Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 424 (8461. - 8480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

8480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-02 20:19:07
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 280
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//

*Gaerralost legtöbben nem olyan embernek ismerik, aki gyakori vendég fesztiválokon és népünnepélyeken. És valóban, élete nagy részében értelmetlennek tartotta az ilyesféle események látogatását, legalábbis a maga számára. Ezúttal viszont több oka is van arra, hogy mégis megjelenjen a tisztáson, ráadásul viszonylag korán, még a készülődés kezdete felé.
Egyrészről érdekli, hogy miképpen alakult Arthenior légköre és kultúrája a távol töltött évtizedek, és még inkább a lázadást követő évek során. És bár a hétköznapok is értékes információt nyújtanak ilyen szempontból, egy fesztivál igazi kincsesbánya lehet egy jó megfigyelő számára.
Ennél viszont egy jóval fontosabb ok is van, az pedig az egyik meghirdetett versenyszám. Tekintve, hogy Gaerralos csatamágusnak tanul, különösen értékes lehetőségnek tartja a mágustusát, amit a tervek szerint ennek a fesztiválnak a keretei között fognak megrendezni. Ha más okból nem is, hát kapcsolatszerzés céljából mindenképpen érdemes egy ilyenen megjelennie.
Persze gyakorlati mágiatudása elhanyagolható, így tudja, hogy ha részt is venne, esélyesen már az első fordulóban kiesne. Ettől függetlenül viszont ennek a döntésnek a meghozásával még mindenképpen vár, legalább addig, amíg fel nem mérheti a többi esetleges résztvevőt.
Az első pár órában többnyire csak lézeng a tisztáson, időnként kihasználva a Tanács által szolgáltatott ingyen ételt és italt. Egy darabig távolabbról figyeli a jelenlévő tanácstagot, illetve a vele érkezett katonákat, ám hamar elvonja a figyelmét egy másik tanácstag érkezése.*
~Szakállas gnóm, mágiával foglalkozik.~
*Egy kevés gondolkozás árán eszébe jut a tanácstag neve. Őt már kicsivel fontosabb lesz ismerni, hiszen szinte közvetlenül nyárközepet követően nála fog mágiát tanulni, bár az még mindig nem teljesen tiszta, hogy ez pontosan milyen mértékű oktatást takar.
Ezen túl már többnyire a mágusok tevékenységét figyeli. A négy fő elementális mágiaágból hármat sikerül megfigyelnie, és kissé ironikusnak tartja, hogy pont az az ág marad ki, amiről egykor ismerték ezt a várost.*


8479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:36:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Nyárközépi piknik//

//Előkészületek//

*Egy pár deszkával kezdődik minden. Akár a hangyák, ahogy kivonulnak egy újabb kenyérsarkot belepni úgy érkeznek Arthenior pihenni vágyó lakói is a tisztásra. Az első száz ember, elf, törpe, gnóm, tündér, óriás, egy-két sötételffel kiegészülve a színpadot állítja fel, illetve asztalokat hord. Sfarim Brock is hamarosan megérkezik, mögötte az újonnan alapult városi őrség egy kiképzett siheder tizede. És még vagy három másik tűnik fel hamarosan urnákat cipelve, melyekbe az aranyat gyűjtik majd. Sfarim parolázgat, kérdezget, rendezi a népeket, úgy tesz, mintha az egész miatta és a tanács miatt jött volna létre, és igaz ami igaz, néhány mesterembernek küldtek egy-egy futárt... De mindenki tudja, hogy ahhoz, hogy a városiak jól érezzék magukat kevés vezetőre van szükség. A Tanács ezen kívül idén még egy kis harapnivalót is hozott. Barack, bogyós gyümölcsök, cseresznye, meggy, tavalyi vermelt alma, dió mind-mind itt sorakozik az asztalon, és bárki vehet belőle, aki csak enni szeretne egy kicsit. Italról is gondoskodtak. A hős Ullamar nevét viselő sör folyik hordószám és megint csak városi aranyon, ezt azonban csak annak adnak, aki még nem tűnik teljesen részegnek.
Csakhamar megjelenik néhány könyvekkel, tekercsekkel megpakolt figura is, közöttük az apró Letur Manio is. Ők a tisztás folyó felőli, illetve kovácstól kijőve jobboldali részén kezdenek ügyködni.

A munkálatok reggeltől nagyjából délig tartanak el. Eddigre felállítják az urnákat, plakátok és rikkancsok hirdetik a szavazás és adakozás lényegét. Egyesek soha nem látott varázslatokról, vérivó pengékről, édes álmot hozó dalos madarakról, csillagászoknak tervezett bájitalokról beszélnek. Egy biztos minden aranynak jó helye lesz itt, legalább is ahogy ők állítják.

A kovácsműhely árnyat nyújtó falától kissé oldalra, már a fák tövében állítják fel a kárpitozott negyvenes asztalokat és zsugás állomásokat. Itt bajnokság lesz. Egy szép lezárt üvegezett ládában a Bárd a Felcser és a Koponya ranglapok tűnnek fel. A szabályokról, újonnan jövők nevezéséről pedig az asztalok körül köröző versenybírák gondoskodnak.

A szerencsejátékoktól kicsit kifelé már a fák árnyai között található a roskadozó gyümölcsasztal és sör-mérde. Aki éhes, vagy egy jó habzó Ullamar sört gurítana le, az itt ingyen kérhet is, és azonnal kiszolgálja őt a kötényes személyzet, már amint sorra került. Innen kifelé a fák gyűrűjébe belógva sörpadok, és a helyiek, résztvevők által kihordott bőrök, lepedők, párnák, székek sorakoznak, ahogy egy jó piknikhez illik.

A színpad a gyümölcsös tálaktól nem messze található emelvény. Rajta egy galléros kiöltözött színpadmester lófrál már most, körülötte pedig plakátok, melyek lábakat ábrázolnak. Meztelen lábakat, meztelen férfi lábakat, ahogyan a felmázolt felirat is hirdeti. Ugyanis "Itt férfi vádli szépségverseny lesz", írja nagy vörös betűkkel több plakát is. Az időpont alkonyat előtt két órával, a jelentkezés pedig ingyenes. A színpad mellett néhány népzenész is feltűnik, hogy a városiak kedvére való csűrdöngölőt játszhasson a szünetekben, mint amolyan háttérzaj.

