//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
- Tudom, hogy nem vagyok buta és csúnya. De azért a kettő... nem egy szint.
* Szavai közben széles karmozdulatokkal mutogat hol a férfira, hol önmagára. *
- Szóval, ha másvalakivel találkozol előbb, akkor most neki szólna az ajánlatod? Phűűű, ember, jó tudni, hogy pótolható vagyok.
* Arckifejezésében keveredik a szarkasztikus gúny, hitetlenkedés és egy hajszálnyi nevetés is. *
- Azta.
* Szemöldökét magasra húzza. *
- Te ezt aztán jól kitaláltad. De anyámat ne keverjük bele. Te jó szagú...
* Megrázza a fejét, majd mindkét kezével belekapaszkodik az arcába. *
- Ezt sürgősen verd ki a fejedből. És ne szaladjunk így, ennyire előre, jó? Egyébként is elég rémísztő a dolog.
* Feltartja egy ujját. *
- Várj egy percet. Gondolkodnom kell. Meg se mozdulj, rám se nézz.
* Különben félő, hogy valamiféle mágikus sugarakat bocsájtana ki a borostyán szemeiből, amitől rossz döntést fog hozni. Legalábbis, ez az elmélete.
Távolodik pár lépést, hátrafelé tolatva a legközelebbi fáig. Elfordul, majd hosszú percekig tartó őrlödésbe kezd, miközben a fekete hajvégeit rágcsálja. Válla felett óvatlanul hátrapillant, majd gyorsan elkapja a tekintetét. *
~ Biztos, hogy felkészültem én erre? Rá? ~
* Újból visszapillant rá, a szempillái alól. *
~ Istenek, órákig tudnám csak nézni is. Hogy lehet egy férfi ilyen gyönyörű? Rohadtul nem igazságos. ~
* Csendben figyeli, kissé álmélkodó arccal. *
~ Ez tényleg az enyém lehet? Végül is, addig kellene élveznem, amíg tart. Amíg rá nem jön, hogy nem is én kellek neki igazából.
"Vágyj, érezz, cselekedj." Ezt ő mondta. ~
* Kínosan hosszú percekig álldogál ott, Dalaftól pár méterre, eközben az arcán millióféle érzelem skálázik végig. *
~ Rendben, és most? ~
* Lassan beljebb óvakodik, mintha egy veszélyes vadhoz próbálna közeledni. Megáll öt lépésnyire. *
- Jó.
* Leheli alig hallhatóan, majd rászegezi a mutatóujját az elfre és határozottan megszólal. *
- Ha megpróbálsz átverni, több generációnyi szinten elátkozlak, megértetted?
* Mintha apró viharfelhők, sőt villámok bontakoznának ki a szürke szemeiben, ezekre a szavakra. *