a gyomrom is émelyeg. Az égbenyúló fák még rendben, a fű is, de a virágkompozíció középen önmagában is sok, hát még így egyben az egész. No jó, reggelizni jó lesz ez is, inkább mint a városi piac vagy a főtér. Az olyan stílustalan volna. ~ Tüntetőleg háttal ül le a tér közepén lévő színes borzalomnak a kör szélén és veszi elő a maradék cipóját. A hajóútra készült, így van még kis kétszersültje meg füstölt hús is nála, a hajón az ilyeneket szűken mérik. Még nem szorul rá nem éli fel a tartalékot, majd eszik végre meleg ételt a fogadóban, de reggelire jó lesz. Nyugodtan falatozik, mikor kiszúrja, hogy a távolban lévő, kopácsolás alapján valószínűsíthetően kovácsműhely tisztás felőli oldalát kerítés zárja el, így mehet körbe mégiscsak. Mondjuk ezt a folyó ezen oldalán teheti meg, így akár az első adandó kerítésrésen be is surranhat ha lát rá lehetőséget. Ennek szellemében, persze csak miután Tolvaj úr befejezte a füstölt hús csócsálását összepakol és elindul a városba. Persze az Önző kovácsnak hála körbe.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.16 16:00:54
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.16 16:00:54
6641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-10-14 14:18:11
Üzenet elküldve: 2018-10-14 14:18:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Rendezés//
*A férfi nem tűnik túl biztosnak, mert még a nevekkel is akad egy kis gondja. Nem annyira nagyon egyszerű a neve, de igazából nem is bonyolult. Az elfben úgy látszik tisztázódik, hogy Őt keresi. Kissé modortalannak tartja, hogy az elf nem mutatkozik be, de talán tényleg jobb, ha nem tudja a nevét. Ki tudja milyen körökben mozoghat. Ha alvilági, akkor tényleg jobb, ha csak a szükséges dolgokat intézik el. Az idegen nem sokat kertel és egyből a lényegre tér. Egy erszényt dob a gnóm felé amit Mogrim sikeresen elkap. ~Úgy látszik ma ez egy ilyen dobálós nap.~ Ebben az erszényben is szép summa van, amit eltesz a többihez. Azt elfelejtette megkérdezni Arraele úrtól, hogy pontosan milyen összeget kell átvennie. Mert így kapott egy erszényt, de arról fogalma sincs, hogy ez az a megbeszélt összeg. Mivel ő csak egy egyszerű kézbesítő, vagyis átvevő ezért nem forszírozza, hogy az összeg annyi e, mint amennyinek kell lennie.*
- Rendben, átadom az üzenetet. *Nyilván arra gondolhat a férfi, hogy ezzel letudottnak tekinti az adósságát. Több szót nem is nagyon tud váltani az elfel mert az amilyen váratlanul érkezett úgy tűnik el a város irányába. Mogrim megvonja vállát, mert az ügy rendezésében nem tud többet tenni. Egy összeget kapott s reméli nem vágták át Arraele urat vele. Már indulna megszokottan, hogy eloldja Cukorfalatot, a póniját, amikor rádöbben, hogy a pónit bizony kölcsönadta Arraele úrnak. ~Remélem nem hajtotta túl szegényt!~ Az idős tündér nem kíméli sem a szavakat sem az állatokat, ettől függetlenül nagyon kedveli. Megvan a maga egyénisége, ami talán elüt a legtöbb tündérétől, viszont tetteiben igenis tündéri tud lenni. Egyike azon keveseknek, akiknek Mogrim sokkal tartozik. Most már, hogy úgy tűnik minden rendben van és teljesíteni látszik a feladatát, a megbeszéltek szerint elindul gyalogosan, hogy a szántóföldeknél becsatlakozhasson Arraele úrhoz és együtt visszatérjenek a toronyba. ~Kilvard úr remélhetőleg nem ér hamarabb haza mint mi, Abogr nagymesterről nem is beszélve! Nem árt, ha belehúzok.~ Szorgos léptekkel iramodik meg, hogy mielőbb a szántóföldekhez érjen az idős tündérhez.*
*A férfi nem tűnik túl biztosnak, mert még a nevekkel is akad egy kis gondja. Nem annyira nagyon egyszerű a neve, de igazából nem is bonyolult. Az elfben úgy látszik tisztázódik, hogy Őt keresi. Kissé modortalannak tartja, hogy az elf nem mutatkozik be, de talán tényleg jobb, ha nem tudja a nevét. Ki tudja milyen körökben mozoghat. Ha alvilági, akkor tényleg jobb, ha csak a szükséges dolgokat intézik el. Az idegen nem sokat kertel és egyből a lényegre tér. Egy erszényt dob a gnóm felé amit Mogrim sikeresen elkap. ~Úgy látszik ma ez egy ilyen dobálós nap.~ Ebben az erszényben is szép summa van, amit eltesz a többihez. Azt elfelejtette megkérdezni Arraele úrtól, hogy pontosan milyen összeget kell átvennie. Mert így kapott egy erszényt, de arról fogalma sincs, hogy ez az a megbeszélt összeg. Mivel ő csak egy egyszerű kézbesítő, vagyis átvevő ezért nem forszírozza, hogy az összeg annyi e, mint amennyinek kell lennie.*
- Rendben, átadom az üzenetet. *Nyilván arra gondolhat a férfi, hogy ezzel letudottnak tekinti az adósságát. Több szót nem is nagyon tud váltani az elfel mert az amilyen váratlanul érkezett úgy tűnik el a város irányába. Mogrim megvonja vállát, mert az ügy rendezésében nem tud többet tenni. Egy összeget kapott s reméli nem vágták át Arraele urat vele. Már indulna megszokottan, hogy eloldja Cukorfalatot, a póniját, amikor rádöbben, hogy a pónit bizony kölcsönadta Arraele úrnak. ~Remélem nem hajtotta túl szegényt!~ Az idős tündér nem kíméli sem a szavakat sem az állatokat, ettől függetlenül nagyon kedveli. Megvan a maga egyénisége, ami talán elüt a legtöbb tündérétől, viszont tetteiben igenis tündéri tud lenni. Egyike azon keveseknek, akiknek Mogrim sokkal tartozik. Most már, hogy úgy tűnik minden rendben van és teljesíteni látszik a feladatát, a megbeszéltek szerint elindul gyalogosan, hogy a szántóföldeknél becsatlakozhasson Arraele úrhoz és együtt visszatérjenek a toronyba. ~Kilvard úr remélhetőleg nem ér hamarabb haza mint mi, Abogr nagymesterről nem is beszélve! Nem árt, ha belehúzok.~ Szorgos léptekkel iramodik meg, hogy mielőbb a szántóföldekhez érjen az idős tündérhez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891