//Utazás Északra//
*Úgy tűnik, az elf igazán szívesen segít Sairnek, az arcáról legalábbis ezt olvassa le.*
- Köszönöm, ez igazán kedves tőled. *Válaszolja Bobbirnak mosolytalan arccal, de ettől függetlenül még komolyan gondolja, csak nem az a fajta, aki képes könnyen kifejezni az érzéseit, vagyis inkább nem akarja kimutatni őket, esetleg kicsit mindkettő.
Feltűnt neki, hogy Bobbir sokat mosolyog, ami szokatlan számára, és furcsának is találja, hogy nyíltan képes az érzelemnyilvánításra egy idegen előtt.
Az elf kérdésének nem örül, nem szeretne beszámolni róla, kihez készül.*
- Egy régi ismerősömet látogatom meg, régóta nem hallottam felőle, és ha már úgyis erre visz az utam, arra gondoltam, benézek hozzá. Nem hiszem, hogy hamarosan újra találkoznánk. Egészen a Polgárnegyed szélén lakik, a Templom felé vezető úton. Mennyi idő az út odáig?
~Ha még ott él… Vagy él egyáltalán…~
- Rajta kívül nem ismerek senkit a városban.
*Hogy elterelje a figyelmet, a saját dolgairól, úgy dönt, hogy kicsit beszéltetni kezdi Bobbirt. Nem csak önös szándékból teszi azonban, valóban érdekli, vajon milyen élete lehet valakinek, aki a városban él. Ő el sem tudná képzelni, hogy állandóan mások pillantásának és értékítéletének a kereszttüzében kelljen minden egyes napot eltöltetnie. Hogy mindenki tudja, merre jár, mit csinál, hogy azt gondolják, csak azért, mert ismerik a szokásait, a családját, az ismerőseit, őt magát is ismerik. Persze ennek az életformának is megvan az előnye, ő gyökértelenséggel fizet a szabadságáért. Sehol nincs itthon, nem kötődik senkihez, és néha úgy érzi, talán nem lenne olyan elvetemült dolog letelepedni valahol, nem muszáj annak egy népes városközpontban lennie. Aztán persze mindig elveti a gondolatot, valami mindig hajszolja előre, nem tud egy helyben megmaradni, neki mennie kell, amerre a szél hívja. A szélnek pedig nem lehet parancsolni, sem nemet mondani.*
- Milyen Artheniorban élni? Szereted a városi létet? S mivel foglalkozol, itt a városban?