A tér közepe, már ami a hegység felőli oldalt illeti bizony körbe van barikádozva. A lezárt terület város felőli felén nagy óriások, faragómesterek és mágusok dolgoznak, egyfajta gomba-alakokra hasonlító sziklarakást igyekeznek itt létrehozni, mely stabilan áll. Tőlük a folyó irányába tekintve pedig újabb mágusok dolgoznak. Néhányukon piros ruha, arcukon égésnyomok, szakálluk nincs, annyi biztos. Ők is ügyködnek valamin, aminek az eredménye óriás magasságú lángoszlopok fel-fel csapása. Valamiféle folyadékot is locsolgatnak bájitalkeverők segítségével.
A folyónál majdhogynem teljes csend honol. A mágikus fűztől jó néhány száz lépéssel fentebb egy csónak, illetve egy egyre növekvő méretű jégtábla található pár csendesen mormoló mágus gyűrűjében. Más nincs is a téren. Talán még a csonthíd körül van némi felfordulás, ugyanis oda egy szekér méretű hálót küldött ki az építészeket koordináló Letur. Lesz tehát mágusverseny is, melyen a nézők szórakoztathatják magukat.

Összességében izgalmas estének tűnik, s noha egyelőre vásár még nincs a helyszínen, a kofák feltűnése még talán várható is az este folyamán.*


8478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-01 21:26:48
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Nem elég levadászni//

* Munkájának vége, szóval itt az idő a csomagolásnak. Visszatér a városba, hogy a maihin húsát is magához vegye. Már csak azt kell feldolgoznia, mert a szarvat és a tülköt inkább szakértőkre bízná. A málhája most már jóval könnyebb, mivel nem kell azt a nagy bőrt meg a többi dolgot cipelnie. A tisztás felé veszi hát az irányt, hogy magához vegye a készletet. Valószínűleg el fog cammogni megint a Kovácsműhelybe, hogy kikérje magának a húst és még további rendeléseket adjon le. Nem most járt a tisztáson, mert már eltelt azóta legalább vagy két hat is. Dolgos napjai voltak, amik a végükhöz közelednek. Ezután biztosan kirúg a hámból, mint valami állat. Most különösen jól esik neki a fák hűsítő árnyéka. A jószágokat is hagyja legelészni egy kicsit a dús fűből. Ennyi nekik is kijár.*


8477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-27 15:29:29
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

//Az Álomfűz lombja alatt - zárás//

- Ójajj... úúhhuhúú...
*Nem sokkal napkelte előtt Nawanthiri úgy ébred, mint akit félig agyonvertek. Semmilyen sérülése nincs, mégis mindene fáj, és minden egyes madárfütty késként hasít a fejébe. Nyöszörögve ülő helyzetbe kecmergi magát. Miközben a kulacsa után tapogatózik, csak az Álomfűz jóságos törzsén múlik, hogy nem borul az oldalára.*
- Ilyen buta is csak én lehetek...
*Ez már azután dohog ki belőle, hogy megitta a fél vízkészletét. Mire a tisztáson megmosdik a harmatban, a tegnapi álom összes részlete az eszébe jut, és a kábaság mellé cudar harapós kedve lesz tőle. Jó, hogy senki nincs a környéken, mert kiadná az útját, hogy oda is bezörget, ahol még csak az alapot ássák.*
- Végig nyerésre álltam, és nem tűnt fel, hogy megvezet... többet le nem állok vele beszélgetni, az is biztos. Ha meglátom, eltöröm.
*Kívülről egyszerre lehet mulatságos és szánalmas látvány a zavaros tekintetével, lompos sörényével meg a ruhájába ragadt levelekkel. Vissza is somfordál az Álomfűz védelmébe, meginni a maradék vizet.
Annyira azért ismeri magát, hogy egy ilyen verés után ajánlott rápihenni a következő mérkőzésre, és hagyni ülepedni a tapasztalatokat. Csinálni mást. Valami földhözragadtabbat.*
- Városőrség?
*Ha már úgysem szűrődik ki semmilyen hang a lombsátor alól, akár meg is beszélheti magával a témát.*
- Végül is... legalább lesz kivel birkózni! Meg nem lesz egyszer hopp, másszor kopp. *Mert ugyan az ilyen-olyan alkalmi munkákból eléldegélt valahogy, azért a gyengébb napokon körül kellett néznie az erdőben is ennivaló után. Nyáron ez nem baj, de gondolni kell a télre is. A garantált reggeli árpakása és a fedett szállás pedig igen megnyugtató dolgok. Nawanthirishardipandra tehát rendbeszedi magát, összepakol, felveszi a saruit és elindul megnézni magának azt a kaszárnyát.*
~Hány fagyöngy lett végül? Hat vagy hét? Mindegy, úgyis visszajövök...~


8476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-27 12:38:55
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

