//Fibienne//
- Köszönöm, ha segítesz, milyen jó, hogy van egy kis húgom aki segít. Tudod nekem ez nagyon újszerű érzés, még meg kell szoknom, kedves tőled. *Átnyújtja a kislánynak a tégelyt és közben azon gondolkodik, mennyi minden történt vele mostanában. Két embert is közel engedett magához, mert akarva, akaratlanul ez az árva kis cica kezd a szívéhez nőni, ugyanúgy, mint a szél lovagja, aki ki tudja merre tekereg most. Merengéséből a kislány pici ujjai zökkentik ki, amik kenegetik a sebeit.*
~ Igen jó lesz most egy kicsit meditálni, talán újjá is születhetek közben, bizonyos értelemben.~
*Nyugodtan ül és átgondolja, hogy lenne a legjobb, elmagyarázni kishúgának, mit is kell tennie.*
- Okosan mondtad, tényleg a földön ülünk és nem alszunk, bár csukva van a szemünk. De még egy fontos dolog, ami azt hiszem a legnehezebb része. Ne gondolj semmire, veszítsd el sorra a gondolatokat, a külvilág hangjait és igyekezz kiüríteni az elmédet, hogy elcsendesüljön. A légzésed legyen egyenletes. Akkor a legkönnyebb, ha csak arra figyelsz, a légzésedre és semmi másra. Ha egyenletesen lélegzel, akkor tested elnehezülő tagjai lassan könnyeddé válnak és energia áramlani kezd a testedben, míg az áramlás egy egésszé összpontosul. Van aki ezt fény jelenségként látja legbelül ez az energia a mágia tanulás alapja. Ha rátalálsz, akkor megtetted az első lépést az irányítása és ezzel a tanulása felé.
*Reméli jól emlékezett mindenre, amit tanítottak neki és kérdő tekintettel néz a kislányra, vajon megértette e, mert ő igazán nem tudja ezt, ennél jobban gyereknyelvre lefordítani. Ahogy a figyelemmel teli szemekbe néz, az az érzése támad, hogy bármilyen nehezen fogalmazott is Fibienne érti. Kivételesen értelmes gyerek. Ha végeztek a gyógyítással, akkor visszahelyezkedik ülőhelyzetébe és felé fordul, biztató szemekkel.*
- Akkor? Megpróbálod?
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.12 18:01:25