//Az Álomfűz lombja alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A következő napokat Nawanthiri hasonlóan töltötte, mint az elsőt. Reggel formagyakorlat, kiegészítve egy háromórás edzéssel. Napközben munka után járt a Polgárnegyedben, és párszor a fürdőházban is besegített masszőzként. Este meditáció az Álomfűz alatt.
Az okarinát nem akaródzott újra elővennie, de azért így is összeálmodott mindenfélét, és gyakorolta a mesterétől tanult álomszövő technikákat. Egy alkalommal olyan pusztaságon járt, ahol a szárnyatlan tündérek gólyalábakon járták az embernél is magasabb fű tengerét. A lábuk soha nem érintette a földet, és hosszú fúvócsövekkel vadásztak az óvatlan utazókra, hogy az emlékeikből légvárat építsenek a szellemeknek.
Volt lándzsás alakzat katonája egy háborúban, ahol a falvaknak egyszótagos nevei voltak, a vidéket holdbéli tájjá rombolták a csatamágusok, és fátylat meg fültakarót kellett hordani a mindent ellepő, gyilkos darazsak ellen. Aki nem tette, annak rövidesen tojást raktak a fejébe, és három nap után a kikelő lárva átvette a teste fölött az uralmat.
Más alkalommal egy falkányi Djh'Ibouval találkozott. Úgy legyengítette őket a nélkülözés, hogy csak a fogaik, a karmaik meg az éhségük maradt belőlük. Nawanthiri persze mindenféle zsíros falatokat álmodott nekik, de nem volt már bendőjük, amit megtömhettek volna, így tovább éheztek. Csak az segített rajtuk, hogy megtanította őket hús helyett annak illatával táplálkozni.
Elkeveredett aztán egy szellemvárosba a homoksivatag közepén. Az egész szürke bazaltból és meteorsziklából épült, tele oszlopcsarnokokkal, boltívekkel, utcák fölött átívelő, keskeny hidakkal. A szóbeszéd szerint lakott a városban egy harcművész mester, akitől rettegtek a démonok, mert a haragjával egyszer felforralt tizenhét befagyott poklot, megfőzve minden lakóját.
Magasan tűzött a nap, amikor Nawanthiri elérte az első árkádokat. Minden csupa vakító fehérség, amiben fekete árnyaknak tűntek még a paloták is. Nawanthiri - bízva abban, hogy a mester örülne a társaságnak - nagyokat kiáltva próbálta felhívni magára a figyelmet, de csak visszhangok válaszoltak neki. Aztán amikor kilépett egy karcsú torony árnyékából, hirtelen bársonypuha sötétség szorult az arcára, hogy nem kapott levegőt. A titokzatos támadó Nawanthiri mögött állt, és hogy a szorítása még erősebb legyen, egyik lábával belelépett a szerzetes derekába. Annak több se kellett: egy csípőfordulattal kiszabadította a hátát, és mire megpördült, már rá is fogott a bársonyos valamit tartó egyik karra. Lehetetlenül kecses, és szörnyű hideg volt az a kar, és amikor a lány a következő pillanatban a másik kezével elkapott egy rúgással érkező karcsú lábat is, már tudta kivel van dolga. Fürgén kisöpörte Nawanthirishardipandra alól a másik lábát. Amíg a szörny a talpra állással volt elfoglalva, megszabadult az arcára tapadt bársonypuha anyagtól - a torony árnyékának egy darabjától - ám a démon már támadott. Kínosan ügyelt rá, hogy kartávolságon kívül tartsa magától a szerzetest, és félelmetesen gyorsakat rúgott. Nawanthirinek hol a fejét, hol a lábát kellett elkapnia előlük, közben pedig megpróbálta a legközelebbi falhoz terelni a rémet, ahonnan már nem lesz hova hátráljon. Mikor azonban már majdnem elfogyott mögüle a hely, Nawanthirishardipandra ráugrott falra, majd arról elrúgva magát átszaltózott a szerzetes fölött, egyenesen a legközelebbi oszlop árnyékába.
A lány utána vetette magát, és csak egy pillanattal maradt le a démon fejrúgásáról. Egy óriási barlangterembe érkeztek, amelynek padlójáról és mennyezetéről kristályoszlopok nőttek, mint a cseppkövek. Ha két kristály elég közel ért egymáshoz, a köztük levő teret folyamatos, kékesfehér villám hidalta át, hogy az egész csarnok zizegett tőlük, mint a méhkas. A kristályok szerteszórták a villámok fényét, és mindenütt ideges táncot jártak az árnyak.
Nawanthirishardipandra mindkét kezében obszidiánkés volt, és mikor a rúgása nem talált, egymásba fonódó, íves vágások forgószelét indította el velük a szerzetes felé. A lány hátrált, mert nem volt benne biztos, jó ötlet-e belerakni az alkarvédőjét ebbe a húsdarálóba. Aztán gondolt egyet, és a fekete pengék véreshurkákká változtak. Nawanthiri úgy rúgta hasba a démont, hogy négy lépést repült, mire földet ért, és még kétszer annyit gurult, mire talpra állt. Amaz nem adta fel. Bevárta a lányt, és amikor az rá akart fogni a vállára, elkapta a csuklóját, káprázatos eleganciával fellépett a combjára, lendületből állon térdelte, hogy aztán a válláról rugaszkodjon el. A szerzetes előtt egy pillanatra elsötétül a világ, és hanyatt vágódott a kristálypadlón. Még éppen látta, ahogy a szörny eltűnik egy beszögellés nyújtotta árnyékban.*
~Megölöm...~
*Nawanthiri a fogát összeharapva bukdácsolt a démon után. A következő pillanatban egy végeláthatatlan sóteknőben feküdt. Nem messze tőle, de már karnyújtáson kívül sárga fémlemez lapult a földre, nem lehetett vastagabb a búzaszárnál. Semmiféle árnyék nem volt a környéken. Az arctalan rém ott állt a lábánál.*
- Az az aranylemez egy napóra volt, amíg fel nem rúgtam. Emlékszel, mit mondtam a beavatásod előtt: eljön majd az éjszaka, amikor te leszel az árnyék, és én az ember.
*A démon akkor leguggolt mellé. A szerzetes magát önkéntelenül összehúzva követte a mozgását.*
- Nos, a napóra híján egyedül nekem van árnyékom ezen a helyen.
*A lány először fel sem fogta a szavak jelentőségét. Aztán ráeszmélt, hogy már nem az arctalan árnyék, hanem egy valószerűtlenül nyúlánk, simaképű férfi somolyog fölötte. A bőre barna, mint a déltengeri hajósoké. Gesztenyeszínű haját magasan kötötte varkocsba. Mandulaszemei feketén csillognak. Bőrlapocskákból összefűzött sarut és térdig érő buggyos, földszínű vászonnadrágot visel. Az inge egyszerű, fakószürke, bőven szabott darab, csak a gallérja alatt van két csontgombja. Az ing ujját könyék alatt dísztelen, fekete acél alkarvédők fogják össze. A nyakában szarvas függő. Aztán a férfi kényelmesen felállt, és elindult egy látszólag találomra választott irányba. Nawanthiri pontosan ugyanolyan sebességgel kiegyenesedett a földön, és a démon a lábához tapadva, minden mozdulatát követve ment vele - testetlen árnyékként.*


8475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-26 16:33:43
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

//Az Álomfűz lombja alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Hajnal előtt ébred, együtt a madarakkal. Egész pontosan azokkal, amelyek az Álomfűzfán laknak - a lombsátor minden más zajt kizár. Macskamódra kinyújtózkodik, és a lombok alól kilépve megmossa az arcát a harmatban. Mintha egy házból jött volna elő, hirtelen minden kis nesz odafut hozzá: a fák suttogása, egy-egy korai állat motozása, a város távoli hangjai, a folyó halk zúgása. Felmerül benn az ötlet, hogy talán megfürödhetne, de aztán eszébe jut, hogy ezen a részen a folyó már tele van mindennel, amit a Sárvárosban belehánytak. Marad a reggeli formagyakorlat. Egymásból következő körök és gömbök sorozata, gurulások, földre lapulások. A mozdulatok nem különösebben gyorsak, de lendület azért van bennük. Körbejárja velük a tisztást, hogy a végén egyenes háttal két vállnyi széles terpeszbe helyezkedjen. A combjai majdnem párhuzamosak a földdel, a karjait pedig úgy tartja maga előtt, mintha óriási pocakja lenne, és azon nyugtatná őket. Az arca üres, magában a légzését számolja: négy alatt be, négyig benntart, négy alatt ki, négyig üresen tart. Talán fertályóra után mozdul meg. Kezeivel mintha egy nagy tálcát akarna maga elé emelni, és hangosan belélegez az orrán. A nyitott tenyereit ezután kitolja maga elé, közben pedig úgy fújja ki a levegőt, mintha tüzet okádna. Miután ezt néhányszor elismételte, még marad egy kicsit a mély állásban, csendben élvezve a reggelt, aztán nekivág a napnak.
Az idő nagy részét a városban tölti: csip-csup dolgokban segít a Polgárnegyed lakóinak, akik cserébe enni adnak neki. Délután elmegy a Pegazus fürdőházába. Ivóizet a főtér szökőkútjából vesz. Estefelé elmeséli a tegnapi szatócsnak a piacon, hogy járt Diynomittal, de a másik gnóm alkimista nevét és lakhelyét a férfinak még nem sikerült kideríteni.
Az alkony megint az Álomfűznél találja. Eszébe jutnak az Ukrom által említett fagyöngyök, és rövid keresés után meg is találja az elsőt a lombok alatt. Tudja, hogy ha leszakítja, elvész az álom, ezért csak hozzáér, hátha történik valami. Történik is: Nawanthiri szeme elől kifordul a világ, és visszakerül a ciprusokkal övezett, kabócáktól hangos tisztásra, újraélve az egész tegnapi álmot.
Mire felrezzen, már sötét van, és a folyó nehéz mocsárszaga üli meg a levegőt. Megdörgöli a szemeit, és lemegy a partra, hogy kiszellőztesse a fejét. A csillagok szelíden ragyognak a szántók fölött, lent a földön pedig másmilyen csillagok: a messzi falvak fényei hunyorognak.*
- Mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *mormogja maga elé, miközben a meztelen sarkain ülve hallgatja a tücsköket.*
- Vajon hol lehet az a feneketlen tó?
*Titokban azt várja, hogy Nawanthirishardipandra válaszol valamit, de az est hangjait semmi nem zavarja meg.*
- Megtalálnálak benne vajon? Vagy te magad lennél a tó...?
*Csak a némaság felel, még a jelenlétét sem érzi a szörnynek. A szerzetes hümment egy rosszallót, egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, aztán bebújik az Álomfűz lombja alá. Keresztbe rakja a lábait, és hátát a fa törzsének vetve játszani kezd az okarinán. A dal ezúttal a végtelenbe vágyódó, túl a földön, túl a tengeren és túl az égen is, oda, ahol idővé válik a tér. Egyszerű, pár hangból álló harmóniák követik egymást, egyik a másikba fordul, mint a formagyakorlat mozdulatai, míg újra nem kezdődik az egész.
Nawanthiri álmában egy végtelen, ólomszín óceán fölött repül, acélszürke égbolt alatt. A karjait lazán eltartja magától, mint amikor a madarak vitetik magukat a légáramokkal. A szél kegyetlen hideg, ide-oda rángatja a ruháját, és lassan beeszi magát a csontjaiba. A szerzetes ezt azonban nem várja meg, hanem egy félfordulattal alábukik, és fejjel előre vágódik a vízbe. Még a felső rétegekben is sötét van, lejjebb pedig már csak az elme erejével lehetne érzékelni - ha lenne mit. Az óceánban azonban még parányok sincsenek.*
~Máshol rejtőzik...~
*Az egynemű dolgok mind kapcsolatban állnak, legyenek bármilyen távol is egymástól. Nawanthiri határozottan tempózik előre a hideg semmiben, amíg nem kezdi érezni, hogy változik a közeg. Már nem vízben úszik, hanem valami sokkal nehezebb, testmeleg folyadékban, ami egyszerre híg és kemény, látni pedig semmit nem enged. A lány felgörbíti a hátát, hogy felrúgja magát a felszínre. Ez az óceán is végtelen, de higanyból van, és vérvörös, kicsinyke nap melegíti. Messze keleten óriási, fekete cethalak süttetik vele a hátukat, énekük ezer mérföldre hallik. Nawanthiri talán könyöknyire a higany fölött odarepül hozzájuk, amerre elhúz, kétoldalt magasra csapnak a fémhullámok.*
- Az arctalan árnyat keresem, aki az emberek fájdalmán élősködik! Nem tudjátok, hol találom?
*A cetek nem sokat törődnek vele, lomhán haladnak tovább a maguk útján. Nawanthiri leszáll az egyik hátára, megvárja, amíg a bálnaénekben szünet következik, és dalolni kezd nekik, szöveg nélkül, ahogy a Mélységet Járók szoktak. A dal tele van hosszan kitartott hangokkal, mint a farkasoké, ha az órájuk eljön. A cetek nem szólnak közbe, nem is merülnek alá a higanytengerbe, ám amikor a dal véget ér, megpróbálják utánozni - hiszen soha nem hallottak még hasonlót. A szerzetes újrakezdi az éneket. A farkasok üvöltése teljesen valószerűtlenül hangzik ezen a vörösben-fehérben játszó világon, a cetek azonban időtlen idők óta dalokkal töltik ki a hosszú vándorútjaikat. Ennyi gyakorlattal gond nélkül ültetik át a maguk füttyögő, sóhajos hangjára az új muzsikát. Cserébe egy látomással ajándékozzák meg Nawanthirit: egy tökéletesen sima, fémfalú helyiségével, mélyen a föld alatt, amelyet a víz tökéletesen kitölt, és nincs egyetlen kijárata sem. A szerzetes megköszöni a segítséget, és a bálna érdes hátáról egy hátraszaltóval a higanyba veti magát.
Hirtelen arra eszmél, hogy az Álomfűz lombja alatt fekszik az oldalán, és nincs egyedül. Lehetetlenül kecses tagok fonódnak rá. Hidegek, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. Nawanthiri eszeveszetten próbál a fogásból szabadulni, de a pánik miatt rendre elrontja a számtalanszor gyakorolt mozdulatokat, a szörny pedig ezúttal erősebben tartja a hajóláncoknál is. Aztán a rém tudatának csápjai elkezdenek a lány elméje felé tapogatózni, oda, ahol a vágy és a kéj születik. A szerzetes végső kétségbeesésében ahhoz a technikához nyúl, aminek a beavatását köszönheti. Durván beletép az álom szövetébe, és átváltoztatja a szörnyet "Feledés Félelmetes Istenévé". A mestere nyomban el is engedi, és feltérdelve aggódóan pillant tanítványára, nem esett-e baja. Nawanthiri az óriás inge ujjába kapaszkodva már majdnem fellélegezne, amikor észreveszi, hogy "Feledés Félelmetes Istenének" nincsenek szemei, hanem a szemhéjak közül az arctalan árnyék vérfagylaló tekintete néz le rá. Nincs azonban ideje rá, hogy meneküljön, mert a mester, tőle szokatlan fürgeséggel lefogja a vállát, a másik kezével pedig úgy vágja állon, hogy a lány körül minden elsötétül.
Amikor magához tér, a hasán fekszik, érzi, hogy deréktól lefelé meztelen, és a lábai, csípője nem érnek talajt. Hátrapillant. "Feledés Félelmetes Istene" ruhátlanul térdel a combjai közt, két karjával satuba fogva őket, iszonyú vigyorral az arcán...
Verejtékben úszva riad fel, és az első dolga, hogy a hüvelykujja fölött kezébe harapjon. A fájdalom - amit csak ébren érezhetni - annak rendje és módja szerint belehasít, Nawanthiri pedig hagyja, hogy a torkában dobogó szíve lassan megnyugodjon. Fölötte, az Álomfűz ágai között még fekete az égbolt. Az egyik ágon pedig új fagyöngy termett.*

A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.26 16:41:31


8474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-25 15:26:01
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

//Az Álomfűz lombja alatt//

*Nem tudja pontosan, mikor fogadta magába az álmok birodalma. A lombsátor helyett egyszerűen a csillagporos borult fölé. Abbahagyja a zenét, hogy körülnézzen. Még mindig egy erdőszéli tisztáson van, de ez a kabócáktól zeng, és illatos ciprusfák övezik. Nawanthiri az egyik ilyen fa tövében ücsörög, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a nyugati mennyboltra. Rengetegszer énekeltek itt a testvéreivel, míg a lelkük eggyé nem olvadt. A lány újra játszani kezd az okarinán. A fátyolos hang vágyakozásról és várakozásról dalol.
Kisvártatva súlyos léptek zaja vegyül a zenébe. Nawanthiri - hiszen az álomban egyszerre több helyen is lehet - látja maga előtt az oszlopnyi lábakat, és van is ötlete, kihez tartoznak. Mégsem az jön, akit várt, hanem egy nővére: "Asszonyok Hatalma". Középkorú, hollóhajú, sötétbőrű óriás, mandulaszemű, mint Nawanthiri, és egy nagy serlegdobot hoz a hóna alatt. Üdvözlésképpen megsimítja a lány vállát, aztán mellé térdelve lába közé veszi a dobot, hogy kísérje vele az okarinát.
A következő egy fiatalabb nővér, "Apámuram". Óriásnak kicsi és csenevész, alig hét láb magas, és elveszik a bő szerzetesruhákban. A vonásai a sólyomarcú wegtoreniekét idézik: sötét haj, karvalyorr, nagy, fekete szemek, dacos áll. Nawanthiri másik oldalára telepszik, kicsit hallgatja a testvéreit, aztán a nála levő dabbla-dobokkal bekapcsolódik a zenébe.
Így érkeznek sorra a Mélységet Járók: a vén "Csak Egy Hullám", "Aki A Tarkódba Harap" és "Idegen": a legjobb vadászaik, a birkózóművész "Holdarcú Démon", "Tízezer Dübörgő Pata", "Szívedig Kúszó Féreg" és "Trazevinivezart" meg a többi óriás, utolsóként Nawanthiri mestere, "Feledés Félelmetes Istene". "Sárga Láng" csontsípon, "Utolsó Alkony" fuvolán játszik, mások énekelnek.
A szövegnek nincs a hétköznapi értelemben vett jelentése, csak hangzása és lassú szív-lüktetése. Ez a nem-szöveg időnként elhallgat, hogy teret adjon a hangszereknek vagy egyik-másik szerzetes magányos énekének. Áriák, dúdolások, lalázások követik egymást, miközben az éj láthatatlan gömbbe zárja a tisztást, a világ áttetszővé válik, és a testeken áttűnnek a bennük lobogó lelkek.
Nawanthiri egy idő után leteszi az okarinát, és a következő pillanatban - hála az álmok csodálatos képlékenységének - már a mestere mellett van. "Feledés Félelmetes Istene" átkarolja a vállát, mint egy gyerekét, a lány pedig az óriás táblányi mellkasára hajtja a fejét. Nem sokkal később, ahogy a lelkek közti határok észrevétlenül feloldódnak, lábait felhúzva közelebb bújik, lehunyja a szemét, és lassan alámerül a mélyálom fekete óceánjába.*


8473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-24 22:27:49
 ÚJ
>Nawanthiri Shardipandra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

//Az Álomfűz lombja alatt//

*A Kovácsműhelyt megkerülve az erdőszéli tisztás felé indul. Az idő folyói és tavai különös hálózatot alkotnak: ugyanezt az utat járta be legutóbb is, egy nappal vagy kétszázzal ezelőtt. Azon az estén jelent meg először Nawanthirishardipandra úgy, hogy a lány nem volt egyedül. Megküzdöttek, és a szerzetes győzött, a harc után pedig elültetett egy fát lenn a vízparton, ami azóta talán gyökeret vert.
A nap a fák tetejét súrolja, amikor a tisztásra ér, az esti madarak még épp, csak ébredeznek. Az égen - ahogy az egész város felett - versenyt repülnek a fecskék, a föld közelében pedig itt-ott méhek járnak a virágokra. Nawanthiri egyszerre könnyebbül meg és lesz izgatott a látványtól. Mintha egy titokzatos kör bezárultához közeledne minden lépéssel. Szeretne ott lenni a pillanatban. Nem messze a tisztás szélétől megáll, leveti a saruit, és szíjukat összekötve átveti őket a teherhordó rúdon, közvetlen a laposabbik zsák felett. A föld nyájasan simul a talpa alá, mintha már várta volna. A lombok között halkan motoz a szél, a zsákok zörgése majdnem teljesen elnyomja.
Valamiért arra számít, hogy megrohanják az emlékek. Ahogy az arctalan rém épp a látómezején kívül sétál mellette, aztán köréfonódik a lehetetlenül kecses tagjaival. Ahogy Ukrom vívódik magával: tintafekete, bús tömeg a földfekete éjszakában. Ahogy végül meggyőzi magát, hogy minden rendben lesz, és nem kell látnia, amint a szerzetes sokadszorra is megöli a démont. Ha Nawanthiri őszinte akar lenni magával, ezeket a képeket egyedül a torkában dobogó szíve idézi fel benne. Valójában csak a tisztás és az egyre közelebb kerülő folyó zajai veszik körül.
Elsőre nem tudja megkülönböztetni a fát a többitől - olyan csenevész volt, amikor elültette! Abban sem volt biztos, hogy túléli a gyalogutat az ingoványtól idáig. Az Álomfűz azonban nemcsak túlélt, de gyökeret eresztett, és nagyobbra nőtt, mint bármelyik társa a folyóparton. Egy nap és egy éjszaka? Három? Kétszáz? Különös utak vezetnek az idő folyói és tavai közt... Nawanthiriban lépésről lépésre érik meg a bizonyosság, hogy a hatalmas fűz nem lehet más, mint az ő fája, az álmok őrzője. Amikor megáll a leomló lombjai mellett, olyan húsz lépésre a vízparttól, valóban bezárul a lelkében egy kör, bár nem tudja, pontosan mi is ért véget, és az új kezdet miben áll. Csak a véglegességet érzi: eddig így volt, eztán máshogy van. Félrehajtja az Álomfűz indáit, belép a lombsátorba, és a külvilág hangjai elhallgatnak. Fagyöngyöket, amikről Ukrom beszélt, egyet sem lát, de talán csak azért, mert még senki nem álmodott itt.*
~Ez lenne az új kör?~
*Lerakja a zsákjait, a nagyobbikból kiteríti a medvebundát, a kalapját pedig az üres zsákra helyezi. Hátát a fa törzsének vetve letelepszik, és a zsebéből egy kemény bőrtokot vesz elő. A tokban egy okarina lapul: utoljára azelőtt játszott rajta, hogy átjött volna a hegyeken. Kicsit skálázik rajta, hogy belejöjjön, melyik lyukkal melyik hangot fogja le, aztán elkezd játszani...*

A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.24 22:31:42


8472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-24 12:01:05
 ÚJ
>Fhrenky Glorus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Amint a város nyugalmasabb részéhez érkezik keres magának egy helyet ahol letelepedhet picit. A kiscicára természetesen úgy vigyáz mint a szeme fényére, fél szemét mindig rajta tartja, hogy nehogy leejtse vagy erősebben rászorítson. Szerencsére a pimasz kis jószág egyelőre nem úgy tűnik mintha félne, apró tűfogait előszeretettel próbálgatja Fhrenky érdes bőrén. Persze mind hiába, a férfi szeme seb rebben az apró fájdalmon, hiszen nem is érzi azt.
Leteszi az állatot a fűbe, hogy a fűszálakkal játszadozzon, amíg ő harap egy párat a megvett ételből. Ez az ő olvasatában minimum egy teljes vekni kenyér, amikből nagyot tép majd a zsírba tunkolgatja. Rágása is olyan, mint léptei, lassú, ráérős, de nincs is oka sietni. Alaposan kiélvezi a napfényt, a kellemes környezetet, az aranyos kisállat társaságát és látványát. Kicsit jobban is érzi magát, persze most is magányos mint mindig, de rövid időre sikerül elfelejtenie ezt.*


8471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-24 08:43:55
 ÚJ
>Tiyrilnitol Dedhor N'athor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A meleg teljesen kitikkasztja mire a szántóföldeken végig húzódó karavánúton eljut az Artheniori erdőszéli tisztásra, ami már tulajdonképpen része a városnak. Itt már sok a fa, kellemes hűs árnyékot találat a földellő fák árnyékában. Egy kis időre megáll az egyik fánál és a törzsénél leül megpihenni. Összegyűjti erejét, hogy a városban keressen egy fogadót. Pár percig hűsöl a fa levelei alatt, majd valamivel frissebben indul el a város belseje felé. Első dolga lesz egy gallon vizet kiinni. Borzasztóan szomjas, a szája már tiszta cserepes. A kikötőtől való gyalogút Artheniorig ilyen nyári rekkenő hőségben embert, de még gnómot is próbáló.*


8470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:54:43
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 54

Játékstílus: Megfontolt

//Úton hazafelé//

*Ezúttal csak megszállni mentek be a városba, huzamosabb ott tartózkodást nem tervezett maguknak, így a hajnali utcákon átvágva érnek el a tisztásra. Innen vezet majd ki az út a szántókra, majd az erdőségbe és végül majd belélegezheti újra az otthon kellemes sós levegőjét. A tisztáson még megigazgatja a ló felszerelését, hogy ne legyen baja a vásárolt dolgoknak, majd felül és lassú lépkedéssel elindulnak a fák között. ~Remélem Wrexan és Darelld megfelelően helytáll, ahogy szokott. ~ Eddig fel sem merült benne, talán a mágia iránt táplált izgatottsága okán, hogy bármi baj is történt a fogadóval és a Boszorkánykonyhával, azonban ahogy egyre közeledik, úgy öntik el az aggodalmak sorjában.*
-Remélem nem volt tűz és minden lány épségben van. *Motyog maga elé miközben lassan elhagyják a mindenki által kedvelt és találkahelyként számon tartott tisztást.*



8469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:19:56
 ÚJ
>Nixomia Grendaer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Nem elég levadászni//

*Nixomia tényleg elégedetten távozik a műhelyből. Mindent megkapott és még a rendelését is felvették a következő alkalomra. A legjobb az egészben, hogy még csak pakolásznia sem kellett, mert mindent megcsináltak helyette. Elköszön szépen hát és már ballag is a két jószággal visszafelé a tisztásra.*
~ Azt hiszem jobb lesz, ha inkább megyek egy kicsit kifelé a városból. Túl sok itt a zavaró tényező. ~* Van benne valami, mert mostanság egyre több az ifjú pár, akik itt mászkálnak és ez zavarni fogja őt is meg azokat is. Főleg, ha a bőr elkezdi árasztani magából azt a jellegzetes büdös szagát. Így hát elhatározza, hogy lemegy a szántókra, ahol nyugta lesz. A folyó ott is megtalálható, szóval vize az lesz. Jó kis séta lesz, de muszáj ezt megtennie.*


8468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-17 12:24:18
 ÚJ
>Diynomit Dedhor N'athor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Olyannyira lekötötte figyelmét Csobogó Quadortalin rendelésének felvétele, hogy a találkozójáról meg is feledkezett. Most szorgos léptekkel igyekszik behozni a lemaradását. Elegáns öltözetben, nem annyira könnyű a futás, inkább csak rohamlépteknek lehetne nevezni a haladását. Egy szerencséje van, mégpedig az, hogy az erdőszéli tisztás az itt van közvetlenül a műhely mellett. Hamar ideérhet a gnóm fia, ha éppen sietős dolga van. Egy futár kinézetű férfiember várja a tisztás közepén, egy padnál. Gyorsan odalép hozzá, hogy késését ne tetézze tovább. Rövid beszélgetésbe elegyednek, majd a futár egy lepecsételt borítékot ad át neki, amit Diynomit Dedhor N'athor egy ügyes mozdulattal a kabátja belső zsebébe csúsztat. A futár nem marad sokáig, s miután a levelet átadja, már indul is következő megbízatásához. Diynomit Dedhor N'athor-t sem marasztalja semmi egyéb a tisztáson, így már nyugodtabb léptekkel indul vissza a Kereskedelmi Központ felé. Kabátját leveszi és a karjára teszi, akárcsak kalapját, egyrészt az ideúton való kimelegedése miatt, másrészt mert beköszöntött a nyár, s elég meleg van már hosszúkabáthoz.*


8467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-16 23:24:56
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Dalosmadár//

*Azt túlzás lenne állítani, hogy Dora régen járt erre, de most csuklyája és egyszerű gúnyája rejti őt a kutató szemek elől. Ha ő kerestetné magát, biztosan a pompás kalapját hangsúlyozná ki, na meg hogy mindenkinek elmondja, Habrertus követe. Ezekkel biztosan nem árulja el majd magát. Nem ő lenne az első kék szemű, sötét hajú bárd elf, aki a világra született, főleg, mert amikor még Rodarióval élt a városban, ő maga is jó párat ismert. Hogy mi lett szerencsétlen flótásokkal a felkelés alatt, azt meg tudja már a rosseb. Nem kedvelte őket, mind a jóképű kollégát akarták maguknak, mikor egyértelművé tette, hogy az övé.
Bármihez is kezd most, azok után, hogy megszerezte a gitárt, sőt, még gyakorolt is rajta egy sort, kötelességének érzi, hogy valamit kezdjen ezzel a tudással. Annyira más, mint egy fejtörő, vagy mint egy vaskos regény – a spontán mozdulatok, az egyszerű hangok valami egészen más világba repítik az elfet. Némi toporgás után összeszedi a bátorságát, és most emberek előtt próbálkozik meg a dallam eljátszásával, és mikor már a ritmus az ujjaiban van, felpillant, és – nagy elégedettségére – bezsebel néhány kedves mosolyt.*
~ Két lehetőség van: vagy nem is vagyok olyan rossz, vagy pedig rég járt itt igazi dalnok. ~ *Gondolkodik magában. Neki mindkettő megfelel, az egyik ezért, a másik amazért. A szerzeményét viszont még nem meri felénekelni, csak tátogja hozzá, hogy érezze azt a különös ritmust. Egek, de rég írt verset utoljára! Dalt pedig… soha?
Az idő repül, a nóta pedig egyre kiforrottabbá válik. Szerencsére a dallam egyszerű és könnyen kivitelezhető, a szöveg maga az, amire Dora büszkébb. Néhány apró váltásra feltétlenül oda kell figyelnie, mert hajlamos elrontani, de órák gyakorlásával, némi harapnivaló után eljut oda, hogy már az ujjában van az egész. És bár mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni, a lány úgy érzi, hiteltelen dalnok lenne, ha nem próbálna előadni valamit. Sokadik nekifutásra, kicsit lámpalázasan feltápászkodik a fűből, és a piactér felé veszi az irányt. Legényről meg is feledkezik, a ló viszont elbűvölve a muzsikától, hűséges ebként caplat gazdája után.*


8466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-12 19:37:01
 ÚJ
>Ezüstös Frekderkun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

* Frekderkun szépen lassan elér ahhoz a tisztáshoz ahol már teljes biztonságban érezheti magát. Itt már nemigen támadhatnak rá fenevadak. Bár a kóbor kutyák nem számítanak annak, de azért jobb, ha az ember nem járkál az éjszaka közebén nagyon közel az erdőhöz. Igaz az őrök még hozzáadnak a biztonsághoz, de viszont az is benne van a pakliban, hogy az embert valami rosszban sántikáló zsiványnak tekintik. Szerencsére Frekderkunnal ez nem történt meg. Megpróbál tájékozódni a sötétben, de nehéz dolga van, mert sajnos a hold , és a csillagok nem éppen ezen az estén a legfényesebbek az égen. *


8465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-09 11:29:39
 ÚJ
>Csobogó Quadortalin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Útban a város felé//

*A leány szavai nem hoztak megnyugvást a szenvedő állatnak nem tetszésének nyomatékot is adott egy hangos morgás közepette. Hamarosan már az elf nimfa, mert szépsége azokkal vetekedett, is átérezte a kínt, amit a rozsomák érzett.
Történt ugyanis, hogy a ragadozó egy villámgyors harapással a leány karját elkapta, fogai szorosan rázáródtak, majd vére serkent a segítő kéznek. Ekkor lépett közelebb hősünk...
Megnyugtatta a szépséget, hogy nem ártó szándékkal érkezett és rögvest cselekedett. Alkarvédőjéről baljával letekert egy bőrszíjat, azt az állat pofája köré tekerte egy csúszó csomóval. Éppen csak annyira szorította meg, hogy ha enged az állat szorítása és elengedi szenvedőjét, egy gyors mozdulattal lefegyverzi annak agyarait. Jobbjával megmarkolta az állat pofáját, hüvelyk ujjával befogta orrnyílását. Mikor már nem kapott levegőt elengedte a lányt és próbálta belemélyeszteni fogait hősünkbe, de sehogyan sem tudott kivergődni az erős szorításból. Egy pillanat alatt meghúzta a csomót, amely rászorult a rettenetes állkapcsokra. Még kétszer-háromszor körbenyalábolta rajta, végzetes kígyók béklyóiba fogva a vadul vergődő állatot. Hamarosan belenyugszik tehetetlenségébe a fenevad és szemügyre tudja venni a helyzetet maga is. Szegény pára hátsó lábát majdnem levágta egy medvecsapda. Az állat szemében félelmet és elkeseredettséget látott, amelyek komótosan le-le csukódnak és elveszíti eszméletét. Kiszabadítja hát az elalélt rozsomák lábait fogva tartó acél rettenetet, majd messzire hajítja az alattomos szerszámot a sűrűbe dühében.
Ekkor Csermely, mert így hívták e leányt, tűt, cérnát, gyolcsot vesz elő, majd nekiáll összevarrni a sebet és szorosan átkötözi a sérült végtagokat.*


8464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-08 11:12:27
 ÚJ
>Squagon Vhrutal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A szántóföldek lassan fehérek lesznek az aratásra. A parasztok serényen dolgoznak a földeken, hogy aratás idejére minden készen álljon. A téli pihenő után most bőven van mit csinálniuk. A termőföldeket kapálni kell, locsolni, ha éppen szárazság van, így ilyenkor a földek csak úgy nyüzsögnek a szorgos kezektől. Annyira sokat nem nézelődik, mert Squagonnak is megvan a maga dolga. Egyenesen a város felé veszi az irányt, méghozzá egy szép tisztás felé halad, amin átjutva már el is érheti a levegő városának határát. Első dolga talán a főtér felkeresése lesz, hogy átnézze a hirdetéseket.*


8463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-07 13:24:55
 ÚJ
>Csobogó Quadortalin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Útban a város felé//

*Visszaemlékszik, hogy milyen jókat nevettek együtt. Egymást segítették jóban-rosszban. Lassan feldereng előtte megismerkedésük története, mint délibáb a megfáradt utazónak.
Nemegyszer ment ki futni hajnalban a közeli erdőségbe. Élvezte, hogy teljes testét lágyan simogatta a pirkadat szelleje. Izzadtságának verejtékcseppjei százával potyogtak a lágy fövenyre. Mindig a magányos sziklánál fejezte be a reggeli futást, de a java csak ezután jött még. A sziklafal meredek volt, nehezen mászható, s majd nyolcvan lábra szökött a magasba. Ilyenkor hajnalban csúcsa a végtelenbe veszett, fehér köd leplébe burkolózott.
A felkelő nap sugára pajkosan csiklandozta arcát, a titokzatos párafüggöny tovatűnt és messzire ellátott odafentről. Mély meditációjából hirtelen egy szenvedő állat jajveszékelésére riadt. Mivel a természetet minden erejével óvta-védte, rögvest a bajbajutott pára segítségére sietett. Lemászott hát a meredély magasából és egyenesen a hang irányába szaladt.
Egyre erősödtek a hangok, már az állat hangos lihegését is hallani vélte és egy nő nyugtató szavai bontakoztak ki a csalitos mögül. Talán elf nyelven szólottak, de az ősi nyelvet csak felületesen ismerte, nem volt bizonyos benne.*


8462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-05 19:03:54
 ÚJ
>Ezüstös Frekderkun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Dalthondan//

- Persze hogy tudom merre van a fogadó! Minek nézel madárnak?
* Poénkodik egy kicsit Frekderkun hátha a másiknak is van valamennyi humorérzéke. *
- Tudod én többször vagyok a Pegazusban, de erre is ismerem a járást. Majd nemsokára odaérünk. Egy erdőszéli helyet kell elképzelni. De nem árulok el semmit előre, de biztosan neked is tetszeni fog.
* Frek is a barátságos tegeződést veszi át. Közben haladnak a szántóföldek felé, de azon az oldalon ahol még erdősebb a rész, mert ugyebár a Taverna egy erdőszéli fogadó. *


8461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-05 06:31:07
 ÚJ
>Dalthondan Rohirdehwing avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Frekderkun//

-Ami igaz az igaz. A gitárral megtanulni zenélni igen macerás dolog, de kifizetődő és igen, némi hallás sem árthat.
*Ért egyet Frekderkunnal.*
-Kedvenc madaram nincs és őszintén nem is gondolkoztam el még rajta. Inkább csak hallgatni szeretem őket és így egy kis ihletet is tudok szerezni.
*Lassan elérik magát a tisztást is. Itt már fa nem található, hiszen akkor nem lehetne tisztásnak nevezni. A madarak éneke elhalványult, de attól még tisztán hallható. Viszont a madarak nem csak a fák közelében találhatók. Itt a tisztáson is jelen vannak csak a levegőben, ahol szintén hallatják hangjukat. A délutáni napfényben magányosan vagy akár társaságban repkedő madarak festménybe illő látványt nyújtanak. Sajnálatosnak tartja, hogy senki sincs itt, hogy lefesse ezt a csodálatos látványt, de talán nem is baj. Nem nagyon tudná elképzelni, hogy bárki visszatudná adni ezt a szép látványt akármilyen tehetséges is.*
-Jut eszembe. Tudod, hogy merre van ez a fogadó? Én nem igazán mondhatnám, hogy hallottam róla bármit is, arról nem is beszélve, hogy jártam is volna ott.
*Vált át tegező megszólításba. Végül is, eddig nem okozott semmi kárt neki a férfi és még jól el is beszélgetnek, így már szerinte nem szükséges a magázó megszólítás.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9119-9138